//A szél feltámad//
//Vany, Zax//
*Halkan kuncog fel, mikor Vany haja a tekintetébe lóg, s apró fújásokkal próbálja onnan elhessegetni, melytől a lány gesztenyebarnája úgy lobog, akárha szél kapott volna alá. Valahonnan sejtette, hogy a két ajándék nem lehetséges, bár azt is tudta, hogy a kis tündér ebbe nem fog belegyezni. Ahhoz túl jó szíve van, s emiatt sajátja is összeszorul kicsit. Zaxdor érzéketlennek, s hidegnek tűnik, ez jórészt fajából és múltjából adódik, szíve azonban tán nemesebb sokakénál, igaz, akkor sem törik meg, ha harcolnia kell. Rezzenéstelen áll, s nem szólal, míg Ar Thenior mondandóját be nem fejezi. Csak aprót mosolyog Vany harsány bemutatkozásán, s mikor a gólem elmondja intelmeit, fejét lehajtva mutatkozik be.*
- Zaxdor Karag, távoli hegyvidékről, a kitaszított. Köszönöm, Ar Thenior. Soha nem felejtem el kegyességed. *Nem érzi magán a változást, csak, mintha lágy melegség öntené el szemeit, pedig nem érzékenyül el. Ahogy az érzés elmúlik, enyhén megtörli azokat, s a tündér leányra tekint.*
- Mit szósz hozzá? *Tán olyan, mintha a csillagos égboltra tekintetének, vagy olyan, mintha a szivárvány színei innen származnának, esetleg látni benne a mezők virágait, vagy a viharban haragvó tó mélykékjét, nem tudja. Immár több színben játszó, acélkék tekintetét emeli a lányra.*
- Nem vagyok, valami okos tündérleány, félek nem lennék túl nagy segítséged, s ahogy hallom alig akad már próba, vagy, ha igen, hát mindre érkezett megfejtés, mi jó lehet. *Néz fel, miután tekintetét megnézhették, s innen-onnan felharsanó kiáltásokat hall, van, ki már távozik is.*
- Úgy néz ki, a világunk megmarad olyannak, amilyen, de még akad, min változtatni szükséges. *Jegyzi meg csendesen, s ujja begyével simít végig a leány arcán.*
- Úgy hiszem, a búcsú ideje eljött, leány. A mulatság véget ért, a próbák megfejtődtek, ismeretségek köttettek, s erősödtek meg, engem pedig nem tudom mi vár, lehet a halál. *Vonja meg a vállát búsan, s ha teheti, hát gesztenyebarnáját is összeborzolja végül, akár egy kisgyermeknek, jóllehet nem úgy kezeli beszédben.*