-Ahogy gondolod.
*Skila láthatóan elgondolkodik valamin, mert erőteljesen dörzsöli össze kezeit, és harapdálja telt, alsó ajkát.*
-Ne haragudj, hogy az előbb az édesanyád említettem, nem volt túl kedves tőlem.
*Barátságosan a férfi felé nyújtja balját, egy kézfogást kezdeményezve. Bár az eddigiek után, nem igazán számít viszonzásra.*
-A nevem Skila Horil. Most érkeztem a városba.
*Arcán a legkedvesebb mosollyal néz a férfira, és szép ívű szemöldökét kérdőn felhúzva várja, annak válaszát. Természetesen, nem akar semmi félreérthető gesztust tenni, ezért most megálljt parancsol szószátjártságának, és nem mond magáról több személyes adatot. De érdekli a sötételf, nem is kicsit. Szereti az érdekes embereket, és most nagyon úgy néz ki, hogy megfelelő ajtón kopogtat. Jó az emberismerete, de valahogy, akármilyen mélyen is néz a férfi szemébe, nem tud kivenni semmit. Ez persze még jobban izgatja őt. Észre sem veszi, hogy már milyen közel van az előtte ülő arcához, mikor hirtelen észreveszi magát.*
-Jaj! Bocsánat... Csak hát, a szemeid... Semmi. Semmit nem árulnak el.
*Zavartan megvakarja a fejét, amitől hófehér tincsei, ezüstszálakként omladoznak a vállán.*
-Milyen ostoba vagyok, ne haragudj, ez nem jellemző rám.
*Kézfejét összehúzott szemöldökei elé rakja, hogy takarja idegességét, majd gyors váltás után ismét szokott félmosolyával nyújtja kezét a sötételfnek.*
-Szóval, téged hogy hívnak?
A hozzászólás írója (Skila Horil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.23 22:00:49