- Ühm. - *Veszi tudomásul ismét csak hümmögéssel a férfi válaszát és feltételezését a város ork fajú polgárainak sorsáról. Úgy gondolja, igaza lehet.
Több szót ő sem veszteget e témára, nem akar jobban belemerülni, mert különben félő, még visszafordul és remetének áll.
Magyaráz aztán a varázslatról, majd pedig tervei felől faggatja Frandr-t. Aki jól következteti ki a kérdése célját is, mert biztosítja róla, hogy lesz még ideje a városban, mielőtt útnak indulnának. Bár a részéről még mindig nem biztos benne, hogy a harcost kíséri el, s nem máshol érzi majd szükségesebbnek a jelenlétét...*
- Rendben. Akkor maradjunk kapcsolatban. Mondjuk a Pegazusban hagyhatnánk üzenetet, ha máshogy nem találkozunk. - *Javasolja.*
- Még nem döntöttem, mit fogok tenni. Itt a városban talán több hír is akad azóta. És Amonra is el kellene látogatnom, hogy ott mi hír van. - *Avatja be a másikat gondolataiba, s egyúttal abba, hogy nem ígéri biztosra magát. Most minden attól függ, hogyan alakul a következő pár nap, s mi minden jut tudomására. A pusztai felderítés hasznos lehet, de ha a veszély már a "kapuban" van, úgy gondolja, az ő helye itt lesz, annak szemközt, a város védelmében. Legyen szó Artheniorról, vagy Amonról.*
- Erre. - *Mondja már a főtérre érve, és finoman vezetni kezdi magával a férfit a tér északi irányába, ahol az út mentén, a fogadó közelében még fák és bokrok sorakoznak.
Megelégszik azzal, ha nem a nyílt téren válnak ismét láthatóvá, így ha valaki nem kimondottan erre figyel, aligha veheti észre a semmiből megjelenő alakjukat.
Miután elbújtak, előbb Frandról oszlatja a varázslatot, majd pedig magáról. S amint megjelenik a férfi előtt, már teszi is szája elé a mutatóujját, miközben szemével a válla felé int. Amin nincs semmi... És épp ez a semmi árulhatja el a harcosnak, hogy miről van szó, miről kellene hallgatni: Kilencedik még láthatatlan.*
- De rég láttalak! - *Csipogja a manó kuncogva, láthatatlan szemével Frandr-ra nézve, de ezt ugye nem tudják.*