Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-29 15:27:29
Üzenet elküldve: 2015-01-29 15:27:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Szinte észre sem veszi, mikor szűnik meg a táj, hol húzódik az a határvonal mi már a várost jelöli. Lehajtott fejjel lépked, mintha csak attól tartana, felbukik valami orvul elé gördülő akadályban, mondjuk egy darab kőben vagy faágban.
Elmélyülő gondolataiból akkor kezd eszmélni, mikor már nem csak a sok évvel ezelőtt kifejlődött járás-rutin viszi előre, hanem már látja is, hova lépked. Már nem erdőtalaj ez, már nem olyan göröngyös és kiszámíthatatlan. És a hangok is megváltoztak. Az erdő neszeit a város összetéveszthetetlen zaja váltotta fel. Bár honnan is tudhatná, mennyire összetéveszthetetlen, hisz sosem járt még kicsiny falujuk és az azt körülvevő erdő környékén kívül. Harminc éve alatt sose tette be lábát a városba, így most, mint újszülöttnek az első pillanatok, minden új, minden idegen. És valljuk be, kissé ijesztő.
Immár nem hagyja elkalandozni gondolatait, jobbjával a vállára vetett zsák pántját szorítja, baljával köpenyét, próbálván a lehető legkisebb felületet biztosítani az érintésre. Ha tehetné, visszamenekülne az erdőbe, hisz itt túl sok az ember, túl sokan nézhetik, érinthetik. Túl sokan gúnyolhatják. Már-már a rosszullét, az ájulás határát környékezi, szinte érzi, miképp feszülnek meg izmai, hogy a következő pillanatban a sarkán fordulva fusson vissza. Vissza, de hova? Anyját hetekkel ezelőtt eltemette, a faluszéli házacska évek óta romosabb már, mintsem lakható legyen. Nincs hova vissza. Előre van, talán ebben a városban megleli apját, kérdőre vonhatja. Mintha joga lenne hozzá.
Szédelgő léptekkel veszi célba a hívogatón csobogó szökőkutat, balját merítve bele, mint a házuktól nem messze eső patakba tette oly sokszor. És most is segít, csillapítja, nyugtatja zaklatott idegeit a selymes, hűs érintés. Lopva egy kisebb adaggal arcát füröszti, frissíti, majd köpenyébe törli szárazra ujjait, hogy immár bátrabban tekintsen körül. Csak akad itt valahol egy fogadó, ahol első sorban leülhet végre, talán valami innivalót is kaphat. Utána ráér a következő lépésen törni a fejét.*
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.29 15:57:15
Elmélyülő gondolataiból akkor kezd eszmélni, mikor már nem csak a sok évvel ezelőtt kifejlődött járás-rutin viszi előre, hanem már látja is, hova lépked. Már nem erdőtalaj ez, már nem olyan göröngyös és kiszámíthatatlan. És a hangok is megváltoztak. Az erdő neszeit a város összetéveszthetetlen zaja váltotta fel. Bár honnan is tudhatná, mennyire összetéveszthetetlen, hisz sosem járt még kicsiny falujuk és az azt körülvevő erdő környékén kívül. Harminc éve alatt sose tette be lábát a városba, így most, mint újszülöttnek az első pillanatok, minden új, minden idegen. És valljuk be, kissé ijesztő.
Immár nem hagyja elkalandozni gondolatait, jobbjával a vállára vetett zsák pántját szorítja, baljával köpenyét, próbálván a lehető legkisebb felületet biztosítani az érintésre. Ha tehetné, visszamenekülne az erdőbe, hisz itt túl sok az ember, túl sokan nézhetik, érinthetik. Túl sokan gúnyolhatják. Már-már a rosszullét, az ájulás határát környékezi, szinte érzi, miképp feszülnek meg izmai, hogy a következő pillanatban a sarkán fordulva fusson vissza. Vissza, de hova? Anyját hetekkel ezelőtt eltemette, a faluszéli házacska évek óta romosabb már, mintsem lakható legyen. Nincs hova vissza. Előre van, talán ebben a városban megleli apját, kérdőre vonhatja. Mintha joga lenne hozzá.
Szédelgő léptekkel veszi célba a hívogatón csobogó szökőkutat, balját merítve bele, mint a házuktól nem messze eső patakba tette oly sokszor. És most is segít, csillapítja, nyugtatja zaklatott idegeit a selymes, hűs érintés. Lopva egy kisebb adaggal arcát füröszti, frissíti, majd köpenyébe törli szárazra ujjait, hogy immár bátrabban tekintsen körül. Csak akad itt valahol egy fogadó, ahol első sorban leülhet végre, talán valami innivalót is kaphat. Utána ráér a következő lépésen törni a fejét.*
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.29 15:57:15
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 20:58:29
Üzenet elküldve: 2015-01-27 20:58:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*A hó erőteljesen szitál, az úton pedig egy csuklyás alak tűnik fel, aki lassan baktat a város irányába. Napok óta úton van, az egyetlen dolog ami lassítja, az oldalán éktelenkedő rút seb, amit pár napja adományozott neki egy bandita. Szerencséjére ellátták, meg amennyire felmérte, nem volt halálos találat. Így csak egyel több heg lesz a testén, a már egyébként is megszámlálhatatlan mennyiségű mellett. Igazán semmiség.
Mordokhai kissé megszaporázza a lépteit, szeretne minél előbb lepihenni a fogadóban, aztán pedig ismét rátalálni barátjára és társára a Vörösre. Az utóbbi minden bizonnyal nehezebb lesz, mint kivenni egy szobát, de a vándor most ráér. Jól megfizették a zsoldosmunkáért, egy pár hetet biztosan eltölt a városban, hacsak nem jut eszébe valami bődületes őrültség.
A főtéren hátracsapja a csuklyát, így feltűnik hófehér hajzuhataga, ami a szitáló hóban igazán nem lóg ki a környezetből, mint máskor. Körbeforog, megállapítja, hogy a város most is annyira eleven, mint amikor elhagyta, majd rövid gondolkodás után a fogadó felé veszi az irányt.*
Mordokhai kissé megszaporázza a lépteit, szeretne minél előbb lepihenni a fogadóban, aztán pedig ismét rátalálni barátjára és társára a Vörösre. Az utóbbi minden bizonnyal nehezebb lesz, mint kivenni egy szobát, de a vándor most ráér. Jól megfizették a zsoldosmunkáért, egy pár hetet biztosan eltölt a városban, hacsak nem jut eszébe valami bődületes őrültség.
A főtéren hátracsapja a csuklyát, így feltűnik hófehér hajzuhataga, ami a szitáló hóban igazán nem lóg ki a környezetből, mint máskor. Körbeforog, megállapítja, hogy a város most is annyira eleven, mint amikor elhagyta, majd rövid gondolkodás után a fogadó felé veszi az irányt.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 19:36:14
Üzenet elküldve: 2015-01-27 19:36:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randija//
* Nem tiltakozik a másik cselekedete ellen, hamar rájön, hogy nem túl értelmes dolog tiltakozni. Ennél azért egy kicsit... mondjuk... stílusosabb végszót akarna magának, mondjuk, hogy előtte mérget csempészik valakinek az italába...
Hallja az erős hangot, ami a fejében szól és nem is nagyon tudja mire vélni, így kezével próbálja fülét eltakarni. Legalábbis néhány másodpercig - amíg rá nem jön, hogy mi ez.
Valahol ott "kapcsolódik be" a "beszélgetésbe", ahol békét vagy harcot kell választania. Ez előbbi igen idegen, de egy olyan fél percnyi tanakodás után arra következtet, hogy a harc ellentéte lehet, ha már egyszer döntenie kell a kettő között.
Mondjuk ki tudja? Lehet, hogy a "béke" a halál egyik szinonimája errefelé és most épp a halált választja a harc helyett... Nem mintha nem mindkettő ugyanoda vezetne. *
Béke? * Suttogja a másik felé, majd nagy levegőt vesz és pontot tesz a végére. *
- Béke. * Ezt már az előzőnél is jóval halkabban súgja a másik felé, hogy biztosan ne legyen egy fül sem, aki meghallja őket. Mondjuk így talán még biztonságosabb is, mivel egyes mágusok elvileg meghallják a telepátiát az eredarok között.
Az üveget elveszi, majd beleszagol. Először kicsit távolabbról, majd kicsit közelebbről. *
- E' meg mi? * Néz a másik felé. Kicsit még szagolgatja, de mivel sokkal inkább jó illatúnak tűnik, mint rosszindulatúnak így hát magától teljesen eltérő módon belekortyol az italba.
Furcsa, idáig ismeretlen és mégis kellemes érzés önti el.
Kicsit elkezd szédülni tőle, de nem vészes, így egy újabb korty lenyomása után vissza is adja az üvege, melynek tartalma ötven százalékról olyan húsz százalékra csökkent Norgen kíváncsisága következtében.
Megtámaszkodik fajtársán, hogy visszanyerje az egyensúlyát - már ha az engedi - és ő is egy aprócska mosolyt villant arcára. Mennyi újat talál még ma ki?! Először az a barakk, vagy mi, aztán a fehér Valami, aztán egy másik eredar, az ital és most ez a mosolygás is.
~ Mi történt velem? ~ Kérdőn néz a másikra. Igaz ő maga nem ért nagyon a telepátiához, viszont bizonyára a másik meg tudja érteni amit ő gondol, valamint, ha akarja a saját gondolatait is Norgen felé tudja irányítani. Ahogy azt az imént is bizonyította már. Végül egy újabb kérdéssel bombázza meg a másikat, immáron kicsit hangosabban, de persze még mindig nem kiabálva. *
- Finyom... * Úgy hallotta, hogy valahogy így mondták azon a helyen. Ki tudja már hol, de valami gazdag úrfi volt talán... vagy nő. *
- Hol szereztél ilyet?
- Pénzért vetted? * Teszi fel gyorsan egymásutánban a két kérdést. Talán az ital íze, talán a hatása teszi vele ezt, de mindenesetre sokkal beszédesebb lett, mint idáig.
Igen jól indul a barátságuk, legalábbis Norgen részéről jól, az megint más kérdés, hogy Leilith hogy vélekedik, ha vélekedik egyáltalán. Talán csak nevet a másikon, hogy milyen könnyen tőrbe csalta. *
- Tényleg és hogy hívnak? Én Norgen vagyok. * Na és, ha idáig nem is volt semmi köze az italhoz a nagy beszédességének most már van. A saját nevét elárulta! Az igazit! Ezt talán még bánni fogja. De nem most. *
* Nem tiltakozik a másik cselekedete ellen, hamar rájön, hogy nem túl értelmes dolog tiltakozni. Ennél azért egy kicsit... mondjuk... stílusosabb végszót akarna magának, mondjuk, hogy előtte mérget csempészik valakinek az italába...
Hallja az erős hangot, ami a fejében szól és nem is nagyon tudja mire vélni, így kezével próbálja fülét eltakarni. Legalábbis néhány másodpercig - amíg rá nem jön, hogy mi ez.
Valahol ott "kapcsolódik be" a "beszélgetésbe", ahol békét vagy harcot kell választania. Ez előbbi igen idegen, de egy olyan fél percnyi tanakodás után arra következtet, hogy a harc ellentéte lehet, ha már egyszer döntenie kell a kettő között.
Mondjuk ki tudja? Lehet, hogy a "béke" a halál egyik szinonimája errefelé és most épp a halált választja a harc helyett... Nem mintha nem mindkettő ugyanoda vezetne. *
Béke? * Suttogja a másik felé, majd nagy levegőt vesz és pontot tesz a végére. *
- Béke. * Ezt már az előzőnél is jóval halkabban súgja a másik felé, hogy biztosan ne legyen egy fül sem, aki meghallja őket. Mondjuk így talán még biztonságosabb is, mivel egyes mágusok elvileg meghallják a telepátiát az eredarok között.
Az üveget elveszi, majd beleszagol. Először kicsit távolabbról, majd kicsit közelebbről. *
- E' meg mi? * Néz a másik felé. Kicsit még szagolgatja, de mivel sokkal inkább jó illatúnak tűnik, mint rosszindulatúnak így hát magától teljesen eltérő módon belekortyol az italba.
Furcsa, idáig ismeretlen és mégis kellemes érzés önti el.
Kicsit elkezd szédülni tőle, de nem vészes, így egy újabb korty lenyomása után vissza is adja az üvege, melynek tartalma ötven százalékról olyan húsz százalékra csökkent Norgen kíváncsisága következtében.
Megtámaszkodik fajtársán, hogy visszanyerje az egyensúlyát - már ha az engedi - és ő is egy aprócska mosolyt villant arcára. Mennyi újat talál még ma ki?! Először az a barakk, vagy mi, aztán a fehér Valami, aztán egy másik eredar, az ital és most ez a mosolygás is.
~ Mi történt velem? ~ Kérdőn néz a másikra. Igaz ő maga nem ért nagyon a telepátiához, viszont bizonyára a másik meg tudja érteni amit ő gondol, valamint, ha akarja a saját gondolatait is Norgen felé tudja irányítani. Ahogy azt az imént is bizonyította már. Végül egy újabb kérdéssel bombázza meg a másikat, immáron kicsit hangosabban, de persze még mindig nem kiabálva. *
- Finyom... * Úgy hallotta, hogy valahogy így mondták azon a helyen. Ki tudja már hol, de valami gazdag úrfi volt talán... vagy nő. *
- Hol szereztél ilyet?
- Pénzért vetted? * Teszi fel gyorsan egymásutánban a két kérdést. Talán az ital íze, talán a hatása teszi vele ezt, de mindenesetre sokkal beszédesebb lett, mint idáig.
Igen jól indul a barátságuk, legalábbis Norgen részéről jól, az megint más kérdés, hogy Leilith hogy vélekedik, ha vélekedik egyáltalán. Talán csak nevet a másikon, hogy milyen könnyen tőrbe csalta. *
- Tényleg és hogy hívnak? Én Norgen vagyok. * Na és, ha idáig nem is volt semmi köze az italhoz a nagy beszédességének most már van. A saját nevét elárulta! Az igazit! Ezt talán még bánni fogja. De nem most. *
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:21:31
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:21:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Uram, uram!
*Egy fiatal fiú szakadt ruhában szalad oda Leeronhoz, kezében egy összehajtott papírost szorongatva. Furcsa látni egymás mellett a koszos, szegény öltözetű kiskölyköt és a jól öltözött, daliás kiállású fél-elfet.
A fiú lihegve megáll ahogy a férfi megvárja Őt. Kicsit kifújja magát a térdére támaszkodva, majd felegyenesedik és folytatja.*
-Ezt az Úrnak küldik! Azt mondják, hogy nagyon fontos.
*Átnyújtja a levelet Leeronnak, aki el is veszi és megvizsgálja a pecsétet. A pecsét feltöretlen és a családi címerét nyomták bele a viaszba mikor még meleg volt. Egy holló ami egy tőrt tart mindkét lábával. A férfi ránéz a suhancra.*
-Remélem jó hírek, mert ha nem haragos leszek.
*A fiú nagyot nyelve próbál inkább el oldalogni, hogy ne rajta töltse ki a dühét, ha mégse jó híreket tartalmazna az a levél. De ez nem jön össze neki, Leeron már a szabad kezével a kölyök vállát fogja, hogy ne bírjon elmenni sehova. A fiú nem ellenkezik, inkább marad.
A fél-elf egykézzel feltöri a pecsétet és széthajtja az üzenetet. Szeme sorról sorra jár.*
*Tisztelt Leeron Gramorn Úr!
Sajnálattal kell közölnöm, hogy az árut amit el kellett volna szállítanunk a Kikötőbe, nem fog eljutni a célállomásra. Ennek oka az útonállók rablótámadása és a kocsikísérők felkészületlensége. A szállítmányt elvitték, zsoldosokat és munkásokat megölték. Lovakat szélnek eresztették, kocsit felgyújtották.
Sajnálom a veszteséget,
üdvözlettel Sheronar a felderítő.*
*Ahogy a rosszabbnál rosszabb híreket olvassa Leeron arca eltorzul, pont úgy ahogy a kölyöké is. A férfié a méregtől a fiúé pedig a fájdalomtól, hiszen a kéz szorítása egyre erősebb lesz. Ahogy a levél végére ér elengedi a vállat egy félrelökéssel. Mérgesen int a fiúnak, hogy tűnjön el a szeme elől. Agyát elöntötte a harag. Ez nem is csoda, hiszen nem kis pénz volt belefektetve a zsoldosokba és munkásokba és a szállítmány értéke se volt 2 arany.
Mérgébe összegyűri a papírt a kezében, és forrongva forgolódik.*
~Ez már a harmadik kocsi amit kirabolnak. Mi a fene van a mostani banditákkal? Ennyire jól képzettek lennének. Vagy csak én vagyok ostoba a jó zsoldosok felfogadásához?~
*Megunja az állást és inkább leül, hogy lenyugodjon kissé. Miután ez megtörtént a következő dolga az lesz, hogy újabb árut szerezzen, hisz meg kell élni neki is valamiből.*
*Egy fiatal fiú szakadt ruhában szalad oda Leeronhoz, kezében egy összehajtott papírost szorongatva. Furcsa látni egymás mellett a koszos, szegény öltözetű kiskölyköt és a jól öltözött, daliás kiállású fél-elfet.
A fiú lihegve megáll ahogy a férfi megvárja Őt. Kicsit kifújja magát a térdére támaszkodva, majd felegyenesedik és folytatja.*
-Ezt az Úrnak küldik! Azt mondják, hogy nagyon fontos.
*Átnyújtja a levelet Leeronnak, aki el is veszi és megvizsgálja a pecsétet. A pecsét feltöretlen és a családi címerét nyomták bele a viaszba mikor még meleg volt. Egy holló ami egy tőrt tart mindkét lábával. A férfi ránéz a suhancra.*
-Remélem jó hírek, mert ha nem haragos leszek.
*A fiú nagyot nyelve próbál inkább el oldalogni, hogy ne rajta töltse ki a dühét, ha mégse jó híreket tartalmazna az a levél. De ez nem jön össze neki, Leeron már a szabad kezével a kölyök vállát fogja, hogy ne bírjon elmenni sehova. A fiú nem ellenkezik, inkább marad.
A fél-elf egykézzel feltöri a pecsétet és széthajtja az üzenetet. Szeme sorról sorra jár.*
*Tisztelt Leeron Gramorn Úr!
Sajnálattal kell közölnöm, hogy az árut amit el kellett volna szállítanunk a Kikötőbe, nem fog eljutni a célállomásra. Ennek oka az útonállók rablótámadása és a kocsikísérők felkészületlensége. A szállítmányt elvitték, zsoldosokat és munkásokat megölték. Lovakat szélnek eresztették, kocsit felgyújtották.
Sajnálom a veszteséget,
üdvözlettel Sheronar a felderítő.*
*Ahogy a rosszabbnál rosszabb híreket olvassa Leeron arca eltorzul, pont úgy ahogy a kölyöké is. A férfié a méregtől a fiúé pedig a fájdalomtól, hiszen a kéz szorítása egyre erősebb lesz. Ahogy a levél végére ér elengedi a vállat egy félrelökéssel. Mérgesen int a fiúnak, hogy tűnjön el a szeme elől. Agyát elöntötte a harag. Ez nem is csoda, hiszen nem kis pénz volt belefektetve a zsoldosokba és munkásokba és a szállítmány értéke se volt 2 arany.
Mérgébe összegyűri a papírt a kezében, és forrongva forgolódik.*
~Ez már a harmadik kocsi amit kirabolnak. Mi a fene van a mostani banditákkal? Ennyire jól képzettek lennének. Vagy csak én vagyok ostoba a jó zsoldosok felfogadásához?~
*Megunja az állást és inkább leül, hogy lenyugodjon kissé. Miután ez megtörtént a következő dolga az lesz, hogy újabb árut szerezzen, hisz meg kell élni neki is valamiből.*
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-26 17:39:35
Üzenet elküldve: 2015-01-26 17:39:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A Fötérre érve még egy ideig kattog az előbbi konfliktuson, de megnyugszik, hisz számára nem ér annyit az egész, hogy fölhúzza magát a dolgon. Megáll egy pillanatra, hogy megszemlélje a szökőkutat.*
~ Ez biztosan mágia...~
* Náluk is volt törzsi varázsló, s néhány varázslat egészen le tudta nyűgözni. Néha még vágyott is arra, hogy ő maga is beleássa magát eme tudomány rejtelmeibe. Azonban nem bír sokáig egyhelyben megülni.*
~ Talán majd egyszer...~
* Úgy van vele, hogy az élet tele van lehetőségekkel, s ha a szellemek úgy írták meg, hogy mágiát fog tanulni, akkor úgyis meg fogja látni, mikor jött el annak az ideje. Most azonban más tervei vannak. Az erdőbe indul, hisz hiába is... Ő nem városi, s ha sokáig a téglafalak között tartózkodik, akkor nem érzi magát kellően szabadnak.*
~ Ez biztosan mágia...~
* Náluk is volt törzsi varázsló, s néhány varázslat egészen le tudta nyűgözni. Néha még vágyott is arra, hogy ő maga is beleássa magát eme tudomány rejtelmeibe. Azonban nem bír sokáig egyhelyben megülni.*
~ Talán majd egyszer...~
* Úgy van vele, hogy az élet tele van lehetőségekkel, s ha a szellemek úgy írták meg, hogy mágiát fog tanulni, akkor úgyis meg fogja látni, mikor jött el annak az ideje. Most azonban más tervei vannak. Az erdőbe indul, hisz hiába is... Ő nem városi, s ha sokáig a téglafalak között tartózkodik, akkor nem érzi magát kellően szabadnak.*
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-26 10:00:35
Üzenet elküldve: 2015-01-26 10:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A főtérre érkezve kicsit lassít a ló járásán, amely eddig sem volt túlságosan nagy iramú. Szeretné kicsit megnézni a szökőkutat. Na, nem mintha még nem látta volna, inkább csak kedveli a helyet, és ezért nem jár ide minden nap. Tekintete a most is csobogó vízsugarakon pihen meg.
Leszáll a ló nyergéből, majd a Pegazus fogadó fel indul. Lovát persze, nem vezetheti át a fogadó belterén, de az épület mellett is el lehet jutni a Holdudvarra, ahonnan aztán majd tovább tud menni úti célja felé. Megfogva hát a kantárszárat, határozott léptekkel indul meg a fogadó irányába, vezetve magával a hűséges hátast, ki már jó pár éve szolgálja őt.*
Leszáll a ló nyergéből, majd a Pegazus fogadó fel indul. Lovát persze, nem vezetheti át a fogadó belterén, de az épület mellett is el lehet jutni a Holdudvarra, ahonnan aztán majd tovább tud menni úti célja felé. Megfogva hát a kantárszárat, határozott léptekkel indul meg a fogadó irányába, vezetve magával a hűséges hátast, ki már jó pár éve szolgálja őt.*
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:23:32
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Idővel a főtérre érkeznek. Leon közben hallgatja, miket beszél a két férfi. Így, hogy egészben hallja a történeteket, lassan számára is összeáll a kép. Eddig is volt valami halvány sejtése a dologról, de végre tudja tisztázni magában az egészet, ennek pedig örül. Azonban így még mesésebb, még hihetetlenebb az egész, de már nincs visszaút, hiszen a fa meg van találva, neki meg már csak annyi a dolga, hogy odamenjen megnézni, amit meg is akar tenni. A hihetetlen gyógyító képesség hallatán egészen elképed. Habár ő nem látta a gnóm sebeit, így Leon csak elképzelni tudja ezt a gyógyító fát.* ~De jó lett volna, ha van egy ilyen fám még régen!~ *Mikor kalózkodott, igen jól jött volna egy ilyen fa, de társai valószínűleg előbb vágták volna darabokra, hisz félték a mágiát. Meghallva, hogy hol van a fa, igen fel lelkesül és máris indulni akar. Egy kérdést tesz fel az idős gnómnak Leon, hiszen látva a férfi hajlott korát, ősz szakállát, megkérdőjelezi magában, hogy elég gyorsan tudnának gyalogolni.*
-Achrad Mester! *Automatikusan azt a jelzőt és nevet használja, amit Argus is.*
-Szeretne a szamaram hátán utazni? Nem örülnék neki, ha elfáradna út közben.
*Idővel a főtérre érkeznek. Leon közben hallgatja, miket beszél a két férfi. Így, hogy egészben hallja a történeteket, lassan számára is összeáll a kép. Eddig is volt valami halvány sejtése a dologról, de végre tudja tisztázni magában az egészet, ennek pedig örül. Azonban így még mesésebb, még hihetetlenebb az egész, de már nincs visszaút, hiszen a fa meg van találva, neki meg már csak annyi a dolga, hogy odamenjen megnézni, amit meg is akar tenni. A hihetetlen gyógyító képesség hallatán egészen elképed. Habár ő nem látta a gnóm sebeit, így Leon csak elképzelni tudja ezt a gyógyító fát.* ~De jó lett volna, ha van egy ilyen fám még régen!~ *Mikor kalózkodott, igen jól jött volna egy ilyen fa, de társai valószínűleg előbb vágták volna darabokra, hisz félték a mágiát. Meghallva, hogy hol van a fa, igen fel lelkesül és máris indulni akar. Egy kérdést tesz fel az idős gnómnak Leon, hiszen látva a férfi hajlott korát, ősz szakállát, megkérdőjelezi magában, hogy elég gyorsan tudnának gyalogolni.*
-Achrad Mester! *Automatikusan azt a jelzőt és nevet használja, amit Argus is.*
-Szeretne a szamaram hátán utazni? Nem örülnék neki, ha elfáradna út közben.
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:14:14
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:14:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Amint átlépnek a város határán, és a főtérhez érnek, Argushoz hasonlóképpen locsolja meg pergamenszerű arcát, majd iszik is egy keveset. A hús víz kellemesen folyik le torkán, szinte újnak érzi magát. Mindeközben figyelmesen hallgatja Argus szavait.
Azt legalább örömmel nyugtázza, hogy társa nem volt rest utánanézni a fának. Kopottas emlékei arról a napról megerősítik, hogy tényleg halványan fénylik a lombkoronája. Amint viszont az apró tündéres részhez ér, muszáj beleszólnia.*
- Timorenek! Timoren, az apró világító tündér, ami csak a Derengő Fa környékén él! Érintése begyógyítja a sebeket, nézd!
*Mutat büszkén bordái tájékára. Emlékezhet a köpcös mágus, hogy a minap még szoro kötés volt rajta, szemében pedig a legapróbb lélegzetvételre is fájdalom lángja gyúlt. De mint minden tűz, ez is egyszer kialszik, és ez most be is következett. Agytekervényei visszarepítik a múltba, megpróbálja felidézni magában a Fát, de Argus szavai visszarántják a jelenbe.*
- A Krenkataur-barlangrendszer egyik járatában. Egy Timoren szállt a bordámra, akikről éppen az előbb beszéltél. Egész éjszaka furcsa hangokat halootam a mélyből is, csilingelő énekléssel vegyített ágreccsenést. Azt hittem, képzelődök, egészen reggelig.
*Amint átlépnek a város határán, és a főtérhez érnek, Argushoz hasonlóképpen locsolja meg pergamenszerű arcát, majd iszik is egy keveset. A hús víz kellemesen folyik le torkán, szinte újnak érzi magát. Mindeközben figyelmesen hallgatja Argus szavait.
Azt legalább örömmel nyugtázza, hogy társa nem volt rest utánanézni a fának. Kopottas emlékei arról a napról megerősítik, hogy tényleg halványan fénylik a lombkoronája. Amint viszont az apró tündéres részhez ér, muszáj beleszólnia.*
- Timorenek! Timoren, az apró világító tündér, ami csak a Derengő Fa környékén él! Érintése begyógyítja a sebeket, nézd!
*Mutat büszkén bordái tájékára. Emlékezhet a köpcös mágus, hogy a minap még szoro kötés volt rajta, szemében pedig a legapróbb lélegzetvételre is fájdalom lángja gyúlt. De mint minden tűz, ez is egyszer kialszik, és ez most be is következett. Agytekervényei visszarepítik a múltba, megpróbálja felidézni magában a Fát, de Argus szavai visszarántják a jelenbe.*
- A Krenkataur-barlangrendszer egyik járatában. Egy Timoren szállt a bordámra, akikről éppen az előbb beszéltél. Egész éjszaka furcsa hangokat halootam a mélyből is, csilingelő énekléssel vegyített ágreccsenést. Azt hittem, képzelődök, egészen reggelig.
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:49:20
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:49:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randija//
*Lassan kiviszi a főtérre, majd elvezeti társát a fogadó árnyékába, egy oylan helyen, ahol senki sem láthatja őket. Mélyen a szemébe néz. Íriszei szinte karmokként marnak a vele szembenálló szemeibe, és telepatikus képességével beszél hozzá, hogy senki ne hallhassa, amit mond.*
- ~Ide figyelj! Nem öllek meg, de nyíltan ne hívj eredarnak. Nos, talán még a hasznomra is válnál. Ki tudja? Lehet, hogy igazi barátnőkké válnánk. *a gondolattól elneveti magát.* Nos? Béke vagy harc?~
*Ha van egy cseppnyi esze, akkor a békét választja társa. Ha ez így lesz, viselkedése megváltozik, kardmát visszahúzza, és újra ártalmatlan női alakot vesz fel, arcát pedig sejtelmes mosolyra húzza.
Szemei a kezében tartott almaboros üvegre tapadnak, aminek a fele még megvan. Elég erős löty, már ő is kótyagos tőle, és ha már egyszer barinők lesznek, pecsételjék meg egy közös berúgással.*
- Idd meg, cicám! Az alkohol a földi élet, legjobb része, hidd el!
*elereszt egy szélesebb mosolyt az eredar felé, majd nekidől a Pegazus falának.*
*Lassan kiviszi a főtérre, majd elvezeti társát a fogadó árnyékába, egy oylan helyen, ahol senki sem láthatja őket. Mélyen a szemébe néz. Íriszei szinte karmokként marnak a vele szembenálló szemeibe, és telepatikus képességével beszél hozzá, hogy senki ne hallhassa, amit mond.*
- ~Ide figyelj! Nem öllek meg, de nyíltan ne hívj eredarnak. Nos, talán még a hasznomra is válnál. Ki tudja? Lehet, hogy igazi barátnőkké válnánk. *a gondolattól elneveti magát.* Nos? Béke vagy harc?~
*Ha van egy cseppnyi esze, akkor a békét választja társa. Ha ez így lesz, viselkedése megváltozik, kardmát visszahúzza, és újra ártalmatlan női alakot vesz fel, arcát pedig sejtelmes mosolyra húzza.
Szemei a kezében tartott almaboros üvegre tapadnak, aminek a fele még megvan. Elég erős löty, már ő is kótyagos tőle, és ha már egyszer barinők lesznek, pecsételjék meg egy közös berúgással.*
- Idd meg, cicám! Az alkohol a földi élet, legjobb része, hidd el!
*elereszt egy szélesebb mosolyt az eredar felé, majd nekidől a Pegazus falának.*
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:01:20
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Huncut mosollyal az arcán lépi át a város határát. Mosollyal nézi a város nyüzsgő forgalmát. Árusokat, nemeseket, elfeket, embereket lát mindenfelé. Csillogó szemmel dörzsöli össze két kezét.
~Itt biztos meglelem amit keresek. Már csak kellene valakit találni aki útbaigazít. Nézzük a listát valami szállásforma, meg meleg étel. Na ja, napok óta nem ettem egy jót.~*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 12:27:54, a következő indokkal:
Nincs a helyszínen sem kapu, sem városfal; Korrigálás.
~Itt biztos meglelem amit keresek. Már csak kellene valakit találni aki útbaigazít. Nézzük a listát valami szállásforma, meg meleg étel. Na ja, napok óta nem ettem egy jót.~*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 12:27:54, a következő indokkal:
Nincs a helyszínen sem kapu, sem városfal; Korrigálás.
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-18 18:23:12
Üzenet elküldve: 2015-01-18 18:23:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Az első aranyló napsugarakkal érkezik meg Artheniorba, a Levegő városába, s miután túljutott az őrök vizsgálódásán, hátrahagyja Azúr nyergét, hogy az elkövetkezendő métereket már a saját lábain tehesse meg a főtérig.
Bizony, nem is árt egy kis mozgás, hiszen az utóbbi napokat végig lóháton kényszerült eltölteni, s ez még egy hozzá hasonlatos félvér testének sem kecsegtet pozitívumokkal, azonban az úti tempóból nem volt hajlandó alább adni.
Másra sem vágyik jobban, minthogy letelepedjék a tisztás mágia csókolta, tökéletes környékén, és elmerüljön a természet ölelésében, kiűzetve elméjéből mindennemű zavaró gondolatot. Előbb viszont a thilgori hátast lenne ajánlatos nyugalomba helyeznie, tehát a főtérről egyből az istállóba vezeti az útja, hogy az ottani kis inasra bízza a szeretett állatot. A barna hátasnak is elkél a pihenés, egy kiadós evés és ivás, no meg a hozzáértő gondoskodás, melyet bizonyos eszközök hiányában ő nem tudna megadni Azúrnak.
Midőn a lovát biztonságban tudja, visszalépked a főtér egyre élénkülő forgatagába, s mielőtt tovább indulna az erdő felé, letelepedik a szökőkút kőperemére, hogy összegyűjtse magában a megmaradt energiáit.
Addig is a benne felsejlő emlékeken tűnődik, s többnyire ama bizonyos sötétbőrű lovag körött cikáznak gondolatai, akit legutoljára éppen itt látott vajmi utazócsomaggal az oldalán. Reménye, hogy nem kélt útra a férfi, s a napokban összetalálkozhatnak, ugyanis bölcs, élettapasztalattal ölelkező szavai bizony sokat jelentenének a félvér hölgyeménynek. Persze, más egyébért is látni kívánná, azonban ahogy korábban, most sem engedi túlzottan messzire szárnyalni a képzeletét, s többet belelátni az uraságba, mint amennyit szabad volna.
Sorsuk bizony nehezen összeegyeztethető, bár a kúriában beesett megannyi változásról még csak fogalma sem vagyon. A legutóbbi állapot, mi emlékezetében él az éjbőrűek otthonáról a Dwirinthalen bálhoz köthető, azóta semmi hírt nem hallott, pedig a matróna elhalálozása s egy új élet létrejötte bizony szóra méltó változás.
Nos, miként kipihente az út fáradalmait, és lelkében is elég bátorságot érez majdan, akkor megnézi magának a régen látott épületet, addig viszont önnön maga kényelméről szükséges gondoskodnia, így hát felkel a főtér közepén tetszelgő szökőkút mellől, s útnak indul a számára egyik legkedvesebb szeglete felé a városnak.*
Bizony, nem is árt egy kis mozgás, hiszen az utóbbi napokat végig lóháton kényszerült eltölteni, s ez még egy hozzá hasonlatos félvér testének sem kecsegtet pozitívumokkal, azonban az úti tempóból nem volt hajlandó alább adni.
Másra sem vágyik jobban, minthogy letelepedjék a tisztás mágia csókolta, tökéletes környékén, és elmerüljön a természet ölelésében, kiűzetve elméjéből mindennemű zavaró gondolatot. Előbb viszont a thilgori hátast lenne ajánlatos nyugalomba helyeznie, tehát a főtérről egyből az istállóba vezeti az útja, hogy az ottani kis inasra bízza a szeretett állatot. A barna hátasnak is elkél a pihenés, egy kiadós evés és ivás, no meg a hozzáértő gondoskodás, melyet bizonyos eszközök hiányában ő nem tudna megadni Azúrnak.
Midőn a lovát biztonságban tudja, visszalépked a főtér egyre élénkülő forgatagába, s mielőtt tovább indulna az erdő felé, letelepedik a szökőkút kőperemére, hogy összegyűjtse magában a megmaradt energiáit.
Addig is a benne felsejlő emlékeken tűnődik, s többnyire ama bizonyos sötétbőrű lovag körött cikáznak gondolatai, akit legutoljára éppen itt látott vajmi utazócsomaggal az oldalán. Reménye, hogy nem kélt útra a férfi, s a napokban összetalálkozhatnak, ugyanis bölcs, élettapasztalattal ölelkező szavai bizony sokat jelentenének a félvér hölgyeménynek. Persze, más egyébért is látni kívánná, azonban ahogy korábban, most sem engedi túlzottan messzire szárnyalni a képzeletét, s többet belelátni az uraságba, mint amennyit szabad volna.
Sorsuk bizony nehezen összeegyeztethető, bár a kúriában beesett megannyi változásról még csak fogalma sem vagyon. A legutóbbi állapot, mi emlékezetében él az éjbőrűek otthonáról a Dwirinthalen bálhoz köthető, azóta semmi hírt nem hallott, pedig a matróna elhalálozása s egy új élet létrejötte bizony szóra méltó változás.
Nos, miként kipihente az út fáradalmait, és lelkében is elég bátorságot érez majdan, akkor megnézi magának a régen látott épületet, addig viszont önnön maga kényelméről szükséges gondoskodnia, így hát felkel a főtér közepén tetszelgő szökőkút mellől, s útnak indul a számára egyik legkedvesebb szeglete felé a városnak.*
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:54:04
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:54:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
//Útközben//
*A kérdésre Leon csak bólogat, mintha értené. Bár ha válaszolt volna is, akkor sem biztos, hogy Argus elméjéig eljutott volna, hiszen annyira el van varázsolva a saját gondolataival, hogy a közelébe lévő gnómot is csak akkor veszi észre, amikor az már feláll. Az idős gnóm szokás szerint elutasítja a Mester megszólítást, amire Argus csak legyint, hiszen a kora miatt már kiérdemelte a Mester rangot.
*-Shinenima a városban maradt, de Artheniorban mindent elmondok. *magyarázza gyorsan, smár indul is a város felé. Olyan gyorsan halad, amilyen gyorsan csak tud gyalogolni, egyelőre a kérdésekre, megjegyzésekre nem válaszol. Inkább a gondolataiba merül, hogy maradjon ereje a gyaloglásra.*
//Arthenior Főtere//
*A trió sietve érkezik meg a főtérre, Argus azonnal a szökőkúthoz megy, s hideg vizet locsol a tarkójára, hogy felfrissüljön.*
-Voltam a könyvtárba. *kezdi a magyarázást az idős gnómnak.* Sok tekercset, s feljegyzést elolvastam a Derengő Fáról, nem az összeset, de elég sokat. A megoldás a fény. A Fa levelei ragyognak a sötétben. Először nem tűnt fontosnak, végül ráeszméltem, hogy mégis csak. Miért ragyognak este? Azért, hogy meglássák őket. De ha rejtőzködő életmódot folytat, akkor miért akarja, hogy meglássák? Végül Leon adta meg a választ. *mutat a férfira.* Az égen is ott vannak a csillagok, amik alapján a tengerészek tájékozódnak. A városi népeknek csupán fények, legendás, és mesék. Ugyan így van a fával is. Hiába ragyognak a levelei, azokat csak az látja meg, aki tudja, hogy mit keres. A ragyogás vezeti el a fához. Ha csak a fa koronája ragyogna, akkor senki nem találná meg, ezért szerintem a levelek képesek lerepülni a fáról, s bejárni a környéket egyfajta láncolatot alkotva a fáig. Mintha apró tündérek lennének. Így nem a fát kell megtalálni, hanem a leveleket.
*Ha a többiek is készen állnak a tovább haladásra, akkor feláll, s kész ő is az indulásra. De hova is? Hiszen nem tudja.*
-Hol találták meg? *szegezi a kérdést a gnómnak.*
//Útközben//
*A kérdésre Leon csak bólogat, mintha értené. Bár ha válaszolt volna is, akkor sem biztos, hogy Argus elméjéig eljutott volna, hiszen annyira el van varázsolva a saját gondolataival, hogy a közelébe lévő gnómot is csak akkor veszi észre, amikor az már feláll. Az idős gnóm szokás szerint elutasítja a Mester megszólítást, amire Argus csak legyint, hiszen a kora miatt már kiérdemelte a Mester rangot.
*-Shinenima a városban maradt, de Artheniorban mindent elmondok. *magyarázza gyorsan, smár indul is a város felé. Olyan gyorsan halad, amilyen gyorsan csak tud gyalogolni, egyelőre a kérdésekre, megjegyzésekre nem válaszol. Inkább a gondolataiba merül, hogy maradjon ereje a gyaloglásra.*
//Arthenior Főtere//
*A trió sietve érkezik meg a főtérre, Argus azonnal a szökőkúthoz megy, s hideg vizet locsol a tarkójára, hogy felfrissüljön.*
-Voltam a könyvtárba. *kezdi a magyarázást az idős gnómnak.* Sok tekercset, s feljegyzést elolvastam a Derengő Fáról, nem az összeset, de elég sokat. A megoldás a fény. A Fa levelei ragyognak a sötétben. Először nem tűnt fontosnak, végül ráeszméltem, hogy mégis csak. Miért ragyognak este? Azért, hogy meglássák őket. De ha rejtőzködő életmódot folytat, akkor miért akarja, hogy meglássák? Végül Leon adta meg a választ. *mutat a férfira.* Az égen is ott vannak a csillagok, amik alapján a tengerészek tájékozódnak. A városi népeknek csupán fények, legendás, és mesék. Ugyan így van a fával is. Hiába ragyognak a levelei, azokat csak az látja meg, aki tudja, hogy mit keres. A ragyogás vezeti el a fához. Ha csak a fa koronája ragyogna, akkor senki nem találná meg, ezért szerintem a levelek képesek lerepülni a fáról, s bejárni a környéket egyfajta láncolatot alkotva a fáig. Mintha apró tündérek lennének. Így nem a fát kell megtalálni, hanem a leveleket.
*Ha a többiek is készen állnak a tovább haladásra, akkor feláll, s kész ő is az indulásra. De hova is? Hiszen nem tudja.*
-Hol találták meg? *szegezi a kérdést a gnómnak.*
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-16 22:37:33
Üzenet elküldve: 2015-01-16 22:37:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Miután reggel távozik a fogadóból, a nyüzsgő főtérre keveredik. Határozottan indul meg egy kihaltnak tűnő mellékutca felé, mivel feltett szándéka, hogy megszabaduljon a lökdösődő idegenek tömegétől, akik között biztosan rejtőzik zsebtolvaj és gyilkos is szépszámmal.
Mikor sikerül kikeverednie a forgatagból, és egy néptelenebb utcára érni, elégedetten konstatálja, hogy minden holmija megvan.
Munka után szeretne nézni. Kérdezősködik.
Végül sikerül megegyeznie egy ékszerésszel, hogy amíg ő a piacon ételt vásárol, addig vigyázzon az üzletre. Elvégre elég szép értékek vannak ott, és sosem lehet tudni, hogy egy enyves kezű járókelő nem esik-e kísértésbe.
Biztosítéknak odaadja az ékszerésznek a gyűrűjét és a kését.
A boltos késik. Mikor visszaér, kifizeti Vaghosnak a túlórát is, valamint visszaadja neki tárgyait.
Mallo gondolkodik, miután elbúcsúzott munkaadójától. Örül, hogy a tegnap esti költekezés nyomait sikerül kicsit enyhítenie pénztárcáján, de azt is tudja, hogy tartós munkára lesz szüksége.
Szembejön vele az utcán egy törpe. Nem olyan, mint amilyenek a fajtársai általában lenni szoktak. Törpe létére egyáltalán nem kövér, és szakálla sem erős. Látszik rajta, hogy borotválkozik.*
~A törpék nem szoktak ilyenekkel foglalkozni.~
*Mallo megszólítja.*
- Elnézést, nem tud valami tartós munkát ajánlani?
- Gazdagnegyed, Owairat név után kérdezzen. Én is csak hírből tudok a helyről. Az úrnő állítólag segítőket keres a házfelújításhoz. De nem vesz fel akárkit, szóval kösse fel a gatyáját. Ja, és persze nem tőlem hallotta. Szívesen.
*Választ sem várva elillan.
Mallo örül a lehetőségnek, és reméli , hogy nem akarják becsapni. A törpe furcsa kinézetén és stílusán nem csodálkozik sokat, inkább elindul a Gazdagnegyed irányába.
Az utak jól kivannak táblázva, könnyen odatalál.*
~De hol keressem az Owairat-házat?~
Mikor sikerül kikeverednie a forgatagból, és egy néptelenebb utcára érni, elégedetten konstatálja, hogy minden holmija megvan.
Munka után szeretne nézni. Kérdezősködik.
Végül sikerül megegyeznie egy ékszerésszel, hogy amíg ő a piacon ételt vásárol, addig vigyázzon az üzletre. Elvégre elég szép értékek vannak ott, és sosem lehet tudni, hogy egy enyves kezű járókelő nem esik-e kísértésbe.
Biztosítéknak odaadja az ékszerésznek a gyűrűjét és a kését.
A boltos késik. Mikor visszaér, kifizeti Vaghosnak a túlórát is, valamint visszaadja neki tárgyait.
Mallo gondolkodik, miután elbúcsúzott munkaadójától. Örül, hogy a tegnap esti költekezés nyomait sikerül kicsit enyhítenie pénztárcáján, de azt is tudja, hogy tartós munkára lesz szüksége.
Szembejön vele az utcán egy törpe. Nem olyan, mint amilyenek a fajtársai általában lenni szoktak. Törpe létére egyáltalán nem kövér, és szakálla sem erős. Látszik rajta, hogy borotválkozik.*
~A törpék nem szoktak ilyenekkel foglalkozni.~
*Mallo megszólítja.*
- Elnézést, nem tud valami tartós munkát ajánlani?
- Gazdagnegyed, Owairat név után kérdezzen. Én is csak hírből tudok a helyről. Az úrnő állítólag segítőket keres a házfelújításhoz. De nem vesz fel akárkit, szóval kösse fel a gatyáját. Ja, és persze nem tőlem hallotta. Szívesen.
*Választ sem várva elillan.
Mallo örül a lehetőségnek, és reméli , hogy nem akarják becsapni. A törpe furcsa kinézetén és stílusán nem csodálkozik sokat, inkább elindul a Gazdagnegyed irányába.
Az utak jól kivannak táblázva, könnyen odatalál.*
~De hol keressem az Owairat-házat?~
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-15 16:18:20
Üzenet elküldve: 2015-01-15 16:18:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Közel s távol. A távlatoknak értelme nincs. Csak az út van, melyen lépkedni kell előre, nagyon odafigyelve, óvatosan. Megszokta már. Ahogy azt is, hogy fülével lásson, vagy kezével. A leghalkabb nesz is felerősödve jut el hozzá segítséget nyújtva ahhoz, hogy ne tévedjen el, ne lépjen mellé. Igaz, a kezében tartott bot is sokat segít neki ebben.
A vastag, bélelt köpeny alja leér a havas út tetejére, a nedvesség némileg feláztatta már. De még tartja a meleget. A hó makacsul esik, s ezt érzi, ahogy a könnyű kis pihék arcára, orrára hullnak. Fejét a csuklya valamennyire védi, de szabadon hagyott tincseit olykor elragadja a szél. A köpenyt a vállán és mellkasán átvetett vászontok szíja fogja le. Bal vállát még egy kisebb zsák is húzza.
Hogy közeledik a városhoz, azt abból tudja meg, hogy felerősödik a zaj. Ez már nem a természet halk szólama, hanem emberek lakta hely. Szekér zörgés, lovak nyerítése, kiáltások távoli zenéje jut el hozzá, először csak halkan, majd egyre erősebben. S végül eléri a várost. Tudja, mert elmondták neki, hogy az út egyenesen a Főtérre vezeti be, s azon áll egy szökőkút. Vizének csobogása adja meg számára az újabb útmutatót. Botjának vége koppan a kövön, s megáll. A szökőkút kávája kényelmes pihenést nyújtana nyáron, de így, télvíz idején senkinek nincs kedve itt ücsörögni. Hideg van, s még nem ért el céljához. Sóhajtva indul előre, s igyekszik megállítani valakit, ki útba igazítaná.*
-Örüljön, hogy nem látja, mert a Szegények lakta negyed eléggé romos. De csak haladjon rajta át egyenesen, míg tisztább nem lesz a környék.
*Egy asszony irányításával vág neki a megfelelő utcának, hogy lassan maga mögött hagyja Arthenior főterét.*
A vastag, bélelt köpeny alja leér a havas út tetejére, a nedvesség némileg feláztatta már. De még tartja a meleget. A hó makacsul esik, s ezt érzi, ahogy a könnyű kis pihék arcára, orrára hullnak. Fejét a csuklya valamennyire védi, de szabadon hagyott tincseit olykor elragadja a szél. A köpenyt a vállán és mellkasán átvetett vászontok szíja fogja le. Bal vállát még egy kisebb zsák is húzza.
Hogy közeledik a városhoz, azt abból tudja meg, hogy felerősödik a zaj. Ez már nem a természet halk szólama, hanem emberek lakta hely. Szekér zörgés, lovak nyerítése, kiáltások távoli zenéje jut el hozzá, először csak halkan, majd egyre erősebben. S végül eléri a várost. Tudja, mert elmondták neki, hogy az út egyenesen a Főtérre vezeti be, s azon áll egy szökőkút. Vizének csobogása adja meg számára az újabb útmutatót. Botjának vége koppan a kövön, s megáll. A szökőkút kávája kényelmes pihenést nyújtana nyáron, de így, télvíz idején senkinek nincs kedve itt ücsörögni. Hideg van, s még nem ért el céljához. Sóhajtva indul előre, s igyekszik megállítani valakit, ki útba igazítaná.*
-Örüljön, hogy nem látja, mert a Szegények lakta negyed eléggé romos. De csak haladjon rajta át egyenesen, míg tisztább nem lesz a környék.
*Egy asszony irányításával vág neki a megfelelő utcának, hogy lassan maga mögött hagyja Arthenior főterét.*
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-13 14:27:41
Üzenet elküldve: 2015-01-13 14:27:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan, de biztosan közeledik a városhoz, melyben új életet kíván kezdeni. Szerencsére utolsó pár ezer aranyából még telt a karavánra, a kíséretre, na meg a felszerelésre, az ételre, és a pónira. De ezzel kifújt. Nincs több pénze. Életében először híján van minden aranynak, ezüstnek, drága kőnek, és testőrnek. Persze, a 30 egy pár évével még közel sem idős, mikor az emberek életük delére érnek, ő még bele sem rázódott még igazán az egészbe. Tejfeles szájú kölyök még, ha ember lenne, nem lenne több 16 évesnél, de ő tündér, így ő 38 évesen van ebben a stádiumban. A különbség csupán annyi hogy az ő fejében sokkal több tudás van, mint az emberekében. De ettől még éretlen, kajla, és hajlamos a hülyeségre... Hátt igen, ebben egyik faj sem különbözik.*
-Héé, lassan.*Utasítja a pónit, mikor beérnek a városba. Nem ismeri túlságosan ezt a várost. Jó lesz észnél lenni. Viszont egy távoli unokatestvére. Talán a nagybácsikája nagybácsikájának, az unokafivérének a bátyja, vagy a fene tudja. A lényeg hogy említett valami kúriát, meg sötételfeket, ahol mindig elkél egy penge forgató. Még akkor is, ha nem a világ legjobbja. Tehát a gazdag negyed felé veszi útját, hogy megkeresse a nevezetes házat. A címerükre emlékszik.*
~ Sötételfek, a teremtő szellemére, mi jöhet még? ~
-Héé, lassan.*Utasítja a pónit, mikor beérnek a városba. Nem ismeri túlságosan ezt a várost. Jó lesz észnél lenni. Viszont egy távoli unokatestvére. Talán a nagybácsikája nagybácsikájának, az unokafivérének a bátyja, vagy a fene tudja. A lényeg hogy említett valami kúriát, meg sötételfeket, ahol mindig elkél egy penge forgató. Még akkor is, ha nem a világ legjobbja. Tehát a gazdag negyed felé veszi útját, hogy megkeresse a nevezetes házat. A címerükre emlékszik.*
~ Sötételfek, a teremtő szellemére, mi jöhet még? ~
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-03 18:32:32
Üzenet elküldve: 2015-01-03 18:32:32
ÚJ
![>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10824_1484614002_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Végre ennek az útnak is vége. Arnakh megkönnyebbül mikor végre meglátja a várost a távolban. Hát még mikor megérkeznek a főtérre. A fiatal pár akik elhozták minden jót kívánnak neki és elmennek a fogadóba. Arnakh utánuk néz, fintorog egy sort majd a szökőkúthoz meg. A víz jég hideg de, az öregnek erre szüksége is van. Erre meg egy kis piára. De azt még nem lehet. Fontos dolga van. És ha a hír igaz akkor az is meglehet, hogy végre tisztességes fizetést is fog kapni. Arra meg szüksége lenne főleg így télen. Kéne egy otthon és egy jó meleg kabát is.*
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-03 15:13:15
Üzenet elküldve: 2015-01-03 15:13:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezik Artheniorba. A város nagysága lélegzetelállító. ~Hmm... Lehet hogy nem csak szentélyeket tudnak ezek építeni, bár még mindig nem értem, miért kevernénk vérünket ezekkel...~ Ugyanaz a zsúfoltság fogadja. Továbbra is kiüt a grimasz az arcára, de látszik rajta, hogy kezdi megszokni a tömeg nagyságát. Ismét csak megpróbál a tér szélére sompolyogni, de ez korántsem megy olyan egyszerűen itt. Mindenfelé ember van, ember ember hátán. Ahogy próbál haladni belebotlik egy kisfiúba, aki látszólag nagyon siet valahova. A fiú gyorsan mormog egy "elnézést" féleséget majd felpattan és tovább furakodik. ~Lehet, hogy nekem is ezt kéne csinálnom...~ El is kezd egy kicsit udvariatlanabbul haladni célja, a barakk felé és nagy meglepődöttségére az emberek még csak meg sem szólalnak otrombaságára. ~Valóban így élnek ezek nap mint nap?~*
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-12-30 12:31:14
Üzenet elküldve: 2014-12-30 12:31:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nayenii Ashurii//
*Szárny nélküli tündérek? Ez neki új. Bár tény, hogy még 1-2 fajt nem volt alkalma személyesen is látni, de azért ő sem annyira hiszékeny, ha a felszíniekről van szó. Ki tudja, még mindig lehet, hogy ez a fiú csak tündér akarna lenni, és erre fogja a magasságát. Viszont végső soron neki aztán tényleg mindegy.
Hogy bárkit is megkérdezzen a tündérekről, arra kissé grimaszba borul az arca. Ennyire tényleg nem érdekli a dolog, hogy még kérdezősködjön is. A fiú viszont tovább erősködik. Úgy látszik valóban egy tündérbe botolhatott, akinek sikerült egy kényes témáját érintenie a tudta nélkül. Pedig még csak nem is mondott semmit arról, hogy hány évesnek vagy, hogy gyereknek nézné, ő már rögtön magyarázkodni is kezdett.*
- Jó, jó! Tőlem aztán… *Biztos eléggé frusztráló lehet valakinek a saját fajtájáról meggyőznie valakit, de a kis nőstényke ebben az ügyben még mindig teljesen ártatlannak vallja magát.*
~Ő kezdte!~
*A fogadó, és a kérdezgetés hallatán kifut a fejéből a vér. Miért kellene bárkit is erről megkérdeznie? Ennyire fontos lenne ez az apróság? Ha neki valaki annyira ostoba lenne, hogy eltévessze a faját, amihez aztán már tényleg tehetség kellene, legfeljebb gyomorba vágná és otthagyná mérgesen. Nem menne ilyen messzire egy idegen miatt.*
- Oké, oké, elhiszem! Ennyire azért nem érdekel ez az egész. Miért akarsz ennyire meggyőzni? Hiszen még csak nem is ismersz? *Figyeli a fiút teljesen értetlen arccal. Számára ez tényleg furcsa. Még az embereknél is azt vette észre, hogy teljesen érdektelenek másokkal szemben.* Tényleg nem akarlak megbántani, de… Nem így képzeltem el a tündéreket. *Dönti kíváncsian oldalra a fejét, ahogy ismét végignéz az előtte állón. Bár, mondjuk tényleg stimmelne az az "elképzelés" egy – esetleg - kék szárnnyal, de erről inkább hallgat. Nehogy emiatt is mérges legyen rá.*
*Szárny nélküli tündérek? Ez neki új. Bár tény, hogy még 1-2 fajt nem volt alkalma személyesen is látni, de azért ő sem annyira hiszékeny, ha a felszíniekről van szó. Ki tudja, még mindig lehet, hogy ez a fiú csak tündér akarna lenni, és erre fogja a magasságát. Viszont végső soron neki aztán tényleg mindegy.
Hogy bárkit is megkérdezzen a tündérekről, arra kissé grimaszba borul az arca. Ennyire tényleg nem érdekli a dolog, hogy még kérdezősködjön is. A fiú viszont tovább erősködik. Úgy látszik valóban egy tündérbe botolhatott, akinek sikerült egy kényes témáját érintenie a tudta nélkül. Pedig még csak nem is mondott semmit arról, hogy hány évesnek vagy, hogy gyereknek nézné, ő már rögtön magyarázkodni is kezdett.*
- Jó, jó! Tőlem aztán… *Biztos eléggé frusztráló lehet valakinek a saját fajtájáról meggyőznie valakit, de a kis nőstényke ebben az ügyben még mindig teljesen ártatlannak vallja magát.*
~Ő kezdte!~
*A fogadó, és a kérdezgetés hallatán kifut a fejéből a vér. Miért kellene bárkit is erről megkérdeznie? Ennyire fontos lenne ez az apróság? Ha neki valaki annyira ostoba lenne, hogy eltévessze a faját, amihez aztán már tényleg tehetség kellene, legfeljebb gyomorba vágná és otthagyná mérgesen. Nem menne ilyen messzire egy idegen miatt.*
- Oké, oké, elhiszem! Ennyire azért nem érdekel ez az egész. Miért akarsz ennyire meggyőzni? Hiszen még csak nem is ismersz? *Figyeli a fiút teljesen értetlen arccal. Számára ez tényleg furcsa. Még az embereknél is azt vette észre, hogy teljesen érdektelenek másokkal szemben.* Tényleg nem akarlak megbántani, de… Nem így képzeltem el a tündéreket. *Dönti kíváncsian oldalra a fejét, ahogy ismét végignéz az előtte állón. Bár, mondjuk tényleg stimmelne az az "elképzelés" egy – esetleg - kék szárnnyal, de erről inkább hallgat. Nehogy emiatt is mérges legyen rá.*
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-12-30 09:28:07
Üzenet elküldve: 2014-12-30 09:28:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Amine de Niiso//
*A sötételf úgy látszik a nehezen meggyőzhető típusok közé tartozik, még hazugnak is nevezi Nayeniit, majd megvizsgálja, a hátát, hogy van-e ott valami. Hát nincsen, és a lány ebből már leszűri, hogy tündérünk bizony nem tündér.*
- Nem vagyok hazug, tényleg tündér vagyok. Vannak szárny nélküli tündérek is, kérdezz meg bárkit!
*A legtöbben, miután szembesíti őket tévedésükkel, bocsánatot szoktak kérni, de ez a mélységi láthatólag a nehezen meggyőzhető típusok közé tartozik.*
- Hát igen, a tündérek közt magasabbnak számítok, de...
*Mondja, miközben próbálja meggyőzni a lányt igazáról, de az közbevág.*
- Igen, fürgén tudok mozogni... de minden tündér úgy tud!?! Úgy nézek én ki mint egy tízéves kisgyerek? Na jó igen... de tényleg tündér vagyok, higgy már nekem!
*Azt tudta, hogy a mélységiek néha konokak és önteltek, nehezen meggyőzhetőek, de hogy ennyire... Közben eszébe jut valami, amivel meggyőzhetné a lányt.*
- Tudod mit? Ott az a fogadó, menjünk szépen be, és kérdezzünk meg akárkit, hogy szerinte tündér vagyok-e? Hmmm...? Meglátjuk akkor ki lesz a hazug!
*A sötételf úgy látszik a nehezen meggyőzhető típusok közé tartozik, még hazugnak is nevezi Nayeniit, majd megvizsgálja, a hátát, hogy van-e ott valami. Hát nincsen, és a lány ebből már leszűri, hogy tündérünk bizony nem tündér.*
- Nem vagyok hazug, tényleg tündér vagyok. Vannak szárny nélküli tündérek is, kérdezz meg bárkit!
*A legtöbben, miután szembesíti őket tévedésükkel, bocsánatot szoktak kérni, de ez a mélységi láthatólag a nehezen meggyőzhető típusok közé tartozik.*
- Hát igen, a tündérek közt magasabbnak számítok, de...
*Mondja, miközben próbálja meggyőzni a lányt igazáról, de az közbevág.*
- Igen, fürgén tudok mozogni... de minden tündér úgy tud!?! Úgy nézek én ki mint egy tízéves kisgyerek? Na jó igen... de tényleg tündér vagyok, higgy már nekem!
*Azt tudta, hogy a mélységiek néha konokak és önteltek, nehezen meggyőzhetőek, de hogy ennyire... Közben eszébe jut valami, amivel meggyőzhetné a lányt.*
- Tudod mit? Ott az a fogadó, menjünk szépen be, és kérdezzünk meg akárkit, hogy szerinte tündér vagyok-e? Hmmm...? Meglátjuk akkor ki lesz a hazug!
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-12-29 21:56:41
Üzenet elküldve: 2014-12-29 21:56:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nayenii Ashurii//
*Csak sejtései vannak, hogy mi következhet abból, ha itt felhívja magára a figyelmet. Ritkán mozog fényes nappal, és még ritkábban rántja elő a kardját ilyenkor, aztán már csak a városőrség hiányozna a fejére. Ki tudja azok mennyinél mozdítanák meg a fenekük ha valamelyik polgárra rájönne a sikongatnék. Ez a gond ezekkel a helyekkel.
Tény és való, hogy kinézetre ő sem tűnhet valami veszélyesnek, tapasztalatból tudja, hogy nem szabad alábecsülni a sötételfeket, így aztán nem is fitogtatja azt a kevéske tudását amit a fegyveres harc terén tanult. Még a javára is válik, ha alábecsülik.
Most is valami hasonlónak érzi a szituációt, ugyanis a fiú egyből megtalálja a hangját.
Az orrára kötni?! Szalad fel a szemöldöke a meglepettségtől, hisz nem emlékszik, hogy bármi sértőt mondott volna, épp ellenkezőleg. Most úgy tűnik ez a fiú még is kikéri magának. Az viszont még jobban meglepi a fiatal nősténykét, hogy mit mond, mint az, ahogyan mondja.*
~Tündér?~ *Lepődik meg, azzal kicsit oldalra dől, majd ágaskodik is hozzá egy kicsit, hogy ránézhessen a fiú hátára. Semmi.*
- Hazug! *Állapítja meg unott arccal. Hát igen, lehet ezek után kapni fogja a következő kikérő megnyilvánulásokat, de hát mit lehet tenni ez ellen. A fejében az összes könyvet fellapozta, de csak szárnnyal látta eddig ábrázolni a tündéreket, személyesen meg…*
~Lássuk csak, az embereken kívül volt néhány elf, egy böhömnagy ork…~ *Nem, teljesen biztos benne, hogy tündérrel még nem sikerült összeakadnia. De ez a fiú akárhogy is nézi, elf. Maximum fél-elf de ennyire azért ez mégsem lehet bonyolult. Ezért jó ott lent. Vannak a sötételfek, és kész. Mit kell itt még variálni?*
- Azért ne túlozz, annyira nem vagy alacsony. *Hozzá képest valóban nem az. Azután a könnyű csontozat igen érdekesen felvezetve, ami megint pár pillanatnyi gondolkodást eredményez nála. Furcsa ez a fiú. Mi szégyellni való van az ilyesmin?* Ha könnyebb vagy annak csak örülhetsz. Fürgébb is vagy, és könnyebben tudsz mozogni. *Mosolyodik el. Ez már egy kedvére valóbb téma. Ebben két testvére nagyon profi, és mindig csodálta a gyors és könnyed mozgásukat. Tény, néha egy hatalmas két ajtós szekrénynek egyenlő ellenfele lehet egy kisebb, ám de sokkal gyorsabb és ügyesebb illető. Ráadásul –főleg az ő számukra számukra- az sem egy utolsó hátrány, ha valaki teljes hangtalansággal tud mozogni.*
*Csak sejtései vannak, hogy mi következhet abból, ha itt felhívja magára a figyelmet. Ritkán mozog fényes nappal, és még ritkábban rántja elő a kardját ilyenkor, aztán már csak a városőrség hiányozna a fejére. Ki tudja azok mennyinél mozdítanák meg a fenekük ha valamelyik polgárra rájönne a sikongatnék. Ez a gond ezekkel a helyekkel.
Tény és való, hogy kinézetre ő sem tűnhet valami veszélyesnek, tapasztalatból tudja, hogy nem szabad alábecsülni a sötételfeket, így aztán nem is fitogtatja azt a kevéske tudását amit a fegyveres harc terén tanult. Még a javára is válik, ha alábecsülik.
Most is valami hasonlónak érzi a szituációt, ugyanis a fiú egyből megtalálja a hangját.
Az orrára kötni?! Szalad fel a szemöldöke a meglepettségtől, hisz nem emlékszik, hogy bármi sértőt mondott volna, épp ellenkezőleg. Most úgy tűnik ez a fiú még is kikéri magának. Az viszont még jobban meglepi a fiatal nősténykét, hogy mit mond, mint az, ahogyan mondja.*
~Tündér?~ *Lepődik meg, azzal kicsit oldalra dől, majd ágaskodik is hozzá egy kicsit, hogy ránézhessen a fiú hátára. Semmi.*
- Hazug! *Állapítja meg unott arccal. Hát igen, lehet ezek után kapni fogja a következő kikérő megnyilvánulásokat, de hát mit lehet tenni ez ellen. A fejében az összes könyvet fellapozta, de csak szárnnyal látta eddig ábrázolni a tündéreket, személyesen meg…*
~Lássuk csak, az embereken kívül volt néhány elf, egy böhömnagy ork…~ *Nem, teljesen biztos benne, hogy tündérrel még nem sikerült összeakadnia. De ez a fiú akárhogy is nézi, elf. Maximum fél-elf de ennyire azért ez mégsem lehet bonyolult. Ezért jó ott lent. Vannak a sötételfek, és kész. Mit kell itt még variálni?*
- Azért ne túlozz, annyira nem vagy alacsony. *Hozzá képest valóban nem az. Azután a könnyű csontozat igen érdekesen felvezetve, ami megint pár pillanatnyi gondolkodást eredményez nála. Furcsa ez a fiú. Mi szégyellni való van az ilyesmin?* Ha könnyebb vagy annak csak örülhetsz. Fürgébb is vagy, és könnyebben tudsz mozogni. *Mosolyodik el. Ez már egy kedvére valóbb téma. Ebben két testvére nagyon profi, és mindig csodálta a gyors és könnyed mozgásukat. Tény, néha egy hatalmas két ajtós szekrénynek egyenlő ellenfele lehet egy kisebb, ám de sokkal gyorsabb és ügyesebb illető. Ráadásul –főleg az ő számukra számukra- az sem egy utolsó hátrány, ha valaki teljes hangtalansággal tud mozogni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772