Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:47:02
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Szándékosan nem árul el ilyen részleteket, ha kérdeznék, bizony azt lódítaná, hogy már vagy három őrtől elszedett pénzt, de a hölgyek eddig tőle még csak vittek. Miközben a szabályokat ecseteli igazán gondosan és lassan beszél, nehogy ráfogják, hogy úgy csal ki pénzt másokból, hogy azokat félrevezeti. Mert az sem áll tőle távol, de a nők alapból más elbánási kategóriába esnek bele. Persze megvárja, míg a nő is kényelmes pózt vesz fel, bár a magáét sem mondaná annak, de a célnak megfelel. Mint, hogy idő közben az ő tíz érméje mellé még tíz érkezik a ládára, azt mutatja, hogy nincs itt semmiféle félreértés kettejük között, biccentve veszi tudomásul a tétet. Az első engedékeny tét, mintha nem aratna nagy sikert a nőnél, bár egészen máshogy, mint várta volna. Kiszalad egy meglepett nyerítés a száján, ahogy megcsapja a szőkeség önértékelésének szele, de gyorsan visszaáll az eredeti hangulat.*
-Az arcomra csókot még ingyen is kapok, ha kérek, de ha a kisasszonyé olyan drága, válasszon hozzá méltó javadalmazást, amennyiben én veszítek. A pofon is játszik, de vannak részeim, amikre érzékeny vagyok. *Mutatja fel az ujját, hogy jelezze, okosan válasszon. A kezébe veszi az ezüst kockákat, majd a nő kinyújtott tenyere felé helyezi az öklét, de még nem enged szabad utat nekik.*
-Hadd haljam. Mi legyen az? *Mert balgaság lenne, sőt beleegyezés az ő részéről, ha szabad kezet adna a választásban. ~A végén még megtetszik neki az én drágám, vagy a nadrágom, arra meg még szükségem lenne. ~ Emeli fel egyik szemöldökét várakozóan, a keze pedig elég erős ahhoz, hogy határozottan fogva tartsa az apró ezüstöket, míg azt jónak látja.*
*Szándékosan nem árul el ilyen részleteket, ha kérdeznék, bizony azt lódítaná, hogy már vagy három őrtől elszedett pénzt, de a hölgyek eddig tőle még csak vittek. Miközben a szabályokat ecseteli igazán gondosan és lassan beszél, nehogy ráfogják, hogy úgy csal ki pénzt másokból, hogy azokat félrevezeti. Mert az sem áll tőle távol, de a nők alapból más elbánási kategóriába esnek bele. Persze megvárja, míg a nő is kényelmes pózt vesz fel, bár a magáét sem mondaná annak, de a célnak megfelel. Mint, hogy idő közben az ő tíz érméje mellé még tíz érkezik a ládára, azt mutatja, hogy nincs itt semmiféle félreértés kettejük között, biccentve veszi tudomásul a tétet. Az első engedékeny tét, mintha nem aratna nagy sikert a nőnél, bár egészen máshogy, mint várta volna. Kiszalad egy meglepett nyerítés a száján, ahogy megcsapja a szőkeség önértékelésének szele, de gyorsan visszaáll az eredeti hangulat.*
-Az arcomra csókot még ingyen is kapok, ha kérek, de ha a kisasszonyé olyan drága, válasszon hozzá méltó javadalmazást, amennyiben én veszítek. A pofon is játszik, de vannak részeim, amikre érzékeny vagyok. *Mutatja fel az ujját, hogy jelezze, okosan válasszon. A kezébe veszi az ezüst kockákat, majd a nő kinyújtott tenyere felé helyezi az öklét, de még nem enged szabad utat nekik.*
-Hadd haljam. Mi legyen az? *Mert balgaság lenne, sőt beleegyezés az ő részéről, ha szabad kezet adna a választásban. ~A végén még megtetszik neki az én drágám, vagy a nadrágom, arra meg még szükségem lenne. ~ Emeli fel egyik szemöldökét várakozóan, a keze pedig elég erős ahhoz, hogy határozottan fogva tartsa az apró ezüstöket, míg azt jónak látja.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 23:30:08
Üzenet elküldve: 2020-05-11 23:30:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
- Vanava!
*Mikor Vanna megérkezik, Rellan épp röpül, méghozzá milyen magasra! Boldogan hadonászik a karjával, mintha egy kismadárnak képzelné magát, ahogy éppen felröppen a fészekből, és jóízűt is kacag mellé. Aztán Thim orra alá púzik, de az elf szerencsés, mert a kis szellentés illékony szaga mellett semmi gyanús nyomot nem találhat. Azok a bizonyos dolgok már réges-rég megestek, és Luni édesanyja orvosolta az ügyet. És bár az apróság kezd jó viszonyba keveredni Thimmel, akit valamiért nem kedvelt igazán, azért van humora is: nem tudja megállni, hogy a férfi aggodalmát ne jutalmazza egy jóízű kacagással, mintha tudná, hogy mennyi bosszúságot tud okozni. Bár az is lehet, hogy nagyon jól tudja.
Azt már sosem tudják meg, hogy a kisfiú merre járt az édesanyjával, mielőtt a Szarvasligetnél kötöttek ki, de az biztos, hogy a pimasz kis Rellan kezd egy kicsit megszeppenni. A város nagy, a főtér pedig forgalmas. Nem áll ugyan sírásra a szája, de elcsendesedik, pofija most komoly, töprengő, szemöldökét összevonja. Egyik kezével Thim ruhaujjába markol jó erősen, a másikat pedig tétován a legérdekesebb dolog, a szökőkút felé nyújtja, kis mutatóujját megfontoltan előreböki. Tátog valamit, de hangot nem ad neki. Ezután pedig megragadja a rá csavart köpeny egyik lelógó, laza csücskét, és csendesen áthúzza a fején, elbújva a sok járókelő elől.*
- Nebb. *Mondja halkan a duzzogó pokróc.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 23:30:26
- Vanava!
*Mikor Vanna megérkezik, Rellan épp röpül, méghozzá milyen magasra! Boldogan hadonászik a karjával, mintha egy kismadárnak képzelné magát, ahogy éppen felröppen a fészekből, és jóízűt is kacag mellé. Aztán Thim orra alá púzik, de az elf szerencsés, mert a kis szellentés illékony szaga mellett semmi gyanús nyomot nem találhat. Azok a bizonyos dolgok már réges-rég megestek, és Luni édesanyja orvosolta az ügyet. És bár az apróság kezd jó viszonyba keveredni Thimmel, akit valamiért nem kedvelt igazán, azért van humora is: nem tudja megállni, hogy a férfi aggodalmát ne jutalmazza egy jóízű kacagással, mintha tudná, hogy mennyi bosszúságot tud okozni. Bár az is lehet, hogy nagyon jól tudja.
Azt már sosem tudják meg, hogy a kisfiú merre járt az édesanyjával, mielőtt a Szarvasligetnél kötöttek ki, de az biztos, hogy a pimasz kis Rellan kezd egy kicsit megszeppenni. A város nagy, a főtér pedig forgalmas. Nem áll ugyan sírásra a szája, de elcsendesedik, pofija most komoly, töprengő, szemöldökét összevonja. Egyik kezével Thim ruhaujjába markol jó erősen, a másikat pedig tétován a legérdekesebb dolog, a szökőkút felé nyújtja, kis mutatóujját megfontoltan előreböki. Tátog valamit, de hangot nem ad neki. Ezután pedig megragadja a rá csavart köpeny egyik lelógó, laza csücskét, és csendesen áthúzza a fején, elbújva a sok járókelő elől.*
- Nebb. *Mondja halkan a duzzogó pokróc.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 23:30:26
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:51:49
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:51:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Azt követően, hogy szépen, komótosan végez reggelijével, a Pega istállójába megy, hogy köszöntse hűséges hátasát. A büszke tartású hófehér ló - mint minden alkalommal - most is örömmel fogadja gazdáját. Ők ketten már úgy összeszoktak az évek során, hogy Ally tulajdonképpen barátjának tekinti Wollyt. S ha még senki nem is akarna vele barátkozni, ott lesz neki Wolly. Való igaz, hogy a hátas nem teljesen olyan, mint egy valóságos barát, de mégis nagyon jól megértik egymást, s ez minden bizonnyal a kettejük mögött álló évek miatt van így. Kantáránál fogva vezeti ki az állatot az istállóból, s a szántóföldekre szeretne kimenni, hogy csak úgy magában és szabadon vágtázhasson a ragyogó tavaszi napsütésben. A főtéren vág át, ezt is szép lassan teszi. Nem siet sehová. Thea lakhelyét még ráér megkeresni, hosszú még a nap. Wolly patkói hangosan kopognak a kikövezett téren. Többen meg is bámulják, ám ezek a pillantások most kivételesen nem albínó mivolta ellen szólnak. Pusztán arról van szó, hogy a lakosok számára szokatlan jelenség hátast látni ezen a téren. Bár Ally nem igazán érti, hogy mit találnak olyan szokatlannak ebben, hiszen azt gyanítja, hogy naponta többen is járnak erre valamilyen állattal. És persze érdekesebbnél érdekesebb alakok is megfordulhatnak erre.
Menet közben megáll a kútnál, s a reggeli nap fényében fürdő vízcseppek táncát nézi. Wolly kecses fejét lehajtva iszik a kút kristálytiszta vízéből, mely amolyan frissítő italként hat rá. Ally pedig hátasa példáján fölbuzdulva maga is a víz fölé hajol, s tenyeréből kis mélyedést formálva iszik egy keveset. Aztán halkan odasúgja Wollynak:*
- Gyere, Wolly, vágtázzunk egy kicsit.
*S indulás előtt szeretettel megveregeti a hűséges állat nyakát. Ahogyan eddig, most is kantárszáron vezeti, de amint a tisztásra ér majd, fölpattan a nyeregbe. Ott már lesz erre lehetősége. Nem mintha itt, a városon belül ezt nem tehetné meg, de nem akar egyrészt feltűnést kelteni a lakosság körében, másrészt meg városban lovon utazni lustaság szerinte. Kétségtelen, hogy alkalmasint jól jöhet, például ha valami miatt gyors menekülésre van szükség. De amíg nincs veszélyben az ember... illetőleg a fél-elf, addig nincs semmi hiba.*
*Azt követően, hogy szépen, komótosan végez reggelijével, a Pega istállójába megy, hogy köszöntse hűséges hátasát. A büszke tartású hófehér ló - mint minden alkalommal - most is örömmel fogadja gazdáját. Ők ketten már úgy összeszoktak az évek során, hogy Ally tulajdonképpen barátjának tekinti Wollyt. S ha még senki nem is akarna vele barátkozni, ott lesz neki Wolly. Való igaz, hogy a hátas nem teljesen olyan, mint egy valóságos barát, de mégis nagyon jól megértik egymást, s ez minden bizonnyal a kettejük mögött álló évek miatt van így. Kantáránál fogva vezeti ki az állatot az istállóból, s a szántóföldekre szeretne kimenni, hogy csak úgy magában és szabadon vágtázhasson a ragyogó tavaszi napsütésben. A főtéren vág át, ezt is szép lassan teszi. Nem siet sehová. Thea lakhelyét még ráér megkeresni, hosszú még a nap. Wolly patkói hangosan kopognak a kikövezett téren. Többen meg is bámulják, ám ezek a pillantások most kivételesen nem albínó mivolta ellen szólnak. Pusztán arról van szó, hogy a lakosok számára szokatlan jelenség hátast látni ezen a téren. Bár Ally nem igazán érti, hogy mit találnak olyan szokatlannak ebben, hiszen azt gyanítja, hogy naponta többen is járnak erre valamilyen állattal. És persze érdekesebbnél érdekesebb alakok is megfordulhatnak erre.
Menet közben megáll a kútnál, s a reggeli nap fényében fürdő vízcseppek táncát nézi. Wolly kecses fejét lehajtva iszik a kút kristálytiszta vízéből, mely amolyan frissítő italként hat rá. Ally pedig hátasa példáján fölbuzdulva maga is a víz fölé hajol, s tenyeréből kis mélyedést formálva iszik egy keveset. Aztán halkan odasúgja Wollynak:*
- Gyere, Wolly, vágtázzunk egy kicsit.
*S indulás előtt szeretettel megveregeti a hűséges állat nyakát. Ahogyan eddig, most is kantárszáron vezeti, de amint a tisztásra ér majd, fölpattan a nyeregbe. Ott már lesz erre lehetősége. Nem mintha itt, a városon belül ezt nem tehetné meg, de nem akar egyrészt feltűnést kelteni a lakosság körében, másrészt meg városban lovon utazni lustaság szerinte. Kétségtelen, hogy alkalmasint jól jöhet, például ha valami miatt gyors menekülésre van szükség. De amíg nincs veszélyben az ember... illetőleg a fél-elf, addig nincs semmi hiba.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:54:46
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:54:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Ha tudná, hogy ő az első tökös, bizony még nagyobb kedvvel vetné bele magát a játékba. Mondjuk így sincs hiányában a lelkesedésnek. Ahogy a férfi a láda mögé kerül, s le is térdel, követi példáját, hogy hátizsákját maga mellé helyezve sarkaira üljön, vele szemben elhelyezkedve.
Figyelmesen hallgatja a megkezdett szabályismertetést, mikor pedig az aranyak kerülnek említésre, egy értő mosoly és bólintás kíséretében szed elő bal zsebéből 10 érmét, mit a már korábban lehelyezettek mellé halmoz. Ezen aztán ne múljon.
Az anyagiak elrendezése pedig szabad folyást enged a másik beszélőkéjének, a játék mikéntjei és hogyanjai csak úgy zúdulnak a lányra. Látszik, hogy nem először hadarják ezt a sok információt, azonban May sem első ízben keveredik a szerencsejátékok ezen formájába. Igaz, eddig csupán unaloműzésként, vagy egy jóféle italozás feldobására forgatta a kockát, vagy éppen kártyát, de az sem különbözik sokban a jelen helyzettől. ~Mondjuk egy sör jól esne.~ Vigyorodik el magában, ahogy a felismerés éri, ezzel mulasztva a négyesek szabályát, csupán a megnevezést csípi el az ismertetése végén. Kedélyes bólintással és egy apró, inkább önnön elkalandozásának szóló vállrándítással nyugtázza figyelmetlenségét, ám nem jelzi a hiányosságot. Mikor rákérdeznek, magabiztosan felel.*
- Akár egy pofon! *Kacsint vissza a burkolatlan bók fogadásaként.*
- Egy csók, mi? Tehát kevesebbre tartja, mint 10 aranyat? Kedves, mondhatom! *Neveti el magát, ahogy bal szemöldökét meredek ívben vonja fel az ajánlatra. Kezeit ökölbe szorítja, s így teszi csípőre őket, mérlegelő töprengést mímelve. Kisvártatva pedig bal markát nyújtja a férfi felé, feltehetően a kockákra igényt tartva.*
- Legyen! *Bólint végül beleegyezőn.* Na de mit kapok, ha én nyerek? *Vigyorodik kajánul, valóban kíváncsi tekintettel.*
*Ha tudná, hogy ő az első tökös, bizony még nagyobb kedvvel vetné bele magát a játékba. Mondjuk így sincs hiányában a lelkesedésnek. Ahogy a férfi a láda mögé kerül, s le is térdel, követi példáját, hogy hátizsákját maga mellé helyezve sarkaira üljön, vele szemben elhelyezkedve.
Figyelmesen hallgatja a megkezdett szabályismertetést, mikor pedig az aranyak kerülnek említésre, egy értő mosoly és bólintás kíséretében szed elő bal zsebéből 10 érmét, mit a már korábban lehelyezettek mellé halmoz. Ezen aztán ne múljon.
Az anyagiak elrendezése pedig szabad folyást enged a másik beszélőkéjének, a játék mikéntjei és hogyanjai csak úgy zúdulnak a lányra. Látszik, hogy nem először hadarják ezt a sok információt, azonban May sem első ízben keveredik a szerencsejátékok ezen formájába. Igaz, eddig csupán unaloműzésként, vagy egy jóféle italozás feldobására forgatta a kockát, vagy éppen kártyát, de az sem különbözik sokban a jelen helyzettől. ~Mondjuk egy sör jól esne.~ Vigyorodik el magában, ahogy a felismerés éri, ezzel mulasztva a négyesek szabályát, csupán a megnevezést csípi el az ismertetése végén. Kedélyes bólintással és egy apró, inkább önnön elkalandozásának szóló vállrándítással nyugtázza figyelmetlenségét, ám nem jelzi a hiányosságot. Mikor rákérdeznek, magabiztosan felel.*
- Akár egy pofon! *Kacsint vissza a burkolatlan bók fogadásaként.*
- Egy csók, mi? Tehát kevesebbre tartja, mint 10 aranyat? Kedves, mondhatom! *Neveti el magát, ahogy bal szemöldökét meredek ívben vonja fel az ajánlatra. Kezeit ökölbe szorítja, s így teszi csípőre őket, mérlegelő töprengést mímelve. Kisvártatva pedig bal markát nyújtja a férfi felé, feltehetően a kockákra igényt tartva.*
- Legyen! *Bólint végül beleegyezőn.* Na de mit kapok, ha én nyerek? *Vigyorodik kajánul, valóban kíváncsi tekintettel.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:27:44
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:27:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*A nagy hírverés és a hang, ami a torkán kifér megfelelő fogadtatásban részesíti az arra sétálókat. Nem lehet elmenni mellette, csak úgy. Meg is bámulják rendesen, egyesek rosszallóan rázzák a fejüket, mások csak meg, megtorpannak, kíváncsian felé kacsintgatva, de a félsz az esetek döntő többségében győz. Meg is köszörüli a torkát, mert bámészkodó az már van, de tökös még egy se. Ekkor lép oda egy szőke hölgyemény a rögtönzött székhelyéhez és kérdez vissza. A mosolya egyre csak szélesedik, a kíváncsiság mindig értékelendő tulajdonság egy csinos nőben. Főleg ha még nem ismeri, márpedig nem úgy tűnik és neki se ugrik be, főnyeremény! Nem kerüli el a figyelmét, a tekintet csalogatóan kigombolt ing, ha már mutogatják, miért ne nézné meg magának.*
-Tízszer, bizony. *Lép be a láda mögé, majd letérdel és leteszi az aranyérmét rá, kilenc másik társával.*
-Ennél egyszerűbb már nem is lehetne! Itt a kocka, van belőle öt. *Mutatja a kezében fénylő ezüstkockákat, majd leteszi azokat is az asztalra.*
-Dobunk velük, a dobást lehet ismételni tetszőleges számú kockával, akié a magasabb érték, az nyer, viszi az én és a magácska tétjét is. Tíz arany ellenében tíz arany dukál. *Hívja fel nyájas hangon a figyelmet a lényegre.*
-Az értékek növekvő sorrendben a következők, a legkisebb a két egyforma, az a neve Egyes. *Majd kitesz két hármas kockát egymás mellé.*
-Minél nagyobb a száma annál jobb. Aztán a Kettes. *Kitesz a két hármas mellé két négyes kockát is.*
-Kétszer két azonos kocka. Ezt követi a Triós. *A hármasokhoz odatol még egy hármas kockát.*
-Az a három egyforma. Ezt üti a Teli. *Odatolja a két kettest a hármas triója mellé.*
-A három plusz a két egyforma. Aztán a Sor! Hogy egymást kövesse egytől ötig vagy kettőtől hatig. Remélem még érthető. *Néz fel, mert nem szeretné kétségek között vergődni a lányt, tiszta küzdelmet szeretne.*
-Aztán jön a Vadász, ami négy egyforma kocka. *Kifordít még egy hármast, így már négy hármas és egy négyes van a dobozon.*
-A legteteje pedig a LanaWin, ami öt egyforma kockát jelent. *Végül az utolsó négyest is átfordítja hármasnak.*
-Egyszerű vagy nem bonyolult kedves? Akinek ilyen szép kék szemei vannak, ez sem kottyanhat meg. *Kacsint a másikra.*
-De mit szólna egy próbakörhöz? Csak magácskának, ha veszít egy csók ide az arcomra. *Ütögeti meg a jobb felét az arcának, mosolya szinte a füléig ér, mint a hiéna az első kóstolás előtt.*
*A nagy hírverés és a hang, ami a torkán kifér megfelelő fogadtatásban részesíti az arra sétálókat. Nem lehet elmenni mellette, csak úgy. Meg is bámulják rendesen, egyesek rosszallóan rázzák a fejüket, mások csak meg, megtorpannak, kíváncsian felé kacsintgatva, de a félsz az esetek döntő többségében győz. Meg is köszörüli a torkát, mert bámészkodó az már van, de tökös még egy se. Ekkor lép oda egy szőke hölgyemény a rögtönzött székhelyéhez és kérdez vissza. A mosolya egyre csak szélesedik, a kíváncsiság mindig értékelendő tulajdonság egy csinos nőben. Főleg ha még nem ismeri, márpedig nem úgy tűnik és neki se ugrik be, főnyeremény! Nem kerüli el a figyelmét, a tekintet csalogatóan kigombolt ing, ha már mutogatják, miért ne nézné meg magának.*
-Tízszer, bizony. *Lép be a láda mögé, majd letérdel és leteszi az aranyérmét rá, kilenc másik társával.*
-Ennél egyszerűbb már nem is lehetne! Itt a kocka, van belőle öt. *Mutatja a kezében fénylő ezüstkockákat, majd leteszi azokat is az asztalra.*
-Dobunk velük, a dobást lehet ismételni tetszőleges számú kockával, akié a magasabb érték, az nyer, viszi az én és a magácska tétjét is. Tíz arany ellenében tíz arany dukál. *Hívja fel nyájas hangon a figyelmet a lényegre.*
-Az értékek növekvő sorrendben a következők, a legkisebb a két egyforma, az a neve Egyes. *Majd kitesz két hármas kockát egymás mellé.*
-Minél nagyobb a száma annál jobb. Aztán a Kettes. *Kitesz a két hármas mellé két négyes kockát is.*
-Kétszer két azonos kocka. Ezt követi a Triós. *A hármasokhoz odatol még egy hármas kockát.*
-Az a három egyforma. Ezt üti a Teli. *Odatolja a két kettest a hármas triója mellé.*
-A három plusz a két egyforma. Aztán a Sor! Hogy egymást kövesse egytől ötig vagy kettőtől hatig. Remélem még érthető. *Néz fel, mert nem szeretné kétségek között vergődni a lányt, tiszta küzdelmet szeretne.*
-Aztán jön a Vadász, ami négy egyforma kocka. *Kifordít még egy hármast, így már négy hármas és egy négyes van a dobozon.*
-A legteteje pedig a LanaWin, ami öt egyforma kockát jelent. *Végül az utolsó négyest is átfordítja hármasnak.*
-Egyszerű vagy nem bonyolult kedves? Akinek ilyen szép kék szemei vannak, ez sem kottyanhat meg. *Kacsint a másikra.*
-De mit szólna egy próbakörhöz? Csak magácskának, ha veszít egy csók ide az arcomra. *Ütögeti meg a jobb felét az arcának, mosolya szinte a füléig ér, mint a hiéna az első kóstolás előtt.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:25:01
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:25:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Különös élményekkel gazdagodott a Pegazusban, efelől semmi kétség. Na meg egy közepesen jobbféle pohár borral, minek elfogyasztását követően döntött úgy, hogy maradék napját lófrálással tölti. Esetleg a Piacon, vásárol némi csecsebecsét, már amit ő annak ítél, mi bizony sokban különbözhet az általánosságban vett fogalomtól. Ám ez lényegtelen sétájának szempontjából, mi így is, úgy is a főtéren keresztül vezet. Azt a szökőkutat több életen át sem tudná megunni, nem rest hát ezúttal is ahhoz irányítani lépteit.
Ezeket a lépteket jól bejáratott bakancsok tompítják, mikbe barna szövetnadrágját tömködte be. Feljebb haladva csatos övvel találkozik, kinek tekintete erre kíváncsi, min gondosan munkált tőre függeszkedik. Fehér, első ránézésre talán minőségibbnek is gondolható blúz borítja felsőtestét, betűrt, és tőle szokatlanul makulátlan állapotban, egy gombbal több kioldva rajta, mint ahogy azt a legtöbben illendőnek tartanák. Hátán bőrből készült, alaposan megtömött táskája pihen.
Könnyed lépteket vezetve bámészkodik az üresnek nem nevezhető téren, míg kékjei meg nem akadnak egy szokatlannak vélt alakon. Illetve elsőként fülei, ahogy az rikkancsokat megszégyenítve hirdeti tevékenységét. A kérdésre, miszerint ma van-e a szerencsenapja, igennel kell feleljen magában, hiszen minden napját annak tartja, így sokat nem tévedhetett a kérdező. Normál körülmények között nem szokása bedőlni ilyesféle ámításoknak, s ezúttal is csak kíváncsi természete, mi közelebb vonzza a furcsa kirakodáshoz. Egy ponyva, egy láda, néhány kocka, na meg egy megnyerő fél-elf. ~Érdekes!~.*
- Szóval akár tízszer ennyit?
*Szólítja meg a kiáltozót, ahogy már közvetlen közelébe ért, ki ekkorra már nyilván felfigyelt jelenlétére.*
- Az már valami! Hogy is működik ez?
*Állapodik meg, kékjeit kérdőn a másik szempárba fűzve. Vagy legalábbis erre igyekezve. Két kezét csípőre teszi, fejét oldalra biccentve várja a tájékoztatást.*
*Különös élményekkel gazdagodott a Pegazusban, efelől semmi kétség. Na meg egy közepesen jobbféle pohár borral, minek elfogyasztását követően döntött úgy, hogy maradék napját lófrálással tölti. Esetleg a Piacon, vásárol némi csecsebecsét, már amit ő annak ítél, mi bizony sokban különbözhet az általánosságban vett fogalomtól. Ám ez lényegtelen sétájának szempontjából, mi így is, úgy is a főtéren keresztül vezet. Azt a szökőkutat több életen át sem tudná megunni, nem rest hát ezúttal is ahhoz irányítani lépteit.
Ezeket a lépteket jól bejáratott bakancsok tompítják, mikbe barna szövetnadrágját tömködte be. Feljebb haladva csatos övvel találkozik, kinek tekintete erre kíváncsi, min gondosan munkált tőre függeszkedik. Fehér, első ránézésre talán minőségibbnek is gondolható blúz borítja felsőtestét, betűrt, és tőle szokatlanul makulátlan állapotban, egy gombbal több kioldva rajta, mint ahogy azt a legtöbben illendőnek tartanák. Hátán bőrből készült, alaposan megtömött táskája pihen.
Könnyed lépteket vezetve bámészkodik az üresnek nem nevezhető téren, míg kékjei meg nem akadnak egy szokatlannak vélt alakon. Illetve elsőként fülei, ahogy az rikkancsokat megszégyenítve hirdeti tevékenységét. A kérdésre, miszerint ma van-e a szerencsenapja, igennel kell feleljen magában, hiszen minden napját annak tartja, így sokat nem tévedhetett a kérdező. Normál körülmények között nem szokása bedőlni ilyesféle ámításoknak, s ezúttal is csak kíváncsi természete, mi közelebb vonzza a furcsa kirakodáshoz. Egy ponyva, egy láda, néhány kocka, na meg egy megnyerő fél-elf. ~Érdekes!~.*
- Szóval akár tízszer ennyit?
*Szólítja meg a kiáltozót, ahogy már közvetlen közelébe ért, ki ekkorra már nyilván felfigyelt jelenlétére.*
- Az már valami! Hogy is működik ez?
*Állapodik meg, kékjeit kérdőn a másik szempárba fűzve. Vagy legalábbis erre igyekezve. Két kezét csípőre teszi, fejét oldalra biccentve várja a tájékoztatást.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:06:58
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Leül a faragott kőpadra, és elkezdi eszegetni a szalonnát amit kapott a birka őrzés mellé. Jó ízűen falatozik, de nem sokára semmi nem marad a szalonnából, mert a jó étvágyú harcos pár perc alatt felfalja az eledelt. Kapott egy kevéske bort is egy kisebb kulacsba, amit ízlelgetve meg meg húz. Nem a legjobb minőség, de megteszi. Mikorra végez a borral elindul hazafelé, hogy ledőlhessen szalma ágyára, és aludhasson. Elég kimerítő volt vigyázni a birkákra, de végül is megérte. Kapott ételt, és meg is fizették. A szegény negyed felé veszi az irányt. *
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:57:26
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Átutazóban//
*A város főterére érve kicsit kifújja magát. A szökőkút kávájára ül, és úgy tekint végig a városon. Számára eléggé nyugodt, bár mivel az életét javarészt tengeren töltötte, számára minden száraz part nyugodt. Miután elcsigázott lábai kipihente magát egy ismerős érzés öntötte el a torkát, a szomjúság. Ez ügyben csak egyvalamit tehet, bemegy a legközelebbi fogadóba és iszik egy egy jó hideg sört. El is indul a Pegazus felé, hogy csillapíts a szomjúságát. Most éppen van is miből iszogatnia, így nem kell attól rettegnie, hogy az utolsó vagyonkáját költi el.*
*A város főterére érve kicsit kifújja magát. A szökőkút kávájára ül, és úgy tekint végig a városon. Számára eléggé nyugodt, bár mivel az életét javarészt tengeren töltötte, számára minden száraz part nyugodt. Miután elcsigázott lábai kipihente magát egy ismerős érzés öntötte el a torkát, a szomjúság. Ez ügyben csak egyvalamit tehet, bemegy a legközelebbi fogadóba és iszik egy egy jó hideg sört. El is indul a Pegazus felé, hogy csillapíts a szomjúságát. Most éppen van is miből iszogatnia, így nem kell attól rettegnie, hogy az utolsó vagyonkáját költi el.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 13:00:29
Üzenet elküldve: 2020-05-10 13:00:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
*Erről már hallott, hogy Arthenior olyan, akár egy olvasztótégely. Minden faj megtalálhatja itt a helyét. Ezért is volt kecsegtető, hogy talán még némi izgalommal is járhat az ittléte. Ami már alapvetően nem rossz hír.*
- Hidd el nekem, hogy előbb utóbb sírva könyörögnél ezért a fődíjért. *Szavainak hitelt adva még rá is csap saját hátsó felére, amely a szűk nadrágnak, s a régi edzettség maradékának köszönhetően kellemesen csattan is.* Csak kár, hogy nem bírnál el velem.
*Sóhajt is fel drámaian, ami halk röhögcsébe is fullad. Nem sok férfi van, aki ilyen fehérnépre vágyik, mint ő maga, de ez sosem érdekelte. Így tisztában van vele, hogy hiába kacagta el magát a férfi, a szavait igenis komolyan gondolhatta. Természetesen nem sértődik meg. Nem egy nebántsvirág kislány. Ízlések és pofonok.*
- Valószínűleg egy óriás csinált oda egy kondér hagymás bab után.
*Jegyzi meg úgy mellékesen, s természetesen galád mód halkan, de azért annyira nem, hogy ne juthasson el a férfi füléig. Közben pedig kényelmes tempóban követni is kezdi az elfet. Így már, hogy határozottabban sétálhat nem érzi olyan elveszettnek magát a sok piperkőc városi között.*
- Ha nem bánod, erre már inkább nem is tennék megjegyzést.
*Akár ártatlannak gondolta a kijelentését a férfi, akár nem Ray nem az a típus, akinek ne fészkelné be magát valami kellemesen vagy kellemetlenül perverz kép a fejébe. De a dolgot inkább valóban kommentár nélkül hagyja, s minden igyekezetét összeszedi, hogy szája ne görbüljön ismét egy gonoszkás vigyorba.*
- Fehérke? Szóval még látszik?
*Őszintén meglepődik, így hitetlenkedve húzza is szemei elé az egyik összegyöngyözött hajkötegét. Alaposan, szinte kritikus fejjel szemléli meg a tincs színét, majd elégedetten titulálja, hogy valóban szürkésen árnyalja néhol a piszok, de azért csak látni azt a tejfelszöszi fejét.*
- Nos majdnem. Egy mocsárból.
*Vigyorog is fel a férfira a tincs mögül, majd mikor befejezte az alapos átvizsgálást a hajcsomót hátra is söpri, vissza a helyére.*
- Sokáig Prtianesben éltem. De igazából innen is onnan is.
*Vonja meg a vállait, majd a férfi mellé lépve sandít fel annak arcára.*
- És te Nárcisz? Idevalósi vagy?
*Erről már hallott, hogy Arthenior olyan, akár egy olvasztótégely. Minden faj megtalálhatja itt a helyét. Ezért is volt kecsegtető, hogy talán még némi izgalommal is járhat az ittléte. Ami már alapvetően nem rossz hír.*
- Hidd el nekem, hogy előbb utóbb sírva könyörögnél ezért a fődíjért. *Szavainak hitelt adva még rá is csap saját hátsó felére, amely a szűk nadrágnak, s a régi edzettség maradékának köszönhetően kellemesen csattan is.* Csak kár, hogy nem bírnál el velem.
*Sóhajt is fel drámaian, ami halk röhögcsébe is fullad. Nem sok férfi van, aki ilyen fehérnépre vágyik, mint ő maga, de ez sosem érdekelte. Így tisztában van vele, hogy hiába kacagta el magát a férfi, a szavait igenis komolyan gondolhatta. Természetesen nem sértődik meg. Nem egy nebántsvirág kislány. Ízlések és pofonok.*
- Valószínűleg egy óriás csinált oda egy kondér hagymás bab után.
*Jegyzi meg úgy mellékesen, s természetesen galád mód halkan, de azért annyira nem, hogy ne juthasson el a férfi füléig. Közben pedig kényelmes tempóban követni is kezdi az elfet. Így már, hogy határozottabban sétálhat nem érzi olyan elveszettnek magát a sok piperkőc városi között.*
- Ha nem bánod, erre már inkább nem is tennék megjegyzést.
*Akár ártatlannak gondolta a kijelentését a férfi, akár nem Ray nem az a típus, akinek ne fészkelné be magát valami kellemesen vagy kellemetlenül perverz kép a fejébe. De a dolgot inkább valóban kommentár nélkül hagyja, s minden igyekezetét összeszedi, hogy szája ne görbüljön ismét egy gonoszkás vigyorba.*
- Fehérke? Szóval még látszik?
*Őszintén meglepődik, így hitetlenkedve húzza is szemei elé az egyik összegyöngyözött hajkötegét. Alaposan, szinte kritikus fejjel szemléli meg a tincs színét, majd elégedetten titulálja, hogy valóban szürkésen árnyalja néhol a piszok, de azért csak látni azt a tejfelszöszi fejét.*
- Nos majdnem. Egy mocsárból.
*Vigyorog is fel a férfira a tincs mögül, majd mikor befejezte az alapos átvizsgálást a hajcsomót hátra is söpri, vissza a helyére.*
- Sokáig Prtianesben éltem. De igazából innen is onnan is.
*Vonja meg a vállait, majd a férfi mellé lépve sandít fel annak arcára.*
- És te Nárcisz? Idevalósi vagy?
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 12:31:21
Üzenet elküldve: 2020-05-10 12:31:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A gúnyolódás nem zavarja, ennél mindig is több kellett ahhoz, hogy kihozzák a béketűréséből, vagy kellemetlen helyzetbe hozzák. *
- Megfordul itt mindenféle nép, ork, óriás, tündér, szóval azt nem mondanám, hogy látszik. De a helyismeret hiánya árulkodó. * Válaszol, arra utalva, hogy a nő megjelenése, és szokásai önmagában nem furcsák a számára, találkozott már sokféle néppel a városban. *
- Remélem, hogy nem te vagy a fődíj. Azért valami érdekesebb díj jobban felkeltené bennem a versenyszellemet. * Húzza el a száját, nem akar bántó lenni, csak kiszalad belőle az őszinteség. Megtoldja egy nevetéssel, hogy elvegye a mondat élét, így még viccelődésnek is tűnhet. Azt, hogy felfújja magát a barbár szórakoztatónak tartja, mint egy állat, ami méretével, vagy viselkedésével akar elébe menni a harcnak, mert komolyabban nem tudja megvédeni magát.
Arra, hogy elfogadják a segítségét bólint, és megigazítja vállán az íjat, ami a sok hajlongás közben, amíg a kulacsát töltött meg és ivott kicsit ferdén, és kényelmetlenül állt a hátán. Némán szemléli a felfelé induló szemöldököt, nem teljesen tudja, hogy minek vélje a dolgot, de mivel szembetűnő rasszizmus nem érkezik, ezért nem tulajdonít neki komolyabb jelentést. *
- Pontosan olyan szagom van, mint egy nárciszokkal és rózsákkal tarkított virágoskertnek. * Húzza el az orrát sértődötten. * Arról nem tehetek, hogy valaki a kert közepére szart.
* Közben el is indul, a tisztás felé megy, mert arra van a legkisebb embertömeg, és azon átvágva is könnyen eljutnak a folyóig. Nincs így sokkal messzebb, mintha a szegénynegyeden keresztül mennének, de időben mégis jobb, mert nem kell a népes népesség között szlalomozni. *
- A hátsóm átélt már sokkal rosszabb dolgokat, mint egy kis hűs víz. Talán még örülni is fog neki, hogy végre egy kis kellemes változatosság. * Feleli, nem törődve azzal, hogy mennyire félreérthető ez a mondat, hiszen olyan perverz dolog eszébe sem jut. *
- Na és honnan jöttél, Fehérke? A csatornából?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A gúnyolódás nem zavarja, ennél mindig is több kellett ahhoz, hogy kihozzák a béketűréséből, vagy kellemetlen helyzetbe hozzák. *
- Megfordul itt mindenféle nép, ork, óriás, tündér, szóval azt nem mondanám, hogy látszik. De a helyismeret hiánya árulkodó. * Válaszol, arra utalva, hogy a nő megjelenése, és szokásai önmagában nem furcsák a számára, találkozott már sokféle néppel a városban. *
- Remélem, hogy nem te vagy a fődíj. Azért valami érdekesebb díj jobban felkeltené bennem a versenyszellemet. * Húzza el a száját, nem akar bántó lenni, csak kiszalad belőle az őszinteség. Megtoldja egy nevetéssel, hogy elvegye a mondat élét, így még viccelődésnek is tűnhet. Azt, hogy felfújja magát a barbár szórakoztatónak tartja, mint egy állat, ami méretével, vagy viselkedésével akar elébe menni a harcnak, mert komolyabban nem tudja megvédeni magát.
Arra, hogy elfogadják a segítségét bólint, és megigazítja vállán az íjat, ami a sok hajlongás közben, amíg a kulacsát töltött meg és ivott kicsit ferdén, és kényelmetlenül állt a hátán. Némán szemléli a felfelé induló szemöldököt, nem teljesen tudja, hogy minek vélje a dolgot, de mivel szembetűnő rasszizmus nem érkezik, ezért nem tulajdonít neki komolyabb jelentést. *
- Pontosan olyan szagom van, mint egy nárciszokkal és rózsákkal tarkított virágoskertnek. * Húzza el az orrát sértődötten. * Arról nem tehetek, hogy valaki a kert közepére szart.
* Közben el is indul, a tisztás felé megy, mert arra van a legkisebb embertömeg, és azon átvágva is könnyen eljutnak a folyóig. Nincs így sokkal messzebb, mintha a szegénynegyeden keresztül mennének, de időben mégis jobb, mert nem kell a népes népesség között szlalomozni. *
- A hátsóm átélt már sokkal rosszabb dolgokat, mint egy kis hűs víz. Talán még örülni is fog neki, hogy végre egy kis kellemes változatosság. * Feleli, nem törődve azzal, hogy mennyire félreérthető ez a mondat, hiszen olyan perverz dolog eszébe sem jut. *
- Na és honnan jöttél, Fehérke? A csatornából?
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 12:10:20
Üzenet elküldve: 2020-05-10 12:10:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
*A férfi nevetésére kissé úgy érzi magát, mint egy bazári majom, de igazából ezen nem sértődik meg. Legalább az ismerkedés amolyan barátságosnak mondható. Vagy legalábbis a nő így képzel el egy kellemesnek mondható találkozást. Nem olyan sallanggal körített "új vagyok a városban, mentsen meg egy dalia" szerencsétlenkedés.*
- Ennyire látszik?
*Vonja is fel a szemöldökeit mímelt meglepődést játszva el. A hülye is láthatja, hogy nem idevalósi. Magához méltatlan módon húzódott be egy tér kellős közepén csordogáló szökőkút árnyékába, mert dunsztja sincs arról, hogy merre kéne elindulnia, mit hol talál.*
- Ezzel az tisztán látott észrevételeddel még akár a fődíjat is megnyerheted.
*Forgatja meg a szemeit, majd kezeit összekulcsolva mellkasa előtt húzza is ki magát, amint a férfi közelebb lép. Mintha meg akarná mutatni, hogy bizony itt ő a keményebb legény. Pedig azért egy jó fejnyi különbség azért van kettejük között, bizony a férfi javára. Ezen el is húzza kissé a száját, de hát nem ő az első férfi, aki túlnőtte a nőt, főleg, hogy Ray sem égimeszelő, csak néha annak képzeli magát.
Az útbaigazítást figyelmesen követi, így nagy a valószínűsége, hogy eltévedni nem fog, de a felkínált kíséretet azért nem utasítja vissza.*
- Gondolom.
*Jelenti is ki határozottan, közben ahogy a csuklya lekerül a férfiról és előbújnak a hegyes fülek a szemöldöke egy hangyányit feljebb szalad a homlokán. Nem az a típus, akinek baja lenne más fajokkal. Igazából senkivel sem táplál semmilyen viszonyt. Egy orkkal is ugyan úgy el tudna iszogatni egy fogadóban, főleg, ha amaz meg is hívja. Meglepettsége inkább csak annak tudható be, hogy így már érti miért is volt olyan remek szaglása a férfinak, mint egy vadászkopónak, hogy ilyen hamar rátalált a bűzölgő nőre. Mert Ray meg van győződve arról, hogy ez a buké nem is olyan vészes csak az érzékeny és gyenge orrot bánthatja meg.*
- Csak felhívtam a figyelmed arra, hogy a te szagod sem olyan, mint egy nárciszokkal és rózsákkal tarkított virágoskert. Csak érthető akartam lenni.
*Okítja is ki a másikat, hogy bizony benne nem volt bántó szándék, csak jobb, ha a férfi is odafigyel a megfelelő megjelenésre, ahogyan a nő is törekszik rá, ahogyan egy nőnek törekednie is kell. Ezen a gondolaton persze majdnem el is röhögi magát, de csak egy kósza vigyor jelenik meg az arcán.*
- No részemről indulhatunk, persze, ha te nem félted a hűs víztől a hátsódat.
*Mert hát azért egy dolgot fenntart az elfekkel kapcsolatban. Eddig, akikkel a sors összehozta mindegyik nyápic figura volt, akik inkább a kellemes meleg vizű forrásokat használták a szabadban is, ahelyett, hogy egy hideg vizű folyóban lubickoltak volna. Hiába ők az erdő népe, eddig még egy hegyes fülű sem került elé, akire azt mondta volna, hogy "igen öcsém, ez talpig férfi".*
*A férfi nevetésére kissé úgy érzi magát, mint egy bazári majom, de igazából ezen nem sértődik meg. Legalább az ismerkedés amolyan barátságosnak mondható. Vagy legalábbis a nő így képzel el egy kellemesnek mondható találkozást. Nem olyan sallanggal körített "új vagyok a városban, mentsen meg egy dalia" szerencsétlenkedés.*
- Ennyire látszik?
*Vonja is fel a szemöldökeit mímelt meglepődést játszva el. A hülye is láthatja, hogy nem idevalósi. Magához méltatlan módon húzódott be egy tér kellős közepén csordogáló szökőkút árnyékába, mert dunsztja sincs arról, hogy merre kéne elindulnia, mit hol talál.*
- Ezzel az tisztán látott észrevételeddel még akár a fődíjat is megnyerheted.
*Forgatja meg a szemeit, majd kezeit összekulcsolva mellkasa előtt húzza is ki magát, amint a férfi közelebb lép. Mintha meg akarná mutatni, hogy bizony itt ő a keményebb legény. Pedig azért egy jó fejnyi különbség azért van kettejük között, bizony a férfi javára. Ezen el is húzza kissé a száját, de hát nem ő az első férfi, aki túlnőtte a nőt, főleg, hogy Ray sem égimeszelő, csak néha annak képzeli magát.
Az útbaigazítást figyelmesen követi, így nagy a valószínűsége, hogy eltévedni nem fog, de a felkínált kíséretet azért nem utasítja vissza.*
- Gondolom.
*Jelenti is ki határozottan, közben ahogy a csuklya lekerül a férfiról és előbújnak a hegyes fülek a szemöldöke egy hangyányit feljebb szalad a homlokán. Nem az a típus, akinek baja lenne más fajokkal. Igazából senkivel sem táplál semmilyen viszonyt. Egy orkkal is ugyan úgy el tudna iszogatni egy fogadóban, főleg, ha amaz meg is hívja. Meglepettsége inkább csak annak tudható be, hogy így már érti miért is volt olyan remek szaglása a férfinak, mint egy vadászkopónak, hogy ilyen hamar rátalált a bűzölgő nőre. Mert Ray meg van győződve arról, hogy ez a buké nem is olyan vészes csak az érzékeny és gyenge orrot bánthatja meg.*
- Csak felhívtam a figyelmed arra, hogy a te szagod sem olyan, mint egy nárciszokkal és rózsákkal tarkított virágoskert. Csak érthető akartam lenni.
*Okítja is ki a másikat, hogy bizony benne nem volt bántó szándék, csak jobb, ha a férfi is odafigyel a megfelelő megjelenésre, ahogyan a nő is törekszik rá, ahogyan egy nőnek törekednie is kell. Ezen a gondolaton persze majdnem el is röhögi magát, de csak egy kósza vigyor jelenik meg az arcán.*
- No részemről indulhatunk, persze, ha te nem félted a hűs víztől a hátsódat.
*Mert hát azért egy dolgot fenntart az elfekkel kapcsolatban. Eddig, akikkel a sors összehozta mindegyik nyápic figura volt, akik inkább a kellemes meleg vizű forrásokat használták a szabadban is, ahelyett, hogy egy hideg vizű folyóban lubickoltak volna. Hiába ők az erdő népe, eddig még egy hegyes fülű sem került elé, akire azt mondta volna, hogy "igen öcsém, ez talpig férfi".*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 11:02:17
Üzenet elküldve: 2020-05-10 11:02:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
* Az elf felnevet a kapott válaszra, és nem nagyon zavarja őt a hozzá társuló villogó szempár. Ha valaki már szembenézett démonokkal, és a halállal, az nem ijed meg egy asszony haragjától. Talán ha csak az egyikkel találkozott volna, akkor még hatna rá. De a kettő együtt elég emlék ahhoz, hogy kellő önbizalma legyen ilyen helyzetekben. Figyeli, ahogy a nő szagmintát vesz magáról, és ismét felnevet a második riposzton, ami már nem csak provokatív, de szellemes is. Megvonja a vállát a válaszra, hogy ez nem zavarja a nőt, inkább iszik néhány kortyot, hogy enyhítse szomját, bár mások talán elgondolkodnának azon, hogy abból a vízből, amiben egy ilyen dögszagos némber az arcát az arcát mosta, de Ishala nem válogatós, és amúgy is, az erdei folyókban megfordul rosszabb is. Jóleső érzéssel nyel párat, az se zavarja, hogy se nem hideg, se nem tiszta a kút víz. Persze ha ismerné Artheniort, akkor tudná, hogy a mágiának hála mindig iható, tökéletes folyadékpótlási lehetőség, akár meg is fürödhetnének benne mind a ketten. Bár azt biztos érdeklődő, és rosszalló pillantások fogadnák, talán a városi őrség tagjaival társulva. *
- Új vagy itt, mi? * Kérdez vissza a folyó hogyléte felől érdeklődő kérdésre, és közelebb lép a barbárhoz. *
- Arthenior egy folyó mellé épült, mint a legtöbb város. Ha arra mész * mutat a szegénynegyed felé * akkor is a folyóhoz jutsz, mintha erre indulnál meg * int ezúttal a templom irányába. * Igazából szinte mindegy, hogy merre mész, az esetek több mint felében a folyó keresztezi az utadat. Persze délre és keletre a leggyorsabb elérni, északra hosszú út, mire vízhez érsz. De ha gondolod, akkor megmutatom a leggyorsabb úton. * Vonja meg a vállát nagylelkűen, mert igazán nincs sok dolga, és ráér. Kedvességét alátámasztandó még a csuklyáját is hátraveti, bár nem tudja, hogy mennyire lehet rasszista egy ilyen nő, és hogy reagál arra, ha megtudja, hogy egy elffel beszélget. * Rám is rám férne egy kiadós fürdés, ahogy arra kedvesen rámutattál. * Enyhe gúnnyal nyomja meg a kedves szót, és szenvtelen mosoly jelenik meg az arcán. *
* Az elf felnevet a kapott válaszra, és nem nagyon zavarja őt a hozzá társuló villogó szempár. Ha valaki már szembenézett démonokkal, és a halállal, az nem ijed meg egy asszony haragjától. Talán ha csak az egyikkel találkozott volna, akkor még hatna rá. De a kettő együtt elég emlék ahhoz, hogy kellő önbizalma legyen ilyen helyzetekben. Figyeli, ahogy a nő szagmintát vesz magáról, és ismét felnevet a második riposzton, ami már nem csak provokatív, de szellemes is. Megvonja a vállát a válaszra, hogy ez nem zavarja a nőt, inkább iszik néhány kortyot, hogy enyhítse szomját, bár mások talán elgondolkodnának azon, hogy abból a vízből, amiben egy ilyen dögszagos némber az arcát az arcát mosta, de Ishala nem válogatós, és amúgy is, az erdei folyókban megfordul rosszabb is. Jóleső érzéssel nyel párat, az se zavarja, hogy se nem hideg, se nem tiszta a kút víz. Persze ha ismerné Artheniort, akkor tudná, hogy a mágiának hála mindig iható, tökéletes folyadékpótlási lehetőség, akár meg is fürödhetnének benne mind a ketten. Bár azt biztos érdeklődő, és rosszalló pillantások fogadnák, talán a városi őrség tagjaival társulva. *
- Új vagy itt, mi? * Kérdez vissza a folyó hogyléte felől érdeklődő kérdésre, és közelebb lép a barbárhoz. *
- Arthenior egy folyó mellé épült, mint a legtöbb város. Ha arra mész * mutat a szegénynegyed felé * akkor is a folyóhoz jutsz, mintha erre indulnál meg * int ezúttal a templom irányába. * Igazából szinte mindegy, hogy merre mész, az esetek több mint felében a folyó keresztezi az utadat. Persze délre és keletre a leggyorsabb elérni, északra hosszú út, mire vízhez érsz. De ha gondolod, akkor megmutatom a leggyorsabb úton. * Vonja meg a vállát nagylelkűen, mert igazán nincs sok dolga, és ráér. Kedvességét alátámasztandó még a csuklyáját is hátraveti, bár nem tudja, hogy mennyire lehet rasszista egy ilyen nő, és hogy reagál arra, ha megtudja, hogy egy elffel beszélget. * Rám is rám férne egy kiadós fürdés, ahogy arra kedvesen rámutattál. * Enyhe gúnnyal nyomja meg a kedves szót, és szenvtelen mosoly jelenik meg az arcán. *
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:36:42
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:36:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Meg is találta végre a tökéletes helyszínt, ahol járnak elegen, főleg, mert a kóválygó sörivókat is le tudja nyúlni, mielőtt elinnák a napi bérüket. ~Tiszta haszon, nekik is nekem meg aztán főleg! ~ Szépen leteríti a szokásos ponyváját, ám, ezúttal nem a hangszerével akar némi mellékeshez jutni, így egy öreg faládát állít fel, a fenekével felfelé. Ráhelyezi az ezüstkockákat, melléjük meg egy fából készült ivókelyhet, aminek már a talpa le van törve, nyilván valahol kidobva találta, de erre tökéletes. Előkotor egy aranyérmét a zsebéből, majd feláll és a kockákkal a kezében jó nagy szájjal elkezd kiabálni a főtéren.*
-MA VAN A SZERENCSENAPJA? TEGYE PRÓBÁRA MAGÁT! NYERJE EL TŐLEM EZT AZ ARANYAT VAGY ÖTSZÖR, AKÁR TÍZSZER ENNYIT! BÁTRAN! BÁTRAN! CSAK MA, CSAK ITT! NYERJE EL TŐLEM AZ ARANYAMAT ÉS LEGYEN GAZDAGABB AZ ÉN KÁROMRA! HA NYER, AKKOR VIHETI! *Mutogatja a járókelőknek hol a kockát, hol az aranytallért a kezében, hátha akad olyan, aki szerencsét próbálna.*
*Meg is találta végre a tökéletes helyszínt, ahol járnak elegen, főleg, mert a kóválygó sörivókat is le tudja nyúlni, mielőtt elinnák a napi bérüket. ~Tiszta haszon, nekik is nekem meg aztán főleg! ~ Szépen leteríti a szokásos ponyváját, ám, ezúttal nem a hangszerével akar némi mellékeshez jutni, így egy öreg faládát állít fel, a fenekével felfelé. Ráhelyezi az ezüstkockákat, melléjük meg egy fából készült ivókelyhet, aminek már a talpa le van törve, nyilván valahol kidobva találta, de erre tökéletes. Előkotor egy aranyérmét a zsebéből, majd feláll és a kockákkal a kezében jó nagy szájjal elkezd kiabálni a főtéren.*
-MA VAN A SZERENCSENAPJA? TEGYE PRÓBÁRA MAGÁT! NYERJE EL TŐLEM EZT AZ ARANYAT VAGY ÖTSZÖR, AKÁR TÍZSZER ENNYIT! BÁTRAN! BÁTRAN! CSAK MA, CSAK ITT! NYERJE EL TŐLEM AZ ARANYAMAT ÉS LEGYEN GAZDAGABB AZ ÉN KÁROMRA! HA NYER, AKKOR VIHETI! *Mutogatja a járókelőknek hol a kockát, hol az aranytallért a kezében, hátha akad olyan, aki szerencsét próbálna.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 08:00:39
Üzenet elküldve: 2020-05-10 08:00:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Na nem mintha pánikolna, az nem az ő asztala, de a világot látott, edzett csatamén is megretten, ha kiszakítják a megszokott közegből. A színes, illatos, hangoskodó, talpig díszített elit réteg tengerében azért mi tagadás kissé elveszettnek érzi magát. Bár ez inkább a mérgét fokozza, mintsem a félelmét. Az azért nem az ő asztala, hogy olyan nemesek ráhozzák a frászt, akik talán még a seggüket is mással töröltetik.
Aztán egy hang, majd a gyilkos, dühös tekintet, ami a csuklyás fazonra siklik.*
~Nem hiszem el, hogy csak betalált valami idióta.~
*Nyögi ahogy tenyerével homlokára csap, majd lassú mozdulattal húzza is végig arcán, miközben egy mélyről felszakadó, hosszú sóhajjal ereszti is ki magából a kitörni készülő mérget.*
- Hát neked meg a kelleténél nagyobb pofád.
*Veszi is elő a lehető legbájosabb mosolyát, de smaragd szemeiben azért ott csillog a méreg. A barátkozás fogalma nála kicsit más. Pedig most még egészen kedves a fizimiskája.
Főleg, hogy a fekete fazonnak még igaza is van. Egyik karját megemelve hajol is közelebb hónaljához, majd pár mélyebb lélegzetvétellel szimatol bele. Egy darabig feldolgozza a kapott információt, majd kelletlenül húzza el a száját. Annyira nem is vészes, ha valaki rajong az egy hetes televizelt éjjeliedény aromájáért. Érezte, hogy nem egy rózsalugas illatával vetekedik a buké, ami végigkísérte útján, de számára nem tűnik fel az efféle elmaradottság. Nagyjából annyit fürdik, mint a megtermett ork férfiak csata idején. Így nem csoda, ha már szagban is idomul ehhez a képhez.*
- Amúgy meg te sem panaszkodhatsz. Közted és egy vödör lótrágya között a különbség csak a vödör.
*Horkan fel, majd jóízűen fel is röhög a megjegyzésén. Mert, hát ismét bemutatkozott. Régi nagy bajtársaival való iszogatásai alkalmával ilyenkor már csak legyintettek rá, hogy igen, ez itt Ray, teljes ápolatlan, nagypofájú, tahó valójában.
Az érzékeny lelkületűeket párszor taszította sírásba, osztottak is ki már neki egynéhány kéretlen, de igencsak kiharcolt pofont, amire rá is szolgált. De nem az ő asztala az, hogy tanuljon a hibáiból. Főleg nem akkor, ha egy csapat agyonizzadt, ápolatlan zsoldos között nőtt fel, ahol már ők sem a nőt látták benne, hanem egy barbár volt közülük. Kiharcolta, hogy abban a férfiak által uralt csapatban egyenrangú legyen, s ebből azóta sem volt hajlandó lejjebb adni.*
- Nem is zavar.
*Szegi is fel a fejét halovány sértettséggel, hogy szóba jöhetne az, hogy esetlegesen kényeskedne egy kis hűs pancsikolás miatt. Noha az igaz, hogy a seggét szívesebben áztatná ki egy forró kádban, de ha ennek az ipsének igaza van, hogy nem olcsó mulatság, akkor a kezei igencsak meg vannak kötve. A keze lopva lesiklik az erszényéhez, kicsit megmarkolássza, majd a száját elhúzva hunyorog a férfira. Inkább egy nagy korsó sörre pocsékolná a kis aranyat, ami még meglapul az erszénye alján.*
- Messze van az a folyó?
*Dünnyögi kelletlenül, s már el is tervezte magában, hogy ez a köpenybe csomagolt figura lesz a kísérője, ha tetszik neki, ha nem.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Na nem mintha pánikolna, az nem az ő asztala, de a világot látott, edzett csatamén is megretten, ha kiszakítják a megszokott közegből. A színes, illatos, hangoskodó, talpig díszített elit réteg tengerében azért mi tagadás kissé elveszettnek érzi magát. Bár ez inkább a mérgét fokozza, mintsem a félelmét. Az azért nem az ő asztala, hogy olyan nemesek ráhozzák a frászt, akik talán még a seggüket is mással töröltetik.
Aztán egy hang, majd a gyilkos, dühös tekintet, ami a csuklyás fazonra siklik.*
~Nem hiszem el, hogy csak betalált valami idióta.~
*Nyögi ahogy tenyerével homlokára csap, majd lassú mozdulattal húzza is végig arcán, miközben egy mélyről felszakadó, hosszú sóhajjal ereszti is ki magából a kitörni készülő mérget.*
- Hát neked meg a kelleténél nagyobb pofád.
*Veszi is elő a lehető legbájosabb mosolyát, de smaragd szemeiben azért ott csillog a méreg. A barátkozás fogalma nála kicsit más. Pedig most még egészen kedves a fizimiskája.
Főleg, hogy a fekete fazonnak még igaza is van. Egyik karját megemelve hajol is közelebb hónaljához, majd pár mélyebb lélegzetvétellel szimatol bele. Egy darabig feldolgozza a kapott információt, majd kelletlenül húzza el a száját. Annyira nem is vészes, ha valaki rajong az egy hetes televizelt éjjeliedény aromájáért. Érezte, hogy nem egy rózsalugas illatával vetekedik a buké, ami végigkísérte útján, de számára nem tűnik fel az efféle elmaradottság. Nagyjából annyit fürdik, mint a megtermett ork férfiak csata idején. Így nem csoda, ha már szagban is idomul ehhez a képhez.*
- Amúgy meg te sem panaszkodhatsz. Közted és egy vödör lótrágya között a különbség csak a vödör.
*Horkan fel, majd jóízűen fel is röhög a megjegyzésén. Mert, hát ismét bemutatkozott. Régi nagy bajtársaival való iszogatásai alkalmával ilyenkor már csak legyintettek rá, hogy igen, ez itt Ray, teljes ápolatlan, nagypofájú, tahó valójában.
Az érzékeny lelkületűeket párszor taszította sírásba, osztottak is ki már neki egynéhány kéretlen, de igencsak kiharcolt pofont, amire rá is szolgált. De nem az ő asztala az, hogy tanuljon a hibáiból. Főleg nem akkor, ha egy csapat agyonizzadt, ápolatlan zsoldos között nőtt fel, ahol már ők sem a nőt látták benne, hanem egy barbár volt közülük. Kiharcolta, hogy abban a férfiak által uralt csapatban egyenrangú legyen, s ebből azóta sem volt hajlandó lejjebb adni.*
- Nem is zavar.
*Szegi is fel a fejét halovány sértettséggel, hogy szóba jöhetne az, hogy esetlegesen kényeskedne egy kis hűs pancsikolás miatt. Noha az igaz, hogy a seggét szívesebben áztatná ki egy forró kádban, de ha ennek az ipsének igaza van, hogy nem olcsó mulatság, akkor a kezei igencsak meg vannak kötve. A keze lopva lesiklik az erszényéhez, kicsit megmarkolássza, majd a száját elhúzva hunyorog a férfira. Inkább egy nagy korsó sörre pocsékolná a kis aranyat, ami még meglapul az erszénye alján.*
- Messze van az a folyó?
*Dünnyögi kelletlenül, s már el is tervezte magában, hogy ez a köpenybe csomagolt figura lesz a kísérője, ha tetszik neki, ha nem.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-10 00:35:26
Üzenet elküldve: 2020-05-10 00:35:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A rövid pihenő után beleveti magát a járókelők tömegébe, ami inkább zavarja, mint megnyugtatja az elfet. Bár kimagaslik a tömegből, és így ellát a legtöbb ember feje fölött, fajtársai között nem minősül magasnak, úgyhogy azért így is épp elég fickó akad, aki kitakarja a látképet előle. Nem is emlékszik rá, hogy ennyire tele volt a város, de most a töke van tele inkább a népes sereggel. Ahogy így sétál, oldalán porzó kulacsára siklanak ujjai, és egyből a kút felé veszi az irányt, hogy feltöltse. Bár amúgy inni készül, jobb kihasználni a lehetőséget, ami ingyen van. Emlékei szerint a Pegazusban még a vizet is kifizettetik a szegény vándorral. A kúthoz érve viszont erélyes bűz csapja meg az orrát, olyan, amilyet régen tapasztalt meg, főleg a magány miatt. Az az igazi csípős izzadt dögszag, amit valószínűleg ő is áraszt magából, csak azt már nem érzi persze. *
- Hát neked aztán penetráns szagod van, hallod-e. * Jegyzi meg a tejfelszőke haj tulajdonosának, aki majdnem olyan szokatlan hajszínnel rendelkezik, mint ő maga. Persze Ishala ezüstös tincseit elfedi a fekete csuklya, a fiú összes ruhadarabja ebben a színben pompázik, nem csoda, hogy olyan büdös, mint Ray'dren is. Megmeríti a kulacsát, hogy feltöltse kissé, miközben fejével a pegazus felé int. *
- Ott le tudod mosni magadról a szagod, ha nem a folyóban tervezed. Valamivel kényelmesebb és jobb, de drágább is sokkal. De nem úgy nézel ki, mint akit zavarna a hideg folyóvíz.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A rövid pihenő után beleveti magát a járókelők tömegébe, ami inkább zavarja, mint megnyugtatja az elfet. Bár kimagaslik a tömegből, és így ellát a legtöbb ember feje fölött, fajtársai között nem minősül magasnak, úgyhogy azért így is épp elég fickó akad, aki kitakarja a látképet előle. Nem is emlékszik rá, hogy ennyire tele volt a város, de most a töke van tele inkább a népes sereggel. Ahogy így sétál, oldalán porzó kulacsára siklanak ujjai, és egyből a kút felé veszi az irányt, hogy feltöltse. Bár amúgy inni készül, jobb kihasználni a lehetőséget, ami ingyen van. Emlékei szerint a Pegazusban még a vizet is kifizettetik a szegény vándorral. A kúthoz érve viszont erélyes bűz csapja meg az orrát, olyan, amilyet régen tapasztalt meg, főleg a magány miatt. Az az igazi csípős izzadt dögszag, amit valószínűleg ő is áraszt magából, csak azt már nem érzi persze. *
- Hát neked aztán penetráns szagod van, hallod-e. * Jegyzi meg a tejfelszőke haj tulajdonosának, aki majdnem olyan szokatlan hajszínnel rendelkezik, mint ő maga. Persze Ishala ezüstös tincseit elfedi a fekete csuklya, a fiú összes ruhadarabja ebben a színben pompázik, nem csoda, hogy olyan büdös, mint Ray'dren is. Megmeríti a kulacsát, hogy feltöltse kissé, miközben fejével a pegazus felé int. *
- Ott le tudod mosni magadról a szagod, ha nem a folyóban tervezed. Valamivel kényelmesebb és jobb, de drágább is sokkal. De nem úgy nézel ki, mint akit zavarna a hideg folyóvíz.
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-09 23:09:42
Üzenet elküldve: 2020-05-09 23:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy végre megveti lábait Artheniorban egyszerre önti el a csodálat és a gúny. Egy városfal nélküli városba érkezett. Valahogy hihetetlennek tűnik a számára, hogy ennyire magabiztos legyen egy ennyire híresnek mondott város. Bár Ray számára ez inkább tűnik ostobaságnak, de nem képzett várostervező, így ezen a tényen hamar át is siklik. A kövezett téren beljebb sétálva kissé elhúzza a száját a hirtelen forgatagot látva. Hatok óta egymaga utazott. Megszokta a magányt. Főleg mióta a lovától is megszabadult pár aranyért. Talán majd itt szerez némi aranyat, hogy kerítsen magának egy lovat. De előbb az biztos, hogy egy sört akar, meg talán egy fürdőre is rá tudná magát venni. Elég emberes lehet már a szaga. Persze ahhoz egy fogadót kéne keríteni, amihez nem ártana valakivel szóba elegyedni.*
- Remek...
*Nyögi is fájdalmas arccal, majd be is fúrja magát a tömegbe. Nem akar elsőnek modortalan lenni, így nem lökdösődik, csak egyre idegesebb arccal, sűrű bocsánatkérések közepette próbál túljutni a városiak tengerén, hogy valami nyugodtabb szeglethez érve faggatózhasson egy közelben lévő fogadóról. De ahogy minduntalan siető emberekbe ütközik, csetlik-botlik az igyekezetben, hogy senkit se taszítson el maga elől türelme egyre csak fogy, dühe pedig nőttön nő.*
- A picsába...
*Sziszegi, s az utolsó pillanatban, mikor már lendülne a karja, hogy a következő bugrist félrelökje az útjából meg is torpan, ahogy egy szökőkútba ütközik.*
- Seggfejek.
*Dünnyögi halkan, majd sóhajtva meríti kezeit a kristálytiszta vízbe, s arcát leöblítve hunyja le a szemeit. Amíg visszanyeri önuralmát addig menedéknek tartja a szökőkutat.*
*Ahogy végre megveti lábait Artheniorban egyszerre önti el a csodálat és a gúny. Egy városfal nélküli városba érkezett. Valahogy hihetetlennek tűnik a számára, hogy ennyire magabiztos legyen egy ennyire híresnek mondott város. Bár Ray számára ez inkább tűnik ostobaságnak, de nem képzett várostervező, így ezen a tényen hamar át is siklik. A kövezett téren beljebb sétálva kissé elhúzza a száját a hirtelen forgatagot látva. Hatok óta egymaga utazott. Megszokta a magányt. Főleg mióta a lovától is megszabadult pár aranyért. Talán majd itt szerez némi aranyat, hogy kerítsen magának egy lovat. De előbb az biztos, hogy egy sört akar, meg talán egy fürdőre is rá tudná magát venni. Elég emberes lehet már a szaga. Persze ahhoz egy fogadót kéne keríteni, amihez nem ártana valakivel szóba elegyedni.*
- Remek...
*Nyögi is fájdalmas arccal, majd be is fúrja magát a tömegbe. Nem akar elsőnek modortalan lenni, így nem lökdösődik, csak egyre idegesebb arccal, sűrű bocsánatkérések közepette próbál túljutni a városiak tengerén, hogy valami nyugodtabb szeglethez érve faggatózhasson egy közelben lévő fogadóról. De ahogy minduntalan siető emberekbe ütközik, csetlik-botlik az igyekezetben, hogy senkit se taszítson el maga elől türelme egyre csak fogy, dühe pedig nőttön nő.*
- A picsába...
*Sziszegi, s az utolsó pillanatban, mikor már lendülne a karja, hogy a következő bugrist félrelökje az útjából meg is torpan, ahogy egy szökőkútba ütközik.*
- Seggfejek.
*Dünnyögi halkan, majd sóhajtva meríti kezeit a kristálytiszta vízbe, s arcát leöblítve hunyja le a szemeit. Amíg visszanyeri önuralmát addig menedéknek tartja a szökőkutat.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-07 22:54:12
Üzenet elküldve: 2020-05-07 22:54:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Talpig szabadlábon//
*Nila a főtéren járó-kelők népesebb tömegébe érkezik, ami először egy kicsit nyomasztja is. Rég nem volt ennyi ember között, bár nem is csak ennek a fajnak a képviselőit látni itt, hiszen jószerével akadnak elfek, orkok és tündérek is, és ahogy halad tovább valamennyi fajból és osztályrétegből lát képviselőt. A hosszú elszeparáltság és annak érzése, hogy lehet még a nyomában vannak a fegyőrök tovább fokozzák figyelmét, hogy résen legyen. Jobban átnézi magát, hogy nem-e földesebb vagy véresebb valahol a ruházata, ami a környezetében lévőknek esetleg gyanakvásra adhatna okot szökevénységét illetően, ami érzelmileg teljesen érthető, ha még egy köznapi embernek ez értelmetlen túlzásnak is tűnhetne, hiszen egy ziláltabb külsőből nem igazán lehetne erre következtetni, de Nila nem is talál kivetni valót a megjelenésében, úgy fest, mint egy zsoldos vagy mint valami harcos. Ezzel az önvizsgálattal már éppen megnyugodna, amikor egyszer csak elkapják az egyik karját, amire úgy reagál, ahogy a büntetőtelepen átéltek után várható. A hátán lévő egyik kardjáért kap, miközben megfordul, de mielőtt még fegyvert rántana, látja, hogy egy öreg, rongyos férfi az, alighanem egy koldus.*
- Ki maga?
- Látom messziről érkezett utazó vagy jányom, de nem kell tőlem tartanod. Ha rám hallgatsz, keresd Fehér Rókát! Vízkörökbe tekints és előtted lesz, mit más nem láthat.
*Nila mielőtt még bármi mást is kérdezhetne, az öreg kéregető már el is engedi és eltűnik a tömegben. Érthetetlenebbnek nem is tűnhetne számára a szituáció, és amit a koldus mondott, főleg, hogy nem is kért egy garast se tőle, sokkal inkább valami tanácsot adott, amit Nila most még nem is tud hova rakni, de ahhoz bőven elég, hogy nyugtalansága ne múljon el. Bár abban biztos, hogy az öregnek nem lehet köze a börtönőrökhöz. Nila a koldus szavain morfondírozik, ismételgetve annak szavait.*
~ Vízkörökbe, vízkörökbe… víz… körökbe. ~
*Ekkor sétál el a szökőkút mellett, melynek csobogása vonja magára a figyelmét.*
~ Csaknem erre a szökőkútra gondolt? Mi a fenét kéne itt látnom? ~
*Nila a víztükör fölé hajol és a kút alján csillogó aranyakon kívül először nem lát semmi egyebet, aztán csak a saját tükörképével néz szembe, de egyelőre ennyiben hagyja a merengést, mert megpillantja a közelben lévő Pegazus fogadót.*
~ Na, egy ivó, akkor ide most be is megyek. ~
*Ezzel halad tovább az épület irányába.
Hogy az öreg férfi szavai mögött mi lehet a mondani való, hát majd kiderül vagy sem, ezt majd az idő és a történések megmondják.
Közben Nila azon mélázik, hogy mit fog inni, és alig várja, hogy a pultnál felüljön egy bárszékre, kényelmesen lógatva lábait.*
*Nila a főtéren járó-kelők népesebb tömegébe érkezik, ami először egy kicsit nyomasztja is. Rég nem volt ennyi ember között, bár nem is csak ennek a fajnak a képviselőit látni itt, hiszen jószerével akadnak elfek, orkok és tündérek is, és ahogy halad tovább valamennyi fajból és osztályrétegből lát képviselőt. A hosszú elszeparáltság és annak érzése, hogy lehet még a nyomában vannak a fegyőrök tovább fokozzák figyelmét, hogy résen legyen. Jobban átnézi magát, hogy nem-e földesebb vagy véresebb valahol a ruházata, ami a környezetében lévőknek esetleg gyanakvásra adhatna okot szökevénységét illetően, ami érzelmileg teljesen érthető, ha még egy köznapi embernek ez értelmetlen túlzásnak is tűnhetne, hiszen egy ziláltabb külsőből nem igazán lehetne erre következtetni, de Nila nem is talál kivetni valót a megjelenésében, úgy fest, mint egy zsoldos vagy mint valami harcos. Ezzel az önvizsgálattal már éppen megnyugodna, amikor egyszer csak elkapják az egyik karját, amire úgy reagál, ahogy a büntetőtelepen átéltek után várható. A hátán lévő egyik kardjáért kap, miközben megfordul, de mielőtt még fegyvert rántana, látja, hogy egy öreg, rongyos férfi az, alighanem egy koldus.*
- Ki maga?
- Látom messziről érkezett utazó vagy jányom, de nem kell tőlem tartanod. Ha rám hallgatsz, keresd Fehér Rókát! Vízkörökbe tekints és előtted lesz, mit más nem láthat.
*Nila mielőtt még bármi mást is kérdezhetne, az öreg kéregető már el is engedi és eltűnik a tömegben. Érthetetlenebbnek nem is tűnhetne számára a szituáció, és amit a koldus mondott, főleg, hogy nem is kért egy garast se tőle, sokkal inkább valami tanácsot adott, amit Nila most még nem is tud hova rakni, de ahhoz bőven elég, hogy nyugtalansága ne múljon el. Bár abban biztos, hogy az öregnek nem lehet köze a börtönőrökhöz. Nila a koldus szavain morfondírozik, ismételgetve annak szavait.*
~ Vízkörökbe, vízkörökbe… víz… körökbe. ~
*Ekkor sétál el a szökőkút mellett, melynek csobogása vonja magára a figyelmét.*
~ Csaknem erre a szökőkútra gondolt? Mi a fenét kéne itt látnom? ~
*Nila a víztükör fölé hajol és a kút alján csillogó aranyakon kívül először nem lát semmi egyebet, aztán csak a saját tükörképével néz szembe, de egyelőre ennyiben hagyja a merengést, mert megpillantja a közelben lévő Pegazus fogadót.*
~ Na, egy ivó, akkor ide most be is megyek. ~
*Ezzel halad tovább az épület irányába.
Hogy az öreg férfi szavai mögött mi lehet a mondani való, hát majd kiderül vagy sem, ezt majd az idő és a történések megmondják.
Közben Nila azon mélázik, hogy mit fog inni, és alig várja, hogy a pultnál felüljön egy bárszékre, kényelmesen lógatva lábait.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:53:43
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:53:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Már éppen kérdezné, hogy mi történt, de Vanna mögött, annak hátizsákjából egy izgága fej mered jobbra-balra, mint aki már elégedett "szolgájával". Nem csak Andorka szorul itt gondoskodásra és kiszolgálásra.*
- Értem. Hasonlóan, mint ez a kis legény, a barátod sem árulja el a nevét. *Vonja le jókedvűen ezt a párhuzamot.* - De kívánságai úgy látom neki is vannak.
*Érzékeli, hogy Rellannak tetszett az emelgetés, "röptetés", ő pedig igazán szeretne jóban lenni a kis sráccal, ezért megismétli a dolgot. Most már igazán nyálas, de mit tehetne? Ebbe kénytelen beletörődni. Nyálas Thim, szép Vanna, Rellan és a görény pedig nem sokára megérkeznek Artheniorba. Ezer évnek tűnt ide eljutni. Közben a kisfiú egy hangosat pukkant. Thim felemeli tekintetét az égre, mintha egy felsőbb hatalomhoz könyörögne azért, hogy ne legyen anyag a pelenkában. Ugyanakkor az elf nem hívő, tehát isteni jel helyett kénytelen gyorsan bele szagolni a helyzetbe. Arcát óvatosan befúrja köpenye alá, amit korábban a baba köré tekert. Ezzel megsértve a kicsi uraság magán szféráját átmenetileg. Ha ismét pelenkázó hely felé kell nézniük, akkor a Pegazus fogadó éppen optimális cél lehet. Szoptatós anyát viszont Thim nem ott keresne először. Szálló vendégeket ilyesmiről kérdezni nem illő és nem okos dolog. Hamar elzavarhatnák őket, ha ezzel zaklatják a pihenni vágyó, pénzes hölgyeket.*
- Lehet hogy néhány percre be kéne térnünk a Pegazusba, még nem tudom. *Kommentálja a helyzetet, miközben igyekszik felderíteni azt. Amennyiben szükség van rá, Vannánál vannak tartalék pelenkák, azonban a görény is ott utazott. Vajon épségben hagyta őket?*
*Már éppen kérdezné, hogy mi történt, de Vanna mögött, annak hátizsákjából egy izgága fej mered jobbra-balra, mint aki már elégedett "szolgájával". Nem csak Andorka szorul itt gondoskodásra és kiszolgálásra.*
- Értem. Hasonlóan, mint ez a kis legény, a barátod sem árulja el a nevét. *Vonja le jókedvűen ezt a párhuzamot.* - De kívánságai úgy látom neki is vannak.
*Érzékeli, hogy Rellannak tetszett az emelgetés, "röptetés", ő pedig igazán szeretne jóban lenni a kis sráccal, ezért megismétli a dolgot. Most már igazán nyálas, de mit tehetne? Ebbe kénytelen beletörődni. Nyálas Thim, szép Vanna, Rellan és a görény pedig nem sokára megérkeznek Artheniorba. Ezer évnek tűnt ide eljutni. Közben a kisfiú egy hangosat pukkant. Thim felemeli tekintetét az égre, mintha egy felsőbb hatalomhoz könyörögne azért, hogy ne legyen anyag a pelenkában. Ugyanakkor az elf nem hívő, tehát isteni jel helyett kénytelen gyorsan bele szagolni a helyzetbe. Arcát óvatosan befúrja köpenye alá, amit korábban a baba köré tekert. Ezzel megsértve a kicsi uraság magán szféráját átmenetileg. Ha ismét pelenkázó hely felé kell nézniük, akkor a Pegazus fogadó éppen optimális cél lehet. Szoptatós anyát viszont Thim nem ott keresne először. Szálló vendégeket ilyesmiről kérdezni nem illő és nem okos dolog. Hamar elzavarhatnák őket, ha ezzel zaklatják a pihenni vágyó, pénzes hölgyeket.*
- Lehet hogy néhány percre be kéne térnünk a Pegazusba, még nem tudom. *Kommentálja a helyzetet, miközben igyekszik felderíteni azt. Amennyiben szükség van rá, Vannánál vannak tartalék pelenkák, azonban a görény is ott utazott. Vajon épségben hagyta őket?*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:09:30
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:09:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Arlintror//
*A zsoldos kérdésére megkapja a választ. Nyugodtan becsatlakozhat a beszélgetésbe. *
-Értem. Remélem, azért nem fogom elrontani.
*Kerkiad kicsit elgondolkodik azon, hogy mutatkozzon be. Gondolkodás közben, azért fél füllel figyel Arlintrorra. *
-Nem volt erős a bor. Csak ritkán szoktam bort fogyasztani. Arlintror szerinted, hogy lenne érdemes bemutatkoznom?
*Már nem csepereg az eső, mikor már a főtéren vannak. Sétájuk tempója sietős, hogy ne késsenek a Kalmárban megbeszélt találkozóról. *
*A zsoldos kérdésére megkapja a választ. Nyugodtan becsatlakozhat a beszélgetésbe. *
-Értem. Remélem, azért nem fogom elrontani.
*Kerkiad kicsit elgondolkodik azon, hogy mutatkozzon be. Gondolkodás közben, azért fél füllel figyel Arlintrorra. *
-Nem volt erős a bor. Csak ritkán szoktam bort fogyasztani. Arlintror szerinted, hogy lenne érdemes bemutatkoznom?
*Már nem csepereg az eső, mikor már a főtéren vannak. Sétájuk tempója sietős, hogy ne késsenek a Kalmárban megbeszélt találkozóról. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:55:27
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:55:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kerkiad//
-Azt majd megtudjuk. Nem kell félni.
*A visszamenet közben Kerkiad kérdez egyet, majd nemsokára még egyet.*
-Ez rajtad múlik. Ha van valami mondani valód vagy részletesen be akarsz mutatkozni, nyugodtan. Igazából a találkozás lényege, hogy szemtől szembe találkozzunk, semmi más. Bár a kérdésekre válaszolj.
*Mosolyog Kerkiadra.*
-A részletek nagyjából megvannak. Elmondjuk, hogy milyen épületet néztünk ki és ennyi. Meg persze ebédelünk. Lassan már délre jár az idő. Az ételed ma te fizeted. A véredet is megkaptad, úgyhogy azt rendelsz amit akarsz. Csak nem erős volt a bor?
*Kérdezi mosollyal az arcán. Ezeket már a főtéren mondja Kerkiadnak.
~Csak el ne késsünk.~
Az idő jóra fordult, néhol még a nap fénye is áttöri a felhők halmazát, bár nem túl sok időre. De legalább az eső nem esik már. A felhők meg túl sokat nem árthatnak nekik. Az irányt gyors léptekkel a Kalmár felé veszik.*
-Azt majd megtudjuk. Nem kell félni.
*A visszamenet közben Kerkiad kérdez egyet, majd nemsokára még egyet.*
-Ez rajtad múlik. Ha van valami mondani valód vagy részletesen be akarsz mutatkozni, nyugodtan. Igazából a találkozás lényege, hogy szemtől szembe találkozzunk, semmi más. Bár a kérdésekre válaszolj.
*Mosolyog Kerkiadra.*
-A részletek nagyjából megvannak. Elmondjuk, hogy milyen épületet néztünk ki és ennyi. Meg persze ebédelünk. Lassan már délre jár az idő. Az ételed ma te fizeted. A véredet is megkaptad, úgyhogy azt rendelsz amit akarsz. Csak nem erős volt a bor?
*Kérdezi mosollyal az arcán. Ezeket már a főtéren mondja Kerkiadnak.
~Csak el ne késsünk.~
Az idő jóra fordult, néhol még a nap fénye is áttöri a felhők halmazát, bár nem túl sok időre. De legalább az eső nem esik már. A felhők meg túl sokat nem árthatnak nekik. Az irányt gyors léptekkel a Kalmár felé veszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901