//Moy Befe//
*Waia kíváncsian hallgatja a felvilágosítást, amelyet Medve ad neki az állatokról. Furcsa a szerzetes számára, hogy a ló nem örül neki, ha megölelik. Persze, megérti, hogy az ősei nem szerették, mert veszélyben érezték magukat tőle, de hát ettől még ez a ló éppen örülhetne neki. Persze, az ösztönök... ha neki lesz egy lova, biztosan meg fogja neki tanítani, hogy az ölelés nem támadás, csak egy kedves gesztus, hogy valakit boldoggá tegyünk.*
- Hát.. biztosan egy barátságos lovat fogok venni, ha veszek egy lovat. És akkor hamar rá fog jönni, hogy tőlem nem kell félnie *miközben ezeket mondja, bólogat is, mintha csak igazat adna magának. Mikor elérik a főteret, újra megszemléli a szökőkutat, olyan közel hajol, hogy egy kicsapó vízcsepp éppen a szemébe repül, mire hátrébb kapja a fejét.*
- Persze, azért küldtek, hogy felfedezzem az itteni életet *bólogat Waia Medve szavaira, majd belekezd a történetbe* Szóval tudod, vannak a zsoldosok. Vándorelőadók. Akik gondolatokat is olvasnak valamilyen szinten. Namármost én odamentem, és jelentkeztem hozzájuk, és remekül alakítottam a szerepet, amit mindenféle megbeszélés nélkül ruháztak rám. Úgy vettem észre, valami harcosoknak adtuk ki magunkat. Utána meg kitaláltam, hogy biztosan régről ismerjük egymást a szerep szerint, szóval megjegyeztem, hogy a régi szép idők... szépek voltak. Aztán mikor az a vicces páncélos-jelmezes alak elővette a buzogányát, mondtam, hogy ez az, amit kártyán nyert el tőlem, de már nem haragszom. És megjegyeztem, hogy nei sem kell haragudnia azért, hogy régebben részegen felpróbáltam a sisakját, és éppen akkor jött rám a hányás, viszont visszatettem a fejére, és mivel másnap semmire sem emlékezett, úgy állítottam be, mintha ő hányt volna bele. Szerintem remek fordulat volt a cselekményben, de erre ő ki akart hívni, hogy megverjen, mire felajánlottam neki a harcot, hogy puszta kézzel küzdünk, és az nyer, akinek több foga marad. Mire én elkezdtem énekelni a fogadó közepén, ő pedig magamra hagyott, így ki tudtam osonni. Szóval úgy látszik, nem leszek zsoldos, pedig említettem nekik, hogy tudok kézen állni is *csóválja a fejét. Szerinte igen sokat vesztettek azzal, hogy nem fogadták fel őt is mutatványosnak, de persze nem láthat a zsoldosok fejébe, ők látnak a szerzetes fejébe.*