//Kockajáték//
*Nem is kell sokáig kiabálnia, mert a lébecolók gyorsan horogra akadnak egy ilyen semmittevős napon. Kocsmázáshoz még korán van, a reggeli teendőket meg már elintézték, így csak mulasztják az időt, lazsálnak, addig míg jobb lehetőség nem adódik. Néhány földmunkásnak beillő, termetesebb ember oda is csoportosul, de ők csak nézni jöttek, nem akarják az erszényüket megbontani. Akik csak a főtéren át sietnek, áruval a fogadóba vagy a pékhez, tőlük csak egy fél tekintetet kap, mert a zsákok és a kosarak nehezek, és minél gyorsabban letudják, annál hamarabb mehetnek a következő helyre. A nők, akik a karjukon a kosárra éppen a piacról tartanak hazafelé, sokszor szélesebb szoknyával, mint az indokolt lenne, ami mögül alkalomadtán kikukkant egy- két gyerek is, szintén megállnak, hogy kizökkentsék magukat a napi monoton útjukból. Az öregek is felé kacsintgatnak és ahogy lehet közelebb is ülnek, mert bizonyára ilyen botorság őket már nem izgatja, eléggé. Aki pedig kilép a tömegből, hogy felhúzott orral szerencsét próbáljon a kezében tartogatott néhány arannyal, az inkább tűnik fiatalabb péksegédnek, aki még hiszi, hogy a szerencsejátékból meg lehet gyorsan gazdagodni. Nem is csalódik benne, hiszen felteszi mind az öt aranyat mindjárt az első körben, ám a szerencse ezúttal elmarad és a nélkül kénytelen távozni a tömeg morgása közepette.*
-Nem csalok! Nézzék a kezem, akinek nincs szerencséje ne is próbálkozzon, mert még a maradékot is elveszem! Tegyen próbát! Egy ilyen szép asszonynak biztos szerencsésebben forognak a kockák! *Lép kicsit kijjebb, hogy bókoljon egy látszólag egyedül ott ácsorgó mosónőnek, a hatás kedvéért, még rá is kacsint, ám az erre inkább csak zavartan hátrál néhány lépést, hogy ennél is jobban beleolvadjon a tömegbe. Úgy tűnik, hogy ma erőszakosabbnak kell lennie, ha be akarja indítani a vállalkozó kedvet. Éppen akkor látja, hogy egy alak előbújik a tömegből, bizonyára érdeklődő, ha így befurakodott mindenki elé, így óvatosan megfogja a karját és segít neki a dologban. Húz rajta egyet, hogy a lendület kiléptesse a sorból.*
-Lám- lám! Mégiscsak akad vállalkozó szellemű! Barátocskám, hát kihez van szerencsém vagy szerencsétlenségem? *Mivel pont mellette áll, így nem igazán látja, hogy a csuklya alatt ki rejtőzik, csak sejti, hogy valami fiatal ficsúr lehet.*