*Karmos bakancsos lábaival kilép a szegények negyedéből, s mintha megírva lenne, feltámad mögött a szél, hogy ott jártának szagát is elmossa magával. Zsebre süllyesztett egyik kezét most kiemeli, hogy feljebb igazítsa száján a sálját. Mielőtt leengedné karját, még egyik hajfonatán végigszánt vele, megmotoszkálja a rongyot, amivel át kötve vagyon, majd visszahelyezi kezét az őt megillető helyre.
A szél serényen ténykedik mögötte, hogy a szagokat kitakarítsa a városból, a viskók tetejére erősített vásznakat meglengeti, a fél-elf ruháját is megcibálja, csengettyűi között suhan el, hogy felrázza azokat, ha léptei nem tennék meg ezt. Kicsit megszaporázza azokat, ha a szél feltámad nyugatnak, s esővel tér vissza, akkor azt nem szeretné kint megvárni.
A szökőkúthoz érve ismerősebb a táj, mint a negyedek utcáin. A nyitott teret könnyebben megjegyzi, mint azt a tömérdek ház között húzódó koszos, poros járatokat.
Megáll a kút előtt, elidőzik annak hangjait hallgatva. A feltörő víz suhanása, a leérkező cseppek csobogása, mélyen és magasan közvetíti a hangjait felé. Lecsukja a szemét, nem sokáig, éppen egy lélegzetvételig.
Újra kinyitva a környezet többi részére is figyelmet fordít, néhány ember, néhány elf, egy sötételf is akad a látóterébe.*
~Érdekes egy város, mindenkit beengednek ide?~
*Elmosolyodik gondolatain. A válasz igen, ezt ő is tudja, hiszen mi lenne jobb példa erre, minthogy ő is itt áll most a tér közepén. Szürkéit épületről épületre emeli. Dúdolása újra erőre kap, ahogy lassan forgatja a fejét, ide-oda. Éhes, szomjas, vagy álmos? Olyannyira, hogy nem tudja eldönteni melyik sorrendben, kéne csillapítani vágyait. Megállapodik végül az egyetlen helyen, a környéken, ami mindezt megadhatja neki.*
~Pegazus, éh? Mi a fene lehet?~
*Vonja fel az egyik szemöldökét, mert habár hallotta a nevet, de sosem nézett utána, hogy mégis mi fán terem az a pegazus, eszik e vagy isszák. Végül is mindegy, s erre meg is vonja a vállát. A legfontosabb, hogy a pegazus szárnyai alatt eltölthet egy pár gondtalan órát. Már ha tudná, hogy szárnyai vannak.
Megvárja, míg a sötételf, akit korábban látott bemenjen, vagy ha nem mozdul, bemegy előtte ő, de semmiképpen ne kerüljön közel hozzá. Ezeknél nem lehet tudni. Akárhogy is, kitárja a nehéz fa ajtót és vagy így, vagy úgy, de bekerül az épületbe.*