Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.79 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 19:46:37
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//

*Nehezére esik visszaadni a levelet, de végül is fintorogva megteszi. Olyan érzése van, mint amikor a kisgyereket rákényszerítik, hogy váljon meg a játékától. Ránéz a lányra és egy pillanatra azt hiszi, hogy az kárörvendeni fog, de aztán mégsem tette.*
~ Okos kislány! Ha elneveti itt magát biztosan megölöm. Itt helyben! ~
* Ég benne az elfojthatatlan düh. Ekkor az elf megköszöni, amire nem számít, és még mérgesebb lesz. *
~ Minek köszöni meg? Természetesnek kellene vennie, hogy visszaadom, hiszen az övé. Ő meg még hálálkodik itt nekem! Vajon ha valaki neki megy, akkor is ő kér bocsánatot? ~ *Megpróbálja a lehetetlent, elfojtani a dühét és nagy meglepetésére valamennyire sikerül is, majd határozottan és dacosan néz a zöld szempárba és megadóan bólint, miközben hálát ad az égnek, hogy nem látta senki ahogy megalázkodik. Aztán meglát egy sötét, gyanús alakot a lány mögött. *
~ A francba! Hát ma tényleg nincs szerencsém. Vajon mióta nézhette már ezt a jelenetet? ~
* Bacaranak eszébe jut, hogy most mindkettőt megölhetné, de most már valahogy nem akarja bántani az elfet. A jövevényt meg mi értelme lenne megölni, hiszen semmi rosszat nem tett ellene, így hát villámgyorsan elveti az ötletet. Végignéz az idegenen. Megállapítja, hogy egy nála magasabb, vézna, de nem túl gyenge ifjút köszönthet körükben. Nem tűnik neki veszélyesnek. Nem hiszi, hogy a fiú képes lenne meggyilkolni valakit csak úgy, egy fél mozdulattal. Viszont megtanulta, hogy soha ne bízzon senkiben, és épp elég baja származott abból, hogy ezt a kislányt rosszul ítélte meg. Mikor megszólalt az ismeretlen feketeség, Bacara először megijed, mivel azt hiszi, van itt valaki más is. Majd rájön, hogy a szavak a vendégük száját hagyják el, és megnyugszik kissé. A fiú hangja igen mély, egyáltalán nem illik a karakteréhez. Eleinte alig tudja felfogni, hogy mit mondott... vagy kérdezett. De aztán le esett neki, majd ismét a lángoló düh rabságába esik, mikor meghallja az előtte álló szépség válaszát. *
"Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… "
* Hirtelen ismét vágyat érez arra, hogy elvágja a lány torkát. Már látja is a meleg, vöröslő folyadékot amint éppen csordogál le a csinos, karcsú nyakacskán. *
~ Most nagyon örülhetne ez az ostoba lány, hogy fegyvertelen vagyok. Hogy jön ő ahhoz, hogy bármit feltételezzen rólam?! Nem kell nekem segítség! Mindig el voltam magamban. Megoldottam egyedül minden bajomat, még a nevelőnőm, Gracel sem volt képes segíteni semmiben! ~
* Erre a gondolatra elszomorodik. *
~ Senki nem volt ott velem életem nagy pillanataiban, mikor először sikerült átugranom a környékünkön kialakult nagy tavat, sem mikor először csempésztem el valamit úgy, hogy nem vette észre az illető. Nekem nincs senkim és nem is volt. Megszoktam már, hogy csak magamra számíthatok. Főleg ettől a szerencsétlen, maskarába öltözött ficsúrtól nem akarnék segítséget kérni! Hiszen még az arcát sem látni rendesen! ~
* Ez felettébb idegesíti, mert szereti, ha nyíltan, szemtől szembe tud beszélni valakivel.*
~ Gracel is ilyen volt, bár neki nem volt csuklyája, de az, hogy soha nem mert a szemembe nézni miközben hozzám beszélt majdnem ugyanilyen volt. Ez pedig a gyávaság jele, és én gyűlölöm a a gyáva embereket! ~
* Majd észleli, hogy mindketten őt nézik és agresszívan, vicsorogva így szól: *
- Nekem nem kell senkinek a segítsége!


1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 17:44:46
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//

*Aeris állja a lány dühös tekintetét. Tisztában van vele, hogy egy tolvaj számára a legnagyobb megaláztatás az, ha vissza kell adnia valamit önszántából azért, mert a becsületesség ezt kívánja meg tőle. Mélyen belül sajnálja is őt ezért, de a bocsánatkéréssel talán csak még inkább magára haragítaná és elfajulhatnának a dolgok, így inkább csendben marad.
A lány összeszorított fogakkal feltápászkodik a földről és felé nyújtja a zöld medált. A fél-elf is felegyenesedik és visszaveszi a tulajdonát.*
-Köszönöm! *mondja hálásan.
Mosoly akar elterülni az arcán és nem csak azért, mert sikerült visszaszereznie az örökségét, hanem azért is, mert valóban hálás a lánynak, azonban idejében sikerül megkeményítenie az arcizmait, hiszen lehet, hogy a másik félreértené a helyzetet és az előbbi okául venné fel a dolgot. Aeris nem akar több bajt, így is csorbát ejtett a lány tolvaj becsületén, de legalább ezzel bebizonyította Aerisnek, hogy ezen túllépve is képes jól cselekedni és dönteni.
A mentalevelet ábrázoló medált visszaköti a nyakába. Kicsit rövidebb lett, minek után szó szerint letépték a helyéről, de ez egyáltalán nem zavarja. Némi gondolkodás után végül is a vértje alá rejti az ékszert, hogy ne legyen szabad préda másoknak.
Hirtelen az érzékei azt súgják, hogy valaki áll a háta mögött, és amikor meg is szólal valaki egy mély, hűvös hangon, már semmi kétsége e felől. Kirázza a hideg és gyorsan oldalt lép, ügyelve arra, hogy se a lánynak, se az újonnan érkezettnek, ne álljon háttal és esetleg adjon lehetőséget nekik valamiféle támadásra. Ahogy végigméri a férfit, rögtön felismeri, hiszen alig pár perccel ezelőtt is a közelben állt. Jobban mondva közelebb jött. A megjelenése gyanakvást keltő, hiszen egész testét sötét ruha borítja és a mélyen az arcába húzott csuklya sem nyújt túlzott biztonságérzetet Aerisnak. Szereti felvenni a szemkontaktust másokkal, de így bizonytalannak érzi magát és nem tudja még eldönteni, hogy a férfi jó vagy rossz szándékkal érkezett-e. Bár a kérdését feldolgozva nagy valószínűséggel inkább az előbbi a jó válasz a kérdésre.*
-Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… *néz a lány sebére aggódva és hirtelen ráeszmél, hogy még a nevét sem tudja.
Bár nem volt ilyesfajta formaiságokra esély a történtekre visszatekintve, de Aerist zavarja, hogy nem tudja megszólítani őt. Egyelőre azonban nem mutatkozik be. A lány még mindig szúrósan néz rá és valószínűleg nem is szeretne ezek után komolyabb ismeretséget kötni vele.*
~Szépen bemutatkoztam.~ *Gondolja keserűen.*

A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 17:46:44


1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 13:46:56
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Aeris Mentha, Bacara Metod//

"Szóval csak utol akarta érni, ez mindent megmagyaráz. Mondjuk a sérült arckifejezéséből ítélve itt még történhet valami érdekes, de nem a számomra, bár meglepő, hogy vissza adja a medált meglepő, de érthető. Ideje lenne távoznom a fél-elf márt így is kiszúrt, de így csak még jobban fölhívnám a figyelmét, vagy odamehetnék, így biztos elkerülhető lenne a rosszkedvű kislány rosszalkodása és ismerkedni is lehetne ami nem ártana, hisz még nincsenek kapcsolataim. Bajom nem eshet, esetleg elküldenek mint nemkívánatos személyt." *Miután sorra vette a lehetőségeket elindul a két nő irányába. A biztonság kedvéért azért kilazítja a tőrjeit, ha kellene... Mikor a fél-elf mögé ér hangosan csak ennyit szól*
-Segíthetek?-*Eközben le sem veszi a szemét a sebesültről, mert az mimikájából ítélve hátbatámadhatja a másikat.*


1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 10:45:25
 ÚJ
>Toragg Trognoul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

*Hangos kopogás rázza föl az orkot mély álmából. Csipás szemét nehezen nyitja, érzékszervei gyengék. Hirtelen nyílik mellette az ajtó s a fény csapásszerűen törli képen.*
-Megérkeztünk Artheniorba! Kiszállás!
*Hallatszik a mély hang az ajtóból. Toragg nehéz, fájó mozdulatokkal emelkedik fel és száll ki a lovaskocsiból.*
-Köszönöm szépen, a viteldíjat már korábban rendeztük, ugye?
-Igen és én köszönöm. Viszlát!
-Viszlát.
*A lovak fújtatnak egy keveset, majd a bőrgyeplő hangos csattogása jelzi nekik, hogy indulni kell.*

*A kocsi már távol jár, az őrök sanda pillantásokat vetnek az öregre. Tán nem látják jó szemmel az orkokat, vagy csak gyanakodnak kicsit. Lassan közeledik a kapuhoz, amikor az egyik őr odalép elé.*
-Üdvözlöm Arthenior városában, még új látogató, ugye?
-Ahogy mondja. netán van valami probléma?
-Nem. Semmi. Csupán, bár remélem megérti, nem minden esetben látjuk errefelé szívesen az orkokat. Valamint az öltözéke kompromittáló lehet egyes körökben. Remélem megérti.
-És ezzel mit szeretne mondani? Nem mehetek be a városba?
-Óh dehogy, erről szó sincs, csupán ne lepődjön meg, ha nem úgy állnak magához egyesek, ahogy azt mondjuk elvárná. Ismétlem, remélem megérti.
*Toragg kissé elmosolyodik ezeknek hallatán, majd folytatja.*
-Megígérhetem magának, hogy semmi gond sem lesz velem. Utazásomat ide nem a bajkeverés vezérelte, hanem a tudásszomj. Ne aggódjon, többet hallani sem fog rólam.
-Ám legyen, de ne kelljen csalódnom. Szóval hát, üdvözlöm Artheniorba.
*Ismét elmosolyodik, majd sétabotjával lassan csoszog előre. A másik őr köp egyet felé, de ügyet sem vet rá. Valószínűleg, mint mondta az előző őr, errefelé megvetik az orkokat. De nem hibáztatja őket. Sok helyütt lenézik őket tetteik miatt, hódításaik, történelmük miatt. Útját rögtön a fogadó felé veszi, melyet elsőre kiszúrt. Már kívülről is szimpatikusnak találja a helyiséget. A faajtó hangos nyikorgással nyílik, így már mindenki messziről hallhatja, hogy oda szeretne betérni.*
~Szinte már csengő sem kell, itt ez a faajtó.~
*Elmosolyodik és már mosolyogva lép be.*


1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 16:05:47
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Aeris Mentha//

~ Vajon miért olyan fontos neki az a nyavalyás nyaklánc? ~
* Kérdezi magától. Több éve rabol már, de ilyen helyzettel még sosem találkozott. Volt már, hogy üldözőbe vették számtalanszor, de általában pár perc után fel is adta az illető. Nem ért meg neki annyit az a nyaklánc, tárca, fülbevaló vagy tarisznya, hogy az egész városon át futkorásszon utána, mint egy őrült. Egyszerűen nem tudja megérteni miért olyan fontos ez az istenverte tárgy. *
~ Csak egy tárgy! Vehet helyette újat, szebbet, csillogóbbat! ~
* Abban viszont egyet kell értenie vele, hogy ha visszaadja kvittek lesznek. Muszáj megválnia a nyaklánctól. Ezért is haragszik a lányra. Inkább ölte volna meg, hogy most ne kelljen megalázkodnia a büszkeségét a porba tipornia és behódolnia neki. *
~Okos lány, azt el kell ismerni. Még nem találkoztam ilyen jellemű személlyel. Megszoktam, hogy mindenki ostoba, gőgös, önző, rosszindulatú és kegyetlen. Vagy csak azért hittem azt, hogy mindenki ilyen, mert ilyenek között nőttem fel? ~
* Sosem kapott még valakitől ilyen gondoskodást és ez megijeszti. Végiggondolja az eddigi életét és az ismerőseit. Ő sem bánik különbül mással, de csak azért, mert megfogadta még kölyök korában, hogy azt fogja adni, amit mástól kap. És most nem durvaságot kapott, hanem gyengédséget, gondoskodást, melyre Bacara nem képes. Így nem tudja kezelni a helyzetet. Ránéz a különös lányra és meglátja az arcán a sajnálatot. Hirtelen elönti a düh. *
~ Engem ne sajnáljon senki! Nincs szükségem senkinek a sajnálatára. Jól vagyok. ~
* Gondolja, és feltápászkodik. A vérzés elállt és a fájdalom is enyhült már, így nem volt nehéz talpra állnia. Leporolja magát, hosszú, fényes, szőke haját ismét felfogja és visszateszi ócska fiús sapkáját, amely akkor csúszott le a fejéről mikor elesett. Most, hogy áll elfuthatna, de annál becsületesebb. Felemeli tekintetét egyenesen a lány smaragdzöld szemébe és odanyújtja neki a medált. *



1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 15:00:42
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Bacara Metod//

*Aeris látja a másik lány arcán átfutó döbbenetet és aztán a visszafojtott dühöt. Nem csodálkozik ezen. Valószínűleg ő is így viselkedne, ha meglőnék egy nyílvesszővel és rögtön utána segíteni is akarnának neki. Így belegondolva eléggé ostobának érzi magát, de még is csak az ő hibájából sérült meg a lány és egyáltalán nem áll szándékában többet ártani neki. Csak vissza akarja kapni azt, ami az övé, ami fontos neki.
Végül is kikapják a kezéből a sóskaleveleket és elmosolyodik, aztán gyorsan észbe is kap.*
~Maradj éber! Ne légy naiv!~
*Amint ezt kimondja magában, a szeme sarkában kiszúr egy sötét, magas, vékony körvonalat, ami mintha közelebb állna, mint pár pillanattal ezelőtt. Futólag ránéz a csuklyás alakra, de miután az nem tesz semmi gyanúsat, visszafordul a lány felé, aki épp a sebét tisztítja a levelekkel. Már azzal hibát követett el, hogy egyáltalán elfordult tőle és ezért jól le is szidja magát. Látja a lány szemében a gyanakvást és mikor lenéz a kezére, Aeris megpillantja egy pillanat töredékére a medálját. A sebesült úgy tűnik, habozik, hogy mit tegyen, és végül ujjai szorosabban rámarkolnak az ékszerre. Aeris összébb húzza a szemét és válaszol a már várt kérdésre.*
-Csak akkor ölök meg valakit, ha feltétlenül muszáj. Szívesebben lövök le egy almát a fájáról, mint egy embert a lábáról. Téged is csak azért sebesítettelek meg, mert máskülönben eltűntél volna a medálommal együtt és ezt nem hagyhattam.
*Pár pillanatig gondolkodik, aztán folytatja:*
-Mindketten ártottunk a másiknak. Te megloptál én pedig megsebeztelek. Most segítettem neked és cserébe szeretném, ha visszaadnád azt, ami az enyém. Legyünk kvittek.


1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 14:12:37
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Aeris Mentha//

* Meglepődve néz fel a lányra. A sértést, hogy fiúnak nézte már fel sem veszi, hiszen már sokszor nézték annak. Igazából nem is igazán zavarja, hiszen jobban szeretne fiú lenni mint lány. Azonban még mindig nem tudja elhinni, hogy ez a csitri nem akarja bántani. A fél-elf viselkedése feldühíti. *
~ Ez biztosan csak egy csapda. Ellentétben velem, nála van fegyver és most könnyedén meg is adhatná a kegyelemdöfést, de ő nem teszi. Ehelyett segít! Nem hiszem el, hogy ilyen ostoba ez a lány! Bezzeg én gond nélkül megölném, ha nálam lenne a késem, de a menekülésben sajnos elhagytam valahol. ~
* Ijedten néz a kezében nyugvó kis nyakláncra. Eleinte azt tervezte, hogy nem adja vissza neki, vagy valamilyen kárt okos benne, vagy eldugja, és azt mondja, hogy elvesztette, de valamelyik szabály azt is kimondja, hogy viszonozzák a kedvességet és mostantól nem akar több szabályt szegni, még ha nehezére is esik. Azonban nem adja vissza olyan könnyen a szerzeményét, mert mi van akkor, ha tényleg csapda és csak akkor öli meg, ha visszakapja a medálját. Fel akart állni, hogy tovább meneküljön, de még mindig gyenge hozzá, bár a lány orvossága a lábán sokat segített. El kellett hát fogadnia, hogy csapdába került. Úgy dönt, hogy késlelteti a zsákmány visszaadását, ami egyenlő a feladással és ő sosem adja fel. Dacosan néz a lány angyali arcára. *
- Miért nem akarsz megölni?
* Kérdezi hűvösen, fortyogva a dühtől, mintha az lett volna minden vágya, hogy meghaljon. *


1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 13:57:22
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

*Eriton lassan sétál a főtéren miközben minden érzékszervével a környéket figyeli és számolja a főtértől szertefutó utcákat veszi sorra. A város feltérképezésében egy nyílvessző zavarja meg melyet még csak nem is neki szántak."Borzasztó az embert még sétálni sem hagyják, mindig csak az erőszak." gondolja, de legnagyobb meglepetésére a fél-elf nem hogy nem lövi le miután megsebesítette, még valamilyen növényt, valószínűleg valamilyen gyógyfüvet nyújt a üldözöttjének."Teljességgel érthetetlen először lelövi azután meg meg akarja gyógyítani, vagy őrült vagy van csak el akarta kapni, de miért? Érdekesnek néz ki, valószínűleg megéri figyelni még egy darabig." Miután ezen gondolatok végigfutnak az agyán, némileg közelebb megy hátha valami érdekeset hall, de figyel arra, hogy ne legyen feltűnő hallgatózása.*


1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:51:43
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Bacara Metod//

*A nyíl célt talál. Aeris látja, ahogy a tolvaj megugrik a hirtelen ért fájdalomtól. Gyorsan kirántja ugyan a nyilat és megpróbál sántítva tovább futni, de pár méter után elesik. Sikerül feltápászkodnia újra, de pár lépés után a lába feladja a szolgálatot és hiába igyekszik felállni, a vérveszteség miatt már képtelen rá. Aeris már nem fut, de léptei gyorsak maradnak. Hamar odaér a földön kúszó alak mellé, de tartja a távolságot. Elnézve a kétségbeesett küzdelmet, a túlélési ösztöne igencsak erős lehet, épp ezért ügyelni kell arra, hogy esetlegesen egy tőr nehogy az ő lábát is megsebesítse. A sérülés nem nagy, de mély. Szerencsére a vérzés már csillapodott. Aeris ölt már embereket régen, de ez a helyzet egészen más.*
-Ne aggódj! Nem áll szándékomban megölni téged. Csak a medálomat szeretném visszakapni. *mondja a lehető legkönnyedebb hangon, amit csak sikerül produkálnia.
Valahogy ez a hangnem nem illik a helyzethez, de nem igazán érdekeli most. A tolvaj ekkor felnéz rá és Aeris, hiába próbálja meg elrejteni döbbenetét, eltátja a száját.*
-Te… te egy lány vagy? Azt hittem… *makogja szerencsétlenül Aeris, keresve a szavakat.
Szentül meg volt győződve arról, hogy egy férfival van dolga, de bármennyire is férfias alkatú és bármennyire is öltözik férfiasan ez a lány, az arca már könnyedén leleplezi őt. A fél-elf lehuppan törökülésbe a földön fekvő mellé és kíváncsian fürkészi az őt figyelő, addig kétségbeesetten és reménytelenül fénylő, kék szemeket.
Aeris ekkor észbe kap és benyúl a táskájába. Egy kis zsákocskából néhány hosszúkás, sima szélű, zöld levelet vesz elő, amiket még az idevezető úton sikerült gyűjtenie és a lány felé nyújtja, akit jobban elnézve, idősebb lehet nála.*
-Tessék. Mezei sóskalevél. Kitisztítja a sebedet.

A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:56:40


1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:12:54
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Aeris Mentha//

* Kétségbeesetten löki félre az útjába kerülő tömeget. Közben azt reméli, hogy az elf nem követi, de hamarosan kiáltozást és lábdobogást hall maga mögött. Az a szerencséje, hogy senki nem törődik vele, ezért nem kell még a tömeggel is harcolnia.*
~ A francba! Szívósabb, mint gondoltam. Nem baj, itt akkor is én vagyok előnyben. Majd bevezetem valami olyan helyre, ahol könnyedén el tudok bújni. Már meg is van, hova vezetem! Nincs is messze. Gyerünk! Félre, kutyák! ~
* Gyorsít, mert úgy ítéli meg, hogy a lány mögötte meglehetősen fürge. Már majdnem a célnál vannak, és Bacaraban feléled a remény, hogy megúszhatja, amikor éles fájdalmat érez a vádlija körül. Egyből tudja, hogy mi a fájdalom oka. *
~ Basszus! Nem számítottam rá, hogy ez a csitri használni is meri az íjat. Nem olyannak tűnt. ~
* Mérgelődik magában. Villámgyorsan kirántja a nyílvesszőt és elhajítja. Szerencséje, hogy jól bírja a fájdalmat, de így is lelassította a lábán lévő csúnya seb. Pár méter után a vérveszteség miatt szédülni kezd és elesik, de gyorsan feláll és fut tovább. Pár méter után ismét elesik. Próbál felállni kétségbeesik, tudja, hogy már nincs remény. Meg fogja ölni. Meg fog halni. Hirtelen eszébe jut, hogy elbújhatna, de nincs elég ereje hozzá. A futásban rettenetesen elfáradt és most még vért is veszt. Hátranéz. Látja, hogy egyre fogy a távolság köztük. Már nincs remény, felkészül a halálra. Megkordul a gyomra és ez emlékezteti, hogy még nem is evett. *
~ Eleinte azért indultam útnak, hogy egy kis élelmet lopjak, de annyira megtetszett ez a nyakék.~
* Ránéz és már nem is látja olyan szépnek. *
~ Egy levél. Semmi különleges. Talán azért akartam, hogy az enyém legyen, mert sejtettem, hogy ez fontos lehet a lánynak és mert úgy vagyok nevelve, hogy mindent a saját tulajdonomnak fogjak fel. Önző vagyok. De most már mindegy. Magamnak csináltam a bajt, bűnhődjek is érte! Hogy lehetek ilyen hülye! Most az egyszer szegtem tolvajszabályt: Soha ne rabolj attól, aki fel van fegyverezve! Először és utoljára!~
* Újra hátranéz reményvesztetten. Most már csak az elf könyörületében bízhat, de tudja, hogy hiába. *


A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:48:06


1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 11:28:22
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Bacara Metod//

*Aeris hallja a felé közeledő lépteket, de nem különösebben törődik velük. A fáradság úrrá lesz rajta és egyre mélyebbre húzza, annyira, hogy már szinte álomba is merül. Aztán hirtelen kipattannak a szemei. Az egész csak egy pillanat töredéke alatt történik. Érzi a mellkasához érő ujjakat, a rántást a nyakán és aztán hallja a távolodó, futó léptek zaját. Beletelik egy kis időbe, mire sikerül felfognia, hogy pontosan mi is történt. Ijedten a medáljához kap, de csak a hűlt helyét tapogatja. Gyorsan talpra ugrik és körbenéz. Nem tart sokáig, amíg feltűnik neki a tömegben magát átverekedő, sapkát viselő alak.*
-Hé, megállj! *kiállt utána és neki iramodik.
A tömegben ő sem halad túl gyorsan, de szerencsére a tolvaj vágott némi utat az emberek között, ahogy megpróbált meglógni. Azonban még így is messze előtte jár, és Aeris hiába kiált az emberekre, hogy fogják meg a menekülőt, azok mintha meg sem hallanák, csak figyelik az eseményeket.*
~Nem veszíthetem el szem elől! Nem veszíthetem el a medált!~ *Gondolja kétségbeesetten és nem törődve mások morgásaival, gyorsít a léptein és arrébb lök mindenkit, aki csak az útjába kerül.
Ahogy közelednek a főtér széléhez, a tömeg megritkul és előttük egy sokkalta szürkébb, koszosabb út bontakozik ki. Aeris rájön, ha most nem kapja el a tolvajt, akkor erre többé esélye sem lesz. Nyilvánvalóan a tolvaj jól ismeri a környéket, míg ő csak most ismerkedik az új környezettel. Könnyedén lerázná őt és akkor soha többé nem látna a medálját.
Lassan egy ötlet bontakozik ki a fejében. Futtában leakasztja az íjat a hátáról és kihúz egy fehér tollú nyílvesszőt a tegezéből, amit az idegre helyez. Megáll és oldalt fordul a távolodónak. Megfeszíti az íjat. Nem akarja megsebezni a tolvajt, pusztán csak meg akarja állítani. Lefelé céloz, a lába felé. A sok éves vadászás alatt megtanult gyorsan mozgó célpontra lőni. Rengeteg tapasztalata van már ebben. Most a tolvaj a vad és ő a vadász. Nem habozik, hiszen minden egyes múló pillanat számít. Visszafolytja a lélegzetét a pontosabb célzásért és elengedi az ideget. A nyíl süvítve szeli át a levegőt a menekülő cipője felé tartva.*

A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 11:33:11


1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 09:52:56
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Aeris Mentha//

* Sétálás közben nem lát olyan személyt, akit ki lehetne rabolni. Mindenki párban van, vagy sokadmagával. Így nem lehet rabolni! Második szabály: soha ne rabolj ki olyat, akinél fegyvert látsz, vagy nincs egyedül! Rengeteg szabály van, és Bacara mindet betéve tudja. Tolvajlás szempontjából nagyon elszánt. Körülnéz és meglát egy régi épületet, amelyet hirtelen fel is ismer. *
~ Régebben mindig ide jártunk megünnepelni egy-egy sikeres rablást. Eleinte velük tartottam, de aztán meguntam a társaságukat. Nagy rakás szerencsétlenség! Gyűlölöm őket! Nem bánom, hogy elhagytam a csapatot, hiszen úgyis csak hátráltattak a munkámban. ~
* Minden egyes nevetgélő pár láttára egyre jobban elönti a méreg. *
~ A francba! Nem igaz, hogy senki nem képes egyedül sétálgatni! Lehet, hogy jobb volt az erdőben. Ott legalább csak olyannal találkoztam, aki eltévedt, kétségbe volt esve, és céltalanul bolyongott. A legjobb célpont!~
* Elmosolyodik, mikor visszagondol azokra az árva, reményvesztett arcokra. Nem igazán jön lázba az öléstől, de ott még ölni is képes volt, bár többnyire csak gyerekeket gyilkolt, mivel a kis sikítozó szörnyecskéket utálja leginkább. Undorítónak és szánalmasnak tartja gyengeségüket. Kedveli, mikor azok a vékony hangocskák kétségbeesetten kiáltoznak segítségért, de még jobban szereti elhallgattatni azokat.
Egyszer csak egy árnyékot lát elszaladni maga előtt. Felkapja a fejét, hogy jobban szemügyre vegye. Megállapítja, hogy egy aranyló, fonott hajú kis elflány szökell fürge, könnyed mozdulatokkal, egy megtermett, szép, terebélyes fa felé. A tömeg meglepetten bámulja, néhány suhanc még ki is neveti. Bacara, azt hitte, hogy neki fog menni a fának, őrült lelkesedésében, de nem így történt. A lány lelassított és megölelte a fát. *
~ Mi a fenének ölelget ez egy fát? Nyilvánosan! Hát itt mindenki megőrült amíg távol voltam? ~
* Tovább akar menni, de aztán hirtelen rájön, hogy a lányka egyedül van. Amióta elindult sétálni ő az első, akit egyedül lát. Végignéz rajta és megállapítja, hogy a viselkedéséhez képest nem is olyan fiatal, bár nála fiatalabb, az tény. Teste sovány, de azért formás, arcáról süt az ártatlanság, öltözéke olyan, mint a képzett hegyi íjjászoknak és csak most veszi észre, hogy íj is van nála. Már-már kezd lemondani az akcióról, de aztán mégis elszánja magát, mivel meglát a nyakában egy gyönyörű medált, ami után nagy vágyat érez. Meg akarja szerezni, és a lány nem úgy tűnik, mint aki olyan harcias lenne. *
~ Könnyebb lesz, mint elvenni egy gyerektől a cukorkáját! ~
* Vigyorodik el Bacara. Lassan, de természetesen közelíti meg az elfet. Úgy veszi észre, hogy elmerengett, tehát pillanatnyilag öntudatlan. *
~ Buta kislány! ~
* Arra, gondol, hogy gyorsan letépi a lány medálját, amely ott pihen a lány dús keblei között és gyorsan elszalad, hiszen úgy is gyorsan fut és nem úgy látszik, mintha a célpont olyan jól ismerné a várost. Ellentétben vele, aki itt nőtt fel. Mikor már elég közel jár, gyorsan cselekedik. Kitépi a lány nyakából a láncot és már rohan is. Illetve futna, de a tömegtől olyan lassan tud haladni, hogy kétségbe esik. *
~ Mi van, ha utoléri? ~

A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 16:40:03, a következő indokkal:
Világ-idegen szó



1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:37:41
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Ahogy elsétál a Pegazus fogadó ajtajától, kíváncsian tekint körbe a főtéren. Az esti órák ellenére is sokan tartózkodnak kint. Vannak, akik a szépen kifaragott, igen csak régi padokon ülnek és beszélgetnek egymással, mások pedig vagy hazafelé tartanak, vagy jó hangulatban bevonulnak a fogadóba, hogy ihassanak egy jó sört vagy almabort. Mint egy színes forgó szél, úgy kavarognak egymás mellett a járókelők.
Aeris lassan körbehordozza tekintetét a főtéren. Megpillant egy nagy márványoszlopot. Úgy magasodik az ég felé, mintha jelképezne valamit, mintha emlékül szolgálna valaminek. Aeris elhatározza, hogy ha lesz alkalma rá, akkor mindenképpen kideríti a célját.
Tovább tekintve a téren egyszer csak megmerevedik. Egy fa. El sem hiszi, amit lát. Furcsa érzés keríti hatalmába és valami ismeretlen erő húzni kezdi abba az irányba. Nem áll ellen. Áttörve az emberek között a szép, terebélyes növényhez fut és nem törődve a furcsálló tekintetekkel megöleli annak törzsét. Lehunyja a szemét és mélyet lélegzik a kéreg és a levelek illatából. Nem rég érkezett, de már úgy hiányzik neki az erdő, mintha már jó egy éve nem látott volna egyetlen egy fát sem. Bár a fogadóban hallotta, hogy a városnak van egy erdős része meg egy folyója is, oda most mégsem mehet el sötétedéskor, főleg, hogy már kivett egy szobát éjszakára.
Hirtelen a levegőt porosnak és kellemetlennek érzi a friss hegyi és erdei levegő után és sóhajtva leül a fa tövébe. A szüleire és Bristanra gondol. Biztosan szörnyen aggódnak érte és Aerist ez kellemetlen érzéssel tölti el.
Megrázza a fejét. Még mindig meg akarja ismerni Lanawint és nem fog megfutamodni. Tapasztalatokat, új ismereteket akar szerezni és ezt a hegycsúcsokon és az erdőkben nem tudja megszerezni. ~Majd idővel hozzászokom.~ Gondolja, mintegy megnyugtatás képen és lehunyja a szemét, hogy kiélvezze a fa közelségét.*


1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:06:11
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Jól gondolta, itt tényleg több az ember. A kavargó eleven forgószél úgy süvít körülötte, hogy öröm nézni. Lába lecövekel, szemei kitágulnak, légzése felgyorsul. Ha valaki is törődne most vele, biztosan azt hinné, hogy súlyos roham jött rá valamiféle betegség miatt, pedig épp ellenkezőleg. Nagyon is jól van. Túl jól. Úgy nézi az embereket, mintha egy darab hús lennének. Minden egyes személyen észrevesz valami csecsebecsét. Úgy figyel, mint egy szarka, aki csak a jó pillanatra vár, hogy lecsaphasson. Úgy is hívják a többek, hogy szarka, akik sosem lettek a barátai, hiába űzik ugyanazt a foglalkozást. Tudja, hogy csak féltékenyek, és minden kedves szó, barátságos mosoly, amit felé irányítanak hamis. Amint tudják úgy is hátba támadják majd. Első szabály: Sose bízz egy tolvajban!
Egy köpcös, jól öltözött, vastag derekú, alacsony férfi jön vele szemben és a lány egyből kiszúrja azt a drágának tűnő csillogó tárgyat a zsebében. Hirtelen izgalomba jön, és vágyat érez, hogy ellopja. Véletlennek álcázza az akciót. Ez a kedvenc stratégiája. Elindul, és nekiütközik az igen nagyra dagadt hasnak. Kis híján lepattan róla, de szerencsére sikerül megtartania az egyensúlyát. Zavartan bocsánatot kér, miközben két ujjával, finoman kihúzza a tárgyat az úr zsebéből, aki most rendkívül mogorván néz Bacarara és harsányan rákiált.*
-Hát nem tudsz vigyázni, te ficsúr?! Még összegyűröd a ruhámat!
* Azzal tovább ment, de Bacara még hallja, hogy magában zsörtölődik az öreg. Ezt roppant viccesnek találja és kifakad belőle a nevetés. Mély hangzású, kellemes, nőies kacagása van, ami meghazudtolja férfias viselkedését és öltözködését. Ha lehet még őrültebbnek gondolják most a városiak, amivel ő nem igazán törődik. Az emberek nagy ívben kerülgetik. Egy anyuka még el is takarja a kicsi lánya szemét, akit kézen fogva hurcolgat egyik üzletről a másikra. Nem törődik az ostoba emberek viselkedésével, inkább továbbsétál és közben szemügyre veszi szerzeményét.*
~ Egy kisebb méretű, csillogó arany óra. A havi titkos tolvajpiacon el is adhatnám. Jó pénzt kapnék érte.~
* Futott át agyán a gondolat, de ezt még kétszer is átgondolja majd, mert nagyon megtetszett neki ez a mütyür. Hosszú évek óra az első zsákmánya a városban. Emlék. Zsebre vágja, a tárgyat még mielőtt valaki kiszúrja, majd nagyot szippant a poros, száraz és kellemetlen illatú levegőből.*
~Túl sok időt töltöttem az erdőben. Már el is felejtettem a város ismerős, hangjait, illatát, és zavarosságát. Akár a tenger, amelyben annyi hal van, hogy nem férnek meg egymás mellett, ezért mindegyik igyekszik minél tágasabb helyre kerülni a zsúfoltságból. Hát persze, a városi élet sosem áll meg! ~
*Gondolja, és továbbsétál.*
~ Itt aztán tényleg sok munka vár majd rám. Nem úgy, mint az erdőben. Pár éve mentem el, hogy meneküljek a város zajos és mocskos világa elöl, és mert ki akartam próbálni a bujkálást az erdőben. Eltévedt urakat kirabolni, otthagyott síró gyerekeket meggyilkolni. Milyen jó érzés volt, de az utóbbi időben unalmasnak találtam azt az életet. Soha nem történt semmi, így visszatértem.~
* Úgy dönt, elmegy a régi házukhoz, ami még a rút nevelőasszonyáé volt. Reméli, hogy nem bontották még le, vagy nem költöztek bele a hajléktalanok. Nincs messze, pár hosszú utcán kell végigmennie. Mikor odaér nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a háznak semmi baja. Csak az időjárás viselte meg egy kissé, de melyik házat nem? Bemegy, és mindent úgy talál, ahogy volt. A kicsi ágyacska még mindig az ablak alatt álldogál, és mint mindig, nincs megágyazva. Bacara nem igazán szereti a rendet. Úgy érzi magát jól, ha minden szanaszét van a földön körülötte, így legalább minden kéznél van. Odamegy az ágy melletti kis komódhoz és óvatosan berakja az órát a fiókba. Végi nézi a kosztól szürkés falon, a képeket és arra gondol, jó lenne már felújítani.
Most, hogy megbizonyosodott róla, hogy minden a legnagyobb rendben, van hol laknia, el is mehet valami ennivaló után nézni. Hátha valaki épp most vásárolt friss cipókat a péktől, azzal határozottan kilép az ajtón és becsapja maga mögött az ajtót.*


1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-27 17:11:00
 ÚJ
>Enir Qaqasal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A szökőkút körüli padok egyikén karcsú alak terpeszkedik. Lábait kinyújtva, terpeszben, hanyagul tartja, törzsével hátradőlve, karjait a pad támlájára két oldalt fektetve, fejét pedig hátra döntve kémleli a felhős eget. Akárcsak egy odavetett rongy. Egy ideje saját orrát is facsarja saját ruháinak bűze, volt talán egy vagy két hete is, hogy nem mosta ki a viseletes holmikat. A matt fekete pacából csak a rövidkard pengéjén megcsillanó fény szórhatja mások szemét, illetve a higiéniára igényesek húzhatják fel az orrukat, és kerülik el Őt széles ívben.*
~És most merre?~
*Gondolja magában. Úgy hallotta, valahol itt a városban meg lehet tanulni a varázslás némi alap fortélyait, de nagyon új erre felé. Halványlila gőze sincs arról, hogy mégis kit, vagy éppen kiket, és hol keressen. Jobbját maga elé emelve kémlelte tenyerét, közben eltakarva vele, a felhőkkel tarkított kék eget. Az alapokkal már tisztában van. De a finom dolgok… Amitől értelme is lesz annak a rengeteg időnek, amit tanulással töltött… Ezek hiányoznak még az életéből.*
- A kocsma!
* Kiáltott félhangosan maga elé. Mindenütt a legjobb információforrások a kocsmák. Ez közismert tény. Vagy a kocsmáros, vagy a tisztelt úri közönség. Mit bánja Ő, ha vannak bent mágiaellenesek, csak mondják meg neki, merre kell mennie, vagy mely környéken keresse, és mehet mindenki a maga dolgára. Visszatette mancsát a padra, és egyenesbe állította magát, karjaival megadva a kezdő lendületet, s lendületesen lépkedve elindult egy irányba, majd pár méter után ismét megtoppant.*
~De merre is van egy kocsma?~
*Gond gondok hátán, de hamar feltalálja magát. Elindul felfedezőútra, céltalan bolyongásba kezd. Az az épület lesz a célállomása, ahonnét a leghangosabb zajok szűrődnek ki. Sötétszürke nadrágjával, s felsőjével nem valószínű, hogy nagy feltűnést kelt. Fekete bőre annál inkább. A kardot az oldalán nem rejtegeti különösebben, a mai világban mindenkinél van. Hiába is rejtegetik sokan, manapság senki sem olyan botor, hogy azt merje feltételezni, fegyvertelen az illető. Sok a paranoiás. Köztük Enir is. Persze biztos ami biztos csizmaszárában is van egy tőr, rejtve a kutató pillantások elől. Nem kell mindenkinek mindenről tudnia. Egyenes járásával, testbeszédével próbálja sugallni: „ne állj az utamba!” Ezzel a magatartással sok bajtól kímélte már meg magát. Ha pedig valaki mégis bele akart kötni, hát megmutatta, hogy futni is tud olyan jól, mint amennyire egyenesen tartani a hátát.*


1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-27 15:54:13
 ÚJ
>Aeris Mentha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Aeris nagyot nyújtózkodva ropogtatja ki elgémberedett tagjait és kioldva a dereka köré kötött kötél csomóját átlendül az ágyául szolgált faágon és puhán megérkezik a nedves, erdei talajra. Miután lerázza magáról a rajta maradt harmatcseppeket, visszalép a fa törzséhez, amiről az imént ugrott le, és a rajta lévő vékony, de mély hasadékon benyúlva kiveszi az íját és a tegezét. A kötelet a tegez köré csavarja és erősen megcsomózza, majd felszíjazva magára a fegyvereit elindul a fák között. Mikor eléri az erdő szélét, óvatosan leereszkedik egy sáros domboldalon és folytatja útját a főúton Arthenior, a levegő városa felé. Egy lelket sem lát még az úton így, kora reggel, de ez persze egyáltalán nem zavarja. Kiélvezve a csendet és a békét mélyen beszívja az enyhén ködös, de friss levegőt a tüdejébe és lassan fújja ki. Benyúlva a táskájába elővesz egy darabka szárított húst, amit még otthon, a hegyekben az anyja készített neki és hosszas rágódás után sikerül lenyelnie. Nem ez az étel a kedvence, de ha az ember megeszik belőle párat, a sok rágás miatt hamar elillan az éhsége, így kevesebbet kell ételre vadásznia az erdőben. A nem túl kellemes, fémes ízre meghúzza a tegnap feltöltött bőrkulacsát és miután elrakja, futva indul tovább.
Gyorsan halad. Léptei könnyedek és fürgék, hála elf rokonainak. Csak rövidebb időkre áll meg, de ezt leszámítva szinte folyamatosan fut. Elég edzett ahhoz, hogy ne fáradjon ki túl hamar. Az út lassan teljesen sík tereppé válik, és messziről már látja a város falait.
Mire eléri a kaput, már késő délutánra jár, az égbolt lassan narancssárga színbe öltözik. Sétára fogva a lépteit, a kapuőröknek intve belép a főtérre és gyorsan szuszogva néz körbe. Zöld szemei rögtön megakadnak a középen álló szökőkúton és odasietve mellé letérdel a szélére. Habozás nélkül beledugja az egész fejét a hűs, tiszta vízbe. Egy darabig élvezi a hideget, ami a kimelegedett bőrét éri, majd kiegyenesedve kicsavarja hajfonataiból a vizet és megkönnyebbülten sóhajtva leül a kikövezett földre. Felnézve találkozik a tekintete a főtéren sétálók kikerekedett és rosszalló pillantásával és miután vidáman integet nekik, gyorsan tovább állnak. Aeris vállvonogatva tápászkodik fel és a fogadó épületét kezdi el vizsgálni.
Gyomra panaszosan korogni kezd és hirtelen nagyon kimerültnek érzi magát az egész napos loholástól. Vágyik már valami friss, ízletes ételre és egy rendes, puha ágyra a több napja tartó szárított húsevés és fán alvás után. Így hát elindul a kőépület felé, amit a bejárat fölé akasztott táblából kiolvasva Pegazus fogadónak kereszteltek el. Bentről hangos nevetések és beszélgetések összefolyt moraja szűrődik ki. Lenyomja a kilincset és belép az épületbe.*

A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.27 15:57:06


1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-22 09:14:14
 ÚJ
>Henua Tikron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

*Kilépve a fogadó ajtaján látja, hogy a főtéren már oszlik a tömeg. Ahogy közeledik az este, ki-ki hazafelé igyekszik. Vannak azért kitartó árusok, akik korán érkeznek és hosszú ideig itt vannak. Ezt nem árt tudni.
Néhány ember ejtőzik a díszes padokon, a városőrök a városkapunál álldogálnak.
A gnóm úgy dönt, a gazdagnegyedben keresi meg a felszerelésre valót. A gazdagok bizonyára jó bért tudnak adni. A kérdés már csak az, hogy nem fogják e-tőle sajnálni? Talán épp azért olyan gazdagok, mert kétszer is meggondolják, hogy adjanak-e több pénzt annak, aki kevesebbel is beéri.
Elhatározza, hogy nem hagyja magát. Amennyit ér a munkája, annál egy kicsit többet fog kérni.*


1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-17 13:32:44
 ÚJ
>Henua Tikron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

*A gnóm kissé eltévedt az előbb... Ebben a tűző tavaszi napsütésben vannak olyan részei a nyomorkerületnek, amikben inkább lovakat lehetne tartani, minthogy emberek lakhelyéül szolgáljanak, de azért azzal nem fog dicsekedni, hogy az istálló helyett a szegénynegyedbe ment be. Persze a város minden része informatív, egy kíváncsi elme ott talál érdekességeket. A főtérre visszatérve úgy dönt, egyelőre nem foglalkozik az istállóval, az Elna-hívővel való találkozás után inkább valami nyugodt, csendesebb helyet keresne.*
Nem szeretne újra eltévedni, ezért egy városőrtől megtudakolja, merre induljon.*

A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 17:38:21, a következő indokkal:
Jeljavítás



1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-17 10:51:36
 ÚJ
>Henua Tikron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

*A gnóm megérkezik Arthenior főterére.*
"Bámulatos ez a szökőkút! Mily kitűnő elme volt képes a mágiára, amivel ezt a soha ki nem fogyó forrást megalkotta!"
*Megnézi a tavasz ünnepére kivonult virágárusok kínálatát. Gyönyörű hóvirágok, ibolyák, tulipánok sorakoznak pompás színekben összeállított csokrokban. Egy fogatlan öregasszony meglóbál egy Henua Tikron aznapi öltözetének színeivel harmonizáló, kék-sárga virágokból összerakott csokrot és megszólítja a gnómot:*
- Tessék, ez pont Önnek való! Bizonyára örülne neki a kedvese! Hehehe...
- Hát egy ilyen ajánlatnak nem tudnék ellenállni. Ha a kedvesem nem lenne olyan messzire, hogy a virágai háromszor elszáradnának útközben!
- Na, nézzenek oda! Egy újabb tuskót köszönthetünk a városban! *mérgelődik az öregasszony.*
*Miután Tikron lelohasztotta az árus kedvét, teendők után néz.*
"Nagyon szép ez az ünnep, de én tanulni jöttem ebbe a városba. Munkát kell vállalnom, hogy valahogy fenntartsam magam."
*Az istálló felé indul, hátha keresnek takarítót, kengyelpucolót vagy akár zabszemválogatót. Igazából mindegy neki, de foglalkozást kell találnia.
Elhaladva a Pegazus Fogadó előtt, megpróbálja elképzelni, milyen élet zajlik benn. 2 fiatal elf tántorog ki, egyikük harsány nevetésben tör ki a saját történetén:*
- És komolyan megkérdezte, hogy az erdőben lakom-e? Haláli, nem?
"Vagy egy igen bonyolult anekdota végét hallottam vagy már annyit ittak, hogy egy szög és egy kalapács is elég ok lenne a hahotázásra."
*A vihogókat elkerülve már oda is ért az istállóhoz.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 12:56:02, a következő indokkal:
Jelpótlás.



1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-15 20:42:47
 ÚJ
>Filian Quarian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Unalmas a világ. Unalmas utcák, unalmas terek, unalmas emberek, unalmas munkák. Bezzeg a régi szépidők! Csak egy gazdag embert kellett eltenni láb alól, és már egy hónapra gazdagként lehetett élni! Most pedig! A legalantasabb munkát elvállalni az egyszerű túlélésért. Cipőket pucolni azért, hogy a betevő falat meglegyen. Hát, ki mivel keresi kenyerét. Van aki semmivel, mégis van neki. Hányszor gondolt már rá, hogy be kéne törni egy nemesember házába, és kirabolni! Az lenne a szép élet! Ha valaki észreveszi, előkapja a tőrét, és... Ölni. Ölni, mert a vérében van. Ölni, mert a halál munka. Ölni, mert az ölés művészet, a halál pedig fizet. Egy szúrás... és a vagyon az ölébe hull. A nemesek bolondok. Egy uradalmat adnak mindössze egy életért. De ez már múltidő. Vége a szép életnek, kénytelen lesz becsületes módon pénzt szerezni. Ez szomorú. Legjobb lesz, ha megy, és alkohollal mossa le a bánatot.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7855-7874