Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-01 13:00:55
Üzenet elküldve: 2023-01-01 13:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Szénával púposra megrakott szekér gördül végig a főtéren. Egyszerű parasztember hajtja a két kivénhedt öszvért, amik húzzák. A férfi mellett leánya ül, aki éppen csak kezdi hátrahagyni a gyermekkort és kezd nővé érni. Apja egykedvűségével szemben ő bőszen tekergeti a nyakát, nem tudva betelni a nagyváros csodájával.
A szekér végében pedig, hátát a szénának döntve egy fiatal, katonaforma férfi üldögél, lábát lógatva. Fél napja kéredzkedett fel a szekérre, és mivel egy volt az újtuk, a parasztember megengedte neki, hogy velük tartson. Azonban véletlenül se a bakon, a lánya mellett, mert azonnal feltűnt neki a fiatal Mikael mosolyában bujkáló hamisság, illetve lánya szemének csillogása.
Így Mikael az utat a szekér végében töltötte, magában dúdolászva, de gondosan kerülve az olyan katonanótákat, amik hallatán a bősz atya rögtön leparancsolta volna a járműről.
Menet közben többször leugrott a szekérről, hogy az út mentén letörjön magának egy-egy erősebb faágat. Ezekből aztán késével mindenféle figurákat kezdett farigcsálni magának, első sorban állatokat, különféle fegyvereket. Ebben már eléggé ügyes, hiszen kora gyermekkorától szórakoztatta magát ilyesmivel.
Mikor aztán begödrülnek a főtérre, ismét lepattan a szekérről, de ezúttal magához veszi elnyűtt útiköpenyét is, valamint minden ingóságát - amik jól megfértek egy katonásan összepakolt, jól megtömött zsákban.
Odasétál a szekér mellé, és hálásan, kedélyesen megköszöni a "fuvart", majd átnyújt a parasztembernek egy szépen kifaragott öszvért, köszönetképpen. Amíg az apa a faragást tanulmányozza, cinkos mosollyal rákacsint a leánykára, aztán búcsút int nekik, és megindul, a piactér felé.*
*Szénával púposra megrakott szekér gördül végig a főtéren. Egyszerű parasztember hajtja a két kivénhedt öszvért, amik húzzák. A férfi mellett leánya ül, aki éppen csak kezdi hátrahagyni a gyermekkort és kezd nővé érni. Apja egykedvűségével szemben ő bőszen tekergeti a nyakát, nem tudva betelni a nagyváros csodájával.
A szekér végében pedig, hátát a szénának döntve egy fiatal, katonaforma férfi üldögél, lábát lógatva. Fél napja kéredzkedett fel a szekérre, és mivel egy volt az újtuk, a parasztember megengedte neki, hogy velük tartson. Azonban véletlenül se a bakon, a lánya mellett, mert azonnal feltűnt neki a fiatal Mikael mosolyában bujkáló hamisság, illetve lánya szemének csillogása.
Így Mikael az utat a szekér végében töltötte, magában dúdolászva, de gondosan kerülve az olyan katonanótákat, amik hallatán a bősz atya rögtön leparancsolta volna a járműről.
Menet közben többször leugrott a szekérről, hogy az út mentén letörjön magának egy-egy erősebb faágat. Ezekből aztán késével mindenféle figurákat kezdett farigcsálni magának, első sorban állatokat, különféle fegyvereket. Ebben már eléggé ügyes, hiszen kora gyermekkorától szórakoztatta magát ilyesmivel.
Mikor aztán begödrülnek a főtérre, ismét lepattan a szekérről, de ezúttal magához veszi elnyűtt útiköpenyét is, valamint minden ingóságát - amik jól megfértek egy katonásan összepakolt, jól megtömött zsákban.
Odasétál a szekér mellé, és hálásan, kedélyesen megköszöni a "fuvart", majd átnyújt a parasztembernek egy szépen kifaragott öszvért, köszönetképpen. Amíg az apa a faragást tanulmányozza, cinkos mosollyal rákacsint a leánykára, aztán búcsút int nekik, és megindul, a piactér felé.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:53:48
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A Pegazus fogadóban elfogyasztott, bőséges reggelit követően útra is kelt.*
~Lássuk azt a főteret fényes nappal, se hóesés, se köd. Legalább megcsodálom Arthenior főterét teljes pompájában.~
*Tisztán, egy kényeztető fürdő és egy pihentető alvás után, rendes reggelit követően, kipihenve és tele hassal, frissen és üdén indul neki a hatalmas főteret feltérképezni.
Körbe a teret különböző fajú őrök állják, egységes páncélzattal, de különböző fegyverzetben. Vannak íjászok hosszú tőrrel, vannak számszeríjászok rövid kardokkal, vannak fejszések pajzzsal, vannak lándzsások pajzzsal és vannak alabárdosok hosszú karddal, mindenféle, de mindegyik párban. Sőt őrjáratok is menetelnek hat-nyolc fős csoportokban, vegyesen de párosával. Kissé olybá hat, mintha magával a felvonulásokkal és az őrökkel igyekeznének fenntartani a hatalom és a rend illúzióját.
Maga a tér csodaszép. A csillogó fehér márvány oszlopok és a kisebb kerteknek megfelelő virágágyások színben, kontrasztban, formában harmonizálnak. Olyan hely, ahol szívesen leül bárki meditálni. A természet rendje találkozik a nyüzsgő város káoszával, harmóniában.*
~Bár mindenhol így lenne. Bár mindenki hasonlóan szépnek látná a világot. Tényleg tud egy fecske csinálni nyarat?~
*Jó pár perc nézelődés után megunja a dolgot, bár a pozitív érzést és a gondolatokat magával viszi.*
~Ott nézek körbe, ahol van mit keresni.~
~Lássuk azt a főteret fényes nappal, se hóesés, se köd. Legalább megcsodálom Arthenior főterét teljes pompájában.~
*Tisztán, egy kényeztető fürdő és egy pihentető alvás után, rendes reggelit követően, kipihenve és tele hassal, frissen és üdén indul neki a hatalmas főteret feltérképezni.
Körbe a teret különböző fajú őrök állják, egységes páncélzattal, de különböző fegyverzetben. Vannak íjászok hosszú tőrrel, vannak számszeríjászok rövid kardokkal, vannak fejszések pajzzsal, vannak lándzsások pajzzsal és vannak alabárdosok hosszú karddal, mindenféle, de mindegyik párban. Sőt őrjáratok is menetelnek hat-nyolc fős csoportokban, vegyesen de párosával. Kissé olybá hat, mintha magával a felvonulásokkal és az őrökkel igyekeznének fenntartani a hatalom és a rend illúzióját.
Maga a tér csodaszép. A csillogó fehér márvány oszlopok és a kisebb kerteknek megfelelő virágágyások színben, kontrasztban, formában harmonizálnak. Olyan hely, ahol szívesen leül bárki meditálni. A természet rendje találkozik a nyüzsgő város káoszával, harmóniában.*
~Bár mindenhol így lenne. Bár mindenki hasonlóan szépnek látná a világot. Tényleg tud egy fecske csinálni nyarat?~
*Jó pár perc nézelődés után megunja a dolgot, bár a pozitív érzést és a gondolatokat magával viszi.*
~Ott nézek körbe, ahol van mit keresni.~
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-22 20:21:25
Üzenet elküldve: 2022-12-22 20:21:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
*A pálinka azért kihozza belőle a bátorságot és a gonoszt. Vagy csak a kidobásuk okozta mérget enyhíti egy kis piszkálódás. Ennyit megérdemel a fiú, így minek hagyja olyan könnyen és gyorsan tovasuhanni a dolgot. Főleg azzal a külön örömmel, hogy még annak is szemtanúja lehet, hogy fülig vörösödik a félvér.*
- Jaaaaaj, annyira bájos, mókusfácán.
*Most igyekszik a fiú csibészes mosolyával és ittasan édes hangsúlyával visszaadni azt, amit már ős elégszer hallott még a Kalmárban. De most tökéletes helye van itt is.
Végül hagyja menekülni a másikat. Ennyi gaztett neki elég is volt. Egyelőre.*
- Szóval bilincs. Én jobban kedvelem a selyemszalagot, de te tudod. Ízlések és pofonok.
*Komisz mosollyal vonja meg a vállait, mintha ez csak olyan mellékes lenne. Közben igyekszik elhessegetni annak gondolatát, hogy az efféle nagyszájúságra igencsak rá tud faragni. Igaz, hogy odahaza leginkább csak vénasszonyokkal volt körbevéve, akik minden férfinemű lénytől óvva intették. Időnként igencsak túlzásokba esve.
A kútnál viszont kitisztul a feje. Már ami a furcsa gondolatokat illeti. A pia hatása csak csökken, de múlni galádul nem akar még. Ezért kicsit bátor dolog, hogy a szélére fel mer ülni, megkockáztatva a beleborulást. De jelenlegi pátyolgatója csak nem fogja hagyni.*
- Te aztán igazán optimista vagy. Nekem ez sosem fog menni.
*Sóhajt fel kissé elkeseredve, ami újfent a fiúnak köszönhetően nem tart fenn sokáig. Tisztább fejjel a csók is máshogy érinti. De lehet, hogy csak azért, mert ez más, mint a Kalmárban kapott kósza csók. Persze biztos nem őszinte, de akkor is mélyebb és fene sem tudja. Zavarba hozza, amitől most ő vörösödik el egészen a füle végéig. Ennek ellenére viszonozza, még ha esetlenül is. Noha az elején úgy markolja a szökőkút peremét, mintha csak egy szélvihar akarná felkapni onnan, de a végére testének feszültsége enged, s az arcára simítva hunyja le a szemeit, hogy egy pillanatra átadhassa magát.
Talán túl korán vagy éppen időben szakad vége a varázsnak, így egy kelletlen szusszanással fókuszál vissza a másik arcára.*
- Azt hittem neked az is belefér.
*Kuncog fel halkan, de végül rábólintva huppan le a peremről. A kezeit a tarkójára pakolva indul meg végül a fogadó irányába. Furcsa egy este a mai. Lesz mit kipihennie.*
- Akkor te innen azután hazamész, hogy megbizonyosodtál afelől, hogy épségben elszállásoltatom magam?
*Sandít hátra a fiúra menet közben. Mert igazából arra nem tértek ki, hogy így hol laknak, laknak e valahol.*
*A pálinka azért kihozza belőle a bátorságot és a gonoszt. Vagy csak a kidobásuk okozta mérget enyhíti egy kis piszkálódás. Ennyit megérdemel a fiú, így minek hagyja olyan könnyen és gyorsan tovasuhanni a dolgot. Főleg azzal a külön örömmel, hogy még annak is szemtanúja lehet, hogy fülig vörösödik a félvér.*
- Jaaaaaj, annyira bájos, mókusfácán.
*Most igyekszik a fiú csibészes mosolyával és ittasan édes hangsúlyával visszaadni azt, amit már ős elégszer hallott még a Kalmárban. De most tökéletes helye van itt is.
Végül hagyja menekülni a másikat. Ennyi gaztett neki elég is volt. Egyelőre.*
- Szóval bilincs. Én jobban kedvelem a selyemszalagot, de te tudod. Ízlések és pofonok.
*Komisz mosollyal vonja meg a vállait, mintha ez csak olyan mellékes lenne. Közben igyekszik elhessegetni annak gondolatát, hogy az efféle nagyszájúságra igencsak rá tud faragni. Igaz, hogy odahaza leginkább csak vénasszonyokkal volt körbevéve, akik minden férfinemű lénytől óvva intették. Időnként igencsak túlzásokba esve.
A kútnál viszont kitisztul a feje. Már ami a furcsa gondolatokat illeti. A pia hatása csak csökken, de múlni galádul nem akar még. Ezért kicsit bátor dolog, hogy a szélére fel mer ülni, megkockáztatva a beleborulást. De jelenlegi pátyolgatója csak nem fogja hagyni.*
- Te aztán igazán optimista vagy. Nekem ez sosem fog menni.
*Sóhajt fel kissé elkeseredve, ami újfent a fiúnak köszönhetően nem tart fenn sokáig. Tisztább fejjel a csók is máshogy érinti. De lehet, hogy csak azért, mert ez más, mint a Kalmárban kapott kósza csók. Persze biztos nem őszinte, de akkor is mélyebb és fene sem tudja. Zavarba hozza, amitől most ő vörösödik el egészen a füle végéig. Ennek ellenére viszonozza, még ha esetlenül is. Noha az elején úgy markolja a szökőkút peremét, mintha csak egy szélvihar akarná felkapni onnan, de a végére testének feszültsége enged, s az arcára simítva hunyja le a szemeit, hogy egy pillanatra átadhassa magát.
Talán túl korán vagy éppen időben szakad vége a varázsnak, így egy kelletlen szusszanással fókuszál vissza a másik arcára.*
- Azt hittem neked az is belefér.
*Kuncog fel halkan, de végül rábólintva huppan le a peremről. A kezeit a tarkójára pakolva indul meg végül a fogadó irányába. Furcsa egy este a mai. Lesz mit kipihennie.*
- Akkor te innen azután hazamész, hogy megbizonyosodtál afelől, hogy épségben elszállásoltatom magam?
*Sandít hátra a fiúra menet közben. Mert igazából arra nem tértek ki, hogy így hol laknak, laknak e valahol.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-22 18:25:28
Üzenet elküldve: 2022-12-22 18:25:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
* Tűnődve megvakargatja az állát. *
- Ja. Ez is igaz. Nem vitatkozom. Pedig hordhatnál.
* Bocsánatkérően elvigyorodik. *
- Semmi gond. Nem fáj nagyon.
* A lány csodálkozására rednesen zavarba jön. Még el is pirul. Ami elég ritka nála. Szóval ha már csinálja, csinálja rendesen, így az egész feje lángvörösen ég. *
- Na. Most mit kell... izélni.
Igen, sejtettem hogy tetszene neked a dolog. De hogy nekem is szórakoztató legyen, csak nekem lesz hozzá kulcsom és akkor jövök-megyek, amikor csak akarok. Ó, és bilincseket is akarok. Bilincs nélkül nem lenne igazi a torony.
* Gyorsan visszatér a komolytalan énje, hátha a lány elfelejti a komoly oldalát. *
- Ühüm, látom figyeltél.
* Egy röpke kis kitérő belefér az éjszakába, és egyébként sincs kőbe vésve semmi. A fogadó pár percnyire van, ha már végképp befagy a hátsó felük. *
- Tele vagyok izgalmasabbnál izgalmasabb ötletekkel, Napsugár. Alig győzök válogatni közülük.
* Jó, ez nem is igaz, mert általában teljesen spontán cselekszik. Sosincs terve semmire, legfeljebb halvány körvonalak a jövőt illetően. *
- Nyugodtan igyál belőle, bár lefagyasztja a torkod.
* Ő is a csillagokat bámulja maga felett. Elég tiszta idő van, az összes csillagképet ki tudja venni amit ismer. A friss levegő a kezdődő fejfájását is elmulasztotta. Hálásan szippant egyet. Lepislant az üldögélő lányra. Minden ok nélkül félmosolyra húzza a száját, bizos, csak mert olyan aranyosan ül ott a kövön. *
- Igen, bár ez már öt évvel ezelőtt volt, még gyerek voltam. A házunkat porig rombolták, semmi emlékem nem maradt onnan. Apám szerintem sosem fogja kiheverni. De őszintén szólva, engem ez a dolog annyira nem érdekel.
* Beszéd közben jobb és bal kezére támaszkodik a lány csípőjének két oldalánál. *
- A múlt, már elmúlt. Én pedig a jelenben élek. Ebből kell kihozni a legjobbat.
* Finoman a lány álla alá nyúl egy ujjával és gyengéden megemelve megcsókolja. Lassan, nem kapkodva el semmilyen mozulatot, elmélyíti a csókot és fél kezével beletúr a lány hajába a tarkóján. Kis idő múlva elhúzódik. *
- Tudod, szörnyen motiválttá tettél a legutóbbi gyakorlati oktatásoddal.
* Aprót beleharap a lány alsó ajkába. *
- Nem is tudtam kiverni a fejemből.
* Félrebillentett fejjel hosszan megcsókolja ismét és homlokát a lány homlokának támasztja. *
- Szerintem mennünk kellene, mielőtt bevisznek közszemérem-sértésért.
* Elfulladt hangon elneveti magát és hátrál egy lépést. *
* Tűnődve megvakargatja az állát. *
- Ja. Ez is igaz. Nem vitatkozom. Pedig hordhatnál.
* Bocsánatkérően elvigyorodik. *
- Semmi gond. Nem fáj nagyon.
* A lány csodálkozására rednesen zavarba jön. Még el is pirul. Ami elég ritka nála. Szóval ha már csinálja, csinálja rendesen, így az egész feje lángvörösen ég. *
- Na. Most mit kell... izélni.
Igen, sejtettem hogy tetszene neked a dolog. De hogy nekem is szórakoztató legyen, csak nekem lesz hozzá kulcsom és akkor jövök-megyek, amikor csak akarok. Ó, és bilincseket is akarok. Bilincs nélkül nem lenne igazi a torony.
* Gyorsan visszatér a komolytalan énje, hátha a lány elfelejti a komoly oldalát. *
- Ühüm, látom figyeltél.
* Egy röpke kis kitérő belefér az éjszakába, és egyébként sincs kőbe vésve semmi. A fogadó pár percnyire van, ha már végképp befagy a hátsó felük. *
- Tele vagyok izgalmasabbnál izgalmasabb ötletekkel, Napsugár. Alig győzök válogatni közülük.
* Jó, ez nem is igaz, mert általában teljesen spontán cselekszik. Sosincs terve semmire, legfeljebb halvány körvonalak a jövőt illetően. *
- Nyugodtan igyál belőle, bár lefagyasztja a torkod.
* Ő is a csillagokat bámulja maga felett. Elég tiszta idő van, az összes csillagképet ki tudja venni amit ismer. A friss levegő a kezdődő fejfájását is elmulasztotta. Hálásan szippant egyet. Lepislant az üldögélő lányra. Minden ok nélkül félmosolyra húzza a száját, bizos, csak mert olyan aranyosan ül ott a kövön. *
- Igen, bár ez már öt évvel ezelőtt volt, még gyerek voltam. A házunkat porig rombolták, semmi emlékem nem maradt onnan. Apám szerintem sosem fogja kiheverni. De őszintén szólva, engem ez a dolog annyira nem érdekel.
* Beszéd közben jobb és bal kezére támaszkodik a lány csípőjének két oldalánál. *
- A múlt, már elmúlt. Én pedig a jelenben élek. Ebből kell kihozni a legjobbat.
* Finoman a lány álla alá nyúl egy ujjával és gyengéden megemelve megcsókolja. Lassan, nem kapkodva el semmilyen mozulatot, elmélyíti a csókot és fél kezével beletúr a lány hajába a tarkóján. Kis idő múlva elhúzódik. *
- Tudod, szörnyen motiválttá tettél a legutóbbi gyakorlati oktatásoddal.
* Aprót beleharap a lány alsó ajkába. *
- Nem is tudtam kiverni a fejemből.
* Félrebillentett fejjel hosszan megcsókolja ismét és homlokát a lány homlokának támasztja. *
- Szerintem mennünk kellene, mielőtt bevisznek közszemérem-sértésért.
* Elfulladt hangon elneveti magát és hátrál egy lépést. *
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-22 16:52:54
Üzenet elküldve: 2022-12-22 16:52:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
- Hogy vigyázni kell velük, mert a gáláns lovagiasságukat arra használják, hogy könnyebben a szoknyánk alá lessenek.
*Igyekszik olyan hangsúllyal válaszolni, mint azok a vénasszonyok, aki már lassan el is felejtik mi az, hogy férfi. Minden miatt inkább csak kárognak. Azután egy komisz mosollyal vonja meg a vállait.*
- Szerencse, hogy nem hordok szoknyát. Ne haragudj.
*Kapja el a kezét a szisszenés hatására. Amilyen jó kedve van a fiúnak szinte már el is felejtette az előbbi kis zűrzavart.
Utána figyelmesen hallgatja Eden szavait. Az érzelmek igen gyors váltakozása játszódik le az arcán. Először csak kíváncsian figyel, utána már meglepetten pillázik párat, de a végére szinte elképedt szájtátással hallgatja az igen komoly és bölcs szavakat.
Mikor vége szakad a bölcs gondolatoknak csak némán emésztgeti a hallottakat, hogy utána halk nevetésben törjön ki.*
- Teysus töpszli szerszámára, te ilyet is tudsz?
*Kuncog tovább, de azért jobban a fiúhoz bújik, mert akárhogy is, ha nem is ad teljesen igazat neki, azért jól esett, amit a másik mondott.*
- Bár egy elefántcsonttoronyban tökre jól ellennék. Persze, ha nem lenne tériszonyom.
*Lépdel tovább eltűnődve. Milyen szép is lenne egy szép, magas házban élni. Jó tágas szobákkal, kerttel, álatokkal. Ahol nem piszkálhatná senki, mert az egész az övé.*
- Nem vagy idegen. Tudom a neved. Tudom, hogy nyolc évesen küldtek Pirtianesbe, tizennégy évesen pedig Lihanechbe költöztetek. Szeretsz inni, egy igazi csibész vagy, de valahol ott bujkál benned egy igen komoly és jólelkű fiú is. Aki igaz, hogy néha megérdemelne egy-két maflást, de csakis nevelő célzattal.
*Vigyorodik el büszkén, ahogy az ital ellenére is szépen visszamondja azokat a dolgokat, amit a fiú mesélt magáról. Persze azt nem tudja kihagyni, hogy a saját gondolatait már ne tegye hozzá. Legalábbis a nagy részét. Mert annyira már van benne józanság, hogy most ne áradjon arról, hogy mennyire helyes, jóképű és biztos döglenek utána a lányok.
Persze ezen gondolatát abba a lopott pusziba beleteszi. Így annyira nem látványos az egész.
Szerencsére a gondolatait a végére eltereli a szökőkút. Noha tényleg el tudna viselni egy kis meleget végre, azért ez a kis kitérő még csak belefér. Eden sem tiltakozik ellen, sőt.*
- Valóban? Azt hittem van ötleted izgalmasabb dolgokra is.
*Szúr oda kissé gonoszul egy pimasz mosollyal kísérve, de a végére csak izgatott gyerekként fog át a fiú kezére, hogy a kút mellé húzza.*
- Olyan tiszta a vize.
*Ahogy odaérnek elengedi Edent, majd a hideg vízbe mártja a kezét. Kristálytiszta. Nappal is biztos csodaszép lehet, de ahogy a csillagok fényei visszatükröződnek benne... gyönyörű.
A saját sálát összehajtva teszi le a szélére, majd a fiúval szemben huppan fel rá. Egy kis pihenő, mielőtt a végéhez érnének.*
- Az a Lázadás, amit említettél... Az az volt, ami a Gazdagnegyedben történt? Szőrnyű lehetett.
*Sóhajt fel kissé fancsalin. Sokat nem tud róla, csak hallomásból ismer ezt-azt. Ami valószínűleg már igen sok ferde információból állt, mire eljutott őhozzá. Meg hát sokan telepedtek le, menekültek át Lihanechbe is akkoriban. Ők nem is igen szerettek erről beszélni.*
- Hogy vigyázni kell velük, mert a gáláns lovagiasságukat arra használják, hogy könnyebben a szoknyánk alá lessenek.
*Igyekszik olyan hangsúllyal válaszolni, mint azok a vénasszonyok, aki már lassan el is felejtik mi az, hogy férfi. Minden miatt inkább csak kárognak. Azután egy komisz mosollyal vonja meg a vállait.*
- Szerencse, hogy nem hordok szoknyát. Ne haragudj.
*Kapja el a kezét a szisszenés hatására. Amilyen jó kedve van a fiúnak szinte már el is felejtette az előbbi kis zűrzavart.
Utána figyelmesen hallgatja Eden szavait. Az érzelmek igen gyors váltakozása játszódik le az arcán. Először csak kíváncsian figyel, utána már meglepetten pillázik párat, de a végére szinte elképedt szájtátással hallgatja az igen komoly és bölcs szavakat.
Mikor vége szakad a bölcs gondolatoknak csak némán emésztgeti a hallottakat, hogy utána halk nevetésben törjön ki.*
- Teysus töpszli szerszámára, te ilyet is tudsz?
*Kuncog tovább, de azért jobban a fiúhoz bújik, mert akárhogy is, ha nem is ad teljesen igazat neki, azért jól esett, amit a másik mondott.*
- Bár egy elefántcsonttoronyban tökre jól ellennék. Persze, ha nem lenne tériszonyom.
*Lépdel tovább eltűnődve. Milyen szép is lenne egy szép, magas házban élni. Jó tágas szobákkal, kerttel, álatokkal. Ahol nem piszkálhatná senki, mert az egész az övé.*
- Nem vagy idegen. Tudom a neved. Tudom, hogy nyolc évesen küldtek Pirtianesbe, tizennégy évesen pedig Lihanechbe költöztetek. Szeretsz inni, egy igazi csibész vagy, de valahol ott bujkál benned egy igen komoly és jólelkű fiú is. Aki igaz, hogy néha megérdemelne egy-két maflást, de csakis nevelő célzattal.
*Vigyorodik el büszkén, ahogy az ital ellenére is szépen visszamondja azokat a dolgokat, amit a fiú mesélt magáról. Persze azt nem tudja kihagyni, hogy a saját gondolatait már ne tegye hozzá. Legalábbis a nagy részét. Mert annyira már van benne józanság, hogy most ne áradjon arról, hogy mennyire helyes, jóképű és biztos döglenek utána a lányok.
Persze ezen gondolatát abba a lopott pusziba beleteszi. Így annyira nem látványos az egész.
Szerencsére a gondolatait a végére eltereli a szökőkút. Noha tényleg el tudna viselni egy kis meleget végre, azért ez a kis kitérő még csak belefér. Eden sem tiltakozik ellen, sőt.*
- Valóban? Azt hittem van ötleted izgalmasabb dolgokra is.
*Szúr oda kissé gonoszul egy pimasz mosollyal kísérve, de a végére csak izgatott gyerekként fog át a fiú kezére, hogy a kút mellé húzza.*
- Olyan tiszta a vize.
*Ahogy odaérnek elengedi Edent, majd a hideg vízbe mártja a kezét. Kristálytiszta. Nappal is biztos csodaszép lehet, de ahogy a csillagok fényei visszatükröződnek benne... gyönyörű.
A saját sálát összehajtva teszi le a szélére, majd a fiúval szemben huppan fel rá. Egy kis pihenő, mielőtt a végéhez érnének.*
- Az a Lázadás, amit említettél... Az az volt, ami a Gazdagnegyedben történt? Szőrnyű lehetett.
*Sóhajt fel kissé fancsalin. Sokat nem tud róla, csak hallomásból ismer ezt-azt. Ami valószínűleg már igen sok ferde információból állt, mire eljutott őhozzá. Meg hát sokan telepedtek le, menekültek át Lihanechbe is akkoriban. Ők nem is igen szerettek erről beszélni.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-22 10:34:42
Üzenet elküldve: 2022-12-22 10:34:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
- Nem, nem, nem. Nem jótékonykodás. Gáláns lovagiasság. Atyaég, te lány, mit tanítanak nektek a férfiemberekről? De, persze, rendben.
* Az orra még érzékeny és fáj, így elkapja a fejét az érintés elől egy szisszenés kíséretében. De aztán értetlen arccal néz a másik után. *
~ Hát ennek meg mi baja van? ~
* Csendben sétálnak tovább pár percig, aztán beszélni kezd. *
- Tudod, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az általában az is. És nem a bókolásomról beszélek. Ha valakinek tökéletes a külseje, az szinte garancia arra, hogy belül viszont gondok vannak.
* Megkopogatja a saját halántékát. *
- Tudom, hogy zavarnak téged ezek a sebhelyek. Bújkálsz, rejtőzködsz miattuk. Pedig nem kellene. Szerintem még dögösek is.
* Ellágyuló hangon kezdi, de a végére huncut vigyor lesz belőle. Megborzolja a lány sötét haját. *
- A tökéletes szépség az egy olyan dolog, hogy vagy túl közel vagy túl távol tartod magadtól az embereket miatta. Később függővé válsz mások visszaigazolásától, vagy éppenséggel elszigeteled magadat az elefántcsonttornyodba, mindenki fölé helyezkedve. Nem akarhatod ezt. Gönyörű vagy, miért akarnál hibátlan is lenni? Az unalmas.
* Megköszörüli a torkát, még önmagának is meglepő volt ez a komoly szónoklat. *
- Én is idegen vagyok, Napsugár. Most mégis itt bandukolsz velem kettesben. Akkor hogy is van ez?
* Bár nem érzi, hogy azok lennének. Igazából olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást. *
- Bölcs gondolat. Bár a fegyverekben van a legnagyobb üzlet.
* Kibújik a karja alól az elf és elépenderül. Félmosollyal az arcán várja, hogy vajon most behúz-e egyet neki, vagy csak szimplán lekiabálja a haját. Amikor egyiket sem teszi, kissé meglepődik, de hagyja magát sodortatni az árral és előredőlve beleveszik a sárga szempárba. Imádnivalóan csábító próbál lenni, azaz nem is csak próbál.
Lefagy minden mozdulata, nehogy elriassza, bármit is akar tenni. Hihetetlen, de apró puszit ad a szája szélére. Utána pedig ellibben, minta semmi sem történt volna. *
~ Boszorkány. Ez egyszer futni hagylak, Napsugár. ~
* Magában nevetgélve, fejét csóválva továbbgyalogol. Feltűnik előttük a szökőkút, álmélkodásra késztetve a lányt. *
~ De cuki. ~
* Annyira cuki, hogy nem is bír magával. *
- Szerintem is.
* De nem a szökőkutat nézi, hanem a lányt. *
- Ha gondolod megnézhetjük. Gyere. Nincs is jobb, mint egy kis éjszakai városnézés velem.
- Nem, nem, nem. Nem jótékonykodás. Gáláns lovagiasság. Atyaég, te lány, mit tanítanak nektek a férfiemberekről? De, persze, rendben.
* Az orra még érzékeny és fáj, így elkapja a fejét az érintés elől egy szisszenés kíséretében. De aztán értetlen arccal néz a másik után. *
~ Hát ennek meg mi baja van? ~
* Csendben sétálnak tovább pár percig, aztán beszélni kezd. *
- Tudod, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az általában az is. És nem a bókolásomról beszélek. Ha valakinek tökéletes a külseje, az szinte garancia arra, hogy belül viszont gondok vannak.
* Megkopogatja a saját halántékát. *
- Tudom, hogy zavarnak téged ezek a sebhelyek. Bújkálsz, rejtőzködsz miattuk. Pedig nem kellene. Szerintem még dögösek is.
* Ellágyuló hangon kezdi, de a végére huncut vigyor lesz belőle. Megborzolja a lány sötét haját. *
- A tökéletes szépség az egy olyan dolog, hogy vagy túl közel vagy túl távol tartod magadtól az embereket miatta. Később függővé válsz mások visszaigazolásától, vagy éppenséggel elszigeteled magadat az elefántcsonttornyodba, mindenki fölé helyezkedve. Nem akarhatod ezt. Gönyörű vagy, miért akarnál hibátlan is lenni? Az unalmas.
* Megköszörüli a torkát, még önmagának is meglepő volt ez a komoly szónoklat. *
- Én is idegen vagyok, Napsugár. Most mégis itt bandukolsz velem kettesben. Akkor hogy is van ez?
* Bár nem érzi, hogy azok lennének. Igazából olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást. *
- Bölcs gondolat. Bár a fegyverekben van a legnagyobb üzlet.
* Kibújik a karja alól az elf és elépenderül. Félmosollyal az arcán várja, hogy vajon most behúz-e egyet neki, vagy csak szimplán lekiabálja a haját. Amikor egyiket sem teszi, kissé meglepődik, de hagyja magát sodortatni az árral és előredőlve beleveszik a sárga szempárba. Imádnivalóan csábító próbál lenni, azaz nem is csak próbál.
Lefagy minden mozdulata, nehogy elriassza, bármit is akar tenni. Hihetetlen, de apró puszit ad a szája szélére. Utána pedig ellibben, minta semmi sem történt volna. *
~ Boszorkány. Ez egyszer futni hagylak, Napsugár. ~
* Magában nevetgélve, fejét csóválva továbbgyalogol. Feltűnik előttük a szökőkút, álmélkodásra késztetve a lányt. *
~ De cuki. ~
* Annyira cuki, hogy nem is bír magával. *
- Szerintem is.
* De nem a szökőkutat nézi, hanem a lányt. *
- Ha gondolod megnézhetjük. Gyere. Nincs is jobb, mint egy kis éjszakai városnézés velem.
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-21 23:00:21
Üzenet elküldve: 2022-12-21 23:00:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
- Ha mindenáron jótékonykodni szeretnél. Akkor inkább kísérj el holnap a piacra.
*Böki meg finoman az orra hegyét.*
- Mert bókolsz. Bár a környezetemet ismerve biztos csak viccelsz te is.
*Von aprót a vállain. Ahogy Lihanechre terelődik kicsit a szó hol ábrándos mosollyal réved a semmibe, hol fintorog párat. Mikor épp milyen emlék fut át a fején. Nem mondja, hogy nem szeretett ott élni, de nem igazán mozdult sehová. Bár az is csoda, hogy most itt van. Igaz ehhez sok köze volt annak, hogy a vénember majdhogynem parancsba adta a távozást. Valószínűleg nem a tanulás miatt, hanem hogy ki tudja szakítani a lányt a konfortzónából és ne váljon egy megcsömörlött vénlánnyá.*
- Hát valószínűleg csak inas lennék. Vagy nem tudom. Szeretek tanulni, könyveket bújni, jegyzetelni, rajzolni. De a beszélőkémmel vannak bajok. Gyűlölöm az idegeneket.
*Valószínűleg az, hogy most is itt cseverészik a fiúval annak köszönhető, hogy a szervezete megadta magát az alkohollal szemben és persze Eden kissé rámenős stílusa is besegített. Bár most nem is bánja annyira, hogy nem egyedül kódorog.*
- Az öreg próbál mindig a hmm... Hogy is fogalmazott? *Eltűnődve dörgöl az állára, ahogy igyekszik visszaadni a szavait.* Igazodik a divathoz, hogy mindig a keresletnek megfelelő kínálata legyen. Egyedül fegyverrel nem hajlandó kereskedni.
*Amit valahol meg is ért, de mégsem. Viszont az ő dolga sosem az ítélkezés volt, hanem a szófogadás. Sokat még úgy sem tud erről a foglalkozásról, ahogy arról a tudásról sem, aminél Eden most igen zavarba ejtően megragadt. Wya ma különösen ért ahhoz, hogy hogyan keverje magát slamasztikába. Ha most el kezd hadoválni össze-vissza azonnal lebukik, hogy füllentett. Viszont azzal is verembe eshet, ha túl nagyokat lódít. Tűnődik, erősen jár az agya, mikor csak szöget üt valami a fejében. Amivel egy kicsit megzavarhatja a fiút, elterelve a gondolatait. Vagy jobban felpiszkálja majd. Az ilyen fegyvereknek mindkét fele ki van élezve.
Ismét megfékezi lépteit, hogy a fiú elé perdüljön. Ittasságához mérten meglepően könnyedén megy. Bár az is lehet, hogy csak neki tűnik így, igazából pedig csak ügyetlenül bukdácsol elé. De ezzel nem is törődik. Az Edentől kapott sálat leakasztja magáról, hogy átdobja a fiú fején, két oldalt továbbra is tartva, s finoman húzza, míg az anyag megfeszül a félvér tarkójánál, így lehúzza magához egészen szemmagasságig.*
- Te nagy zsivány vagy, tudod? *Sunyi mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy felnyújtózik a füléhez.* És mindig is a gyakorlati oktatás híve voltam.
*Suttogja bele a végét, hogy aztán egy nagy cuppanóst nyomjon a szája szélére. Hagy legyen mit emésztenie a másiknak. Addig pedig visszalép, a sálat is visszatekeri magára, majd folytatja az utat.*
- Nos igen. A fegyelem nagy erény.
*Sandít rá a szeme sarkából, olyan célozni szándékozó pillantásokkal. Majd kuncogva ingatja meg a fejét. Eden valószínűleg most sokkal jobb társaság, mintha valami karót nyelt, jól kiképzett katonaficsúrral sétálgatna. A fegyelmet lehet máshol hasznosítani.
Aztán a fú szavaira ismét megkomorodva ráncolja össze a homlokát, miközben szorosabban a testéhez bújik. Ezzel igyekezve megerősíteni a következő szavait.*
- Nem utállak, csak egy kicsit mérges voltam. Vagyok. Voltam...
*Sóhajt, majd a piszkálódást már nem hagyhatja büntetés nélkül, így finoman az oldalába csíp.*
- Nem lennék ilyen lassú, ha miattad most nem kanyarodna előttem össze-vissza nemhogy az utca, hanem egész Arthenior.
*Mormogja, de orra alatt azért most megbújik valami csibészes mosoly. Egészen addig, míg a térre kiérve nem veszi észre a szökőkutat. Legalábbis reméli, hogy azt látja, nem pedig csak behallucinál valami pálinkás butaságot.*
- Az de szép.
- Ha mindenáron jótékonykodni szeretnél. Akkor inkább kísérj el holnap a piacra.
*Böki meg finoman az orra hegyét.*
- Mert bókolsz. Bár a környezetemet ismerve biztos csak viccelsz te is.
*Von aprót a vállain. Ahogy Lihanechre terelődik kicsit a szó hol ábrándos mosollyal réved a semmibe, hol fintorog párat. Mikor épp milyen emlék fut át a fején. Nem mondja, hogy nem szeretett ott élni, de nem igazán mozdult sehová. Bár az is csoda, hogy most itt van. Igaz ehhez sok köze volt annak, hogy a vénember majdhogynem parancsba adta a távozást. Valószínűleg nem a tanulás miatt, hanem hogy ki tudja szakítani a lányt a konfortzónából és ne váljon egy megcsömörlött vénlánnyá.*
- Hát valószínűleg csak inas lennék. Vagy nem tudom. Szeretek tanulni, könyveket bújni, jegyzetelni, rajzolni. De a beszélőkémmel vannak bajok. Gyűlölöm az idegeneket.
*Valószínűleg az, hogy most is itt cseverészik a fiúval annak köszönhető, hogy a szervezete megadta magát az alkohollal szemben és persze Eden kissé rámenős stílusa is besegített. Bár most nem is bánja annyira, hogy nem egyedül kódorog.*
- Az öreg próbál mindig a hmm... Hogy is fogalmazott? *Eltűnődve dörgöl az állára, ahogy igyekszik visszaadni a szavait.* Igazodik a divathoz, hogy mindig a keresletnek megfelelő kínálata legyen. Egyedül fegyverrel nem hajlandó kereskedni.
*Amit valahol meg is ért, de mégsem. Viszont az ő dolga sosem az ítélkezés volt, hanem a szófogadás. Sokat még úgy sem tud erről a foglalkozásról, ahogy arról a tudásról sem, aminél Eden most igen zavarba ejtően megragadt. Wya ma különösen ért ahhoz, hogy hogyan keverje magát slamasztikába. Ha most el kezd hadoválni össze-vissza azonnal lebukik, hogy füllentett. Viszont azzal is verembe eshet, ha túl nagyokat lódít. Tűnődik, erősen jár az agya, mikor csak szöget üt valami a fejében. Amivel egy kicsit megzavarhatja a fiút, elterelve a gondolatait. Vagy jobban felpiszkálja majd. Az ilyen fegyvereknek mindkét fele ki van élezve.
Ismét megfékezi lépteit, hogy a fiú elé perdüljön. Ittasságához mérten meglepően könnyedén megy. Bár az is lehet, hogy csak neki tűnik így, igazából pedig csak ügyetlenül bukdácsol elé. De ezzel nem is törődik. Az Edentől kapott sálat leakasztja magáról, hogy átdobja a fiú fején, két oldalt továbbra is tartva, s finoman húzza, míg az anyag megfeszül a félvér tarkójánál, így lehúzza magához egészen szemmagasságig.*
- Te nagy zsivány vagy, tudod? *Sunyi mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy felnyújtózik a füléhez.* És mindig is a gyakorlati oktatás híve voltam.
*Suttogja bele a végét, hogy aztán egy nagy cuppanóst nyomjon a szája szélére. Hagy legyen mit emésztenie a másiknak. Addig pedig visszalép, a sálat is visszatekeri magára, majd folytatja az utat.*
- Nos igen. A fegyelem nagy erény.
*Sandít rá a szeme sarkából, olyan célozni szándékozó pillantásokkal. Majd kuncogva ingatja meg a fejét. Eden valószínűleg most sokkal jobb társaság, mintha valami karót nyelt, jól kiképzett katonaficsúrral sétálgatna. A fegyelmet lehet máshol hasznosítani.
Aztán a fú szavaira ismét megkomorodva ráncolja össze a homlokát, miközben szorosabban a testéhez bújik. Ezzel igyekezve megerősíteni a következő szavait.*
- Nem utállak, csak egy kicsit mérges voltam. Vagyok. Voltam...
*Sóhajt, majd a piszkálódást már nem hagyhatja büntetés nélkül, így finoman az oldalába csíp.*
- Nem lennék ilyen lassú, ha miattad most nem kanyarodna előttem össze-vissza nemhogy az utca, hanem egész Arthenior.
*Mormogja, de orra alatt azért most megbújik valami csibészes mosoly. Egészen addig, míg a térre kiérve nem veszi észre a szökőkutat. Legalábbis reméli, hogy azt látja, nem pedig csak behallucinál valami pálinkás butaságot.*
- Az de szép.
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-21 19:03:13
Üzenet elküldve: 2022-12-21 19:03:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
- Elhiszem én édesszívem, de engedd meg, hogy én lehessek a gáláns lovag, a bajba jutott hölgyek megmentője.
* Mókás arcot vág. *
- Miért lennék fura? Vagy vak, ha már itt tartunk.
* Nem igazán tudja követni, mire gondolhat a lány. *
- Úgy tűnik, Napsugár. Nagy város Lihanech. Úgy tűnik az a sorsunk hogy itt, Artheniorban találkozzunk.
* Lihanechben a fiú nem nagyon tudott bajba keveredni, pedig szeretett volna. De egyrészt apja barátjának birtoka eléggé a városon kívülre esett, másrészt nem tűrt el semmiféle kihágást. Idejének nagy részét így birtokon belül töltötte, fegyverforgatással és a cselédlányok kergetésével. *
~ De még mindig jobb, mint Pirtianes. ~
- Kereskedő, nahát. Nem gondoltam volna. Inkább tűnsz valami tudóspalántának, amolyan könyvmoly-félének. Miben utaztok?
* Engedi hogy az arcába másszanak. Még élvezi is a galádja. *
- Igen, sejtettem, hogy messziről ordít rólam, hogy e két remek mesterség tudója vagyok. Épp ezért... na várj. Micsoda?
* Biztos rosszul hallotta. Vagy az ital beszél belőle. *
- Hidd el, Napsugár mind a kettőnek hasznát veheted. Sőt, kérlek. Imádnám, ha használnád.
* Le-fel húzogatja a szemöldökét és mutatóujját végighúzza a lány ajkának közepén. *
- Ssz. Nadetérjünkvissza. Érdekel ez a "nincs mit tanulnom"-dolog. Kifejtenéd egy hajszálnyit bővebben? Csupán szakmailag kérdezem, persze. Mint a mesterség lelkes rajongója és gyakorlója. Mint eme fortélyok képzett tudója, szent kötelességed tanítani valamit a kevésbé... nos képzettebbeknek. Igen, ez lennék én. Égek a vágytól, hogy megkaphassalak. Mármint a tudást.
* Hadarja, szinte egy szuszra. *
- Fegyverforgatást, hadtudományokat és fegyelmet. Apám szerint erre volt a legnagyobb szükségem. Ki érti ezt.
* Nagy komolyan összeráncolja a szemöldökét. *
- Miért akarsz a barátom lenni? Azt hittem utálsz, mert bajba kevertelek.
* Mosolyogva hagyja, hogy befészkelje magát a karja alá. *
- Mindjárt ott vagyunk, Napsugár. A te hibád, hogy olyan lassú vagy. Már látom a fényeit. Még egy rövid séta, aztán ágyba duglak megígérem.
- Elhiszem én édesszívem, de engedd meg, hogy én lehessek a gáláns lovag, a bajba jutott hölgyek megmentője.
* Mókás arcot vág. *
- Miért lennék fura? Vagy vak, ha már itt tartunk.
* Nem igazán tudja követni, mire gondolhat a lány. *
- Úgy tűnik, Napsugár. Nagy város Lihanech. Úgy tűnik az a sorsunk hogy itt, Artheniorban találkozzunk.
* Lihanechben a fiú nem nagyon tudott bajba keveredni, pedig szeretett volna. De egyrészt apja barátjának birtoka eléggé a városon kívülre esett, másrészt nem tűrt el semmiféle kihágást. Idejének nagy részét így birtokon belül töltötte, fegyverforgatással és a cselédlányok kergetésével. *
~ De még mindig jobb, mint Pirtianes. ~
- Kereskedő, nahát. Nem gondoltam volna. Inkább tűnsz valami tudóspalántának, amolyan könyvmoly-félének. Miben utaztok?
* Engedi hogy az arcába másszanak. Még élvezi is a galádja. *
- Igen, sejtettem, hogy messziről ordít rólam, hogy e két remek mesterség tudója vagyok. Épp ezért... na várj. Micsoda?
* Biztos rosszul hallotta. Vagy az ital beszél belőle. *
- Hidd el, Napsugár mind a kettőnek hasznát veheted. Sőt, kérlek. Imádnám, ha használnád.
* Le-fel húzogatja a szemöldökét és mutatóujját végighúzza a lány ajkának közepén. *
- Ssz. Nadetérjünkvissza. Érdekel ez a "nincs mit tanulnom"-dolog. Kifejtenéd egy hajszálnyit bővebben? Csupán szakmailag kérdezem, persze. Mint a mesterség lelkes rajongója és gyakorlója. Mint eme fortélyok képzett tudója, szent kötelességed tanítani valamit a kevésbé... nos képzettebbeknek. Igen, ez lennék én. Égek a vágytól, hogy megkaphassalak. Mármint a tudást.
* Hadarja, szinte egy szuszra. *
- Fegyverforgatást, hadtudományokat és fegyelmet. Apám szerint erre volt a legnagyobb szükségem. Ki érti ezt.
* Nagy komolyan összeráncolja a szemöldökét. *
- Miért akarsz a barátom lenni? Azt hittem utálsz, mert bajba kevertelek.
* Mosolyogva hagyja, hogy befészkelje magát a karja alá. *
- Mindjárt ott vagyunk, Napsugár. A te hibád, hogy olyan lassú vagy. Már látom a fényeit. Még egy rövid séta, aztán ágyba duglak megígérem.
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-17 10:35:11
Üzenet elküldve: 2022-12-17 10:35:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Magát is meglepi, hogy ezek után ilyen egyszerűen igent mondott a meghívásra. De az őszintét megvallva talán egy kicsit felpiszkálta kíváncsiságát a másik. Azért nem mindenki tudja így kihozni a sodrából. Akinek ez sikerül az pedig talán egy italt is megér.
Amit úgy néz ki szintén nem ő fog fizetni. Pedig azzal egy kicsit legalább törleszthetett volna ezért a kellemetlenségért.*
- Nem gondoltam volna, hogy ez a tuskóság csak álca és valójában egy úriember lakik a bőrében.
*Vonja fel a szemöldökeit a díszes meghajlásra, amihez ő maga nem szokott hozzá. Természetesen megjegyzését követi egy kacérsággal és cseppnyi gúnnyal kevert félmosoly is. Mivel ő nem egy jólnevelt úrihölgy, hanem annál sokkal rosszabb, persze nem alpáribb, csupán csak biccent a bemutatkozásra.*
- Rikshilva Loneryst. Mondanám, hogy nagyon örülök a találkozásnak, de nem volt egy egyszerű menet.
*Most már széles vigyorral teszi karba kezeit, ahogy a csípőjét kissé kitolva oldalra már alaposabban szemügyre veszi a férfit. Nyugodtabban észre vételezheti, hogy szép haja van. Még a gyönyörűt is meg merné kockáztatni, de ahhoz előbb bele kéne túrnia.*
- Az én dolgaim nem olyan fontosak, hogy ne lehessen elhalasztani őket. Egy ital bele fog férni a sűrű napirendembe.
*Kuncog fel halkan, majd a férfi példáját követve ő is visszaviszi Éjfélt. Természetesen a férfié mellett elszállásolva. Ezen gaztett után pedig egy kihívó mosolyt küld újdonsült ivótársa felé.*
- Hátha megint összekeverem őket.
*Amint végzett és a férfi is kész az indulásra, ő maga szófogadón ölel a felkínált karba, hogy lassú, kényelmes léptekkel induljon meg a Pegazus felé.*
*Magát is meglepi, hogy ezek után ilyen egyszerűen igent mondott a meghívásra. De az őszintét megvallva talán egy kicsit felpiszkálta kíváncsiságát a másik. Azért nem mindenki tudja így kihozni a sodrából. Akinek ez sikerül az pedig talán egy italt is megér.
Amit úgy néz ki szintén nem ő fog fizetni. Pedig azzal egy kicsit legalább törleszthetett volna ezért a kellemetlenségért.*
- Nem gondoltam volna, hogy ez a tuskóság csak álca és valójában egy úriember lakik a bőrében.
*Vonja fel a szemöldökeit a díszes meghajlásra, amihez ő maga nem szokott hozzá. Természetesen megjegyzését követi egy kacérsággal és cseppnyi gúnnyal kevert félmosoly is. Mivel ő nem egy jólnevelt úrihölgy, hanem annál sokkal rosszabb, persze nem alpáribb, csupán csak biccent a bemutatkozásra.*
- Rikshilva Loneryst. Mondanám, hogy nagyon örülök a találkozásnak, de nem volt egy egyszerű menet.
*Most már széles vigyorral teszi karba kezeit, ahogy a csípőjét kissé kitolva oldalra már alaposabban szemügyre veszi a férfit. Nyugodtabban észre vételezheti, hogy szép haja van. Még a gyönyörűt is meg merné kockáztatni, de ahhoz előbb bele kéne túrnia.*
- Az én dolgaim nem olyan fontosak, hogy ne lehessen elhalasztani őket. Egy ital bele fog férni a sűrű napirendembe.
*Kuncog fel halkan, majd a férfi példáját követve ő is visszaviszi Éjfélt. Természetesen a férfié mellett elszállásolva. Ezen gaztett után pedig egy kihívó mosolyt küld újdonsült ivótársa felé.*
- Hátha megint összekeverem őket.
*Amint végzett és a férfi is kész az indulásra, ő maga szófogadón ölel a felkínált karba, hogy lassú, kényelmes léptekkel induljon meg a Pegazus felé.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-16 20:18:30
Üzenet elküldve: 2022-12-16 20:18:30
ÚJ
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* Érezte a csontjaiban. hogy a másik nemet fog mondani. Nyilvánvaló. Ő csak próbál gálánsnak látszani. Épp ezért őszinte meglepettség ül ki az arcára, amikor ez a vérmes, tűzről pattant fehérnép beleegyezik. *
- Az italt? Nahát, nahát. Elkényeztet, kisasszony. És természetesen szó sem lehet róla.
~ Az kellene még, hogy egy nő hívja meg italra. ~
* A mosoly egészen megváltoztatja a nő arcát, de azért a duzzogós ajakbiggyesztés sem volt semmi.
Észbe kap, hogy be sem mutatkozott még. Odalép a nőhöz és összecsattintja a bokáját előtte. Régi rossz szokás. Fél kezét a mellkasához szorítva derékból meghajol, sörényével szinte súrolja a talajt. *
- Thornwÿn Taëdryn, szolgálatára, kisasszony.
* Azért mégis csak jó nevelést kapott ő. *
- Persze, az ajánlatom nem kötelező. Ha más dolga támadt, ezen a késő órán... Hiszen annyira sietett valahová.
* Ördögi félmosolyra húzódik a szája sarka. *
- De ha mégis elfogadná az ajánlatom, mielőtt a kísérőjévé szegődnék, kérem várja meg míg ellátom a lovamat.
* Beviszi a lovat az egyik üres állásba és gyors, szakavatott mozdulatokkal leszerszámozza, és abrakot ad neki. Gyorsan megvizsgálja a patáit is, majd kesztyűs kezét leporolva a nő felé lép. *
- Ha Ön is készen van, indulhatunk.
* Felkínálja a karját. *
* Érezte a csontjaiban. hogy a másik nemet fog mondani. Nyilvánvaló. Ő csak próbál gálánsnak látszani. Épp ezért őszinte meglepettség ül ki az arcára, amikor ez a vérmes, tűzről pattant fehérnép beleegyezik. *
- Az italt? Nahát, nahát. Elkényeztet, kisasszony. És természetesen szó sem lehet róla.
~ Az kellene még, hogy egy nő hívja meg italra. ~
* A mosoly egészen megváltoztatja a nő arcát, de azért a duzzogós ajakbiggyesztés sem volt semmi.
Észbe kap, hogy be sem mutatkozott még. Odalép a nőhöz és összecsattintja a bokáját előtte. Régi rossz szokás. Fél kezét a mellkasához szorítva derékból meghajol, sörényével szinte súrolja a talajt. *
- Thornwÿn Taëdryn, szolgálatára, kisasszony.
* Azért mégis csak jó nevelést kapott ő. *
- Persze, az ajánlatom nem kötelező. Ha más dolga támadt, ezen a késő órán... Hiszen annyira sietett valahová.
* Ördögi félmosolyra húzódik a szája sarka. *
- De ha mégis elfogadná az ajánlatom, mielőtt a kísérőjévé szegődnék, kérem várja meg míg ellátom a lovamat.
* Beviszi a lovat az egyik üres állásba és gyors, szakavatott mozdulatokkal leszerszámozza, és abrakot ad neki. Gyorsan megvizsgálja a patáit is, majd kesztyűs kezét leporolva a nő felé lép. *
- Ha Ön is készen van, indulhatunk.
* Felkínálja a karját. *
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:52:13
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:52:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*A bentről kiszűrődő nevetés igen hamar kihozza a sodrából. Ismét. De nagy nehezen nyugalmat erőltet magára, többek között azért is, hogy visszaszerzett (igazából el sem veszett) lovát se izgassa fel feleslegesen. De attól még bujkál benne a tudat, hogy igazán bosszantó egy fráterrel sikerült konfrontálódnia.
Ahogy újra a körükben tudhatja az említettet zöldjei rögvest rásiklanak, minden lépését nyomon követve. Noha már nem sok oka lenne újból a bökővel zaklatni, de azért jobbnak látja, ha óvatos marad.*
- Ajánlat?
*Szaladnak fel nyomban a szemöldökei, de a továbbiakban csendben marad és figyelmesen hallgat. Persze az újabb epés megjegyzés azért kicsal belőle egy elégedetlen morgást.
Viszont annyiban igaza van az idegennek, hogy valóban kezdi már ő is érezni a hideget. Főleg így, hogy nagyjából már megnyugodott és forrongó vére is alább hagyott. Persze azért még dühös, meg valamilyen szinten szégyelli is magát. Hát mégis csak majdnem ellopta valaki más hátasát. Még akkor is, ha nem volt benne szándékosság. Persze attól távol áll, hogy elnézést kérjen, főleg mert egoját azért igencsak megsértette, hogy tényleg egy egyszerű tolvajnak nézték.
Éppen ezért a végszavak azért csak az arcára csalnak egy kósza mosolyt, amit gyorsan igyekszik elrejteni azzal, hogy arcát visszafordítja saját paripája felé. Közben érleli magában a dolgot, hogy mennyire lenne okos ötlet egy ismeretlen fazonnal beülni a fogadóba. De az ingyen mindig jó. Meg a társaságot is szereti. Miért is ne fordulhatna ez a kellemetlen incidens egy kellemes időtöltésbe?
Finoman megpaskolja állata oldalát, majd egy jól megfontolt, mély sóhajjal a férfi felé fordul.*
- Az italt állom én. Annak jeléül, hogy mennyire nem sajnálom ezt a kis incidenst.
*Ölt magára most már egy őszintébbre sikerült, barátságos félmosolyt.*
*A bentről kiszűrődő nevetés igen hamar kihozza a sodrából. Ismét. De nagy nehezen nyugalmat erőltet magára, többek között azért is, hogy visszaszerzett (igazából el sem veszett) lovát se izgassa fel feleslegesen. De attól még bujkál benne a tudat, hogy igazán bosszantó egy fráterrel sikerült konfrontálódnia.
Ahogy újra a körükben tudhatja az említettet zöldjei rögvest rásiklanak, minden lépését nyomon követve. Noha már nem sok oka lenne újból a bökővel zaklatni, de azért jobbnak látja, ha óvatos marad.*
- Ajánlat?
*Szaladnak fel nyomban a szemöldökei, de a továbbiakban csendben marad és figyelmesen hallgat. Persze az újabb epés megjegyzés azért kicsal belőle egy elégedetlen morgást.
Viszont annyiban igaza van az idegennek, hogy valóban kezdi már ő is érezni a hideget. Főleg így, hogy nagyjából már megnyugodott és forrongó vére is alább hagyott. Persze azért még dühös, meg valamilyen szinten szégyelli is magát. Hát mégis csak majdnem ellopta valaki más hátasát. Még akkor is, ha nem volt benne szándékosság. Persze attól távol áll, hogy elnézést kérjen, főleg mert egoját azért igencsak megsértette, hogy tényleg egy egyszerű tolvajnak nézték.
Éppen ezért a végszavak azért csak az arcára csalnak egy kósza mosolyt, amit gyorsan igyekszik elrejteni azzal, hogy arcát visszafordítja saját paripája felé. Közben érleli magában a dolgot, hogy mennyire lenne okos ötlet egy ismeretlen fazonnal beülni a fogadóba. De az ingyen mindig jó. Meg a társaságot is szereti. Miért is ne fordulhatna ez a kellemetlen incidens egy kellemes időtöltésbe?
Finoman megpaskolja állata oldalát, majd egy jól megfontolt, mély sóhajjal a férfi felé fordul.*
- Az italt állom én. Annak jeléül, hogy mennyire nem sajnálom ezt a kis incidenst.
*Ölt magára most már egy őszintébbre sikerült, barátságos félmosolyt.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-14 08:52:24
Üzenet elküldve: 2022-12-14 08:52:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* Érezte már a zsigereiben, hogy a nő tűréshatára végéhez közeledik. És a férfi, nos, ő imádott a szakadék szélén táncolni. Nem is késlekedik soká a csattanós válasz.
Meglepetésében először felvonja a szemöldökét. Majd ráncolja a homlokát, el se hiszi, hogy ezt komolyan csak így... Utána éktelen röhögésben tör ki.
Még az egyik közeli box oldalára is rádől egy kissé, úgy nevet. *
~ Ez a nő aztán komolyan, megéri a pénzét. ~
* Miután nagyjából kiszórakozta magát, még mindig halkan nevetgélve kisétál az épületből. Éppen meghallja a hölgy halk szavait. Rápillant Hazugra és erre a másik lóra. Lassan körbesétálja az idegen jószágot. *
- Érdekes...
~ Akár egymás tükörképei, leszámítva a fehér jegyet a másik fején. Értem már, hogy sikerült összekeverni. ~
- Van egy ajánlatom az ön számára, kisasszony.
* Közben odamegy a saját lovához és megveregeti a horpaszát. *
- A magam részéről csontig átfagytam, gondolom kegyed is hasonlóan érez, hacsak a sistergő természete nem melegítette fel eléggé, persze.
* Meglazítja a hevedert és leemeli a díszes nyerget. *
- Mi lenne, ha meghívnám egy meleg ételre, italra a fogadóban és közben kölcsönösen biztosíthatnánk egymást arról, mennyire nem sajnáljuk a tévedést. Mit szól hozzá?
* Várakozásteljesen átpillant Hazug háta felett a nőre. *
* Érezte már a zsigereiben, hogy a nő tűréshatára végéhez közeledik. És a férfi, nos, ő imádott a szakadék szélén táncolni. Nem is késlekedik soká a csattanós válasz.
Meglepetésében először felvonja a szemöldökét. Majd ráncolja a homlokát, el se hiszi, hogy ezt komolyan csak így... Utána éktelen röhögésben tör ki.
Még az egyik közeli box oldalára is rádől egy kissé, úgy nevet. *
~ Ez a nő aztán komolyan, megéri a pénzét. ~
* Miután nagyjából kiszórakozta magát, még mindig halkan nevetgélve kisétál az épületből. Éppen meghallja a hölgy halk szavait. Rápillant Hazugra és erre a másik lóra. Lassan körbesétálja az idegen jószágot. *
- Érdekes...
~ Akár egymás tükörképei, leszámítva a fehér jegyet a másik fején. Értem már, hogy sikerült összekeverni. ~
- Van egy ajánlatom az ön számára, kisasszony.
* Közben odamegy a saját lovához és megveregeti a horpaszát. *
- A magam részéről csontig átfagytam, gondolom kegyed is hasonlóan érez, hacsak a sistergő természete nem melegítette fel eléggé, persze.
* Meglazítja a hevedert és leemeli a díszes nyerget. *
- Mi lenne, ha meghívnám egy meleg ételre, italra a fogadóban és közben kölcsönösen biztosíthatnánk egymást arról, mennyire nem sajnáljuk a tévedést. Mit szól hozzá?
* Várakozásteljesen átpillant Hazug háta felett a nőre. *
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 15:03:29
Üzenet elküldve: 2022-12-13 15:03:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Sikeresen átverekszi magát a vödörrengetegen. Az pedig külön örömmel tölti el, hogy a mérgében tova rúgott a férfin pattan le. Ha éppen nem lenne elfoglalva bizonyára megállna egy jóízű kuncogás erejéig. De így is elég bosszantó, hogy a férfi a nyomában van, meg amúgy is van most fontosabb dolga is. Természetesen az újabb sótlan kérdést nem hagyja figyelmen kívül, de megembereli magát, így a sziporkázó választ elteszi későbbre.
Hiszen sikerül végre eloldani az állatot, így el is indul, hogy kivezesse az istállóból. Aztán, ha ez az ő csődöre, akkor már itt sincs. Mert félő, hogy még pár ilyen elmés kérdés vagy megjegyzés és a férfiban komolyan kárt fog tenni.
Sajnos a dolgát túlságosan megnehezíti az, hogy a férfi továbbra sem tett le a bosszantásáról. Az pedig nem kifizetődő, ha a véges türelmével kezdenek el játszani. Ennek örömére meg is áll, de most bájos mosolyt ereszt meg a férfi felé. Azt az ijesztő fajtát, amikor egy férfi tudhatja a nőre nézve, hogy most komoly bajban van. Ez az a fajta baljós mosoly, amitől a szőr feláll mások hátán. Ami után a szerencsésebbik eset az, hogy mély duzzogásba burkolódzva tovább áll, a szerencsétlenebbik pedig az, hogy szintén sziporkázó választ fog adni. A sok atrocitás után pedig természetes, hogy az utóbbi következik be.*
- Azt gondolom, hogy nyugodtan megelőzhet és hátra mehet ön. Hátha rákap a különös vonzódásra az egyik paripa is és reményeim szerint megejti uraságodat.
*Amíg beszél az a baljós bájos mosoly végig az arcán nyugszik. De amint elmondja áldását vissza is tér a durcás tekintet, majd felszegett fejjel halad tovább az állattal. A lámpásig meg sem állva, hogy ott már szemügyre vehesse paripáját. Az állat nyugodt, ez már egy jó jel. A fény pedig rávilágít az éjfekete színre és a fehér zoknis lábakra. Így már a férfi is jól láthatja, hogy nem volt nehéz összekeverni a két állatot. Ahogy a Hazugnak nevezett (mert reméli, hogy annak szólt) lóra sandít maga is meglepődik, hogy mennyire kiköpött egyike a másiknak. De a végső bizonyíték még hátra van. Finoman rásimít a ló orrára, majd haladva a homloka felé el is söpri a sörényét. Ahonnan bizony előbújik az a fehér foltocska.*
- Hát megvagy te gazember.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, ahogy finoman rá is csókol a foltra, mikor az állat lejjebb hajtja a fejét.*
- Miattad tartoznék egy bocsánatkéréssel.
*Dünnyögi halkan, remélve, hogy az csak a ló füléig fog eljutni.*
*Sikeresen átverekszi magát a vödörrengetegen. Az pedig külön örömmel tölti el, hogy a mérgében tova rúgott a férfin pattan le. Ha éppen nem lenne elfoglalva bizonyára megállna egy jóízű kuncogás erejéig. De így is elég bosszantó, hogy a férfi a nyomában van, meg amúgy is van most fontosabb dolga is. Természetesen az újabb sótlan kérdést nem hagyja figyelmen kívül, de megembereli magát, így a sziporkázó választ elteszi későbbre.
Hiszen sikerül végre eloldani az állatot, így el is indul, hogy kivezesse az istállóból. Aztán, ha ez az ő csődöre, akkor már itt sincs. Mert félő, hogy még pár ilyen elmés kérdés vagy megjegyzés és a férfiban komolyan kárt fog tenni.
Sajnos a dolgát túlságosan megnehezíti az, hogy a férfi továbbra sem tett le a bosszantásáról. Az pedig nem kifizetődő, ha a véges türelmével kezdenek el játszani. Ennek örömére meg is áll, de most bájos mosolyt ereszt meg a férfi felé. Azt az ijesztő fajtát, amikor egy férfi tudhatja a nőre nézve, hogy most komoly bajban van. Ez az a fajta baljós mosoly, amitől a szőr feláll mások hátán. Ami után a szerencsésebbik eset az, hogy mély duzzogásba burkolódzva tovább áll, a szerencsétlenebbik pedig az, hogy szintén sziporkázó választ fog adni. A sok atrocitás után pedig természetes, hogy az utóbbi következik be.*
- Azt gondolom, hogy nyugodtan megelőzhet és hátra mehet ön. Hátha rákap a különös vonzódásra az egyik paripa is és reményeim szerint megejti uraságodat.
*Amíg beszél az a baljós bájos mosoly végig az arcán nyugszik. De amint elmondja áldását vissza is tér a durcás tekintet, majd felszegett fejjel halad tovább az állattal. A lámpásig meg sem állva, hogy ott már szemügyre vehesse paripáját. Az állat nyugodt, ez már egy jó jel. A fény pedig rávilágít az éjfekete színre és a fehér zoknis lábakra. Így már a férfi is jól láthatja, hogy nem volt nehéz összekeverni a két állatot. Ahogy a Hazugnak nevezett (mert reméli, hogy annak szólt) lóra sandít maga is meglepődik, hogy mennyire kiköpött egyike a másiknak. De a végső bizonyíték még hátra van. Finoman rásimít a ló orrára, majd haladva a homloka felé el is söpri a sörényét. Ahonnan bizony előbújik az a fehér foltocska.*
- Hát megvagy te gazember.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, ahogy finoman rá is csókol a foltra, mikor az állat lejjebb hajtja a fejét.*
- Miattad tartoznék egy bocsánatkéréssel.
*Dünnyögi halkan, remélve, hogy az csak a ló füléig fog eljutni.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 13:53:38
Üzenet elküldve: 2022-12-13 13:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* Nesztelenül követi a nőt a sötét folyosón és halkan elneveti magát, amikor megbotlik. Ahogy remélte.
Komolyan, maga sem tudja, minek megy utána. *
~ Még a végén kitöri a nyakát. Segítek megkeresni neki a lovat, aztán már itt sem vagyok. ~
* A nő tovább botladozik a rendetlen istállóban, újabb kuncogást kiváltva Thornból. Amíg egy felé repülő ismeretlen eredetű tárgy nem csapódik a mellkasának. Most mát ő is szitkozódik, de a szitokáradatba nem csak a hanyag lovászfiút foglalja bele, hanem ezt az álnok nőszemélyt is. *
- Nocsak? Újabb lovat szemelt ki magának a kisasszony?
* Kérdezi, amikor odaér a pároshoz. Nemtörődöm mozdulattal támaszkodik az istálló falának, a karját maga előtt összefonva. Pontosan tisztában van vele, hogy nem erről van szó, de istenigazából... csak élvezi az incselkedést. *
- Úgy látom különös vonzódást érez a fekete jószágok iránt. Kicsit hátrébb is láttam egyet, amott, ha gondolja...
* Közli szenvtelen hangon. *
* Nesztelenül követi a nőt a sötét folyosón és halkan elneveti magát, amikor megbotlik. Ahogy remélte.
Komolyan, maga sem tudja, minek megy utána. *
~ Még a végén kitöri a nyakát. Segítek megkeresni neki a lovat, aztán már itt sem vagyok. ~
* A nő tovább botladozik a rendetlen istállóban, újabb kuncogást kiváltva Thornból. Amíg egy felé repülő ismeretlen eredetű tárgy nem csapódik a mellkasának. Most mát ő is szitkozódik, de a szitokáradatba nem csak a hanyag lovászfiút foglalja bele, hanem ezt az álnok nőszemélyt is. *
- Nocsak? Újabb lovat szemelt ki magának a kisasszony?
* Kérdezi, amikor odaér a pároshoz. Nemtörődöm mozdulattal támaszkodik az istálló falának, a karját maga előtt összefonva. Pontosan tisztában van vele, hogy nem erről van szó, de istenigazából... csak élvezi az incselkedést. *
- Úgy látom különös vonzódást érez a fekete jószágok iránt. Kicsit hátrébb is láttam egyet, amott, ha gondolja...
* Közli szenvtelen hangon. *
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 13:37:44
Üzenet elküldve: 2022-12-13 13:37:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Rendíthetetlenül halad tovább az istálló felé. Közben reméli, hogy a pökhendi szépen áll is tovább valaki mást zaklatni a bökőjével. Ugyanis neki ennyi izgalom elég is lenne mára. De még ott van a saját lovának a kérdése. Ahogy halad azért halkan az orra alatt átkozódik rendesen. Amikor pedig ismét meghallja a férfi hangját a vérlázító kérdés képében muszáj magát megállásra kényszerítenie. Ugyanis vérmérsékletéből kiindulva ezt sem tudja szó nélkül hagyni.
Összehúzott szemekkel pillant hátra a válla fölött, majd váll rándítva legyint egy aprót.*
- De kellene. Abban a pillanatban, amikor majd elnézést kér a bicskás incidens miatt.
*Ugyanis zokon vette, hogy azt a nyakának szegezték. Jó, ha tolvaj lenne lehet, hogy tényleg jogos fellépés lett volna. De ugyebár nem tolvaj, így igencsak sértő volt ez az önbecsülésére. Miért ne sértődhetne meg, ha van rá oka? Mert ő elkönyvelte, hogy van. Akkor is, ha majdnem másnak a lovával távozott.
Ezzel pedig lezártnak tekinti a kérdést, így továbbra sem csúszik ki a száján semmiféle bocsánatkérés. Hanem célirányosan veti bele magát a kivilágítatlan istállóba.
Az elmaradt figyelmeztetésnek hála csörtetése közben meg is találja az egyik vödröt, amibe csak azért nem esik hasra, mert időben meg tud kapaszkodni az egyik faoszlopban.*
- Az összes isten verje meg azt a szétszórt fiút.
*Mordul halkan, miután egyenesbe tudja magát igazítani. Azután újabb zörgés és már hangosabb szitkok kúsznak ki a sötétből. Tehát a leányzó újfent belebotlott egy másik vödörbe. Szegény vödör viszont már rosszabbul jár, mint az elődje, ugyanis ezt a nő már elrúgja magától, ami hangos csattanással ér földet az istálló elején. A férfi pedig reménykedjen abban, hogy időben sikerül kikerülnie a repülő fémedényt.
Arra emlékszik, hogy merre kötötte ki a lovat, így előbb-utóbb csak odaér az állathoz. Merthogy azon a helyen bizony van egy paripa. Remélhetőleg az övé. De ez azután fog kiderülni, ha eloldozza és kiviszi a lámpás fénye alá.*
- Be kell szereznem egy lámpást magamnak.
*Dohogja a jogos észrevételt, miközben igyekszik minél gyorsabban eloldani az állatot.*
*Rendíthetetlenül halad tovább az istálló felé. Közben reméli, hogy a pökhendi szépen áll is tovább valaki mást zaklatni a bökőjével. Ugyanis neki ennyi izgalom elég is lenne mára. De még ott van a saját lovának a kérdése. Ahogy halad azért halkan az orra alatt átkozódik rendesen. Amikor pedig ismét meghallja a férfi hangját a vérlázító kérdés képében muszáj magát megállásra kényszerítenie. Ugyanis vérmérsékletéből kiindulva ezt sem tudja szó nélkül hagyni.
Összehúzott szemekkel pillant hátra a válla fölött, majd váll rándítva legyint egy aprót.*
- De kellene. Abban a pillanatban, amikor majd elnézést kér a bicskás incidens miatt.
*Ugyanis zokon vette, hogy azt a nyakának szegezték. Jó, ha tolvaj lenne lehet, hogy tényleg jogos fellépés lett volna. De ugyebár nem tolvaj, így igencsak sértő volt ez az önbecsülésére. Miért ne sértődhetne meg, ha van rá oka? Mert ő elkönyvelte, hogy van. Akkor is, ha majdnem másnak a lovával távozott.
Ezzel pedig lezártnak tekinti a kérdést, így továbbra sem csúszik ki a száján semmiféle bocsánatkérés. Hanem célirányosan veti bele magát a kivilágítatlan istállóba.
Az elmaradt figyelmeztetésnek hála csörtetése közben meg is találja az egyik vödröt, amibe csak azért nem esik hasra, mert időben meg tud kapaszkodni az egyik faoszlopban.*
- Az összes isten verje meg azt a szétszórt fiút.
*Mordul halkan, miután egyenesbe tudja magát igazítani. Azután újabb zörgés és már hangosabb szitkok kúsznak ki a sötétből. Tehát a leányzó újfent belebotlott egy másik vödörbe. Szegény vödör viszont már rosszabbul jár, mint az elődje, ugyanis ezt a nő már elrúgja magától, ami hangos csattanással ér földet az istálló elején. A férfi pedig reménykedjen abban, hogy időben sikerül kikerülnie a repülő fémedényt.
Arra emlékszik, hogy merre kötötte ki a lovat, így előbb-utóbb csak odaér az állathoz. Merthogy azon a helyen bizony van egy paripa. Remélhetőleg az övé. De ez azután fog kiderülni, ha eloldozza és kiviszi a lámpás fénye alá.*
- Be kell szereznem egy lámpást magamnak.
*Dohogja a jogos észrevételt, miközben igyekszik minél gyorsabban eloldani az állatot.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 11:11:41
Üzenet elküldve: 2022-12-13 11:11:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* Élvezettel figyeli, hogy a nő szinte sistereg a dühétől. Még a szája széle is remeg a visszafojtott nevetéstől.
Bizony, nincs egy árva folt sem a lovon. Érdeklődve figyeli a nő arcán végigfutó tengernyi érzelem-áradatot. *
~ Az istenekre, még toppantott is? ~
~ Elnézést sem kér? ~
* Rájött már ő is, hogy nem lopásról lett volna itt szó, csak sima tévedésről. De azért egy bocsánatkérést elvárt volna a nőtől. Végül is, majdnem elvitte Hazugot. *
~ Mikor jött volna rá, hogy nem a sajátja? Otthon? Vagy egy árok alján, amikor leveti magáról? ~
* Bosszúsan szusszan egyet. Fejét csóválva már éppen fordulna el, hogy útjára engedje ezt a kis méregzsákot, amikor amaz kiölti rá a nyelvét. Megtorpan. *
~ Ez most komoly? ~
* Lassan visszafordul, de a másik már az istálló felé csörtet. *
- Nem kellene elnézést kérnie?
* Kiáltja utána és esze ágában sincs szólni a sötét folyosón lévő elszórt vödrökről. Kivár néhány pillanatot, majd sóhajtva elindul a nő után. *
* Élvezettel figyeli, hogy a nő szinte sistereg a dühétől. Még a szája széle is remeg a visszafojtott nevetéstől.
Bizony, nincs egy árva folt sem a lovon. Érdeklődve figyeli a nő arcán végigfutó tengernyi érzelem-áradatot. *
~ Az istenekre, még toppantott is? ~
~ Elnézést sem kér? ~
* Rájött már ő is, hogy nem lopásról lett volna itt szó, csak sima tévedésről. De azért egy bocsánatkérést elvárt volna a nőtől. Végül is, majdnem elvitte Hazugot. *
~ Mikor jött volna rá, hogy nem a sajátja? Otthon? Vagy egy árok alján, amikor leveti magáról? ~
* Bosszúsan szusszan egyet. Fejét csóválva már éppen fordulna el, hogy útjára engedje ezt a kis méregzsákot, amikor amaz kiölti rá a nyelvét. Megtorpan. *
~ Ez most komoly? ~
* Lassan visszafordul, de a másik már az istálló felé csörtet. *
- Nem kellene elnézést kérnie?
* Kiáltja utána és esze ágában sincs szólni a sötét folyosón lévő elszórt vödrökről. Kivár néhány pillanatot, majd sóhajtva elindul a nő után. *
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 10:03:58
Üzenet elküldve: 2022-12-13 10:03:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
*Ha valami hamar ki tudta hozni a sodrából, már ha még ennél jobban dühös lehetne most, azok az arroganciát szinte fegyverként használó férfiak. Akár most itt ez az "úriember". Bár be kell vallja a színpadias meghajlás, az a komisz félmosoly a lámpás fénye alatt valahogy szórakoztatóbbnak hat, mintsem dühítőnek. De azért nem ad lejjebb mérgéből, s mikor végre szabadulhat a faltól karba tett kezekkel figyeli a férfi műveletét. Pár lépéssel követi, hogy jobban láthassa az arcát, amikor előbújik a sörény alól a védjeggyé vált fehér foltocska. Magában már el is könyvelte a győzelmet, aminek hála nehezen tudja visszafojtani a gúnyos vigyorát.
Ami szerencsétlenségére végül benne is marad, mert azon a lovon bizony nincsen folt. Még egy pötty sem. Elképedve bámul egy ideig az állatra, még a nevetős hangot is figyelmen kívül hagyva. Az addig oké, hogy ez nem az ő paripája, de akkor amaz hol van? A mérgét kissé enyhíti az, hogy a helyébe most az aggódás készül lépni. Akkor az övét tényleg ellopták? Muszáj megnéznie odabent. De, ha nincs ott akkor holnap biztos kitekeri a lovászfiú nyakát.
Először az is átfut a fején, hogy mégiscsak ez az ő lova, csak valamivel átszínezték a foltot. Nem lenne nehéz szénnel átdörzsölgetni és meg is van oldva. De valamiért ezt nem nézi ki a férfiból. Talán nem tartja ennyire körmönfontnak vagy okosnak.
Az újabb megjegyzésre viszont a méregtől elpirult arccal kapja vissza villámokat szóró smaragd tekintetét a férfira. Még dobbant is egyet a lábával, miközben belekezd a perlekedésbe. Mert, hogy most az jön. Bosszantja a nagyképű fickó és az, hogy az ő lova meg sehol sincs. Meg persze az is, hogy hibázott. Miért nem nézte meg előbb azt a francos foltot? Most nem kéne itt kellemetlenkednie. Már otthon lehetne vagy a fogadóban valami ital mellett. Bánja a fene, csak ne itt egy olyan férfi társaságában, akinél úgy érzi, hogy most határozottan készül kiélvezni ezt a fölényes helyzetét.*
- Állítson.
*Mormogja halkan, ahogy továbbra is a férfit fürkészi. Szemeit morcosan összehúzva szusszan egy nagyot, hogy egy kis méregtől megszabaduljon, majd igyekszik felnőtt nő módjára nem elkezdeni hisztizni. Így már (nagyjából) nyugodt hangon folytatja.*
- De előbb, ha nem bánja megkeresném a saját lovam. Ha gondolja a szökési kísérletet megelőzve rám szegezheti megint a bökőjét.
*És eddig tart a felnőtt nő álcája, mert bizony ő most ki is ölti a nyelvét a férfira. Azzal pedig sarkon fordul és akár a férfival, akár nélküle, de bizony megcélozza az istállót. Legalább bebizonyíthatja, hogy nem hazug, sem nem tolvaj, csak hibázott.*
*Ha valami hamar ki tudta hozni a sodrából, már ha még ennél jobban dühös lehetne most, azok az arroganciát szinte fegyverként használó férfiak. Akár most itt ez az "úriember". Bár be kell vallja a színpadias meghajlás, az a komisz félmosoly a lámpás fénye alatt valahogy szórakoztatóbbnak hat, mintsem dühítőnek. De azért nem ad lejjebb mérgéből, s mikor végre szabadulhat a faltól karba tett kezekkel figyeli a férfi műveletét. Pár lépéssel követi, hogy jobban láthassa az arcát, amikor előbújik a sörény alól a védjeggyé vált fehér foltocska. Magában már el is könyvelte a győzelmet, aminek hála nehezen tudja visszafojtani a gúnyos vigyorát.
Ami szerencsétlenségére végül benne is marad, mert azon a lovon bizony nincsen folt. Még egy pötty sem. Elképedve bámul egy ideig az állatra, még a nevetős hangot is figyelmen kívül hagyva. Az addig oké, hogy ez nem az ő paripája, de akkor amaz hol van? A mérgét kissé enyhíti az, hogy a helyébe most az aggódás készül lépni. Akkor az övét tényleg ellopták? Muszáj megnéznie odabent. De, ha nincs ott akkor holnap biztos kitekeri a lovászfiú nyakát.
Először az is átfut a fején, hogy mégiscsak ez az ő lova, csak valamivel átszínezték a foltot. Nem lenne nehéz szénnel átdörzsölgetni és meg is van oldva. De valamiért ezt nem nézi ki a férfiból. Talán nem tartja ennyire körmönfontnak vagy okosnak.
Az újabb megjegyzésre viszont a méregtől elpirult arccal kapja vissza villámokat szóró smaragd tekintetét a férfira. Még dobbant is egyet a lábával, miközben belekezd a perlekedésbe. Mert, hogy most az jön. Bosszantja a nagyképű fickó és az, hogy az ő lova meg sehol sincs. Meg persze az is, hogy hibázott. Miért nem nézte meg előbb azt a francos foltot? Most nem kéne itt kellemetlenkednie. Már otthon lehetne vagy a fogadóban valami ital mellett. Bánja a fene, csak ne itt egy olyan férfi társaságában, akinél úgy érzi, hogy most határozottan készül kiélvezni ezt a fölényes helyzetét.*
- Állítson.
*Mormogja halkan, ahogy továbbra is a férfit fürkészi. Szemeit morcosan összehúzva szusszan egy nagyot, hogy egy kis méregtől megszabaduljon, majd igyekszik felnőtt nő módjára nem elkezdeni hisztizni. Így már (nagyjából) nyugodt hangon folytatja.*
- De előbb, ha nem bánja megkeresném a saját lovam. Ha gondolja a szökési kísérletet megelőzve rám szegezheti megint a bökőjét.
*És eddig tart a felnőtt nő álcája, mert bizony ő most ki is ölti a nyelvét a férfira. Azzal pedig sarkon fordul és akár a férfival, akár nélküle, de bizony megcélozza az istállót. Legalább bebizonyíthatja, hogy nem hazug, sem nem tolvaj, csak hibázott.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-13 09:07:23
Üzenet elküldve: 2022-12-13 09:07:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben minden fekete//
* A nő válaszára arrogáns félmosolyra húzza a száját. Lép egyet hátra, és ezzel egy időben elengedi a tolvajt. A kardot szép nyugodtan visszacsúsztatja a hüvelyébe. Derékból kifordulva, gáláns meghajlást produkál a nő felé, intve hogy nyugodan lépjen el a faltól. *
- Csak tessék, hölgyem.
* Felvont szemöldökkel rákérdez azért, a biztonság kedvéért, továbbra is pimaszul vigyorogva: *
- Nem bánja, ha megfogom a "lovát", ugye?
* A választ meg sem várja, nyugodt léptekkel megközelíti a hátast, aki továbbra is idegesen toporog egy helyben. Lassan közelít hozzá, és közben megnyugtató semmiségeket mormog neki, hogy megnyugtassa. Amikor elég közel ér, egy gyors mozdulattal elkapja a gyeplőt. *
- Megvagy, Hazug.
~ Ezt akár a hölgyre is érthetném. ~
* A nő felé fordítja a mént és színpadias mozdulattal oldalra söpri a hosszú üstököt. *
- Sajnálom, hölgyem.
* A hangjában nevetés bujkál. *
- Igazából, most elő kellene állítanom kegyedet a városi őrségnek. Lótolvajlási kísérlet miatt.
* Igazából esze ágában sincs ilyesmit tenni, de jól esik kínozni egy kicsit. *
* A nő válaszára arrogáns félmosolyra húzza a száját. Lép egyet hátra, és ezzel egy időben elengedi a tolvajt. A kardot szép nyugodtan visszacsúsztatja a hüvelyébe. Derékból kifordulva, gáláns meghajlást produkál a nő felé, intve hogy nyugodan lépjen el a faltól. *
- Csak tessék, hölgyem.
* Felvont szemöldökkel rákérdez azért, a biztonság kedvéért, továbbra is pimaszul vigyorogva: *
- Nem bánja, ha megfogom a "lovát", ugye?
* A választ meg sem várja, nyugodt léptekkel megközelíti a hátast, aki továbbra is idegesen toporog egy helyben. Lassan közelít hozzá, és közben megnyugtató semmiségeket mormog neki, hogy megnyugtassa. Amikor elég közel ér, egy gyors mozdulattal elkapja a gyeplőt. *
- Megvagy, Hazug.
~ Ezt akár a hölgyre is érthetném. ~
* A nő felé fordítja a mént és színpadias mozdulattal oldalra söpri a hosszú üstököt. *
- Sajnálom, hölgyem.
* A hangjában nevetés bujkál. *
- Igazából, most elő kellene állítanom kegyedet a városi őrségnek. Lótolvajlási kísérlet miatt.
* Igazából esze ágában sincs ilyesmit tenni, de jól esik kínozni egy kicsit. *
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-12 23:15:55
Üzenet elküldve: 2022-12-12 23:15:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fogadó felé vezető útja a főtéren át vezet, és megáll megint a szobrokat bámulva. Két ellentmondásos kívánság kavarog benne. Egyrészt, bár neki is megadatna a nagy hősöknek is kijáró tisztelet. Másrészt, bár sose volna szükség nagy hősökre.*
~Höhöhö... az örök dilemma. Hősökre akkor van szükség, amikor ott a baj. Bár ne lennének bajok! De akkor mi szükség lenne rám? Nincs kielégítő válasz, tán sosem lesz...~
*Gondolatait korgó gyomra zavarja meg. Így hát ismét a fogadó felé irányítja lépteit. De az időt nézve reggeli helyett márkiadós ebéd lesz ebből, mivel még a fürdőt is meg akarja látogatni.*
~Höhöhö... az örök dilemma. Hősökre akkor van szükség, amikor ott a baj. Bár ne lennének bajok! De akkor mi szükség lenne rám? Nincs kielégítő válasz, tán sosem lesz...~
*Gondolatait korgó gyomra zavarja meg. Így hát ismét a fogadó felé irányítja lépteit. De az időt nézve reggeli helyett márkiadós ebéd lesz ebből, mivel még a fürdőt is meg akarja látogatni.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-12-12 15:08:17
Üzenet elküldve: 2022-12-12 15:08:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben minden fekete//
~Pojáca.~
*Gondolja ki gyorsan az ítéletet a férfit illetőleg. Még a tolvaj játssza el a sértett felet. Mikor az ő lovát készültek meglovasítani. Erre ő van a falhoz szegezve, akár egy senki fia enyves kezű.
A gúnyos hang pedig csak még jobban feltüzeli egyébként is feszélyezett és paprikás hangulatát. Ilyenkor sajnálja, hogy kevés a fizikuma ahhoz, hogy jól orrba kormányozza a gazembert.
Ahogy a lámpás alá kerül csak mordulva kapja villámló szemeit az idegen arcára. Szerencsére olyan dühös, hogy az sem bújik meg gondolatként a fejében, hogy jóképű vagy sem. Továbbra is csak arra érez késztetést, hogy beletérdeljen a nemesebbik részébe. De a nyakánál csillogó kard továbbra sem hozza meg a bátorságát.
A kérdésre pedig azonnal a magasba szöknek a szemöldökei. Bizonyítani? Minek kéne bármit bizonyítania egy tolvajnak. De a franc egye meg. Egy próbát megér, hogy szabaduljon ebből a helyzetből. Hát kiteríti az egyetlen jelet, ami igencsak jellegzetes drága lován.*
- A homlokán... ha félre söpri a sörényét, akkor látni fog egy fehér foltot.
*Mormogja, ahogy ő maga is a paripa felé pillant.*
~Pojáca.~
*Gondolja ki gyorsan az ítéletet a férfit illetőleg. Még a tolvaj játssza el a sértett felet. Mikor az ő lovát készültek meglovasítani. Erre ő van a falhoz szegezve, akár egy senki fia enyves kezű.
A gúnyos hang pedig csak még jobban feltüzeli egyébként is feszélyezett és paprikás hangulatát. Ilyenkor sajnálja, hogy kevés a fizikuma ahhoz, hogy jól orrba kormányozza a gazembert.
Ahogy a lámpás alá kerül csak mordulva kapja villámló szemeit az idegen arcára. Szerencsére olyan dühös, hogy az sem bújik meg gondolatként a fejében, hogy jóképű vagy sem. Továbbra is csak arra érez késztetést, hogy beletérdeljen a nemesebbik részébe. De a nyakánál csillogó kard továbbra sem hozza meg a bátorságát.
A kérdésre pedig azonnal a magasba szöknek a szemöldökei. Bizonyítani? Minek kéne bármit bizonyítania egy tolvajnak. De a franc egye meg. Egy próbát megér, hogy szabaduljon ebből a helyzetből. Hát kiteríti az egyetlen jelet, ami igencsak jellegzetes drága lován.*
- A homlokán... ha félre söpri a sörényét, akkor látni fog egy fehér foltot.
*Mormogja, ahogy ő maga is a paripa felé pillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1850-1869