//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Hagi és a csajok//
*Az ork ideológiájára igyekszik nem grimaszolni. Tisztesség és becsület. Kihalófélben lévő tulajdonságok, erre egy zöldséges bőrű akarja ezt megmutatni a leghitványabb és legképmutatóbb fajnak az egész világon.*
- Gravak, Gravak, honnan ismerős ez a név? *Tekint fel a Vöröskére, ki már az asztalon is ül. Valahonnan neki ismerős, de fene sem tudja, hogy honnan. No persze, az ivóversenyről, de ez még eszébe sem jut. Emlékei arról az estéről, hát… Csekélyek.*
- Biztos vagy te abban, hogy nem élném túl? *Hangzik kihívó kérdése. No, esze ágába sincs egy csapat ork közé beállni, de el tudja magát képzelni közöttük. Helyt állna, viselkedésük nem sokba különbözhet az övétől.*
- Ahha, értem. *Mondja, immár unottan. Eddig volt érdekes a fickó is számára. Harcosok, kik a becsületért harcolnak, vagy mifenéért. De legalább nem holmi álcázának szánt, ám átlátszó, hatalmi játszmába kezdenek. Bár ki tudja, mindent kinéz ezekből.*
- Igazándiból van. De neked meg arról nincs fogalmad, hogy kit hívtál ki, pont egy pia párbajra. *Vigyorog szemtelenül. Az egykori kalózka önbizalma sem ma született meg, ez lerí pimasz mosolyáról is.*
- Komolyan? *Tekint fel, csalódottan a mélységi nőre, majd elhúzza a száját.*
- Pedig őszintén, nektek szurkoltam volna. *Biztosítja szinpátiájáról a nőt. Maga sem tudja, hogy miért, de rothadó világuk megérett már egy apokalipszisre. S még csak nem is sejti, hogy milyen közel vannak ehhez.
De ez más tészta.
A bor megjött, s amíg isszák, addig felváltva mesélnek Hagrarral. A hajóra tett kérdésre hangosan nevet fel.*
- Inkább egy rozoga, épp széthullóban lévő hajó. De megteszi hosszabbtávú utakra is alkalmasak. Csak egy jó kapitány kell hozzá. *Kacsint az orkra, majd ábrándosan sóhajt fel, ahol leteszi az első kancsót.*
- Milyen a tenger? Végtelen. Szeszélyes, akár egy nő. Egy idő után már észre sem veszed, hogy nem szárazföld van a talpad alatt. A higénia, hagyjuk már. *Legyint Dynti felvetésére.* - Mintha a szárazföldön annyit mosakodnál. A viharok a legapróbb kellemetlenségek a tengeren. Ezernyi bestia vár kint rád, mely arra vár, hogy mikor követsz el, csak egy hibát. Viszont mindennél jobban megéri az ottani világ. Sokkal többet lát a nép, mint itt, a szárazföld belsejébe. Új világokat, szigeteket fedezhet fel, tudása csak bővül. S ha beüt a baj, van lehetőséged, hova elmenni, amíg a városban lévőknek fogalmuk sincs. *Vigyorog, miközben az újabb korsót kezdi el Az előző nem volt fogára való. Rumhoz van hozzászokva nem borhoz.
Ezért is fintorodik el Dynti szavaira.*
- Rumba verhetetlen vagyok. *Motyogja vissza, megválaszolva, hogy ez most nem rajta fog múlni.*
- És mégis miért halnátok meg? Nem unalmas ez a szöveg? Mármint, persze egy adott szituációba könnyebb a halált választani. Ez az egyszerűbb út. Véleményem szerint viszont érdekesebb, hogy túléld, túléld te, és a „klánod”, a néped. Ezt megoldani, nem egyszerű. *Hajtja fel közbe a második kancsót, öblös kortyokkal.*