//Második szál//
//Tavaszünnep-Vásár//
//MINDENKI//
*Vannak már sátrak a főtéren szép számmal, de van még négy darab, melyek között egy kellemesen tágas kis terület is van. Viszont ezek eddig hátukat mutatták a közönségnek, az arra tévelygők csak szúrós tekintetet kaptak, többet bizony nem. Ám most a négy sátorból szinte óramű pontossággal négy alak lép elő, és eltüntetik az eddig mindent eltakaró ponyvát a kupolás, kerek sátraik feléről, úgy, hogy a kis négyük által közrezárt térre nézzenek. Hamarosan végeznek is a munkálatokkal, és a ponyva alól előbukkanó cégérek, és a valószínűleg erre felbérelt rikkancs suhancok harsányan hirdetik, hogy ki nem sajnál egy kevés aranyat a jó mókáért, az bizony nem kell, hogy messzire menjen!
Az első sátor tágas, amúgy zöld színű, benne holmik tucatjai, megrakott szekrények, ládák, dobozok, benne minden, mit egy kézműves készíteni tudhat, kezdve a fakanáltól a boltocska büszkeségéig, a kerek tükörig, noha mondhat olyat a látogató, amit itt nem fog megtalálni, ha hétköznapi dolgokat keres, nagy valószínűséggel nem fog csalódni.
A sátor népe szervezetten mozog. A főnök egy bajszos, darutollas kalapos, kövérkés zömök emberke középen foglal helyet asztalánál, mellette sündörög három fiatal asszonyság, akik azt lesik, hol akad vevő, és amúgy kísértetiesen hasonlítanak egymásra, talán testvérek lehetnek.
A sátor azonban másképp néz ki, mint a többi, szinte csak a tartóoszlopok, és a tető van felszerelve, azonban minden oldalról nyitott, viszont három egyenruhás óriás, és két szúrósan figyelő elf járkál körbe, hogy a lopás szempontjából sebezhető oldalakat megfigyeljék. Egy biztos, a városőrség és a sátor saját őrsége mellett legendás rablás lenne, ha valaki ép bőrrel úszná meg.
Az óriásokhoz amúgy a nyitás pillanatában sétál át egy takarosan öltözött tündér férfiú, és szökellve, szárnyával csapkodva próbál meg kitűzőket sózni az nagydarab őrökre, melyen ez áll: "Őriás".
Végül a fenti fiatal tündér visszasétál saját sátrába, egy kék, amúgy jobban burkolt sátorba, hogy elfoglalja helyét.
A szűkösre hagyott bejárat felett felirat hirdeti:
"Ki itt belépsz hagyj fel minden erénnyel!"
Bent fülledt, zajos, körfolyosós elrendezésben homályos sárga fényben találja magát, ki belép oda. Ráadásul a kacathalmok sokaságának némelyik tagja zümmög magában. Aki mélyebbre hatol láthatja, hogy sípok, kereplők sorakoznak a "falak" mentén, és ki tudja még mit rejtenek a kupacok. A tündérke sanda vigyorral köszönt minden belépőt, és megtudakolja, hogy "Kinek lesz a tréfa?" majd felajánl egyet sok érdekes kacatjából, melyeknek egy részét talán nem is ismerheti fel a járókelő. Alacsony asztalkáján azonban hosszabb lista áll, a teljesség bármilyen igénye nélkül, valószínűleg az általánosabb szórakoztató eszközökről.
A harmadik, piros sátorban egy szarkalábakkal átfuttatott arcú kedves mosolyú, kissé irritáló hangú hölgyemény árulja gondosan elbarikádolt sátrának széléről a jelmezeket, és kiegészítőiket azoknak, akik valami igényesebb munkát szeretnének, vagy csak szimplán elfelejtettek beöltözni, valamint hétköznapi ruhákkal is egyértelműen foglalkozik, mert lehet látni, hogy bizony azokból sem szenved hiányt.
A negyedik, fekete sátor pedig egy igen igényes kocsmapultszerű hangulatban pompázik. Megtalálható itt a Harsogó Borászat kitelepített "hadosztálya", a főitalnok egy bőrkötényes nagydarab, rövidre nyírt hajú, szinte nyakkal nem is rendelkező kerekded figura, valamint mellette két (nem megszokott módon) sötételf segítője, ők osztják az italt.
Azonban ez nem hagyományos kocsmának tűnik. Mert bárki, aki közelebb megy azt láthatja, hogy a szokásos hordók helyett rekeszes polcok állnak a "színpad" hátterében, és bennük rendre gyönyörű palackozott italok, és ami még elrettentőbb, az az, hogy ülőhely sincs, mintha itt az italt csupán venni lehetne üveg számra. Ha bárki rákérdez a személyzetnél sejtése be is igazolódik, azonban kissé mélyebbre ásva kiderül, hogy olyan érdekes nevű itókákkal is lehet itt találkozni, mint a "Wegtoreni lángorkán", vagy a nemesek között igen nagy nívóval rendelkező "Aggbor" mely több, mint öt évtizedet ült le pincék mélyén.
A sátrak által közrezárt tér egyik szélén áll még egy rikkancs, aki hangosan hirdeti:*
-Céllövölde, csak itt, csak most. Tíz egyedi nyeremény, komoly díjak, mindössze ötven arany, csak találni kell!
*Mosolyog, és egy a Barakk gyakorlóteréről bóvlizott íjat szorongat a kezében. Mögötte harminc lépésre a céltábla, szinte diónyi középpel, szélesedő körgyűrűkkel, a tizedik réteggel talán már kutyányi is lehet maga a tábla, ebbe kell betalálni annak, aki a tíz nyeremény egyikét szeretné elvinni.
Van tehát látványosság, no meg portéka annak is, aki nem a színpad, vagy az ingyen sör körül dong.*