Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 429 (8561. - 8580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-16 06:48:24
Üzenet elküldve: 2023-11-16 06:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
- Humorérzék? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Türelem! Inkább *javítja ki a félvér megállapítását.* - Fásult, végtelen türelem.
*Törölközéssel nem vesződik, csak a tenyerével kergeti le a bőréről a még guruló vízcseppeket, aztán visszaöltözik.*
- Az voltam. Egykor. *Megfeszülnek a vonásai, amikor válaszol. Érezhető, hogy emögött kényes esemény húzódhat, ami e jelző viselésének jogát kettőbe törte valamikor.* - Most már inkább csak nyomorult bérkard. Persze így, félvakon annak is elég hitvány.
*Megzörgeti az abrakos kanálban a zabot, mielőtt a többi hátassal elfajulna a csipkelődés. Tudja a beste, hogy az finomabb falat, úgyhogy már tülekszik is Kharasshi felé, aki kisebb birkózásba kezd a jószággal, hogy legalább annyi időt tudjon nyerni, míg egy vederben némi vízzel elkeveri a szemes takarmányt.*
- Tanítottam? *horkan cinikusan.* - Úgy is mondhatjuk. Bár a konokság meg a rosszindulat vele született tudománya. *Rá is cserdít a ló farára, mert a Bitang szájából kihulló morzsalék kezdi rendesen beteríteni a padlót.*
- Egy félcédulás vágómalac összeszedettebben eszik, te szerencsétlen! *Inkább csak morgolódás, mint háborgás. A hátas is tudja jól, s épp csak toppant a hátsó lábával az atrocitásra.
Kharasshi a félvér felé nyúlt egy kefét és ő is magához vesz egyet. Ketten talán sikerül kicsit lecsutakolni a lovat, míg az elfoglalja magát a zabálással. Változó, mikor mennyi türelme van hozzá. Van, hogy kifejezetten szereti a vakargatást, de ezt sosem lehet igazán előre kiszámítani.*
- És te? *kérdi.* - Hol nevelkedtél? Mi lett a szüleiddel? *Nem igazán foglalkozik vele, hogy talán tapintatlan. Nem árt jobban megismerni azt, akire rá tervezi bízni a szeme világát.* - Hogy tanultad ki a füvészkedést?
//Istálló//
- Humorérzék? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Türelem! Inkább *javítja ki a félvér megállapítását.* - Fásult, végtelen türelem.
*Törölközéssel nem vesződik, csak a tenyerével kergeti le a bőréről a még guruló vízcseppeket, aztán visszaöltözik.*
- Az voltam. Egykor. *Megfeszülnek a vonásai, amikor válaszol. Érezhető, hogy emögött kényes esemény húzódhat, ami e jelző viselésének jogát kettőbe törte valamikor.* - Most már inkább csak nyomorult bérkard. Persze így, félvakon annak is elég hitvány.
*Megzörgeti az abrakos kanálban a zabot, mielőtt a többi hátassal elfajulna a csipkelődés. Tudja a beste, hogy az finomabb falat, úgyhogy már tülekszik is Kharasshi felé, aki kisebb birkózásba kezd a jószággal, hogy legalább annyi időt tudjon nyerni, míg egy vederben némi vízzel elkeveri a szemes takarmányt.*
- Tanítottam? *horkan cinikusan.* - Úgy is mondhatjuk. Bár a konokság meg a rosszindulat vele született tudománya. *Rá is cserdít a ló farára, mert a Bitang szájából kihulló morzsalék kezdi rendesen beteríteni a padlót.*
- Egy félcédulás vágómalac összeszedettebben eszik, te szerencsétlen! *Inkább csak morgolódás, mint háborgás. A hátas is tudja jól, s épp csak toppant a hátsó lábával az atrocitásra.
Kharasshi a félvér felé nyúlt egy kefét és ő is magához vesz egyet. Ketten talán sikerül kicsit lecsutakolni a lovat, míg az elfoglalja magát a zabálással. Változó, mikor mennyi türelme van hozzá. Van, hogy kifejezetten szereti a vakargatást, de ezt sosem lehet igazán előre kiszámítani.*
- És te? *kérdi.* - Hol nevelkedtél? Mi lett a szüleiddel? *Nem igazán foglalkozik vele, hogy talán tapintatlan. Nem árt jobban megismerni azt, akire rá tervezi bízni a szeme világát.* - Hogy tanultad ki a füvészkedést?
8579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:19:57
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
* Gwydion mentalitása erősen hajaz egy farokcsóváló, vigyorgó kölyökkutyára, amíg nem éri bántódás. Nehezen borítható meg ez az általános lelkiállapot.
Félrehúzódik a lendületesen előrecsörtető hátasló útjából. Szemlátomást roppant céltudatos, ugyanis hamarosan már csak a szénahalmokban eltűnő fejét látni. *
- Az ilyen állathoz külön humorérzék szükséges, ahogy látom.
* A neveket hallgatva halkan kuncorászva újrapakolja a kazlat. Fejét csóválva somolyog a sötétben a mélységi és lova különös kapcsolatán. Ritka az ilyesmi.
Miután Kharassi kiválasztotta az alvóhelyét, maga is körülnéz. Végül egy kényelmesnek látszó szalmakupacot szúr ki magának, kicsit elegyengetve maga alatt. A cinikus válaszra csak hallgat. Sokat láthatott életében a másik. És nem túl szép dolgokat.
Mosakodással nem vesződik, jobban szeret hajnaltájt megmártózni valami jéghideg folyóvízben. Utána mindig úgy érzi, akár hegyeket is képes lenne megmozgatni. Így csak lekuporodik a szalmára és onnan figyeli csendesen a mélységit. Figyelmét nem kerülik el a testét borító nyomok sem. *
- Talán valamiféle harcos lennél?
* Érdeklődik kíváncsiskodva, bár cirkalmas válaszra nem számít az eddigi tapasztalatai alapján. Bővebb mondatokat eddig csak a lóval kapcsolatban tudott kicsikarni belőle. *
- Te tanítottad be a lovadat? Igazán kedvelhet téged.
//Istálló//
* Gwydion mentalitása erősen hajaz egy farokcsóváló, vigyorgó kölyökkutyára, amíg nem éri bántódás. Nehezen borítható meg ez az általános lelkiállapot.
Félrehúzódik a lendületesen előrecsörtető hátasló útjából. Szemlátomást roppant céltudatos, ugyanis hamarosan már csak a szénahalmokban eltűnő fejét látni. *
- Az ilyen állathoz külön humorérzék szükséges, ahogy látom.
* A neveket hallgatva halkan kuncorászva újrapakolja a kazlat. Fejét csóválva somolyog a sötétben a mélységi és lova különös kapcsolatán. Ritka az ilyesmi.
Miután Kharassi kiválasztotta az alvóhelyét, maga is körülnéz. Végül egy kényelmesnek látszó szalmakupacot szúr ki magának, kicsit elegyengetve maga alatt. A cinikus válaszra csak hallgat. Sokat láthatott életében a másik. És nem túl szép dolgokat.
Mosakodással nem vesződik, jobban szeret hajnaltájt megmártózni valami jéghideg folyóvízben. Utána mindig úgy érzi, akár hegyeket is képes lenne megmozgatni. Így csak lekuporodik a szalmára és onnan figyeli csendesen a mélységit. Figyelmét nem kerülik el a testét borító nyomok sem. *
- Talán valamiféle harcos lennél?
* Érdeklődik kíváncsiskodva, bár cirkalmas válaszra nem számít az eddigi tapasztalatai alapján. Bővebb mondatokat eddig csak a lóval kapcsolatban tudott kicsikarni belőle. *
- Te tanítottad be a lovadat? Igazán kedvelhet téged.
8578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-14 07:15:18
Üzenet elküldve: 2023-11-14 07:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Akkor eldöntetett. Bólint, aztán halk, foghegyről megejtett füttyentést hallat. A kesely csődör horkantva apja fel a fejét a kút új mohakörítésének szagolgatásából, és peckes ügetésben célozza meg az istállót. Befurakszik Gwydion elé, mert olyan nincs, hogy ne ő legyen az első!*
//Istálló//
*Már-már szinte félmosolynak lehetne nevezni a szája rezdülését, amikor ráébred, hogy a kölyök igyekezete a zavaró fények eloltása miatt siet előre.
Szokatlan neki ez a hozzáállás. Mások általában inkább csak átmennek az utca túloldalára, vagy a földre köpnek a nyomában, esetleg keresetlen szavakkal hívják fel a figyelmét, hogy jobban tenné, ha visszatakarodna a tárnák mélyére, ahová a fajtája való.
Kharasshi lecsatolja a megcsomózott, kantárt a vándorkötőfékről. Zabla nélküli, egyszerű holmi, amit az övébe fűz, mielőtt kioldja a nyereg szíjait és megszabadítja attól is az állatot. Igazából csak akkor szerszámozza fel rendesen, ha hosszabb útra mennek.*
- A porciózással ne fáradj, úgyis... *sóhajtva emeli a tekintetét az ég felé, amikor a pofátlan hátas nekikezd a szokásos műsorának, amit rendszerint végigjátszik, mikor beszabadul egy rendes istállóba: szépen végigjárja az állásokat és végig is zabálja. Nem rest odacsípni vagy rúgni a méltatlankodó bentlakóknak, de Kharasshi már csak a fejét csóválja.*
- Sorsverés, Átok, Ágyelő, Büdösrosseb... *a kevésbé szalonképeseket most inkább visszanyeli egy mogorva sercintéssel.* - Csikó korában Holdpernyének keresztelték, de én leginkább csak Bitangnak hívom. Bár mostanra már valószínűleg az összes cifrább káromkodásra hallgat.
*Dob magának pár üres zabos zsákot a friss szalmára a sarokban, ahová a nyerget is letette.*
- A Bitang nem fog itt maradni. *Valószínűleg valahol kint tölti az éjszakát, ahogy szokta, vagy hazamegy a féltető alá.* - Nem nagyon állhatja *végigpillant a fényes szőrű, gubanctalan sörényű lovakon az állásban* - az úri társaságot.
*A fegyverekkel kapcsolatos megjegyzésre csak cinikusan dönög, aztán ő is hátraveti a köpenyét és kigombolkozik a zekéjéből, hogy megmosdjon kicsit.*
- Én már rég nem aggódom az életemért, kölyök *mondja.
Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató, hasonló formán vágott hegek még így is elég jól látszanak.*
*Akkor eldöntetett. Bólint, aztán halk, foghegyről megejtett füttyentést hallat. A kesely csődör horkantva apja fel a fejét a kút új mohakörítésének szagolgatásából, és peckes ügetésben célozza meg az istállót. Befurakszik Gwydion elé, mert olyan nincs, hogy ne ő legyen az első!*
//Istálló//
*Már-már szinte félmosolynak lehetne nevezni a szája rezdülését, amikor ráébred, hogy a kölyök igyekezete a zavaró fények eloltása miatt siet előre.
Szokatlan neki ez a hozzáállás. Mások általában inkább csak átmennek az utca túloldalára, vagy a földre köpnek a nyomában, esetleg keresetlen szavakkal hívják fel a figyelmét, hogy jobban tenné, ha visszatakarodna a tárnák mélyére, ahová a fajtája való.
Kharasshi lecsatolja a megcsomózott, kantárt a vándorkötőfékről. Zabla nélküli, egyszerű holmi, amit az övébe fűz, mielőtt kioldja a nyereg szíjait és megszabadítja attól is az állatot. Igazából csak akkor szerszámozza fel rendesen, ha hosszabb útra mennek.*
- A porciózással ne fáradj, úgyis... *sóhajtva emeli a tekintetét az ég felé, amikor a pofátlan hátas nekikezd a szokásos műsorának, amit rendszerint végigjátszik, mikor beszabadul egy rendes istállóba: szépen végigjárja az állásokat és végig is zabálja. Nem rest odacsípni vagy rúgni a méltatlankodó bentlakóknak, de Kharasshi már csak a fejét csóválja.*
- Sorsverés, Átok, Ágyelő, Büdösrosseb... *a kevésbé szalonképeseket most inkább visszanyeli egy mogorva sercintéssel.* - Csikó korában Holdpernyének keresztelték, de én leginkább csak Bitangnak hívom. Bár mostanra már valószínűleg az összes cifrább káromkodásra hallgat.
*Dob magának pár üres zabos zsákot a friss szalmára a sarokban, ahová a nyerget is letette.*
- A Bitang nem fog itt maradni. *Valószínűleg valahol kint tölti az éjszakát, ahogy szokta, vagy hazamegy a féltető alá.* - Nem nagyon állhatja *végigpillant a fényes szőrű, gubanctalan sörényű lovakon az állásban* - az úri társaságot.
*A fegyverekkel kapcsolatos megjegyzésre csak cinikusan dönög, aztán ő is hátraveti a köpenyét és kigombolkozik a zekéjéből, hogy megmosdjon kicsit.*
- Én már rég nem aggódom az életemért, kölyök *mondja.
Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató, hasonló formán vágott hegek még így is elég jól látszanak.*
8577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:42:23
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:42:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Bár a másik szavaiból a felületes hallgatóság csupa bosszúságot és mérgelődést hallana ki a ló jelzésére, Gwydion azonban tökéletesen észleli a szimpátiát. Na, nem ő és a fickó között, hanem a ló és gazdája között. A fiú nézetében az ilyen, különösen rossz ember nem lehet. Mogorva, zsémbes talán, de semmiképpen sem a nagybetűs Rossz. *
- Akár. Ez is épp úgy megteszi, mint akármelyik másik. Egy pillanat, csak összeszedem a motyómat.
* A karjára csúsztatja az üres vödröt meg kosarat, majd egy utolsó moha-nyomogatás, gyönyörködő pillantás után elindul a fogadó felé. *
- Egy csutakolás nekem se ártana.
* Most veszi észre, mennyire nem szalonképes. A rászáradt sár egy részét ledörgöli magáról, így már nem lápi rémnek, legfeljebb kétkezi földművesnek tűnhet.
//Istálló//
Csendesen baktatnak a macskaköveken. Mielőtt az istállóhoz érnének, előresiet, hogy az udvar bejáratánál lobogó fáklyát eloltsa egy hordó vízben. *
- Úgy látom nincs itt senki más.
* Az udvar leghátsó részében függő, halványan pislákoló fáklyácskák fényétől eltekintve az összes világítást eloltja. *
- Válassz fekhelyet magadnak nyugodtan. Gondolom jobban szeretnél a lovad közelében maradni.
* Szemügyre veszi az állásokban pihenő hátasokat. Lustán pislognak az érkezőkre, vagy halkan ropogtatva rágódnak a szénán, nem zavartatva magukata a jelenlétüktől. A fogadóból átszűrődő gyér fényben tapogatózva vasvillát ragad és előkészíti a reggeli fejadagokat. A mélységi hátasának azért egy kicsivel többet porcióz. *
- Nyugodtan pihenj le, szívesen ellátom a lovadat. Egyébként hogy nevezed?
* Leakasztja a hátán lógó fabotot, majd látványosan meglengeti a köpenyét, hogy láthatóvá váljon az alatta hordott csont-tőr. *
- Ne aggódj az életedért. Ezek jobbára csak díszként vannak.
* Vigyorog, nem szégyenkezve túlzottan a harci képességeinek hiánya miatt. *
- Ha valaki a vesztedre tör, kiabálni azért még jól tudok. Úgy alszom, akár egy szarvas, minden neszre felriadok.
* Bár a másik szavaiból a felületes hallgatóság csupa bosszúságot és mérgelődést hallana ki a ló jelzésére, Gwydion azonban tökéletesen észleli a szimpátiát. Na, nem ő és a fickó között, hanem a ló és gazdája között. A fiú nézetében az ilyen, különösen rossz ember nem lehet. Mogorva, zsémbes talán, de semmiképpen sem a nagybetűs Rossz. *
- Akár. Ez is épp úgy megteszi, mint akármelyik másik. Egy pillanat, csak összeszedem a motyómat.
* A karjára csúsztatja az üres vödröt meg kosarat, majd egy utolsó moha-nyomogatás, gyönyörködő pillantás után elindul a fogadó felé. *
- Egy csutakolás nekem se ártana.
* Most veszi észre, mennyire nem szalonképes. A rászáradt sár egy részét ledörgöli magáról, így már nem lápi rémnek, legfeljebb kétkezi földművesnek tűnhet.
//Istálló//
Csendesen baktatnak a macskaköveken. Mielőtt az istállóhoz érnének, előresiet, hogy az udvar bejáratánál lobogó fáklyát eloltsa egy hordó vízben. *
- Úgy látom nincs itt senki más.
* Az udvar leghátsó részében függő, halványan pislákoló fáklyácskák fényétől eltekintve az összes világítást eloltja. *
- Válassz fekhelyet magadnak nyugodtan. Gondolom jobban szeretnél a lovad közelében maradni.
* Szemügyre veszi az állásokban pihenő hátasokat. Lustán pislognak az érkezőkre, vagy halkan ropogtatva rágódnak a szénán, nem zavartatva magukata a jelenlétüktől. A fogadóból átszűrődő gyér fényben tapogatózva vasvillát ragad és előkészíti a reggeli fejadagokat. A mélységi hátasának azért egy kicsivel többet porcióz. *
- Nyugodtan pihenj le, szívesen ellátom a lovadat. Egyébként hogy nevezed?
* Leakasztja a hátán lógó fabotot, majd látványosan meglengeti a köpenyét, hogy láthatóvá váljon az alatta hordott csont-tőr. *
- Ne aggódj az életedért. Ezek jobbára csak díszként vannak.
* Vigyorog, nem szégyenkezve túlzottan a harci képességeinek hiánya miatt. *
- Ha valaki a vesztedre tör, kiabálni azért még jól tudok. Úgy alszom, akár egy szarvas, minden neszre felriadok.
8576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:28:50
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:28:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy magas, erős alkatú alak lépdel a főtér kövére. Barna bakancsot, bőrnadrágot és prémes felsőruházatot visel. A fejét egy fekete csuklya fedi, így nem sok minden állapítható meg róla, azon kívül, hogy magassága meghaladja a két métert. A térről hátra pillant még egyszer, mintha egy jó időre el akarná hagyni a várost. Ez így is van, hiszen új vidékre költözik, valami másba akar fogni. Talán még visszatér egyszer, de egy ideig nem tervezi a letelepedést. Dicső pillanatait felidézi egy percre, és mindenek ellenére nem fekete emlékeket hagy maga után a kereskedőházról. Biztos benne, hogy találnak valakit a helyére. Jól meglesznek nélküle, de talán még összehozza a sors a kereskedőházzal. Az élet kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Némi száraz élelmet és egy kulacs vizet hoz magával az útra. Lassan elindul, hogy a fal nélküli várost maga mögött hagyja.*
8575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 06:25:54
Üzenet elküldve: 2023-11-13 06:25:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Azt hitte, egyszerűbb lesz. Azt hitte, csak megtudja, amit kell, aztán visszazárkózhat abba a mogorva magányba, ami lassan megkeményedik rajta. Ha nem lenne égető a baj, valószínűleg már sarkon fordult volna, hogy más utat keressen. De őszintén szólva, épp elég volt egyszer átpréselni az akaratát a segítségkérés szűk tűfokán. Most egy időre bőven elég volt belőle.
A félvér kölyök kicsit hebehurgyának tűnik, de ennek ellenére, úgy sejti, nem hazudott neki abban, hogy valamelyest ismeri a gyógyító növényeket.
Attól nem túl boldog, hogy nappalra tolódik a teendő. Már hatok óta ki se dugta az orrát nappali világosságnál. Ha kimerészkedik, azt csak kötéssel a szemén tudja megtenni. Ha szerencséje van és borús lesz az idő, talán elég lesz egy-két réteg vékony gyolcs, amin keresztül azért körvonalakat még érzékel. Ezt a Gwydiont csak most ismerte meg. Lényének minden porcikája tiltakozik ellene, hogy kiszolgáltatott helyzetében rá bízza magát. Akkor inkább már a Bitang. Még annak dacára is, hogy legutóbb belevezette a legsűrűbb szömörcésbe, ami a Nagy Hegységen innen tenyészik.*
- Itt? *biccent a Pegazus istállója felé. Kihúzhatnák az estét Kharasshi viskójában is, de a hím még egyáltalán nem bízik annyira a kölyökben, hogy elvigye oda.* - Ez az átok is biztos szívesen tömne magába egy kis zabot. *A kesely csődör felé legyint. Bitang általában szabadon kódorog a város körüli réteken. Általában csak egyszer, de legfeljebb kétszer próbálja meg ellopni, aki egyszer szemet vet rá. De mivel a hátas valószínűleg Lanawin legkiállhatatlanabb, leggonoszabb négylábúja, nemigen megy sehová Kharasshi tulajdonából. A tolvajok a saját kárukon tanulják meg, hogy egy kóbor Djh'Ibou is jobb választás lenne. Ha Kharasshit kérdeznék, ő is bármikor elcserélné egyre. Az állandó évődés ellenére persze tagadhatatlan, hogy ő, meg az a konok hátas már nagyon összenőttek.*
- Egy csutakolás is ráférne. Nem bír leszokni a rohadt hempergőzésről *morogja.*
*Azt hitte, egyszerűbb lesz. Azt hitte, csak megtudja, amit kell, aztán visszazárkózhat abba a mogorva magányba, ami lassan megkeményedik rajta. Ha nem lenne égető a baj, valószínűleg már sarkon fordult volna, hogy más utat keressen. De őszintén szólva, épp elég volt egyszer átpréselni az akaratát a segítségkérés szűk tűfokán. Most egy időre bőven elég volt belőle.
A félvér kölyök kicsit hebehurgyának tűnik, de ennek ellenére, úgy sejti, nem hazudott neki abban, hogy valamelyest ismeri a gyógyító növényeket.
Attól nem túl boldog, hogy nappalra tolódik a teendő. Már hatok óta ki se dugta az orrát nappali világosságnál. Ha kimerészkedik, azt csak kötéssel a szemén tudja megtenni. Ha szerencséje van és borús lesz az idő, talán elég lesz egy-két réteg vékony gyolcs, amin keresztül azért körvonalakat még érzékel. Ezt a Gwydiont csak most ismerte meg. Lényének minden porcikája tiltakozik ellene, hogy kiszolgáltatott helyzetében rá bízza magát. Akkor inkább már a Bitang. Még annak dacára is, hogy legutóbb belevezette a legsűrűbb szömörcésbe, ami a Nagy Hegységen innen tenyészik.*
- Itt? *biccent a Pegazus istállója felé. Kihúzhatnák az estét Kharasshi viskójában is, de a hím még egyáltalán nem bízik annyira a kölyökben, hogy elvigye oda.* - Ez az átok is biztos szívesen tömne magába egy kis zabot. *A kesely csődör felé legyint. Bitang általában szabadon kódorog a város körüli réteken. Általában csak egyszer, de legfeljebb kétszer próbálja meg ellopni, aki egyszer szemet vet rá. De mivel a hátas valószínűleg Lanawin legkiállhatatlanabb, leggonoszabb négylábúja, nemigen megy sehová Kharasshi tulajdonából. A tolvajok a saját kárukon tanulják meg, hogy egy kóbor Djh'Ibou is jobb választás lenne. Ha Kharasshit kérdeznék, ő is bármikor elcserélné egyre. Az állandó évődés ellenére persze tagadhatatlan, hogy ő, meg az a konok hátas már nagyon összenőttek.*
- Egy csutakolás is ráférne. Nem bír leszokni a rohadt hempergőzésről *morogja.*
8574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-12 08:50:56
Üzenet elküldve: 2023-11-12 08:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
Sehol sem érezte maradását. Bár a fogadóban meleg volt és ételt is lehetett szerezni, de nem ez volt a közeg, amire igazán vágyott.
* Egyedül ült hosszú órákon át és hallgatta a beszédeket, pletykákat és történeteket. Végül eldöntötte. *
~ Biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a tudást, amit keresek. Ezek az emberek botor módon élik egyszerű életüket. Még hogy kalandok, iszákosok és ingyenélők. Bármennyire figyeltem, csak két dolog volt, ami érdekes lehet. Két történet, talán igaz, talán nem. ~
* Hirtelen felpattan, egy kósza gondolat hatására sietősen összeszedi dolgait és elindul az ajtó felé. Hátra se nézve kilép a fogadóból a főtérre. Azon a két dolgon mereng továbbra is. *
~ Tényleg a klánok uralják a környező részeket? Ha minden igaz délen a kikötő környékén inkább nekem való dolgok vannak. Varjak? Károgó, hullazabáló várjak? Ha engem fel nem zabálnak, még érdekes is lehet. ~
*Elmosolyodik. Összehúzza a köpenyét, sietősre veszi lépteti. Közben a másik történeten elmélkedik. *
~ A történet, amely egy város a hegy lábánál. A város híres volt a kereskedelméről, a kézművességéről és a művészetéről, de titkosan egy sötét árnyék is rejtőzött a falai mögött. A városban ugyanis egy ősi gonosz élt, amelyet a lakosok csak A Sötét-nek neveztek. A Sötét egy hatalmas, fekete lény volt, amely képes volt alakot változtatni, és az emberek lelkét elrabolni. A Sötét minden éjszaka kiválasztott egy áldozatot, akit elcsábított, majd elvitt a folyó partjára, ahol megölte és megevett. A Sötét így táplálkozott az emberek félelméből, gyűlöletéből és bűnösségéből, és egyre erősebb lett.
Ez még akár lehetne a szülővárosom is és a „sötét gonosz” akár Sa'Tereth egy papja.
Hogyan is volt tovább? Á igen.
A város lakói nem tudták, hogyan szabadulhatnának meg A Sötéttől, mert senki sem látta soha a valódi arcát. A Sötét mindig másnak álcázta magát, és a városban terjedő pletykák szerint bárki lehetett közülük. A városban így állandó a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság uralkodott. A városvezetés próbálta titkolni A Sötét létezését, és a haláleseteket természetes okokkal magyarázta, de a nép nem volt hülye. A városban sokan hitték, hogy A Sötét egy ősi átok, amelyet a város alapítói hoztak magukkal, amikor a hegyet meghódították. Mások azt gondolták, hogy A Sötét egy isteni büntetés, amelyet a város bűneiért kapott. Egyesek pedig azt állították, hogy A Sötét egy démon, amelyet valaki idézett meg, hogy a város felett uralkodjon.
A város éjszakai élete így nagyon veszélyes volt, és csak a legbátrabbak, a legkíváncsibbak vagy a legkétségbeesettebbek merészkedtek ki a házaikból. A városban voltak kocsmák, bordélyok, kaszinók és titkos társaságok, ahol az emberek próbálták elfeledni a félelmüket, vagy éppen szövetkezni A Sötét ellen. A városban voltak tolvajok, orgyilkosok, boszorkányok és varázslók, akik kihasználták a zűrzavart, vagy éppen harcoltak ellene. A városban voltak hősök, szentek, próféták és mártírok, akik próbálták megvédeni a várost, vagy éppen feláldozni magukat érte. A város éjszakai élete így tele volt kalanddal, izgalommal, szenvedéllyel és borzalommal, és senki sem tudta, hogy mi vár rá a következő nap.
Ez a történet igazán kedvemre való. Le is fogom jegyzetelni a könyvbe. ~
* Már majdnem el is érte a város határát, mikor feleszmélt, hogy még mindig vannak körülötte. *
~ Lehet valakinek szemet szúrt, ahogy a városban fel alá járkálók? De ki törődne egy jellegtelen apró termettel? Biztos csak megint paranoia, vagy a történet volt rám túl nagy hatással. Inkább hagyjuk. Ez egy biztonságos környék. Legalább ennyi előnye van. De itt bele sem kezdhetnék Sa'Tereth tanainak mélyebb tanulmányozásába. Az itteni népek túl békések és biztos rossz néven vennék. Ha a sírok között kóborolva kutatnám a letűnt korok titkait. Délen biztos „megértőbbek” a helyiek. Vagy legalább is kevésbé törődnek a hasonló furcsaságokkal. Már így is túl sok időt fecséreltem utazgatással és szinte semmit nem haladtam az elmélyülésben. Még az is lehet, hogy korábbi mesterem mondott rám átkot türelmetlenségem miatt. De akkor is évek teltek el és nem kaptam semmit. A világ túl nagy, túl szép, túl sötét és tele titkokkal, hogy egy helyben toporogva várjak ki mindent. ~
Sehol sem érezte maradását. Bár a fogadóban meleg volt és ételt is lehetett szerezni, de nem ez volt a közeg, amire igazán vágyott.
* Egyedül ült hosszú órákon át és hallgatta a beszédeket, pletykákat és történeteket. Végül eldöntötte. *
~ Biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a tudást, amit keresek. Ezek az emberek botor módon élik egyszerű életüket. Még hogy kalandok, iszákosok és ingyenélők. Bármennyire figyeltem, csak két dolog volt, ami érdekes lehet. Két történet, talán igaz, talán nem. ~
* Hirtelen felpattan, egy kósza gondolat hatására sietősen összeszedi dolgait és elindul az ajtó felé. Hátra se nézve kilép a fogadóból a főtérre. Azon a két dolgon mereng továbbra is. *
~ Tényleg a klánok uralják a környező részeket? Ha minden igaz délen a kikötő környékén inkább nekem való dolgok vannak. Varjak? Károgó, hullazabáló várjak? Ha engem fel nem zabálnak, még érdekes is lehet. ~
*Elmosolyodik. Összehúzza a köpenyét, sietősre veszi lépteti. Közben a másik történeten elmélkedik. *
~ A történet, amely egy város a hegy lábánál. A város híres volt a kereskedelméről, a kézművességéről és a művészetéről, de titkosan egy sötét árnyék is rejtőzött a falai mögött. A városban ugyanis egy ősi gonosz élt, amelyet a lakosok csak A Sötét-nek neveztek. A Sötét egy hatalmas, fekete lény volt, amely képes volt alakot változtatni, és az emberek lelkét elrabolni. A Sötét minden éjszaka kiválasztott egy áldozatot, akit elcsábított, majd elvitt a folyó partjára, ahol megölte és megevett. A Sötét így táplálkozott az emberek félelméből, gyűlöletéből és bűnösségéből, és egyre erősebb lett.
Ez még akár lehetne a szülővárosom is és a „sötét gonosz” akár Sa'Tereth egy papja.
Hogyan is volt tovább? Á igen.
A város lakói nem tudták, hogyan szabadulhatnának meg A Sötéttől, mert senki sem látta soha a valódi arcát. A Sötét mindig másnak álcázta magát, és a városban terjedő pletykák szerint bárki lehetett közülük. A városban így állandó a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság uralkodott. A városvezetés próbálta titkolni A Sötét létezését, és a haláleseteket természetes okokkal magyarázta, de a nép nem volt hülye. A városban sokan hitték, hogy A Sötét egy ősi átok, amelyet a város alapítói hoztak magukkal, amikor a hegyet meghódították. Mások azt gondolták, hogy A Sötét egy isteni büntetés, amelyet a város bűneiért kapott. Egyesek pedig azt állították, hogy A Sötét egy démon, amelyet valaki idézett meg, hogy a város felett uralkodjon.
A város éjszakai élete így nagyon veszélyes volt, és csak a legbátrabbak, a legkíváncsibbak vagy a legkétségbeesettebbek merészkedtek ki a házaikból. A városban voltak kocsmák, bordélyok, kaszinók és titkos társaságok, ahol az emberek próbálták elfeledni a félelmüket, vagy éppen szövetkezni A Sötét ellen. A városban voltak tolvajok, orgyilkosok, boszorkányok és varázslók, akik kihasználták a zűrzavart, vagy éppen harcoltak ellene. A városban voltak hősök, szentek, próféták és mártírok, akik próbálták megvédeni a várost, vagy éppen feláldozni magukat érte. A város éjszakai élete így tele volt kalanddal, izgalommal, szenvedéllyel és borzalommal, és senki sem tudta, hogy mi vár rá a következő nap.
Ez a történet igazán kedvemre való. Le is fogom jegyzetelni a könyvbe. ~
* Már majdnem el is érte a város határát, mikor feleszmélt, hogy még mindig vannak körülötte. *
~ Lehet valakinek szemet szúrt, ahogy a városban fel alá járkálók? De ki törődne egy jellegtelen apró termettel? Biztos csak megint paranoia, vagy a történet volt rám túl nagy hatással. Inkább hagyjuk. Ez egy biztonságos környék. Legalább ennyi előnye van. De itt bele sem kezdhetnék Sa'Tereth tanainak mélyebb tanulmányozásába. Az itteni népek túl békések és biztos rossz néven vennék. Ha a sírok között kóborolva kutatnám a letűnt korok titkait. Délen biztos „megértőbbek” a helyiek. Vagy legalább is kevésbé törődnek a hasonló furcsaságokkal. Már így is túl sok időt fecséreltem utazgatással és szinte semmit nem haladtam az elmélyülésben. Még az is lehet, hogy korábbi mesterem mondott rám átkot türelmetlenségem miatt. De akkor is évek teltek el és nem kaptam semmit. A világ túl nagy, túl szép, túl sötét és tele titkokkal, hogy egy helyben toporogva várjak ki mindent. ~
8573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-10 09:22:20
Üzenet elküldve: 2023-11-10 09:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Békítőleg feltartja a tenyereit, akárha egy nyugtalan lovat próbálna lecsendesíteni. *
- Rendben, rendben. Csak egy kósza gondolat volt.
* Ezért tartja olyan érdekesnek a várost. Annyiféle szerzet megfordul itt, annyiféle motivációval. Most is érdeklődéssel figyeli, vajon a különböző rekaciókat milyen tettel vagy szóval válthatta ki a másiknál.
A zárkózott tekintetével és szavaival ellentétben egészen nyíltan fejezi ki az érzelmeit a mozdulataival. *
- Kis, vékony, fehér... kis-vékony-fehér, kis-vékony-fehér...
* Járkál egy keveset fel és alá, míg gondolkozik. *
- Elég sok ilyen van. Ha nem is találni ilyenkor, talán valakinél szárítva akad.
* Szívélyes mosollyal fogadja a kézszorítást. *
- Tehát Kharasshi. Megpróbálom megjegyezni.
* Nem túl jó a nevekben, az az igazság. *
- Szóval. Hacsak a legutóbbi gyógyítódtól nem tudsz szerezni ilyen növénykét, más úton kell járnunk. De az az igazság későre jár. Hol töltöd az éjszakát? Gondolom a fogadók fénye zavaró.
* Egy pillanatig tétovázik. *
- Jómagam szívesebben húzom meg magam éjjelre a pajtákban, amikor hűvősebb az idő. Csak jövök és megyek. Cserébe megjavítok ezt-azt, vagy ellátom az állatokat.
* Vigyorogva megrántja a vállát. *
- Így általában ha észrevesznek sem szólnak miatta. De nem bánom ha kivételesen társaságom akad. Persze ha neked kényelmetlen...
* Máskor dolga végeztével beülne egy ivóba, hogy levezesse a napját, de talán tudna kihozni is valamit maguknak. *
- Mit gondolsz? Aztán nappal kitalálunk valamit a szemedre.
* Békítőleg feltartja a tenyereit, akárha egy nyugtalan lovat próbálna lecsendesíteni. *
- Rendben, rendben. Csak egy kósza gondolat volt.
* Ezért tartja olyan érdekesnek a várost. Annyiféle szerzet megfordul itt, annyiféle motivációval. Most is érdeklődéssel figyeli, vajon a különböző rekaciókat milyen tettel vagy szóval válthatta ki a másiknál.
A zárkózott tekintetével és szavaival ellentétben egészen nyíltan fejezi ki az érzelmeit a mozdulataival. *
- Kis, vékony, fehér... kis-vékony-fehér, kis-vékony-fehér...
* Járkál egy keveset fel és alá, míg gondolkozik. *
- Elég sok ilyen van. Ha nem is találni ilyenkor, talán valakinél szárítva akad.
* Szívélyes mosollyal fogadja a kézszorítást. *
- Tehát Kharasshi. Megpróbálom megjegyezni.
* Nem túl jó a nevekben, az az igazság. *
- Szóval. Hacsak a legutóbbi gyógyítódtól nem tudsz szerezni ilyen növénykét, más úton kell járnunk. De az az igazság későre jár. Hol töltöd az éjszakát? Gondolom a fogadók fénye zavaró.
* Egy pillanatig tétovázik. *
- Jómagam szívesebben húzom meg magam éjjelre a pajtákban, amikor hűvősebb az idő. Csak jövök és megyek. Cserébe megjavítok ezt-azt, vagy ellátom az állatokat.
* Vigyorogva megrántja a vállát. *
- Így általában ha észrevesznek sem szólnak miatta. De nem bánom ha kivételesen társaságom akad. Persze ha neked kényelmetlen...
* Máskor dolga végeztével beülne egy ivóba, hogy levezesse a napját, de talán tudna kihozni is valamit maguknak. *
- Mit gondolsz? Aztán nappal kitalálunk valamit a szemedre.
8572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-10 06:52:20
Üzenet elküldve: 2023-11-10 06:52:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Kharasshira nem ragad át a cinizmusa nyomán támadt vidámság. Az utolsó megjegyzésre pedig csak megfeszül az állkapcsa. Bár a tejszín megsavanyítása és a férgesség okozása valóban csak élc, de a folyóvidéki fakóvérűekkel dúló határvita során pont elég sötét dolgot látott, és igen, cselekedett maga is, hogy az ilyesmi véletlenül se vonjon mosolygást az arcára.
Ez és a kedves gesztus, mellyel a félvér megkínálja azt a mihaszna Bitangot a gyümölccsel, falkavarja az emlékeit. A napot, amikor először találkozott Ydrissell, és a napot, amikor az akkorra már asszonyává lett fakóvérű meggyűlölte.*
- Biztos, hogy nem. *A fogát villantja, mint az ódzkodó vadak, mikor a másik felveti, hogy szerezni kéne belőle. Kizárt. Túl nagy kísértés. Ha újra lenne a közelében belőle, nem biztos, hogy ellen tudna állni. Főleg, hogy most ennyi érzékeny húrt pendített meg már e rövid beszélgetés is.*
- Már egy ideje nem használom. És nem is szándékozom. *A kemény pillantás talán ráébreszti Gwydiont is, hogy a korábbi szavai nem voltak túl szerencsések egy a gyógyulás csúszós sziklafalán felfelé kapaszkodó függő előtt.*
- Kis, vékony szirmú, fehér virág *mondja a javaslatokra.* - Azt hiszem. *Sajnos nem igazán figyelt rá. Ydrissre bízta magát. Csak hagyta, hogy ellássa és nem kérdezősködött a részletek felől.* - Valami olyasmi volt a borogatásban. *Sokáig volt fent a kötés. Ydriss csak estére lengedte levenni, hogy ménél jobban kímélje kímélje Kharasshi a szemét, míg helyrejön.*
- Nyílik az még ilyenkor? *Bizony, az éjszakai fagyok most már egyre gyakrabban borítják dérrel reggelre a mezőket. Kevés virág dacol még ilyenkor is a közelgő évszakkal, mely a szépség kizárólagosságát a hó fehér leplének tartogatja.
~Gwydion Danamar?~ Már épp nyílna a szája a kérdésre, mert nem ismerős neki a név a piactéri cégérekről, de hamar kiderül, hogy a félvér kissé faramuci módon, de végül is magát mutatta be.
Kharasshi elfogadja a felé nyújtott kezet. Cseppet sem zavartatja magát a sár miatt. Mondjuk már ránézésre látszik rajta, hogy nem az az apró ezüstvillával ételt turkáló fajta, hanem olyan, aki maga zsigereli a nyulat, ha úgy van.*
- Kharasshi *viszonozza a bemutatkozást, majd kissé kelletlenül, de végül csak hozzáteszi a családnevet is.* - D'Rake.
*Kharasshira nem ragad át a cinizmusa nyomán támadt vidámság. Az utolsó megjegyzésre pedig csak megfeszül az állkapcsa. Bár a tejszín megsavanyítása és a férgesség okozása valóban csak élc, de a folyóvidéki fakóvérűekkel dúló határvita során pont elég sötét dolgot látott, és igen, cselekedett maga is, hogy az ilyesmi véletlenül se vonjon mosolygást az arcára.
Ez és a kedves gesztus, mellyel a félvér megkínálja azt a mihaszna Bitangot a gyümölccsel, falkavarja az emlékeit. A napot, amikor először találkozott Ydrissell, és a napot, amikor az akkorra már asszonyává lett fakóvérű meggyűlölte.*
- Biztos, hogy nem. *A fogát villantja, mint az ódzkodó vadak, mikor a másik felveti, hogy szerezni kéne belőle. Kizárt. Túl nagy kísértés. Ha újra lenne a közelében belőle, nem biztos, hogy ellen tudna állni. Főleg, hogy most ennyi érzékeny húrt pendített meg már e rövid beszélgetés is.*
- Már egy ideje nem használom. És nem is szándékozom. *A kemény pillantás talán ráébreszti Gwydiont is, hogy a korábbi szavai nem voltak túl szerencsések egy a gyógyulás csúszós sziklafalán felfelé kapaszkodó függő előtt.*
- Kis, vékony szirmú, fehér virág *mondja a javaslatokra.* - Azt hiszem. *Sajnos nem igazán figyelt rá. Ydrissre bízta magát. Csak hagyta, hogy ellássa és nem kérdezősködött a részletek felől.* - Valami olyasmi volt a borogatásban. *Sokáig volt fent a kötés. Ydriss csak estére lengedte levenni, hogy ménél jobban kímélje kímélje Kharasshi a szemét, míg helyrejön.*
- Nyílik az még ilyenkor? *Bizony, az éjszakai fagyok most már egyre gyakrabban borítják dérrel reggelre a mezőket. Kevés virág dacol még ilyenkor is a közelgő évszakkal, mely a szépség kizárólagosságát a hó fehér leplének tartogatja.
~Gwydion Danamar?~ Már épp nyílna a szája a kérdésre, mert nem ismerős neki a név a piactéri cégérekről, de hamar kiderül, hogy a félvér kissé faramuci módon, de végül is magát mutatta be.
Kharasshi elfogadja a felé nyújtott kezet. Cseppet sem zavartatja magát a sár miatt. Mondjuk már ránézésre látszik rajta, hogy nem az az apró ezüstvillával ételt turkáló fajta, hanem olyan, aki maga zsigereli a nyulat, ha úgy van.*
- Kharasshi *viszonozza a bemutatkozást, majd kissé kelletlenül, de végül csak hozzáteszi a családnevet is.* - D'Rake.
8571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-09 17:40:06
Üzenet elküldve: 2023-11-09 17:40:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sötétbarna paripa a külső területek felől érkezik gazdájával, gyalog tempóban. Magas férfi ül rajta csuklyában. A főtér bejáratánál lecsúszik a ló oldalán a talpára érkezve. A védtelen városfal láttán csak hümmög. Végül is ezért fizetik az őrséget, hogy biztonság legyen. A híres szökőkúthoz vezeti a lovát immár gyalogolva az állat mellett. Késő ősz van, de a víz még mindig friss és iható. Gyerekkorából hallott a levegő városáról Artheniorról, de nem volt még szerencséje itt megvetni a lábát. Mivel már alkonyodik ezért nagyon nem bámészkodik, nem mintha hátrányban lenne a sötétben. A méltán hírhedt Pegazus fogadó lesz a következő uti célja. A sötétbarna lovának is kijár lassan a pihenés, friss víz és szalma.*
- Barna neked is elég volt már ugye? *Az egyszerű Barnára keresztelt sötétbarna hátas csak fújtat, mintha egyetértene az elhangzottakkal. Nyugodt tempóban sétálnak a főtértől a fogadó felé, amit remélhetőleg hamar megtalálnak majd.*
- Barna neked is elég volt már ugye? *Az egyszerű Barnára keresztelt sötétbarna hátas csak fújtat, mintha egyetértene az elhangzottakkal. Nyugodt tempóban sétálnak a főtértől a fogadó felé, amit remélhetőleg hamar megtalálnak majd.*
8570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-07 10:42:29
Üzenet elküldve: 2023-11-07 10:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Nem veszi magára a mélységi hangulatát. Honnan is kellene neki tudnia a másik születésének körülményeit. Ha jól tudja, még mindig lehetnek olyanok a fajtájávan, akik nem hagyták el egészen a Mélyt.
Magában alaposan átforgatja a hallott szavakat. Mély elmélkedéséből keserű felsorolás rángatja ki, ami pár másodpercnyi késedelem után, hangosan zengő nevetést vált ki belőle. *
- Igazán érdekelne miképpen viszitek végbe ezeket a gaztetteket.
* Nevetgél még pár sort, majd igyekszik összeszedni magát. Közben megkínálja a lovat a zsebének leghátsó sarkában talált fonnyadt vadalmával. *
- Szóval rozsdagyökér... nem ismerem sajnos. Érdemes volna talán beszerezni belőle egy kevés adagot és megvizsgálni.
* És kipróbálni. Természetesen csak a hatásának alapos ellenőrzése miatt. Minden szer más hatást vált ki kis és nagyobb mennyiségben. Nem kizárt, hogy ennek az egyelőre ismeretlen növénynek van valami igazán hasznos képessége kevéske mennyiségben használva, vagy esetleg más gyógynövényekkel keverve.
Nem ítélkezik, miért is tenné? Nem ismeri a mélységi hátterét. Leszámítva a savanyú tejszínt és a férges jószágokat. És Gwydion is belefeledkezett már néhányszor az ördögvigyor, vagy hodaril használatába, amikor éppen a saját lelkének mélyét vagy a világmindenség titkait akarta felkutatni. Sajnos nem jutott sokra.
Közelebb lép, kényelmetlenül közel, majd nyíltan belebámul a másik arcába. Sajnos a holdfény most nem segít rajta, így próbál úgy helyezkedni, hogy a közeli épület fáklyafénye valamennyire odavilágítson. Néhány pillanatig szótlanul vizsgálódik. *
- Javasolnám, hogy mostanában ne használd ezt a cuccot, ha megoldható. Szabad?
* Udvariasan kérdez, bár választ nem vár, hanem óvatosan megfogja a vállánál fogva a mélységit és a kívánt irányba mozgatja, oda-és vissza, hogy váltakozzon a teljes sötétség a fáklya fényével. Hümment párat.
A pupilla nagysága alig változik. Valószínűleg ez is okozhatja a fényérzékenységet. *
- Ronda dolog ez. Talán a Tymkol vagy a vörölső Krulz olaja segítene levinni a gyulladást. Egy kis Myceil pedig javíthatna a látásodon. Szerencsére ez kifejezetten éjjel nyílik, akár te is megtalálhatod. Ismerős valamelyik?
* Hátrál egy lépést és leül a kút peremére. *
- Nem hiszem hogy ezeket egyszerűen beszerezheted például a piacon. Ha ismersz alkimistát esetleg... De szerencséd van, Gwydion Danamar olykor-olykor füvesemberként is működik a környéken.
* Összeráncolja a homlokát, majd hozzáteszi, sáros kezét nyújtva. *
- Gwydion Danamar az én vagyok, egyébként. És benned kit tisztelhetek?
* Nem veszi magára a mélységi hangulatát. Honnan is kellene neki tudnia a másik születésének körülményeit. Ha jól tudja, még mindig lehetnek olyanok a fajtájávan, akik nem hagyták el egészen a Mélyt.
Magában alaposan átforgatja a hallott szavakat. Mély elmélkedéséből keserű felsorolás rángatja ki, ami pár másodpercnyi késedelem után, hangosan zengő nevetést vált ki belőle. *
- Igazán érdekelne miképpen viszitek végbe ezeket a gaztetteket.
* Nevetgél még pár sort, majd igyekszik összeszedni magát. Közben megkínálja a lovat a zsebének leghátsó sarkában talált fonnyadt vadalmával. *
- Szóval rozsdagyökér... nem ismerem sajnos. Érdemes volna talán beszerezni belőle egy kevés adagot és megvizsgálni.
* És kipróbálni. Természetesen csak a hatásának alapos ellenőrzése miatt. Minden szer más hatást vált ki kis és nagyobb mennyiségben. Nem kizárt, hogy ennek az egyelőre ismeretlen növénynek van valami igazán hasznos képessége kevéske mennyiségben használva, vagy esetleg más gyógynövényekkel keverve.
Nem ítélkezik, miért is tenné? Nem ismeri a mélységi hátterét. Leszámítva a savanyú tejszínt és a férges jószágokat. És Gwydion is belefeledkezett már néhányszor az ördögvigyor, vagy hodaril használatába, amikor éppen a saját lelkének mélyét vagy a világmindenség titkait akarta felkutatni. Sajnos nem jutott sokra.
Közelebb lép, kényelmetlenül közel, majd nyíltan belebámul a másik arcába. Sajnos a holdfény most nem segít rajta, így próbál úgy helyezkedni, hogy a közeli épület fáklyafénye valamennyire odavilágítson. Néhány pillanatig szótlanul vizsgálódik. *
- Javasolnám, hogy mostanában ne használd ezt a cuccot, ha megoldható. Szabad?
* Udvariasan kérdez, bár választ nem vár, hanem óvatosan megfogja a vállánál fogva a mélységit és a kívánt irányba mozgatja, oda-és vissza, hogy váltakozzon a teljes sötétség a fáklya fényével. Hümment párat.
A pupilla nagysága alig változik. Valószínűleg ez is okozhatja a fényérzékenységet. *
- Ronda dolog ez. Talán a Tymkol vagy a vörölső Krulz olaja segítene levinni a gyulladást. Egy kis Myceil pedig javíthatna a látásodon. Szerencsére ez kifejezetten éjjel nyílik, akár te is megtalálhatod. Ismerős valamelyik?
* Hátrál egy lépést és leül a kút peremére. *
- Nem hiszem hogy ezeket egyszerűen beszerezheted például a piacon. Ha ismersz alkimistát esetleg... De szerencséd van, Gwydion Danamar olykor-olykor füvesemberként is működik a környéken.
* Összeráncolja a homlokát, majd hozzáteszi, sáros kezét nyújtva. *
- Gwydion Danamar az én vagyok, egyébként. És benned kit tisztelhetek?
8569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-07 06:53:33
Üzenet elküldve: 2023-11-07 06:53:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Nem kommentálja tovább a megállapítását. Nagyjából a fiú arcára van írva, hogy jól ismeri már kevert fajával kapcsolatos véleményeket. Ehelyett inkább rátérnek arra, ami itt marasztalta a mélységit a mohákat ily jól ismerő félvér társaságában.*
- Persze, hogy volt, ~te féleszű korcs!~ *A mondat végét még időben lenyeli, csak az ingerültség szalad át az amúgy is kemény vonásokon, hogy aztán egy mord szusszanás után elenyésszen.* - A felszínen születtem, mint te. Bár a tűző, déli nap sosem volt kellemes, de nem bántotta a szemem a nappali világosság.
*Gwydionnak igaza van. Kharasshinak kevés dolog esik annyira nehezére, mint segítséget kérni. Egy túlzó vélemény szerint előbb törné le és rágná el az egyik ujját, minthogy ilyesmire vetemedjen. Most is csikorog közben a foga a kelletlenségtől, ez pontosan látszik. Ahhoz, hogy mégis rászánta magát, jócskán köze van, hogy ez a kölyök felkavaróan emlékezteti az öccsére. Rég magányba gubózott már e hatalmas város nyüzsgésében. A félvér pedig jól tudja, a mélységieknek a vérségi kötelék fontos szentség.*
- Szeretünk... *visszhangozza halk morgással.* - Meg szeretünk fakóvérű kisdedeket enni, és a közelünkben megsavanyodik a tejszín meg férges lesz a jószág. Sok mindent hordanak össze rólunk.
*Tudja, hogy egy lényeges kérdésre nem válaszolt, pedig a kölyök rátapintott vele a probléma velejére. Egy olyan dologra, aminek a kiteregetéséhez Kharasshinak kicsit sem fűlik a foga.*
- Rozsdagyökér füstje *préseli ki végül a szavakat.* - Fanyar szagú, erős bódító szer. A Meredély környékén varsa néven emlegetik. *Nem véletlenül. Úgy nyeli el a gondolatokat, mint a varsa az apróhalat. Ezért is ragaszkodott hozzá. A többi szer sokszor csak felerősítette a kínzó érzéseket, víziókkal gyötörte, feltúrta az emlékeit, mint az iszapot. De ő csak felejteni arat. Tompa semmibe merülni, amíg egyszer nem ébred fel belőle.* - A mélységiek szeme érzékenyebb rá. Még pár hónap, és valószínűleg megvakít. *Megfeszül az állkapcsa, a kimondott szavak után. Nem próbál kimosakodni a szégyenteljes gyengeség mocskából. Pont elég hosszan kapaszkodott a tagadásba.*
- Minden erősebb fény vakít. A holdaké nem. Az *felpillant az égre, mert ez neki is csak most tűnik fel* - nem bántja.
*Közelebb lép, hogy a másik megnézhesse a szemét. A tág pupilla mellett feltűnhet, hogy a szeme fehérje inkább szürkés árnyalatú és itt-ott rozsdaszín elszíneződéssel futnak át rajta az apró erek.*
*Nem kommentálja tovább a megállapítását. Nagyjából a fiú arcára van írva, hogy jól ismeri már kevert fajával kapcsolatos véleményeket. Ehelyett inkább rátérnek arra, ami itt marasztalta a mélységit a mohákat ily jól ismerő félvér társaságában.*
- Persze, hogy volt, ~te féleszű korcs!~ *A mondat végét még időben lenyeli, csak az ingerültség szalad át az amúgy is kemény vonásokon, hogy aztán egy mord szusszanás után elenyésszen.* - A felszínen születtem, mint te. Bár a tűző, déli nap sosem volt kellemes, de nem bántotta a szemem a nappali világosság.
*Gwydionnak igaza van. Kharasshinak kevés dolog esik annyira nehezére, mint segítséget kérni. Egy túlzó vélemény szerint előbb törné le és rágná el az egyik ujját, minthogy ilyesmire vetemedjen. Most is csikorog közben a foga a kelletlenségtől, ez pontosan látszik. Ahhoz, hogy mégis rászánta magát, jócskán köze van, hogy ez a kölyök felkavaróan emlékezteti az öccsére. Rég magányba gubózott már e hatalmas város nyüzsgésében. A félvér pedig jól tudja, a mélységieknek a vérségi kötelék fontos szentség.*
- Szeretünk... *visszhangozza halk morgással.* - Meg szeretünk fakóvérű kisdedeket enni, és a közelünkben megsavanyodik a tejszín meg férges lesz a jószág. Sok mindent hordanak össze rólunk.
*Tudja, hogy egy lényeges kérdésre nem válaszolt, pedig a kölyök rátapintott vele a probléma velejére. Egy olyan dologra, aminek a kiteregetéséhez Kharasshinak kicsit sem fűlik a foga.*
- Rozsdagyökér füstje *préseli ki végül a szavakat.* - Fanyar szagú, erős bódító szer. A Meredély környékén varsa néven emlegetik. *Nem véletlenül. Úgy nyeli el a gondolatokat, mint a varsa az apróhalat. Ezért is ragaszkodott hozzá. A többi szer sokszor csak felerősítette a kínzó érzéseket, víziókkal gyötörte, feltúrta az emlékeit, mint az iszapot. De ő csak felejteni arat. Tompa semmibe merülni, amíg egyszer nem ébred fel belőle.* - A mélységiek szeme érzékenyebb rá. Még pár hónap, és valószínűleg megvakít. *Megfeszül az állkapcsa, a kimondott szavak után. Nem próbál kimosakodni a szégyenteljes gyengeség mocskából. Pont elég hosszan kapaszkodott a tagadásba.*
- Minden erősebb fény vakít. A holdaké nem. Az *felpillant az égre, mert ez neki is csak most tűnik fel* - nem bántja.
*Közelebb lép, hogy a másik megnézhesse a szemét. A tág pupilla mellett feltűnhet, hogy a szeme fehérje inkább szürkés árnyalatú és itt-ott rozsdaszín elszíneződéssel futnak át rajta az apró erek.*
8568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
8567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A kapun belépve határozottan egyenes irányba indul.*
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
8566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
8565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 13:12:35
Üzenet elküldve: 2023-11-04 13:12:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Ha lenne annyi sütnivalója, bizonyára meg kellene rettenie, de bizony hogy nincsen. Szelíd, naiv gondolatai között még a csírája sincs az óvatosságnak.
Legalább a ló kedveli.
A nyeregben ülő gazdája viszont úgy látszik, nem túl érdeklődő a szerteágazó magyarázatára. Mégis itt marad, sőt kérdez. Egyből jobb színben látja a világot, napsugaras mosolyra húzza a száját a kezdődő sötétedésben. *
- Kedvelem az embereket. Izgalmas, ha sokan vannak kis helyen, bár egy idő után fárasztó. Ha elegem van, visszamegyek.
* Hüvelyujjával a távolban megbúvó erdők felé bök. *
- De a zöld mindig hiányzik. Ezért hát arra gondoltam... nos, látod.
* Sáros mancsával büszkén megpaskolja a kút szélét. Akárki akármit mondhat, de lett valami bája a művének.
A ló mostanra egészen belemelegedett a dédelgetésbe, barátságosan belecsippent a kócos sörénybe, ki is szakítva pár szálat. Fintorogva megvakargatja a helyét. *
- Ez nem volt túl szép.
* Komolytalanul megdorgálja, megkocogtatva minden egyes szónál az állat homlokát. A lovas nincs elragadtatva a kibontakozó jelenettől, mogorván rendreutasítja hátasát, mire kap egy fél sanda pillantást Gwydiontól. A morc fickó úgy dönt, elteszi a zavaró fegyvert és egy magasságba kívánkozik vele, ami nem rossz döntés, tekintve hogy már sajog a nyaka a felfelé bámulástól. *
- Gyógyító gazo... ah, igen, mondhatni.
* Zavartan megvakargatja a feje tetejét, csinos kis dagonyacsíkot hagyva a hajában. Elgondolkozva mustrálja a férfit, azon elmélkedve, vajon mi zavarja annyira a másikat. Mert nyilvánvalóan nehezére esik vele beszélni, mégis itt van. *
- Talán megsérültél?
* Érdeklődik udvariasan, szemeivel pásztázva a lehetséges sebek után. Nem lát semmi különöset, nagyon is egészségesnek tűnik a fickó. Leszámítva a hangulatát.
Talán itt a hiba? *
- Kedélyjavításra jó az orbáncfű, az ördögvigyor. Ha nyugalomra vágysz, jó a Cythne álma, vagy helyette a citromfű.
* Sorolja, ujjain számolva az elhangzó növényneveket. Várakozó, lelkes pillantással figyeli a reakciót, vajon szerinte melyik enyhíthetné a másik nyilvánvaló rosszkedvét. *
* Ha lenne annyi sütnivalója, bizonyára meg kellene rettenie, de bizony hogy nincsen. Szelíd, naiv gondolatai között még a csírája sincs az óvatosságnak.
Legalább a ló kedveli.
A nyeregben ülő gazdája viszont úgy látszik, nem túl érdeklődő a szerteágazó magyarázatára. Mégis itt marad, sőt kérdez. Egyből jobb színben látja a világot, napsugaras mosolyra húzza a száját a kezdődő sötétedésben. *
- Kedvelem az embereket. Izgalmas, ha sokan vannak kis helyen, bár egy idő után fárasztó. Ha elegem van, visszamegyek.
* Hüvelyujjával a távolban megbúvó erdők felé bök. *
- De a zöld mindig hiányzik. Ezért hát arra gondoltam... nos, látod.
* Sáros mancsával büszkén megpaskolja a kút szélét. Akárki akármit mondhat, de lett valami bája a művének.
A ló mostanra egészen belemelegedett a dédelgetésbe, barátságosan belecsippent a kócos sörénybe, ki is szakítva pár szálat. Fintorogva megvakargatja a helyét. *
- Ez nem volt túl szép.
* Komolytalanul megdorgálja, megkocogtatva minden egyes szónál az állat homlokát. A lovas nincs elragadtatva a kibontakozó jelenettől, mogorván rendreutasítja hátasát, mire kap egy fél sanda pillantást Gwydiontól. A morc fickó úgy dönt, elteszi a zavaró fegyvert és egy magasságba kívánkozik vele, ami nem rossz döntés, tekintve hogy már sajog a nyaka a felfelé bámulástól. *
- Gyógyító gazo... ah, igen, mondhatni.
* Zavartan megvakargatja a feje tetejét, csinos kis dagonyacsíkot hagyva a hajában. Elgondolkozva mustrálja a férfit, azon elmélkedve, vajon mi zavarja annyira a másikat. Mert nyilvánvalóan nehezére esik vele beszélni, mégis itt van. *
- Talán megsérültél?
* Érdeklődik udvariasan, szemeivel pásztázva a lehetséges sebek után. Nem lát semmi különöset, nagyon is egészségesnek tűnik a fickó. Leszámítva a hangulatát.
Talán itt a hiba? *
- Kedélyjavításra jó az orbáncfű, az ördögvigyor. Ha nyugalomra vágysz, jó a Cythne álma, vagy helyette a citromfű.
* Sorolja, ujjain számolva az elhangzó növényneveket. Várakozó, lelkes pillantással figyeli a reakciót, vajon szerinte melyik enyhíthetné a másik nyilvánvaló rosszkedvét. *
8564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 10:51:30
Üzenet elküldve: 2023-11-04 10:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*A kölyök nem retten meg Kharasshitól, ami már magában gyanakvón szűkíti a mélységi tekintetét. Amikor amaz hátratolja a csuklyát, önkéntelenül áthelyezi a testsúlyát, amitől a hátasa is lép egyet hátra. ~Yram~
Felkavaró a hasonlóság. Mintha a sors némi fricskával formába öntötte volna, ahogy fivére az emlékeiben élt. Még az az átkozott hátas is hitetlenkedve nyújtja a nyakát felé, hogy megszaglássza. Igaz, hogy az valószínűleg már elüt, de a becéző abajgatással hamar lekenyerezi az állatot a fehér hajú kölyök.
Aztán jön a bő lére eresztett magyarázat, amire Kharasshi csak mordan horkant egyet. Ydriss is pont ilyen volt. Abba a koszlott viskóba is egyre-másra csempészte be a giz-gazokat. Kitakarított, ablakot tárt, Kharasshi hiába húzta be akárhányszor a spalettákat. Mostanra persze a hely visszavedlett ugyanazzá a dohos, barátságtalan lakká, ahogy a mélységi birtokba vette.*
- Ez egy város. Ha ennyire nem tetszik a kő, mit keresel itt?
*A hangja csikorog és morog, mint egy távoli hegyomlás, ami fákat fordít ki a helyükről. De ezt némileg ellensúlyozza, a mén szertelen oktondisága, ahogy orrát puhatolózva odanyomva elkezdi legelni a kölyök fehér tincseit. Kharasshi csak rezignáltan sóhajt és elengedi az elrettentő hatás utolsó morzsáit is.*
- Nyughass már, te hígagyú *húzza el a kantárt, aztán elteszi a kardját és leszáll a nyeregből. Egy taszítással arrébb tessékeli a lovat.*
- Értesz más növényekhez is? Gyógyító *int a kezével, mint aki nem találja a helyes kifejezést* - gazokhoz *szűri a foga közt, mint valami káromlást, pedig az ő törzse is használt ilyeneket. Ő viszont nem nagyon konyított az ilyesmihez soha.*
*A kölyök nem retten meg Kharasshitól, ami már magában gyanakvón szűkíti a mélységi tekintetét. Amikor amaz hátratolja a csuklyát, önkéntelenül áthelyezi a testsúlyát, amitől a hátasa is lép egyet hátra. ~Yram~
Felkavaró a hasonlóság. Mintha a sors némi fricskával formába öntötte volna, ahogy fivére az emlékeiben élt. Még az az átkozott hátas is hitetlenkedve nyújtja a nyakát felé, hogy megszaglássza. Igaz, hogy az valószínűleg már elüt, de a becéző abajgatással hamar lekenyerezi az állatot a fehér hajú kölyök.
Aztán jön a bő lére eresztett magyarázat, amire Kharasshi csak mordan horkant egyet. Ydriss is pont ilyen volt. Abba a koszlott viskóba is egyre-másra csempészte be a giz-gazokat. Kitakarított, ablakot tárt, Kharasshi hiába húzta be akárhányszor a spalettákat. Mostanra persze a hely visszavedlett ugyanazzá a dohos, barátságtalan lakká, ahogy a mélységi birtokba vette.*
- Ez egy város. Ha ennyire nem tetszik a kő, mit keresel itt?
*A hangja csikorog és morog, mint egy távoli hegyomlás, ami fákat fordít ki a helyükről. De ezt némileg ellensúlyozza, a mén szertelen oktondisága, ahogy orrát puhatolózva odanyomva elkezdi legelni a kölyök fehér tincseit. Kharasshi csak rezignáltan sóhajt és elengedi az elrettentő hatás utolsó morzsáit is.*
- Nyughass már, te hígagyú *húzza el a kantárt, aztán elteszi a kardját és leszáll a nyeregből. Egy taszítással arrébb tessékeli a lovat.*
- Értesz más növényekhez is? Gyógyító *int a kezével, mint aki nem találja a helyes kifejezést* - gazokhoz *szűri a foga közt, mint valami káromlást, pedig az ő törzse is használt ilyeneket. Ő viszont nem nagyon konyított az ilyesmihez soha.*
8563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-03 13:15:49
Üzenet elküldve: 2023-11-03 13:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Továbbra is gondtalanul rendezgeti a növényeit a kövek között. Szinte dudorászni támad kedve. Néhányan elhaladnak mellette a téren, de mivel egyik sem szólítja, vagy egyáltalán közelíti meg őt, ő sem foglalkozik velük igazán. Talán észre sem veszik őt az alkony utáni félsötétben.
Az utolsó mohapárnák egyikét gyömöszöli be az egyik résbe, amikor sebesen közeledő patakopogás zaja üti meg a fülét, ami valahogy nem egészen odavaló. Főleg hogy közeledni hallja.
Már csak egy minden lében kanál városőr hiányozna neki, aki úgysem értené meg az ő rögtönzött művészetét.
Apró kavicsok hada koppan a hátán, amit a súlyos paták vernek fel. Szép nyugodtan felegyenesedik guggolás közben és válla felett hátrafordulva szemügyreveszi a barátságtalan idegent.
Elkerekednek a szemei a rászegezett fegyver láttán, azért enyhe túlzásnak érzi. A jókora kard pengéjén végigszaladnak a szemei, hogy megtalálják a gazdáját. *
- Üdv.
* Nyugodt, gondtalan hangon szólal meg, felfedezve magának a nyeregben ülő komor pillantású férfit. *
- Mohát telepítek a kútra.
* Feleli egyszerűen, mintha teljesen hétköznapi, magától értetődő cselekedet volna. Hátratolja a csuklyát, hogy jobban lathassa őt a másik. Sáros kezeit nemtörődöm módon megtörli a nadrágja hátuljában, majd közelebb lép, hogy a termetes hátas megszagolhassa. Ujjaival megcirógatja a lágy orrot és értelmetlen bolondságokat dünnyög az állatnak. *
- Tudod, felszívják a felesleges vizet. És kellett ide valami zöld. Túl sok a kő.
* Egészíti ki a magyarázatát sietve, mivel jóformán el is feledkezett az eredeti problémáról és a kardról. Belelendül és elsorol egy rakás mohafajtát emellé, ékesszólóan ecsetelve egyes példányok előfordulasi helyeit és a vízháztartásra gyakorolt jótékony hatásukat.
Úgy gondolván, hogy kellőképpen kielégítette a látogatója kíváncsiságát, mosolyog és figyelmét a ló üstökében éktelenkedő száraz falevél eltávolításának szenteli. *
* Továbbra is gondtalanul rendezgeti a növényeit a kövek között. Szinte dudorászni támad kedve. Néhányan elhaladnak mellette a téren, de mivel egyik sem szólítja, vagy egyáltalán közelíti meg őt, ő sem foglalkozik velük igazán. Talán észre sem veszik őt az alkony utáni félsötétben.
Az utolsó mohapárnák egyikét gyömöszöli be az egyik résbe, amikor sebesen közeledő patakopogás zaja üti meg a fülét, ami valahogy nem egészen odavaló. Főleg hogy közeledni hallja.
Már csak egy minden lében kanál városőr hiányozna neki, aki úgysem értené meg az ő rögtönzött művészetét.
Apró kavicsok hada koppan a hátán, amit a súlyos paták vernek fel. Szép nyugodtan felegyenesedik guggolás közben és válla felett hátrafordulva szemügyreveszi a barátságtalan idegent.
Elkerekednek a szemei a rászegezett fegyver láttán, azért enyhe túlzásnak érzi. A jókora kard pengéjén végigszaladnak a szemei, hogy megtalálják a gazdáját. *
- Üdv.
* Nyugodt, gondtalan hangon szólal meg, felfedezve magának a nyeregben ülő komor pillantású férfit. *
- Mohát telepítek a kútra.
* Feleli egyszerűen, mintha teljesen hétköznapi, magától értetődő cselekedet volna. Hátratolja a csuklyát, hogy jobban lathassa őt a másik. Sáros kezeit nemtörődöm módon megtörli a nadrágja hátuljában, majd közelebb lép, hogy a termetes hátas megszagolhassa. Ujjaival megcirógatja a lágy orrot és értelmetlen bolondságokat dünnyög az állatnak. *
- Tudod, felszívják a felesleges vizet. És kellett ide valami zöld. Túl sok a kő.
* Egészíti ki a magyarázatát sietve, mivel jóformán el is feledkezett az eredeti problémáról és a kardról. Belelendül és elsorol egy rakás mohafajtát emellé, ékesszólóan ecsetelve egyes példányok előfordulasi helyeit és a vízháztartásra gyakorolt jótékony hatásukat.
Úgy gondolván, hogy kellőképpen kielégítette a látogatója kíváncsiságát, mosolyog és figyelmét a ló üstökében éktelenkedő száraz falevél eltávolításának szenteli. *
8562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-03 07:12:39
Üzenet elküldve: 2023-11-03 07:12:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//érintőlegesen Naraekh és Yaremoor//
*A szeme nem jött teljesen helyre. Még mindig eléggé bántja a nappali fény, így az ébren töltött óráit egyre inkább éjszakára tolja. Biztos sokat segítene, ha kezelné, ahogy Ydriss mondta, de nem jegyezte meg a növény nevét. Őszintén szólva nem sejtette, hogy asszonya csupán addig marad, mint egy kósza álom. Néha eltűnődik, nem az volt-e csak valóban.
Néha kijár még a tisztásra ahhoz a sírhoz, ami nem rejt tetemet, csupán emlékeket. Az igazán rossz napjain valahogy megnyugtatja. Közeleg a tél, s ilyenkor mindig egyre nehezebben viseli az egyedüllétet. Magára maradt végül teljesen, ahogy a vétkei kirótták rá. A büntetés súlya az egyetlen, ami otthonos öleléssel fonja körbe, hisz egyedüli társa immár.
Szürkéje horkantása jelzi, hogy nem ő az egyetlen, aki ezen az órán erre poroszkál. Megállítja a hátast. Csupán savószín pillantása követi a kettőst. A pökhendi hímet a lovon, s a mellette fél pár lábbeliben igyekvő nőstényt, aki szinte kúszik inkább lelkében. Térden, hason, akárhogy, ahogy az alázat megkívánja. Fintor suhan át Kharasshi ajkán, aztán megböki sarkával a Bitang véknyát, hogy tovább induljanak.
A szökőkútnál matató alak láttán viszont már megvillantja a fogát. Még csak az kéne, hogy valami Sa'Tereth fattya megmérgezze a vizet! Megrúgatja a lovat, s már vonja is elő a kissé már fényét vesztett pallost. A vasalt paták szinte szikrát vetnek a kövezeten, ahogy az utolsó pillanatban mégis megálljra hőköl. Az a kölyök... Mintha csak az öccsét látná egy pillanatra.*
- Te meg mit művelsz itt? *csikorogja és alaposabban is szemügyre veszi a csuklyást.*
//érintőlegesen Naraekh és Yaremoor//
*A szeme nem jött teljesen helyre. Még mindig eléggé bántja a nappali fény, így az ébren töltött óráit egyre inkább éjszakára tolja. Biztos sokat segítene, ha kezelné, ahogy Ydriss mondta, de nem jegyezte meg a növény nevét. Őszintén szólva nem sejtette, hogy asszonya csupán addig marad, mint egy kósza álom. Néha eltűnődik, nem az volt-e csak valóban.
Néha kijár még a tisztásra ahhoz a sírhoz, ami nem rejt tetemet, csupán emlékeket. Az igazán rossz napjain valahogy megnyugtatja. Közeleg a tél, s ilyenkor mindig egyre nehezebben viseli az egyedüllétet. Magára maradt végül teljesen, ahogy a vétkei kirótták rá. A büntetés súlya az egyetlen, ami otthonos öleléssel fonja körbe, hisz egyedüli társa immár.
Szürkéje horkantása jelzi, hogy nem ő az egyetlen, aki ezen az órán erre poroszkál. Megállítja a hátast. Csupán savószín pillantása követi a kettőst. A pökhendi hímet a lovon, s a mellette fél pár lábbeliben igyekvő nőstényt, aki szinte kúszik inkább lelkében. Térden, hason, akárhogy, ahogy az alázat megkívánja. Fintor suhan át Kharasshi ajkán, aztán megböki sarkával a Bitang véknyát, hogy tovább induljanak.
A szökőkútnál matató alak láttán viszont már megvillantja a fogát. Még csak az kéne, hogy valami Sa'Tereth fattya megmérgezze a vizet! Megrúgatja a lovat, s már vonja is elő a kissé már fényét vesztett pallost. A vasalt paták szinte szikrát vetnek a kövezeten, ahogy az utolsó pillanatban mégis megálljra hőköl. Az a kölyök... Mintha csak az öccsét látná egy pillanatra.*
- Te meg mit művelsz itt? *csikorogja és alaposabban is szemügyre veszi a csuklyást.*
8561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 21:12:43
Üzenet elküldve: 2023-11-01 21:12:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Nos, Antos Pantos unja már a gyaloglást. Szívesen venne már egy fürdőt.
Szerencsére már a főtéren jár.
~Igaz most nem kell kerülgetni senkit, hisz este van.~
Gyorsabban szedi erre a lábait, de nem a fogadó felé.
Célja most a szökőkút, el is gyalogol ahhoz. Nem a tükörképét akarja meglesni benne, inkább mosakodni szeretne. Mikor odaér a szökőkúthoz úgy dönt, hogy megmossa gyorsan a kezeit és az arcát. Mielőtt elindulna a fogadó irányába, merít egy maréknyi vizet a két kezébe, s hátra fésüli vele a haját.
Elindul a fogadó felé, utoljára néz hátra a szökőkútra, hogy még utoljára lásson egy kis vízsugarat eme mágikus kútból. Utolsó gondolata a következő, mikor ez végül megtörténik.*
~ Nem szeretem mikor az emberek mágiát használnak a két kezük helyet, de ez szép. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.02 22:08:46, a következő indokkal:
-ba,-be,-ban,-ben, érdemes ezt átismételni, utána olvasni. Nem meglássa, hanem meglátja. Játéktéri jelölések nem megfelelő használata.
Szerencsére már a főtéren jár.
~Igaz most nem kell kerülgetni senkit, hisz este van.~
Gyorsabban szedi erre a lábait, de nem a fogadó felé.
Célja most a szökőkút, el is gyalogol ahhoz. Nem a tükörképét akarja meglesni benne, inkább mosakodni szeretne. Mikor odaér a szökőkúthoz úgy dönt, hogy megmossa gyorsan a kezeit és az arcát. Mielőtt elindulna a fogadó irányába, merít egy maréknyi vizet a két kezébe, s hátra fésüli vele a haját.
Elindul a fogadó felé, utoljára néz hátra a szökőkútra, hogy még utoljára lásson egy kis vízsugarat eme mágikus kútból. Utolsó gondolata a következő, mikor ez végül megtörténik.*
~ Nem szeretem mikor az emberek mágiát használnak a két kezük helyet, de ez szép. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.02 22:08:46, a következő indokkal:
-ba,-be,-ban,-ben, érdemes ezt átismételni, utána olvasni. Nem meglássa, hanem meglátja. Játéktéri jelölések nem megfelelő használata.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656