//Második szál//
// Vörös és Fekete //
- Hm… *Elsőként ennyi a válasza a felmerülő kérdésre és láthatóan ízlelgeti magában a valódi feleletet. Pedig a kérdés nem volt bonyolult, igazából csak annak ellenőrzése, amit korábban elmondott. A tengerről való elmélkedései hosszúak szoktak lenni és olyan mély gondolatokat mozgatnak meg a fejében, amelyek egyébként semmiféle hasonló helyzetben nem szoktak előtörni. Ő csak cselekszik, ahogy jónak látja, éli az életét, mert nem akar nyugton maradni, de nem fűz ezekhez bölcsességeket.*
- Igen, azt hiszem igen. Tudod, ha kardot fogsz a kezedben és tudod, hogy képes vagy úgy forgatni, hogy az a javadra váljon, ha ismered a technikáját az emberi lelkek gyors kioltásának, annak, hogy miként kell egy erszényt leemelni egy övről, anélkül, hogy azt észrevegyék, és ha ismered az emberek befolyásának mesterségét, akkor magabiztosnak érzed magad. Sérthetetlennek, mint, aki önmagában képes lenne eltolni egy hegyet. De, amint ott vagy a tengeren, amely kénye kedve szerint dobál, vagy a mélybe vet, s feletted az ezernyi csillag tanúskodik arról, hogy apró kis porszem vagy a hatalmas sivatagban, akkor rájössz mi vagy igazából a világban. És az nem sok. De ne érts félre, ez nem rossz érzés. Ez az, ami visszaránt a valóságba. *Mosolyodik el a hosszas monológ végén. Tisztában van szavai súlyával, azzal, hogy olyan tevékenységeiről adott számot egy bizonytalan léleknek, amelytől az futni tudna, meg is értené, ha ezt tenné, de ez pontosan az a helyzet, amikor előrébb valónak tartja a saját őszinteségét. Arról nem is szólva, hogy bár nem tartja magát olyan kiváló emberismerőnek, de Seju rágyakorolt hatása miatt, nem tart attól, hogy a lány az őrökhöz futna.*
- Ezt csak akkor tudhatod meg, ha már ott vagyunk. A haszon ne tartson vissza, az élet lényege, hogy minél többet láss belőle, vagy nem? *Szinte indulásra készen pattan fel a helyéről és teszi csípőre a kezét, ő is a téren levőket lesi és csak akkor fordul a lány felé, szája sarkában egy apró fél mosollyal, amikor a különösen hangzó kérdés vége megüti a fülét. Ez ügyesebb manőverrel kerüli meg a kérdésre adandó választ, elmulasztva ezzel, hogy megnyugtassa a lányt a szándékairól.*
- Mindegy minek nevezzük a felvetésem, vagy az indíttatásom, a fontosabb kérdés inkább az, hogy, ha most nem tartasz velem, megbánnád-e később?