Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.79 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 412 (8221. - 8240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

8240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:40:12
 ÚJ
>Tökvirág Alesian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Pajtás daloljunk//

- Ezt jó tudni. Evés után muszáj lesz vennem egy fürdőt, mert ez a hideg kikészít.* A nyálas kéz általában nem szokott bejönni senkinek. Ahogy a szőke emberke arcára pillant kiderül, hogy neki sem, és ezen az ábrázatán jót vihog megint csak.*
- Ahogy neked tetszik.* Nem szokott ragaszkodni a neve használatához. Kissé kíváncsi is, hogy ezt hallva hogyan fogja majd nevezni a szerzetes. Minden bizonnyal egy korosztály lehet ez a kettő, mert másfajú szemmel is fiatalnak tűnhet Alesian, ahogy Zeekx sem látszik éppen nagyon öregnek. A szél továbbra sem a barátjuk. Ezekben a szűk utcákban csak még inkább keresztül tud fújni rajtuk.*
- A levegő városa.* Tesz egy megjegyzést miközben prüszköl egyet a felkavart por miatt. Ha azt az embert ennyire bántja az idő, akkor el lehet képzelni, hogy a kicsi most miként érezheti magát. Megpróbálja a kis csuklyáját a fejébe húzni, de akkor azt tartania kell, így pedig a keze fázik. Szóval inkább felhagy ezzel. Haját csak úgy borzolja a szél, de az még nem zavarná úgy mint az a tény, hogy az ő szépséges fülecskéi majd lefagynak. A beszéd legalább eltereli a figyelmét valamennyire, de még így is sokat sziszeg a hideg miatt.*
- Igazán? Úgy tűnik, hogy te is magamfajta világjáró vagy akkor. Lihanech szép város azt ne hagyd ki sémiképpen sem! Ahogy mondod, arrafelé sok a fürdő, a fürdőkben meg sok a szép lány.* Ábrándozik egy kicsit. A térre kiérve már nem kell sokat menniük. Megpróbáltatásaik hamarosan a végére érnek majd. Sajnos ez a tér jó nagy játszótere a szélnek. Egy hirtelen támadt erősebb széllökés fel is borítja a könnyű csontozatú tündért. Ezen úgy meglepődik, hogy ott marad ülve a kövön, mert pont a párnázott valagára érkezett.*
- Mocskos szél! Te tündérek átka! Phe!* Köp ki a kövezetre, mintha ezzel bármit is elérhetne.*
- Remélem mihamarabb elérjük azt a fogadót.* Tápászkodik fel, hogy folytathassák útjukat tovább.*


8239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:08:56
 ÚJ
>Weprukty Caightment avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

Sok-sok vándorlás után meglátva a várost és annak dicsőítő szobrát. Ami jelképezi az utolsó túlélőt ki küzdött az orkok ellen. Viszont nem nagyon tudott erre és körülötte lévő dolgokra figyelni, mert az utazás során elfogyott a whiskey. A főtéren található szökőkútban meglátta a kristálytiszta vizet, és a nagy szomjúság hevében nyakig merült a varázslatos kútban, ami azonban mágiával bír melyben a víz azonnal pótlódik. A kiszáradástól most már megmenekülve körültekintett, hogy mégis hova került. Meglátta hogy a város körül nem található fal ami védené a várost minden ellenségtől. Majd a városban körültekintve lepihent a Pegazus fürdőházban és kipehente a sok vándorlás fáradalmait.


8238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-04 14:54:19
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Keveset tevő mindennapjai végét jelezheti az az elszántság, amivel most a főtér szélén találja magát; az a fogcsikorgatóan sok idő mindenféle előrehaladás nélkül lehet, hogy már a múlté lesz! Ezen útra igyekezett higiéniai helyzetben a legjobban előkészülni; a Pegazus fürdőházát kihasználva, testét-lelkét kipihenve, haját majdnem a hajhagymák kiirtásáig tisztította és fésültette, élettel teli szeme alatt a táskák már csak átlagos méretük felében próbáltak feltűnést kelteni, és köpenyét kimostatva, kellemes illatot árasztva magából böngészi két kezében azt a papírost, mi nem messze a városon kívülre hívja, hogy ha minden jól alakul, agyvérzés nélkül tölthesse ben további idejét, otthonihoz hasonló gazdaságban, csöndben, és békességben. Ha minden rendben megy, persze.
Nem is húzza tovább az időt, jókedvben dudorászva kezd el bandukolni Arthenioron kívülre, keresve annak a bizonyos kúriának a tulajdonosait.*


8237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:08:26
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Régi dalt dünnyög szakálla alatt, az óvatlan fülnek akár versnek is tűnhetne. Sosem jeleskedett különösebben az énekben. Hiányossága ez, ahogy a humor is. Noha egyiket sem veti meg, mívelni aligha képes. Egy-két viccet megjegyzett ugyan, de legalább annyira vannak fából, mint a kordé alatta.
Óvatosan helyezi irányba a szekeret, s kanyarodik rá a Templom felé vezető útra. A reggeli órák ellenére szép számmal vannak itt a főtéren, ő pedig nem óhajtja az artheniori tartózkodását azzal kezdeni, hogy áthajt valakin a kordéval. Ki tudja, talán hamarost felelni fog ezért az emberekért. Pásztorként, kardként... Ez a leghőbb vágya. A Mágustorony komor magánya után igenis ínyére van a társaság.*



8236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-30 00:57:54
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 817
OOC üzenetek: 1350

Játékstílus: Vakmerő

// Nyílt - Hagrar //

* Hamar feltűnik neki, hogy az ork nem olyan barátságos, mint ő – vagy legalábbis ahogy képzeli magát. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy amaz egyből hajítóbárdja felé nyúl. Ez természetesen nincs ínyére az óriásnak, azonban megannyi érv szól az ellen, hogy ő is hasonlóképpen tegyen, úgyhogy egyelőre kivár és nyugodt marad. Ez talán az orkot is jobb belátásra bírja, aki így nem öleti meg magát Arthenior főterén.
A lekezelő hangnem bizonyára zavarná az óriást, ha felismerné azt. Ennek hiányában azonban csak közömbösen felel az ork kérdéseire. *
– Há' én vagyok a Morwon. Folyón innét úgy ismörnek, mint a Morwon, a legiszákosabb óriás, aki hegyeket emel és élőhalóktól óvja a fődet! Folyón tú' meg… * Megbirizgálja méretes szakállát, majd vállat von. * Há' ott is. * Mondja mindezt szerényen, aztán felnevet. *
– Úgy nézek tán ki, mint egy városi őr?! * Kérdezi, de azért a biztonság kedvéért le is néz aranyszín páncéljára. Nem mintha tudná, hogy néz ki egy városőr. Csak feltételezni tudja, hogy a talpig páncélban rohangáló vörös köpenyes népekre gondol az ork – olyanra, mint rég elvesztett legjobb barátjára, KisMorwra. Valószínűleg azért is tűnik Morwon számára olyan nevetségesnek az a lehetőség, hogy városőr legyen, mert KisMorw volt az egyetlen városőr, akit valaha ismert. Róla pedig sok minden elmondható volt, csak az nem, hogy külsőségeiben Morwonra hasonlítson. Meg is említi barátnője nevét, hiszen még az sem kizárt, hogy épp az ork által találja meg őt. *
– De ismörök ám egy városi őrt, Morwon vót a neve nekije is, csak osztán… * Kissé elszomorodik a hangja. * Elvesztettem valahó'. * Aztán egy ideig elhallgat. Az orkot valószínűleg nem nagyon érdekli az óriás búslakodása, ellenben valami ork hordák, égő szemek és egyéb marhaságok érdeklik. Azok meg épp Morwont nem hozzák lázba, már amíg maradnak a pusztában és nem a város (mágikus) falait döngetik. Amíg az ork ezekről a dolgokról beszél, Morwon azon morfondírozik, hogyan nem fogy el soha a víz a háttérben patakzó szökőkútból. Persze óriásunk általában az ennél sokkal egyszerűbb problémákra sem talál megoldást, ezért is kardforgató (és kocsmatöltelék) lett belőle és nem tudós. Ennek ellenére szeret az élet nagy kérdésein gondolkodni. Elmélkedését azonban hamar felfüggeszti, mivel az agyaras egyszer csak változtat helyzetén és még fegyverét is előveszi. Nem éppen támadásra utalnak mozdulatai, de valami mégsem tetszik Morwonnak, ezért most már ő is kardjának markolatára teszi jobb kezét, biztos, ami biztos alapon.
Azzal még ki tudna békülni, ha az ork csak úgy itt hagyná és mind a ketten folytatnák útjukat, akármerre is. Azonban az óriás-koponyákat mégsem hagyhatja figyelmen kívül. *
– Nem tetszik, amiket mondol, orkfajzat! Vigyázz, mer' nem egy zöldbőrűt pusztított má' el Tar'khog! * Morwont rendkívül nehéz kihozni a sodrából, amit egyesek akár a gyengeség jeleként is értelmezhetnek. Most sem borult még el az agya – sőt a témához mérten egészen nyugodt a hangja –, de az elmúlt hónapokban alighanem ez a pillanat áll a legközelebb ahhoz az állapothoz, amit egy halandó sem szeretne megtapasztalni. *



8235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:54:57
 ÚJ
>Hagrar Kwor'ash Woriak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt-Morwon//

*Szinte ki se ért a fogadóból, már-már fellélegzett mikor ismét csapódik az ajtó. Hegyes fülei megrebbennek ahogy csapódik mögötte az ajtó. Akaratlanul is a hajítóbárd után nyúl, de nem dobja még. Fejét oldalasan fordítja, hogy a mögötte lévőt a szeme sarkából láthassa. Igencsak meglepődik, hogy kivel áll szemben, nem mindennap látni ekkora termetes jószágot. Teljesen szembefordul az óriással, és kihúzza magát. Mélyet szippant a levegőből, közben keze a hajítóbárdon de úgy tűnik még nem akarja eldobni. Tüdeje megtelik levegővel, megköszörüli torkát majd belekezd. *
-Mit akarsz behemót? Te vagy itt a verőlegény? * Hangja eléggé lekezelő. Tudja jól, hogy amilyen nagy behemótok ezek olyan lassúak is. Csak ne találja el a csapás, mert erejük van ezeknek a bitang óriásoknak.*
-Az ajtók azért vannak, hogy becsapják őket! Ha előbb használtad volna az agyad, te csaptad volna be én előttem.
*Mondja, majd szabad kezével mutat saját koponyájára. A vérivós pusztai megjegyzésre már nem is reagál. Tesz egy lépést közelebb, de felkészülten hátha megindul a behemót.*
-Nem! Nem leszek itt sokáig nyugodj meg. Ki küldött? Tán a városőrség tagja vagy?
*Hagy egy kis időt, hogy az óriás felfogja amit mond majd folytatja.*
-Az a fajta ork vagyok aki ezreket mozgat! Aki meglobbantja a tüzet a népe szemében, hogy még van remény számunkra. Legfőképpen pedig az az ork vagyok aki nem szereti ha faggatják! Olyankor dühös leszek! * Vicsor húzódik a pofáján, majd kiemeli a baltát a helyéről és hátat fordítva ott hagyja az óriást. De mintha elfelejtett volna valamit és visszapillant, majd folytatja.*
-Különben is! Óriások koponyájából sokkal többet lehet inni. Nemde? *Nem bízza a véletlenre az ork, figyel minden neszre amit csak hall. Nem akarja, hogy a behemót meglepje és ő kerüljön vesztesebb pozícióba.*


8234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-28 20:30:30
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 817
OOC üzenetek: 1350

Játékstílus: Vakmerő

// Nyílt - Hagrar //

* Az egyik pálinka már elfogyott, a másikat valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az asztalon felejti és elindul a kijárat felé. *
– A fene essen beléje ebbe a városba, hogy itt csak halevőket és borivókat lehet találni, egy hangyászni vágyó népet sem! * Morog magában a hatalmas óriás kifelé menet, amikor épp becsapódik az orra előtt az ajtó. Mérgesen ragadja meg az ajtókilincset, majd eszébe jut, hogy talán mégsem kéne magára haragítani a kocsmárost azzal, hogy kitépi a helyéről az ajtót. Úgyhogy - óriás mércével - gyengéden nyitja ki azt és kilép rajta.
Más kérdés, hogy a becsukással már nincs kedve törődni, így egy erőteljes lökéssel küldi helyére a tömör faajtót, amihez még a kint uralkodó szél is hozzásegít, így az ajtó hangosan csapódik be mögötte. Ekkor látja csak meg az előtte kisétáló orkot, aki valószínnűleg már néhány lépéssel előrébb jár, hacsak meg nem állt a küszöbön. *
– Hé, te... Orkfajzat! * Próbálja magához mérten szépen megfogalmazni, hogy kihez is szól. * Mi dolgod van itten a városba'?! * Hangja nem fenyegető, inkább érdeklődő, csupán egy cseppnyi gyanakvás is társul hozzá, meg persze a tény, hogy Morwon egy közel három és fél méteres hústorony, aki csak akkor nem kiabálva mondja mondandóját, ha arra nyomós oka van. *
– Böcsaptad énelőttem a' ajtót, he! * Teszi hozzá, de mivel nem kötekedni akar, egyből folytatja is. * De nem bánom, megbocsátok! Hanem osztán miféle orkfajzat vagyol te, hogy nem embörkoponyábú' iszod a vért a pusztába'? Az irhád színérű' nem is beszélve! * Aztán hacsak az ork fejében nem pattan el egy húr és támad rá Morwonra, összekulcsolja karjait és várja a válaszokat. Közben fejében az a kérdés kezd el derengeni, hogy. *
~ Mit felejtettem el má' megint?! ~


8233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-26 19:31:23
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Rocha Burcqar//

*Örömmel nyugtázza, hogy a lány megelégedése a sikeres találat miatt nem tarthat sokáig, ugyanis az általa eleresztett hógolyó sem téveszt célt. Különös derű árad szét a mellkasában, napját sem tudja mikor csinált ilyesmit utoljára, mindenesetre azonnal vissza is repül suhanc korába, amikor ez a világ legtermészetesebb dolga volt és a boldogságot abban mérték, hogy minél több kellemetlen pillanatot szerezzenek egymásnak. Szerencsére a kellemetlenkedést azóta sem nőtte ki és legnagyobb örömére olybá tűnik, hogy Rocha is igencsak képzettnek számít ezen a területen, így hát minden adott hozzá, hogy kölcsönösen egymás agyára menjenek.*
- Tudod, így igencsak nehézkesen fogsz bármit is a mutatóujjad köré tekerni.
*Kuncog tovább provokálva a lányt, amikor az lépteire reagálva lassacskán ugyan, de távolodni kezd tőle. Nem akarja ő veszettül kergetni újdonsült társát, miért is akarná, valamiért így is azt súgják az ősztönei, hogy nemsokára enélkül is szinte az összes főtéren lévő szempár rájuk fog szegeződni.*
- Ó, elkerülni egy csapdát, amit már sejtünk, hogy valaki előkészített, erre akárki képes... Önként belesétálni és belülről szétszedni, ebben rejlik az igazi művészet!
*Vigyorog elégedetten nyugtázva, hogy a bátorságot hiányoló piszkálódása csak elérte a célját. Hiába, mindenkire a büszkeségén keresztül a legkönnyebb hatni.*
- Nos, ha már egyszer szembe kell néznem végzetemmel, karjaid között találkozni vele sokkal szebb lezárás, mint amiben valaha is reménykedhettem.
*Folytatja már-már tiszteletteljes meghajlással kísérve kettejük véget nem érő szópárbaját, ezúttal azonban a színpadiasság ellenére is őszintén cseng a hangja, elvégre amit mondott, az egyébként valóban igaz.
S a végzet, annak rendje és módja szerint valóban el is kezd közeledni felé, ő pedig nem tesz ellene semmit, ellenkező esetben saját magát hazudtolná meg. Belesétált a számára előkészített csapdába, önként és dalolva, most pedig itt az ideje feltérképeznie, hogy ez mit is eredményez.
Korábbi jóslatának bekövetkezését, ami a rájuk szegeződő szempárokat illeti, és furcsán kellemes pillanatokat, ahogy elterülnek a hóban, Rocha pedig méltóztatik helyet foglalni a hasán.*
- Utolsó kívánságom? Hm... *Úgy tesz, mintha valóban gondolkodna, közben azért felméri a helyzetét.* Mondjuk az, hogy ha legközelebb erre vetemednél, akkor egy kicsit feljebb ülj...
*Mondja, s mivel a leányzó két keze a hóban van, ezzel az övét szabadon hagyva, szorosan átöleli őt a derekánál, hirtelen rántással kicsit magához húzza, hogy megakadályozza bármiféle komiszság kivitelezését, majd csípőjének és felsőtestének erejét kihasználva megforog a hóban, reményei szerint ezzel felülkerekedve Rochán.*
- Vagy egy kicsit lejjebb...*Fűzi hozzá - persze csak amennyiben az iménti művelet sikerrel jár -, folytatva a kis évődést és nem tudja megállni, elneveti magát. Tisztán, őszintén, szívből jövő örömmel. Egyrészt a végeérhetetlenül pimasz megjegyzés miatt, másrészt mert rég nem érzett vidámság járja át és jelen pillanatban nem is érdekelhetné kevésbé, hogy ők a napi látványosság. Közben persze felkészül az arcába hányt hóra vagy egyéb revansra, ami bármilyen formában érkezzék is, nem tiltakozik ellene, nagyon is megérdemli.*
- Nos kedves hölgyem, még mielőtt valaki riasztaná az őrséget, mert azt hiszik, hogy veszélyben forog a szemérmetessége, velem pedig felettébb kellemetlen dolgokat művelnének ebből kifolyólag, azt hiszem legfőbb ideje lenne, visszavenni a köpenyed.
*Mondja, ha egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, miközben feltápászkodik és felsegíti Rochát is. A világért sem akar atyáskodóan viselkedni, ellenben az idő valóban csípős, hosszasan feküdni a hóban ugyancsak távol esik a kellemestől és azt még kevésbé szeretné, ha a lány egy ilyen gyermeteg figyelmetlenség miatt betegedne le.*
- Nem mellesleg a végén még a gróf is elkóborol, az pedig azt senkinek nem érdeke.
*Kuncog, miközben igyekszik kirázni a havat hajából.*


8232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-25 00:20:08
 ÚJ
>Rocha Burcqar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Mordokhai Elladur//

- Ha sokat vagy egyedül nem árt, ha hozzászoksz, nem igaz? Csak nem olyan könnyű, ha mégis szeretnél magad mellé valakit. Legalább néha. Persze azért van amiben nem lenne olyan rossz az állandóság.
*Mosolyodik el kissé, miközben megvonja a vállát. Időnként ő maga eljut arra a pontra, hogy az unalmas életet is könnyebb lenne élvezni, ha van aki mellett minden reggel békésen kelhet. Az mindegy lenne már, hogy az ébredés egy saját házban, egy fogadóban vagy a csillagos ég alatt találna rájuk. De neki megmaradtak az italbűzös egy éjszakás kalandok, ami az igazat megvallva néha már a könyökén jön ki. Ennek nagy szerepe van abban, hogy szerzett maga mellé egy kutyát. Persze nem fajtalankodni. Annyira azért nem elkeseredett, de azért a társaság jól jön. Még akkor is, ha a beszélgetések náluk is igencsak egyoldalúak.*
- Lehet, hogy elférne itt egy olyan is. Csak süti és tea. Lehetne a neve A Megtérő.
*Vázolja is fel vigyorogva a badar és komikus ötletet.*
- A sok alkoholistának és ördögvigyor szívónak a gyűjtőhelye. Olyan finomságok lennének ott, hogy egyből letennék a piát és a pipát.
*Hajol ismét kissé közelebb a férfihoz, s szinte a fülébe súgja a szavakat.*
- Igazi megváltás.
*Toldja meg egy kacsintással, majd felrötyögve a dolgon össze is csapja a kezeit.*
- No meg aztán fordulnának is a Pegazusba, hogy leöblítsék a kilónyi cukrot, amitől szinte a seggük is összeragadt.
*Ezzel hátra is húzódik, mint aki jól végezte a dolgát. Majd a visszakérdezésre teljes magabiztossággal bólint rá.*
- Igazán. *Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki teljesítendő kihívásnak veszi a férfimegjegyzését.* Fogadjunk, hogy ma éjfélig erre az ujjamra fogom tekerni azt a tincset. Ha nem, akkor a reggeli piádat, sőt a reggelidet is én állom.
*Mutatja fel az innentől szent eszközként kezelendő jobb mutatóujját, majd ezzel pedig lezártnak tekinti a dolgot. A fogadás részéről megköttetett és tartja is magát hozzá. A szerencse meg reméli, hogy baromira mellé fog szegődni.
Innen már mehet is az indulás, majd a kint elkövetett csíny. Ami sikerrel zárult, hiszen a hógolyó puffan a férfi mellkasán. Elégedetten húzza ki magát a remek teljesítmény miatt. De sokáig nem ünnepli hamar szerzett dicsőségét, ugyanis a válasz rögvest érkezik. A puffanás előtt még menekülőre fogná, de csak annyit ér el, hogy nem mellkason, hanem oldalba találja fordultában a hógolyó. A szeme sarkából a férfire sandít, majd a közeledést úgy hálálja meg, hogy igyekszik távolodni. Ő sem siet, szépen és nyugodtan halad. Nem követi el azt a hibát, mint az őz a farkasok előtt. Minél jobban menekül az állat a ragadozók annál nagyobb hévvel veszik üldözőbe. Mordokhai türelmes farkasnak tűnik, viszont a félvér sem egy egyszerű őzsuta.*
- Nem vagyok elég bátor neked? Talán csak ostoba mód hagytad magad tőrbe csalni.
*Egyenesedik ki, majd szembefordulva kezd a férfi tempójában hátrafelé lépdelni. Közben köpenyének zsinórját kezdi kioldani. Az mégsem lenne kellemes, ha a lecsapáshoz útban lenne a ruhadarab. Ha Mordokhai célja az volt, hogy felpiszkálja, akkor sikerrel járt. Aminek a következményeit most muszáj lesz elviselni vagy legyűrni.*
- Lehet, hogy éppen a végzetembe akarok rohanni, hogy téged is magammal rántsalak.
*Billenti félre a fejét, s lépteit is megállítja. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy széles vigyor terül el az arcán.*
- Na ezt figyeld.
*Ezzel pedig irányt változtat, egyenesen a férfi felé. A léptein egyre inkább gyorsít, majd az utolsóknál már kocogásra vált. Végül pedig elrugaszkodik és a lendületet valamint súlyát felhasználva ugrik a férfi nyakába. Az szinte biztos, hogy sikerül belekapaszkodnia, de reményei szerint bele is tudja dönteni a hóba, még akkor is, ha ő maga is beleveszik. De ettől izgalmas a játék. Ha pedig már a hóban találják magukat nevetve ül fel a férfi hasán, miközben mindkét kezével a hóba markol.*
- Most véged. Mi az utolsó kívánságod?
*Vonogatja meg a szemöldökeit bájos mosollyal.*


8231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-23 20:58:00
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Rocha Burcqar//

- Teljes mértékben átérzem, amit mondasz, az én esetem mindössze annyiban különbözik, hogy ha nekem nem lenne kedvem semmihez egyedül, akkor már réges-régen éhen pusztultam volna. Szokás kérdése, bár persze ki akarna az ilyesmihez hozzászokni...
*Tény és való, hogy van egyfajta egyszerűség a folytonos egyedüllétben, még akkor is, ha valaki Mordokhaihoz hasonlatos életmódot folytat. Ugyanakkor nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindig visszatér Artheniorba, bizonyos idő után még ő is bele tudna őrülni, hogy a lován kívül senkihez nem szólhat, ami mi tagadás, eléggé egyoldalú beszélgetés szokott lenni. Magányosabb napjain többnyire eszébe jut, hogy mennyivel szórakoztatóbb volt, amikor baktatott mellette valaki az úton, akivel közösen vadászták le a napi betevőt, és történeteket cseréltek esténként a tábortűznél.*
- Szépen is nézne ki, ha az emberek teázni járnának a fogadóba...
*Válaszolja mosolyogva a lány enyhe célzására, miszerint nem idegen tőle az erősebb párlatok fogyasztása sem. Mordokhai lenne az utolsó, aki emiatt ítélkezik, elvégre továbbra is nagy élvezője az ilyen-olyan érdekes gombák fogyasztásának, akár pipadohánnyal összekeverve, akár teának megfőzve, szóval a csendes magányban való lerészegedés számára igazán csekélységnek számít. Nem egyszer volt rá példa, hogy még azzal sem fáradozott, hogy az ivóban töltse az estéjét, egyszerűen vett magának egy palack bort és felment, hogy szobájának nyugalmában töltse magába.
Egyelőre azonban úgy fest, hogy máma szó sem lesz csendes magányról, és amikor Rocha kijelenti, hogy márpedig ez egy különleges nap lesz, furcsa mód azon kapja magát, hogy őszintén hisz neki.*
- Ó, igazán? *Vonja fel szemöldökét arra, miszerint a leányzó szeretné még a jövőben kísérteni a sorsát és a haját piszkálni.* Meglátjuk, hogy mire mégy, ha kedvességem alábbhagy és nem hagylak csak úgy kényedre-kedvedre garázdálkodni.
*Ragadja meg az újabb alkalmat a lány idegein húzására, miközben ő maga is elindul kifelé, köpenyét kissé összébb húzva magán, ahogy megcsapja a kinti csípős levegő. Odakinn ő maga is leguggol és felmarkol egy kis havat, eleinte mindenféle hátsó szándékot mellőzve, csak morzsolgatja az ujjai között, amíg vérének melegétől víz nem lesz belőle. Gyakori rituálé ez nála és az égadta világon semmi oka nincs rá azon kívül, hogy szereti a telet és annak minden velejáróját. Aztán persze eszébe jut, hogy miért is jöttek ki, és hát ha már egyszer Rocha fürdetést kért, akkor rendkívüli modortalanság lenne nem teljesíteni a kívánságát. Így hát bemelegítésképp felmarkol még egy adag havat, felegyenesedik és ő is elkezd golyót formázni belőle.
Közben persze figyelmét egyáltalán nem a lánynak a szenteli, csoda-e hát, hogy amikor néhány másodperccel később felkapja a fejét a kiáltásra, szinte azonnal puffan is valami a mellkasán.*
- Na megállj csak!
*Kiáltja borzasztóan mímelt felháborodással, majd gonoszan elvigyorodik, tesz néhány lépést, hogy egy kis lendületet szerezzen és azonnal küldi is a választ, szintén nem a fejet véve célba. Persze, ami magát a célzás művészetét illeti, Mordokhai is igencsak átlagosnak mondható, így hát azt sem lehet kizárni, hogy csúfosan alulmarad.
Függetlenül dobásának sikerességétől markol fel egy újabb adag havat és nagyon lassú, kimért léptekkel elindul társa irányába miközben golyót gyúr belőle.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy először arra kérsz, fürdesselek meg a hóban, aztán meg a főteret akarod felhasználni a végzeted elkerülésére. *Mondja és annyi sértettséget csepegtet a hangjába, amennyit csak tud.* Ennél sokkal bátrabb illető benyomását keltetted bennem, de minő fájdalom, úgy tűnik tévedtem!
*Szabad kezével színpadiasan a szívéhez kap, miközben léptein cseppet sem gyorsítva ballag Rocha irányába, elvégre esze ágában sincs a város kellős közepén, fényes nappal a lány után rohangálni, aki így reményei szerint kénytelen lesz direktebb, kevésbé passzív harcmodort választani. Közben a biztonság kedvéért azért útjára ereszti a második hógolyót is, csakhogy érezze a törődést a hölgyemény, ha már egyszer ilyen hatalmas harci kedvvel rendelkezik.*


8230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:59:53
 ÚJ
>Rocha Burcqar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Mordokhai Elladur//

- Nem jártál arrafelé, amerre én igen.
*Jön is az elmés magyarázat. Azért pedig, hogy még okosnak is tűnjön jobb mutatóujját kissé a magasba emeli. De a mosoly ugyan úgy játszik ajkain. A továbbiakra viszont most kivételesen komolyságát összeszedve gondolkodik el. Főleg azért, mert a tipp az célba talált. De még mennyire.*
- Ha te ezzel kiöregedett falusi vagy, akkor én csoda, hogy élek. Minden reggelem szinte ilyen. Egyedül nem nagyon van kedvem semmihez.
*Vonja meg a vállait egyszerűen. Ha egyedül van ide jön. vagy azért, hogy egyedül is maradjon és jól leihassa magát, vagy azért, mert azért itt csurran-cseppen érdekes társaság. Mint ahogy most sem lehet panasza.*
- Bejövök és iszok. Bár az igaz, hogy nem éppen tea szokott lötyögni a pohár aljában.
*Célozgat is most már őszintén arra, hogy nem igazán erkölcsös ebben a tekintetben. Mondjuk másban sem nagyon, de ezt bemutatni nem volt most még szükséges. Modokhai egy úriember, legalábbis most még annak mutatja magát, így nem veszi fel a kesztyűt, hogy a karjaiba omoljon. A kettejük kis játéka az teljesen más tészta. Ez a kis évődés és játszadozás végre visszahoz egy keveset az életkedvéből. Miért akarná ezt elrontani?*
- Elég csábítóak a lehetőségek így tél idején. Jó lenne egy kicsit a levegőn lenni. A gróf is élvezné.
*Kuncog fel halkan, ahogy lehajolva vakar a lábához gömbölyödő eb fejére. Szegény már elunta magát. De mentségére szóljon, hogy még gyerek, aki igényli a mozgást. A fogadó és az otthoni szoba négy fala pedig ezt a szükségletet nem egészen elégíti ki.
Ahogy kiegyenesedik és ismét szemben találja magát a szemtelenül mosolygó férfival a szemeit összehúzva teszi csípőre a kezeit.*
- Akkor kösd fel a bőrnadrágot fiacskám, nehogy a végén megfutamodj és úgy iszkol el, mint egy kis nyuszi.
*Ölt is nyelvet játékosan, majd dolga végeztével büszkén húzza ki magát. Valóban olyan a játéka, mint egy csacsi kisgyerek. De a játék nem tart sokáig, mikor ismét komolyodik kicsit a téma. Amibe nem is igazán akar belemenni, mert akkor sosem fognak elindulni. Az pedig jót tenne már neki is, ha kiszabadulna a fogadóból egy kicsit. Meg az sem mellékes, hogy a férfi keserűségét kihallva azért összeszorul a szíve. Időnként magára emlékezteti. Nem ugyanazok a gondok, de mindketten hordoznak magukkal emlékeket és tapasztalatokat, ami úgy fest megnyomorítja a lelküket. Megkomorodva most annyira a színpadias heccelődés sem esik jól neki, így már biztos abban, hogy kicsit ki kell kapcsolniuk magukat. Mordokhai jobban fest, amikor mosolyog, ezt pedig valahogy fent kell tartani. Bár igaz, ami igaz egy ismeretlennek talán jobban esik és egyszerűbb a kemény dolgokról beszélni, de azzal ráérnek akkor is, amikor már nem akarnak mókázni. Így ő maga is visszatér a somolygó ábrázathoz, majd ahogy a férfi toppant az ajtó felé már oda is perdül, hogy kinyissa maguk előtt.*
- Nos kedves hóhajú barátom. Akkor egyezzünk meg abban, hogy ma ez egy különleges nap lesz.
*Húzza össze magán a köpenyét, majd füttyent egyet, mire a gróf fel is pattan a lustulásból és kiszalad a kitárt ajtón.*
- Ma ketten leszünk egymás szívének kedvesek és rohadt jól fogunk szórakozni. Azt dunsztom sincs még, hogy mivel, de elég nagy ez a város, hogy találjunk valamit. Legalább lesz időd kitalálni valami frappáns büntetést, mert biztos lehetsz benne, hogy fogom én még elkobozni azt a tincset.
*Vigyorodik el szélesen, majd már siet is ki a fogadóból. Igyekszik észrevétlenül cselekedni, így a fal mellett lehajolva markol a hóba, s amíg kiérkezik újdonsült társa, a háta mögé dugott kezeiben gyúr is belőle golyót. Aztán mindenféle istennek irgalma kell hozzá, hogy Mordokhai menekülni tudjon a váratlan dobás elől. De ahhoz még el kell jönni a legmegfelelőbb és legváratlanabb alkalomnak. A főtér legalább egy remek hely arra, ha menekülni akarna egy esetleges revanstól.
Kényelmesnek gondolt távolságba lépdel, amíg kiér utána a férfi is, majd elfüttyentve magát a mai nap leggonoszabb vigyorát ölti fel.*
- Hé, Hóhajú!
*Füttyenti el magát, s a hógolyó már repül is a férfi felé. Nem arcra céloz, hanem mellkasra, de az ő célzó technikája igencsak átlagon aluli, így nem sok reményt jósol a találatnak. Nem hiába a főtéren garázdálkodik. Talán itt van remény a menekülésre.*


8229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-13 20:38:37
 ÚJ
>Kheirgen Ereiz Ignaez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Csontig meztelen, vagy a Tarka takarva//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//

*Madzag. Hát valami kötöző talán van a zsákja alján, de ő most nem fog benne kotorászni. Egy fejvonással jelzi a nemlegességet. Ha meg a Pegazusban lehet kérni akkor mi az akadálya, hogy kérjen.*
- Nem nehéz kérni.
*Mondja oda váll vonva.
A fogadós beszél, bólintással jelzi tudomásba vételét.
Por nép felkelt, sokan haltak, talán több mint szükséges a hangvételéből ítélve. Meg akarta volna kérdezni kik pontosan az arisztokraták, de Valt elnézve inkább felhagyott vele.
Kórság is volt. Lehet a sok por miatt. De hallottakból úgy tűnik valami köze lehet az arisztokratasághoz a nőnek. Lehet nem kellene hangoztatni ilyen nyíltan. De ha az óvatosságra vallónak ez biztonságos, ő nem kérdőjelezi meg.
Levél írásának ötletén megakadt. Ő is írhatna majd haza.*
- Most hogy mondod. Hol van levélküldő?
*Aztán fogadó iránya megvan. És mivel látja, hogy ők nem bátorkodnak, úgy veszi, hogy az ő dolga megindítani a menetet.*
- Akkor gyerünk.
*És azzal veszi a lépéseket Pegazusnak. Először lassan és fülelve, hogy meg is indulnak vele. Aztán majd fokozza a lépést egy kicsit.
Oldalra tekint. Idegenek néma csendben sétálni egymás mellett valahogy nem járja. Kisebb tűnődés után odaszegezi Valnak:*
- Levélírást leszámítva, tudod mit akarsz magaddal?
*Haladás közben fél szeme az utcán és a népességen. Nem számít bajra, de attól még odafigyel. Bonte segédkező szelleme meg nem hazudtolja magát, jön ő magától.
Aztán amennyi szóváltás ha belefér, és célhoz érnek, ő megvárja az elfet belépni előre. Hölgyek előre elvégre. Azt nem tudja minek, de biztos van rá jó ok.*


8228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-12 18:33:19
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//

*Örül, hogy Bonternos nem kívánja meggyőzni valamiről amiről nem is lehetne egy józanul gondolkodó személyt. Valea teljesen nincstelenül és egymaga nem fog elmenni egy vadidegennel egy elhagyatott helyre, ez számára nem vita tárgya, ellenben ezzel láthatóan némi fejtörést okozott a mélységinek. A kérdésre ugyan megrázza a fejét, de úgy sejti nem is annak szólt, aki anyaszült meztelenül, földesen mászkál a főtéren. Idő közben az ork érdeklődését is felkeltik, akit Valea nem idevalósinak könyvel el magában, teljesen érthető okokból.*
- A lázadás engem kis mértékben érintett, de elég nagy horderejű tragédia volt. A pórnép felkelt az arisztokraták ellen, felégették, kifosztották az otthonaikat és elmondhatatlan dolgokat műveltek azokkal, akiket az épületben találtak.
*Nagyot nyel, ahogy eszébe jutnak lehetőségek vajon Relaellel mit művelhettek akkor.*
~ Talán nem... Remélem nem... ~
- Aztán valami kórság pusztított a vidéken, de akkor már nem voltam Artheniorban, így sokat nem tudok mondani. A lázadás viszont igen kellemetlen, ha az nem történt volna meg most lenne hová mennem.
*Felvetül benne az a halovány, kicsit naiv gondolat, hogy talán nem szedték szét egykor otthonát annyira, vagy talán Relael fáradtságos munkával helyrehozatta azt.*
- Lehet érdemes lenne egy levelet írnom.
*Állapítja meg hangosan, s Ignaez bizonytalansága miatt a Pegazus fogadó irányába bök.*
- Itt van egy köpésre. Látni is innen.


8227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:19:45
 ÚJ
>Bonternos Buzlerynk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//

*A bizalmatlanság kérdése felvet pár problémát a ruhák kapcsán,  ugyanis Ter nem éppen a szomszéd házban lakik. Na meg aztán,  amint kimondja, hogy a romnegyeden keresztül vezetne az út a nő még lehet el is ájul. *
- Egy pillanat! *dörmögi, úgy ahogy csak faragásai közben képes elmélyülni és imádkozni kezd,  hogy a váltó ruhája kisebb fajta legyen, de hát hamar rájön, hogy nem az. *
- Mondja valaki, hogy van egy fölösleges öve vagy legalább egy madzagja a ruhához! Nem szívesen kérnék a Pegazusban tűt meg cérnát. Ugyanis nem lesz időnk otthoni kitérőhöz,  ha a pegazusba megyünk. *~Meg aztán én nem is viszek, olyat a házamhoz, aki nem bízik bennem. Talán nekem sem kellene ~ kár,  hogy mégis mindenkit bizalommal kezel *
- Én nem szívesen beszélnék a lázadásról. Szerintem a hölgy sem annyira  bár lehet, hogy tévedek. A fogadós,  majd mesél. A pult másik oldalán mindig szeretnek beszélni. *Ha közben elindulnának óvatos szemekkel tekint az ork felé és közelebb is lép egy kissé a nőhöz,  ahogy azt elcseszett hős ösztönei diktálják neki. Hisz mindig a csinos hölgy az első a szemeiben. *




8226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:34:30
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//

*A teret megállás nélkül szeli át, sosem volt az a nosztalgikus alkat, egyszerűen leszállás nélkül halad át kitérésre késztetve azt, aki az útjába kerül.
Komor az ábrázata, kissé átfagyott odakint és nem is szívesen teszi azt, amit tenni készül.
Elgondolkodik rajta, hogy jobb lenne inkább beülni a Pegazusba és utolsó aranyait elinni, de gondolni kell a jövőre is, gondolni arra, hogy mi lesz azután, hogy az utolsó dukátját is elköltötte. Ahhoz sincs kedve, hogy újra a társadalom perifériájára kerüljön, rablólovagnak is jó volt lenni, de akkor még fiatal volt, megérte a kaland és az arany. Ám most már nem vágyik arra, hogy folyamatos feszültségben éljen, hogy mikor tör a táborukra egy tucatnyi katona, hogy a vérüket vegye.
Így nem fordítja lovát a híres fogadó felé, hanem folytatja útját át a főtéren, el a Pegazus mellett a piac irányába. Ha minden igaz, arrafelé leli a célját és ha sikerül átverekednie magát az első akadályokon, akkor akár még sokra is viheti. Hisz kurvából lesz a legjobb feleség. Vagy hogy mondják.*


8225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:30:23
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//
//zárás//

*Már csak fáradtan mosolyog a másik helyenként viccelődéssel megtűzdelt válaszán. Bár kellően feloldódott a fiú társaságában, hogy megfelelő feleleteket merjen adni, s ha visszafogottabban is, de akár maga is viszonozza a tréfákat vagy a pimaszkodást, most már túlságosan álmos, hogy ezt a képességét megcsillogtassa.
Inkább csak elmerül kicsit az érzésben, hogy van valaki, akivel így tudott beszélgetni és akit így megkedvelt. Persze benne van az aggodalom is, hogy vajon tényleg fennmarad-e ez a kapcsolat, találkoznak-e még, de Adoaver szavai miatt most még nagyon bizakodó, hogy ezentúl már az életében tudhatja a másikat.*
- Úgy lesz. Akkor látjuk még egymást... hamarosan... Jó éjszakát! - *Feleli bágyadtan és szaggatottan, majd elfogadja a búcsúnak szánt baráti jobbot. Utána azonban megtorpan, mielőtt menne, és egy kicsit talán elragadtatja magát. Közelebb lép, és ha Adoaver nem hátrál ki, akkor szorosan átöleli. Erre igazából neki van szüksége, hogy még egy kis megerősítést kapjon egy rövid időre, hogy mindez megtörtént. Még csak pár napja ismerik egymást, az igaz, de elég megpróbáltatással néztek szembe, hogy Garsin számára Adoaver egy barátnak tűnjön. Az elsőnek ebben az új életben, akit az Alakulaton kívül szerzett. Meg egy kicsit más is ez, talán mert nagyjából egykorúak lehetnek, vagy mert tényleg hasonló út állhat előttük a mágiatanulással... És természetesen a fiú eddig megbízható viselkedésével,kedvességével is a szívébe lopta magát.
Szó mi szó, örül, hogy megismerte és hogy együtt tették meg ezt az utat.
Túl sokáig azért nem húzza a dolgot, ha Adoaver egyáltalán engedte. Néhány pillanat után visszahátrál és megismétli...*
- Jó éjszakát! - *Ezzel pedig most már egy kissé ködös pillantással búcsúzik, és ha az ifjú nem tartóztatja, tényleg elválnak útjaik.*


8224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 17:05:10
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//
//zárás//

*Idilli hangulatban néz körbe, felettébb örülve, hogy Garsint nem beleszámítva végre nem csak saját kezeit nézheti, hanem másokat. Bár azt hitte, egyedül sokkal sokkal boldogabb lesz, hogy nem kell zavartatnia magát másokkal, ez a pár nap még társával is megértette vele, hogy magába forduló magatartásával is hiányolja a sokadalom zaját. Ráadásul ha beleszámítja az út hosszát, akkor nem sokat kételkedett volna abban, hogy az első lehetőség adtával nem a városban kezdett el volna mágiát tanulni. De hát, miért is indult el?
Barátja megviselt lábi viselete miatti alkalmazkodása nem kerülte el Adoaver figyelmét, de mivel nem tud helyben materializálni világi anyagokat - még -, így nem tett rá megjegyzést, nem kívánja hogy miatta rosszabbul érezze magát a katona. Elvihetné a piacra, de a helyzet per pillanat számára is túl kínos lenne. Remélhetőleg van egy pótlékja a kaszárnyában, vagy kap egyet a feletteseitől, társaitól; ha egy-két nap elteltével nem változik a helyzet, akkor muszáj lesz túltennie magát, és cselekedni.
Osztozik amaz érzelmében is: az út, ugyanúgy mint tegnap és előtte, teljesen kifárasztotta őt, és bár higiéniai párbajában ő sem áll diadalmasan a külvilággal szemben, áhítattal gondol a Pegazus számára eddig legfeljebb tűrhető fekvőhelyére. A mosótál várhat magára, ahogy a nagyszobák a fürdőben is, tele vízzel.*
- Részemről volt a megtiszteltetés *Köszöni a köszönetet nyílt mosollyal. Eszébe se jutott, hogy örökre a lány mellé ragadjon mint valami rikító színű parazita, de nem lenne boldog, ha most látná utoljára.* - Igen, a Pegazus, hálószoba. Aztán vagy a könyvtár, vagy a fürdő, ahol másnaptól, egyszer csak találsz, ha hiányolsz. No nem mintha azt erőltetem, hogy kövess. *Kuncog álmosan. Ő sincs már a csúcson.* - Ha kedved van tanulni, na meg időd, akkor csak szólj, és indulhatunk vissza a toronyba. Csak hagyd, hogy addigra összehordjak valami tűzifát. Akkor jó éjszakát! *Nyújtja karját egy elválásként történő kézfogásra. Jó kis tapasztalatokkal, és egy nagyon gáláns baráttal gazdagodott ezekben az utóbbi napokban, akit nem fog egyhamar elfeledni, még ha ezután soha többé nem is látják egymást. Derülten, alig állva lábán vánszorog a Pegazusba, e kaland befejezteként.*


8223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:06:54
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*A jelek szerint a fáradtság mindkettőjükön kellően erőt vett már, hogy ne sok kedvük maradjon beszélgetni az út hátralévő részében sem. Az ifjúnak talán külön megerőltető a varázslatot, na meg a kezét fönt tartani, Garsinnak viszont ez egy kis színesítés a lassan egyhangúvá váló menetelés közepette. Még mindig csodálatra méltónak tartja, hogy Adoaver milyen természetességgel varázsol újra és újra. Biztos benne, hogy az ifjú egy azok közül, akik ténylegesen erre születtek és oly mértékben képesek irányítani a mágikus erőket, ahogy az nem is tanulható bárki számára.
Kedve volna úgyszintén megismételni azt az egy varázslatot, amire ő képes volt, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy még mindig megy, de aztán elszáll az indíttatása. Kimerült, álmos, éhes és fázik. Csak otthon akar már lenni!
Ráadásul a cipője is egyre inkább kezdi föladni. Ahogy érzi, a jobb lábán lévőről oldalirányban, a talpa belső része felől már félig levált a cipő talpa, úgyhogy igyekszik óvatosan lépni, amitől enyhén sántítani látszhat. Fárasztó is így a járás és nagyon bízik benne, hogy hazáig még kibírja a lábbeli.
Mikor a szürkülő ég alatt aztán feltűnik előttük a város, nagy öröm és megkönnyebbülés fogja el.
Jó volt ez a kaland, de csak most fogja fel, hogy mennyire ideges volt emiatt is végig. Adoaver jelenléte persze enyhítette, ám mégis csak az első, nagyjából önálló útja volt ez az ismeretlenbe - leszámítva azt, amikor a kikötőből menekült -. Másnak talán nem nagy dolog, de ő az egész életét egy nagyon szűk világban élte le, szinte semmit sem tudva arról, hogy mi létezik azon túl, így pedig a tájékozódást sem tudta gyakorolni. Megnyugtató és diadalmas érzés, hogy megtalálták a tornyot, s onnan vissza is találtak, megérkeztek épségben.*
- Üdv! - *Feleli álmoskásan, de valami kis mosolyfélével értékelve a fiú igyekezetét az élénkség fönntartására.*
- Az már lehet holnapra marad... Én is csak aludni szeretnek már. De a fürdőbe... holnap talán elnézek oda. Addigra rendbe szedem magamat annyira, hogy be is engedjenek... - *Elég szórakozottan beszél, kicsit szét is esik a mondandója. Mintha a városba érve még sokszorosan rohanta volna meg a fáradtság, talán mert már biztonságban érzi magát és tudja, hogy megteheti.
Nem néz már végig ruházatán, vagy szagolja meg az ingét, anélkül is tudja, hogy elég ápolatlanul fest, hogy még a díszes tabardja miatt se tekintsenek el az állapotától. A fürdő ugyan az élvezet mellett tisztálkodásra is van, de nem arra, hogy szembetűnő mocskot hordjanak be oda és mossák a közös medencékbe.
De valóban egy forró fürdőnél is jobban vonzza már az ágy, vagy a pihenés lehetősége. Mivel nem véli annyira sürgősnek az azonnali jelentést, azt is elhanyagolná, sőt, magában kivételesen abban reménykedik, hogy nem is fut majd bele a parancsnokba ma este. Nincs kedve ma már jelenteni, vagy beszélgetni. Majd holnap, kipihentebben.
Nézi Adoavert egy darabig az összeszedetlen válasza után, nem tudja, hogyan váljon el tőle, nem is nagyon akaródzik. De mégsem állhatnak itt örökké...*
- Köszönöm, hogy elkísértél és... velem maradtál. Pihend ki magad egy puha ágyban! - *Kezd bele sután.*
- A fogadóban leszel, ugye?... Ha... elkezdenék hiányozni, engem a kaszárnyában találsz, a Warg-odúban. - *Mondja bizonytalanul, mert Adoaver talán magától is tudná, hol keresse, épp csak azt próbálja kifejezni, hogy a részéről szeretné, ha még találkoznának.*


8222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 10:38:10
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Az útból maradt utolsó pár óra bármi különösebb esemény nélkül telik el, amivel ő kifejezetten békében van. Tüzes ökle ugyan egy idő után begörcsöl, nem bírja örökké tartani, úgyhogy elengedi azt, hogy aztán másik kézfején ismételje meg a varázslatot, majd oda, és vissza. Sejti, hogy nem rendkívüli produktív tevékenység, amit végez, de ezzel legalább egyben elszórakoztatja magát, és egyben gyakorol is, hozzá próbál szokni, ha esetleg helyzet adta folyamatosságot kell fönntartania. Az egy ráadás, hogy ezzel még emlékezteti magát, hogy egy pár nap alatt mennyit volt képes fejlődni, fáradhatatlan kutakodásai végre gyümölcsöt termettek, és már csak ki kell bővítenie látáskörét, tanulmányait tovább kell folytatnia, és találnia kell valami stabilabb placcot, mint a fogadó vendégszobája. Utolsó megoldásként akár jelentkezhet társa mellett a kaszárnyába, de nem repesget a gondolattól.
Akárhogy is, egy napi késéssel is, de végre megint a főtéren találják magukat, Adoaver pedig utoljára eleresztheti kezét. Már nem is érezte őket, és attól fél, hogy ha megrázza őket, akkor le is esnek a helyükről. Hűvös van, de a toronyhoz és környékéhez képest cseppet sem annyira, hogy egy helyben állva már a fogai koppanásait kelljen hallgatnia. Valószínűleg a város összes lakosából, az épületekből áradó hőből, vagy a kíméletesebb időből érzi ezt. Vagy ki tudja, talán a folyamatos tűzmágiából maradt meg a kis meleg. Ez sajnos nem sokat segít azon, hogy alaposan kifáradt az úttól, amit ernyedt testtartásából és a szokásosnál is szétszóródottabb tekintetéből Garsin is kivehet.*
- Üdv újra itt, hölgyem. *Jegyzi meg poénosan és lagymatagon, mintha egy hosszú kalauz-túra végén lennének, csak éppen ő lett volna a vezető.* - Mondanám, hogy nézzük meg akkor a fürdőket, de félek, hogy ebben az állapotban bele tetszenék fulladni a vízbe, neked pedig szolgálati kötelességed van most jelenteni, ha jól sejtem. *Tesz rá egy lapáttal. De saját humorát félretéve, szavakkal nem tudja kifejezni, mennyire hálás a lánynak az út miatt, nem biztos benne, egyedül mennyivel lett volna elviselhetetlenebb.*


8221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-06 19:10:42
 ÚJ
>Kheirgen Ereiz Ignaez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//

*Ignaez érti mit akar Bonte. Szajhasági vonatkozás után rögtön dicsszó. Fel se merült eddig benne, hogy nőt fontolóra vegyen aki nem ork. De lehet, hogy erre felé megszokott az ilyen. Gondolat későbbre.
Eddig nem különösebben foglalkozott az évvel. Még jó, hogy nem ismeretlen a dolog. Ez a lázadás is valami nagy helyi esemény lehetett. De az ő életére nem volt hatással, különben tudna róla. Legalább is azt lehet sejteni.*
- No. Ez a Pegazus hely érdekel. Közben mesélhetnél erről a lázadásról, gégemetszésről. Cserébe, ha valaki kötekszik lezúzom. - *Tekint a sötétre. *- Lezúzzuk.
*Vigyorog büszkén. Ha nem téved fogadóról van szó, egy fogadó igénybevétele meg aranyba kerül. És bár megnézné a helyet, hogy ismerje lehetőségeit, hallgatna a lázadásról, de ha lehet nem fizetne a nő után. Ignaez magában megköszöni az Erőknek, hogy Bontét idevezették. A segítkezőt ha kell emlékezteti a saját jószívűségére. Ha nem elég majd csúnyán néz rá.*
- No, merre?
*És ha sikerül iránynak menni, akkor hárman megindulnak Pegazus felé. Vagy Bento ruhájáért, neki mindegy. És menet közben, ha Valnak magától nem jut eszébe, emlékezteti: *- Na, hogy volt ez a lázadás?

A hozzászólás írója (Kheirgen Ereiz Ignaez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.06 19:13:34


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8313-8332