//Organthela és Caysis//
-Ugyan.. *Csitítja Thelát, bár jól esik az aggódás.* Túlértékelik a karok szerepét, hidd el. És mondom, nem is fáj igazán, nézd! *Fintorogva emeli fel sérült karját egészen mellmagasságig, még ujjait is megmozgatja párszor, csak hogy bizonyítson, majd engedi is gyorsan vissza, kényelmesbe, és elégedetten vigyorog rá a lányra.
Közben peregnek az események, és a szavak. Kicsit gyors az iram, ő eddig ott tartott, hogy kedvesen útbaigazít egy elveszett hölgyet, ez módosult kettőre, ám legyen. De hogy a búbánatba is lett ebből együtt alvás?! Mindegy. Legyint egyet képzeletben, mert a vállvonogatás, ugye fáj. Legalább ágyban alszik, számára is ritka az ilyen alkalom.
Figyelmesen hallgatja Cai-t, mint az egészen kicsi gyermek a meséket. Bár hajlamos a pimaszkodásra, és a csípős megjegyzésekre még sem ítél a külső alapján. Kifejezetten tetszik neki, hogy az elf érti a fricskát, és vidáman nevet fel a nő megjegyzésén.*
-Minden tiszteletem a haszonnövényeké.
*A gondolat, hogy Thelát is megátkozzák nem deríti éppen fel. Egy szobában egy szép lánnyal, egy ággyal, és egy fikusszal, még rendben van, de mit kezdjen magában két szobanövénnyel? Azért támogatja a lányt, mert miért ne? És csak kicsit kuncog fel az átültetés gondolatán. *
-Igen, vagy, hogy ne kelljen álmosan bóklásznom, és cipekednem alhatsz egy dézsa vízben.
Utóbbi szavain elmereng kicsit, ő meg a nagy szája, most tulajdonképp beleegyezését adta akármibe, és még olyan rendkívüli dolgokba is, mint gondoskodás, odafigyelés. Gondolataiból már csak Cai érintése téríti magához. Nem olyan, mint amire bárki számítana, vagyis nem hasonlatos a pucér testtel a kukoricásban való rohangáláshoz, ám nem is kellemes. Feltehetően a már előzőleg beszerzett zúzódások miatt. Persze tűri, szó nélkül, hisz lényegesen keményebb pofonokhoz szokott.
Fordul a mutatott irányba, végigméri a koldust, majd vigyorogva vissza Zöldhöz.*
-Könnyen megeshet. *És most őszinte az érzelemmentes nemtörődömség, a magára hagyott árva hosszú éveken át fejlődött önkéntelen bosszúja ez.* -De igazán, ezt csak egy személy tudhatja biztosan.
*Kis gonosz mosollyal hallgat el, majd csak egyetlen, sokatmondó, ám sosem használt szavacskát fűz Cai bemutatkozásához.*
-Anya..
*Jelezve ezzel, számára ez a megszólítási forma lesz használatban a sövény-elfre a továbbiakban, még meg nem unja. Thela szavaira egyetértően bólint egy hatalmasat.*
-Röviden csak Rned. Akkor lomboskodjunk tovább.
*Ezzel elrugaszkodik a kúttól, s elindul a Pegazus felé, egy pillanatra megtorpan még Cai mellett.*
-Ne legyenek illúzióid. Mi még ezzel nem végeztünk. *Arca, és hangja komoly, már-már sértett.* -Igenis be fogom nyújtani az igényemet a tizenhét évnyi elmaradt zsebpénzre, és almás süteményre.
*Kacsint vidáman kuncogva újdonsült mama-csokrára, és kezeit zsebébe süllyesztve indul meg előre, olyan butaságokon gondolkozva, hogy mennyire érdekesen is alakul a mai nap, a naivan kedves-cserfes leányzóval, és a giz-gaz színt igenis cáfoló, fekete humorú újanyuval. Lehet ilyen a család. Vagy nem.*