//Hazafelé – édes kettesben//
*Egész kiegyensúlyozott, mármint ahhoz képest, hogy napok óta iszogat. Persze könnyű a dolga, hiszen mindig akad egy-két útszéli kereskedő, akit az ember levámolhat némi borért, még akkor is, ha az illető sokkal inkább inna valami töményebbet, édesebbet, barnásat, egy szóval, rumot. De már fel is adta a reményt, hogy ilyen messze a Kikötő halszagos bűzétől találhat ilyen mennyei finomságot.*
- Ó. *Adja a rövid választ a ruhára tett megjegyzése és merőn bámul a csizmája irányába.* Vagy úgy. Ebbe még bele sem gondoltam. *Harap rá a szájára. Minden nap tanul valamit. Eddig meg volt győződve, hogy a férfiak vizuális lények, akik a női göncökkel mit sem törődnek, de ez a válasz új megvilágításba helyezi a dolgokat.* Szóval kalandra, mi? *Vigyorodik el.* A kalandok veszélyesek. *Akár egy kisgyerek is elmondhatta volna ezt, de hát amúgy sincs túl nagy különbség egy ittas ember és egy apró gyerek között.*
- Nem, tényleg nem tudom. Eddig is sok meglepetést okoztál, azt el kell ismernem. De remélem nem kell arra kelnem egyszer, hogy leégeted a hajam. *Apró kuncogás.
Ami viszont az elfogyott sört illeti, szemhéjait egészen összeszűkíti, úgy nézi a tanoncot.*
- Ne hazudj, tuti te voltál, ki más lett volna? Talán idesétált egy sörlopó szörnyeteg? *Erősen gesztikulál mellé, a korsó egyszer fent, egyszer lent, olykor nagyokat lendít maga előtt és idegesen rázza a fejét.* Mindegy, a sör vége már úgyis csak lónyál. *S, ha már ló…* Hol a gebe?
*Körülbelül eddig tartott észrevenni, hogy sétál. Persze azért a hosszúnak számító út alatt előfordult, hogy olykor felütlek rá, de ha Dynti ivott, kénytelen voltak sétálni, ahogy most is, amikor beérnek a civilizációba.*
- Ah, egy lépéssel közelebb a Kikötőhöz. Ha megérkezünk, végigcsókolgatom a földet is. Mennyivel könnyebb lenne, ha lenne olyan varázslat, ami egyik helyről a másikra repít, akár pillanatok alatt. Van ilyen? *Pillant sandán a férfi felé.*
- Nem, nem, nem. Artheniorban nem iszunk soha többet. Elmegyünk szépen a fegyveremért, talán iszunk egy sört és repülünk a rum felé. Aztán, ha visszatértünk a barlangba, mindenki a vendégem lesz egy körre Nadae titkos rumkészletéből. *Különös, hogy talán az otthonmaradt csapatból valami fura módon, mégis csak a kalózka hiányzik neki a legjobban. Hiányzik neki, ahogy tépi a haját, vagy belerúg, az már mondjuk kevésbé, amikor az a hibbant nőszemély visszaüt.*
- Na jó, veled talán megosztok egy egész üveget is.