// Mordék bevetésen //
- Hát, talán úgy csinálhatunk, hogy pattintjuk vagy csiszoljuk a köveket, viszont az túlságosan is hosszadalmas lenne az ott tartózkodásunkra nézve. Két nap alatt se sikerülne talán, még akkor se, ha egész nap ezen dolgoznánk, már pedig nem ezért megyünk oda! Úgyhogy én is hozok egy kést, semmi többet. Viszont, még egy kérdés... *már előre próbálja elfojtani a röhögést* Csupaszon megyünk? *végül kitör belőle* Levelekből, gallyakból hamar tudnánk magunknak valami "takarót" készíteni, ha pedig vadászunk, akkor a lenyúzott bőrből pedig végképp.
*Bár viccesen hangzik, Mordach mégis komolyan gondolja valamennyire, hiszen ha tényleg csak egy késsel akar menni, akkor az "tényleg csak egy kés legyen", semmi szövet, semmi páncél, semmi egyéb. Ez lényegében a túlélő túra lényege, hogy a hűvös és a meleg idő ellen is saját maguk védekeznek, általuk készített dolgokkal.*
- Igazad lehet. *gondolkodik el* Ha úgy vesszük, akkor ők is előnyt jelentenének. Na, majd beidomítunk valami nagy dögöt!
*Kacag fel, mikor is egyre közelebb érnek a városhoz. A Vörös oldalra pillant, majd váratlanul elkezd szélsebesen vágtázni, s a határig meg sem áll! Ott viszont hirtelen megrántja a kantárt, mire a ló meg is áll, viszont annak a patája tovább csúszik a porban, így egy igen nagy porfelhőből válik ki a férfi, miközben elhalad büszkén az őrök mellett. Egy ideig úgyis távol lesz a patástól, nem ártott neki, hogy még utoljára megfuttatta. Tudja jól, hogy ő élvezné a hegyi levegőt s azt a szabadságot, de tény, hogy most tényleg itt kell hagynia. Így is tesz, besétál az istállóba, ahonnan már lómentesen lép ki.*
- Itt azért biztonságosabb neki, mint a kikötőben.
*Jegyzi meg Mordokhainak, majd megindul a fogadó felé, ám előtte megáll, s előhúzza pipáját, amit egy apró kis tasak követ. Szokatlan aromák bújnak meg benne, bár ez a másiknak nem lehet furcsa, hiszen anno még a szentélyben is hasonló "finomságokkal" kínálta. Egy enyhe kis tudatfelszabadítóban nincs semmi rossz... Ezért hát odanyújtja a hóhajúnak, s ha kér, ha nem, hamarosan visszateszi azt zsebébe, majd meggyújtja pipáját. Hamarosan nagy füstfelhő kerekedik körülötte, melynek nem éppen szokványos az illata, sokkal inkább édeskéshez lehet hasonlítani.*
- Tudod, ez a sziget nem csak fizikailag rak majd minket helyre, hanem fejben is. *pillant oldalra határozottan* Jó lesz kicsit elszakadni ettől a tömegtől, a házaktól, s minden civilizált dologtól. Persze, nem vagyok én valami vad ember, de érted, miről beszélek. A tény, hogy hosszú mérföldekre csak a tenger van, semmi "élő", az felemelő lesz. Bár nem csak ez foglalkoztat, hanem az is, hogy mit találunk a barlangban. Lehet, hogy halálos menet lesz, de hát mi nem az? *mondja bölcsen* Ez a tekercs... Érzem, hogy nagy dolgokat rejt, s talán mi leszünk az elsők, akik felfedik a titkát. Persze, mágiát sem akarok használni a szigeten, nagyon maximum a legvégső esetben, ami remélhetőleg nem fog bekövetkezni. Viszont... *pillant Mordokhai felé komolyan* Van valaki, aki téged vár vissza valahol? Egy régenlátott szülő, rokon, vagy más valaki, aki megsiratná a veszted.