Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 442 (8821. - 8840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:28:15
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* A félvér mozdulatlanul figyeli a nőt, szinte már túl élesen, túl pontosan. Nem próbálja elrejteni, hogy minden rezdülését figyeli. A dacos elhúzódást, a tétova visszalépést, a tekintetében villanó konokságot. A vállai enyhén megereszkednek, mintha fáradt volna, pedig inkább csak leengedi a benne vibráló készenlétet. Mégis úgy áll ott, mintha bármelyik pillanatban reagálni tudna. Támadásra, menekülésre, vagy csak egy újabb szóra. Anavelyssa szavai nyomán előbb csak megmozdul a szája széle. Nem nevet, nem gúnyolódik. Csak elismerést csempész a pillantásába. *
– A poros emlékek között akadnak kincsek is. És vannak, amik jobb, ha ott maradnak. Te melyik vagy?
* Hangja csendes, meglepően nyugodt. A kérdés nem rejt kihívást.
Amikor a nő ismét közelebb lép, Aelthar nem mozdul. Nem hátrál, nem hajol előre, nem is pislant. Egyetlen izom sem rezdül az arcán. Lehelete meleg és lassú a másik arcán. *
– Mindenkinek van mitől tartania.
* Suttogja, nem fenyegetően, inkább… Szomorúan. Talán még saját magára is gondol. *
– De el kell ismernem, kevés ember lépne ilyen közel úgy, hogy közben nem tagadja le hogy fél. Te megtetted. Ez már több, mint amit sokan valaha elérnek.
* Tekintete már nem metsző, nem nyugtalanító. Most csak komoly. *
– Még mindig nem tudom, ki vagy. De már biztosan tudom, hogy nem akárki.
* Lassan, szinte nesztelenül emeli meg a kezét és ujjai puhán érintik meg a másik arcélét. Épphogy csak.
Nem tudja nem végigmérni. Nem az a fajta szépség, akit magában eddig vonzónak talált, de nem is kell annak lennie. Mégis ott van benne valami, ami a szemét vonzza. Bizonyára a dac, az az ostoba bátorság. Elmosolyodik, de inkább magán. Hogy őt most épp egy ilyen lány nyűgözze le. Hát persze. Remek. *
* A félvér mozdulatlanul figyeli a nőt, szinte már túl élesen, túl pontosan. Nem próbálja elrejteni, hogy minden rezdülését figyeli. A dacos elhúzódást, a tétova visszalépést, a tekintetében villanó konokságot. A vállai enyhén megereszkednek, mintha fáradt volna, pedig inkább csak leengedi a benne vibráló készenlétet. Mégis úgy áll ott, mintha bármelyik pillanatban reagálni tudna. Támadásra, menekülésre, vagy csak egy újabb szóra. Anavelyssa szavai nyomán előbb csak megmozdul a szája széle. Nem nevet, nem gúnyolódik. Csak elismerést csempész a pillantásába. *
– A poros emlékek között akadnak kincsek is. És vannak, amik jobb, ha ott maradnak. Te melyik vagy?
* Hangja csendes, meglepően nyugodt. A kérdés nem rejt kihívást.
Amikor a nő ismét közelebb lép, Aelthar nem mozdul. Nem hátrál, nem hajol előre, nem is pislant. Egyetlen izom sem rezdül az arcán. Lehelete meleg és lassú a másik arcán. *
– Mindenkinek van mitől tartania.
* Suttogja, nem fenyegetően, inkább… Szomorúan. Talán még saját magára is gondol. *
– De el kell ismernem, kevés ember lépne ilyen közel úgy, hogy közben nem tagadja le hogy fél. Te megtetted. Ez már több, mint amit sokan valaha elérnek.
* Tekintete már nem metsző, nem nyugtalanító. Most csak komoly. *
– Még mindig nem tudom, ki vagy. De már biztosan tudom, hogy nem akárki.
* Lassan, szinte nesztelenül emeli meg a kezét és ujjai puhán érintik meg a másik arcélét. Épphogy csak.
Nem tudja nem végigmérni. Nem az a fajta szépség, akit magában eddig vonzónak talált, de nem is kell annak lennie. Mégis ott van benne valami, ami a szemét vonzza. Bizonyára a dac, az az ostoba bátorság. Elmosolyodik, de inkább magán. Hogy őt most épp egy ilyen lány nyűgözze le. Hát persze. Remek. *
8839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 07:27:19
Üzenet elküldve: 2025-05-08 07:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Aelthar nem hagyja, hogy az a magára erőltetett magabiztosság sokáig a színen maradjon. Az ajkaira szökő mosoly is oly hamar elfoszlik, mint amilyen gyorsan szárba szökött. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, mintha kész lenne megválaszolni a kérdést, amire talán igény sincs. Igen, a maga módján jó érzés. Új, ismeretlen és izgalmas. Hisz ez idáig sosem kellett különösebben félnie. Leszámítva azt, amikor maga mögött kényszerült hagyni eddigi életét. Azt a kényelmet és gondtalanságot, amibe beleszületett. Félt, rettegett, de akkor nem párosult mellé izgalom. Akkor csak a csalódottság volt és az az elviselhetetlen érzés, ami folyamatosan görcsbe rántotta a szívét és a gyomrát. De most valóban végig borzongatja a hideg a hátát. Valóban érzi a mellkasát feszítő szorongást. Viszont mellette érzi, ahogy az izgalomtól a vér pezsegni kezd az ereiben.
De igaza van a férfinak. Ezt a pár lépést megtette, de tovább nem mozdul. Hova is mozdulhatna még? Valami óvva intő hang akkor is sutyorog a fülébe, hogy óvatos legyen, hisz, ha közelebb merészkedik, akár penge is becsúszhat a bordái közé. Na nem mintha lenne belőle nyeresége a férfinak, hacsak nem maga a vér, egy élet elmúlása az, ami igazán a kedvére van.*
- Nem félek.
*Hazudja, de szinte biztos benne, hogy Aelthar ezt nem fogja neki elhinni. Hisz még mindig ugyan ott áll. Szinte megdermedve. Amikor pedig egy apró mozdulattal közelebb érnek a kék szemek, ösztöntől vezérelve azonnal elhátrál egy fél lépést.
Valóban nagyot dobban a szíve. Érzi, ahogy a vér gyorsabb áramlással lüktet végig az erein. És őszintén szólva nem tetszik neki, hogy ezek szerint úgy viselkedik, mint mindenki más. Mert ő nem mindenki más. Nem olyan, mint akármelyik városi fajankó. Ő a Vaediwer lány. Az, akinél ez a név egykor jelentett valamit.*
- Nyugodt vagyok.
*Vágja rá rögtön, de inkább olyan az egész, mintha magát lenne kész valóban nyugtatni, ahelyett, hogy a férfinak bizonygassa, hogy téved, mert a nő egy percig sem tart tőle.
Tart. Viszont egyben úgy érzi, hogy egy pillanat alatt megdelejezték. Újból felizzik a kíváncsisága, így azt az elhátrált lépést azonnal visszafordítja, s újból közelebb merészkedik.*
- Én csupán egy poros emlék vagyok, amit a legfelső polcon rejtettek el.
*Húzza össze a szemeit. Az újabb kérdést pedig azonnal felhívásnak veszi. Bár egy pillanatra elidőzik, miközben fejét kissé dacosan felszegi.*
- Közelebb merek. Miért? Talán van mitől tartanom?
*Újból kihúzza magát, de még egyszer tétovázik. Aprót nyel. Már a fülében is dörömböl a vér. De nem hagy magának tovább időt a gondolkodásra. Lendületet vesz és újból megindítja lépteit. Vagyis azt az egy nagyobbat, amivel Aelthar elé kerül. Kézfején érzi a bőrpáncél hűvösét, ahogy arcán is a kilélegzett levegő melegét. Hát bebizonyította, hogy nem tart semmitől. Legalábbis képes arra, hogy, ha mégis így van, akkor azt pillanatok alatt képes legyen leküzdeni.*
*Aelthar nem hagyja, hogy az a magára erőltetett magabiztosság sokáig a színen maradjon. Az ajkaira szökő mosoly is oly hamar elfoszlik, mint amilyen gyorsan szárba szökött. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, mintha kész lenne megválaszolni a kérdést, amire talán igény sincs. Igen, a maga módján jó érzés. Új, ismeretlen és izgalmas. Hisz ez idáig sosem kellett különösebben félnie. Leszámítva azt, amikor maga mögött kényszerült hagyni eddigi életét. Azt a kényelmet és gondtalanságot, amibe beleszületett. Félt, rettegett, de akkor nem párosult mellé izgalom. Akkor csak a csalódottság volt és az az elviselhetetlen érzés, ami folyamatosan görcsbe rántotta a szívét és a gyomrát. De most valóban végig borzongatja a hideg a hátát. Valóban érzi a mellkasát feszítő szorongást. Viszont mellette érzi, ahogy az izgalomtól a vér pezsegni kezd az ereiben.
De igaza van a férfinak. Ezt a pár lépést megtette, de tovább nem mozdul. Hova is mozdulhatna még? Valami óvva intő hang akkor is sutyorog a fülébe, hogy óvatos legyen, hisz, ha közelebb merészkedik, akár penge is becsúszhat a bordái közé. Na nem mintha lenne belőle nyeresége a férfinak, hacsak nem maga a vér, egy élet elmúlása az, ami igazán a kedvére van.*
- Nem félek.
*Hazudja, de szinte biztos benne, hogy Aelthar ezt nem fogja neki elhinni. Hisz még mindig ugyan ott áll. Szinte megdermedve. Amikor pedig egy apró mozdulattal közelebb érnek a kék szemek, ösztöntől vezérelve azonnal elhátrál egy fél lépést.
Valóban nagyot dobban a szíve. Érzi, ahogy a vér gyorsabb áramlással lüktet végig az erein. És őszintén szólva nem tetszik neki, hogy ezek szerint úgy viselkedik, mint mindenki más. Mert ő nem mindenki más. Nem olyan, mint akármelyik városi fajankó. Ő a Vaediwer lány. Az, akinél ez a név egykor jelentett valamit.*
- Nyugodt vagyok.
*Vágja rá rögtön, de inkább olyan az egész, mintha magát lenne kész valóban nyugtatni, ahelyett, hogy a férfinak bizonygassa, hogy téved, mert a nő egy percig sem tart tőle.
Tart. Viszont egyben úgy érzi, hogy egy pillanat alatt megdelejezték. Újból felizzik a kíváncsisága, így azt az elhátrált lépést azonnal visszafordítja, s újból közelebb merészkedik.*
- Én csupán egy poros emlék vagyok, amit a legfelső polcon rejtettek el.
*Húzza össze a szemeit. Az újabb kérdést pedig azonnal felhívásnak veszi. Bár egy pillanatra elidőzik, miközben fejét kissé dacosan felszegi.*
- Közelebb merek. Miért? Talán van mitől tartanom?
*Újból kihúzza magát, de még egyszer tétovázik. Aprót nyel. Már a fülében is dörömböl a vér. De nem hagy magának tovább időt a gondolkodásra. Lendületet vesz és újból megindítja lépteit. Vagyis azt az egy nagyobbat, amivel Aelthar elé kerül. Kézfején érzi a bőrpáncél hűvösét, ahogy arcán is a kilélegzett levegő melegét. Hát bebizonyította, hogy nem tart semmitől. Legalábbis képes arra, hogy, ha mégis így van, akkor azt pillanatok alatt képes legyen leküzdeni.*
8838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-07 22:55:09
Üzenet elküldve: 2025-05-07 22:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar a hátát a falnak veti, karjait keresztbe fonja mellkasán. Tekintete még mindig Anavelyssán pihen, de már nem olyan metsző, mint korábban. Most inkább kíváncsian latolgató. A szemöldöke enyhén összevonva, mintha mindjárt megítélné, mérlegelné a látottakat. De nem szól azonnal. Csak akkor mozdul meg, amikor a nő megteszi az utolsó lépést, és épp hogy egy karnyújtásnyira áll meg tőle. Feljebb emeli az állát, úgy néz le rá kissé oldalra billentve a fejét, mintha jobban szemügyre akarná venni ezt az új, furcsa teremtményt, aki nem tudja, mikor kéne hátrálnia. *
– Közelebb mersz? Látom.
* Morran alig hallható gúnnyal a hangjában, aztán kis szünetet tart. *
– De nem mozdulsz. Nem rendesen. A szemed mást mond, mint a tested. A makacsságod bizonyítani akar, de valami a gerinced táján mást súg. Jó érzés? A kíváncsiság keverve egy csepp félelemmel?
* Előrébb hajol egy hajszálnyit, nem tolakodón, csak épp annyira, hogy megtörje a levegőt kettőjük között. Hogy érezze a nő, mennyire közel van most az oroszlánhoz a rács másik oldalán.
Szavai tapasztalatból szólnak, hiszen hányszor, de hányszor kereste, hajszolta ezt az érzést. Igaz, talán az ő ingerküszöbje valamicskével feljebb lehet, mint egy fiatal nőé, aki egy idegen után kíváncsiskodik. *
– Veszély, izgalom, unalom... Jó kis szavak. Megnyugtatják a gondolkodó elmét, ugye? Mintha az ösztöneidhez semmi közük sem lenne. Mintha nem ugrana meg a szív, és lódulna meg a vér az erekben.
* Elmosolyodik. A mosoly inkább fáradt, mint kedves, mintha már túl sok ilyet látott volna. Talán valóban így is van. *
– Mit látok benned? Túl sok mindent. De az arcod mögé nem látni egyből. Ezért vagy még itt. Ezért beszélgetünk.
* Aelthar hátrébb lép, hogy újra a saját ritmusába helyezze a távolságot. A szél belekap a köpenyébe, ő pedig egy röpke pillanatra az ég felé pillant, talán választ keresve. *
– Az vagyok, akitől a legtöbben elfordulnak, miután megtudják, ki is valójában. És te?
* Aztán visszanéz rá. *
– Na és most... Közelebb mersz? Vagy ez volt az utolsó lépésed?
* Aelthar a hátát a falnak veti, karjait keresztbe fonja mellkasán. Tekintete még mindig Anavelyssán pihen, de már nem olyan metsző, mint korábban. Most inkább kíváncsian latolgató. A szemöldöke enyhén összevonva, mintha mindjárt megítélné, mérlegelné a látottakat. De nem szól azonnal. Csak akkor mozdul meg, amikor a nő megteszi az utolsó lépést, és épp hogy egy karnyújtásnyira áll meg tőle. Feljebb emeli az állát, úgy néz le rá kissé oldalra billentve a fejét, mintha jobban szemügyre akarná venni ezt az új, furcsa teremtményt, aki nem tudja, mikor kéne hátrálnia. *
– Közelebb mersz? Látom.
* Morran alig hallható gúnnyal a hangjában, aztán kis szünetet tart. *
– De nem mozdulsz. Nem rendesen. A szemed mást mond, mint a tested. A makacsságod bizonyítani akar, de valami a gerinced táján mást súg. Jó érzés? A kíváncsiság keverve egy csepp félelemmel?
* Előrébb hajol egy hajszálnyit, nem tolakodón, csak épp annyira, hogy megtörje a levegőt kettőjük között. Hogy érezze a nő, mennyire közel van most az oroszlánhoz a rács másik oldalán.
Szavai tapasztalatból szólnak, hiszen hányszor, de hányszor kereste, hajszolta ezt az érzést. Igaz, talán az ő ingerküszöbje valamicskével feljebb lehet, mint egy fiatal nőé, aki egy idegen után kíváncsiskodik. *
– Veszély, izgalom, unalom... Jó kis szavak. Megnyugtatják a gondolkodó elmét, ugye? Mintha az ösztöneidhez semmi közük sem lenne. Mintha nem ugrana meg a szív, és lódulna meg a vér az erekben.
* Elmosolyodik. A mosoly inkább fáradt, mint kedves, mintha már túl sok ilyet látott volna. Talán valóban így is van. *
– Mit látok benned? Túl sok mindent. De az arcod mögé nem látni egyből. Ezért vagy még itt. Ezért beszélgetünk.
* Aelthar hátrébb lép, hogy újra a saját ritmusába helyezze a távolságot. A szél belekap a köpenyébe, ő pedig egy röpke pillanatra az ég felé pillant, talán választ keresve. *
– Az vagyok, akitől a legtöbben elfordulnak, miután megtudják, ki is valójában. És te?
* Aztán visszanéz rá. *
– Na és most... Közelebb mersz? Vagy ez volt az utolsó lépésed?
8837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-07 21:08:23
Üzenet elküldve: 2025-05-07 21:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*A metsző pillantások hatással vannak rá. A szíve hevesebb ütemet diktál mellkasában, ám halovány félelem mellett inkább az izgalom, ami hajtja azt. Különös, riasztó férfi, de mégis van benne valami, ami vonzza a kíváncsiságát. Persze nem azt mondja, hogy az eltelt percek fényében nem futott át a fején, hogy talán jobb lenne valóban sarkon fordulni és minél gyorsabban fogni távozóra. De mégsem teszi, legalábbis egyelőre nem.
A férfi szájából hallva a nevét helyeslőn bólint, de a következő hozzáfűzésre csak egyszerűen ránt egyet vállain. Itt valóban nem ismerheti senki. Talán már máshol sem. Rég elmúltak azok az idők, hogy legyen valaki, hogy számítson. Mára csak egy a sok közül, ami felettébb bosszantja. De most ezt a napi szinten benne nyugvó bosszúságot most teljesen eluralja az éledező érdeklődése az idegen iránt.
Nem hozza zavarba az, ahogy méregetik. Először. Hisz régen hozzá szokott a kéretlen vagy éppen kívánt pillantásokhoz. Ahogy bálokon, vendégségekben gyakorta magára vonta a szemeket a finom kelmékbe bújtatott karcsú test. Így ki is húzza magát, hogy tessék-lássék nézelődjön bátran. De ez is csak addig tart, amíg rá nem eszmél, hogy ez a méregetés a kiéhezett ifjak pillantásainak a közelében sincs. Az arcára kiül a halvány megszeppentség, ami hamar szül bizonytalanságot. A továbbiakra mégis magabiztosságot erőltet magára mielőtt válaszolna. Kissé felszegi a fejét, de az ujjai erősebben markolják a könyv kemény fedelét.*
- Egy pillanatra sem gondoltam, hogy jó ötlet. És már miért gondolnám meg magam? Közelebb merek én menni.
*Dacosan elhúzza a száját, de egy pillanatra félre néz, mielőtt újra a kékekbe meredne. Akár egy csibész gyerek, akit füllentésen kaptak. Hisz nem mozdul közelebb, ez pedig elgondolkodtatja, hogy talán valóban tart az idegentől. De hisz mégis miért kellene félnie? Leszámítva a sikátor takarását és azt a tényt, hogy a férfire az első pillanattól kezdve mondhatna sok mindent, de barátságosnak egyelőre egyáltalán nem merné nevezni.*
- Aelthar.
*Ismétli meg a nevet, ahogy pedig a férfi hátrébb lép szinte tudattalanul mozdul vele. Ám egy lépés helyett maga bizony megtesz még vagy kettőt, ami hamar eredményezi, hogy épp, hogy kicsivel több, mint egy karnyújtásnyira áll meg a férfi előtt.*
- A kíváncsiság ösztönöz a tanulásra. Hogy tudni akarsz és ismerni. A veszély pedig izgalmat szül. Az izgalom pedig az unalom gyilkosa. Unatkozom.
*Újból megrándítja vállait a válasz után. Azok a pillantások valóban nyugtalanítják. Azok a pillantások nem mondanak semmit. A következő pillanatban elvágják a torkát? Vagy egyszerűen csak faképnél hagyják? Jelen helyzetben bármit is kinéz a férfiból, s mégsem fontolgatja még mindig, hogy elinaljon.*
- Azt mondtad mások szerint túl sokat látsz. Hát bennem láttál-e meg valamit?
*Magabiztos mosoly húzódik ajkaira. Vele kapcsolatban a legtöbben tévedni szoktak, ám van olyan kegyes, hogy azokat a hiedelmeket háborítatlanul hagyja. Most kíváncsi, hogy vajon mit láthat benne egy teljesen idegen, akivel alig váltottak pár mondatot. Aki előtt egyelőre még színészkednie sem kell.*
*A metsző pillantások hatással vannak rá. A szíve hevesebb ütemet diktál mellkasában, ám halovány félelem mellett inkább az izgalom, ami hajtja azt. Különös, riasztó férfi, de mégis van benne valami, ami vonzza a kíváncsiságát. Persze nem azt mondja, hogy az eltelt percek fényében nem futott át a fején, hogy talán jobb lenne valóban sarkon fordulni és minél gyorsabban fogni távozóra. De mégsem teszi, legalábbis egyelőre nem.
A férfi szájából hallva a nevét helyeslőn bólint, de a következő hozzáfűzésre csak egyszerűen ránt egyet vállain. Itt valóban nem ismerheti senki. Talán már máshol sem. Rég elmúltak azok az idők, hogy legyen valaki, hogy számítson. Mára csak egy a sok közül, ami felettébb bosszantja. De most ezt a napi szinten benne nyugvó bosszúságot most teljesen eluralja az éledező érdeklődése az idegen iránt.
Nem hozza zavarba az, ahogy méregetik. Először. Hisz régen hozzá szokott a kéretlen vagy éppen kívánt pillantásokhoz. Ahogy bálokon, vendégségekben gyakorta magára vonta a szemeket a finom kelmékbe bújtatott karcsú test. Így ki is húzza magát, hogy tessék-lássék nézelődjön bátran. De ez is csak addig tart, amíg rá nem eszmél, hogy ez a méregetés a kiéhezett ifjak pillantásainak a közelében sincs. Az arcára kiül a halvány megszeppentség, ami hamar szül bizonytalanságot. A továbbiakra mégis magabiztosságot erőltet magára mielőtt válaszolna. Kissé felszegi a fejét, de az ujjai erősebben markolják a könyv kemény fedelét.*
- Egy pillanatra sem gondoltam, hogy jó ötlet. És már miért gondolnám meg magam? Közelebb merek én menni.
*Dacosan elhúzza a száját, de egy pillanatra félre néz, mielőtt újra a kékekbe meredne. Akár egy csibész gyerek, akit füllentésen kaptak. Hisz nem mozdul közelebb, ez pedig elgondolkodtatja, hogy talán valóban tart az idegentől. De hisz mégis miért kellene félnie? Leszámítva a sikátor takarását és azt a tényt, hogy a férfire az első pillanattól kezdve mondhatna sok mindent, de barátságosnak egyelőre egyáltalán nem merné nevezni.*
- Aelthar.
*Ismétli meg a nevet, ahogy pedig a férfi hátrébb lép szinte tudattalanul mozdul vele. Ám egy lépés helyett maga bizony megtesz még vagy kettőt, ami hamar eredményezi, hogy épp, hogy kicsivel több, mint egy karnyújtásnyira áll meg a férfi előtt.*
- A kíváncsiság ösztönöz a tanulásra. Hogy tudni akarsz és ismerni. A veszély pedig izgalmat szül. Az izgalom pedig az unalom gyilkosa. Unatkozom.
*Újból megrándítja vállait a válasz után. Azok a pillantások valóban nyugtalanítják. Azok a pillantások nem mondanak semmit. A következő pillanatban elvágják a torkát? Vagy egyszerűen csak faképnél hagyják? Jelen helyzetben bármit is kinéz a férfiból, s mégsem fontolgatja még mindig, hogy elinaljon.*
- Azt mondtad mások szerint túl sokat látsz. Hát bennem láttál-e meg valamit?
*Magabiztos mosoly húzódik ajkaira. Vele kapcsolatban a legtöbben tévedni szoktak, ám van olyan kegyes, hogy azokat a hiedelmeket háborítatlanul hagyja. Most kíváncsi, hogy vajon mit láthat benne egy teljesen idegen, akivel alig váltottak pár mondatot. Aki előtt egyelőre még színészkednie sem kell.*
8836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-07 20:16:03
Üzenet elküldve: 2025-05-07 20:16:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar állja a nő tekintetét, pillantása olyan, akár a fagy, hirtelen és mélyre hatoló. Nem úgy néz rá, mint akit lenyűgöztek, de nem is úgy, mint akit untat. Inkább mintha próbálna rájönni, hogy mit keres a másik benne, vagy ő a másikban. Kis késéssel válaszol, mintha mérlegelne. Vagy csak direkt húzná az időt. Szórakoztatná a helyzet? Talán egy kicsit. *
– Szóval, Anavelyssa…
* Ízlelgeti a nevet, mint aki nem biztos benne, hogy tetszik neki, de azért nem is veti el azonnal. *
– Nem mondom, hogy ismerős. De nem is felejthető.
* Szemei egy pillanatra lejjebb siklanak a könyvre, majd vissza az arcra. Nem úgy méri végig, mint aki egy női alakban gyönyörködik, inkább, mint aki a zárakat keresi. Hol gyenge. Hol figyelmetlen. Hol álarcos. *
– A kérdésedre válaszolva… nem tudom, mire vagyok kíváncsi. Talán arra, hogy miért gondoltad jó ötletnek utánam jönni. Vagy arra, hogy mennyire mersz közel jönni, mielőtt meggondolod magad. Vagy csak unatkozom. Ki tudja.
* Apró, szinte észrevehetetlen vállrándítás. A hangja nem kérkedő, nem is barátságos. *
– De ha már így alakult… Aelthar vagyok. Azt mondják, nem kellemes ismeretség. Mások szerint csak túl sokat látok meg azokból a dolgokból, amit jobb lenne rejtve tartani. Aztán megint mások szerint… Túl keveset érdekel, amit mondanak rólam.
* Egy lépést hátrál, mintha helyet akarna adni a nőnek. Vagy próbára tenné. *
– Azt mondod, kíváncsi vagy. Az veszélyes dolog. De az unalom talán még veszélyesebb.
*
A szavai nem fenyegetők, inkább ténymegállapítások. Mintha az időjárásról csevegne. A pillantása továbbra is nyugodt, hajszálnyit nyugtalanító. *
– Nos… Ha már megszólítottál, te mit akarsz tudni?
* Aelthar állja a nő tekintetét, pillantása olyan, akár a fagy, hirtelen és mélyre hatoló. Nem úgy néz rá, mint akit lenyűgöztek, de nem is úgy, mint akit untat. Inkább mintha próbálna rájönni, hogy mit keres a másik benne, vagy ő a másikban. Kis késéssel válaszol, mintha mérlegelne. Vagy csak direkt húzná az időt. Szórakoztatná a helyzet? Talán egy kicsit. *
– Szóval, Anavelyssa…
* Ízlelgeti a nevet, mint aki nem biztos benne, hogy tetszik neki, de azért nem is veti el azonnal. *
– Nem mondom, hogy ismerős. De nem is felejthető.
* Szemei egy pillanatra lejjebb siklanak a könyvre, majd vissza az arcra. Nem úgy méri végig, mint aki egy női alakban gyönyörködik, inkább, mint aki a zárakat keresi. Hol gyenge. Hol figyelmetlen. Hol álarcos. *
– A kérdésedre válaszolva… nem tudom, mire vagyok kíváncsi. Talán arra, hogy miért gondoltad jó ötletnek utánam jönni. Vagy arra, hogy mennyire mersz közel jönni, mielőtt meggondolod magad. Vagy csak unatkozom. Ki tudja.
* Apró, szinte észrevehetetlen vállrándítás. A hangja nem kérkedő, nem is barátságos. *
– De ha már így alakult… Aelthar vagyok. Azt mondják, nem kellemes ismeretség. Mások szerint csak túl sokat látok meg azokból a dolgokból, amit jobb lenne rejtve tartani. Aztán megint mások szerint… Túl keveset érdekel, amit mondanak rólam.
* Egy lépést hátrál, mintha helyet akarna adni a nőnek. Vagy próbára tenné. *
– Azt mondod, kíváncsi vagy. Az veszélyes dolog. De az unalom talán még veszélyesebb.
*
A szavai nem fenyegetők, inkább ténymegállapítások. Mintha az időjárásról csevegne. A pillantása továbbra is nyugodt, hajszálnyit nyugtalanító. *
– Nos… Ha már megszólítottál, te mit akarsz tudni?
8835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:26:35
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Egy kis semmiséggel nyit a férfi felé. "Üdv!" Csupán ennyi. Azután kivár. Hisz a rideg idegen akár hátat is fordíthat, akár szóba is elegyedhet vele. Egy út mindig többfelé ágazik. Sosem csak egy lehetőséget ad az élet, de ebben van a kihívás. Kiválasztani a megfelelőt, a sorsfordítót vagy éppen azt, amivel jól rá lehet faragni. A végkifejlet mindig meglepetés. Most maga is választhatott. Hisz maradhatott volna a padon ülve, lapozgatva a könyvben pihenő, teleírt lapokat. De ő azt választotta, hogy a kíváncsiságtól vezérelve az idegen nyomába ered. Ahogyan választhatott volna, hogy elillan abban a pillanatban, amint farkasszemet nézett a hideg kékekkel, de maradt és szólt. Noha a figyelmet nem kellett felhívnia magára, de azt a figyelmet még tartani akarja. Kíváncsi. Ez vele született. Az pedig nem számít, hogy előre tudja, hogy ez a kíváncsiság bajba fogja-e sodorni. A férfi válasza meglepi. Ez a szemöldökének magasabbra szaladásával jól láthatóvá válik az arcán. Érzi, hogy az nem kérdés, hanem tényszerű megállapítás az idegen részéről. Viszont nem téved. Valóban nem szokása más nyomába eredni.
A hangjától végigfut tagjain a libabőr, de meglepő mód valahogy az a kellemes fajta. Hát tesz egy óvatos lépést még a férfi felé, de utána ismét megáll. A könyvet jobban mellkasához vonja, majd kissé megingatja a fejét.*
- Valóban nem.
*Feleli egyszerűen. Ahogy a kékek őt is végig mérik minden szégyenlősségtől mentesen húzza ki magát és állja a tekintetet.*
- Attól függ mire vagy kíváncsi.
*Billenti félre a fejét.*
- A nevem Anavelyssa. És te ki vagy?
*Még egy lépés a férfi felé, de azután ismét megállítja lépteit.*
*Egy kis semmiséggel nyit a férfi felé. "Üdv!" Csupán ennyi. Azután kivár. Hisz a rideg idegen akár hátat is fordíthat, akár szóba is elegyedhet vele. Egy út mindig többfelé ágazik. Sosem csak egy lehetőséget ad az élet, de ebben van a kihívás. Kiválasztani a megfelelőt, a sorsfordítót vagy éppen azt, amivel jól rá lehet faragni. A végkifejlet mindig meglepetés. Most maga is választhatott. Hisz maradhatott volna a padon ülve, lapozgatva a könyvben pihenő, teleírt lapokat. De ő azt választotta, hogy a kíváncsiságtól vezérelve az idegen nyomába ered. Ahogyan választhatott volna, hogy elillan abban a pillanatban, amint farkasszemet nézett a hideg kékekkel, de maradt és szólt. Noha a figyelmet nem kellett felhívnia magára, de azt a figyelmet még tartani akarja. Kíváncsi. Ez vele született. Az pedig nem számít, hogy előre tudja, hogy ez a kíváncsiság bajba fogja-e sodorni. A férfi válasza meglepi. Ez a szemöldökének magasabbra szaladásával jól láthatóvá válik az arcán. Érzi, hogy az nem kérdés, hanem tényszerű megállapítás az idegen részéről. Viszont nem téved. Valóban nem szokása más nyomába eredni.
A hangjától végigfut tagjain a libabőr, de meglepő mód valahogy az a kellemes fajta. Hát tesz egy óvatos lépést még a férfi felé, de utána ismét megáll. A könyvet jobban mellkasához vonja, majd kissé megingatja a fejét.*
- Valóban nem.
*Feleli egyszerűen. Ahogy a kékek őt is végig mérik minden szégyenlősségtől mentesen húzza ki magát és állja a tekintetet.*
- Attól függ mire vagy kíváncsi.
*Billenti félre a fejét.*
- A nevem Anavelyssa. És te ki vagy?
*Még egy lépés a férfi felé, de azután ismét megállítja lépteit.*
8834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:56:40
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:56:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 1/7 //
* Mióta teljes bizalmát élvezi a jószágnak, sok érdekes dolgot fedezett fel rajta. Nagyon értelmes Zápor, ráadásul könnyedén tanul. Észlelte a tündér magától is, hogy szeret tárgyakat felvenni és magával vinni. Amúgy is meg akarta erre célzottan is tanítani, mivel nagy segítség lenne így az előadásaiban. Ma ezt fogja elkezdeni neki betanítani. Első lépésként, mint egy kutyánál. Fog egy botot és felemeli.*
- Zápor, nézd!* Amint az állat felnéz a nevére a botot finoman megmozgatja a tündér. Az állat követi tekintetével. Ezután elhajítja, de nem túl messzire. A kíváncsisága vezeti a mosómedvét. Odaszalad a bothoz és kezébe veszi. Nézi, szaglássza.*
- Hozd ide Zápor!* Guggol kicsit le és tesz hívogató mozdulatot, amire az ledobja a botot és odaszalad hozzá.*
- Neeem!* Odasétál a bothoz és megint felemeli, hogy eldobja. Megismétlődik az előbbi. Most is felveszi a botot, amire Alesian próbálja a legbársonyosabb hangján magához édesgetni. Tesz is felé pár bátortalan lépést a bottal, de aztán megint csak odaszalad.*
- Ej! Veled sem egyszerű.* Sóhajt. Azért még próbálkozik egy párszor, amíg el nem unja a csekély sikerekkel járó próbálkozást.*
- Egyelőre ennyi, de nem fogom hagyni, hogy ilyen könnyedén elsumákold. Gyakorolni fogjuk, hogy jó sok pénzt kereshessünk mi ketten.* Tudja ő, hogy jó pénz van ebben, csak kitartónak kell lennie.*
* Mióta teljes bizalmát élvezi a jószágnak, sok érdekes dolgot fedezett fel rajta. Nagyon értelmes Zápor, ráadásul könnyedén tanul. Észlelte a tündér magától is, hogy szeret tárgyakat felvenni és magával vinni. Amúgy is meg akarta erre célzottan is tanítani, mivel nagy segítség lenne így az előadásaiban. Ma ezt fogja elkezdeni neki betanítani. Első lépésként, mint egy kutyánál. Fog egy botot és felemeli.*
- Zápor, nézd!* Amint az állat felnéz a nevére a botot finoman megmozgatja a tündér. Az állat követi tekintetével. Ezután elhajítja, de nem túl messzire. A kíváncsisága vezeti a mosómedvét. Odaszalad a bothoz és kezébe veszi. Nézi, szaglássza.*
- Hozd ide Zápor!* Guggol kicsit le és tesz hívogató mozdulatot, amire az ledobja a botot és odaszalad hozzá.*
- Neeem!* Odasétál a bothoz és megint felemeli, hogy eldobja. Megismétlődik az előbbi. Most is felveszi a botot, amire Alesian próbálja a legbársonyosabb hangján magához édesgetni. Tesz is felé pár bátortalan lépést a bottal, de aztán megint csak odaszalad.*
- Ej! Veled sem egyszerű.* Sóhajt. Azért még próbálkozik egy párszor, amíg el nem unja a csekély sikerekkel járó próbálkozást.*
- Egyelőre ennyi, de nem fogom hagyni, hogy ilyen könnyedén elsumákold. Gyakorolni fogjuk, hogy jó sok pénzt kereshessünk mi ketten.* Tudja ő, hogy jó pénz van ebben, csak kitartónak kell lennie.*
8833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-04 07:41:49
Üzenet elküldve: 2025-05-04 07:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar tesz egy fél fordulatot, aztán nem mozdul, csak figyel. Nem olyan férfi, aki sietve reagál. Minden mozdulata, minden szava előre megfontolt. Kék tekintete találkozik a smaragd szempárral, és bár arca változatlanul komoly marad, figyelme kétségtelenül a nőé. Nem sokan veszik a bátorságot, hogy közeledjenek hozzá. Pláne nem ilyen nyíltan.
A nő szavai egyszerűek, de épp ez kelti fel az érdeklődését. Nem mentegetőzik, nem játssza meg magát. Csupán jelen van, kihívóan egyszerűen. *
– Nem szokásod az ilyesmi.
* Mondja halkan, hanglejtése mély, mégis gördülékeny. Nem kérdez, inkább megállapít. Mintha máris többet tudna róla, mint amit elmondott volna.
A pillantása követi a nő mozdulatait, ahogy végigméri őt. Nem tolakodóan, inkább tanulmányozva. Úgy mint egy harcos, aki méri a másik erejét, még ha itt nem is fegyver a tét. A szeme megáll egy pillanatra a füzeten, aztán visszatér a zöld szemoárhoz. *
– Ki vagy te?
* Kérdezi végül, nem ellenségesen, de még mindig távolságtartón. A hangjában ott rezeg valami tompán kíváncsi, valami, ami arra utal, ha nem érdekelné, már rég hátat fordított volna.
Aelthar pillantása ismét végigfut a nőn, de arca alig mozdul. Nem az a férfi, aki hosszan elidőzik a küllemnél, mégis, akaratlanul is észreveszi a kecses tartást, a kihívóan szabott ruhát, a ridegen szép arcot. *
~ Nem tudja, mit kezdjen ezzel a testtel… Vagy túlságosan is jól tudja. ~
* Fut át rajta a gondolat, és bár tekintete egy pillanatra megáll a smaragdszín szemeken, de a mozdulataiban ott bujkál az ősi elf örökség... Fegyelmezett távolságtartás. *
* Aelthar tesz egy fél fordulatot, aztán nem mozdul, csak figyel. Nem olyan férfi, aki sietve reagál. Minden mozdulata, minden szava előre megfontolt. Kék tekintete találkozik a smaragd szempárral, és bár arca változatlanul komoly marad, figyelme kétségtelenül a nőé. Nem sokan veszik a bátorságot, hogy közeledjenek hozzá. Pláne nem ilyen nyíltan.
A nő szavai egyszerűek, de épp ez kelti fel az érdeklődését. Nem mentegetőzik, nem játssza meg magát. Csupán jelen van, kihívóan egyszerűen. *
– Nem szokásod az ilyesmi.
* Mondja halkan, hanglejtése mély, mégis gördülékeny. Nem kérdez, inkább megállapít. Mintha máris többet tudna róla, mint amit elmondott volna.
A pillantása követi a nő mozdulatait, ahogy végigméri őt. Nem tolakodóan, inkább tanulmányozva. Úgy mint egy harcos, aki méri a másik erejét, még ha itt nem is fegyver a tét. A szeme megáll egy pillanatra a füzeten, aztán visszatér a zöld szemoárhoz. *
– Ki vagy te?
* Kérdezi végül, nem ellenségesen, de még mindig távolságtartón. A hangjában ott rezeg valami tompán kíváncsi, valami, ami arra utal, ha nem érdekelné, már rég hátat fordított volna.
Aelthar pillantása ismét végigfut a nőn, de arca alig mozdul. Nem az a férfi, aki hosszan elidőzik a küllemnél, mégis, akaratlanul is észreveszi a kecses tartást, a kihívóan szabott ruhát, a ridegen szép arcot. *
~ Nem tudja, mit kezdjen ezzel a testtel… Vagy túlságosan is jól tudja. ~
* Fut át rajta a gondolat, és bár tekintete egy pillanatra megáll a smaragdszín szemeken, de a mozdulataiban ott bujkál az ősi elf örökség... Fegyelmezett távolságtartás. *
8832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-04 00:02:19
Üzenet elküldve: 2025-05-04 00:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Sosem hozta lázba egy-egy fényes páncél. Hisz mi olyan van benne, ami meg kéne, hogy fogja? Egy halom fém az egész. Mit neki páncél, meg fegyverek. Hogy akkor miért szegődik a nyomába? Talán az a tekintély, ami körbelengi. Az a valaha ismert nézés, azok a pillantások, amit a férfi kap a szembejövőktől. Amit valaha ő is a magáénak tudhatott. Mikor szép kelmékbe öltözött, mikor ékszerek tarkították, amikor volt valaki. Aminek már árnyékát sem viselheti, s maga is képes lenne egyszerűen a tömegbe veszni, akárcsak mindenki más. Az átlag. De ez a férfi nem átlagos, hisz akkor nem ragadta volna magával a smaragd tekintetet. Lépteit gyorsabbra veszi, miközben a füzetet ismét összecsukva szorítja a mellkasához. Hiába a vászoncipőnek köszönhető halk járás, tudja jól, hogy ügyetlen. De nem is tolvaj ő, hogy az árnyékban ragadva eredjen valaki nyomába. Így nem is éri váratlanul, hogy azok a smaragdok hamarosan összetalálkoznak a másik kék szemeivel.
A lépteit óvatosabbra veszi, lelassítja, ahogy pedig a sikátorhoz ér végül tisztes távolságban meg is áll az idegentől. Talán okosabb lenne, ha most inkább sarkon fordulna. De egyre inkább tudni akarja, hogy ki ez a férfi. Honnan szalajtottak egy olyan idegent, aki valamiért pillanatokon belül megragadta? Felvállalja, hogy hamar lebukott a kis követése, de arcán egy pillanatra sem játszik az érzés, hogy e miatt zavarba jött volna.
Lassú, elemző pillantásokkal méri végig a férfit egészen a lábbelitől, addig, amíg újból össze nem találkozik a kék szemekkel. Akkor pedig egy óvatos lépést tesz meg felé.*
- Üdv!
*Feleli halkan fejét kissé félre billentve. Amíg esetleg az idegen is megszólal újból fürkésző pillantásai futnak végig a páncélon, kicsit elidőzve a kardon, majd feljebb a fehér tincseken, amíg vissza nem tér a kissé komornak ható arcra.*
*Sosem hozta lázba egy-egy fényes páncél. Hisz mi olyan van benne, ami meg kéne, hogy fogja? Egy halom fém az egész. Mit neki páncél, meg fegyverek. Hogy akkor miért szegődik a nyomába? Talán az a tekintély, ami körbelengi. Az a valaha ismert nézés, azok a pillantások, amit a férfi kap a szembejövőktől. Amit valaha ő is a magáénak tudhatott. Mikor szép kelmékbe öltözött, mikor ékszerek tarkították, amikor volt valaki. Aminek már árnyékát sem viselheti, s maga is képes lenne egyszerűen a tömegbe veszni, akárcsak mindenki más. Az átlag. De ez a férfi nem átlagos, hisz akkor nem ragadta volna magával a smaragd tekintetet. Lépteit gyorsabbra veszi, miközben a füzetet ismét összecsukva szorítja a mellkasához. Hiába a vászoncipőnek köszönhető halk járás, tudja jól, hogy ügyetlen. De nem is tolvaj ő, hogy az árnyékban ragadva eredjen valaki nyomába. Így nem is éri váratlanul, hogy azok a smaragdok hamarosan összetalálkoznak a másik kék szemeivel.
A lépteit óvatosabbra veszi, lelassítja, ahogy pedig a sikátorhoz ér végül tisztes távolságban meg is áll az idegentől. Talán okosabb lenne, ha most inkább sarkon fordulna. De egyre inkább tudni akarja, hogy ki ez a férfi. Honnan szalajtottak egy olyan idegent, aki valamiért pillanatokon belül megragadta? Felvállalja, hogy hamar lebukott a kis követése, de arcán egy pillanatra sem játszik az érzés, hogy e miatt zavarba jött volna.
Lassú, elemző pillantásokkal méri végig a férfit egészen a lábbelitől, addig, amíg újból össze nem találkozik a kék szemekkel. Akkor pedig egy óvatos lépést tesz meg felé.*
- Üdv!
*Feleli halkan fejét kissé félre billentve. Amíg esetleg az idegen is megszólal újból fürkésző pillantásai futnak végig a páncélon, kicsit elidőzve a kardon, majd feljebb a fehér tincseken, amíg vissza nem tér a kissé komornak ható arcra.*
8831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-03 23:22:01
Üzenet elküldve: 2025-05-03 23:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Az árnyékok alatt halad, léptei hangtalanul koppannak a macskakövön. A fekete páncél fémes csillanása élesen válik el a reggeli fénytől, észrevétlenül vonja magára a figyelmet. Az emberek ösztönösen húzódnak félre az útjából. Már megszokta, hogy nem kell keresnie a pillantásokat, azok úgyis megtalálják.
De most más. Valami furcsán ismeretlen érzés suhan át rajta. Egy pillantás, amely nem a gyanakvásból, hanem kíváncsiságból ered. A tér túlfeléről tapad rá, és nem ereszti. Tudja, hogy figyelik.
Nem lassít, de az érzékei kiélesednek. A kíváncsiság nem ellenség, de lehet veszélyes. A következő saroknál megtorpan, egy szűk sikátor bejáratánál. A fejét kissé félrebillenti. Vállán túl hátrapillant, nem közvetlenül a lányra, de épp eléggé, hogy az értse, észrevette.
Most rajta a sor. Közeledik? Elillan?
Vagy csak játszik vele? *
* Az árnyékok alatt halad, léptei hangtalanul koppannak a macskakövön. A fekete páncél fémes csillanása élesen válik el a reggeli fénytől, észrevétlenül vonja magára a figyelmet. Az emberek ösztönösen húzódnak félre az útjából. Már megszokta, hogy nem kell keresnie a pillantásokat, azok úgyis megtalálják.
De most más. Valami furcsán ismeretlen érzés suhan át rajta. Egy pillantás, amely nem a gyanakvásból, hanem kíváncsiságból ered. A tér túlfeléről tapad rá, és nem ereszti. Tudja, hogy figyelik.
Nem lassít, de az érzékei kiélesednek. A kíváncsiság nem ellenség, de lehet veszélyes. A következő saroknál megtorpan, egy szűk sikátor bejáratánál. A fejét kissé félrebillenti. Vállán túl hátrapillant, nem közvetlenül a lányra, de épp eléggé, hogy az értse, észrevette.
Most rajta a sor. Közeledik? Elillan?
Vagy csak játszik vele? *
8830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-03 23:09:46
Üzenet elküldve: 2025-05-03 23:09:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Előszeretettel járja a várost. Persze nem azért, mert annyira odáig volna Artheniorért, pusztán bárhol jobb, mint abban a koszos bérlakásban. Arra pedig, hogy már ilyen korán a főtér köveit koptatja egyszerű a magyarázat: A tömeget sem szívleli. Noha akadnak már szép számmal a városban, de ez csak rosszabb lesz nap közben. Persze arra is megvan a maga búvóhelye, ha teljes mértékben el szeretné kerülni a lakosságot. Végül egyszerű döntését követve ül le az egyik padra, lábait keresztbe veti, a magával hozott könyvet, amit eddig mellkasához szorított most az ölében pihenteti. Egy írótoll mentén kinyitja, ahol két üres, csupán csak egy-két apró, fekete tinta pöttyel díszített papír fogadja.
De ahelyett, hogy az üres oldalakat figyelné, a smaragdok a teret pásztázzák körbe. Így pedig, hogy nem sok a járókelő hamar ki is tudja szúrni az ezüstös hajat. Az sem kerüli el figyelmét, ahogy a fekete páncélba bújtatott idegen elől gyorsan térnek ki a szemben sétálók. Hogy ez kelti fel a kíváncsiságát? Talán inkább csak az unalom veszi rá arra hamar, hogy a padról gyorsan fel is kelve eredjen a nyomába. Óvatosan, halkan, még maga sem tudja, hogy minek.*
*Előszeretettel járja a várost. Persze nem azért, mert annyira odáig volna Artheniorért, pusztán bárhol jobb, mint abban a koszos bérlakásban. Arra pedig, hogy már ilyen korán a főtér köveit koptatja egyszerű a magyarázat: A tömeget sem szívleli. Noha akadnak már szép számmal a városban, de ez csak rosszabb lesz nap közben. Persze arra is megvan a maga búvóhelye, ha teljes mértékben el szeretné kerülni a lakosságot. Végül egyszerű döntését követve ül le az egyik padra, lábait keresztbe veti, a magával hozott könyvet, amit eddig mellkasához szorított most az ölében pihenteti. Egy írótoll mentén kinyitja, ahol két üres, csupán csak egy-két apró, fekete tinta pöttyel díszített papír fogadja.
De ahelyett, hogy az üres oldalakat figyelné, a smaragdok a teret pásztázzák körbe. Így pedig, hogy nem sok a járókelő hamar ki is tudja szúrni az ezüstös hajat. Az sem kerüli el figyelmét, ahogy a fekete páncélba bújtatott idegen elől gyorsan térnek ki a szemben sétálók. Hogy ez kelti fel a kíváncsiságát? Talán inkább csak az unalom veszi rá arra hamar, hogy a padról gyorsan fel is kelve eredjen a nyomába. Óvatosan, halkan, még maga sem tudja, hogy minek.*
8829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-03 22:31:07
Üzenet elküldve: 2025-05-03 22:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Aelthar Velyrien léptei tompán koppannak a kövezett utcán, ahogy átlépi Arthenior kapuját. A hajnal fénye még csak épp áttör a házak közötti réseken, de ezüstös haja már messziről megcsillan a derengésben. A fekete, ezüsttel szegélyezett bőrpáncél feszesen simul testére, mozdulatai hangtalanok, méltóságteljesek. Bal oldalán lóg a kard, a markolat gombján a Velyrien-ház címerével – egy holdfényben fürdő penge.
A jéghideg tekintet nem keres társaságot. Nem is kell. Az utca elcsendesedik, ahogy a korán kelők elhúzódnak előle, némán érzékelve valamit, amit nem tudnak megnevezni – erőt, fensőbbséget, fenyegetést.
Aelthar megáll egy pillanatra, végigméri a várost, mintha mérlegelne. *
– Mocskos, zajos, túlzsúfolt…
* Morogja, alig hallhatóan. Aztán szája sarkában megvillan valami gúnyos mosolyféle. *
– Tökéletes.
* A kard pengéje halkan csörren, ahogy elindul a főtér felé. Száműzött – de nem elveszett. *
A jéghideg tekintet nem keres társaságot. Nem is kell. Az utca elcsendesedik, ahogy a korán kelők elhúzódnak előle, némán érzékelve valamit, amit nem tudnak megnevezni – erőt, fensőbbséget, fenyegetést.
Aelthar megáll egy pillanatra, végigméri a várost, mintha mérlegelne. *
– Mocskos, zajos, túlzsúfolt…
* Morogja, alig hallhatóan. Aztán szája sarkában megvillan valami gúnyos mosolyféle. *
– Tökéletes.
* A kard pengéje halkan csörren, ahogy elindul a főtér felé. Száműzött – de nem elveszett. *
8828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-29 23:44:27
Üzenet elküldve: 2025-04-29 23:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
-Láttunk már cifrábbat is. *Feleli sokat sejtetően. Elvégre valóban, nem is kell Artheniornál messzebb menni; ez az olvasztótégely itt túltesz mindenen. Furcsa, hogy ennek ellenére a törvénykezés működik. Úgy ahogy.
Ahogy Arthenior főterére érnek, lépésre fogja a hátast. A szökőkút, a pegazus, a sokaság... Nem is túl régi emlékeket ébreszt benne. Eszébe jut, hogy Relael is valahol a városban van, de nem is óhajt kísérletet tenni a felkutatására. Egyrészt jobb, ha nem tudja, miben mesterkedik az elf, másrészt még a látszatát is elakarja kerülni, hogy Relael azt gondolja, sokat jár rajta az esze. Pedig igaz.*
-Nem. Volt segítségem. Egy fiatal zöldfülű. Mykael a neve. Ügyes fiú.
*A vért dolgára hümment.*
-Nos, én is csak egyszer láttam, még Wegtorenben. A szemtanúja voltam az Arénában, miként hasadt el rajta a lándzsahegy. Pedig könnyűnek tűnt, akár egy bőrvért. Meglátjuk, sikerül-e kikerekíteniük valamit belőle. *Elvégre egy bestia bőre alighanem fejtörést okozhat még egy tapasztalt mesternek is.*
-Találkozunk a fogadóban. *Biccent Bredoc felé, majd a kovácsműhely felé kanyarítja hátasát. Egyebet nem fűz hozzá, nincs miért. Most először mindketten szabadon, veszedelem és teendő nélkül járnak Artheniorban. Valahol megnyugtató ez a tudat.*
-Láttunk már cifrábbat is. *Feleli sokat sejtetően. Elvégre valóban, nem is kell Artheniornál messzebb menni; ez az olvasztótégely itt túltesz mindenen. Furcsa, hogy ennek ellenére a törvénykezés működik. Úgy ahogy.
Ahogy Arthenior főterére érnek, lépésre fogja a hátast. A szökőkút, a pegazus, a sokaság... Nem is túl régi emlékeket ébreszt benne. Eszébe jut, hogy Relael is valahol a városban van, de nem is óhajt kísérletet tenni a felkutatására. Egyrészt jobb, ha nem tudja, miben mesterkedik az elf, másrészt még a látszatát is elakarja kerülni, hogy Relael azt gondolja, sokat jár rajta az esze. Pedig igaz.*
-Nem. Volt segítségem. Egy fiatal zöldfülű. Mykael a neve. Ügyes fiú.
*A vért dolgára hümment.*
-Nos, én is csak egyszer láttam, még Wegtorenben. A szemtanúja voltam az Arénában, miként hasadt el rajta a lándzsahegy. Pedig könnyűnek tűnt, akár egy bőrvért. Meglátjuk, sikerül-e kikerekíteniük valamit belőle. *Elvégre egy bestia bőre alighanem fejtörést okozhat még egy tapasztalt mesternek is.*
-Találkozunk a fogadóban. *Biccent Bredoc felé, majd a kovácsműhely felé kanyarítja hátasát. Egyebet nem fűz hozzá, nincs miért. Most először mindketten szabadon, veszedelem és teendő nélkül járnak Artheniorban. Valahol megnyugtató ez a tudat.*
8827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:40:52
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Évek teltek el Sercáné keresésével, de mintha csak a föld nyelte volna el. Nyoma sincs a boszorkánynak, pedig kereste már mindenhol, felkutatott minden lehetséges nyomot, de be kell lássa, hogy ideje lesz ezzel felhagyni. Elfáradt ez alatt az idő alatt. A világ közben meg haladt tovább. A város tovább lépett, szinte teljesen megújult. Sokat hallott az új gazdagok számára kialakított negyedről. Talán megnézi magának a helyet, de most pihennie kell. Csóka lustán csattog be a városba, mögötte a két méretes kutyával, Fogóval és Szögel. Vállán a Kabala a sas üldögél. Egyedül talán a madár nem fáradt ki a nagy menetelésben, mindenki más csak úgy lógatja a fejét. Pont ezért fog néhány napot pihenéssel tölteni, vagyis fognak pihenéssel tölteni. Talán még az is megeshet, hogy egy asszony után néz, pedig ilyet már nagyon régóta nem tett. Egyelőre az is elég, ha megtöltheti a hasát, meg vehet egy jó meleg fürdőt. Az istálló felé kormányozza a mént, hogy ott elszállásolhassa a kutyákkal egyetemben.*
8826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-25 16:46:30
Üzenet elküldve: 2025-04-25 16:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Magának ugyan hazudna azzal, ha azt mondaná hogy már nem érzi magát hullafáradtan az ilyen hosszas séták végén, de azt másoknak bátran ki tudná jelenteni hogy ha más változás még nem történt, akkor legalább az érzést lassan megszokja. Megszokottan sűrű tömegben találja magát a városba lépve, és ugyan még lepihenni nem tud azonnal, ahhoz még el kéne érnie a kúriájukat, picit megörül hogy már nem a fojtogató csend veszi körül. Azt hitte lassan hangokat kezd hallani a magányos útján idefele, most pedig még a valódi gondolatait is alig tudja hallani.*
~ Kerülőút lesz ebből, a polgárnegyed biztos tele lesz. ~ *Mivel nem késő estig szeretne bandukolni, ezért rögvest megindul a piactér felé, hogy azon keresztül érintse meg bandukolásának végállomását.*
~ Kerülőút lesz ebből, a polgárnegyed biztos tele lesz. ~ *Mivel nem késő estig szeretne bandukolni, ezért rögvest megindul a piactér felé, hogy azon keresztül érintse meg bandukolásának végállomását.*
8825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-25 09:03:09
Üzenet elküldve: 2025-04-25 09:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
-Vegyes érzéseim vannak.
*Feleli félmosollyal az arcán az ork italára vonatkozó kérdésre.*
-Fene tudja. De nézd meg micsoda világot élünk, egy ork alkimista, aki egy lótenyésztő sötételffel utazgat Artheniorba.
*Megrázza a fejét, miközben ezen elmereng egy pillanatra.*
-Mivé lett a világ.
*Egyébként pedig már lassacskán el kell hogy érjék Arthenior ismerős, otthonos főterét.*
-Arra én is kíváncsi leszek! Sosem láttam még hasonlót.
*Ez talán egy olyan közös pont lehet kettejükben, amit nehéz lenne elvitatni. A furcsa férfias kíváncsiság a különféle vértek és mindenféle fegyverzetek iránt.*
-A fogadóba tartok szerintem, le akarom málházni a lovam és a magam vértjét is felölteni. Találkozzunk a kaszárnyánál utána? Nagyon kíváncsi leszek Nariuss arcára mikor meglát minket, már ha még mindig ő a parancsnok a kaszárnyában.
*Emlékszik mikor a férfivel először találkozott, nem igazán bízott meg benne, de végül is okot sosem adott rá amivel erre rászolgált volna. Igaz nem is cáfolta meg ezt.*
-És a tretilt.. egyedül vadásztad le?
*Kicsit közelebb húzódik útitársához.*
-Ezidáig csak pletykákat hallottam róla.. Még sosem találkoztam ezzel a lénnyel. A pikkelyéből készülő vértről is csak hallani volt szerencsém.
*Nem mintha kételkedne Denjaar képességeiben, egyszerűen csak kíváncsi. Nem mindennapi esemény az ha az ember egy ilyen vadat ejt. Eleve ritkán lehet meglelni is ezeket a lényeket.*
-Vegyes érzéseim vannak.
*Feleli félmosollyal az arcán az ork italára vonatkozó kérdésre.*
-Fene tudja. De nézd meg micsoda világot élünk, egy ork alkimista, aki egy lótenyésztő sötételffel utazgat Artheniorba.
*Megrázza a fejét, miközben ezen elmereng egy pillanatra.*
-Mivé lett a világ.
*Egyébként pedig már lassacskán el kell hogy érjék Arthenior ismerős, otthonos főterét.*
-Arra én is kíváncsi leszek! Sosem láttam még hasonlót.
*Ez talán egy olyan közös pont lehet kettejükben, amit nehéz lenne elvitatni. A furcsa férfias kíváncsiság a különféle vértek és mindenféle fegyverzetek iránt.*
-A fogadóba tartok szerintem, le akarom málházni a lovam és a magam vértjét is felölteni. Találkozzunk a kaszárnyánál utána? Nagyon kíváncsi leszek Nariuss arcára mikor meglát minket, már ha még mindig ő a parancsnok a kaszárnyában.
*Emlékszik mikor a férfivel először találkozott, nem igazán bízott meg benne, de végül is okot sosem adott rá amivel erre rászolgált volna. Igaz nem is cáfolta meg ezt.*
-És a tretilt.. egyedül vadásztad le?
*Kicsit közelebb húzódik útitársához.*
-Ezidáig csak pletykákat hallottam róla.. Még sosem találkoztam ezzel a lénnyel. A pikkelyéből készülő vértről is csak hallani volt szerencsém.
*Nem mintha kételkedne Denjaar képességeiben, egyszerűen csak kíváncsi. Nem mindennapi esemény az ha az ember egy ilyen vadat ejt. Eleve ritkán lehet meglelni is ezeket a lényeket.*
8824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:03
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 19/20 //
* Nagyon úgy tűnik, hogy a barátságuk szinte teljesen megköttetett. Megannyi próbálgatás után, végre eljutnak arra a szintre, amikor már nyugodtan rápróbálhat a póráz elhagyására is nyilvános helyen. Itt a főtéren egy átlagosan forgalmas déli órában meg is lépi ezt a lépést Alesian. Ezután elkezd futni Zápor elől.*
- Gyere Zápor!* Kiált neki, amire a mosómedve elkezd szaladni utána. A tündér ezután leguggol, hogy beérhessék. Szinte felborítja a szőrgombóc, úgy bújik oda hozzá.*
- Ügyes vagy!* Dicséri meg, aztán leteszi és sétálni kezd. Akár egy kutya úgy sétál mellette a mosómedve is. Megáll és kezével felfelé hívogató mozdulatot tesz, erre ő feláll két lábra, akár egy kismajom. Már majdnem elégedett, amikor Zápor megpillant egy darab kenyeret a szeme sarkából. Több se kell neki odarohan rögtön fittyet hányva Alsian tiltakozására.*
- Hékás! Most dicsértelek meg. Hát a kaja még mindig fontosabb neked? Micsoda egy hálátlan bestia vagy te.* Korholja félig nevetve. Lényegében már majdnem teljesen sikerül megszelídítenie, de még némi simítás azért hátra van. Kell még dolgozni vele, de azért már szinte kijelentheti, hogy a siker csak egy mancsnyira van. Elégedettségét ma megünnepli majd egy pohárka borocskával ez fix. Csurran majd némi finomság azért Zápornak is, meg is tépné a tündért, ha nem adna neki semmit.*
* Nagyon úgy tűnik, hogy a barátságuk szinte teljesen megköttetett. Megannyi próbálgatás után, végre eljutnak arra a szintre, amikor már nyugodtan rápróbálhat a póráz elhagyására is nyilvános helyen. Itt a főtéren egy átlagosan forgalmas déli órában meg is lépi ezt a lépést Alesian. Ezután elkezd futni Zápor elől.*
- Gyere Zápor!* Kiált neki, amire a mosómedve elkezd szaladni utána. A tündér ezután leguggol, hogy beérhessék. Szinte felborítja a szőrgombóc, úgy bújik oda hozzá.*
- Ügyes vagy!* Dicséri meg, aztán leteszi és sétálni kezd. Akár egy kutya úgy sétál mellette a mosómedve is. Megáll és kezével felfelé hívogató mozdulatot tesz, erre ő feláll két lábra, akár egy kismajom. Már majdnem elégedett, amikor Zápor megpillant egy darab kenyeret a szeme sarkából. Több se kell neki odarohan rögtön fittyet hányva Alsian tiltakozására.*
- Hékás! Most dicsértelek meg. Hát a kaja még mindig fontosabb neked? Micsoda egy hálátlan bestia vagy te.* Korholja félig nevetve. Lényegében már majdnem teljesen sikerül megszelídítenie, de még némi simítás azért hátra van. Kell még dolgozni vele, de azért már szinte kijelentheti, hogy a siker csak egy mancsnyira van. Elégedettségét ma megünnepli majd egy pohárka borocskával ez fix. Csurran majd némi finomság azért Zápornak is, meg is tépné a tündért, ha nem adna neki semmit.*
8823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-23 13:04:34
Üzenet elküldve: 2025-04-23 13:04:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Sajnos az öltönye mellé ház nem jár. Sokat fog még csalódni az orkban, mivel nincs olyan jó anyagi helyzetben, hogy birtokokat vásároljon fel. Talán megoldhatná a saját ház kérdését, de utána mégis mit csinálna? Jó neki a fogadó egyelőre. Olcsó, jó a kaja, a piáról nem is beszélve! *
- Az. Elég hangulatos és jó ételeket szolgálnak fel. A vásárlóknak pedig lehetőségük van igénybe venni a helyi fürdőt!
* Tovább indul az ork miközben meséli a fogadóját, ahol megszállt, azonban nem várhatja el a másiktól, hogy ugyanazt az életstílust folytassa, mint ő. Bárcsak lenne valamilyen hely, ahol befogadják az árvákat, de hol találhat ilyen Arthenior környékén? Kisebb gondolkozás után csak eszébe jutnak a hallott pletykák. A városon belül, valahol kell lennie egy helynek, amiben ezzel foglalkoznak, de nem emlékszik, hogy hol is volt. Ha eszébe jut, majd kérdezősködik a fogadóban. *
- Nekem még nem volt problémám ott.
* Jelenti ki magabiztosan az ork, azonban a másik is érezheti, hogy ez nem válasz a kérdésére. Mégis kinek járna érdekében belekötni egy orkba, aki éppen éhségét és szomját próbálja oltani? Kész öngyilkosság! *
- Hamarosan ott is vagyunk.
* Jelenti ki az ork miközben besétálnak a főtérre. *
* Sajnos az öltönye mellé ház nem jár. Sokat fog még csalódni az orkban, mivel nincs olyan jó anyagi helyzetben, hogy birtokokat vásároljon fel. Talán megoldhatná a saját ház kérdését, de utána mégis mit csinálna? Jó neki a fogadó egyelőre. Olcsó, jó a kaja, a piáról nem is beszélve! *
- Az. Elég hangulatos és jó ételeket szolgálnak fel. A vásárlóknak pedig lehetőségük van igénybe venni a helyi fürdőt!
* Tovább indul az ork miközben meséli a fogadóját, ahol megszállt, azonban nem várhatja el a másiktól, hogy ugyanazt az életstílust folytassa, mint ő. Bárcsak lenne valamilyen hely, ahol befogadják az árvákat, de hol találhat ilyen Arthenior környékén? Kisebb gondolkozás után csak eszébe jutnak a hallott pletykák. A városon belül, valahol kell lennie egy helynek, amiben ezzel foglalkoznak, de nem emlékszik, hogy hol is volt. Ha eszébe jut, majd kérdezősködik a fogadóban. *
- Nekem még nem volt problémám ott.
* Jelenti ki magabiztosan az ork, azonban a másik is érezheti, hogy ez nem válasz a kérdésére. Mégis kinek járna érdekében belekötni egy orkba, aki éppen éhségét és szomját próbálja oltani? Kész öngyilkosság! *
- Hamarosan ott is vagyunk.
* Jelenti ki az ork miközben besétálnak a főtérre. *
8822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:55:45
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:55:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rinewenya Eraonewer//
* Elégedetten bólint a megegyezésre. A mérleg nyelve a mai napon is egyensúlyba került, és még csak reggel van. Zápor kíváncsian pillant fel a közeledő archoz. Mostanság már egyre kíváncsibb az emberfélékre, de azért még tartja a távolságot. Egy picit megemelkedik a csuklya is, így a kíváncsi tündér többet láthat a fiúból. A fehér bőr és a kék szemek megragadnak neki, ahogy az elf fülek is, de a vonásokból még így se tud sokat kivenni. Annyira elég lesz, hogy megismerje legközelebb.*
- Bölcs döntés. Egy állat mindig halás és hűséges társ lesz. Egy kiskutya pedig még könnyen idomítható is.* Támogatja lelkesen az ötletet. Az állatok iránti szeretete mindig hamar meg tud mutatkozni, ha olyan közegre talál.*
- Szívesen segítek. Mindig öröm az új állatkákkal való ismerkedés.* Csak úgy szikrázik a szeme, hátha még azt is tudná, hogy ezek a ruhák nem is egy fiút rejtenek. Akkor még inkább fülig érne a szája.*
- Okés. Ha bármikor szükség lenne rám, akkor a legtöbbször a Pegazusban vagy a piactéren meg lehet találni. Teysus áldása legyen rajtad!* Köszön el tőle. Kicsit sajnálja, hogy ilyen hamar mennie kellett, de mindenkinek megvan a maga baja, amivel foglalkoznia kell. Így lehet ez a lánnyal is, akinek a nevét, csak most tudja meg utólag.*
- Rine.* Ismétli el, miközben integet a távozónak.*
- Na Zápor újra ketten vagyunk.* Fordul a jószágához és aztán fütyörészve indul meg előre az egyik pad irányába. Kicsit ücsörögni fognak most és bámulni a járókelőket. Olykor érdekes pillanatoknak lehet szem és fültanúja, amikor így tesz. *
* Elégedetten bólint a megegyezésre. A mérleg nyelve a mai napon is egyensúlyba került, és még csak reggel van. Zápor kíváncsian pillant fel a közeledő archoz. Mostanság már egyre kíváncsibb az emberfélékre, de azért még tartja a távolságot. Egy picit megemelkedik a csuklya is, így a kíváncsi tündér többet láthat a fiúból. A fehér bőr és a kék szemek megragadnak neki, ahogy az elf fülek is, de a vonásokból még így se tud sokat kivenni. Annyira elég lesz, hogy megismerje legközelebb.*
- Bölcs döntés. Egy állat mindig halás és hűséges társ lesz. Egy kiskutya pedig még könnyen idomítható is.* Támogatja lelkesen az ötletet. Az állatok iránti szeretete mindig hamar meg tud mutatkozni, ha olyan közegre talál.*
- Szívesen segítek. Mindig öröm az új állatkákkal való ismerkedés.* Csak úgy szikrázik a szeme, hátha még azt is tudná, hogy ezek a ruhák nem is egy fiút rejtenek. Akkor még inkább fülig érne a szája.*
- Okés. Ha bármikor szükség lenne rám, akkor a legtöbbször a Pegazusban vagy a piactéren meg lehet találni. Teysus áldása legyen rajtad!* Köszön el tőle. Kicsit sajnálja, hogy ilyen hamar mennie kellett, de mindenkinek megvan a maga baja, amivel foglalkoznia kell. Így lehet ez a lánnyal is, akinek a nevét, csak most tudja meg utólag.*
- Rine.* Ismétli el, miközben integet a távozónak.*
- Na Zápor újra ketten vagyunk.* Fordul a jószágához és aztán fütyörészve indul meg előre az egyik pad irányába. Kicsit ücsörögni fognak most és bámulni a járókelőket. Olykor érdekes pillanatoknak lehet szem és fültanúja, amikor így tesz. *
8821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:11:40
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tökvirág Alesian//
*Persze, hogy magára vállalja. Amilyen most a lelki állapota mindenben hajlandó magát hibáztatni a béke kedvéért. Bár a topáz szeművel nem biztos, hogy ilyen könnyedén hajlandó lenne dűlőre jutni.*
- Legyen úgy!
*Mosolyodik el óvatosan, bár a csuklya alól ez aligha látszik.*
- Örvendek Zápor.
*Hajol le kissé, közelebb a mosómedvéhez, majd visszaegyenesedve pillant a tündérre.*
- És neked is Alesian.
*Emeli meg egy kicsit a csuklyáját, hogy valamelyest látszódjon az arca, még akkor is, ha a homály azért uralkodik a ruhadarab alatt. A kis tündér kedvesnek tűnik, így annyit illemet megérdemel, hogy azért a szemeibe tudjon nézni.*
- De igen. Majd azt szeretnék. Kölyköt, akit jobban magamhoz tudnék szoktatni.
*Mosolyodik el izgatottan, ahogy ismét a piac felé sandít. Talán mégsem rögtön a kutyavásárlással kéne kezdenie, ha még hely sincs, ahová hazavigye. De holnap is lesz nap, ha talál valami épkézláb zugot a Romvárosban. Emlékszik, hogy akadt ott elhagyatott viskó, ahol senkit sem zavarna és őt sem bolygatná a kutya se. Kivéve a majdani sajátja.*
- Talán majd segíthetnél benne. Már a tanítgatásában.
*Pillant vissza Alesianra, ahogy eszébe ötlik ez a lehetőség, amit nyitva is hagy a tündér számára.*
- Ha nem bánod viszont most megyek, de remélem még összefutunk.
*Széles mosollyal biccent aprót, majd megfordulva tovább is indul a Polgárnegyed felé. Pár lépés után viszont megtorpan, s még utoljára visszapillant a fiúra.*
- Jut eszembe... Én Rine vagyok.
*Kuncog fel zavartan, majd egy intést követve fordul is vissza és a lábait szedve indul ki a térről.*
*Persze, hogy magára vállalja. Amilyen most a lelki állapota mindenben hajlandó magát hibáztatni a béke kedvéért. Bár a topáz szeművel nem biztos, hogy ilyen könnyedén hajlandó lenne dűlőre jutni.*
- Legyen úgy!
*Mosolyodik el óvatosan, bár a csuklya alól ez aligha látszik.*
- Örvendek Zápor.
*Hajol le kissé, közelebb a mosómedvéhez, majd visszaegyenesedve pillant a tündérre.*
- És neked is Alesian.
*Emeli meg egy kicsit a csuklyáját, hogy valamelyest látszódjon az arca, még akkor is, ha a homály azért uralkodik a ruhadarab alatt. A kis tündér kedvesnek tűnik, így annyit illemet megérdemel, hogy azért a szemeibe tudjon nézni.*
- De igen. Majd azt szeretnék. Kölyköt, akit jobban magamhoz tudnék szoktatni.
*Mosolyodik el izgatottan, ahogy ismét a piac felé sandít. Talán mégsem rögtön a kutyavásárlással kéne kezdenie, ha még hely sincs, ahová hazavigye. De holnap is lesz nap, ha talál valami épkézláb zugot a Romvárosban. Emlékszik, hogy akadt ott elhagyatott viskó, ahol senkit sem zavarna és őt sem bolygatná a kutya se. Kivéve a majdani sajátja.*
- Talán majd segíthetnél benne. Már a tanítgatásában.
*Pillant vissza Alesianra, ahogy eszébe ötlik ez a lehetőség, amit nyitva is hagy a tündér számára.*
- Ha nem bánod viszont most megyek, de remélem még összefutunk.
*Széles mosollyal biccent aprót, majd megfordulva tovább is indul a Polgárnegyed felé. Pár lépés után viszont megtorpan, s még utoljára visszapillant a fiúra.*
- Jut eszembe... Én Rine vagyok.
*Kuncog fel zavartan, majd egy intést követve fordul is vissza és a lábait szedve indul ki a térről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8828-8847