//A szél feltámad//
- Nem túl gyakran. - *Feleli a tündér érdeklődésére, miközben elérnek a szökőkúthoz. Míg tölti a kulacsot, éppen azon mereng, hogy Frandr milyen ügyesen megoldotta azt a talányt és hogy itt alattuk tényleg van egy víztározó, meg hogy mennyire hasznos jutalmat kapott a férfi... és hogy ez hasonlít a víz ágban használatos egyik varázslathoz, noha az a víz a halálból nem, csak annak markából tud visszahozni valakit, vagy éppen átsegíteni a gyorsabb távozásra.
Gondolatait azonban megzavarja Pyr közbeszólása és a fiú rögvest választ is kaphat, ugyanis a "te, figyi!"-re a lány egyértelműen a szemébe néz, kíváncsian, hogy mit akar.
Igaz, csak rövid időre tenné, aztán visszafordulna a kulacs felé, de a kérdés miatt megakad a tekintete a tündér arcán.*
- Szemkontaktust. - *Mondja halkan, kijavítva a tündért, mert ez éppen egy olyan szó, amit meg ő ismer. Majd zavarba jön, de most már csak azért is igyekszik Pyr szemébe nézni. Nem tudja, mi az a kekszi, de azt leveszi, hogy a fiú szerint azért nézte a mellkasát, mert tetszik neki. Ami zavarba ejtő, de az jobban zavarja, hogy a tündér észrevette, hogy nem a szemébe néz és hogy ezek szerint bizonyára szokatlanul viselkedett. Márpedig ő nagyon igyekszik szokványosan viselkedni és beilleszkedni.*
- Rendben, tartani fogom. - *Hajt fejet, ez időre kicsit megpihenve a szemezésben, de utána ismét felveszi a szemkontaktust, ahogy ígérte. Kellemetlenül érzi magát, mint egy leszidott gyerek.
Azaz, a kulacs miatt azért ismét félrenéz, mert kezén érzi, hogy már túlcsordult. Majd nyújtaná Pyrnek, hogy ihasson, mikor a fiú folytatja és sokáig abba sem hagyja a beszédet. De még mikről beszél! Mikről... nos, a felét ismét nem érti.
A szivi még megvan, a szerkó már gondot okoz. Annyira figyel, hogy megfejtse a szavak értelmét, hogy közben szinte hunyorog, amitől meg még lenézőbb lesz az arckifejezése...
Meglepi, hogy Pyr szerint vénnek néz ki, de maga sincs túl jó véleménnyel a saját külsejéről, így elhiszi, hogy a külleme így festhet a tündér szemében. Ugyan annyit tud, hogy valójában nem lehet még öreg, mert bár nem emlékszik, hogy hány éves, de tett már kísérletet ennek megállapítására. Ennek egyik módszere a testmagassága mérése volt és bizony növekedett még az elmúlt években, változott a teste is, kinőtte valamelyest a ruháit. Vagyis fiatal, ez egészen biztos.
De vajon hogy érti azt a tündér, hogy őhozzá túl vén? Talán arra gondol, hogy hozzá képest idősebb, csak pontatlanul fogalmazott?
Még azt is kikövetkezteti, hogy Pyr éppen azt fejezte ki, hogy szerinte nem túl tetszetős a haja és ő maga, ami természetesen neki sem okoz örömöt, de különösebben el sem szomorítja, mert nem foglalkoztatja. Maga az, hogy a fiú ilyeneket mond neki, kellemetlenebbül érinti, mert úgy hiszi, Pyr szándékosan bántani akarja. Ő pedig nem bírja a konfliktust, nem is tudja, mit kellene tennie, vagy mondania, úgyhogy csak hallgatja tovább a tündért... és a tanácsait.
És innentől igazából érdekessé válik, mert a fiú elkezdi magyarázni a kifejezéseket, amiket használ. Ez pedig olyasmi, amiből ő még szívesen is tanul és nagyon figyel, hogy a tündér segítségével kibogozza a szálakat.
A jó bőr azt jelenti, hogy tetszetős a külseje, a komázás is azt jelenti, hogy valami tetszetős. Az ivás azt jelenti, hogy az illető vele akar lenni, mint férfi a nővel... amire egyébként a kufirc egy használatos kifejezés.
Fel nem fogja, miért nem lehet ezt egyenesen és érthetően elmondani, miért kellenek ilyen fedőszavak rejtett utalásokkal?
Bólogat Pyrnek, hogy valóban felér egy lexikonnal, közben még emészti a hallottakat.*
- Akkor... most jó bőr vagyok, vagy csúnya és öreg? Mindkettőt mondta. És... azt mondja, nem vagyok vonzó, mert öreg vagyok, de elhívott inni... vagyis kufircolni. Egyébként miért jelent az ivás közösülést? Ha valaki elhív valakit inni, az igazából mindig közösülni hívja azt az illetőt? - *Böki ki az ellentmondásokat és kérdéseit. Mostanra egészen elemzővé vált a hozzáállása, ami még a zavarát is elnyomja, hogy a tündér vele kapcsolatban a gyermeknemzésről beszélt.
A kulacsát jobb híján bezárja és elteszi, mert kiderült, hogy félreértett valamit. Közben követi a tündért, mert a válaszára kíváncsi.*