*A főtéren hatalmas tömeg gyűlt össze. Hujio meghúzza magát egy fölé tornyosuló ládasor árnyékában. A nap lassan elhagyja őrhelyét, magára ölti bíborköpenyét, s nyugovóra tér. Az emberek is szétszélednek lassan, vagy aludni mennek, vagy a Pegazus fogadóba és isznak valamit. Egy ötfős csoportot követ Hujio, hátha ők is a fogadóba mennek, és a jókedv elérése után, valami jó kis üzlet következik. Nahát, tényleg oda tartanak, ezért visszamegy a főtérre, és vár. Már csak egyetlen ember van ott, járkál körbe-körbe és egyre csak az óráját nézi. Biztosan vár valakit. Talán ez lesz a tökéletes préda. Hujio előhúzza tőrét, összehúzza magát, s mögé oson. Az emberünk látszólag mit sem sejt. Aztán elkapja a nyakát, s a hideg pengét hozzászorítja. Megszólalni nem tud, de Hujio érezi, hogy torkában dobog a szíve, és a kézfeje felső része könnyektől nedves. Nem akar tovább várni, innen csak a halál vár reá. Hirtelen meghúzza a pengét, s a férfi holtan rogy a karjaiba. Behurcolja egy sötét sikátorba, lefekteti a tetemet, s kutakodni kezd. A kezén rögtön megcsillan egy gyűrű, le is kapja onnan. A zsebek üresek, ámde a kabátja felső zsebében egy hímzett zsebkendő... Maradjon nála. Nincs nála egyetlen arany sem. Valójában nem úgy néz ki mint aki megengedheti magának, hogy ilyen gyűrűt birtokoljon. Valószínűleg találta... Na mindegy, a gyűrűt jól eldugja, hisz nem ő az egyetlen tolvaj, majd elnyeli az éjszaka.*
A hozzászólás írója (Hujio Plemermy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.19 08:44:32
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.05.19 13:14:09, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek pótlása; a fogadóba tartozó mondatok törlése.