Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:24:21
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:24:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kíváncsian nézelődik, ahogy Arthenior főterének közelébe ér. Sosem hitte volna, hogy valaha is egyedül fog maradni. Legalábbis ennyire hamar nem. Mindig voltak a közelében az apján kívül mások is. Az alvilág hiába láthatatlan az átlagos emberek számára, aki benne él az tudja hogy milyen népes világ ez. De most mindenki egyik napról a másikra tűnt el, széledt szét teljesen felszívódva. Hiába már 19éves, mardossa a most rátelepülő magány. A fekete köpenye, és annak csuklyája biztonságosan takarja az arcát. Az egyetlen hátránya, hogy így le vannak eresztve a szárnyai, és nem tudja a köpeny miatt használni, de nem is gondolta, hogy a mai éjszaka már szüksége lesz rá. De még így is késztetést érez arra, hogy használja, ezért még így a köpenye rejtekében is gyakran rezegteti őket. Közben folyton figyel, nem e követi őt senki.
Egy holló száll le a szökőkút peremére, mikor a lány oda érkezik. Gyakran foglalkozik ezekkel a madarakkal, főleg gyilkolás előtt, vagy után. Odamegy hozzá, és mosolyogva leguggol közvetlenül előtte.*
- Hát te? Ma már nincsen móka. Otthonról jöttél? Volt vacsorának való? *Simogatja meg a madarat, amit az készséggel hagy is. Nem vár választ, lehet, hogy csak innen a környékről jött valahonnan. A móka és vacsorának való ismét csak egy sötét humora a lánynak, a hollók ugyanis gyakran belecsíptek a lány áldozatainak hulláiba.
Leül mellé a szökőkúthoz, onnan figyeli hatalmas, fekete szemeivel azt a néhány járókelőt akik még kint vannak az utcákon. Rá is fér most egy kis pihenés, több órája kegyetlen tempóban halad attól félve, nem e eredtek az ő nyomába is, hogy végezhessenek vele.*
Egy holló száll le a szökőkút peremére, mikor a lány oda érkezik. Gyakran foglalkozik ezekkel a madarakkal, főleg gyilkolás előtt, vagy után. Odamegy hozzá, és mosolyogva leguggol közvetlenül előtte.*
- Hát te? Ma már nincsen móka. Otthonról jöttél? Volt vacsorának való? *Simogatja meg a madarat, amit az készséggel hagy is. Nem vár választ, lehet, hogy csak innen a környékről jött valahonnan. A móka és vacsorának való ismét csak egy sötét humora a lánynak, a hollók ugyanis gyakran belecsíptek a lány áldozatainak hulláiba.
Leül mellé a szökőkúthoz, onnan figyeli hatalmas, fekete szemeivel azt a néhány járókelőt akik még kint vannak az utcákon. Rá is fér most egy kis pihenés, több órája kegyetlen tempóban halad attól félve, nem e eredtek az ő nyomába is, hogy végezhessenek vele.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:34:20
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:34:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Ahogy kilép átgondolván mit kellene kezdenie először, a tájékozódást választja, megmossa fáradt poros arcát megmossa a csodásan megépített szökőkútban hogy újult erővel tudja belevetni magát, az utazás fáradalmaiba. *
~ Végre valami ami nem büdös, nem annyira mocskos, és a civilizáció hatását kelti. ~ * Tömlőjét megtölti vízzel, no de nem ám a lenti áporodottal, amit még lovának, sőt nyulának sem adna! - Nos igen kutyájának is különbet adna. - De a másik oldalon nem egy utcagyerek iszik onnan. * ~ Kis bamba képűek. Nem is tudják milyen különbség van a kettő között. Vajon én is ilyen kis majom lehettem? Áh teljesen kizárt. ~ * Tehát ő a fentről lefolyó vízből tölti meg kulacsát. Ahogy feláll leporolja köpenyét, előveszi legszebb mosolyát, hajának felével eltakarja a rossz szemét, és odalép két kosárral sétáló hölgyhöz.
A két nő valószínű háziasszonyok, nem tanúsítanak ellenállást a közeledésre. Mindkettőnk fehér paraszti gúnya, egy zöld és egy kopott szürke kendőt viselnek. Szoknyájuk mindkettőnek fehér, ahogy kötényük is. Hajukat eltakarják sajnos nem látszódik. De az egyik szeplősségéből ítélve, valószínűleg vörös vagy barna haja lehet. A beszélgetést udvari modorával, és páncéljának tekintélyével éri el, semmi kétség. Valamit vörös szeme megbabonázza a barna és kék szempárt. *
- Üdvözletem hölgyeim. Lennének kedvesek és megmondanák egy lovagnak merre találhatná meg a barakkot? Esetleg min kell átmennem? Leköteleznének vele. * Mind a kettő pukedlizik, egyértelműen úrnak hiszik pikkelyvért, harci kalapács nem mindenkinek adatik meg. Enyhe tájszólásos útbaigazítás után megköszöni előzékenységüket eképen: *
- Örök hálám üldözni fogja a hölgyeket. * Szerencsére a két egyértelműen buta nő nem arra megy, de megkínálják egy almával, és egy kevés sajttal, ami elgondolkodtatja. Nem akarja megijeszteni őket a jobb szemével. Ezért csupán elköszön és megeszi az ajándékokat. *
~ A kis kék szemű szeplőssel remélem még találkozok, igaz más körülmények közt. ~
* Neveti ki magában a remek humorát. Ahogy visszanéz még mindig látja a himbálódó melleket mivel körülbelül hatvan fokra fordult el tőlük a beszélgetési pontnál. *
~ Kis tenyérbe illő, hamvas, fehér. ~ * Csorgatja nyálát. Amit próbál az almával és sajttal csillapítani. több kevesebb sikerrel. *
~ Végre valami ami nem büdös, nem annyira mocskos, és a civilizáció hatását kelti. ~ * Tömlőjét megtölti vízzel, no de nem ám a lenti áporodottal, amit még lovának, sőt nyulának sem adna! - Nos igen kutyájának is különbet adna. - De a másik oldalon nem egy utcagyerek iszik onnan. * ~ Kis bamba képűek. Nem is tudják milyen különbség van a kettő között. Vajon én is ilyen kis majom lehettem? Áh teljesen kizárt. ~ * Tehát ő a fentről lefolyó vízből tölti meg kulacsát. Ahogy feláll leporolja köpenyét, előveszi legszebb mosolyát, hajának felével eltakarja a rossz szemét, és odalép két kosárral sétáló hölgyhöz.
A két nő valószínű háziasszonyok, nem tanúsítanak ellenállást a közeledésre. Mindkettőnk fehér paraszti gúnya, egy zöld és egy kopott szürke kendőt viselnek. Szoknyájuk mindkettőnek fehér, ahogy kötényük is. Hajukat eltakarják sajnos nem látszódik. De az egyik szeplősségéből ítélve, valószínűleg vörös vagy barna haja lehet. A beszélgetést udvari modorával, és páncéljának tekintélyével éri el, semmi kétség. Valamit vörös szeme megbabonázza a barna és kék szempárt. *
- Üdvözletem hölgyeim. Lennének kedvesek és megmondanák egy lovagnak merre találhatná meg a barakkot? Esetleg min kell átmennem? Leköteleznének vele. * Mind a kettő pukedlizik, egyértelműen úrnak hiszik pikkelyvért, harci kalapács nem mindenkinek adatik meg. Enyhe tájszólásos útbaigazítás után megköszöni előzékenységüket eképen: *
- Örök hálám üldözni fogja a hölgyeket. * Szerencsére a két egyértelműen buta nő nem arra megy, de megkínálják egy almával, és egy kevés sajttal, ami elgondolkodtatja. Nem akarja megijeszteni őket a jobb szemével. Ezért csupán elköszön és megeszi az ajándékokat. *
~ A kis kék szemű szeplőssel remélem még találkozok, igaz más körülmények közt. ~
* Neveti ki magában a remek humorát. Ahogy visszanéz még mindig látja a himbálódó melleket mivel körülbelül hatvan fokra fordult el tőlük a beszélgetési pontnál. *
~ Kis tenyérbe illő, hamvas, fehér. ~ * Csorgatja nyálát. Amit próbál az almával és sajttal csillapítani. több kevesebb sikerrel. *
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:15:08
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:15:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Az érzelmek vihara kiűzte az összes ésszerű magyarázatot, minden logikusan felépített gondolatot elfújt, kiszolgáltatva Ellirát a váratlan helyzetnek. Tekintetéből, melyet Volaryon zöld szempárjához kapcsolt, a meglepettség helyett egyre inkább valami megnyugtató lágyság érződik, mellkasában azonban nem szelídül a lángolás, sőt... Ahogy válaszul az ő neve is elhangzik, szinte minden erejét felemészti a fellángolás. Muszáj megszakítania a két lélektükör közötti kapcsolatot, hacsak nem akar a két erős kar között kikötni. Egy szívdobbanásnyi ideig komolyan megfordul a fejében, hogy megteszi. Volaryon nyakába ugrik és sírva megígéri, hogy soha többé nem hagyja el, de végül az időközben megtalált józansága győzedelmeskedik. Csak még több fájdalmat okozna, ha most elengedné magát.
Volaryon következő szavai is megerősítik elhatározásában, hiszen a legkevesebb, ami elvárható tőle, hogy magyarázattal szolgál a miértekre. Párat bólint annak jeleként, hogy igen, beszélni szeretne, kérdezni és válaszolni, de egyelőre még képtelen erre. Morzsánként kaparja össze a gondolatfoszlányokat és Volaryon elértett pillantása is időt ad neki ehhez.
Az ébenszín kezet nem engedi, utolsó szalmaszálként szorítja, talán kicsit túl erősen is, ahogy a tömegen átvágva a padokhoz siet. Ott finoman leereszkedik a szökőkúttal szemben és mindaddig vár mondandójával, amíg Volaryon is hasonlóan nem tesz.*
- Igen... Először is örülök, hogy összefutottunk. Ma délután jártam a Szegénynegyedben és csak annyit sikerült megtudnom, hogy elköltöztél. Ezért visszajöttem a Pegazusba és... most itt vagy.* Kicsit sután fogalmaz, de gondosan ügyel rá, hogy ezalatt véletlenül se pillantson a sötételfre, hisz akkor ennél is sokkal nehezebb dolga lenne. Nagyot sóhajt és elmosolyodik, mikor a még mindig kezében tartott kendőre pillant.*
- Biztos vagyok benne, hogy neked vannak a legfinomabb selyemből készült kendőid egész Artheniorban.* Tudja, hogy nem kerülgetheti örökké a forró kását, de muszáj kicsit összeszednie magát, muszáj időt nyernie. A keszkenőt egy lopott pillantás kíséretében átnyújtja, hogy ha Volaryon igényt tart rá, visszaadhassa.*
- Ezt a fogadóban hagytad...
*Az érzelmek vihara kiűzte az összes ésszerű magyarázatot, minden logikusan felépített gondolatot elfújt, kiszolgáltatva Ellirát a váratlan helyzetnek. Tekintetéből, melyet Volaryon zöld szempárjához kapcsolt, a meglepettség helyett egyre inkább valami megnyugtató lágyság érződik, mellkasában azonban nem szelídül a lángolás, sőt... Ahogy válaszul az ő neve is elhangzik, szinte minden erejét felemészti a fellángolás. Muszáj megszakítania a két lélektükör közötti kapcsolatot, hacsak nem akar a két erős kar között kikötni. Egy szívdobbanásnyi ideig komolyan megfordul a fejében, hogy megteszi. Volaryon nyakába ugrik és sírva megígéri, hogy soha többé nem hagyja el, de végül az időközben megtalált józansága győzedelmeskedik. Csak még több fájdalmat okozna, ha most elengedné magát.
Volaryon következő szavai is megerősítik elhatározásában, hiszen a legkevesebb, ami elvárható tőle, hogy magyarázattal szolgál a miértekre. Párat bólint annak jeleként, hogy igen, beszélni szeretne, kérdezni és válaszolni, de egyelőre még képtelen erre. Morzsánként kaparja össze a gondolatfoszlányokat és Volaryon elértett pillantása is időt ad neki ehhez.
Az ébenszín kezet nem engedi, utolsó szalmaszálként szorítja, talán kicsit túl erősen is, ahogy a tömegen átvágva a padokhoz siet. Ott finoman leereszkedik a szökőkúttal szemben és mindaddig vár mondandójával, amíg Volaryon is hasonlóan nem tesz.*
- Igen... Először is örülök, hogy összefutottunk. Ma délután jártam a Szegénynegyedben és csak annyit sikerült megtudnom, hogy elköltöztél. Ezért visszajöttem a Pegazusba és... most itt vagy.* Kicsit sután fogalmaz, de gondosan ügyel rá, hogy ezalatt véletlenül se pillantson a sötételfre, hisz akkor ennél is sokkal nehezebb dolga lenne. Nagyot sóhajt és elmosolyodik, mikor a még mindig kezében tartott kendőre pillant.*
- Biztos vagyok benne, hogy neked vannak a legfinomabb selyemből készült kendőid egész Artheniorban.* Tudja, hogy nem kerülgetheti örökké a forró kását, de muszáj kicsit összeszednie magát, muszáj időt nyernie. A keszkenőt egy lopott pillantás kíséretében átnyújtja, hogy ha Volaryon igényt tart rá, visszaadhassa.*
- Ezt a fogadóban hagytad...
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:22:02
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:22:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Határozott lépésekkel közeledik, azt is inkább csak ő érzi, miként remeg meg a térde minden hajlításnál, miként inog meg a föld talpai alatt, valahányszor testsúlyát ráhelyezi. Valahol mélyen, titkon, önmagának sem bevallottan reménykedett benne, hogy újra láthatja, kérdőre vonhatja, hogy miért bánt el így mindkettejükkel, de annyira nem merte elereszteni fantáziáját, hogy komolyabb terveket szövögessen, mert elméje tagadta a lehetőség racionalitását. Nem tudott felkészülni a viszontlátásra, sem lelkiekben, sem szavakkal, ezért is tartja a legegyszerűbb megoldásnak azt, ha néma marad, mindössze egy érintést engedélyez, amivel saját magát is meggyőzni, hogy nem csak álmai csalfa képzelete űz vele gúnyt, hanem a nő tényleg itt áll előtte.
Úgy érzi, hogy egész teste, de még a legapróbb hajszálak is beleremegnek, ahogy Ellira szájából elhangzik a neve. Már ennyi is elég, hogy a nyugodt arckifejezés, amit magára kényszerített, meginogjon, tekintetén suhan át valamennyi abból a fájdalomból, ami most újra rászakadt. El tudta zárni ezt magában, erőnek erejével terelte e mindig a saját figyelmét, nem hagyta, hogy a nő képe egyszer is megforduljon elméjében, így feldolgozni, elengedni sem tudta, nem csoda, ha most szakad fel a seb, fájóbban, hogy okozója itt áll előtte.*
-Ellira.
*Hangja megremeg még ettől az egy szótól is, nem csoda, ha nem kívánt monológba bocsátkozni. Nem áll még erre készen, de ő is tudja, hogy nem gyermek többé, nem futhat és bújhat el a kellemetlen dolgok elől, mert amíg ő csöndesen reszketve lapul valamerre, a gondok csak nőnek, míg végül még nehezebb lesz szembenézni mindennel. Ha eléjük megy, legalább a konfrontáció időpontját ő választhatja meg, amitől legalább úgy érzi, hogy az ő kezében van a döntés joga.*
-Ha van mit mondanod, meghallgatlak.
*Legalább ezt nem rontja el, pontosan az a kérdés hangzik el, ami azóta zakatol a fejében, hogy kilépett a fogadóból. Nem hangzik könyörgésnek, de parancsnak sem, mindössze felajánlás, amiben ott a burkolt, mégsem tolakodó kérdés. Régi énje úgy tűnik, mégsem veszett el egészen, ha képes még a tökéletes megfogalmazásra, ahol minden szó átgondolt és tudatosan megválasztott. Sürgetni, erőltetni nem fog semmit, mozdulatlanul és türelmesen várja a reakciót, még ha sokáig tart is. Csak egyszer kalandozik el a tekintete a padok felé, szavak nélkül utalva rá, hogy le is ülhetnek, ha úgy kényelmesebb.*
A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 16:22:14
*Határozott lépésekkel közeledik, azt is inkább csak ő érzi, miként remeg meg a térde minden hajlításnál, miként inog meg a föld talpai alatt, valahányszor testsúlyát ráhelyezi. Valahol mélyen, titkon, önmagának sem bevallottan reménykedett benne, hogy újra láthatja, kérdőre vonhatja, hogy miért bánt el így mindkettejükkel, de annyira nem merte elereszteni fantáziáját, hogy komolyabb terveket szövögessen, mert elméje tagadta a lehetőség racionalitását. Nem tudott felkészülni a viszontlátásra, sem lelkiekben, sem szavakkal, ezért is tartja a legegyszerűbb megoldásnak azt, ha néma marad, mindössze egy érintést engedélyez, amivel saját magát is meggyőzni, hogy nem csak álmai csalfa képzelete űz vele gúnyt, hanem a nő tényleg itt áll előtte.
Úgy érzi, hogy egész teste, de még a legapróbb hajszálak is beleremegnek, ahogy Ellira szájából elhangzik a neve. Már ennyi is elég, hogy a nyugodt arckifejezés, amit magára kényszerített, meginogjon, tekintetén suhan át valamennyi abból a fájdalomból, ami most újra rászakadt. El tudta zárni ezt magában, erőnek erejével terelte e mindig a saját figyelmét, nem hagyta, hogy a nő képe egyszer is megforduljon elméjében, így feldolgozni, elengedni sem tudta, nem csoda, ha most szakad fel a seb, fájóbban, hogy okozója itt áll előtte.*
-Ellira.
*Hangja megremeg még ettől az egy szótól is, nem csoda, ha nem kívánt monológba bocsátkozni. Nem áll még erre készen, de ő is tudja, hogy nem gyermek többé, nem futhat és bújhat el a kellemetlen dolgok elől, mert amíg ő csöndesen reszketve lapul valamerre, a gondok csak nőnek, míg végül még nehezebb lesz szembenézni mindennel. Ha eléjük megy, legalább a konfrontáció időpontját ő választhatja meg, amitől legalább úgy érzi, hogy az ő kezében van a döntés joga.*
-Ha van mit mondanod, meghallgatlak.
*Legalább ezt nem rontja el, pontosan az a kérdés hangzik el, ami azóta zakatol a fejében, hogy kilépett a fogadóból. Nem hangzik könyörgésnek, de parancsnak sem, mindössze felajánlás, amiben ott a burkolt, mégsem tolakodó kérdés. Régi énje úgy tűnik, mégsem veszett el egészen, ha képes még a tökéletes megfogalmazásra, ahol minden szó átgondolt és tudatosan megválasztott. Sürgetni, erőltetni nem fog semmit, mozdulatlanul és türelmesen várja a reakciót, még ha sokáig tart is. Csak egyszer kalandozik el a tekintete a padok felé, szavak nélkül utalva rá, hogy le is ülhetnek, ha úgy kényelmesebb.*
A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 16:22:14
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 15:58:28
Üzenet elküldve: 2014-03-08 15:58:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Ahogy kilép a fogadóból az esti, hűvös szellő eljtászadozik a szőke tincsekkel, kicsit kitisztítva elméjéből és tüdejéből a fogadó füstös levegőjét. A sokszor elképzelt jelenet valósággá vált és Volaryon jelenléte annyira kézzel fogható, hogy szinte beleszédül. Torkában dobogó szívvel dörzsöli a selymes anyagot azon rágódva, hogy vajon utána menjen-e... Hiszen miért küldette el neki a kendőt, ha nem akar vele találkozni? Vagy ez csak egy gonosz tréfa lenne? Bosszú? Nem...
Pillantása előbb a kendőre majd ismét a térre fordul, és már épp indulna, mikor oldalról mozgást sejt.
A látványtól elakad tüdejében a levegő és a szíve is mintha megunta volna a feszített tempót, kihagy egy-egy ütemet. Volaryon mindig is értett hozzá, hogy az érkezése emlékezetes legyen. Olyan erővel és eleganciával közeledik, mint egy éjjeli ragadozó, mely épp kiszemelt prédája felé tart. Ahogy egyre fogy közöttük a távolság, Ellira fejéből leheletnyi könnyedséggel röppen ki az összes, előre kigondolt kérdés, mintha bizony nem töprengett volna éjszakákon át a pontos megfogalmazásukon. Már Volaryon puszta tekintete is elég ahhoz, hogy arcán rózsás pír jelenjen meg, de az érintésétől, mintha az egész teste lángba borulna. Elámult pillantása arról árulkodik, hogy még mindig nem hiszi el igazán: keresésének tárgya hamarabb talált őrá és hús vér valójában előtte áll.*
- Volaryon!
*Ez az egyetlen szó, amit képes kiejteni és nehéz megmondani, hogy vajon a furcsa hangszín a meglepettség, az öröm vagy a zavarodottság következménye. A kezét nem húzza el, de talán nem is lenne rá képes, vétek lenne megbontani bármivel is ezt a pillanatnyi békét.*
*Ahogy kilép a fogadóból az esti, hűvös szellő eljtászadozik a szőke tincsekkel, kicsit kitisztítva elméjéből és tüdejéből a fogadó füstös levegőjét. A sokszor elképzelt jelenet valósággá vált és Volaryon jelenléte annyira kézzel fogható, hogy szinte beleszédül. Torkában dobogó szívvel dörzsöli a selymes anyagot azon rágódva, hogy vajon utána menjen-e... Hiszen miért küldette el neki a kendőt, ha nem akar vele találkozni? Vagy ez csak egy gonosz tréfa lenne? Bosszú? Nem...
Pillantása előbb a kendőre majd ismét a térre fordul, és már épp indulna, mikor oldalról mozgást sejt.
A látványtól elakad tüdejében a levegő és a szíve is mintha megunta volna a feszített tempót, kihagy egy-egy ütemet. Volaryon mindig is értett hozzá, hogy az érkezése emlékezetes legyen. Olyan erővel és eleganciával közeledik, mint egy éjjeli ragadozó, mely épp kiszemelt prédája felé tart. Ahogy egyre fogy közöttük a távolság, Ellira fejéből leheletnyi könnyedséggel röppen ki az összes, előre kigondolt kérdés, mintha bizony nem töprengett volna éjszakákon át a pontos megfogalmazásukon. Már Volaryon puszta tekintete is elég ahhoz, hogy arcán rózsás pír jelenjen meg, de az érintésétől, mintha az egész teste lángba borulna. Elámult pillantása arról árulkodik, hogy még mindig nem hiszi el igazán: keresésének tárgya hamarabb talált őrá és hús vér valójában előtte áll.*
- Volaryon!
*Ez az egyetlen szó, amit képes kiejteni és nehéz megmondani, hogy vajon a furcsa hangszín a meglepettség, az öröm vagy a zavarodottság következménye. A kezét nem húzza el, de talán nem is lenne rá képes, vétek lenne megbontani bármivel is ezt a pillanatnyi békét.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:39:52
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Harga//
*Hajnalodik. A szegénynegyed felől érkezik a térre, álmos kóborlását egy hegyomlás akadályozza, nem, fal, nem valami puhább. Mindenesetre neki ment, kissé hátra tántorodik, de egyensúlyát keresve lép vissza, közelebb az úttorlaszhoz. Rőt fejecskéjét nem emeli pásztázva az akadályt, pusztán tenyerét támasztja mellmagasságban (magának mellmagasságban) a valamihez, két dolog máris biztos: bőr, és nem tudja eltolni. E rövid helyzetértékelést követve, úgy dönt mégis megéri fáradt, csipás szemeit is bevetni további vizsgálódásba.*
-Ó!
*Összegzi a látottakat, ami egy zöld ork. Két lépés hátra, még se célszerű ez a bizalmas közelség, aztán lesz, ami lesz.*
*Hajnalodik. A szegénynegyed felől érkezik a térre, álmos kóborlását egy hegyomlás akadályozza, nem, fal, nem valami puhább. Mindenesetre neki ment, kissé hátra tántorodik, de egyensúlyát keresve lép vissza, közelebb az úttorlaszhoz. Rőt fejecskéjét nem emeli pásztázva az akadályt, pusztán tenyerét támasztja mellmagasságban (magának mellmagasságban) a valamihez, két dolog máris biztos: bőr, és nem tudja eltolni. E rövid helyzetértékelést követve, úgy dönt mégis megéri fáradt, csipás szemeit is bevetni további vizsgálódásba.*
-Ó!
*Összegzi a látottakat, ami egy zöld ork. Két lépés hátra, még se célszerű ez a bizalmas közelség, aztán lesz, ami lesz.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:35:51
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:35:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Mozdulatlan várakozásra kárhoztatja magát, pedig kedve lenne fel-alá mászkálni, mozogni, bármit tenni, csak hogy enyhítsen a testét feszítő idegességen. Egészen eddig hiába kerestette a városban, egyik megbízottja sem akadt nyomára, akkor most mégis miért van újra itt? Egyértelmű, hogy elhagyta Artheniort, miért tért hát vissza? Úgy gondolta, ennyi idő alatt a hím elfelejti és új életet kezdhet, kizárva a múltat? De ehhez miért kellett eltűnnie? Szabad nő, aki bármikor hátat fordíthatott volna, akkor mire volt jó a színjáték, hogy maradni akar, de közben mégis kilép az életéből? Nem érti egyszerűen a helyzetet, épp ezért is zavarja olyan roppantul. Pontosabban ezt akarja hinni, nem pedig beismerni, hogy a nő jelenléte hiányzott, az fájt legjobban, hogy elhagyta.
Kínosan lassan telnek a pillanatok, számolja az összes elröppenő másodpercet, miközben próbálja nyomon követni láthatatlanul is, hogy mi történik. Még forr a víz. Talán most már szórják bele a teafüvet, ízesítik. Mostanra a felszolgáló úton lehet, hogy a tömegen át lavírozva vigye ki az asztalhoz a rendelést. Most jön a döbbenet, félelem, meglepettség időszaka, amikor nyilván mozdulni sem tud. Innentől kétesélyes a dolog. Lehet, hogy érdektelenül veti el a kendőt és nem foglalkozik tovább vele, de az is lehet, hogy megpróbál utána jönni, hogy tisztázhasson mindent. Bár sértve érzi a büszkeségét, annyit már most elhatároz, hogy megadja a magyarázat lehetőségét, hagyni fogja, hogy Ellira előadja, miért tűnt el szavak nélkül. Nem fog könyörögni válaszokért, csak felkínálja az önkéntes megvallást, innentől pedig már árulkodó lesz, hogy a nő él-e ezzel vagy sem.
Vajon mi tart ennyire sokáig? Ellira mégsem akar vele beszélni? Szinte éveknek érzi az eltelt perceket, türelmetlenségében lassan ott tart, hogy inkább elmegy, nem alázza meg magát még jobban azzal, hogy tovább ácsorog, amikor nagy lendülettel kicsapódik a fogadó ajtaja és a nyílásban megjelenik Ő. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy ne dobja el minden maradék büszkeségét és omoljon elé, kérve, hogy soha többet ne tegyen ilyet. Meg sem kellene mozdulnia, hűvös nyugalommal kellene várnia, ahogy egy nemeshez illik, de erre a végletre képtelen. Ellöki hát magát a faltól, hogy átszelje a köztük levő pár lépésnyi távolságot. A csuklyát lerázza fejéről, nincs oka bujkálni, már a nő elől sem. Nem szól, nem tudja, mit mondhatna, ha nem fedeződik fel az előtt, hogy követlenül mellé érne, akkor óvatosan megfogja a kezét, így hívva fel magára a figyelmet.*
*Mozdulatlan várakozásra kárhoztatja magát, pedig kedve lenne fel-alá mászkálni, mozogni, bármit tenni, csak hogy enyhítsen a testét feszítő idegességen. Egészen eddig hiába kerestette a városban, egyik megbízottja sem akadt nyomára, akkor most mégis miért van újra itt? Egyértelmű, hogy elhagyta Artheniort, miért tért hát vissza? Úgy gondolta, ennyi idő alatt a hím elfelejti és új életet kezdhet, kizárva a múltat? De ehhez miért kellett eltűnnie? Szabad nő, aki bármikor hátat fordíthatott volna, akkor mire volt jó a színjáték, hogy maradni akar, de közben mégis kilép az életéből? Nem érti egyszerűen a helyzetet, épp ezért is zavarja olyan roppantul. Pontosabban ezt akarja hinni, nem pedig beismerni, hogy a nő jelenléte hiányzott, az fájt legjobban, hogy elhagyta.
Kínosan lassan telnek a pillanatok, számolja az összes elröppenő másodpercet, miközben próbálja nyomon követni láthatatlanul is, hogy mi történik. Még forr a víz. Talán most már szórják bele a teafüvet, ízesítik. Mostanra a felszolgáló úton lehet, hogy a tömegen át lavírozva vigye ki az asztalhoz a rendelést. Most jön a döbbenet, félelem, meglepettség időszaka, amikor nyilván mozdulni sem tud. Innentől kétesélyes a dolog. Lehet, hogy érdektelenül veti el a kendőt és nem foglalkozik tovább vele, de az is lehet, hogy megpróbál utána jönni, hogy tisztázhasson mindent. Bár sértve érzi a büszkeségét, annyit már most elhatároz, hogy megadja a magyarázat lehetőségét, hagyni fogja, hogy Ellira előadja, miért tűnt el szavak nélkül. Nem fog könyörögni válaszokért, csak felkínálja az önkéntes megvallást, innentől pedig már árulkodó lesz, hogy a nő él-e ezzel vagy sem.
Vajon mi tart ennyire sokáig? Ellira mégsem akar vele beszélni? Szinte éveknek érzi az eltelt perceket, türelmetlenségében lassan ott tart, hogy inkább elmegy, nem alázza meg magát még jobban azzal, hogy tovább ácsorog, amikor nagy lendülettel kicsapódik a fogadó ajtaja és a nyílásban megjelenik Ő. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy ne dobja el minden maradék büszkeségét és omoljon elé, kérve, hogy soha többet ne tegyen ilyet. Meg sem kellene mozdulnia, hűvös nyugalommal kellene várnia, ahogy egy nemeshez illik, de erre a végletre képtelen. Ellöki hát magát a faltól, hogy átszelje a köztük levő pár lépésnyi távolságot. A csuklyát lerázza fejéről, nincs oka bujkálni, már a nő elől sem. Nem szól, nem tudja, mit mondhatna, ha nem fedeződik fel az előtt, hogy követlenül mellé érne, akkor óvatosan megfogja a kezét, így hívva fel magára a figyelmet.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:20:25
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a fogadóból. A nap már felkelőben van, de a tér még mindig teljesen kihalt. megakad a szeme azon a padon ahol az ork kirabolta. ~egy reggeli séta soha sem árt~ És elindul a szegénynegyed felé mert ezután a tolvajos incidens után valahogy odatartozónak érezi magát.* ~Gondolom a a tolvaj is onnan jött. Csak a nagyon szegények szorulnak ilyen aljas cselekedetekhez~
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:25:39
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Kap még egy érmét, harminckilenc és még egy, kereken negyven. Az összes útonálló és tolvaj megirigyelné, ha látná, hogy csupán merész gorombasággal ilyen jól keres. Mégcsak nem is főállású genyadék!*
~Még egy ilyen félkegyelműt!~
*Megcsóválja a fejét, miközben a távolodó Kirlingerre pillant.*
~Vagy pedig úgy tele van arannyal, hogy az árnyékszéken is azzal töröl.~
*Felszedi az utolsó, negyvenedik tallért, majd felegyenesedik. A törpe eltűnt, szinte csak Hargáé a tér. Ő viszont inkább meghagyja a patkányoknak, meg a macskáknak, meg a többi padra vágyó törpének, mert ő aztán nem fog egy ilyen kényelmetlen fatákolmányon álomba szenderülni. Meg aztán azt se szeretné, hogy a legközelebbi őrjárat ébressze fel. Feláll, majd elhagyja a teret.*
*Kap még egy érmét, harminckilenc és még egy, kereken negyven. Az összes útonálló és tolvaj megirigyelné, ha látná, hogy csupán merész gorombasággal ilyen jól keres. Mégcsak nem is főállású genyadék!*
~Még egy ilyen félkegyelműt!~
*Megcsóválja a fejét, miközben a távolodó Kirlingerre pillant.*
~Vagy pedig úgy tele van arannyal, hogy az árnyékszéken is azzal töröl.~
*Felszedi az utolsó, negyvenedik tallért, majd felegyenesedik. A törpe eltűnt, szinte csak Hargáé a tér. Ő viszont inkább meghagyja a patkányoknak, meg a macskáknak, meg a többi padra vágyó törpének, mert ő aztán nem fog egy ilyen kényelmetlen fatákolmányon álomba szenderülni. Meg aztán azt se szeretné, hogy a legközelebbi őrjárat ébressze fel. Feláll, majd elhagyja a teret.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:19:54
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A padnál//
*Elmosolyodik. Tetszik neki, hogy az ork mennyire fennhordja az orrát.* ~Amit te tudsz azt én is~
- Ahogy gondolod. *Benyúl a zsebébe és elővesz 1 érmét*
- Itt egy kis borravaló * És odadobja Harcias Harga elé az 1 érmét.
Kuncog egyet saját poénján, majd nagyot sóhajt. ~Már biztos elmúlt éjfél. És mivel lehet jobban kezdeni a napot mint egy jó hideg sörrel?~ Kicsit elszégyelli magát ~A végén még alkoholista lesz belőlem~ De ennek ellenére visszamegy a Pegazus fogadóhoz, lenyomja a kilincset és belép a kocsmába.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 00:28:43
*Elmosolyodik. Tetszik neki, hogy az ork mennyire fennhordja az orrát.* ~Amit te tudsz azt én is~
- Ahogy gondolod. *Benyúl a zsebébe és elővesz 1 érmét*
- Itt egy kis borravaló * És odadobja Harcias Harga elé az 1 érmét.
Kuncog egyet saját poénján, majd nagyot sóhajt. ~Már biztos elmúlt éjfél. És mivel lehet jobban kezdeni a napot mint egy jó hideg sörrel?~ Kicsit elszégyelli magát ~A végén még alkoholista lesz belőlem~ De ennek ellenére visszamegy a Pegazus fogadóhoz, lenyomja a kilincset és belép a kocsmába.*A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 00:28:43
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:05:44
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:05:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Egy csöppet meglepődik azon, hogy a törpe nem kótródik egyszerűen arréb, hanem inkább marad, méghozzá anélkül, hogy bármiféle ellenállást is tanusítana. Nem mindennap botlik az ork ilyen kezesbárányokba, meg kell őket becsülni! Nagyrabecsülése jeléül úgy dönt, megkíméli a törpe csontjait, és nem rúgja bokán pusztán szórakozásból. Pedig az milyen jó móka!*
- Helyes döntés, cserébe életben hagylak. *Mondja komolyan, miközben lehajol, hogy felszedje az aranyakat. Közben egyszer felnéz a törpére.*
- Ami azt illeti, nekem már jobban megy.*Rávigyorog Kirlingerre, majd folytatja az aranyszedést.*
- De ha felnézek, és még mindig itt leszel, akkor lehet, hogy meggondolom magam, ami az életed illeti. *Kezével egy hessegető mozdulatot tesz.*
*Egy csöppet meglepődik azon, hogy a törpe nem kótródik egyszerűen arréb, hanem inkább marad, méghozzá anélkül, hogy bármiféle ellenállást is tanusítana. Nem mindennap botlik az ork ilyen kezesbárányokba, meg kell őket becsülni! Nagyrabecsülése jeléül úgy dönt, megkíméli a törpe csontjait, és nem rúgja bokán pusztán szórakozásból. Pedig az milyen jó móka!*
- Helyes döntés, cserébe életben hagylak. *Mondja komolyan, miközben lehajol, hogy felszedje az aranyakat. Közben egyszer felnéz a törpére.*
- Ami azt illeti, nekem már jobban megy.*Rávigyorog Kirlingerre, majd folytatja az aranyszedést.*
- De ha felnézek, és még mindig itt leszel, akkor lehet, hogy meggondolom magam, ami az életed illeti. *Kezével egy hessegető mozdulatot tesz.*
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:45:49
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:45:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A padnál//
~Most légy okos Kirlinger, gondolkodj hevesen~ *Olyan érzése van, mintha mattolták volna, de nem az a típus aki egykönnyen feladná, de még kevésbe az aki elszaladna. De tudja hogy nincsen esélye mert az ork gyorsabb nála. Végül legyőzötten így szól:*
- Egye fene ork! Te győztél! *És ledobja Harcias Harga elé a 39 aranyat. *
- Nem egy tisztességes dolog alvó törpökre támadni, de gondolom neked sem jobb a sorsod mint nekem. *Mondja, és őszintén bevallja magának, hogy tolvaj létére mégis szimpátiát érez az ork iránt.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:59:08
~Most légy okos Kirlinger, gondolkodj hevesen~ *Olyan érzése van, mintha mattolták volna, de nem az a típus aki egykönnyen feladná, de még kevésbe az aki elszaladna. De tudja hogy nincsen esélye mert az ork gyorsabb nála. Végül legyőzötten így szól:*
- Egye fene ork! Te győztél! *És ledobja Harcias Harga elé a 39 aranyat.
*- Nem egy tisztességes dolog alvó törpökre támadni, de gondolom neked sem jobb a sorsod mint nekem. *Mondja, és őszintén bevallja magának, hogy tolvaj létére mégis szimpátiát érez az ork iránt.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:59:08
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:06:04
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:06:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Nagyot vigyorog a padon fekvő férfi képén, mikor az felébred és meglátja őt.*
- Azért ekkorát nem pöckölök...
*Jegyzi meg, amikor Kirlinger hirtelen legurul a padról. Vagy nagyon ráijesztett a törpére, vagy pedig épp most nyert bizonyítást az a pletyka, miszerint a mélynövésű népségnek ébredés után rögtön meg kell csókolnia a földet.*
- Miért, mennyid van? Segítek megszámolni, ha idedobod az erszényed. Amúgy kösz a helyet.
*Felröhög, majd leül a padra, amiről az előbb olyan előzékenyen gurult le Kirlinger.*
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:06:30
*Nagyot vigyorog a padon fekvő férfi képén, mikor az felébred és meglátja őt.*
- Azért ekkorát nem pöckölök...
*Jegyzi meg, amikor Kirlinger hirtelen legurul a padról. Vagy nagyon ráijesztett a törpére, vagy pedig épp most nyert bizonyítást az a pletyka, miszerint a mélynövésű népségnek ébredés után rögtön meg kell csókolnia a földet.*
- Miért, mennyid van? Segítek megszámolni, ha idedobod az erszényed. Amúgy kösz a helyet.
*Felröhög, majd leül a padra, amiről az előbb olyan előzékenyen gurult le Kirlinger.*
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:06:30
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:39:48
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:39:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A padnál//
*Álmából egy bökés ébreszteti fel. Lassan kinyitja szemeit, de amikor meglátja az ork nőt, hirtelen legurul a padról.* ~Ha nem játszom ki okosan a lapjaimat akkor a maradék pénzem is elveszik.~
- Nem kell rögtön a tettek mezejére lépni ork! *Szól Kirlinger.*
- Mit kezdenél ilyen kevés pénzzel? *Látja az ork szemeiben, hogy egy elszánt harcossal van dolga akinek valószínűleg nincs több pénze nála. Bízik benne, hogy az ork megszánja, de mindig ott tartja a kezét a fegyverén, mert soha nem lehet tudni.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.07 22:46:21, a következő indokkal:
Fejléc (jelölés) javítása, múlt helyett jelen idő, mondatvégi írásjelek pótlása
*Álmából egy bökés ébreszteti fel. Lassan kinyitja szemeit, de amikor meglátja az ork nőt, hirtelen legurul a padról.* ~Ha nem játszom ki okosan a lapjaimat akkor a maradék pénzem is elveszik.~
- Nem kell rögtön a tettek mezejére lépni ork! *Szól Kirlinger.*
- Mit kezdenél ilyen kevés pénzzel? *Látja az ork szemeiben, hogy egy elszánt harcossal van dolga akinek valószínűleg nincs több pénze nála. Bízik benne, hogy az ork megszánja, de mindig ott tartja a kezét a fegyverén, mert soha nem lehet tudni.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.07 22:46:21, a következő indokkal:
Fejléc (jelölés) javítása, múlt helyett jelen idő, mondatvégi írásjelek pótlása
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 21:34:21
Üzenet elküldve: 2014-03-07 21:34:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Harcias Harga a szegénynegyed felől érkezik a főtérre, mégpedig azért, mert nem olyan puccos, hogy a fogadó ajtaján jöjjön ki, de nem is akkora állat, hogy az istállóból kelljen őt kivezetni. A térre érve megáll az út közepén, csípőre teszi két izmos kezét, aztán jól megnézi magának az egészet. Amíg fekete szemeit a főtéren és a tér népén legelteti ráérősen elcsámcsog a szegénynegyedben vásárolt sült patkány utolsó porcain. *
~Egész jó, ahhoz képest, hogy milyen olcsó volt!~
*Nyel egy nagyot, majd úgy dönt, hogy elég a bámészkodásból, a semmittevésből, valami elfoglaltságot kell találnia, mert különben még unatkozni kezd, akkor pedig a körmét rágja, arról meg már hetek óta próbál leszokni, meg amúgy is, hiába van telihold, így sem látni túl sokat. Amikor meglátja a padon fekvő Kirlingert felcsillan a szeme. Óvatos léptekkel a padhoz oson, majd egy jó nagyot pöcköl a bórákhegyi orrába.*
- Pénzt vagy életet?
*Dörren rá Kirlingerre.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.07 22:45:01, a következő indokkal:
Fejléc (jelölés) javítása
*Harcias Harga a szegénynegyed felől érkezik a főtérre, mégpedig azért, mert nem olyan puccos, hogy a fogadó ajtaján jöjjön ki, de nem is akkora állat, hogy az istállóból kelljen őt kivezetni. A térre érve megáll az út közepén, csípőre teszi két izmos kezét, aztán jól megnézi magának az egészet. Amíg fekete szemeit a főtéren és a tér népén legelteti ráérősen elcsámcsog a szegénynegyedben vásárolt sült patkány utolsó porcain. *
~Egész jó, ahhoz képest, hogy milyen olcsó volt!~
*Nyel egy nagyot, majd úgy dönt, hogy elég a bámészkodásból, a semmittevésből, valami elfoglaltságot kell találnia, mert különben még unatkozni kezd, akkor pedig a körmét rágja, arról meg már hetek óta próbál leszokni, meg amúgy is, hiába van telihold, így sem látni túl sokat. Amikor meglátja a padon fekvő Kirlingert felcsillan a szeme. Óvatos léptekkel a padhoz oson, majd egy jó nagyot pöcköl a bórákhegyi orrába.*
- Pénzt vagy életet?
*Dörren rá Kirlingerre.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.07 22:45:01, a következő indokkal:
Fejléc (jelölés) javítása
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:44:26
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:44:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a fogadóból ~De gyorsan besötétedett~ gondolja miközben próbálja a szemével megszoktatni a sötétséget. ~Hol fogok aludni? Az egyik pad biztosan megteszi~ Körülnéz, de nem lát senkit. Elindul az egyik pad felé, de elbotlik valamiben, és arccal lefelé esik a földre*
- A fenébe! *Mondja elfojtott hangon. nagy nehezen feláll és leporolja magát. Hirtelen egy szúró fájdalmat érez a bal mellkasánál. Benyúl a sodronyinge alá ~Már megint felszakadt ez az átkozott seb~ Odamegy a kúthoz, leveti a zöld vászon-felsőjét, és az alatta lévő sodronyinget, majd elkezdi tisztogatni a 5-8 cm hosszú vérző vágást. ~Végre elállt a vérzés~ Visszaveszi a sodronyinget és a vászon-felsőt. Megkeresi a legközelebbi padot és elnyújtózkodik rajta. ~Gyönyörű teliholdas éjszakánk van~ És szépen lassan elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 20:40:57
- A fenébe! *Mondja elfojtott hangon. nagy nehezen feláll és leporolja magát. Hirtelen egy szúró fájdalmat érez a bal mellkasánál. Benyúl a sodronyinge alá ~Már megint felszakadt ez az átkozott seb~ Odamegy a kúthoz, leveti a zöld vászon-felsőjét, és az alatta lévő sodronyinget, majd elkezdi tisztogatni a 5-8 cm hosszú vérző vágást. ~Végre elállt a vérzés~ Visszaveszi a sodronyinget és a vászon-felsőt. Megkeresi a legközelebbi padot és elnyújtózkodik rajta. ~Gyönyörű teliholdas éjszakánk van~ És szépen lassan elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 20:40:57
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 14:51:35
Üzenet elküldve: 2014-03-07 14:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés - Loruaw Vortor - //
*Naldan csalódottsága láttán meg sem lepődik igazán. Bólint és egy mosoly tűnik fel a rózsás orcán. Egyre inkább olyan érzése van, hogy a bolondját járatják vele és ez groteszk módon szórakoztatja. Azonban amint közelebb érnek a Főtérhez, olyan hirtelen int búcsút az idegen, hogy tisztességesen el sem tud köszönni.*
- Én is örülök, a viszont látásra!
*Talán, ha nem lenne ennyire fáradt, csalódottságot érezne, hisz ez a férfi is nyilvánvalóan csak egy dolgot akar. Azaz akart volna... Tehát, ha foglalt, akkor nem is éri meg időt pazarolni rá. Sóhajt egyet, ami talán a megkönnyebbülés, talán az elcsigázottság hírnöke, majd lépteit a Pegazus felé irányítja. Kicsit összébb húzza magán lila köpenyét, de mielőtt belépne a fogadóba még egyszer körülnéz. A lassan alkonyi homályba burkolózó Főtéren vidám dallamot csobog a szökőkút, melyhez cipők csattogása és kordék kerekeinek nyiszorogása szolgáltatja az aláfestést. A maga nemében tényleg szép része a városnak. Pár pillanatig még gondolataiba mélyedve ácsorog, majd úgy dönt, hogy ideje nyugovóra térni és holnap újult erővel kezdeni a keresést.*
*Naldan csalódottsága láttán meg sem lepődik igazán. Bólint és egy mosoly tűnik fel a rózsás orcán. Egyre inkább olyan érzése van, hogy a bolondját járatják vele és ez groteszk módon szórakoztatja. Azonban amint közelebb érnek a Főtérhez, olyan hirtelen int búcsút az idegen, hogy tisztességesen el sem tud köszönni.*
- Én is örülök, a viszont látásra!
*Talán, ha nem lenne ennyire fáradt, csalódottságot érezne, hisz ez a férfi is nyilvánvalóan csak egy dolgot akar. Azaz akart volna... Tehát, ha foglalt, akkor nem is éri meg időt pazarolni rá. Sóhajt egyet, ami talán a megkönnyebbülés, talán az elcsigázottság hírnöke, majd lépteit a Pegazus felé irányítja. Kicsit összébb húzza magán lila köpenyét, de mielőtt belépne a fogadóba még egyszer körülnéz. A lassan alkonyi homályba burkolózó Főtéren vidám dallamot csobog a szökőkút, melyhez cipők csattogása és kordék kerekeinek nyiszorogása szolgáltatja az aláfestést. A maga nemében tényleg szép része a városnak. Pár pillanatig még gondolataiba mélyedve ácsorog, majd úgy dönt, hogy ideje nyugovóra térni és holnap újult erővel kezdeni a keresést.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-06 17:45:59
Üzenet elküldve: 2014-03-06 17:45:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Ellira Ineriss//
-Óh, szóval van. *Ekkor Loruaw csalódottságot színlel.* Na mindegy, nem mintha fontos lett volna nekem... csak a kíváncsiság. *Ekkor megérkeznek a főtérre.* Nos, végre itt vagyunk. Amott van a fogadó, már csak pár lépés. Nekem lehet, hogy most inkább mennem kell. Öröm volt önt megismerni, és élveztem a beszélgetést, de én megyek. *A szavak elhangzása után másodpercekkel máris beolvad a tömegbe, és elvegyül Loruaw. Addig mászkál az emberek közt, amíg észrevétlenül elő nem tud jönni.* ~Nos be kell hogy valljam, ezzel nem számoltam. De mindegy, legalább leteszteltem hogy élesben is jól tudok-e hazudni, és nem csalódtam magamban. Már csak a megfelelő alany kell...~ *Ekkor az égre néz.* ~Kezd lemenni a nap. Vissza kéne mennem, haza, hogy aludjak egyet.~ *Elindul vissza, a szegénynegyed felé, de úgy, hogy ha a nő még mindig nem ment be a fogadóba, akkor se vegye észre.*
-Óh, szóval van. *Ekkor Loruaw csalódottságot színlel.* Na mindegy, nem mintha fontos lett volna nekem... csak a kíváncsiság. *Ekkor megérkeznek a főtérre.* Nos, végre itt vagyunk. Amott van a fogadó, már csak pár lépés. Nekem lehet, hogy most inkább mennem kell. Öröm volt önt megismerni, és élveztem a beszélgetést, de én megyek. *A szavak elhangzása után másodpercekkel máris beolvad a tömegbe, és elvegyül Loruaw. Addig mászkál az emberek közt, amíg észrevétlenül elő nem tud jönni.* ~Nos be kell hogy valljam, ezzel nem számoltam. De mindegy, legalább leteszteltem hogy élesben is jól tudok-e hazudni, és nem csalódtam magamban. Már csak a megfelelő alany kell...~ *Ekkor az égre néz.* ~Kezd lemenni a nap. Vissza kéne mennem, haza, hogy aludjak egyet.~ *Elindul vissza, a szegénynegyed felé, de úgy, hogy ha a nő még mindig nem ment be a fogadóba, akkor se vegye észre.*
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-05 17:07:41
Üzenet elküldve: 2014-03-05 17:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A vándorok ösvényét taposó Laral úgy dönt, hogy ideje tovább állni. Jól érezte magát Artheniorban, azonban minden csoda három napig tart. Jelen esetben ez csak két nap. A férfi jóformán végigrohan a városon, majd elköszön mindenkitől akit megismert itt. Felnyergeli lovát, majd kisétál a főtérre. Ott ráül lovára, majd pedig végleg elhagyja a várost. Aki kinéz, láthat egy egyre távolodó alakot. Nem tudni, hogy hova viszi őt a szél, sosem tudott egy helyben maradni, ez jelen esetben sincs így. Egyre, egyre távolabb van, mígnem eltűnik a messzeségben. Valószínűleg senki nem látja őt többé errefelé, hiszen nem arról híres, hogy visszatér valahova.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:15:07
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:15:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon Derin megérkezik a főtérre. Néhány ember átkozódik, mikor a szekérrel végiggyalogol az embertömegen, de ez őt nem zavarja különösebben. Miután már megszokta, hogy kinézik a tömegből, nem foglalkozik a többi lénnyel. Kicsit fájlalja a talpát, mert túlságosan elkényelmesedett a szekéren való utazás hatására. ezért is gyalogol most egy kicsit. Mellette ugrabugrál a kis kóbor kutyája, akinek még mindig nem adott nevet. Nem tudja mit adhatna, és nem is foglalkoztatja a dolog, hiszen nem kell hívnia sem. ~Akkor meg minek is neki név?~ Teszi fel magában a kérdést. Úgy dönt, hogy majd idővel eldől az állat neve, mikor majd jobban ismeri a kiskutyát. Addig is gyalogol tovább, a gondolataiba merülve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656