Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:04:22
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Vanna, vagy ahogy Rellan nevezi, „Vanava” valóban felteszi a leglényegesebb kérdést, bár erről a kisfiú mit se tud. Sokkal inkább a szavakra, a kiejtésre figyel, na meg persze az újdonsült barátai arcát fixírozza, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le arról, biztonságban van-e Thim, majd Vanna kezében. Már csak az kéne, hogy megint elszakítsák azoktól, akikkel jól érzi magát! Valami belső aggodalom, amit a baba nem tudna megmagyarázni, keríti a hatalmába, és talán még sokáig így is lesz. Azt mondják, az ilyesmi veszteség még a legapróbb csöppségben is nyomot hagy.*
- Ujajaa. *Mondja Thimnek, utánozva a szavait, és valami mosolyfélét is sikerül az arcára csalni egy pillanatra, de nagy sárgásbarna szemeiben még mindig a megszeppentség látszik, amely a városban kerítette hatalmába. Pedig amúgy igazán virgonc lurkó. Izgatottan mutat a távozó férfi felé, és Vanna felé fordulva hangosan magyarázza az esetet.* Ujajjj. Isi ujjajjaa. ISI ISI JEJJA! *Jókedvűen felnevet. Ha tényleg sikerül őt átadni, megint élete szerelmével lehet. Ragyogó szemei legalább is azt sugallhatják Vanna felé, hogy nagyon csodálatosnak tartja a lányt. Hiszen annyi mindenen mentek már keresztül, annyit énekeltek együtt a tópartnál potom néhány órával ezelőtt!*
- Mamm mamm mamm. *Idéz a dalból isi jej… illetve a kicsi Rellan, és a hosszú „mö” betűkkel egy nyálbuborék is keletkezik, majd kipukkan.
A nagy várakozásban Rellan odabújik Vannához, és lassan, álmosan elbóbiskol, a fejét hozzá biccenti. Talán így az eső elől is el tud bújni, de ez aligha számít neki. Biztonságban érzi magát a kedves tündér társaságában. Csak akkor pattan ki a szeme, mikor valaki egészen közelről kezd beszélni hozzájuk. Egy picit meg is ijed.*
- O-ó. *Néz körül, és buci fejét megemelve egyenesen Vannához fordul segítségért, hátha ő tudja, mi történik. Még a homlokát is ráncolja. Luni anyukája halkan és szelíden beszélt hozzá, de ez a néni sokkal idegenebbnek tűnik. Elvégre az előbb még itt se volt!*
*Vanna, vagy ahogy Rellan nevezi, „Vanava” valóban felteszi a leglényegesebb kérdést, bár erről a kisfiú mit se tud. Sokkal inkább a szavakra, a kiejtésre figyel, na meg persze az újdonsült barátai arcát fixírozza, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le arról, biztonságban van-e Thim, majd Vanna kezében. Már csak az kéne, hogy megint elszakítsák azoktól, akikkel jól érzi magát! Valami belső aggodalom, amit a baba nem tudna megmagyarázni, keríti a hatalmába, és talán még sokáig így is lesz. Azt mondják, az ilyesmi veszteség még a legapróbb csöppségben is nyomot hagy.*
- Ujajaa. *Mondja Thimnek, utánozva a szavait, és valami mosolyfélét is sikerül az arcára csalni egy pillanatra, de nagy sárgásbarna szemeiben még mindig a megszeppentség látszik, amely a városban kerítette hatalmába. Pedig amúgy igazán virgonc lurkó. Izgatottan mutat a távozó férfi felé, és Vanna felé fordulva hangosan magyarázza az esetet.* Ujajjj. Isi ujjajjaa. ISI ISI JEJJA! *Jókedvűen felnevet. Ha tényleg sikerül őt átadni, megint élete szerelmével lehet. Ragyogó szemei legalább is azt sugallhatják Vanna felé, hogy nagyon csodálatosnak tartja a lányt. Hiszen annyi mindenen mentek már keresztül, annyit énekeltek együtt a tópartnál potom néhány órával ezelőtt!*
- Mamm mamm mamm. *Idéz a dalból isi jej… illetve a kicsi Rellan, és a hosszú „mö” betűkkel egy nyálbuborék is keletkezik, majd kipukkan.
A nagy várakozásban Rellan odabújik Vannához, és lassan, álmosan elbóbiskol, a fejét hozzá biccenti. Talán így az eső elől is el tud bújni, de ez aligha számít neki. Biztonságban érzi magát a kedves tündér társaságában. Csak akkor pattan ki a szeme, mikor valaki egészen közelről kezd beszélni hozzájuk. Egy picit meg is ijed.*
- O-ó. *Néz körül, és buci fejét megemelve egyenesen Vannához fordul segítségért, hátha ő tudja, mi történik. Még a homlokát is ráncolja. Luni anyukája halkan és szelíden beszélt hozzá, de ez a néni sokkal idegenebbnek tűnik. Elvégre az előbb még itt se volt!*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:11:08
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:11:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*A szökőkút hűvös vize kellemes, bár a mostani borult időben nehezen lehet eldönteni, hogy fentről, vagy esetleg a kútból jön az áldás. Mindenesetre a pici élvezi a vízpermetet, ahogyan azt jótékony kacagásából ki lehet következtetni. Hosszú útról érkezett a páros, s nem kis feladatot tűztek ki maguk elé, igaz, szoptatós dajkát találni, lehet, hogy nem is olyan nehéz feladat.
A főtér nyüzsög, sok ember, elf, tündér, gnóm, törpe cikázik keresztül kasul, akadnak téblábolók, s akadnak céllal tekergők is. Thim láthat asszonyokat teregetni a környező házak udvarán, láthat férfiakat baltával vállukon, az erdőségek felé indulni, de akadnak bizony karon ülő csecsemőt hordozó fiatalabbak is.*
- Tán vegyem a csecsemre az idegen borját? He?
- Te fogod lefejni iffiúr?! *Akad, aki nem is válaszol. Thim sokáig próbálkozhat, de kitartását végül mégis csak siker koronázza, mert mikor csalódottan visszatér a kúthoz, azt gondolván itt nem találnak semmi hasznosat, egy középkorú hölgy lép oda hozzájuk.*
- Anyatejet keresnek? *Kérdezi, s közben tekintete végigfut Vannán, valamint a gyermeken is.*
- Neki lesz? *Kérdezi.* De miért anyatej? Az én anyám kecsketejjel, meg tehéntejjel itatott bennünket. *Érdeklődik, bár látszik, hogy nem épp ezt a mondandót szánja a társaságnak.*
*A szökőkút hűvös vize kellemes, bár a mostani borult időben nehezen lehet eldönteni, hogy fentről, vagy esetleg a kútból jön az áldás. Mindenesetre a pici élvezi a vízpermetet, ahogyan azt jótékony kacagásából ki lehet következtetni. Hosszú útról érkezett a páros, s nem kis feladatot tűztek ki maguk elé, igaz, szoptatós dajkát találni, lehet, hogy nem is olyan nehéz feladat.
A főtér nyüzsög, sok ember, elf, tündér, gnóm, törpe cikázik keresztül kasul, akadnak téblábolók, s akadnak céllal tekergők is. Thim láthat asszonyokat teregetni a környező házak udvarán, láthat férfiakat baltával vállukon, az erdőségek felé indulni, de akadnak bizony karon ülő csecsemőt hordozó fiatalabbak is.*
- Tán vegyem a csecsemre az idegen borját? He?
- Te fogod lefejni iffiúr?! *Akad, aki nem is válaszol. Thim sokáig próbálkozhat, de kitartását végül mégis csak siker koronázza, mert mikor csalódottan visszatér a kúthoz, azt gondolván itt nem találnak semmi hasznosat, egy középkorú hölgy lép oda hozzájuk.*
- Anyatejet keresnek? *Kérdezi, s közben tekintete végigfut Vannán, valamint a gyermeken is.*
- Neki lesz? *Kérdezi.* De miért anyatej? Az én anyám kecsketejjel, meg tehéntejjel itatott bennünket. *Érdeklődik, bár látszik, hogy nem épp ezt a mondandót szánja a társaságnak.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:12:45
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Vanna feltette a leglényegesebb kérdést, azaz mihez kezdjenek most. Hogyan tovább? A lihanechi elf gondolatban szívja a fogát, amiért nincs egy rakat ismerőse, rokona Artheniorban. Azonban ez nem jelenthet akadályt. Talán éppen nincs senki, akihez bekopogna nyugodt szívvel a segítségért, de itt az alkalom, hogy legyen. Minthogy a két jelenlévő férfi közt valóban ő a felnőtt, úgy dönt, körbe kérdez a forgatagban. Óvatosan átnyújtja a babát Vannának, ha az át tudja venni.*
- Sebaj, ha nem értjük a kis nyelvét, majd megtanuljuk! Elhalmoz minket a bölcsességével, igaz e kicsi uraság? *mosolyog a gyerekre.* Megpróbálkozom a kérdezősködéssel, mindjárt jövök.
*Thim megállít mindenkit, aki segítőkésznek látszik. Csak annyira távolodik el, hogy még bőven lássa Vannát és Andorkát. Tart tőle, hogy elszakadnak egymástól, ha nagyon belefeledkezik a kérdezősködésbe. Kénytelen lenyelni, hogy sokan átnéznek rajta, mert olyan, mintha pénzt akarna kéregetni. Bár vannak, akik meghallgatják, akad, aki őrültnek nézi, amiért anyatejet keres. Valóban szokatlan lehet. Megértő emberekkel/lényekkel is találkozik, akik sajnálkozva rázzák fejüket, hogy nem ismernek senkit, aki segíthet. Egy vidám nő messziről integet a kicsinek és sok szerencsét kíván. Így telik el jó fél óra, majd Thim visszatér, hogy kicsit megpihenjen.*
- Egyelőre semmi, de nem adjuk fel. Ennek a gyereknek még nagyra kell nőnie! *jelenti ki, bizakodóan.*
*Vanna feltette a leglényegesebb kérdést, azaz mihez kezdjenek most. Hogyan tovább? A lihanechi elf gondolatban szívja a fogát, amiért nincs egy rakat ismerőse, rokona Artheniorban. Azonban ez nem jelenthet akadályt. Talán éppen nincs senki, akihez bekopogna nyugodt szívvel a segítségért, de itt az alkalom, hogy legyen. Minthogy a két jelenlévő férfi közt valóban ő a felnőtt, úgy dönt, körbe kérdez a forgatagban. Óvatosan átnyújtja a babát Vannának, ha az át tudja venni.*
- Sebaj, ha nem értjük a kis nyelvét, majd megtanuljuk! Elhalmoz minket a bölcsességével, igaz e kicsi uraság? *mosolyog a gyerekre.* Megpróbálkozom a kérdezősködéssel, mindjárt jövök.
*Thim megállít mindenkit, aki segítőkésznek látszik. Csak annyira távolodik el, hogy még bőven lássa Vannát és Andorkát. Tart tőle, hogy elszakadnak egymástól, ha nagyon belefeledkezik a kérdezősködésbe. Kénytelen lenyelni, hogy sokan átnéznek rajta, mert olyan, mintha pénzt akarna kéregetni. Bár vannak, akik meghallgatják, akad, aki őrültnek nézi, amiért anyatejet keres. Valóban szokatlan lehet. Megértő emberekkel/lényekkel is találkozik, akik sajnálkozva rázzák fejüket, hogy nem ismernek senkit, aki segíthet. Egy vidám nő messziről integet a kicsinek és sok szerencsét kíván. Így telik el jó fél óra, majd Thim visszatér, hogy kicsit megpihenjen.*
- Egyelőre semmi, de nem adjuk fel. Ennek a gyereknek még nagyra kell nőnie! *jelenti ki, bizakodóan.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:52:07
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
~ Remélem Learon jól van. ~
*Gondolja magában, miközben szétnéz a főtéren. Szerencsére nem túl elveszett, elvégre az útra is emlékszik, és aligha lehetne nehéz megtalálni Arthenior jellegzetes templomát.*
~ Talán majd a piacot is érdemes lenne szemügyre vennem. Biztos más portékák akadnak itt, mint amiket Vashegy asszonyai készítenek. ~
*Nem is vesztegeti idejét, fel is kerekedik, hogy minél hamarabb viszont láthassa négylábú barátját, és kereshessen maguknak egy szimpatikus fogadót, ahol megpihenhet egy nap erejéig.*
*Gondolja magában, miközben szétnéz a főtéren. Szerencsére nem túl elveszett, elvégre az útra is emlékszik, és aligha lehetne nehéz megtalálni Arthenior jellegzetes templomát.*
~ Talán majd a piacot is érdemes lenne szemügyre vennem. Biztos más portékák akadnak itt, mint amiket Vashegy asszonyai készítenek. ~
*Nem is vesztegeti idejét, fel is kerekedik, hogy minél hamarabb viszont láthassa négylábú barátját, és kereshessen maguknak egy szimpatikus fogadót, ahol megpihenhet egy nap erejéig.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:39:43
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hát, csak nem talált itt senkit. A legtöbb ígéretesnek tűnő helyen végigkérdezősködött bármi hatalmas mágusról, esetleg más varázstudóról, és csak gyanús pillantásokat, valamint rövid fenyegetéseket kapott válaszul. Hiába, néha nehezére esik jobban megfogalmaznia szavait. Akkor a következő nyom: A kikötő. Nem sok jót hallott arról az átkozott pöcegödörről, de az is jobb, mint a semmi. Fog sétálni egy jó kis darabig, de az legyen az utolsó, ami elbátortalanítja. Úgyis ráfér egy kis állóképesség-fejlesztés. Nyögve föláll a kőpadról, és hátra sem nézve elindul a téren túlra, a város képzeletbeli határai felé.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-11 12:18:59
Üzenet elküldve: 2020-08-11 12:18:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csavargó ibolya //
// Nyílt //
*Midőn továbbra is nyakába hullajtotta az ég a könnyeit, az erdőségi részekről lassanként de visszatér a főtér területére. Már nincs oly sok ember itt, mint mikor elmentek erre Khirivel a tegnapi vagy a mai nap folyamán. Kezeivel védi szemét, hogy a cseppek ne hulljanak bele, így azért valamelyest tisztán is lát. Ruhái ugyan kissé átáztak de legfőképpen a köpenye, mely azért egyfajta védelemmel szolgált. Közben lépteit megszaporázza, hogy minél hamarabb a Pegazus fogadó fedele alatt leljen menedékre.*
// Nyílt //
*Midőn továbbra is nyakába hullajtotta az ég a könnyeit, az erdőségi részekről lassanként de visszatér a főtér területére. Már nincs oly sok ember itt, mint mikor elmentek erre Khirivel a tegnapi vagy a mai nap folyamán. Kezeivel védi szemét, hogy a cseppek ne hulljanak bele, így azért valamelyest tisztán is lát. Ruhái ugyan kissé átáztak de legfőképpen a köpenye, mely azért egyfajta védelemmel szolgált. Közben lépteit megszaporázza, hogy minél hamarabb a Pegazus fogadó fedele alatt leljen menedékre.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:20:54
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Természetesen nem ő, Maackon Hau'ut lenne (na meg a Tronzi), ha nem kezdene el esni, mire beér a városba.* ~ Majd jól behúzódunk a városfal egyik őrtornya szegletébe és, ó nemár. ~ *hát várofal, az nincs. Bár legalább nem annyira lepra a Szegénynegyed, mint ő maga, vagy azok a fogadók és kifőzdék, amik mellett elkarikázott.* - Megszívtuk, Tronzi. *ez már a patkányt is érdekli, mert hát az eső az kezd beesni a puttonyba, amiben amúgy gazdája tartja, mert hát ugye Tronzi kicsit buta, és elkószál.* - Deh biért? *az esővel és a felvert porral együtt természetesen allergiája is kijön rajta, így ruhaujja gazdagabb lesz némi tartalmas, de legalább gyorsan keményedő törpeváladékkal.* ~ Nos, a gatyám amúgy is olyan lassan, mint valami páncélvért. ~ *hosszú út volt, nem tagadható.*
~ Ha legalább lett volna valahol egy bevállalósabb emberlány. Vagy egy lassabb elf. Esetleg... egy zsák karalábé. Vagy krumpli. ~*szegény törpe vízzel főz.*
- Akkó thizé. *dörmögi maga elé, aztán tévedhetetlenül követni kezdi a koksz szagát.* - Védül is tsak törpe vagyok. A kovátsná tuthi szeredni fogdak. *még akkor is, ha amúgy a saját fejszéit is alig bírja el egy ilyen út után, meg amúgy sem ez volt a fő érdeklődési területe. Már amíg persze bárkit is érdekelt, hogy őt mi érdekli, mert amúgy erre nem sokszor akadt példa.* ~ Talán tudok intézni magamnak valami krajcáros kufircot is. Igeeen. ~*mert ami jár, az jár.*
~ Ha legalább lett volna valahol egy bevállalósabb emberlány. Vagy egy lassabb elf. Esetleg... egy zsák karalábé. Vagy krumpli. ~*szegény törpe vízzel főz.*
- Akkó thizé. *dörmögi maga elé, aztán tévedhetetlenül követni kezdi a koksz szagát.* - Védül is tsak törpe vagyok. A kovátsná tuthi szeredni fogdak. *még akkor is, ha amúgy a saját fejszéit is alig bírja el egy ilyen út után, meg amúgy sem ez volt a fő érdeklődési területe. Már amíg persze bárkit is érdekelt, hogy őt mi érdekli, mert amúgy erre nem sokszor akadt példa.* ~ Talán tudok intézni magamnak valami krajcáros kufircot is. Igeeen. ~*mert ami jár, az jár.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-10 09:58:46
Üzenet elküldve: 2020-08-10 09:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Páncélt a páncélosnak //
* Még éppen időben érkezik meg, mivel néhány pillanat múlva, már szakad az eső. A komor arcú férfi egy ház mellett ácsorogva várja az eső csendülését. ~ Remélem Luni már fedett helyen van. ~ Aggódik egy cseppet, bár felesleges, mivel, ha lóra szálltak, akkor biztosan megúszták az esőt. Egy jó darabig ott ácsorog, de aztán lassan, mintha egy kicsit csendülne az égiháború. El is határozza, hogy tovább indul. Mellvértjét a feje fölé tartva indul meg a kovácsműhely irányába. A fém takar annyit, hogy az utat megússza viszonylag szárazon.*
* Még éppen időben érkezik meg, mivel néhány pillanat múlva, már szakad az eső. A komor arcú férfi egy ház mellett ácsorogva várja az eső csendülését. ~ Remélem Luni már fedett helyen van. ~ Aggódik egy cseppet, bár felesleges, mivel, ha lóra szálltak, akkor biztosan megúszták az esőt. Egy jó darabig ott ácsorog, de aztán lassan, mintha egy kicsit csendülne az égiháború. El is határozza, hogy tovább indul. Mellvértjét a feje fölé tartva indul meg a kovácsműhely irányába. A fém takar annyit, hogy az utat megússza viszonylag szárazon.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-07 04:36:35
Üzenet elküldve: 2020-08-07 04:36:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A víznézős ötlete úgy látszik, nem ütközik komoly ellenállásba senki részéről, így örömmel indul meg Estrothimmel szökőkúthoz. Helyet foglal a padon, táskáját pedig válláról levetve óvatosan maga mellé helyezi. Máskor talán fontolóra venné, hogy megitatja a görényt, de az most egyébként is alszik, és amekkora hisztit produkálna az ébresztés miatt, nyugodalmasabbnak ítéli meg, ha békén hagyja inkább. Arról nem is beszélve, hogy most jöttek a tóról, ha egy állat úgy nem tud inni, hogy a víz szó szerint ott van előtte, az vessen magára. A természetben az ilyen nem marad életben.
Miután ezt a konklúziót levonja magában, egy pillanatnyi bambulás után ismét minden figyelmét Thimnek és a babának szenteli.*
- Nem igazán értem, mit mond. *vallja be őszintén, mindennemű szégyen nélkül.* - Inkább csak sejtem, mit szeretne mondani. De te nagyon türelmes vagy vele. Jó szülő lesz belőled.
*Mondja teljes komolysággal. Ugyanolyan komolysággal, mint ahogy ezt követően a kisgyerek nevével kapcsolatos eszmefuttatást hallgatja. Bólintgatva jelzi mély egyetértését, majd magában meghozza a szilárd elhatározást, hogy mikor szólítja a pelenkást, mindig más névvel fog próbálkozni. Elvégre így nem rögzülhet nála egy téves név, és talán még az igazi nevet is sikerül így meglelni - ez utóbbi pedig majd a kis lurkó reakciójából fog kiderülni, ahogy azt az imént olyan szépen kifejtette a férfi. Ez lesz a helyes út, bizonyára.
Miközben a "nagyok" roppant fontosságú dolgokról tárgyalnak, Andorka is magyaráz valamit, nehogy ő is kimaradjon. Szerencsétlenségére Vanna a félszavakból mit sem ért, csupán egysíkú gügyögésként észleli az egészet. Rellan hol megnyugszik, hol ficánkolásba fog, ki érti ezt? A kis tündér fel is sóhajt félhangosan, különösebb címzett nélkül.*
- Mihez kezdünk mi veled?
*Majd megforgatja magában még egyszer a kérdést. Valóban, mi lesz most? Várakozva pislog fel a nagy, és felnőtt elfre, hogy merre visz tovább az út. Persze jó a pihenés, meg a csobogás a háttérben, na meg a gwuff istálló levegőben felsejlő enyhe szaga, de nem ücsöröghetnek itt örökké - nekik bizony nagy feladatuk van!*
*A víznézős ötlete úgy látszik, nem ütközik komoly ellenállásba senki részéről, így örömmel indul meg Estrothimmel szökőkúthoz. Helyet foglal a padon, táskáját pedig válláról levetve óvatosan maga mellé helyezi. Máskor talán fontolóra venné, hogy megitatja a görényt, de az most egyébként is alszik, és amekkora hisztit produkálna az ébresztés miatt, nyugodalmasabbnak ítéli meg, ha békén hagyja inkább. Arról nem is beszélve, hogy most jöttek a tóról, ha egy állat úgy nem tud inni, hogy a víz szó szerint ott van előtte, az vessen magára. A természetben az ilyen nem marad életben.
Miután ezt a konklúziót levonja magában, egy pillanatnyi bambulás után ismét minden figyelmét Thimnek és a babának szenteli.*
- Nem igazán értem, mit mond. *vallja be őszintén, mindennemű szégyen nélkül.* - Inkább csak sejtem, mit szeretne mondani. De te nagyon türelmes vagy vele. Jó szülő lesz belőled.
*Mondja teljes komolysággal. Ugyanolyan komolysággal, mint ahogy ezt követően a kisgyerek nevével kapcsolatos eszmefuttatást hallgatja. Bólintgatva jelzi mély egyetértését, majd magában meghozza a szilárd elhatározást, hogy mikor szólítja a pelenkást, mindig más névvel fog próbálkozni. Elvégre így nem rögzülhet nála egy téves név, és talán még az igazi nevet is sikerül így meglelni - ez utóbbi pedig majd a kis lurkó reakciójából fog kiderülni, ahogy azt az imént olyan szépen kifejtette a férfi. Ez lesz a helyes út, bizonyára.
Miközben a "nagyok" roppant fontosságú dolgokról tárgyalnak, Andorka is magyaráz valamit, nehogy ő is kimaradjon. Szerencsétlenségére Vanna a félszavakból mit sem ért, csupán egysíkú gügyögésként észleli az egészet. Rellan hol megnyugszik, hol ficánkolásba fog, ki érti ezt? A kis tündér fel is sóhajt félhangosan, különösebb címzett nélkül.*
- Mihez kezdünk mi veled?
*Majd megforgatja magában még egyszer a kérdést. Valóban, mi lesz most? Várakozva pislog fel a nagy, és felnőtt elfre, hogy merre visz tovább az út. Persze jó a pihenés, meg a csobogás a háttérben, na meg a gwuff istálló levegőben felsejlő enyhe szaga, de nem ücsöröghetnek itt örökké - nekik bizony nagy feladatuk van!*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:44:08
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:44:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Viel igazán csodálkozott volna, ha éppen a főtér maradna szárazon, itt is esik. Viszont ázott kutyának mindegy a dézsa is, tartja a mondás ott náluk, tündérhonban, szóval a furcsa duó halad tovább, mint annak a rendje, és akár akarják, akár nem, néhány utcagyerek figyelmét is felkeltik. Ritka látvány egy ezüst hajú, félszemű tündér egy mackószerű fekete eb hátán, akinek a fülei lötyögnek futás közben. Ritka és igen mókás, legalábbis az arcokból ítélve. S Viel nem egy szégyellős fajta – ha az lenne, el sem indult volna. Nem, ő éppen a szeretetet és a vidámságot szeretné elhozni nagy küldetésén, és az aranyos gyerekarcok mosolyából ítélve jó úton halad, nem csak a templom, hanem a küldetése útján is.*
~ Béke. ~ *Emlékszik vissza, és valamiért még mindig Lau hangján hallja a szavakat. Reméli, a barátai rendben vannak, és a váltásruhája a bőrbatyuban nem ázott át. Szeretne mihamarabb átöltözni és megszárítkozni a Pegazusban, hogy aztán folytathassa is az útját, és aztán hazatérve megoszthassa társaival, milyen jelt adott neki Eeyr.*
*Viel igazán csodálkozott volna, ha éppen a főtér maradna szárazon, itt is esik. Viszont ázott kutyának mindegy a dézsa is, tartja a mondás ott náluk, tündérhonban, szóval a furcsa duó halad tovább, mint annak a rendje, és akár akarják, akár nem, néhány utcagyerek figyelmét is felkeltik. Ritka látvány egy ezüst hajú, félszemű tündér egy mackószerű fekete eb hátán, akinek a fülei lötyögnek futás közben. Ritka és igen mókás, legalábbis az arcokból ítélve. S Viel nem egy szégyellős fajta – ha az lenne, el sem indult volna. Nem, ő éppen a szeretetet és a vidámságot szeretné elhozni nagy küldetésén, és az aranyos gyerekarcok mosolyából ítélve jó úton halad, nem csak a templom, hanem a küldetése útján is.*
~ Béke. ~ *Emlékszik vissza, és valamiért még mindig Lau hangján hallja a szavakat. Reméli, a barátai rendben vannak, és a váltásruhája a bőrbatyuban nem ázott át. Szeretne mihamarabb átöltözni és megszárítkozni a Pegazusban, hogy aztán folytathassa is az útját, és aztán hazatérve megoszthassa társaival, milyen jelt adott neki Eeyr.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:09:04
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Pash//
- A kovács műhelyét? * Csillan fel a harcos szeme, ahogy ezt hallja. Végig is méri a fickót, megtermett alkat, bár a mozgása alapján nem harcos, de azért lát némi izmot feszülni. * Ezek szerint kovács féle?
* Teszi fel a kérdést, és be is sorol a férfi mellé, hogy haladhassanak a piac felé. Úgy tűnik, hogy igazán szerencsés a mai nap a fiú számára, és ha így is marad, akkor akár egy kellemetlen vásárlást is megúszhat. *
- Na és mennyiért számolja a szolgálatait? * Teszi fel a kérdést amennyiben igenlő választ kap a korábbi kérdésére. Hiszen ez a legfontosabb, így látatlanban, hogy a munkáját nem ismeri. Tudnia kell, hogy mégis mennyi az annyi. *
- Csak mert én épp kovácsmestert keresek. * Teszi még hozzá boldogan mosolyogva. *
- A kovács műhelyét? * Csillan fel a harcos szeme, ahogy ezt hallja. Végig is méri a fickót, megtermett alkat, bár a mozgása alapján nem harcos, de azért lát némi izmot feszülni. * Ezek szerint kovács féle?
* Teszi fel a kérdést, és be is sorol a férfi mellé, hogy haladhassanak a piac felé. Úgy tűnik, hogy igazán szerencsés a mai nap a fiú számára, és ha így is marad, akkor akár egy kellemetlen vásárlást is megúszhat. *
- Na és mennyiért számolja a szolgálatait? * Teszi fel a kérdést amennyiben igenlő választ kap a korábbi kérdésére. Hiszen ez a legfontosabb, így látatlanban, hogy a munkáját nem ismeri. Tudnia kell, hogy mégis mennyi az annyi. *
- Csak mert én épp kovácsmestert keresek. * Teszi még hozzá boldogan mosolyogva. *
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-03 12:30:44
Üzenet elküldve: 2020-08-03 12:30:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Elégedetten ballag a több emberöltőnyi idő alatt simára csiszolt, ódon bazalt kövekkel kirakott főutcán, miközben szemléli a fajok sokszínűségével tarkított tömeget. A főtér szívében felállított szökőkút pompázatosan nyújtózik az ég felé, éltet adó ágyékában felgyülemlő magzatvize gyémánt színben játszik és szomját oltja minden megfáradt utazónak, egyáltalában minden féle-fajta lénynek széles e világon.
Közel hajol hát, hogy igyon a jéghideg vízből. Kiszáradt, cserepes ajkai redőiben, mint a szántóföld kusza vályúiban, folydogálnak tovább a cseppek, majd az álláról hullnak alá a porba, elérve útjuk végét. Furcsa, jóleső derengéstől libabőrös lesz megfáradt teste, a hátán futkos a hideg. Érzi, hogy mágia járja át eme ősi építményt. Leül egy mívesen faragott üres kőpadra, majd szemét a hősök emlékére állított márvány oszlopra szegezi, amely büszkén tornyosulva hirdeti a mai napig az orkok felett aratott győzelmet. Nem sokat pihen, hozzá van szokva a gyalogláshoz, útját az istálló felé veszi, még mielőtt leszáll az éj, el akar jutni MilOchass-ba. A Pegazus fogadóval szemben elhelyezkedő hosszú kőépület szállást ad mindenféle hátas állatnak. Lovak prüszkölése, elégedetlen nyerítése hangzik minden felől. Hűséges vadászgörénye, Fürge, tekergő kígyóként a nyaka köré fonódik, majd fürkésző szemeivel izgatottan figyeli az állatokat, a csuklya oltalmazó sötétjének biztonsága alól. Jelenlétével megnyugtatja a paripákat, azok szelíden felé fordítják fejüket, majd belefeledkeznek a jól megérdemelt takarmány habzsolásába. Távolabb érve fura, harsányan vijjogó hangra lesz figyelmes. Az istálló végében egy madárszerű, tűzvörös lényt pillant meg. Pompázatos látványa teljesen lenyűgözi, aminek okán földbe gyökerezik a lába. Tátott szájjal áll ott bambán, megbabonázottságából apró társa rémülete ébreszti csak fel, annak tűhegyes karmai egész a húsába marnak, majd ijedtében a tarkójára kuporodik gazdájának, lehúzva csuklyáját az elf fejéről. Gleccserkék szeme és zöld hajzuhataga előbukkan rejtekéből, aki elámulva csodálja eme mesebeli teremtményt. A lény tollazata, mint izzó parázs, homályos derengéssel felvértezett, akár a felkelő nap. Négy izmos lába, szablyához hasonlatos karmokban végződik. Hordó méretű mellkasát büszkén dülleszti az ég felé, miközben éles csőrével marcangolja vacsoráját, egy felismerhetetlen húscafat formájában.* ~ Nekem is kell egy ilyen állat!~ *Gondolja magában, majd megesküszik, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem szelídít egy ilyen varázslatos teremtményt. Még magasan jár a nap, mikor folytatja útját. Ifjonti szívét úgy feltüzelte eme találkozás, hogy már-már szinte a lába sem érinti a földet és boldogságától eltelve észre sem veszi, ahogy elhagyja a főteret.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.05 12:31:49, a következő indokkal:
A reagban jelen idő használatos, visszaemlékezésektől, visszautalásoktól eltekintve.
Közel hajol hát, hogy igyon a jéghideg vízből. Kiszáradt, cserepes ajkai redőiben, mint a szántóföld kusza vályúiban, folydogálnak tovább a cseppek, majd az álláról hullnak alá a porba, elérve útjuk végét. Furcsa, jóleső derengéstől libabőrös lesz megfáradt teste, a hátán futkos a hideg. Érzi, hogy mágia járja át eme ősi építményt. Leül egy mívesen faragott üres kőpadra, majd szemét a hősök emlékére állított márvány oszlopra szegezi, amely büszkén tornyosulva hirdeti a mai napig az orkok felett aratott győzelmet. Nem sokat pihen, hozzá van szokva a gyalogláshoz, útját az istálló felé veszi, még mielőtt leszáll az éj, el akar jutni MilOchass-ba. A Pegazus fogadóval szemben elhelyezkedő hosszú kőépület szállást ad mindenféle hátas állatnak. Lovak prüszkölése, elégedetlen nyerítése hangzik minden felől. Hűséges vadászgörénye, Fürge, tekergő kígyóként a nyaka köré fonódik, majd fürkésző szemeivel izgatottan figyeli az állatokat, a csuklya oltalmazó sötétjének biztonsága alól. Jelenlétével megnyugtatja a paripákat, azok szelíden felé fordítják fejüket, majd belefeledkeznek a jól megérdemelt takarmány habzsolásába. Távolabb érve fura, harsányan vijjogó hangra lesz figyelmes. Az istálló végében egy madárszerű, tűzvörös lényt pillant meg. Pompázatos látványa teljesen lenyűgözi, aminek okán földbe gyökerezik a lába. Tátott szájjal áll ott bambán, megbabonázottságából apró társa rémülete ébreszti csak fel, annak tűhegyes karmai egész a húsába marnak, majd ijedtében a tarkójára kuporodik gazdájának, lehúzva csuklyáját az elf fejéről. Gleccserkék szeme és zöld hajzuhataga előbukkan rejtekéből, aki elámulva csodálja eme mesebeli teremtményt. A lény tollazata, mint izzó parázs, homályos derengéssel felvértezett, akár a felkelő nap. Négy izmos lába, szablyához hasonlatos karmokban végződik. Hordó méretű mellkasát büszkén dülleszti az ég felé, miközben éles csőrével marcangolja vacsoráját, egy felismerhetetlen húscafat formájában.* ~ Nekem is kell egy ilyen állat!~ *Gondolja magában, majd megesküszik, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem szelídít egy ilyen varázslatos teremtményt. Még magasan jár a nap, mikor folytatja útját. Ifjonti szívét úgy feltüzelte eme találkozás, hogy már-már szinte a lába sem érinti a földet és boldogságától eltelve észre sem veszi, ahogy elhagyja a főteret.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.05 12:31:49, a következő indokkal:
A reagban jelen idő használatos, visszaemlékezésektől, visszautalásoktól eltekintve.
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:21:50
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric csak annyira ismeri Yezát, amennyire szavak nélkül megismerhette. Ennél hosszabban még nem is beszélgetett vele és eddig tényleg csak a legendás hírű fegyverforgatót látta benne. Semmi mást. Amennyit tudott a Főnix Házáról és a niyssekről, azt nem venné alapul, így egyelőre saját elképzelései alapján kívánja foglalkoztatni a vöröst. Aztyannal nem tudja felvenni a versenyt, ha kereskedelmi áruról van szó, lojalitásban pedig soha nem érheti utol.
A heges arcú intéző érdemeit senki sem vitathatja el, mert amikor az igric útjai és tervei elszólítják, akkor Aztyan a biztos pont, a döntés és a felelősség tulajdonosa. És a báró tökéletesen megbízik benne.*
- Az a dolga, hogy szúrjon a pillantása, parancsoljon a hangja. *Vonja meg a vállát könnyedén.*
- Ha mindenkivel leparolázna, akkor hogyan várhatna el bármit is. Hiteltelenné válna és elvesztené a hatalmát. *Ezt maga az igric is így gondolja. Bár ő a fej, a szálak mögött megbújó bábjátékos, mégis Aztyan a végrehajtó kar.
Yeza is érezheti, hogy most először nyílik meg igazán a báró és bár mestere a szónak és a szócséplésnek, most inkább őszintén beszél. Bár ki tudhatja ezt, ha róla van szó.*
- Keserűt. *Válaszol a csokoládét érintő kérdésre. Nem is igazán tudja, hogy a heges arcú evett-e valaha édességet.
Az elharapott mondatra a sárga pillantás Yezáét keresi, mintha azon gondolkodna, hogy mi is lehet a folytatás. De az igric nem az a fajta, ki véka alá rejti a gondolatait.*
- Otthon? *Kérdez rá. Kíváncsi, mit is szeretett volna mondani a vörös.*
*Az igric csak annyira ismeri Yezát, amennyire szavak nélkül megismerhette. Ennél hosszabban még nem is beszélgetett vele és eddig tényleg csak a legendás hírű fegyverforgatót látta benne. Semmi mást. Amennyit tudott a Főnix Házáról és a niyssekről, azt nem venné alapul, így egyelőre saját elképzelései alapján kívánja foglalkoztatni a vöröst. Aztyannal nem tudja felvenni a versenyt, ha kereskedelmi áruról van szó, lojalitásban pedig soha nem érheti utol.
A heges arcú intéző érdemeit senki sem vitathatja el, mert amikor az igric útjai és tervei elszólítják, akkor Aztyan a biztos pont, a döntés és a felelősség tulajdonosa. És a báró tökéletesen megbízik benne.*
- Az a dolga, hogy szúrjon a pillantása, parancsoljon a hangja. *Vonja meg a vállát könnyedén.*
- Ha mindenkivel leparolázna, akkor hogyan várhatna el bármit is. Hiteltelenné válna és elvesztené a hatalmát. *Ezt maga az igric is így gondolja. Bár ő a fej, a szálak mögött megbújó bábjátékos, mégis Aztyan a végrehajtó kar.
Yeza is érezheti, hogy most először nyílik meg igazán a báró és bár mestere a szónak és a szócséplésnek, most inkább őszintén beszél. Bár ki tudhatja ezt, ha róla van szó.*
- Keserűt. *Válaszol a csokoládét érintő kérdésre. Nem is igazán tudja, hogy a heges arcú evett-e valaha édességet.
Az elharapott mondatra a sárga pillantás Yezáét keresi, mintha azon gondolkodna, hogy mi is lehet a folytatás. De az igric nem az a fajta, ki véka alá rejti a gondolatait.*
- Otthon? *Kérdez rá. Kíváncsi, mit is szeretett volna mondani a vörös.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-29 22:42:39
Üzenet elküldve: 2020-07-29 22:42:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Pash//
*Learon már messziről kiszúrja a felé közeledő férfit. Megszokta manapság, hogy itt a városban nem olyanok a népek, mint vidéken és kerülik a szemkontaktust, nem úgy ez a fiatalember!* ~Nahát! Találkoztunk már? Nem olyan mint a helyi gazdák, úgyhogy csak valami tharg harcos lehet.~ *Gondolkodik ilyeténképpen, hiszen neki is dereng, hogy látta már, de azt nem tudja, hogy hol, hiszen egyébként is sok idő telt el, hogy Amon Rhuadon járt volna úgy igazán, nem csak átmenőben.*
-Jó napot! *Köszön vissza és a következő mondatok pontot is tesznek a találgatások végére.*
-Jól bizony! Ott van a birtokom nem messze a Vashegytől! *Bár ez nem is olyan új információ, hiszen Learon szerint, aki egy kicsit is tharg, az tud róla, hogy ki ő és milyen jelentősége van arrafelé.*
-Most is arra tartok, a Kancellárral szeretnék beszélni majd, hogy használhatom-e a kovács műhelyet, de előtte be kell ugranom a piacra. Elkísér? *veti fel az ötletet, mert úgy látja a fiatalon, hogy az szeretne valami elfoglaltságot magának és hát Learont sem zavarná, ha nem egyedül kéne bóklásznia. Egy jó ember mindig izgalmassá teszi még a legunalmasabb ténykedéseket. Márpedig a fémek vásárlása nem egy olyan kifejezetten kedves munka a Sajt-mester számára.*
*Learon már messziről kiszúrja a felé közeledő férfit. Megszokta manapság, hogy itt a városban nem olyanok a népek, mint vidéken és kerülik a szemkontaktust, nem úgy ez a fiatalember!* ~Nahát! Találkoztunk már? Nem olyan mint a helyi gazdák, úgyhogy csak valami tharg harcos lehet.~ *Gondolkodik ilyeténképpen, hiszen neki is dereng, hogy látta már, de azt nem tudja, hogy hol, hiszen egyébként is sok idő telt el, hogy Amon Rhuadon járt volna úgy igazán, nem csak átmenőben.*
-Jó napot! *Köszön vissza és a következő mondatok pontot is tesznek a találgatások végére.*
-Jól bizony! Ott van a birtokom nem messze a Vashegytől! *Bár ez nem is olyan új információ, hiszen Learon szerint, aki egy kicsit is tharg, az tud róla, hogy ki ő és milyen jelentősége van arrafelé.*
-Most is arra tartok, a Kancellárral szeretnék beszélni majd, hogy használhatom-e a kovács műhelyet, de előtte be kell ugranom a piacra. Elkísér? *veti fel az ötletet, mert úgy látja a fiatalon, hogy az szeretne valami elfoglaltságot magának és hát Learont sem zavarná, ha nem egyedül kéne bóklásznia. Egy jó ember mindig izgalmassá teszi még a legunalmasabb ténykedéseket. Márpedig a fémek vásárlása nem egy olyan kifejezetten kedves munka a Sajt-mester számára.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-29 07:02:48
Üzenet elküldve: 2020-07-29 07:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tényleg *erősíti meg, hogy valóban komolyan gondolta azt az alig várást. Egy kicsit kíváncsi, hogy mit értett a Báró a "testhezállóbb" feladaton és az ő "valódi készségein". A fogalmazás talán némileg megvezeti a lányt, és a dilemma motoszkál is benne, hiszen ha arra sem kap bizalmat, hogy egy gyűrű terveit elkészíttesse a város nevesebb ötvöseivel, akkor valószínűleg nem egy rugóra jár az eszük ez ügyben. Yeza igazából sosem gondolt magára harcosként elsősorban. Valószínűleg azért, mert a Főnix Házának berkeiben ugyan egyértelműen tehetséges kardforgatónak számított, de a céhmester nem véletlenül választotta inkább a Niyss kasztjába. Az acél pástján a vadászok közt voltak nála sokkal jobbak is. Yeza számára a fegyver mindig csak végső megoldás volt. Amióta a Kereskedőházat szolgálja folyvást emlékeztetnie is kell magát, hogy itt viszont leginkább ezen tehetségét honorálják, a többi dologba meg jobb, ha nem üti az orrát. Toporog is a szerepben, mint csatamén a járomban, de igyekszik türelemmel lenni. A szemét közben mindig a lehulló morzsákon tartja, mint most ez a kínálkozó lehetőség is a gyűrűkkel. Sajnos Aztyannal nem veheti fel a versenyt. Ebben a háztartásban ő a bizalomban tartott eb a gazda lába mellett, Yeza meg egy befogadott macska, akit a verandára már épp csak felengednek.
A sebhelyes arcú elfoglaltságára kapott válaszra csak hümmentve bólint, mintha most egy egészen más szemszögből nézve maga is belátná, hogy a Bárónak teljesen igaza van. Értő és mondhatni elismerő kifejezés ül a vonásaira a gondolatmenet hibátlansága okán. Ez a hozzáállás Aztyan felé és a kötelék eddig felderült előzményei sok mindent elárulnak a villásnyelvűről.*
- Kétlem *mosolyog vissza, mikor a férfi az intéző sebhelyét hozza fel indokként.* - De nem rossz próbálkozás *neveti el magát. Megindító a bajtársiasság, amivel a férfiak be tudják védeni egymás hátát. A nőkre ez kevéssé jellemző.* - Csak tudod, az embernek a szeme mosolyog igazán. Azok a kékek meg úgy szúrnak, mint a vasfatövis. *Yeza meg is rázkódik és a melengetőn naposra fordult idő ellenére újból elkezdi dörzsölgetni a karját.*
- Észben tartom *bólint az intelemre a szerencsejátékról és az intéző törhetetlen lojalitásának eredetéről, de több kommentárt egyelőre nem fűz hozzá. Egyedül a Szélrózsa Szövetségének említésére rebben meg leheletnyit a szemöldöke. Nyilván nem ismeretlen a számára a wegtoreni szerveződés, ezt nem rejti véka alá, de hogy mennyit is tud róluk, az egyelőre nem derül ki. Pillantása mindenesetre most újfent végigfürkész a Bárón tetőtől talpig, mintha az új információ birtokában értékelné át a részleteket. Ami azt illeti, nem meglepő a kapcsolat. Wegtorenben sokaknak van ilyen-olyan kötődésük a Szövetséghez. Mindig is érdemes volt legalább egy vasat tartani a berkeikben, ahol javak és információk is nagyban forogtak mindig is. A nyughatatlan wegtoreni vér színe-java, nyűge-mocska.*
- Az édeset vagy a keserűt? *kérdi a csokoládé kapcsán.* - Sajnos kétlem, hogy én felvehetném a versenyt Aztyan forrásaival a minőségi wegtoreni rum terén. Odahaza lenne... *nem folytatja. Fölösleges. Az odahaza meg az ottani szálak most már nem jelentenek opciót.*
- Tényleg *erősíti meg, hogy valóban komolyan gondolta azt az alig várást. Egy kicsit kíváncsi, hogy mit értett a Báró a "testhezállóbb" feladaton és az ő "valódi készségein". A fogalmazás talán némileg megvezeti a lányt, és a dilemma motoszkál is benne, hiszen ha arra sem kap bizalmat, hogy egy gyűrű terveit elkészíttesse a város nevesebb ötvöseivel, akkor valószínűleg nem egy rugóra jár az eszük ez ügyben. Yeza igazából sosem gondolt magára harcosként elsősorban. Valószínűleg azért, mert a Főnix Házának berkeiben ugyan egyértelműen tehetséges kardforgatónak számított, de a céhmester nem véletlenül választotta inkább a Niyss kasztjába. Az acél pástján a vadászok közt voltak nála sokkal jobbak is. Yeza számára a fegyver mindig csak végső megoldás volt. Amióta a Kereskedőházat szolgálja folyvást emlékeztetnie is kell magát, hogy itt viszont leginkább ezen tehetségét honorálják, a többi dologba meg jobb, ha nem üti az orrát. Toporog is a szerepben, mint csatamén a járomban, de igyekszik türelemmel lenni. A szemét közben mindig a lehulló morzsákon tartja, mint most ez a kínálkozó lehetőség is a gyűrűkkel. Sajnos Aztyannal nem veheti fel a versenyt. Ebben a háztartásban ő a bizalomban tartott eb a gazda lába mellett, Yeza meg egy befogadott macska, akit a verandára már épp csak felengednek.
A sebhelyes arcú elfoglaltságára kapott válaszra csak hümmentve bólint, mintha most egy egészen más szemszögből nézve maga is belátná, hogy a Bárónak teljesen igaza van. Értő és mondhatni elismerő kifejezés ül a vonásaira a gondolatmenet hibátlansága okán. Ez a hozzáállás Aztyan felé és a kötelék eddig felderült előzményei sok mindent elárulnak a villásnyelvűről.*
- Kétlem *mosolyog vissza, mikor a férfi az intéző sebhelyét hozza fel indokként.* - De nem rossz próbálkozás *neveti el magát. Megindító a bajtársiasság, amivel a férfiak be tudják védeni egymás hátát. A nőkre ez kevéssé jellemző.* - Csak tudod, az embernek a szeme mosolyog igazán. Azok a kékek meg úgy szúrnak, mint a vasfatövis. *Yeza meg is rázkódik és a melengetőn naposra fordult idő ellenére újból elkezdi dörzsölgetni a karját.*
- Észben tartom *bólint az intelemre a szerencsejátékról és az intéző törhetetlen lojalitásának eredetéről, de több kommentárt egyelőre nem fűz hozzá. Egyedül a Szélrózsa Szövetségének említésére rebben meg leheletnyit a szemöldöke. Nyilván nem ismeretlen a számára a wegtoreni szerveződés, ezt nem rejti véka alá, de hogy mennyit is tud róluk, az egyelőre nem derül ki. Pillantása mindenesetre most újfent végigfürkész a Bárón tetőtől talpig, mintha az új információ birtokában értékelné át a részleteket. Ami azt illeti, nem meglepő a kapcsolat. Wegtorenben sokaknak van ilyen-olyan kötődésük a Szövetséghez. Mindig is érdemes volt legalább egy vasat tartani a berkeikben, ahol javak és információk is nagyban forogtak mindig is. A nyughatatlan wegtoreni vér színe-java, nyűge-mocska.*
- Az édeset vagy a keserűt? *kérdi a csokoládé kapcsán.* - Sajnos kétlem, hogy én felvehetném a versenyt Aztyan forrásaival a minőségi wegtoreni rum terén. Odahaza lenne... *nem folytatja. Fölösleges. Az odahaza meg az ottani szálak most már nem jelentenek opciót.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-27 17:48:46
Üzenet elküldve: 2020-07-27 17:48:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kúton, kútfélen, zárás//
*Kérdése elhangoztatása közben a kutat kezdi tanulmányozni, válaszra várva. Úgy néz ki, hogy bár az építményhez tartozó, iható víz mágia útján tör fel majdnem a semmiből, de más különösséget nem lehet fölfedezni rajta. Egyszerű, de nagyszerű alkotmány. Az viszont zavarja, hogy magát a mágiát nem ismeri. Ezt is majd szükségszerű kitudakolnia az itteniektől. De ha már itteniek, az a halálfehér elf miért váratja a válaszával?*
- Na? - *Fordul balra türelmetlenül, abba az irányba ahol eddig az említett férfiú volt.* - Ugye nem kérdeztem... *Csípős mondatát ezúttal nem fejezi be, ugyanis beszélgetőtársa helyett pusztán pár zavarodott járókelőt lát, kik hozzá hasonlóan próbálják átvészelni ezzel a pokoli meleggel átkozott napot. Csak vele ellentétben nekik volt is dolguk, munkájuk ahova sietnek is vissza, hogy őt, mint zavarodottat ott hagyják megfőni.* - Mi a? *Néz körbe döbbenten. Se az elf, se annak megmagyarázatlan eredetű társa sehol, mintha a föld nyelte volna el őket. Itt hagyták volna? Ilyen gyorsan és észrevétlenül? Miért?! Hova?! Hogyan?! Szitokszavakat szór ki, miközben egyre jobban rángatja magát a szélrózsa összes irányába, tehetetlenül keresve a párost. Hiába, több irányba el lehet téblábolni innen, mint ahogy lábával bírna felvenni velük a lépést, főleg ilyen fáradtan. Végül menthetetlenül sóhajt egyet, és megpróbálja elfelejteni azt az idegent. Nem ezért jött ilyen messze. El is indul egy véletlenszerű irányba, még véletlenszerűen sem vetve tekintetét a fogadó irányába.*
*Kérdése elhangoztatása közben a kutat kezdi tanulmányozni, válaszra várva. Úgy néz ki, hogy bár az építményhez tartozó, iható víz mágia útján tör fel majdnem a semmiből, de más különösséget nem lehet fölfedezni rajta. Egyszerű, de nagyszerű alkotmány. Az viszont zavarja, hogy magát a mágiát nem ismeri. Ezt is majd szükségszerű kitudakolnia az itteniektől. De ha már itteniek, az a halálfehér elf miért váratja a válaszával?*
- Na? - *Fordul balra türelmetlenül, abba az irányba ahol eddig az említett férfiú volt.* - Ugye nem kérdeztem... *Csípős mondatát ezúttal nem fejezi be, ugyanis beszélgetőtársa helyett pusztán pár zavarodott járókelőt lát, kik hozzá hasonlóan próbálják átvészelni ezzel a pokoli meleggel átkozott napot. Csak vele ellentétben nekik volt is dolguk, munkájuk ahova sietnek is vissza, hogy őt, mint zavarodottat ott hagyják megfőni.* - Mi a? *Néz körbe döbbenten. Se az elf, se annak megmagyarázatlan eredetű társa sehol, mintha a föld nyelte volna el őket. Itt hagyták volna? Ilyen gyorsan és észrevétlenül? Miért?! Hova?! Hogyan?! Szitokszavakat szór ki, miközben egyre jobban rángatja magát a szélrózsa összes irányába, tehetetlenül keresve a párost. Hiába, több irányba el lehet téblábolni innen, mint ahogy lábával bírna felvenni velük a lépést, főleg ilyen fáradtan. Végül menthetetlenül sóhajt egyet, és megpróbálja elfelejteni azt az idegent. Nem ezért jött ilyen messze. El is indul egy véletlenszerű irányba, még véletlenszerűen sem vetve tekintetét a fogadó irányába.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-27 16:15:37
Üzenet elküldve: 2020-07-27 16:15:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Pash//
* A fiatal harcos unott arccal sétál végig a főtéren, azon gondolkodik, hogy mihez kezdjen magával, ami legalább egy kevés elégedettséggel, vagy érdekességgel szolgálna a nap hátralévő részében. Annyira el van mélyedve a saját gondolataiban, hogy csak az utolsó pillanatban lép odébb a szembe haladó férfi mellől. *
- Elnézést. * Morogja oda, ahogy halad is tovább, de ezután már jobban figyel a környezetére. Talán ennek hatására pillant meg egy ismerős arcot. Na nem mintha tényleg ismerné a másikat, de látta már többször a thargoknál, ott volt Kagan asszonyának temetésén is, és látta őt már korábban is, amikor a hadvezér mindenkit összehívott valami miatt. Szóval, látásból ismeri a fickót, na. Határozott léptekkel indul meg felé, egyenesen, ha amaz rá pillant, akkor messziről felveszi vele a szemkontaktust. *
- Üdv, uram. * Köszönti ha közel ér, olyan gyorsan mozgott, hogy a városőr köpeny csak úgy lobogott mögötte, de azért nem futott. Éppen ezért nem is liheg, légzésén nem hallani, hogy bármi is megterhelte volna a fiatal szervezetet. *
- Jól gondolom, hogy találkoztunk már délen, Amonon?
* A fiatal harcos unott arccal sétál végig a főtéren, azon gondolkodik, hogy mihez kezdjen magával, ami legalább egy kevés elégedettséggel, vagy érdekességgel szolgálna a nap hátralévő részében. Annyira el van mélyedve a saját gondolataiban, hogy csak az utolsó pillanatban lép odébb a szembe haladó férfi mellől. *
- Elnézést. * Morogja oda, ahogy halad is tovább, de ezután már jobban figyel a környezetére. Talán ennek hatására pillant meg egy ismerős arcot. Na nem mintha tényleg ismerné a másikat, de látta már többször a thargoknál, ott volt Kagan asszonyának temetésén is, és látta őt már korábban is, amikor a hadvezér mindenkit összehívott valami miatt. Szóval, látásból ismeri a fickót, na. Határozott léptekkel indul meg felé, egyenesen, ha amaz rá pillant, akkor messziről felveszi vele a szemkontaktust. *
- Üdv, uram. * Köszönti ha közel ér, olyan gyorsan mozgott, hogy a városőr köpeny csak úgy lobogott mögötte, de azért nem futott. Éppen ezért nem is liheg, légzésén nem hallani, hogy bármi is megterhelte volna a fiatal szervezetet. *
- Jól gondolom, hogy találkoztunk már délen, Amonon?
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-24 09:12:30
Üzenet elküldve: 2020-07-24 09:12:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondok aranya//
*Mi tagadás, az arcáról lerí, hogy nem élvezi a sikítást, amit a nő produkál az emelgetés hatására. A cipőjére irányuló kérdést hallatán jobban is megnézi a ruhadarabot, hiszen az előbb csak rámondta, pedig halvány lila gőze se volt róla mit visel a vörös.*
-Előkelő darab bizony, elsőként szabadítanálak meg tőle a sikátorban. Úgy látom még a méret is jó. *Emeli meg jobban a nő lábait, hogy magasabban lesznek, mint a feje egy pillanatra.*
-Csipkés? Mert az a kedvencem, mérget vehetsz rá, hogy lehámozom rólad csibém, de nem csak kölcsönbe. *Kacsint a nőre. Majd belevág az útbaigazításkérésbe, ami nem meglepő eredménnyel zárul. Ahogy a nőt lerakja, az két tenyere közé szorítja az arcát, ami nem kicsit lepi meg, köpni nyelni nem tud. A gügyögésre majdnem felnevet, de tartja még magát. ~Ez se komplett teljesen, de nem kell örökbe. ~ Miközben a nő csücsörítésre szorítja a száját, próbál valamit kinyögni, de csak morgás hallatszik az erőlködésből.*
-Mondom… rám csöppent valami. *Szakítja félbe a dolgokat, hogy idő közben nagy cseppekben elkezd esni az eső. Ez nem is kicsit írja át a terveket. ~Akkor ne szerencsétlenkedjünk itt tovább. ~ Megragadja a nő kezét és elindul a fogadó irányába.*
-Ha nem sietünk akkor a fürdőt itt helyben meg is ejthetjük.*Persze úgy véli a nőnek mindegy, hiszen az már megázott, de ő nem igazán szeretne, a hangszerének se tenne jót, ha nagyobb mennyiségű égi áldást kellene elviselnie.*
-A legközelebb eső fogadó nyert! *Paskolja meg a Pegazus falát, amelynek ajtaja felett ott lóg a kiírás is, amit a lány annyira keresett még az imént.*
-Kerülj beljebb, siessünk. *Ha a nő megállna akkor a derekánál fogva próbálna rá hatni, hogy minél hamarabb tető legyen a fejük felett.*
*Mi tagadás, az arcáról lerí, hogy nem élvezi a sikítást, amit a nő produkál az emelgetés hatására. A cipőjére irányuló kérdést hallatán jobban is megnézi a ruhadarabot, hiszen az előbb csak rámondta, pedig halvány lila gőze se volt róla mit visel a vörös.*
-Előkelő darab bizony, elsőként szabadítanálak meg tőle a sikátorban. Úgy látom még a méret is jó. *Emeli meg jobban a nő lábait, hogy magasabban lesznek, mint a feje egy pillanatra.*
-Csipkés? Mert az a kedvencem, mérget vehetsz rá, hogy lehámozom rólad csibém, de nem csak kölcsönbe. *Kacsint a nőre. Majd belevág az útbaigazításkérésbe, ami nem meglepő eredménnyel zárul. Ahogy a nőt lerakja, az két tenyere közé szorítja az arcát, ami nem kicsit lepi meg, köpni nyelni nem tud. A gügyögésre majdnem felnevet, de tartja még magát. ~Ez se komplett teljesen, de nem kell örökbe. ~ Miközben a nő csücsörítésre szorítja a száját, próbál valamit kinyögni, de csak morgás hallatszik az erőlködésből.*
-Mondom… rám csöppent valami. *Szakítja félbe a dolgokat, hogy idő közben nagy cseppekben elkezd esni az eső. Ez nem is kicsit írja át a terveket. ~Akkor ne szerencsétlenkedjünk itt tovább. ~ Megragadja a nő kezét és elindul a fogadó irányába.*
-Ha nem sietünk akkor a fürdőt itt helyben meg is ejthetjük.*Persze úgy véli a nőnek mindegy, hiszen az már megázott, de ő nem igazán szeretne, a hangszerének se tenne jót, ha nagyobb mennyiségű égi áldást kellene elviselnie.*
-A legközelebb eső fogadó nyert! *Paskolja meg a Pegazus falát, amelynek ajtaja felett ott lóg a kiírás is, amit a lány annyira keresett még az imént.*
-Kerülj beljebb, siessünk. *Ha a nő megállna akkor a derekánál fogva próbálna rá hatni, hogy minél hamarabb tető legyen a fejük felett.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-23 23:30:42
Üzenet elküldve: 2020-07-23 23:30:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki figyelmébe!//
*Mint mindig, a főtéren ma is nagy a nyüzsgés, mindenféle kalandorok járnak-kelnek, akik vagy távozóban vannak, vagy épp most érkeznek erre a vidékre. Azonban a szeszélyes nyárideji időjárás megteszi a magáét, bizony, egy nagy esőfelhő szürkíti meg az eget, hogy aztán másodpercekkel később hangos koppanásokkal újabb és újabb esőcseppek érjenek földet a kövön, és szétfröcsköljék a szökőkút vizét. Villámok is cikáznak a szürke égen. Cukorból vannak a járókelők, vagy sem, érdemes behúzódni valami menedékre, amíg a vihar kitombolja magát.*
*Mint mindig, a főtéren ma is nagy a nyüzsgés, mindenféle kalandorok járnak-kelnek, akik vagy távozóban vannak, vagy épp most érkeznek erre a vidékre. Azonban a szeszélyes nyárideji időjárás megteszi a magáét, bizony, egy nagy esőfelhő szürkíti meg az eget, hogy aztán másodpercekkel később hangos koppanásokkal újabb és újabb esőcseppek érjenek földet a kövön, és szétfröcsköljék a szökőkút vizét. Villámok is cikáznak a szürke égen. Cukorból vannak a járókelők, vagy sem, érdemes behúzódni valami menedékre, amíg a vihar kitombolja magát.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:11:45
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:11:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bolondok aranya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Neeem szükséges emel...
*De a szó hamar belé is fojtódik. Hol lentebb, hol fentebb kerül, amit egy-egy kisebb sikkantással jutalmaz. Ha már a férfi is olyan szemtelen, amilyen nála is módi, hát akkor a füle csengjen egy kicsit. Ez a nőies bosszúja az ellene elkövetett gaztettért.*
- Mi bajod a cipőmmel? Igazi úri hölgyekhez illő darab?
*Játssza is a vére sértettet, miközben összeütögeti az összképet csúfító sáros csizmácskákat. Ha már a szép viseletét sértegeti a szemtelen fráter, legalább a súlyára nem tett olyan megjegyzést, amitől ismét szikrát szóró pillantásokat kéne rá vetnie. Ez is haladás.*
- Rá én. Hiszen úgy tűnik nem kell tőled tartanom. Mit kezdenél velem a sikátorban? Kölcsönkérnéd a bugyimat?
*Harapja is be az alsó ajkát, mint aki most közölte élete legperverzebbnek szánt megjegyzését. Pedig távol áll még ez attól. Hajjaj, de mennyire.
Amíg az erőember útbaigazítást kér igyekszik minden szónál teljesen baltaarcot vágni. Nehezen megy, így a szája időnként megremeg a visszafojtott nevetéstől. Az pedig egyenesen felháborítja, hogy a bácsika semmi érdemleges információt nem hajlandó közölni.*
- Há' kend, pedig olyan szípen kírte.
*Kiabál is a férfi után, teljes felháborodásában. Ahogy földet ér a szomorú kölyökpofi láttán ő is legörbíti az ajkait, majd a férfi elé állva fogja is két tenyere közé annak arcát.*
- Ejnye, ejnye kedveském. Te mindent megtettél. Majdcsak eligazodunk valahogy. Biztos ki van táblázva, hogy mindenre hajlandó, könnyűvérű férfiak gyűjtőhelye.
*Gügyögi is miközben a férfi arcát kissé összenyomva készteti csücsörítésre. Mint egy nevelőnő az értelme fogyott tanítványával. Azután mély és drámai sóhajjal ereszti el végre szerencsétlen fickót. Egyelőre úgy látja ez a beavató szertartás épp elég volt ahhoz, hogy elrémissze a fickót. Akkor bizony nem is volt neki való. De, ha marad, akkor lehet ám vele mit kezdeni.*
- De most komolyan. Eltudnék képzelni magamnak egy forró fürdőt. Aztán meg egy jó zsíros vacsorát.
*Perdül is meg, hogy hunyorogva szemlélhesse meg jobban a teret. Hátha a látómezejébe köszön valami cégér, ami azt hirdeti, hogy ott dagonyázhat napestig, meg hát az ételből sincs hiány.*
A hozzászólás írója (Aryilvina Yeriumeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 15:13:29
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Neeem szükséges emel...
*De a szó hamar belé is fojtódik. Hol lentebb, hol fentebb kerül, amit egy-egy kisebb sikkantással jutalmaz. Ha már a férfi is olyan szemtelen, amilyen nála is módi, hát akkor a füle csengjen egy kicsit. Ez a nőies bosszúja az ellene elkövetett gaztettért.*
- Mi bajod a cipőmmel? Igazi úri hölgyekhez illő darab?
*Játssza is a vére sértettet, miközben összeütögeti az összképet csúfító sáros csizmácskákat. Ha már a szép viseletét sértegeti a szemtelen fráter, legalább a súlyára nem tett olyan megjegyzést, amitől ismét szikrát szóró pillantásokat kéne rá vetnie. Ez is haladás.*
- Rá én. Hiszen úgy tűnik nem kell tőled tartanom. Mit kezdenél velem a sikátorban? Kölcsönkérnéd a bugyimat?
*Harapja is be az alsó ajkát, mint aki most közölte élete legperverzebbnek szánt megjegyzését. Pedig távol áll még ez attól. Hajjaj, de mennyire.
Amíg az erőember útbaigazítást kér igyekszik minden szónál teljesen baltaarcot vágni. Nehezen megy, így a szája időnként megremeg a visszafojtott nevetéstől. Az pedig egyenesen felháborítja, hogy a bácsika semmi érdemleges információt nem hajlandó közölni.*
- Há' kend, pedig olyan szípen kírte.
*Kiabál is a férfi után, teljes felháborodásában. Ahogy földet ér a szomorú kölyökpofi láttán ő is legörbíti az ajkait, majd a férfi elé állva fogja is két tenyere közé annak arcát.*
- Ejnye, ejnye kedveském. Te mindent megtettél. Majdcsak eligazodunk valahogy. Biztos ki van táblázva, hogy mindenre hajlandó, könnyűvérű férfiak gyűjtőhelye.
*Gügyögi is miközben a férfi arcát kissé összenyomva készteti csücsörítésre. Mint egy nevelőnő az értelme fogyott tanítványával. Azután mély és drámai sóhajjal ereszti el végre szerencsétlen fickót. Egyelőre úgy látja ez a beavató szertartás épp elég volt ahhoz, hogy elrémissze a fickót. Akkor bizony nem is volt neki való. De, ha marad, akkor lehet ám vele mit kezdeni.*
- De most komolyan. Eltudnék képzelni magamnak egy forró fürdőt. Aztán meg egy jó zsíros vacsorát.
*Perdül is meg, hogy hunyorogva szemlélhesse meg jobban a teret. Hátha a látómezejébe köszön valami cégér, ami azt hirdeti, hogy ott dagonyázhat napestig, meg hát az ételből sincs hiány.*
A hozzászólás írója (Aryilvina Yeriumeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 15:13:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1908-1927