Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:27:17
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:27:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Kőrengeteg//
* Ritkán szólítja dolga valamelyik városba, messze is vannak, zajosak is, és a legtöbbnek a szaga is borzadály.
Boldogan ellenne élete végéig a kis kunyhójában, de bizony vannak holmik, amiket csak a városban kaphat meg az ember lánya. Főleg ha olyan előszeretettel kényezteti magát mindenféle piperecuccal, mint Safiara. Furcsa fintora a sorsnak. Miért épp egy istenek háta mögötti magányos farkasnak van szüksége illatos fürdőkencékre, például. Miért is nem elégszik meg a hitvány, csípős es büdös lúgszappannal, mint bármely jóravaló falusi asszony?
De mivel ő nem elégszik meg, a szappankészítés pedig olyan tudomány, aminek nincs a birtokában, így kénytelen néha elutaztatnia magát a nagy piacokra.
Igyekszik nem összerázkódni, ahogy egyik-másik tömegbe verődött járókelő nekiütközik a főtéren. Nem sikerül sajnos.
Halk sóhajjal megcélozza magának a szökőkutat, hátha enyhíthetné ember-undorának kínjait egy kevéske friss víz. És amúgy is, imádja ezt a kutat.
Lehajol, hogy a markába merjen némi vizet. A kút ellenkező felén, egy aprócska teremtés szintén így tesz. Olyan apró! Alig érne fel a csípőjéig. Lopva megbámulja néhányszor míg kortyol. Nem mintha nem találkozott volna tündérrel. De azért nem gyakori eset. Ha összetalálkozik a tekintetük, kedvesen rámosolyog, valahogy úgy, mint amikor egy édes csecsemőre bazsalyog rá az ember, az anyja válla felett. Kicsit udvarias, kicsit mű, de mindenképpen az a célja tudat alatt, hogy a parányi lény megkedvelje.
Ruhája ujjába törli a száját és megnyugodva ácsorog egy keveset. Nem is emlékszik, mikor ivott legutóbb, és ebben a hőségben valószínűleg saját izzadságában főtt volna meg lassan. *
A hozzászólás írója (Safiara Malthomez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.28 22:27:47
* Ritkán szólítja dolga valamelyik városba, messze is vannak, zajosak is, és a legtöbbnek a szaga is borzadály.
Boldogan ellenne élete végéig a kis kunyhójában, de bizony vannak holmik, amiket csak a városban kaphat meg az ember lánya. Főleg ha olyan előszeretettel kényezteti magát mindenféle piperecuccal, mint Safiara. Furcsa fintora a sorsnak. Miért épp egy istenek háta mögötti magányos farkasnak van szüksége illatos fürdőkencékre, például. Miért is nem elégszik meg a hitvány, csípős es büdös lúgszappannal, mint bármely jóravaló falusi asszony?
De mivel ő nem elégszik meg, a szappankészítés pedig olyan tudomány, aminek nincs a birtokában, így kénytelen néha elutaztatnia magát a nagy piacokra.
Igyekszik nem összerázkódni, ahogy egyik-másik tömegbe verődött járókelő nekiütközik a főtéren. Nem sikerül sajnos.
Halk sóhajjal megcélozza magának a szökőkutat, hátha enyhíthetné ember-undorának kínjait egy kevéske friss víz. És amúgy is, imádja ezt a kutat.
Lehajol, hogy a markába merjen némi vizet. A kút ellenkező felén, egy aprócska teremtés szintén így tesz. Olyan apró! Alig érne fel a csípőjéig. Lopva megbámulja néhányszor míg kortyol. Nem mintha nem találkozott volna tündérrel. De azért nem gyakori eset. Ha összetalálkozik a tekintetük, kedvesen rámosolyog, valahogy úgy, mint amikor egy édes csecsemőre bazsalyog rá az ember, az anyja válla felett. Kicsit udvarias, kicsit mű, de mindenképpen az a célja tudat alatt, hogy a parányi lény megkedvelje.
Ruhája ujjába törli a száját és megnyugodva ácsorog egy keveset. Nem is emlékszik, mikor ivott legutóbb, és ebben a hőségben valószínűleg saját izzadságában főtt volna meg lassan. *
A hozzászólás írója (Safiara Malthomez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.28 22:27:47
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:35:52
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:35:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kőrengeteg//
*Alig tudott elaludni a kényelmes ágyban. A gondolatai nem hagyták nyugodni, hogy mit hozhat a másnap. Arról nem is beszélve, hogy félúton a párnáihoz majdnem eltévedt. Mert nem tündérekre méretezték az itteni ágyakat.
Szerencséjére a fáradtság, és a rengeteg gyaloglás meghozta gyümölcsét, és a gondolatok amik a holnap nap eljövendő problémáit harsogták fejében, elcsitultak. A kimerülés pedig felülkerekedve álomra szenderítette az apró tündért.
A reggelen frissen és üdén ébredt. Oly annyira, hogy talán már lassan ebédre készülnek az itteniek. Erre azonban csak akkor jön rá, mikor a bérelt szobája ablakát kinyitja, és a napkorong már jócskán az égen van, közelítve tetőfokához.
Meglepődve kap szájához, és rögvest készülődni kezd. Megmosakszik, felveszi ruháit és minden holmiját begyömöszöl a kis oldal táskájába. Mert az Mherydyc csak az első éjszakáját fizette itt, áldja meg őt Eeyr jó szívéért.
Majd a szoba kulccsal a kezében szalad először a férfi szobájához. Azonban egy kellemetlen meglepetés éri. Nincs válasz.*
~ Itt hagyott volna? Nem! Biztos valami dolga akadt! Nem képzelheted, hogy a tegnapi után, még egész nap kísérgetni fog a városban is. ~
*Minek neki beszélgető társ, magával is nagyon jól el tud veszekedni. Ez nem változtat azon, hogy a férfi hiánya elszomorítja őt. Kellemes társaság volt, még a buta bókjaival is.
Viszont nincs idő a kesergésre. Muszáj körbe néznie a városban. Munka kell, méghozzá olyan ami jól fizet. Nem csak az ellátását biztosítja, de azt is, hogy tanulmányaira is bőven jusson.
Leszalad hát a Pegazus lépcsőjén, a pulton hagyja a fogadós számára a kulcsot és egy szomorkás mosollyal hagyja hátra a helyet. Mert bizony, eléggé bizonytalan.
Kilép a fogadó hatalmas ajtaján. Nagy levegőt vesz, és megindul. Fogalma sincs, merre viszik majd apró léptei. De valahova biztosan. Lehet majd követi az ember tömeget, az sem lenne rossz ötlet.
Első lépései azonban először a főtérre vezeti őt, ahol tegnap este folyamán nem igazán volt lehetősége megcsodálni a szökőkutat. Így a napfény sugaraiban a vízsugarak sokkalta szebben csillognak. Lát néhány járókelőt és gyereket akik a víz mellett játszanak, sőt azt is látja, hogy isznak belőle. Amire csak meglepetten pislog. Bátortalanul lép a kúthoz, nyújtózkodik egy keveset, majd tenyerével egy apró kortynyi vizet merít. Amit ajkaihoz emelve megiszik. Elképesztő, a víz tiszta és meglepően frissítő.
Lehessegeti az apró vízcseppeket kezéről amik rajta maradtak. Majd nem túl nőies módon meg is törli kezét nadrágszárában.*
~ Na és most merre? ~
*Kezd el nyújtózkodni a kút mellett. Figyeli a tömeget, merre halad. Mintha csak a sodrást figyelné egy nagyobb folyó partján.*
*Alig tudott elaludni a kényelmes ágyban. A gondolatai nem hagyták nyugodni, hogy mit hozhat a másnap. Arról nem is beszélve, hogy félúton a párnáihoz majdnem eltévedt. Mert nem tündérekre méretezték az itteni ágyakat.
Szerencséjére a fáradtság, és a rengeteg gyaloglás meghozta gyümölcsét, és a gondolatok amik a holnap nap eljövendő problémáit harsogták fejében, elcsitultak. A kimerülés pedig felülkerekedve álomra szenderítette az apró tündért.
A reggelen frissen és üdén ébredt. Oly annyira, hogy talán már lassan ebédre készülnek az itteniek. Erre azonban csak akkor jön rá, mikor a bérelt szobája ablakát kinyitja, és a napkorong már jócskán az égen van, közelítve tetőfokához.
Meglepődve kap szájához, és rögvest készülődni kezd. Megmosakszik, felveszi ruháit és minden holmiját begyömöszöl a kis oldal táskájába. Mert az Mherydyc csak az első éjszakáját fizette itt, áldja meg őt Eeyr jó szívéért.
Majd a szoba kulccsal a kezében szalad először a férfi szobájához. Azonban egy kellemetlen meglepetés éri. Nincs válasz.*
~ Itt hagyott volna? Nem! Biztos valami dolga akadt! Nem képzelheted, hogy a tegnapi után, még egész nap kísérgetni fog a városban is. ~
*Minek neki beszélgető társ, magával is nagyon jól el tud veszekedni. Ez nem változtat azon, hogy a férfi hiánya elszomorítja őt. Kellemes társaság volt, még a buta bókjaival is.
Viszont nincs idő a kesergésre. Muszáj körbe néznie a városban. Munka kell, méghozzá olyan ami jól fizet. Nem csak az ellátását biztosítja, de azt is, hogy tanulmányaira is bőven jusson.
Leszalad hát a Pegazus lépcsőjén, a pulton hagyja a fogadós számára a kulcsot és egy szomorkás mosollyal hagyja hátra a helyet. Mert bizony, eléggé bizonytalan.
Kilép a fogadó hatalmas ajtaján. Nagy levegőt vesz, és megindul. Fogalma sincs, merre viszik majd apró léptei. De valahova biztosan. Lehet majd követi az ember tömeget, az sem lenne rossz ötlet.
Első lépései azonban először a főtérre vezeti őt, ahol tegnap este folyamán nem igazán volt lehetősége megcsodálni a szökőkutat. Így a napfény sugaraiban a vízsugarak sokkalta szebben csillognak. Lát néhány járókelőt és gyereket akik a víz mellett játszanak, sőt azt is látja, hogy isznak belőle. Amire csak meglepetten pislog. Bátortalanul lép a kúthoz, nyújtózkodik egy keveset, majd tenyerével egy apró kortynyi vizet merít. Amit ajkaihoz emelve megiszik. Elképesztő, a víz tiszta és meglepően frissítő.
Lehessegeti az apró vízcseppeket kezéről amik rajta maradtak. Majd nem túl nőies módon meg is törli kezét nadrágszárában.*
~ Na és most merre? ~
*Kezd el nyújtózkodni a kút mellett. Figyeli a tömeget, merre halad. Mintha csak a sodrást figyelné egy nagyobb folyó partján.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-28 05:44:04
Üzenet elküldve: 2025-06-28 05:44:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
//Zárás//
*Éles nyelve van a legénynek meg kell hagyni. Szerencséje is, hogy ez az utolsó munkanapja különben megtanítaná őt Aherber bácsi mi is az a kutyafitty. Nem mintha egyébként lenne baj a másikkal. Szó nélkül hurcolja az öreg táskáját is. Hát igen. Volt már dolga rosszabbal is. Ettől függetlenül vagy pont ezért hisz megérdemli, nem lesz elfelejtve a fizetség dolga se. Jót mosolyog az öreg. Bár inkább magán mert ez nem tesz volt. Tényleg elfelejtette.*
-Igen igen. Két nap. Várjál csak.
*Keresi is elő a kis pénzecskéjét és számol le abból Derk Derrallo kezébe kereken 20 aranyat.
Most már tényleg minden rendezve van. Azért még kap egy dorgálással felérő jó kívánságot a másik, az öreg pedig nekikezdhet a munkának. Ki tudja ha úgy alakul akkor lehet megint felkeresi majd a másikat. Az Aherber-féle csapórahíd építésénél elkel, majd pár ilyen markos legény.*
//Zárás//
*Éles nyelve van a legénynek meg kell hagyni. Szerencséje is, hogy ez az utolsó munkanapja különben megtanítaná őt Aherber bácsi mi is az a kutyafitty. Nem mintha egyébként lenne baj a másikkal. Szó nélkül hurcolja az öreg táskáját is. Hát igen. Volt már dolga rosszabbal is. Ettől függetlenül vagy pont ezért hisz megérdemli, nem lesz elfelejtve a fizetség dolga se. Jót mosolyog az öreg. Bár inkább magán mert ez nem tesz volt. Tényleg elfelejtette.*
-Igen igen. Két nap. Várjál csak.
*Keresi is elő a kis pénzecskéjét és számol le abból Derk Derrallo kezébe kereken 20 aranyat.
Most már tényleg minden rendezve van. Azért még kap egy dorgálással felérő jó kívánságot a másik, az öreg pedig nekikezdhet a munkának. Ki tudja ha úgy alakul akkor lehet megint felkeresi majd a másikat. Az Aherber-féle csapórahíd építésénél elkel, majd pár ilyen markos legény.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-24 13:43:07
Üzenet elküldve: 2025-06-24 13:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
//Zárás//
- Ha te mondod elhiszem.
* Hagyja is annyiban. Ki hitte volna, hogy a gnómot egy karórépa hozta a világra, mert Derk biztosan nem. A lassú tempó valóban bökdösi az oldalát már egy ideje, ám mivel ez az utolsó nem, ezért ez nem látszik rajta. Nehogy már egy ilyen kép maradjon a gnómnak róla, mielőtt elválnának, talán örökre az útjaik, elvégre kitudja, hogy mit hozhat a jövő?
Nem lepődik meg az öreg válaszán, sőt, hasonlóra számított. Az, hogy volt dolga rosszabbal azt bóknak veszi, elvégre zsenik máshogy értékelik a dolgokat, mint az átlag. Még mielőtt tovább állna jut csak estébe, hogy nem ilyen egyszerűen mennek ám a dolgok. Mintha direkt tesztelné megint az öreg, de ezúttal átlát a szitán, nem úgy, mint az előző napon. *
- Nana. Még volna itt egy tisztázatlan dolog.
* Fordul a gnóm irányába, majd mutató és hüvelykujját kezdi összedörzsölni. Ha nem kapcsolna idő előtt, hogy mire céloz ezzel az ember, akkor segít neki és kimondja. *
- Kétnapi bérem még rendezetlen Aherber bácsi.
* Mondja, és ha ezen téma lerendezésre kerül, úgy végre tényleg mehet a maga útjára a férfi. *
- Úgy lesz Aherber bácsi. Aztán ha szükség lenne a jövőben munkaerőre hagyj üzenetet a pegazusban.
* Azzal el is hagyja a házát és elvegyül a kinti tömegben. *
//Zárás//
- Ha te mondod elhiszem.
* Hagyja is annyiban. Ki hitte volna, hogy a gnómot egy karórépa hozta a világra, mert Derk biztosan nem. A lassú tempó valóban bökdösi az oldalát már egy ideje, ám mivel ez az utolsó nem, ezért ez nem látszik rajta. Nehogy már egy ilyen kép maradjon a gnómnak róla, mielőtt elválnának, talán örökre az útjaik, elvégre kitudja, hogy mit hozhat a jövő?
Nem lepődik meg az öreg válaszán, sőt, hasonlóra számított. Az, hogy volt dolga rosszabbal azt bóknak veszi, elvégre zsenik máshogy értékelik a dolgokat, mint az átlag. Még mielőtt tovább állna jut csak estébe, hogy nem ilyen egyszerűen mennek ám a dolgok. Mintha direkt tesztelné megint az öreg, de ezúttal átlát a szitán, nem úgy, mint az előző napon. *
- Nana. Még volna itt egy tisztázatlan dolog.
* Fordul a gnóm irányába, majd mutató és hüvelykujját kezdi összedörzsölni. Ha nem kapcsolna idő előtt, hogy mire céloz ezzel az ember, akkor segít neki és kimondja. *
- Kétnapi bérem még rendezetlen Aherber bácsi.
* Mondja, és ha ezen téma lerendezésre kerül, úgy végre tényleg mehet a maga útjára a férfi. *
- Úgy lesz Aherber bácsi. Aztán ha szükség lenne a jövőben munkaerőre hagyj üzenetet a pegazusban.
* Azzal el is hagyja a házát és elvegyül a kinti tömegben. *
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:32:51
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:32:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
-Hogyne, hogyne az én anyám meg egy karórépa.
*Hessegeti el a másik mentegetőzését. De azért ő is mosolyog. Vidám gyerek ez. Meg kell hagyni. Nem rossz hangulatban telt el az a pár nap. Már csak annyi van hátra, hogy hazavigyék ezt a felszerelést. Ami, hála az öreg tempójának nem a leggyorsabban halad, de a másik már megszokhatta ezt. Ha meg mégse szokta meg, ezt a kis időt még kibírja. Hazaérve kinyitja az ajtót, belép a házba, a másik pedig lepakolhat az asztalra. Csak nem az öreg fogja behordani a dolgokat! Annak szavaira, csak legyint a gnóm.*
-Volt már dolgom rosszabbal is.
*Mosolyog ravaszkásan.*
-Aztán vigyázz magadra! Nehogy rosszat halljak felőled!
-Hogyne, hogyne az én anyám meg egy karórépa.
*Hessegeti el a másik mentegetőzését. De azért ő is mosolyog. Vidám gyerek ez. Meg kell hagyni. Nem rossz hangulatban telt el az a pár nap. Már csak annyi van hátra, hogy hazavigyék ezt a felszerelést. Ami, hála az öreg tempójának nem a leggyorsabban halad, de a másik már megszokhatta ezt. Ha meg mégse szokta meg, ezt a kis időt még kibírja. Hazaérve kinyitja az ajtót, belép a házba, a másik pedig lepakolhat az asztalra. Csak nem az öreg fogja behordani a dolgokat! Annak szavaira, csak legyint a gnóm.*
-Volt már dolgom rosszabbal is.
*Mosolyog ravaszkásan.*
-Aztán vigyázz magadra! Nehogy rosszat halljak felőled!
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:32:30
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:32:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Mherydyc nem szól közbe dúdolásába, Nimo pedig teljesen elvész gondolataiban. A táj látványa lenyűgöző, még ha csak szántóföldek és kisebb birtokok terülnek el, néhol kisebb facsomókkal. Neki legalább is most minden az, hiszen minden új.
A szekér a kocsi hangos szavára áll meg, ami kizökkenti a tündér lányt kis dalocskájából. Megrázza fejét értetlenül. Így elszaladt volna az idő? Körbe is tekint. Valóban a nap már lassan átbukik a horizonton, hogy a holdaknak adja át az égbolt uralmát, és velük együtt a sötétség mint egy puha takaró lepje el a tájat.*
- Már meg is érkeztünk?
*Pislog a férfire, aki ismét segítőkészen lesegíti őt a kocsiról. Mint az első alkalomnál, most is félénken fogja meg csupán a másik kezét, de már nem tart tőle.*
- Köszönöm.
*Hálálkodik, amint lába a földre érkezik. A távozó kocsisnak barátságosan integet búcsúképpen. Mherydyc szavára lelkesen kezd el nyújtózkodni, hogy a horizontot kémlelje, hogy a távolban elnyúló házak között kiszúrja a templom magas tornyát.*
- Valóban, már én is látom!
*Mosolyog szélesen, és határozott léptekkel halad a város irányába a férfi oldalán. A városon kívül dolgozó erdőjárók, vadászok, rőzse szedők, gombászok tán haladnak velük együtt a város védelmébe. Meglepve látja, hogy kisebb nagyobb kerítéseken kívül nem lát magasba nyúló falakat, nem hogy kőből, de még fából sem emeltek semmit a városnak? Elképesztőnek tartja. Szemeit meresztve figyel mindent és mindenkit is, mint egy lelkes kisgyerek. Picit most úgy is érzi magát, ezt be is kell, hogy vallja.*
- Csodálatos.
*Mondja halkan orra alatt, alig hallhatóan válaszol Mherydycnek. Valóban hosszú nap állt előttünk és mégis megérkeztek.*
- Pegazus? Oh, egy fogadó lenne? Öhm, tényleg már késő van bármit is tennem. Kár.
*Néz körül, de a napot sem látni már csak a fényét a messziben. Ilyenkor már munkát keresni értelmetlenség. Fel is hagyja most álmát, legalább az estére. Holnap majd újjolt erővel fogja belevetni magát a város forgatagába. Ki tudja, talán talál magának egy jószívű mágust aki befogadja tanoncának. De egy jóságos munkáltatóval is beérné, aki jól megfizeti majd szerény munkáját. Sok elvárása nincsen, csak nagy álmai, ami alig fér el kis testében.*
- Mutassa az utat kérem.
*Lép ismét a férfi oldalára, hogy kövesse őt, bármerre is legyen az úti cél.*
*Mherydyc nem szól közbe dúdolásába, Nimo pedig teljesen elvész gondolataiban. A táj látványa lenyűgöző, még ha csak szántóföldek és kisebb birtokok terülnek el, néhol kisebb facsomókkal. Neki legalább is most minden az, hiszen minden új.
A szekér a kocsi hangos szavára áll meg, ami kizökkenti a tündér lányt kis dalocskájából. Megrázza fejét értetlenül. Így elszaladt volna az idő? Körbe is tekint. Valóban a nap már lassan átbukik a horizonton, hogy a holdaknak adja át az égbolt uralmát, és velük együtt a sötétség mint egy puha takaró lepje el a tájat.*
- Már meg is érkeztünk?
*Pislog a férfire, aki ismét segítőkészen lesegíti őt a kocsiról. Mint az első alkalomnál, most is félénken fogja meg csupán a másik kezét, de már nem tart tőle.*
- Köszönöm.
*Hálálkodik, amint lába a földre érkezik. A távozó kocsisnak barátságosan integet búcsúképpen. Mherydyc szavára lelkesen kezd el nyújtózkodni, hogy a horizontot kémlelje, hogy a távolban elnyúló házak között kiszúrja a templom magas tornyát.*
- Valóban, már én is látom!
*Mosolyog szélesen, és határozott léptekkel halad a város irányába a férfi oldalán. A városon kívül dolgozó erdőjárók, vadászok, rőzse szedők, gombászok tán haladnak velük együtt a város védelmébe. Meglepve látja, hogy kisebb nagyobb kerítéseken kívül nem lát magasba nyúló falakat, nem hogy kőből, de még fából sem emeltek semmit a városnak? Elképesztőnek tartja. Szemeit meresztve figyel mindent és mindenkit is, mint egy lelkes kisgyerek. Picit most úgy is érzi magát, ezt be is kell, hogy vallja.*
- Csodálatos.
*Mondja halkan orra alatt, alig hallhatóan válaszol Mherydycnek. Valóban hosszú nap állt előttünk és mégis megérkeztek.*
- Pegazus? Oh, egy fogadó lenne? Öhm, tényleg már késő van bármit is tennem. Kár.
*Néz körül, de a napot sem látni már csak a fényét a messziben. Ilyenkor már munkát keresni értelmetlenség. Fel is hagyja most álmát, legalább az estére. Holnap majd újjolt erővel fogja belevetni magát a város forgatagába. Ki tudja, talán talál magának egy jószívű mágust aki befogadja tanoncának. De egy jóságos munkáltatóval is beérné, aki jól megfizeti majd szerény munkáját. Sok elvárása nincsen, csak nagy álmai, ami alig fér el kis testében.*
- Mutassa az utat kérem.
*Lép ismét a férfi oldalára, hogy kövesse őt, bármerre is legyen az úti cél.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:14:34
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*A földek arany csillogása és a szekér monoton recsegése kellemes, rég múlt emlékeit idézi fel. Annimon dallamos hümmögése is csak mélyíti nosztalgikus hangulatát. Nem ismeri a dallamot, de nem is az a lényeg. A szekér hamar megérkezik a célba, hamarabb mint gondolta. Talán még sem voltak olyan messze a várostól? Újra köszönetet mond és lesegíti Annimont a szekérről. Az meg tovább robog a céljába.*
-Innentől már csak tíz perc az út. Nézd! Már láthatod is a Templomot.
*A városnak már nemcsak hogy a körvonalait látni, hanem az egészét, amelyet az épületek engednek. Természetesen a Templom a legjellegzetesebb épület amit ilyenkor észrevesz az erre járó. Erre felé már a gyalogos tömeg is sűrűsödik. Lassan sétál, hogy a lányka is tudja tartani a tempót. Nem bánja mert különben sincsenek messze. Mintha még a szökőkutat is látná, meg a főtér hősies szobrát. A délután arany fényei és annak árnyékai díszítik az épületeket.*
-Megérkeztünk!
*Sóhajt egy nagyot. Hosszú nap áll mögöttük, már alig várta, hogy megérkezzenek.*
-Menjünk a Pegazusba. Ott ehetünk és szobájuk is van, amik aránylag kényelmesek és jól felszereltek.
*A földek arany csillogása és a szekér monoton recsegése kellemes, rég múlt emlékeit idézi fel. Annimon dallamos hümmögése is csak mélyíti nosztalgikus hangulatát. Nem ismeri a dallamot, de nem is az a lényeg. A szekér hamar megérkezik a célba, hamarabb mint gondolta. Talán még sem voltak olyan messze a várostól? Újra köszönetet mond és lesegíti Annimont a szekérről. Az meg tovább robog a céljába.*
-Innentől már csak tíz perc az út. Nézd! Már láthatod is a Templomot.
*A városnak már nemcsak hogy a körvonalait látni, hanem az egészét, amelyet az épületek engednek. Természetesen a Templom a legjellegzetesebb épület amit ilyenkor észrevesz az erre járó. Erre felé már a gyalogos tömeg is sűrűsödik. Lassan sétál, hogy a lányka is tudja tartani a tempót. Nem bánja mert különben sincsenek messze. Mintha még a szökőkutat is látná, meg a főtér hősies szobrát. A délután arany fényei és annak árnyékai díszítik az épületeket.*
-Megérkeztünk!
*Sóhajt egy nagyot. Hosszú nap áll mögöttük, már alig várta, hogy megérkezzenek.*
-Menjünk a Pegazusba. Ott ehetünk és szobájuk is van, amik aránylag kényelmesek és jól felszereltek.
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-18 22:20:23
Üzenet elküldve: 2025-06-18 22:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
- Hehehe! *Szórakozik a szemét forgatva, de azért a mosolyráncok megjelennek a szája szegletében. Azért mégsem lenne jó, ha ilyen fiatalon kimúlna, ha már eddig kibírta valahogy. Arról álmodozik, hogy egyszer majd biztosan nagy lesz és erős, és akkor majd a nők a lábai előtt hevernek a kastélyában, ahol nagyon meleg lesz a hideg időszakban! Degeszre lesz tömve a kamra és egzotikus ételeket falhat, akkor amikor csak akarja, akár éjjel is! Biztonságban, mert testőrök vigyázzák majd minden lépését. De most csak egy furcsa állagú és illatú ital van a kezében, úgyhogy az álmoknak még várniuk kell egy kicsit. Főleg, mert úgy tűnik, hogy Tryl vagy hantázik, vagy tényleg jól fog lakni és még a sebei is eltűnnek. Mivel a hasa is jelzi, hogy itt az idő, ezen már nem fog múlni, végül a kapott italt lehúzza. Meglepődve tapasztalja, hogy egy kis időn belül tényleg minden éhsége eltűnik.*
- Hát olyasmi. Csak sok helyen nem szeretnek, mert valakik mindig meglopnak minket, amikor ott alszok, aztán meg rám fogják. *Vigyorog a másikra, neki is kell télen ennie és akkor nem tud nagyon kaját szerezni, vennie kell. Ahhoz meg el kell adnia olyan dolgokat, amik neki nincsenek. Van egy elásott kis doboza a városban, ahol néhány "kincset" rejteget, meg némi pénzt, ha nagyon megszorulna. De nagyon ritkán megy oda, mert fél, hogy követik és kirabolják. Abban sem biztos már, hogy a kis dobozka megvan.*
- De azért sok műhely van, meg csűr, ól. Bár a disznók között nem érdekes aludni, de ha ez van, hát ez van. *Vonja meg a vállát. Majd felvidulva elhessegeti az egész szomorú helyzetét a gondolatai közül.*
- Köszi! Honnan szerezted? És, öhm... van még? *Húzza el a száját, mert nem bánná, ha holnap is jóllakhatna.*
- Ja, nyanyákat. Hátha kiszóródik néhány aranyuk, vaagy... *Hirtelen felnevet az ötletre.* - A béka sem rossz! *Ocsúdik fel, majd nyakát átkulcsolva megpróbálja magához húzni a srácot.*
- Halottan is szebb vagyok, mint te! *Nevetgél, majd elindul a part irányába.* - Amúgy, hogyhogy kijöttél? Nemesi ellátásban részesülsz, még vigyáznak is a bolond fejedre! Mondjuk én nem hiszem, hogy ott tudnék lenni bezárva a sok kis nyöszi között. *Vonja meg a vállát nagyfiúsan, majd szándékában áll megtaszajtani egy mellettük elhaladó nyanyának a komáját. Ha sikerülne, talán pár csengő aranyat tudnának nyerni. Számtalanszor csinált már ilyet, hiszen van, hogy elgurulnak azok a szép érmék, ő meg készségesen összeszedi azokat. Csak hát nem hiánytalanul kerülnek vissza a tulajdonosokhoz.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.18 22:29:38
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
- Hehehe! *Szórakozik a szemét forgatva, de azért a mosolyráncok megjelennek a szája szegletében. Azért mégsem lenne jó, ha ilyen fiatalon kimúlna, ha már eddig kibírta valahogy. Arról álmodozik, hogy egyszer majd biztosan nagy lesz és erős, és akkor majd a nők a lábai előtt hevernek a kastélyában, ahol nagyon meleg lesz a hideg időszakban! Degeszre lesz tömve a kamra és egzotikus ételeket falhat, akkor amikor csak akarja, akár éjjel is! Biztonságban, mert testőrök vigyázzák majd minden lépését. De most csak egy furcsa állagú és illatú ital van a kezében, úgyhogy az álmoknak még várniuk kell egy kicsit. Főleg, mert úgy tűnik, hogy Tryl vagy hantázik, vagy tényleg jól fog lakni és még a sebei is eltűnnek. Mivel a hasa is jelzi, hogy itt az idő, ezen már nem fog múlni, végül a kapott italt lehúzza. Meglepődve tapasztalja, hogy egy kis időn belül tényleg minden éhsége eltűnik.*
- Hát olyasmi. Csak sok helyen nem szeretnek, mert valakik mindig meglopnak minket, amikor ott alszok, aztán meg rám fogják. *Vigyorog a másikra, neki is kell télen ennie és akkor nem tud nagyon kaját szerezni, vennie kell. Ahhoz meg el kell adnia olyan dolgokat, amik neki nincsenek. Van egy elásott kis doboza a városban, ahol néhány "kincset" rejteget, meg némi pénzt, ha nagyon megszorulna. De nagyon ritkán megy oda, mert fél, hogy követik és kirabolják. Abban sem biztos már, hogy a kis dobozka megvan.*
- De azért sok műhely van, meg csűr, ól. Bár a disznók között nem érdekes aludni, de ha ez van, hát ez van. *Vonja meg a vállát. Majd felvidulva elhessegeti az egész szomorú helyzetét a gondolatai közül.*
- Köszi! Honnan szerezted? És, öhm... van még? *Húzza el a száját, mert nem bánná, ha holnap is jóllakhatna.*
- Ja, nyanyákat. Hátha kiszóródik néhány aranyuk, vaagy... *Hirtelen felnevet az ötletre.* - A béka sem rossz! *Ocsúdik fel, majd nyakát átkulcsolva megpróbálja magához húzni a srácot.*
- Halottan is szebb vagyok, mint te! *Nevetgél, majd elindul a part irányába.* - Amúgy, hogyhogy kijöttél? Nemesi ellátásban részesülsz, még vigyáznak is a bolond fejedre! Mondjuk én nem hiszem, hogy ott tudnék lenni bezárva a sok kis nyöszi között. *Vonja meg a vállát nagyfiúsan, majd szándékában áll megtaszajtani egy mellettük elhaladó nyanyának a komáját. Ha sikerülne, talán pár csengő aranyat tudnának nyerni. Számtalanszor csinált már ilyet, hiszen van, hogy elgurulnak azok a szép érmék, ő meg készségesen összeszedi azokat. Csak hát nem hiánytalanul kerülnek vissza a tulajdonosokhoz.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.18 22:29:38
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-18 21:59:04
Üzenet elküldve: 2025-06-18 21:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Nem tudja, hogy mire büszkébb jobban. Hogy van nála étel, vagy, hogy van egy tulajdon állata, amit maga vett meg súlyos aranyakért. A többiről már nem is beszélve. Jól felvitte Eeyr a dolgát. Vagy valamelyik istenség. Egyik sem érdekli túlzottan.*
- Pont az, úgy csavarták ki belőle. *Nevet, maga sem tudja miért. Valahogy jó végre olyan társaságában lenni, aki nem egy betolakodó. Mert az a huszonöt árva, aki később érkezett mint ő, még mindig bosszantja némileg, noha azért elő-előfordul, hogy a kertben birkózik velük. Persze csak azért, hogy Szikra lássa, hogy már kész férfi. El is gondolkodik, hogy Luurient le tudná-e csapni. Minden bizonnyal igen.*
- Vándorebéd! Ha lenne sebed… *Összeszűkülve néz a másik könyöke felé, amit figyelgetett.* - De hát van! Begyógyítja azt is. És éhes sem leszel. És nem is olyan nehéz találni hozzá gombát… *Eddig tartott, hogy ne árulja el mi van benne.* -…csak el kell menni a Kikötőhöz közeli erdőbe. *Most azt nem teszi hozzá, hogy jobban vannak már figyelve annál, minthogy még egyszer el merjen szökni olyan hosszú időre.* - Na mindegy, szóval kell? *Ki sem tudja mondani újra, hogy „kell”, már visszhangozza Luurien De'Vir és kikapja a kezéből az 1 db Vándorebédet. *
- Á, élőnek sem vagy szép, nemhogy halottnak. *Mondja cseppet vicces, mégis humorosnak szánt szavait, majd legyint egyet és simogatni kezdi a felsőjét, ami alatt Menyét hever.*
- Nem vagyok csókos. De azér' jobb, hogy nem kint alszok, tudod. Te most hol szoktál? Beengednek valamelyik műhelybe? Kell érte dolgozni, de… érted, legalább bent vagy.
*Még nem jut eszébe olyasmi, hogy talán szólni kellene Anvielnek, hogy van egy gyerek, akinek szüksége van lakhatásra. Most ugyanis csak neki tudná jelezni. Túlságosan lefoglalja, hogy nézze Lu arcát, hogy mégis hogy ízlik neki az ebédje.*
- Tied mind. Nyanyát? *Már nem szokott ilyesmit csinálni, egészen jó gyerek. Régen is magának való volt inkább, de hát nem teheti meg, hogy nemet mond, mert akkor majd lenézik. Azt pedig nem szereti.* - Keressünk a parton egy békát és dobjuk valaki ölébe. *Már most bűntudata van, de mit van mit tenni? Amikor Alenia szoknyája alá felmászott a menyét az is vicces volt, hátha ez is az lesz.*
*Nem tudja, hogy mire büszkébb jobban. Hogy van nála étel, vagy, hogy van egy tulajdon állata, amit maga vett meg súlyos aranyakért. A többiről már nem is beszélve. Jól felvitte Eeyr a dolgát. Vagy valamelyik istenség. Egyik sem érdekli túlzottan.*
- Pont az, úgy csavarták ki belőle. *Nevet, maga sem tudja miért. Valahogy jó végre olyan társaságában lenni, aki nem egy betolakodó. Mert az a huszonöt árva, aki később érkezett mint ő, még mindig bosszantja némileg, noha azért elő-előfordul, hogy a kertben birkózik velük. Persze csak azért, hogy Szikra lássa, hogy már kész férfi. El is gondolkodik, hogy Luurient le tudná-e csapni. Minden bizonnyal igen.*
- Vándorebéd! Ha lenne sebed… *Összeszűkülve néz a másik könyöke felé, amit figyelgetett.* - De hát van! Begyógyítja azt is. És éhes sem leszel. És nem is olyan nehéz találni hozzá gombát… *Eddig tartott, hogy ne árulja el mi van benne.* -…csak el kell menni a Kikötőhöz közeli erdőbe. *Most azt nem teszi hozzá, hogy jobban vannak már figyelve annál, minthogy még egyszer el merjen szökni olyan hosszú időre.* - Na mindegy, szóval kell? *Ki sem tudja mondani újra, hogy „kell”, már visszhangozza Luurien De'Vir és kikapja a kezéből az 1 db Vándorebédet.
*- Á, élőnek sem vagy szép, nemhogy halottnak. *Mondja cseppet vicces, mégis humorosnak szánt szavait, majd legyint egyet és simogatni kezdi a felsőjét, ami alatt Menyét hever.*
- Nem vagyok csókos. De azér' jobb, hogy nem kint alszok, tudod. Te most hol szoktál? Beengednek valamelyik műhelybe? Kell érte dolgozni, de… érted, legalább bent vagy.
*Még nem jut eszébe olyasmi, hogy talán szólni kellene Anvielnek, hogy van egy gyerek, akinek szüksége van lakhatásra. Most ugyanis csak neki tudná jelezni. Túlságosan lefoglalja, hogy nézze Lu arcát, hogy mégis hogy ízlik neki az ebédje.*
- Tied mind. Nyanyát? *Már nem szokott ilyesmit csinálni, egészen jó gyerek. Régen is magának való volt inkább, de hát nem teheti meg, hogy nemet mond, mert akkor majd lenézik. Azt pedig nem szereti.* - Keressünk a parton egy békát és dobjuk valaki ölébe. *Már most bűntudata van, de mit van mit tenni? Amikor Alenia szoknyája alá felmászott a menyét az is vicces volt, hátha ez is az lesz.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-18 21:30:09
Üzenet elküldve: 2025-06-18 21:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Nos, tényleg elég unalmasan telik a mai nap, de a tegnapi kis kalandja után néha még neki is meg kell pihennie, hiába keresik a kegyeit. Ezen még ő is felröhögne, de nem tartja anyámasszony katonájának magát. Nem mintha bárki más katonájának tartaná magát, ő a saját maga ura. Persze Tryl-t irigyli néha, amikor ő fázik, mindenféle talált foltos és büdös takaróval a hideg időben betakarva, a komája meg a melegben fetreng egy ágyon! Ágyon! Nem beszélve arról, hogy még meleg kaját is biztos kap, meg biztonságot. Luurien még néha azt sem tudja, hogy hogy élt meg 16 évet, illetve hogy élte túl. Persze az első 10 év még ment, amikor mostohája eltűrte a csűrben, mert a híres De'Vir uraság annyira ragaszkodott hozzá. De a következő években már az utcán volt, egyébként is állandóan meglógott, mert unatkozott, na meg a barátai sem voltak a leg-feddhetetlenek.*
- Ez mi a borzoik loboncos zsíros hajának a... kivonata? *Húzza el a száját, és még a fejét is mellé egy kicsit. Érdeklődve, de fintorogva figyeli meg a furcsa anyagot a fiolában, miközben egy hatalmasat kordul a gyomra. Lehunyja a szemeit, csak addig, amíg kitalálja, hogy most mitévő legyen, mert a büszke srác mellette nagyon ajánlgatja azt a valamit. Ő meg rohadt éhes, nem pedig szomjas, de lényegtelen.*
- Kell! *Kapja ki végül a másik kezéből a fiolát, de az érzései nem változtak ezúttal sem.* - Ha megmérgezel kicsinállak. *Mondja az ésszerűséget figyelmen kívül hagyva, majd óvatosan leveszi a fiola tetejét. Egy nagyon nagyot sóhajt és egy hasonlóan hangos kifújással jelzi, hogy a szavaival ellentétben nincs minden rendben. Felkapja a fejét a kérésre, és ingatni kezdi azt. Mármint a fejét.*
- Ó, a csókos kisfiú unatkozik, mindjárt megsajnállak Tryl! *Megpróbál belebokszolni a vállába a másiknak és utána felpattan.*
- Na, megisszuk, aztán megkergetünk pár nyanyát! *Hogy miért mondta, hogy megisszák, nem tudja, hiszen abban biztos, hogy ő fogja csak elfogyasztani az egészet.*
*Nos, tényleg elég unalmasan telik a mai nap, de a tegnapi kis kalandja után néha még neki is meg kell pihennie, hiába keresik a kegyeit. Ezen még ő is felröhögne, de nem tartja anyámasszony katonájának magát. Nem mintha bárki más katonájának tartaná magát, ő a saját maga ura. Persze Tryl-t irigyli néha, amikor ő fázik, mindenféle talált foltos és büdös takaróval a hideg időben betakarva, a komája meg a melegben fetreng egy ágyon! Ágyon! Nem beszélve arról, hogy még meleg kaját is biztos kap, meg biztonságot. Luurien még néha azt sem tudja, hogy hogy élt meg 16 évet, illetve hogy élte túl. Persze az első 10 év még ment, amikor mostohája eltűrte a csűrben, mert a híres De'Vir uraság annyira ragaszkodott hozzá. De a következő években már az utcán volt, egyébként is állandóan meglógott, mert unatkozott, na meg a barátai sem voltak a leg-feddhetetlenek.*
- Ez mi a borzoik loboncos zsíros hajának a... kivonata? *Húzza el a száját, és még a fejét is mellé egy kicsit. Érdeklődve, de fintorogva figyeli meg a furcsa anyagot a fiolában, miközben egy hatalmasat kordul a gyomra. Lehunyja a szemeit, csak addig, amíg kitalálja, hogy most mitévő legyen, mert a büszke srác mellette nagyon ajánlgatja azt a valamit. Ő meg rohadt éhes, nem pedig szomjas, de lényegtelen.*
- Kell! *Kapja ki végül a másik kezéből a fiolát, de az érzései nem változtak ezúttal sem.* - Ha megmérgezel kicsinállak. *Mondja az ésszerűséget figyelmen kívül hagyva, majd óvatosan leveszi a fiola tetejét. Egy nagyon nagyot sóhajt és egy hasonlóan hangos kifújással jelzi, hogy a szavaival ellentétben nincs minden rendben. Felkapja a fejét a kérésre, és ingatni kezdi azt. Mármint a fejét.*
- Ó, a csókos kisfiú unatkozik, mindjárt megsajnállak Tryl! *Megpróbál belebokszolni a vállába a másiknak és utána felpattan.*
- Na, megisszuk, aztán megkergetünk pár nyanyát! *Hogy miért mondta, hogy megisszák, nem tudja, hiszen abban biztos, hogy ő fogja csak elfogyasztani az egészet.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-18 20:59:45
Üzenet elküldve: 2025-06-18 20:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Meglehetőst könnyedén kizárja, hogy cimborája milyen kecsesnek cseppet sem mondható mozdulatokkal egyensúlyoz a szökőkút peremén. Ha nem szólalna meg, eszébe sem jutna, hogy újra együtt vannak, olyan régen volt már kint a városban. Jó a négy fal között abban a nagy hodályban, ott mindig van mit csinálni, főleg, mert Szikra is vele van. Kivéve most, amikor útnak eredt, hogy újra aggódhasson érte. Legalább most nem egyedül ment el és nem szó nélkül. Fejében éppen rémképeket lát, ahogy bestiák próbálják meg becserkészni az ő leendő feleségét, hogy a végén újra egyedül maradjon. Talán most túl szűk volt nélküle az a szoba, így útnak eredt és most valakivel van, aki nem olyan szép, de legalább néha vicces.*
- Mi?
*Néz hátra, ahogy a csendes mélázásból kirobbantja a lefetyelésével. Felnevet. A Kira csacsi is így issza a vizet, reméli Lu nem csinál majd a szökőkűt mellé, ő ki nem ganézza a főteret utána.*
- Hát, van. *Vonja meg a vállát. Ezt, mikor utoljára találkoztak, nem mondhatta el magáról így nagy büszkén elővesz egy fiolát, amiben úgynevezett Vándorebéd van.*
- Jobb, mint a semmi. Kell? *Azt inkább nem árulja el, hogy miből van. Talán az üvegcsébe zárt étel hatására, de motozni kezd a felsőjébe bújtatott kis lény. Hamar kidugja a fejét a nyakvágáson, majd a tégelyt kezdi el vizslatni olyan szemekkel, mintha sosem kapna ételt.*
- Nem a tiéd.
*És különben is kétli, hogy a gomba számára jó étek. Menyét végül csalódottan visszabújik. Tryl pedig feláll, vele együtt.*
- Csináljunk már valamit, ennyire még az árvaházban sem unatkozok. *Valójában nem is szokott unatkozni, persze nem mondhatja el rögvest, hogy milyen jó dolga van.*
*Meglehetőst könnyedén kizárja, hogy cimborája milyen kecsesnek cseppet sem mondható mozdulatokkal egyensúlyoz a szökőkút peremén. Ha nem szólalna meg, eszébe sem jutna, hogy újra együtt vannak, olyan régen volt már kint a városban. Jó a négy fal között abban a nagy hodályban, ott mindig van mit csinálni, főleg, mert Szikra is vele van. Kivéve most, amikor útnak eredt, hogy újra aggódhasson érte. Legalább most nem egyedül ment el és nem szó nélkül. Fejében éppen rémképeket lát, ahogy bestiák próbálják meg becserkészni az ő leendő feleségét, hogy a végén újra egyedül maradjon. Talán most túl szűk volt nélküle az a szoba, így útnak eredt és most valakivel van, aki nem olyan szép, de legalább néha vicces.*
- Mi?
*Néz hátra, ahogy a csendes mélázásból kirobbantja a lefetyelésével. Felnevet. A Kira csacsi is így issza a vizet, reméli Lu nem csinál majd a szökőkűt mellé, ő ki nem ganézza a főteret utána.*
- Hát, van. *Vonja meg a vállát. Ezt, mikor utoljára találkoztak, nem mondhatta el magáról így nagy büszkén elővesz egy fiolát, amiben úgynevezett Vándorebéd van.*
- Jobb, mint a semmi. Kell? *Azt inkább nem árulja el, hogy miből van. Talán az üvegcsébe zárt étel hatására, de motozni kezd a felsőjébe bújtatott kis lény. Hamar kidugja a fejét a nyakvágáson, majd a tégelyt kezdi el vizslatni olyan szemekkel, mintha sosem kapna ételt.*
- Nem a tiéd.
*És különben is kétli, hogy a gomba számára jó étek. Menyét végül csalódottan visszabújik. Tryl pedig feláll, vele együtt.*
- Csináljunk már valamit, ennyire még az árvaházban sem unatkozok. *Valójában nem is szokott unatkozni, persze nem mondhatja el rögvest, hogy milyen jó dolga van.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-18 20:39:09
Üzenet elküldve: 2025-06-18 20:39:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Szokásához híven most is éppen a főtér szökőkútjának peremén egyensúlyozik. Talán még van pár perce mielőtt a városőrség elzavarja őket. A közelben ül Trylnor is, akit ő magában csak bambafejűnek hív, de néhányszor már "üzletelt vele". Meg sem meri tapogatni az erszényét, mert tudja, hogy csak pár kopottas arany csúszkál benne, magában legyint is az egészre. Végül lehuppan a földre egy egyenes ugrással Trylnor mellé és megfordulva beleiszik a szökőkútba.*
- Legalább szomjan nem halok. *Köpi vissza a fele vizet, majd odaül a barna szemű mellé.*
- Van valami kajád? *Löki meg a vállával a fiút és a nyári melegben lézengő népeket nézegeti. Annyira szívesen meglopna egyet-kettőt, ha a pengéjét nem hagyta volna el tegnap éjszaka valamelyik sikátorban. Mivel az életéért loholt - ő így érezte - és egy ugrást elmért, a kis rozsdás bicska kiesett a kezéből. Azért jobban járt, a pocakos rohadék legalább nem nyúzta meg. Meg is nézi a könyökét, amit tegnap vagy hatszor bevert. Végül megint a mellette ülő fiúra veti fürkész tekintetét - egyrészt mert éhes -, másrészt a láblógatásból nem lehet megélni.*
*Szokásához híven most is éppen a főtér szökőkútjának peremén egyensúlyozik. Talán még van pár perce mielőtt a városőrség elzavarja őket. A közelben ül Trylnor is, akit ő magában csak bambafejűnek hív, de néhányszor már "üzletelt vele". Meg sem meri tapogatni az erszényét, mert tudja, hogy csak pár kopottas arany csúszkál benne, magában legyint is az egészre. Végül lehuppan a földre egy egyenes ugrással Trylnor mellé és megfordulva beleiszik a szökőkútba.*
- Legalább szomjan nem halok. *Köpi vissza a fele vizet, majd odaül a barna szemű mellé.*
- Van valami kajád? *Löki meg a vállával a fiút és a nyári melegben lézengő népeket nézegeti. Annyira szívesen meglopna egyet-kettőt, ha a pengéjét nem hagyta volna el tegnap éjszaka valamelyik sikátorban. Mivel az életéért loholt - ő így érezte - és egy ugrást elmért, a kis rozsdás bicska kiesett a kezéből. Azért jobban járt, a pocakos rohadék legalább nem nyúzta meg. Meg is nézi a könyökét, amit tegnap vagy hatszor bevert. Végül megint a mellette ülő fiúra veti fürkész tekintetét - egyrészt mert éhes -, másrészt a láblógatásból nem lehet megélni.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:21:28
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Nem éppen ugyan az nézetük, ha izgalomról van szó. Ez egyelőre csak kőkemény munka volt. Bár be kell, hogy vallja, sokkal jobban élvezte az öreggel eltöltött időt, mint ahogyan azt remélte. Főleg arra számított, hogy saját okossága révén visszaveti a munka gyorsaságát néhány nappal. Ám magát is meglepve elég gyorsan felzárkózott és a végén szinte már hibátlanul tette, amit kellett. A hibátlan talán egy elég erős szó. Biztos nem nevezhetné magát mesternek ennyi után, de legalább a felszín kapargatásán már túl van. *
- Mondom én, hogy tudtam! Csak nem volt szívem kikapni a választ előled.
* Folytatja tovább az ártalmatlannak vélt hazugságot. Közben aprót felnevet. Amint készen vannak a feladattal, immáron végleg, úgy meg is kapja a gnómmal folytatott munkásságának utolsó feladatát. Haza kell kísérnie. Mi sem egyszerűbb. Összepakolást követve magához veszi a táskát és elindul a gnóm oldalán a lakása felé. Ha jól emlékszik valahol a tér közelében volt.
Kis sétát követve oda is érnek az öreg házához, s ha kinyitja az ajtót, bent lerakja a felszerelést, vagy ha úgy kívánja, csak leteszi az ajtóba. *
- Akkor ezzel meg is volnánk Aherber bácsi. Nem is volt olyan rossz ez a munka, bár biztos nem fognak felvenni építésznek, azért jól jön a tudás.
* Nem éppen ugyan az nézetük, ha izgalomról van szó. Ez egyelőre csak kőkemény munka volt. Bár be kell, hogy vallja, sokkal jobban élvezte az öreggel eltöltött időt, mint ahogyan azt remélte. Főleg arra számított, hogy saját okossága révén visszaveti a munka gyorsaságát néhány nappal. Ám magát is meglepve elég gyorsan felzárkózott és a végén szinte már hibátlanul tette, amit kellett. A hibátlan talán egy elég erős szó. Biztos nem nevezhetné magát mesternek ennyi után, de legalább a felszín kapargatásán már túl van. *
- Mondom én, hogy tudtam! Csak nem volt szívem kikapni a választ előled.
* Folytatja tovább az ártalmatlannak vélt hazugságot. Közben aprót felnevet. Amint készen vannak a feladattal, immáron végleg, úgy meg is kapja a gnómmal folytatott munkásságának utolsó feladatát. Haza kell kísérnie. Mi sem egyszerűbb. Összepakolást követve magához veszi a táskát és elindul a gnóm oldalán a lakása felé. Ha jól emlékszik valahol a tér közelében volt.
Kis sétát követve oda is érnek az öreg házához, s ha kinyitja az ajtót, bent lerakja a felszerelést, vagy ha úgy kívánja, csak leteszi az ajtóba. *
- Akkor ezzel meg is volnánk Aherber bácsi. Nem is volt olyan rossz ez a munka, bár biztos nem fognak felvenni építésznek, azért jól jön a tudás.
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:01:27
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Wrexan eléri a főteret Cagon nélkül, aki addig elment tenni egy kis kitérőt. Nem bánja, addig legalább félreáll és olvasgat. Feltölti a kulacsát is, hogy az tele legyen friss vízzel. A reggeli város is érdekes a maga módján, ahogy mindenki indul a saját dolgára. A Pegazusból finom reggeli illata száll felé, szinte csalogatva őt, de tudja, hogy erre most nincs ideje. Semmi kedve a vándorebédhez, még nem is olyan rossz, pedig meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy egy darabig ezt fogja enni. Jobb, mint a semmi, ami régen volt, de a Sellőház finomságaihoz képest ezt malackaja. Az ork hamar visszatér és már indulhatnak is tovább.*
- Ez gyors volt.* Feleli, mert tényleg nem telt el túlságosan sok idő.*
- Köszönöm, de magam is felpakoltam az útra.* Paskolja meg az zsákját, amiben kicsit összekoccannak a varázsitalok. Most már indulhatnak is.*
* Wrexan eléri a főteret Cagon nélkül, aki addig elment tenni egy kis kitérőt. Nem bánja, addig legalább félreáll és olvasgat. Feltölti a kulacsát is, hogy az tele legyen friss vízzel. A reggeli város is érdekes a maga módján, ahogy mindenki indul a saját dolgára. A Pegazusból finom reggeli illata száll felé, szinte csalogatva őt, de tudja, hogy erre most nincs ideje. Semmi kedve a vándorebédhez, még nem is olyan rossz, pedig meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy egy darabig ezt fogja enni. Jobb, mint a semmi, ami régen volt, de a Sellőház finomságaihoz képest ezt malackaja. Az ork hamar visszatér és már indulhatnak is tovább.*
- Ez gyors volt.* Feleli, mert tényleg nem telt el túlságosan sok idő.*
- Köszönöm, de magam is felpakoltam az útra.* Paskolja meg az zsákját, amiben kicsit összekoccannak a varázsitalok. Most már indulhatnak is.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-13 12:10:23
Üzenet elküldve: 2025-06-13 12:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* A rövid kis piaci kitérője után, a főtér felé veszi az irányt. Bár még akadnának hasznos csecsebecsék, amiket megvenne, sajnos most ki kell hagynia őket. Felével semmire sem menne, csak jól nézne ki mellette. Ahogy befordul a főtérre, vörösen izzó szemeivel egyből társát kezdi fürkészni. Hirtelen lettek egy páran a téren, s nem is szúrja ki egyből. Beletelik néhány percbe, míg meg nem pillantja hűséges társát, Citromhabot. Bizony őt veszi észre előbb, s meg is közelíti. *
- Remélem nem kellett sokat várnod rám.
* Jegyzi meg, majd ha van még hely a lován, úgy felrakja rá újonnan vásárolt dolgait, nevezetesebben az ételeket és válltáskáját. *
- Ha beütne a baj és szükséged lenne valamilyen bájitalra, akkor ne habozz venni egyet. Elől vannak a gyógyítok, hátrébb pedig sorban a maradék.
* Próbálja szemléltetni, hogy mire gondolt. Nem fél attól, hogy összekeverné őket, ugyanis neki is van tapasztalata, biztos nem színvak. Az egyetlen, amitől félhet, az a zsebében pihen, szóval még véletlenül sem tudná meginni. *
- Akkor, ha nincsen más, felőlem indulhatunk.
* Jegyzi meg, és ha valóban nincs egyéb dolguk, úgy Citromhab másik oldalán tartja az iramot. Jelenleg reményekkel teli hagyja el a várost. Kíváncsi, hogy mi mindent találhatnak útjuk során. Ha maguk fedeznének fel új növényeket, az csak hab lenne a tortán. Lelkesedését nem töri le, hogy igazából a őrségnél kapott feladatát kéne elvégeznie. Úgy gondolja, hogy az ráér. Már a helyzettől adódóan. Elvégre, még ha sikerülne is egy hat alatt összeszedni a megfelelő leveleket, akkor is újabb próba elé fogják állítani. Ebben annyira biztos, minthogy az ég kék és a fű zöld. *
* A rövid kis piaci kitérője után, a főtér felé veszi az irányt. Bár még akadnának hasznos csecsebecsék, amiket megvenne, sajnos most ki kell hagynia őket. Felével semmire sem menne, csak jól nézne ki mellette. Ahogy befordul a főtérre, vörösen izzó szemeivel egyből társát kezdi fürkészni. Hirtelen lettek egy páran a téren, s nem is szúrja ki egyből. Beletelik néhány percbe, míg meg nem pillantja hűséges társát, Citromhabot. Bizony őt veszi észre előbb, s meg is közelíti. *
- Remélem nem kellett sokat várnod rám.
* Jegyzi meg, majd ha van még hely a lován, úgy felrakja rá újonnan vásárolt dolgait, nevezetesebben az ételeket és válltáskáját. *
- Ha beütne a baj és szükséged lenne valamilyen bájitalra, akkor ne habozz venni egyet. Elől vannak a gyógyítok, hátrébb pedig sorban a maradék.
* Próbálja szemléltetni, hogy mire gondolt. Nem fél attól, hogy összekeverné őket, ugyanis neki is van tapasztalata, biztos nem színvak. Az egyetlen, amitől félhet, az a zsebében pihen, szóval még véletlenül sem tudná meginni. *
- Akkor, ha nincsen más, felőlem indulhatunk.
* Jegyzi meg, és ha valóban nincs egyéb dolguk, úgy Citromhab másik oldalán tartja az iramot. Jelenleg reményekkel teli hagyja el a várost. Kíváncsi, hogy mi mindent találhatnak útjuk során. Ha maguk fedeznének fel új növényeket, az csak hab lenne a tortán. Lelkesedését nem töri le, hogy igazából a őrségnél kapott feladatát kéne elvégeznie. Úgy gondolja, hogy az ráér. Már a helyzettől adódóan. Elvégre, még ha sikerülne is egy hat alatt összeszedni a megfelelő leveleket, akkor is újabb próba elé fogják állítani. Ebben annyira biztos, minthogy az ég kék és a fű zöld. *
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-11 07:38:24
Üzenet elküldve: 2025-06-11 07:38:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Ellenben a lánnyal, Vicben látja a mosolyt a másik arcán, ami az övén is ül. Türelmesen nézi végig, ahogy a kecses ujjak végigjárják a finom véseteket, majd megállnak a foglalatba ültetett kőnél. *
- Egy szépen csiszolt borostyán, aminek mély sárga színe a napot, Úrnőnk jelképét szimbolizálja.
* Válaszolja készségesen, szelíd, szeretetteljes hangon. Jól látja, hogy a lány gondolatban elkalandozott, amit teljesen meg tud érteni az ő helyzetében. Ha módjában állna, már most visszaadná Awának azt, amit elvesztett, de sajnos még neki is sokat kell tanulnia, s jelen tudása alapján abban sem biztos, hogy ez lehetséges. *
- Igen, mondhatjuk így is. Szakrális mágiát tanulok, a varázslataimat átjárja a hitem.
* Megvan benne a tehetség, sokféle úton indulhatott volna el, ám ő a szívére hallgatott és elkötelezte magát Eeyer mellett. *
- Természetesen nem. Az úrnő arra tanít, hogy segítsünk másoknak, ha tehetjük, de a döntés rajtunk áll. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és arról is, hogy megosztom veled a pénzemet, és ha szeretnéd a társaságomat is.
* Alapvetően is adakozott volna, ám valami megfogta ebben a lányban, amit még nem tud megnevezni, de érzi hogy jó úton jár. *
- Mondd csak kedves.
* Sajnos a lány még nem mutatkozott be, így csak azután folytatja, miután megtette. *
- Kedves Awalynn. Mikor ettél utoljára?
* Kérdezi, és a lánynak látnia sem kell, hallani a kedves mosolyt a pap arcán. *
A hozzászólás írója (Vicben Arun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 07:40:30
* Ellenben a lánnyal, Vicben látja a mosolyt a másik arcán, ami az övén is ül. Türelmesen nézi végig, ahogy a kecses ujjak végigjárják a finom véseteket, majd megállnak a foglalatba ültetett kőnél. *
- Egy szépen csiszolt borostyán, aminek mély sárga színe a napot, Úrnőnk jelképét szimbolizálja.
* Válaszolja készségesen, szelíd, szeretetteljes hangon. Jól látja, hogy a lány gondolatban elkalandozott, amit teljesen meg tud érteni az ő helyzetében. Ha módjában állna, már most visszaadná Awának azt, amit elvesztett, de sajnos még neki is sokat kell tanulnia, s jelen tudása alapján abban sem biztos, hogy ez lehetséges. *
- Igen, mondhatjuk így is. Szakrális mágiát tanulok, a varázslataimat átjárja a hitem.
* Megvan benne a tehetség, sokféle úton indulhatott volna el, ám ő a szívére hallgatott és elkötelezte magát Eeyer mellett. *
- Természetesen nem. Az úrnő arra tanít, hogy segítsünk másoknak, ha tehetjük, de a döntés rajtunk áll. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és arról is, hogy megosztom veled a pénzemet, és ha szeretnéd a társaságomat is.
* Alapvetően is adakozott volna, ám valami megfogta ebben a lányban, amit még nem tud megnevezni, de érzi hogy jó úton jár. *
- Mondd csak kedves.
* Sajnos a lány még nem mutatkozott be, így csak azután folytatja, miután megtette. *
- Kedves Awalynn. Mikor ettél utoljára?
* Kérdezi, és a lánynak látnia sem kell, hallani a kedves mosolyt a pap arcán. *
A hozzászólás írója (Vicben Arun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 07:40:30
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-10 22:48:30
Üzenet elküldve: 2025-06-10 22:48:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*A dicsérő szavakkal nem igazán tud mihez kezdeni. Csak pislog néhányat, szája szegletében megbúvó mosollyal, majd újból enyhén fejet hajt, hisz talán mégiscsak illik megköszönni. Főleg annak, aki ilyen nagylelkű adománnyal szánta meg az imént.
Hallja, hogy a másik felé mozdul kérdése nyomán, így nem éri teljesen váratlanul a kezébe adott bot. De azért így is meglepi. Óvatosan tapogatja végig, de ahogy kőhöz ér, a mozdulat megakad.*
- Miből van? *Most már bátrabban kérdez, hisz úgy tűnik, az idegen elég készségesen válaszol. Közben valami olyasmi jár a fejében, hogy egyszer talán neki is lesz egy hasonló botja. Aprólékos munkával faragott, a tetején egy zöld kővel… ami egy szép napon majd hozzásegíti ahhoz, hogy visszanyerje a látását. Persze mindez nem a bot meglétén áll vagy bukik, tudja jól, hogy a rengetegnél is többet kellene tanulnia ahhoz, hogy hatalmában álljon… de álmodozni lehet. És ő bizony szokott is, elég gyakran. Anélkül sokkal hamarabb beleszomorodna a rút valóságba.*
- Akkor… valamiféle pap vagy? *Nincs igazán otthon egyházi ügyekben, de ismeri a három isten tanait. Annak fényében, hogy a fiú Eeyr hívének vallja magát, már az is sokkal érthetőbb, hogy ilyen önzetlenül viselkedik.*
- Ez is az ő akarata volt? *Mutat kezével a piros kendőn nyugvó takarom kis érme halomra, miközben szélesen elmosolyodik.*
*A dicsérő szavakkal nem igazán tud mihez kezdeni. Csak pislog néhányat, szája szegletében megbúvó mosollyal, majd újból enyhén fejet hajt, hisz talán mégiscsak illik megköszönni. Főleg annak, aki ilyen nagylelkű adománnyal szánta meg az imént.
Hallja, hogy a másik felé mozdul kérdése nyomán, így nem éri teljesen váratlanul a kezébe adott bot. De azért így is meglepi. Óvatosan tapogatja végig, de ahogy kőhöz ér, a mozdulat megakad.*
- Miből van? *Most már bátrabban kérdez, hisz úgy tűnik, az idegen elég készségesen válaszol. Közben valami olyasmi jár a fejében, hogy egyszer talán neki is lesz egy hasonló botja. Aprólékos munkával faragott, a tetején egy zöld kővel… ami egy szép napon majd hozzásegíti ahhoz, hogy visszanyerje a látását. Persze mindez nem a bot meglétén áll vagy bukik, tudja jól, hogy a rengetegnél is többet kellene tanulnia ahhoz, hogy hatalmában álljon… de álmodozni lehet. És ő bizony szokott is, elég gyakran. Anélkül sokkal hamarabb beleszomorodna a rút valóságba.*
- Akkor… valamiféle pap vagy? *Nincs igazán otthon egyházi ügyekben, de ismeri a három isten tanait. Annak fényében, hogy a fiú Eeyr hívének vallja magát, már az is sokkal érthetőbb, hogy ilyen önzetlenül viselkedik.*
- Ez is az ő akarata volt? *Mutat kezével a piros kendőn nyugvó takarom kis érme halomra, miközben szélesen elmosolyodik.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 23:33:50
Üzenet elküldve: 2025-06-09 23:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
- Minden.
*Feleli kurtán, ezt követően némán halad tovább és törekszik a légzésére figyelni. Indokolatlanul feldühíti az, amit tapasztalt, és megrémíti az, hogy milyen erőszakos gondolatok ütik fel fejüket torz elméjében. Szíve szerint most megragadná a fiút a bongyor hajánál fogva, hogy a földre lökje és rátaposson, ámbár még annyi józanság akad benne, hogy tűrtöztesse magát a főváros főterén.
A fattyú belekezd a szokásos locsogásába, melyet egyébként nem bánna, jelenlegi érzelmi állapotában viszont inkább egy szúnyog zümmögésére emlékezteti egy fülledt nyári estén. Zavarja, de túl lusta ahhoz, hogy karját megemelje és lecsapja. Ez túl sok ráfordítás lenne most.*
- A lovam.
*Szakítja félbe a félvért és megtorpan. Tekintete továbbra is barátságtalan és távoli, mintha nem lenne teljesen jelen.*
- A Morthimer háznál maradt. Hozd ide, és a holmijaimat is.
*A fiú könnyen hihetné azt, hogy csupán feledékenységből indultak el vissza cuccaik nélkül, ez viszont messze nincs így. Egyrészt örömmel ékel némi távolságot maguk közé, hogy lehetőséget adjon magának lehiggadni, másrészről pedig ez is egy fajta büntetés, még ha visszafogott is.*
- Gyerünk, gyerünk, kapkodd magad!
*Sürgeti a kikötői fattyút, pattogó szavaihoz pedig aprókat tapsolva utasít. Majdnem elgyengült a finom bor gondolatára, de sikeresen felül emelkedett a csábításon.
Mit sem törődve azzal, hogy Haldriant visszazavarta a Polgárnegyedbe, hirtelen sarkon fordul és sétál tovább. Ha a fiú nem akar lemaradni és magára maradni, akkor bizony gyorsan kell kapkodnia a lábait.*
- Minden.
*Feleli kurtán, ezt követően némán halad tovább és törekszik a légzésére figyelni. Indokolatlanul feldühíti az, amit tapasztalt, és megrémíti az, hogy milyen erőszakos gondolatok ütik fel fejüket torz elméjében. Szíve szerint most megragadná a fiút a bongyor hajánál fogva, hogy a földre lökje és rátaposson, ámbár még annyi józanság akad benne, hogy tűrtöztesse magát a főváros főterén.
A fattyú belekezd a szokásos locsogásába, melyet egyébként nem bánna, jelenlegi érzelmi állapotában viszont inkább egy szúnyog zümmögésére emlékezteti egy fülledt nyári estén. Zavarja, de túl lusta ahhoz, hogy karját megemelje és lecsapja. Ez túl sok ráfordítás lenne most.*
- A lovam.
*Szakítja félbe a félvért és megtorpan. Tekintete továbbra is barátságtalan és távoli, mintha nem lenne teljesen jelen.*
- A Morthimer háznál maradt. Hozd ide, és a holmijaimat is.
*A fiú könnyen hihetné azt, hogy csupán feledékenységből indultak el vissza cuccaik nélkül, ez viszont messze nincs így. Egyrészt örömmel ékel némi távolságot maguk közé, hogy lehetőséget adjon magának lehiggadni, másrészről pedig ez is egy fajta büntetés, még ha visszafogott is.*
- Gyerünk, gyerünk, kapkodd magad!
*Sürgeti a kikötői fattyút, pattogó szavaihoz pedig aprókat tapsolva utasít. Majdnem elgyengült a finom bor gondolatára, de sikeresen felül emelkedett a csábításon.
Mit sem törődve azzal, hogy Haldriant visszazavarta a Polgárnegyedbe, hirtelen sarkon fordul és sétál tovább. Ha a fiú nem akar lemaradni és magára maradni, akkor bizony gyorsan kell kapkodnia a lábait.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 20:58:33
Üzenet elküldve: 2025-06-09 20:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Amíg Relael távozik, ő hátát a falnak veti és elnézi a szép sorjában ácsorgó népeket. Akad itt mindenféle szerzet, még ha nem is oly színes a forgatag, mint a Kikötőben. Szerencsére a nemes hamar visszatér, ő pedig elég jó emberismerő hozzá, hogy észrevegye a lány kedvében beállt változást. Betudja ezt valamiféle sikertelenségnek, ami odabenn érhette a lányt.*
-Minden rendben ment? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, miközben a zöldeket fürkészi. Természetesen a hosszúéletűvel tart, s addig nem is szólal meg újra, míg ki nem érnek az épületből.*
-A Vámházban semmi sem megy ilyen gyorsan. *Kotyog tovább.*
-De ott még az ember seggébe is benéznek, ha valamit szeretne intézni. *Nem, mintha ő túl sok ügyben járt volna ott, de ez köztudott a Kikötőben.*
-Szóval akkor... Szarvasliget. *Pillant az elfre kérdőn.*
-Hallottam már róla, de nem tudnám felidézni, kitől. A borvidékek szomszédságában lehet. *Valóban nem először hallja e hely nevét és igyekszik hasznosnak bizonyulni. Hátha megenyhülni látja a nemest, még akkor is, ha nem egészen sejti, mi szeghette kedvét.*
-Bár egész nap kutyagoltunk... Talán érdemes lenne megfogadni Morthimer úr tanácsát és megpihenni nála, aztán csak holnap indulni tovább. *Megcsippenti ingének nyakát, hogy egy csekélyke levegőt engedjen a tapadós ruhaanyag alá.*
-Talán olyan jóféle nemesborral is megkínál. *Szürkéivel vet egy lapos pillantást útitársára.*
-És akkor el is engedhetnénk magunkat mi ketten. *Tekintettel rá, hogy egészen jól elvannak ők, úgy érzi, megengedhet ennyit. Maximum egy gunyoros válasszal díjazzék törekvéseit. Mindenesetre napok óta alig fér el nadrágjában és a nemes közelsége, akit egyszerre tart nagyra, féli és imádja, aligha segít a dolgon. Talán ez váltja ki belőle a merész megnyilvánulást.*
-Persze semmi nagy dolog. *Üti el végül az élét felvetésének és hátrasimítja sötét tincseit, miközben már a főteret tapodják. Meghagyja Relaelnek, hadd döntse el, merre viszi őket tovább az útjuk.*
*Amíg Relael távozik, ő hátát a falnak veti és elnézi a szép sorjában ácsorgó népeket. Akad itt mindenféle szerzet, még ha nem is oly színes a forgatag, mint a Kikötőben. Szerencsére a nemes hamar visszatér, ő pedig elég jó emberismerő hozzá, hogy észrevegye a lány kedvében beállt változást. Betudja ezt valamiféle sikertelenségnek, ami odabenn érhette a lányt.*
-Minden rendben ment? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, miközben a zöldeket fürkészi. Természetesen a hosszúéletűvel tart, s addig nem is szólal meg újra, míg ki nem érnek az épületből.*
-A Vámházban semmi sem megy ilyen gyorsan. *Kotyog tovább.*
-De ott még az ember seggébe is benéznek, ha valamit szeretne intézni. *Nem, mintha ő túl sok ügyben járt volna ott, de ez köztudott a Kikötőben.*
-Szóval akkor... Szarvasliget. *Pillant az elfre kérdőn.*
-Hallottam már róla, de nem tudnám felidézni, kitől. A borvidékek szomszédságában lehet. *Valóban nem először hallja e hely nevét és igyekszik hasznosnak bizonyulni. Hátha megenyhülni látja a nemest, még akkor is, ha nem egészen sejti, mi szeghette kedvét.*
-Bár egész nap kutyagoltunk... Talán érdemes lenne megfogadni Morthimer úr tanácsát és megpihenni nála, aztán csak holnap indulni tovább. *Megcsippenti ingének nyakát, hogy egy csekélyke levegőt engedjen a tapadós ruhaanyag alá.*
-Talán olyan jóféle nemesborral is megkínál. *Szürkéivel vet egy lapos pillantást útitársára.*
-És akkor el is engedhetnénk magunkat mi ketten. *Tekintettel rá, hogy egészen jól elvannak ők, úgy érzi, megengedhet ennyit. Maximum egy gunyoros válasszal díjazzék törekvéseit. Mindenesetre napok óta alig fér el nadrágjában és a nemes közelsége, akit egyszerre tart nagyra, féli és imádja, aligha segít a dolgon. Talán ez váltja ki belőle a merész megnyilvánulást.*
-Persze semmi nagy dolog. *Üti el végül az élét felvetésének és hátrasimítja sötét tincseit, miközben már a főteret tapodják. Meghagyja Relaelnek, hadd döntse el, merre viszi őket tovább az útjuk.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:54:37
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:54:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Elérkezett végre az a nap amire annyira várt. Nem is volt rest megtenni saját előkészületeit. Grael segítségével most már megfelelő biztonságban teheti meg az utat. Egész furcsa látványt nyújt a teljes bőrvértbe öltözött Szikra. De meg kell hagyni, a lányka büszkén viseli a vértet. És végre Tüskét is, a díszes tőrt, amit nevelője kobzott el tőle az árvaházba érkezésekor. A többi ruházata inkább a játszós, mert a szoknyát elképzelni nem tudta volna a vérttel, így a nadrág blúz a vért alatt kényelmes viseletet ad számára. Hátán még egy kis hátizsák látható, amibe az általa fontosnak tartott felszerelését hozta, egy extra takaró ha esetleg az erdőben kéne aludniuk és tűzszerszám is. A növényeinek nagy része, amit kellően becsomagolt, bőrtasakokban, vagy apró üvegcsékben. Sőt vándorebédet is készített, nehogy üresen maradjon a hasuk majd az úton.
Trylnortól egy hatalmas öleléssel és az elmaradhatatlan puszijával búcsúzott el. Nem tudva mikor érkezik meg újra a rezidenciára.
Jó barátját viszont nem fogja most magával hívni, bármennyire is bántja ez kicsi szívét. De úgy érzi, szegény Deres csak kiloholná a lelkét a lovak után szaladva.
Ki is siet hát az árvaházból egyesen az istállóba, ahol már Mai várja.*
-Előtted!
*Mondja lelkesen, és a segítségével könnyen a ló hátára tud ülni. A nyeregben megkapaszkodva igyekszik megtartani magát fél kézzel biztosan. Nem lovagolt életében, legalább is nem emlékszik rá, valaha is lovagolt volna. Már ha Graelt nem számítja ebbe bele, mert neki ült a nyakában és iszonyatosan élvezte. Kis táskáját így persze maga előtt kell tartania, nehogy nyomja Mai hasát.
El is indulnak hát Bors hátán ketten, Szikra feje pedig csak jobbra balra tekereg, ahogy a világot szemléli. Ló háton, a magasabb szemszög teljesen más képet fest számára.*
- Jó reggelt!
*Köszönti ő is illedelmesen a feketeséget, még egy enyhe mosolyt is képes magára erőltetni. Bár sok jó emléke nincsen a másik nőről. Az a teázgatás is nagyon érdekes ízt hagyott a szájában.
Ekkor azonban megpillantja a fekete cicát is, aki nem kizárt ha velük tart megint őt fogja bámulni, és őszintén szólva, kedveli az állatokat, de ez a cica bizony libabőrt varázsol könnyedén a háta közepén.*
*Elérkezett végre az a nap amire annyira várt. Nem is volt rest megtenni saját előkészületeit. Grael segítségével most már megfelelő biztonságban teheti meg az utat. Egész furcsa látványt nyújt a teljes bőrvértbe öltözött Szikra. De meg kell hagyni, a lányka büszkén viseli a vértet. És végre Tüskét is, a díszes tőrt, amit nevelője kobzott el tőle az árvaházba érkezésekor. A többi ruházata inkább a játszós, mert a szoknyát elképzelni nem tudta volna a vérttel, így a nadrág blúz a vért alatt kényelmes viseletet ad számára. Hátán még egy kis hátizsák látható, amibe az általa fontosnak tartott felszerelését hozta, egy extra takaró ha esetleg az erdőben kéne aludniuk és tűzszerszám is. A növényeinek nagy része, amit kellően becsomagolt, bőrtasakokban, vagy apró üvegcsékben. Sőt vándorebédet is készített, nehogy üresen maradjon a hasuk majd az úton.
Trylnortól egy hatalmas öleléssel és az elmaradhatatlan puszijával búcsúzott el. Nem tudva mikor érkezik meg újra a rezidenciára.
Jó barátját viszont nem fogja most magával hívni, bármennyire is bántja ez kicsi szívét. De úgy érzi, szegény Deres csak kiloholná a lelkét a lovak után szaladva.
Ki is siet hát az árvaházból egyesen az istállóba, ahol már Mai várja.*
-Előtted!
*Mondja lelkesen, és a segítségével könnyen a ló hátára tud ülni. A nyeregben megkapaszkodva igyekszik megtartani magát fél kézzel biztosan. Nem lovagolt életében, legalább is nem emlékszik rá, valaha is lovagolt volna. Már ha Graelt nem számítja ebbe bele, mert neki ült a nyakában és iszonyatosan élvezte. Kis táskáját így persze maga előtt kell tartania, nehogy nyomja Mai hasát.
El is indulnak hát Bors hátán ketten, Szikra feje pedig csak jobbra balra tekereg, ahogy a világot szemléli. Ló háton, a magasabb szemszög teljesen más képet fest számára.*
- Jó reggelt!
*Köszönti ő is illedelmesen a feketeséget, még egy enyhe mosolyt is képes magára erőltetni. Bár sok jó emléke nincsen a másik nőről. Az a teázgatás is nagyon érdekes ízt hagyott a szájában.
Ekkor azonban megpillantja a fekete cicát is, aki nem kizárt ha velük tart megint őt fogja bámulni, és őszintén szólva, kedveli az állatokat, de ez a cica bizony libabőrt varázsol könnyedén a háta közepén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892