*Békésen üldögél a szökőkút szélén, amikor egy nem mindennapi alakra lesz figyelmes. A kapuk irányából egy ork közeledik, nagydarab, és eléggé testes. A főtérre érve köp egy nagyot, ami Caletnianak óhatatlanul is mosolyt csal az arcára. Máris tetszik neki ez a figura, és jobb szeret mások társaságában mutatkozni, mint egyedül. Persze a zöld (szinte már nemesi) ruhájában érdekes összképet adna az orkkal, de az itteni népek láttak már furcsábbat is, így is csak egy pillantást fognak kapni, mint mindenki más. A zöld nemesi ruhának csak annyi hátránya van, hogy így kardját a hátára kellett erősítse, mert ha az oldalán hordaná, az eléggé érdekesen hatna, már csak azért is, mert a nemesek nem gyakran hordanak maguknál fegyvert. Végül feltápászkodik a szökőkút oldaláról, odasétál a nagydarab fickóhoz, és megszólítja:*
- Üdvözletem uram! Most érkezett a városba? Mi szél hozta? *a kérdésekhez felölti angyali mosolyát, hogy olyan látszatot kelthessen, mint egy kis eltévedt nemeskisasszony. Úgy fest, az ork teljesen kopasz, pont úgy, mint az óriás is az volt. Meg az elf is. Úgy tűnik ebben a városban csak kopaszokkal akad össze. De ez nem zavarja igazán, úgy érzi, sokkal jobban bökné a csőrét, ha az orknak mondjuk hosszú szőke haja lenne, mint azoknak a tengerészeknek, akik el vannak telve saját jóképűségükkel. A haj nem passzolna a zord külsőhöz, így sokkal fenyegetőbb összképet ad. Legfőképpen a sebhelyek miatt, amelyek mindenfelé tarkítják a testét. Bizonyára sok csatát túlélt már, és ahogy az eredar látja, igen derekasan helytállt mindegyikben. Valóban nem túl bizalomgerjesztő a külseje, egyesek számára már ijesztő is lenne, de Caletnia nem olyasvalaki, aki féljen. Tekintve, hogy az ork őt embernek hiszi külseje miatt, így már várna rá egy kínos csalódás, ha rátámadna. Persze nem feltételezi komolyan, hogy a férfi ilyet tenne, hiszen egy törékeny nőre rátámadni nem éppen lovagias dolog. Úgy dönt, feltesz még egy kérdést:*
- Merre vezet az útja? Én éppen a kovácsműhelybe megyek, akár el is kísérhetne.
*Az angyali mosoly továbbra is ott virít arca közepén, miközben magával invitálja az orkot a műhelybe. Tény, hogy reggel még egyedül tervezett menni, de hát ki ne szeretne magamellett tudni egy jól megtermett orkot?*