*Szinte nosztalgikus érzés újra belépni a falak nélküli városba, újra látni a főteret, a kutat, és mégis, valami mintha nem stimmelne. Őröket lát a kút környékén, a Pegazus, a legjobb és talán (Krisaga tudomása szerint biztosan) az egyetlen fogadó a Levegő Városában, zárva van. Az emberek, ahogy futólag elkap egy-egy beszélgetést, azt mondják, a fürdőház is zárva van. Mérgezett vizet emlegetnek, mint a két nagynevű hely bezárásának oka.
Ezzel nem tudja, érdemes-e neki most foglalkoznia. Mármint, a pénz amit ajánlanak érte, legalábbis a pletykák szerint ajánlanak nem kevés. Talán, ha a régebb óta húzódó ügyeit elintézte majd foglalkozik vele. Egyelőre ez ezredrangú dolog számára. Egyébként is, lehet, hogy, van ott valami nagyravágyó hősaspiráns, aki majd megoldja, vagy egy igazi hős.
Összehúzza a szemöldökét, ahogy arra gondol, mennyit képes változni egy hely, amíg ő távol van.
Az emberek (és egyéb városlakók) nem változtak. Pletykálnak, csevegnek, mintha nem robbant volna fel a karavánpihenő. Talán nem mindenki tud róla, de ezt kétli, elég nagy robbanás volt. Talán nem érdekli őket? De mégis, miért nem? Az ő életük is veszélyben lesz, ha a halottak megindulnak.
Kiveri a gondolatot a fejéből, mert nem ezért van itt. Sőt, igazából nem is kellene aggódni mások ostobaságáért. Meg igazából, nem is ezért jött, emlékezteti magát.
Ismét elindul, észre sem vette, hogy igazából megállt, egészen addig, amíg ismét haladni nem kezd.*