//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán majd egyszer, talán egy újabb meghitt pillanatban. De addig várnia kell, türelmesen. Egyre biztosabb ezekben. Azok a gondolatok egyre mélyebben furakodnak meg, és ágyazzak be magukat Lazziar fejébe, és főleg szívébe. Jó későn talán de talán meg jön neki is egyszer az esze. De nem feltétlenül ma lesz az, vagy holnap. Talán Rine segítő kis kacsóival hamarabb sikerül majd egy kis józanságot a fejébe verni.
Mindenféle szó nélkül, pusztán gonoszan kacagva hajtja végbe gonosz kis tervét, hogy a frászt hozzá rá a lánykára, és hogy annak idegeivel játsszon ismételten. Nehogy már valaki a levegő városában unatkozzon, elég magasan van ahhoz, hogy egy kis magaslati levegőt szívjon a vállán, sőt szép kis látványt nyújt az a .. az a rengeteg ember kobak ami a főtéren összevissza járkál, és értetlenül nézi a páros különös játékát. Azonban Rine ficánkolását muszáj egyensúlyoznia, így keze akarva akaratlanul is néha olyan helyeken fog rá, ami enyhén félreérthető lehet. De mi mást tehetne? A végén még leesne a lányka a válláról még baja esne, az az egy két fenékbe marás kicsiny ár azért, hogy ne szenvedjen egy bokaficamot. Lazziar úgy is szemet vetett azokra a vonalakra mikor mostohája oly haragosan kiviharzott a vízből. Emelett pedig az ő szíve is hevesebben ver, ahogy a másik fészkelődik a vállán, mintha a régi kellemes birkózós emlékeket élné át újra régről, amikor egymást püfölték úgy szüntelen. De ez most más... Sokkal bensőségesebb.
Ahogy leteszi a lányt, és az először haragosan tekint rá, talán egy pillanatra megszeppen, de a nevetés zene füleinek, amitől a száján lévő gyermeki mosoly még nagyobbra húzódik.
Annak kérdésére, csak csalfán visszatekint Rinére, mosolyra húzza a száját, sokat sejtetőre, de nem válaszol, pusztán megvonja a vállát, mintha ő nem tudna semmiről.*
-Meg kell bizonyosodni, hogy a boszorkány boszorkány, tudod úszik-e a vízen mint a fa. Régi babona...
*Mondja egy kis buta kéz gesztikulálás közben, mintha olyan fontos tényt közölne, majd ismét gonosz mosollyal tekint a lányra.*
-De ha így bevallod. *Ekkor hajol közelebb és duruzsol halkan a fülébe.* -Téged tüzes máglyára húzlak majd.
*Egyenesedik vissza, Rine mellé, és még szorosabban magához húzza a lányt. Talán igazat beszél? Vagy csak viccel, ki tudja, az önelégült mosoly ami sokat sejtető sok mindent elmond csak azt nem, hogy mit értett ezalatt. Bár fura és csavart humora mindig is erre vallt. De most erre nincs idő, az homokóra szemei peregnek és az idő pedig szalad, ki akarja élvezni a napot amennyire csak lehet. Lépteit most már a lánynak köszönhetően is megszaporázza, és a polgárnegyeden keresztül annak is a jobbik részébe vezeti őt.*
//Glynmaris lak//
*Áthaladva néhány utcán, néhány sarok után, egy kisebb térhez érnek aminek a közepén egy kút áll. Ebben a kis körtérből négy utca ágazik el, az egyik ilyen sarokhoz vezeti. Ezen részen a ház amihez vezeti két részből áll, egy felső és egy alsó lakrészből, szépen felépített, cseréptetős és kőalappal és falakkal rendelkezik az alsó rész. A felső jól épített faszerkezet erős gerendákból. Az alsóból mintha gyerek zsivaj hallatszana ki az üveges ablakok mögül, és a vastag faajtón keresztül. A ház oldalán egy tetős falépcső vezet fel, a felső lakrészre, ami az apjáé. Talán emlékszik még a lány erre ha járt is itt valaha régen apjával egy egy kereskedői utazásán. Felvezeti a lányt a lépcsőn, majd egy kulcsot elővéve kinyitja az ajtót és beinvitálja a lányt.
Nos, felső emelet sosem volt nagy, egy nagyobb szobából áll az egész, és az ajtótól balra helyezkedik el, a konyha ami egy kisebb egyszerű kazánból áll amin egy edényt lehet csak melegíteni Illetve egy kis asztalra két székkel, na meg egy szekrény a konyhai holmikkal és némi elemózsiával megtöltve. A másikba pedig az egyszerű kis fürdő helység amiben a dézsa látszódik ki csupán az ajtóban állva. A szoba jobb oldalára eső székén látszódik az ágy, ami egy kör ablak mellett helyezkedik. Egy könyvespolc rögtön ami a fal mellett áll egy kényelmesebb támlás párnázott székkel.
Nos az idillt csupán Lazziar rendetlensége töri meg, ugyanis ruhadarabok, üreg borosüvegek hevernek végig az ágyban, néhány nyitott pofával a földön lévő földön. Riné számára biztosan ismerős lehet a gyerekkorából látott kép a fiú szobájáról, az is mindig így nézett ki, holott fiatal korában a boros üvegeket még mellőzte.*
-Üdv itthon.
*Szólal meg kicsit zavartan, hiszen ez a ház legalább annyira a lányé mint az övé, de most a részletekbe inkább nem megy bele.*
-Fáradj beljebb.
*Erősíti meg szavait, majd amint a lány belép, és az "kigyönyörködte" magát a látképben, karjai alá nyúl gyengéden, és az ágy felé lép párat vele együtt. Majd jobbra fordítva a lányt az ajtó felé eső falra tereli tekintetét.*
-Nem volt szívem kidobni.
*Mondja enyhén szomorkás hangon. És amire gondol, az nagyobbacska portré szépen bekeretezve. Riné édesanyjáról. Édesapjának megrögzött mániája voltak ezek, mindenről és mindenkiről akart egy képet egy portrét, hogy azt az emléket megörökítse az jövőnek. Nos ezzel sem volt másképpen. Csak ezt a portét ide hozta magával, hogy amikor magányosan utazott ide üzleti ügyeiben, felébredve feleségét láthassa. Ott ül, büszkén fenségesen mégis szerényen. A festmény szépen tükrözi édesanyja finom vonásait, kedves arcát, és azokat a szomorú szemeket amik mindörökkön ott csillogtak arcán, amiket képtelen volt megváltoztatni elhunyt férje után.
Lazziar ott áll a lány mellett. Semmit sem szól, ő is csodálja a képet, ugyanis az az egyetlen egy amin nem áll a por, nem áll ferdén a falon. Minden máson látható Lazziar keze a rendetlenséggel vagy a felfordulással. Azonban a kép, mint egy biztos pont, büszkén lóg a falon, sértetlenül.*