Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:50:06
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//

*Csalódottság, fájdalom, reménytelenség. Könnyedén és könyörtelenül érkeznek, bizonytalanságot csöpögtetve a hűvös alkonyi levegőbe. Ilyen helyzetben még a legapróbb tiltakozás is halálos ítéletnek tűnik, azt üzenve, hogy az élet már sosem lesz többé boldog. Épp Volaryon fájdalmas tekintete az, ami megerősíti elhatározásában. Meg kell tanulniuk hinni és őszintén bízni egymásban. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha saját világukat egyre közelebb és közelebb hozzák egymáshoz. Megtapasztalják, hogy milyen egy átbeszélgetett éjszaka után, másnap semmiségeken mosolyogni. Sétákat tenni a tél végi, éledő természetben, miközben kacéran veszik tudomásul, hogy ők a legszerencsésebbek az egész világon…*
- A lóvásárlás egyelőre elhamarkodott ötlet lenne. Luxus. A pénz nagy részét szeretném újra befektetni a családom javára, jobb minőségű vetőmagra költeni és…* Ő maga is tudja, hogy maga ellen beszél. Ugyanúgy az ésszerűtlenség bélyegét lehetne ráragasztani a fogadói szoba bérlésére is. Mégsem hajlandó engedni ebből… Legalábbis egyelőre.*
- Nem szeretném elrontani azt, ami…köztünk van.* Mondja zavartan és nem igazán érti, hogy miért kell magyarázni a nyilvánvalót. Talán vallomást szeretne hallani tőle? Vagy csak valami meghatározást, mert ő sem tudja, hogy mi az „ami köztük van”? Mégis mindez apró semmiségnek tűnik, ahogy Volaryont egyedüli biztos pontként szorítja az erőszakosan fújó szélben. Van még értelme tagadni az egyértelmű érzéseket? A válasz elveszik mellkasának apró rezgéseiben, ahogy az elfet öleli. Beletemetkezik az édes illatba és közelebb simul, miközben Volaryon karjai átfogják a derekát. Ebben a pillanatban minden más megszűnik a számára, gondolatai moraját elnyomja szívének dobogása. Nem kell hallania semmit, kimondatlanul is érzi a sötételf válaszát. Megbocsátást a hűtlenül és bizalmatlanul eltöltött szívdobbanásokra egy gyöngéd, érzelmekkel telített mozdulatba sűrítve.
Veszélyes játékának utóhatásai még körülöttük zsonganak, de sokkal erősebb az egymás közelsége miatt érzett már-már eufórikus nyugalom: Jó helyen vannak. Ellira szíve megtelik a hála érzésével és egy túlcsorduló könnycsepp formájában ül ki arcára. Finoman és gyengéden simítanak végig arcán Volaryon ujjai, de a könnycseppet elkerülik és reméli, hogy nem kell magyarázkodnia emiatt.*
- Nia is hiányzott…
*Kicsit összeráncolja a homlokát, de épp csak egy pillanatnyi bizonytalanság ez. Bár félreértette Volaryon kérését, a következő szavai tényleges válaszul is szolgálhatnak.*
- Ma este már nem szeretném a jelenlétemmel traktálni. Biztos neheztel rám, amiért ilyen hosszú ideig távol voltam és jobb szeretnék kipihenten és felkészülten találkozni vele.* Mindezt a mélyzöld íriszekhez kapcsolt tekintettel mondja, minden apró fény-árny játékot felmérve Volaryon lélektükreiben. A beállt csendben pillantása el-elkalandozik a jóképű vonásokon, ívelt szemöldökön, selymes bőrön és kicsit talán hosszabb ideig időzik az ajkakon, mint az illendő lenne. Aprót rezzen, mint valami rémült madárka, mielőtt szelíden kibontakozna az ölelésből, még egy szívből jövő mosolyt ragyogtat Volaryonra.*
- Nincs kedved meginni velem valami erősebb italt? A hazatérésem örömére…

A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.17 22:43:14


2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:07:20
 ÚJ
>Ing'taso Engumrak Rayight avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Engumrak a tömeget figyelve érkezik a városa az úton.~Mennyien vannak, milyen sok ember aki csak azt várja, hogy az én pénzemet gyarapítsák.~Tekintete az arcokat és a ruhákat figyeli elsősorban, azután az erszényeket is szemügyre veszi.~Először valami lakhelyet kéne keresnem, de annyi aranyból ami nekem van kétlem, hogy tudnék házat venni, vagy akár csak bérelni. Tehát egy fogadót kell keresnem, hogy utána nekiálljak pénzt keresni, hogy vehessek egy üzlethelyiséget ahol lakhatok is.~Gondolatai elkalandoznak a távoli jövőben, ahol reményei szerint a város egyik legnagyobb kereskedője ként él. Viszonylag gyorsan visszatereli elmélkedését a jelenbe, majd megindul a főtéren lévő szökőkút felé, ami oly híres. Érdekesnek találja a vizét, de úgy érzi nem túl sok hasznot tudna egyelőre húzni belőle, hacsak.~Ha lenne pár üvegcsém, akkor azokat megtölthetem vízzel, és azt árulnám mint varázsital. Esetleg valami színezék is mehet bele, hogy gyógyitalnak tűnjön.~Elmélázik egy kicsit, de mivel nincsenek üvegcséi inkább elindul, hogy fogadót keressen. Szerencséjére azonnal arra indul ahol a komoly hírnévnek örvendő Pegazus fogadó áll. Sajnos alacsony termete kicsit nehezíti, hogy a csomó magas alak között átjusson, de azért nagy nehezen eléri egészen addig amíg már csak egy óriás áll az útjában, aki majdnem rálép, de még időben sikerül elkerülnie ennek a megtörténését azzal, hogy egy oldalra ugrik. Ezután odasétál az ajtóhoz, és belép rajta.*


2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-17 19:35:17
 ÚJ
>Kaliet Mo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Kailet érdeklődve néz körül. Először jár erre, egészen lenyügözőnek találja a helyet. Nem igazán ért az építészethez, de annyit meg tud állapítani, hogy gondosan megtervezett és kidolgozott téren találja magát. Pár lépéssel egy szökőkút kerül látóterébe, és szomját oltja. Leül a kút szélére, elnyom egy ásítást, és kényelmesen üldögélve szemléli az előtte elhaladókat, miközben azon elmélkedik, merre mehetne tovább. Végül egy keskeny kis utcát választ, és elindul a kövekkel kirakott út irányában. Amennyire ismeri a várost - persze csak történetekből - ha minden igaz, akkor nemsokára a szegénynegyedben találhatja magát.*

A hozzászólás írója (Kaliet Mo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.17 19:35:56


2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-16 22:50:39
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//

*Pedig ha Ellira tudná, hogy magabiztosság, önbecsülése épp a porban heverve vonaglik, készen rá, hogy feladjon mindent pár biztató szóért, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy nem kell újra átélnie a vesztesé fájdalmát. Bármit képes lenne megtenni, ha a nő azt kötné ki feltételnek, csak kaphassa vissza, hogy minden olyan legyen, mint régen. Mégsem... Jobb legyen, mint régen! Egy újfajta, szabad kapcsolat, ami kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapul. Szinte már nevetséges, hogy neki jutnak eszébe ilyenek.
A sóhajtásból már sejti, hogy minden reménye ellenére csalódnia kell. Pofonként érkezik a visszautasítás, hiszen annyira biztos volt benne, hogy innen már nem romolhat el semmi. Hányadszorra is állapítja meg a beszélgetés folyamán magáról, hogy olyan, mint egy ostoba gyermek? Nagyon sokadszorra, arca lassan lángra kap a belső szégyentől, amiért nem képes higgadtan gondolkodni. Azt várta, azt remélte, hogy Ellira is vágyik arra, hogy újra mellettük élhessen, de naiv reménynek bizonyult ez is. Pontosan úgy, mint minden eddigi. Bár arca megtartja a jól begyakorolt semleges kifejezését, szeme képtelen hazudni. Smaragdjai mélyén fellobban a reményvesztettség halványan pislákoló lángja, keze érzéketlenül tűri a gyengéd szorítást. Meddig fog még játszani vele? Hányszor akarja még biztatni, hogy utána saját kezével metssze el a vékonyka kis reményfonalat? Át lehet ezt vészelni sérülések nélkül? Nem mutatja, de belül nagyon is érzi, micsoda tőrdöfés szívének legfájóbb pontjába minden egyes ilyen alkalom, amikor Ellira édes álmokat ígér, majd a jeges valóság talajához vágja.*
-Azt hittem, ha egyszer megtakarított pénzed lesz, lovat fogsz belőle venni.
*Hangja is tompán szól, mintha erővel nyomna el minden hallható érzelmet benne, nehogy elárulja magát. Talán ő sincs vele tisztában, hogy pillantása mindennél igazabban mesél érzéseiről, állapotáról, talán Ellira az egyetlen, aki megláthatja rajta, benne ezeket a jeleket.*
-Micsodát?
*Elrontani? Nem, ezúttal nem fog csalfa reményeknek engedni, nem fog képzelgéseket szőni, aminek hálóján utána egyedül szíve reked meg, újabb mély sebeket szerezve. Nem és nem. Ezúttal racionális lesz, megfontolt és... És...
Döbbenten pislog, ahogy a vékony karok nyaka köré fonódnak, Ellira csöppnyi teste pedig az övéhez simul. Megölelte? Agya még azon dolgozik, hogy képes legyen értelmet adni a helyzetnek, amikor teste már reagál, erős karjai a karcsú derékra fonódnak. Úgy szorítja Ellirát, szinte kapaszkodik belé, mintha ettől függne az élete, mintha soha többet nem akarná elereszteni. Kellenek még szavak, amikor a tettek ennyire igazan szólnak?
Ajkai mozognak, de hang nem tud felszakadni, lenyelhetetlen gombóc zárja el a levegőt a hangszalagoktól, így minden vallomás, minden remény és fájdalom, ami felszakad belőle, nem több, mint puszta tátogás, aminek egyetlen szemtanúja a kút hűs vize.
Előbb vagy utóbb, de el fog jönni a pillanat, amikor engednie kell, legalább annyira, hogy a nő szemébe nézhessen. Mit mondhatna? Annyira nehéz minden, lám a szavak bajnoka, aki mesterien választ meg minden hangot, most elnémult, képtelen megszólalni. utoljára talán akkor esett ez meg vele, amikor húgát elveszítette. Ében ujjai lassú vándorútra kélnek az arc selymes bőrén, simítva, olyan gyengédséggel és odaadással, ami nem járhat ki másnak.*
-És Nia?
*Vonatkozik a kérdés egyszerre mindenre: mit mondjon neki, mondjon-e bármit is, hozza el, hogy találkozhassanak, biztassa-e, hazudjon-e?*


2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-16 22:04:25
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//

*A bók váratlanul éri arcára vöröslő pírt varázsolva és mosolya is mintha szélesebb lenne. Néha úgy érzi, az elf csak azért bókol, hogy őt zavarba hozza. Nem érzi szükségét, hogy bármit is feleljen, arcszíne úgyis ékesen árulkodik.
Volaryon következő szavaival olyan könnyedén és csábítóan ajánlja fel a lehetőséget, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne: Ellira odaköltözik. A zöld szempár egyszerre csillog vonzón és kérlelőn, mellyel boldogságot és biztonságot ígér. Nem csoda, hogy ennyire sikeres kereskedő vált belőle, hisz még egy ilyen váratlan helyzet sem ingatja meg magabiztosságát. Igen, a nő nagyon szeretne velük élni… Niáról és a sötételfről gondoskodni, az anya szerepébe bújva melegséget varázsolni az új házba. De mégis meddig mehetne ez így? Egyáltalán miért lakna ott? Egy házvezető-tanítónő… ez lassan nem lesz elég a boldogságához, de arra még nem készült fel, hogy Volaryonnal a szíve után az ágyát is megossza. Az egész kapcsolatuk olyan törékeny, mintha bármelyik szél felkaphatná és szilánkosra törve a macskakőre dobhatná.
S lám, itt áll, hogy ismét kétségek között vergődjön, hisz az álmatlan éjszakák csak a trükk forgatókönyvét készítették el, a jövőre nem szolgálnak válasszal. Ha csak egy kicsivel engedett volna nagyobb teret a reménynek, sokkal könnyebb dolga lenne. Arcán homályos árnyként suhannak át lehetőségek. Tudja jól, hogy nemet kell mondania az ajánlatra, mégis árulásnak érzi a visszautasítást. Aprót sóhajtva szorítja meg a bőrén bizsergető rózsákat hagyó ujjakat.*
- Az ajánlatod nagyon csábító, de az idei termés nagyon gazdag volt és jó áron sikerült továbbadni a felesleget, így megengedhetem, hogy a fogadóban szobát béreljek anélkül, hogy adósságba verném magam.* Mindezt teljesen természetes hangszínnel mondja, aprócska szomorú felhanggal fűszerezve. Kétség sem fér hozzá, hogy igazat mond, hiszen ha Volaryon alaposabban megnézi magának a nőt, több változást is észrevehet legutóbbi találkozásuk óta. Hullámos, hamvas tincsei élettelin csillognak, arcán pirospozsgás szín hirdeti a szépséget és öltözéke is sokkal elegánsabb a megszokottnál. Igaz, lila köpenyétől nem volt hajlandó megválni, de lábára szarvasbőr csizma simul és a köpeny alól minőségi selyemsállal jár táncot a feltámadó szél. Ellira testtartása is magabiztosságról árulkodik, mintha a vállán nyugvó terhek elpárologtak volna. *
- Nem merem… nem akarom elrontani. * Arckifejezése határozottságot sugall, de az őzbarna szempár kérdőn csillan, mintha megerősítést várna döntése helyességéről. Majd talán azért, hogy szavai élét vegye, vagy prózaibb okból, de rászánja magát és egy óvatos lépést követően Volaryon nyaka köré kulcsolja a karját. Nagyot sóhajt, belélegezve a tiszta, vonzó illatot és mintha a maradék feszültség is elpárolgott volna a tagjaiból. Ebbe a szeretetteljes mozdulatba sűrít minden magyarázkodást, egyetlen szót engedélyezve, mielőtt kibontakozna az ölelésből: *
- Hiányoztál.


2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-16 18:49:03
 ÚJ
>Fhalynn Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Épp próbált valami elfogadhatóan mély gondolatot találni Kei megmagyarázhatatlanul egyszerű válaszai mögött, egyelőre sikertelenül, mikor az éktelen robaj hallatán majd' leesik a fáról. Dühösen húzza szét a lombokat, hogy kifejezhesse felháborodását amiért megzavarták a gondolatmenetét, de a hordóból kikandikáló szerzet olyan mulatságos látványt nyújt, hogy a dühe egy pillanat alatt elpárolog. Kíváncsian lesi a dolgok további alakulását, ahogy a férfi Kei-re pillant Fhalynn-nak is nyilvánvalóvá válik a kettejük közti hasonlóság, de szokása szerint nem látja a fától az erdőt, és nem tud rájönni a kapcsolatra. Ahogy töri a fejét a tekintete találkozik az idegen férfiéval, az elmosolyodik, Fhalynn pedig érdeklődve oldalra dönti a fejét és állja a pillantását. Az idegen azonban a következő pillanatban elfordul és elindul a Pegazus fogadó felé, ami mindeddig a pillanatig egy cseppet sem keltette fel a lány érdeklődését, most azonban, ahogy figyeli újdonsült ismerősét, Kei-t is az idegen nyomában belépni a fogadóba, kíváncsisága nőttön nő. Elgondolkozva pislog, tulajdonképp elég kényelmesen üldögél itt a fán, de mégsem hagyja nyugodni az a különös kapcsolat az idegen és Kei között, mintha csak egy szót keresne, ami ott van a nyelvén, de sehogy sem jut az eszébe. Végül fölsóhajt, könnyedén leugrik a fáról és utánuk ered a fogadóba.*


2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-16 16:16:24
 ÚJ
>Thraag Kal'dra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Lynna Embrys//

*A törpe arcán is megenyhülnek a vonások, s a dús szakáll között egy apró mosoly rajzolódik ki, amint a maszatos arcú tündér boldogan köszönti őt. Azon pedig egy percig sem csodálkozik, hogy nem hallott még a szent fővárásról. Megszokta már, hogy ritkán fut bele olyanba, aki tudna erre a kérdésére érdemi választ adni.*
- Sebaj! És tudsz-e olyanokról, mint én?
*Hangja lágyan érdeklődő marad, igyekszik a szokásos stílusát mellőzni. Nem szeretné, hogy ez a kedves kis vörös teremtmény úgy érezze, hogy vallatják.*
- Tudod...Én derék törpöket keresek. Olyanokat, akik jól képzett harcosok, remek stratégák és megingathatatlan hitük van. Olyanokat, kiknek ereiben emésztő tűzzel ég Wylnurana tüze.
*Az éjszínű íriszekben áthatott fény csillan, amint előadja szándékait az apróságnak.*
- Ismersz ilyen törpöt?
*Már-már a megszállottak hangján folytatja az érdeklődést. De türelmes, hagyja, hogy a lányka feldolgozza az információt és, hogy átfusson az agyán.*


2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-15 19:05:44
 ÚJ
>Borsovád Magori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*A főtéren megjelenik egy öreg ember. Hosszú szakálla leng a levegőben, mint fűzfa levelek a tó habjaiban. Talpa alatt a homok és kövezet halk csoszogó hangot add ki. Egy palásttal takarja testét és botjára támaszkodva közelíti meg, magas íjászunkat, aki állja az öreg pillantását. Az emberek nem törődnek az öreggel. Nomádunkat meg is kéri, hogy kísérje haza, mert megtámadhatják. ~Hogy a viharba ne segítenék. Elég öregnek tűnik, de ez lehet megtévesztés is. Jobb, ha oda figyelek rá~*
- Természetesen öregapám, mutassa az utat és segítek. * Mondja ezt a legnagyobb hittel és buzgósággal. ~Legalább tudok valakivel beszélgetni, kíváncsi vagyok Artheniorra, hogy milyen hely ez.~ Az öreg mellett lépked. Kezével ha tudja segíti. Másik kezét fokosán pihenteti, ha elő kellene vennie. Előttük emberek keresztezik egymást. Jobbról, balról és átlósan is közlekednek. ~Nem csodálkozom, hogy segítséget kért. Még én is eltévedek ebben a forgatagban, pedig magasra nőttem.~ Magasnak elég magas és igen vékony, de vállas ember ez a Magori, ha lehet róla ezt mondani.*
- Aranyapám, van magának családja? Gyerekei? Mióta él itt? *Teszi fel a kérdéseket magasztos nomádi nyelvjárásával és közben simogatja az állát. Fejét szabadon hagyta, csak nagy szakálla leng. Végig méri az öreget és megvárja a válaszát, ha ez megtörténik, újabbakat tesz fel.*
- No és aranyapám, honnét és miből tartja fent magát ez a város? Ki vagy kik az uralkodók? Tudja, nem akarok összetűzésbe keveredni velük, mert idegen vagyok erre felé. Egyszer volt, hogy a városi őrségnek segítettem, mert kevesen voltak. Haj, de jó is volt. Amennyi vasat és bőrt én összegyűjtöttem akkor. Magának hát van valami mestersége? *Kérdezgeti kurtán és kevesen az öreget, amikor saját magáról beszél Borosovád és tetteiről, akkor hangjában a megelégedést lehet érezni, bőséggel és egyszerűséggel, mint aki nem kerülgeti és csavargatja a szavakat. Léptei folyton folyvást követi az öregét, olykor megállítja illedelmesen, ne hogy neki menjen a mellettük áthaladó embereknek. Bőrpáncélján a napfénye csillog, ami ékesíti nomádunkat. A gyerekek kacaja betölti a teret, ahogyan játszanak a kútnál. Magori illedelmesen és nagy figyelemmel hallgatja az öreg válasz adását és fejbólintással jelzi, hogy igen érti azt, amit mond neki. Olykor egy két hangot is ki add. Például ohhh, vagy áhhh.*


2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-15 18:17:46
 ÚJ
>Lynna Embrys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Thraag Kal'dra//

*A vörös leányzó arcára egy nagy mosoly ül ki, mikor meglátja a saját tükörképet a víz tükrében. Azonban látja azt is, hogy az út mennyire megviselte, haja kócós, s a hosszú út pora is rátapadt, semmi jelét nm adva annak, hogy el akarnának tűnni a tündér bájos arcáról. Ő maga sem tudja, mennyi ideje nézhette már a kút vizét, néha-néha belemártva apró kacsóját a hideg, éltető vízbe, hogy aztán halkan kuncogjon, ahogy lágyan fogdrozódik a víz. Tetszik neki, és örömmel elnézné akár naphosszat is. Ennek azonban az vet véget, hogy egy idegen férfi, nevezetesen egy törpe állapodik meg a háta mögött. Először csak a víz tükrében pillantja meg a férfi, hullámoktól eltorzított arcát, majd a hozzá tartozó hangot is meghallja. Kedves köszönésnek gondolja Lynna az efféle köszöntést, így mosolyogva fordul a férfihoz, hogy viszonozza eme gesztust.*
- Rád is. *egy őszinte, hatalmas mosoly fut végig az arcán, aminel őszintébbet senki fia nem láthatott még*
- Avalurydda, Avalurydda... Hm... nem, sajnos még nem. Bár elég rossz a névmemóriám. Miért kérded? *bukik ki a kérdés Lynna ajkai közül. Hangja kíváncsian cseng, tudni akarja, hogy miért érdekli ezt a törpét az a személy, vagy bármi is az, amit keres.*


2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-15 10:38:21
 ÚJ
>Kei Wa'ni' avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Aletai, Fhalynn//

*Már épp sikerült megfeledkeznie a tündérről és belemerülnie délutáni szunyájába, mikor egetverő dörrenés hallatszik a fogadó irányából, alig pár méterre Kei pihenőhelyétől. A hang még kétszer ismétlődik, de addigra Kei felpattan, ragadozó módjára támadó helyzetbe áll és kiszúrja a zörej forrását. A hordóból kisvártatva egy elcsigázott félelf mászik ki, egymásra néznek, de az nem tanúsít különösebb érdeklődést, habár nem ellenséges. Kei kihúzza magát, kezeit ismét köpenye zsebeiben rejti el, és érdeklődve szemléli fajtársát. Sosem látott még egy lényt sem, mely osztozott volna a sorsában. Felkelti a kíváncsiságát, és elhatározza, hogy követni fogja a férfit a fogadóba, hogy szóba elegyedhessen vele, hátha tud érdekes információval szolgálni. Egy utolsó pillantással elbúcsúzik a tündértől, és elindul a fogadó irányában.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 10:44:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.



2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-14 21:17:51
 ÚJ
>Aletai Agetkin Rilash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés - Fhalynn és Kei figyelmébe//

*Egy óra telhetett el azóta, hogy szekér érkezett a Pegazus fogadó mellé, mely bort, búzát és egyéb földi jót tartalmazó hordókat szállított, hogy az utánpótlásul szolgáljon a sok éhes és szomjas nép számára. Az idő éppen alkonyodott, amikor a szépen, egymás mellé lepakolt hordókból egy dübörgés hallatszott ki. Szerencsére Arthenior főtere kellemes akusztikával rendelkezik, minek utána az egész úgy hangzott, mintha valami őrült troll ugrott volna egyet egy hajópadlón. A hang megismétlődött, és aztán harmadjára is, de végre lerepült annak a nyavalyás hordónak a teteje. Egy kis cirkuszt ad a népnek a látvány, amint két láb kandikál ki belőle, hogy aztán derékig kiemelkedve, s billegésre kényszerítve az élettelen tárgyat feldőljön. Még szerencse, hogy talpra érkezett a benne lévő.
Alekai volt az, ki végül ki tudott bújni az átkozott hordó fogságából, aki pontosan arra várt, hogy bealkonyodjon, mert úgy számolt, hogy ilyenkor kevesebben vannak a téren, s akciója észrevétlenebb lesz, mint korábban. Sok áldozatot hozott a fél-elf, mert megközelítőleg egy órát fejjel lefelé töltött, ugyanis az, aki lerakta kellően szórakozott, vagy talán ittas volt ahhoz, hogy ne figyeljen ilyen apróságokra. Még szerencse, hogy a búzás hordónak mindkét oldala nyitható. Ha boros hordó lett volna, ordibálhatott volna Alekai segítségért, ami még inkább kínos lett volna.
Az igazat megvallva ebben a percben nem igazán érdekli, hogy egy rakás szerencsétlenség módjára jutott ki a hordóból, mert a fejébe tóduló vérmennyiség hatására erősen szédül, csillagokat lát, kis híján az összeesés határát súrolja. Ezen kívül tele van apró horzsolásokkal, zúzódásokkal, amik szállítás közben keletkeztek rajta a hosszú, zötykölődő úton.
Talán egy perc is eltelik, mire összeszedi magát, s feje kitisztul. Lesöpri magáról a szalmát -amivel a hordót bélelte, hogy némileg kényelmesebb legyen, bár nem sokat ért-, majd kiveszi a gyönyörű bőrtokban heverő rövid karját, hogy az övével együtt felcsatolhassa magára. Ezek után persze még viccesebben hat, amint méltóságteljesen húzza ki magát és mered bele az alkonyi tájba, hogy felmérje azt, hogy esetleg ki fogja feltűnő jelenségként megjegyezni magának.
Az első, akit megpillant, az egy fél-elf. Ez mosolyt vált ki belőle, hiszen rokon lelket talált az első lényben, akit megpillantott. Valahol a tudata alatt, ismeretlenül is szereti a fattyakat, hiszen tudja jól, hogy milyen annak lenni. Kiközösítés, gúny és megvetés. Ezek, amikkel nekik együtt kell élni, de pontosan ezek azok is, amik olyan erőssé és összetartóvá teszik őket. Persze nem mindegyikben lehet megbízni, mint ahogy Alekaiban sem biztosan. Tekintetét kicsit tovább vezetve még nagyobb mosoly kerekedik az arcára.*
~Jé, egy tündér!~
*Igen, látott már ilyet, de egyszerűen nem bír betelni velük. Tulajdonképpen egy kis töpszli szeretetcsomag az egész lény, aki végtelenül jó lelkű és mindig segítőkész. Nem rontotta meg őket a világ undorító szennye. Őszinte, tiszta lelkek, és erre élete során ellenpéldát még nem talált, noha nem is nyakló nélkül kalandozik tündérekkel.
Még néhány embert lát a téren, de mivel úgy véli, hogy még ha fel is figyeltek az iménti színjátékra, mostanra már ügyet sem vetnek a fél-elfre, így nem tulajdonít nekik jelentőséget. Bizonyára valami lecsúszott alkoholistának nézték, aki belefejelt a hordóba, mert azt hitte bor van benne.
Ebben a pillanatban valami fenséges dolog történik vele, minek hatására hatalmasat szippant a levegőbe.*
~Tojásrántotta!~
*Pillant a Pegazus fogadóra, de talán ez az első alkalom, akikor nem a kocsmák bűzére és a kiszálló bagófüstre kapja fel a fejét. Régen evett már finomat. A Wegtoren-ből tartó hajón még megvásárolt magának egy matrózt, aki így nem szólt, hogy potyautas van a fedélzeten és még néha egy-egy falat kenyeret, csirke húst, kolbászt is hozott neki mikor mi volt éppen a terítéken. De azóta...
Kimért léptekkel halad a fogadó felé, bár alig bírja ki, hogy méltóságát levetve berohanjon a rántottára, mint vaddisznó a kukoricaföldre. Számít arra, hogy a tündér kíváncsisága túl fog mutatni egy átlagos városi emberén és feltétlenül meg akarja oldani Alekai rejtélyét, így utána jöhet. Nem tehet róla, ilyen kis kíváncsi a természetük a szárnyas apróságoknak...*


2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-14 19:49:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Borsovád Magori//

*Kopp-csossz-kopp-csossz, hangzanak el a főtéren az érdekes hangok. Nemsokára láthatóvá válik az a személy is, aki kiadja őket. Ősz hajú, szakállas öregember, aki köpenyébe burkolózva, bot segítségével jár-kel nap, mint nap. A tömeg ugyan félreáll, utat engednek neki, de nem akad egy vállalkozó kedvű ifjú sem, aki felajánlaná segítségét.*
- Hogy a barna medve oktatna benneteket a jó modorra...*Hangzik el a rövid és halk szitok a szájából. Látszik, hogy nincs épp jó kedvében s a fiatalabbak "pofátlansága" csak tetézi ezt.
Ekkor akad meg a tekintete a jóvágású, kissé nagydarab, nomádnak kinéző alakon. Valahogy a közelébe férkőzik, majd amikor hallótávolságba ér, rászól.*
- Fiatalember! Elkísérne kérem a házamig? Tudja öreg vagyok én már és nem ártana valaki, aki segít hazajutnom és megvéd az esetleges veszélyektől.

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.14 19:55:53


2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-14 19:36:34
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//

*Tart még a teljes döbbenet, először a "vallomás" hatására, később pedig már a nyilvánvaló gyanúsítás miatt. Ha egészen őszinte akarna lenni, nem szabadna meglepődnie Ellira szavain, azon az éleslátáson, ahogy rávilágít, hogyan lett volna mégis alkalma. Lám, jobban kiismerték, mint hitte volna.*
-Igen, ha meg akartam volna ölni, meg tudtam volna tenni. A hangsúly azon van, hogy nem akartam. Érted képes lettem volna rá, de a döntésed feleslegessé tette. Még ha mészárosnak is hiszel, nem vagyok olyan, aki hobbiból gyilkol.
*Minden szavát a fenntartott szemkontaktus igazolja, ahogy saját pillantását mélyen a nő tekintetébe fúrja. Tudott volna végezni a vőlegénnyel, de miután megszűnt potenciális rivális lenni, felesleges lett volna, egyenesen ostobaság, hiszen azzal végképp tönkretette volna azt a törékeny kis kapcsot, ami közte és Ellira között bontakozott ki.
A mosoly fájdalmasan bájos, olyannyira elbűvölő, hogy még a szíve is belesajdul. Hogy képes valaki ennyire édes ajakgörbületre közvetlenül az után, hogy lényegében megvádolja gyilkossággal? A női nem valóságos rejtély előtte, akárcsak saját viselkedése, ha Ellira közelében van. Sebzett önérzete némán nyaldossa a sebeit, nem lángol fel a harag, nem akar visszatámadni, mint egy jól idomított kutya, aki fejét lesunyva tűri, hogy ok nélkül szidják össze.
Szemöldökei egy pillanatra összeszaladnak, de arca hamar simul is ki. Nem tervez végleges búcsút? Akkor ez azt jelenti...? Légzése egy fokkal szaporább ütemre vált, ahogy az egyértelműnek tűnő lehetőség immár teljes pompájában bukkan fel elméjében. Vajon akkor tényleg azért jött, hogy velük maradjon? Badarság remélni vagy már megengedheti magának? Annyi kérdés és bizonytalanság, ajkai mégis szorosan összezárva maradnak, nem szól, nem kérdez, csak élesen figyeli az elforduló arcot. Vajon mire gondolhat? A mélység minden átkozott istenére, annyira szép...*
-Kerestem, de téged senki sem pótolhat.
*Eszében sincs eltávolodni vagy bármit tenni, ami megrémisztheti a közelebb lépő nőt. Ha az előbb kutyának érezte magát, most inkább tűnik úgy, mintha valami veszedelmes ragadozó lenne, aki bár nem akar ártani, a vele szemben álló mégsem igazán hiszi el, így minden rezdülésére, minden mozdulatára különös gondot kell fordítania.*
-A fogadó nem a legbiztonságosabb hely, sok itt a söpredék, én fel tudok ajánlani egy üres szobát.
*Szíve szerint világgá ordítaná, hogy az minden vágya, hogy Ellira újra hozzá tartozzon, hogy újra ott legyen a nap minden percében mellette, mellettük, de mégsem hagyja, hogy ez a vágy megnyilvánuljon, még a végén elriasztaná vele a nőt. Óvatos felajánlás ez, maga sem tudja, miért tart még mindig a visszautasítástól, hiszen annyira egyértelműnek tűnik a helyzet. Keze óvatosan mozdul, ujjbegyei épp csak végigsimítanak a nő kézfején.*


2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-14 19:02:39
 ÚJ
>Borsovád Magori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Borsovád barátunk a főtéren sétál. A meleg nap sugarai nyaldossák arcát. Prémsapkájában egyre melegebb van. Fejéről le is veszi, így szabadon hagyja fejét. Feje búbján már minden haj eltűnt, így csak oldal szegélyezi a hosszú haj, amit le is akar vágni. Arthenior tele van zsúfolva emberekkel. Nomádunk nem tudja, hogy az emberek miként tartják fent ezt a várost. Sok minden fogalmazódik meg a fejében. Kik itt az uralkodók? Miből épülhet fel a gazdaság. Hol tartanak állatokat? Milyen adók lehetnek? Bizony rengeteg kérdést tesz fel magában főhősünk. Vajon talál rá választ? Az emberek el vannak foglalva a napi teendőjükkel. A gyerekek vidáman játszanak a víz körül. Az őrök, mint fa cölöp, állnak egy helyben. Az út pora meglátszik a csizmán, így kalandorunk lemossa a szökőkútnál lábbeliét. Lova az istállóban pihen. Íja az oldalán van tegezében. Mellette a sok nyílvessző, fekete tollazattal sorakoznak kilövésre várva. Közelharci fegyvere a fokos, szintén övén lóg. Úgy forgatja akár a szél a malomkereket. Akit eltalál, az megőrli vele rendesen. Acél alkarvédőjében egy tőr helyezkedik el. Szalonnát és állatok inas végtagjaihoz nagy hasznát veszi. Nem régen cserélte le a pajzsát erre az eszközre, mert csak akadályozta a szabad mozgásban. Kék szemeivel végig méri a körülötte folyó történéseket. Keresztben tartja karjait és egyenesen áll.*


2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-13 23:14:22
 ÚJ
>Thraag Kal'dra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Lynna Embrys//

*Thraag néhány perce lépte csak át a városkaput az őrök jóváhagyó biccentése után. És egy megszokott lépéssel vette is az irányt a kút felé, afféle reflexből. Bár talán egy éve is, hogy nem járt Artheniorban, de azt nem felejtette el, hogy mindig a kút körül kell kezdenie az érdeklődést, s aztán a Pegazus a következő lépés. Általában ez a bevett recept, ha meg akarja találni azt amit, vagy akit keres. A víznyerőhelytől néhány méter távolságra megáll s jól megnézi magának az őgyelgőket. Figyelmesen végigpásztázza szigorú tekintetével a jelenlévőket, ám egyszer egy apró vörösbe öltözött lényen megakad a vizslató szempár.*
~A Nagy Fújtatók tüzeire... Vagy tíz esztendeje, hogy utoljára tündérrel volt dolgom..~
*Nagyon megörül, hogy e jólelkű aprónép-furcsa, hogy ezt a kifejezést, pont egy törpe gondolja, de szó, ami szó, nem ők a legkisebb szerzetek a világon-egy képviselőjével sodorta össze a szerencse. Ezek a kis lények általában olyan naivak és segítőkészek, hogy bármihez aszisztálnak.
Halkan a lány mögé lép, s vár egy ideig, hogy az megpillanthassa őt a víz tükrében. Majd meg is szólítja, még mielőtt megrettenne az apróság.*
- Wylnurana mosolyogjon rád, Keth lánya!
*Köszönti súlyos, mély hangján a tündért, de nem is habozik tovább, egyből neki szegezi a kérdéseit.*
-Avalurydda neve ismerős füleidnek?
*Kérdően vonja fen dús, holló fekete szemöldökét, a kérdés befejeztével. Erős hangja, lányan kérdez, nem szándékozik megrémíteni a kis hölgyet.*

A hozzászólás írója (Thraag Kal'dra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.13 23:17:14


2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-13 19:33:39
 ÚJ
>Lynna Embrys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Thraag Kal'dra//

*Egy apró, vörös árny suhan el gyorsan, és szinte észrevétlenül az őrök mellett. Az a vörös árny pedig nem más, mint hősnőnk, Lynna. Hosszú utat tett meg, mióta elindult hazájából, de végre elérkezett úti céljához. Sokat hallott már erről a városról, és nagyon érdekelte már, hogy valóban olyan-e mint amilyennek mondták neki. Megáll egy pár percre a tér közepén, szemét a házakon és a tömegen legelteti, teljesen elbűvöli a látvány, és nagyon tetszik neki. Mennyi ember! Még sosem látott ennyi embert egy helyen, de nagyon tetszik neki. Arcára egy hatalmas mosoly ül ki, majd egy nagyot sóhajtva a kúthoz lép. Lép? Szalad, hogy aztán megnézze magát a víz tükrében. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. De hát szinte még az, nem is várhatunk tőle többet, és valószínűleg nem is fog változni.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.14 09:17:11, a következő indokkal:
Helyesírás.



2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-13 15:19:24
 ÚJ
>Merdin Maulin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Apró szekér ér az Artheniori főtérre. A tetején kissé szakadt ruhás férfi, bagót rágcsálva bámul körül, közben szájában fel-alá jár a nedves bagó. Végül megállítja a járművet majd körülbámul és hátraszól.*
- Megjöttünk, naccságos úr! Osztán remélem elégedett, he?
*A szekér hátuljáról halk ásítás hallatszik majd egy fehér hajú alak ül fel és néz körbe hunyorogva.*
- Remek. Köszönöm. Mennyiben is egyeztünk meg?
*A toprongyos alak vigyorogva csóválja meg a fejét.*
- Hagyja, azt az úrfi! Úgy is a nagybátyámhoz, gyüttem! Dógom van nála, tudja he?
*Merdin felvont szemöldökkel figyeli az alakot és közben agyában egy gondolat ötlik fel.*
~ Vajon tényleg ilyen ostoba vagy csak játssza?~
*Végül bólint egyet és elindul a szegénynegyed felé.*


2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-12 20:06:46
 ÚJ
>Kaff Habukk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Már messziről látható hatalmas termete miatt... Szinte érezni vélhet egy apró rezzenést, aki látja, mikor leérkezik egyik-másik lába két lépés között. Ahogy egyre és egyre közelebb ér, szépen lassan mérete is növekszik az Arthenior bejáratánál lévő városőrök szemében. Eleinte akkorának láthatják, mint egy törpét, majd lassanként eléri az embernagyságot, és azon is túlnő. Mikorra pedig az őrökhöz ér, már a szó egyértelmű értelmében magasodik föléjük. Persze láttak már óriást, így viszonylag nyugodtan reagálnak az eseményre, bár a következő dolog viszonylag meglepi őket. A monstrum belenyúl a puttonyába, majd egy farkastetemet vesz ki belőle, és odadobja a lábuk elé.*
- Kaff hoz ajándék. Kaff jó vadász *a tetem alig néhány naposnak látszik, szinte még nem is indult oszlásnak, és gyomorforgató szagát is el tudná nyomni egy kellően erős szélroham* Kaff ajándéka katonának. Hús. Fogyasztani egészséggel *erre a mondatára nagyon büszke, hiszen ez mutatja, hogy dehogy buta, mi több, még kulturált is, hogy ilyen kifejezéseket ismer. Ezután továbbsétál, és mivel az őrök nem próbálják tartóztatni, így minden gond nélkül bejut a városba. Azon belül is a főtérre, ahol rögtön meg is pillantja a szökőkutat, így oda is sétál. Furcsállja, hogy senki nem iszik a vízből, de annyira azért nem zavarja, hogy ő maga ne nyújtsa be méretes mancsait, merítsen velük, majd kortyolja be. Ezután nagy sóhajtással adja a világ tudtára, hogy máris sokkal jobban érzi magát, és jelenleg valami erősebb italra vágyik, mint a víz. Persze tudja ő, hogy a víz erős ital, vágtak már hozzá vizeskancsót, és fájt is neki. Igen, a víz erős, főleg ha kancsóban van.
Ennek ellenére ő mégis jobban szereti az olyan italokat, mint a sör. Na igen, a sör az már valami! Söröskancsót még sosem vágtak a fejéhez, ennek több oka is lehet, például hogy a sört inkább korsókban adják, illetve hogy a sört jobban sajnálták, mint a vizet. Azt minek? Az folyik minden folyóban!*
- De jó vo'na egy sörfolyó... *gondolkodik hangosan, miközben elindul egy irányba, amerre egy épületet lát, amiről cégér lóg. Remélhetőleg nem megint egy szabóhoz nyit be... a cégér jelentsen kocsmát!* Kaff meginná összes sör. Ott élne. És mindig inná. Ha meg épp nem, akkor enne, meg aludna. Enné, amit vadászott. Mert Kaff jó vadász.


2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-12 12:55:41
 ÚJ
>Lombjáró Badumir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Beesteledik, mire a városba ér. Badumir fáradtan huppan le egy padra, majd pedig mély levegőt vesz. Az esti, kicsit csípős szél lágyan marja a torkát. ~Ma este már nem térhetek vissza. Pár napot itt kell töltenem.~ Gondolatai lassan érnek el tudatáig. Itt kell töltenie az éjszakát, nem pedig hőn szeretet erdejében. A város kellemetlen és sötét, hideg utcái számára nem adnak vigaszt. Az étel erre drága, az ital keserű és a nők nem szerelmesen csókolnak. Sóhajtva a kapukra néz, amiken nem rég állított be. Mégis olyan késő lenne? Nem indulhatna mégis vissza? Lehunyja szemeit, majd fáradtan rázza meg a fejét. ~Nem nem Badumir, ezt most ne.~ Csitítja magát finoman. Mindig eljátssza a hisztis gyereket, ha itt kell maradnia Artheniorban. Elhiteti magával, hogy talán nem is olyan fontos a falakon belül eltölteni az elkövetkezendő napokat, azonban mégsem indulhat el az éjszakába. Vigyáznia kell, kint bármi várhat rá a farkasoktól kezdve egészen gyilkosokig. Csak Arthenior adhat neki menedéket éjszakára... bár miféle menedék is ez. A szegénynegyed tele zseb- és torokmetszőkkel, az utcán csak az arannyal törődő katonák strázsálnak, a fogadókban pedig bármikor verekedést indíthat egy részeg, aki hirtelen a sok pálinka hatására elhitte magáról hogy az egész város az övé. ~Nem jó ez így.~Jegyzi le magában a gondolatot, majd feltápászkodik. Kinyújtóztatja hátát, majd ellenőrzi a zsebeit. Még van pár aranya, talán elég lesz a fogadóban egy kis vacsorára. A szoba miatt nem kell aggódnia, jó lesz neki a holdudvarban vagy az istállóban is.*


2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-04-12 11:56:48
 ÚJ
>Shafd Drumer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*A nap már vidáman süt az égen, mikor Shafd Drumer, az ork kardforgató belép Arthenior kapuján. Szemében máris a kíváncsiság szikrája gyullad fel, arcán mégis lefitymáló kifejezés ül. Nagyot szippant a levegőbe, arcát az ég felé tartva majd mély morgó hangot kiadva magából kifújja az oxigént.*
~ Hát ez lenne az a város, melyről a matrózok beszélnek. Remélem fajomból is találok, nem csak nyomorult tündéreket és elfeket.~
*Azzal poroszkálva elindul körülnézni a városba. Elsőre semmi különöset nem vesz észre, ehhez persze hozzájátszik az is, hogy sokszor csak a maga előtt lévő földet nézi. Majd hirtelen felnéz a házak felé és lapos nyelvével végigszántja kiszáradt ajkait.*
~ Nem ártana valami nedű...lehetőleg több a víznél.~
*Azzal rövid tájékozódás után elindul a Pegazus fogadó felé.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7228-7247