Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-24 21:37:29
Üzenet elküldve: 2013-01-24 21:37:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hat év? Ennyi volt csupán, mégis úgy tűnik, mintha ezer ítélet, s egy teljes élet szállt volna tova. Hat éve nem látta húgait, kik akkor szinte gyermekek voltak csupán. Belegondolva azonban, nevezhette-e őket kölyöknek bármikor is? Sosem volt gyerekszobájuk, ahogy neki sem. Az élet árnyas oldalán nőttek fel és ott is fognak elpusztulni. Csakúgy, mint szerénytelen személye.
Léptei meg-megcsikordulnak az enyhén jeges kövezeten. Lélegzete fakó fehér párapamacsokban szökik az ég felé, egyenletesen, szinte már-már túlságosan is. Tekintete komoran pásztázza az elmúlt években mit sem változó utcákat. Küllemre tán csinosodtak kicsit, de számít-e az almának, ha fényesítik, mikor belülről rohad?
Ajkai fanyar mosolyra húzódnak, ahogy a szökőkútra tekint. Van, ami sosem változik. Szinte érzi érzékeny orrában a poshadt víz illatát, s a benne úszkáló apró aranypénzekből kioldódó fém mérgező ízét. Babonás halandók, mily sok van belőletek! Nem baj hát, ha elveszek néha egyet... egyet.
Léptei egyenesen a szegénynegyed felé irányítják. Ott született egykor, réges-régen. Mocsokban és szenvedésben, mit örökké magával hurcolt. Ama sötét szenny, rengeteg vér, halál és éhezés nyomot mart lelkének szétszakadozott darabjaiba, elfeketítve az egészet örök időkre. Nem vár régi szép emlékeket a múlt e találkozótól való fellángolásától. Sokkal inkább szemléli mindezt kívülállóként, objektíven. Abban az időben más volt. Kicsi, csenevész, gyenge. Esendő. Mártír. Az élet kiköpött kis vakarcsa, akit anyja is olyannyira megvetett. Az ő semmirekellő, satnya kis szülőanyja, ki mélységinek oly kevéssé honorálható. Nem, hogyan is érdemelhetné meg fajtája kitüntető kegyeit? Vére oly híg, mint a Mathilda főzelékei egykor a sarki kocsmában. Tán pont annyira mérgező is? Nem kóstolta még, ám egyszer mindennek eljön az ideje. Neki például pont ezen vészterhes, ködös éjszakán.
Aranysárga szemei összeszűkülnek, ahogy belép a sikátorok sötétjébe. Függőleges pupillái kitágulnak, szédítő sebességgel alkalmazkodva a fekete fátyolhoz. Nincs halandó, kit ne látna most, nincs részlet, mi elkerüli pengeként előre hatoló figyelmét.
Milyen érdekes.
Oly sok minden változott hat év alatt. És valahol semmi sem.*
- Anyám... jövök.
*Ajkaira olyan mosolyt tép e két szó, mik a téboly mételyként terjedő mérgére hajaznak. Hogyan is várhatnánk tőle mást azonban? Daelmorth. Veleszületett mágiáját a gyűlöletnek adta át, az emészti fel, s táplálja az idők végezetéig. Mert így rendeltetett.*
Léptei meg-megcsikordulnak az enyhén jeges kövezeten. Lélegzete fakó fehér párapamacsokban szökik az ég felé, egyenletesen, szinte már-már túlságosan is. Tekintete komoran pásztázza az elmúlt években mit sem változó utcákat. Küllemre tán csinosodtak kicsit, de számít-e az almának, ha fényesítik, mikor belülről rohad?
Ajkai fanyar mosolyra húzódnak, ahogy a szökőkútra tekint. Van, ami sosem változik. Szinte érzi érzékeny orrában a poshadt víz illatát, s a benne úszkáló apró aranypénzekből kioldódó fém mérgező ízét. Babonás halandók, mily sok van belőletek! Nem baj hát, ha elveszek néha egyet... egyet.
Léptei egyenesen a szegénynegyed felé irányítják. Ott született egykor, réges-régen. Mocsokban és szenvedésben, mit örökké magával hurcolt. Ama sötét szenny, rengeteg vér, halál és éhezés nyomot mart lelkének szétszakadozott darabjaiba, elfeketítve az egészet örök időkre. Nem vár régi szép emlékeket a múlt e találkozótól való fellángolásától. Sokkal inkább szemléli mindezt kívülállóként, objektíven. Abban az időben más volt. Kicsi, csenevész, gyenge. Esendő. Mártír. Az élet kiköpött kis vakarcsa, akit anyja is olyannyira megvetett. Az ő semmirekellő, satnya kis szülőanyja, ki mélységinek oly kevéssé honorálható. Nem, hogyan is érdemelhetné meg fajtája kitüntető kegyeit? Vére oly híg, mint a Mathilda főzelékei egykor a sarki kocsmában. Tán pont annyira mérgező is? Nem kóstolta még, ám egyszer mindennek eljön az ideje. Neki például pont ezen vészterhes, ködös éjszakán.
Aranysárga szemei összeszűkülnek, ahogy belép a sikátorok sötétjébe. Függőleges pupillái kitágulnak, szédítő sebességgel alkalmazkodva a fekete fátyolhoz. Nincs halandó, kit ne látna most, nincs részlet, mi elkerüli pengeként előre hatoló figyelmét.
Milyen érdekes.
Oly sok minden változott hat év alatt. És valahol semmi sem.*
- Anyám... jövök.
*Ajkaira olyan mosolyt tép e két szó, mik a téboly mételyként terjedő mérgére hajaznak. Hogyan is várhatnánk tőle mást azonban? Daelmorth. Veleszületett mágiáját a gyűlöletnek adta át, az emészti fel, s táplálja az idők végezetéig. Mert így rendeltetett.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:53:26
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az érkezés //
* Meg sem várva a szerencséjét eltékozló válaszát – mert mit érne egy neves família pártfogása, még ha itt csak törekvő vagyonosok is – karol bátyjába és emeli formás, de takart lábacskáját, hogy az utca kövezetét tapodva vele induljon el a patinás épület irányába. Ezt nem érdemelte meg. A félős kislány most nagyokat pillogna az erős és védő bátyra, az érett nő azonban nem engedheti meg magának ama luxust, hogy a kiszolgáltatottság e kényes helyzetében fellibbentse a dermedt függönydarabot, így csak tipeg mellette, mit sem törődve a talán sértődött kellemetlenkedővel, hiszen ő az, akit durván arcon csaptak a gunyoros szavakkal. William mindig is tudta, mikor kell megtörni a zavaró csendet, s most sem ágáll elszalasztani a lehetőséget. Egy fokkal enyhülnek a rideg arcvonások – azt hitte, az út során felöltött enyhébb és barátságosabb mimikát itt is tudja majd tartani, de lám, egy töredéknyi perc, hogy visszavarázsolja a viaszmaszkot -, sőt, mintha..*
- Ehh, férfiak!
* Ez bizony egy a ritkán hallatott kacajai közül.*
- Ti, férfiak még ilyenkor sem tudtok másra gondolni, mint a hasatokra!
* Nemhogy egy puha ágyra, vagy mi több, egy hatalmas kádra, tele forró vízzel, olajokkal és rózsaszirmokkal, mert ezek nélkül nem is lehet igazán kikapcsolódni és elnyúlni a fárasztó nap után. Pár gyertya a szobába, egy jó könyv és egy kupa vörösbor csodákra képes, annyit biztos! És ezt nem csak azért vallja, mert a lángok megszállottja, sokkal inkább mert élvezi a kényelmet és azt a mennyei lótuszillatot, ami pórusaiból árad egy-egy ilyen átélvezkedett ejtőzés után. *
- De hogy őszinte legyek, én sem vetném meg a finom falatokat..
* Egy tányér ropogós csirke gazdagon fűszerezett krumplival, paradicsommal és uborkával.. Megéhezett a hintóban, annyi biztos! Nem csak a komfort hiánya miatt volt kellemetlen a hosszú utazásuk, feneküket elülték, tagjaik elgémberedtek és a magukkal hozott élelem sem fogható ahhoz a koszthoz, mint amit a mesteri szakácsuktól megszoktak. Az után megnyalták mind a tíz ujjukat – szinte, mert ugye ez a viselkedés nem illik a hercegi körökben -, a száraz hús azonban csupán étvágyukat csillapította, vágyaikat nem. *
- Tudom!
* Biccent nyugtázva bátyja bíztató szavait. Erősebben fogja fogni a gyeplőt, nyitottabb lesz és jobb, mint odaát volt. Nem mutatja meg azt a gyenge és törékeny, esendő énét, akit tervezett maga mögött hagyni, de akitől a szabadulás egész egyszerűen lehetetlen. A vérében van, úgy él benne, mint Celornban Abyss, csak nem alteregóként búvik meg az alabástrom bőr alatt, nem súgja fülébe a mérgező cseppeket, hanem élteti az időt és csúfosan pörgeti meg nap mint nap az emlékezet rajta kacagó kerekét. De a próba neki is jár és meg fogja ragadni a lehetőséget.*
- Azt hiszem, itt is vagyunk.
* Sandít fel az előttük gombamód kinőtt - vagy csak túl sokat gondolkozott közben - épületre, aminek cégére félreérthetetlenül hirdeti: igen, a fogadóval van dolga az embernek.*
* Meg sem várva a szerencséjét eltékozló válaszát – mert mit érne egy neves família pártfogása, még ha itt csak törekvő vagyonosok is – karol bátyjába és emeli formás, de takart lábacskáját, hogy az utca kövezetét tapodva vele induljon el a patinás épület irányába. Ezt nem érdemelte meg. A félős kislány most nagyokat pillogna az erős és védő bátyra, az érett nő azonban nem engedheti meg magának ama luxust, hogy a kiszolgáltatottság e kényes helyzetében fellibbentse a dermedt függönydarabot, így csak tipeg mellette, mit sem törődve a talán sértődött kellemetlenkedővel, hiszen ő az, akit durván arcon csaptak a gunyoros szavakkal. William mindig is tudta, mikor kell megtörni a zavaró csendet, s most sem ágáll elszalasztani a lehetőséget. Egy fokkal enyhülnek a rideg arcvonások – azt hitte, az út során felöltött enyhébb és barátságosabb mimikát itt is tudja majd tartani, de lám, egy töredéknyi perc, hogy visszavarázsolja a viaszmaszkot -, sőt, mintha..*
- Ehh, férfiak!
* Ez bizony egy a ritkán hallatott kacajai közül.*
- Ti, férfiak még ilyenkor sem tudtok másra gondolni, mint a hasatokra!
* Nemhogy egy puha ágyra, vagy mi több, egy hatalmas kádra, tele forró vízzel, olajokkal és rózsaszirmokkal, mert ezek nélkül nem is lehet igazán kikapcsolódni és elnyúlni a fárasztó nap után. Pár gyertya a szobába, egy jó könyv és egy kupa vörösbor csodákra képes, annyit biztos! És ezt nem csak azért vallja, mert a lángok megszállottja, sokkal inkább mert élvezi a kényelmet és azt a mennyei lótuszillatot, ami pórusaiból árad egy-egy ilyen átélvezkedett ejtőzés után. *
- De hogy őszinte legyek, én sem vetném meg a finom falatokat..
* Egy tányér ropogós csirke gazdagon fűszerezett krumplival, paradicsommal és uborkával.. Megéhezett a hintóban, annyi biztos! Nem csak a komfort hiánya miatt volt kellemetlen a hosszú utazásuk, feneküket elülték, tagjaik elgémberedtek és a magukkal hozott élelem sem fogható ahhoz a koszthoz, mint amit a mesteri szakácsuktól megszoktak. Az után megnyalták mind a tíz ujjukat – szinte, mert ugye ez a viselkedés nem illik a hercegi körökben -, a száraz hús azonban csupán étvágyukat csillapította, vágyaikat nem. *
- Tudom!
* Biccent nyugtázva bátyja bíztató szavait. Erősebben fogja fogni a gyeplőt, nyitottabb lesz és jobb, mint odaát volt. Nem mutatja meg azt a gyenge és törékeny, esendő énét, akit tervezett maga mögött hagyni, de akitől a szabadulás egész egyszerűen lehetetlen. A vérében van, úgy él benne, mint Celornban Abyss, csak nem alteregóként búvik meg az alabástrom bőr alatt, nem súgja fülébe a mérgező cseppeket, hanem élteti az időt és csúfosan pörgeti meg nap mint nap az emlékezet rajta kacagó kerekét. De a próba neki is jár és meg fogja ragadni a lehetőséget.*
- Azt hiszem, itt is vagyunk.
* Sandít fel az előttük gombamód kinőtt - vagy csak túl sokat gondolkozott közben - épületre, aminek cégére félreérthetetlenül hirdeti: igen, a fogadóval van dolga az embernek.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:27:52
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:27:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az érkezés //
*Torkára forrt a mondanivaló, megnyugvásnak nem betudható, a hallgatást beleegyezésnek veszi. Gyermeki ígéretnek az aggodalomfaktorok csökkentésére, ami olyan bomlékony, mint a százszorszépekből font gyűrű, hiszen kimondatlan. A kimondatlan, pedig egészen másként fogalmazódik meg mindkét személyben, a legnagyobb félreértések porondmestere.
Szavait valóban komolyan gondolta, tapasztalat beszél belőle. Tinyf sértetlenül tért vissza, épségben és az ő gyerekkora messze nem volt anyai simításokkal kikövezve... Az idő múlásával lassan visszalágyulnak vonásai nyugodt állapotukba, a tüdejéből távozó úti levegő helyét felváltja az artheniori éjszaka illata és hozzáállása a pillanat töredékére igazi páli fordulatot vett. Elégedettséggel tölti el a helyes válasz elhangzása húgától, mást nem is várhatna feleletül. A múltbéli leragadtságukat korrigálniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a jelen jellemformáló eseményeiről, amelyek közül az egyik épp most sodródott kettősük elé. Mintegy szélben eleresztett üdvözlőkártya. A megnevezett nem más, mint Lewi. Ő az átvevő szerepét öltötte magára és megmásíthatatlanul alakítja a képlékeny történéseket.
Diktál, az idők Ura, pedig jegyzetel, miközben karját felajánlja testvérének, újból s fordítja párosukat oldalirányba, a fogadó felé.*
- A poggyászokat, majd utánunk hozzák.
*Teszi meg az első lépéseket, nemes egyszerűséggel ignorálva látszatra az ifjabb Armenitest leszólító kétes alakot, holott nagyon is figyel rá. Szeme sarkából vet rá szúrós pillantást, a többi már a velük jött milíciákon múlik, gondoskodni fognak a két nemes kényelméről a kellemetlenkedő alakok félresöprésével - nemkívánatos pormacskát nem hagynak a vállon megülni...*
- Hm, remélem jól készítik el a szarvast. Farkaséhes vagyok.
*Vallja be megjátszott fáradtsággal sóhajtva, fejcsóválás közepette. A világos szőke tincsek belerakoncátlankodnak arcába, amit egyszerű mozdulattal hoz helyre baljával. Nem ereszti vissza helyére, a jobb alkarján pihenő, apró, női kacsóra helyezi, nyugtatólag simítja meg mondandója erejéig.*
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Megérzés.
*Mosolyog. Komolyan gondolta az elhangzottakat, gondoskodik róla, hogy valóban eként történjenek a dolgok és jövőjük békés legyen. Erre még képes, elcsitítani a háborgókat, elhajtani a szürke fellegeket és megmenti a toronyba zárt hercegkisasszonyokat az unalomtól s bútól...*
*Torkára forrt a mondanivaló, megnyugvásnak nem betudható, a hallgatást beleegyezésnek veszi. Gyermeki ígéretnek az aggodalomfaktorok csökkentésére, ami olyan bomlékony, mint a százszorszépekből font gyűrű, hiszen kimondatlan. A kimondatlan, pedig egészen másként fogalmazódik meg mindkét személyben, a legnagyobb félreértések porondmestere.
Szavait valóban komolyan gondolta, tapasztalat beszél belőle. Tinyf sértetlenül tért vissza, épségben és az ő gyerekkora messze nem volt anyai simításokkal kikövezve... Az idő múlásával lassan visszalágyulnak vonásai nyugodt állapotukba, a tüdejéből távozó úti levegő helyét felváltja az artheniori éjszaka illata és hozzáállása a pillanat töredékére igazi páli fordulatot vett. Elégedettséggel tölti el a helyes válasz elhangzása húgától, mást nem is várhatna feleletül. A múltbéli leragadtságukat korrigálniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a jelen jellemformáló eseményeiről, amelyek közül az egyik épp most sodródott kettősük elé. Mintegy szélben eleresztett üdvözlőkártya. A megnevezett nem más, mint Lewi. Ő az átvevő szerepét öltötte magára és megmásíthatatlanul alakítja a képlékeny történéseket.
Diktál, az idők Ura, pedig jegyzetel, miközben karját felajánlja testvérének, újból s fordítja párosukat oldalirányba, a fogadó felé.*
- A poggyászokat, majd utánunk hozzák.
*Teszi meg az első lépéseket, nemes egyszerűséggel ignorálva látszatra az ifjabb Armenitest leszólító kétes alakot, holott nagyon is figyel rá. Szeme sarkából vet rá szúrós pillantást, a többi már a velük jött milíciákon múlik, gondoskodni fognak a két nemes kényelméről a kellemetlenkedő alakok félresöprésével - nemkívánatos pormacskát nem hagynak a vállon megülni...*
- Hm, remélem jól készítik el a szarvast. Farkaséhes vagyok.
*Vallja be megjátszott fáradtsággal sóhajtva, fejcsóválás közepette. A világos szőke tincsek belerakoncátlankodnak arcába, amit egyszerű mozdulattal hoz helyre baljával. Nem ereszti vissza helyére, a jobb alkarján pihenő, apró, női kacsóra helyezi, nyugtatólag simítja meg mondandója erejéig.*
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Megérzés.
*Mosolyog. Komolyan gondolta az elhangzottakat, gondoskodik róla, hogy valóban eként történjenek a dolgok és jövőjük békés legyen. Erre még képes, elcsitítani a háborgókat, elhajtani a szürke fellegeket és megmenti a toronyba zárt hercegkisasszonyokat az unalomtól s bútól...*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:35:30
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:35:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Relertar Chalit//
*Figyeli a törpét ahogy kifelé sétál, majd egy pillanatnyi habozás után követi. Ő sem tudja, miért habozott. "Talán félek, amiért olyan régen nem harcoltam? Ugyan, az ilyesmit biztos nem lehet elfelejteni." Mikör kiérnek, kicsit hunyorognia kell, ahogy a kora délelőtti nap a szemébe süt. Elég régen nem járt már a szabad ég alatt. "Egy nap... Nem olyan sok, mégis elszoktam a környezettől"
Figyeli a törpét, amint kényelmesen megmossa arcát a szökőkútban, ezután odalépked mellé, és megkérdezi:*
- Merre szándékozunk haladni? Át a szegénynegyeden, vagy esetleg másfele van? Őszintén még nem nagyon ismerem ki itt magamat.
*Figyeli a törpét ahogy kifelé sétál, majd egy pillanatnyi habozás után követi. Ő sem tudja, miért habozott. "Talán félek, amiért olyan régen nem harcoltam? Ugyan, az ilyesmit biztos nem lehet elfelejteni." Mikör kiérnek, kicsit hunyorognia kell, ahogy a kora délelőtti nap a szemébe süt. Elég régen nem járt már a szabad ég alatt. "Egy nap... Nem olyan sok, mégis elszoktam a környezettől"
Figyeli a törpét, amint kényelmesen megmossa arcát a szökőkútban, ezután odalépked mellé, és megkérdezi:*
- Merre szándékozunk haladni? Át a szegénynegyeden, vagy esetleg másfele van? Őszintén még nem nagyon ismerem ki itt magamat.
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:20:26
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az érkezés //
*Mindig, hát persze. Csak ő nem találja sohasem.
A gyermek sérültebb, mint az első ránézésre kiütközik. Hiányoztak azok az alapvető szükségletek növekedése során, amitől egy gyerek igazán gyerek és ami véres jegyét nyomja a létpapírra. Az apa nélküli életet megszenvedi még egy lány is, nem hogy egy hercegpalánta, akit alaposan fel kéne készíteni a majdani ifjúkorra. Fontos döntéseket fog meghozni, földművesek életét irányítja, és ami a legnyomósabb indok: kell valaki, aki kacsóját fogva megtanítja harcolni. Ezt az anyja is tehetné, persze, de a hatás nem ugyan az. Bizony nyápic kisfiú lesz abból, aki anyjára néz fel borjú szemekkel, lesi a mozdulatát mint a csodatevőét ahelyett, hogy a képzelet formálta hős atya nyomdokaiba kívánna lépni. Eme mozzanat kimaradt a fiú életéből, tehát nem, nem olyan biztos, hogy tökéletesen meg tudja majd állni a helyét a világban, még ha erre is törekedett. Jaj, hogy szakad anyai szíve, ha arra gondol, hogy a gonosz báty által említett gaz csábítás áldozatává vált és szó nélkül hagyta szülőjét aggódva, tört szívvel egy másik városba utazni. Még viccnek is rossz! *
- Azon leszek, hogy kihasználjam!
* Elhiheti, jobban teszi, mert ha valaki, hát ő nagyon megszenvedte a haza pletykáit. Az – finomság kedvéért nevezzük őket – idős hölgyek bárkit képesek a szájukra venni, legyen az bűnös, vagy ártatlan, no meg a cselédek, kofák, unatkozó élhetetlenek, megbélyegezve az ártatlan embert. De ugyan már!
Merő ábránd, hogy az új élet kapuját gördülékenyen fogják átlépni. Még csak egy métert sem távolodott el a hintótól, máris egy idegennel hozza össze őket a Sors. A rideg fensőbbséges arcon jégtörő rezdülés villan át, mosoly volt az, csak el kellett kapni, erőltetett, kényszerített, de igenis mosoly. *
- Üdvözlöm..
* Mert a kezdet alapján még kellemes is lehet a társalgás. Egy ismeretlen, aki eléjük jött, fogadva a láthatóan messziről jötteket, hiszen a hintó általában fényesen csillogó oldala a portól koszlik, a lovak megfáradtak, a kíséret éhes, csak a meleg, puha pamlagon doromboló cica, aki még mindig bírja lélekkel. Végigfeküdte az egész utat, hol egyik gazdája, hol a másik ölébe ugrott, fehér mancsaival dagonyázva a kényes anyagokon, dorombolt, ha kellett, ha nem, s rózsaszín nyelvét nyújtogatta, hátha kap tejet. De a bemutatkozás várat magára, inkább elszomorítja és megdöbbenti amúgy is zaklatott lelkét, szívét, amije van még. Kérdőn szalad fel szemöldöke, hogy a kecses ív homlokát ráncba kényszerítse, de mielőtt szavakba önthetné mélységes elkeseredését, amiért így kellett szerény kompániájukat fogadni, Will elébe lép. Az őrző-védő báty.. Mennyire szereti! A szavak mestere s most sem hagyja cserben tudománya, szárnyai alá vont húgát úgy védi meg, ahogy arra talán nem is lenne méltó. Pedig sértve érezhetné magát, hiszen levegőnek nézték, a köszönés csak Lewinnának szólt, ahogy az intézett szavak is. És már megint ő a rossz, a csúf, a gonosz, akit meg kell találni és akinél a korábban emlegetett tiszta lap sosem nyerhet értelmet.*
A hozzászólás írója (Lewinna Armenites) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.23 18:37:26
*Mindig, hát persze. Csak ő nem találja sohasem.
A gyermek sérültebb, mint az első ránézésre kiütközik. Hiányoztak azok az alapvető szükségletek növekedése során, amitől egy gyerek igazán gyerek és ami véres jegyét nyomja a létpapírra. Az apa nélküli életet megszenvedi még egy lány is, nem hogy egy hercegpalánta, akit alaposan fel kéne készíteni a majdani ifjúkorra. Fontos döntéseket fog meghozni, földművesek életét irányítja, és ami a legnyomósabb indok: kell valaki, aki kacsóját fogva megtanítja harcolni. Ezt az anyja is tehetné, persze, de a hatás nem ugyan az. Bizony nyápic kisfiú lesz abból, aki anyjára néz fel borjú szemekkel, lesi a mozdulatát mint a csodatevőét ahelyett, hogy a képzelet formálta hős atya nyomdokaiba kívánna lépni. Eme mozzanat kimaradt a fiú életéből, tehát nem, nem olyan biztos, hogy tökéletesen meg tudja majd állni a helyét a világban, még ha erre is törekedett. Jaj, hogy szakad anyai szíve, ha arra gondol, hogy a gonosz báty által említett gaz csábítás áldozatává vált és szó nélkül hagyta szülőjét aggódva, tört szívvel egy másik városba utazni. Még viccnek is rossz! *
- Azon leszek, hogy kihasználjam!
* Elhiheti, jobban teszi, mert ha valaki, hát ő nagyon megszenvedte a haza pletykáit. Az – finomság kedvéért nevezzük őket – idős hölgyek bárkit képesek a szájukra venni, legyen az bűnös, vagy ártatlan, no meg a cselédek, kofák, unatkozó élhetetlenek, megbélyegezve az ártatlan embert. De ugyan már!
Merő ábránd, hogy az új élet kapuját gördülékenyen fogják átlépni. Még csak egy métert sem távolodott el a hintótól, máris egy idegennel hozza össze őket a Sors. A rideg fensőbbséges arcon jégtörő rezdülés villan át, mosoly volt az, csak el kellett kapni, erőltetett, kényszerített, de igenis mosoly. *
- Üdvözlöm..
* Mert a kezdet alapján még kellemes is lehet a társalgás. Egy ismeretlen, aki eléjük jött, fogadva a láthatóan messziről jötteket, hiszen a hintó általában fényesen csillogó oldala a portól koszlik, a lovak megfáradtak, a kíséret éhes, csak a meleg, puha pamlagon doromboló cica, aki még mindig bírja lélekkel. Végigfeküdte az egész utat, hol egyik gazdája, hol a másik ölébe ugrott, fehér mancsaival dagonyázva a kényes anyagokon, dorombolt, ha kellett, ha nem, s rózsaszín nyelvét nyújtogatta, hátha kap tejet. De a bemutatkozás várat magára, inkább elszomorítja és megdöbbenti amúgy is zaklatott lelkét, szívét, amije van még. Kérdőn szalad fel szemöldöke, hogy a kecses ív homlokát ráncba kényszerítse, de mielőtt szavakba önthetné mélységes elkeseredését, amiért így kellett szerény kompániájukat fogadni, Will elébe lép. Az őrző-védő báty.. Mennyire szereti! A szavak mestere s most sem hagyja cserben tudománya, szárnyai alá vont húgát úgy védi meg, ahogy arra talán nem is lenne méltó. Pedig sértve érezhetné magát, hiszen levegőnek nézték, a köszönés csak Lewinnának szólt, ahogy az intézett szavak is. És már megint ő a rossz, a csúf, a gonosz, akit meg kell találni és akinél a korábban emlegetett tiszta lap sosem nyerhet értelmet.*
A hozzászólás írója (Lewinna Armenites) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.23 18:37:26
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 17:04:00
Üzenet elküldve: 2013-01-23 17:04:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az érkezés //
*Aggályok mérgezik, melyek nem feltétlen egyezőek húgáéval. A név semmitmondósága gyógyírként szerepel listáján, nem kapaszkodik vállaiba ólmos súlyként jelentése, szabadabban mozoghat, talán az átlagos élet kulisszái mögé is belátást nyerhet... A vérségi kötelék, a vele járó, kimondatlan kötelezettségek, amiket önmagának állított fel, egyedül ezek állíthatnak falakat az egyszerűségnek és húzhatják át a fényűzés oldalára. Ez az oka ittlétének, semmi más.*
- Azt állítják mindig van.
*Állítják. Szóhasználata arra utal, hogy nincs vele tisztában mi lehetett volna a másik út, míg hanghordozása egyértelmű válasszal szolgál egy fejben megszülető kérdésre: hisz benne? A kételkedés álcájába bújtatja, cseppnyi reményt ad hozzá színjátékához, hogy leplezze hitetlenségét. A föld kettéhasadhatna, tűz törhetne fel mélyéből, növények és állatok milliói lehelhetnék ki lelküket, a nép elkárhoztathatna. Nagy változást hozna letiport életébe? Aligha. Az újdonság jegyeit viselő tájat is régóta ismertként szemléli, mintha csak egy már hosszú órákon át bámult festményt állítottak volna elé. Új - és mégse.
Testvére arcát fürkészi, ahogy a porcelán babaarcon vékony repedésként fut végig a feszültség. Nem felel vissza, ha elrendezte Lewinna, nincs is mire rákérdezzen, mit hozzátegyen. Feljebb tornázza magát a bársony ülésen, karját leengedi és könykökét hagyja csak a vékony párkányon, amikor az egyetlen gyermek felől érdeklődő szavak felcsendülnek. Arcára biztató melegséggel lopja oda magát a mosoly.*
- Talán, de ha nincs is itt, ne feledd: nem egy magára vigyázni képtelen, pojácát neveltél fel. Meglehet elfeledkezett a levélről vagy út közben elrabolták a szívét.
*Hecceli a dúló lámúr ideájával a túlzottan aggodalmaskodó leánytestvért a közel sem ismeretlen témával, már-már oldalába csípnek gleccserei is, remélve ezzel, ha csak egy pillanatra is, de elűzi a borongós hangulatot, ami rájuktelepedett. Tudja jól, hogy, ha Lewin múlott volna örökké anyuci pici fia maradt volna Zeno, de milyen férfi az, aki anyja szoknyáján csüng...?
Megáll az éji batár, elhalkul a patadobogás, véget ér a végtelennek tűnő út és megkönnyebbülve lép ki, hogy saját lábain állhassék. Egyelőre több pozitívumra nem lel, de a másik látens optimizmusa éppen elég löketnek bizonyosul. Halovány félmosoly gördül szájának sarkába, kezd visszatérni belé az élet, ami eddig csak hálni járt az elhagyatott porhüvellyel.*
- Patyolattiszta lappal indulunk, használjuk ki.
*Hümment látszólagos elégedettséggel és tartja karját, hogy belékaroljon húga. Idegen a város és a benne élők, amin az elébük siető férfi ejt rögvest csúfos csorbát. Rossz pont, ami felborzolja idegeit, amiért rossz szót emelt vérére az ő jelenlétében... Élesen metsző pillantását belefúrja a másikéba, elállva útját húga elől, délceg alakjával jobbá el is takarva egyben a rá nem méltó szemek elől.*
- Üdvözlöm Uram, azt hiszem Ön, pedig épp sétára indult. Az ellenkező irányba. Arra, _messziről_ elkerülve a kisasszonyt.
*Nyomatékosan bök tekintetével szalmahajú háta mögé, hogy arra van kimenője. Határozottan dörren baritonja, enyhe passzív agresszió fénylik lélekpárjában, ami puszta megerősítésként szolgál szavai mellé - parancsnak szánta. Egyes húrokat nem éri meg feszegetni...*
*Aggályok mérgezik, melyek nem feltétlen egyezőek húgáéval. A név semmitmondósága gyógyírként szerepel listáján, nem kapaszkodik vállaiba ólmos súlyként jelentése, szabadabban mozoghat, talán az átlagos élet kulisszái mögé is belátást nyerhet... A vérségi kötelék, a vele járó, kimondatlan kötelezettségek, amiket önmagának állított fel, egyedül ezek állíthatnak falakat az egyszerűségnek és húzhatják át a fényűzés oldalára. Ez az oka ittlétének, semmi más.*
- Azt állítják mindig van.
*Állítják. Szóhasználata arra utal, hogy nincs vele tisztában mi lehetett volna a másik út, míg hanghordozása egyértelmű válasszal szolgál egy fejben megszülető kérdésre: hisz benne? A kételkedés álcájába bújtatja, cseppnyi reményt ad hozzá színjátékához, hogy leplezze hitetlenségét. A föld kettéhasadhatna, tűz törhetne fel mélyéből, növények és állatok milliói lehelhetnék ki lelküket, a nép elkárhoztathatna. Nagy változást hozna letiport életébe? Aligha. Az újdonság jegyeit viselő tájat is régóta ismertként szemléli, mintha csak egy már hosszú órákon át bámult festményt állítottak volna elé. Új - és mégse.
Testvére arcát fürkészi, ahogy a porcelán babaarcon vékony repedésként fut végig a feszültség. Nem felel vissza, ha elrendezte Lewinna, nincs is mire rákérdezzen, mit hozzátegyen. Feljebb tornázza magát a bársony ülésen, karját leengedi és könykökét hagyja csak a vékony párkányon, amikor az egyetlen gyermek felől érdeklődő szavak felcsendülnek. Arcára biztató melegséggel lopja oda magát a mosoly.*
- Talán, de ha nincs is itt, ne feledd: nem egy magára vigyázni képtelen, pojácát neveltél fel. Meglehet elfeledkezett a levélről vagy út közben elrabolták a szívét.
*Hecceli a dúló lámúr ideájával a túlzottan aggodalmaskodó leánytestvért a közel sem ismeretlen témával, már-már oldalába csípnek gleccserei is, remélve ezzel, ha csak egy pillanatra is, de elűzi a borongós hangulatot, ami rájuktelepedett. Tudja jól, hogy, ha Lewin múlott volna örökké anyuci pici fia maradt volna Zeno, de milyen férfi az, aki anyja szoknyáján csüng...?
Megáll az éji batár, elhalkul a patadobogás, véget ér a végtelennek tűnő út és megkönnyebbülve lép ki, hogy saját lábain állhassék. Egyelőre több pozitívumra nem lel, de a másik látens optimizmusa éppen elég löketnek bizonyosul. Halovány félmosoly gördül szájának sarkába, kezd visszatérni belé az élet, ami eddig csak hálni járt az elhagyatott porhüvellyel.*
- Patyolattiszta lappal indulunk, használjuk ki.
*Hümment látszólagos elégedettséggel és tartja karját, hogy belékaroljon húga. Idegen a város és a benne élők, amin az elébük siető férfi ejt rögvest csúfos csorbát. Rossz pont, ami felborzolja idegeit, amiért rossz szót emelt vérére az ő jelenlétében... Élesen metsző pillantását belefúrja a másikéba, elállva útját húga elől, délceg alakjával jobbá el is takarva egyben a rá nem méltó szemek elől.*
- Üdvözlöm Uram, azt hiszem Ön, pedig épp sétára indult. Az ellenkező irányba. Arra, _messziről_ elkerülve a kisasszonyt.
*Nyomatékosan bök tekintetével szalmahajú háta mögé, hogy arra van kimenője. Határozottan dörren baritonja, enyhe passzív agresszió fénylik lélekpárjában, ami puszta megerősítésként szolgál szavai mellé - parancsnak szánta. Egyes húrokat nem éri meg feszegetni...*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 12:47:15
Üzenet elküldve: 2013-01-23 12:47:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Hihetetlen, hogy pár szó mennyit képes változtatni sorsokon. Ahogy anno nagyapja, most a fogadós nyomta rá bélyegét életére néhány elejtett mondatával. Szíve hevesebben ver, ha csak rá gondol.
~Egy vörös szemű vak kislánnyal láttam távozni a kutyás fickót.~
Se több, se kevesebb, mégis pont elég, hogy reménye utolsó fellobbanó szalmaszálába kapaszkodjon.
Viharos léptekkel tör ki a fogadóból, s vág neki a hosszú útnak, pont az ellenkező irányba, melyre az este készült. A hatalmas kapu tövéből egy pillanatra még visszatekint. Magában halk fohászt mormol, elbúcsúzik a várostól, s Mordachtól. Kéri a szellemeket, hogy vigyázzanak helyette rá, képes legyen megküzdeni múltja súlyával, mit az este zúdított rá. Nehéz döntés volt ott hagynia, de meg kellett tennie. Legalábbis ebbe a hiú ábrándba ringatja magát. Vele is tarthatott volna... csak nem akarta veszélybe sodorni a "kiválasztottat". Túl értékesnek tartja ahhoz, hogy felesleges veszélyekbe sodródjon. Igaz, belekeveri ő magát is a bajba, de ha miatta esne bármi baja nem tudna együtt élni a tudattal.
Halk sóhaj hagyja el ajkát, s bársonyos pamacskák fodrozódnak körülötte a hideg levegőben. Picit összébb húzza kabátját, majd rálép az útra, mely neki rendeltetett. Talán ez a sorsa. Magányosan vándorolni, üldözni az elkerülhetetlent, hogy mikor megtalálja önként kelljen lemondania róla. Gyötrő gondolatok árnya kísérik határozott lépteit, melyek egyre messzebb, s messzebb vezetik, mígnem karcsú sziluettje beleveszik a ködbe.*
~Egy vörös szemű vak kislánnyal láttam távozni a kutyás fickót.~
Se több, se kevesebb, mégis pont elég, hogy reménye utolsó fellobbanó szalmaszálába kapaszkodjon.
Viharos léptekkel tör ki a fogadóból, s vág neki a hosszú útnak, pont az ellenkező irányba, melyre az este készült. A hatalmas kapu tövéből egy pillanatra még visszatekint. Magában halk fohászt mormol, elbúcsúzik a várostól, s Mordachtól. Kéri a szellemeket, hogy vigyázzanak helyette rá, képes legyen megküzdeni múltja súlyával, mit az este zúdított rá. Nehéz döntés volt ott hagynia, de meg kellett tennie. Legalábbis ebbe a hiú ábrándba ringatja magát. Vele is tarthatott volna... csak nem akarta veszélybe sodorni a "kiválasztottat". Túl értékesnek tartja ahhoz, hogy felesleges veszélyekbe sodródjon. Igaz, belekeveri ő magát is a bajba, de ha miatta esne bármi baja nem tudna együtt élni a tudattal.
Halk sóhaj hagyja el ajkát, s bársonyos pamacskák fodrozódnak körülötte a hideg levegőben. Picit összébb húzza kabátját, majd rálép az útra, mely neki rendeltetett. Talán ez a sorsa. Magányosan vándorolni, üldözni az elkerülhetetlent, hogy mikor megtalálja önként kelljen lemondania róla. Gyötrő gondolatok árnya kísérik határozott lépteit, melyek egyre messzebb, s messzebb vezetik, mígnem karcsú sziluettje beleveszik a ködbe.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:07:29
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:07:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kraggar Halken//
"Hmmm. Jót fog tenni egy kis gyakorlás. Nem is tudom mikor használtam utoljára a kardom."
*Kissé elmosolyodik, de legkevésbé sem gúnyos, inkább elszánt görbület jelenik meg arcán.*
-Akkor hát...
*Elindul az ajtó fele, ami hangos nyikorgással kísérve kitárul előtte. A főtér szép mint mindig. Arthenior főtere a mai napig el tudja kápráztatni Relertart, pedig nem mai 'gyerek' már. A szökőkútban megmossa kezét, kicsit szakállára is locsol, hogy megszabadíthassa azt a sör szagától és ízétől. Nem azért, mert nem szereti. Erről szó sincs. Csupán fél, hogy még kísértésbe esik és mehet vissza a fogadóba még egy korsóért. Ahogy áthalad(nak) a főtéren, int az éppen aktuális őröknek és tovább tartja az irányt a barakk felé. "A kovácshoz is el kéne már látogatni. Bár a páncélomat semmi pénzért le nem cserélném, de fegyverből elkélne már egy újabb darab. Csoda, hogy nem ette meg eddig a rozsda."
"Hmmm. Jót fog tenni egy kis gyakorlás. Nem is tudom mikor használtam utoljára a kardom."
*Kissé elmosolyodik, de legkevésbé sem gúnyos, inkább elszánt görbület jelenik meg arcán.*
-Akkor hát...
*Elindul az ajtó fele, ami hangos nyikorgással kísérve kitárul előtte. A főtér szép mint mindig. Arthenior főtere a mai napig el tudja kápráztatni Relertart, pedig nem mai 'gyerek' már. A szökőkútban megmossa kezét, kicsit szakállára is locsol, hogy megszabadíthassa azt a sör szagától és ízétől. Nem azért, mert nem szereti. Erről szó sincs. Csupán fél, hogy még kísértésbe esik és mehet vissza a fogadóba még egy korsóért. Ahogy áthalad(nak) a főtéren, int az éppen aktuális őröknek és tovább tartja az irányt a barakk felé. "A kovácshoz is el kéne már látogatni. Bár a páncélomat semmi pénzért le nem cserélném, de fegyverből elkélne már egy újabb darab. Csoda, hogy nem ette meg eddig a rozsda."
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 18:08:50
Üzenet elküldve: 2013-01-22 18:08:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A téren nincs akkora zsúfolt tömeg, mint amire számított. A legtöbb ember csak ténfereg, a gyerekek fogócskáznak, de vannak akiknek sürgős dolguk akad. A szökőkút szélén néhány fiatal lány beszélget és nevetgél, egy padon pedig egy magasröptű vita folyhat két mágusnak tűnő személy között. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a márványoszlopot sem, amiről annyi mese kering.
A lány egy épület felé veszi az irányt, aminek a tábla szerint 'Pegazus fogadó' a neve.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.22 19:13:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A lány egy épület felé veszi az irányt, aminek a tábla szerint 'Pegazus fogadó' a neve.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.22 19:13:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 17:57:25
Üzenet elküldve: 2013-01-22 17:57:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kissé megilletődve lép be a térre, ahol azonnal megragadja a márványoszlop impozáns látványa, a szökőkút vizének csillogása, s azok a furcsa minták a padokon, melyek közül nem is egyet ámulattal vizsgál végig. Végül leül a szökőkút szélére, és gyorsan átgondolja a helyzetét. Megérkezett Artheniorba. Ez jó. Lát szemben egy fogadót, ez is rendben. Viszont a város teljesen ismeretlen, és fogalma sincs, hogy hogyan folytassa a keresést, és ez határozottan rossz. Ujjai mindeközben a kristálytiszta vízzel játszanak, finom érintésük nyomán gyűrűk ezrei jelennek meg a felszínen, s az újra meg újra felspriccelő víz furcsán töri meg ezeket a szabályos karikákat. A kislány végül nagyot sóhajtva feltápászkodik, bár már rettenetesen kimerült. Enyhén elemelkedik a földtől, mivel tapasztalatból tudja, hogy ha nem teszi, az emberek könnyedén arrébb taszigálják. Nem gonoszságból, csak egyszerűen nem veszik észre a parányi tündért maguk között, aki sok esetben még a derekukig sem ér. Félig alva vonszolja magát a fogadó felé, s már minden gondolatát csak egy dolog tölti ki: az alvás.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 16:59:52
Üzenet elküldve: 2013-01-22 16:59:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Sétálnak, sétálnak. Egy kis dombra sem csücsülnek le azonban, merthogy nyílegyenest a Gazdag negyed irányába haladnak. Ami meg ugyebár nem arról híres, hogy sok leülésre alkalmas dombocska lenne ott. Helyette lesz sok beképzeld, néhány kéregető, meg pár fizetett ajtónálló. ~Talán nekem is akad ott munka...~ Gondolja, mikor a lány megosztja vele a menetel okát. A nemesek mindig tudnak fizetni, és rendszeresen féltik a kis habtestüket, tehát egy hozzá hasonló zsoldosak tökéletes munkahely lenne egy ideig.*
-Mert jobb helyen nem tudom...
*Vonja meg a vállát, de ez talán még további magyarázatra szorul.*
-Én magam is munkát keresek.
*Árulja el, no nem mintha ez titok lenne. Talán még az is előfordulhat, hogy a lány ajánlja be... Ki tudja?*
-Gondolom nem vaktába indult el... Melyik családnál szeretne munkát vállalni?
*Kérdezi a nőt. Persze a munka "milyensége" is érdekli, de nem akar túl sok kérdés feltenni egyszerre. Minden bizonnyal a nő nem ajtónálló akar lenni, így hát konkurenciát sem jelent. Közben elérkeznek a Szegény negyedhez, így Engar már jobban figyel, mogorva nézésével pedig igyekszik távol tartani a suhancokat. Aranyosnak néznek ki ezek a kisgyerekek, de minden bizonnyal ők a legveszélyesebbek az erszényre. Előnyük pont az, hogy senki sem számítana rá, milyen kis fürge ujjak van, és hogy milyen észrevétlenül metszik el az erszény zsinórját. No persze saját erszénye miatt nem kellene aggódnia, nincs benne egy garas sem, (jelenleg egy kis fenőkövet tart benne), de a nő erszényére most mindenhol veszély leselkedik, és csapnivaló zsoldos lenne, ha nem tudná megóvni a nőt pár kölyöktől...*
-Mert jobb helyen nem tudom...
*Vonja meg a vállát, de ez talán még további magyarázatra szorul.*
-Én magam is munkát keresek.
*Árulja el, no nem mintha ez titok lenne. Talán még az is előfordulhat, hogy a lány ajánlja be... Ki tudja?*
-Gondolom nem vaktába indult el... Melyik családnál szeretne munkát vállalni?
*Kérdezi a nőt. Persze a munka "milyensége" is érdekli, de nem akar túl sok kérdés feltenni egyszerre. Minden bizonnyal a nő nem ajtónálló akar lenni, így hát konkurenciát sem jelent. Közben elérkeznek a Szegény negyedhez, így Engar már jobban figyel, mogorva nézésével pedig igyekszik távol tartani a suhancokat. Aranyosnak néznek ki ezek a kisgyerekek, de minden bizonnyal ők a legveszélyesebbek az erszényre. Előnyük pont az, hogy senki sem számítana rá, milyen kis fürge ujjak van, és hogy milyen észrevétlenül metszik el az erszény zsinórját. No persze saját erszénye miatt nem kellene aggódnia, nincs benne egy garas sem, (jelenleg egy kis fenőkövet tart benne), de a nő erszényére most mindenhol veszély leselkedik, és csapnivaló zsoldos lenne, ha nem tudná megóvni a nőt pár kölyöktől...*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:44:44
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:44:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"A levegő városa? Igen, persze. Hol van a tiszta levegő? Ugyan olyan, mint másutt." Zsörtölődik Enthum, majd a szökőkúthoz lép és inni kezd. "Minél hamarabb találnom kell egy ivót." Gondolja, majd körbe pillant és előveszi az erszényét. "100 aranypénz... Abból kijön egy kis ital és még egy szoba is." Morfondírozik magában, majd meglátja a 'Pegazus Fogadó' feliratú táblát és elindul felé. "Végre ihatok valami finomat." Gondolja, majd lenyomja a kilincset és belép a fogadó épületébe.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 12:21:09
Üzenet elküldve: 2013-01-22 12:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//A hajtóvadászat//
*Ándeholmnak hirtelen eszébe jut valami.*
- Megvan! Hajtsuk végre Sida tervét, de a következő változtatással; híreszteljük el azt, hogy csak egy nagyon rövid ideig fog itt tartózkodni az a gazdag személy! Így az öreg kénytelen lesz akkora időzíteni a lopást, amikor mi akarjuk!
*Az elf egy pillanatra elgondolkozik.*
- Az elhíresztelésre szerintem pedig a legjobb módszer a titkolózás - ahogyan ezt nevelő apám nemesi udvarában tapasztaltam.
*Kelet felé fordul, a hatalmas, kupolás villák felé.*
- A legmegfelelőbb helyszín pedig a Gazdagnegyed. Valószínűleg az öreg úgyis ott szedi a legtöbb áldozatát, hátha közben megtudhatunk róla még valamit - *Elvigyorodik.* - Sőt! Hátha egyenesen szembetalálkozunk vele!
*Ha a többieknek nincs ellenvetésük, azonnal el is indul a Gazdagnegyed felé.*
*Ándeholmnak hirtelen eszébe jut valami.*
- Megvan! Hajtsuk végre Sida tervét, de a következő változtatással; híreszteljük el azt, hogy csak egy nagyon rövid ideig fog itt tartózkodni az a gazdag személy! Így az öreg kénytelen lesz akkora időzíteni a lopást, amikor mi akarjuk!
*Az elf egy pillanatra elgondolkozik.*
- Az elhíresztelésre szerintem pedig a legjobb módszer a titkolózás - ahogyan ezt nevelő apám nemesi udvarában tapasztaltam.
*Kelet felé fordul, a hatalmas, kupolás villák felé.*
- A legmegfelelőbb helyszín pedig a Gazdagnegyed. Valószínűleg az öreg úgyis ott szedi a legtöbb áldozatát, hátha közben megtudhatunk róla még valamit - *Elvigyorodik.* - Sőt! Hátha egyenesen szembetalálkozunk vele!
*Ha a többieknek nincs ellenvetésük, azonnal el is indul a Gazdagnegyed felé.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-21 15:47:52
Üzenet elküldve: 2013-01-21 15:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A hajtóvadászat//
-Az ötlet nem rossz, de Ándeholmnak igaza van...ráadásul az sem biztos, hogy még a városban van.*teszi hozzá.*
Belegondolva, csak egy hajszálon múlott az élete...ha a helyében lennék én azonnal elhagynám a várost, és elrejtőznék egy időre, amíg össze nem szedem magam.És ha olyan nagy hírű tolvaj, mint ahogyan állítják, nem valószínű, hogy megfontolatlanul, terv nélkül lopna.
Ha el akarjuk kapni, egy tolvaj fejével kell gondolkodnunk.Ott kell keresnünk, ahol a legkevésbé gondolnánk, hogy lehet.És ha sikerült kiderítenünk, hol bujkálhat, egy hasonló csalival elkaphatjuk.De ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz préda.Ha túl könnyű akkor gyanút foghat, ha meg túl nehéz, lehet, hogy azt még nem vállalná be.Mindenesetre, először is azt kell kiderítenünk, hova rejtőzhetett el...van valami ötletetek?
-Az ötlet nem rossz, de Ándeholmnak igaza van...ráadásul az sem biztos, hogy még a városban van.*teszi hozzá.*
Belegondolva, csak egy hajszálon múlott az élete...ha a helyében lennék én azonnal elhagynám a várost, és elrejtőznék egy időre, amíg össze nem szedem magam.És ha olyan nagy hírű tolvaj, mint ahogyan állítják, nem valószínű, hogy megfontolatlanul, terv nélkül lopna.
Ha el akarjuk kapni, egy tolvaj fejével kell gondolkodnunk.Ott kell keresnünk, ahol a legkevésbé gondolnánk, hogy lehet.És ha sikerült kiderítenünk, hol bujkálhat, egy hasonló csalival elkaphatjuk.De ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz préda.Ha túl könnyű akkor gyanút foghat, ha meg túl nehéz, lehet, hogy azt még nem vállalná be.Mindenesetre, először is azt kell kiderítenünk, hova rejtőzhetett el...van valami ötletetek?
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-21 13:35:44
Üzenet elküldve: 2013-01-21 13:35:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú út után kimerülten bár, de megérkezik Arthenior főterére. Első dolga az, hogy szétnéz, hiszen még sosem járt itt.* ~Szép hely csak sokan vannak, vajon van itt valami egy fogadó szerűség, elfáradtam az utazásban~ *Gondolja. Egy kis nézelődés után meg is látja.* ~Hmm, nem tűnik rossz helynek.~ *Megkerülve a tömeget, lenyomja a kilincset és belép a fogadóba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.21 15:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő (a hozzászólás áthelyezve a főtérre, mert a leírt események oda szólnak).
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.21 15:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő (a hozzászólás áthelyezve a főtérre, mert a leírt események oda szólnak).
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-21 11:37:05
Üzenet elküldve: 2013-01-21 11:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//A hajtóvadászat//
*Ándeholm elgondolkozik egy ideig, majd bólint egyet:*
- Így másodszorra hallva érdekesen hangzik. Talán megér egy próbát. Csak van egy aprócska bökkenője; honnan tudjuk, hogy mikor érkezik meg az öreg? Lehet hogy egy hét, lehet hogy egy hónap de lehet akár el sem jön egyáltalán. Gondolom nem szándékozod életed hátralévő idejét egy ruhásszekrényben tölteni.
- A másik dolog pedig; a városi őrséget szívesen kihagynám az akcióból. Nem szándékozom egyből a kezükbe adni az öreget, előbb szeretném kikérdezni őt. Lehet, hogy nem is követett el olyan bűnt, amiért halált érdemel. Emellett csak felesleges feltűnést keltenének, vagy elpletykálnák a tervünket.
*Ándeholm elgondolkozik egy ideig, majd bólint egyet:*
- Így másodszorra hallva érdekesen hangzik. Talán megér egy próbát. Csak van egy aprócska bökkenője; honnan tudjuk, hogy mikor érkezik meg az öreg? Lehet hogy egy hét, lehet hogy egy hónap de lehet akár el sem jön egyáltalán. Gondolom nem szándékozod életed hátralévő idejét egy ruhásszekrényben tölteni.
- A másik dolog pedig; a városi őrséget szívesen kihagynám az akcióból. Nem szándékozom egyből a kezükbe adni az öreget, előbb szeretném kikérdezni őt. Lehet, hogy nem is követett el olyan bűnt, amiért halált érdemel. Emellett csak felesleges feltűnést keltenének, vagy elpletykálnák a tervünket.
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:58:38
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:58:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A fél-elf, ahogy szinte szakállát vakargatva levonja a következtetést hova tart, hát egyből nem tűnik olyan nagyon veszedelmesnek. Persze a szegénynegyed mindenhol leginkább a túlélés törvénye él. Nagyon is örül neki, hogy nem vágott neki egyedül, minden bizonnyal balul sült volna el. A hősies kijelentésre talán elmosolyodna, már ha ő olyan mosolygós fajta elf lány lenne. De nem ő ehhez túl komoly, így csak magában vonja le a következtetést, hogy talán nem is olyan ez az Engar, mint amilyennek elsőre kinéz. *
-Óh, köszönöm szépen.* mondja illendően kezét továbbra sem tartja, hogy a férfi belekarolhasson. Elég ha csak egymás mellett haladnak, tisztes távolságban.*
-Igen részemről mehetünk. *Adja beleegyezését, hiszen jó lenne sietni azért, kissé hideg van azért már. Főleg, hogy egész délután úton volt, és az alatt nem igen volt meleg. A nevére érkező különös bók csak megerősíti, hogy a férfi a nyersessége ellenére nem kifejezetten mondható rossznak. Ennyire már azért képes kiismerni azokat, akikkel összehozza a sors. *
-Igen, azt én is sajnálnám. Nem terveztem mostanság meghalni. *Mondja, kicsit szórakozottnak hathat a kijelentése, de valahogy ellensúlyozza szavai értelmét az, hogy továbbra sem mosolyodik el, s még szemében sem csillan erre utaló apró szikra sem. Persze tud ő valójában mosolyogni, csak kellően távolságtartó kezdetben mindenkivel, hogy ez ne derülhessen ki csak úgy.*
-Talán ott munkát kapok. *Válaszol szűken. Igen ezt nem titkolja, nem sok mindent tudnának tőle ellopni, a szép ruha az nem mindig egyenlő a gazdagsággal. Ő kevés pénzből tud szép anyagot venni, és varrni bármilyen ruhát magának, és máris előkelőnek tűnhet.*
-És maga, miért itt a főtéren tölti az idejét? *Kérdez vissza kedveskedőn. Reméli nem tolakodó a kérdésével. Bár a férfi eddigi modorát nézve gyanítja, hogy nem lesz az.*
-Óh, köszönöm szépen.* mondja illendően kezét továbbra sem tartja, hogy a férfi belekarolhasson. Elég ha csak egymás mellett haladnak, tisztes távolságban.*
-Igen részemről mehetünk. *Adja beleegyezését, hiszen jó lenne sietni azért, kissé hideg van azért már. Főleg, hogy egész délután úton volt, és az alatt nem igen volt meleg. A nevére érkező különös bók csak megerősíti, hogy a férfi a nyersessége ellenére nem kifejezetten mondható rossznak. Ennyire már azért képes kiismerni azokat, akikkel összehozza a sors. *
-Igen, azt én is sajnálnám. Nem terveztem mostanság meghalni. *Mondja, kicsit szórakozottnak hathat a kijelentése, de valahogy ellensúlyozza szavai értelmét az, hogy továbbra sem mosolyodik el, s még szemében sem csillan erre utaló apró szikra sem. Persze tud ő valójában mosolyogni, csak kellően távolságtartó kezdetben mindenkivel, hogy ez ne derülhessen ki csak úgy.*
-Talán ott munkát kapok. *Válaszol szűken. Igen ezt nem titkolja, nem sok mindent tudnának tőle ellopni, a szép ruha az nem mindig egyenlő a gazdagsággal. Ő kevés pénzből tud szép anyagot venni, és varrni bármilyen ruhát magának, és máris előkelőnek tűnhet.*
-És maga, miért itt a főtéren tölti az idejét? *Kérdez vissza kedveskedőn. Reméli nem tolakodó a kérdésével. Bár a férfi eddigi modorát nézve gyanítja, hogy nem lesz az.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:32:30
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:32:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
-Gazdagnegyed... Gondolhattam volna.
*Mondja, miközben megvakarja a szakállát.*
-Át kell mennünk a Szegénynegyeden. Ott a legtöbben egy fél aranypénzért is megtámadnák. De még talán a szép ruhája miatt is...
*Mondja ki hangosan amit elsőre gondol a negyedről. A távolságtartás felesleges, amúgy sem akart kezet fogni a nővel. A kézcsók meg még csak eszébe se jutott, soha életében.*
-Persze én nem hagyom.
*Jelenti ki a szüzek hős védelmezője. Persze erről a nőről nem tudja, hogy szűz-e, de nem is ez a lényeg.*
-Indulhatunk?
*Kérdezi, majd hozzáteszi egy csipetnyi kedvességgel.*
-Egyébként szép a neve. Kár lenne ha kinyírnák...
*No igen, még a bókot is el kell rontania valamivel, nem is ő lenne, ha nem tenné.*
-Nem kevésbé örvendek.
*Fejezi ki őszinte örömét, habár az nem hallatszik a hangján, de valahol tényleg örül egy kis társaságnak. Pár lépésnyi csend után ismét megszólal.*
-Egyébként minek megy a Gazdagnegyedbe?
*Kérdezi. Nem tartja valószínűnek, hogy ott lakna a lány. Ugyan elég szép ahhoz, hogy nemes legyen, de az, hogy a várost nem igazán ismeri, nem kelti azt az érzést hogy itt lakna.*
*Mondja, miközben megvakarja a szakállát.*
-Át kell mennünk a Szegénynegyeden. Ott a legtöbben egy fél aranypénzért is megtámadnák. De még talán a szép ruhája miatt is...
*Mondja ki hangosan amit elsőre gondol a negyedről. A távolságtartás felesleges, amúgy sem akart kezet fogni a nővel. A kézcsók meg még csak eszébe se jutott, soha életében.*
-Persze én nem hagyom.
*Jelenti ki a szüzek hős védelmezője. Persze erről a nőről nem tudja, hogy szűz-e, de nem is ez a lényeg.*
-Indulhatunk?
*Kérdezi, majd hozzáteszi egy csipetnyi kedvességgel.*
-Egyébként szép a neve. Kár lenne ha kinyírnák...
*No igen, még a bókot is el kell rontania valamivel, nem is ő lenne, ha nem tenné.*
-Nem kevésbé örvendek.
*Fejezi ki őszinte örömét, habár az nem hallatszik a hangján, de valahol tényleg örül egy kis társaságnak. Pár lépésnyi csend után ismét megszólal.*
-Egyébként minek megy a Gazdagnegyedbe?
*Kérdezi. Nem tartja valószínűnek, hogy ott lakna a lány. Ugyan elég szép ahhoz, hogy nemes legyen, de az, hogy a várost nem igazán ismeri, nem kelti azt az érzést hogy itt lakna.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:23:08
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:23:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Az első megnyilvánulás kissé felbátorítja, hogy a következő rögtön letörje az éledező lelkesedését. Így a kérdésre kissé megilletődik, és maga sem tudja, mit feleljen.*
-Öhm, hát csak nem vezet félre, hát, ha meg mégis, akkor nyilván legrosszabb esetben csak eltévedek. *Próbál érvelni, persze tudja, hogy ha a férfi igazán ártani akarna neki, akkor tudna is. Így csak bízik abban, hogy nincsen ilyen szándéka a fél-elfnek.*
- A Gazdagnegyedet. *érkezik a válasza. A következő kérdésen elgondolkodva próbál megfelelőbbet válaszolni, mind magának, mind Engarnak. Már mondaná, hogy mutassa meg, mert lehet az lenne mégis a kézenfekvő, de akkor bemutatkozik.
- Kibelezős? *kérdez vissza, és próbál a legjobbat kihozni ebből.*
- Talán csak nem hentes? *Érdeklődik, s mellé még véletlenül sem mosolyodik el. Valahogy gyanítja, hogy nem helyeslő választ kap erre. Mert egy fegyveres nagydarab fél-elf miért lenne hentes? Ha lehet helyette orvgyilkos, vagy katona. Azok nyilván jobban fizetnek, mint a henteskedés. Felsóhajt.*
- Nem bánná, ha megmutatná, most járok itt először. * Egyezik bele mégis, hogy megmutassa, merre találja úti célját. Ehhez mondjuk minden bátorságát össze kell szednie, és igyekszik nem mutatni azt, hogy fél, bár a reszketést a hideg csípős időnek is betudható, meg havazik is.*
-Mellékesen én Seawil vagyok, és örülök a találkozásnak.*Viszonozza valamivel kedvesebben a bemutatkozást, a kezét pedig nem nyújtja, nem kifejezetten kedveli, ha ok nélkül hozzáérnek. A botjával szokott távolságot tartani, ha netán erre akarna sor kerülni. A látszat ellenére pedig annyira tudja forgatni a botot, hogy megvédje magát.*
-Öhm, hát csak nem vezet félre, hát, ha meg mégis, akkor nyilván legrosszabb esetben csak eltévedek. *Próbál érvelni, persze tudja, hogy ha a férfi igazán ártani akarna neki, akkor tudna is. Így csak bízik abban, hogy nincsen ilyen szándéka a fél-elfnek.*
- A Gazdagnegyedet. *érkezik a válasza. A következő kérdésen elgondolkodva próbál megfelelőbbet válaszolni, mind magának, mind Engarnak. Már mondaná, hogy mutassa meg, mert lehet az lenne mégis a kézenfekvő, de akkor bemutatkozik.
- Kibelezős? *kérdez vissza, és próbál a legjobbat kihozni ebből.*
- Talán csak nem hentes? *Érdeklődik, s mellé még véletlenül sem mosolyodik el. Valahogy gyanítja, hogy nem helyeslő választ kap erre. Mert egy fegyveres nagydarab fél-elf miért lenne hentes? Ha lehet helyette orvgyilkos, vagy katona. Azok nyilván jobban fizetnek, mint a henteskedés. Felsóhajt.*
- Nem bánná, ha megmutatná, most járok itt először. * Egyezik bele mégis, hogy megmutassa, merre találja úti célját. Ehhez mondjuk minden bátorságát össze kell szednie, és igyekszik nem mutatni azt, hogy fél, bár a reszketést a hideg csípős időnek is betudható, meg havazik is.*
-Mellékesen én Seawil vagyok, és örülök a találkozásnak.*Viszonozza valamivel kedvesebben a bemutatkozást, a kezét pedig nem nyújtja, nem kifejezetten kedveli, ha ok nélkül hozzáérnek. A botjával szokott távolságot tartani, ha netán erre akarna sor kerülni. A látszat ellenére pedig annyira tudja forgatni a botot, hogy megvédje magát.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:03:31
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:03:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy koszos, többnyire zöld színű ruhákba öltözött, szürke csizmás férfi tűnik fel a főtéren. Kezében bot, hátán íj, és tegez. Bal szemén mintha szemellenző lenne. Talán egy csatában vakult meg. Ebből kifolyólag veterán lehet. Vagy mégsem? Fülei hegyesek, léptei lassúak. A fogadó felé tart, és Rainasnak hívják. Hetek óta kóborol a vadonban, és sok megpróbáltatáson van már túl. Pihenni jött a városba, és összeszedni gondolatait. Bízik benne, hogy itt már nem fogják zaklatni.*
~ Soha többé nem megyek azon az úton. Egy rémálom volt. 100 arannyal kihúzom még egy darabig, de nem fogok kevesebbel távozni innen.~
*Elmosolyodik a gondolat után, és már előre látja amint a pénz először a kezében, majd a zsebében landol. Ő ehhez ért, Ő ezt csinálja már évek óta. Mi tagadás nem panaszkodik...*
~Kiveszek egy szobát, aztán reggel eldöntöm mi legyen. Egyelőre maradok itt, és megpróbálok valakit találni aki segíthet. Ha nem, hát egyedül kell folytatnom.~
*Sóhajt egyet majd elővesz némi aranyat a zsebéből, és számolgatni kezdi.*
~5-10-30-35. Talán elég lesz...~
//Pegazus Fogadó//
~ Soha többé nem megyek azon az úton. Egy rémálom volt. 100 arannyal kihúzom még egy darabig, de nem fogok kevesebbel távozni innen.~
*Elmosolyodik a gondolat után, és már előre látja amint a pénz először a kezében, majd a zsebében landol. Ő ehhez ért, Ő ezt csinálja már évek óta. Mi tagadás nem panaszkodik...*
~Kiveszek egy szobát, aztán reggel eldöntöm mi legyen. Egyelőre maradok itt, és megpróbálok valakit találni aki segíthet. Ha nem, hát egyedül kell folytatnom.~
*Sóhajt egyet majd elővesz némi aranyat a zsebéből, és számolgatni kezdi.*
~5-10-30-35. Talán elég lesz...~
//Pegazus Fogadó//
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772