*Mily csodás is ez az érzés. Szeret pityókás lenni Nomac, nem veti meg az efféle élvezeteket, de nem is prédikál. Ő is egy egyszerű halandó, aki szereti az élvezeteket. Miért is élne másért ha nem azért hogy élete tartalmasan teljék és mindent amit csak lehet kipróbáljon. Szereti a nőket, szereti a jó borokat és szereti a fűszeres ételeket. Sokfelé járt már, sokat bolondozott. De most ide fújta a szél, ebbe az ismeretlen de annál izgalmasabbnak ígérkező városkába. Tetszik neki a városkapu, de igazából a mai nap után mindent tud értékelni. Kicsit elfáradt már, és nem igen érzi jól magát. Mindig is külön gondot fordított a tisztálkodásra, most meg tiszta por, mocsok, seb, és érzi bizony hogy ez alatt a pár nap utazás alatt igen csak férfias szagot áraszt. No persze egy olyan egyénnek aki világ életében a rendet és a tisztaságot szerette maga körül, igen érzékeny a szaglásra és ilyen téren hajlamos kissé eltúlozni a dolgokat. Nagyon megörül mikor a lány meginvitálja hogy legyen útitársa.*
- Hogy fel e tudok ülni? Hohoooj... látszik még nem ismerjük egymást, de majd orvosoljuk ezt a problematikát is ...hikk... hupsz.. elnézést..hikk.. namááá....
*Nos éhgyomorra bizony üt a jó bor, de ez most annyira nem is baj, elég volt a mai napból meg a rengeteg fájdalomból. Kell valami ami feledtet. Gyorsan kell felugrania a lóra mert fájó lába nem fogja sokáig tartani testét. Ép bal lábát beleakasztja a kengyelbe,majd fellép és féloldalt ül fel a lóra. Aztán két kezét megemeli és elkezdi keresni hogy hova kapaszkodjon. Ott van előtte a lány finom alakja, és egy pillanatig elmorfondírozik azon hogy milyen jó volna de aztán ... inkább úgy dönt hátrébb dől és hátul kapaszkodik meg a lóba.*
~Ha már elmaradt a tockos, nem kéne újra kilátásba helyezni hihi.~
*Gondolja magában és közben próbál ügyesen egyensúlyozni nehogy lecsússzon a lóról. Menet közben nézi a város kapu falait, nézi a kikövezett utat, és mindenkit akit csak lát. Aztán eszébe jut hogy a lány tett felé egy igen udvarias lépést, miszerint bemutatkozott, így illő volna neki is megtenni ugyan ezt.*
-Az én nevem meg Nomac.. nagyon köszönöm hogy kisegítesz!
*Mikor megkérdezi a lány hogy mi járatban van, először nem tudja mit feleljen, de úgy gondolja nem kell túl bonyolítani, elég csak szimplán őszintének lenni. Főleg most hogy a bor olyan jó szolgálatot tesz őszinteség terén.*
- Azér jöttem ide, hikk.. mert veszek majd egy lovat, lesz egy házam a város közepén, lesz egy vendéglőm, ahol a város legfinomabb sörét fogom árulni.. és még számtalan nagyszerű dolgot fogok itt véghezvinni!
*Mondja jókedvűen és mind ezt ebben a pillanatban komolyan is gondolja, csak persze mint tudjuk ez nem ilyen egyszerű dolog. De nem baj, had higgye drága Nomac-unk hogy akár a világot is megválthatja!*
-Tudod hogy mit keressünk? Hikk... én tudom hogy mit kellene keresnünk. Nagyon kedves a felajánlásod, de nem szeretem a vajákosokat.. keressünk valami helyet ahol megszállhatok, és ahol bekenhetem a lábamat. Van egy nagyon jó kis kencém az ilyen dolgokra. Tudod ahonnan jövök, ...hikk.. na ottan sok ilyet árultak. Mindenféle nyűgre, bajra, volt valami.. hikk.. kence!
*Mondja csevegő hangon, majd mikor megérkeznek az istállóba, leereszkedik a ló hátáról, és várja hogy mit tanácsol neki a lány.*