Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-19 01:02:18
Üzenet elküldve: 2021-09-19 01:02:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
//Másnap reggel//
*Nem sok változás látszódhat rajta a tegnap estéhez viszonyítva. Még a tabard alatt viselt ruhái is ugyanazok, mivel nem piszkolta be őket, s az utazáshoz elég értelmetlennek is találta volna a tiszta és friss öltözék magára öltését. Vörös hátizsákja viszont valamivel tömöttebb, ami árulkodhat róla, hogy néhány holmival már készült az útra.
A szökőkút peremére ül le várakozni, el-elpillant a fogadó irányába, ahonnan leendő útitársa érkezésére számít. A köpenyes pedig érkezik is, még sokkal korábban, mint várta volna!
Az előttük álló napot elképzelni sincs ideje, viszont igencsak dobogni kezd a szíve, mert az ifjú megjelenése valahogy valósággá teszi mindazt, ami eddig csak terv volt.
Nem hátrál meg azonban, bár izgatottsága egy jelentős része félelem, azért akad benne várakozás is.
Az intést viszonozza, s már áll is fel. Majd pedig, mikor a másik a piac felé int, úgy zárkózik föl mellé, hogy maga is elindul arrafelé, s így félúton találkoznak.*
- Jó reggelt! - *Mondja szórakozottan és érzi, hogy egy kicsit még remeg is a keze, ökölbe kell szorítania.*
- Mi mindent kell vennünk? - *Érdeklődi meg, rögtön a tárgyra térve. Azt tudja, hogy ő mit szeretne, de azért kíváncsi a másik listájára is, hátha valami fontosra nem gondolt, ami az ifjú mágus számára magától értetődő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.19 01:06:15
//Másnap reggel//
*Nem sok változás látszódhat rajta a tegnap estéhez viszonyítva. Még a tabard alatt viselt ruhái is ugyanazok, mivel nem piszkolta be őket, s az utazáshoz elég értelmetlennek is találta volna a tiszta és friss öltözék magára öltését. Vörös hátizsákja viszont valamivel tömöttebb, ami árulkodhat róla, hogy néhány holmival már készült az útra.
A szökőkút peremére ül le várakozni, el-elpillant a fogadó irányába, ahonnan leendő útitársa érkezésére számít. A köpenyes pedig érkezik is, még sokkal korábban, mint várta volna!
Az előttük álló napot elképzelni sincs ideje, viszont igencsak dobogni kezd a szíve, mert az ifjú megjelenése valahogy valósággá teszi mindazt, ami eddig csak terv volt.
Nem hátrál meg azonban, bár izgatottsága egy jelentős része félelem, azért akad benne várakozás is.
Az intést viszonozza, s már áll is fel. Majd pedig, mikor a másik a piac felé int, úgy zárkózik föl mellé, hogy maga is elindul arrafelé, s így félúton találkoznak.*
- Jó reggelt! - *Mondja szórakozottan és érzi, hogy egy kicsit még remeg is a keze, ökölbe kell szorítania.*
- Mi mindent kell vennünk? - *Érdeklődi meg, rögtön a tárgyra térve. Azt tudja, hogy ő mit szeretne, de azért kíváncsi a másik listájára is, hátha valami fontosra nem gondolt, ami az ifjú mágus számára magától értetődő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.19 01:06:15
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 21:48:15
Üzenet elküldve: 2021-09-18 21:48:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Mint akinek a világon semmi gondja nincs, ugyanis jelenleg valóban nincs, tölti el a rövid és eseménytelen éjszakát a Pegazusban. Aludni ugyan keveset tud, de erre már régen hozzászokott. Rozoga ágyán mered a rozoga plafonra az elvárásait felülmúlóan higiénikus vendégszobában, sokat gondolkodva a holnapi napról. Ez az alkalom lesz e az igazi? Csak el tudnak végre jutni a toronyig? És meg fogja e érni több hétig nyúló próbálkozásai egy tisztes utazótárs találására? A felmenő pénz miatt kevésbé aggódik, mint az iránt, amit a gazda kínálhat. Ha egyáltalán megszánja azzal, mert már valóban hallott több mint sikertelen utazásokról is, ahogy az öregember hozzá hasonlóan nem mindennapi természetéről is. Hát ez most ki fog derülni.
Csakhamar megjön a másnap, és Adoaver a tegnapi katasztrofális egészségügyi állapotához képest kipihentebben, még ha kissé álmosan is, gyorsan megmosakszik, és siet ki a főtérre rendezett hajjal, és tegnapi, azóta kimosott fölszerelésével. Egy plusz réteggel bővültek szeme alatt a táskái, ebből ki lehet olvasni, hogy egyrészt vajmi keveset sikerült aludnia, másrészt még nem nagyon szokott hozzá a korai keléshez. De számít ez e a jelenlegi pillanatban?
Ha már a főtéren találja Elthurt, akkor egy barátságos intéssel köszönti azt, és a piac irányába intve szavak nélkül kérdezi, hogy kitérőjükre indulhatnak e, hogy minél előbb letudhassák azt. Ha nem találja maga előtt, akkor egyszerűen leül arra a padra, amire előző nap fölállt, és nagyokat ásítozva megvárja társát.*
*Mint akinek a világon semmi gondja nincs, ugyanis jelenleg valóban nincs, tölti el a rövid és eseménytelen éjszakát a Pegazusban. Aludni ugyan keveset tud, de erre már régen hozzászokott. Rozoga ágyán mered a rozoga plafonra az elvárásait felülmúlóan higiénikus vendégszobában, sokat gondolkodva a holnapi napról. Ez az alkalom lesz e az igazi? Csak el tudnak végre jutni a toronyig? És meg fogja e érni több hétig nyúló próbálkozásai egy tisztes utazótárs találására? A felmenő pénz miatt kevésbé aggódik, mint az iránt, amit a gazda kínálhat. Ha egyáltalán megszánja azzal, mert már valóban hallott több mint sikertelen utazásokról is, ahogy az öregember hozzá hasonlóan nem mindennapi természetéről is. Hát ez most ki fog derülni.
Csakhamar megjön a másnap, és Adoaver a tegnapi katasztrofális egészségügyi állapotához képest kipihentebben, még ha kissé álmosan is, gyorsan megmosakszik, és siet ki a főtérre rendezett hajjal, és tegnapi, azóta kimosott fölszerelésével. Egy plusz réteggel bővültek szeme alatt a táskái, ebből ki lehet olvasni, hogy egyrészt vajmi keveset sikerült aludnia, másrészt még nem nagyon szokott hozzá a korai keléshez. De számít ez e a jelenlegi pillanatban?
Ha már a főtéren találja Elthurt, akkor egy barátságos intéssel köszönti azt, és a piac irányába intve szavak nélkül kérdezi, hogy kitérőjükre indulhatnak e, hogy minél előbb letudhassák azt. Ha nem találja maga előtt, akkor egyszerűen leül arra a padra, amire előző nap fölállt, és nagyokat ásítozva megvárja társát.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:06:57
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:06:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Az ifjú mágus nem kifogásolja a fizetség hiányát, s ahogy így előadja, hogy nincs is szüksége rá, Garsinnak eszébe jut, amit Gaerralos mondott neki arról, hogy a toronyban tanulni mennyire drága. Az előtte álló ugyan nem tűnik túl gazdagnak, de az látszik rajta, hogy nem kétkezi munkából keresi a kenyerét, és nyilvánvalóan olvasni is tud. Lehetséges, hogy van támogatója, vagy mégiscsak pénzes ember volna?
Ugyanakkor az is fölmerül benne, hogy maga is összeszedje a kis megtakarításait. Ha már a toronyban lesz, akár tanulhatna is valamit... Viszont egyrészt hatalmas pazarlásnak tűnik kiadni a pénzt, miközben lehet, nem is fog érteni az egészből semmit. Másrészt tart tőle, hogy az úton rajtuk ütnek és kifosztják. Igaz, ha ilyesmi történne, még a pénzét féltené a legkevésbé...
A lényeg, hogy ez is olyasmi, amit alaposan át kell gondolnia.*
- Sűrűn látogatott hely. De úgy hallottam, jók és tiszták a szobái és az ételek sem rosszak, szóval nem lehet véletlen. És van fürdő! - *Teszi hozzá ez utóbbit is, mert ez olyasmi, ami számára is ismert és elég sűrűn igénybe vett szolgáltatás.
A kérdésére kapott válasz nyugtalanná teszi, de nem kezd most további fejtegetésbe. Csak magában reméli, ha egyszer eljutnak oda, az ifjú a visszaúton is elkíséri. Maga legfeljebb kettő-négy napot maradna távol utazással együtt. Mert ennyit mer engedély nélkül megtenni, s mert ennyi napra való élelmet talán még el is bír cipelni.*
- Kellemes estét! - *Visszhangozza a köpenyes búcsúját, s viszonozza a meghajlást. Érdekelné, mi lehet a tisztáson, amit a másik csak holnap nézhet meg, de nem kérdezősködik. Helyette elindul a kaszárnya felé a sötétedő utcákon.*
*Az ifjú mágus nem kifogásolja a fizetség hiányát, s ahogy így előadja, hogy nincs is szüksége rá, Garsinnak eszébe jut, amit Gaerralos mondott neki arról, hogy a toronyban tanulni mennyire drága. Az előtte álló ugyan nem tűnik túl gazdagnak, de az látszik rajta, hogy nem kétkezi munkából keresi a kenyerét, és nyilvánvalóan olvasni is tud. Lehetséges, hogy van támogatója, vagy mégiscsak pénzes ember volna?
Ugyanakkor az is fölmerül benne, hogy maga is összeszedje a kis megtakarításait. Ha már a toronyban lesz, akár tanulhatna is valamit... Viszont egyrészt hatalmas pazarlásnak tűnik kiadni a pénzt, miközben lehet, nem is fog érteni az egészből semmit. Másrészt tart tőle, hogy az úton rajtuk ütnek és kifosztják. Igaz, ha ilyesmi történne, még a pénzét féltené a legkevésbé...
A lényeg, hogy ez is olyasmi, amit alaposan át kell gondolnia.*
- Sűrűn látogatott hely. De úgy hallottam, jók és tiszták a szobái és az ételek sem rosszak, szóval nem lehet véletlen. És van fürdő! - *Teszi hozzá ez utóbbit is, mert ez olyasmi, ami számára is ismert és elég sűrűn igénybe vett szolgáltatás.
A kérdésére kapott válasz nyugtalanná teszi, de nem kezd most további fejtegetésbe. Csak magában reméli, ha egyszer eljutnak oda, az ifjú a visszaúton is elkíséri. Maga legfeljebb kettő-négy napot maradna távol utazással együtt. Mert ennyit mer engedély nélkül megtenni, s mert ennyi napra való élelmet talán még el is bír cipelni.*
- Kellemes estét! - *Visszhangozza a köpenyes búcsúját, s viszonozza a meghajlást. Érdekelné, mi lehet a tisztáson, amit a másik csak holnap nézhet meg, de nem kérdezősködik. Helyette elindul a kaszárnya felé a sötétedő utcákon.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 16:53:51
Üzenet elküldve: 2021-09-18 16:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Atyai türelemmel várakozik a hosszú sorok utáni válaszra, belül továbbra is szorongva a hideg elutasítástól. Ugyan magának nincs sokat rejtegetnie, így bőséggel azt is levázolta a lánynak, mit gondol a jelenlegi helyzetről és álláspontjáról, de van annyi esze, hogy tartson egy esetleg visszavágástól, ugyanis amaz továbbra is a város katonaságának lenne tagja. Az ő otthonánál őket nem lehetett kóstolgatni, és még nem volt annyira tapasztalt ezen helyen, hogy másképp gondolkozzon az itteni seregről. Ezért mikor számára kielégítő választ kap az ifjú tabardostól, hallható sóhaj hagyja el torkát, de így is tapsol egyet elégedettségében, víg mosollyal.*
- Tökéletes! *Feleli, és a figyelmeztetést egy rövid fejrázással tudja le magáról.* - Már megmondtam, nincs szükségem a pénzre, nem azért csinálom. De egyetértek, másnap akkor a szökőkút mellett. Remélem nem olyan hangos éjszaka ez a koszfészek...*Morogja magának, alig hallhatóan, A Pegazus fogadóra vetve tekintetét. Ki nem állhatja az ilyen helyeket, de most tűrnie fog kelleni. Már diadalittasan fordul az épülethez, és egy laza kézlegyintéssel válna is el holnapi útitársától, mikor hallja a kérdést. Fejét oldalra biccent egy kicsit gondolkodik a válaszon, majd megint csak egy fürkésző tekintetet vesz föl, célponttá tevén Elthurt.*
- Ameddig csak a körülmények közt lehetséges! Nem tervezek minden áldott alkalommal maratont tartani aközött és a város között, és amilyen kolosszális mennyiségű tudás van ott, ami érdeklődésemre szolgálhat, unatkozni sem fogok! Bár jó hogy említi, majd másnap be kell hogy vásároljunk. Ja, és egy pillanatra át kell mennünk a tisztásra, van ott valami, amit meg szeretnék nézni. Akkor kellemes estét! - *Hajol, int, és fordul, kezét dörzsölve a holnapi nap iránt. Reméli, hogy most nem fog eltévedni a fűtengerben, mert most már közönsége is lesz. Na az lenne a kínos. További teketória és hozzászólás nélkül, ha nem állítják meg, hátra sem nézve elhagyja a szökőkút területét, Elsétál a Pegazus ajtajáig, és olyan természetességgel, mintha hazaérkezett volna, belép rajta. Egész reggelig ki se jön onnan.*
*Atyai türelemmel várakozik a hosszú sorok utáni válaszra, belül továbbra is szorongva a hideg elutasítástól. Ugyan magának nincs sokat rejtegetnie, így bőséggel azt is levázolta a lánynak, mit gondol a jelenlegi helyzetről és álláspontjáról, de van annyi esze, hogy tartson egy esetleg visszavágástól, ugyanis amaz továbbra is a város katonaságának lenne tagja. Az ő otthonánál őket nem lehetett kóstolgatni, és még nem volt annyira tapasztalt ezen helyen, hogy másképp gondolkozzon az itteni seregről. Ezért mikor számára kielégítő választ kap az ifjú tabardostól, hallható sóhaj hagyja el torkát, de így is tapsol egyet elégedettségében, víg mosollyal.*
- Tökéletes! *Feleli, és a figyelmeztetést egy rövid fejrázással tudja le magáról.* - Már megmondtam, nincs szükségem a pénzre, nem azért csinálom. De egyetértek, másnap akkor a szökőkút mellett. Remélem nem olyan hangos éjszaka ez a koszfészek...*Morogja magának, alig hallhatóan, A Pegazus fogadóra vetve tekintetét. Ki nem állhatja az ilyen helyeket, de most tűrnie fog kelleni. Már diadalittasan fordul az épülethez, és egy laza kézlegyintéssel válna is el holnapi útitársától, mikor hallja a kérdést. Fejét oldalra biccent egy kicsit gondolkodik a válaszon, majd megint csak egy fürkésző tekintetet vesz föl, célponttá tevén Elthurt.*
- Ameddig csak a körülmények közt lehetséges! Nem tervezek minden áldott alkalommal maratont tartani aközött és a város között, és amilyen kolosszális mennyiségű tudás van ott, ami érdeklődésemre szolgálhat, unatkozni sem fogok! Bár jó hogy említi, majd másnap be kell hogy vásároljunk. Ja, és egy pillanatra át kell mennünk a tisztásra, van ott valami, amit meg szeretnék nézni. Akkor kellemes estét! - *Hajol, int, és fordul, kezét dörzsölve a holnapi nap iránt. Reméli, hogy most nem fog eltévedni a fűtengerben, mert most már közönsége is lesz. Na az lenne a kínos. További teketória és hozzászólás nélkül, ha nem állítják meg, hátra sem nézve elhagyja a szökőkút területét, Elsétál a Pegazus ajtajáig, és olyan természetességgel, mintha hazaérkezett volna, belép rajta. Egész reggelig ki se jön onnan.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 14:33:58
Üzenet elküldve: 2021-09-18 14:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Bár meg nem látszik rajta, de nem viseli túl jól a méregetést. Tisztában van vele, hogy nem olyasvalakinek tűnik, aki méltó volna erre az egyenruhára, s most még harcképtelenségét is beismerte... Van sejtése róla, miket gondolhat most a köpenyes. Nem véletlenül dolgozik annyira keményen azon, hogy egyszer majd ne kelljen ilyen szégyenkezve állnia mások előtt.
Véleménye szerint Adoaver első megjegyzése is arra utal, hogy az egyenruha miatt többet várt tőle. Azt viszont, hogy a férfi mit tart az ő félreértésének, nem tudja...
A torony iránti lelkes érdeklődés miatt volt egy sejtése, hogy az ifjú valami mágusféle lehet, így meg nem lepődik, ahogy azon sem, hogy nem a legnagyobbak közé tartozik, ugyanis ahhoz túl fiatalnak látszik, nem tartja sokkal idősebbnek magánál.
Azt nem mondja, hogy véleménye szerint a városőrség nem is teljesít ilyen magánfelkéréseket, mert nem dolguk, hacsak nem a város vezetői adják ki a megbízást. Ahogy arról is hallgat egyelőre, hogy valójában ő az egyik különleges alakulat tagja, mely a legjobbakat tömöríti. Vagyis így kellene, hogy legyen... De mindenhol akad gyenge láncszem, ami ez esetben Garsin szerint ő. A tabardot büszkén hordja, büszke rá, hogy lehetőséget kapott a parancsnoktól, de méltónak még nem érzi magát rá.
Nem szól közbe, csöndben végighallgatja Adoaver temérdek mondanivalóját. Majd mikor amaz egy kis gúnyos mosollyal elhallgat, azután is egy kis ideig még szótlan marad. Töpreng.
Nem most jut eszébe, korábban is gondolt már Gaerralosra, hogy ő bizonyára elkísérné. De egyrészt az utóbbi napokban elkerülték egymást, másrészt nem is tudja, a férfi mikor érne rá, vagy sérült lábával mennyire bánná az utat... harmadrészt pedig... bizonyítani akar. Hogy egyedül is képes rá.
Ez a kifogásolható fiatalos bizonyítási vágy az is, ami miatt jobb belátása ellenére most mégis elgondolkodik rajta, hogy megpróbálja és megelégedjen ezzel az ifjúval. Aki felé egyébként még mindig nincs nagy bizalommal, ami a tájékozódási képességeit illeti. És az a leírás a lehetséges veszélyekről sem túl kecsegtető, tekintve, hogy ők ketten elég védtelenek lehetnek egymagukban. Ami nem újdonság számára, mert az utazás mindig veszélyeket rejt magában, ráadásul tudja, hogy valami banditák fészke is van arrafelé. Ám valahogy úgy képzelte, egy tapasztalt útitárs mellett biztonságban érezhetné magát. Erre kifogott egy fiatal férfit, vagy inkább fiút, aki legalább olyan védtelen, és ránézésre még nála is törékenyebb alkatú, ráadásul még nem is járt korábban annál a toronynál... Igen, csakis a meggondolatlan bizonyítási vágy és a szabadság megízlelése lehet, ami a következő válaszra bírja...*
- Holnap reggel, ugyanitt a szökőkútnál? - *Kezd bele bizonytalanul, de folytatja is.*
- Még nem döntöttem. De abban az esetben, ha megyünk, valóban csak útitársak leszünk, nem adok fizetséget. - *Szögezi le, hogy ezt letisztázzák.*
- Reggel majd szerencsét próbálok a futároknál, hogy mennyiért vinnének üzenetet a toronyba. Ha nem kérnek túl sokat, talán fölbérelem az egyiküket, úgy biztonságosabb lehet, ha őt követjük. - *Osztja meg ötletét, amire nem is tudja, eddig miért nem gondolt.*
- Ha valóban nem olyan bonyolult az út, visszafelé már boldogulunk. - *Tudja, hogy a férfi szerint már odafelé is, hiszen most mondta, neki mégis szüksége van egy biztosítékra, hogy nem tévedhetnek el.*
- Meddig tervez ott maradni? - *Érdeklődi meg.*
*Bár meg nem látszik rajta, de nem viseli túl jól a méregetést. Tisztában van vele, hogy nem olyasvalakinek tűnik, aki méltó volna erre az egyenruhára, s most még harcképtelenségét is beismerte... Van sejtése róla, miket gondolhat most a köpenyes. Nem véletlenül dolgozik annyira keményen azon, hogy egyszer majd ne kelljen ilyen szégyenkezve állnia mások előtt.
Véleménye szerint Adoaver első megjegyzése is arra utal, hogy az egyenruha miatt többet várt tőle. Azt viszont, hogy a férfi mit tart az ő félreértésének, nem tudja...
A torony iránti lelkes érdeklődés miatt volt egy sejtése, hogy az ifjú valami mágusféle lehet, így meg nem lepődik, ahogy azon sem, hogy nem a legnagyobbak közé tartozik, ugyanis ahhoz túl fiatalnak látszik, nem tartja sokkal idősebbnek magánál.
Azt nem mondja, hogy véleménye szerint a városőrség nem is teljesít ilyen magánfelkéréseket, mert nem dolguk, hacsak nem a város vezetői adják ki a megbízást. Ahogy arról is hallgat egyelőre, hogy valójában ő az egyik különleges alakulat tagja, mely a legjobbakat tömöríti. Vagyis így kellene, hogy legyen... De mindenhol akad gyenge láncszem, ami ez esetben Garsin szerint ő. A tabardot büszkén hordja, büszke rá, hogy lehetőséget kapott a parancsnoktól, de méltónak még nem érzi magát rá.
Nem szól közbe, csöndben végighallgatja Adoaver temérdek mondanivalóját. Majd mikor amaz egy kis gúnyos mosollyal elhallgat, azután is egy kis ideig még szótlan marad. Töpreng.
Nem most jut eszébe, korábban is gondolt már Gaerralosra, hogy ő bizonyára elkísérné. De egyrészt az utóbbi napokban elkerülték egymást, másrészt nem is tudja, a férfi mikor érne rá, vagy sérült lábával mennyire bánná az utat... harmadrészt pedig... bizonyítani akar. Hogy egyedül is képes rá.
Ez a kifogásolható fiatalos bizonyítási vágy az is, ami miatt jobb belátása ellenére most mégis elgondolkodik rajta, hogy megpróbálja és megelégedjen ezzel az ifjúval. Aki felé egyébként még mindig nincs nagy bizalommal, ami a tájékozódási képességeit illeti. És az a leírás a lehetséges veszélyekről sem túl kecsegtető, tekintve, hogy ők ketten elég védtelenek lehetnek egymagukban. Ami nem újdonság számára, mert az utazás mindig veszélyeket rejt magában, ráadásul tudja, hogy valami banditák fészke is van arrafelé. Ám valahogy úgy képzelte, egy tapasztalt útitárs mellett biztonságban érezhetné magát. Erre kifogott egy fiatal férfit, vagy inkább fiút, aki legalább olyan védtelen, és ránézésre még nála is törékenyebb alkatú, ráadásul még nem is járt korábban annál a toronynál... Igen, csakis a meggondolatlan bizonyítási vágy és a szabadság megízlelése lehet, ami a következő válaszra bírja...*
- Holnap reggel, ugyanitt a szökőkútnál? - *Kezd bele bizonytalanul, de folytatja is.*
- Még nem döntöttem. De abban az esetben, ha megyünk, valóban csak útitársak leszünk, nem adok fizetséget. - *Szögezi le, hogy ezt letisztázzák.*
- Reggel majd szerencsét próbálok a futároknál, hogy mennyiért vinnének üzenetet a toronyba. Ha nem kérnek túl sokat, talán fölbérelem az egyiküket, úgy biztonságosabb lehet, ha őt követjük. - *Osztja meg ötletét, amire nem is tudja, eddig miért nem gondolt.*
- Ha valóban nem olyan bonyolult az út, visszafelé már boldogulunk. - *Tudja, hogy a férfi szerint már odafelé is, hiszen most mondta, neki mégis szüksége van egy biztosítékra, hogy nem tévedhetnek el.*
- Meddig tervez ott maradni? - *Érdeklődi meg.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 12:24:20
Üzenet elküldve: 2021-09-18 12:24:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Visszafojtott lélegzettel várja a katona válaszát; nagyot kockáztatott azzal, hogy ilyen egyenesen állt elő saját ellenérvével, amit tovább emelt azzal, hogy hozzátűzte saját elképzelését a túrához. Ha egy forrófejű őrrel hozta össze a sors, akkor egy kisebb fejletépést el fog kelleni viselnie, ha nem, akkor a tömör, kurta elutasítás megismétlése lankadó önbizalmának. Azt nehezebb lesz csillapítani, mint jelenlegi szomját, sajnos. Ezért is döbbenti meg Elthur válasza, ami egyiket sem tükrözi. Gyanakodva végig méri amazt, mint aki a másik szép kis tabardja miatt kételkedik kijelentésében és biztos saját előbbi magállapításában, csakhogy egyhamar igazat kell adnia neki; Valóban nincs nála fegyver, és ahogy arcát jobba megnézi, rájön, hogy koruk sem különbözhet sokat. Eközben Elthur is konstatálhat egy-két dolgot rajta is: a hosszú úttól még mindig látszik egy-két izzadságcsepp az arcán, haja is most kissé fonnyadtan lóg rajta, egy ideje nem nyúlt hozzá. Táskás szemei ide-oda mozognak ahogy jobban felméri, ritkán állapodnak meg egy helyen. Leplezetlen kíváncsiságot lehet kiolvasni belőlük. Testtartási is megkönnyebbül, ahogy hüvelykujjával végig simít saját arcán, mint aki nagy gondokkal van terhelve.*
- Hoppá. Úgy néz ki, mindketten egy kis félreértésbe ütköztünk. *Kezdi, ezúttal lassan válogatva a szavakat. A továbbiakat hallva sem tudja, hogyan tovább, ahogy több mind egy pillanatig tart el, míg válaszol a kiképzés alatt lévő városőr őszinte feleleteire.*
- Köszönöm az őszinteségét. Túlzás nélkül felelek önnek amikor azt mondom, én sem vagyok, legalábbis még nem vagyok egy szigeteket mozdító, felhőket kettévágó nagymester mágus, úgyhogy nem állhat jogomban az itteni katonaság csakis legeslegjobbját követelni testőrségként. Ahogy azt sem nyilváníthatom ki kristálytiszta lelkiismerettel, hogy még az előbb említett utat használva is garantáltan nem fog hajunk szála sem görbülni a hosszú úton. Ugyanis, akárhogy tenném, az út kíméletlenül hosszú. Viszont hallgasson rám: A városban töltött rövid időm alatt szomorúan tapasztaltam, hogy ahhoz a hírhedt öregemberhez a lebegő kőhalmazban nagyjából senki ember vagy bármi teremtmény fia, zsoldos vagy vajákos, sem városőrség tagja nem kívánkozik jelenleg utazni, mivel nincs okuk rá. Elárulom, bár ezt már kitalálhatta mivel az előbb mondtam, mágus vagyok, úgyhogy kettőt tippelhet az enyémre. Erősen kétlem, hogy a kaszárnyából bárki olyan tiszt, aki mindkettőnk védelmét magára venné, ilyen sokáig maradna távol a várostól, ingovány nélkül, harminc vagy százötven arannyal. Én vagyok az ön térképe, és működnek a lábai. Kettőnknek is menni fog. *Beszéde befejezéseként már nem bírja tovább, és rohan a kúthoz szomját oltani. A nagy rohamban nem adhat nagy intellektuális benyomást, de a jelenleg ez hidegen hagyta. Ahogy kezét tölcsérként formálva iszik egy lovat is megszégyenítő adagot, kissé rekedt torokkal áll vissza Elthurhoz, a száján pihenő kis vízcseppet gyorsan letörölve kezével, és ráadásként hozzá is teszi:* - Persze nem muszáj rögtön dűlőre jutnunk. A mai estén úgyis pihenésre van szükségem, nyugodtan körbe kérdezősködhet addig a társai közt. Bár a választ sejteni fogom. *Egy gúnyos félmosolyt ad hozzá, és karjait összefonva türelmesen megvárja amaz válaszát irdatlan hosszú mondatáradata után.*
*Visszafojtott lélegzettel várja a katona válaszát; nagyot kockáztatott azzal, hogy ilyen egyenesen állt elő saját ellenérvével, amit tovább emelt azzal, hogy hozzátűzte saját elképzelését a túrához. Ha egy forrófejű őrrel hozta össze a sors, akkor egy kisebb fejletépést el fog kelleni viselnie, ha nem, akkor a tömör, kurta elutasítás megismétlése lankadó önbizalmának. Azt nehezebb lesz csillapítani, mint jelenlegi szomját, sajnos. Ezért is döbbenti meg Elthur válasza, ami egyiket sem tükrözi. Gyanakodva végig méri amazt, mint aki a másik szép kis tabardja miatt kételkedik kijelentésében és biztos saját előbbi magállapításában, csakhogy egyhamar igazat kell adnia neki; Valóban nincs nála fegyver, és ahogy arcát jobba megnézi, rájön, hogy koruk sem különbözhet sokat. Eközben Elthur is konstatálhat egy-két dolgot rajta is: a hosszú úttól még mindig látszik egy-két izzadságcsepp az arcán, haja is most kissé fonnyadtan lóg rajta, egy ideje nem nyúlt hozzá. Táskás szemei ide-oda mozognak ahogy jobban felméri, ritkán állapodnak meg egy helyen. Leplezetlen kíváncsiságot lehet kiolvasni belőlük. Testtartási is megkönnyebbül, ahogy hüvelykujjával végig simít saját arcán, mint aki nagy gondokkal van terhelve.*
- Hoppá. Úgy néz ki, mindketten egy kis félreértésbe ütköztünk. *Kezdi, ezúttal lassan válogatva a szavakat. A továbbiakat hallva sem tudja, hogyan tovább, ahogy több mind egy pillanatig tart el, míg válaszol a kiképzés alatt lévő városőr őszinte feleleteire.*
- Köszönöm az őszinteségét. Túlzás nélkül felelek önnek amikor azt mondom, én sem vagyok, legalábbis még nem vagyok egy szigeteket mozdító, felhőket kettévágó nagymester mágus, úgyhogy nem állhat jogomban az itteni katonaság csakis legeslegjobbját követelni testőrségként. Ahogy azt sem nyilváníthatom ki kristálytiszta lelkiismerettel, hogy még az előbb említett utat használva is garantáltan nem fog hajunk szála sem görbülni a hosszú úton. Ugyanis, akárhogy tenném, az út kíméletlenül hosszú. Viszont hallgasson rám: A városban töltött rövid időm alatt szomorúan tapasztaltam, hogy ahhoz a hírhedt öregemberhez a lebegő kőhalmazban nagyjából senki ember vagy bármi teremtmény fia, zsoldos vagy vajákos, sem városőrség tagja nem kívánkozik jelenleg utazni, mivel nincs okuk rá. Elárulom, bár ezt már kitalálhatta mivel az előbb mondtam, mágus vagyok, úgyhogy kettőt tippelhet az enyémre. Erősen kétlem, hogy a kaszárnyából bárki olyan tiszt, aki mindkettőnk védelmét magára venné, ilyen sokáig maradna távol a várostól, ingovány nélkül, harminc vagy százötven arannyal. Én vagyok az ön térképe, és működnek a lábai. Kettőnknek is menni fog. *Beszéde befejezéseként már nem bírja tovább, és rohan a kúthoz szomját oltani. A nagy rohamban nem adhat nagy intellektuális benyomást, de a jelenleg ez hidegen hagyta. Ahogy kezét tölcsérként formálva iszik egy lovat is megszégyenítő adagot, kissé rekedt torokkal áll vissza Elthurhoz, a száján pihenő kis vízcseppet gyorsan letörölve kezével, és ráadásként hozzá is teszi:* - Persze nem muszáj rögtön dűlőre jutnunk. A mai estén úgyis pihenésre van szükségem, nyugodtan körbe kérdezősködhet addig a társai közt. Bár a választ sejteni fogom. *Egy gúnyos félmosolyt ad hozzá, és karjait összefonva türelmesen megvárja amaz válaszát irdatlan hosszú mondatáradata után.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 10:45:39
Üzenet elküldve: 2021-09-18 10:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A köpenyesnek mintha megváltozna a hangulata, ami őt elbizonytalanítja. Nem tudja ugyanis, hogy a másik arcán lévő kifejezés csalódottság, vagy pedig sértettség szülte.
A régi neveltetés eredménye, hogy elszégyelli magát, amiért ilyen nyíltan és egyenesen beszélt a férfival és "okoskodott", merte őt óva inteni. A városban töltött idő és mindaz, amit a magán viselt tabard jelképez pedig biztosítja, hogy ennek ellenére összeszedje magát és megtartsa semleges arckifejezését; meghunyászkodás helyett továbbra is egyenesen áll hát, s várja, mit felel a másik, nem engedve, hogy belső gyengesége megmutatkozzon.
Az ifjú pedig bele is kezd. A megszólítás módja elárulja számára, hogy zavarba hozhatta a férfit a külső megjelenésével, ami még mindig szokatlan, de már nem éri meglepetésként: mióta ekképpen öltözködik, s viseli a haját, előfordult néhányszor. Számára pedig ez kedvező. Bár átverni nem áll szándékában senkit, de a tudat, hogy képes megcsalni a szemeket, ad egyfajta biztonságérzetet; úgy érzi, tényleg képes elrejtőzni és valaki másnak lenni, mint aki volt.
Mivel jelenleg nem ez a lényeges, nem szól közbe és segíti ki Adoavert a megszólítással kapcsolatban, inkább figyel a mondandójára. És tény ami tény, a férfinek sikerül azzal is elbizonytalanítania, jóllehet a másik megváltozott viselkedése sem figyelmen kívül hagyandó. Eddig egy élénk, túlontúl lelkes ifjonc benyomását keltette, most viszont komolyabbnak tűnik, egy kicsit leereszkedőnek is, ami azt illeti... Garsinra pedig ez sajnos még mindig túl nagy hatással van, így beletelik egy kis időbe, mire válaszol, mert a másik szavai miatt butának és tapasztalatlannak érzi magát, küzdenie kell érte, hogy városőrhöz, vagy akár csak egyenrangú, egyenértékű polgárhoz méltón viselkedjen. A szorongás lelassítja a gondolatait, de az idő sürgetése az is, ami fölserkenti, mert nem akar sokáig szótlanul ácsorogni és ténylegesen butának tűnni. Úgyhogy végül kiböki az első szavakat, túlgondolás nélkül.*
- A városőrség kiképzés alatt levő tagja vagyok, uram, de nem harcos. - *Árulja el, s ha a másik jobban megnézi, valóban nem láthat nála fegyvert. Bár akad nála néhány holmi, mint egy kendőbe csavart, hajlított formájú tárgy, de arról sem gondolhatni elsőre, hogy épp fegyver volna.*
- Az utazásban pedig nincs tapasztalatom, s nem is jártam még arra. - *Mutat arra, amerre korábban a férfi is.*
- Nem ismerem az utakat, hogy az ingoványban mennyire követhetőek, a mocsarak mennyire árasztják el őket esőzések után... ezért nem szeretnék kockáztatni. Ezért keresek vezetőt, aki biztosan megtalálja az utat, még akkor is, ha a szemünk már nem látja. - *Magyarázza.*
- Ha nem véli veszélyesnek, akkor miért gondolja, hogy olyan sok pénzt kérne érte bárki, hogy átvezessen? - *Kérdi azért érdeklődve. Harminc aranyért már föl lehetne bérelni egy futárt, hogy csomagot szállítson a szomszédos településekre. Egy futár... Vajon a toronyhoz is járnak? Szöget üt fejében a gondolat.*
*A köpenyesnek mintha megváltozna a hangulata, ami őt elbizonytalanítja. Nem tudja ugyanis, hogy a másik arcán lévő kifejezés csalódottság, vagy pedig sértettség szülte.
A régi neveltetés eredménye, hogy elszégyelli magát, amiért ilyen nyíltan és egyenesen beszélt a férfival és "okoskodott", merte őt óva inteni. A városban töltött idő és mindaz, amit a magán viselt tabard jelképez pedig biztosítja, hogy ennek ellenére összeszedje magát és megtartsa semleges arckifejezését; meghunyászkodás helyett továbbra is egyenesen áll hát, s várja, mit felel a másik, nem engedve, hogy belső gyengesége megmutatkozzon.
Az ifjú pedig bele is kezd. A megszólítás módja elárulja számára, hogy zavarba hozhatta a férfit a külső megjelenésével, ami még mindig szokatlan, de már nem éri meglepetésként: mióta ekképpen öltözködik, s viseli a haját, előfordult néhányszor. Számára pedig ez kedvező. Bár átverni nem áll szándékában senkit, de a tudat, hogy képes megcsalni a szemeket, ad egyfajta biztonságérzetet; úgy érzi, tényleg képes elrejtőzni és valaki másnak lenni, mint aki volt.
Mivel jelenleg nem ez a lényeges, nem szól közbe és segíti ki Adoavert a megszólítással kapcsolatban, inkább figyel a mondandójára. És tény ami tény, a férfinek sikerül azzal is elbizonytalanítania, jóllehet a másik megváltozott viselkedése sem figyelmen kívül hagyandó. Eddig egy élénk, túlontúl lelkes ifjonc benyomását keltette, most viszont komolyabbnak tűnik, egy kicsit leereszkedőnek is, ami azt illeti... Garsinra pedig ez sajnos még mindig túl nagy hatással van, így beletelik egy kis időbe, mire válaszol, mert a másik szavai miatt butának és tapasztalatlannak érzi magát, küzdenie kell érte, hogy városőrhöz, vagy akár csak egyenrangú, egyenértékű polgárhoz méltón viselkedjen. A szorongás lelassítja a gondolatait, de az idő sürgetése az is, ami fölserkenti, mert nem akar sokáig szótlanul ácsorogni és ténylegesen butának tűnni. Úgyhogy végül kiböki az első szavakat, túlgondolás nélkül.*
- A városőrség kiképzés alatt levő tagja vagyok, uram, de nem harcos. - *Árulja el, s ha a másik jobban megnézi, valóban nem láthat nála fegyvert. Bár akad nála néhány holmi, mint egy kendőbe csavart, hajlított formájú tárgy, de arról sem gondolhatni elsőre, hogy épp fegyver volna.*
- Az utazásban pedig nincs tapasztalatom, s nem is jártam még arra. - *Mutat arra, amerre korábban a férfi is.*
- Nem ismerem az utakat, hogy az ingoványban mennyire követhetőek, a mocsarak mennyire árasztják el őket esőzések után... ezért nem szeretnék kockáztatni. Ezért keresek vezetőt, aki biztosan megtalálja az utat, még akkor is, ha a szemünk már nem látja. - *Magyarázza.*
- Ha nem véli veszélyesnek, akkor miért gondolja, hogy olyan sok pénzt kérne érte bárki, hogy átvezessen? - *Kérdi azért érdeklődve. Harminc aranyért már föl lehetne bérelni egy futárt, hogy csomagot szállítson a szomszédos településekre. Egy futár... Vajon a toronyhoz is járnak? Szöget üt fejében a gondolat.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-18 09:57:40
Üzenet elküldve: 2021-09-18 09:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Bús képpel hallgatja a tabardos válaszát, ahogy az azt követő okot is csak egy facsar ábrázattal tudja viszonozni. Miért aggódik az ingovány miatt, ha még csak nem is annak kellős közepébe tartanak? Amennyire tudja, még mindig fekszik egy kereskedők miatt kiépített út, amin keresztül különösebb probléma nélkül átvághatnak azon az átkozott vidéken, anélkül, hogy meg kéne érinteniük a pocsolyákat. Ő legalább is azokat használta eddig, és még egy darabban van! Hacsak nem tervezik azzal a vezetővel minden egyes fűszálig feltérképezni azt a sáros terepet, nem lát okot az eltévedés aggodalmára. Az út további szakasza pedig csak nem lehet olyan veszélyes, hogy a lehető leggyorsabb részt kelljen választaniuk. Vagy mégis?
Ami viszont valóban szemöldökráncolásra készteti, az az arany említése. Valóban, a papíroson említve volt a szerény jutalom ígérete. De csak nem hiszi el, hogy azzal valaki, ha valóban olyan veszélyes a környék, mint ahogy amaz mondja, bőrét kockáztatná? Ha mást nem is, ezt megemlíti.*
- Már megbocsásson, uram, illetve hölgyem... ha valóban oly szüksége lehet egy díszkabátosnak egy jól tájékozódott személyre, ráadásként tekintve az ön által említett veszélyt, harminc aranyért ugyan kétlem, hogy a delikvens a lábát még egy mérföldre is kitenné a városból. Nem vagyok én szakértő, de én nagyjából százötvennél kezdném, plusz a kockázati adó. *Magyarázza, baljával gesztikulálva a városon túli, teljesen békésnek és ártalmatlannak látszó vidékre, szántó és borosföldekkel vegyítve. Azokon túl várhat rájuk az idegen föld.* - Tehát ha nem tetszik bőséggel megemelni azt a díjat, kétlem, hogy az elkövetkező napokban az esőn ás jómagamon kívül bárki megfogja ezt a pergament. Én, ugyanis, ingyen megcsinálom. *Kissé leereszkedő, de ártalmatlan mosollyal mutat megint csak magára, egy kis hajolással ütve tovább a vasat.* - Jómagamnak csak egy pengére lenne szükségem, amit ön minden bizonnyal tud biztosítani. Nem szó szerint, természetesen. Tehát ha az ingoványon a karavánutat választjuk, és nem barangolunk el a pusztánál sem,
akkor különösebb életveszély nélkül elérjük a célállomásunkat. Benne van?
*Bús képpel hallgatja a tabardos válaszát, ahogy az azt követő okot is csak egy facsar ábrázattal tudja viszonozni. Miért aggódik az ingovány miatt, ha még csak nem is annak kellős közepébe tartanak? Amennyire tudja, még mindig fekszik egy kereskedők miatt kiépített út, amin keresztül különösebb probléma nélkül átvághatnak azon az átkozott vidéken, anélkül, hogy meg kéne érinteniük a pocsolyákat. Ő legalább is azokat használta eddig, és még egy darabban van! Hacsak nem tervezik azzal a vezetővel minden egyes fűszálig feltérképezni azt a sáros terepet, nem lát okot az eltévedés aggodalmára. Az út további szakasza pedig csak nem lehet olyan veszélyes, hogy a lehető leggyorsabb részt kelljen választaniuk. Vagy mégis?
Ami viszont valóban szemöldökráncolásra készteti, az az arany említése. Valóban, a papíroson említve volt a szerény jutalom ígérete. De csak nem hiszi el, hogy azzal valaki, ha valóban olyan veszélyes a környék, mint ahogy amaz mondja, bőrét kockáztatná? Ha mást nem is, ezt megemlíti.*
- Már megbocsásson, uram, illetve hölgyem... ha valóban oly szüksége lehet egy díszkabátosnak egy jól tájékozódott személyre, ráadásként tekintve az ön által említett veszélyt, harminc aranyért ugyan kétlem, hogy a delikvens a lábát még egy mérföldre is kitenné a városból. Nem vagyok én szakértő, de én nagyjából százötvennél kezdném, plusz a kockázati adó. *Magyarázza, baljával gesztikulálva a városon túli, teljesen békésnek és ártalmatlannak látszó vidékre, szántó és borosföldekkel vegyítve. Azokon túl várhat rájuk az idegen föld.* - Tehát ha nem tetszik bőséggel megemelni azt a díjat, kétlem, hogy az elkövetkező napokban az esőn ás jómagamon kívül bárki megfogja ezt a pergament. Én, ugyanis, ingyen megcsinálom. *Kissé leereszkedő, de ártalmatlan mosollyal mutat megint csak magára, egy kis hajolással ütve tovább a vasat.* - Jómagamnak csak egy pengére lenne szükségem, amit ön minden bizonnyal tud biztosítani. Nem szó szerint, természetesen. Tehát ha az ingoványon a karavánutat választjuk, és nem barangolunk el a pusztánál sem,
akkor különösebb életveszély nélkül elérjük a célállomásunkat. Benne van?
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 21:58:19
Üzenet elküldve: 2021-09-17 21:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Az ifjú mentegetőző válaszát hallgatva nem teljesen tiszta számára, hogy a másik mit is akar mondani. De ahogy leszűri, Adoaver sem értette meg a felkéréséből, hogy neki kire van szüksége.
Némi értetlen hunyorgással nézi a másikat, majd megszólal.*
- Nem aggódom a biztonsága miatt. Bár ha nem járt még ott, magának sem kellene oda egyedül, vezető nélkül mennie. - *Mondja el véleményét, mert meglátása szerint az ifjú elég meggondolatlan természetű lehet.*
- Harminc aranyat kínáltam. Nem társaságra van szükségem, hanem valakire, aki biztonsággal átvezet az ingoványon, mert jól ismeri az utat a toronyhoz. - *Fejti ki, mert úgy hiszi, a férfinak nem volt világos, hát rámutat, hogy nem szórja a pénzét csak úgy, el is vár azért cserébe valamit: jelen esetben az útmutatást.*
- De ha szeretné, úgy ha találok egy vezetőt, nem bánom, ha csatlakozik hozzánk. - *Veti föl, mert ahogy így elnézi, a másiknak legalább annyira szüksége lehet segítségre, mint neki magának.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.18 01:09:05
*Az ifjú mentegetőző válaszát hallgatva nem teljesen tiszta számára, hogy a másik mit is akar mondani. De ahogy leszűri, Adoaver sem értette meg a felkéréséből, hogy neki kire van szüksége.
Némi értetlen hunyorgással nézi a másikat, majd megszólal.*
- Nem aggódom a biztonsága miatt. Bár ha nem járt még ott, magának sem kellene oda egyedül, vezető nélkül mennie. - *Mondja el véleményét, mert meglátása szerint az ifjú elég meggondolatlan természetű lehet.*
- Harminc aranyat kínáltam. Nem társaságra van szükségem, hanem valakire, aki biztonsággal átvezet az ingoványon, mert jól ismeri az utat a toronyhoz. - *Fejti ki, mert úgy hiszi, a férfinak nem volt világos, hát rámutat, hogy nem szórja a pénzét csak úgy, el is vár azért cserébe valamit: jelen esetben az útmutatást.*
- De ha szeretné, úgy ha találok egy vezetőt, nem bánom, ha csatlakozik hozzánk. - *Veti föl, mert ahogy így elnézi, a másiknak legalább annyira szüksége lehet segítségre, mint neki magának.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.18 01:09:05
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 21:40:56
Üzenet elküldve: 2021-09-17 21:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Amaz viselkedéséből ítélve valóban tolakodóbbnak jött ki, mint akarta. Hátra lép és hagyja a magát Garsinnak bemutatott díszkabátost szóhoz jutni, miközben maga is elgondolkodik további mondanivalóin, valamint feldolgozza az előző perceket.
~ Kérges markú. Tapasztalt katona lehet. ~ Egy bizonytalan sejtés, de amennyi város-és könyvtárőr mancsával kellett eddig fogást váltania, úgy legalább van valamiből kiindulnia. Ez, valamint önnön puha, tisztán tartott és kényesen ápolt keze különbségéből is ítélkezik. Legalább ez megmagyarázza az egyenruhát. Várjunk, akkor most majdnem lepajtásozott egy tisztet? Ugye nem rúgta most ki magát a városból?
Amit hall, attól viszont ifjú szíve valóban kihagy egy dobbanást. Oltalom vagy sem, nem küldheti vissza egy kis mocsár miatt! Önnön kezeit egymásnak szorítja, és fonnyadt tekintettel próbál érvelni:*
- De kérem! Semmi szándékomban nem áll abban a pöcegödörben tábort verni, ott még én is jobban tudom, mint hogy álldogáljak. Még ha saját biztonságom miatt is aggódik, biztosíthatom, tudok boldogulni! *Hogy mégis mennyit fog ebből a másik elhinni, az valószínűleg nem üvegszerű felépítéséről fog múlni. De neki el kell jutnia a toronyig. Muszáj.*
*Amaz viselkedéséből ítélve valóban tolakodóbbnak jött ki, mint akarta. Hátra lép és hagyja a magát Garsinnak bemutatott díszkabátost szóhoz jutni, miközben maga is elgondolkodik további mondanivalóin, valamint feldolgozza az előző perceket.
~ Kérges markú. Tapasztalt katona lehet. ~ Egy bizonytalan sejtés, de amennyi város-és könyvtárőr mancsával kellett eddig fogást váltania, úgy legalább van valamiből kiindulnia. Ez, valamint önnön puha, tisztán tartott és kényesen ápolt keze különbségéből is ítélkezik. Legalább ez megmagyarázza az egyenruhát. Várjunk, akkor most majdnem lepajtásozott egy tisztet? Ugye nem rúgta most ki magát a városból?
Amit hall, attól viszont ifjú szíve valóban kihagy egy dobbanást. Oltalom vagy sem, nem küldheti vissza egy kis mocsár miatt! Önnön kezeit egymásnak szorítja, és fonnyadt tekintettel próbál érvelni:*
- De kérem! Semmi szándékomban nem áll abban a pöcegödörben tábort verni, ott még én is jobban tudom, mint hogy álldogáljak. Még ha saját biztonságom miatt is aggódik, biztosíthatom, tudok boldogulni! *Hogy mégis mennyit fog ebből a másik elhinni, az valószínűleg nem üvegszerű felépítéséről fog múlni. De neki el kell jutnia a toronyig. Muszáj.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 20:40:31
Üzenet elküldve: 2021-09-17 20:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Nem teljesen tudja hova tenni a másik meglepettségét, de feltételezi, hogy vagy az egyenruhájától illetődött meg amaz, vagy attól, hogy tényleg itt találta őt, noha a papíron nyilvánvalóan az áll, hogy a kaszárnyában kell keresnie a jelentkezőnek.
Mindenesetre türelmesen kivárja, míg a fiatal férfi összeszedi magát. Arcán nem látszik bosszúság, inkább egykedvű érdeklődés.
Míg a köpenyes az ő arcát vizslatja, addig ő meg a másikét. Valóban elég ifjúnak tűnik ez a férfi, meg kimerültnek és egy kicsit betegesnek is, ahogy így elnézi. Nem kimondottan egy vándor, vagy kalandor alkat, akire véleménye szerint szüksége volna; de azért nem írja le azonnal.
Mikor az idegen tapsol, majd a kezéért nyúl, elsőre húzódozik a hirtelenség elől, mint ki bizalmatlan, ám aztán a szándékot megértve végül adja a jobbját és finoman még meg is szorítja a másikét. A marka száraz és érdes, kérges, akár a kétkezi munkásoké, viszont hosszú, vékony ujjai mégis adnak egy kis finomságot az érintésének.
Hallgatja közben a választ, majd pedig a bemutatkozót. Mivel a férfi által hangoztatott megszólításokat nem ismeri, így a nemével kapcsolatos kétségekre, tapogatózásra sem figyel föl, s nem válaszolja meg a kérdéses részletet.*
- Garsin. - *Helyesbít, hogy mely megszólítást részesíti előnyben.*
- Én is örülök. - *Viszonozza, de látszik rajta, hogy valamiért habozik.*
- Viszont sajnálom, de nekem egy tapasztalt vezetőre van szükségem, aki jól ismeri az utat. Az ingovány veszélyes lehet. - *Közli aztán, miközben visszahúzza a kezét. Ahogy leszűrte a férfi mondandójából, ő sem jártasabb az ottani terepben és ösvények ismeretében, mint jómaga. Neki pedig nem csak útitársra, de vezetőre is szüksége van.
Emellett Adoaver külleme és viselkedése sem győzi meg, hogy ő az ő embere. Inkább tűnik egy lelkes, tapasztalatlan ifjúnak, semmint olyasvalakinek, akiben megbízhatna.
Azért nem hagyja egyből faképnél, megvárja a válaszát. Meg, ha úgy van, a papírját is visszakérné, hogy visszatűzhesse.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.17 20:43:17
*Nem teljesen tudja hova tenni a másik meglepettségét, de feltételezi, hogy vagy az egyenruhájától illetődött meg amaz, vagy attól, hogy tényleg itt találta őt, noha a papíron nyilvánvalóan az áll, hogy a kaszárnyában kell keresnie a jelentkezőnek.
Mindenesetre türelmesen kivárja, míg a fiatal férfi összeszedi magát. Arcán nem látszik bosszúság, inkább egykedvű érdeklődés.
Míg a köpenyes az ő arcát vizslatja, addig ő meg a másikét. Valóban elég ifjúnak tűnik ez a férfi, meg kimerültnek és egy kicsit betegesnek is, ahogy így elnézi. Nem kimondottan egy vándor, vagy kalandor alkat, akire véleménye szerint szüksége volna; de azért nem írja le azonnal.
Mikor az idegen tapsol, majd a kezéért nyúl, elsőre húzódozik a hirtelenség elől, mint ki bizalmatlan, ám aztán a szándékot megértve végül adja a jobbját és finoman még meg is szorítja a másikét. A marka száraz és érdes, kérges, akár a kétkezi munkásoké, viszont hosszú, vékony ujjai mégis adnak egy kis finomságot az érintésének.
Hallgatja közben a választ, majd pedig a bemutatkozót. Mivel a férfi által hangoztatott megszólításokat nem ismeri, így a nemével kapcsolatos kétségekre, tapogatózásra sem figyel föl, s nem válaszolja meg a kérdéses részletet.*
- Garsin. - *Helyesbít, hogy mely megszólítást részesíti előnyben.*
- Én is örülök. - *Viszonozza, de látszik rajta, hogy valamiért habozik.*
- Viszont sajnálom, de nekem egy tapasztalt vezetőre van szükségem, aki jól ismeri az utat. Az ingovány veszélyes lehet. - *Közli aztán, miközben visszahúzza a kezét. Ahogy leszűrte a férfi mondandójából, ő sem jártasabb az ottani terepben és ösvények ismeretében, mint jómaga. Neki pedig nem csak útitársra, de vezetőre is szüksége van.
Emellett Adoaver külleme és viselkedése sem győzi meg, hogy ő az ő embere. Inkább tűnik egy lelkes, tapasztalatlan ifjúnak, semmint olyasvalakinek, akiben megbízhatna.
Azért nem hagyja egyből faképnél, megvárja a válaszát. Meg, ha úgy van, a papírját is visszakérné, hogy visszatűzhesse.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.17 20:43:17
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 20:11:07
Üzenet elküldve: 2021-09-17 20:11:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Fejét büszkén tartja fönt, és a pergament karjában markolva úgy tartja kint, mintha egy királyi köztisztviselő lenne, aki épp most hirdeti ki a legújabb adót. Tekintetével megpróbálja elkapni az előtte megállók, illetve elhaladók szempárját, rohamosan csökkenő önbizalommal próbálva kiolvasni belőlük a választ.*
~ ...Kérem? ~ *Ez így nem fog menni. Ahogy a tömeg csökken, egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy itt előbukkanna az a bizonyos Elthur. Beletörődötten sóhajt, de a biztonság kedvéért még egyszer körültekint, hátha legalább a megmaradt közönség közül tud valaki neki segítőkész információval előállni. Csüggedt tekintettel fordul is jobbra, és amint megpillantja a díszkabátos illetőt, a gyomra görcsbe fordul; máris sikerült a helyi őrség célpontjára kerülnie? Csak nem páros lábbal fogják e most kihajítani a környékről? Idegesen meghúzza köpenye nyaki részét; na most fog kelleni a beszélőkéje, annyi biztos. Nyitná is száját egy bocsánatkérő himnuszra, mikor amaz megelőzi. És nem épp a mágustól számított parancsokat hallja.*
- Ó. *Kettőt pislog, egy darabig szoborként meredve le az illetőre a padról meglepődöttségében. Csak ráeszmél mit csinál, és egy fejrázás közepette lecsattog az ülőalkalmatosságról. Csuklyáját hátra hajtja, hogy jobban szemügyre vegye őt, homlokát ráncolva látszik rajta, hogy nehéz valamin döntőre jutnia. A továbbiakat hallva viszont tapsol egyet örömében, és két kezével megpróbálja rázni azét, akit minden bizonnyal Elthurnak hívnak. Kis emberkeresése sikerétől visszatér benne annyi energia, hogy teljes énjét mutassa be neki.*
- Hogy ismerem e? De még mennyire! Hogy jártam e? Nem mondhatni, de ezen változtatni fogunk nemsokára! *Nevet egy rövidet, és fejével egy rövidet bólint, magabiztos fellépésben gesztikulálva saját magára.*
- Az én nevem Adoaver, a Droverson családból! Nagy vágyam eljutni a toronyhoz, és vigalommal tölt el egy majdani útitárs látványa! Örülök hogy megismerhetem, Miszter...avagy Missz...Elthur. Ahem. *Köhint félre. Valóban kíváncsi az üzenet feladójára, még akkor is, ha elsőnek kissé úgy néz ki, mintha beletolná magát amaz arcába. Hiába, az izgalom.*
*Fejét büszkén tartja fönt, és a pergament karjában markolva úgy tartja kint, mintha egy királyi köztisztviselő lenne, aki épp most hirdeti ki a legújabb adót. Tekintetével megpróbálja elkapni az előtte megállók, illetve elhaladók szempárját, rohamosan csökkenő önbizalommal próbálva kiolvasni belőlük a választ.*
~ ...Kérem? ~ *Ez így nem fog menni. Ahogy a tömeg csökken, egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy itt előbukkanna az a bizonyos Elthur. Beletörődötten sóhajt, de a biztonság kedvéért még egyszer körültekint, hátha legalább a megmaradt közönség közül tud valaki neki segítőkész információval előállni. Csüggedt tekintettel fordul is jobbra, és amint megpillantja a díszkabátos illetőt, a gyomra görcsbe fordul; máris sikerült a helyi őrség célpontjára kerülnie? Csak nem páros lábbal fogják e most kihajítani a környékről? Idegesen meghúzza köpenye nyaki részét; na most fog kelleni a beszélőkéje, annyi biztos. Nyitná is száját egy bocsánatkérő himnuszra, mikor amaz megelőzi. És nem épp a mágustól számított parancsokat hallja.*
- Ó. *Kettőt pislog, egy darabig szoborként meredve le az illetőre a padról meglepődöttségében. Csak ráeszmél mit csinál, és egy fejrázás közepette lecsattog az ülőalkalmatosságról. Csuklyáját hátra hajtja, hogy jobban szemügyre vegye őt, homlokát ráncolva látszik rajta, hogy nehéz valamin döntőre jutnia. A továbbiakat hallva viszont tapsol egyet örömében, és két kezével megpróbálja rázni azét, akit minden bizonnyal Elthurnak hívnak. Kis emberkeresése sikerétől visszatér benne annyi energia, hogy teljes énjét mutassa be neki.*
- Hogy ismerem e? De még mennyire! Hogy jártam e? Nem mondhatni, de ezen változtatni fogunk nemsokára! *Nevet egy rövidet, és fejével egy rövidet bólint, magabiztos fellépésben gesztikulálva saját magára.*
- Az én nevem Adoaver, a Droverson családból! Nagy vágyam eljutni a toronyhoz, és vigalommal tölt el egy majdani útitárs látványa! Örülök hogy megismerhetem, Miszter...avagy Missz...Elthur. Ahem. *Köhint félre. Valóban kíváncsi az üzenet feladójára, még akkor is, ha elsőnek kissé úgy néz ki, mintha beletolná magát amaz arcába. Hiába, az izgalom.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 17:47:30
Üzenet elküldve: 2021-09-17 17:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Ahogy ott áll a hirdetményeket bogarászva, a lassan nyugovóra térő város azért még élénk néhány kisebb társaságtól. Ami nem is csoda, mert innen nyílik a piac, s az árusok a kései vásárlókkal együtt befejezik a dolgos napot. Oda-odapillant egy-egy járókelőre, de tekintete mindig visszafordul az irományok felé. A kíváncsiság mellett hírszerzési és... tanulási szándékkal is. A maga felkéréséhez is innen vette a mintát. Tanítómester híján tapasztalati úton igyekszik elsajátítani a betűvetés után a fogalmazási módok, stílusok csínját-bínját is, ezek a hirdetések, hírek és felkérések pedig épp jók ahhoz, hogy belekóstoljon ezekbe az ismeretekbe.
Ám mégis akad valami, ami idejekorán félbeszakítja csendes tanulmányozását... Az épp csak az előbb feltűzött papírosát ugyanis egy köpenyes alak durván letépi. El sem tévesztheti, mert a magas alak kék színei kitűnnek a tömegből.
Ellenőrzi azért, hogy nem csak tévedett-e. Visszalép a hirdetménye helyéhez, ám meg kell állapítsa, hogy valóban az ő felkérése esett áldozatául a köpenyes markának.
Utánafordul, hogy a maga bátortalan módján "számonkérje" az illetőt, mert hát nem azért tűzte azt föl, hogy valaki csak úgy magával vigye: ő szeretné is, ha akadna rá jelentkező. Meg aztán a papírt és tintát sem osztogatják ingyen, nem szívesen pazarolná, hogy ezt még egyszer leírja és kitűzze...
Viszont ahogy fordul, már azt látja, hogy a kék köpeny gazdája föláll a szökőkút közelében lévő padra és onnan kiabálja egyebek mellett az ő nevét.
Tekintetek fordulnak a sápadt ifjú felé, Garsinnak meg ily módon nem sok kedve van előállni és részesülni a figyelemben, amit a papírosa elbitorlója most magáénak tudhat.
Így hát vár néhány légvételnyi ideig, míg a járókelők kíváncsisága alábbhagy és továbbmennek a dolgukra, ám a köpenyesnek már ebből feltűnhet, hogy valakit ténylegesen is megszólított a kiabálása, ugyanis a tabardos alak nem áll odébb a többi bámészkodóval, hanem őt nézi.
Aztán lassan el is indul felé, bár az idegen akár azt is gondolhatná még ekkor, hogy bajban van és rendbontásért megrovást fog kapni, mert a személy, aki felé lépdel, egyenruhát visel.*
- Itt vagyok. - *Szólal meg a tabardos, aki hangja és külleme alapján is nagyon fiatal még. Hogy férfi, vagy nő, azt így elsőre nem is lehet olyan egyszerű megállapítani.
Megáll a köpenyes előtt és kutatón méri végig, megállapodva az arcánál, ami egyelőre a magasban van, jóllehet a talajon állva nagyjából egy magasak lehetnek az idegennel.*
- Ismeri az utat a toronyhoz? Járt már ott?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.17 22:08:46, a következő indokkal:
Kérésre.
*Ahogy ott áll a hirdetményeket bogarászva, a lassan nyugovóra térő város azért még élénk néhány kisebb társaságtól. Ami nem is csoda, mert innen nyílik a piac, s az árusok a kései vásárlókkal együtt befejezik a dolgos napot. Oda-odapillant egy-egy járókelőre, de tekintete mindig visszafordul az irományok felé. A kíváncsiság mellett hírszerzési és... tanulási szándékkal is. A maga felkéréséhez is innen vette a mintát. Tanítómester híján tapasztalati úton igyekszik elsajátítani a betűvetés után a fogalmazási módok, stílusok csínját-bínját is, ezek a hirdetések, hírek és felkérések pedig épp jók ahhoz, hogy belekóstoljon ezekbe az ismeretekbe.
Ám mégis akad valami, ami idejekorán félbeszakítja csendes tanulmányozását... Az épp csak az előbb feltűzött papírosát ugyanis egy köpenyes alak durván letépi. El sem tévesztheti, mert a magas alak kék színei kitűnnek a tömegből.
Ellenőrzi azért, hogy nem csak tévedett-e. Visszalép a hirdetménye helyéhez, ám meg kell állapítsa, hogy valóban az ő felkérése esett áldozatául a köpenyes markának.
Utánafordul, hogy a maga bátortalan módján "számonkérje" az illetőt, mert hát nem azért tűzte azt föl, hogy valaki csak úgy magával vigye: ő szeretné is, ha akadna rá jelentkező. Meg aztán a papírt és tintát sem osztogatják ingyen, nem szívesen pazarolná, hogy ezt még egyszer leírja és kitűzze...
Viszont ahogy fordul, már azt látja, hogy a kék köpeny gazdája föláll a szökőkút közelében lévő padra és onnan kiabálja egyebek mellett az ő nevét.
Tekintetek fordulnak a sápadt ifjú felé, Garsinnak meg ily módon nem sok kedve van előállni és részesülni a figyelemben, amit a papírosa elbitorlója most magáénak tudhat.
Így hát vár néhány légvételnyi ideig, míg a járókelők kíváncsisága alábbhagy és továbbmennek a dolgukra, ám a köpenyesnek már ebből feltűnhet, hogy valakit ténylegesen is megszólított a kiabálása, ugyanis a tabardos alak nem áll odébb a többi bámészkodóval, hanem őt nézi.
Aztán lassan el is indul felé, bár az idegen akár azt is gondolhatná még ekkor, hogy bajban van és rendbontásért megrovást fog kapni, mert a személy, aki felé lépdel, egyenruhát visel.*
- Itt vagyok. - *Szólal meg a tabardos, aki hangja és külleme alapján is nagyon fiatal még. Hogy férfi, vagy nő, azt így elsőre nem is lehet olyan egyszerű megállapítani.
Megáll a köpenyes előtt és kutatón méri végig, megállapodva az arcánál, ami egyelőre a magasban van, jóllehet a talajon állva nagyjából egy magasak lehetnek az idegennel.*
- Ismeri az utat a toronyhoz? Járt már ott?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.17 22:08:46, a következő indokkal:
Kérésre.
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 17:03:32
Üzenet elküldve: 2021-09-17 17:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
~ Franc. Franc. Franc. Franc. ~ *Lépésenként ismétlődött bennne ez a szó, további nem túl udvarias jelzőkkel kiegészítve az egész világ felé, miközben e város falak és kapuk híján tudaton belül felhúzott határait átlépve megbotlik, és kis híján a földre roggyan a fáradtságtól. Csukjája használatlanul és szánalmasan lóg nyakáról. Nagy hibát követett el, mikor elutasította az egyik városba tartó szekeres utazási ajánlatát puszta büszkeségből, és hogy "amúgy is ráfér egy kis mozgás." Hát ebből mára elég volt, és ha nem ül le valahova pihenni, akkor életére is.
Miután összeszedi légzését, felkapkodja magát és körülnéz a másodszor látott főtéren. Igazából ülőhelyet keres, ahol jobban kipihenheti magát, és ezt a kút elé rakott pad képében meg is találja magának. Magában mosolyogva meg is kezd haladni felé, de egy nagy tömegfolyást látva kényes fintorral a főtéren lévő kisebb-nagyobb épületek falához lapítja magát, türelmetlenül várakozva, hogy hogy keletkezzen a sokadalomban egy kis rés, ahol keresztül csúszhat. De ahogy a percek elteltével nem látszik fogyni az esti csődület, beletörődötten sóhajtva a falakhoz fordul, hogy azok közelében keressen megfelelő ülőalkalmatosságot. Ekkor szúrja ki szemét a közvetlenül mellette lévő házra feltűzött papíros. Enyhe kíváncsisággal, és azért is, mert úgy is útját keresztezi, olvasótávba totyog, és komótosan elolvassa rajta lévő üzenetet. Majd még egyszer. Szeme felnyílik, érme nagyságúra kerekedik, és szabályosan letépi a falról a pergament, hogy majdnem az arcába nyomva leolvassa a betűket.*
- Ilyen nincs. *Suttogja. De ilyen mégis van. A Mágustoronyhoz keresnek útitársat. Ahova ő tart! Végre, egy örökkévalóságnak érződő idő után talál egy tisztes útitársat? Ráadásul fizetnek is érte! A pénz kevésbé izgatta őt mint a gondolat, hogy nem egyedül kell megtennie azt a hosszú utat, amerről épp sikertelenül jött vissza. De mit álldogál itt, lehet, hogy már áll ez előtt az "Elthur" előtt egy egész sor! Minél előbb fel kell keresnie! De egy dolgot biztosra tesz.
Eposzi magabiztossággal, a letépett papírral a kezében a kút előtti padhoz lépked, de ahelyett, hogy leülne rá, rálép, feláll rá, és nagy hangosan, kissé száraz torokkal elkiáltja magát:*
- Elnézést, Garsin Elthur, itt tetszik e tartózkodni? A feladásban leírt útra akarok jelentkezni!
~ Franc. Franc. Franc. Franc. ~ *Lépésenként ismétlődött bennne ez a szó, további nem túl udvarias jelzőkkel kiegészítve az egész világ felé, miközben e város falak és kapuk híján tudaton belül felhúzott határait átlépve megbotlik, és kis híján a földre roggyan a fáradtságtól. Csukjája használatlanul és szánalmasan lóg nyakáról. Nagy hibát követett el, mikor elutasította az egyik városba tartó szekeres utazási ajánlatát puszta büszkeségből, és hogy "amúgy is ráfér egy kis mozgás." Hát ebből mára elég volt, és ha nem ül le valahova pihenni, akkor életére is.
Miután összeszedi légzését, felkapkodja magát és körülnéz a másodszor látott főtéren. Igazából ülőhelyet keres, ahol jobban kipihenheti magát, és ezt a kút elé rakott pad képében meg is találja magának. Magában mosolyogva meg is kezd haladni felé, de egy nagy tömegfolyást látva kényes fintorral a főtéren lévő kisebb-nagyobb épületek falához lapítja magát, türelmetlenül várakozva, hogy hogy keletkezzen a sokadalomban egy kis rés, ahol keresztül csúszhat. De ahogy a percek elteltével nem látszik fogyni az esti csődület, beletörődötten sóhajtva a falakhoz fordul, hogy azok közelében keressen megfelelő ülőalkalmatosságot. Ekkor szúrja ki szemét a közvetlenül mellette lévő házra feltűzött papíros. Enyhe kíváncsisággal, és azért is, mert úgy is útját keresztezi, olvasótávba totyog, és komótosan elolvassa rajta lévő üzenetet. Majd még egyszer. Szeme felnyílik, érme nagyságúra kerekedik, és szabályosan letépi a falról a pergament, hogy majdnem az arcába nyomva leolvassa a betűket.*
- Ilyen nincs. *Suttogja. De ilyen mégis van. A Mágustoronyhoz keresnek útitársat. Ahova ő tart! Végre, egy örökkévalóságnak érződő idő után talál egy tisztes útitársat? Ráadásul fizetnek is érte! A pénz kevésbé izgatta őt mint a gondolat, hogy nem egyedül kell megtennie azt a hosszú utat, amerről épp sikertelenül jött vissza. De mit álldogál itt, lehet, hogy már áll ez előtt az "Elthur" előtt egy egész sor! Minél előbb fel kell keresnie! De egy dolgot biztosra tesz.
Eposzi magabiztossággal, a letépett papírral a kezében a kút előtti padhoz lépked, de ahelyett, hogy leülne rá, rálép, feláll rá, és nagy hangosan, kissé száraz torokkal elkiáltja magát:*
- Elnézést, Garsin Elthur, itt tetszik e tartózkodni? A feladásban leírt útra akarok jelentkezni!
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 15:19:21
Üzenet elküldve: 2021-09-17 15:19:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Eltelt már néhány nap azóta, hogy a rá bízott feladattal behatóan foglalkozott volna. A könyvtárbeli kutatása ugyan nem volt sikertelen, de nem is hozta a kívánt eredményt. Ennek ellenére visszajárt még, ha nem is a Zárt Részlegre és nem is az amulett ügyében, de olvasni és tanulni minden nap ott volt a könyvtárban.
Szeretett volna beszélni a parancsnokkal, de valahogy elkerülték egymást, s mára megérett benne az elhatározás, hogy vállalja a kockázatot és kissé önállósítja magát.
Így van itt most, a kora esti órákban a hirdetőtáblák előtt, feltűzve a saját kis papírosát.
Magas termetének és tabardjának köszönhetően viszonylag feltűnő jelenség lehet a jobbára már kihalt tér szélén, ahogy a maga által írt sorokat olvassa, majd áttérne a többi hirdetményre, hátha akad számára is érdekes.
Az általa feltűzött papír a következőket jegyzi:
"Tapasztalt úti társat keresek, aki a Mágustoronyba tart és engem is elvezetne oda. Cserébe harminc aranyat tudok adni aminek felét induláskor átadom. Jelentkezni a kaszárnyában lehet. Keresse Garsin Elthurt!"
Szép, olvasható betűkkel van írva a megbízás, ellenben kifogásolható helyesírással.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.17 22:06:25, a következő indokkal:
Kérésre.
*Eltelt már néhány nap azóta, hogy a rá bízott feladattal behatóan foglalkozott volna. A könyvtárbeli kutatása ugyan nem volt sikertelen, de nem is hozta a kívánt eredményt. Ennek ellenére visszajárt még, ha nem is a Zárt Részlegre és nem is az amulett ügyében, de olvasni és tanulni minden nap ott volt a könyvtárban.
Szeretett volna beszélni a parancsnokkal, de valahogy elkerülték egymást, s mára megérett benne az elhatározás, hogy vállalja a kockázatot és kissé önállósítja magát.
Így van itt most, a kora esti órákban a hirdetőtáblák előtt, feltűzve a saját kis papírosát.
Magas termetének és tabardjának köszönhetően viszonylag feltűnő jelenség lehet a jobbára már kihalt tér szélén, ahogy a maga által írt sorokat olvassa, majd áttérne a többi hirdetményre, hátha akad számára is érdekes.
Az általa feltűzött papír a következőket jegyzi:
"Tapasztalt úti társat keresek, aki a Mágustoronyba tart és engem is elvezetne oda. Cserébe harminc aranyat tudok adni aminek felét induláskor átadom. Jelentkezni a kaszárnyában lehet. Keresse Garsin Elthurt!"
Szép, olvasható betűkkel van írva a megbízás, ellenben kifogásolható helyesírással.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.17 22:06:25, a következő indokkal:
Kérésre.
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:33:23
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:33:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Szórakozzunk vagy edzünk? //
* Egy nőnek meg kell adnia a lehetőséget arra másoknak, hogy jól megfigyelhessék. Az ingyen étel és ital mindenképp számottevő haszonnak minősül ha van áldozat erre, akit eszközként szolgálva célt érhetünk. Az eddigi gyors lépteit lassú kényelmes mozdulatokra váltotta fel, hogy körül tekinthesse a körülötte levő teret. Ha pedig úgy érzi szükségét meg-meg álljon egy kecsegtető nemesi tekintet mosollyal való kíséréséhez. ~ Valamiből meg kell élni, és ha nincs megbízás, akkor is valamivel meg kell tölteni a hasat. Ha még élvezzük ezt a folyamatot akkor már a siker teljes. ~ *
- Csak féltékeny vagy, ez egy bájos városka. Sok kedves emberrel, ne legyél mindig ilyen mogorva.
* Csalódottságát arcával és gesztikulációk sorával próbálja meg partnerének bemutatni. *
- Annyira egyszerű vagy! Adjuk meg a módját és érezzük jól magunkat. Nem szükséges mindig fapofával közlekedni a városba. Azt hallottam, hogy a kikötőbe van lehetőség hamar pénzt szerezni, mit szólnál egy kisebb kiruccanáshoz? Csak egy nap oda az út.
* Az eddigi mozdulatsorát megcáfolva fivére elé ugrik és be veti minden báját, ha a másik fél hagyja. *
* Egy nőnek meg kell adnia a lehetőséget arra másoknak, hogy jól megfigyelhessék. Az ingyen étel és ital mindenképp számottevő haszonnak minősül ha van áldozat erre, akit eszközként szolgálva célt érhetünk. Az eddigi gyors lépteit lassú kényelmes mozdulatokra váltotta fel, hogy körül tekinthesse a körülötte levő teret. Ha pedig úgy érzi szükségét meg-meg álljon egy kecsegtető nemesi tekintet mosollyal való kíséréséhez. ~ Valamiből meg kell élni, és ha nincs megbízás, akkor is valamivel meg kell tölteni a hasat. Ha még élvezzük ezt a folyamatot akkor már a siker teljes. ~ *
- Csak féltékeny vagy, ez egy bájos városka. Sok kedves emberrel, ne legyél mindig ilyen mogorva.
* Csalódottságát arcával és gesztikulációk sorával próbálja meg partnerének bemutatni. *
- Annyira egyszerű vagy! Adjuk meg a módját és érezzük jól magunkat. Nem szükséges mindig fapofával közlekedni a városba. Azt hallottam, hogy a kikötőbe van lehetőség hamar pénzt szerezni, mit szólnál egy kisebb kiruccanáshoz? Csak egy nap oda az út.
* Az eddigi mozdulatsorát megcáfolva fivére elé ugrik és be veti minden báját, ha a másik fél hagyja. *
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-16 21:05:30
Üzenet elküldve: 2021-09-16 21:05:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Szórakozzunk vagy edzünk? //
* Egy pillanatra a gondolataiba veszve az ízek palettáján mérlegel, melyik számára az a megfelelő íz világ ami a legjobban megfelelne az ő ízlésének? Utána pedig könnyedén elveszi és fejébe csak egy szimpla egyszerű gondolat tükröződik. ~ Amelyik a leghamarabb elkészül azt rendelem magamnak. ~ Az emberek tömegei, a tér nyüzsgésével megadja a báját a kialakításnak. Még a változatos népség is csak úgy szállingózik vagy jár és kel egyik irányból a másikba, csak az előugró arcokat lehet megfigyelni egy kis ideig, de aztán tovább állnak. Egy hosszasabb mélázás után megszaporázva a lépteit, int a lánynak, hogy ha tényleg ennyire szándékozik sietni akkor szedje a lábát, mert most már az ő gyomrát is az éhség mardossa. *
- Csipkedd inkább magad! * Morogja, miközben a téren át egy makrancos nő felé int. * - Nem muszáj mindenhol kőrbe vizslatnod mindenkit aki néhány másodpercnél tovább szemlél meg téged.
* A látottak alapján Lillyss vonzza a szemlélőket, több alkalommal is a szeme sarkából észre veszi, hogy meg pihen az emberek tekintete rajta. *
- Szerintem bármilyen meleg étel jó lesz amit elém tesznek. * Jegyzi meg a lány kérdésére, de nem fordul felé hanem battyog tovább a térköveken. *
A hozzászólás írója (Limmen'or Ilri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 22:08:32
* Egy pillanatra a gondolataiba veszve az ízek palettáján mérlegel, melyik számára az a megfelelő íz világ ami a legjobban megfelelne az ő ízlésének? Utána pedig könnyedén elveszi és fejébe csak egy szimpla egyszerű gondolat tükröződik. ~ Amelyik a leghamarabb elkészül azt rendelem magamnak. ~ Az emberek tömegei, a tér nyüzsgésével megadja a báját a kialakításnak. Még a változatos népség is csak úgy szállingózik vagy jár és kel egyik irányból a másikba, csak az előugró arcokat lehet megfigyelni egy kis ideig, de aztán tovább állnak. Egy hosszasabb mélázás után megszaporázva a lépteit, int a lánynak, hogy ha tényleg ennyire szándékozik sietni akkor szedje a lábát, mert most már az ő gyomrát is az éhség mardossa. *
- Csipkedd inkább magad! * Morogja, miközben a téren át egy makrancos nő felé int. * - Nem muszáj mindenhol kőrbe vizslatnod mindenkit aki néhány másodpercnél tovább szemlél meg téged.
* A látottak alapján Lillyss vonzza a szemlélőket, több alkalommal is a szeme sarkából észre veszi, hogy meg pihen az emberek tekintete rajta. *
- Szerintem bármilyen meleg étel jó lesz amit elém tesznek. * Jegyzi meg a lány kérdésére, de nem fordul felé hanem battyog tovább a térköveken. *
A hozzászólás írója (Limmen'or Ilri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 22:08:32
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-04 12:49:18
Üzenet elküldve: 2021-09-04 12:49:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Határozott léptekkel haladva gázol át a főtéren található szökőkútig, hogy magához véve egy nagyobb mennyiségű vizet. Köpenyét felhajtva füleit és arcát napvilágra hozza és ahelyett, hogy merítene kezével néhány kortyot inkább az egész fejét a vízbe mártja és nagy kortyokkal veszi magához a hideg folyadékot.
Haját hátra fogja, hogy csak annyira legyen vizes amennyi még elviselhető számára. ~ Még az kéne, hogy utána szenvedjek a loblonccal. Így is elég volt nekem ez a borzalmas út! ~ Miután már majdnem ki itta a kutat, ami nem igaz, de már úgy érezte magát, vissza fordul és le csúszik a kövek mentén a föld felé míg a feneke nem éri a köveket. Pásztázó tekintetével egy áldozatot keres kit néhány percre lefoglalhat. *
- Hé ti! Igen ti!
* Szól oda két járkáló alakhoz akik megriadva az előbbi viselkedéséből ki indulva és stílusából, csak fejükkel fordulva tekintenek a lányra. *
- i..igen?
* A lány fejét hátra rántva sóhajt egyet. ~ Pont dadogók! Zseniális ~ *
- Merre van egy fogadó uraim? Fáradt vagyok, nincs kedvem játszadozni. Nyögjék ki és mehetnek is tovább!
* Förmed a két ártatlan járókelőre doromboló hangjával. A két férfi megkönnyebbülve mély levegőt vesznek majd mind ketten egy irányba mutatva belekezdenek. *
- Azon az úton végig, és ott találja a Pegazus fogadót hölgyem, a piachoz közel.
* A nő tekintete egy cseppet se lágyul meg a hallottak után, csak egy körmozgást csinál a szemével. *
- És most mire vártok? Talán nem puszira? Huss és tűnés!
* A két férfi észbe kapva, elkezdik szedni a lábaikat, ugyanabba az irányba amerről eredetileg jöttek. Úgy nézki meggondolták magukat és mégsem szándékoznak a tervezettek alapján haladni. Vagy az éppen lejátszódó szituáció által gondolhatták meg magukat? Ki tudja. ~ Marhák. ~ Zárja le magába a lány a gondolat menetet majd emeli meg fenekét és indul végig az úton a fogadó felé. *
A hozzászólás írója (Syndra Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.04 12:49:59
Haját hátra fogja, hogy csak annyira legyen vizes amennyi még elviselhető számára. ~ Még az kéne, hogy utána szenvedjek a loblonccal. Így is elég volt nekem ez a borzalmas út! ~ Miután már majdnem ki itta a kutat, ami nem igaz, de már úgy érezte magát, vissza fordul és le csúszik a kövek mentén a föld felé míg a feneke nem éri a köveket. Pásztázó tekintetével egy áldozatot keres kit néhány percre lefoglalhat. *
- Hé ti! Igen ti!
* Szól oda két járkáló alakhoz akik megriadva az előbbi viselkedéséből ki indulva és stílusából, csak fejükkel fordulva tekintenek a lányra. *
- i..igen?
* A lány fejét hátra rántva sóhajt egyet. ~ Pont dadogók! Zseniális ~ *
- Merre van egy fogadó uraim? Fáradt vagyok, nincs kedvem játszadozni. Nyögjék ki és mehetnek is tovább!
* Förmed a két ártatlan járókelőre doromboló hangjával. A két férfi megkönnyebbülve mély levegőt vesznek majd mind ketten egy irányba mutatva belekezdenek. *
- Azon az úton végig, és ott találja a Pegazus fogadót hölgyem, a piachoz közel.
* A nő tekintete egy cseppet se lágyul meg a hallottak után, csak egy körmozgást csinál a szemével. *
- És most mire vártok? Talán nem puszira? Huss és tűnés!
* A két férfi észbe kapva, elkezdik szedni a lábaikat, ugyanabba az irányba amerről eredetileg jöttek. Úgy nézki meggondolták magukat és mégsem szándékoznak a tervezettek alapján haladni. Vagy az éppen lejátszódó szituáció által gondolhatták meg magukat? Ki tudja. ~ Marhák. ~ Zárja le magába a lány a gondolat menetet majd emeli meg fenekét és indul végig az úton a fogadó felé. *
A hozzászólás írója (Syndra Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.04 12:49:59
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:25:21
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Desy Kaliris Gigár//
*Kissé kényelmetlen tempóban és ezen felül még igen kelletlenül halad az óriás mellett. Vagyis hát inkább mögötte ugyanis a hozzá mérten töppedt méreteivel nem annyira egyszerű tartani a tempót. Meg amúgy sincs nagy hangulata ehhez az egészhez, de jobb minél előbb túlesni az egészen, hogy azután nyugta legyen a nap hátralévő részére.*
- Polgári kötelesség, no fene.
*Forgatja meg a szemeit, de inkább nem fejti ki a véleményét, mert inkább tanúként sétál, mintsem vádlottként. Végül, mintha csak meghallgatták volna az istenek, az óriás nő fel is húzza a nyúlcipőt és iramodik ki a városból. Hát igazán bátor tett, azt meg kell hagyni. Na persze nem. Mindegy is, a lényege a dolognak az az, hogy legalább az óriás elengedi.*
- Persze, persze. Jelentem.
*Vágja is magát haptákba, majd ahogy az óriás távozik a színről mély sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Engem aztán kétlem, hogy a kaszárnya közelében lát majd. Meg nekem amúgy sem ártott az a nő.
*Dünnyögi az orra alá, majd, ha már olybá tűnik nyugodalma lett irányba is veszi a Pegazust.*
//Desy Kaliris Gigár//
*Kissé kényelmetlen tempóban és ezen felül még igen kelletlenül halad az óriás mellett. Vagyis hát inkább mögötte ugyanis a hozzá mérten töppedt méreteivel nem annyira egyszerű tartani a tempót. Meg amúgy sincs nagy hangulata ehhez az egészhez, de jobb minél előbb túlesni az egészen, hogy azután nyugta legyen a nap hátralévő részére.*
- Polgári kötelesség, no fene.
*Forgatja meg a szemeit, de inkább nem fejti ki a véleményét, mert inkább tanúként sétál, mintsem vádlottként. Végül, mintha csak meghallgatták volna az istenek, az óriás nő fel is húzza a nyúlcipőt és iramodik ki a városból. Hát igazán bátor tett, azt meg kell hagyni. Na persze nem. Mindegy is, a lényege a dolognak az az, hogy legalább az óriás elengedi.*
- Persze, persze. Jelentem.
*Vágja is magát haptákba, majd ahogy az óriás távozik a színről mély sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Engem aztán kétlem, hogy a kaszárnya közelében lát majd. Meg nekem amúgy sem ártott az a nő.
*Dünnyögi az orra alá, majd, ha már olybá tűnik nyugodalma lett irányba is veszi a Pegazust.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-08-30 12:02:03
Üzenet elküldve: 2021-08-30 12:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Desy Kaliris Gigár//
*Az ember lányka tiltakozna, hogy elkísérje Gigárt és a másik óriást a kaszárnyába, de a helyzetet jobban átlátva mégis rábólint, nem kis durcás tekintettel.*
- Azért mert ez polgári kötelességed. *Röviden zárja le az okot az ember lánynak, s tovább nem is magyarázza, hogy miért tartanak a kaszárnya felé. A másik óriás már közel sem ilyen készséges. Futni kezd az ellenkező irányba. A városból kifelé fut.*
- A gyáva rágalmazó! Megállj, még fogunk mi találkozni! *Nem kezdi üldözni, de a keresetlen szavakat jól utána kiáltja. Itt maradnak ketten a főtéren, de így már Gigár nem a kaszárnya felé akar először menni.*
- Te elmehetsz. Ha mégis látnád ezt a hazug rágalmazót, azt jelentheted a kaszárnyában, mert az biztos, hogy körözési listára vésem a fejét. *Ezzel a helyzetre pontot téve köszönés nélkül elhagyja a főteret, majd a város belseje felé halad.*
//Desy Kaliris Gigár//
*Az ember lányka tiltakozna, hogy elkísérje Gigárt és a másik óriást a kaszárnyába, de a helyzetet jobban átlátva mégis rábólint, nem kis durcás tekintettel.*
- Azért mert ez polgári kötelességed. *Röviden zárja le az okot az ember lánynak, s tovább nem is magyarázza, hogy miért tartanak a kaszárnya felé. A másik óriás már közel sem ilyen készséges. Futni kezd az ellenkező irányba. A városból kifelé fut.*
- A gyáva rágalmazó! Megállj, még fogunk mi találkozni! *Nem kezdi üldözni, de a keresetlen szavakat jól utána kiáltja. Itt maradnak ketten a főtéren, de így már Gigár nem a kaszárnya felé akar először menni.*
- Te elmehetsz. Ha mégis látnád ezt a hazug rágalmazót, azt jelentheted a kaszárnyában, mert az biztos, hogy körözési listára vésem a fejét. *Ezzel a helyzetre pontot téve köszönés nélkül elhagyja a főteret, majd a város belseje felé halad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892