//Napváltás - Harcra fel! - Bárkinek//
*Másnap verőfényes napsütés koronázta ékes és fényesre csiszolt páncélját. Éppen jó is lesz, hiszen beszédre készül, és így könnyebben fel tudja hívni magára a figyelmet. Egy üvegcsét elővesz, majd a tartalmát legurítja, aztán egy kisebb hordót visz a Pegazus fogadó -ahol az éjszakát töltötte- elé, majd feláll rá, és a főtér közepe felé ereszti ki a hangját ezen a mozgalmas délelőttön.*
-Arthenior népe!
*Kiált, sajnos ennél normálisabb kezdés nem kínálkozott.*
-Kalandozók, harcosok! Mind hallottátok, hogy a karavánpihenő elesett az élőholtak támadása során! Hű városvédőink kénytelenek voltak feladni a helyet, ami számomra egyet jelent azzal, hogy az ellenség ereje túlnő rajtuk!
*Ez most a szavak ideje! A szavaké, amin sorsok dőlnek majd el!*
-Azt mondom Testvéreim...
*Nyomja meg egy kicsit az utolsó szót, hogy személyesebbé tegye a társalgást.*
-Ne hagyjuk! Fogjunk össze az ellenség ellen, és szerezzük vissza a pihenőt!
*Tudja jól, hogy a másik oldalt is meg kell mutatnia ahhoz, hogy hiteles legyen, így nem ebben az irányban sem késlekedik.*
-Vagy tán azt akarjátok, hogy holnap a holtak már köztünk járjanak, és ne kegyelmezzenek a nőknek, és a gyerekeknek sem!? Netán azt szeretnétek, hogy a lihanechi kereskedelmi kapcsolat elvágása miatt az egekbe szökjön a gabona, és a hús ára!? Az építőanyagé, amiből a háztok van!? A parfümé, mellyel lányaitok oly' szívesen illatosítják magukat?
*A kérdések között egy pillanatnyi hatásszünetet tart, majd ha az arcokon azt látja, hogy betalált a mondandója, akkor folytatja. Jöhet a buzdítás, nem kétséges! A demagógia csakis így válhat teljessé!*
-Úgy éljek, hogy ha kell, egyedül is harcba szállok! Én, Ryll, a Bíborlovag vagyok, aki évtizedeken át harcolt az ellenséggel, hogy biztosítsa a környezetének a békét és a biztonságot!
*Ezzel a bemutatkozás meg is volna. A "Bíborlovag" név kissé nagyképűen hangozhat, de a lovag tudja, hogy kell a népnek egy ikon, amibe belekapaszkodhatnak. Az ikonnak valami olyannak kell lenni, ami az elméjük mélyéig hatol. Hatásos lehet a páncélon és a kardon viselt vörös színre felhívni így a figyelmet! Meg aztán, önbizalomból sem szenved hiányt a lovag.*
-De félő, hogy egyedül kevés leszek! Nem kérhetek mást tőletek, csak hogy öntsetek a szívetekbe bátorságot, és csatlakozzatok!
*Elsősorban persze harcosokra gondol, de háttérszemélyzetnek is lesz helye majd bőven.*
-Csatlakozzatok a Védelmezők Szövetségéhez! Jöjjetek, és győzelemre vezetlek benneteket, hogy békét hozzunk ismét a városra! Jöjjetek, kalandozók, és gondoskodjunk róla, hogy azok a nyomorultak visszatérjenek oda, ahonnét előjöttek: A föld alá!
*Végül tudja jól azt is a lovag, hogy a jótett ígéretével nem mindenki lesz kapható a történetre. Kell még valami erő, valami indok, amibe kapaszkodhatnak.*
-Gyertek, és írjuk meg együtt a város történelmét! Gyertek, és emelkedjetek fel velem egy nemes cél érdekében! Hírnév és dicsőség vár titeket! Mit válaszoltok hát!?
*Egy kis hatásszünetet tart, majd lovagi kardját leakasztja a hátáról és az ég felé emeli.*
-Élet, vagy halál!? Dicsőség, vagy kín!? Étel, vagy éhínség!?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.