*Egy újabb nap kezdete, már akinek. Fényes nappal, a szemet csak úgy kisüti ez az erős fény. Minden olyan derűs, emberek tömege járkál a környéken, az arcokon egy-két mosoly is feltűnik. A láthatáron egy sötét alak jelenik meg, kinek nem csak a bőre, hanem az öltözéke is sötét színekben játszik. Hosszú, fekete bőrnadrágot visel, sötétbarna fűzővel. Oldalán kardja lóg, melyet mindig magával hord, csak úgy elővigyázatosságból, na meg nem érdemes neki fegyvertelenül rohangálni az utcákon. Lábán lapos talpú, kopott fekete kalózcsizmát hord, nem cserélné le semmi pénzért, ilyen kényelmes lábbelit máskor nem fog találni. A fény neki túl erős, bántóan hat szemeire, ezért enyhén hunyorogva járkál. Arcát most nem takarja semmi, elég szokatlan ez, hisz nem sűrűn lehet látni szép, szinte majdnem tökéletes orcáját. Meleg van, nem kifejezés, szája teljesen kiszáradt, nagyon szomjazik, kulacsából meg már vize teljesen kifogyott. Ajkait néha megnyalja, de attól sem lesz jobb. Mélységi létére nem igazán bírja a magas hőmérsékletet, más boldogabban meg van ilyenkor, de ő nem. Sétának indult az egész, de végül kicsit elkóválygott. Fáradtan rakja egymás után a lábait, vizet keresve. Megpillant egy kutat, mintha szemeiből kipattant volna az álmosság, úgy figyeli azt, közbe megdörzsöli, nem-e csak képzelődik. De nem, egyből oda is megy, sietős léptekkel. Kortyol is a megmentő vízből, arcát is megmossa, nagyon jól esik neki. Kulacsát gyorsan megtölti, hogy legyen nála víz, ha kell. Ki néz magának egy padot árnyékosabb helyen, s odaballag helyet foglalni. Pihenteti egy kicsit lábait, közbe kortyolgat a vizéből.*
A hozzászólás írója (Nuru Siril) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.11 16:20:33