Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:40:47
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:40:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*A férfi arcátlan megjegyzése feldühíti.*
-Miért is baj, hogy nem beszéltem? Nem tartozok neked semmilyen válasszal tulajdonképpen.
*Mintha csak Derkkel lenne, de amaz legalább kihívást jelentett neki. Yalathanir meg csak bosszantja. De nagyon. Nem is tudja, hogy miért is tartott vele. Nagy levegőt vesz, hogy visszafojtsa viszkető tenyerét, amely újra a férfi arcáért kiált.*
-Jobb kérdés, hogy te miért nem maradsz csendben?
*Kérdezi fajtársától. Nem túl szerencsés találkozás van mögöttük. Hena szereti kihasználni nőies bájait. Alessian erre egy jó példa. De miért ilyen dühös Yalathanirra, aki ugyanazt csinálta mint a tündér? Hirtelen megint elhallgat. Komor fejet vág, majd kurtán megszólal.*
-Akkor menjünk.
*Azzal felkel a padról, megtörli ruháját és a magas épület irányába veszi az irányt.*
*A férfi arcátlan megjegyzése feldühíti.*
-Miért is baj, hogy nem beszéltem? Nem tartozok neked semmilyen válasszal tulajdonképpen.
*Mintha csak Derkkel lenne, de amaz legalább kihívást jelentett neki. Yalathanir meg csak bosszantja. De nagyon. Nem is tudja, hogy miért is tartott vele. Nagy levegőt vesz, hogy visszafojtsa viszkető tenyerét, amely újra a férfi arcáért kiált.*
-Jobb kérdés, hogy te miért nem maradsz csendben?
*Kérdezi fajtársától. Nem túl szerencsés találkozás van mögöttük. Hena szereti kihasználni nőies bájait. Alessian erre egy jó példa. De miért ilyen dühös Yalathanirra, aki ugyanazt csinálta mint a tündér? Hirtelen megint elhallgat. Komor fejet vág, majd kurtán megszólal.*
-Akkor menjünk.
*Azzal felkel a padról, megtörli ruháját és a magas épület irányába veszi az irányt.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:10:23
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:10:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*Estére csak megérkeznek Artheniorba. Már félt, hogy az éjszakát a szabadban kell töltenie, de végül nem ez történt. A nő társaságában biztonságban megérkezett a városba. Ha belegondol, hogy mennyi veszély várt rá és ezt az utat egyedül megtette.
~Bátor vagyok.~
Dicséri magát. Miért is ne tehetné?
Követi a nőt a legközelebbi padra. Ahogy az megszólal, rögtön Yalathanir is gúnyosan felröhög és megszólal.*
-Tehát nem vitte el a cica a nyelved.
*Mondja örömteli gúnnyal a hangjában.*
-Azt hittem, hogy már némasági fogadalmat tettél út közben.
*Amilyen ég nem beszélt, már hiányzott neki, hogy megszólaljon és beszélhessen. Akármit.*
-Igen a Templomba tartok. Ha szerencséd van egy esti misét el is érhetünk.
*Válaszolja áhítattal.*
*Estére csak megérkeznek Artheniorba. Már félt, hogy az éjszakát a szabadban kell töltenie, de végül nem ez történt. A nő társaságában biztonságban megérkezett a városba. Ha belegondol, hogy mennyi veszély várt rá és ezt az utat egyedül megtette.
~Bátor vagyok.~
Dicséri magát. Miért is ne tehetné?
Követi a nőt a legközelebbi padra. Ahogy az megszólal, rögtön Yalathanir is gúnyosan felröhög és megszólal.*
-Tehát nem vitte el a cica a nyelved.
*Mondja örömteli gúnnyal a hangjában.*
-Azt hittem, hogy már némasági fogadalmat tettél út közben.
*Amilyen ég nem beszélt, már hiányzott neki, hogy megszólaljon és beszélhessen. Akármit.*
-Igen a Templomba tartok. Ha szerencséd van egy esti misét el is érhetünk.
*Válaszolja áhítattal.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:40:50
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Végre Jegenye és Szilva is fújhatnak, itt már pihenhetnek egy kicsit, ihatnak az itatóból, nem kell félniük nagyon semmitől.*
-Vidd haza őket Fynni, én majd később megyek, még van egy kis dolgom.
*A kocsis csak bólint, Merchen pedig a piactér felé indul, mint már életében oly sokszor. Rutinosan lépked egyik kőről a másikra, csukott szemmel is odatalálna már. ~Remélem találok mindent, ami kell.~ Morfondírozik, bár ritkán jár úgy az ember, hogy nem leli amire szüksége volna, sajnos bizony előfordul ez is.*
-Vidd haza őket Fynni, én majd később megyek, még van egy kis dolgom.
*A kocsis csak bólint, Merchen pedig a piactér felé indul, mint már életében oly sokszor. Rutinosan lépked egyik kőről a másikra, csukott szemmel is odatalálna már. ~Remélem találok mindent, ami kell.~ Morfondírozik, bár ritkán jár úgy az ember, hogy nem leli amire szüksége volna, sajnos bizony előfordul ez is.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:14:44
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszúfüst Dumekhar és Tüsök immáron közös erővel nézhetnek szembe a világ veszélyeivel, ugyanis a süni nem hagyja el azt, aki megmentette őt a kiszáradástól és az elgyengüléstől. Persze még szokniuk kell egymást, és sok ideig tart majd mire minden szavát megértik egymásnak, de ez nem tántorítja el az öreg törpét hogy feladja. Hiszen jelenlegi legjobb barátja is egy nagyobbacska rúnakő, amivel mások aligha hinnék hogy szót lehet érteni, pedig nagyon intelligens a maga nemében, meg egy kicsit pimasz is.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-04 11:39:04
Üzenet elküldve: 2025-08-04 11:39:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*A nap már a horizontot közelíti, mire beérnek Artheniorba. A délután fényeiben tündöklő főtér biztonságot sugároz. Nincsenek fojtogató falak, kötözködő kapu őrök. Csak a város és mellette a természet. Léptei itt már sokkal lassabbak. Lábai kimerültek és fáradtak. Hiába teszik meg majdnem naponta ezt a hosszú utat, attól még megterhelő. Egy közeli pad felé veszi az irányt. Kezével lesöpri a padot a kosztól, majd nagyot nyögve leül.*
-Ahh, de jó végre pihenni.
*Mintha útközben ezt nem tudták volna megtenni. Senki nem kergette őket, szóval megtehették volna.*
-Akkor a Templomba megyünk, igaz?
*Teszi fel a kérdést a férfinak. Hosszú szótlanság után nyitja ki a száját. Hangja rekedtes és fáradt. Egy nagy ásítás is elhagyja száját. Beletúr ezüstfehér hajába, megigazítva azt.*
*A nap már a horizontot közelíti, mire beérnek Artheniorba. A délután fényeiben tündöklő főtér biztonságot sugároz. Nincsenek fojtogató falak, kötözködő kapu őrök. Csak a város és mellette a természet. Léptei itt már sokkal lassabbak. Lábai kimerültek és fáradtak. Hiába teszik meg majdnem naponta ezt a hosszú utat, attól még megterhelő. Egy közeli pad felé veszi az irányt. Kezével lesöpri a padot a kosztól, majd nagyot nyögve leül.*
-Ahh, de jó végre pihenni.
*Mintha útközben ezt nem tudták volna megtenni. Senki nem kergette őket, szóval megtehették volna.*
-Akkor a Templomba megyünk, igaz?
*Teszi fel a kérdést a férfinak. Hosszú szótlanság után nyitja ki a száját. Hangja rekedtes és fáradt. Egy nagy ásítás is elhagyja száját. Beletúr ezüstfehér hajába, megigazítva azt.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-03 23:14:40
Üzenet elküldve: 2025-08-03 23:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
-Sok pletykát hallani, igen.
*Helyesel az egyik szolgálónak aki a kocsit vezeti.*
-Most kell meglátogatni a mágustornyot ameddig időnk engedi, utána aligha fogunk tudni mozdulni bármerre is. El kell rendeznünk a dolgainkat, mert ha bármi is igaz a hírekből komoly felfordulás lesz itt.
-Mondjuk az nem feltétlenül baj, igaz uram?
-Nem bizony.
*Megvillantja a fogait.*
-Akkor lehet csak igazán meggazdagodni, mikor a legnagyobb szükség van.
*Azt még ugyan nem találta ki, hogy ezt hogy fogja végrehajtani, de ez egyáltalán nem okoz neki gondot.*
*Helyesel az egyik szolgálónak aki a kocsit vezeti.*
-Most kell meglátogatni a mágustornyot ameddig időnk engedi, utána aligha fogunk tudni mozdulni bármerre is. El kell rendeznünk a dolgainkat, mert ha bármi is igaz a hírekből komoly felfordulás lesz itt.
-Mondjuk az nem feltétlenül baj, igaz uram?
-Nem bizony.
*Megvillantja a fogait.*
-Akkor lehet csak igazán meggazdagodni, mikor a legnagyobb szükség van.
*Azt még ugyan nem találta ki, hogy ezt hogy fogja végrehajtani, de ez egyáltalán nem okoz neki gondot.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:56:15
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:56:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
*Mit sem törődve a bent elhangzottakkal, elindul egy másik világ felé, ahol talán meggyógyul a bőre és az élete örökre.
Lassú, de magabiztos léptekkel távozik Artheniorból, egyelőre csak megy északnak.
~A karavánpihenőnél letérek balra és átkelek a hegyláncon. Arra talán jobb élet vár és egy végleges gyógymód. Még hogy kürtszó. Lehetett volna csatakiáltás is, akkor mi lett volna? Hívják a thargokat segítségül? Báhh...!~
Csak megy, némán, nem néz senkire, ahogy csak tud, mindenkit kikerül, amíg úgy érzi, hogy jobb helyen jár. A lenyugvó napok sugarai elnyúlt árnyékot vetnek háta mögé, az út porába és lába nyomára.*
Lassú, de magabiztos léptekkel távozik Artheniorból, egyelőre csak megy északnak.
~A karavánpihenőnél letérek balra és átkelek a hegyláncon. Arra talán jobb élet vár és egy végleges gyógymód. Még hogy kürtszó. Lehetett volna csatakiáltás is, akkor mi lett volna? Hívják a thargokat segítségül? Báhh...!~
Csak megy, némán, nem néz senkire, ahogy csak tud, mindenkit kikerül, amíg úgy érzi, hogy jobb helyen jár. A lenyugvó napok sugarai elnyúlt árnyékot vetnek háta mögé, az út porába és lába nyomára.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-01 18:06:51
Üzenet elküldve: 2025-08-01 18:06:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Az imént rajta is átcikázó gondolatokat hallja Vhorossi Úrnő szájából elhangzani. Ez egyszerre tölti el elégedettséggel és valamiféle büszkeséggel is, hiszen lényegében kitalálta az Úrnő gondolatát. Ezért persze nem jár neki jutalom -sosem járt-, de legalább büntetés sem.
Nem viszonozza az Úrnő tekintetét, ilyenre sosem vetemedne, de magán érzi a szürkéslila szembogarak fókuszát, mintha csak ezernyi hangya bizsergetné a bőrét. Csupán a fejét hajtja még lejjebb, a lábai alá simuló kövezetet fixírozva a sötétség foszladozó szövetén keresztül.
A fáradtság zsibbasztó hullámmal csap át újra felette ahogy megmozdul, a szárral finoman megindítva Zardilt is. Túl sokat és túl sokáig volt talpon, teste aljas módon feszül azon akaratával szembe, hogy eleget tegyen az utasításoknak. Míg az istállóhoz ér, végig gondolja a rá váró feladatokat. Leszerszámozni a lovakat, lemálházni, és felcipelni mindent az Úrnők szobájába. Ha jól sejti, külön szobában fognak megszállni, így arra is figyelnie kell majd, hogy a megfelelő nyeregtáskákat a megfelelő szobákba tegye. Arról fogalma sincs, hogy a nyergeket hová kéne elraknia, vagy a Zardil málhanyergén halkan csörömpölő tábori felszereléseket. Azt sem tudja, hogy a lovakat majd ellátja-e itt valaki, vagy ez is az ő feladata lesz-e. A Pirtianesi háznál ez az istállószolgák feladata volt, nem az övé.
Kérdéseit megtartja magának, szeme sarkából az Úrnők felé vet egy pillantást, látja hogy a nőstények rá várnak. Mély levegőt vesz, megpróbálja felszívni magát és kipislogni szeméből a fáradtságot. Nem várakoztathatja meg őket túl sokáig.
Éppen ezért megpróbál sietni, miközben üres állásokba vezeti a hátasokat. Mind fáradtak, nem ellenkeznek, vágytak már a szalmaillatú melegbe. Gyors, még nem kifejezetten rutinos mozdulatokkal nyergel le, gondoskodik arról hogy a hátasok előtt legyen víz, majd halk szusszanással veszi vállára a holmikkal formátlanra tömött nyeregtáskákat. Valami böki a hátát az egyik táskán keresztül, talán Elireya Úrnő egyik könyve az. Amennyire a fáradtságán múlik, akár egy kő is lehet, úgy is úgy érzi most, hogy kővel töltött zsákokat vett fel. Mire mindent elrendez vállain és karjaiban amit fel kell vinnie, egészen Zardilnak érzi magát. Csupán a tábori felszerelés és a nyergek maradnak az istállóban, muszáj megbíznia abban hogy semminek sem kél lába. Ha mégis így lenne, akkor azt először rajta vernék le.
A súly alatt kissé ingatag lábakkal lép a szabad ég alá. Az Úrnők felé indul, majd tőlük úgy három lépésre megáll. Eszébe sem jut előre menni a Fogadó ajtaján, az kifejezetten tiszteletlen lenne az Úrnőkkel szemben. Nem, neki hátul van a helye. Még akkor is, ha nem rabszolga, nem szolga, hanem szolgáló.*
*Az imént rajta is átcikázó gondolatokat hallja Vhorossi Úrnő szájából elhangzani. Ez egyszerre tölti el elégedettséggel és valamiféle büszkeséggel is, hiszen lényegében kitalálta az Úrnő gondolatát. Ezért persze nem jár neki jutalom -sosem járt-, de legalább büntetés sem.
Nem viszonozza az Úrnő tekintetét, ilyenre sosem vetemedne, de magán érzi a szürkéslila szembogarak fókuszát, mintha csak ezernyi hangya bizsergetné a bőrét. Csupán a fejét hajtja még lejjebb, a lábai alá simuló kövezetet fixírozva a sötétség foszladozó szövetén keresztül.
A fáradtság zsibbasztó hullámmal csap át újra felette ahogy megmozdul, a szárral finoman megindítva Zardilt is. Túl sokat és túl sokáig volt talpon, teste aljas módon feszül azon akaratával szembe, hogy eleget tegyen az utasításoknak. Míg az istállóhoz ér, végig gondolja a rá váró feladatokat. Leszerszámozni a lovakat, lemálházni, és felcipelni mindent az Úrnők szobájába. Ha jól sejti, külön szobában fognak megszállni, így arra is figyelnie kell majd, hogy a megfelelő nyeregtáskákat a megfelelő szobákba tegye. Arról fogalma sincs, hogy a nyergeket hová kéne elraknia, vagy a Zardil málhanyergén halkan csörömpölő tábori felszereléseket. Azt sem tudja, hogy a lovakat majd ellátja-e itt valaki, vagy ez is az ő feladata lesz-e. A Pirtianesi háznál ez az istállószolgák feladata volt, nem az övé.
Kérdéseit megtartja magának, szeme sarkából az Úrnők felé vet egy pillantást, látja hogy a nőstények rá várnak. Mély levegőt vesz, megpróbálja felszívni magát és kipislogni szeméből a fáradtságot. Nem várakoztathatja meg őket túl sokáig.
Éppen ezért megpróbál sietni, miközben üres állásokba vezeti a hátasokat. Mind fáradtak, nem ellenkeznek, vágytak már a szalmaillatú melegbe. Gyors, még nem kifejezetten rutinos mozdulatokkal nyergel le, gondoskodik arról hogy a hátasok előtt legyen víz, majd halk szusszanással veszi vállára a holmikkal formátlanra tömött nyeregtáskákat. Valami böki a hátát az egyik táskán keresztül, talán Elireya Úrnő egyik könyve az. Amennyire a fáradtságán múlik, akár egy kő is lehet, úgy is úgy érzi most, hogy kővel töltött zsákokat vett fel. Mire mindent elrendez vállain és karjaiban amit fel kell vinnie, egészen Zardilnak érzi magát. Csupán a tábori felszerelés és a nyergek maradnak az istállóban, muszáj megbíznia abban hogy semminek sem kél lába. Ha mégis így lenne, akkor azt először rajta vernék le.
A súly alatt kissé ingatag lábakkal lép a szabad ég alá. Az Úrnők felé indul, majd tőlük úgy három lépésre megáll. Eszébe sem jut előre menni a Fogadó ajtaján, az kifejezetten tiszteletlen lenne az Úrnőkkel szemben. Nem, neki hátul van a helye. Még akkor is, ha nem rabszolga, nem szolga, hanem szolgáló.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-01 16:46:09
Üzenet elküldve: 2025-08-01 16:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Kissé elmereng a hallottakon. Nincs túl sok ismerete arról, hogy mi történt ebben a városban, lévén nem foglalatoskodott mélyen a tőle túlontúl távolinak érzett világgal. Viszont a népükből is jócskán irtottak, majd mégis tőlük kértek segítséget a város újbóli fellendüléséhez. Ez egyszerre kiábrándító és kecsegtető. *
- A nemesség javarésze odalett. A mieink is. Ha alkalmatlanok is voltak, úgy érzem a város sem remekel. Erősebb kezekre volna szükség. *Halványan mosolyodik csak el, mint aki megérezte, hogy tényleg megérheti helyet keresni ott, ahol vannak gyenge láncszemek. Persze nem átfogó a tudása, de ebben Vhorossi is segítségére lehet. Szívesen tanul a nősténytől, képes elismerni valaki rátermettségét.* - Van mit feltérképezni.
*Ő maga is leszáll a lóról, mozdulatai a fáradtság ellenére sem nélkülözik a kimért kecsességet. A kút csobogó vize felé tekint, majd Narenen szinte átnézve keresi újra a nőstény alakját. Ő maga sem hitte, hogy kérdésére olyan választ kap, amit szeretne, de bele kell törődnie, hogy itt máshogy kell érvényesülni. Kétsége viszont nincs afelől, hogy ez nekik nehezükre fog-e esni, avagy nem. Az undor nem olvad le róla, de már egy fokkal jobban érzi magát, hogy hamar talált magának legalább gondolati síkon megfelelő feladatot.
Nem türelmetlenkedik kivételesen, a fattyú rendezze csak a dolgaikat, addig is nyer egy kis időt, hogy be kelljen lépni a most még fertőnek képzelt fogadóba. Állja a másik tekintetét, majd egy mély levegővétel után, ahogy kifújja azt, rendezi a vonásait. Hallgatni Vhorossira sosem volt még botorság.*
- A fattyúra nem gondolod, hogy jobban kell ügyelni? Nem ismerhetjük milyen, ha megcsapja a vélt szabadság szele.
*Ő maga azért annyira nem bízik abban, hogy egy új környezet ne hozna fel a legelnyomottabb bugyorból is valami vágyat. Bár igen mesterien vannak betörve, a helyzet maga akkor is újabb annál, hogy ne kelljen számolni bizonyos eshetőségekkel. Persze Naren pontosan tudja mit vállal, ha netán ellen kívánna szegülni. Természetesen ezt a témát csak addig érinti, amíg amaz teszi a dolgát, távol tőlük. *
*Kissé elmereng a hallottakon. Nincs túl sok ismerete arról, hogy mi történt ebben a városban, lévén nem foglalatoskodott mélyen a tőle túlontúl távolinak érzett világgal. Viszont a népükből is jócskán irtottak, majd mégis tőlük kértek segítséget a város újbóli fellendüléséhez. Ez egyszerre kiábrándító és kecsegtető. *
- A nemesség javarésze odalett. A mieink is. Ha alkalmatlanok is voltak, úgy érzem a város sem remekel. Erősebb kezekre volna szükség. *Halványan mosolyodik csak el, mint aki megérezte, hogy tényleg megérheti helyet keresni ott, ahol vannak gyenge láncszemek. Persze nem átfogó a tudása, de ebben Vhorossi is segítségére lehet. Szívesen tanul a nősténytől, képes elismerni valaki rátermettségét.* - Van mit feltérképezni.
*Ő maga is leszáll a lóról, mozdulatai a fáradtság ellenére sem nélkülözik a kimért kecsességet. A kút csobogó vize felé tekint, majd Narenen szinte átnézve keresi újra a nőstény alakját. Ő maga sem hitte, hogy kérdésére olyan választ kap, amit szeretne, de bele kell törődnie, hogy itt máshogy kell érvényesülni. Kétsége viszont nincs afelől, hogy ez nekik nehezükre fog-e esni, avagy nem. Az undor nem olvad le róla, de már egy fokkal jobban érzi magát, hogy hamar talált magának legalább gondolati síkon megfelelő feladatot.
Nem türelmetlenkedik kivételesen, a fattyú rendezze csak a dolgaikat, addig is nyer egy kis időt, hogy be kelljen lépni a most még fertőnek képzelt fogadóba. Állja a másik tekintetét, majd egy mély levegővétel után, ahogy kifújja azt, rendezi a vonásait. Hallgatni Vhorossira sosem volt még botorság.*
- A fattyúra nem gondolod, hogy jobban kell ügyelni? Nem ismerhetjük milyen, ha megcsapja a vélt szabadság szele.
*Ő maga azért annyira nem bízik abban, hogy egy új környezet ne hozna fel a legelnyomottabb bugyorból is valami vágyat. Bár igen mesterien vannak betörve, a helyzet maga akkor is újabb annál, hogy ne kelljen számolni bizonyos eshetőségekkel. Persze Naren pontosan tudja mit vállal, ha netán ellen kívánna szegülni. Természetesen ezt a témát csak addig érinti, amíg amaz teszi a dolgát, távol tőlük. *
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-08-01 10:25:09
Üzenet elküldve: 2025-08-01 10:25:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Elireya szavaival nehezen tudna vitatkozni.*
-Ahogy mondod. Mit mondják, drága artheniori rokonaink ily véget értek. *Átveti lábát a nyereg felett, majd könnyedén lecsúszik a ló hátáról. Kifejezetten ügyes lovas. Gyermekkorában sok időt töltöttek a Pirtianes körüli birtokokon, s habár ha választani kell, a hintót preferálja, a lovaglótudása megmaradni látszik.*
-Agyonverték, meggyalázták, karóba döfték őket. Ebből is látszik, hogy nem voltak kellően rátermettek a feladatra. Talán túl sok időt töltöttek a felszínen és belekényelmesedtek e világba. Ilyesmi velünk sosem fordulhatna elő. *Szent meggyőződése.
A távolban közben már pirkad, legalábbis szürkül a világ körülöttük. Hátratűri hófehér hajkoronáját, majd ismét elővarázsolja a fekete kendőt, hogy arcába húzhassa.*
-Fajtánkbéli mesterember, itt? Kötve hiszem.
*Tisztában van vele, hogy Elireya valószínűleg ragaszkodna egy sötételf tanítómesterhez, de nagyon úgy fest, azzal kell beérniük, amit Arthenior adni tud. Ugyanakkor ő ebben is a lehetőséget látja. Tapasztalata szerint ha nincs is úgy az emberekbe verve az engedelmesség, mint a pirtianesi hímekbe, nem kevésbé irányíthatóak a megfelelő eszközökkel.*
-Ó, nem. Még nem. Csak miután elhelyezkedtünk. *Nem, ő sem gondolta azonnal elszalajtani dolgára Narent. Pillantása lustán a félvérre kúszik. Kíváncsi, vajon mi forog abban az egyszerű hímelmében. Mióta hírét vette, mi történt artheniori rokonaikkal, nagy ritkán eltűnődik rajta, miképp gondolnak rájuk szolgálóik. Gyűlölettel? Félelemmel? Imádattal? Netalán mély tisztelettel? Valószínűnek tartja, hogy leginkább ezek elegyével. Sosem gondolná, hogy a fattyú képes lenne akár a legcsekélyebb ellenszegülésre. Túl mélyre taposták benne az önbecsülést. Ennek ellenére szívesen belelátna fejébe. Talán érné meglepetés.
A fogadó épülete felé indul, meghagyva szolgájuknak, hogy elhelyezze a hátasokat az istállóban. Kénytelen-kelletlen, de meg kell várniuk, míg Naren végez, elvégre nem cipekedhetnek. Addig be sem lép a fogadó épületébe.
Mellei előtt keresztbe fűzött karokkal állapodik meg Elireya mellett, szürkéslila íriszei rokonát vizslatják.*
-Ne üljön ki ennyire az arcodra, mit gondolsz e helyről. *Közelebb lép, s gondoskodva kisimít a lány ruháján egy gyűrődést.*
-Meglásd, élvezni fogod az ittlétet. Itt senki sem parancsol nekünk. *Nem csak lelkének kedves társasága, de erős szövetségest is lát benne. Természetesen neveltetése okán képtelen elkülöníteni e két fogalmat egymástól.*
*Elireya szavaival nehezen tudna vitatkozni.*
-Ahogy mondod. Mit mondják, drága artheniori rokonaink ily véget értek. *Átveti lábát a nyereg felett, majd könnyedén lecsúszik a ló hátáról. Kifejezetten ügyes lovas. Gyermekkorában sok időt töltöttek a Pirtianes körüli birtokokon, s habár ha választani kell, a hintót preferálja, a lovaglótudása megmaradni látszik.*
-Agyonverték, meggyalázták, karóba döfték őket. Ebből is látszik, hogy nem voltak kellően rátermettek a feladatra. Talán túl sok időt töltöttek a felszínen és belekényelmesedtek e világba. Ilyesmi velünk sosem fordulhatna elő. *Szent meggyőződése.
A távolban közben már pirkad, legalábbis szürkül a világ körülöttük. Hátratűri hófehér hajkoronáját, majd ismét elővarázsolja a fekete kendőt, hogy arcába húzhassa.*
-Fajtánkbéli mesterember, itt? Kötve hiszem.
*Tisztában van vele, hogy Elireya valószínűleg ragaszkodna egy sötételf tanítómesterhez, de nagyon úgy fest, azzal kell beérniük, amit Arthenior adni tud. Ugyanakkor ő ebben is a lehetőséget látja. Tapasztalata szerint ha nincs is úgy az emberekbe verve az engedelmesség, mint a pirtianesi hímekbe, nem kevésbé irányíthatóak a megfelelő eszközökkel.*
-Ó, nem. Még nem. Csak miután elhelyezkedtünk. *Nem, ő sem gondolta azonnal elszalajtani dolgára Narent. Pillantása lustán a félvérre kúszik. Kíváncsi, vajon mi forog abban az egyszerű hímelmében. Mióta hírét vette, mi történt artheniori rokonaikkal, nagy ritkán eltűnődik rajta, miképp gondolnak rájuk szolgálóik. Gyűlölettel? Félelemmel? Imádattal? Netalán mély tisztelettel? Valószínűnek tartja, hogy leginkább ezek elegyével. Sosem gondolná, hogy a fattyú képes lenne akár a legcsekélyebb ellenszegülésre. Túl mélyre taposták benne az önbecsülést. Ennek ellenére szívesen belelátna fejébe. Talán érné meglepetés.
A fogadó épülete felé indul, meghagyva szolgájuknak, hogy elhelyezze a hátasokat az istállóban. Kénytelen-kelletlen, de meg kell várniuk, míg Naren végez, elvégre nem cipekedhetnek. Addig be sem lép a fogadó épületébe.
Mellei előtt keresztbe fűzött karokkal állapodik meg Elireya mellett, szürkéslila íriszei rokonát vizslatják.*
-Ne üljön ki ennyire az arcodra, mit gondolsz e helyről. *Közelebb lép, s gondoskodva kisimít a lány ruháján egy gyűrődést.*
-Meglásd, élvezni fogod az ittlétet. Itt senki sem parancsol nekünk. *Nem csak lelkének kedves társasága, de erős szövetségest is lát benne. Természetesen neveltetése okán képtelen elkülöníteni e két fogalmat egymástól.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:50:36
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Más utasítás híján visszatér az álltában szinte már szendergő Zardilhoz. Megérti a lovat, jó pár mérföldet maguk mögött hagytak az elmúlt napon, és már igen későre jár az éjszaka is. Biztos benne, hogy az Úrnők hátasai is eléggé nyúzottak lehetnek mostanra, ám a büszke tartású állatok mintha egymással versengenének abban, hogy melyikük tartja szebben a fejét. Fogalma sincs, hogy pontosan milyen lovak lehetnek, de Zardil hegyomlás-szerű zömöksége mellett úgy néznek ki, mintha egy fürjet tettek volna két fecske mellé. Gyengéden megbökdösi a málhást, és bár neki sincs hozzá sok ereje, felzárkóznak az Úrnők mögé.
Saját fáradtságának legutolsó hulláma a város közelségével csillapodik. Tekintete újra felélénkül, kíváncsian forgatja a fejét. Ez a hely lenne hát, ahová jöttek? Kissé elhúzza a száját, a sötét elrejti a grimaszt. Valami.. nem is tudja, jobbra számított talán. Pirtianes faragott oszlopokkal díszes terei, pedáns tisztasága és rendezettsége után Arthenior valahogy túl.. egyszerűnek, közönségesnek tűnik számára a sötétben. Túl nyitottnak. Miféle város az, aminek nincsenek falai? Nagy, erősen záródó kapui? Azt is furcsának tartja, hogy nem látja a Pirtianesben már megszokott ötfős, ék formába fejlődött kis fegyveres csapatokat, amik az utcán járőröznek. Kissé megrázza a fejét, és inkább eltemeti magában az előítéleteit. Nem szabad eddigi tapasztalatain keresztül néznie ezt a várost, mert ez egy teljesen más város.
Alig láthatóan rezzen meg, amikor Vhorossi Úrnő megszólítja. Nem siet oda hozzá, hiszen ilyen utasítást nem kapott, viszont füleit hegyezve feszülten figyel a most elhangzó szavakra. Azok meglepik. Nem fogadhat el utasítást más, pontosabban idegen családtagtól? Furának tartja a gondolatot, hiszen Pirtianesben bármelyik Dwirinthalen-vér olyképp rendelkezhetett vele, miképp saját tulajdonával. Ez volt jellemző az ide vezető útjukra is, hiszen Vhorossi Úrnő és Elireya Úrnő egyaránt kedvük szerint utasították. Az a gondolat viszont, hogy azért kell így tennie, mert más talán veszélyes lenne számára, és ez az utasítás a biztonságát szolgálja, szinte hálával tölti el. Hiszen Vhorossi Úrnő olyan kegyes vele! Hajlandó védelmébe venni őt! Engedelmesen lehajtja fejét.*
- Igenis, Vhorossi Úrnőm! *-mondja-* Úgy teszek, ahogy Úrnőm kívánja.
*Önkéntelenül is Elireya Úrnő felé fordítja picit a fejét, amikor a nőstény megszólal. Nincs kikérve a véleménye, így megtartja magának hogy egyetért a kérdéssel. Gondolni sem bír arra, hogy vadidegen kezek nyúljanak az Úrnők holmijához és hátasaihoz, hogy összetapicskolják azokat, és méltatlanul bánjanak bármelyikkel is. Még mit nem! Kissé nyelvére harap, ott, ahol azt korábban kicakkozta fogaival, mikor Vhorossi Úrnő kegyesen emlékeztette arra, hogy hol a helye. Nehezen állja meg, hogy ne ajánlkozzon önként erre a feladatra, de nagyon jól tudja, hogy nem lenne bölcs dolog megszólalnia. Az, hogy az Úrnők magukkal hozták ebbe a városba, nem jelenti azt, hogy kicsivel is több szabadságot adnak neki.*
*Más utasítás híján visszatér az álltában szinte már szendergő Zardilhoz. Megérti a lovat, jó pár mérföldet maguk mögött hagytak az elmúlt napon, és már igen későre jár az éjszaka is. Biztos benne, hogy az Úrnők hátasai is eléggé nyúzottak lehetnek mostanra, ám a büszke tartású állatok mintha egymással versengenének abban, hogy melyikük tartja szebben a fejét. Fogalma sincs, hogy pontosan milyen lovak lehetnek, de Zardil hegyomlás-szerű zömöksége mellett úgy néznek ki, mintha egy fürjet tettek volna két fecske mellé. Gyengéden megbökdösi a málhást, és bár neki sincs hozzá sok ereje, felzárkóznak az Úrnők mögé.
Saját fáradtságának legutolsó hulláma a város közelségével csillapodik. Tekintete újra felélénkül, kíváncsian forgatja a fejét. Ez a hely lenne hát, ahová jöttek? Kissé elhúzza a száját, a sötét elrejti a grimaszt. Valami.. nem is tudja, jobbra számított talán. Pirtianes faragott oszlopokkal díszes terei, pedáns tisztasága és rendezettsége után Arthenior valahogy túl.. egyszerűnek, közönségesnek tűnik számára a sötétben. Túl nyitottnak. Miféle város az, aminek nincsenek falai? Nagy, erősen záródó kapui? Azt is furcsának tartja, hogy nem látja a Pirtianesben már megszokott ötfős, ék formába fejlődött kis fegyveres csapatokat, amik az utcán járőröznek. Kissé megrázza a fejét, és inkább eltemeti magában az előítéleteit. Nem szabad eddigi tapasztalatain keresztül néznie ezt a várost, mert ez egy teljesen más város.
Alig láthatóan rezzen meg, amikor Vhorossi Úrnő megszólítja. Nem siet oda hozzá, hiszen ilyen utasítást nem kapott, viszont füleit hegyezve feszülten figyel a most elhangzó szavakra. Azok meglepik. Nem fogadhat el utasítást más, pontosabban idegen családtagtól? Furának tartja a gondolatot, hiszen Pirtianesben bármelyik Dwirinthalen-vér olyképp rendelkezhetett vele, miképp saját tulajdonával. Ez volt jellemző az ide vezető útjukra is, hiszen Vhorossi Úrnő és Elireya Úrnő egyaránt kedvük szerint utasították. Az a gondolat viszont, hogy azért kell így tennie, mert más talán veszélyes lenne számára, és ez az utasítás a biztonságát szolgálja, szinte hálával tölti el. Hiszen Vhorossi Úrnő olyan kegyes vele! Hajlandó védelmébe venni őt! Engedelmesen lehajtja fejét.*
- Igenis, Vhorossi Úrnőm! *-mondja-* Úgy teszek, ahogy Úrnőm kívánja.
*Önkéntelenül is Elireya Úrnő felé fordítja picit a fejét, amikor a nőstény megszólal. Nincs kikérve a véleménye, így megtartja magának hogy egyetért a kérdéssel. Gondolni sem bír arra, hogy vadidegen kezek nyúljanak az Úrnők holmijához és hátasaihoz, hogy összetapicskolják azokat, és méltatlanul bánjanak bármelyikkel is. Még mit nem! Kissé nyelvére harap, ott, ahol azt korábban kicakkozta fogaival, mikor Vhorossi Úrnő kegyesen emlékeztette arra, hogy hol a helye. Nehezen állja meg, hogy ne ajánlkozzon önként erre a feladatra, de nagyon jól tudja, hogy nem lenne bölcs dolog megszólalnia. Az, hogy az Úrnők magukkal hozták ebbe a városba, nem jelenti azt, hogy kicsivel is több szabadságot adnak neki.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:16:56
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*A távolba meredve sem önti el semmiféle béke. A holdak fénye, ha kissé nyugtatólag is hat rá, mellkasában idegenül dobog a szíve. Nem ide tartozik. Bíznia kellene az anyjában annyira, hogy megfelelő tapasztalás okán küldte el magától távol, de valahogy sosem lehet biztos abban, hogy miért távolították el a köreikből. Főleg úgy, hogy a nálánál bölcsebbet hallgatja. Persze ő maga nem jelent senkire akkora veszélyt, mint Vhorossi, de kellően fiatal ahhoz, hogy még ne kristályosodjon ki benne teljességgel az, hogy mit vár a jövőtől. De ha ez megtörténik, az ereiben csörgedező vért ő sem tagadhatja majd le. Egy biztos; meg kell teremteni ugyanazt a jólétet, mint amiből jött, mert alább adni nem hajlandó. *
- Emberek által kötelet kapni alantasabb volna. *Jegyzi meg. Nem fűlik a foga hozzájuk, pláne ahhoz, hogy velük kelljen közösködni, s látszólag megfelelni. Mert az elején talán még ő sem hiheti, hogy majd nekik, mint „idegenek” füttyszavára fognak táncolni. Persze habitusukból adódóan ez is hamar megvalósulhat. *
- Felmérjük a terepet és tesszük, amihez értünk. Ha ellenemre is van az együttműködés velük, szükséges rossz. De kár volna kételkedni magamban. Testhezálló feladat lenne a városi tanácsnál szerepet kivívni magamnak a jólétünkért cserébe.
*Hullhatna minden az ölébe is, mint ahogy eddig. Eddig a kisujját sem nagyon kellett mozdítania, most pedig ránehezedik a teher. Nem mintha nem lenne benne kellő ambíció, de nem lesz olyan kényelmes, mint eddig. Viszont, ha híre menne Pirtianesig, hogy mire képes, az kellő elégedettséggel töltené el.*
- Gondolod fajtánkbéli mester is akad a közelben? *Valahogy nem hiszi, ami miatt, ha nem szorult volna belé kellő nőiesség, kiköpne oldalra.
Eltűnődik Naren és a nőstény „viszonyán”. Pontosan tudja, hogy kisajátított példánya a már amúgy is rabszolgáknak, de neki is jó volna valaki, aki a csettintésére is reagál. Nem mintha ne tenné meg a fattyú is, de mégis… titokban tán, de irigyen szemléli Vhorossit, hogy már van egy alaposan betört ebe. És megérkeztek egy városba, ahol hiába kellemes a szemeinek az esti látkép, mégis tudja, hogy semmi, de semmi nem lesz ugyanolyan. *
- Nem, ahogy istállóban sem aludtam még. *Megremeg az ajka, ahogy elképzeli, hogy kikkel kell vegyülnie. Ő maga még nem tapasztalt semmi kellemetlent más fajoktól, de belénevelt undora érvényesül. *
- Máris elszalajtod a fattyút? Ki fogja elrendezni a csomagjainkat? *Nem kíván cipekedni, még egy fogadó lépcsőjén sem, amennyiben a szobák az emeleten vannak. Olyan célpontnak látja Narent, akivel bárki ki merne kezdeni, főként, mert itt ismeretlen. Fegyvere sincs. Nem vihet magával egyetlen zsebkendőt sem, s a fogadó karámjaiban sem volna ildomos hagyni javaikat.*
*A távolba meredve sem önti el semmiféle béke. A holdak fénye, ha kissé nyugtatólag is hat rá, mellkasában idegenül dobog a szíve. Nem ide tartozik. Bíznia kellene az anyjában annyira, hogy megfelelő tapasztalás okán küldte el magától távol, de valahogy sosem lehet biztos abban, hogy miért távolították el a köreikből. Főleg úgy, hogy a nálánál bölcsebbet hallgatja. Persze ő maga nem jelent senkire akkora veszélyt, mint Vhorossi, de kellően fiatal ahhoz, hogy még ne kristályosodjon ki benne teljességgel az, hogy mit vár a jövőtől. De ha ez megtörténik, az ereiben csörgedező vért ő sem tagadhatja majd le. Egy biztos; meg kell teremteni ugyanazt a jólétet, mint amiből jött, mert alább adni nem hajlandó. *
- Emberek által kötelet kapni alantasabb volna. *Jegyzi meg. Nem fűlik a foga hozzájuk, pláne ahhoz, hogy velük kelljen közösködni, s látszólag megfelelni. Mert az elején talán még ő sem hiheti, hogy majd nekik, mint „idegenek” füttyszavára fognak táncolni. Persze habitusukból adódóan ez is hamar megvalósulhat. *
- Felmérjük a terepet és tesszük, amihez értünk. Ha ellenemre is van az együttműködés velük, szükséges rossz. De kár volna kételkedni magamban. Testhezálló feladat lenne a városi tanácsnál szerepet kivívni magamnak a jólétünkért cserébe.
*Hullhatna minden az ölébe is, mint ahogy eddig. Eddig a kisujját sem nagyon kellett mozdítania, most pedig ránehezedik a teher. Nem mintha nem lenne benne kellő ambíció, de nem lesz olyan kényelmes, mint eddig. Viszont, ha híre menne Pirtianesig, hogy mire képes, az kellő elégedettséggel töltené el.*
- Gondolod fajtánkbéli mester is akad a közelben? *Valahogy nem hiszi, ami miatt, ha nem szorult volna belé kellő nőiesség, kiköpne oldalra.
Eltűnődik Naren és a nőstény „viszonyán”. Pontosan tudja, hogy kisajátított példánya a már amúgy is rabszolgáknak, de neki is jó volna valaki, aki a csettintésére is reagál. Nem mintha ne tenné meg a fattyú is, de mégis… titokban tán, de irigyen szemléli Vhorossit, hogy már van egy alaposan betört ebe. És megérkeztek egy városba, ahol hiába kellemes a szemeinek az esti látkép, mégis tudja, hogy semmi, de semmi nem lesz ugyanolyan. *
- Nem, ahogy istállóban sem aludtam még. *Megremeg az ajka, ahogy elképzeli, hogy kikkel kell vegyülnie. Ő maga még nem tapasztalt semmi kellemetlent más fajoktól, de belénevelt undora érvényesül. *
- Máris elszalajtod a fattyút? Ki fogja elrendezni a csomagjainkat? *Nem kíván cipekedni, még egy fogadó lépcsőjén sem, amennyiben a szobák az emeleten vannak. Olyan célpontnak látja Narent, akivel bárki ki merne kezdeni, főként, mert itt ismeretlen. Fegyvere sincs. Nem vihet magával egyetlen zsebkendőt sem, s a fogadó karámjaiban sem volna ildomos hagyni javaikat.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-31 11:08:22
Üzenet elküldve: 2025-07-31 11:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Naren segítségével könnyedén átveti lábát a nyeregben, s hamar folytatják is útjuk a Arthenior felé. Sokkal kedélyesebb hangulatban van most, hogy leszállt az éj. A város hívogató fényei egyre közelebbről látszanak, s ha nem állna oly nagy út hátuk mögött, még szépnek is találná. A másik nőstényt hallgatva szárazon felkacag.*
-Tudod Te is édesem, hogy az még a legjobb forgatókönyv, ha kivetnek maguk közül. Nem. Jobb volt eljönnöm, mielőtt egy kötéllel a nyakam körül ébredek.
*A következőkön röviden elmereng, mielőtt válaszolna.*
-Egyetértek. Fontos, ha van a családban valaki, aki kellő pozíciót tölt be hozzá, hogy egyengesse utunkat. Lehetnél akár Te is. Minden adottságod megvan hozzá. *Szenvtelen méri végig rokonát.*
-Mit gondolsz? Ugyanakkor várjuk ki, mit találunk a városban. És mit találunk a családunkból.
*Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-A mi famíliánknak mindig volt érzéke a mágiához. Nem csodálkozom rajta, hogy pont Te vagy az, aki érzékeny e tudásra. *Lusta pillantást vet a lányra. Valóban nem csodálkozik a dolgon. Elireya varázshasználók leszármazottja, s ha nincs is kétsége afelől, hogy kellő ambíció rejlik vérében, a tudásvágy is legalább oly erős benne.
Természetesen őt sem hagyja hidegen a mágia. Csábító hatalomforrás. Ugyanakkor hiába oktatták a holdmágia legnagyobb mesterei, még csak egy fénygömböt sem volt soha képes elővarázsolni.
Az éjsötét még javában tart, mikor a város főterére érnek. Lassan hordozza körbe tekintetét a főtér kihalt képén. Nem oly lenyűgöző, mint Pirtianes, de megvan a maga bája. Szürkéslila íriszei előbb a csobogó szökőkúton, majd a márványoszlopon állapodnak meg.*
-Nem tudjuk, mit találunk itt. Vagy kit. Előfordulhat, hogy szeretett családunk túlélői, ha vannak ilyenek, csapdát állítanak. Akár már most is figyelhetnek. *Továbbra is gondolataiba merülve húzza tekintetét tovább a fogadó épületére.*
-Naren! * Az ifjú már valószínűleg kitapasztalhatta szeszélyességét, és nem lepődik meg túlzottan neve hallatán. Nem fordul a szolga felé, csupán szavaival illeti.*
-Amennyiben családunk oly tagjához van szerencséd, akit nem láttál még, nem fogadhatsz el utasítást. Veszélyes lenne számodra. Mondd, hogy Vhorossi úrnő tulajdonában állsz. *A mézesmázos szavak mögött nem rejlik más, csak hűvös számítás. Szerencsére egyik útitársa sem láthatja az ajkai szegletében bujkáló mosolyt. Noha Naren a Dwirinthalen-ház szolgálatában áll, nem pedig az övében, ezt a tényállást az artheniori rokonok - ha vannak még ilyenek - nem tudhatják. Elireya az egyetlen jelenleg, ki szót emelhetne az utasításba adott eljárás ellen, de van egy olyan sejtése, hogy nem fog ágálni. Ahhoz túl értékes a kapcsolatuk. Nem, mintha nem kedvelné a lányt. A bizalmi viszony azonban nem kizáró ok ahhoz, hogy elkezdhessen hálót fonni már azon nyomban, hogy Artheniorba léptek. Ebbe a hálóba pedig nyugodt szívvel beleragadhatnak azok is, akikre egyébként szeretettel gondol. Legalább biztonságban tudja őket.*
-Feltételezem, Te sem jártál még emberfogadóban. *Fordul Elireya felé.*
*Naren segítségével könnyedén átveti lábát a nyeregben, s hamar folytatják is útjuk a Arthenior felé. Sokkal kedélyesebb hangulatban van most, hogy leszállt az éj. A város hívogató fényei egyre közelebbről látszanak, s ha nem állna oly nagy út hátuk mögött, még szépnek is találná. A másik nőstényt hallgatva szárazon felkacag.*
-Tudod Te is édesem, hogy az még a legjobb forgatókönyv, ha kivetnek maguk közül. Nem. Jobb volt eljönnöm, mielőtt egy kötéllel a nyakam körül ébredek.
*A következőkön röviden elmereng, mielőtt válaszolna.*
-Egyetértek. Fontos, ha van a családban valaki, aki kellő pozíciót tölt be hozzá, hogy egyengesse utunkat. Lehetnél akár Te is. Minden adottságod megvan hozzá. *Szenvtelen méri végig rokonát.*
-Mit gondolsz? Ugyanakkor várjuk ki, mit találunk a városban. És mit találunk a családunkból.
*Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-A mi famíliánknak mindig volt érzéke a mágiához. Nem csodálkozom rajta, hogy pont Te vagy az, aki érzékeny e tudásra. *Lusta pillantást vet a lányra. Valóban nem csodálkozik a dolgon. Elireya varázshasználók leszármazottja, s ha nincs is kétsége afelől, hogy kellő ambíció rejlik vérében, a tudásvágy is legalább oly erős benne.
Természetesen őt sem hagyja hidegen a mágia. Csábító hatalomforrás. Ugyanakkor hiába oktatták a holdmágia legnagyobb mesterei, még csak egy fénygömböt sem volt soha képes elővarázsolni.
Az éjsötét még javában tart, mikor a város főterére érnek. Lassan hordozza körbe tekintetét a főtér kihalt képén. Nem oly lenyűgöző, mint Pirtianes, de megvan a maga bája. Szürkéslila íriszei előbb a csobogó szökőkúton, majd a márványoszlopon állapodnak meg.*
-Nem tudjuk, mit találunk itt. Vagy kit. Előfordulhat, hogy szeretett családunk túlélői, ha vannak ilyenek, csapdát állítanak. Akár már most is figyelhetnek. *Továbbra is gondolataiba merülve húzza tekintetét tovább a fogadó épületére.*
-Naren! * Az ifjú már valószínűleg kitapasztalhatta szeszélyességét, és nem lepődik meg túlzottan neve hallatán. Nem fordul a szolga felé, csupán szavaival illeti.*
-Amennyiben családunk oly tagjához van szerencséd, akit nem láttál még, nem fogadhatsz el utasítást. Veszélyes lenne számodra. Mondd, hogy Vhorossi úrnő tulajdonában állsz. *A mézesmázos szavak mögött nem rejlik más, csak hűvös számítás. Szerencsére egyik útitársa sem láthatja az ajkai szegletében bujkáló mosolyt. Noha Naren a Dwirinthalen-ház szolgálatában áll, nem pedig az övében, ezt a tényállást az artheniori rokonok - ha vannak még ilyenek - nem tudhatják. Elireya az egyetlen jelenleg, ki szót emelhetne az utasításba adott eljárás ellen, de van egy olyan sejtése, hogy nem fog ágálni. Ahhoz túl értékes a kapcsolatuk. Nem, mintha nem kedvelné a lányt. A bizalmi viszony azonban nem kizáró ok ahhoz, hogy elkezdhessen hálót fonni már azon nyomban, hogy Artheniorba léptek. Ebbe a hálóba pedig nyugodt szívvel beleragadhatnak azok is, akikre egyébként szeretettel gondol. Legalább biztonságban tudja őket.*
-Feltételezem, Te sem jártál még emberfogadóban. *Fordul Elireya felé.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:02:37
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Natukoya//
*Natukoya elbeszélése egyre érdekesebbé válik a számára. Főleg akkor, amikor a fura kürtszóra tér ki. Finoman ívelt szemöldökei enyhén megemelkednek, majd összeráncolja homlokát és maga elé mered.
~Mi miért nem hallottunk a karavánnal semmi ilyet? Elég sokáig utaztunk. Lehet, hogy valamiféle mágia van mögötte?~ elmereng ezen egy pár szívdobbanásnyi ideig. A lendülő kéz irányába néz aztán, amivel Natukoya mester a polgárnegyedbe vezető utat mutatja.*
- Ki itt a titkos kereskedő?!*kérdezi, miközben megvillant egy sokat sejtető mosolyt az óriás felé. Ő aztán semmi rosszban nem sántikál. Ha nem jött volna el a karavánnal, a karaván akkor is megérkezett volna.
Ekkor az egyik intéző lép oda hozzá, majd a füléhez hajolva pár szót mormol el. Naela csak bólint egyet. Az alak szintén fejet hajt, majd füttyent egyet és a karaván fekete ponyvás szekerei elindulnak a polgárnegyed felé.*
- Tudod mit? Eléggé megéheztem, és azt hallottam, hogy a Pegazus fogadóban elég jó étkeket szolgálnak fel a megfáradt utazóknak. Ha valóban igazat beszélsz, úgy meghívlak még egy vacsorára.*miközben beszél, ő is kihúzza magát. Nemesi vér csörgedezik benne, de nem azok közé tartozik, akik ezt feltétlenül világgá akarják kürtölni. Régi vérvonal, annyira régi, hogy már nem is nagyon tudják az itteni népek, hogy kik is voltak ők hajdanán fent északon.*
- Nos? Hogy döntöttél?*kérdezi, miközben visszaadja a kantárszárat a kocsisnak. Jómaga leszáll és megáll az óriás előtt pár lépésnyire, hogy lássa a mester arcát.
Az utolsó kocsi is elhagyja őket, így nyugodtan mehet ő is, amerre csak akar. Most már ő is ráér megérkezni.*
*Natukoya elbeszélése egyre érdekesebbé válik a számára. Főleg akkor, amikor a fura kürtszóra tér ki. Finoman ívelt szemöldökei enyhén megemelkednek, majd összeráncolja homlokát és maga elé mered.
~Mi miért nem hallottunk a karavánnal semmi ilyet? Elég sokáig utaztunk. Lehet, hogy valamiféle mágia van mögötte?~ elmereng ezen egy pár szívdobbanásnyi ideig. A lendülő kéz irányába néz aztán, amivel Natukoya mester a polgárnegyedbe vezető utat mutatja.*
- Ki itt a titkos kereskedő?!*kérdezi, miközben megvillant egy sokat sejtető mosolyt az óriás felé. Ő aztán semmi rosszban nem sántikál. Ha nem jött volna el a karavánnal, a karaván akkor is megérkezett volna.
Ekkor az egyik intéző lép oda hozzá, majd a füléhez hajolva pár szót mormol el. Naela csak bólint egyet. Az alak szintén fejet hajt, majd füttyent egyet és a karaván fekete ponyvás szekerei elindulnak a polgárnegyed felé.*
- Tudod mit? Eléggé megéheztem, és azt hallottam, hogy a Pegazus fogadóban elég jó étkeket szolgálnak fel a megfáradt utazóknak. Ha valóban igazat beszélsz, úgy meghívlak még egy vacsorára.*miközben beszél, ő is kihúzza magát. Nemesi vér csörgedezik benne, de nem azok közé tartozik, akik ezt feltétlenül világgá akarják kürtölni. Régi vérvonal, annyira régi, hogy már nem is nagyon tudják az itteni népek, hogy kik is voltak ők hajdanán fent északon.*
- Nos? Hogy döntöttél?*kérdezi, miközben visszaadja a kantárszárat a kocsisnak. Jómaga leszáll és megáll az óriás előtt pár lépésnyire, hogy lássa a mester arcát.
Az utolsó kocsi is elhagyja őket, így nyugodtan mehet ő is, amerre csak akar. Most már ő is ráér megérkezni.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 19:45:06
Üzenet elküldve: 2025-07-27 19:45:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Naela//
*A mester elégedetten kortyol egy hatalmasat butykosába, hisz hamarosan úgyis újratöltheti azt, már ha Neela állja a szavát. De hát miért is ne állná?*
-Á értem én, értem én. Nos ami azt illeti egész sok érdekes dolog van ám itt!
*Persze nem akarja a másikba fojtani a szót, úgyhogy készségesen megvárja amíg elmondja hogy mire gondol, addig ő békésen iszogat továbbra is, néha pedig csak nagyokat hümment, jelezve hogy bizony figyel és még egyet is ért. *
-Nem mindenkinek való a szabadság, örülök hogy te érted.
*Vigyorog teli szájjal az óriás, aki így, hogy kihúzza magát tényleg óriásinak tűnhet.*
-Igaz! Tudod ezelőtt ott volt Sárváros, mindenféle banditák laktak ott, meg a fekete piac is nagyjából virágzott. Most meg... Hát ha engem kérdezel most is bűnözők lakják, csak ezek sokkal jobban csinálják. Nemesek!
*Fel is nevet a dolgon, mert szórakoztatónak tartja mikor valakit ennyire a markában tart az arany meg a hatalom, miközben ők azt hiszik, hogy fordítva van.*
-Úgyhogy régi és új nemesek egyaránt most odaköltöztek, csicsás kúriák és aranyköpenyes városőrök.
*Megvonja a vállát, még nem nézte meg magának az új helyet, de olyasminek hangzik ami nem feltétlenül neki való lenne. Bár ha van jó fajta pálinka, akkor biztos jól érezné magát.*
-De most mindenkit ez a kürtölés foglalkoztat. Azt mondják furcsa, idegen kürtszó hallatszik a hegyek felől, meg mindenfelől, a füves pusztai nomádok pedig ork hordákról beszélnek. Hogy mennyi az igaz ebből nem tudni, de eléggé fokozottak az indulatok.
*Aztán kiderül, hogy Naela egyelőre a polgárnegyedbe igyekszik.*
-A polgárnegyed arra van.
*Mutat az egyik irányba.*
-De ha gondolod elkísérhetlek, bár nem tudom mennyire titkos kereskedő vagy te, engem nem zavar ha megkerülöd a törvényt.
*Megcsapkodja a boroshordót büszkén, amit kapott, szemei pedig úgy csillognak, mint egy kisgyermeknek mikor ajándékot kap.*
-Vigyázhatok is rád, ha szeretnéd.
*A mester elégedetten kortyol egy hatalmasat butykosába, hisz hamarosan úgyis újratöltheti azt, már ha Neela állja a szavát. De hát miért is ne állná?*
-Á értem én, értem én. Nos ami azt illeti egész sok érdekes dolog van ám itt!
*Persze nem akarja a másikba fojtani a szót, úgyhogy készségesen megvárja amíg elmondja hogy mire gondol, addig ő békésen iszogat továbbra is, néha pedig csak nagyokat hümment, jelezve hogy bizony figyel és még egyet is ért. *
-Nem mindenkinek való a szabadság, örülök hogy te érted.
*Vigyorog teli szájjal az óriás, aki így, hogy kihúzza magát tényleg óriásinak tűnhet.*
-Igaz! Tudod ezelőtt ott volt Sárváros, mindenféle banditák laktak ott, meg a fekete piac is nagyjából virágzott. Most meg... Hát ha engem kérdezel most is bűnözők lakják, csak ezek sokkal jobban csinálják. Nemesek!
*Fel is nevet a dolgon, mert szórakoztatónak tartja mikor valakit ennyire a markában tart az arany meg a hatalom, miközben ők azt hiszik, hogy fordítva van.*
-Úgyhogy régi és új nemesek egyaránt most odaköltöztek, csicsás kúriák és aranyköpenyes városőrök.
*Megvonja a vállát, még nem nézte meg magának az új helyet, de olyasminek hangzik ami nem feltétlenül neki való lenne. Bár ha van jó fajta pálinka, akkor biztos jól érezné magát.*
-De most mindenkit ez a kürtölés foglalkoztat. Azt mondják furcsa, idegen kürtszó hallatszik a hegyek felől, meg mindenfelől, a füves pusztai nomádok pedig ork hordákról beszélnek. Hogy mennyi az igaz ebből nem tudni, de eléggé fokozottak az indulatok.
*Aztán kiderül, hogy Naela egyelőre a polgárnegyedbe igyekszik.*
-A polgárnegyed arra van.
*Mutat az egyik irányba.*
-De ha gondolod elkísérhetlek, bár nem tudom mennyire titkos kereskedő vagy te, engem nem zavar ha megkerülöd a törvényt.
*Megcsapkodja a boroshordót büszkén, amit kapott, szemei pedig úgy csillognak, mint egy kisgyermeknek mikor ajándékot kap.*
-Vigyázhatok is rád, ha szeretnéd.
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 18:53:06
Üzenet elküldve: 2025-07-27 18:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Natukoya//
*Miután az óriás felszállt mellé, és a karaván is újra rendeződött lassú lomha kígyóként, de végül csak elindult újra a karaván.
A szemét az ég felé emelve nyugtázta, hogy viharfelhőknek nyoma sincs, mire beérnek a városba már bőven benne lesznek a délutánban.
Natukoyát nem kellett unszolni, csak úgy dőltek belőle a mondatok. Amiket persze a nőstény örömmel is vett. Az aprócska célozgatást pedig továbbra sem vette magára.*
- Oh, Natakuya. A politika csak annyira érdekel, hogy tudjam épp mibe sétálok bele. Van-e valami, ami miatt feszült a város? Vannak-e összetűzések, vagy épp gyanús események? Tudod, ezek mind rossz irányba mozdítják elő a kereskedelmet. Az emberek ha félnek, nem feltétlenül vásárolnak, inkább befészkelik magukat a védősáncaik mögé. *mondja.*
- Annak örülök, hogy Te nem állsz senki oldalán. Csak így lehetsz szabad, ha nem vagy senki szolgája.*mered aztán egy pillanatra maga elé.*
- Be kell vallanom, hogy ugyan kaptam egy térképet, de más egy város és más a természet. A város folyton változik. Ahogy hallottam most is elöntöttek egy városrészt, és a romok helyett egy hatalmas nagy csónakázó tavat hoztak létre. Igaz ez?!*kérdezi, miközben a kantárszárat igazgatja. A hátas jószágot szerencsére nem nagyon kell irányítani, tudja ő jól magától is az utat. Miközben beszélgetnek lassan be is érkeznek a városba, a Főtérre. A jégkék szempárban élénk érdeklődés csillog, miközben az elé terülő látványt próbálja magába fogadni.
A karaván egy pillanatra megáll, ekkor Natukoya lemászik a bakról.*
- Még azt mondd meg nekem, hogy merre van a polgárnegyed. *míg az útbaigazítást hallgatja átlép a bakon, be a ponyva alá, majd egy kis hordót emel föl a saját készletéből.
Natukoya felé nyújtja.*
- Remélem máskor is számíthatok Rád, Natukoya mester! Hol találhatlak meg legközelebb?
*Miután az óriás felszállt mellé, és a karaván is újra rendeződött lassú lomha kígyóként, de végül csak elindult újra a karaván.
A szemét az ég felé emelve nyugtázta, hogy viharfelhőknek nyoma sincs, mire beérnek a városba már bőven benne lesznek a délutánban.
Natukoyát nem kellett unszolni, csak úgy dőltek belőle a mondatok. Amiket persze a nőstény örömmel is vett. Az aprócska célozgatást pedig továbbra sem vette magára.*
- Oh, Natakuya. A politika csak annyira érdekel, hogy tudjam épp mibe sétálok bele. Van-e valami, ami miatt feszült a város? Vannak-e összetűzések, vagy épp gyanús események? Tudod, ezek mind rossz irányba mozdítják elő a kereskedelmet. Az emberek ha félnek, nem feltétlenül vásárolnak, inkább befészkelik magukat a védősáncaik mögé. *mondja.*
- Annak örülök, hogy Te nem állsz senki oldalán. Csak így lehetsz szabad, ha nem vagy senki szolgája.*mered aztán egy pillanatra maga elé.*
- Be kell vallanom, hogy ugyan kaptam egy térképet, de más egy város és más a természet. A város folyton változik. Ahogy hallottam most is elöntöttek egy városrészt, és a romok helyett egy hatalmas nagy csónakázó tavat hoztak létre. Igaz ez?!*kérdezi, miközben a kantárszárat igazgatja. A hátas jószágot szerencsére nem nagyon kell irányítani, tudja ő jól magától is az utat. Miközben beszélgetnek lassan be is érkeznek a városba, a Főtérre. A jégkék szempárban élénk érdeklődés csillog, miközben az elé terülő látványt próbálja magába fogadni.
A karaván egy pillanatra megáll, ekkor Natukoya lemászik a bakról.*
- Még azt mondd meg nekem, hogy merre van a polgárnegyed. *míg az útbaigazítást hallgatja átlép a bakon, be a ponyva alá, majd egy kis hordót emel föl a saját készletéből.
Natukoya felé nyújtja.*
- Remélem máskor is számíthatok Rád, Natukoya mester! Hol találhatlak meg legközelebb?
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:30:54
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Itt áll előtte ez a gyönyörű feketerigó, és arról énekel, ami Krell szívében is szól. Úgy látszik, ő is eltalálta a másik kedvenc ruhadarabját. Vigyora egy elégedett, mindentudó mosollyá alakul át. Mintha sejtette volna, hogy ez fog történni. Pedig dehogy sejtette ő - legalábbis nem tudatosan. Inkább csak úgy látszik, rátalált valamiféle közös, ösztönös összhangra.
Közben épp annyira örömteli módon fedezi fel Lumarelith éjszínű öltözetét, mint a nő az övét. Az anyag minden egyes ránca egy-egy rejtett kincs. A sötét hajkorona bár inkább barna, mint fekete, az összkép mégis olyan benyomást kelt a férfiban, mint megannyi csillogó, ékes toll - tán még egy holló is megirigyelné. A bőr halovány színe szemgyönyörködtető kontrasztot alkot mindezzel.
A kérdése utáni csendben megannyi dolog pörög végig szeme előtt. Múltjának néhány képkockája. Legfőképp pedig az Artheniorban töltött unalmas napok, amik szinte véges-végtelennek tűnnek. Akár egy valóban egyhangú délután, akár egy átdorbézolt, balhésabb este - minden olyan szürkének tűnt ez idáig. Kevés kivétellel semmi sem volt fehér, semmi sem volt fekete. Csak mocsadék, egybeolvadt homály. Arthenior a levegő városa - Krell mégis úgy érezte, lassan megfullad itt. De végre itt van ebben a nyirkos, folytonos ködben egy éjfekete alak, aki olyan tisztán elkülönül minden mástól. Kész rá, hogy megragadja, és horgonyként kapaszkodjon belé.
Mintegy varázsütésre törik meg a csend az édes választól. A kalapos pedig osztozik a mosolyban. Bizarr módon egy pillanatra még az is felmerül benne, mintha valóban ugyanaz a mosoly húzódna kettejük között, de ezt a furcsa képet elkergeti, és inkább arra a ritka szépségre koncentrál, akit a sors végre elé vetett.
A sudár alak már el is indul, Krell pedig, mintha mágnes vonzaná, követi azt, szinte egyszerre mozdulva vele. A pálca minden lépését koppantással kíséri.
Bizony, a Kalmár bezárt. Ahogy a Kósza pinty is. Ahogy minden ebben az átkozott városban. Minden eltűnik, és mégsem változik semmi. A Sírásónak köpni támad kedve. Persze sosem köpne valójában, de a szájában hirtelen felgyülemlett keserűségtől szívesen szabadulna. ~ Fel kellene gyújtani ezt az egész kócerájt és végre valami igazán létezésre érdemest építeni a hamvakra. ~
Luma karja megérkezik a férfi karjára, aki teljes természetességgel fogadja azt. Hiszen természetesnek is érződik. Mintha még a kabátja is kedvesen akarná fogadni a lányt, puha menedéket nyújt neki. Krell csak ezután veszi észre, mintha eddig valami kellemetlen merevség ült volna rajta, amit ez az érintés tört meg. Mintha megannyi felgyülemlett teher és bűn súlya hirtelen mind leperegne a válláról, áldásos könnyűséget hagyva maga után. A férfi némán felsóhajt. ~ Hol voltál idáig? ~ és szinte minden egyes tagja visszhangozza ezt a fájóan ismerős érzést, ami most végigsöpör rajta.
A két sötét alak megindul hát a Pegazus fogadó felé. Szavakra most nincs szükség. Ő legalábbis úgy érzi, sokkal hangosabban mesél most minden elejtett pillantás és rezzenés, mintha szóra nyitná a száját. Ha a lány mégis beszélne az úton, mosolyogva, szinte áhítatosan hallgatja őt. A maga részéről viszont csendben közelít a fogadóhoz. Mikor elérkeznek a bejárathoz, készségesen nyitja a tömör faajtót, és udvariasan előreengedi a hölgyet, majd szorosan a nyomában követi őt. Ha a kismadár nem szívesen megy előre, persze átvállalja tőle ezt a feladatot.*
*Itt áll előtte ez a gyönyörű feketerigó, és arról énekel, ami Krell szívében is szól. Úgy látszik, ő is eltalálta a másik kedvenc ruhadarabját. Vigyora egy elégedett, mindentudó mosollyá alakul át. Mintha sejtette volna, hogy ez fog történni. Pedig dehogy sejtette ő - legalábbis nem tudatosan. Inkább csak úgy látszik, rátalált valamiféle közös, ösztönös összhangra.
Közben épp annyira örömteli módon fedezi fel Lumarelith éjszínű öltözetét, mint a nő az övét. Az anyag minden egyes ránca egy-egy rejtett kincs. A sötét hajkorona bár inkább barna, mint fekete, az összkép mégis olyan benyomást kelt a férfiban, mint megannyi csillogó, ékes toll - tán még egy holló is megirigyelné. A bőr halovány színe szemgyönyörködtető kontrasztot alkot mindezzel.
A kérdése utáni csendben megannyi dolog pörög végig szeme előtt. Múltjának néhány képkockája. Legfőképp pedig az Artheniorban töltött unalmas napok, amik szinte véges-végtelennek tűnnek. Akár egy valóban egyhangú délután, akár egy átdorbézolt, balhésabb este - minden olyan szürkének tűnt ez idáig. Kevés kivétellel semmi sem volt fehér, semmi sem volt fekete. Csak mocsadék, egybeolvadt homály. Arthenior a levegő városa - Krell mégis úgy érezte, lassan megfullad itt. De végre itt van ebben a nyirkos, folytonos ködben egy éjfekete alak, aki olyan tisztán elkülönül minden mástól. Kész rá, hogy megragadja, és horgonyként kapaszkodjon belé.
Mintegy varázsütésre törik meg a csend az édes választól. A kalapos pedig osztozik a mosolyban. Bizarr módon egy pillanatra még az is felmerül benne, mintha valóban ugyanaz a mosoly húzódna kettejük között, de ezt a furcsa képet elkergeti, és inkább arra a ritka szépségre koncentrál, akit a sors végre elé vetett.
A sudár alak már el is indul, Krell pedig, mintha mágnes vonzaná, követi azt, szinte egyszerre mozdulva vele. A pálca minden lépését koppantással kíséri.
Bizony, a Kalmár bezárt. Ahogy a Kósza pinty is. Ahogy minden ebben az átkozott városban. Minden eltűnik, és mégsem változik semmi. A Sírásónak köpni támad kedve. Persze sosem köpne valójában, de a szájában hirtelen felgyülemlett keserűségtől szívesen szabadulna. ~ Fel kellene gyújtani ezt az egész kócerájt és végre valami igazán létezésre érdemest építeni a hamvakra. ~
Luma karja megérkezik a férfi karjára, aki teljes természetességgel fogadja azt. Hiszen természetesnek is érződik. Mintha még a kabátja is kedvesen akarná fogadni a lányt, puha menedéket nyújt neki. Krell csak ezután veszi észre, mintha eddig valami kellemetlen merevség ült volna rajta, amit ez az érintés tört meg. Mintha megannyi felgyülemlett teher és bűn súlya hirtelen mind leperegne a válláról, áldásos könnyűséget hagyva maga után. A férfi némán felsóhajt. ~ Hol voltál idáig? ~ és szinte minden egyes tagja visszhangozza ezt a fájóan ismerős érzést, ami most végigsöpör rajta.
A két sötét alak megindul hát a Pegazus fogadó felé. Szavakra most nincs szükség. Ő legalábbis úgy érzi, sokkal hangosabban mesél most minden elejtett pillantás és rezzenés, mintha szóra nyitná a száját. Ha a lány mégis beszélne az úton, mosolyogva, szinte áhítatosan hallgatja őt. A maga részéről viszont csendben közelít a fogadóhoz. Mikor elérkeznek a bejárathoz, készségesen nyitja a tömör faajtót, és udvariasan előreengedi a hölgyet, majd szorosan a nyomában követi őt. Ha a kismadár nem szívesen megy előre, persze átvállalja tőle ezt a feladatot.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:11:38
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Natukoya//
*Miután az óriás felszállt mellé, és a karaván is újra rendeződött lassú lomha kígyóként, de végül csak elindult újra a karaván.
A szemét az ég felé emelve nyugtázta, hogy viharfelhőknek nyoma sincs, mire beérnek a városba már bőven benne lesznek a délutánban.
Natukoyát nem kellett unszolni, csak úgy dőltek belőle a mondatok. Amiket persze a nőstény örömmel is vett. Az aprócska célozgatást pedig továbbra sem vette magára.*
- Oh, Natakuya. A politika csak annyira érdekel, hogy tudjam épp mibe sétálok bele. Van-e valami, ami miatt feszült a város? Vannak-e összetűzések, vagy épp gyanús események? Tudod, ezek mind rossz irányba mozdítják elő a kereskedelmet. Az emberek ha félnek, nem feltétlenül vásárolnak, inkább befészkelik magukat a védősáncaik mögé. *mondja.*
- Annak örülök, hogy Te nem állsz senki oldalán. Csak így lehetsz szabad, ha nem vagy senki szolgája.*mered aztán egy pillanatra maga elé.*
- Be kell vallanom, hogy ugyan kaptam egy térképet, de más egy város és más a természet. A város folyton változik. Ahogy hallottam most is elöntöttek egy városrészt, és a romok helyett egy hatalmas nagy csónakázó tavat hoztak létre. Igaz ez?!*kérdezi, miközben a kantárszárat igazgatja. A hátas jószágot szerencsére nem nagyon kell irányítani, tudja ő jól magától is az utat. Miközben beszélgetnek lassan be is érkeznek a városba, a Főtérre. A jégkék szempárban élénk érdeklődés csillog, miközben az elé terülő látványt próbálja magába fogadni.
A karaván egy pillanatra megáll, ekkor Natukoya lemászik a bakról.*
- Még azt mondd meg nekem, hogy merre van a polgárnegyed. *míg az útbaigazítást hallgatja átlép a bakon, be a ponyva alá, majd egy kis hordót emel föl a saját készletéből.
Natukoya felé nyújtja.*
- Remélem máskor is számíthatok Rád, Natukoya mester! Hol találhatlak meg legközelebb?
*Miután az óriás felszállt mellé, és a karaván is újra rendeződött lassú lomha kígyóként, de végül csak elindult újra a karaván.
A szemét az ég felé emelve nyugtázta, hogy viharfelhőknek nyoma sincs, mire beérnek a városba már bőven benne lesznek a délutánban.
Natukoyát nem kellett unszolni, csak úgy dőltek belőle a mondatok. Amiket persze a nőstény örömmel is vett. Az aprócska célozgatást pedig továbbra sem vette magára.*
- Oh, Natakuya. A politika csak annyira érdekel, hogy tudjam épp mibe sétálok bele. Van-e valami, ami miatt feszült a város? Vannak-e összetűzések, vagy épp gyanús események? Tudod, ezek mind rossz irányba mozdítják elő a kereskedelmet. Az emberek ha félnek, nem feltétlenül vásárolnak, inkább befészkelik magukat a védősáncaik mögé. *mondja.*
- Annak örülök, hogy Te nem állsz senki oldalán. Csak így lehetsz szabad, ha nem vagy senki szolgája.*mered aztán egy pillanatra maga elé.*
- Be kell vallanom, hogy ugyan kaptam egy térképet, de más egy város és más a természet. A város folyton változik. Ahogy hallottam most is elöntöttek egy városrészt, és a romok helyett egy hatalmas nagy csónakázó tavat hoztak létre. Igaz ez?!*kérdezi, miközben a kantárszárat igazgatja. A hátas jószágot szerencsére nem nagyon kell irányítani, tudja ő jól magától is az utat. Miközben beszélgetnek lassan be is érkeznek a városba, a Főtérre. A jégkék szempárban élénk érdeklődés csillog, miközben az elé terülő látványt próbálja magába fogadni.
A karaván egy pillanatra megáll, ekkor Natukoya lemászik a bakról.*
- Még azt mondd meg nekem, hogy merre van a polgárnegyed. *míg az útbaigazítást hallgatja átlép a bakon, be a ponyva alá, majd egy kis hordót emel föl a saját készletéből.
Natukoya felé nyújtja.*
- Remélem máskor is számíthatok Rád, Natukoya mester! Hol találhatlak meg legközelebb?
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 15:31:13
Üzenet elküldve: 2025-07-27 15:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Naela//
-Nagyon szívesen.
*Feleli kurtán, azt rég megtanulta, hogy nagy különbség van aközött, hogyha azt mondja, hogy "nagyon szívesen" és az " igazán nincs mit".*
-Hóóóó. Egy kis hordó borért bármivel tudok szolgálni, amit csak szeretnél.
*Kacsint a másikra.*
-Miféle információt szeretnél? Tudok én mindenfélét, és a legjobb.
*Kicsit közelebb hajol.*
-Hogy nem állok senki oldalán. Kehhehhhe.
*Felröhög.*
-Csak a sajátomon. Meg néha azén akinél a bor van.
~Az északiak vörös könnye! Micsoda nedű lehet!~
-Indulahtunk, Nalea Yarthereel. Micsoda szép neved van, olyan igazi.. Mi is az a szó? Olyan nemes!
*Azzal felpattan a szekérre, s ha tovább indul a karaván hamarosan meg is érkezhetnek a város főterére.*
-Ez már itt maga a város, Arthenior főtere.
*Mondja, ha esetleg nem volna teljesen egyértelmű.*
-Nem tudom jártál-e már itt korábban, van egy pár dolog amire érdemes figyelni. Ha gondolod beavatlak, vagy másféle információ érdekel? Állok rendelkezésedre.
*Közben pedig remegő kézzel dönti meg a butykosát, hogy némi életerőt nyerjen belőle.*
-De jól esett ülni kicsit, hálás vagyok!
*Lepattan a szekérről, és kinyújtóztatja magát, de nem megy messzire, hisz a felajánlott jutalom nagyon csábító számára. No meg amúgy sincs semmi egyéb dolga, úgyhogy rá is ér.*
-Nagyon szívesen.
*Feleli kurtán, azt rég megtanulta, hogy nagy különbség van aközött, hogyha azt mondja, hogy "nagyon szívesen" és az " igazán nincs mit".*
-Hóóóó. Egy kis hordó borért bármivel tudok szolgálni, amit csak szeretnél.
*Kacsint a másikra.*
-Miféle információt szeretnél? Tudok én mindenfélét, és a legjobb.
*Kicsit közelebb hajol.*
-Hogy nem állok senki oldalán. Kehhehhhe.
*Felröhög.*
-Csak a sajátomon. Meg néha azén akinél a bor van.
~Az északiak vörös könnye! Micsoda nedű lehet!~
-Indulahtunk, Nalea Yarthereel. Micsoda szép neved van, olyan igazi.. Mi is az a szó? Olyan nemes!
*Azzal felpattan a szekérre, s ha tovább indul a karaván hamarosan meg is érkezhetnek a város főterére.*
-Ez már itt maga a város, Arthenior főtere.
*Mondja, ha esetleg nem volna teljesen egyértelmű.*
-Nem tudom jártál-e már itt korábban, van egy pár dolog amire érdemes figyelni. Ha gondolod beavatlak, vagy másféle információ érdekel? Állok rendelkezésedre.
*Közben pedig remegő kézzel dönti meg a butykosát, hogy némi életerőt nyerjen belőle.*
-De jól esett ülni kicsit, hálás vagyok!
*Lepattan a szekérről, és kinyújtóztatja magát, de nem megy messzire, hisz a felajánlott jutalom nagyon csábító számára. No meg amúgy sincs semmi egyéb dolga, úgyhogy rá is ér.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:43:18
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:43:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Eseménytelen ebédben van része. A sok érdektelen pletyka nem mond semmi újat a kürtszóval kapcsolatban. Csendben megebédel, majd távozik is a fogadóból. A délutánja szabad, aminek a következménye, hogy tanácstalanul áll a főtér szökőkútjánál. Nekidőlve a peremének próbálja eldönteni, hogy mi legyen. Kérdőn megvakarja a homlokát, egy kósza hajtincset a hosszú fülei mögé igazítva. Közben csak figyeli a lakosokat. Ahányan vannak és mind mind egy egyediség. Öltözékük bár majdnem egyforma, főleg azoké akik hasonló vagyonnal rendelkeznek. Poros munkások, kereskedők, akiknek a ruházata nagy eltérést mutat. A tehetősegg és tehetségesebbek sokkal szebben öltöznek, míg tehetségtelenebb vagy szerencsétlenebb társaik akár a szegények ruháit is hordhatják.
Nagyot sóhajt.
~Ennyi dolgod van? Azt nézni, hogy ki milyen ruhát hord?~
Saját maga is meglepődik azon, hogy mennyire elveszett lett. A társaság amivel érkezett már rég felszívódott. Valószínűleg mindenki hazament. Neki is lassan mennie kellene. De hova? Korai lenne még a gazda házához menni, aki munkát és szállást is nyújt neki. A mai bérét megkapta aminek egy része elment az ebédjére. Legalább jól van lakva. Jobb ötlet híján úgy dönt gyalogol a városban egy kicsit. Azzal is legalább telik az idő.*
Nagyot sóhajt.
~Ennyi dolgod van? Azt nézni, hogy ki milyen ruhát hord?~
Saját maga is meglepődik azon, hogy mennyire elveszett lett. A társaság amivel érkezett már rég felszívódott. Valószínűleg mindenki hazament. Neki is lassan mennie kellene. De hova? Korai lenne még a gazda házához menni, aki munkát és szállást is nyújt neki. A mai bérét megkapta aminek egy része elment az ebédjére. Legalább jól van lakva. Jobb ötlet híján úgy dönt gyalogol a városban egy kicsit. Azzal is legalább telik az idő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932