// Hajnalfényben //
*Biga nem hazudtolja meg önmagát. Boróka - ha elszaladni nem is szaladna el az út végéig - de olykor dudorászva körbe ügetgethetné a nagy csődört. Sylweran fejében meg is fordul, hogy egyszer megteszi majd a lánnyal, hogy amíg ő előre caplat a lovával, tréfából tesz egy pár kört körülötte és Biga körül. De ez most nem az az időpont.
Csak haladnak lefelé a barakktól a főtérig, miközben felajánlja a lánynak a maradást. Az orra alatt mosolyog a válaszára. Egyrészt mert megtudja érteni, amit a lány érez a pihenésről... másrészt pedig...*
- Na de hölgyem. *húzódnak ajkai nem titkoltan széles, de szelíd mosolyra.*- Még alig ismerjük egymást... de máris meghatsz! *pillant is el azúr szemeivel Shiriqáeól, miközben végre elérik a főteret, ugyanazon az úton haladva, mint amin a barakkig mentek. Éledezik a város, de még mindig nincsenek sokan az utcákon. Előreláthatólag pedig a poros úton sem.*
- Azért valamivel jobb harcos volnék remélem, mint amilyennek látszom. *reagál a tréfára, egy félmosoly keretében, de jólesik neki amiket a lány mond. És maga előtt se tudná titkolni, mennyire csinos így, tisztán és felfrissülve. Egyébként is szemrevaló hölgyeménynek tartotta, ám most különösen így gondolja. Sőt! A saját menta és kamilla illata mellett mintha valamit a lány felől is érezne. Akác... egres... valami édeskés és vonzó. Talán csak a haja illata, vagy a márványos bőréé.
Gondolatmenetéből az út széle felé húzó Biga zökkenti ki. Nem tudja megállni, hogy ne nevesse el magát az állat láttán, de nem tesz rá megjegyzést. Csak megy tovább Borókával, és maga elé réved. Hosszú lesz az út így. Mire odaérnek, elfogynak még az élőholtak is.*
- Efelől semmi kétségem.
*Helyesel csöndesen és szelíden mosolyogva. Aztán ismét csak nevetni tud Shiriqa megállapításán. A legtréfásabb pedig pont az, hogy el tudná képzelni, ahogy az a mamut ló lassan és ráérősen lelegeli az összes rémet az útjukból. Egy két karcolás pedig meg se kottyanna neki közben.
Szólna valamit a tréfára, ám ahogy előre pillant, kelet felől kibukik a nap sarka a horizont alól. Rózsaszín és bordó színekbe öltözik az ég, a fehér felhőfoszlányok pedig arannyal tündökölve ragyognak körös körül. Annyira lenyűgöző látvány, hogy habár szóra nyitja száját, aztán mégis csak becsukja. És ki sem nyitja, amíg a látvány magával ragadja azúr, ám most vörösen lángoló íriszű szemeit.*