//Második szál//
//Soynara//
*Esélytelen, hogy bármit is kezdjen ezzel a tündérrel. Semmi ötlete nincsen már arra, hogy marasztalja, és így belegondolva, oka sincs rá. Ha menni akar, hát menjen, majd akad más, aki táncol vele.* ~Akkor sem hagyom, hogy hülyét csináljon belőlem! Nem én!~ *Ezzel a gondolattal egyszerűen leül a földre, ölébe veszi Patkányt, aki azóta már megnyugodott, majd a kalóz a furulyáért nyúl, és egy lassú, nyugtató dallamba kezd bele. Egy ideig csak a zene szól, majd köhint egyet a férfi, és dalba kezd. Nem igazán tud olyanokat, amikben tündérek vannak, lévén, hogy amúgy sem gyakori ez a fajta, hiszen gyöngék, könnyen hullnak.*
-Kicsi tündérlány,
Jer ide vissza már!
halld mit mondok én neked,
Tedd térdedre a kezed,
úgy hallgasd ezt a dalt
s felejtsd el, mi eddig zavart!
*Ekkor újra furulyáját fújja, és a dallam után újra továbbszövi a történetet, belerakva más dalokból, versekből, hogy kerek, és ideillő legyen.*
-Ha itt hagysz engem, szívem elszorul,
Lelkemre bú és bánat borul,
Miért engedted akkor hát,
hogy táncot veled járjak,
szívem öröm járta át,
s most elmész, hogy reád vágyjak?
Maradj, maradj itt nekem,
tartsd ki felém kezed,
s jöjj, táncolj velem,
te tündérkirályok legszebbik lánya,
ne hagyj itt engem, sokáig várva!
*Ekkor felnéz, hiszen eddig a patkányt nézte, aki valamiért nem kezdett bele a táncba, pedig kellett volna neki. Lehet annyira megrémült a szerencsétlen, hogy még véletlenül sem akar a vele labdázó Soynara kezébe kerülni.*