Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:16:17
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:16:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Látja, hogy a lány nagyon bele van merülve valamibe, mintha valami tervrajz lenne. Nem tudja, hogy pontosan mit is rajzol vagy esetleg ír, de az egyértelmű, hogy valami tervrajz az. Egy pár perc múlva végre elhangzik egy bizonyos kérdés.*
-Igazából semmiség. Csak annyit kérdeztem, hogy miért feküdtél itt egy magad? Jól vagy?
*Döbbenten nézi a lány barátságosan csillogó szemeit.*
-Látom valami tervrajzot csinálsz. Igaz ez?
*Igaz, hogy csak valami firkantást lát ilyen messziről, de azt megtudja mondani, hogy az bizony egy tervrajz lesz.*
*Látja, hogy a lány nagyon bele van merülve valamibe, mintha valami tervrajz lenne. Nem tudja, hogy pontosan mit is rajzol vagy esetleg ír, de az egyértelmű, hogy valami tervrajz az. Egy pár perc múlva végre elhangzik egy bizonyos kérdés.*
-Igazából semmiség. Csak annyit kérdeztem, hogy miért feküdtél itt egy magad? Jól vagy?
*Döbbenten nézi a lány barátságosan csillogó szemeit.*
-Látom valami tervrajzot csinálsz. Igaz ez?
*Igaz, hogy csak valami firkantást lát ilyen messziről, de azt megtudja mondani, hogy az bizony egy tervrajz lesz.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 10:03:45
Üzenet elküldve: 2020-05-26 10:03:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Így, ülve azért mégis kényelmesebb a dolog. Mivel gyakorlatilag egyedül van, leszámítva nyilván azokat, akik körülötte mozognak, ezért most ismételten tud időt fordítani a szerkezetre, amely megkönnyíthetné írások másolását. Elő is veszi jegyzetfüzetét és tollát, s néhány pillanatig a fejét töri. Végül rajzolni kezd. Nem törődik a részletekkel, sem azzal, hogy szép legyen, a lényeg, hogy ő el tudjon rajta igazodni. A szerkezetet próbálja tervezni ily módon. Munkáját időnként megszakítja, hogy szemügyre vegye a felületes rajzot. Rendre áthúz valamit belőle, s egy idő múlva már teljesen zavarosnak tűnik a rajz a sok áthúzás miatt. Irka-firkának is tökéletesen beillene. De csak nem születik meg a jó ötlet. S nem is tud tovább tervezni, mert egy férfi hangja téríti magához. Fel is pillant, mert nem biztos abban, hogy jól hallotta. És lám, előtte áll egy fél-elf.*
- Bocsánat, megismételnéd, mit kérdeztél?
*Minthogy egészen bele volt merülve a munkába, ezért nem is fogta fel az elhangzó szavakat. Hangja barátságosan cseng. Nyoma sincs annak, hogy bármi neheztelés lenne benne, ami miatt megzavarták. Amúgy is jobbnak látja, ha elteszi a jegyzetfüzetet meg a tollat, mert hiába fárasztja agyát, az ötlet csak nem jön.*
*Így, ülve azért mégis kényelmesebb a dolog. Mivel gyakorlatilag egyedül van, leszámítva nyilván azokat, akik körülötte mozognak, ezért most ismételten tud időt fordítani a szerkezetre, amely megkönnyíthetné írások másolását. Elő is veszi jegyzetfüzetét és tollát, s néhány pillanatig a fejét töri. Végül rajzolni kezd. Nem törődik a részletekkel, sem azzal, hogy szép legyen, a lényeg, hogy ő el tudjon rajta igazodni. A szerkezetet próbálja tervezni ily módon. Munkáját időnként megszakítja, hogy szemügyre vegye a felületes rajzot. Rendre áthúz valamit belőle, s egy idő múlva már teljesen zavarosnak tűnik a rajz a sok áthúzás miatt. Irka-firkának is tökéletesen beillene. De csak nem születik meg a jó ötlet. S nem is tud tovább tervezni, mert egy férfi hangja téríti magához. Fel is pillant, mert nem biztos abban, hogy jól hallotta. És lám, előtte áll egy fél-elf.*
- Bocsánat, megismételnéd, mit kérdeztél?
*Minthogy egészen bele volt merülve a munkába, ezért nem is fogta fel az elhangzó szavakat. Hangja barátságosan cseng. Nyoma sincs annak, hogy bármi neheztelés lenne benne, ami miatt megzavarták. Amúgy is jobbnak látja, ha elteszi a jegyzetfüzetet meg a tollat, mert hiába fárasztja agyát, az ötlet csak nem jön.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 02:12:06
Üzenet elküldve: 2020-05-26 02:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//édes semmittevés//
*Mivel már nincs semmi dolga, ezért Arthenior Főtere felé veszi az irányt. Amint közelebb ér, feltűnik neki, hogy itt bizony nincs semmiféle városfal. Látja, hogy kövezett tér van a szeme elött. ~Ez egy főtér, de miért nem védik jobban?~ Gondolja magában és közelebb megy. Látja, hogy a közepén egy szökőkút díszeleg, ám egy furcsaság is feltűnik neki. Mégpedig az, hogy valaki éppen a szökőkúton fekszik. ~Majd később megnézem, hogy ki az és mit csinál.~ Feltűnik neki, hogy talán mágiával tör ki a víz a szökőkútból. Tetszik neki, az a sok kőpad, amely a főteret díszesíti, de leginkább egy hatalmas márványoszlop szúrja ki neki a szemét, amelyhez rögtön oda is megy. ~Szóval ez az az oszlop, melyet a mondák szerint egy olyan embernek építettek, aki egyedül túlélte az orkok által való támadást.~ Bár nem nagyon hiszi ezt el, mivel az orkok a mai napig itt élnek. Egy hosszas elmélkedés után, úgy dönt, hogy oda megy a szökőkúton fekvő lányhoz. Mikor közelebb ment hozzá látta, hogy a lány már ül a szökőkúton.*
-Örvendek a találkozásnak, de megkérdezhetem, hogy miért feküdtél itt?
*Mivel már nincs semmi dolga, ezért Arthenior Főtere felé veszi az irányt. Amint közelebb ér, feltűnik neki, hogy itt bizony nincs semmiféle városfal. Látja, hogy kövezett tér van a szeme elött. ~Ez egy főtér, de miért nem védik jobban?~ Gondolja magában és közelebb megy. Látja, hogy a közepén egy szökőkút díszeleg, ám egy furcsaság is feltűnik neki. Mégpedig az, hogy valaki éppen a szökőkúton fekszik. ~Majd később megnézem, hogy ki az és mit csinál.~ Feltűnik neki, hogy talán mágiával tör ki a víz a szökőkútból. Tetszik neki, az a sok kőpad, amely a főteret díszesíti, de leginkább egy hatalmas márványoszlop szúrja ki neki a szemét, amelyhez rögtön oda is megy. ~Szóval ez az az oszlop, melyet a mondák szerint egy olyan embernek építettek, aki egyedül túlélte az orkok által való támadást.~ Bár nem nagyon hiszi ezt el, mivel az orkok a mai napig itt élnek. Egy hosszas elmélkedés után, úgy dönt, hogy oda megy a szökőkúton fekvő lányhoz. Mikor közelebb ment hozzá látta, hogy a lány már ül a szökőkúton.*
-Örvendek a találkozásnak, de megkérdezhetem, hogy miért feküdtél itt?
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:04:41
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:04:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//édes semmittevés//
*Lassan vonszolja magát keresztül a polgárnegyeden. Hasa eléggé tele van. Igaz, jól esett neki a kiadós és ízletes ebéd, de mégis megfekszi gyomrát az étel és ital. Olykor-olykor megáll egy pillanatra pihenésképpen. Egyszer még egy fal tövében le is telepedik, s jó néhány percet ott is tölt. Egy bicegő kislány még segíteni is akar neki, de kedvesen elutasítja és elmagyarázza röviden, hogy mi történt. Végül aztán útra kel. A főtérre igyekszik.
Lassú léptekkel ér ki, s újfent megáll, mert még nem teljesen érzi jól magát. Kicsit fáj a hasa, de némi erőt ad neki mind a tudat, mind a látvány, hogy a kúttól már mindössze néhány lépés választja el. Hamarosan végre odaér, s szokásával ellentétben most nem iszik belőle. Úgy érzi, az csak tovább rontana a helyzeten. Egy jól eső "jaj" sóhaj kíséretében felfekszik a kút peremére. Furcsán néznek rá többen, akik a közelben állnak, de mit neki érdekes pillantás. Valaki még jól el is káromkodja magát, de Titthyt pont nem érdekli. Kivételesen. De néhány pillanat múlva azonban a kéretlen megjegyzések megszűnnek. Immáron csak a víz csobogása hallatszik. Néha egy-egy cseppet Titthy is kap arcára vagy épp kezeire, de rá se ránt.
Egyébként a kút pereme távolról sem mondható kényelmes fekvőalkalmatosságnak. Rövidesen mind a hátát, mind a fejét nyomni kezdi a kő. Végtére is felül. Különben már hasa sem fáj annyira, de azért nem mer még hirtelen mozdulni.*
*Lassan vonszolja magát keresztül a polgárnegyeden. Hasa eléggé tele van. Igaz, jól esett neki a kiadós és ízletes ebéd, de mégis megfekszi gyomrát az étel és ital. Olykor-olykor megáll egy pillanatra pihenésképpen. Egyszer még egy fal tövében le is telepedik, s jó néhány percet ott is tölt. Egy bicegő kislány még segíteni is akar neki, de kedvesen elutasítja és elmagyarázza röviden, hogy mi történt. Végül aztán útra kel. A főtérre igyekszik.
Lassú léptekkel ér ki, s újfent megáll, mert még nem teljesen érzi jól magát. Kicsit fáj a hasa, de némi erőt ad neki mind a tudat, mind a látvány, hogy a kúttól már mindössze néhány lépés választja el. Hamarosan végre odaér, s szokásával ellentétben most nem iszik belőle. Úgy érzi, az csak tovább rontana a helyzeten. Egy jól eső "jaj" sóhaj kíséretében felfekszik a kút peremére. Furcsán néznek rá többen, akik a közelben állnak, de mit neki érdekes pillantás. Valaki még jól el is káromkodja magát, de Titthyt pont nem érdekli. Kivételesen. De néhány pillanat múlva azonban a kéretlen megjegyzések megszűnnek. Immáron csak a víz csobogása hallatszik. Néha egy-egy cseppet Titthy is kap arcára vagy épp kezeire, de rá se ránt.
Egyébként a kút pereme távolról sem mondható kényelmes fekvőalkalmatosságnak. Rövidesen mind a hátát, mind a fejét nyomni kezdi a kő. Végtére is felül. Különben már hasa sem fáj annyira, de azért nem mer még hirtelen mozdulni.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-22 07:39:44
Üzenet elküldve: 2020-05-22 07:39:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Nem kifejezetten ugrál örömében, hogy az első bátor vállalkozó egy nő, hiszen jobb szívvel szabadítaná meg a férfiakat az aranyaik nagy részétől. A nők nagyobb teret hódítottak eddig meg a szívében. Ezért próbálja minél kellemesebbé tenni az elfoglaltságot, hogy úgy érezze a szőke, kapott is valamit az elvándorolt aranyai után. Még egyelőre nem nagy meglepetés, hogy jó ületnek hangzik még tíz aranyat feltenni, hátha az előző tízet visszanyerheti még. Nem is kételkedett benne, hogy élni fog a lehetőséggel a kislány, ahogy pedig az arany a ládára kerül, már szélesedik is ki a száján a mosoly. *
-Ez a beszéd! Aki mer, az nyer? Nemde? Nem tűnik nekem egy visszahúzódó nyuszinak, nem riad vissza a kihívástól, mint egy férfi, csak kevesebb a borostája! *Csak a láda szélére, miközben felnevet, még az aranyak is megugranak rajta. A szőke pedig nem totojázik, és máris magához ragadja a kelyhet, meg a kockákat, hogy dobjon. Ő csak ugyan azzal az öntelt arckifejezéssel pihenteti vissza az állát, könyökén támaszkodó tenyerébe. Ahogy kigördül a két hármas meg a két hatos, a szemöldökei összeugranak, hiszen az igazán kihívás lenne számára, de néhány perc morfondírozás után, két hatos kivételével mindet felnyalábolja a szőke és újradob. ~Micsoda meggondolatlanság, ezt szeretem! ~ Mikor pedig egyetlen hatos sem mutatkozik, csalódottan felsóhajt, amely inkább megkönnyebbülést tükröz.*
-Na de kedves, miért volt olyan telhetetlen? Ennyire szeretne még velem maradni? Minél több pénzét elnyerem, annál többet nyerhet vissza? Jaj drága… *Csóválja a fejét, de a félmosolyt, ami odaköltözött már nem tudja levakarni. Közben a kezébe veszi a kockákat és nem várakoztatja meg a szerencséjét. Dob. Két egyes, egy hatos, egy ötös és egy négyes fedi fel magát. ~A végén még tényleg sikerül a kislánynak. ~ Jelenik meg egy pillanatra a gondterhelt gondolat az arcán, ahogy fürkészi a szemeivel a kockákat.*
-Látja, látja, a kockák megszerették, de nem is csoda, mindig a szépszeműek felé húznak. *Vicceskedik, majd felveszi az egyestől eltérő három kockát és újradob. Egy hármas, egy hatos és egy egyes gurul ki, csodák, csodájára. A szemei nagyra tágulnak és az egyest, a másik kettő mellé húzza, hiszen mindegy mekkora az Egyese a kislánynak, ha neki Triósa van, márpedig a legkisebb, de még a Kettest is verte volna vele. Csak széttárja megadóan a karjait.*
-Látja kisasszony, nagyon ragaszkodóak, nincs mit tenni. De ha gondolja, vigaszdíjul kaphat egy olyat, mint az első, próbakör után. *Kacsint pimaszul a másikra, közben áthúzza a következő tíz aranyas kupacot is az ő felére.*
*Nem kifejezetten ugrál örömében, hogy az első bátor vállalkozó egy nő, hiszen jobb szívvel szabadítaná meg a férfiakat az aranyaik nagy részétől. A nők nagyobb teret hódítottak eddig meg a szívében. Ezért próbálja minél kellemesebbé tenni az elfoglaltságot, hogy úgy érezze a szőke, kapott is valamit az elvándorolt aranyai után. Még egyelőre nem nagy meglepetés, hogy jó ületnek hangzik még tíz aranyat feltenni, hátha az előző tízet visszanyerheti még. Nem is kételkedett benne, hogy élni fog a lehetőséggel a kislány, ahogy pedig az arany a ládára kerül, már szélesedik is ki a száján a mosoly. *
-Ez a beszéd! Aki mer, az nyer? Nemde? Nem tűnik nekem egy visszahúzódó nyuszinak, nem riad vissza a kihívástól, mint egy férfi, csak kevesebb a borostája! *Csak a láda szélére, miközben felnevet, még az aranyak is megugranak rajta. A szőke pedig nem totojázik, és máris magához ragadja a kelyhet, meg a kockákat, hogy dobjon. Ő csak ugyan azzal az öntelt arckifejezéssel pihenteti vissza az állát, könyökén támaszkodó tenyerébe. Ahogy kigördül a két hármas meg a két hatos, a szemöldökei összeugranak, hiszen az igazán kihívás lenne számára, de néhány perc morfondírozás után, két hatos kivételével mindet felnyalábolja a szőke és újradob. ~Micsoda meggondolatlanság, ezt szeretem! ~ Mikor pedig egyetlen hatos sem mutatkozik, csalódottan felsóhajt, amely inkább megkönnyebbülést tükröz.*
-Na de kedves, miért volt olyan telhetetlen? Ennyire szeretne még velem maradni? Minél több pénzét elnyerem, annál többet nyerhet vissza? Jaj drága… *Csóválja a fejét, de a félmosolyt, ami odaköltözött már nem tudja levakarni. Közben a kezébe veszi a kockákat és nem várakoztatja meg a szerencséjét. Dob. Két egyes, egy hatos, egy ötös és egy négyes fedi fel magát. ~A végén még tényleg sikerül a kislánynak. ~ Jelenik meg egy pillanatra a gondterhelt gondolat az arcán, ahogy fürkészi a szemeivel a kockákat.*
-Látja, látja, a kockák megszerették, de nem is csoda, mindig a szépszeműek felé húznak. *Vicceskedik, majd felveszi az egyestől eltérő három kockát és újradob. Egy hármas, egy hatos és egy egyes gurul ki, csodák, csodájára. A szemei nagyra tágulnak és az egyest, a másik kettő mellé húzza, hiszen mindegy mekkora az Egyese a kislánynak, ha neki Triósa van, márpedig a legkisebb, de még a Kettest is verte volna vele. Csak széttárja megadóan a karjait.*
-Látja kisasszony, nagyon ragaszkodóak, nincs mit tenni. De ha gondolja, vigaszdíjul kaphat egy olyat, mint az első, próbakör után. *Kacsint pimaszul a másikra, közben áthúzza a következő tíz aranyas kupacot is az ő felére.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-20 20:47:39
Üzenet elküldve: 2020-05-20 20:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Megígérte a vakarcsoknak, hát persze hogy megígérte. A városban, vagy legalább annak közelében marad a hat végéig. De hát hogy bírt volna egy helyen ülni oly' hosszú ideig? Egy teljes hat! Folytonos mozgásra szokott teste nem bírt volna ki annyi időt! Ráadásul a felesleges várakozás közben az ő társaságukat is el kellene viselnie! Csak nem fogják észrevenni ezt a kis kikalandozást, ugye? Csak egy fél nap, maximum esteledésig, és vissza is jött. Amúgy is nagy a város, csak nem fognak egész nap a fogadóban rá várni! De, emlékezteti magát, róluk van szó. Kiszámíthatatlanok..
E gondolatokat elhessegetve a határ felé veszi az irányt. sebes léptekkel halad, mintha attól félne, hogy háta mögött bármikor felbukkanhat a cingár leány és a kis törpe fiú. Még csak ki sem élvezi a békés terez, már kifelé kezd lépegetni.*
E gondolatokat elhessegetve a határ felé veszi az irányt. sebes léptekkel halad, mintha attól félne, hogy háta mögött bármikor felbukkanhat a cingár leány és a kis törpe fiú. Még csak ki sem élvezi a békés terez, már kifelé kezd lépegetni.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-20 16:31:36
Üzenet elküldve: 2020-05-20 16:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Mulattatja a férfi minden rezdülése, kedélye nem igazán passzol egy olyasvalakihez, aki egymás után másodjára veszít, még akkor sem, ha ily csekély a tét. Minden bizonnyal ez is a másik törekvése, s bár nem egy tegnap született bárányka már, azért működnek rajta az alkalmazott praktikák. A bókokon jól mulat, a szemöldök emelgetésekre pajkos mosollyal felel, vereségén pedig nem igazán kesereg. 10 arany azért nem a világ. A férfi felvetésére pedig azt kell gondolnia, másik tíz sem lenne az.*
- Tudja mit? *Vonja fel szemöldökét költői kérdését körítve, miközben zsebéből előkaparja a korábbi téttel megegyező darabszámú aranyat, s újfent gondosan toronyba rendezi a láda hozzá közelebb eső sarkánál.*
- Ez legyen! *Vigyorodik sokat sejtetőn, kihívó kékeket meregetve a fekete hajúra, hogy a kockákkal teli kelyhet ismét magához vonhassa.*
- Na lássuk! *Motyogja inkább magának, miközben a mostanra már megszokott módon ráz néhányat a fa pohárkán, hogy tartalmát gyorsan a ládára boríthassa. Egy egyes, két hármas és két hatos. Kettes, nem is kis értékű, bár nagyobb is lehetne. Szemmel láthatóan morfondírozik, baljának hüvelyk- és mutatóujjával az állát dörzsölgetve, akárha bölcsességtől terebélyes szakállat igazgatna. Még fel is sandít a feltehetően őt, illetve dobását fixírozó szempárt keresve. Majd tétova mozdulattal nyalábolja fel a nem hatosokat formázó maradékot, hogy újra megrázogassa őket. A szerencse ezúttal sem pártolt oldalára, második kísérlete egy egyest, egy négyest és egy ötöst fial, mellyel korábbi, nem is olyan szánalomra méltó Kettesét Egyesre redukálta, igaz, abból legalább a legnagyobb értékűvé. Így se tartja valószínűnek azonban, hogy ellenfele dobása értéktelenebb véggel zárul, ehhez mérten lebiggyedt ajkakkal szedi össze az eszközöket, s nyújtja át a férfinak.*
- Hát, van egy olyan gyanúm, hogy ma meggazdagítalak. *Nevet fel helyzetéhez képest vidáman, mókával igyekezve elütni önnön szerencsétlensége felett érzett csalódottságát.*
*Mulattatja a férfi minden rezdülése, kedélye nem igazán passzol egy olyasvalakihez, aki egymás után másodjára veszít, még akkor sem, ha ily csekély a tét. Minden bizonnyal ez is a másik törekvése, s bár nem egy tegnap született bárányka már, azért működnek rajta az alkalmazott praktikák. A bókokon jól mulat, a szemöldök emelgetésekre pajkos mosollyal felel, vereségén pedig nem igazán kesereg. 10 arany azért nem a világ. A férfi felvetésére pedig azt kell gondolnia, másik tíz sem lenne az.*
- Tudja mit? *Vonja fel szemöldökét költői kérdését körítve, miközben zsebéből előkaparja a korábbi téttel megegyező darabszámú aranyat, s újfent gondosan toronyba rendezi a láda hozzá közelebb eső sarkánál.*
- Ez legyen! *Vigyorodik sokat sejtetőn, kihívó kékeket meregetve a fekete hajúra, hogy a kockákkal teli kelyhet ismét magához vonhassa.*
- Na lássuk! *Motyogja inkább magának, miközben a mostanra már megszokott módon ráz néhányat a fa pohárkán, hogy tartalmát gyorsan a ládára boríthassa. Egy egyes, két hármas és két hatos. Kettes, nem is kis értékű, bár nagyobb is lehetne. Szemmel láthatóan morfondírozik, baljának hüvelyk- és mutatóujjával az állát dörzsölgetve, akárha bölcsességtől terebélyes szakállat igazgatna. Még fel is sandít a feltehetően őt, illetve dobását fixírozó szempárt keresve. Majd tétova mozdulattal nyalábolja fel a nem hatosokat formázó maradékot, hogy újra megrázogassa őket. A szerencse ezúttal sem pártolt oldalára, második kísérlete egy egyest, egy négyest és egy ötöst fial, mellyel korábbi, nem is olyan szánalomra méltó Kettesét Egyesre redukálta, igaz, abból legalább a legnagyobb értékűvé. Így se tartja valószínűnek azonban, hogy ellenfele dobása értéktelenebb véggel zárul, ehhez mérten lebiggyedt ajkakkal szedi össze az eszközöket, s nyújtja át a férfinak.*
- Hát, van egy olyan gyanúm, hogy ma meggazdagítalak. *Nevet fel helyzetéhez képest vidáman, mókával igyekezve elütni önnön szerencsétlensége felett érzett csalódottságát.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:45:11
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:45:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szó, mint száz//
*Aereeel a közeli erdőből tűnik elő, munkájából adódóan, mint minden tolvaj ő is éjszaka közlekedik és mozog. A sötétség a barátunk tartja egy régi mondás, ami ápol és eltakar. A holdudvaron sétál keresztül, a fogadóba nem térbe, mivel amúgy is záróra után van a Pegazus. Aeri felszökken az egyik udvaron lévő fára, szinte macskaügyességgel végigkapaszkodik az épület kőfalán, majd egy könnyeden kecsesnek tűnő ugrással a főtéren terem. Az árnyékból nem lép elő, nem szeret szem előtt lenni, megtanulta jobb, ha észrevétlen marad. A főtéren nem szándékozik sokat időzni, a szökőkútnál gyorsan feltölti a kulacsát és már megy is tovább.*
*Aereeel a közeli erdőből tűnik elő, munkájából adódóan, mint minden tolvaj ő is éjszaka közlekedik és mozog. A sötétség a barátunk tartja egy régi mondás, ami ápol és eltakar. A holdudvaron sétál keresztül, a fogadóba nem térbe, mivel amúgy is záróra után van a Pegazus. Aeri felszökken az egyik udvaron lévő fára, szinte macskaügyességgel végigkapaszkodik az épület kőfalán, majd egy könnyeden kecsesnek tűnő ugrással a főtéren terem. Az árnyékból nem lép elő, nem szeret szem előtt lenni, megtanulta jobb, ha észrevétlen marad. A főtéren nem szándékozik sokat időzni, a szökőkútnál gyorsan feltölti a kulacsát és már megy is tovább.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-17 18:08:40
Üzenet elküldve: 2020-05-17 18:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Látja a nő reménykedését visszacsillanni kék szemeiben, ami igazán nagy bizakodással tölti el. Mert míg a játék izgalommal telíti, addig lehet az ő zsebe meg arannyal fog megtelni. Valamit, valamiért. Bár nagy bűvész, de még ő maga se tudja megjósolni a dobás kimenetelét, de nagy magabiztossággal könyököl a láda szélére, hogy a tenyerére támassza az állát. Mintha egyáltalán nem is érdekelné mi gurulni ki végül. De fél szemmel azért odasandít, a majdnem sorra pedig meginog a határozott érzet, ám ennek jelét se mutatja.*
-Csillagvirág! Nekem lenne szerencse, ha egy ilyen szemrevaló fehérnép fosztana ki. *Emelgeti meg a szemöldökeit, miközben a nő egy újfajta taktika felé húz, ugyanis első alkalommal a sorra hajtott és bebukta, ezúttal más felé lép. ~Ha bármi is bejön még mellé akkor nekem reszeltek. ~ A feszültség már kézzel foghatóan szinte a faláda felett lebeg, ahogy a nő összerázogatja a kockákat, majd lecsapja rá. Tudatlanul is közelebb hajol, hogy jobban lássa az eredményt, ami, miután rápillantott nagy megkönnyebbüléssel tölti el. ~Megmondtam én, hogy nem lesz itt baj, úgy megy majd, mint az ágyba hugyozás! ~ Szája felfelé görbül, miközben a szőke még mindig az eredményt bűvöli, hátha két szép kék szeméért még átfordul az egyik.*
-Milyen kár… Pedig ígéretesnek indult. Azonban milyen ember lennék, ha nem adnám meg a lehetőséget, hogy visszanyerje, amit most elveszített. *Tárja szét a karjait, bizonyára nem azért ajánlja fel, mert akkor a szíve, hanem mert ő is ismeri a mondást, addig kell ütni a vasat, amíg sikamlós.*
-Ha feltesz ide még tíz aranyat, akkor tartom. *Nyúl át a láda másikfelére és a szőkeség tíz aranyát közelebb húzza maga felé, így már kétszer tíz arany díszeleg ott két egészen csinos kupacban.*
-De el is sétálhat, ha túl sok lenne kétszer tíz tallért veszíteni. Én megértem. *Veszi fel a fakelyhet és borítja rá a kockákra.*
-Mi legyen szépszemű?
*Látja a nő reménykedését visszacsillanni kék szemeiben, ami igazán nagy bizakodással tölti el. Mert míg a játék izgalommal telíti, addig lehet az ő zsebe meg arannyal fog megtelni. Valamit, valamiért. Bár nagy bűvész, de még ő maga se tudja megjósolni a dobás kimenetelét, de nagy magabiztossággal könyököl a láda szélére, hogy a tenyerére támassza az állát. Mintha egyáltalán nem is érdekelné mi gurulni ki végül. De fél szemmel azért odasandít, a majdnem sorra pedig meginog a határozott érzet, ám ennek jelét se mutatja.*
-Csillagvirág! Nekem lenne szerencse, ha egy ilyen szemrevaló fehérnép fosztana ki. *Emelgeti meg a szemöldökeit, miközben a nő egy újfajta taktika felé húz, ugyanis első alkalommal a sorra hajtott és bebukta, ezúttal más felé lép. ~Ha bármi is bejön még mellé akkor nekem reszeltek. ~ A feszültség már kézzel foghatóan szinte a faláda felett lebeg, ahogy a nő összerázogatja a kockákat, majd lecsapja rá. Tudatlanul is közelebb hajol, hogy jobban lássa az eredményt, ami, miután rápillantott nagy megkönnyebbüléssel tölti el. ~Megmondtam én, hogy nem lesz itt baj, úgy megy majd, mint az ágyba hugyozás! ~ Szája felfelé görbül, miközben a szőke még mindig az eredményt bűvöli, hátha két szép kék szeméért még átfordul az egyik.*
-Milyen kár… Pedig ígéretesnek indult. Azonban milyen ember lennék, ha nem adnám meg a lehetőséget, hogy visszanyerje, amit most elveszített. *Tárja szét a karjait, bizonyára nem azért ajánlja fel, mert akkor a szíve, hanem mert ő is ismeri a mondást, addig kell ütni a vasat, amíg sikamlós.*
-Ha feltesz ide még tíz aranyat, akkor tartom. *Nyúl át a láda másikfelére és a szőkeség tíz aranyát közelebb húzza maga felé, így már kétszer tíz arany díszeleg ott két egészen csinos kupacban.*
-De el is sétálhat, ha túl sok lenne kétszer tíz tallért veszíteni. Én megértem. *Veszi fel a fakelyhet és borítja rá a kockákra.*
-Mi legyen szépszemű?
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-17 14:36:05
Üzenet elküldve: 2020-05-17 14:36:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Nem megy itt semmi vérre, de még vagyonra sem, főleg próba körükben, ezzel tisztában van. Ám mennyivel szebben sütne még a nap is felettük, ha a szerencse az ő oldalára pártolt volna, s épp valami bohókás versikén hallgathatna kedélyes vigyorral. Mondjuk a kialakult helyzettel sincsen sokkal nagyobb baja, annál jobban szórakozik, minthogy egy apró vereség elrontsa kedvét. Hát, még, ha bókot is kap hozzá, mondjuk nem a leghagyományosabb értelemben. A közelebb hajlást viszonozza, tekintete is követi a másik példálózásának tárgyát, hogy egy visszafojtott kuncogással jelezze egyetértését.*
- Hát ezt igazán nem akarhatjuk! *Helyesel játékosan bólogatva, visszahátrálva, csak hogy nem sokkal utána ismét megindulhasson a férfi felé, nyereményét átadni, a már korábban ecsetelt módon. Nos igen, szemét lehunyva, de ehhez már hozzászokott, semmi szende nincs a mozdulatban, inkább csak megszokás és praktikum tárgyát képezi.
Javaslata, miszerint ezúttal a kockák tulajdonosa dobjon először, pozitív fogadtatásra talál, s kíváncsi kékjei izgalommal áztatott várakozással figyelik a pohárka tartalmának.*
- Úgy legyen! *Helyesel a jókívánságra mosolyogva, mely görbület enyhén fokozódik, ahogy a kis értékű Triós előgurul. Ezt talán le tudja főzni, főleg, hogy a második kör sem hozott nagyobb értéket a társasághoz.*
- Nagyon remélem! *Kacsint bizakodón, ahogy átveszi az alkalmatosságot, s tenyerét a pohár tetejére téve ráz párat rajta. Figyelme nem kerüli el a dekoltázsába leső pillantást, különösebben azonban nem zavarja a dolog. Végül is nem a véletlen oldotta ki azt a plusz egy gombot.
Nem teketóriázik sokat, hamar engedi vissza a ládára kockáit, mik egy kettest, egy hármast, egy négyest és két ötöst formálnak.*
- Megint majdnem sor! *Jegyzi meg ajkán némileg szélesedő vigyorral, ám ezúttal más taktikát választ, mint az imént. Csupán a két ötöst hagyja meg, a többiekkel újabb kísérletet tesz. Ennek eredményeként egy hármas és két négyes csatlakozik az első körben állva maradtakhoz.*
- Hát, ez egy Kettes, akármeddig is nézem. *Állapítja meg csalódottan kacagva. Bár nem biztos magában, az az érzése, hiába is nagyobbak kockáin a számok, a másik Triósa a nyerő.*
- Gondolom ez azt jelenti, hogy megint tiéd a szerencse. *Emeli meg nem létező kalapját a férfi győzelmére, majd csípőre teszi kezeit a gesztus után, kékjeit immár sokadjára, szemérmetlenül végighordozva a vele szemben térdeplő alakon.*
*Nem megy itt semmi vérre, de még vagyonra sem, főleg próba körükben, ezzel tisztában van. Ám mennyivel szebben sütne még a nap is felettük, ha a szerencse az ő oldalára pártolt volna, s épp valami bohókás versikén hallgathatna kedélyes vigyorral. Mondjuk a kialakult helyzettel sincsen sokkal nagyobb baja, annál jobban szórakozik, minthogy egy apró vereség elrontsa kedvét. Hát, még, ha bókot is kap hozzá, mondjuk nem a leghagyományosabb értelemben. A közelebb hajlást viszonozza, tekintete is követi a másik példálózásának tárgyát, hogy egy visszafojtott kuncogással jelezze egyetértését.*
- Hát ezt igazán nem akarhatjuk! *Helyesel játékosan bólogatva, visszahátrálva, csak hogy nem sokkal utána ismét megindulhasson a férfi felé, nyereményét átadni, a már korábban ecsetelt módon. Nos igen, szemét lehunyva, de ehhez már hozzászokott, semmi szende nincs a mozdulatban, inkább csak megszokás és praktikum tárgyát képezi.
Javaslata, miszerint ezúttal a kockák tulajdonosa dobjon először, pozitív fogadtatásra talál, s kíváncsi kékjei izgalommal áztatott várakozással figyelik a pohárka tartalmának.*
- Úgy legyen! *Helyesel a jókívánságra mosolyogva, mely görbület enyhén fokozódik, ahogy a kis értékű Triós előgurul. Ezt talán le tudja főzni, főleg, hogy a második kör sem hozott nagyobb értéket a társasághoz.*
- Nagyon remélem! *Kacsint bizakodón, ahogy átveszi az alkalmatosságot, s tenyerét a pohár tetejére téve ráz párat rajta. Figyelme nem kerüli el a dekoltázsába leső pillantást, különösebben azonban nem zavarja a dolog. Végül is nem a véletlen oldotta ki azt a plusz egy gombot.
Nem teketóriázik sokat, hamar engedi vissza a ládára kockáit, mik egy kettest, egy hármast, egy négyest és két ötöst formálnak.*
- Megint majdnem sor! *Jegyzi meg ajkán némileg szélesedő vigyorral, ám ezúttal más taktikát választ, mint az imént. Csupán a két ötöst hagyja meg, a többiekkel újabb kísérletet tesz. Ennek eredményeként egy hármas és két négyes csatlakozik az első körben állva maradtakhoz.*
- Hát, ez egy Kettes, akármeddig is nézem. *Állapítja meg csalódottan kacagva. Bár nem biztos magában, az az érzése, hiába is nagyobbak kockáin a számok, a másik Triósa a nyerő.*
- Gondolom ez azt jelenti, hogy megint tiéd a szerencse. *Emeli meg nem létező kalapját a férfi győzelmére, majd csípőre teszi kezeit a gesztus után, kékjeit immár sokadjára, szemérmetlenül végighordozva a vele szemben térdeplő alakon.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:51:36
Üzenet elküldve: 2020-05-17 11:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Na jól van Tata. Addig ne lehelje ki a lelkét!* veregeti vállon a székben kuporgó öreget. Szinte várná, hogy hallatszódjon, ahogy az aszott vénség csontjai összerezzennek. Benéz Sola vackába is, de a kölyök már nincs itthon. Ellavear magához veszi a motyóját és felkészül, hogy ismét maga mögött hagyja szegénynegyedbeli viskójukat. Nem híve a búcsúzkodásnak, amennyit jön megy az egész élete búcsúzkodásból állna, ha túl nagy feneket kerítenének neki.*
- Majd jövök!* csapja be maga mögött az ajtót. Hogy a "majd" milyen időintervallumot takar még maga sem tudja, talán hatok, talán csak néhány nap. Ellavear jó kedélyűen fütyörészve, könnyed léptekkel vág neki az útnak. Szokásához híven a főtéren áthaladva megáll a szökőkútnál, hogy végrehajtsa a szokásos rituáléját a jó szerencse érdekében.*
A hozzászólás írója (Ellavear Treblinda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 11:52:19
- Majd jövök!* csapja be maga mögött az ajtót. Hogy a "majd" milyen időintervallumot takar még maga sem tudja, talán hatok, talán csak néhány nap. Ellavear jó kedélyűen fütyörészve, könnyed léptekkel vág neki az útnak. Szokásához híven a főtéren áthaladva megáll a szökőkútnál, hogy végrehajtsa a szokásos rituáléját a jó szerencse érdekében.*
A hozzászólás írója (Ellavear Treblinda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 11:52:19
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:18:01
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Nem épp a legjobb állapotban van a legújabb főtérre érkező. Az ingét nem egyszer átizzadta már. Járása bicegő, tekintete pedig olyan sötét mintha az első útjába kerülőnek neki akarna esni. A szökőkúthoz érve akadozva leül és iszik majd megmossa az arcát. Hulla fáradt. Nem keveset liheg. Úgy tűnik feleslegesen jött ide. Át lett verve. Nincs gyógyítandó betege. De ha már ideáig eljött és elhozta minden felszerelését akkor már kihasználja a helyzetet. El fog menni a kovácshoz, de össze kell még szednie magát. A nap is olyan erősen süt. Fél órát biztos ücsörög míg összeszedi magát, hogy megmozduljon. De minden lépés rosszul esik.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:08:53
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Magabiztossággal tölti el, hogy a nő pont olyan visszajelzésekkel illeti, mint amilyenek várt. Fontos a megnyerés, mert mindenki szívesebben ad, még vereségkor is huncut kacsintást, mint csípős pofont. A kacsintást meg aztán jobban szereti az arca. *
-Az első kör ezért csak próba, a másodikban bármi előfordulhat. *Próbálja a valóságot átadni, mármint, hogy ez puszta szerencse dolga, még semmi sincsen kőbe vésve, persze a maga Kettesének azért kár lenne nem örülni. A kékszemű kicsit csalódott ugyan, de nem elcsigázott, van ez így. Ahogy a grimaszok kiülnek a nő arcára, mindjárt meg is szólja.*
-Na de kisasszony, egy ilyen szép nőhöz nem illik ilyen arc, a végén még odaragadnak a ráncok a pofijára. Tessék vigyázni, aztán… aztán olyan lesz, mint ő. *Hajol kicsit közelebb, hogy odasúgja, majd állával a mellettük éppen elhaladó, vagy hatvan jó néhány éves nő felé bök, épp a hátán cipelt kosár alatt görbül a háta, ráncai pedig neki aztán vannak még kölcsönbe is. Aztán szépen be is zsebeli a jutalmas, széles vigyorral az arcán, mert hát nem illik másmilyen pofázmányt vágni, ha már ilyen személyes a tét. Azért, mikor a nő az ő kezére teszi az ujjait, egy pillanatra letekint, hogy jól érzi- e a dolgot. ~A kis cseles, játssza itt a szendét, aztán majd sikítozik, mikor az inget tépném le róla. Ismerem a fajtádat. ~ Ez még megtoldja a lelkesedését egy lépéssel, azt persze furcsállja, hogy a nő ehhez a művelethez még a szemeit is lecsukja, mint valami álmodozó kislány. De ennél szabadabb a telep, egyszerűbb a játszma, szájon is csókolja, de csak módjával. Ez neki csak üzlet, ha meg élvezi is, az a haszon. ~Ha így folytatja, a végén még a gatyámnak is bottal üthetem a nyomát a városban. ~ Márpedig ide, ma más célok vezérelték.*
- Kérem, kérem, ez itt üzlet, az első kör próba ajándék volt. *Jegyi meg telibe vigyorogva a másikat, nyájas képpel, közben már veszi is fel a kockákat és dobálja bele a talpatlan kehelybe.*
-Milyen férfi lennék, ha egy ilyen kérésnek nem tennék eleget. Legyen, ahogyan jónak látja. *Tárja szét a karjait, minthogy ő bizony becsületesen játszik.*
-Akkor, győzzön a szerencsésebb. *Már pörgeti is a kockákat, lefedve egyik tenyerével a pohár száját, majd lecsapja az asztalra. A nő láthatja, egy négyes három darab egyes és egy kettes lapul az edény alatt. A férfinek mindjárt felcsillannak a szemei.*
-Triós, ha jól látom, de csak egyes. *Elhúzza a szája szélét, mintha kevesellné a dolgot, közben fél szemmel a másik tekintetét fürkészi, próbál nem túl magabiztos képet mutatni, bár már a zsebében érzi mind a húsz aranyat. Megfogja a két eltérőt és újradob. Egy hármas meg egy négyes gurul ki, ekkor már valóban egy kicsit csalódott, legalább négy egyformát akart a nő elé tolni, de így se rossz az eredmény, úgy értékeli magában.*
-Akkor Triós marad, egyesekből. *Söpri bele a kehelybe a kockákat, miután a nő is alaposan megnézte, majd úri ember módjára a kezébe adja.*
-Lássuk, ezúttal is szerencsésebb a második dobó? *Már maga is veszett kíváncsi az eredményre, bár mikor odahajol, hogy átadja a kockákat, nem tud nem belesni a merészül kigombolt ing redői közé. Csak egy pillanat és egy magabiztos mosoly a végén.*
*Magabiztossággal tölti el, hogy a nő pont olyan visszajelzésekkel illeti, mint amilyenek várt. Fontos a megnyerés, mert mindenki szívesebben ad, még vereségkor is huncut kacsintást, mint csípős pofont. A kacsintást meg aztán jobban szereti az arca. *
-Az első kör ezért csak próba, a másodikban bármi előfordulhat. *Próbálja a valóságot átadni, mármint, hogy ez puszta szerencse dolga, még semmi sincsen kőbe vésve, persze a maga Kettesének azért kár lenne nem örülni. A kékszemű kicsit csalódott ugyan, de nem elcsigázott, van ez így. Ahogy a grimaszok kiülnek a nő arcára, mindjárt meg is szólja.*
-Na de kisasszony, egy ilyen szép nőhöz nem illik ilyen arc, a végén még odaragadnak a ráncok a pofijára. Tessék vigyázni, aztán… aztán olyan lesz, mint ő. *Hajol kicsit közelebb, hogy odasúgja, majd állával a mellettük éppen elhaladó, vagy hatvan jó néhány éves nő felé bök, épp a hátán cipelt kosár alatt görbül a háta, ráncai pedig neki aztán vannak még kölcsönbe is. Aztán szépen be is zsebeli a jutalmas, széles vigyorral az arcán, mert hát nem illik másmilyen pofázmányt vágni, ha már ilyen személyes a tét. Azért, mikor a nő az ő kezére teszi az ujjait, egy pillanatra letekint, hogy jól érzi- e a dolgot. ~A kis cseles, játssza itt a szendét, aztán majd sikítozik, mikor az inget tépném le róla. Ismerem a fajtádat. ~ Ez még megtoldja a lelkesedését egy lépéssel, azt persze furcsállja, hogy a nő ehhez a művelethez még a szemeit is lecsukja, mint valami álmodozó kislány. De ennél szabadabb a telep, egyszerűbb a játszma, szájon is csókolja, de csak módjával. Ez neki csak üzlet, ha meg élvezi is, az a haszon. ~Ha így folytatja, a végén még a gatyámnak is bottal üthetem a nyomát a városban. ~ Márpedig ide, ma más célok vezérelték.*
- Kérem, kérem, ez itt üzlet, az első kör próba ajándék volt. *Jegyi meg telibe vigyorogva a másikat, nyájas képpel, közben már veszi is fel a kockákat és dobálja bele a talpatlan kehelybe.*
-Milyen férfi lennék, ha egy ilyen kérésnek nem tennék eleget. Legyen, ahogyan jónak látja. *Tárja szét a karjait, minthogy ő bizony becsületesen játszik.*
-Akkor, győzzön a szerencsésebb. *Már pörgeti is a kockákat, lefedve egyik tenyerével a pohár száját, majd lecsapja az asztalra. A nő láthatja, egy négyes három darab egyes és egy kettes lapul az edény alatt. A férfinek mindjárt felcsillannak a szemei.*
-Triós, ha jól látom, de csak egyes. *Elhúzza a szája szélét, mintha kevesellné a dolgot, közben fél szemmel a másik tekintetét fürkészi, próbál nem túl magabiztos képet mutatni, bár már a zsebében érzi mind a húsz aranyat. Megfogja a két eltérőt és újradob. Egy hármas meg egy négyes gurul ki, ekkor már valóban egy kicsit csalódott, legalább négy egyformát akart a nő elé tolni, de így se rossz az eredmény, úgy értékeli magában.*
-Akkor Triós marad, egyesekből. *Söpri bele a kehelybe a kockákat, miután a nő is alaposan megnézte, majd úri ember módjára a kezébe adja.*
-Lássuk, ezúttal is szerencsésebb a második dobó? *Már maga is veszett kíváncsi az eredményre, bár mikor odahajol, hogy átadja a kockákat, nem tud nem belesni a merészül kigombolt ing redői közé. Csak egy pillanat és egy magabiztos mosoly a végén.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-15 12:32:35
Üzenet elküldve: 2020-05-15 12:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tehetetlenség és némi beletörődés//
*A főtérre érve szinte egyszerre tör ki a fiatal nőből minden elnyomott érzelem egyetlenegy szinte alig hallható nyögés formájában. A fáradtság, a számára beismerhetetlen félelem és még a szomjúság és rá kopogtat makacs személyére, amint meglátja a fenséges „gyémánt vizű” mágikus szökőkutat. A szoknyáját megemelve indul a kegyelmet nyújtó szépséges kút irányába, sietős léptekkel és maga sem tudja hány teremtményt előz be vagy kerül ki, de az egy bizonyos nem pusztán egyet. Mohón issza a markába folyó, torkát cirógató tiszta folyadékot, és Else lelke máris megnyugvásra látszik találni egy, ilyen apró cselekedet után. Nem koncentrál arra, hogy mit hoz számára az élet vagy mi köszönne vissza rá, ha újból visszanézne fájdalmas múltjának darabkáira, pusztán kortyol és megszűnik körülötte a világ.
*
*A főtérre érve szinte egyszerre tör ki a fiatal nőből minden elnyomott érzelem egyetlenegy szinte alig hallható nyögés formájában. A fáradtság, a számára beismerhetetlen félelem és még a szomjúság és rá kopogtat makacs személyére, amint meglátja a fenséges „gyémánt vizű” mágikus szökőkutat. A szoknyáját megemelve indul a kegyelmet nyújtó szépséges kút irányába, sietős léptekkel és maga sem tudja hány teremtményt előz be vagy kerül ki, de az egy bizonyos nem pusztán egyet. Mohón issza a markába folyó, torkát cirógató tiszta folyadékot, és Else lelke máris megnyugvásra látszik találni egy, ilyen apró cselekedet után. Nem koncentrál arra, hogy mit hoz számára az élet vagy mi köszönne vissza rá, ha újból visszanézne fájdalmas múltjának darabkáira, pusztán kortyol és megszűnik körülötte a világ.
*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:54
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Nevét dicséret illeti, ha csak a szerencseüzér sajátos stílusában történik is ez, mégis kedélyes mosolyt csal ajkaira.*
- Igazán igyekeztem. *Felel cserfesen, egy hajdobálással megtámogatva, mintha csak imént találta volna ki megszólításának módját. S azt sem bánja, ha valóban ezt a benyomást kelti. Ahogy szerencséjének elajándékozását sem, egyelőre legalábbis, a színpadias kézmozdulatra pedig halkan kuncog magában. Igazán megnyerőnek találja a férfi lényének egész hangulatát. Minden bizonnyal ez is a célja, ha már hasonló mesterségre adta fejét.
Szemöldök emelgetésre pajkos kacsintással felel, s tovább nem késlekedve kezd is a gurításba, minek eredménye, ahogy arra korábban már fény derült, csupán egy Egyes lett, mit két szerénykés négyes alkot. ~Na, ezt b.sz..tom!~ fintorodik el egy kósza pillanatra, mielőtt ellenfele véleményt nyilvánít.*
- Innen szép nyerni! *Fogalmazza át némiképp magában elkövetett káromkodását. Legalább azt ne láttassa, hogy saját maga is elégedetlen teljesítményével. Mire valóban átnyújtja a kockákat a másik maroknak, kékjeiből csupán izgalommal vegyült kíváncsiság tükröződik, ezt megtartva a további események figyelésére.*
- Pff... *Szakad ki belőle visszatarthatatlanul a lemondó sóhaj, ahogy a két hatost felfedi a talpatlan pohár. A férfi szavaira csupán megcsóválja szőke üstökét, nem is érti, miért dob újra. Hiszen már ezzel megverte. Így hát lankadt érdeklődéssel és minden reményt veszítve figyeli immár nem is az ügyködő kezeket, inkább az arcot, mire gondolatban már oda is nyomta csókját.*
- Én is úgy látom. *Erősíti meg az álláspontot, szándékosan teátrális grimaszokkal rendezve arcát a büszke vesztesek kifejezésébe, kik nemsokára olyan tartozást adnak meg, mire egyáltalán nem fűlik foguk. Csak ne higgye partnere, hogy még örül is vereségének.
Ahogy a férfi a ládára támaszkodik, ő is hasonlóan teszt, saját tenyerét a másik már lent lévő ujjaira helyezve. Szemeit lehunyja, ajkait csücsöríti, s az imént megfigyelt orca felé közelít, hogy helyette cuppanósa egy szájat találjon el. Valamelyest meglepetésként éri a dolog, de nem mondhatja, hogy nem számított némi trükközésre. Jóízűen fel is kacag a furfangon, megbontva ezáltal a röpke puszit, visszahelyezkedve sarkára. Már persze, ha nem tartóztatják.*
- Szóval így játszunk. *Ingatja meg szőke kócát, szája bal szegletében pajkos mosolyt bújtatva.*
- Azt hiszem jobban kell figyelnem az aranyaimra. *Sandít a felhalmozott tornyocska felé hamiskás kékekkel.*
- Ezúttal dobj csak szépen te előbb! *Jelenti ki, ahogy a szempár visszatalál átejtőjére, kihívó pillantással várva a feleletet.*
*Nevét dicséret illeti, ha csak a szerencseüzér sajátos stílusában történik is ez, mégis kedélyes mosolyt csal ajkaira.*
- Igazán igyekeztem. *Felel cserfesen, egy hajdobálással megtámogatva, mintha csak imént találta volna ki megszólításának módját. S azt sem bánja, ha valóban ezt a benyomást kelti. Ahogy szerencséjének elajándékozását sem, egyelőre legalábbis, a színpadias kézmozdulatra pedig halkan kuncog magában. Igazán megnyerőnek találja a férfi lényének egész hangulatát. Minden bizonnyal ez is a célja, ha már hasonló mesterségre adta fejét.
Szemöldök emelgetésre pajkos kacsintással felel, s tovább nem késlekedve kezd is a gurításba, minek eredménye, ahogy arra korábban már fény derült, csupán egy Egyes lett, mit két szerénykés négyes alkot. ~Na, ezt b.sz..tom!~ fintorodik el egy kósza pillanatra, mielőtt ellenfele véleményt nyilvánít.*
- Innen szép nyerni! *Fogalmazza át némiképp magában elkövetett káromkodását. Legalább azt ne láttassa, hogy saját maga is elégedetlen teljesítményével. Mire valóban átnyújtja a kockákat a másik maroknak, kékjeiből csupán izgalommal vegyült kíváncsiság tükröződik, ezt megtartva a további események figyelésére.*
- Pff... *Szakad ki belőle visszatarthatatlanul a lemondó sóhaj, ahogy a két hatost felfedi a talpatlan pohár. A férfi szavaira csupán megcsóválja szőke üstökét, nem is érti, miért dob újra. Hiszen már ezzel megverte. Így hát lankadt érdeklődéssel és minden reményt veszítve figyeli immár nem is az ügyködő kezeket, inkább az arcot, mire gondolatban már oda is nyomta csókját.*
- Én is úgy látom. *Erősíti meg az álláspontot, szándékosan teátrális grimaszokkal rendezve arcát a büszke vesztesek kifejezésébe, kik nemsokára olyan tartozást adnak meg, mire egyáltalán nem fűlik foguk. Csak ne higgye partnere, hogy még örül is vereségének.
Ahogy a férfi a ládára támaszkodik, ő is hasonlóan teszt, saját tenyerét a másik már lent lévő ujjaira helyezve. Szemeit lehunyja, ajkait csücsöríti, s az imént megfigyelt orca felé közelít, hogy helyette cuppanósa egy szájat találjon el. Valamelyest meglepetésként éri a dolog, de nem mondhatja, hogy nem számított némi trükközésre. Jóízűen fel is kacag a furfangon, megbontva ezáltal a röpke puszit, visszahelyezkedve sarkára. Már persze, ha nem tartóztatják.*
- Szóval így játszunk. *Ingatja meg szőke kócát, szája bal szegletében pajkos mosolyt bújtatva.*
- Azt hiszem jobban kell figyelnem az aranyaimra. *Sandít a felhalmozott tornyocska felé hamiskás kékekkel.*
- Ezúttal dobj csak szépen te előbb! *Jelenti ki, ahogy a szempár visszatalál átejtőjére, kihívó pillantással várva a feleletet.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:17:02
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*A játék pedig csak játék és a verset is csak akkor kell kipréselnie magából, ha veszít a nő ellen. Meg is kapja a hozzá szükséges segítséget, márpedig, hogy egyszerűen „May”. ~Elég rövidke név szerencsére. ~ Fújja ki a tüdejéből egy homlokdörzsölés kíséretében a bennragadt levegőt.*
-Huh! Kedves, ne izzassz meg ennyire! Milyen könnyű, légies ez a név. *Jegyzi meg, közben figyeli, ahogy a másik a kockát emeli. ~Egy Rakatyoroszkával aztán jól megizzaszthatott volna. ~ Széles mosolya ott ücsörög a száján, ahogy a gondolatok átfutnak az agyán. ~May, te drága, May te szép, borsos ára lesz ennek még! Milyen csinos, meseszép, megfognám a fenekét. ~ Azt csak egy cikornyás kézmozdulattal és meghajlással nyugtázza, hogy még a szőkeség is neki kívánja a szerencsét. ~Tudtam én, hogy szeretnél, éjszakára elvinnél. ~ Emelgeti meg a szemöldökét, a nő pedig a pohárért nyúl, jól sejti, bizony, az pont ezért volt odakészítve, hogy ne guruljanak le a ládáról a kockák. Figyeli, ahogy rázogatja a kézbe valót, aztán leteszi és kész is az eredmény. Ahogy rápillant, nem lankad le a mosolya, hiszen nem talál túl sok egyformát benne, ám mikor észleli, hogy ez szinte már sor, az aggodalom kiül az arcára. ~Mindjárt az első körben megvernek? De még nincs veszve arany, jó húzás volt ez! ~ Veregetné meg a saját vállát, de túlságosan is gyorsan haladnak az események. A nő is észleli a dolgot, így a hibádzó darabot újradobja. Szinte görcsbe rándulnak az ujjai, és sikerül is kikönyörögnie az egyik istentől egy négyest. Azt maga sem tudja melyik volt ilyen kegyes hozzá, mert az összeshez egyszerre fohászkodott magában.*
-Pedig milyen szép lett volna, azt majdnem sor volt. Cö..cö..cö… *Virít egy sajnálkozó tekintetet, bár a szemei mélyén ott bujkál a káröröm. ~Oh te drága, oh te May, de vajon a torka mé...? Ne szaladjunk ennyire előre. ~ Nyúl szélesedő vigyorral a kockák után, majd hasonló műveletet végez, megrázza néhányszor a poharat és lecsapja a ládára. Tekintetével a nő izgatott szembogarait fürkészi, majd mikor megtalálta, csak akkor emeli meg a poharat.*
-Mit látnak szemeim? *Játssza el a csodálkozás nagy előadását, mert kigurul egy hármas egy négyes egy ötös egy hatos meg még egy hatos. Bizony, ez is majdnem sor. De ami ennél is fontosabb egy Egyes, mégpedig hatosból. Már önmagában is nagyobb lenne, mint a nőé, de azért, csak a kezébe veszi a maradék kockát és gurít újra. Kigurul egy egyes, egy hármas és egy ötös, így nem növelheti sajnos az egyformák számát, de attól még tagadhatatlan, a két hatos ott virít előtte.*
-Ha jól látom… *Vakarja meg az állán sercegő borostákat.*
-Én nyertem. *Remeg meg ösztönösen az egyik szemöldöke. Így nincs más hátra, mint begyűjteni a nyereményét. Eddig a sarkán ült, most feláll róla és előrehajol, megtámaszkodva két tenyerével a ládán és enyhén oldalra fordítja az arcát, jelezve, hova is kéri, ami megilleti. Ha észleli, hogy a nő közelít felé, megpróbál hirtelen visszafordulni, hogy szándékosan célt tévesszen a művelet. Ha időben észleli a szőkeség a cselt és megtorpan a cselekedet, akkor ő maga cuppant a másik szájára egy futó csókot. ~Na nem, majd megelégszem egy puszival… ~*
*A játék pedig csak játék és a verset is csak akkor kell kipréselnie magából, ha veszít a nő ellen. Meg is kapja a hozzá szükséges segítséget, márpedig, hogy egyszerűen „May”. ~Elég rövidke név szerencsére. ~ Fújja ki a tüdejéből egy homlokdörzsölés kíséretében a bennragadt levegőt.*
-Huh! Kedves, ne izzassz meg ennyire! Milyen könnyű, légies ez a név. *Jegyzi meg, közben figyeli, ahogy a másik a kockát emeli. ~Egy Rakatyoroszkával aztán jól megizzaszthatott volna. ~ Széles mosolya ott ücsörög a száján, ahogy a gondolatok átfutnak az agyán. ~May, te drága, May te szép, borsos ára lesz ennek még! Milyen csinos, meseszép, megfognám a fenekét. ~ Azt csak egy cikornyás kézmozdulattal és meghajlással nyugtázza, hogy még a szőkeség is neki kívánja a szerencsét. ~Tudtam én, hogy szeretnél, éjszakára elvinnél. ~ Emelgeti meg a szemöldökét, a nő pedig a pohárért nyúl, jól sejti, bizony, az pont ezért volt odakészítve, hogy ne guruljanak le a ládáról a kockák. Figyeli, ahogy rázogatja a kézbe valót, aztán leteszi és kész is az eredmény. Ahogy rápillant, nem lankad le a mosolya, hiszen nem talál túl sok egyformát benne, ám mikor észleli, hogy ez szinte már sor, az aggodalom kiül az arcára. ~Mindjárt az első körben megvernek? De még nincs veszve arany, jó húzás volt ez! ~ Veregetné meg a saját vállát, de túlságosan is gyorsan haladnak az események. A nő is észleli a dolgot, így a hibádzó darabot újradobja. Szinte görcsbe rándulnak az ujjai, és sikerül is kikönyörögnie az egyik istentől egy négyest. Azt maga sem tudja melyik volt ilyen kegyes hozzá, mert az összeshez egyszerre fohászkodott magában.*
-Pedig milyen szép lett volna, azt majdnem sor volt. Cö..cö..cö… *Virít egy sajnálkozó tekintetet, bár a szemei mélyén ott bujkál a káröröm. ~Oh te drága, oh te May, de vajon a torka mé...? Ne szaladjunk ennyire előre. ~ Nyúl szélesedő vigyorral a kockák után, majd hasonló műveletet végez, megrázza néhányszor a poharat és lecsapja a ládára. Tekintetével a nő izgatott szembogarait fürkészi, majd mikor megtalálta, csak akkor emeli meg a poharat.*
-Mit látnak szemeim? *Játssza el a csodálkozás nagy előadását, mert kigurul egy hármas egy négyes egy ötös egy hatos meg még egy hatos. Bizony, ez is majdnem sor. De ami ennél is fontosabb egy Egyes, mégpedig hatosból. Már önmagában is nagyobb lenne, mint a nőé, de azért, csak a kezébe veszi a maradék kockát és gurít újra. Kigurul egy egyes, egy hármas és egy ötös, így nem növelheti sajnos az egyformák számát, de attól még tagadhatatlan, a két hatos ott virít előtte.*
-Ha jól látom… *Vakarja meg az állán sercegő borostákat.*
-Én nyertem. *Remeg meg ösztönösen az egyik szemöldöke. Így nincs más hátra, mint begyűjteni a nyereményét. Eddig a sarkán ült, most feláll róla és előrehajol, megtámaszkodva két tenyerével a ládán és enyhén oldalra fordítja az arcát, jelezve, hova is kéri, ami megilleti. Ha észleli, hogy a nő közelít felé, megpróbál hirtelen visszafordulni, hogy szándékosan célt tévesszen a művelet. Ha időben észleli a szőkeség a cselt és megtorpan a cselekedet, akkor ő maga cuppant a másik szájára egy futó csókot. ~Na nem, majd megelégszem egy puszival… ~*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:24:51
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:24:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Rögtönzött tétje ugyan nem aratott osztatlan sikert, ez mit sem változtat azon, ő mennyire meg van elégedve felvetésével. A csalódottságot kifejező hangfoszlányra mosolya még inkább kiszélesedik, s bár fogalma sincs, mi járhat a másik fejében, a sejtései azért megvannak.*
- May.
*Felel röviden nevével, ahogy a frissen markába potyogtatott, kéz-meleg kockákra fog rá.*
- Úgy legyen! *Kacag fel a férfi "jókívánságának" hallatán, s mivel nem irigy a szerencsére, ellenvetés nélkül folytatja immár a kockák összerázásával a játékot. Jobbjával a talpatlan pohárért nyúl, mi véleménye szerint éppen ezért lett odakészítve, beleszórja mind az 5 kockát, s bal tenyerével lefedve annak száját, könnyed rázogatásba kezd.
Pár mozdulat után pedig ki is borítja első dobásának eredményét a ládára, óvatos lendülettel, nehogy egy szökevény is leguruljon annak széléről. Egy 1-es, egy 2-es, két db 3-as és egy 4-es terül szét kényelmesen a fa alapon. Szinte van egy sora, szerencséjét kísértve hát visszaveszi az egyik 3-ast, hátha sikerül 5-össé alakítania.
Hasonlóan az előzőekhez ráz és gurít, minek eredményeként egy újabb 4-es csatlakozik társaihoz a bajban. A sor nem jött össze, ám egy Egyese így is maradt, mit a két db 4-es kocka ad ki. Ha a férfi is megszemlélte az eredményt, felnyalábolva immár az összes kockát adja át a másiknak.*
- Na lássuk, mit tudsz! *Kihívó mosollyal, bal szemöldökét felívelve figyeli ellenfele dobását.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.13 17:59:52
*Rögtönzött tétje ugyan nem aratott osztatlan sikert, ez mit sem változtat azon, ő mennyire meg van elégedve felvetésével. A csalódottságot kifejező hangfoszlányra mosolya még inkább kiszélesedik, s bár fogalma sincs, mi járhat a másik fejében, a sejtései azért megvannak.*
- May.
*Felel röviden nevével, ahogy a frissen markába potyogtatott, kéz-meleg kockákra fog rá.*
- Úgy legyen! *Kacag fel a férfi "jókívánságának" hallatán, s mivel nem irigy a szerencsére, ellenvetés nélkül folytatja immár a kockák összerázásával a játékot. Jobbjával a talpatlan pohárért nyúl, mi véleménye szerint éppen ezért lett odakészítve, beleszórja mind az 5 kockát, s bal tenyerével lefedve annak száját, könnyed rázogatásba kezd.
Pár mozdulat után pedig ki is borítja első dobásának eredményét a ládára, óvatos lendülettel, nehogy egy szökevény is leguruljon annak széléről. Egy 1-es, egy 2-es, két db 3-as és egy 4-es terül szét kényelmesen a fa alapon. Szinte van egy sora, szerencséjét kísértve hát visszaveszi az egyik 3-ast, hátha sikerül 5-össé alakítania.
Hasonlóan az előzőekhez ráz és gurít, minek eredményeként egy újabb 4-es csatlakozik társaihoz a bajban. A sor nem jött össze, ám egy Egyese így is maradt, mit a két db 4-es kocka ad ki. Ha a férfi is megszemlélte az eredményt, felnyalábolva immár az összes kockát adja át a másiknak.*
- Na lássuk, mit tudsz! *Kihívó mosollyal, bal szemöldökét felívelve figyeli ellenfele dobását.*
A hozzászólás írója (May'iim Nysechnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.13 17:59:52
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-13 09:16:59
Üzenet elküldve: 2020-05-13 09:16:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//zárós//
*Kíváncsian várja majd a mesét, amit Kedvese fog majd megejteni neki. Tündérakadályok bajnoksága? ~Mi mindenről maradhattam le, míg otthon voltam.~ El is határozza, most már úgy sincsen miért haza látogatnia, főleg itt van már neki az Ezüsthajú Tolvaja. A kijelentésre, hogy Sea tanítaná Valuryent kötve hiszi, inkább fordítva gondolná ezt. Hiszen az elf férfi idősebb nála, egész biztos benne, hogy soksok évvel, bár konkrétat nem akar ebből mostanság megtudni. Így inkább összepakolja a holmiját, és nem foglalkozik ezzel. A lényeg az, hogy jól megvannak, és lesznek miután ismét találkoznak majd. Elhagyja a fogadót, és a Főtéren álldogálva nézi a faragott kőpadokat. Le akarta rajzolni őket és utánuk nézni a mintáknak, hogy van-e értelme. Ám rájött, inkább más értelmessel foglalkozik, mint mágiával. A főtér felől hagyja el Artheniort.*
//zárós//
*Kíváncsian várja majd a mesét, amit Kedvese fog majd megejteni neki. Tündérakadályok bajnoksága? ~Mi mindenről maradhattam le, míg otthon voltam.~ El is határozza, most már úgy sincsen miért haza látogatnia, főleg itt van már neki az Ezüsthajú Tolvaja. A kijelentésre, hogy Sea tanítaná Valuryent kötve hiszi, inkább fordítva gondolná ezt. Hiszen az elf férfi idősebb nála, egész biztos benne, hogy soksok évvel, bár konkrétat nem akar ebből mostanság megtudni. Így inkább összepakolja a holmiját, és nem foglalkozik ezzel. A lényeg az, hogy jól megvannak, és lesznek miután ismét találkoznak majd. Elhagyja a fogadót, és a Főtéren álldogálva nézi a faragott kőpadokat. Le akarta rajzolni őket és utánuk nézni a mintáknak, hogy van-e értelme. Ám rájött, inkább más értelmessel foglalkozik, mint mágiával. A főtér felől hagyja el Artheniort.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-12 19:06:50
Üzenet elküldve: 2020-05-12 19:06:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Mikor látja a nő pásztázó tekintetét egy félmosoly szökik a szája sarkába, hiszen, bár nem fogja kimondani, valójában ő biztos benne, hogy az mire vágyik. ~Gyerünk tündérkém, mondjad csak.~ Remeg meg a jobb szemöldöke, miközben beképzelt mód mosolyog. ~Egyik ruhámtól sem válok meg örökre, de kölcsönbe kaphatsz, ha én is sátrat verhetek a tiedben. ~ De egy kis idő múlva, mindjárt le is törik a magabiztossága, mikor előkerül a kifundált tét.*
-Eh! *Húzza el a száját, mintha, sőt, még csak tettetnie sem kell, valóban csalódott a végeredményben.*
-Nem bánom, hát legyen. Aztán mi a becses név, amire rímet kéne faragnom? *Ekkor már elereszti a kockákat és figyeli a további történések alakulását.*
- Döntsön akkor a kocka. Legyen szerencséd, de nagyobb nekem. *Vigyora szélesedik, a kockák viszont valódiak, így izgul ő is rendesen, reméli, a nő amilyen kis csinoska, ugyan annyira szerencsétlen is. ~Még sok minden kisülhet ebből ma.~ Míg a másik a dobással törődik, neki addig van ideje jobban is szemügyre venni a vele szemben térdeplőt. ~Mindig is a szőkéket szerettem. ~ Néz félre, hiszen a szerencsét meg is kell támogatni, odafigyelni sem ártana, a végén még csalásra vetemedik a beste.*
*Mikor látja a nő pásztázó tekintetét egy félmosoly szökik a szája sarkába, hiszen, bár nem fogja kimondani, valójában ő biztos benne, hogy az mire vágyik. ~Gyerünk tündérkém, mondjad csak.~ Remeg meg a jobb szemöldöke, miközben beképzelt mód mosolyog. ~Egyik ruhámtól sem válok meg örökre, de kölcsönbe kaphatsz, ha én is sátrat verhetek a tiedben. ~ De egy kis idő múlva, mindjárt le is törik a magabiztossága, mikor előkerül a kifundált tét.*
-Eh! *Húzza el a száját, mintha, sőt, még csak tettetnie sem kell, valóban csalódott a végeredményben.*
-Nem bánom, hát legyen. Aztán mi a becses név, amire rímet kéne faragnom? *Ekkor már elereszti a kockákat és figyeli a további történések alakulását.*
- Döntsön akkor a kocka. Legyen szerencséd, de nagyobb nekem. *Vigyora szélesedik, a kockák viszont valódiak, így izgul ő is rendesen, reméli, a nő amilyen kis csinoska, ugyan annyira szerencsétlen is. ~Még sok minden kisülhet ebből ma.~ Míg a másik a dobással törődik, neki addig van ideje jobban is szemügyre venni a vele szemben térdeplőt. ~Mindig is a szőkéket szerettem. ~ Néz félre, hiszen a szerencsét meg is kell támogatni, odafigyelni sem ártana, a végén még csalásra vetemedik a beste.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:49:14
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:49:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Egyfajta bizarr elismeréssel mosolyog, ahogy a kockákkal hazardírozó nyerítése napvilágot lát, mivel iménti csipkelődésére kívánt reagálni. Hogy csókját aranyakban mérjék, nem idegen tőle, na nem mintha Sellő, vagy bármi hasonszőrű szerzet lenne. Csupán megvannak jóléte fenntartásának sajátos eszközei. Ez azonban nem erről szól, itt pénz ellenében pénz a tét, csók ellenében tehát más kell, hogy legyen.*
- Nos lássuk csak... *Tűnődik el szándékosan látványos alapossággal. Tetőtől talpig méri végig a férfit, már amennyit a láda, s mögötte térdeplő pozíciója láttatni enged belőle. Nem kívánja kézzel fogható javát kérni a másiknak, bár az az ékszer a fülében felettébb felkeltette érdeklődését. Ennél azonban kisebbre lőne kezdetben, így a mustrálás bevégeztével egy szerinte megfelelő ellenértékre esik választása.*
- Rögtönözhetne egy rövid rímet, a nevemmel. Már, persze, ha van az ilyesmihez is tehetsége. *Kósza ötlet csupán ez tőle, igazán nem is tudná megmondani, honnan érkezett a gondolat. Talán csak emlékezteti valakire a másik, ki ilyesmivel kereste a kenyerét, vagy csak régen kedveskedtek már neki hasonlóval. Igazságosnak tartja azonban, hiszen így mindkettejüknek szájukat kell használniuk a vereség esetén, legalábbis így vezette le saját magában a gondolatmenetet.
De mindegy is, kívánalma elhangzott, s ha elfogadásra talál, reméli valóban koppannak azok a kockák kitartott tenyerében. Kifejteni pedig esze ágában sincs az azokat szorongató marokból, annyira azért még nem hajtja a verseny szelleme.*
*Egyfajta bizarr elismeréssel mosolyog, ahogy a kockákkal hazardírozó nyerítése napvilágot lát, mivel iménti csipkelődésére kívánt reagálni. Hogy csókját aranyakban mérjék, nem idegen tőle, na nem mintha Sellő, vagy bármi hasonszőrű szerzet lenne. Csupán megvannak jóléte fenntartásának sajátos eszközei. Ez azonban nem erről szól, itt pénz ellenében pénz a tét, csók ellenében tehát más kell, hogy legyen.*
- Nos lássuk csak... *Tűnődik el szándékosan látványos alapossággal. Tetőtől talpig méri végig a férfit, már amennyit a láda, s mögötte térdeplő pozíciója láttatni enged belőle. Nem kívánja kézzel fogható javát kérni a másiknak, bár az az ékszer a fülében felettébb felkeltette érdeklődését. Ennél azonban kisebbre lőne kezdetben, így a mustrálás bevégeztével egy szerinte megfelelő ellenértékre esik választása.*
- Rögtönözhetne egy rövid rímet, a nevemmel. Már, persze, ha van az ilyesmihez is tehetsége. *Kósza ötlet csupán ez tőle, igazán nem is tudná megmondani, honnan érkezett a gondolat. Talán csak emlékezteti valakire a másik, ki ilyesmivel kereste a kenyerét, vagy csak régen kedveskedtek már neki hasonlóval. Igazságosnak tartja azonban, hiszen így mindkettejüknek szájukat kell használniuk a vereség esetén, legalábbis így vezette le saját magában a gondolatmenetet.
De mindegy is, kívánalma elhangzott, s ha elfogadásra talál, reméli valóban koppannak azok a kockák kitartott tenyerében. Kifejteni pedig esze ágában sincs az azokat szorongató marokból, annyira azért még nem hajtja a verseny szelleme.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932