//Padnál ácsorgók, majd távozók figyelmébe//
*Éppen ezzel a lánnyal beszélget, hívná fel magához, hogy legyen valami társasága, de folyvást megzavarják. Az első alak nem volt neki annyira szimpatikus. Na de a második! Az már szinte kiszúrja az ember szemét a lila szoknyával, amiről ugyan a többiek nem tudják, de Nyph kedvenc színe. Persze, mivel ő fiú, ezt senkinek nem fogja elmondani, de gondolkodnivalót adhat, hogy szemét az éppen folyó beszélgetés közben, áttereli a idegenre, úgy térd, és deréktájék felé. Nem tudatosan csinálja, de a szoknya, meg ez a szín, ámulatba ejti a gyermeket. Kell egy kis idő, gyakorlatilag az egész lejátszódó esemény, az odalibbenéstől a pénz átadásáig, amire észreveszi a másik átlagon felüli tulajdonságát. Hatalmas szemeit.* ~Pompás nap, mondhatom. Három lány, különböző szépséggel megáldva mindegyik. Lehetne ennél jobb a napom?~ *Persze, hogy lehet. Lett is, ahogy Lachien kimondja. hogy felmegy hozzá a házába. Na ne gondoljon rosszat senki! Csupán lerajzolni akarja őt. De ahogy ez a másik is idekerült, elgondolkodik rajta, hogy talán őt is le lehetne. Benne azonban nincs meg az a kezdeti szimpátia, mint ebben a kis ügyefogyottban, aki elébb megtalálta. A férfi aki jött, hamarost megy is, hiszen csak egy kérdés feltevéséig csapódott a társasághoz. Jobb is így, még a végén jobb szórakozást is fel tudna ajánlani, mint, hogy Nyph rajzolgassa a lányt.*
-Önnek is szép napot uram! *Int felé, majd újra a szép színes, lila szoknya, és vörös hajú társasága felé fordul.*
-Örülök a szerencsének, Hölgyem! *Fordul felé bájos mosollyal.* ~Ajj, pedig ha nem révedek el, én is odaadhattam volna a pénzét! Úgy illett volna.~ *Nem tudja hirtelen melyik aranyos társához forduljon, hiszen mind a kettő érdemes egy kis csevegésre. Két pislantás múlva azonban eljut az agyáig, hogy Lachiennek még nem is válaszolt.*
-Úgy örülök, hogy eljössz! Nagyon jól fogunk szórakozni. Ha szeretnéd rajzolok majd neked is valami szépet, de nekem szebb alig lesz a rólad készült rajznál! *Könnyed csevegést próbál fenntartani. Ismerkedik, és annak ez a legjobb módja.*
-És a kisaszo... *De a mondatot már be sem tudja fejezni, mert pirulás közben már ő is távozik, Nyph pedig emésztheti majd magát, amiért lassú volt, és nem marasztalta, de azért utána kiált.*
-Akkor önnek is szép napot, kisasszony! *Majd halkabban, hogy csak a vöröshajú hallja, hozzáteszi.*
-Vigyázzon magára! Jobban, mint a pénzére.