Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:44:29
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:44:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Megfejtve//
*Ar Thenior kőhatalmassága, már a téren várja őket. Nem mintha lemozdult volna kőtrónusa helyéről, de már messziről figyeli a két próbálkozót, és szemével kíséri őket egészen amíg oda nem érnek hozzá. Az ember kezdi a beszédet mintegy felajánlva, és nyújtva a kötelet. A mély hang mintha egy alagútban szólna. Telt, és visszhangos.*
-Tudom. Figyeltem a próbát. Ezért is hívtalak ide benneteket.
*Mondja felsőbbrendűsége teljes tudatában, és ekkor következik az ork követelődzőnek ható fellépése.*
-Te engem ne kérj számon halandó!
*Kiáltásába még az ég is beleremeg, s mintha lassú viharfelhők úsznának a nyugvó nap elé.*
-Ártatlan ősi lényeket csapdába zárni, szerinted hozzám méltó?
*Kiáltása, és lelket remegtetően ijesztő tekintete szinte keresztül lövi Zopal koponyáját. Habár a téma változik, haragos hangja megmarad.*
-Figyeltem a próbát, és a rajz varázsát csak a Pegazusok ősi gazdája törhette meg úgy, ha kantárt ajánl az állatnak.
*Magyarázza mérgesen a megfejtés eredeti mivoltát.*
-Az hogy a varázs megtört a kantár nélkül, csak annyit jelenthet, hogy a pegazusok elfogadták ennek az embernek a véráldozatát.
*Felemeli a karját. A kőkórus katonaszobraiből egy kiválik, és odasétál a kötelet tartó umonhoz. Egyetlen, szinte észrevehetetlen gyorsaságú suhintással vágja ketté a kötelet. Villanás. Umon szemének már meg se kottyan, apróbb mint amit eddig a rajz produkált a falon. Mind a két kezében egy-egy kötél. Egy aranysárga, és egy éjfekete.*
-Habár nem érdemlitek meg, úgy döntöttem elfelezem a jutalmat. Ha egy lovat ezzel köttök meg, az napkeltétől, napnyugtáig Pegazussá változik. *Mutat a kőkatona az arany színezetű kötőszárra.*
-Ha a másikkal, akkor az éjszakai égbolt ura lehetsz reggelig, de csak egy évente egyszer van alkalmatok használni.
*A lenéző utálat a hangjában csak most csúcsosodik ki igazán.*
-Nem érdekel hogyan osztozkodtok. Vesszetek össze magatokban.
*Ezután a gnóm lányt szúrja ki a szeme a tömegben. Egy bólintást kap. Arca kőráncain látszik, hogy eddig volt hajlandó foglalkozni a dologgal.*
//4. próbatétel//
//Megfejtve//
*Ar Thenior kőhatalmassága, már a téren várja őket. Nem mintha lemozdult volna kőtrónusa helyéről, de már messziről figyeli a két próbálkozót, és szemével kíséri őket egészen amíg oda nem érnek hozzá. Az ember kezdi a beszédet mintegy felajánlva, és nyújtva a kötelet. A mély hang mintha egy alagútban szólna. Telt, és visszhangos.*
-Tudom. Figyeltem a próbát. Ezért is hívtalak ide benneteket.
*Mondja felsőbbrendűsége teljes tudatában, és ekkor következik az ork követelődzőnek ható fellépése.*
-Te engem ne kérj számon halandó!
*Kiáltásába még az ég is beleremeg, s mintha lassú viharfelhők úsznának a nyugvó nap elé.*
-Ártatlan ősi lényeket csapdába zárni, szerinted hozzám méltó?
*Kiáltása, és lelket remegtetően ijesztő tekintete szinte keresztül lövi Zopal koponyáját. Habár a téma változik, haragos hangja megmarad.*
-Figyeltem a próbát, és a rajz varázsát csak a Pegazusok ősi gazdája törhette meg úgy, ha kantárt ajánl az állatnak.
*Magyarázza mérgesen a megfejtés eredeti mivoltát.*
-Az hogy a varázs megtört a kantár nélkül, csak annyit jelenthet, hogy a pegazusok elfogadták ennek az embernek a véráldozatát.
*Felemeli a karját. A kőkórus katonaszobraiből egy kiválik, és odasétál a kötelet tartó umonhoz. Egyetlen, szinte észrevehetetlen gyorsaságú suhintással vágja ketté a kötelet. Villanás. Umon szemének már meg se kottyan, apróbb mint amit eddig a rajz produkált a falon. Mind a két kezében egy-egy kötél. Egy aranysárga, és egy éjfekete.*
-Habár nem érdemlitek meg, úgy döntöttem elfelezem a jutalmat. Ha egy lovat ezzel köttök meg, az napkeltétől, napnyugtáig Pegazussá változik. *Mutat a kőkatona az arany színezetű kötőszárra.*
-Ha a másikkal, akkor az éjszakai égbolt ura lehetsz reggelig, de csak egy évente egyszer van alkalmatok használni.
*A lenéző utálat a hangjában csak most csúcsosodik ki igazán.*
-Nem érdekel hogyan osztozkodtok. Vesszetek össze magatokban.
*Ezután a gnóm lányt szúrja ki a szeme a tömegben. Egy bólintást kap. Arca kőráncain látszik, hogy eddig volt hajlandó foglalkozni a dologgal.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 15:23:39
Üzenet elküldve: 2020-03-08 15:23:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Arelow a vásárolt holmival a főtérre indul. Ott is a kúthoz, hogy a friss hideg vízből feltöltse a kulacsát. Ha már ott van megmossa az arcát a vízben és iszik belőle pár kortyot is. Borostás morcos képéről menekülnek a szikrázó víz cseppek. Mintha nem szívesen tartózkodnának a férfi bőrén. Nem mintha ez túlzottan meghatná a lovagot. Lassan felegyenesedik és körbenéz. Szeme az emlékművön akad meg. Mivel bőven kitelik az idejéből, ezért odasétál a kőoszlophoz. Leveszi jobbjáról a kesztyűt és tenyerét a hideg márványra tapasztja.*
- A város védője mi? Még a nevedre sem emlékeznek. A mai napig itt járnak köztünk az orkok is. Komédia ez én mondom.* Igen magában beszél, de ez nem olyan vészes dolog ám. Szomorúan megcsóválja a fejét és távozóra fogja. ~ Legalább emlékműved az van. ~ Jegyzi meg magában és elindul kifelé a városból. Hosszú út áll még előtte. Valószínűleg ma már nem is ér oda. De nem tart attól, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Nem ez lenne az első alkalma. Valószínűleg ne is az utolsó lesz.*
- A város védője mi? Még a nevedre sem emlékeznek. A mai napig itt járnak köztünk az orkok is. Komédia ez én mondom.* Igen magában beszél, de ez nem olyan vészes dolog ám. Szomorúan megcsóválja a fejét és távozóra fogja. ~ Legalább emlékműved az van. ~ Jegyzi meg magában és elindul kifelé a városból. Hosszú út áll még előtte. Valószínűleg ma már nem is ér oda. De nem tart attól, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Nem ez lenne az első alkalma. Valószínűleg ne is az utolsó lesz.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:40:30
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:40:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
// Farkas és Patkány //
* Myr'Jinnar úgy veszi, hogy a tündérlány nem haragszik, bár teljesen még nem biztos ebben. Reméli, hogy a Pegazusban mindent meg tudnak egymással beszélni, többek között azt is, hogy a gnómnak milyen segítségre volna szüksége.*
~ Bízok benne, hogy segítőkész lesz. Ha továbbra is értetlenkedik, akkor bizony nehéz dolgom lesz. ~
* Meg is fordul, immár harmadjára, és ismételten elindul a fogadó felé. Miközben a főtéren lépked, akaratlanul is eszébe jut Lenerah. Erősen bízik abban, hogy nem találja szemben magát a testvérével sem a tér közelében, sem a fogadó falain belül.*
* Myr'Jinnar úgy veszi, hogy a tündérlány nem haragszik, bár teljesen még nem biztos ebben. Reméli, hogy a Pegazusban mindent meg tudnak egymással beszélni, többek között azt is, hogy a gnómnak milyen segítségre volna szüksége.*
~ Bízok benne, hogy segítőkész lesz. Ha továbbra is értetlenkedik, akkor bizony nehéz dolgom lesz. ~
* Meg is fordul, immár harmadjára, és ismételten elindul a fogadó felé. Miközben a főtéren lépked, akaratlanul is eszébe jut Lenerah. Erősen bízik abban, hogy nem találja szemben magát a testvérével sem a tér közelében, sem a fogadó falain belül.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:30:03
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
- Ühm. - *Hümmög zavartan, mikor a fiú válaszol a köszönetmondására, kifejezve, hogy örömét leli a beszélgetésben. Azt ugyan nehezen tudja elképzelni, hogy valakit, aki ennyit tud beszélni, ne hallgatták volna meg korábban, de Pyr őszintének tűnik. Viszont szomorúnak semmiképpen, úgyhogy ő is elintézi ezzel a hümmögéssel és még valami mosolyféle is kerül az arcára, viszonozva a tündér vidámságát. Ami valóban szembeötlő. A fiú izgágasága annyira üdítő, mint amennyire idegesítő és fárasztó. De még nincsenek túl régóta egymás társaságában, úgyhogy egyelőre az előbbi a hangsúlyos.*
- Te kitől tanultál varázsolni? - *Érdeklődik, mert furcsának találja, hogy Pyr még a mágiaág nevét sem ismeri. Talán nem annyira "iskolai" környezetben tanult, hanem valami független mestertől, aki az ilyesmit nem tartotta fontosnak?
A bókot elengedi a füle mellett, ez a tudás igazán apróság.
Ajánlatát szinte még el sem mondja, a fiú már közbeszól, hogy jönne. Ettől kicsit furcsán érzi magát, mert tényleg nem túl régi az ismeretség, csak néhány szót... na jó, mondatot váltottak. De azért van abban valami különleges, hogy Pyr úgy mondja kiemelten, hogy hozzá jön, azért, hogy őt meglátogassa.
Ritkán vannak látogatói, s az a kevés is, aki az ő társasága miatt jött, hosszú ideje nem jelentkezett már. Mint Hümpüffmüff néne, vagy Zaxdor... Igaz, klánon belül is volna mit javítania a kapcsolatain.
A lényeg, hogy kelt benne valami jó érzést, hogy Pyr ekkora lelkesedéssel van aziránt, hogy őt meglátogassa. Dob egy keveset az önbizalmán. Persze zavarba ia hozza.*
- Rendben. Köszönöm... - *Feleli kimérten, mintha nem is örülne, pedig csak nem sikerül hangjával tolmácsolnia, amit érez. Cserébe a "tündérlábon" elmosolyodik és szégyenlősen megfogja, megrázza.
Ám Pyr még tartóztatja is. Kváncsian hallgatja, hogy mit akar és néz föl, mikor a tündér arra mutat.*
- Ha nem veszélyes... De túl nehéz vagyok. - *Veti ellen, mert nem tudja elhinni, hogy a fiú szárnyai elbírnák kettejüket, hiszen ránézésre még a saját testét sem bírja sokáig a levegőben tartani.*
- Rendben. - *Megy végül bele, főképp a leckékbe. Bár a szövetség tanoncai előnyt élveznek, a klánkasszára ráfér, hogy külső érdeklődőnek is nyújtson egy kis segítséget.
Hallgatja aztán a fiút, ahogy arról beszél, hogy ez a mai nap és az ő beszélgetésük milyen élmény a számára. Krestvir nem túl jó abban, hogy beleélje magát mások bőrébe, de Pyr szavaiban valamiért magányt érez.*
- Miért, a mamás az rossz? - *Kérdi egy fintorgós mosollyal. Majd a kitérő után visszatér a korábbi benyomása által felmerült kérdéshez.*
- Te hol élsz? - *Kíváncsiskodik, hogy kiderítse, milyen gyakran szokott a fiú egyedül üldögélni faágakon, ez kényszerű-e, vagy pedig csak kedvelt elfoglaltsága. Merthogy Pyr nem tűnik egyébként olyan magafajtának, aki akár napokig is kellemesen elvan magányosan egy szobában, szótlanul.*
//Ar Thenior//
*Talán a fiú tud még válaszolni, talán nem, mindenesetre Krestvir figyelmét hamarosan maga Ar Thenior tereli el, szólításának pedig valamiért nem tud ellenállni.*
- Bocsánat! - *Szól Pyrnek, majd közelebb megy a gólemhez.
Elsőre nem érti, miről van szó, utána azonban rájön, hogy korábban nem gúnyolódott vele Ar Thenior, hanem tényleg okosnak találta a megfejtését. És most ezért kapja a jutalmát...
Tanácstalanul néz a gólemre, mert fogalma sincs, mit súgjon. Első gondolata Synmira, majd... majd kicsit mélyebbre tekint és egy olyan emlékkép ragad meg benne, amit gyakran szokott felidézni, mikor egyedül érzi magát.
Ar Theniorra néz és habozik, mert ez annyira személyes, hogy nem szívesen osztja meg vele. De aztán rájön, hogy a férfinak igazából semmit nem mondhat ez a kép, így nem is kellene kellemetlennek lennie.
Rászánja magát, s halkan előadja kívánságát a gólemnek, de olyan szégyenlősen, mintha legalábbis gyónna.
Ha kérése teljesül, úgy a zsebében lévő kendőn fog megszületni a kép. Ami nem túl mozgalmas... Egy szoba látszik rajta, kandallóval, amiben lobog a tűz. A közelében ruhák száradnak, előtte pedig két alak ül és melegszik. Hát hátnak vetve pihennek, közösen egy takaróba burkolózva. Nem sokat mozdulnak, leginkább csak a kandallóban a lángok játéka teszi feltűnővé, hogy egy elvarázsolt, mozgó kép van a kendőn.
Krestvir vet rá egy pillantást komoly arccal és kicsit elérzékenyül. Majd sietősen elrejti a zsebében, mielőtt más is meglátná.
Aztán még egyszer bátorságot gyűjt, hogy Ar Theniort megszólítsa.*
- Ar Thenior! Mondja, kérem... mit jelent az, hogy az univerzum üvölt? És... honnan lehet tudni, hogy a mai napon született Lanawin? - *Olyan kérdések ezek, melyek azóta foglalkoztatják, hogy a próbák megfejtései során felmerültek.
Ha kapott valamiféle választ, a tündért kezdi keresni, mert beszélgetés közben hagyta ott őt és nem búcsúzott el tőle illendően.
De közben történik még más is... Úgy tűnik, közös erővel végül sikerült szétrepeszteniük a kristályt. Összerezzen a csattanásra, majd még egyszer, amikor az egyik szilánk a csuklyájába, a nyaka mellé pattan.
Ar Thenior zárszavai elég baljósan hangzanak, mintha már nem volna sok idejük ünnepelni, de nem is igazán ennek jelentésén gondolkodik, mint inkább azon, hogy meg kellene ennie ezt a kristályból leszakadt szilánkot.
A markába veszi és vágyakozva nézi, mint valami finom gyümölcsöt, de az esze meg ellenzi, hogy megegye... mégis, túl erős a sóvárgás, hogy megkóstolja...*
- Ühm. - *Hümmög zavartan, mikor a fiú válaszol a köszönetmondására, kifejezve, hogy örömét leli a beszélgetésben. Azt ugyan nehezen tudja elképzelni, hogy valakit, aki ennyit tud beszélni, ne hallgatták volna meg korábban, de Pyr őszintének tűnik. Viszont szomorúnak semmiképpen, úgyhogy ő is elintézi ezzel a hümmögéssel és még valami mosolyféle is kerül az arcára, viszonozva a tündér vidámságát. Ami valóban szembeötlő. A fiú izgágasága annyira üdítő, mint amennyire idegesítő és fárasztó. De még nincsenek túl régóta egymás társaságában, úgyhogy egyelőre az előbbi a hangsúlyos.*
- Te kitől tanultál varázsolni? - *Érdeklődik, mert furcsának találja, hogy Pyr még a mágiaág nevét sem ismeri. Talán nem annyira "iskolai" környezetben tanult, hanem valami független mestertől, aki az ilyesmit nem tartotta fontosnak?
A bókot elengedi a füle mellett, ez a tudás igazán apróság.
Ajánlatát szinte még el sem mondja, a fiú már közbeszól, hogy jönne. Ettől kicsit furcsán érzi magát, mert tényleg nem túl régi az ismeretség, csak néhány szót... na jó, mondatot váltottak. De azért van abban valami különleges, hogy Pyr úgy mondja kiemelten, hogy hozzá jön, azért, hogy őt meglátogassa.
Ritkán vannak látogatói, s az a kevés is, aki az ő társasága miatt jött, hosszú ideje nem jelentkezett már. Mint Hümpüffmüff néne, vagy Zaxdor... Igaz, klánon belül is volna mit javítania a kapcsolatain.
A lényeg, hogy kelt benne valami jó érzést, hogy Pyr ekkora lelkesedéssel van aziránt, hogy őt meglátogassa. Dob egy keveset az önbizalmán. Persze zavarba ia hozza.*
- Rendben. Köszönöm... - *Feleli kimérten, mintha nem is örülne, pedig csak nem sikerül hangjával tolmácsolnia, amit érez. Cserébe a "tündérlábon" elmosolyodik és szégyenlősen megfogja, megrázza.
Ám Pyr még tartóztatja is. Kváncsian hallgatja, hogy mit akar és néz föl, mikor a tündér arra mutat.*
- Ha nem veszélyes... De túl nehéz vagyok. - *Veti ellen, mert nem tudja elhinni, hogy a fiú szárnyai elbírnák kettejüket, hiszen ránézésre még a saját testét sem bírja sokáig a levegőben tartani.*
- Rendben. - *Megy végül bele, főképp a leckékbe. Bár a szövetség tanoncai előnyt élveznek, a klánkasszára ráfér, hogy külső érdeklődőnek is nyújtson egy kis segítséget.
Hallgatja aztán a fiút, ahogy arról beszél, hogy ez a mai nap és az ő beszélgetésük milyen élmény a számára. Krestvir nem túl jó abban, hogy beleélje magát mások bőrébe, de Pyr szavaiban valamiért magányt érez.*
- Miért, a mamás az rossz? - *Kérdi egy fintorgós mosollyal. Majd a kitérő után visszatér a korábbi benyomása által felmerült kérdéshez.*
- Te hol élsz? - *Kíváncsiskodik, hogy kiderítse, milyen gyakran szokott a fiú egyedül üldögélni faágakon, ez kényszerű-e, vagy pedig csak kedvelt elfoglaltsága. Merthogy Pyr nem tűnik egyébként olyan magafajtának, aki akár napokig is kellemesen elvan magányosan egy szobában, szótlanul.*
//Ar Thenior//
*Talán a fiú tud még válaszolni, talán nem, mindenesetre Krestvir figyelmét hamarosan maga Ar Thenior tereli el, szólításának pedig valamiért nem tud ellenállni.*
- Bocsánat! - *Szól Pyrnek, majd közelebb megy a gólemhez.
Elsőre nem érti, miről van szó, utána azonban rájön, hogy korábban nem gúnyolódott vele Ar Thenior, hanem tényleg okosnak találta a megfejtését. És most ezért kapja a jutalmát...
Tanácstalanul néz a gólemre, mert fogalma sincs, mit súgjon. Első gondolata Synmira, majd... majd kicsit mélyebbre tekint és egy olyan emlékkép ragad meg benne, amit gyakran szokott felidézni, mikor egyedül érzi magát.
Ar Theniorra néz és habozik, mert ez annyira személyes, hogy nem szívesen osztja meg vele. De aztán rájön, hogy a férfinak igazából semmit nem mondhat ez a kép, így nem is kellene kellemetlennek lennie.
Rászánja magát, s halkan előadja kívánságát a gólemnek, de olyan szégyenlősen, mintha legalábbis gyónna.
Ha kérése teljesül, úgy a zsebében lévő kendőn fog megszületni a kép. Ami nem túl mozgalmas... Egy szoba látszik rajta, kandallóval, amiben lobog a tűz. A közelében ruhák száradnak, előtte pedig két alak ül és melegszik. Hát hátnak vetve pihennek, közösen egy takaróba burkolózva. Nem sokat mozdulnak, leginkább csak a kandallóban a lángok játéka teszi feltűnővé, hogy egy elvarázsolt, mozgó kép van a kendőn.
Krestvir vet rá egy pillantást komoly arccal és kicsit elérzékenyül. Majd sietősen elrejti a zsebében, mielőtt más is meglátná.
Aztán még egyszer bátorságot gyűjt, hogy Ar Theniort megszólítsa.*
- Ar Thenior! Mondja, kérem... mit jelent az, hogy az univerzum üvölt? És... honnan lehet tudni, hogy a mai napon született Lanawin? - *Olyan kérdések ezek, melyek azóta foglalkoztatják, hogy a próbák megfejtései során felmerültek.
Ha kapott valamiféle választ, a tündért kezdi keresni, mert beszélgetés közben hagyta ott őt és nem búcsúzott el tőle illendően.
De közben történik még más is... Úgy tűnik, közös erővel végül sikerült szétrepeszteniük a kristályt. Összerezzen a csattanásra, majd még egyszer, amikor az egyik szilánk a csuklyájába, a nyaka mellé pattan.
Ar Thenior zárszavai elég baljósan hangzanak, mintha már nem volna sok idejük ünnepelni, de nem is igazán ennek jelentésén gondolkodik, mint inkább azon, hogy meg kellene ennie ezt a kristályból leszakadt szilánkot.
A markába veszi és vágyakozva nézi, mint valami finom gyümölcsöt, de az esze meg ellenzi, hogy megegye... mégis, túl erős a sóvárgás, hogy megkóstolja...*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:24:47
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:24:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Farkas és Patkány //
* Mérges gnóm lány megint csak felé fordul. De most látszik rajta, hogy a beszéd talán össze zavarta egy cseppet. Aztán pedig bekövetkezik a diadal. Meghunyászkodik Nes hatalma előtt.*
~ Látod ezt? Megtörtem. Én a hatalmas Nes megtörtem ezt a lényt. ~
~ Gratulálok hozzá. Szerintem csak összezavartad azzal a sok sületlenséggel. Ennyi. Most pedig hivatalos vagy egy italra. ~
~ Italra? Az meg mi a frász? ~
~ Olyan dolog, amit meg szoktunk inni. Tudod te miről beszélek. ~ * Elkezdi feltúrni neki az emlék képeket az ivásról. Így máris könnyebben megérti a másik.*
~ Ja, hogy ez az. Nem egy nagy szám. ~
~ Nem utasítsd el. Ahol ital akad ott étel is. A fogadóban pedig sok finom étel akad. ~
~ Étel. Szeretem az ételt. Megyünk! Várjunk csak! Eddig miért nem mentünk oda még? ~
~ Azért, mert minket egyedül nem engednének be. ÉS ne kérdezd miért! ~
~ Jó nem kérdezem ~
- Jól van! Megyek veled oda be. Ennivaló jó.* Adja be a derekát a lány, de azért megtartja a tisztes távolságot tőle.*
* Mérges gnóm lány megint csak felé fordul. De most látszik rajta, hogy a beszéd talán össze zavarta egy cseppet. Aztán pedig bekövetkezik a diadal. Meghunyászkodik Nes hatalma előtt.*
~ Látod ezt? Megtörtem. Én a hatalmas Nes megtörtem ezt a lényt. ~
~ Gratulálok hozzá. Szerintem csak összezavartad azzal a sok sületlenséggel. Ennyi. Most pedig hivatalos vagy egy italra. ~
~ Italra? Az meg mi a frász? ~
~ Olyan dolog, amit meg szoktunk inni. Tudod te miről beszélek. ~ * Elkezdi feltúrni neki az emlék képeket az ivásról. Így máris könnyebben megérti a másik.*
~ Ja, hogy ez az. Nem egy nagy szám. ~
~ Nem utasítsd el. Ahol ital akad ott étel is. A fogadóban pedig sok finom étel akad. ~
~ Étel. Szeretem az ételt. Megyünk! Várjunk csak! Eddig miért nem mentünk oda még? ~
~ Azért, mert minket egyedül nem engednének be. ÉS ne kérdezd miért! ~
~ Jó nem kérdezem ~
- Jól van! Megyek veled oda be. Ennivaló jó.* Adja be a derekát a lány, de azért megtartja a tisztes távolságot tőle.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 21:40:46
Üzenet elküldve: 2020-03-07 21:40:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
//Érintőlegesen a 7. próbatétel//
*Ar Thenior tekintetét Nimerilre emeli. Vonásai szoborszerű egykedvűségről árulkodnak.*
- Elég volt ebből, ennek az ideje elmúlt.
*Hessenti ezzel el a lányt, és annak próbálkozását, hogy érdeklődve követhesse nyomon a kristály körül ténykedőket. Egy dalnok is szerencsét próbál, akinek rövidke költeménye ugyan nem repeszti meg a kristályt, ám Ar Thenior megnevetteti, akinek öblös, roppanó hangja betölti a Arthenior főterét.*
- Ez valóban bravúros volt, Hathúros.
*Egy újabb különös nevű, szimpatikus alak, mint az Ékestollú Pyr, aki kis csillagjának társaságában próbálja meg befűzni Krestvirt. Ahogy a lányra emeli tekintetét úgy eszébe jut, hogy ő még nem kérte jussát a próbatételéért.*
- Te, leány!
*Néz egyértelműen Krestvirre, akit el is fogja egy bizonyosság, hogy hozzá szól a gólem.*
- Elmaradt még a jutalmad. Járulj ide hozzám, és súgd meg, hogy milyen kép él a lelkedben, és hol kívánod viszont látni azt.
*A lila kristály közben tovább és tovább reped, míg végül a végső varázslat is bekövetkezik Quantallnak hála. A kristály lilás fényben felragyog, még azelőtt, hogy nagy csattanás kíséretében apró robbanás formájában szétepedjen. A tíz aprócska szilánk annak a tíz varázstudónak irányába röppen, akik sikeres próbálkozással megrepesztették azt. A kristályok vagy azok zsebében landolnak, vagy a nyitott tenyerükben, vagy a homlokukról lepattan mélyen dekoltált felsőjükbe, valójában a mód nem is számít, a kristály szilánk rövidesen a varázstudók birtokába kerül. Az aprócska szilánk pedig intenzív illatot áraszt, pont olyat, amit nem lehet egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. Mindegyik varázsló mást tapasztal, vagy kedvenc étele illatát, vagy egy olyanét, amit egykoron édesanyja főzött neki, bármit, amit szenvedélyesen szeret. A sóvárgás ezúttal ellenállhatatlan, és mindegyikük hamarosan szájába teszi az apró darabkát, hogy az eddig törhetetlen, tömör darab szétolvadjon szájukban.*
- Méltónak bizonyultatok, ez pedig végtelen örömmel tölt el. Többek lettetek általa, amit lehet most még nem tapasztaltok, de idővel mindenképpen fogtok. Ünnepeljetek amíg még tudtok!
//8. próbatétel//
//Érintőlegesen a 7. próbatétel//
*Ar Thenior tekintetét Nimerilre emeli. Vonásai szoborszerű egykedvűségről árulkodnak.*
- Elég volt ebből, ennek az ideje elmúlt.
*Hessenti ezzel el a lányt, és annak próbálkozását, hogy érdeklődve követhesse nyomon a kristály körül ténykedőket. Egy dalnok is szerencsét próbál, akinek rövidke költeménye ugyan nem repeszti meg a kristályt, ám Ar Thenior megnevetteti, akinek öblös, roppanó hangja betölti a Arthenior főterét.*
- Ez valóban bravúros volt, Hathúros.
*Egy újabb különös nevű, szimpatikus alak, mint az Ékestollú Pyr, aki kis csillagjának társaságában próbálja meg befűzni Krestvirt. Ahogy a lányra emeli tekintetét úgy eszébe jut, hogy ő még nem kérte jussát a próbatételéért.*
- Te, leány!
*Néz egyértelműen Krestvirre, akit el is fogja egy bizonyosság, hogy hozzá szól a gólem.*
- Elmaradt még a jutalmad. Járulj ide hozzám, és súgd meg, hogy milyen kép él a lelkedben, és hol kívánod viszont látni azt.
*A lila kristály közben tovább és tovább reped, míg végül a végső varázslat is bekövetkezik Quantallnak hála. A kristály lilás fényben felragyog, még azelőtt, hogy nagy csattanás kíséretében apró robbanás formájában szétepedjen. A tíz aprócska szilánk annak a tíz varázstudónak irányába röppen, akik sikeres próbálkozással megrepesztették azt. A kristályok vagy azok zsebében landolnak, vagy a nyitott tenyerükben, vagy a homlokukról lepattan mélyen dekoltált felsőjükbe, valójában a mód nem is számít, a kristály szilánk rövidesen a varázstudók birtokába kerül. Az aprócska szilánk pedig intenzív illatot áraszt, pont olyat, amit nem lehet egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. Mindegyik varázsló mást tapasztal, vagy kedvenc étele illatát, vagy egy olyanét, amit egykoron édesanyja főzött neki, bármit, amit szenvedélyesen szeret. A sóvárgás ezúttal ellenállhatatlan, és mindegyikük hamarosan szájába teszi az apró darabkát, hogy az eddig törhetetlen, tömör darab szétolvadjon szájukban.*
- Méltónak bizonyultatok, ez pedig végtelen örömmel tölt el. Többek lettetek általa, amit lehet most még nem tapasztaltok, de idővel mindenképpen fogtok. Ünnepeljetek amíg még tudtok!
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:59:42
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Hiába érzi úgy, megvilágosodott a nyolcadik próba megoldását illetően, hamar kiderül, hogy téved. Közel sincs szükség olyan nagy horderejű varázslatra, mint amire tippelt, sőt, úgy tűnik, bármilyen varázslat megteszi. Shiv azonban még egy homokszemet sem tud odébb mozdítani varázslattal, bármennyire is akarná, vagy bármilyen szavakkal igyekezne azt elbűvölni. Akármennyi tekercset elolvashat a varázslatokról, az nem pótolja a valós képességet.
Miután ráébred, ennél a próbánál nem sok esélye van, újra körülnéz a téren. Úgy néz ki, már minden próbát megoldottak, a tömeg is lassan oszlani kezd. A nagy varázsló látogatása a végéhez közeledik. Shivawnnak itt már semmi dolga nem akad.*
- Köszönöm a lehetőséget, Ar Thenior.
*Hajol meg a mágus előtt tisztelettudóan, majd elhagyja a főteret.*
//Zárás//
*Hiába érzi úgy, megvilágosodott a nyolcadik próba megoldását illetően, hamar kiderül, hogy téved. Közel sincs szükség olyan nagy horderejű varázslatra, mint amire tippelt, sőt, úgy tűnik, bármilyen varázslat megteszi. Shiv azonban még egy homokszemet sem tud odébb mozdítani varázslattal, bármennyire is akarná, vagy bármilyen szavakkal igyekezne azt elbűvölni. Akármennyi tekercset elolvashat a varázslatokról, az nem pótolja a valós képességet.
Miután ráébred, ennél a próbánál nem sok esélye van, újra körülnéz a téren. Úgy néz ki, már minden próbát megoldottak, a tömeg is lassan oszlani kezd. A nagy varázsló látogatása a végéhez közeledik. Shivawnnak itt már semmi dolga nem akad.*
- Köszönöm a lehetőséget, Ar Thenior.
*Hajol meg a mágus előtt tisztelettudóan, majd elhagyja a főteret.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:26:21
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:26:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Miután mindent alaposan átgondolva elmondott, szórakozottan sétál Krestvir mellett. Még így, a földön járva sem tud feltétlen nyugton maradni, olykor egyik lábára, olykor a másikra nehezedik, s az arcán kiismerhetetlen, de őszinte mosollyal rúg arrébb egy-egy kisebb kavicsot, vagy követ, persze figyelve arra, hogy mást ne találjon el. Miközben Krestvir is emészti a hallottakat, olykor-olykor, ha egy rúgás jobban sikerül, kacagva pillant rá, s elmerül tekintetében. Az egész lényt, egyfajta nyugodt vidámság lengi körbe, mi talán megmagyarázhatatlan, mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, ahogyan talán Krestvir is érezheti kérdéseit, miket az ifjúnak tesz fel. Az ifjú tekintete csillog, folyton csillog, akárha nem lenne baj, vagy gond a világon, nem emészti bánat, vagy ijedelem esetleg fontos dolgok tudatlansága mellett. Persze, ha hallaná Krestvir gondolatait, biztosan meglepetten és zavarában szegezné tekintetét előbb a lányéba, majd talán a földre is kicsit, talán elütni egy poénnal, nem lehet tudni. A lány kijelentése halk ugyan, de kiválóan érthető, s Pyr arcán nincs nyoma meglepetésnek, mintha pontosan tudná, hogy miről van szó.*
- Ó! Hát nagyon szívesen, mókás így közösen veled beszélgetni! Sosem hallgattak meg még ilyen hosszan. Nagyon jólesik! *Nevet fel, s vékony ujjával próbálja fellibbenteni Krestvir haját kedveskedésképpen, mintha mi sem lenne természetesebb, s mintha már évek óta ismernék egymást. A köszönet okát, nem kérdezi meg. Szárnyait olykor kitárja, olykor összehúzza, ez afféle reflex is nála, egyébiránt soha nem bánná, ha a lány meg szeretné érinteni, megszokta már, sokan kérték tőle, persze nem mindenkinek engedte meg.*
- Hold mágia! Nahát! Nem tudtam, hogy így hívják, de valóban teleholdkor sikerült az első ezüstköpeny varázslatom. *Kerekedik el a szeme, s a lányra néz.* Te milyen okos vagy! *Jelenti ki dicséretképpen, s a mosoly csak szélesedik, mikor Pycta nevét ismét meghallja, azonban, mit utána hall, tán még jobban felcsigázza érdeklődését. A megkezdett mondatra odakapja a fejét, s mielőtt Krestvir folytathatná:*
- Elmegyek! *Vágja közbe hirtelen és hadarva, majd bólint elcsendesedve, s szúrja megint csak közbe.* Hozzád... elmegyek, hogy meglátogassalak... *gyorsan hozzáfűzi* és hogy taníts persze!
*Bólogat tovább, majd elmosolyodva ismét bandukol tovább, nézelődve.*
- Rendben, Krestvir. Ezennel Pyr Lavand kijelenti, hogy a meghívást elfogadja! *Nevet fel, majd hirtelen a lány elé perdül, s kezét tartja fel elé.*
- Itt a kezem nem tündérláb!
*Jelenti ki tudálékosan.* Mondjuk... persze, hogy nem az, mert kéz... na mindegy. *Heherészik, szabad kezével tarkóját vakarja meg, ebbe egy kicsit belezavarodott.*
- És tudod mit? *Jut eszébe még valami, ha esetleg kézfogását elfogadták és puhán megszorítja Krestvir kezét.* Majd felviszlek! *Mutogat fel.* Oda fel, az égbe... szeretnél repülni? *Kérdezi halálosan komolyan.* No, nem magasra, csak épphogy! *Mosolyogva úszik az égszínkék, tekintetében, s talán Krestvir barnája tükröződik vissza.*
- Te meg megtanítasz, mindenféle varázslatra! Addig gyűjtök aranyat! *Bizonygatja, majd a jövő céljainak megörülve kezét széttárva perdül egyet maga körül.*
- Hát nem csodás, hogy találkoztunk?! *Kacag.* Én meg még gondoltam, na itt a főtéren olyan nagy a nyüzsgés, gyorsan megfejtek egy-két dolgot, aztán itt sem vagyok! Lám, micsoda véletlen! Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, mindig elraktározom itt... *kopogtatja koponyáját* aztán, mikor a fán ülök magányosan, mindig felidézem és csak mosolygok. Ez az én módszerem. *Vonja meg a vállát, majd féloldalasan a lányra néz.*
- Tudod... most, hogy így már régóta beszélgetünk, nem is vagy olyan mamás... *Ismét vállat von, majd kissé kiporosodva fordul el, somlyogva.*
*Miután mindent alaposan átgondolva elmondott, szórakozottan sétál Krestvir mellett. Még így, a földön járva sem tud feltétlen nyugton maradni, olykor egyik lábára, olykor a másikra nehezedik, s az arcán kiismerhetetlen, de őszinte mosollyal rúg arrébb egy-egy kisebb kavicsot, vagy követ, persze figyelve arra, hogy mást ne találjon el. Miközben Krestvir is emészti a hallottakat, olykor-olykor, ha egy rúgás jobban sikerül, kacagva pillant rá, s elmerül tekintetében. Az egész lényt, egyfajta nyugodt vidámság lengi körbe, mi talán megmagyarázhatatlan, mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, ahogyan talán Krestvir is érezheti kérdéseit, miket az ifjúnak tesz fel. Az ifjú tekintete csillog, folyton csillog, akárha nem lenne baj, vagy gond a világon, nem emészti bánat, vagy ijedelem esetleg fontos dolgok tudatlansága mellett. Persze, ha hallaná Krestvir gondolatait, biztosan meglepetten és zavarában szegezné tekintetét előbb a lányéba, majd talán a földre is kicsit, talán elütni egy poénnal, nem lehet tudni. A lány kijelentése halk ugyan, de kiválóan érthető, s Pyr arcán nincs nyoma meglepetésnek, mintha pontosan tudná, hogy miről van szó.*
- Ó! Hát nagyon szívesen, mókás így közösen veled beszélgetni! Sosem hallgattak meg még ilyen hosszan. Nagyon jólesik! *Nevet fel, s vékony ujjával próbálja fellibbenteni Krestvir haját kedveskedésképpen, mintha mi sem lenne természetesebb, s mintha már évek óta ismernék egymást. A köszönet okát, nem kérdezi meg. Szárnyait olykor kitárja, olykor összehúzza, ez afféle reflex is nála, egyébiránt soha nem bánná, ha a lány meg szeretné érinteni, megszokta már, sokan kérték tőle, persze nem mindenkinek engedte meg.*
- Hold mágia! Nahát! Nem tudtam, hogy így hívják, de valóban teleholdkor sikerült az első ezüstköpeny varázslatom. *Kerekedik el a szeme, s a lányra néz.* Te milyen okos vagy! *Jelenti ki dicséretképpen, s a mosoly csak szélesedik, mikor Pycta nevét ismét meghallja, azonban, mit utána hall, tán még jobban felcsigázza érdeklődését. A megkezdett mondatra odakapja a fejét, s mielőtt Krestvir folytathatná:*
- Elmegyek! *Vágja közbe hirtelen és hadarva, majd bólint elcsendesedve, s szúrja megint csak közbe.* Hozzád... elmegyek, hogy meglátogassalak... *gyorsan hozzáfűzi* és hogy taníts persze!
*Bólogat tovább, majd elmosolyodva ismét bandukol tovább, nézelődve.*
- Rendben, Krestvir. Ezennel Pyr Lavand kijelenti, hogy a meghívást elfogadja! *Nevet fel, majd hirtelen a lány elé perdül, s kezét tartja fel elé.*
- Itt a kezem nem tündérláb!
*Jelenti ki tudálékosan.* Mondjuk... persze, hogy nem az, mert kéz... na mindegy. *Heherészik, szabad kezével tarkóját vakarja meg, ebbe egy kicsit belezavarodott.*
- És tudod mit? *Jut eszébe még valami, ha esetleg kézfogását elfogadták és puhán megszorítja Krestvir kezét.* Majd felviszlek! *Mutogat fel.* Oda fel, az égbe... szeretnél repülni? *Kérdezi halálosan komolyan.* No, nem magasra, csak épphogy! *Mosolyogva úszik az égszínkék, tekintetében, s talán Krestvir barnája tükröződik vissza.*
- Te meg megtanítasz, mindenféle varázslatra! Addig gyűjtök aranyat! *Bizonygatja, majd a jövő céljainak megörülve kezét széttárva perdül egyet maga körül.*
- Hát nem csodás, hogy találkoztunk?! *Kacag.* Én meg még gondoltam, na itt a főtéren olyan nagy a nyüzsgés, gyorsan megfejtek egy-két dolgot, aztán itt sem vagyok! Lám, micsoda véletlen! Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, mindig elraktározom itt... *kopogtatja koponyáját* aztán, mikor a fán ülök magányosan, mindig felidézem és csak mosolygok. Ez az én módszerem. *Vonja meg a vállát, majd féloldalasan a lányra néz.*
- Tudod... most, hogy így már régóta beszélgetünk, nem is vagy olyan mamás... *Ismét vállat von, majd kissé kiporosodva fordul el, somlyogva.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:22:31
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Nem hallott róla senki. Az orkok sorsa ilyen a városban. Az csoda, hogy egy sört a fajtársáról neveztek el. Bár részben megérti nehéz nem keserűnek lenni. Követi a másikat. Bár csatabárdja a kezében, de nem támad. Talán nehéz elhinni, de ő nem hülye. Mikor kiérnek a térre akkor is követi a másikat. Bár egy kicsit meglepi, hogy ő is meg lett említve, de reményt továbbra se fűz az iránt, hogy kap is valamit. Kevesebb tisztelettel, szinte kihívón szólal fel és néz a kőarcba.*
-Engem csak az érdekel mi volt ez. Az orkok helye a pusztán van, de a pegazusok az ég urai. Annál undorítóbb dolog, minthogy egyet bezárjanak nincs. Mi volt ez?
*Érkezik ismét a kérdés. Talán nyílt fenyegetés nem hangzott el, de az öreg mágus érezheti az ork szavaiból, hogy egyáltalán nincs ínyére a dolog. Bár gyűlöli fajtársait és ork valója miatt magát is, de hogy a szent állatukkal ezt tegyék ez olyan tabu ami a lelke legmélyebb pontján sérti őt és botránkoztatja meg.*
//4. próbatétel//
*Nem hallott róla senki. Az orkok sorsa ilyen a városban. Az csoda, hogy egy sört a fajtársáról neveztek el. Bár részben megérti nehéz nem keserűnek lenni. Követi a másikat. Bár csatabárdja a kezében, de nem támad. Talán nehéz elhinni, de ő nem hülye. Mikor kiérnek a térre akkor is követi a másikat. Bár egy kicsit meglepi, hogy ő is meg lett említve, de reményt továbbra se fűz az iránt, hogy kap is valamit. Kevesebb tisztelettel, szinte kihívón szólal fel és néz a kőarcba.*
-Engem csak az érdekel mi volt ez. Az orkok helye a pusztán van, de a pegazusok az ég urai. Annál undorítóbb dolog, minthogy egyet bezárjanak nincs. Mi volt ez?
*Érkezik ismét a kérdés. Talán nyílt fenyegetés nem hangzott el, de az öreg mágus érezheti az ork szavaiból, hogy egyáltalán nincs ínyére a dolog. Bár gyűlöli fajtársait és ork valója miatt magát is, de hogy a szent állatukkal ezt tegyék ez olyan tabu ami a lelke legmélyebb pontján sérti őt és botránkoztatja meg.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 14:57:49
Üzenet elküldve: 2020-03-07 14:57:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Szigorú tekintettel mered az orkra, az orkra, kiről még nem hallott, s látni sem látta sosem. Nem is mutatkoztak be egymásnak, mert nem látták célszerűnek és fontosnak, jóllehet céljuk és törekvésük is ugyanaz volt. A hallottakon egy pillanatra elkerekedik a tekintete, hazudna, ha nem lepődött volna meg, s hazudna akkor is, ha nem hallana keserűséget a férfi hangjában és nem látna ilyet komor tekintete mögött. Úgy érzi nem a jutalom miatt, nem a próba sikere, vagy sikertelensége miatt, mintha más volna az ok. Nem szólal fel, s nem kérdez rá, hisz azt gondolja, nem is akarnák pont vele megosztani, így csak némán biccent, s immár a kötéllel a kezében indul el, hátra-hátra tekintgetve, hogy az ork egyrészt mit csinál, másrészt követi-e. A biztonság az első, gondolja az ember, s, hogy soha nem bízz meg senkiben, még saját magunkban sem. A Pegazus immár lassan ürül, csupán lézengők és tohonya tivornyázók fekszenek szanaszéjjel, de nem foglalkozik velük, gyors léptekkel a főtérre siet, majd meglepetten tapasztalja, hogy immár jóval kevesebben vannak, mint korábban.*
- Ar Thenior! A kötél! *Helyezi két kezére, s hajol meg, majd, ha üdvözlését fogadják lassan felegyenesedik, majd körbenéz.*
- Xavy, a kis gnómleány, egy ork férfi *ismét körbenéz, hogy látja-e az orkot, ha igen, hát rámutat*, s magam próbái után hoztuk elébed. *Többet nem beszél, csak teszi, amit a gólem mond, Ar Thenior úgyis mindent pontosan tud a körülményekről, hát döntsön ő, hogyan tovább, Umon méltatlan arra, hogy igazságot tegyen, ha szükséges egyáltalán.*
//4. próbatétel//
*Szigorú tekintettel mered az orkra, az orkra, kiről még nem hallott, s látni sem látta sosem. Nem is mutatkoztak be egymásnak, mert nem látták célszerűnek és fontosnak, jóllehet céljuk és törekvésük is ugyanaz volt. A hallottakon egy pillanatra elkerekedik a tekintete, hazudna, ha nem lepődött volna meg, s hazudna akkor is, ha nem hallana keserűséget a férfi hangjában és nem látna ilyet komor tekintete mögött. Úgy érzi nem a jutalom miatt, nem a próba sikere, vagy sikertelensége miatt, mintha más volna az ok. Nem szólal fel, s nem kérdez rá, hisz azt gondolja, nem is akarnák pont vele megosztani, így csak némán biccent, s immár a kötéllel a kezében indul el, hátra-hátra tekintgetve, hogy az ork egyrészt mit csinál, másrészt követi-e. A biztonság az első, gondolja az ember, s, hogy soha nem bízz meg senkiben, még saját magunkban sem. A Pegazus immár lassan ürül, csupán lézengők és tohonya tivornyázók fekszenek szanaszéjjel, de nem foglalkozik velük, gyors léptekkel a főtérre siet, majd meglepetten tapasztalja, hogy immár jóval kevesebben vannak, mint korábban.*
- Ar Thenior! A kötél! *Helyezi két kezére, s hajol meg, majd, ha üdvözlését fogadják lassan felegyenesedik, majd körbenéz.*
- Xavy, a kis gnómleány, egy ork férfi *ismét körbenéz, hogy látja-e az orkot, ha igen, hát rámutat*, s magam próbái után hoztuk elébed. *Többet nem beszél, csak teszi, amit a gólem mond, Ar Thenior úgyis mindent pontosan tud a körülményekről, hát döntsön ő, hogyan tovább, Umon méltatlan arra, hogy igazságot tegyen, ha szükséges egyáltalán.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 12:52:22
Üzenet elküldve: 2020-03-07 12:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
- NIEV! NIEV! *Kiált át a tömegen az erdőmélyi elf. Szerencsére magasabb az átlagos városinál, így a főtéren bámészkodók feje felett átlát, de mivel a kislány sokkal alacsonyabb mindenkinél, így elég hasztalan a próbálkozása.*
- Nievesha del Ventus! *Ezúttal a kislány teljes nevét mondja és ha Niev hallja, akkor tudhatja, hogy nagy bajban van. A páncélos csuhás ritkán szokta a teljes nevén hívni és akkor mindig bizonyos, hogy valami bajt csinált, aminek meg lesz a büntetése.
Most éppen azt, hogy eltűnt a sokaságban mellőle, míg Éjvihart pányvázta ki.*
- NIEV! *Őt nem nagyon érdekli a sereglet a főtéren csak a kislányát szeretné megtalálni, de ebben a tömegben ez elég nehezen megy.*
- Bocsánat! Elnézést! Bocsánat! *Tör utat magának a tömegben. Nem szeretne senkit fellökni, de meg kell találnia a kicsit.*
- Nem láttak egy szőke kislányt errefelé? Úgy ilyen magas. *Kérdez meg egy-egy útjába kerülőt, mutatja, NIevesha mekkora is valójában. Szőke, mindig kócos hajával biztosan kitűnne a városiak közül.
Megtorpan és rájön, hogy ez így elég nehéz lesz. Egy pillanatra lehunyja a szemét és koncentrál. Tudja, hogy a kislány fogékony a mágiára, ő pedig az Erdő Szívének kegyelméből ki tudja szűrni a tömegből azokat, akik hasonló képességekkel bírnak. Ha szűkül a kör, akkor bizonyosan hamarabb találja meg az elkóborolt báránykát.*
- Ebből szobafogság lesz... *Morogja maga elé, miközben koncentrál, hogy sikerüljön a varázslat.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//8. próbatétel//
- NIEV! NIEV! *Kiált át a tömegen az erdőmélyi elf. Szerencsére magasabb az átlagos városinál, így a főtéren bámészkodók feje felett átlát, de mivel a kislány sokkal alacsonyabb mindenkinél, így elég hasztalan a próbálkozása.*
- Nievesha del Ventus! *Ezúttal a kislány teljes nevét mondja és ha Niev hallja, akkor tudhatja, hogy nagy bajban van. A páncélos csuhás ritkán szokta a teljes nevén hívni és akkor mindig bizonyos, hogy valami bajt csinált, aminek meg lesz a büntetése.
Most éppen azt, hogy eltűnt a sokaságban mellőle, míg Éjvihart pányvázta ki.*
- NIEV! *Őt nem nagyon érdekli a sereglet a főtéren csak a kislányát szeretné megtalálni, de ebben a tömegben ez elég nehezen megy.*
- Bocsánat! Elnézést! Bocsánat! *Tör utat magának a tömegben. Nem szeretne senkit fellökni, de meg kell találnia a kicsit.*
- Nem láttak egy szőke kislányt errefelé? Úgy ilyen magas. *Kérdez meg egy-egy útjába kerülőt, mutatja, NIevesha mekkora is valójában. Szőke, mindig kócos hajával biztosan kitűnne a városiak közül.
Megtorpan és rájön, hogy ez így elég nehéz lesz. Egy pillanatra lehunyja a szemét és koncentrál. Tudja, hogy a kislány fogékony a mágiára, ő pedig az Erdő Szívének kegyelméből ki tudja szűrni a tömegből azokat, akik hasonló képességekkel bírnak. Ha szűkül a kör, akkor bizonyosan hamarabb találja meg az elkóborolt báránykát.*
- Ebből szobafogság lesz... *Morogja maga elé, miközben koncentrál, hogy sikerüljön a varázslat.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 23:14:57
Üzenet elküldve: 2020-03-06 23:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Isq teljesen véletlenül téved a Főtérre, jobban mondva furakszik be, mert annyian vannak. Nem is pontosan tudja, mi történik itt, de a sugdosók fejüket nyújtogatók bekiabálók meg mindenféle próbálkozók meg a történteket kommentálók na meg a megpillantott, kőtrónusán üldögélő városalapító látványából azért valahogy összerakja a dolgot.
Aztán amikor a mellette állók, mikor kénytelen kelletlen bevallja, hogy ismer néhány varázslatot, előrelökdösik, akkor (jobb híján, mert más nem jut az eszébe) megpróbálkozik egy vízvarázslattal, ha lehet.*
- Szabad? *kérdezi meg, és ha engedélyt kap, megérinti a kristályt, bár Abogr mester biztosan az orrára koppintana ezért, hiszen ez nem egy tereptárgy, és ezt Isq is jól tudja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//8. próbatétel//
*Isq teljesen véletlenül téved a Főtérre, jobban mondva furakszik be, mert annyian vannak. Nem is pontosan tudja, mi történik itt, de a sugdosók fejüket nyújtogatók bekiabálók meg mindenféle próbálkozók meg a történteket kommentálók na meg a megpillantott, kőtrónusán üldögélő városalapító látványából azért valahogy összerakja a dolgot.
Aztán amikor a mellette állók, mikor kénytelen kelletlen bevallja, hogy ismer néhány varázslatot, előrelökdösik, akkor (jobb híján, mert más nem jut az eszébe) megpróbálkozik egy vízvarázslattal, ha lehet.*
- Szabad? *kérdezi meg, és ha engedélyt kap, megérinti a kristályt, bár Abogr mester biztosan az orrára koppintana ezért, hiszen ez nem egy tereptárgy, és ezt Isq is jól tudja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 22:53:27
Üzenet elküldve: 2020-03-06 22:53:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Nem tud mit mondani, egyszerűen elhiszi és elfogadja, hogy amit a fiú mond, az igaz lehet. Azt is, hogy kell a félrebeszélés és a rejtett jelzések, hogy a szerelem élvezhető legyen, meg azt is, hogy egyszer majd ő is érezni fogja ezt. Utóbbiban ugyan kételkedik, de nyitva hagyja a lehetőséget.
Megcsodálja a tündér szárnyait, különösen, mikor a fiú kibontja őket mutatóba. Azon kapja magát, hogy szeretné megsimítani a tollakat rajta, de persze nem teszi.*
- Jó lehet repülni. - *Jegyzi meg, noha az eddig látottak alapján Pyr sem tud sokat haladni a szárnyaival, de nyilvánvaló, hogy így is jól szórakozik, mikor felröppen.
Hallgatja aztán a csókról mondottakat, s míg egyik gondolata egy emlékhez viszi vissza, a másikkal a fiú szavait elemzi. Azt el tudja képzelni, mennyire fájhat egy olyan visszautasítás. Neki nem is volna mersze megkockáztatni.
Aztán nem érzi magát sokkal okosabbnak, mikor Pyr tovább próbálja magyarázni, hogy miből ismerhető fel egy szerelmes pillantás. Csillogó szemet már látott párat, fényviszonytól függ az ilyesmi. A melegség a gyomor tájékán... Az még mond is valamit. Párszor érzett már így, de nem gondolná, hogy szerelmes volt.
Azért megjegyzi a leírást, hátha felismeri, ha legközelebb ilyet lát. Magában pedig el is határozza, ha lesz lehetősége szerelmespár közelében lenni, akkor igyekszik megfigyelni őket.
Pyr szavai egy kicsit megnyugtatják, ahogy azt mondja, hogy azért az ő módszere, ez a megfigyelés is hasznos lehet. Aztán... a fiú folytatja, s bár képekben beszél, olyan szimbólumokat használ, amiket még ő is könnyedén meg tud érteni. Sőt, jól esik hallgatnia és elképzelnie, hogy Pyr milyennek látja őt. A tündérnek talán nincs is ezzel komoly szándéka, de mintha rendelkezne valami rejtett bölcsességgel, a szavai gyógyítóan hatnak Krestvirre. Feloldják benne azt a görcsöt, amit az okoz, hogy sokszor annyira másnak és furcsának látja magát, a többi értelmes lényt pedig annyira érthetetlennek, hogy inkább elkerülné őket. Szeretne alkalmazkodni és hozzájuk hasonlítani, ezért kezdett az előbb már-már szorongani, mert csaknem kényszerűnek érezte, hogy egyszer neki is mindenképpen közel kellene engednie magához valakit, mert mindenki más is így tesz.
A tündér azonban ezzel a hasonlattal mintha időt adna neki és engedélyt, hogy ez akkor történjen meg, amikor ő is készen áll majd. Vagyis... Pyr mintha azt mondaná, hogy szerinte nincs baj azzal, hogy ő kicsit más, lassabb és zárkózottabb.
Persze, ez ilyen pontosan nem fogalmazódik meg benne, inkább csak az érzelmek szintjén hatnak rá a hasonlatok. És megint érzi azt a bizonyos melegséget a gyomra tájékán, ami megint nem a szerelmet jelzi. De kellemes érzés, a karjait sem azért tartja már összefonva, hogy bezárkózzon, inkább ezt az érzést öleli át a hasában.*
- Köszönöm, Pyr. - *Mondja halkan, megint kerülve a fiú tekintetét. Ha kérdeznék, ugyan meg nem tudná mondani, hogy mit köszön, de még zavarba is jönne.
A kérdésre, hogy szeret-e tanulni, biccent. De azt nem tudja, hogyan kellene a szerelmet tanulnia. Az nem igazán magányos tevékenység, ahhoz kell valaki, aki szereti. Legfeljebb másokat figyelhetne még meg.*
- Hold mágia... a kedvencem. - *Fűzi a fiú szavaihoz, mikor az a varázslatairól kezd beszélni.*
- Pycta? Őt én is ismerem. - *Kapja föl fejét a névre.*
- Én Synmirán tanultam, ahol főként mágusok élnek... Ha érdekel a mágia, vagy csak... - *Majdnem folytatná, hogy felvesse, hogy a fiú meglátogathatná, de aztán elbizonytalanodik. Alig ismeri... De eléggé elragadtatta magát ettől a beszélgetéstől. Tulajdonképpen olyan ritkák az életében az igazi beszélgetések, ahol nem csak valami ügyet intéz, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Pyr pedig nagyon jól megtalálta vele a hangot.*
- Ha szeretnél, eljöhetsz. Akár még tanulhatsz is, bár azt ingyen nem adhatom... - *Folytatja végül, csak elejtve azt a meghívást.
Egyébként a szabadkozásra a fejét rázza, hogy nem zavarja az elkalandozás. A kérdésekből egyelőre kifogyott a szerelem téma kapcsán, de hallgatni persze szívesen hallgatná, ha a fiúnak lenne még mondandója. Úgy érzi, ma egészen sokat tanult ebből a beszélgetésből is, nem csak a gólem próbáiból.*
*Nem tud mit mondani, egyszerűen elhiszi és elfogadja, hogy amit a fiú mond, az igaz lehet. Azt is, hogy kell a félrebeszélés és a rejtett jelzések, hogy a szerelem élvezhető legyen, meg azt is, hogy egyszer majd ő is érezni fogja ezt. Utóbbiban ugyan kételkedik, de nyitva hagyja a lehetőséget.
Megcsodálja a tündér szárnyait, különösen, mikor a fiú kibontja őket mutatóba. Azon kapja magát, hogy szeretné megsimítani a tollakat rajta, de persze nem teszi.*
- Jó lehet repülni. - *Jegyzi meg, noha az eddig látottak alapján Pyr sem tud sokat haladni a szárnyaival, de nyilvánvaló, hogy így is jól szórakozik, mikor felröppen.
Hallgatja aztán a csókról mondottakat, s míg egyik gondolata egy emlékhez viszi vissza, a másikkal a fiú szavait elemzi. Azt el tudja képzelni, mennyire fájhat egy olyan visszautasítás. Neki nem is volna mersze megkockáztatni.
Aztán nem érzi magát sokkal okosabbnak, mikor Pyr tovább próbálja magyarázni, hogy miből ismerhető fel egy szerelmes pillantás. Csillogó szemet már látott párat, fényviszonytól függ az ilyesmi. A melegség a gyomor tájékán... Az még mond is valamit. Párszor érzett már így, de nem gondolná, hogy szerelmes volt.
Azért megjegyzi a leírást, hátha felismeri, ha legközelebb ilyet lát. Magában pedig el is határozza, ha lesz lehetősége szerelmespár közelében lenni, akkor igyekszik megfigyelni őket.
Pyr szavai egy kicsit megnyugtatják, ahogy azt mondja, hogy azért az ő módszere, ez a megfigyelés is hasznos lehet. Aztán... a fiú folytatja, s bár képekben beszél, olyan szimbólumokat használ, amiket még ő is könnyedén meg tud érteni. Sőt, jól esik hallgatnia és elképzelnie, hogy Pyr milyennek látja őt. A tündérnek talán nincs is ezzel komoly szándéka, de mintha rendelkezne valami rejtett bölcsességgel, a szavai gyógyítóan hatnak Krestvirre. Feloldják benne azt a görcsöt, amit az okoz, hogy sokszor annyira másnak és furcsának látja magát, a többi értelmes lényt pedig annyira érthetetlennek, hogy inkább elkerülné őket. Szeretne alkalmazkodni és hozzájuk hasonlítani, ezért kezdett az előbb már-már szorongani, mert csaknem kényszerűnek érezte, hogy egyszer neki is mindenképpen közel kellene engednie magához valakit, mert mindenki más is így tesz.
A tündér azonban ezzel a hasonlattal mintha időt adna neki és engedélyt, hogy ez akkor történjen meg, amikor ő is készen áll majd. Vagyis... Pyr mintha azt mondaná, hogy szerinte nincs baj azzal, hogy ő kicsit más, lassabb és zárkózottabb.
Persze, ez ilyen pontosan nem fogalmazódik meg benne, inkább csak az érzelmek szintjén hatnak rá a hasonlatok. És megint érzi azt a bizonyos melegséget a gyomra tájékán, ami megint nem a szerelmet jelzi. De kellemes érzés, a karjait sem azért tartja már összefonva, hogy bezárkózzon, inkább ezt az érzést öleli át a hasában.*
- Köszönöm, Pyr. - *Mondja halkan, megint kerülve a fiú tekintetét. Ha kérdeznék, ugyan meg nem tudná mondani, hogy mit köszön, de még zavarba is jönne.
A kérdésre, hogy szeret-e tanulni, biccent. De azt nem tudja, hogyan kellene a szerelmet tanulnia. Az nem igazán magányos tevékenység, ahhoz kell valaki, aki szereti. Legfeljebb másokat figyelhetne még meg.*
- Hold mágia... a kedvencem. - *Fűzi a fiú szavaihoz, mikor az a varázslatairól kezd beszélni.*
- Pycta? Őt én is ismerem. - *Kapja föl fejét a névre.*
- Én Synmirán tanultam, ahol főként mágusok élnek... Ha érdekel a mágia, vagy csak... - *Majdnem folytatná, hogy felvesse, hogy a fiú meglátogathatná, de aztán elbizonytalanodik. Alig ismeri... De eléggé elragadtatta magát ettől a beszélgetéstől. Tulajdonképpen olyan ritkák az életében az igazi beszélgetések, ahol nem csak valami ügyet intéz, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Pyr pedig nagyon jól megtalálta vele a hangot.*
- Ha szeretnél, eljöhetsz. Akár még tanulhatsz is, bár azt ingyen nem adhatom... - *Folytatja végül, csak elejtve azt a meghívást.
Egyébként a szabadkozásra a fejét rázza, hogy nem zavarja az elkalandozás. A kérdésekből egyelőre kifogyott a szerelem téma kapcsán, de hallgatni persze szívesen hallgatná, ha a fiúnak lenne még mondandója. Úgy érzi, ma egészen sokat tanult ebből a beszélgetésből is, nem csak a gólem próbáiból.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 21:09:39
Üzenet elküldve: 2020-03-06 21:09:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Perdül-fordul röpköd, s magyaráz, tulajdonképpen be nem áll a szája, s csak néha száll le, sétál egy kicsit pihenésképpen. Az előtte elhangzó mondatokra mosolyogva reagál, olykor hümment, olykor pedig a fejét csóválja, ha éppen olyat hall, amivel mondjuk nem ért egyet. Például, hogy Krestvir nem megy neki semminek... na az, az biztosan nem igaz, szinte látja aga előtt, ahogy beleremegnek a kandeláberek, mikor este sétál, vagy ilyesmi. Erre persze megint elkapja a nevetés egy picit.*
- Hát... legyen bármilyen szerzet, sohasem lesz igazán egyenes. *Vonja meg a vállát miközben körbepillant.* És a szerelemnek pedig a titokzatosságában rejlik az ereje. Ha nem lenne nehezen felismerhető, nem érne öröm, mikor rácsodálkozol, legalábbis én ezt gondolom. *Pillant a lányra félmosollyal száján.* Azt meg gondoltam... mármint, hogy ne volt senkid, de majd lesz. Ez az élet rendje. *Nagyon okosan állapítja meg.* Ezt meg sokan mondták már. *Vigyorodik el, majd bizonyítékul alaposan széttárja szárnyait, hogy a nap áttűzzön rajtuk.* Én már így születtem, de ilyenek voltak a rokonaim is, tollasak. *Reppen fel ismét. Persze a szerelmetes prezentáció után már maga is csak sétálgat inkább elgondolkodva, olykor-olykor feltekintve.*
- Szoktak csókot igen... de azt mondjuk az első találkozón ritkán, bár vannak ilyen bevállalósabbak... csak akkor még nem lehet tudni biztosan, hogy hogyan érez a másik és könnyen beéghetsz... mármint szégyenben maradhatsz, mert visszautasítanak és az nagyon fáj. *Egészen megszokta már, hogy minden harmadik szavát kedvesen meg kell magyaráznia. Nem érez emiatt kényszert, vagy kényelmetlenséget, örül, hogy valakit egyáltalán érdekel az a sok hablaty, amit összehord.*
- Nem tudom elmagyarázni, Krestvir. *Rázza meg a fejét.* Talán ilyenkor csillog a szem, mintha szikra bújt volna bele, esetleg gyomortájékon érezhetsz kellemes melegséget. *Vonja meg a vállát.* Úgy is szokták mondani, hogy kigyúl a tűz... *Fűzi még hozzá általánosságban. Hogy érintését nem fogadták, nem csüggesztette, hisz tulajdonképpen szándéka nem is volt vele, csupán illusztrálni akart. Pyr, alapvetően képes felismerni az érzelmi reakciókat, érzelmi intelligenciája egész magasnak mondható, így nem kerüli el figyelmét Krestvir bezárkózása. A karba font kéz, a szinte dacos tekintet, sok mindent elárulhat, de nem teszi szóvá, hogy ez ily nyilvánvaló, Krestvir védtelennek érezhetné magát emiatt, így inkább csak mosolyogva bandukol tovább, s csak a követő szavakra pillant a lányra.*
- Ugyan! Nem is megy minden elsőre... lehet, hogy igazad volt és az első a megfigyelés, a tanulás. *Széttárja a kezét.* Hát máris milyen ügyesen nézel a szemembe! Amúgy... *elgondolkodik, hogy milyen hasonlatot használhat, ami nem bántó és nem sértő* tudod mire hasonlítasz? Olyan vagy, mint egy mezei virág, no nem külsőleg... hanem... a mezei virág is úgy szép a mezőn, ha nem érintik, ha csak csodálják. Éjszaka becsukja szirmait, s a napfényre nyílik, nem szabad hozzányúlni, mert megsérülhet. Ettől az a virág, még virág és senkinek nem szabad rá néznie ferde szemmel, nem igaz? *Nevet fel.*
- Ha elég idős, hát például a méheket magához engedi, s megfürödhetnek szirmai között. Persze ez elég béna hasonlat... de én csak ilyeneket tudok. *Szontyolodik el, miközben sétál, majd hirtelen felemeli ujját.*
- Vagy egy jó könyv! Az elején még nem tudod miről szól, aztán óvatosan lapozgatod, kóstolgatod, aztán ahogy egyre inkább elmélyülsz benne, megismered a tartalmát, rettentő izgalmassá válik. Persze erre csak akkor jössz rá, ha a külső borítót legalább egyszer megnyitod, mindig csak elkezdeni nehéz, ezt mondta apám annak idején. *Sóhajt fel elmerengve.*
- Fogd fel tanulásnak az egészet, úgy buli, szeretsz tanulni? *Kérdezi ismét Krestvirre pillantva, s megállva.*
- Én sokáig nem tudtam, hogy tudok varázsolni, most meg nagyon vicces dolgokat tudok, például kabátot a válladra, meg ilyen kerubi izét is, ami megvéd, meg ilyeneket. *Látszik, hogy büszke rá, s valójában fogalma sincs arról, hogy ezek alapvető dolgok, mik másoknak roppant egyszerűek.*
- Pycta nagyon megdicsért, mikor először csináltam. *Meséli ragyogó szemekkel, látszik, hogy kellemes neki az emlék.*
- Bocsánat... kissé elkalandoztam... ha szeretnél, még mesélhetek a szerelemről. *Mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 21:11:15
*Perdül-fordul röpköd, s magyaráz, tulajdonképpen be nem áll a szája, s csak néha száll le, sétál egy kicsit pihenésképpen. Az előtte elhangzó mondatokra mosolyogva reagál, olykor hümment, olykor pedig a fejét csóválja, ha éppen olyat hall, amivel mondjuk nem ért egyet. Például, hogy Krestvir nem megy neki semminek... na az, az biztosan nem igaz, szinte látja aga előtt, ahogy beleremegnek a kandeláberek, mikor este sétál, vagy ilyesmi. Erre persze megint elkapja a nevetés egy picit.*
- Hát... legyen bármilyen szerzet, sohasem lesz igazán egyenes. *Vonja meg a vállát miközben körbepillant.* És a szerelemnek pedig a titokzatosságában rejlik az ereje. Ha nem lenne nehezen felismerhető, nem érne öröm, mikor rácsodálkozol, legalábbis én ezt gondolom. *Pillant a lányra félmosollyal száján.* Azt meg gondoltam... mármint, hogy ne volt senkid, de majd lesz. Ez az élet rendje. *Nagyon okosan állapítja meg.* Ezt meg sokan mondták már. *Vigyorodik el, majd bizonyítékul alaposan széttárja szárnyait, hogy a nap áttűzzön rajtuk.* Én már így születtem, de ilyenek voltak a rokonaim is, tollasak. *Reppen fel ismét. Persze a szerelmetes prezentáció után már maga is csak sétálgat inkább elgondolkodva, olykor-olykor feltekintve.*
- Szoktak csókot igen... de azt mondjuk az első találkozón ritkán, bár vannak ilyen bevállalósabbak... csak akkor még nem lehet tudni biztosan, hogy hogyan érez a másik és könnyen beéghetsz... mármint szégyenben maradhatsz, mert visszautasítanak és az nagyon fáj. *Egészen megszokta már, hogy minden harmadik szavát kedvesen meg kell magyaráznia. Nem érez emiatt kényszert, vagy kényelmetlenséget, örül, hogy valakit egyáltalán érdekel az a sok hablaty, amit összehord.*
- Nem tudom elmagyarázni, Krestvir. *Rázza meg a fejét.* Talán ilyenkor csillog a szem, mintha szikra bújt volna bele, esetleg gyomortájékon érezhetsz kellemes melegséget. *Vonja meg a vállát.* Úgy is szokták mondani, hogy kigyúl a tűz... *Fűzi még hozzá általánosságban. Hogy érintését nem fogadták, nem csüggesztette, hisz tulajdonképpen szándéka nem is volt vele, csupán illusztrálni akart. Pyr, alapvetően képes felismerni az érzelmi reakciókat, érzelmi intelligenciája egész magasnak mondható, így nem kerüli el figyelmét Krestvir bezárkózása. A karba font kéz, a szinte dacos tekintet, sok mindent elárulhat, de nem teszi szóvá, hogy ez ily nyilvánvaló, Krestvir védtelennek érezhetné magát emiatt, így inkább csak mosolyogva bandukol tovább, s csak a követő szavakra pillant a lányra.*
- Ugyan! Nem is megy minden elsőre... lehet, hogy igazad volt és az első a megfigyelés, a tanulás. *Széttárja a kezét.* Hát máris milyen ügyesen nézel a szemembe! Amúgy... *elgondolkodik, hogy milyen hasonlatot használhat, ami nem bántó és nem sértő* tudod mire hasonlítasz? Olyan vagy, mint egy mezei virág, no nem külsőleg... hanem... a mezei virág is úgy szép a mezőn, ha nem érintik, ha csak csodálják. Éjszaka becsukja szirmait, s a napfényre nyílik, nem szabad hozzányúlni, mert megsérülhet. Ettől az a virág, még virág és senkinek nem szabad rá néznie ferde szemmel, nem igaz? *Nevet fel.*
- Ha elég idős, hát például a méheket magához engedi, s megfürödhetnek szirmai között. Persze ez elég béna hasonlat... de én csak ilyeneket tudok. *Szontyolodik el, miközben sétál, majd hirtelen felemeli ujját.*
- Vagy egy jó könyv! Az elején még nem tudod miről szól, aztán óvatosan lapozgatod, kóstolgatod, aztán ahogy egyre inkább elmélyülsz benne, megismered a tartalmát, rettentő izgalmassá válik. Persze erre csak akkor jössz rá, ha a külső borítót legalább egyszer megnyitod, mindig csak elkezdeni nehéz, ezt mondta apám annak idején. *Sóhajt fel elmerengve.*
- Fogd fel tanulásnak az egészet, úgy buli, szeretsz tanulni? *Kérdezi ismét Krestvirre pillantva, s megállva.*
- Én sokáig nem tudtam, hogy tudok varázsolni, most meg nagyon vicces dolgokat tudok, például kabátot a válladra, meg ilyen kerubi izét is, ami megvéd, meg ilyeneket. *Látszik, hogy büszke rá, s valójában fogalma sincs arról, hogy ezek alapvető dolgok, mik másoknak roppant egyszerűek.*
- Pycta nagyon megdicsért, mikor először csináltam. *Meséli ragyogó szemekkel, látszik, hogy kellemes neki az emlék.*
- Bocsánat... kissé elkalandoztam... ha szeretnél, még mesélhetek a szerelemről. *Mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 21:11:15
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 20:35:04
Üzenet elküldve: 2020-03-06 20:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
- A kézfogást ismerem. - *Mondja halkan, míg ajka gunyoros félmosolyra húzódik és belehelyezi kezét a fiú markába. Egy kicsit kezd megtörni a jég, s kezdi megszokni, megkedvelni a tündér élénkségét és vidámságát, bár azért még mindig elég óvatos.*
- Én Krestvir vagyok, Krestvir Drelm. - *Viszonozza a bemutatkozást, míg kezet ráznak, s mindezt megtoldja egy meghajlással.
Rákérdezne az Ékestollúra, de aztán úgy találja, ez elég egyértelmű. Nem sok tündért látott eddig, de tollasat még annyit sem.
A víz elemzése is elég tündéresre és szépre sikerül. Elgondolkodik, milyen élete lehetett, vagy lehet a fiúnak.*
- Ühm. - *Hümmögi válaszul, majd elveszi és elrakja a kulacsot. Közben a séta lehetőséget ad számára, hogy kicsit pihentesse ezt a szemkontaktus dolgot, de azért néha-néha odapillant Pyrre, hogy figyelmét jelezze. Főleg, hogy a fiú ismét kiemeli, hogy szerinte ez mennyire fontos.*
- Nem szoktam nekimenni semminek. És nem járok mindig leszegett fejjel. - *Közli tényszerűen. És ő tényleg így gondolja, jóllehet külső szemlélő nem így látná, mert valóban kicsit ritkábban emeli fel tekintetét az arcokra. De akkor többnyire épp azért, hogy megpróbálja leolvasni, hogy mit mond az illető arckifejezése.*
- Én nem látom ezeket. És még amit fel is ismerek, néha mást jelent. Az emberek szoktak sírni, amikor örülnek valaminek, vagy mosolyogni és nevetni, amikor gúnyolódnak... Néha mondanak valamit, aminek van jelentése, de közben az ellentettjét kell érteni alatta... Ez nekem nagyon zavaros. - *Magyarázza egy kissé monoton hangon. Nem igazán szokott erről beszélni, de nem is érzi, hogy ezzel sebezhetővé tenné magát.*
- Sokkal egyszerűbb volna, ha csak egyenesen mondanák, hogy mi az, amit gondolnak és éreznek. És nem értem, miért nem tesznek így. - *Beszél komolyan, maga elé.
Majd fölpillant a pergő-forgó tündérre és hallgatja a következő válaszát.*
- Ez esetben... ha ezt úgy kell érteni, voltam-e már szerelmes... akkor nem, még nem volt hapsim. - *Hunyorog bizonytalanul, hogy jól mondja-e. Egyébként meg feltételezi az elhangzottakból, hogy a fiú vándor lehet, mint a mestere. Talán ők ketten meg is értenék egymást.
Pyr bohóckodó röpködését és színpadias önfényezését megmosolyogja.*
- Már bemutatkoztál. - *Jelzi, de azért meghajol.*
- Nem láttam még tollas tündért. - *Jegyzi meg, mintegy mellékesen.
Aztán bólint a visszakérdezésre, hogy igen, azt szeretné, ha a fiú megmutatná, milyen az a nézés. Szeretné megtanulni, hogy fel tudja ismerni.
Ám arra nem számít, hogy ehhez Pyr közelebb is fog jönni hozzá. Na, de a "tudomány" érdekében még ezt is képes elviselni. Szigorúan úgy tekinti a fiú közeledését is most, mint egy gyakorlati bemutatót. Úgyhogy ő megfigyel.
Nem mozdul, csak nézi Pyr szemeit, hátha megérti, mit is kellene látnia. De a fiú csak jön és jön, egyre közelebb, ami a számára már kezd kellemetlen lenni, olyannyira, hogy a legvégén el is húzódik, ám Pyr is épp akkor hátrál el.
Krestvir kicsit fellélegzik, a fejében pedig megmozdul valami. Valamit tényleg megért ebből a bemutatóból, ami arra készteti, hogy önkéntelen a szájára tegye a kezét egy pillanatra.*
- Ilyenkor szoktak csókot adni is, ugye? - *Kérdezi, még mindig igen elemző módban.*
- De... nem tudom, mit kellett volna látnom. Azt láttam, hogy talán mosolyogtál? Aztán mindig közelebb jöttél. Ez a szerelmes nézés? Hogy közelről nézel? - *Kéri ki Pyr véleményét, aki bár azt mondja, maga sem nagy szakértő, de a bemutató után ad a szavára.
Annyi szimbolikus értelmezési készség még belé is szorult, hogy tudja, hogy a fejjel az elmét és a tudást jelképezik, a szívvel pedig az érzelmeket. Ezt megtanulta. Így érti, hogy mit akar mondani a fiú - akinek egyébként már kezdi megszokni az érintését, noha természetesnek még nem veszi, fölfigyel rá, de nem húzódozik el ennyitől.*
- Azt hiszem, ebből nekem kevés jutott. - *Bök a saját mellkasára, Pyr kifejezéstárát használva. Inkább csak megállapítás, mint szégyenkezés, de az életét ez megnehezíti.*
- De, biztosan. - *Feleli, hogy tényleg csodálatos lehet találni valaki olyat, akivel így viseltetnek egymás iránt. Elképzelni azonban még mindig nem tudja, hogy egyszer vele is lesz ez így, pedig a gondolattól az ő mellkasába is költözik valami meleg érzés. De más ezt elképzelni és más... nos, igazán belegondolni, hogy ez hogyan is történhetne meg. Hogyan ismerne meg úgy valakit, hogyan kellene úgy éreznie iránta, hogyan kellene közel engednie? Ha erre gondol, már inkább csak olyan kellemetlenül és idegesen érzi magát, mint az előbb, mikor Pyr az arcába hajolt.
Testbeszédében is bezárkózik kicsit, karba fonja a kezeit és arca elgondolkodottá válik, nem nevet a tündérrel, mikor az körülötte táncol és biztatja, hogy élje meg mindezt, ahelyett, hogy gondolkodik rajta.
Ekképpen Pyr megfogni sem tudja a kezét, de az újabb magyarázatra már odafigyel Krestvir, s ezt is megjegyzi magának.
Nem tudná kifejezni, vagy felismerni a saját érzéseit, de őt megijeszti mindaz, amiről a fiú beszél. Az érintésekhez, egy egyszerű öleléshez sincs kimondottan hozzászokva, vágyódni azonban szokott utána. De ez olyan kettős érzés, mert nem tudja, hogyan tegye meg ő az első lépést és hogyan kerüljön olyan közel valakihez, hogy ezt megtehesse. És hogy miből ismerje fel, hogy van már olyan kapcsolata valakivel, hogy ez ne legyen szokatlan és furcsa, hogy az illető ne taszítsa el fölháborodva, vagy undorodva...*
- Én ezt nem tudom meglátni. - *Jegyzi meg fejét rázva az utóbbiakra, egyúttal eszébe jut, hogy Pyr szemébe kellene néznie és eleget is tesz ennek az elvárásnak.*
- A kézfogást ismerem. - *Mondja halkan, míg ajka gunyoros félmosolyra húzódik és belehelyezi kezét a fiú markába. Egy kicsit kezd megtörni a jég, s kezdi megszokni, megkedvelni a tündér élénkségét és vidámságát, bár azért még mindig elég óvatos.*
- Én Krestvir vagyok, Krestvir Drelm. - *Viszonozza a bemutatkozást, míg kezet ráznak, s mindezt megtoldja egy meghajlással.
Rákérdezne az Ékestollúra, de aztán úgy találja, ez elég egyértelmű. Nem sok tündért látott eddig, de tollasat még annyit sem.
A víz elemzése is elég tündéresre és szépre sikerül. Elgondolkodik, milyen élete lehetett, vagy lehet a fiúnak.*
- Ühm. - *Hümmögi válaszul, majd elveszi és elrakja a kulacsot. Közben a séta lehetőséget ad számára, hogy kicsit pihentesse ezt a szemkontaktus dolgot, de azért néha-néha odapillant Pyrre, hogy figyelmét jelezze. Főleg, hogy a fiú ismét kiemeli, hogy szerinte ez mennyire fontos.*
- Nem szoktam nekimenni semminek. És nem járok mindig leszegett fejjel. - *Közli tényszerűen. És ő tényleg így gondolja, jóllehet külső szemlélő nem így látná, mert valóban kicsit ritkábban emeli fel tekintetét az arcokra. De akkor többnyire épp azért, hogy megpróbálja leolvasni, hogy mit mond az illető arckifejezése.*
- Én nem látom ezeket. És még amit fel is ismerek, néha mást jelent. Az emberek szoktak sírni, amikor örülnek valaminek, vagy mosolyogni és nevetni, amikor gúnyolódnak... Néha mondanak valamit, aminek van jelentése, de közben az ellentettjét kell érteni alatta... Ez nekem nagyon zavaros. - *Magyarázza egy kissé monoton hangon. Nem igazán szokott erről beszélni, de nem is érzi, hogy ezzel sebezhetővé tenné magát.*
- Sokkal egyszerűbb volna, ha csak egyenesen mondanák, hogy mi az, amit gondolnak és éreznek. És nem értem, miért nem tesznek így. - *Beszél komolyan, maga elé.
Majd fölpillant a pergő-forgó tündérre és hallgatja a következő válaszát.*
- Ez esetben... ha ezt úgy kell érteni, voltam-e már szerelmes... akkor nem, még nem volt hapsim. - *Hunyorog bizonytalanul, hogy jól mondja-e. Egyébként meg feltételezi az elhangzottakból, hogy a fiú vándor lehet, mint a mestere. Talán ők ketten meg is értenék egymást.
Pyr bohóckodó röpködését és színpadias önfényezését megmosolyogja.*
- Már bemutatkoztál. - *Jelzi, de azért meghajol.*
- Nem láttam még tollas tündért. - *Jegyzi meg, mintegy mellékesen.
Aztán bólint a visszakérdezésre, hogy igen, azt szeretné, ha a fiú megmutatná, milyen az a nézés. Szeretné megtanulni, hogy fel tudja ismerni.
Ám arra nem számít, hogy ehhez Pyr közelebb is fog jönni hozzá. Na, de a "tudomány" érdekében még ezt is képes elviselni. Szigorúan úgy tekinti a fiú közeledését is most, mint egy gyakorlati bemutatót. Úgyhogy ő megfigyel.
Nem mozdul, csak nézi Pyr szemeit, hátha megérti, mit is kellene látnia. De a fiú csak jön és jön, egyre közelebb, ami a számára már kezd kellemetlen lenni, olyannyira, hogy a legvégén el is húzódik, ám Pyr is épp akkor hátrál el.
Krestvir kicsit fellélegzik, a fejében pedig megmozdul valami. Valamit tényleg megért ebből a bemutatóból, ami arra készteti, hogy önkéntelen a szájára tegye a kezét egy pillanatra.*
- Ilyenkor szoktak csókot adni is, ugye? - *Kérdezi, még mindig igen elemző módban.*
- De... nem tudom, mit kellett volna látnom. Azt láttam, hogy talán mosolyogtál? Aztán mindig közelebb jöttél. Ez a szerelmes nézés? Hogy közelről nézel? - *Kéri ki Pyr véleményét, aki bár azt mondja, maga sem nagy szakértő, de a bemutató után ad a szavára.
Annyi szimbolikus értelmezési készség még belé is szorult, hogy tudja, hogy a fejjel az elmét és a tudást jelképezik, a szívvel pedig az érzelmeket. Ezt megtanulta. Így érti, hogy mit akar mondani a fiú - akinek egyébként már kezdi megszokni az érintését, noha természetesnek még nem veszi, fölfigyel rá, de nem húzódozik el ennyitől.*
- Azt hiszem, ebből nekem kevés jutott. - *Bök a saját mellkasára, Pyr kifejezéstárát használva. Inkább csak megállapítás, mint szégyenkezés, de az életét ez megnehezíti.*
- De, biztosan. - *Feleli, hogy tényleg csodálatos lehet találni valaki olyat, akivel így viseltetnek egymás iránt. Elképzelni azonban még mindig nem tudja, hogy egyszer vele is lesz ez így, pedig a gondolattól az ő mellkasába is költözik valami meleg érzés. De más ezt elképzelni és más... nos, igazán belegondolni, hogy ez hogyan is történhetne meg. Hogyan ismerne meg úgy valakit, hogyan kellene úgy éreznie iránta, hogyan kellene közel engednie? Ha erre gondol, már inkább csak olyan kellemetlenül és idegesen érzi magát, mint az előbb, mikor Pyr az arcába hajolt.
Testbeszédében is bezárkózik kicsit, karba fonja a kezeit és arca elgondolkodottá válik, nem nevet a tündérrel, mikor az körülötte táncol és biztatja, hogy élje meg mindezt, ahelyett, hogy gondolkodik rajta.
Ekképpen Pyr megfogni sem tudja a kezét, de az újabb magyarázatra már odafigyel Krestvir, s ezt is megjegyzi magának.
Nem tudná kifejezni, vagy felismerni a saját érzéseit, de őt megijeszti mindaz, amiről a fiú beszél. Az érintésekhez, egy egyszerű öleléshez sincs kimondottan hozzászokva, vágyódni azonban szokott utána. De ez olyan kettős érzés, mert nem tudja, hogyan tegye meg ő az első lépést és hogyan kerüljön olyan közel valakihez, hogy ezt megtehesse. És hogy miből ismerje fel, hogy van már olyan kapcsolata valakivel, hogy ez ne legyen szokatlan és furcsa, hogy az illető ne taszítsa el fölháborodva, vagy undorodva...*
- Én ezt nem tudom meglátni. - *Jegyzi meg fejét rázva az utóbbiakra, egyúttal eszébe jut, hogy Pyr szemébe kellene néznie és eleget is tesz ennek az elvárásnak.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:05:12
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Krestvir//
- Ó, az istenekre, mondd már, hogy Pyr! *Kacag fel ismét jóízűen, fejét is a kéklő égbolt felé fordítva* Maga így, maga úgy... *Torzítja el hangját mélyebbre, aztán ismét nevet, majd kezét vágja ki előre feszesen, hogy belecsaphassanak.* Pyr Lavand, az Ékestollú! De elég csak a Pyr... most kezet kell fognunk. * Suttogja közelebb hajolva, aztán kuncog kedélyesen, s két égszínkékje szájával együtt nevet, apró kis huncut ráncok rendeződnek tekintete köré. A további válaszokkal megvárja a kulacsot, majd elveszi Krestvirtől.*
- Köszi. Áááhhh... ez igazán jól esett. Ennek a kútnak majdnem olyan íze van, mint az erdőmélyi virágharmatnak, amit hajnal tudsz a kelyhekből kiszürcsölni, ha elég korán kelsz, még szinte a nap előtt. *Meséli, majd leugrik a szökőkút pereméről és lassú sétára indul, biccentve Krestvirnek, hogy kövesse.*
- Tudnod soha nem kell, de, ha már furcsa érzésed van, mintha mögöttes tartalma lenne a szónak, vagy mondatnak, akkor gyanakodhatsz, hogy itt nem pusztán egy gesztusról, vagy kérésről van szó. *Magyarázza mosolyogva, olykor a lányra pillantva.* Ezért is fontos, hogy a másik szemébe nézz... tudod azt mondják, onnan sok mindent ki lehet olvasni. De, ha mindig leszegett fejjel mászkálsz, egyrészt marha könnyen nekimész egy szálkás faoszlopnak, másrészt meg nem látod a jeleket. Ez ilyen egyszerű. *Vonja meg a vállát felkacagva ismét. Pyr egyébként sokat nevet, sokszor, még akkor is, amikor semmi oka nincsen rá. Egyszerűen szeret nevetni és általában optimista, még akkor is, mikor a világot bontják le körülötte téglánként. Ismét felnevet, miközben kecses mozdulatokkal és apró fordulatokkal táncolja körbe épp, ki előttük halad, hogy aztán ismét visszatérjen Krestvir mellé, egy kedves pillantás kíséretében.*
- Hapsi, férfi, fickó, faszi, csávó, fiú... egyre megy. Azt hiszem, olyan fiatal középkorú emberegyedekre szokták mondani. Utazásaim során tanultam meg számos ork és ember kifejezést. Ezért is beszélek sokszor nagyon furán... mármint másoknak furán. *Tárja szét kezét, majd elrúgja magát és szárnyait kitárva elemelkedik egy pillanatra, s kezeit széttárva pördül meg a levegőben, hogy aztán két lábbal érkezzen Krestvir előtt és hajoljon meg:*
- Hölgyeim és uraim! Pyr Lavand! Ez volnék én! *Kacag fel, majd egy ismét felhangzó kérdésen meghökken, kissé meglepődik.*
- Már, hogy mutassam meg? Húha... nem semmi csaj... mármint lány vagy, igazán kíváncsi. De így szép az élet, nos rendben... khm... *Két lépést előrébb lép, még mindig Krestvir előtt, majd hirtelen komolyodik el, csak egy apró félmosoly marad az arcán, de ez is csak jelzésértékű érzékeny. Lassan közeledik a lány felé, fejét aprót félrebiccenti, s tekintetét nem veszi le a lányéról. Igazán lágy kifejezéssel ráncai kisimulnak, mintha sugározni kezdene, meglehetősen pirosló aurát, arca is enyhén kipiroslik, s csak közeledik és közeledik, szemeit kedvesen Krestvir gesztenyebarna tekintetébe mélyesztve. Beleéli magát, s keze is nagyon lassan elindul, s ha teheti, jobb tenyerébe fogja Krestvir arcát, mígnem szinte orruk már összeér. Aztán az utolsó pillanatban...*
- Khm... *Krákog, aztán elkapja a fejét, s egy pillanatra visszanéz, tekintetében furcsa csillogással, azonban egy újabb rázás, majd hirtelen kiül a vigyor, s széttárja kezét.*
- Hát szóval ilyesmi, de én nagyon béna vagyok ezekben, mindig csak a pofám nagy! *Nevet.*
- Amúgy tanulni nem tudod, ennek itt *bök Krestvir homlokára* semmi értelme. Marha nagy közhely, de ennek *bök Krestvir mellkasára* van igazán jelentősége. *Ismét perdül egyet Krestvir körül, akár egy pillangó, kacagva, nevetve.*
- Aztán, ha valaki igazán szerelmes... gondoskodik rólad, figyel rád, issza szavaid, nem nevet ki, csak, ha vicceseket mondasz, s veled együtt sír, ha muszáj. *Vág hirtelen szomorú arcot.* Míg a halál el nem választ! Hát nem csodálatos?! *Reppen fel a levegőbe, s repül néhány métert, kört leírva:*
- Ezért kell megélni, gesztenyebarna szemű lány! Hát ezért kell megélni! *Kacagva repked, néhányan tán furcsállva fordítják felé tekintetüket, míg visszaér.*
- Ha valaki megfogja a kezed, így... *Kulcsolja ujjait Krestvirébe, ha hagyja, s ha nem, sajátján mutatja.* aztán így sétáltok, az azt jelenti, hogy összetartoztok. Ez mutatja az összefonódást, hogy együtt dobban a szívetek, hogy együtt találtok ki dolgokat, hogy együtt, csak a tiétek az élet, tudod? És mindez abból, hogy "de jó bőr vagy, megiszunk valamit?" *Kacag fel.* Nagyon érdekes a világ, hát miért ne járnál nyitott szemmel, vagy olvasnál mások tekintetében! *Ujját felemeli, majd közelebb hajolva suttog a lány fülébe.* Nem utolsó sorban a gonoszság is megmutatkozik a szemekben, hát vigyázz, mit látsz.
//Krestvir//
- Ó, az istenekre, mondd már, hogy Pyr! *Kacag fel ismét jóízűen, fejét is a kéklő égbolt felé fordítva* Maga így, maga úgy... *Torzítja el hangját mélyebbre, aztán ismét nevet, majd kezét vágja ki előre feszesen, hogy belecsaphassanak.* Pyr Lavand, az Ékestollú! De elég csak a Pyr... most kezet kell fognunk. * Suttogja közelebb hajolva, aztán kuncog kedélyesen, s két égszínkékje szájával együtt nevet, apró kis huncut ráncok rendeződnek tekintete köré. A további válaszokkal megvárja a kulacsot, majd elveszi Krestvirtől.*
- Köszi. Áááhhh... ez igazán jól esett. Ennek a kútnak majdnem olyan íze van, mint az erdőmélyi virágharmatnak, amit hajnal tudsz a kelyhekből kiszürcsölni, ha elég korán kelsz, még szinte a nap előtt. *Meséli, majd leugrik a szökőkút pereméről és lassú sétára indul, biccentve Krestvirnek, hogy kövesse.*
- Tudnod soha nem kell, de, ha már furcsa érzésed van, mintha mögöttes tartalma lenne a szónak, vagy mondatnak, akkor gyanakodhatsz, hogy itt nem pusztán egy gesztusról, vagy kérésről van szó. *Magyarázza mosolyogva, olykor a lányra pillantva.* Ezért is fontos, hogy a másik szemébe nézz... tudod azt mondják, onnan sok mindent ki lehet olvasni. De, ha mindig leszegett fejjel mászkálsz, egyrészt marha könnyen nekimész egy szálkás faoszlopnak, másrészt meg nem látod a jeleket. Ez ilyen egyszerű. *Vonja meg a vállát felkacagva ismét. Pyr egyébként sokat nevet, sokszor, még akkor is, amikor semmi oka nincsen rá. Egyszerűen szeret nevetni és általában optimista, még akkor is, mikor a világot bontják le körülötte téglánként. Ismét felnevet, miközben kecses mozdulatokkal és apró fordulatokkal táncolja körbe épp, ki előttük halad, hogy aztán ismét visszatérjen Krestvir mellé, egy kedves pillantás kíséretében.*
- Hapsi, férfi, fickó, faszi, csávó, fiú... egyre megy. Azt hiszem, olyan fiatal középkorú emberegyedekre szokták mondani. Utazásaim során tanultam meg számos ork és ember kifejezést. Ezért is beszélek sokszor nagyon furán... mármint másoknak furán. *Tárja szét kezét, majd elrúgja magát és szárnyait kitárva elemelkedik egy pillanatra, s kezeit széttárva pördül meg a levegőben, hogy aztán két lábbal érkezzen Krestvir előtt és hajoljon meg:*
- Hölgyeim és uraim! Pyr Lavand! Ez volnék én! *Kacag fel, majd egy ismét felhangzó kérdésen meghökken, kissé meglepődik.*
- Már, hogy mutassam meg? Húha... nem semmi csaj... mármint lány vagy, igazán kíváncsi. De így szép az élet, nos rendben... khm... *Két lépést előrébb lép, még mindig Krestvir előtt, majd hirtelen komolyodik el, csak egy apró félmosoly marad az arcán, de ez is csak jelzésértékű érzékeny. Lassan közeledik a lány felé, fejét aprót félrebiccenti, s tekintetét nem veszi le a lányéról. Igazán lágy kifejezéssel ráncai kisimulnak, mintha sugározni kezdene, meglehetősen pirosló aurát, arca is enyhén kipiroslik, s csak közeledik és közeledik, szemeit kedvesen Krestvir gesztenyebarna tekintetébe mélyesztve. Beleéli magát, s keze is nagyon lassan elindul, s ha teheti, jobb tenyerébe fogja Krestvir arcát, mígnem szinte orruk már összeér. Aztán az utolsó pillanatban...*
- Khm... *Krákog, aztán elkapja a fejét, s egy pillanatra visszanéz, tekintetében furcsa csillogással, azonban egy újabb rázás, majd hirtelen kiül a vigyor, s széttárja kezét.*
- Hát szóval ilyesmi, de én nagyon béna vagyok ezekben, mindig csak a pofám nagy! *Nevet.*
- Amúgy tanulni nem tudod, ennek itt *bök Krestvir homlokára* semmi értelme. Marha nagy közhely, de ennek *bök Krestvir mellkasára* van igazán jelentősége. *Ismét perdül egyet Krestvir körül, akár egy pillangó, kacagva, nevetve.*
- Aztán, ha valaki igazán szerelmes... gondoskodik rólad, figyel rád, issza szavaid, nem nevet ki, csak, ha vicceseket mondasz, s veled együtt sír, ha muszáj. *Vág hirtelen szomorú arcot.* Míg a halál el nem választ! Hát nem csodálatos?! *Reppen fel a levegőbe, s repül néhány métert, kört leírva:*
- Ezért kell megélni, gesztenyebarna szemű lány! Hát ezért kell megélni! *Kacagva repked, néhányan tán furcsállva fordítják felé tekintetüket, míg visszaér.*
- Ha valaki megfogja a kezed, így... *Kulcsolja ujjait Krestvirébe, ha hagyja, s ha nem, sajátján mutatja.* aztán így sétáltok, az azt jelenti, hogy összetartoztok. Ez mutatja az összefonódást, hogy együtt dobban a szívetek, hogy együtt találtok ki dolgokat, hogy együtt, csak a tiétek az élet, tudod? És mindez abból, hogy "de jó bőr vagy, megiszunk valamit?" *Kacag fel.* Nagyon érdekes a világ, hát miért ne járnál nyitott szemmel, vagy olvasnál mások tekintetében! *Ujját felemeli, majd közelebb hajolva suttog a lány fülébe.* Nem utolsó sorban a gonoszság is megmutatkozik a szemekben, hát vigyázz, mit látsz.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 16:27:02
Üzenet elküldve: 2020-03-06 16:27:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
// Farkas és Patkány //
* Myr'Jinnar hallja Cirilna tekervényes fejtegetését a segítségről. Meg is áll újból, és egy érzés keríti hatalmába. Úgy érzi, hibát követett el. Tény és való, hogy sokáig nem tud nyugodt maradni, de talán most a szokásosnál is türelmetlenebb volt. A Lenerahhal való találkozása eléggé felzaklatta. Megvárja, míg a tündérlány a fejtegetése végére ér, majd szembefordul vele. Arca most már nyugodt, dühe alább hagyott. Miközben megszólal, elindul Cirilna felé.*
- Cirilna, kössünk békét. Hibáztam, elismerem, és azt hiszem, nem is fogalmaztam egyértelműen. Mit szólnál, ha a Pegazusban egy ital mellett megbeszélnénk?
* Szándéka egyértelműen békítő. Miközben ezeket mondja, odaér Cirilnahoz. Mondandója után várakozva néz a tündérlány szemébe.*
* Myr'Jinnar hallja Cirilna tekervényes fejtegetését a segítségről. Meg is áll újból, és egy érzés keríti hatalmába. Úgy érzi, hibát követett el. Tény és való, hogy sokáig nem tud nyugodt maradni, de talán most a szokásosnál is türelmetlenebb volt. A Lenerahhal való találkozása eléggé felzaklatta. Megvárja, míg a tündérlány a fejtegetése végére ér, majd szembefordul vele. Arca most már nyugodt, dühe alább hagyott. Miközben megszólal, elindul Cirilna felé.*
- Cirilna, kössünk békét. Hibáztam, elismerem, és azt hiszem, nem is fogalmaztam egyértelműen. Mit szólnál, ha a Pegazusban egy ital mellett megbeszélnénk?
* Szándéka egyértelműen békítő. Miközben ezeket mondja, odaér Cirilnahoz. Mondandója után várakozva néz a tündérlány szemébe.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 15:06:15
Üzenet elküldve: 2020-03-06 15:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*A fiú azt mondja, mégsem öreg, csak úgy néz ki... ami már magában ellentmondásos az ő számára. Ha öregnek néz ki, honnan veszi a tündér, hogy mégsem az? Mi másból tudja az ilyesmit megállapítani?
A közeledésre elhúzódik, de mikor Pyr megjegyzi, hogy nem akarja megtépni, erőt vesz magán és hagyja, hogy a fiú hozzá érjen, bár érezhetően feszeng közben.
Majd két kezével igyekszik kitapogatni, hogy hogyan is rendezte el a haját Pyr. Sosem foglalkozott ezzel, csak néha meg szokta mosni és kifésülni, arra még nem gondolt, hogy frizurát csináljon magának. Igazából továbbra sem tervezi, de a gondolatot azért sikeresen elülteti fejében a fiú, hogy akár csinosíthatná is magát. Idegennek tűnik még belegondolni is, meg nem látja sok értelmét az ilyen külsőségeknek, de kíváncsiságból talán egyszer kezd magával valamit e téren.
Majd Pyr kineveti a kérdését, amiből már sejti, hogy valamit rosszul értelmezett. Szóval az ivás pusztán az ismerkedési szándékot jelzi. De azt is jelentheti, hogy a másik tényleg csak szomjas... Ki érti már ezt?*
- Akkor tehát maga azért hívott inni, mert ismerkedni akart velem, nem azért, mert szomjas, vagy kufircolni akar. - *Állapítja meg, használatba véve az új szót is.*
- De honnan kellene tudni, mikor mit jelent, ha valaki inni hív? - *Várja a mindenkori receptet.
Mostanra már arra jut, hogy a fiú talán mégsem akarta őt szándékosan bántani a szavaival. A viselkedése ugyanis arra utal, hogy barátságos vele. De nem biztos benne, hogy nem érti félre a testbeszédét és a szándékot a mosolya, nevetése mögött.
Néha nagyon elveszettnek érzi magát az ilyen helyzetekben. Még az is lehet, hogy éppen gúnyt űznek belőle, ő pedig hagyja, mert nem ismeri fel.
Jelenleg inkább hajlik arra, hogy a tündér csak szókimondó.*
- Mi az a hapsi? - *Valami ruhadarabra gondol, ha már a fiú szerint nem foglalkozik a külsejével. Pedig ő ügyel rá, hogy a ruháit és magát rendben és tisztán tartsa, amennyire csak a körülmények engedik...
Pyr meg mégis megszomjazik. A kérésre újra előszedi a kulacsot és odaadja a fiúnak.*
- Tessék! - *Bosszankodás nélkül, egyszerűen cselekszik. Közben meg hallgatja a további fejtágítást.
Szókincse ismét bővül néhány szóval, a társasági ismeretei pedig néhány újdonsággal. A simogatásra megint befeszül, önkéntelen is húzódozik, de ha Pyr kitartóan nyúl felé, akkor ellépni nem fog.*
- Milyen az, amikor úgy néz valaki? Szerelmetesen? - *Kérdezi, és ahogy a fiú szemébe néz, egyértelmű, hogy valami látványosat vár. Egy olyan bemutatót, egy olyan példaértékű nézést, amiből biztosan fel lehet ismerni, hogy na, ez a szerelmes nézés! Merthogy Pyr szavai alapján úgy képzeli el, hogy erre elég odanézni, már látja is az ember, csak ő nem tanulta még meg ezt a kifejezést fölismerni.
Legutóbb Zaxdor beszélt neki a szerelemről, de akkor nem mentek bele ilyen részletekbe. Külső szemlélőként már érdekli a téma, de saját tapasztalata nincs és nem is tudja elképzelni, hogy valaha úgy legyen valakivel, hogy szerelmes legyen, vagy belé szerelmes legyen bárki is.
Bár ahogy Pyr folytatja, neki sem lehet igazából nagy tapasztalata a témában, ha jól érti.*
- Nem. Nem szoktam ilyenekről beszélni. - *Rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy ezeket meg lehet tanulni máshogy, minthogy figyelem mások viselkedését...
*A fiú azt mondja, mégsem öreg, csak úgy néz ki... ami már magában ellentmondásos az ő számára. Ha öregnek néz ki, honnan veszi a tündér, hogy mégsem az? Mi másból tudja az ilyesmit megállapítani?
A közeledésre elhúzódik, de mikor Pyr megjegyzi, hogy nem akarja megtépni, erőt vesz magán és hagyja, hogy a fiú hozzá érjen, bár érezhetően feszeng közben.
Majd két kezével igyekszik kitapogatni, hogy hogyan is rendezte el a haját Pyr. Sosem foglalkozott ezzel, csak néha meg szokta mosni és kifésülni, arra még nem gondolt, hogy frizurát csináljon magának. Igazából továbbra sem tervezi, de a gondolatot azért sikeresen elülteti fejében a fiú, hogy akár csinosíthatná is magát. Idegennek tűnik még belegondolni is, meg nem látja sok értelmét az ilyen külsőségeknek, de kíváncsiságból talán egyszer kezd magával valamit e téren.
Majd Pyr kineveti a kérdését, amiből már sejti, hogy valamit rosszul értelmezett. Szóval az ivás pusztán az ismerkedési szándékot jelzi. De azt is jelentheti, hogy a másik tényleg csak szomjas... Ki érti már ezt?*
- Akkor tehát maga azért hívott inni, mert ismerkedni akart velem, nem azért, mert szomjas, vagy kufircolni akar. - *Állapítja meg, használatba véve az új szót is.*
- De honnan kellene tudni, mikor mit jelent, ha valaki inni hív? - *Várja a mindenkori receptet.
Mostanra már arra jut, hogy a fiú talán mégsem akarta őt szándékosan bántani a szavaival. A viselkedése ugyanis arra utal, hogy barátságos vele. De nem biztos benne, hogy nem érti félre a testbeszédét és a szándékot a mosolya, nevetése mögött.
Néha nagyon elveszettnek érzi magát az ilyen helyzetekben. Még az is lehet, hogy éppen gúnyt űznek belőle, ő pedig hagyja, mert nem ismeri fel.
Jelenleg inkább hajlik arra, hogy a tündér csak szókimondó.*
- Mi az a hapsi? - *Valami ruhadarabra gondol, ha már a fiú szerint nem foglalkozik a külsejével. Pedig ő ügyel rá, hogy a ruháit és magát rendben és tisztán tartsa, amennyire csak a körülmények engedik...
Pyr meg mégis megszomjazik. A kérésre újra előszedi a kulacsot és odaadja a fiúnak.*
- Tessék! - *Bosszankodás nélkül, egyszerűen cselekszik. Közben meg hallgatja a további fejtágítást.
Szókincse ismét bővül néhány szóval, a társasági ismeretei pedig néhány újdonsággal. A simogatásra megint befeszül, önkéntelen is húzódozik, de ha Pyr kitartóan nyúl felé, akkor ellépni nem fog.*
- Milyen az, amikor úgy néz valaki? Szerelmetesen? - *Kérdezi, és ahogy a fiú szemébe néz, egyértelmű, hogy valami látványosat vár. Egy olyan bemutatót, egy olyan példaértékű nézést, amiből biztosan fel lehet ismerni, hogy na, ez a szerelmes nézés! Merthogy Pyr szavai alapján úgy képzeli el, hogy erre elég odanézni, már látja is az ember, csak ő nem tanulta még meg ezt a kifejezést fölismerni.
Legutóbb Zaxdor beszélt neki a szerelemről, de akkor nem mentek bele ilyen részletekbe. Külső szemlélőként már érdekli a téma, de saját tapasztalata nincs és nem is tudja elképzelni, hogy valaha úgy legyen valakivel, hogy szerelmes legyen, vagy belé szerelmes legyen bárki is.
Bár ahogy Pyr folytatja, neki sem lehet igazából nagy tapasztalata a témában, ha jól érti.*
- Nem. Nem szoktam ilyenekről beszélni. - *Rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy ezeket meg lehet tanulni máshogy, minthogy figyelem mások viselkedését...
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:46:59
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 798
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 798
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Egy mélységi furakszik a tömegben. Kap is érte pár sötét pillantást, de most nem foglalkozik vele. Maga Ar Thenior jelent meg állítólag. Mivel ő eddig épp aludt ahogy nap közben illik nagyrészt már lemaradt a dolgokról. De úgy tűnik, hogy mágusokat keresnek, hogy valami kristályra varázsoljanak és összetörjék. Persze utánaérdeklődik egy idős hölgytől aki undorodva csak közli, hogy ez a feladat. Hát ha ez volna a dolga akkor nincs mit tenni. Odalép és határozottan rámutat a kristályra. Persze van benne egy kis rossz érzés. Ilyen esetekben szoktak rossz dolgok történni.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
//8. próbatétel//
*Egy mélységi furakszik a tömegben. Kap is érte pár sötét pillantást, de most nem foglalkozik vele. Maga Ar Thenior jelent meg állítólag. Mivel ő eddig épp aludt ahogy nap közben illik nagyrészt már lemaradt a dolgokról. De úgy tűnik, hogy mágusokat keresnek, hogy valami kristályra varázsoljanak és összetörjék. Persze utánaérdeklődik egy idős hölgytől aki undorodva csak közli, hogy ez a feladat. Hát ha ez volna a dolga akkor nincs mit tenni. Odalép és határozottan rámutat a kristályra. Persze van benne egy kis rossz érzés. Ilyen esetekben szoktak rossz dolgok történni.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:06:59
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:06:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Amikor Krestvir felnéz, boldogan vigyorodik el, s a nagyszerű egyezményes jelét mutatja neki, de nem akarja megszakítani gondolkodásában, sem beszédében. Ahogy elnézi, Krestvir nagyon érdeklődő, ez pedig felvillanyozza, Pyrre ugyanis olyan nagyon sokan azért nem szoktak figyelni. A sok beszédnek sok az alja elv alapján, a lényeg általában el szokott veszni a sok halandzsa között. Úgy gondolja, el is helyezkedik a szökőkút mellett, ha már ilyen jól haladnak. Bőszen bólogat minden egyes megállapításnál, ha helyesnek véli, akad olyan, min elgondolkodik egy pillanatra, majd rövid idő után ismét elvigyorodva helyesel.*
- Nem vagy öreg... vagyis csak úgy nézel ki, de látom benned a lehetőséget... példáuul... *Kicsit közelebb lép, s óvatosan emeli fel a kezét.* Nyugi, nem téplek meg! *Nevet fel, s ha engedik, akkor Krestvir haját félrefogja, majd tűnődve néz a lányra.*
- Szerintem így jobb lenne, nem olyan mamás, meg kiemeli az arcéledet, vagy mi. *Mondja, mintha értene bármit is hozzá.*
- Az istenekre... nehogy azt gondold! *Gúvadnak ki szemei, mikor az ivást máris azonosítják mással, majd Krestvir merev nézésére elkacagja magát, még saját combját is megcsapkodja.* Az ivászat nem egyenlő a közönsületlenségel. *Rázza meg a fejét.* Az azt jelenti, hogy a másiknak tetszel és szívesen megismerkedne veled. Amúgy csak a ruhád vén, meg a hajad, szerintem egész helyes lány vagy. *Vonja meg a vállát és rúg félre egy kavicsot.*
- Csak nem foglalkozol a külsőddel, gondolom még hapsid sem volt, nem foglalkozol velük. *Néz égszínkék szemével a lányéba, teljesen természetesen. Más talán ilyenkor bocsánatot kérne, mert olyat mond, ami nem illendő, de Pyrnél nincs ilyen.*
- De az is lehet, hogy tényleg csak szomjas, azért hív... most már az lettem én is, meghívsz? *Kacsint a lányra, s kezét nyújtja a kulacsért. Függetlenül attól, hogy azt már eltették.*
- Na összegezzünk... meglát egy srác, mondjuk olyanforma, mint én, azt mondja "héj bébi, bírom a popód!". Ilyenkor nem kell megijedni és nem is feltétlen a fenekedre gondol, csak mondjuk szeretné felhívni magára a figyelmed. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön beléd is zúgott... *kis szünetet tart* szerelmesedett. *Javítja ki magát.* Általában ezt megérzed. Sokat néz rád, nem úgy, mint most én, hanem ilyen szerelmetesen, lágyan. Szereti, ha megérinted és ő is szeret hozzád érni, akár csak egy hajsimogatással... így. *Ha teheti végigcirógatja az arcát a lánynak, majd visszaejti maga mellé a kezét és nagy komolyan folytatja.*
- Meg védelmezni akar és félt téged, akkor is, ha nem kell. Ilyesmi, de annyira én sem értek hozzá, fiatal vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű.*
- De ilyeneket nem mondott neked el apukád, vagy anyukád? Vagy a testvéred, barátod? Haverok szoktak ilyenekről dumálni, nálad nem volt ilyen? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 14:11:53
*Amikor Krestvir felnéz, boldogan vigyorodik el, s a nagyszerű egyezményes jelét mutatja neki, de nem akarja megszakítani gondolkodásában, sem beszédében. Ahogy elnézi, Krestvir nagyon érdeklődő, ez pedig felvillanyozza, Pyrre ugyanis olyan nagyon sokan azért nem szoktak figyelni. A sok beszédnek sok az alja elv alapján, a lényeg általában el szokott veszni a sok halandzsa között. Úgy gondolja, el is helyezkedik a szökőkút mellett, ha már ilyen jól haladnak. Bőszen bólogat minden egyes megállapításnál, ha helyesnek véli, akad olyan, min elgondolkodik egy pillanatra, majd rövid idő után ismét elvigyorodva helyesel.*
- Nem vagy öreg... vagyis csak úgy nézel ki, de látom benned a lehetőséget... példáuul... *Kicsit közelebb lép, s óvatosan emeli fel a kezét.* Nyugi, nem téplek meg! *Nevet fel, s ha engedik, akkor Krestvir haját félrefogja, majd tűnődve néz a lányra.*
- Szerintem így jobb lenne, nem olyan mamás, meg kiemeli az arcéledet, vagy mi. *Mondja, mintha értene bármit is hozzá.*
- Az istenekre... nehogy azt gondold! *Gúvadnak ki szemei, mikor az ivást máris azonosítják mással, majd Krestvir merev nézésére elkacagja magát, még saját combját is megcsapkodja.* Az ivászat nem egyenlő a közönsületlenségel. *Rázza meg a fejét.* Az azt jelenti, hogy a másiknak tetszel és szívesen megismerkedne veled. Amúgy csak a ruhád vén, meg a hajad, szerintem egész helyes lány vagy. *Vonja meg a vállát és rúg félre egy kavicsot.*
- Csak nem foglalkozol a külsőddel, gondolom még hapsid sem volt, nem foglalkozol velük. *Néz égszínkék szemével a lányéba, teljesen természetesen. Más talán ilyenkor bocsánatot kérne, mert olyat mond, ami nem illendő, de Pyrnél nincs ilyen.*
- De az is lehet, hogy tényleg csak szomjas, azért hív... most már az lettem én is, meghívsz? *Kacsint a lányra, s kezét nyújtja a kulacsért. Függetlenül attól, hogy azt már eltették.*
- Na összegezzünk... meglát egy srác, mondjuk olyanforma, mint én, azt mondja "héj bébi, bírom a popód!". Ilyenkor nem kell megijedni és nem is feltétlen a fenekedre gondol, csak mondjuk szeretné felhívni magára a figyelmed. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön beléd is zúgott... *kis szünetet tart* szerelmesedett. *Javítja ki magát.* Általában ezt megérzed. Sokat néz rád, nem úgy, mint most én, hanem ilyen szerelmetesen, lágyan. Szereti, ha megérinted és ő is szeret hozzád érni, akár csak egy hajsimogatással... így. *Ha teheti végigcirógatja az arcát a lánynak, majd visszaejti maga mellé a kezét és nagy komolyan folytatja.*
- Meg védelmezni akar és félt téged, akkor is, ha nem kell. Ilyesmi, de annyira én sem értek hozzá, fiatal vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű.*
- De ilyeneket nem mondott neked el apukád, vagy anyukád? Vagy a testvéred, barátod? Haverok szoktak ilyenekről dumálni, nálad nem volt ilyen? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 14:11:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901