Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 392 (7821. - 7840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-14 17:09:10
Üzenet elküldve: 2020-06-14 17:09:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A sors kegyes hozzájuk, nem kell pelenkázó helyet keresni. Thim elnyel egy majdnem kitörő sóhajt. Ha már Vanna idáig kitartott mellettük, szeretne lelkesebbnek látszani, mint amilyen ebben a pillanatban. Emellett meggyőződése, hogy a kis srác nagyon is jól érzékelné, ha Thim fáradtság, vagy kedvetlenség jeleit mutatná, és akkor biztosan nem bízna meg benne. Összességében pedig nagyon is örömmel csinálja ezt.*
- Persze, miért ne? Szerintem is szép kútja van a városnak. A kis barátunknak pedig jó ízlése. *Megsimogatja a baba hátát, hogy az tudja, róla van szó éppen. Ezután a kút közelében keres egy köztéri padot, ahol elférnek mindhárman. Úgy gondolja, rájuk fér, hogy leüljenek. Közben hallgatja Vannát babanyelven beszélni.*
- Amióta elindultunk, ámulok ezen, hogy milyen jól tudsz beszélgetni vele. Mintha más lenne az anyanyelvetek. *Mosolyog a tündérre és a kisfiúra.* - Mellesleg biztos vagyok benne, hogy ő még tudja a saját nevét. Úgy értem, felismerné, ha hallaná. Persze, ha nem tudjuk meg senkitől, és mi következetesen másképp hívjuk, előbb-utóbb elfelejtené. Azt igazán nem akarom.
*A sors kegyes hozzájuk, nem kell pelenkázó helyet keresni. Thim elnyel egy majdnem kitörő sóhajt. Ha már Vanna idáig kitartott mellettük, szeretne lelkesebbnek látszani, mint amilyen ebben a pillanatban. Emellett meggyőződése, hogy a kis srác nagyon is jól érzékelné, ha Thim fáradtság, vagy kedvetlenség jeleit mutatná, és akkor biztosan nem bízna meg benne. Összességében pedig nagyon is örömmel csinálja ezt.*
- Persze, miért ne? Szerintem is szép kútja van a városnak. A kis barátunknak pedig jó ízlése. *Megsimogatja a baba hátát, hogy az tudja, róla van szó éppen. Ezután a kút közelében keres egy köztéri padot, ahol elférnek mindhárman. Úgy gondolja, rájuk fér, hogy leüljenek. Közben hallgatja Vannát babanyelven beszélni.*
- Amióta elindultunk, ámulok ezen, hogy milyen jól tudsz beszélgetni vele. Mintha más lenne az anyanyelvetek. *Mosolyog a tündérre és a kisfiúra.* - Mellesleg biztos vagyok benne, hogy ő még tudja a saját nevét. Úgy értem, felismerné, ha hallaná. Persze, ha nem tudjuk meg senkitől, és mi következetesen másképp hívjuk, előbb-utóbb elfelejtené. Azt igazán nem akarom.
7839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-14 09:55:08
Üzenet elküldve: 2020-06-14 09:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Indulás a toronyba! //
* Ruena nem a türelmes fehérnépek minta példánya.*
- Hát ennyi!* löki el magát a hideg kőfaltól. Nem vár tovább egyetlen percet sem. Nem neheztel Dorianre, hiszen nem beszéltek meg pontos időpontot az indulásra. Nem várható el hát, hogy hatokig otthon ücsörögjön az ifjú arra várva, hogy Ruena beállít hozzá. A lányka kész egyedül nekivágni a kalandnak. Nem akar több időt vesztegetni, ideje a saját lábára állnia. Nem hagyja, hogy az élet továbbra is csak úgy elsuhanjon mellette. Határozott léptekkel indul el a főtér irányába. Nem ismeri a járást a toronyig, de bízik benne, hogy a környező utak vannak annyira forgalmasak, hogy mindig tudjon kérni útbaigazítást, ha elbizonytalanodna belső iránytűje.*
* Lába már a tér macskaköveit koptatja, amikor eszébe jut, hogy nem lett volna utolsó ötlet hagyni legalább egy levelet Doriannak, hogy ne várjon rá a jövőben. Hátrapillant válla felett az útra, amely eddig hozta, majd fel az égre. A nap már magasan jár, ha érdemben elszeretne jutni még ma valameddig úgy nem vesztegetheti tovább az időt.*
~Megérti majd.~
* Bárhogy is lesz, ez már csak a jövő zenéje. Ruena nem fordul vissza. Biztos, határozott léptekkel hagyja maga mögött a várost.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.14 09:58:13
* Ruena nem a türelmes fehérnépek minta példánya.*
- Hát ennyi!* löki el magát a hideg kőfaltól. Nem vár tovább egyetlen percet sem. Nem neheztel Dorianre, hiszen nem beszéltek meg pontos időpontot az indulásra. Nem várható el hát, hogy hatokig otthon ücsörögjön az ifjú arra várva, hogy Ruena beállít hozzá. A lányka kész egyedül nekivágni a kalandnak. Nem akar több időt vesztegetni, ideje a saját lábára állnia. Nem hagyja, hogy az élet továbbra is csak úgy elsuhanjon mellette. Határozott léptekkel indul el a főtér irányába. Nem ismeri a járást a toronyig, de bízik benne, hogy a környező utak vannak annyira forgalmasak, hogy mindig tudjon kérni útbaigazítást, ha elbizonytalanodna belső iránytűje.*
* Lába már a tér macskaköveit koptatja, amikor eszébe jut, hogy nem lett volna utolsó ötlet hagyni legalább egy levelet Doriannak, hogy ne várjon rá a jövőben. Hátrapillant válla felett az útra, amely eddig hozta, majd fel az égre. A nap már magasan jár, ha érdemben elszeretne jutni még ma valameddig úgy nem vesztegetheti tovább az időt.*
~Megérti majd.~
* Bárhogy is lesz, ez már csak a jövő zenéje. Ruena nem fordul vissza. Biztos, határozott léptekkel hagyja maga mögött a várost.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.14 09:58:13
7838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:37:24
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:37:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
- Hát így.* Bólogat a lovag a lány szavaira. Sokkal jobban izgatja a neve, ami talán felfed majd valamit a származását illetően, bár túlzottan nem vár sok eredményt. Sajnos ez így is lesz, mivel a név hallatán nem igazán tud semmi újat mondani. Mondjuk kicsit a nemesi neveket illetően eléggé megkopott a tudása, bár időközben maguk a nemesek is megkoptak.*
- Szép név. Akkor legyen Luni. Engem úgy szólíthatsz ahogyan csak tetszik.* Ilyen téren roppant engedékeny a fiatalsággal szemben. Főleg a lányokkal. A fiatal legényeknél, azért megköveteli a tiszteletet. Talán az is belejátszhat ebbe, hogy neki nem született lány gyermeke, pedig igazán örült volna egynek. A megszemlélés nem csak egyoldalú ám. Feltűnik neki, hogy azért csak nem lehet olyan nagyon fiatal a lány, mert a ruhája bizonyos tüdő tájon rendesen domborodik már. Úgy tűnik, hogy a kisasszony teste már kezd felnőni, de a lelke mélyén még mindig egy cserfes kis fruska. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés a másik irányába nem egyoldalú, mivel felőle kérdez Luni.*
- Oh én most tértem vissza az ingoványból. Megnéztem magamnak azt a lebegő tornyot, amiről már olyan sokat hallottam korábban. Igazán érdekes látványt nyújt. Most meg a kovácstól jövök, mert rendeltem magamnak egy új páncélt.* Viszonylag tömören összefoglalta, hogy mi a helyzet. viszont a kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Viselkedése, meg kinézete alapján egyszerűen nem tudja teljes biztonsággal eldönteni, hogy miféle család sarja lehet a hölgyemény. A pukedli meg a színes ruhák is jöhetnek a szegény és gazdag rétegből egyaránt. Így hát nem rest rákérdezni nyíltan.*
- Mondja csak Luniereme kisasszony ön nemesi család sarja?* Hogy miért is fontos ez számára? Semmiért, de a kíváncsisága hajtja , ezért nem tud nyughatni.*
- Hát így.* Bólogat a lovag a lány szavaira. Sokkal jobban izgatja a neve, ami talán felfed majd valamit a származását illetően, bár túlzottan nem vár sok eredményt. Sajnos ez így is lesz, mivel a név hallatán nem igazán tud semmi újat mondani. Mondjuk kicsit a nemesi neveket illetően eléggé megkopott a tudása, bár időközben maguk a nemesek is megkoptak.*
- Szép név. Akkor legyen Luni. Engem úgy szólíthatsz ahogyan csak tetszik.* Ilyen téren roppant engedékeny a fiatalsággal szemben. Főleg a lányokkal. A fiatal legényeknél, azért megköveteli a tiszteletet. Talán az is belejátszhat ebbe, hogy neki nem született lány gyermeke, pedig igazán örült volna egynek. A megszemlélés nem csak egyoldalú ám. Feltűnik neki, hogy azért csak nem lehet olyan nagyon fiatal a lány, mert a ruhája bizonyos tüdő tájon rendesen domborodik már. Úgy tűnik, hogy a kisasszony teste már kezd felnőni, de a lelke mélyén még mindig egy cserfes kis fruska. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés a másik irányába nem egyoldalú, mivel felőle kérdez Luni.*
- Oh én most tértem vissza az ingoványból. Megnéztem magamnak azt a lebegő tornyot, amiről már olyan sokat hallottam korábban. Igazán érdekes látványt nyújt. Most meg a kovácstól jövök, mert rendeltem magamnak egy új páncélt.* Viszonylag tömören összefoglalta, hogy mi a helyzet. viszont a kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Viselkedése, meg kinézete alapján egyszerűen nem tudja teljes biztonsággal eldönteni, hogy miféle család sarja lehet a hölgyemény. A pukedli meg a színes ruhák is jöhetnek a szegény és gazdag rétegből egyaránt. Így hát nem rest rákérdezni nyíltan.*
- Mondja csak Luniereme kisasszony ön nemesi család sarja?* Hogy miért is fontos ez számára? Semmiért, de a kíváncsisága hajtja , ezért nem tud nyughatni.*
7837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-13 18:20:48
Üzenet elküldve: 2020-06-13 18:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Dvorn, csak nem hagyja annyiban az elutasított felvetése fonalát és tovább szemtelenkedik a nővel ami Else legnagyobb meglepetésére mosolyt vált ki az ő arcából is. *
- Nem jó! Nem tudnék szabadidőmben kitakarítani. *utal a legutóbbi viccére egy újabb tréfájában amihez még színészkedik is sírást tettető arccal. *
- Nem kaptam róla kisregényt, Dvorn! Kicsi voltam amikor anyám elment, apám meg nem beszél a mostanra kihalt érzéseiről. *A türkiz szemű számára fel sem tűnik mennyire természetesen ejti a sötételf nevét, mégis emellett lehet leendő bélije nem fog, csak úgy elmenni hiszen először szólítja őt a nevén, méghozzá hogy úgy cseng az a pár betű, mint eddigi élete során semmi mást, melyek kiröppentek ajkán. Az ezt követő kérdés viszont igen hamar letöri az engedetlen fellebbenő kényelem érzetét, íriszeiben pedig fájdalom csillan. Szavai habozók, szinte érthetetlen suttogás az egész és a barna hajú leány nyilvánosan még nem volt ennyire gyenge. A jövőbeli férje kihoz állandóan belőle valamit, amire eddig soha senki nem volt kíváncsi, mégis most legbelül Elsek'belinna szeretné azt hinni az őrt ez tényleg érdekli, az ami benne él. *
- Mondtam, hogy anyámra emlékeztetem és nem véletlenül, túlságosan hasonlítok rá külsőleg, szinte semmiben nem vagyok a fiatalkori énjétől más amibe az atyám beleszeretett és, és... Vágyta. Apám nem, csak pusztán vert, hanem molesztálni is elkezdett amint megvolt az első vérzésem és én... Tudtam, mennyire oda volt a mamám hajáért, mindig azt mondta egy nőt a haja teszi nővé és a keblei. Nem tudom mennyit értesz ebből tudom, hogy zavaros... Szóval levágtam a hajam, hogy fiúnak tekintsen és undorítónak mintsem, hogy egyszer részegen átlépje azt a határt ami egyébként a nemesek körében nagyon gyakori. Ismerek egy családot ahol az apának kizárólag a lányaitól vannak gyermekei a vérfenttartás végett. Undorító és nálunk igaz nem erről lett volna szó, de ugyanúgy az. Ezért is kívánok főként férfi ruhát viselni, nem szeretem, ha néznek. Undorodom magamtól azokban a pillanatokban és én... Félek a szempárok gazdáitól. *noha a nemesleány minden szava nehézkesen kerül elhangzóvá, az utolsó mondatát a legnehezebb bevallania az összes erőt gyűjtő szünet mellett is, hiszen ezt még magának sem vallta be eddig. Hirtelen nem is érdekli hol vannak vagy ki látja a homokos földre kuporodik és a térdeit felhúzva öleli azokat, ugyanis minden ereje elszállt. Aztán a tekintetét a férfiébe igyekszik fúrni, és úgy szól hozzá szinte dühtől forró hangon. *
- Ezt a pillanatot jól jegyezd meg, mert soha többé nem fogsz, így látni. Nem hagyhatom, nem hagyom, hogy hatással legyél bármire is a felszín alatt. *szavai először magabiztosak mégis az utolsó sora során elcsúszik a hangszíne és teljesen más szónoklatba kezd, miközben lassan feltápászkodik. *
- Arról vagyok híres, hogy engedetlen vagyok. Ideje végre a saját szabályaimnak is igazán ellent mondani! *Felelete ezúttal magának szól, talán másnak hallhatatlan is a motyogása, de a következő cselekedete biztosan nem marad észrevétlen, már ha sikerül ténylegesen a semmiből felindulva átölelnie a férfit, majd mélyen belélegezni annak illatát*
- Erdő illatod van. *motyogja megtörve a csendet, melyről rögtön az eszébe jut egy gyermekkorát meghatározó mese. *
- Minden taszít a nemesekben, régen is így volt. A mese amitől minden kisasszony elolvadt számomra zokogást váltott ki. Az erdő mélyén élt egy gyönyörű királyi család, akiknek a lánya oly kalandvágyó volt, mint a világ összes lovagja és vadásza együttvéve. Egy napon viszont a mese szerint ez a királylány túl mélyre merészkedett az erdőben és egy csapat vadállattal találta szembe magát, akik nagy szemekkel meredtek rá, de egy könyv sem írja, hogy a kislány félt, sőt egy szerint rá is mosolygott a valaha élt leggyönyörűbb agancsú szarvasra, akit mégis galád módon levadászott az arra járó szomszédos nemesség, minden más állattal együtt a mende- monda leírása szerint megmentve a fiatal trónörököst akit oda is ígértek a család legidősebb fiának, az aranyhajú nemesnek. Viszont a fa mögött rejtőzködött valaki, aki csak akkor lépett elő mikor már mindez a végén játszódott. A vadász fia volt aki egy őz gidát szorongatott, azt az árvát kinek bántották az anyját. Azt mondja legalábbis a történet szerint az öldöklés nem egyenlő azzal amit hőstettnek hívnak, sem egy csatán sem az erdőkben. Azt mondta a világon minden melynek szeme van a búzától a legszebb leányig becsülendő kincs, melyet nem letépünk a helyéről, hanem megköszönjük, ha értünk adja magát amikor már tudjuk nem veszünk mástól el semmit. A mese, úgy folytatódik, hogy a gyermeket felakasztják és a királylány megtanulja a „helyes utat” miszerint mindig afelé menekülj ami a legjobban ragyog, nem pedig egy sáros és bűzös erdei állat. Máig nem értem miért minden leány a szőke hercegről kérdezett a mese végén pedig engem nem az érdekelt, hanem hogy a vadász fia ragyogott a legfényesebben mégis a legmesszebb kerültek tőle a tanításukkal ellentétben. Akkor igazán gyűlöltem a világot, hiszen azt hiszik semmi sem ragyoghat jobban az aranynál pedig... Ez nem, így van. Nem tudom elfogadni. Például sötételfként kedvesebb voltál velem pár óra alatt, mint egy élet alatt bármely gazdag úr. Emlékeztetsz erre a mesére, de nem tudom miért, mégis... Ez most másképp ijeszt meg
//Az engedetlen gyűrűje//
*Dvorn, csak nem hagyja annyiban az elutasított felvetése fonalát és tovább szemtelenkedik a nővel ami Else legnagyobb meglepetésére mosolyt vált ki az ő arcából is. *
- Nem jó! Nem tudnék szabadidőmben kitakarítani. *utal a legutóbbi viccére egy újabb tréfájában amihez még színészkedik is sírást tettető arccal. *
- Nem kaptam róla kisregényt, Dvorn! Kicsi voltam amikor anyám elment, apám meg nem beszél a mostanra kihalt érzéseiről. *A türkiz szemű számára fel sem tűnik mennyire természetesen ejti a sötételf nevét, mégis emellett lehet leendő bélije nem fog, csak úgy elmenni hiszen először szólítja őt a nevén, méghozzá hogy úgy cseng az a pár betű, mint eddigi élete során semmi mást, melyek kiröppentek ajkán. Az ezt követő kérdés viszont igen hamar letöri az engedetlen fellebbenő kényelem érzetét, íriszeiben pedig fájdalom csillan. Szavai habozók, szinte érthetetlen suttogás az egész és a barna hajú leány nyilvánosan még nem volt ennyire gyenge. A jövőbeli férje kihoz állandóan belőle valamit, amire eddig soha senki nem volt kíváncsi, mégis most legbelül Elsek'belinna szeretné azt hinni az őrt ez tényleg érdekli, az ami benne él. *
- Mondtam, hogy anyámra emlékeztetem és nem véletlenül, túlságosan hasonlítok rá külsőleg, szinte semmiben nem vagyok a fiatalkori énjétől más amibe az atyám beleszeretett és, és... Vágyta. Apám nem, csak pusztán vert, hanem molesztálni is elkezdett amint megvolt az első vérzésem és én... Tudtam, mennyire oda volt a mamám hajáért, mindig azt mondta egy nőt a haja teszi nővé és a keblei. Nem tudom mennyit értesz ebből tudom, hogy zavaros... Szóval levágtam a hajam, hogy fiúnak tekintsen és undorítónak mintsem, hogy egyszer részegen átlépje azt a határt ami egyébként a nemesek körében nagyon gyakori. Ismerek egy családot ahol az apának kizárólag a lányaitól vannak gyermekei a vérfenttartás végett. Undorító és nálunk igaz nem erről lett volna szó, de ugyanúgy az. Ezért is kívánok főként férfi ruhát viselni, nem szeretem, ha néznek. Undorodom magamtól azokban a pillanatokban és én... Félek a szempárok gazdáitól. *noha a nemesleány minden szava nehézkesen kerül elhangzóvá, az utolsó mondatát a legnehezebb bevallania az összes erőt gyűjtő szünet mellett is, hiszen ezt még magának sem vallta be eddig. Hirtelen nem is érdekli hol vannak vagy ki látja a homokos földre kuporodik és a térdeit felhúzva öleli azokat, ugyanis minden ereje elszállt. Aztán a tekintetét a férfiébe igyekszik fúrni, és úgy szól hozzá szinte dühtől forró hangon. *
- Ezt a pillanatot jól jegyezd meg, mert soha többé nem fogsz, így látni. Nem hagyhatom, nem hagyom, hogy hatással legyél bármire is a felszín alatt. *szavai először magabiztosak mégis az utolsó sora során elcsúszik a hangszíne és teljesen más szónoklatba kezd, miközben lassan feltápászkodik. *
- Arról vagyok híres, hogy engedetlen vagyok. Ideje végre a saját szabályaimnak is igazán ellent mondani! *Felelete ezúttal magának szól, talán másnak hallhatatlan is a motyogása, de a következő cselekedete biztosan nem marad észrevétlen, már ha sikerül ténylegesen a semmiből felindulva átölelnie a férfit, majd mélyen belélegezni annak illatát*
- Erdő illatod van. *motyogja megtörve a csendet, melyről rögtön az eszébe jut egy gyermekkorát meghatározó mese. *
- Minden taszít a nemesekben, régen is így volt. A mese amitől minden kisasszony elolvadt számomra zokogást váltott ki. Az erdő mélyén élt egy gyönyörű királyi család, akiknek a lánya oly kalandvágyó volt, mint a világ összes lovagja és vadásza együttvéve. Egy napon viszont a mese szerint ez a királylány túl mélyre merészkedett az erdőben és egy csapat vadállattal találta szembe magát, akik nagy szemekkel meredtek rá, de egy könyv sem írja, hogy a kislány félt, sőt egy szerint rá is mosolygott a valaha élt leggyönyörűbb agancsú szarvasra, akit mégis galád módon levadászott az arra járó szomszédos nemesség, minden más állattal együtt a mende- monda leírása szerint megmentve a fiatal trónörököst akit oda is ígértek a család legidősebb fiának, az aranyhajú nemesnek. Viszont a fa mögött rejtőzködött valaki, aki csak akkor lépett elő mikor már mindez a végén játszódott. A vadász fia volt aki egy őz gidát szorongatott, azt az árvát kinek bántották az anyját. Azt mondja legalábbis a történet szerint az öldöklés nem egyenlő azzal amit hőstettnek hívnak, sem egy csatán sem az erdőkben. Azt mondta a világon minden melynek szeme van a búzától a legszebb leányig becsülendő kincs, melyet nem letépünk a helyéről, hanem megköszönjük, ha értünk adja magát amikor már tudjuk nem veszünk mástól el semmit. A mese, úgy folytatódik, hogy a gyermeket felakasztják és a királylány megtanulja a „helyes utat” miszerint mindig afelé menekülj ami a legjobban ragyog, nem pedig egy sáros és bűzös erdei állat. Máig nem értem miért minden leány a szőke hercegről kérdezett a mese végén pedig engem nem az érdekelt, hanem hogy a vadász fia ragyogott a legfényesebben mégis a legmesszebb kerültek tőle a tanításukkal ellentétben. Akkor igazán gyűlöltem a világot, hiszen azt hiszik semmi sem ragyoghat jobban az aranynál pedig... Ez nem, így van. Nem tudom elfogadni. Például sötételfként kedvesebb voltál velem pár óra alatt, mint egy élet alatt bármely gazdag úr. Emlékeztetsz erre a mesére, de nem tudom miért, mégis... Ez most másképp ijeszt meg
7836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-12 20:28:14
Üzenet elküldve: 2020-06-12 20:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Igen. - *Ismeri be vidáman, hogy a lány ügyesen meglógott előle. Nem veszi nagy komolyra, ebben nem verseng, csak élvezi a játék izgalmát.*
- Csak számolni?... Nem baj, majd megtanítom a verset. De most jó lesz az is, ha számolsz. - *Egyezik bele, mert igazából most nincs türelme mondókát tanítani, inkább játszana.*
- Jó, jó. - *Bólogat Titthy egy házas kikötésére, de közben már ficereg, annyira menne. A tündér könnyen kitalálhatja, hogy a kis törpe hová akar bújni, mert folyton oda néz és arra is fordul. Sajnos nem elég okos még, hogy az ilyesmire figyeljen; nem tudja, hogy ezzel elárulja magát. A térről észak felé vezető utat nézi, pontosabban az út melletti egyik fát, ami mellett bokor is van. Igen, az elég jó búvóhelynek tűnik, hogy Felhővel ketten elférjenek!*
- Nem. Játsszunk! - *Tagadja le álmosságát, mert már eltervezte ezt a bújócskát, nem akar még aludni.*
- De lassan számolj! És ne less! - *Köti ki, majd megvárja, hogy a tündér eltakarja a szemét és belekezdjen a számolásba, aztán tömpe lábait kapkodva nekiiramodik.*
- Siess Felhő! - *Szól rá a kutyára. Nem valami gyorsak, Titthy talán még látja őket behúzódni a bokor és a fa takarásába, mikor végez a számolással.*
- A farkad! Kilóg a farkad! - *Figyelmezteti Ruuno a kutyát suttogva és beljebb húzza őt, majd csöndben lapul tovább. A bokor levelei között igyekszik átlesni, hogy merre megy a tündér.*
//Egy koranyári késődélután//
- Igen. - *Ismeri be vidáman, hogy a lány ügyesen meglógott előle. Nem veszi nagy komolyra, ebben nem verseng, csak élvezi a játék izgalmát.*
- Csak számolni?... Nem baj, majd megtanítom a verset. De most jó lesz az is, ha számolsz. - *Egyezik bele, mert igazából most nincs türelme mondókát tanítani, inkább játszana.*
- Jó, jó. - *Bólogat Titthy egy házas kikötésére, de közben már ficereg, annyira menne. A tündér könnyen kitalálhatja, hogy a kis törpe hová akar bújni, mert folyton oda néz és arra is fordul. Sajnos nem elég okos még, hogy az ilyesmire figyeljen; nem tudja, hogy ezzel elárulja magát. A térről észak felé vezető utat nézi, pontosabban az út melletti egyik fát, ami mellett bokor is van. Igen, az elég jó búvóhelynek tűnik, hogy Felhővel ketten elférjenek!*
- Nem. Játsszunk! - *Tagadja le álmosságát, mert már eltervezte ezt a bújócskát, nem akar még aludni.*
- De lassan számolj! És ne less! - *Köti ki, majd megvárja, hogy a tündér eltakarja a szemét és belekezdjen a számolásba, aztán tömpe lábait kapkodva nekiiramodik.*
- Siess Felhő! - *Szól rá a kutyára. Nem valami gyorsak, Titthy talán még látja őket behúzódni a bokor és a fa takarásába, mikor végez a számolással.*
- A farkad! Kilóg a farkad! - *Figyelmezteti Ruuno a kutyát suttogva és beljebb húzza őt, majd csöndben lapul tovább. A bokor levelei között igyekszik átlesni, hogy merre megy a tündér.*
7835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-12 09:14:25
Üzenet elküldve: 2020-06-12 09:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*A felettébb jól megválasztott kétértelmű mondat elég rútul tarkón találja, a szája elé is kapja a tenyerét, nehogy a meglepetés köpet elől távozzon, a röhögés és az elfojtás következményeképpen.*
-Oh drága! Ne mondjon ilyet! Bizonyára kemény munkához van szokva. *Tetézi a dolgot, mint aki az imént nem értette félre teljesen, valamint bekúszik a tudatába, hogy talán a szöszi szándékosan cicózik a szavakkal. ~De hogy itt kinn a téren… Van vér a pucájában. ~ Megfordul a fejében, hogy ezt már kész ajánlatnak is tekinthetné, de elvonja a figyelmét a kocka, ami eleinte némi aggodalomra majd később újabb tétre sarkallja. De hiába szurkoltak mind a ketten neki, azok az engedetlen kockák persze csak a saját fejük után mennek.*
-Úgy látom, a kockák is úgy vélték, hogy ez már igazán túlzás lenne részükről, ha ismét nekem kedveznének. *Tárja szét a karjait megadóan masszív fejcsóválás közepette, majd feláll.*
-Úr… az! *Nyúl a nő kacsója után, hogy felhúzza. Jól megtámasztja a lábát, majd óvatosan, de erőset ránt rajta, ha úgy véli visszaesne a másik kezével is utána nyúl, hogy végül sikerüljön talpra állítani.*
-Úúúri tök vagyok, ha megkopogtatja a fejem, majd a fülemhez hajol a másik oldalt, hallhatja is a kongását. *Viccelődik, közben megkocogtatja a mutató ujjával a halántékát. Összeszedelőzködés után már szinte a Pegazus ajtóban is állnak, amit előzékenyen ki is nyit a nő előtt. Persze megfordul a fejében, hogy míg az belép, addig ő gyorsan eliszkol, így kibújva az ígérete terhe alól, ám a látvány marasztalja. ~Keményebb munkához mi? A kis pimasz. ~ Legelteti a szemeit, mert mért ne tenné, ha már előre engedi a másikat.*
*A felettébb jól megválasztott kétértelmű mondat elég rútul tarkón találja, a szája elé is kapja a tenyerét, nehogy a meglepetés köpet elől távozzon, a röhögés és az elfojtás következményeképpen.*
-Oh drága! Ne mondjon ilyet! Bizonyára kemény munkához van szokva. *Tetézi a dolgot, mint aki az imént nem értette félre teljesen, valamint bekúszik a tudatába, hogy talán a szöszi szándékosan cicózik a szavakkal. ~De hogy itt kinn a téren… Van vér a pucájában. ~ Megfordul a fejében, hogy ezt már kész ajánlatnak is tekinthetné, de elvonja a figyelmét a kocka, ami eleinte némi aggodalomra majd később újabb tétre sarkallja. De hiába szurkoltak mind a ketten neki, azok az engedetlen kockák persze csak a saját fejük után mennek.*
-Úgy látom, a kockák is úgy vélték, hogy ez már igazán túlzás lenne részükről, ha ismét nekem kedveznének. *Tárja szét a karjait megadóan masszív fejcsóválás közepette, majd feláll.*
-Úr… az! *Nyúl a nő kacsója után, hogy felhúzza. Jól megtámasztja a lábát, majd óvatosan, de erőset ránt rajta, ha úgy véli visszaesne a másik kezével is utána nyúl, hogy végül sikerüljön talpra állítani.*
-Úúúri tök vagyok, ha megkopogtatja a fejem, majd a fülemhez hajol a másik oldalt, hallhatja is a kongását. *Viccelődik, közben megkocogtatja a mutató ujjával a halántékát. Összeszedelőzködés után már szinte a Pegazus ajtóban is állnak, amit előzékenyen ki is nyit a nő előtt. Persze megfordul a fejében, hogy míg az belép, addig ő gyorsan eliszkol, így kibújva az ígérete terhe alól, ám a látvány marasztalja. ~Keményebb munkához mi? A kis pimasz. ~ Legelteti a szemeit, mert mért ne tenné, ha már előre engedi a másikat.*
7834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-12 02:01:50
Üzenet elküldve: 2020-06-12 02:01:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rivalettie Selobor//
*A férfi nem várt módon leveszi válláról a nyilak számára fenntartott bőr tokot, és rámutat.*
-Nyugodtan tegez.
*Kacsint, majd teljes komolysággal folytatja; mint mindjárt kiderül, a rövid verzióval.*
-Két havi járóföldre innen a falum, az imént mértem le. Egy bizonyos tárgy után nyomozok. Később, ha jobban megismerjük egymást, szívesen elmesélem részletgazdagabban.
*Testbeszédén könnyűszerrel észlelhető az elszántság, az optimizmus, amikor erről beszél.*
-Neked mi a 3 legjellemzőbb tulajdonságod?
*A férfi és a nő mindeközben a Polgárnegyed felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Sha Kaeslet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 02:04:59
*A férfi nem várt módon leveszi válláról a nyilak számára fenntartott bőr tokot, és rámutat.*
-Nyugodtan tegez.
*Kacsint, majd teljes komolysággal folytatja; mint mindjárt kiderül, a rövid verzióval.*
-Két havi járóföldre innen a falum, az imént mértem le. Egy bizonyos tárgy után nyomozok. Később, ha jobban megismerjük egymást, szívesen elmesélem részletgazdagabban.
*Testbeszédén könnyűszerrel észlelhető az elszántság, az optimizmus, amikor erről beszél.*
-Neked mi a 3 legjellemzőbb tulajdonságod?
*A férfi és a nő mindeközben a Polgárnegyed felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Sha Kaeslet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 02:04:59
7833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-11 22:14:40
Üzenet elküldve: 2020-06-11 22:14:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Katica vadászat //
*Ha a férfi szóvá tenné, hogy nem igazán viselkedik úgy, mint egy felnőtt korba lépő nő bizonyára kissé megilletődne, de nem hibáztatná a férfit. Luninak van egy sajátos kis álomvilága, ahová kényelmesen kiszakad az átkos otthoni kötöttségekből. Ez a világ pedig tág, színes, mondjuk kicsit furcsa, de legalább nem olyan szűk látókörű, mint az otthoni valóság. Elég ott komolynak és épeszűnek lenni, idekint pedig hagyni, hogy szájából marhaságok, lehetetlen és kicsit féleszű gondolatok keljenek szárnyra. Ugyan úgy, ahogy megjelenése is inkább hajaz egy habókos kislányéra, mint egy érett nőre, de szintén jobban preferálja azt, ha színes és bohókás lehet, nem kell szenvednie a szoros fűzőktől és unalmas ruháktól. Az apjától meg is kapta nem is egyszer, hogy értelmes férfit nem fog kifogni magának, így a kutya sem lesz hajlandó feleségül venni, de ki akarna férjhez menni valami begyöpösödött pojácához.*
- Szóval így történt.
*Csodálkozik is rá a férfi szavaira, majd hiába a kis csalódottsága, hogy az okfejtése nem bizonyult helyesnek a törpéket illetőleg, még ez a teória is elnyeri a tetszését.*
- Az én nevem Luniereme Sealey, de a Luni sokkal jobb, mert nem hosszú. Nagyon örülök neked Arelow.
*Mosolyodik is el szélesen, majd ismét kicsit nekiáll a férfi mustrálásának. Persze az ő figyelmét sem kerüli el a tény, hogy ekkora mérethez biztos jár nagy erő is. Amúgy is tudja jól, hogy a páncélos emberek erősek. Apja sokszor mondta is neki, hogy inkább fiút kellett volna csinálnia, mert abból legalább lehetett volna katona. Vagy ha az nem jön össze faragott volna kis sámlit, mert annak is nagyobb haszna lenne, mint lányának, mert legalább azon ülni lehet. Így az egyetlen mentsvára az maradt, hogy a lányt talán elveszi egyszer valami vagyonos ficsúr, aki nyereséget hozhat majd a család számára. Bár ezt a család egyik tagja sem gondolja, hogy valaha el fog érkezni. Még Luni is tisztában van azzal, hogy nem könnyű eset, s egy férfi sem tud úgy tekinteni rá, mint egy házassághoz, közös élethez való nőre. Néha ez elkeseríti egy kicsit, hisz szívesen lenne egy derék férfi oldalán, de valószínűleg a hozzá való a világ tőle nagyon eldugott pontján lehet.*
- Te mi járatban errefelé?
*Veszi is át kicsit a kérdező szerepét. Hisz ismerkedésnél állítólag az illem is azt követeli meg, hogy az érdeklődés kölcsönös legyen egymás felé. Meg hát igazából tényleg érdekli is, hogy ki is lehet ez a tekintélyes méretekkel rendelkező férfi.*
*Ha a férfi szóvá tenné, hogy nem igazán viselkedik úgy, mint egy felnőtt korba lépő nő bizonyára kissé megilletődne, de nem hibáztatná a férfit. Luninak van egy sajátos kis álomvilága, ahová kényelmesen kiszakad az átkos otthoni kötöttségekből. Ez a világ pedig tág, színes, mondjuk kicsit furcsa, de legalább nem olyan szűk látókörű, mint az otthoni valóság. Elég ott komolynak és épeszűnek lenni, idekint pedig hagyni, hogy szájából marhaságok, lehetetlen és kicsit féleszű gondolatok keljenek szárnyra. Ugyan úgy, ahogy megjelenése is inkább hajaz egy habókos kislányéra, mint egy érett nőre, de szintén jobban preferálja azt, ha színes és bohókás lehet, nem kell szenvednie a szoros fűzőktől és unalmas ruháktól. Az apjától meg is kapta nem is egyszer, hogy értelmes férfit nem fog kifogni magának, így a kutya sem lesz hajlandó feleségül venni, de ki akarna férjhez menni valami begyöpösödött pojácához.*
- Szóval így történt.
*Csodálkozik is rá a férfi szavaira, majd hiába a kis csalódottsága, hogy az okfejtése nem bizonyult helyesnek a törpéket illetőleg, még ez a teória is elnyeri a tetszését.*
- Az én nevem Luniereme Sealey, de a Luni sokkal jobb, mert nem hosszú. Nagyon örülök neked Arelow.
*Mosolyodik is el szélesen, majd ismét kicsit nekiáll a férfi mustrálásának. Persze az ő figyelmét sem kerüli el a tény, hogy ekkora mérethez biztos jár nagy erő is. Amúgy is tudja jól, hogy a páncélos emberek erősek. Apja sokszor mondta is neki, hogy inkább fiút kellett volna csinálnia, mert abból legalább lehetett volna katona. Vagy ha az nem jön össze faragott volna kis sámlit, mert annak is nagyobb haszna lenne, mint lányának, mert legalább azon ülni lehet. Így az egyetlen mentsvára az maradt, hogy a lányt talán elveszi egyszer valami vagyonos ficsúr, aki nyereséget hozhat majd a család számára. Bár ezt a család egyik tagja sem gondolja, hogy valaha el fog érkezni. Még Luni is tisztában van azzal, hogy nem könnyű eset, s egy férfi sem tud úgy tekinteni rá, mint egy házassághoz, közös élethez való nőre. Néha ez elkeseríti egy kicsit, hisz szívesen lenne egy derék férfi oldalán, de valószínűleg a hozzá való a világ tőle nagyon eldugott pontján lehet.*
- Te mi járatban errefelé?
*Veszi is át kicsit a kérdező szerepét. Hisz ismerkedésnél állítólag az illem is azt követeli meg, hogy az érdeklődés kölcsönös legyen egymás felé. Meg hát igazából tényleg érdekli is, hogy ki is lehet ez a tekintélyes méretekkel rendelkező férfi.*
7832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-11 21:16:00
Üzenet elküldve: 2020-06-11 21:16:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* Hát szó mi szó elég termetes a férfi. A nagysághoz erő is társul, mert hát azt a pallost sem a két szép szemével forgatja, meg a páncélját is cipelnie kell valahogy. A lánnyal méregetik egymást egy darabig, mire aztán az dünnyög valamit az orra alatt, de ezt a lovag nem hallhatja. Valahogy nem tudja hova tenni ezt a leányt. Erre csak egy lapáttal rátesz, amikor pukedlizve viszonozza az ő meghajlását. Még az arcára is kiül a döbbenet. A kérdések csak úgy cikáznak a fejében miközben a főzelékről kezdenek el diskurálni. A feltett kérdésre csak bólogat, mert nagyon úgy néz ki, hogy a kérdés nem is neki lett feltéve. Hamar ki is derül, ez mert Luniereme előáll egy nagy marhasággal. Nem véletlenül gondolja még inkább kislánynak, mint nőnek a páncélos.*
- Hát így lehetne mondani. A törpékről, úgy tartják, hogy régen egy magasak voltak az emberekkel, csak a tárnákban való munka miatt lettek picikék.* Ez már félig mese is lehetne, de inkább nem vág bele. A gyerekeknek a törpékről is mesélt sokat, mert hát melyik gyerek ne szeretné az ilyen régi meséket. Őt jelenleg, amúgy sem a főzelék érdekli, hanem a lány. Kérdésére, hogy mit csinál itt olyan választ kap, hogy joggal gondolhatja magát bolondnak, amiért egyáltalán ezt a nyilvánvaló dolgot megkérdezte. Így hát tovább faggatózik, mivel szeretné kideríteni, hogy mégis miféle szerzet ez a lány.*
- Értem. Szóval katica vadászat. Apropó, ha már itt tartunk, hogyan nevezhetem a kis hölgyet? Jómagam Arelow Merlor vagyok.* Mutatkozik be és kíváncsian várja, hogy milyen nevet fog mondani a lány. Talán abból le tud szűrni valamit, ha másból nem, hát a viselkedéséből.*
* Hát szó mi szó elég termetes a férfi. A nagysághoz erő is társul, mert hát azt a pallost sem a két szép szemével forgatja, meg a páncélját is cipelnie kell valahogy. A lánnyal méregetik egymást egy darabig, mire aztán az dünnyög valamit az orra alatt, de ezt a lovag nem hallhatja. Valahogy nem tudja hova tenni ezt a leányt. Erre csak egy lapáttal rátesz, amikor pukedlizve viszonozza az ő meghajlását. Még az arcára is kiül a döbbenet. A kérdések csak úgy cikáznak a fejében miközben a főzelékről kezdenek el diskurálni. A feltett kérdésre csak bólogat, mert nagyon úgy néz ki, hogy a kérdés nem is neki lett feltéve. Hamar ki is derül, ez mert Luniereme előáll egy nagy marhasággal. Nem véletlenül gondolja még inkább kislánynak, mint nőnek a páncélos.*
- Hát így lehetne mondani. A törpékről, úgy tartják, hogy régen egy magasak voltak az emberekkel, csak a tárnákban való munka miatt lettek picikék.* Ez már félig mese is lehetne, de inkább nem vág bele. A gyerekeknek a törpékről is mesélt sokat, mert hát melyik gyerek ne szeretné az ilyen régi meséket. Őt jelenleg, amúgy sem a főzelék érdekli, hanem a lány. Kérdésére, hogy mit csinál itt olyan választ kap, hogy joggal gondolhatja magát bolondnak, amiért egyáltalán ezt a nyilvánvaló dolgot megkérdezte. Így hát tovább faggatózik, mivel szeretné kideríteni, hogy mégis miféle szerzet ez a lány.*
- Értem. Szóval katica vadászat. Apropó, ha már itt tartunk, hogyan nevezhetem a kis hölgyet? Jómagam Arelow Merlor vagyok.* Mutatkozik be és kíváncsian várja, hogy milyen nevet fog mondani a lány. Talán abból le tud szűrni valamit, ha másból nem, hát a viselkedéséből.*
7831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:29:34
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:29:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sha Kaeslet//
- Örvendek Sha! Én Rivalettie Selobor vagyok, de szólítson csak Lettinek, ha úgy óhajtja.* mutatkozik be ő is illedelmesen. A meghívást hallva sötétbarna szemöldöke megemelkedik egy leheletnyit.*
- Egy fogadó. Hm. Abból akad több is a környéken.* mosolyodik el, s úgy tesz, mintha elgondolkodna, holott már tisztában van azzal, melyiket is fogja ajánlani.*
- Elkísérem a Kalmárba, csupa jót hallottam a helyről.* áll elő aztán az ötlettel. A Pegazus egy kicsivel közelebb lenne, de így legalább az odaút során lesz alkalma jobban megismerni a férfit, ha már így elfogadta a meghívást.*
- Messziről érkezett? * kezd is bele ismertségük megszilárdításába.* Mi szél hozta Arteniorba?* indul meg a Kalmár irányába, lépteit igyekszik a férfi tempójához igazítani. Karján a kosár békésen ringatózik.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:30:36
- Örvendek Sha! Én Rivalettie Selobor vagyok, de szólítson csak Lettinek, ha úgy óhajtja.* mutatkozik be ő is illedelmesen. A meghívást hallva sötétbarna szemöldöke megemelkedik egy leheletnyit.*
- Egy fogadó. Hm. Abból akad több is a környéken.* mosolyodik el, s úgy tesz, mintha elgondolkodna, holott már tisztában van azzal, melyiket is fogja ajánlani.*
- Elkísérem a Kalmárba, csupa jót hallottam a helyről.* áll elő aztán az ötlettel. A Pegazus egy kicsivel közelebb lenne, de így legalább az odaút során lesz alkalma jobban megismerni a férfit, ha már így elfogadta a meghívást.*
- Messziről érkezett? * kezd is bele ismertségük megszilárdításába.* Mi szél hozta Arteniorba?* indul meg a Kalmár irányába, lépteit igyekszik a férfi tempójához igazítani. Karján a kosár békésen ringatózik.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:30:36
7830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 20:32:15
Üzenet elküldve: 2020-06-10 20:32:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Katica vadászat //
*Elsőre még akár hihette volna azt is, hogy az égimeszelő egy új szobra a főtérnek. Gyors számításai szerint a szobrokat áldhatták meg ekkora termettel. Meg hát az óriásokat, de azokat még hatalmasabbnak képzeli el, mert ugyebár olyannal még nem találkozott. Teljesen meg van győződve arról, hogy az ő töppeteg mérete az átlagos, így aki ennyivel túlszárnyalta a növésben az biztos, hogy csakis mesterséges lehet. De tévedni látszik, hiszen a szobor mozog és még meg is szólal.*
- Szóval ember.
*Dünnyögi az orra alatt alig hallhatóan, közben azért pár kósza pillantást vet a férfi füleire nehogy egy elfet azonosítson be hibásan. Eszébe sem jutna, hogy bárkit is megsértsen. A kisasszonyra először kicsit durcásan csücsöríti ajkait, de azután rájön, hogy a meghajlással fűszerezve ez bizony az a formális köszönés, amiről ő gyakorta megfeledkezik. Így a begyakorolt, bár néha fölöslegesnek tűnő illemórákat követve két oldalt belecsippant a szoknyájába, alig megemeli a földtől, majd széles mosollyal pukedlizik.*
- Jó uram!
*Kuncog is halkan, de hamar le is fagy a mosoly az arcáról, ahogy a férfi ismét komoly fejtörést okoz neki. Főzelék. Szóval ez lenne a titok nyitja. Még gondolkodásában az állát is megvakarja, miközben a szeme sarkából gyanakodva méregeti a férfit, hogy nem e hazudik. Hisz néha ő is kap főzeléket, de ezidáig nem tűnt fel a számára ezen jótékony hatása. Bár az is igaz, hogy túlzásba még sosem vitte a főzelékfogyasztást. Ezek szerint, ha annyit sem evett volna lehet, hogy alig látszódna ki a földből?*
- Szóval ez lenne a titok nyitja?
*Húzza is össze a szemeit, majd hirtelen le is sápad kissé, ahogy agytekervényei tovább is viszik a gondolatot, amit nem rest meg is osztani a férfival. Hiszen úgy tűnik, hogy egy igazán bölcs lovaggal hozta össze a sors, így biztos, hogy megfelelő választ kap a kérdésére.*
- Szóóóval, akkor a törpék valójában nem is törpék, hanem kicsi emberek, akik nem ettek elég főzeléket?
*Nyitja is nagyra a szemeit, mint aki biztos abban, hogy ezzel nagy áttörést ért el a fajok sajátosságainak vizsgálatában. Na nem mintha vizsgálta volna ezeket a dolgokat, de ezek szerint van érzéke hozzá. Következőnek lehet, hogy az elfek hegyes fülére fogja megtalálni a magyarázatot.*
- Katicára vadászom.
*Válaszolja meg végül a kérdést, s olyan arcot vág, mint akit őszintén meglep a dolog, hogy ez nem volt teljesen egyértelmű a férfi számára. A "kis" jelzőre azért megremeg a szája széle, de most még elsiklik a bizonyos nyelvbotlás felett. Hisz nem ő a kicsi, hanem a férfi vitte túlzásba a főzelékevést.
Nos valószínűleg sikeresen bemutatkozott, hisz a férfi gondolhatja, hogy egy bakfissal verte meg a balsors, de ez nem nagyon szokta foglalkoztatni.*
*Elsőre még akár hihette volna azt is, hogy az égimeszelő egy új szobra a főtérnek. Gyors számításai szerint a szobrokat áldhatták meg ekkora termettel. Meg hát az óriásokat, de azokat még hatalmasabbnak képzeli el, mert ugyebár olyannal még nem találkozott. Teljesen meg van győződve arról, hogy az ő töppeteg mérete az átlagos, így aki ennyivel túlszárnyalta a növésben az biztos, hogy csakis mesterséges lehet. De tévedni látszik, hiszen a szobor mozog és még meg is szólal.*
- Szóval ember.
*Dünnyögi az orra alatt alig hallhatóan, közben azért pár kósza pillantást vet a férfi füleire nehogy egy elfet azonosítson be hibásan. Eszébe sem jutna, hogy bárkit is megsértsen. A kisasszonyra először kicsit durcásan csücsöríti ajkait, de azután rájön, hogy a meghajlással fűszerezve ez bizony az a formális köszönés, amiről ő gyakorta megfeledkezik. Így a begyakorolt, bár néha fölöslegesnek tűnő illemórákat követve két oldalt belecsippant a szoknyájába, alig megemeli a földtől, majd széles mosollyal pukedlizik.*
- Jó uram!
*Kuncog is halkan, de hamar le is fagy a mosoly az arcáról, ahogy a férfi ismét komoly fejtörést okoz neki. Főzelék. Szóval ez lenne a titok nyitja. Még gondolkodásában az állát is megvakarja, miközben a szeme sarkából gyanakodva méregeti a férfit, hogy nem e hazudik. Hisz néha ő is kap főzeléket, de ezidáig nem tűnt fel a számára ezen jótékony hatása. Bár az is igaz, hogy túlzásba még sosem vitte a főzelékfogyasztást. Ezek szerint, ha annyit sem evett volna lehet, hogy alig látszódna ki a földből?*
- Szóval ez lenne a titok nyitja?
*Húzza is össze a szemeit, majd hirtelen le is sápad kissé, ahogy agytekervényei tovább is viszik a gondolatot, amit nem rest meg is osztani a férfival. Hiszen úgy tűnik, hogy egy igazán bölcs lovaggal hozta össze a sors, így biztos, hogy megfelelő választ kap a kérdésére.*
- Szóóóval, akkor a törpék valójában nem is törpék, hanem kicsi emberek, akik nem ettek elég főzeléket?
*Nyitja is nagyra a szemeit, mint aki biztos abban, hogy ezzel nagy áttörést ért el a fajok sajátosságainak vizsgálatában. Na nem mintha vizsgálta volna ezeket a dolgokat, de ezek szerint van érzéke hozzá. Következőnek lehet, hogy az elfek hegyes fülére fogja megtalálni a magyarázatot.*
- Katicára vadászom.
*Válaszolja meg végül a kérdést, s olyan arcot vág, mint akit őszintén meglep a dolog, hogy ez nem volt teljesen egyértelmű a férfi számára. A "kis" jelzőre azért megremeg a szája széle, de most még elsiklik a bizonyos nyelvbotlás felett. Hisz nem ő a kicsi, hanem a férfi vitte túlzásba a főzelékevést.
Nos valószínűleg sikeresen bemutatkozott, hisz a férfi gondolhatja, hogy egy bakfissal verte meg a balsors, de ez nem nagyon szokta foglalkoztatni.*
7829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 20:04:06
Üzenet elküldve: 2020-06-10 20:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* Arelow már fel is készült rá, hogy a gyorsan közelgő csilingelő színkavalkád neki fog ütközni. Kétli, hogy feltudná borítani, de azért megfeszíti izmait és a súlyát is kissé előre billenti. Viszont a várt valószínűleg a lány számára fájdalmas találkozás elmarad, mivel még időben le tud lassítani. Most mondhatná Arelow, hogy meglepődött azon, amit a lány csinál, de ez nem így van. A sok unatkozó nemes kisasszonyka is a lehető legfurcsább dolgokat volt képes elkövetni az őrködő lovagokkal. Ő aztán a világért sem zavarná meg hát a bogár és a leány ismerkedését. Nem kell sokáig várnia mivel a katica hamar megunja az ismerkedést és gyorsan távozik. Tekintetével még ő is követi a bogarat, amíg az el nem tűnik a láthatáron. Aztán lassan visszafordul az lányhoz, hogy barna szemei a másik hideg kékjével találkozzon. A meglepet köszönésre lovaghoz illendően válaszol.*
- Kisasszony!* Kissé meg is hajtja magát. Ez amolyan formalitás, amit minden hölgynek megad még akkor is, ha az nem nemes születésű. Valami mosoly szerű dolgot ő is az arcára varázsol, de azért nem esik túlzásba. A magasságára tett megjegyzésre viszont viszont nem tudja megállni, hogy egy pillanatra nem mosolyodjon el őszintén.*
- Azért lehet, mert mindig megettem a főzeléket.* Ez általában sosem tetszett a kis nemeseknek, de még a saját gyerekeinek sem. Ha eddig a lovag nem lepődött meg a furcsa kérdésen meg reakciókon, akkor talán Luniereme fog a férfién.*
- Mit csinál a kis hölgy itt egyedül?* Néz körbe olyan személyek után kutatva, akiket a lányhoz tudna kötni. Hiába domborodik a kis blúzocska ettől még nem tartja teljes értékű felnőnek a lovag. Mondjuk a nála sokkal kisebbeknél általában ebbe a hibába esik, hogy nem veszi túl komolyan őket. Bár jelen helyzetben az előtte ácsorgó színkavalkádra mindent tudna mondani, csak azt nem, hogy komoly.*
* Arelow már fel is készült rá, hogy a gyorsan közelgő csilingelő színkavalkád neki fog ütközni. Kétli, hogy feltudná borítani, de azért megfeszíti izmait és a súlyát is kissé előre billenti. Viszont a várt valószínűleg a lány számára fájdalmas találkozás elmarad, mivel még időben le tud lassítani. Most mondhatná Arelow, hogy meglepődött azon, amit a lány csinál, de ez nem így van. A sok unatkozó nemes kisasszonyka is a lehető legfurcsább dolgokat volt képes elkövetni az őrködő lovagokkal. Ő aztán a világért sem zavarná meg hát a bogár és a leány ismerkedését. Nem kell sokáig várnia mivel a katica hamar megunja az ismerkedést és gyorsan távozik. Tekintetével még ő is követi a bogarat, amíg az el nem tűnik a láthatáron. Aztán lassan visszafordul az lányhoz, hogy barna szemei a másik hideg kékjével találkozzon. A meglepet köszönésre lovaghoz illendően válaszol.*
- Kisasszony!* Kissé meg is hajtja magát. Ez amolyan formalitás, amit minden hölgynek megad még akkor is, ha az nem nemes születésű. Valami mosoly szerű dolgot ő is az arcára varázsol, de azért nem esik túlzásba. A magasságára tett megjegyzésre viszont viszont nem tudja megállni, hogy egy pillanatra nem mosolyodjon el őszintén.*
- Azért lehet, mert mindig megettem a főzeléket.* Ez általában sosem tetszett a kis nemeseknek, de még a saját gyerekeinek sem. Ha eddig a lovag nem lepődött meg a furcsa kérdésen meg reakciókon, akkor talán Luniereme fog a férfién.*
- Mit csinál a kis hölgy itt egyedül?* Néz körbe olyan személyek után kutatva, akiket a lányhoz tudna kötni. Hiába domborodik a kis blúzocska ettől még nem tartja teljes értékű felnőnek a lovag. Mondjuk a nála sokkal kisebbeknél általában ebbe a hibába esik, hogy nem veszi túl komolyan őket. Bár jelen helyzetben az előtte ácsorgó színkavalkádra mindent tudna mondani, csak azt nem, hogy komoly.*
7828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 16:09:20
Üzenet elküldve: 2020-06-10 16:09:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
- Ugyan, ezek a csuklók keményebb munkához vannak szokva. *Mosolyodik egyértelműsítve szavainak többértelmű mivoltát, ahogy kézfejét éri a másik ujjának simítása két dobás között. Jól esik neki az érintés, hiszen a férfi már ilyen rövid idő alatt, s annak ellenére, hogy pénzét elnyerte, is szimpátiát váltott ki belőle. Kíváncsi rá, milyen alak lehet, ha levedli a kockázáshoz felöltött szerepét, s reméli, meg is tudhatja a kisvártatva esedékes italozásuk során. Függetlenül attól, melyiküket is terheli majd a kontó.
Dobása pedig meglepően szerencsésen alakul, négy négyesének tudatában kíváncsian várja hát ellenfele teljesítményét.*
- Nos, nagyon úgy tűnik! *Vigyorodik is büszkén, sörszeretetének megállapítására.*
- Nem is gondoltam, hogy a becsületem képezi a tétet! Ez esetben muszáj lesz önnek szurkolnom! *Vigyora csak szélesedik, ahogy bizakodva figyeli a másik további mozdulatait. Mik váratlanul és ijesztően jó első dobást szülnek. Talán kár volt ismét elajándékoznia drukkját. A tét emelésén meg sem lepődik igazán.*
- Ennyire nagy benyomást tett az első? *Kacag fel tettetett zavarral, s legyint egyet bal tenyerével. De, ha már idáig eljutottak, nem teheti meg, hogy nem tartja.*
- Bár igazi kizsákmányolás, egy szegény hölgy bizalmának kihasználása, lássa milyen fából faragtak. Állom a tétet! *Bólint is a megerősítésre, s kékjeit izgalommal vegyes kíváncsisága fűzi a fakehely sziluettjére, végig követve annak mozgását, egészen a felfedés pillanatáig. Vigyora pedig nem is lehetne szélesebb első győzelmének tudatában.*
- Ön egy igazi úr. *Állapítja meg mókázva, mikor a férfi biztosítja róla, nem kíván kibújni kötelessége alól. S, csak, hogy még több lehetősége legyen ezt bizonyítani, a feltápászkodó után nyújtja balját, remélve, hogy az majd térdepeléséből felsegíti.*
- Ugyan, ezek a csuklók keményebb munkához vannak szokva. *Mosolyodik egyértelműsítve szavainak többértelmű mivoltát, ahogy kézfejét éri a másik ujjának simítása két dobás között. Jól esik neki az érintés, hiszen a férfi már ilyen rövid idő alatt, s annak ellenére, hogy pénzét elnyerte, is szimpátiát váltott ki belőle. Kíváncsi rá, milyen alak lehet, ha levedli a kockázáshoz felöltött szerepét, s reméli, meg is tudhatja a kisvártatva esedékes italozásuk során. Függetlenül attól, melyiküket is terheli majd a kontó.
Dobása pedig meglepően szerencsésen alakul, négy négyesének tudatában kíváncsian várja hát ellenfele teljesítményét.*
- Nos, nagyon úgy tűnik! *Vigyorodik is büszkén, sörszeretetének megállapítására.*
- Nem is gondoltam, hogy a becsületem képezi a tétet! Ez esetben muszáj lesz önnek szurkolnom! *Vigyora csak szélesedik, ahogy bizakodva figyeli a másik további mozdulatait. Mik váratlanul és ijesztően jó első dobást szülnek. Talán kár volt ismét elajándékoznia drukkját. A tét emelésén meg sem lepődik igazán.*
- Ennyire nagy benyomást tett az első? *Kacag fel tettetett zavarral, s legyint egyet bal tenyerével. De, ha már idáig eljutottak, nem teheti meg, hogy nem tartja.*
- Bár igazi kizsákmányolás, egy szegény hölgy bizalmának kihasználása, lássa milyen fából faragtak. Állom a tétet! *Bólint is a megerősítésre, s kékjeit izgalommal vegyes kíváncsisága fűzi a fakehely sziluettjére, végig követve annak mozgását, egészen a felfedés pillanatáig. Vigyora pedig nem is lehetne szélesebb első győzelmének tudatában.*
- Ön egy igazi úr. *Állapítja meg mókázva, mikor a férfi biztosítja róla, nem kíván kibújni kötelessége alól. S, csak, hogy még több lehetősége legyen ezt bizonyítani, a feltápászkodó után nyújtja balját, remélve, hogy az majd térdepeléséből felsegíti.*
7827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 15:18:46
Üzenet elküldve: 2020-06-10 15:18:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Katica vadászat //
*A gonosz kis pettyes egyelőre nem úgy tűnik, mint aki barátkozni akar. Kitartóan repked el mindig a lány elől, de ez különösebb gondot nem okoz Luni számára. Így hogy a teret most nem népesíti be annyi járókelő jobban nyomába is tud szegődni a kis bogárkának. Szinte a külvilág meg is szűnik a számára, így elsőre az sem tűnik fel neki, hogy min vagyis kin talált menedéket a piroska. A lendületet nehezen fékezi meg, így alig fél lépés a híja, hogy ne ütközzön bele a férfiba.*
- Na megvagy.
*Szusszan is fel, majd kifújva magát hajol is közelebb a pettyeshez, így a feje és a férfi mellkasa között alig pár centi távolság marad. Az ujját rá is nyomja a férfi páncéljára, s kitartóan várja, míg a bogárka hajlandó rámászni az ujjára. A mosolya elégedetté válik, mikor a katica az ujjhegyén pihen meg, így kiegyenesedve szemléli is meg közelebbről. Persze a katicának nem tetszhet nagyon a hirtelen figyelem, így hamar tova is röppen.*
- Na ne már...
*Nyög is fel, majd csalódott sóhajjal biggyeszti le ajkait, ahogy ismét csak a távolodó piroska után pillant. Persze ekkor legalább már feltűnik neki, hogy az előző menedék mellett ácsorog, így figyelme el is kalandozik a menekülőről, s tekintetét lassan emeli feljebb, míg a sebhelyes arcú idegen szemébe nem pillanthat.*
- Ó... Helló.
*Vigyorodik is el kissé bugyután, majd ahogy észbe kap a nem túl tiszteletteljes távolság miatt egy nagy lépést hátrál is. Ekkor tűnik fel igazán, hogy növésben jócskán elmaradt az idegentől, így szemeit csodálkozásában nagyobbra is nyitja, ahogy tetőtől talpig végigméri. A sebhely, ami a férfi arcán foglal helyet nem taszítja, nem riasztja el. Látott már rosszabbat is, inkább kettejük közötti magasság az, ami jobban felkelti a figyelmét.*
- Te aztán jó nagyra nőttél.
*Billenti is félre a fejét. A viselkedése szokás szerint nem valami tisztelettudó, de nem véletlenül nincs tömve annyi baráttal.*
*A gonosz kis pettyes egyelőre nem úgy tűnik, mint aki barátkozni akar. Kitartóan repked el mindig a lány elől, de ez különösebb gondot nem okoz Luni számára. Így hogy a teret most nem népesíti be annyi járókelő jobban nyomába is tud szegődni a kis bogárkának. Szinte a külvilág meg is szűnik a számára, így elsőre az sem tűnik fel neki, hogy min vagyis kin talált menedéket a piroska. A lendületet nehezen fékezi meg, így alig fél lépés a híja, hogy ne ütközzön bele a férfiba.*
- Na megvagy.
*Szusszan is fel, majd kifújva magát hajol is közelebb a pettyeshez, így a feje és a férfi mellkasa között alig pár centi távolság marad. Az ujját rá is nyomja a férfi páncéljára, s kitartóan várja, míg a bogárka hajlandó rámászni az ujjára. A mosolya elégedetté válik, mikor a katica az ujjhegyén pihen meg, így kiegyenesedve szemléli is meg közelebbről. Persze a katicának nem tetszhet nagyon a hirtelen figyelem, így hamar tova is röppen.*
- Na ne már...
*Nyög is fel, majd csalódott sóhajjal biggyeszti le ajkait, ahogy ismét csak a távolodó piroska után pillant. Persze ekkor legalább már feltűnik neki, hogy az előző menedék mellett ácsorog, így figyelme el is kalandozik a menekülőről, s tekintetét lassan emeli feljebb, míg a sebhelyes arcú idegen szemébe nem pillanthat.*
- Ó... Helló.
*Vigyorodik is el kissé bugyután, majd ahogy észbe kap a nem túl tiszteletteljes távolság miatt egy nagy lépést hátrál is. Ekkor tűnik fel igazán, hogy növésben jócskán elmaradt az idegentől, így szemeit csodálkozásában nagyobbra is nyitja, ahogy tetőtől talpig végigméri. A sebhely, ami a férfi arcán foglal helyet nem taszítja, nem riasztja el. Látott már rosszabbat is, inkább kettejük közötti magasság az, ami jobban felkelti a figyelmét.*
- Te aztán jó nagyra nőttél.
*Billenti is félre a fejét. A viselkedése szokás szerint nem valami tisztelettudó, de nem véletlenül nincs tömve annyi baráttal.*
7826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-09 18:20:54
Üzenet elküldve: 2020-06-09 18:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy őszinték legyünk Titthy még nem hallott efféle szabályról, de egyébként tetszik neki a dolog. Legalább izgalmasabb lesz tőle a játék, és nem csak simán elbújnak egymás elől, hogy aztán valahol egymásra bukkanjanak.*
- Ja, akkor jó.* Neveti el magát. A kis tündér is a szoborra néz, ami első búvóhelyét szolgáltatta néhány percig.*
- Ahogy hallottam, elég közel voltál már hozzám. Meg aztán a kúthoz előrehajolva mentem, ezzel is próbáltam elkerülni, hogy megláss. Hát úgy fest, ez sikerült.* Ravaszul mosolyra húzza a száját, mely azért rejtetten azt is kifejezi, hogy nem ez volt az utolsó ilyen költözése.*
- Bizony, te bújsz. De én csak számolni tudok.* Nem árt, ha a törpe ezt tudja, hogy később ne érje váratlanul. Úgy sejti, hogy ha húszig elszámol, az elegendő lesz. A helyszínbővítés lehetőségét kicsit fontolgatja. Végül is van abban valami, amit Ruuno állít. Meg nem is olyan nagy a tér, hogy bárhol el lehessen rejtőzni.*
- Nos jó, nem bánom. De maradjunk egy háznyi távolságban a tér körül.* Adja be végül a derekát.*
- Csak nem álmos vagy?* Kérdez rá látva a fiú mozdulatát. Azt illetlenségnek tartja még egy utcán élő gyerektől is megkérdezni, hogy hol szokott aludni azon kívül, hogy Arthenioron belül teszi.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy őszinték legyünk Titthy még nem hallott efféle szabályról, de egyébként tetszik neki a dolog. Legalább izgalmasabb lesz tőle a játék, és nem csak simán elbújnak egymás elől, hogy aztán valahol egymásra bukkanjanak.*
- Ja, akkor jó.* Neveti el magát. A kis tündér is a szoborra néz, ami első búvóhelyét szolgáltatta néhány percig.*
- Ahogy hallottam, elég közel voltál már hozzám. Meg aztán a kúthoz előrehajolva mentem, ezzel is próbáltam elkerülni, hogy megláss. Hát úgy fest, ez sikerült.* Ravaszul mosolyra húzza a száját, mely azért rejtetten azt is kifejezi, hogy nem ez volt az utolsó ilyen költözése.*
- Bizony, te bújsz. De én csak számolni tudok.* Nem árt, ha a törpe ezt tudja, hogy később ne érje váratlanul. Úgy sejti, hogy ha húszig elszámol, az elegendő lesz. A helyszínbővítés lehetőségét kicsit fontolgatja. Végül is van abban valami, amit Ruuno állít. Meg nem is olyan nagy a tér, hogy bárhol el lehessen rejtőzni.*
- Nos jó, nem bánom. De maradjunk egy háznyi távolságban a tér körül.* Adja be végül a derekát.*
- Csak nem álmos vagy?* Kérdez rá látva a fiú mozdulatát. Azt illetlenségnek tartja még egy utcán élő gyerektől is megkérdezni, hogy hol szokott aludni azon kívül, hogy Arthenioron belül teszi.*
7825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-09 14:11:42
Üzenet elküldve: 2020-06-09 14:11:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* A páncélos lovag dolgát elvégezve hagyja ott a kovácsműhelyt. Jó darabig úgy sem lesz kész még az a páncél. Útja most visszavezet a főtérre. Talán betér majd a Pegazusba egy italra. Ezt majd még ráér eldönteni, ha odaért. Megint a nyüzsgő piacon kell átkelnie, hogy aztán a szegények lakhelyei között kelljen át a térre. Ezen kis útja eseménytelenül telik el. A tágas térre érve örömmel tapasztalja, hogy a reggeli tömegnek már semmi híre. Néhány járókelő lézeng csak. Mondhatni, hogy semmi szokatlant nem lát kivéve egy alacsony lányt, aki igencsak feltűnően öltözködik. Látszatra úgy néz ki, hogy valamit kerget. Arelownak teljesen mindegy is ez, csak szokatlan a látvány. Egy pillanatig nézi csak és már menne is tovább, de színkavalkád egyre csak közelít felé. Hamarosan már a futás közben rázkódó csecsebecsék fémes hangját is tisztán hallja. Hogy miért közelít felé? Igen egyszerű, mivel a katicabogárnak megtetszhetett a férfi páncélja, ezért szépen a mellvérten landolva nézi meg magának közelebbről. Márpedig a lány, ha üldözi, akkor a nagydarab lovag előtt találja magát. Mivel nincs rajta a sisak, ezért tekintete találkozhat Arelow sebhellyel csúfított arcával. Egyelőre csak megáll és szemügyre veszi a hívatlan pettyes látogatót.*
* A páncélos lovag dolgát elvégezve hagyja ott a kovácsműhelyt. Jó darabig úgy sem lesz kész még az a páncél. Útja most visszavezet a főtérre. Talán betér majd a Pegazusba egy italra. Ezt majd még ráér eldönteni, ha odaért. Megint a nyüzsgő piacon kell átkelnie, hogy aztán a szegények lakhelyei között kelljen át a térre. Ezen kis útja eseménytelenül telik el. A tágas térre érve örömmel tapasztalja, hogy a reggeli tömegnek már semmi híre. Néhány járókelő lézeng csak. Mondhatni, hogy semmi szokatlant nem lát kivéve egy alacsony lányt, aki igencsak feltűnően öltözködik. Látszatra úgy néz ki, hogy valamit kerget. Arelownak teljesen mindegy is ez, csak szokatlan a látvány. Egy pillanatig nézi csak és már menne is tovább, de színkavalkád egyre csak közelít felé. Hamarosan már a futás közben rázkódó csecsebecsék fémes hangját is tisztán hallja. Hogy miért közelít felé? Igen egyszerű, mivel a katicabogárnak megtetszhetett a férfi páncélja, ezért szépen a mellvérten landolva nézi meg magának közelebbről. Márpedig a lány, ha üldözi, akkor a nagydarab lovag előtt találja magát. Mivel nincs rajta a sisak, ezért tekintete találkozhat Arelow sebhellyel csúfított arcával. Egyelőre csak megáll és szemügyre veszi a hívatlan pettyes látogatót.*
7824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-07 21:35:04
Üzenet elküldve: 2020-06-07 21:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A bocsánatkérést szinte meg sem hallja, mert nem volt ez olyan nagy ijedtség és inkább szórakoztatja a dolog, még mindig mosolyog.
Majd annak ellenére, hogy a lány állítja, hogy a tündérek tudomása szerint nem képesek láthatatlanná válni, Ruuno még kételkedik is a szavában, mert már annyira elképzelte, hogy Titthy biztosan láthatatlanná vált, hogy nehezére esik mást elfogadni.
Aztán kiderül, hogy a tündér más turpisságok követett el.*
- Az nem baj. Az élőholt elől lehet menekülni, csak nem szabad, hogy észrevegyen! - *Fogadja teljesen természetesen a lány vallomását, tájékoztatva őt a szabályról.*
- Akkor majdnem elmentem melletted? - *Járja végig tekintetével az útvonalat, amit korábban a lábain tett meg.*
- Jól el tudtál lopózni. - *Mondja, inkább hangosan gondolkodva, de tetszik neki, izgalmasnak találja, hogy így lehet cselezni.*
- Akkor most én bújok el? - *Kérdi, de aztán körülnéz és van egy észrevétele.*
- De itt már minden jó búvóhelyet tudsz... Mondjuk rá, hogy a tér közelében is el szabad bújni! Felhővel nem férünk el olyan kicsi helyen. - *Egyezkedik, s közben kicsit álmosan megdörgöli a szemeit. A sötétedés még odébb van, de azért már megy lassan lefelé a nap, a kis Ruunot pedig senki sem akarja ágyba dugni. Mivel pedig nincs kivel vitatkozni, ezért magától szokott szépen, még kora este elaludni. Végül is nem izgalmas nyűglődni, ha nincs kit bosszantani, vagy nem tartja ébren egy izgalmas mese ígérete.*
//Egy koranyári késődélután//
*A bocsánatkérést szinte meg sem hallja, mert nem volt ez olyan nagy ijedtség és inkább szórakoztatja a dolog, még mindig mosolyog.
Majd annak ellenére, hogy a lány állítja, hogy a tündérek tudomása szerint nem képesek láthatatlanná válni, Ruuno még kételkedik is a szavában, mert már annyira elképzelte, hogy Titthy biztosan láthatatlanná vált, hogy nehezére esik mást elfogadni.
Aztán kiderül, hogy a tündér más turpisságok követett el.*
- Az nem baj. Az élőholt elől lehet menekülni, csak nem szabad, hogy észrevegyen! - *Fogadja teljesen természetesen a lány vallomását, tájékoztatva őt a szabályról.*
- Akkor majdnem elmentem melletted? - *Járja végig tekintetével az útvonalat, amit korábban a lábain tett meg.*
- Jól el tudtál lopózni. - *Mondja, inkább hangosan gondolkodva, de tetszik neki, izgalmasnak találja, hogy így lehet cselezni.*
- Akkor most én bújok el? - *Kérdi, de aztán körülnéz és van egy észrevétele.*
- De itt már minden jó búvóhelyet tudsz... Mondjuk rá, hogy a tér közelében is el szabad bújni! Felhővel nem férünk el olyan kicsi helyen. - *Egyezkedik, s közben kicsit álmosan megdörgöli a szemeit. A sötétedés még odébb van, de azért már megy lassan lefelé a nap, a kis Ruunot pedig senki sem akarja ágyba dugni. Mivel pedig nincs kivel vitatkozni, ezért magától szokott szépen, még kora este elaludni. Végül is nem izgalmas nyűglődni, ha nincs kit bosszantani, vagy nem tartja ébren egy izgalmas mese ígérete.*
7823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:46:36
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rivalettie Selobor//
*A férfi szemmel láthatóan nem, igen jól leplezetten azonban mégiscsak meglepődik, hogy a lány szólította meg elsőként. Tetszik neki a vitathatatlanul igaz segítőkészség.*
-Szép napot! A nevem Sha. Igen, úgy vélem, tudsz segíteni. Egy olyan vendéglőt keresek, ahol meghívhatlak valamire. Remélem, mit szólsz hozzá.
*Hangzik végül a fonetikailag indokolatlannak ígérkező mondat, ám ez is mosollyal van alátámasztva, el ne ijessze a lányt.
Mindig szívesen ismert meg új személyeket, új helyeket, új dolgokat. Kiváltképp azokat, melyek az első pillanattól lenyűgözték.*
*A férfi szemmel láthatóan nem, igen jól leplezetten azonban mégiscsak meglepődik, hogy a lány szólította meg elsőként. Tetszik neki a vitathatatlanul igaz segítőkészség.*
-Szép napot! A nevem Sha. Igen, úgy vélem, tudsz segíteni. Egy olyan vendéglőt keresek, ahol meghívhatlak valamire. Remélem, mit szólsz hozzá.
*Hangzik végül a fonetikailag indokolatlannak ígérkező mondat, ám ez is mosollyal van alátámasztva, el ne ijessze a lányt.
Mindig szívesen ismert meg új személyeket, új helyeket, új dolgokat. Kiváltképp azokat, melyek az első pillanattól lenyűgözték.*
7822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:02:26
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hát, csak összejön azért az a megijesztés. Titthy éppen bocsánatot akar kérni, de Ruuno elugrik tőle. Majd végül is nevetésben tör ki, s mikor kifejti az érzését, a kis tündérnek alkalma nyílik bepótolni a dolgot:*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
*Tüstént nem adhat feleletet az érkező kérdésre, mert Ruuno a bújócskázásnál szokásos elkapást még véghez viszi. Válaszra nyitja a száját, s a láthatatlanságra nevetés tör ki ajkain.*
- Elég aprók a tündérek... én legalábbis, hogy ne lehessen olyan könnyen észrevenni. Úgy tudom, nem képesek láthatatlanná válni.
*Titokzatosan elmosolyodik, s pár pillanatig hallgat is, csak hogy a törpe idegeit húzza egy kicsikét.*
- Nos hááát...* Kezd bele vontatottan, de még mindig titokzatos ábrázata van.*
- Na jó, elmondom.* Mondja ezt úgy, mintha sorozatos faggatózás eredményeképp megadná magát, látva, hogy nincs más lehetősége.*
- Egy kicsikét csaltam. Legelőször itt a szobor mögött bújtam el, de amikor te jöttél, gyorsan elillantam, és a kút mellett lehasaltam a földre. Ott vártam percekig, és mikor felálltam, láttam, hogy visszajössz ide. Akkor döntöttem úgy, hogy egy picikét megleplek hátulról.
*Miközben beszél, szüntelenül Ruuno arcát fürkészi. A tisztesség úgy kívánja - na meg becsületes énje, hogy még hozzáfűzze:*
- Ne haragudj rám. Tréfának szántam.
*Ártatlanul fel is csillan a szeme, hisz tényleg nem az volt a célja, hogy jó alaposan kitoljon az aprósággal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hát, csak összejön azért az a megijesztés. Titthy éppen bocsánatot akar kérni, de Ruuno elugrik tőle. Majd végül is nevetésben tör ki, s mikor kifejti az érzését, a kis tündérnek alkalma nyílik bepótolni a dolgot:*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
*Tüstént nem adhat feleletet az érkező kérdésre, mert Ruuno a bújócskázásnál szokásos elkapást még véghez viszi. Válaszra nyitja a száját, s a láthatatlanságra nevetés tör ki ajkain.*
- Elég aprók a tündérek... én legalábbis, hogy ne lehessen olyan könnyen észrevenni. Úgy tudom, nem képesek láthatatlanná válni.
*Titokzatosan elmosolyodik, s pár pillanatig hallgat is, csak hogy a törpe idegeit húzza egy kicsikét.*
- Nos hááát...* Kezd bele vontatottan, de még mindig titokzatos ábrázata van.*
- Na jó, elmondom.* Mondja ezt úgy, mintha sorozatos faggatózás eredményeképp megadná magát, látva, hogy nincs más lehetősége.*
- Egy kicsikét csaltam. Legelőször itt a szobor mögött bújtam el, de amikor te jöttél, gyorsan elillantam, és a kút mellett lehasaltam a földre. Ott vártam percekig, és mikor felálltam, láttam, hogy visszajössz ide. Akkor döntöttem úgy, hogy egy picikét megleplek hátulról.
*Miközben beszél, szüntelenül Ruuno arcát fürkészi. A tisztesség úgy kívánja - na meg becsületes énje, hogy még hozzáfűzze:*
- Ne haragudj rám. Tréfának szántam.
*Ártatlanul fel is csillan a szeme, hisz tényleg nem az volt a célja, hogy jó alaposan kitoljon az aprósággal.*
7821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:37:37
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:37:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sha Kaeslet//
* A fiatal elf nő nem töltött még annyi időt a városban, hogy kivesszen belőle a kisebb közösségekre jellemző közvetlenség. Viszonozza az idegen férfi mosolyát. Meg is áll, úgy érzi a férfi felé halad. Ezt ugyan kissé különösnek találja. Átfut a fején, hogy ismerheti-e, de gyorsan elveti ezt a lehetőséget. Egészen biztos benne, hogy a kopasz alakot nem látta még korábban.*
- Szép napot! Segíthetek valamiben?* teszi fel a kérdést, amint a férfi beszélgetéshez alkalmas közelségbe ér. Még elevenen él benne annak az időszaknak az emléke, amikor még ő is új jövevénynek számított Arthenior vidékén. Nem felejtette el milyen elveszettnek érezte magát és magányosnak. Igyekszik hát jó benyomást kelteni, ha már neki nem volt része hasonlóban annak idején.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 20:38:16
* A fiatal elf nő nem töltött még annyi időt a városban, hogy kivesszen belőle a kisebb közösségekre jellemző közvetlenség. Viszonozza az idegen férfi mosolyát. Meg is áll, úgy érzi a férfi felé halad. Ezt ugyan kissé különösnek találja. Átfut a fején, hogy ismerheti-e, de gyorsan elveti ezt a lehetőséget. Egészen biztos benne, hogy a kopasz alakot nem látta még korábban.*
- Szép napot! Segíthetek valamiben?* teszi fel a kérdést, amint a férfi beszélgetéshez alkalmas közelségbe ér. Még elevenen él benne annak az időszaknak az emléke, amikor még ő is új jövevénynek számított Arthenior vidékén. Nem felejtette el milyen elveszettnek érezte magát és magányosnak. Igyekszik hát jó benyomást kelteni, ha már neki nem volt része hasonlóban annak idején.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 20:38:16
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656