//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
- Ha mindenáron jótékonykodni szeretnél. Akkor inkább kísérj el holnap a piacra.
*Böki meg finoman az orra hegyét.*
- Mert bókolsz. Bár a környezetemet ismerve biztos csak viccelsz te is.
*Von aprót a vállain. Ahogy Lihanechre terelődik kicsit a szó hol ábrándos mosollyal réved a semmibe, hol fintorog párat. Mikor épp milyen emlék fut át a fején. Nem mondja, hogy nem szeretett ott élni, de nem igazán mozdult sehová. Bár az is csoda, hogy most itt van. Igaz ehhez sok köze volt annak, hogy a vénember majdhogynem parancsba adta a távozást. Valószínűleg nem a tanulás miatt, hanem hogy ki tudja szakítani a lányt a konfortzónából és ne váljon egy megcsömörlött vénlánnyá.*
- Hát valószínűleg csak inas lennék. Vagy nem tudom. Szeretek tanulni, könyveket bújni, jegyzetelni, rajzolni. De a beszélőkémmel vannak bajok. Gyűlölöm az idegeneket.
*Valószínűleg az, hogy most is itt cseverészik a fiúval annak köszönhető, hogy a szervezete megadta magát az alkohollal szemben és persze Eden kissé rámenős stílusa is besegített. Bár most nem is bánja annyira, hogy nem egyedül kódorog.*
- Az öreg próbál mindig a hmm... Hogy is fogalmazott? *Eltűnődve dörgöl az állára, ahogy igyekszik visszaadni a szavait.* Igazodik a divathoz, hogy mindig a keresletnek megfelelő kínálata legyen. Egyedül fegyverrel nem hajlandó kereskedni.
*Amit valahol meg is ért, de mégsem. Viszont az ő dolga sosem az ítélkezés volt, hanem a szófogadás. Sokat még úgy sem tud erről a foglalkozásról, ahogy arról a tudásról sem, aminél Eden most igen zavarba ejtően megragadt. Wya ma különösen ért ahhoz, hogy hogyan keverje magát slamasztikába. Ha most el kezd hadoválni össze-vissza azonnal lebukik, hogy füllentett. Viszont azzal is verembe eshet, ha túl nagyokat lódít. Tűnődik, erősen jár az agya, mikor csak szöget üt valami a fejében. Amivel egy kicsit megzavarhatja a fiút, elterelve a gondolatait. Vagy jobban felpiszkálja majd. Az ilyen fegyvereknek mindkét fele ki van élezve.
Ismét megfékezi lépteit, hogy a fiú elé perdüljön. Ittasságához mérten meglepően könnyedén megy. Bár az is lehet, hogy csak neki tűnik így, igazából pedig csak ügyetlenül bukdácsol elé. De ezzel nem is törődik. Az Edentől kapott sálat leakasztja magáról, hogy átdobja a fiú fején, két oldalt továbbra is tartva, s finoman húzza, míg az anyag megfeszül a félvér tarkójánál, így lehúzza magához egészen szemmagasságig.*
- Te nagy zsivány vagy, tudod? *Sunyi mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy felnyújtózik a füléhez.* És mindig is a gyakorlati oktatás híve voltam.
*Suttogja bele a végét, hogy aztán egy nagy cuppanóst nyomjon a szája szélére. Hagy legyen mit emésztenie a másiknak. Addig pedig visszalép, a sálat is visszatekeri magára, majd folytatja az utat.*
- Nos igen. A fegyelem nagy erény.
*Sandít rá a szeme sarkából, olyan célozni szándékozó pillantásokkal. Majd kuncogva ingatja meg a fejét. Eden valószínűleg most sokkal jobb társaság, mintha valami karót nyelt, jól kiképzett katonaficsúrral sétálgatna. A fegyelmet lehet máshol hasznosítani.
Aztán a fú szavaira ismét megkomorodva ráncolja össze a homlokát, miközben szorosabban a testéhez bújik. Ezzel igyekezve megerősíteni a következő szavait.*
- Nem utállak, csak egy kicsit mérges voltam. Vagyok. Voltam...
*Sóhajt, majd a piszkálódást már nem hagyhatja büntetés nélkül, így finoman az oldalába csíp.*
- Nem lennék ilyen lassú, ha miattad most nem kanyarodna előttem össze-vissza nemhogy az utca, hanem egész Arthenior.
*Mormogja, de orra alatt azért most megbújik valami csibészes mosoly. Egészen addig, míg a térre kiérve nem veszi észre a szökőkutat. Legalábbis reméli, hogy azt látja, nem pedig csak behallucinál valami pálinkás butaságot.*
- Az de szép.