*Mint a szél vadító süvítése amikor felhordja a fa leveleit a tiszta égbolt felé, úgy szeli át az erdő bozótjait a nyomában lévő szörnyetegek elől. Többen vannak: egy falka. Talán az erdők mélyén meglapuló irbiszek, de ahhoz túl sokan vannak.*
~Farkasok? Ahhoz meg túl gyorsak. Akkor meg? Mindegy is... Annyit biztosra tudok róluk, hogy ha nem rázom le őket mihamarabb, akkor ezek engem élve szétcincálnak.~
*Az erdő rengetegének fáit szlalomozza: ugrál, mint egy szerelemről éneklő szöcske, aki az utolsó beszédét tartja a nagybőgőjén annak tudatában, hogy ez lesz az utolsó napja e-világban.
Ha kijut valahogy a rengetegből az Arthenior városának északnyugati oldalán fekvő útszakaszára, akkor oda már úgysem követnék. Reménykedik, hogy ezek a bestiák nem olyanok, akik csak úgy felfedik magukat akárkinek. Már nem mintha gyorsaságban alulmaradna a bestiákkal szemben, de sokan elfelejtik azt, hogy a falkákban vadászó lények bizony nagyon intelligens ragadozók és a legrosszabb amit elkövethetsz ellenük az nem más mint, hogy alábecsülöd őket.
Ennek tudatában, semmit nem bízva a véletlenre egy pillanatra ránéz a nyakában ékelődő, csontokkal díszített medáljára.*
~Hé te ott, igen Te. Tudom, hogy hallasz engem.~
*A medál nem válaszol, de nem mintha válaszolni tudna.*
~Ne nézz hülyének. Tudom, hogy hallasz engem. Szükségem van rád, mint ahogyan régebben is segítettél: most is segíts nekem. Nem tudom, hogy mit tettél vagy mit nem tettél, de tedd ugyanazt, amit akkor tettél.~
*Hirtelen sokkal könnyebbnek és fürgébbnek érzi magát, mintha egy hatalmas kő esett volna le a válláról, de nem fizikai értelemben. Sokkal inkább mentális szinten érzi ezt. Bármi is volt ez, úgy néz ki hogy használt, de nem mintha szükség lett volna bármilyen segítségre is a bestiákkal szembeni futóversenyben. Viszont inkább jobb félni, mint megijedni. Az utat követve a medál, de inkább a gyorsaságának köszönhetően gyorsan Arthenior főterén találja magá: fáradtan, éhesen, és szomjasan.*
- Itt volnék? Megérkeztem? Ez lenne Arthenior? *Durván és szaporán veszi a levegőt beszéd közben, mintha valaki épp most szülne. Körbetekint a környéken: ezer meg száz számára újféle szagot/dolgot tapasztal egy pillanat leforgása alatt. Hirtelenjében majdhogynem sokkot kap a látványtól. Igen jól gondolod: most először van Artheniorban. Eddigi életében csak az erdőnek élt, mint egy perverz remete, aki sohasem akar lejönni a szerelmének tartott hegyéről.*
~SZENT GANAJ!~ *Már az egész helyzet, ahogy idekerül nagyon nem tetszett neki, na-de most meg egy ilyen undorító hely várja a szeretetteljes erdője helyett. Felháborító. Nem is... egyenesen bosszantó.*
~Ni csak... az víz? A tündék gyönyörű popsijára esküszöm, hogy én még életemben ilyen szerkezetet nem láttam. A víz fentről lemegy, mint egy vízesésnél? Na ne szórakozzunk már. Gondolom ebből nem lehet inni, mert az...hogy is szokták mondani: nem lenne etikusan engedélyezett?~
*Mivel nem tiszte eldönteni azt, hogy mi az etikusan engedélyezett és mi nem, ezért inkább tovább áll ettől a szerkezettől, mintsem beleugrana, mint az a debil törp az imént, de remélhetőleg nem tervez semmi olyant, mint például, hogy belepisál. A messzi távolból, de nem is olyan messze nagy hangzavarra lesz figyelmes.*
~Na ott meg mi van? Unikornis?~ *Bosszankodik magában, mert már most oltárira hiányzik neki az erdő és amúgy is nem kedveli az új helyeket, főleg azokat nem ahol hagymás babtól és mézsörtől bűzlő törpök hazugságait kell hallgatnia.*
*Elindul a zaj irányába, amint látható eléggé nagy a zűrzavar egy bizonyos Pegazus fogadó felirattal ellátott helység előtt. Az utcában hideg van. Mindenki valamilyen itallal a kezében áll kint, mert a hideg téli szellő még nem távozott el Arthenior városából. Valamilyen veszekedés tört ki. Két iszákos törp csapat nem bír magával. Nekik mindig valami bajuk van: vagy mással, vagy magukkal. Nem tudnak csak egyszer leülni a seggükre, de lehet azért nem, mert a szájalással próbálják kompenzálni azt a tényt, hogy az elfek sokkalta szebbek, mint a törpök?*
~Ez nem lehet komoly. Nem. Ez biztos, hogy nem az. Pegazus? Pegazus fogadó? Hát majdnem Unikornis... Esküszöm, ha nem lennék ilyen szép, akkor elmennék jósnőnek. Na de, ha már fogadó/akkor nézzünk be.~ *Csuklyáját lehúzza, majd vörösbarna haját meglóbálja, mint egy rúgni készülő vadló. Ha nyerítése közben nem megy neki senkinek sem vagy nem szólítják le a kint zajoskodó törpök, akkor semmiakadálya nem lesz annak, hogy belépjen a Pegazus fogadó ajtaján.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.22 08:27:13, a következő indokkal:
A játék nyelve magyar (hosszú ó-val is)