*Az apró sikkantás akaratlanul is mosolygásra készteti. "Ó, az édes. Nyarat csinálna még a legszörnyűbb télből is, ha rólam van szó. Pedig ő sokkal fontosabb mint én. Életének sugara fényes, de gyorsan enyésző, míg enyém hosszan rója majd még pályáját, miután szívem beleszakadt a veszteségbe. Tudnia kell.*
-A reggeli várhat, reggel lesz még egy pár. De mivel a sors szeszélyét senki ki nem fürkészheti, az ilyen pillanatokat ki kell használni, mert életünket bármely percben kiolthatja valami, legyen az méreg, kard, vagy mágia. Tudnod kell az igazat rólam. Volt egy lány, a neve Slaiah. Elf. A leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam, már megbocsáss. Te is gyönyörű vagy, de nálam Slaiah mindíg is első lesz. Egy vérmágus fejezte le a szemem láttára. Soha nem felejtem azt a kínt. Ezért voltam eleinte távolságtartó, hideg, és komor. De te...elindítottál bennem valamit. Megmozdultak a zsilipek az érzelmeim elé felhúzott gátakon, lelkem sok ideje először társra lelt. EZT köszönöm, és nem a vizet, bár hálám természetesen azért is tiéd.
* Keze a lány nyakára kúszik, felnyúl, és megpróbálja kioldani a hajat összefogó bőrszíjat. Mikor a vörös tenger előrobban fogságából, odahajol a lányhoz, és az útjába kerülő tincseket kerülgetve megkeresi annak száját. Apró, óvatos, érzéki csókot hint a cseresznyepiros ajkakra, mélyzöld szeme lecsukódik. Ismét érzi azt a bizonyos ízt, ami semmihez sem fogható. A szerelemét, a világét, az életét. A hatalmas fa halkan susog felettük, mintegy áldását adva a ki nem mondott frigyre. Az élet megáll egy percre. Vagy csak ők álltak meg? Körülöttük a lomha idő folyik egyre a világ pereme, a végzet felé. Ők kikerülnek időből, térből, valóból és elképzeltből. Nincsenek többé korlátok. Darthon halkan hajol oda Ardához:*
-Szeretlek.*suttogja halkan, és ebben az egy szóban minden érzés sűrűsödik. "El kéne engednem. Segíteni akar, pedig nem is tudja, mennyit segített az elmúlt percben."* Visszatér a fa alá, és mégegyszer megszemléli a lányt. Arda kibontott haja lengedezik a lágy szélben, szeme-szája melegen, szeretően mosolyog." Így tökéletes." Eszébe kap, és tettén röstellkedve visszaadja a bőrszíjat, mellyel a csodás hajkorona megzabolázva volt.*
-Óh, bocsáss meg. Egy kis étel tényleg jólesne.
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.24 01:48:16