Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:21:27
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván- úton//
//Felderítők//
*Ez a nap is elkövetkezett. Végre egy kaland. Igazából Asgall aludni sem tudott, hiszen izgatott volt, de ezt sem viselkedése, sem arckifejezése nem tükrözte. Nem szereti a többiek orrára kötni az érzelmeit. Előtte azért bevásárolt a piacon. Pipadohány mindig kell, és valami melegebb öltözéket is nézett magának. Páncélzatra sajnos nem telt, de reméli nem is nagyon lesz rá szüksége. Természetesen nem egyedül vág neki az útnak, hanem Delpphurisal együtt.*
- Ha meg akarsz etetni valami szörnyszülöttel nyugodtan megmondhatod.* válaszol csípőse a férfi és előre megy, bár ő maga az utat nem ismeri észak felé.*
- Te az északi erdőkben éltél. Mi várhat ránk arrafelé? * kérdezi a nőt.*
//Felderítők//
*Ez a nap is elkövetkezett. Végre egy kaland. Igazából Asgall aludni sem tudott, hiszen izgatott volt, de ezt sem viselkedése, sem arckifejezése nem tükrözte. Nem szereti a többiek orrára kötni az érzelmeit. Előtte azért bevásárolt a piacon. Pipadohány mindig kell, és valami melegebb öltözéket is nézett magának. Páncélzatra sajnos nem telt, de reméli nem is nagyon lesz rá szüksége. Természetesen nem egyedül vág neki az útnak, hanem Delpphurisal együtt.*
- Ha meg akarsz etetni valami szörnyszülöttel nyugodtan megmondhatod.* válaszol csípőse a férfi és előre megy, bár ő maga az utat nem ismeri észak felé.*
- Te az északi erdőkben éltél. Mi várhat ránk arrafelé? * kérdezi a nőt.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:15:30
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:15:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
*Egészen visszafogottan nevet fel a mágus csöppet bizonytalannak ható kijelentésén a kis csalását illetően, s mivel mindkét kezét lefoglalja, hogy a táskája súlyát megtartsa a vállán, úgy egyik kacsóját sem emeli az ajkai elé, mint ahogyan azt egy jól nevelt nemes kisasszony tenné. Valahogy nem is izgatja ezen formaság hiánya Lorew előtt, a varázstudó mellett úgy érzi, bátran lazíthat a színjátékon, amazt úgy sem érdekelnék effajta apróságok.*
- Tisztességtelen? Azt hittem, téged ez nem különösképpen zavarna. S mint mondottam, nem mulasztottál el semmit, egyszer talán még te is megérted, miért merem ezt állítani neked. *Magyarázza, ajkain töretlen jókedvvel. És ha már itt tartanak, nem szalasztaná el az alkalmat arra, hogy egy egészen hangyányira még a földbe ne dörgölje a mágust.* Egy kicsit zaklatottnak tűnsz. Tudod, amikor az entitásokról beszélsz, én sosem képzelem őket jóságosnak. Talán az ismeretlen és a félelem kapcsolata játszhat közre, mint amazt már említettem korábban is, de... Ha az entitásod valóban egy negatív figura lesz, bizony tőle is el kell majd viselned effajta "átveréseket". Vagy az nem lenne olyan kínos, mint egy mulandó létformától kikapni? *Kíváncsiskodik, miközben szemöldökeit árnyalatnyira megemeli, fejét szintén csak leheletnyire oldalra biccenve, igyekezve az ártatlanság s tudatlanság illúzióját kelteni Lorewben. Talán úgy még jobban bosszantja majd a férfit a kérdése, ha úgy tűnik, még csak nem is szándékosan tapossa mélyebbre a földön.
Ami pedig a mulasztást illeti, és a varázstudó ellenkezését a kijelentésével kapcsolatban, miszerint nem maradt le semmiről, apró sóhaj szökik ki az ajkain, míg ezüst-szőke, fonott hajkoronával ékesített fejét finoman megcsóválja. Persze legbelül mulattatónak találja a férfi állandó ellenkezését vele szemben, akiről nyilván meggyőződése, hogy nem több, mint egy elkényeztetett fruska. Na nem mintha emiatt hibáztathatná a mágust, elvégre ő teremtette meg a helyzetet... Pontosabban de, ki más tehetné meg, ha nem ő? Igen is hibáztathatja a vaksága végett, hiszen ha olyan nagyra van telve, hogy méltónak találja magát a szolgálatához, akkor illenék legalább sejtés szintjén elgondolkodnia azon; Elenith egyáltalán nem az, akinek mutatja magát, sőt, ha tovább akar menni, igazán meg is érezhetné egyedüli és megismételhetetlen úrnője jelenlétét és erejét. Tény és való, Lorew gondolataiba nem láthat - valahol ezt nem is bánja -, ám eddig nem látta jelét annak, hogy gyanakodna a kilétét illetően, azt meg végkép nem, hogy rádöbbent volna igaz valójára. Szóval nagyon is van oka hibáztatnia a varázstudót, akár még meg is sértődhetne rá, de mindennek eljön a maga ideje.
A rövid gondolatmenet közben elpillant oldalra, s amikor véletlenből fogant kérdésére felelet érkezik, ugyanezen állapotban hallgatja a férfi válaszát, amelynél másabbat nem is várt volna tőle.
Ritka kihívás elé érkezett. Kénye úgy kívánja, hogy Lorew a társaságában maradjon a továbbiakban is, s bár eddig egyszer sem akadt problémája azzal, hogy valakit magához láncoljon, egy nyíltan ember gyűlölő, női mivoltát teljesen mellőző, magányos alakot valahogy nem tűnik könnyűnek befogni. Persze tudja a módját, mivel oldhatná meg azonnal ezt a kis kellemetlenséget, de ne legyen Dayria a neve s ne legyen méltó az évszázadok alatt rá aggatott címekre, ha ilyen könnyű utat választ a férfi behálózására. Ilyen módon csak lusta, tehetségtelen fajtársai használnák ki adottságaikat egy átszellemült szolga megkaparintására, ő pedig nem hajlandó beállni a sorba, hiszen mindig is többre tartotta magát nővérkéinél. S ekkor egészen hirtelen bevillan neki a megoldás, amelynél démonibb eszébe sem juthatott volna. Milyen más módon cserkészhetne be egy hitétől vakult alakot, ha nem a hiténél fogva?
Nehezen tudja csak megállni, hogy ne engedjen ajkaira egy elégedett, széles vigyort kiülni, ezt kikerülendő inkább gondolatban veregeti meg a saját vállát, majd immáron teljes figyelmével a mágusnak adózik, s a magyarázkodásba is belekezd, amely a vártnak megfelelő reakciót csikar ki Lorewből.*
- A kérdéseidre igazán egyszerű a felelet. Unatkoztam. *S még csak nem is hazudott nagyot.* De vannak helyzetek, ahol már nem éri meg az izgalom. A család pedig... Nos, befogadott, miután a bátyám elhagyott, ám nem vagyok nemes, s úgy vélem, vissza sem térhetek hozzájuk... *Magyarázza összeszedetlen módon, igyekezve rájátszani egy hamarinak tűnő jellemre, mely nem tűnődik következményeken. Végül egy gondterhelt sóhajt is megejt, közben a földre pillant, majd Lorewre, aztán újból a földre, és ismét a férfire, de másodjára már nem hagyja el tekintete a mágust.*
- Arra gondoltam... hogy. Szóval, hogy most már őszinte legyek, csak teszteltelek a barakkban, kíváncsi voltam, mennyire hiszel mélyen abban, amiben. Nagyon is érdekelnek az entitások, és kezdeni sem tudok magammal semmit, tehát... Nem tanítanál? *Kérdezi meg végül, remélve, hogyha nem is túl boldogan, de rá fog bólintani a férfi a kérésére. Az biztos, hogyha szerzetes növendéknek áll, szép kis kihívások elé fog nézni, már ami egy alattvaló szintjére süllyedt halandó megformálását illeti, ám miért létezik, ha nem az ilyen megpróbáltatásokért? Amennyiben sikerrel jár, nemhogy elégedetten veregetheti majd meg a vállát, hanem ha a megfelelő pillanatban felfedi magát Lorew előtt, megnézheti a mágus képét is. Csak győzze türelemmel.*
- Tudom, hogy ez most hirtelen jött, de kérlek, hogy fontold meg. Nincs hova mennem, és nem is tartozok sehova. Vallhatnám én is a mágusok útját, Amos Thenior útmutatását, de mint ahogyan azt mondottad, puszta szemfényvesztés minden, ami a nevéhez kötődik. A te hited különleges és igazi... *Magyarázza, igyekezve nem túlzóan erőlködni, mégis némi nyomást gyakorolni a férfire.*
*Egészen visszafogottan nevet fel a mágus csöppet bizonytalannak ható kijelentésén a kis csalását illetően, s mivel mindkét kezét lefoglalja, hogy a táskája súlyát megtartsa a vállán, úgy egyik kacsóját sem emeli az ajkai elé, mint ahogyan azt egy jól nevelt nemes kisasszony tenné. Valahogy nem is izgatja ezen formaság hiánya Lorew előtt, a varázstudó mellett úgy érzi, bátran lazíthat a színjátékon, amazt úgy sem érdekelnék effajta apróságok.*
- Tisztességtelen? Azt hittem, téged ez nem különösképpen zavarna. S mint mondottam, nem mulasztottál el semmit, egyszer talán még te is megérted, miért merem ezt állítani neked. *Magyarázza, ajkain töretlen jókedvvel. És ha már itt tartanak, nem szalasztaná el az alkalmat arra, hogy egy egészen hangyányira még a földbe ne dörgölje a mágust.* Egy kicsit zaklatottnak tűnsz. Tudod, amikor az entitásokról beszélsz, én sosem képzelem őket jóságosnak. Talán az ismeretlen és a félelem kapcsolata játszhat közre, mint amazt már említettem korábban is, de... Ha az entitásod valóban egy negatív figura lesz, bizony tőle is el kell majd viselned effajta "átveréseket". Vagy az nem lenne olyan kínos, mint egy mulandó létformától kikapni? *Kíváncsiskodik, miközben szemöldökeit árnyalatnyira megemeli, fejét szintén csak leheletnyire oldalra biccenve, igyekezve az ártatlanság s tudatlanság illúzióját kelteni Lorewben. Talán úgy még jobban bosszantja majd a férfit a kérdése, ha úgy tűnik, még csak nem is szándékosan tapossa mélyebbre a földön.
Ami pedig a mulasztást illeti, és a varázstudó ellenkezését a kijelentésével kapcsolatban, miszerint nem maradt le semmiről, apró sóhaj szökik ki az ajkain, míg ezüst-szőke, fonott hajkoronával ékesített fejét finoman megcsóválja. Persze legbelül mulattatónak találja a férfi állandó ellenkezését vele szemben, akiről nyilván meggyőződése, hogy nem több, mint egy elkényeztetett fruska. Na nem mintha emiatt hibáztathatná a mágust, elvégre ő teremtette meg a helyzetet... Pontosabban de, ki más tehetné meg, ha nem ő? Igen is hibáztathatja a vaksága végett, hiszen ha olyan nagyra van telve, hogy méltónak találja magát a szolgálatához, akkor illenék legalább sejtés szintjén elgondolkodnia azon; Elenith egyáltalán nem az, akinek mutatja magát, sőt, ha tovább akar menni, igazán meg is érezhetné egyedüli és megismételhetetlen úrnője jelenlétét és erejét. Tény és való, Lorew gondolataiba nem láthat - valahol ezt nem is bánja -, ám eddig nem látta jelét annak, hogy gyanakodna a kilétét illetően, azt meg végkép nem, hogy rádöbbent volna igaz valójára. Szóval nagyon is van oka hibáztatnia a varázstudót, akár még meg is sértődhetne rá, de mindennek eljön a maga ideje.
A rövid gondolatmenet közben elpillant oldalra, s amikor véletlenből fogant kérdésére felelet érkezik, ugyanezen állapotban hallgatja a férfi válaszát, amelynél másabbat nem is várt volna tőle.
Ritka kihívás elé érkezett. Kénye úgy kívánja, hogy Lorew a társaságában maradjon a továbbiakban is, s bár eddig egyszer sem akadt problémája azzal, hogy valakit magához láncoljon, egy nyíltan ember gyűlölő, női mivoltát teljesen mellőző, magányos alakot valahogy nem tűnik könnyűnek befogni. Persze tudja a módját, mivel oldhatná meg azonnal ezt a kis kellemetlenséget, de ne legyen Dayria a neve s ne legyen méltó az évszázadok alatt rá aggatott címekre, ha ilyen könnyű utat választ a férfi behálózására. Ilyen módon csak lusta, tehetségtelen fajtársai használnák ki adottságaikat egy átszellemült szolga megkaparintására, ő pedig nem hajlandó beállni a sorba, hiszen mindig is többre tartotta magát nővérkéinél. S ekkor egészen hirtelen bevillan neki a megoldás, amelynél démonibb eszébe sem juthatott volna. Milyen más módon cserkészhetne be egy hitétől vakult alakot, ha nem a hiténél fogva?
Nehezen tudja csak megállni, hogy ne engedjen ajkaira egy elégedett, széles vigyort kiülni, ezt kikerülendő inkább gondolatban veregeti meg a saját vállát, majd immáron teljes figyelmével a mágusnak adózik, s a magyarázkodásba is belekezd, amely a vártnak megfelelő reakciót csikar ki Lorewből.*
- A kérdéseidre igazán egyszerű a felelet. Unatkoztam. *S még csak nem is hazudott nagyot.* De vannak helyzetek, ahol már nem éri meg az izgalom. A család pedig... Nos, befogadott, miután a bátyám elhagyott, ám nem vagyok nemes, s úgy vélem, vissza sem térhetek hozzájuk... *Magyarázza összeszedetlen módon, igyekezve rájátszani egy hamarinak tűnő jellemre, mely nem tűnődik következményeken. Végül egy gondterhelt sóhajt is megejt, közben a földre pillant, majd Lorewre, aztán újból a földre, és ismét a férfire, de másodjára már nem hagyja el tekintete a mágust.*
- Arra gondoltam... hogy. Szóval, hogy most már őszinte legyek, csak teszteltelek a barakkban, kíváncsi voltam, mennyire hiszel mélyen abban, amiben. Nagyon is érdekelnek az entitások, és kezdeni sem tudok magammal semmit, tehát... Nem tanítanál? *Kérdezi meg végül, remélve, hogyha nem is túl boldogan, de rá fog bólintani a férfi a kérésére. Az biztos, hogyha szerzetes növendéknek áll, szép kis kihívások elé fog nézni, már ami egy alattvaló szintjére süllyedt halandó megformálását illeti, ám miért létezik, ha nem az ilyen megpróbáltatásokért? Amennyiben sikerrel jár, nemhogy elégedetten veregetheti majd meg a vállát, hanem ha a megfelelő pillanatban felfedi magát Lorew előtt, megnézheti a mágus képét is. Csak győzze türelemmel.*
- Tudom, hogy ez most hirtelen jött, de kérlek, hogy fontold meg. Nincs hova mennem, és nem is tartozok sehova. Vallhatnám én is a mágusok útját, Amos Thenior útmutatását, de mint ahogyan azt mondottad, puszta szemfényvesztés minden, ami a nevéhez kötődik. A te hited különleges és igazi... *Magyarázza, igyekezve nem túlzóan erőlködni, mégis némi nyomást gyakorolni a férfire.*
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:01:56
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván- úton//
//Felderítők//
*Az éjszakája kissé nyűgösen telt, de igazán pihentető volt újra párnák között aludni. Még jóval hajnal előtt kel fel, és kelti fel Asgallt, hogy induljanak előre, körülnézni, felderíteni a terepet. Észak felé ugyanis nem egy életbiztosítás utazni. Így aztán sosem árt, ha vannak, akik tudják, hogy mit kell elkerülni arrafelé. Egyenes tartással, és felajzott íjjal sétál végig a főtéren, miközben Asgall felé fordul.*
- Menj előre, én majd néhány méternyi távolságból követlek. Határozottan jobb vagy közelharcban, én pedig távolról tudlak támogatni, ha baj van.
~Meg ellenőrizhetem ha kihagytál valamit.~
- Vagy jobban örülnél, ha egymás mellett haladnánk?
//Felderítők//
*Az éjszakája kissé nyűgösen telt, de igazán pihentető volt újra párnák között aludni. Még jóval hajnal előtt kel fel, és kelti fel Asgallt, hogy induljanak előre, körülnézni, felderíteni a terepet. Észak felé ugyanis nem egy életbiztosítás utazni. Így aztán sosem árt, ha vannak, akik tudják, hogy mit kell elkerülni arrafelé. Egyenes tartással, és felajzott íjjal sétál végig a főtéren, miközben Asgall felé fordul.*
- Menj előre, én majd néhány méternyi távolságból követlek. Határozottan jobb vagy közelharcban, én pedig távolról tudlak támogatni, ha baj van.
~Meg ellenőrizhetem ha kihagytál valamit.~
- Vagy jobban örülnél, ha egymás mellett haladnánk?
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:04:24
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:04:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
-Oké Kay, akkor rendben vagyunk.
*Tudomásul véve az egyszerű kijelentést, azt tervezi, hogy visszadobja magát a padra. Ez sokkal nehezebb feladatnak tűnik, mintha csak egy óriás rakná a padra, de ez nem veszi el a kedvét.*
-Mindjárt vissza is-
*Nyögdécsel kicsit, miközben felkapaszkodik a pad szélére.*
-Annyi kell csak-
*Pufi ruhájában a lábát nem igen tudja felemelni olyan magasra, hogy azzal is segítsen, így hoppan egyet egy helyben, hátha meg tud kapaszkodni.*
-Mny, akkor, mmm, bhahh.
*Még mindig a földön találja magát, amikor Rapa a gnóm küzdelmeit megszakítja.*
-Rapa éhes! Én is éhes vagyok. Figyelj fiam, hol lakhatnánk jól? Ismersz egy olyan helyet, ahova ilyen hatalmas, és hatalmas szívű asszonyok is beférnek?
*Szinte egy egybefolyó szónak tűnik Calwor mondandója, ha nem lenne tanulmány a gnómok anatómiájáról, azt hihetné az ember lánya, fia hogy bőrön át veszi a levegőt. Ugyanígy folytatja a szóáradatot, miután Rapa felé fordult.*
-Mit ennél, kedves? Valami finom húst, igaz? Úgy nézem, ez elég népes város ahhoz, hogy valahol találjunk húst.
*Újra a tündér felé fordítja a tekintetét.*
-Nos? Ki tudsz minket segíteni?
-Oké Kay, akkor rendben vagyunk.
*Tudomásul véve az egyszerű kijelentést, azt tervezi, hogy visszadobja magát a padra. Ez sokkal nehezebb feladatnak tűnik, mintha csak egy óriás rakná a padra, de ez nem veszi el a kedvét.*
-Mindjárt vissza is-
*Nyögdécsel kicsit, miközben felkapaszkodik a pad szélére.*
-Annyi kell csak-
*Pufi ruhájában a lábát nem igen tudja felemelni olyan magasra, hogy azzal is segítsen, így hoppan egyet egy helyben, hátha meg tud kapaszkodni.*
-Mny, akkor, mmm, bhahh.
*Még mindig a földön találja magát, amikor Rapa a gnóm küzdelmeit megszakítja.*
-Rapa éhes! Én is éhes vagyok. Figyelj fiam, hol lakhatnánk jól? Ismersz egy olyan helyet, ahova ilyen hatalmas, és hatalmas szívű asszonyok is beférnek?
*Szinte egy egybefolyó szónak tűnik Calwor mondandója, ha nem lenne tanulmány a gnómok anatómiájáról, azt hihetné az ember lánya, fia hogy bőrön át veszi a levegőt. Ugyanígy folytatja a szóáradatot, miután Rapa felé fordult.*
-Mit ennél, kedves? Valami finom húst, igaz? Úgy nézem, ez elég népes város ahhoz, hogy valahol találjunk húst.
*Újra a tündér felé fordítja a tekintetét.*
-Nos? Ki tudsz minket segíteni?
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 23:02:51
Üzenet elküldve: 2015-08-03 23:02:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Miután ilyen szépen bemutatkoztak egymásnak, és megbizonyosodtak róla, hogy senkinek semmi baja nem esett -persze azt senki meg se kérdezi, hogy neki nem lett-e baja, szép világban élünk, bizony, ennyit az esélyegyenlőségről meg a bajbajutott hölgyekkel szembeni lovagiasságról... - Rapa gondolatait egy új, az eddigieknél sürgetőbb késztetés tölti ki.*
-Rapa éhes! *jelenti ki, majd jelentőségteljesen a tündérkére néz. Persze nem akarja megenni, előételnek is kevés lenne az a pár falat hús, ami a csontjain lóg, de aki nem ismeri, nem tud még különbséget tenni elgondolkodó arckifejezései között... Így Kayek is megrémülhet, mikor az óriásasszony mutatóujja a mellkasának szegeződik* Te! Pici Kay... Tudsz olcsó étel? Sok, hús és kenyér *már a kenyér említésére is összefut a nyál a szájában*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 11:01:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Miután ilyen szépen bemutatkoztak egymásnak, és megbizonyosodtak róla, hogy senkinek semmi baja nem esett -persze azt senki meg se kérdezi, hogy neki nem lett-e baja, szép világban élünk, bizony, ennyit az esélyegyenlőségről meg a bajbajutott hölgyekkel szembeni lovagiasságról... - Rapa gondolatait egy új, az eddigieknél sürgetőbb késztetés tölti ki.*
-Rapa éhes! *jelenti ki, majd jelentőségteljesen a tündérkére néz. Persze nem akarja megenni, előételnek is kevés lenne az a pár falat hús, ami a csontjain lóg, de aki nem ismeri, nem tud még különbséget tenni elgondolkodó arckifejezései között... Így Kayek is megrémülhet, mikor az óriásasszony mutatóujja a mellkasának szegeződik* Te! Pici Kay... Tudsz olcsó étel? Sok, hús és kenyér *már a kenyér említésére is összefut a nyál a szájában*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 11:01:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:14:56
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:14:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rapa, Calwor//
*Az óriás szerencsére nem dühös a fiúra, és hatalmas, izmoktól duzzadó kezével könnyedén segít felállni a tündérnek, aki ezt meg is köszöni. Közben lassan Kayeknek sikerül levennie szemét az óriásról, és túltennie magát annak - óriási - méretén, de azért még mindig valami olyasmi jár a fejében, hogy "hűazanyjátmekkora". Az óriás nő kicsit egyszerű beszédmóddal ugyan, de közli Kayekkel, hogy nem kell félnie tőle, aminek a tündér fiú meglehetősen örül, és az óriás nevét is megtudja. Közben a fiú észreveszi, hogy az óriás nincs egyedül, társa, egy felnőttnek tűnő, Kayeknél valamivel magasabb gnóm, már be is mutatkozik a fiúnak, a Calwor névre hallgat. A gnóm azért az óriást is bemutatja. A fiú közben megfogadja Calwor tanácsát és kissé leporolja nadrágját. A gnómnak feltűnik a fiú elképedése, és meg is kérdezi, hogy jól van-e.*
-Jól vagyok, persze... csak most találkoztam életemben először óriással. Egyébként Kayek vagyok, de hívjatok nyugodtan Kaynak.
*Közben rájön, hogy kissé udvariatlan módón még mindig az óriást bámulja, úgyhogy leveszi róla a tekintetét.*
*Az óriás szerencsére nem dühös a fiúra, és hatalmas, izmoktól duzzadó kezével könnyedén segít felállni a tündérnek, aki ezt meg is köszöni. Közben lassan Kayeknek sikerül levennie szemét az óriásról, és túltennie magát annak - óriási - méretén, de azért még mindig valami olyasmi jár a fejében, hogy "hűazanyjátmekkora". Az óriás nő kicsit egyszerű beszédmóddal ugyan, de közli Kayekkel, hogy nem kell félnie tőle, aminek a tündér fiú meglehetősen örül, és az óriás nevét is megtudja. Közben a fiú észreveszi, hogy az óriás nincs egyedül, társa, egy felnőttnek tűnő, Kayeknél valamivel magasabb gnóm, már be is mutatkozik a fiúnak, a Calwor névre hallgat. A gnóm azért az óriást is bemutatja. A fiú közben megfogadja Calwor tanácsát és kissé leporolja nadrágját. A gnómnak feltűnik a fiú elképedése, és meg is kérdezi, hogy jól van-e.*
-Jól vagyok, persze... csak most találkoztam életemben először óriással. Egyébként Kayek vagyok, de hívjatok nyugodtan Kaynak.
*Közben rájön, hogy kissé udvariatlan módón még mindig az óriást bámulja, úgyhogy leveszi róla a tekintetét.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:24:35
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
*Már pillanatokkal a "lövedék" becsapódása előtt látta annak irányát, de barátja hirtelen reakciójával még Calwor sem számol. Lehuppanna a tündér mellé, felhívni rá az óriás figyelmét, de az hamarabb észreveszi az apró esetlen fiút.*
~Fiút? Na ezt a kérdést talán nem teszem fel. Majd kiderül. Vagy nem, mit számít. De kisebb mint én, biztos fiatal. Vagy kicsi. Nem tudom.~
*A gondolataiban sem szófukar gnóm barátja kérdő tekintetére leveti magát a padról, a szőke mellé áll, kicsit túl közel is, főként azért, hogy jól látható legyen mind az a körülbelül 6 cm, amivel Calwor magasabb nála, majd üdvözli őt. Maga sem tudja miért, de éppen beszélni támadt kedve. Vagy inkább folytatni. Vagyis inkább megunta, hogy csendben van már fél perce.*
-Szevasz! Calwor vagyok, Ő itt a barátom-,
*Tenyerét felfordítva a nő felé suhintja.*
-Rapa. Remélem nem esett bajod. Miért is esett volna, hisz nem történt semmi különös, ugye?
*Mosolyogva az óriásra néz, jelezvén, hogy nem történt semmi baj, majd vissza a fiúra. Nem annyira lopva, mint inkább vizslató tekintettel végignéz a srácon.*
-A nadrágod azért porold le. Kár lenne ezért a szép pantallóért.
*A fiú kétségbeesett, zavart tekintetébe mélyed egy pillanatra a gnóm, szemöldökét is kissé összehúzza, fejét alig észrevehetően előretolja.*
-Jól vagy, fiam?
*Már pillanatokkal a "lövedék" becsapódása előtt látta annak irányát, de barátja hirtelen reakciójával még Calwor sem számol. Lehuppanna a tündér mellé, felhívni rá az óriás figyelmét, de az hamarabb észreveszi az apró esetlen fiút.*
~Fiút? Na ezt a kérdést talán nem teszem fel. Majd kiderül. Vagy nem, mit számít. De kisebb mint én, biztos fiatal. Vagy kicsi. Nem tudom.~
*A gondolataiban sem szófukar gnóm barátja kérdő tekintetére leveti magát a padról, a szőke mellé áll, kicsit túl közel is, főként azért, hogy jól látható legyen mind az a körülbelül 6 cm, amivel Calwor magasabb nála, majd üdvözli őt. Maga sem tudja miért, de éppen beszélni támadt kedve. Vagy inkább folytatni. Vagyis inkább megunta, hogy csendben van már fél perce.*
-Szevasz! Calwor vagyok, Ő itt a barátom-,
*Tenyerét felfordítva a nő felé suhintja.*
-Rapa. Remélem nem esett bajod. Miért is esett volna, hisz nem történt semmi különös, ugye?
*Mosolyogva az óriásra néz, jelezvén, hogy nem történt semmi baj, majd vissza a fiúra. Nem annyira lopva, mint inkább vizslató tekintettel végignéz a srácon.*
-A nadrágod azért porold le. Kár lenne ezért a szép pantallóért.
*A fiú kétségbeesett, zavart tekintetébe mélyed egy pillanatra a gnóm, szemöldökét is kissé összehúzza, fejét alig észrevehetően előretolja.*
-Jól vagy, fiam?
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:54:29
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Egyszerű arcán kedvesen meghitt kifejezés ül, ahogy Calwor fészkelődését figyeli, már épp elkezd azon gondolkodik, hogy meddig maradnak, érdemes-e leterítenie a vállán hordott medvebőrt, leoldania a kardját, ellenőriznie a lándzsája hegyét, hogy nem csorbult-e ki azon a kövön, amikor elvétette a szarvast vadászat közben, vagy várjon még mindezekkel a megnyugtató elfoglaltságokkal, mert hamarosan indulnak tovább. A gondolatmenetet azonban a lábának csapódó kis vakarcs szakítja meg.
Egy pillanat alatt fegyvert ragadva felpattan és villámló szemmel körülnéz, ki támadta meg egy megközelítően emberszerű zsák csontnak tűnő "lövedékkel" és fenyeget-e még veszély, ám mivel erre semmi jel nem utal, és a szerencsétlen lény is hebegve bocsánatot kér, Rapa arca is megenyhül. Szeméből úgy párolog el a harag, mint a felhők vihar után, ahogy -az ő kezéhez képest- pálcikavékony karjánál fogva felsegíti a tündérkét és visszaül a padra, hogy legalább megközelítőleg szemmagasságba kerüljenek egymással.*
-Nem fél picike, nincs baj. Rapa nem bánt *teszi hozzá barátságosan, majd lopva Calworra pillant, szeméből kiolvasható a kérdés, nem egészen biztos benne, mit kell ilyenkor kezdeni egy ilyetén érkezett jövevénnyel*
*Egyszerű arcán kedvesen meghitt kifejezés ül, ahogy Calwor fészkelődését figyeli, már épp elkezd azon gondolkodik, hogy meddig maradnak, érdemes-e leterítenie a vállán hordott medvebőrt, leoldania a kardját, ellenőriznie a lándzsája hegyét, hogy nem csorbult-e ki azon a kövön, amikor elvétette a szarvast vadászat közben, vagy várjon még mindezekkel a megnyugtató elfoglaltságokkal, mert hamarosan indulnak tovább. A gondolatmenetet azonban a lábának csapódó kis vakarcs szakítja meg.
Egy pillanat alatt fegyvert ragadva felpattan és villámló szemmel körülnéz, ki támadta meg egy megközelítően emberszerű zsák csontnak tűnő "lövedékkel" és fenyeget-e még veszély, ám mivel erre semmi jel nem utal, és a szerencsétlen lény is hebegve bocsánatot kér, Rapa arca is megenyhül. Szeméből úgy párolog el a harag, mint a felhők vihar után, ahogy -az ő kezéhez képest- pálcikavékony karjánál fogva felsegíti a tündérkét és visszaül a padra, hogy legalább megközelítőleg szemmagasságba kerüljenek egymással.*
-Nem fél picike, nincs baj. Rapa nem bánt *teszi hozzá barátságosan, majd lopva Calworra pillant, szeméből kiolvasható a kérdés, nem egészen biztos benne, mit kell ilyenkor kezdeni egy ilyetén érkezett jövevénnyel*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:10:47
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:10:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rapa, Calwor//
*Kayek, mint a legtöbb átlagos napon, különösebb cél nélkül lézeng a főtéren. Mivel a meglehetősen sokszínű tömeg nagy része jóval magasabb és testesebb nála, ha nagy a tömeg, a főtér egyik oldaláról a másikra való átjutás elég nehezen szokott menni az egy méteres magasságot alig felülmúló tündér fiúnak. De most kénytelen valahogy átjutni a tömegen, és neki is indul. Nagyjából a tér feléig sikeresen eljut, de ott sokkal nagyobb a tömeg, és így azok oldalra, a tér szélén álló padok felé sodorják.*
~Ezt nem hiszem el. Miért van ekkora tömeg, és miért ilyen nagyok?~
*Dühöng magában, teljesen feleslegesen és értelmetlenül. Már majdnem kiér a tömeg szélére, amikor hirtelen valaki, valószínűleg egy ork, vagy egy nagydarab ember, valószínűleg nem szándékosan, pont úgy lendíti a karját, hogy a vékony alkatú tündér fiú szinte kirepül a tömegből. Tüdejéből kiszorul az összes levegő, és már készül is a kemény kővel való találkozásra, amikor háta valami viszonylag puha és nagy dologhoz ér. Az első tippje egy láb lenne, de a mögötte lévő valami túl nagy ahhoz, hogy az legyen. Megpróbál feltápászkodni, és megfordul. És egyenesen szemben áll a legnagyobb emberszerű lénnyel akit valaha látott. Kayek biztos benne, hogy nem emberrel van dolga, mert bár ők is jóval nagyobbak tündérünknél, ekkorára csak egy óriás nőhet meg. A lény - illetve nő, a hosszú hajból és a hatalmas keblekből a vak is rájöhetett - még ülve is bőven a fiú fölé tornyosul, aki leesett állal bámulja az óriást, miközben valami olyasmit hebeg, hogy:*
-Bo.. bo... bocsánat.
*Bár nem valószínű, hogy az óriás különösebben megérezte volna, azt, hogy Kayek ráesett a lábára, a fiú azért bocsánatot kér, miközben továbbra sem tud elvonatkoztatni a nő puszta méreteitől. Hát igen, valószínűleg ilyen, ha valaki, főleg egy tündér, először találkozik teljes életnagyságban óriással.*
*Kayek, mint a legtöbb átlagos napon, különösebb cél nélkül lézeng a főtéren. Mivel a meglehetősen sokszínű tömeg nagy része jóval magasabb és testesebb nála, ha nagy a tömeg, a főtér egyik oldaláról a másikra való átjutás elég nehezen szokott menni az egy méteres magasságot alig felülmúló tündér fiúnak. De most kénytelen valahogy átjutni a tömegen, és neki is indul. Nagyjából a tér feléig sikeresen eljut, de ott sokkal nagyobb a tömeg, és így azok oldalra, a tér szélén álló padok felé sodorják.*
~Ezt nem hiszem el. Miért van ekkora tömeg, és miért ilyen nagyok?~
*Dühöng magában, teljesen feleslegesen és értelmetlenül. Már majdnem kiér a tömeg szélére, amikor hirtelen valaki, valószínűleg egy ork, vagy egy nagydarab ember, valószínűleg nem szándékosan, pont úgy lendíti a karját, hogy a vékony alkatú tündér fiú szinte kirepül a tömegből. Tüdejéből kiszorul az összes levegő, és már készül is a kemény kővel való találkozásra, amikor háta valami viszonylag puha és nagy dologhoz ér. Az első tippje egy láb lenne, de a mögötte lévő valami túl nagy ahhoz, hogy az legyen. Megpróbál feltápászkodni, és megfordul. És egyenesen szemben áll a legnagyobb emberszerű lénnyel akit valaha látott. Kayek biztos benne, hogy nem emberrel van dolga, mert bár ők is jóval nagyobbak tündérünknél, ekkorára csak egy óriás nőhet meg. A lény - illetve nő, a hosszú hajból és a hatalmas keblekből a vak is rájöhetett - még ülve is bőven a fiú fölé tornyosul, aki leesett állal bámulja az óriást, miközben valami olyasmit hebeg, hogy:*
-Bo.. bo... bocsánat.
*Bár nem valószínű, hogy az óriás különösebben megérezte volna, azt, hogy Kayek ráesett a lábára, a fiú azért bocsánatot kér, miközben továbbra sem tud elvonatkoztatni a nő puszta méreteitől. Hát igen, valószínűleg ilyen, ha valaki, főleg egy tündér, először találkozik teljes életnagyságban óriással.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:06:48
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
-Aztán ott termett egy egész falka farkas! Képzeld el, két gnóm ül a szekéren, az egyik akkora, hogy ki sem lát a lőcs mögül, ez vagyok én, de gondolom kitaláltad.
*A gnóm levegőt is alig vesz mesélés közben, kezével úgy hadonászik közben az óriás arca mellett, néha előtt, mintha legyeket hessegetne a romló húsról.*
-Ekkor az apám egy hirtelen rántással elfordította a jószágot, az meg egyenesen nekiszaladt az alfa farkasnak, majdnem halálra taposta. Amaz gördült egyet a földön, ott is maradt. A társai sem üldöztek tovább minket. Milyen jó is volt!
*Ahogy a kúthoz érnek, és az óriás lehajol a bosszantóan mélyen lévő kúthoz -aminek pont az ellenkezőjét gondolná, ha nem Rapa vállán ülne-, megkapaszkodik a méretes háton fekvő medveprémbe, hogy ne boruljon a vízbe.*
-És akkor még csak fél órája voltunk úton!
*Ebben a pillanatban egy kisebb záporesőnyi vízmennyiség borul a nyakába a hatalmas tenyerekből, de nem szól egy szót sem. Megtörölgeti az arcát, haját kezével gondosan irányba állítja, A tér közepéről négy lépéssel a tér szélén lévő padhoz ténfereg a komótos óriás, ez idő alatt a gnóm bepótolja az utóbbi háromnegyed óra levegőjét, amit az ennél rövidebb történet elmesélése közben nem vett, egyúttal pedig felkészül egy újabb rohamra.*
-Egész kényelmes.
*Mondja, miután Rapa letette őt a keménynek tűnő padra. Amit a beszédes gnóm gondol, általában azonnal szavakba is önt, így megerősíti a korábbi kijelentését.*
-Meglepően kényelmes.
*Apró fenekét jobbra-balra húzgálja néhány pillanatig a padon, hogy megtalálja a legmegfelelőbb pózt, de mégsem egy medveprémes óriásvállon ül, így gyorsan megállapodik, nem keresi tovább a helyét.*
-Persze lehetne jobb is. De nem rossz.
-Aztán ott termett egy egész falka farkas! Képzeld el, két gnóm ül a szekéren, az egyik akkora, hogy ki sem lát a lőcs mögül, ez vagyok én, de gondolom kitaláltad.
*A gnóm levegőt is alig vesz mesélés közben, kezével úgy hadonászik közben az óriás arca mellett, néha előtt, mintha legyeket hessegetne a romló húsról.*
-Ekkor az apám egy hirtelen rántással elfordította a jószágot, az meg egyenesen nekiszaladt az alfa farkasnak, majdnem halálra taposta. Amaz gördült egyet a földön, ott is maradt. A társai sem üldöztek tovább minket. Milyen jó is volt!
*Ahogy a kúthoz érnek, és az óriás lehajol a bosszantóan mélyen lévő kúthoz -aminek pont az ellenkezőjét gondolná, ha nem Rapa vállán ülne-, megkapaszkodik a méretes háton fekvő medveprémbe, hogy ne boruljon a vízbe.*
-És akkor még csak fél órája voltunk úton!
*Ebben a pillanatban egy kisebb záporesőnyi vízmennyiség borul a nyakába a hatalmas tenyerekből, de nem szól egy szót sem. Megtörölgeti az arcát, haját kezével gondosan irányba állítja, A tér közepéről négy lépéssel a tér szélén lévő padhoz ténfereg a komótos óriás, ez idő alatt a gnóm bepótolja az utóbbi háromnegyed óra levegőjét, amit az ennél rövidebb történet elmesélése közben nem vett, egyúttal pedig felkészül egy újabb rohamra.*
-Egész kényelmes.
*Mondja, miután Rapa letette őt a keménynek tűnő padra. Amit a beszédes gnóm gondol, általában azonnal szavakba is önt, így megerősíti a korábbi kijelentését.*
-Meglepően kényelmes.
*Apró fenekét jobbra-balra húzgálja néhány pillanatig a padon, hogy megtalálja a legmegfelelőbb pózt, de mégsem egy medveprémes óriásvállon ül, így gyorsan megállapodik, nem keresi tovább a helyét.*
-Persze lehetne jobb is. De nem rossz.
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 11:33:19
Üzenet elküldve: 2015-08-03 11:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Egy óriás nő érkezik a város széle felől, kényelmes léptekkel. A téren lézengők általában félreállnak előle, már csak fenyegető méretei miatt is, senki nem akar a bölcső méretű talpak alá kerülni. Még szerencse, hogy az utca népe Rapa helyett is figyel a lába elé, ő ugyanis fejét kissé balra fordítva a vállán ülő gnóm meséjére figyel, néha mosolyogva bólogat, néha hozzáfűz egy-egy egyszerű megjegyzést. Megszokta és megszerette, hogy kettejük közül Calwor beszél többet, hiszen ő annyival több szót ismer! Néha túl sokat is, olyanokat, amiket Rapa nem ért, de ezt nem bánja túlságosan, ha fontos, úgyis elmagyarázza.
Mikor a tér közepére érkeznek, az óriásasszony odalép a szökőkúthoz, tenyerébe vesz egy kis vizet, iszik belőle és az arcát is megmossa -ezzel valószínűleg Calwort is összefröcskölve kicsit- majd lépteit az egyik díszesen faragott pad felé irányítja*
-Rapa fáradt. *jelenti ki mintegy bocsánatkérésként, ahogy óvatosan leül és méreteihez képest meglepően finoman leemeli útitársát a válláról és maga mellé teszi. Sóhajtva kinyújtóztatja izmoktól dagadó lábait, majd ismét a gnómra néz* Mit csinálunk?
*Egy óriás nő érkezik a város széle felől, kényelmes léptekkel. A téren lézengők általában félreállnak előle, már csak fenyegető méretei miatt is, senki nem akar a bölcső méretű talpak alá kerülni. Még szerencse, hogy az utca népe Rapa helyett is figyel a lába elé, ő ugyanis fejét kissé balra fordítva a vállán ülő gnóm meséjére figyel, néha mosolyogva bólogat, néha hozzáfűz egy-egy egyszerű megjegyzést. Megszokta és megszerette, hogy kettejük közül Calwor beszél többet, hiszen ő annyival több szót ismer! Néha túl sokat is, olyanokat, amiket Rapa nem ért, de ezt nem bánja túlságosan, ha fontos, úgyis elmagyarázza.
Mikor a tér közepére érkeznek, az óriásasszony odalép a szökőkúthoz, tenyerébe vesz egy kis vizet, iszik belőle és az arcát is megmossa -ezzel valószínűleg Calwort is összefröcskölve kicsit- majd lépteit az egyik díszesen faragott pad felé irányítja*
-Rapa fáradt. *jelenti ki mintegy bocsánatkérésként, ahogy óvatosan leül és méreteihez képest meglepően finoman leemeli útitársát a válláról és maga mellé teszi. Sóhajtva kinyújtóztatja izmoktól dagadó lábait, majd ismét a gnómra néz* Mit csinálunk?
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 07:51:04
Üzenet elküldve: 2015-08-03 07:51:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Pegazus fogadó felé//
* Belép Arthenior főterére; tudja, hogy a fogadó itt van valahol a főtéren azonban nagyon nagy a tömeg és így nem látja. * ~ Most először kívánom, hogy bár ne lenne ekkora tömeg, nem látok semmit pedig biztosan tudom, hogy a fogadó itt van valahol. ~ * Az elgondolkodásának az leszt az eredménye, hogy véletlenül nekimegy valakinek. Felnéz az illetékesre, ki nála nagyobb lehet nagyjából fél lábbal. Az pedig visszanéz rá nagyon gorombán, illetve rossz érzést keltően. * ~ Jó-jó. Ez most keménynek néz ki, de ahogy nézem nincs rajta izom és fegyvere sincs, akkor pedig nem nagyon kell félnem, szerintem. ~ * Végül a férfi szólalt meg: *
- Anyukád, az a bolhanyakörves!
* Xanven eléggé elszomorodik ettől a kis szitkozódástól, de úgy dönt nem fog visszavágni, nem akart gondot keverni szegény kis égimeszelőnek. Így hát egy egyszerű válasszal vet véget: *
- Bocsánatát kérem, uram!
*Majd tovább áll. * ~ Ó, hogy nőne be az a két ronda orrod! Csúnya gondolat ez ugyan, de megérdemli! Ilyet mondani az anyámra, mikor csak egy kis baleset történt, még csak nem is leöntöttem valamivel, vagy ilyesmi. Nem értek egyes embereket, hogy miért ilyen mogorvák, semmit nem érnek el vele. Nem is hiszem, hogy ennek az egybenőtt szemöldökűnek lennének barátai. ~ * Meglát egy nagy épületet és sejti, hogy talán az lehet a Pegazus fogadó, így hát arra indul el. A tömegen átverekedve, viszonylag hamar sikerül odaérnie az említett épülethez. Elolvassa a feliratot a nagy faajtón, majd örül, hogy végre megtalálta az épületet, amit keresett. Belép az ajtón. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 16:49:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása; világba nem illő részletek; helyesírási hibák.
* Belép Arthenior főterére; tudja, hogy a fogadó itt van valahol a főtéren azonban nagyon nagy a tömeg és így nem látja. * ~ Most először kívánom, hogy bár ne lenne ekkora tömeg, nem látok semmit pedig biztosan tudom, hogy a fogadó itt van valahol. ~ * Az elgondolkodásának az leszt az eredménye, hogy véletlenül nekimegy valakinek. Felnéz az illetékesre, ki nála nagyobb lehet nagyjából fél lábbal. Az pedig visszanéz rá nagyon gorombán, illetve rossz érzést keltően. * ~ Jó-jó. Ez most keménynek néz ki, de ahogy nézem nincs rajta izom és fegyvere sincs, akkor pedig nem nagyon kell félnem, szerintem. ~ * Végül a férfi szólalt meg: *
- Anyukád, az a bolhanyakörves!
* Xanven eléggé elszomorodik ettől a kis szitkozódástól, de úgy dönt nem fog visszavágni, nem akart gondot keverni szegény kis égimeszelőnek. Így hát egy egyszerű válasszal vet véget: *
- Bocsánatát kérem, uram!
*Majd tovább áll. * ~ Ó, hogy nőne be az a két ronda orrod! Csúnya gondolat ez ugyan, de megérdemli! Ilyet mondani az anyámra, mikor csak egy kis baleset történt, még csak nem is leöntöttem valamivel, vagy ilyesmi. Nem értek egyes embereket, hogy miért ilyen mogorvák, semmit nem érnek el vele. Nem is hiszem, hogy ennek az egybenőtt szemöldökűnek lennének barátai. ~ * Meglát egy nagy épületet és sejti, hogy talán az lehet a Pegazus fogadó, így hát arra indul el. A tömegen átverekedve, viszonylag hamar sikerül odaérnie az említett épülethez. Elolvassa a feliratot a nagy faajtón, majd örül, hogy végre megtalálta az épületet, amit keresett. Belép az ajtón. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 16:49:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása; világba nem illő részletek; helyesírási hibák.
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 21:29:19
Üzenet elküldve: 2015-08-02 21:29:19
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*Nos, ha minden jól megy, és az entitások jóvá hagyták távozását, akkor talán már a halandók sem fogják megakadályozni semmiben. Az, hogy a szekérről való lekászálódás során nem törte el semmijét, meg ilyen apróságok neki már bőven megadták a kellő magabiztosságot ahhoz, hogy elhiggye: legalább részben helyesen cselekszik. Tény, hogy talán lemarad a világok találkozásáról, vagy nevezzék akárhogyan, mikor egy kapu nyílik nyílik az entitásokhoz, vagy felsőbbrendű lényekhez, viszont megmenti az életét. Könnyen lehet, hogy bárkinek is akarták feláldozni, az csak egy sima halandó volt néhány trükkös varázslattal, mint Amos Thenior, vagy éppen élete ténylegesen csak és kizárólag egy entitás kezében van, ezek pedig egy másiknak akarták volna feláldozni. Ez utóbbi esetben viszont... ő hogy tudná eldönteni, hogy mikor jön el a pillanat? Magát ismerve akármelyik felsőbbrendű erőnek behódolna, és záros határidőn belül. Enyhén megrázza a fejét ennek a gondolatmenetnek a hatására, nem is akar arra gondolni, hogy a várakozásánál többről van szó, és ő egyetlen konkrét entitásra vár. Néha már az eredeti elképzelést is reménytelennek érzi. Viszont ami meglepi, hogy beéri a hölgyet. Nem pusztán azért, mert néhány percnyi hátránnyal indult, hanem mert nem is volt célja utolérni, pusztán a templomba szeretne már eljutni, hogy egy kiadós alvással rakjon pontot a hosszú és fárasztó nap végére. Akkor is, ha még csak délután van. Az ilyesmit nem lehet elég korán elkezdeni, legfeljebb éjjel ébred, és tesz majd egy sétát a templomkertben. Nem ez lenne az első eset... Ha viszont már így adódott, és újfent találkoznak, akkor nem sajnálja az időt kiönteni a lelkét, hiszen miféle dolog így betartani egy ígéretet? Még szerencse, hogy nem fogadás volt.*
- De... ez tisztességtelen *vakarja meg a fejét* Én azt hittem, úgy éljük túl, hogy közben nem szalasztom el életem legnagyobb esélyét arra, hogy egy entitással találkozzak. Mármint megígéred ezt, aztán ott hagyod a karavánt, én pedig választhatok, hogy a biztos halál torkába gyalogolok, vagy neked lesz igazad.
*Nem volt egy könnyű döntés, mondjuk a pillanatnyi ijedtség, amit amiatt érzett, hogy szövetséges nélkül maradt, lökött akkorát a mérlegen, hogy ne vacakoljon sokat, hanem hordja el magát, amíg esélye van rá, de... most már így utólag cseppet sem éri. Mégis miféle dolog az, hogy valakinek bizonyíthatóan igaza lesz, ráadásul ezzel együtt Lorew bizonyíthatóan téved? A mágus számára ez igencsak elképzelhetetlenül hat. És ráadásul... Elenith volt oly jó, és még ki is jelentette, hogy neki lett igaza, nehogy véletlenül taposatlanul hagyja a férfi önbecsülését. Ennek hatására egy enyhe morranás is elhagyja a férfi száját, viszont el kell ismernie, hogy ebben a helyzetben nincs mit tennie. Veszített, el kell fogadnia, fel kell dolgoznia, vagy legalábbis nagyon gyorsan témát váltani, és menteni, ami menthető. Mielőtt azonban el tudna gondolkozni azon, hogy ugyan miről is beszélhetnének, Elenith már fel is teszi a kérdést, amire gyorsan válaszol is, mi több, vércseként csap le az adódó lehetőségre a témaváltást illetően.*
- Igen *bólogat, majd megakad a feje* Nem! Honnan tudhatnád, mit mulasztottam el? Még én sem tudom. És most már soha nem is fogom megtudni.
*Hiába, ez valószínűleg egy egyszeri lehetőség volt, ahogyan Argust elnézte, nem fogja már viszontlátni, a hangulatváltozásai is aggasztóak voltak állapotát tekintve, de főleg ezekkel elmenni egy ilyen helyre... Ha vissza is jön, hát majd apró darabokban. Persze miután nincs kit feláldozni, minek mennének? Valószínűleg most megint vadászhatnak olyat, aki elég bolond és vakmerő lenne velük menni, de ilyenek... mindig akadnak. A következő kérdés viszont igazán meglepi, mármint talán ha meg kell fogalmaznia három dolgot, amire nem számít, ez biztosan benne lett volna.*
- Gondolom visszamegyek a templomba, és pihenek a falnak dőlve a csuklyával a fejemen, mint azelőtt, hogy egyáltalán meghallottam hogy az a mágus a Csontok Urát emlegeti.
*Bár igazán fogalma sincs, miért érdeklődik eziránt a hölgy, azonban rejtegetnivalója még annyira sincs, hát akkor meg minek kérdezzen rá. Még azt is hagyná, hogy ellenőrizze, valóban igazat szólt-e, feltéve, hogy nem ébreszti fel, nem csinál zajt, és lehetőség szerint nem is bámulja mereven, mert az is igazán nagy gátja tud lenni az alvásnak, legalábbis Lorewet rettentően zavarja. Akárhogyan is, ő elindul, hogy terveinek megfelelően járjon el, azonban Elenith megállásra készteti.*
- Megálltam *jegyzi meg, mert még az is megfordul a fejében, hogy esetleg egy halálos csapdára találna következő lépésével, vagy ilyenek* Miért?
*Amikor megkezdődik a magyarázkodás, akkor enyhén kifújja magát, és megfordul (eddig sem azért maradt háttal a hölgynek, mert érzékeltetni akarta, milyen sürgős dolga van, éppen csak nem mert megfordulni, amíg nem tudja, miről van szó), hogy úgy hallgassa tovább. Persze nem tűnik annyira érdekesnek Elenith mondandója, mert hát érdeklik is ők a rokoni kapcsolatok, de... egynéhány aprósággal együtt, amit korábban mondott, már tucatnyi kérdést hoz felszínre.*
- Amennyiben ezt nem nagyjából... *elgondolkodik* tíz perce tudta meg, vagy jutott eszébe, akkor úgy hiszem, a dolog további magyarázatra szorul. Nem mintha annyira érdekelne... de ha már tudta ezt akkor, amikor csatlakozott, miért csatlakozott? Miért hazudta ezt? Miért jött el, ha valami jó oka volt a csatlakozásra? És ehhez hasonló apróságok teljes hada forog most a fejemben kérdés formájában. És... most akkor nem is nemes? *igazából nagyon nem érti, mi köze neki a családhoz, akiknél a nő lakik, akikhez elvileg semmi köze, akikről eddig a szerzetes nem is tudott... Hogy jön ez ide? Az az egy kérdés, amelyet származására vonatkozóan feltett, mindent fedez, ha amúgy is nemes, akkor nem mindegy, hogy melyik nemesi család tagja? Lorew egyszerűen nem értette soha, miért adnak ekkora hangot az ilyen egyszerű formaságoknak. Ő is szerzetes, és alhat bármelyik templomban, nyilván a nemesek is alhatnak bármelyik kúriában...*
*Nos, ha minden jól megy, és az entitások jóvá hagyták távozását, akkor talán már a halandók sem fogják megakadályozni semmiben. Az, hogy a szekérről való lekászálódás során nem törte el semmijét, meg ilyen apróságok neki már bőven megadták a kellő magabiztosságot ahhoz, hogy elhiggye: legalább részben helyesen cselekszik. Tény, hogy talán lemarad a világok találkozásáról, vagy nevezzék akárhogyan, mikor egy kapu nyílik nyílik az entitásokhoz, vagy felsőbbrendű lényekhez, viszont megmenti az életét. Könnyen lehet, hogy bárkinek is akarták feláldozni, az csak egy sima halandó volt néhány trükkös varázslattal, mint Amos Thenior, vagy éppen élete ténylegesen csak és kizárólag egy entitás kezében van, ezek pedig egy másiknak akarták volna feláldozni. Ez utóbbi esetben viszont... ő hogy tudná eldönteni, hogy mikor jön el a pillanat? Magát ismerve akármelyik felsőbbrendű erőnek behódolna, és záros határidőn belül. Enyhén megrázza a fejét ennek a gondolatmenetnek a hatására, nem is akar arra gondolni, hogy a várakozásánál többről van szó, és ő egyetlen konkrét entitásra vár. Néha már az eredeti elképzelést is reménytelennek érzi. Viszont ami meglepi, hogy beéri a hölgyet. Nem pusztán azért, mert néhány percnyi hátránnyal indult, hanem mert nem is volt célja utolérni, pusztán a templomba szeretne már eljutni, hogy egy kiadós alvással rakjon pontot a hosszú és fárasztó nap végére. Akkor is, ha még csak délután van. Az ilyesmit nem lehet elég korán elkezdeni, legfeljebb éjjel ébred, és tesz majd egy sétát a templomkertben. Nem ez lenne az első eset... Ha viszont már így adódott, és újfent találkoznak, akkor nem sajnálja az időt kiönteni a lelkét, hiszen miféle dolog így betartani egy ígéretet? Még szerencse, hogy nem fogadás volt.*
- De... ez tisztességtelen *vakarja meg a fejét* Én azt hittem, úgy éljük túl, hogy közben nem szalasztom el életem legnagyobb esélyét arra, hogy egy entitással találkozzak. Mármint megígéred ezt, aztán ott hagyod a karavánt, én pedig választhatok, hogy a biztos halál torkába gyalogolok, vagy neked lesz igazad.
*Nem volt egy könnyű döntés, mondjuk a pillanatnyi ijedtség, amit amiatt érzett, hogy szövetséges nélkül maradt, lökött akkorát a mérlegen, hogy ne vacakoljon sokat, hanem hordja el magát, amíg esélye van rá, de... most már így utólag cseppet sem éri. Mégis miféle dolog az, hogy valakinek bizonyíthatóan igaza lesz, ráadásul ezzel együtt Lorew bizonyíthatóan téved? A mágus számára ez igencsak elképzelhetetlenül hat. És ráadásul... Elenith volt oly jó, és még ki is jelentette, hogy neki lett igaza, nehogy véletlenül taposatlanul hagyja a férfi önbecsülését. Ennek hatására egy enyhe morranás is elhagyja a férfi száját, viszont el kell ismernie, hogy ebben a helyzetben nincs mit tennie. Veszített, el kell fogadnia, fel kell dolgoznia, vagy legalábbis nagyon gyorsan témát váltani, és menteni, ami menthető. Mielőtt azonban el tudna gondolkozni azon, hogy ugyan miről is beszélhetnének, Elenith már fel is teszi a kérdést, amire gyorsan válaszol is, mi több, vércseként csap le az adódó lehetőségre a témaváltást illetően.*
- Igen *bólogat, majd megakad a feje* Nem! Honnan tudhatnád, mit mulasztottam el? Még én sem tudom. És most már soha nem is fogom megtudni.
*Hiába, ez valószínűleg egy egyszeri lehetőség volt, ahogyan Argust elnézte, nem fogja már viszontlátni, a hangulatváltozásai is aggasztóak voltak állapotát tekintve, de főleg ezekkel elmenni egy ilyen helyre... Ha vissza is jön, hát majd apró darabokban. Persze miután nincs kit feláldozni, minek mennének? Valószínűleg most megint vadászhatnak olyat, aki elég bolond és vakmerő lenne velük menni, de ilyenek... mindig akadnak. A következő kérdés viszont igazán meglepi, mármint talán ha meg kell fogalmaznia három dolgot, amire nem számít, ez biztosan benne lett volna.*
- Gondolom visszamegyek a templomba, és pihenek a falnak dőlve a csuklyával a fejemen, mint azelőtt, hogy egyáltalán meghallottam hogy az a mágus a Csontok Urát emlegeti.
*Bár igazán fogalma sincs, miért érdeklődik eziránt a hölgy, azonban rejtegetnivalója még annyira sincs, hát akkor meg minek kérdezzen rá. Még azt is hagyná, hogy ellenőrizze, valóban igazat szólt-e, feltéve, hogy nem ébreszti fel, nem csinál zajt, és lehetőség szerint nem is bámulja mereven, mert az is igazán nagy gátja tud lenni az alvásnak, legalábbis Lorewet rettentően zavarja. Akárhogyan is, ő elindul, hogy terveinek megfelelően járjon el, azonban Elenith megállásra készteti.*
- Megálltam *jegyzi meg, mert még az is megfordul a fejében, hogy esetleg egy halálos csapdára találna következő lépésével, vagy ilyenek* Miért?
*Amikor megkezdődik a magyarázkodás, akkor enyhén kifújja magát, és megfordul (eddig sem azért maradt háttal a hölgynek, mert érzékeltetni akarta, milyen sürgős dolga van, éppen csak nem mert megfordulni, amíg nem tudja, miről van szó), hogy úgy hallgassa tovább. Persze nem tűnik annyira érdekesnek Elenith mondandója, mert hát érdeklik is ők a rokoni kapcsolatok, de... egynéhány aprósággal együtt, amit korábban mondott, már tucatnyi kérdést hoz felszínre.*
- Amennyiben ezt nem nagyjából... *elgondolkodik* tíz perce tudta meg, vagy jutott eszébe, akkor úgy hiszem, a dolog további magyarázatra szorul. Nem mintha annyira érdekelne... de ha már tudta ezt akkor, amikor csatlakozott, miért csatlakozott? Miért hazudta ezt? Miért jött el, ha valami jó oka volt a csatlakozásra? És ehhez hasonló apróságok teljes hada forog most a fejemben kérdés formájában. És... most akkor nem is nemes? *igazából nagyon nem érti, mi köze neki a családhoz, akiknél a nő lakik, akikhez elvileg semmi köze, akikről eddig a szerzetes nem is tudott... Hogy jön ez ide? Az az egy kérdés, amelyet származására vonatkozóan feltett, mindent fedez, ha amúgy is nemes, akkor nem mindegy, hogy melyik nemesi család tagja? Lorew egyszerűen nem értette soha, miért adnak ekkora hangot az ilyen egyszerű formaságoknak. Ő is szerzetes, és alhat bármelyik templomban, nyilván a nemesek is alhatnak bármelyik kúriában...*
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:49:14
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:49:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Némaságát ő sem töri meg a nap további részében, csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. A zűrzavaros gondolatok miatt eleve nem rózsás kedve csak tovább romlik, ahogy visszaérnek a városba. Úgy, hogy egy kicsit kint lehetett a szabadban, hogy érezhette, mit nélkülöz már éveknek tűnő napok óta, sokkal rosszabb, sokkal fojtogatóbb a kőrengeteg. Bágyadtan vezeti be a kancát az istállóba, aki szintén nem repes az örömtől, hogy ide kellett visszatérnie, méltatlankodó horkantásai egyértelmű jelei ennek. A szobába felérve legfeljebb pár falatot eszik csak, hiába férne belé kicsit több is, étvágya megint nincs. Utána már csak lepihen, nem kis megkönnyebbülésére ezt nyugodt keretek közt teheti meg.*
*Némaságát ő sem töri meg a nap további részében, csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. A zűrzavaros gondolatok miatt eleve nem rózsás kedve csak tovább romlik, ahogy visszaérnek a városba. Úgy, hogy egy kicsit kint lehetett a szabadban, hogy érezhette, mit nélkülöz már éveknek tűnő napok óta, sokkal rosszabb, sokkal fojtogatóbb a kőrengeteg. Bágyadtan vezeti be a kancát az istállóba, aki szintén nem repes az örömtől, hogy ide kellett visszatérnie, méltatlankodó horkantásai egyértelmű jelei ennek. A szobába felérve legfeljebb pár falatot eszik csak, hiába férne belé kicsit több is, étvágya megint nincs. Utána már csak lepihen, nem kis megkönnyebbülésére ezt nyugodt keretek közt teheti meg.*
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:23:21
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:23:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Léptei szinte hangtalanok az éjszakában, a főtér már majdnem üres, de hirtelen valaki meglöki oldalról.*
-B-bocsánat!
*A hang eléggé lentről jön, ezért lepillant mi vagy inkább ki lehetett az, de az a bizonyos valaki már el is tűnt. ~Ez meg mi volt?~ Inkább folytatja a sétáját keresve a fogadót, ahol ma aludnia kéne amikor észreveszi a tábláját a helynek, majd sóhajt egy nagyot. ~Pegazus, mi? Remélem van elég aranyam.~ Keresi azt a kevés pénzt, de sehol sincs. ~Ez furcsa. Pedig biztos elraktam amikor indultam.~ Ekkor eszébe jut az a személy aki meglökte*
-Az a kis...
*Szerencsére van nála még egy erszény amiben bár nem annyi, de van elég pénz egy éjszakára. ~Ah... ilyen az én szerencsém~ Dühét elfojtva kinyitja az ajtót és lassan besétál rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 20:46:35, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-B-bocsánat!
*A hang eléggé lentről jön, ezért lepillant mi vagy inkább ki lehetett az, de az a bizonyos valaki már el is tűnt. ~Ez meg mi volt?~ Inkább folytatja a sétáját keresve a fogadót, ahol ma aludnia kéne amikor észreveszi a tábláját a helynek, majd sóhajt egy nagyot. ~Pegazus, mi? Remélem van elég aranyam.~ Keresi azt a kevés pénzt, de sehol sincs. ~Ez furcsa. Pedig biztos elraktam amikor indultam.~ Ekkor eszébe jut az a személy aki meglökte*
-Az a kis...
*Szerencsére van nála még egy erszény amiben bár nem annyi, de van elég pénz egy éjszakára. ~Ah... ilyen az én szerencsém~ Dühét elfojtva kinyitja az ajtót és lassan besétál rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 20:46:35, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:05:55
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:05:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
*Kilépője az elképzeltnek megfelelően drámaian csöpögősre és könnyedre sikeredik, persze a hangsúly mégis csak a hirtelenségen leledzik, elvégre nem engedheti meg magának, hogy valaki visszakozzon, netán megpróbálja rábeszélni a maradásra. Noha effajta merész elképzelések legfeljebb ízléstelenebb álmaiban valósulhatnának meg, mivel a díszes kompánia már többedik alkalommal bizonyította, jelenléte felesleges. Valahol, rothadt lelkének egy egészen elrejtett csücskében még gyermeki sértődöttséget is érez fenséges személyének figyelmen kívül hagyása végett, de igyekszik ezt elnyomni az észérvekkel, hiszen így jobban járt.
A csapat eddigi tempója láttán talán egy hónapot is eltöltenének az utazással, és látva a karavánt, még csak nem is lenne biztonságos ez az út. Ötjükért kétszáz aranyat kérni meglepően kevés, feltéve persze, ha védi bárki őket és ezek a valakik még képzettek is, nem holmi kocsmából összeverbuvált anyámasszony katonái, akik az első bokorzörrenésre hátrahagyják őket meghalni. Márpedig egy valamirevaló zsoldos többe került volna nekik, azonban hasonlót se látott a szekér környezetében. Nos, Argusék túlélése érdekében remélhetőleg csak a környéket mentek előre felderíteni. Legyinthetne, hogy ez már nem az ő problémája, valójában viszont nagyon is bosszantaná, ha efféle apróság miatt pusztulna egy ilyen ígéretes sötétmágus. Ám a reménykedés nem épp olyan fogalom, mely lépten-nyomon jellemezhetné az ezüst-szőke fúriát, szóval ha leledzik ebben a világban bármiféle mozgatórugó, mely esetleg mások imái és hite alapján egyengetnék a veszélybe készülő sorsát, akkor bizony nem Dayrián fog múlni a jólétük.
Figyelmét ráadásképpen hamar eltereli a szolgalelkű Lorew magyarázása, ugyanis szándékkal nem haladt még olyan messze, hogy ne hallhatná, mint határoz a félreállásának fényében, és ne érhetné utol, ha esetleg ösztönének hála tudná, mellette a helye.
~Szerencséd...~
Barackszín ajkaira halovány mosoly kapaszkodik fel, amely azon nyomban el is tűnik, ahogy meghallja a mágust a közelébe érni. Persze könnyedén lehetne valami teljesen ismeretlen is, kinek jelenléte annyira érdektelen volna, hogy nem pazarolná energiáját az arcizmainak rendezésére, de mivel nagyobb az esélye, hogy a szakállas érte utol, jobbnak látja elegyengetni vonásait.*
- Könnyű vagy nem könnyű... A lényegen nem változtat, méghozzá azon, hogy igazam lett. *Jegyzi meg csöndesen, majd tovább sétálva a szegénynegyed irányába, folytatja ekképpen a mondanivalóját:*
- Ennek fényében hidd el, nem mulasztottál el semmit. Persze, amennyit megismerhettem belőled, úgysem fogsz hallgatni rám, de ez már legyen a te bajod. *Magyarázza meglepően nyugodt hangon, és most már nincs akadálya annak, hogy engedjen ajkaira kiülni egy szelíd, aprócska mosolyt.* Hogyan tovább? *Kérdezi hirtelen, amelyről akár magát is meghallgathatná, ugyanis az egy dolog, hogy az utolsó pillanatban kiugrott egy süllyedő hajóból, arra viszont még nem gondolt, miképpen fogja folytatni az életét. Esetleg visszamehetne a gazdagnegyedbéli házba az ostoba kis családhoz -akikhez befészkelte magát - holmi mesével, miszerint aljas módon átverték s nemhogy a medalionját ragadták el a nyakából, de még kevéske pénzétől és az élelemtől is megfosztották az alávaló férgek, ám ha igazán őszinte szeretne magához lenni, már torkig van a bárgyú mosolygással és viselkedéssel, melyet kénytelen volt az irányukba tanúsítani eddig. Persze ettől függetlenül nem gondolja meg magát, nem hiányzik neki a biztonságának felesleges kockáztatása sem, valamire a kettő között lenne szüksége. Talán Lorew lesz a kulcs ehhez, de most, hogy a kaland nem köti már össze őket, ugyan mi okból maradna a társaságában? Felfedni magát egy partra vetett hal szánni való vergődésének hatna, s mint azt a barakkban már elgondolta, ezzel még várni fog.
Nos, egy egészen pici őszinteséget mégis csak megengedhet a férfinek, amely reményei szerint el fogja vinni őket valamilyen irányba.*
- Lorew, állj meg, kérlek... *Szólal meg újfent, épp a szegénynegyed határán, oly' távol már Arguséktól. Amennyiben a mágus hallgat rá, és nem csörtet tovább felbőszült bika módjára, folytatja a beszédet.* Az igazat megvallva... Nos... Egyáltalán semmi közöm nincsen a Csontok Urához, nem vagyok a leszármazottja, és a család sem az enyém, amelynél lakok. *Vallja be, pillantását a kínos igazság nyomán oldalra fordítva. Legalábbis ezt szeretné elhitetni a külvilággal, ám nagyobb fejtörést okoz neki a jövendőbeli válasz, amelyet a férfi jövendőbeli kérdésére fog adni, avagy hogy: akkor mégis miért akart Argusékkal menni és miért szállt ki? Persze meglehet, hogy Lorew kérdezősködés helyett kitalál valami történetet helyette, vagy egyáltalán nem is fogja érdekelni a bánata, hanem faképnél hagyja. Mondjuk ezt kétli, de bármi megtörténhet, mindenesetre a részéről egyelőre nem marad más, mint a türelmes várakozás.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.02 19:09:59
*Kilépője az elképzeltnek megfelelően drámaian csöpögősre és könnyedre sikeredik, persze a hangsúly mégis csak a hirtelenségen leledzik, elvégre nem engedheti meg magának, hogy valaki visszakozzon, netán megpróbálja rábeszélni a maradásra. Noha effajta merész elképzelések legfeljebb ízléstelenebb álmaiban valósulhatnának meg, mivel a díszes kompánia már többedik alkalommal bizonyította, jelenléte felesleges. Valahol, rothadt lelkének egy egészen elrejtett csücskében még gyermeki sértődöttséget is érez fenséges személyének figyelmen kívül hagyása végett, de igyekszik ezt elnyomni az észérvekkel, hiszen így jobban járt.
A csapat eddigi tempója láttán talán egy hónapot is eltöltenének az utazással, és látva a karavánt, még csak nem is lenne biztonságos ez az út. Ötjükért kétszáz aranyat kérni meglepően kevés, feltéve persze, ha védi bárki őket és ezek a valakik még képzettek is, nem holmi kocsmából összeverbuvált anyámasszony katonái, akik az első bokorzörrenésre hátrahagyják őket meghalni. Márpedig egy valamirevaló zsoldos többe került volna nekik, azonban hasonlót se látott a szekér környezetében. Nos, Argusék túlélése érdekében remélhetőleg csak a környéket mentek előre felderíteni. Legyinthetne, hogy ez már nem az ő problémája, valójában viszont nagyon is bosszantaná, ha efféle apróság miatt pusztulna egy ilyen ígéretes sötétmágus. Ám a reménykedés nem épp olyan fogalom, mely lépten-nyomon jellemezhetné az ezüst-szőke fúriát, szóval ha leledzik ebben a világban bármiféle mozgatórugó, mely esetleg mások imái és hite alapján egyengetnék a veszélybe készülő sorsát, akkor bizony nem Dayrián fog múlni a jólétük.
Figyelmét ráadásképpen hamar eltereli a szolgalelkű Lorew magyarázása, ugyanis szándékkal nem haladt még olyan messze, hogy ne hallhatná, mint határoz a félreállásának fényében, és ne érhetné utol, ha esetleg ösztönének hála tudná, mellette a helye.
~Szerencséd...~
Barackszín ajkaira halovány mosoly kapaszkodik fel, amely azon nyomban el is tűnik, ahogy meghallja a mágust a közelébe érni. Persze könnyedén lehetne valami teljesen ismeretlen is, kinek jelenléte annyira érdektelen volna, hogy nem pazarolná energiáját az arcizmainak rendezésére, de mivel nagyobb az esélye, hogy a szakállas érte utol, jobbnak látja elegyengetni vonásait.*
- Könnyű vagy nem könnyű... A lényegen nem változtat, méghozzá azon, hogy igazam lett. *Jegyzi meg csöndesen, majd tovább sétálva a szegénynegyed irányába, folytatja ekképpen a mondanivalóját:*
- Ennek fényében hidd el, nem mulasztottál el semmit. Persze, amennyit megismerhettem belőled, úgysem fogsz hallgatni rám, de ez már legyen a te bajod. *Magyarázza meglepően nyugodt hangon, és most már nincs akadálya annak, hogy engedjen ajkaira kiülni egy szelíd, aprócska mosolyt.* Hogyan tovább? *Kérdezi hirtelen, amelyről akár magát is meghallgathatná, ugyanis az egy dolog, hogy az utolsó pillanatban kiugrott egy süllyedő hajóból, arra viszont még nem gondolt, miképpen fogja folytatni az életét. Esetleg visszamehetne a gazdagnegyedbéli házba az ostoba kis családhoz -akikhez befészkelte magát - holmi mesével, miszerint aljas módon átverték s nemhogy a medalionját ragadták el a nyakából, de még kevéske pénzétől és az élelemtől is megfosztották az alávaló férgek, ám ha igazán őszinte szeretne magához lenni, már torkig van a bárgyú mosolygással és viselkedéssel, melyet kénytelen volt az irányukba tanúsítani eddig. Persze ettől függetlenül nem gondolja meg magát, nem hiányzik neki a biztonságának felesleges kockáztatása sem, valamire a kettő között lenne szüksége. Talán Lorew lesz a kulcs ehhez, de most, hogy a kaland nem köti már össze őket, ugyan mi okból maradna a társaságában? Felfedni magát egy partra vetett hal szánni való vergődésének hatna, s mint azt a barakkban már elgondolta, ezzel még várni fog.
Nos, egy egészen pici őszinteséget mégis csak megengedhet a férfinek, amely reményei szerint el fogja vinni őket valamilyen irányba.*
- Lorew, állj meg, kérlek... *Szólal meg újfent, épp a szegénynegyed határán, oly' távol már Arguséktól. Amennyiben a mágus hallgat rá, és nem csörtet tovább felbőszült bika módjára, folytatja a beszédet.* Az igazat megvallva... Nos... Egyáltalán semmi közöm nincsen a Csontok Urához, nem vagyok a leszármazottja, és a család sem az enyém, amelynél lakok. *Vallja be, pillantását a kínos igazság nyomán oldalra fordítva. Legalábbis ezt szeretné elhitetni a külvilággal, ám nagyobb fejtörést okoz neki a jövendőbeli válasz, amelyet a férfi jövendőbeli kérdésére fog adni, avagy hogy: akkor mégis miért akart Argusékkal menni és miért szállt ki? Persze meglehet, hogy Lorew kérdezősködés helyett kitalál valami történetet helyette, vagy egyáltalán nem is fogja érdekelni a bánata, hanem faképnél hagyja. Mondjuk ezt kétli, de bármi megtörténhet, mindenesetre a részéről egyelőre nem marad más, mint a türelmes várakozás.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.02 19:09:59
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:41:30
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:41:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nagyon hosszúnak tűnik ez a nap, pedig órái ennek sem voltak számosabbak, mint akármelyik másiké. Fáradtnak érzi magát, pedig ennyi lovaglás korábban meg sem kottyant neki. Hogy ez a sebesülése miatt van-e így vagy valami más az oka, azt nem tudná igazán megmondani. Egy biztos: beszédes kedve a nap további részére elillant. Nem is hinné, hogy túl soká nyújtják még a ma határait. Visszaérnek a Pegazushoz, elrendezik a hátasokat, talán megvacsorázzák a visszahozott étel maradékát, s a többi a pihenésé. Ma éjjel a fakóvérűnek se kell aggódnia amiatt, hogy Kharasshi háborgatja. Pihennie kell végre, hogy visszanyerje az erejét, így akármennyire csábító is a gondolat - rossz kedv ide vagy oda -, a hím ezúttal nagyon is komolyan vett önmérsékletet tanúsít.*
*Nagyon hosszúnak tűnik ez a nap, pedig órái ennek sem voltak számosabbak, mint akármelyik másiké. Fáradtnak érzi magát, pedig ennyi lovaglás korábban meg sem kottyant neki. Hogy ez a sebesülése miatt van-e így vagy valami más az oka, azt nem tudná igazán megmondani. Egy biztos: beszédes kedve a nap további részére elillant. Nem is hinné, hogy túl soká nyújtják még a ma határait. Visszaérnek a Pegazushoz, elrendezik a hátasokat, talán megvacsorázzák a visszahozott étel maradékát, s a többi a pihenésé. Ma éjjel a fakóvérűnek se kell aggódnia amiatt, hogy Kharasshi háborgatja. Pihennie kell végre, hogy visszanyerje az erejét, így akármennyire csábító is a gondolat - rossz kedv ide vagy oda -, a hím ezúttal nagyon is komolyan vett önmérsékletet tanúsít.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 14:56:40
Üzenet elküldve: 2015-08-02 14:56:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*És máris a főtérre ér. Nincsen sok cucca, nincsen igazából semmije azon kívül, amit éppen visel, úgyhogy nyugodt szívvel áll tovább egy időre a városból a karavánpihenőbe. Keres valami szekeret, ahol csak kocsihajtó van, megvárja míg elindul, majd mikor a kocsihajtó már csak előre figyel, gyorsan utánaszalad, és felpattan a hátuljára. Elbújik két láda közé, majd türelmesen vár. Akkora pofája azért nincsen, hogy elkezdje felfeszegetni a ládákat, hogy mi van bennük, de nem is lenne ajánlatos, hisz nem nézte meg, hogy a kocsihajtó milyen egyén. Akik egyedül visznek szekeret, azok általában tudnak kardot is forgatni - vagy csak bolondok. Bolondokkal sem akar társalogni, és a fejét is a helyén szeretné tudni még legalább egy kis ideig.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:05:20
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezett, esteledik, az idő olyan 8-9 óra körül jár, félhomály van már, de amikor meglátja, csak ámul, bámul, a szökőkutat nézi, amely oly csodálatos, hogy a szeme káprázik tőle, s az utat mely oly sötét, s mocskos, sosem látott ehhez foghatót, mint ég s föld. Remélni meri csak, hogy ennél már csak jobb lehet, bárhol járt, nem látott még ehhez hasonlót semerre. ~ Ettől a sok meglepetéstől egészen megszomjaztam, keresnem kell egy fogadót. ~ S ekkor véletlenül megpillant egy durván kifaragott táblát, amelyen az áll: Pegazus fogadó. Gondol egyet, s bemegy. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 21:12:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 21:12:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:47:44
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:47:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Távol még a hajnal//
//Dwartak, Turwal//
*A tervek szerint a két óriás fivér egyszerre érte volna el a várost, s indult volna a kovácshoz, azonban út közben külön kellett válniuk, így a szőke végül egyedül baktat be a városba méretes lova hátán.
Mivel így nem akarja intézni a páncélt - Turwal kihagyása nem lenne sem okos, sem fair húzás - így úgy dönt utána jár annak a helynek amiről hallottak. A megbeszéltek szerint a vörös ott fogja keresni ha végzett a rituáléval. Ennek megfelelően, miután lovát megitatta a szökőkút vizéből, s egy kissé lemosta arcáról a port meg is indul az említett irányba.
Nem száll le az igásló nyergéből, így még inkább kitűnik a tömegből, de ez most egy fikarcnyit sem izgatja. Jelenleg legkevésbé azzal törődik hogy hányan bámulják meg a majd három és fél méteres monstrumot, mely egy másik monstrum hátán zötykölődik.*
~ Krolm verné meg ezt a helyet hogy ilyen sokan vagytok...~
//Dwartak, Turwal//
*A tervek szerint a két óriás fivér egyszerre érte volna el a várost, s indult volna a kovácshoz, azonban út közben külön kellett válniuk, így a szőke végül egyedül baktat be a városba méretes lova hátán.
Mivel így nem akarja intézni a páncélt - Turwal kihagyása nem lenne sem okos, sem fair húzás - így úgy dönt utána jár annak a helynek amiről hallottak. A megbeszéltek szerint a vörös ott fogja keresni ha végzett a rituáléval. Ennek megfelelően, miután lovát megitatta a szökőkút vizéből, s egy kissé lemosta arcáról a port meg is indul az említett irányba.
Nem száll le az igásló nyergéből, így még inkább kitűnik a tömegből, de ez most egy fikarcnyit sem izgatja. Jelenleg legkevésbé azzal törődik hogy hányan bámulják meg a majd három és fél méteres monstrumot, mely egy másik monstrum hátán zötykölődik.*
~ Krolm verné meg ezt a helyet hogy ilyen sokan vagytok...~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772