*Milyen meglepő, Sali és Albun nagyúr után néhány perccel a Pegazus fogadóból kilépve pont ugyanott találja magát, ahol a belépés előtt tartózkodott. Még az ajtó is pont ugyanolyan kifelé, mint befelé volt. Hihetetlen, de komolyan! Ha nem a saját szemével látná, el sem hinné. De nézzük csak, hogy mit lát még a főtéren. Kémlel egy kicsit a fogadó ajtajából, aztán nézelődik egy kicsivel többet valamivel arrébb is. A megállapítás pont ugyanaz: semmi, semmi izgalmas. Pedig az a minimum, hogy a szabadidejében sokkal jobban szórakozik majd, mint két útitársa.De nem csügged, rendületlenül folytatja tovább a bámészkodást, ahhoz nagyon ért. Megbámul közelről, megbámult távolról, megbámul hátulról. Onnan bámul meg, ahonnan csak szeretnéd, meg onnan is, ahonnan nem, akkor, amikor ő akarja. Ugyan nem csősz, de díszes kalapja van, úgyhogy neki nem lehet csak úgy megparancsolni, hogy mikor bámuljon és mikor ne. Esetleg egy gyors pillantásra lehet finoman utasítani, ha nagyon indokolt a dolog, de a telibe bámulásra, arra köszöni szépen, de nem, közelről meg aztán pláne nem, mert úgy túlságosan is nagy a pofonveszély. Azt meg nem szereti, most is inkább arrébb sétál egy kicsivel, szépen körbe a téren, sehol sem bámészkodva a kelleténél sokkal több ideig, még megártana az egészségének, meg amúgy is ellenkezik az elveivel. Szépen körbe, úgy kell, így csinálja már azóta, amióta csak az eszét tudja.*