Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 23:08:15
Üzenet elküldve: 2012-10-05 23:08:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
-El is várom, hogy ez a hűség töretlen legyen irányomba. Ne kelljen kételkednem benned egy pillanatig sem, mert nem tetszene, amit azért kapnál. Még annyira sem, mint ami a zsarolásért lett jussod.
*Pedig az a kínzás, amit akkor vitt véghez, mindkettejük számára mámorító volt. Den fájdalmasan édes delíriumban úszott, Sely pedig szabadjára engedhette belsejének titkos, láncra vert vadállatát, szabadon élvezhette a vér látványát, mindent beborító illatát és utánozhatatlan ízét. Felejthetetlen este volt, ahogy keze nyomán szétnyílva a bőr szinte köpte ki magából a vörös életnedvet... Ennél talán már csak az volt mókásabb, amikor a fertőtlenítés és kötözés alatt a hím folyamatosan sziszegett. Muszáj volt ezeket is az ifjú matrónának csinálnia, hiszen nem az volt a célja, hogy kioltsa testvére életét, csupán eszébe vésni, hogy kinek tartozik alázattal és engedelmességgel.*
-Nem mondtam, hogy így legyen, de ha parancsot adok, akkor teljesítened kell. Nem csak a szavamra ölhetsz, de akkor kötelező. Ez a játékszabály, gondolom, nem újdonság.
*Jobb még most tisztázni, hogyan is kell elképzelni a jövőt. Nem letörni akarja a reményeket, de tulajdon hatalmi törekvései neki előrébb valók, mint a hím ostoba játszadozásai. Ezért is fontos, hogy tisztában legyen vele, a családra nem hozhat szégyent, nem keverheti őket gyanúba, ha gyilkolászni támad kedve. Ők tisztességes nemesi família, akik a rossz viszonyok miatt települnek át ide, összegyűjtve a rokonokat. A rokonok... Az is egy kellemes menet lesz, összeszámolgatni, kik maradtak és ebből is hányan hajlandóak az új matrónát szolgálni, elfogadni, hogy ő lett a család feje.
A városba érve a főtéren egy pillanatra visszafogja a lovát, tekintete körbevándorol.*
-Már vár ránk a kúria, amit megvetettem, csak nem tudom...
*Hogy merre kellene menni. Ráadásul éjszaka is van, korábban értek ide, mint ahogy előre számolni tudta. Mivel jobbat nem tud, így leszáll a nyeregből, a szürkét a kúthoz vezeti, hadd igyon, ő pedig addig kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Hosszú és elcsigázó volt ez az út, mindene fáj, alig várja, hogy végre egy puha ágyban alhasson.*
-Ma este a fogadóban szállunk meg, holnap napnyugtakor találkozom azzal, aki az adás-vételt intézte, ő fogja megmutatni a családi kúriánkat.
-El is várom, hogy ez a hűség töretlen legyen irányomba. Ne kelljen kételkednem benned egy pillanatig sem, mert nem tetszene, amit azért kapnál. Még annyira sem, mint ami a zsarolásért lett jussod.
*Pedig az a kínzás, amit akkor vitt véghez, mindkettejük számára mámorító volt. Den fájdalmasan édes delíriumban úszott, Sely pedig szabadjára engedhette belsejének titkos, láncra vert vadállatát, szabadon élvezhette a vér látványát, mindent beborító illatát és utánozhatatlan ízét. Felejthetetlen este volt, ahogy keze nyomán szétnyílva a bőr szinte köpte ki magából a vörös életnedvet... Ennél talán már csak az volt mókásabb, amikor a fertőtlenítés és kötözés alatt a hím folyamatosan sziszegett. Muszáj volt ezeket is az ifjú matrónának csinálnia, hiszen nem az volt a célja, hogy kioltsa testvére életét, csupán eszébe vésni, hogy kinek tartozik alázattal és engedelmességgel.*
-Nem mondtam, hogy így legyen, de ha parancsot adok, akkor teljesítened kell. Nem csak a szavamra ölhetsz, de akkor kötelező. Ez a játékszabály, gondolom, nem újdonság.
*Jobb még most tisztázni, hogyan is kell elképzelni a jövőt. Nem letörni akarja a reményeket, de tulajdon hatalmi törekvései neki előrébb valók, mint a hím ostoba játszadozásai. Ezért is fontos, hogy tisztában legyen vele, a családra nem hozhat szégyent, nem keverheti őket gyanúba, ha gyilkolászni támad kedve. Ők tisztességes nemesi família, akik a rossz viszonyok miatt települnek át ide, összegyűjtve a rokonokat. A rokonok... Az is egy kellemes menet lesz, összeszámolgatni, kik maradtak és ebből is hányan hajlandóak az új matrónát szolgálni, elfogadni, hogy ő lett a család feje.
A városba érve a főtéren egy pillanatra visszafogja a lovát, tekintete körbevándorol.*
-Már vár ránk a kúria, amit megvetettem, csak nem tudom...
*Hogy merre kellene menni. Ráadásul éjszaka is van, korábban értek ide, mint ahogy előre számolni tudta. Mivel jobbat nem tud, így leszáll a nyeregből, a szürkét a kúthoz vezeti, hadd igyon, ő pedig addig kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Hosszú és elcsigázó volt ez az út, mindene fáj, alig várja, hogy végre egy puha ágyban alhasson.*
-Ma este a fogadóban szállunk meg, holnap napnyugtakor találkozom azzal, aki az adás-vételt intézte, ő fogja megmutatni a családi kúriánkat.
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:41:21
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Költemény, vagy rövid versek kis csoportja, belefér még a kategóriába, hiszen ruha mind. Bár, Den inkább szereti a ruházatát úgy, ahogy van. Csak kivételes alkalmakkor tesz többet külsejéért, mint máskor, ha nem épp kevesebbet.*
- Hóhér, ki a királynője parancsát követi?
*Villannak ádáz vigyorral ötvözve a kéklő szemek. Mindketten tudják, kapcsolatuk a véren túl csak érdek. Míg Sely a tökéletes úrnő lesz, addig Denawarien a kezében villanó fegyver és a testét védő páncél lesz. Bár, eddig többször ölt a puszta szórakozás kedvéért, mint nővérkéje parancsára, de azon éj előtt nem is hallgatott volna parancsainak, s aztán is megtagadható parancsnak érezte. Ám Hwae halála kiváló üzlet volt. Sely-t matrónává tette így, s Den kiélvezheti jutalmát. Igaz, büntetése is megvolt, még odahaza. Kész katarzis volt, mit átélt akkor, mikor Sely az ottani kéjkamrát valódi kínkamrává tette. Hátán a nyoma, valamint testén máshol is fellelni a bosszú jegyét. De megérdemelte, s talán csak még hűségesebbé tette ezzel az ében szépség öccsét.*
- Jól van, jól van...
*Legyint rá. Ő azért többet szenvedett, mint bármelyik nővérkéje. Megkapták, amit akartak, csak meg kellett szerezni, míg Den a kemény munkáért is csak a büntetést kapta. Sok évnyi szenvedés, évtizedekig csak az élet komor, borús, melankolikus valóságát ismerhette. De a fordulópont megérkezett és minden más lett. Bár, sötét és groteszk maradt, a világ mégis egy gyönyörű és undorító hellyé lett. Vér fogja a falakat vörösre festeni, a házak teteje lángolni fog és sírás, meg halálsikoly lesz a templomi muzsika, mi kánonban szólal fel. Röpke képzetét Sely szavai törik szilánkokra, s tapossa még kisebbre, szinte porrá őrölve a csodásan elképzelt valóságot.*
- Megoldom, de ne várd, hogy csak parancsra öljek. Unalmas lenne...
*Kicsit meggörnyed, ahogy lassanként előre dől és kancája sörényével simítja meg arcát. Kellemes bizsergés árad szét arcán, ahogy a ló még meg is rázza fejét, mikor Den a sajátját húzza hátrébb és újra megérinti ében bőrét a fekete sörény. Tudja jól, hogy többé nem hibázhat. De ameddig van elég áldozatnak való, addig nem is fog tömegmészárlásba kezdeni, hogy csillapítsa vérszomját. S még előző otthonukban is megtalálta a legtöbbször a megfelelő helyet a megfelelő időben, hogy még véletlen se találjanak rá, csak arra, kit elintézett és otthagyott a döglegyeknek. Milyen szép is az élet, ha vérrel festett a lélek!*
*Költemény, vagy rövid versek kis csoportja, belefér még a kategóriába, hiszen ruha mind. Bár, Den inkább szereti a ruházatát úgy, ahogy van. Csak kivételes alkalmakkor tesz többet külsejéért, mint máskor, ha nem épp kevesebbet.*
- Hóhér, ki a királynője parancsát követi?
*Villannak ádáz vigyorral ötvözve a kéklő szemek. Mindketten tudják, kapcsolatuk a véren túl csak érdek. Míg Sely a tökéletes úrnő lesz, addig Denawarien a kezében villanó fegyver és a testét védő páncél lesz. Bár, eddig többször ölt a puszta szórakozás kedvéért, mint nővérkéje parancsára, de azon éj előtt nem is hallgatott volna parancsainak, s aztán is megtagadható parancsnak érezte. Ám Hwae halála kiváló üzlet volt. Sely-t matrónává tette így, s Den kiélvezheti jutalmát. Igaz, büntetése is megvolt, még odahaza. Kész katarzis volt, mit átélt akkor, mikor Sely az ottani kéjkamrát valódi kínkamrává tette. Hátán a nyoma, valamint testén máshol is fellelni a bosszú jegyét. De megérdemelte, s talán csak még hűségesebbé tette ezzel az ében szépség öccsét.*
- Jól van, jól van...
*Legyint rá. Ő azért többet szenvedett, mint bármelyik nővérkéje. Megkapták, amit akartak, csak meg kellett szerezni, míg Den a kemény munkáért is csak a büntetést kapta. Sok évnyi szenvedés, évtizedekig csak az élet komor, borús, melankolikus valóságát ismerhette. De a fordulópont megérkezett és minden más lett. Bár, sötét és groteszk maradt, a világ mégis egy gyönyörű és undorító hellyé lett. Vér fogja a falakat vörösre festeni, a házak teteje lángolni fog és sírás, meg halálsikoly lesz a templomi muzsika, mi kánonban szólal fel. Röpke képzetét Sely szavai törik szilánkokra, s tapossa még kisebbre, szinte porrá őrölve a csodásan elképzelt valóságot.*
- Megoldom, de ne várd, hogy csak parancsra öljek. Unalmas lenne...
*Kicsit meggörnyed, ahogy lassanként előre dől és kancája sörényével simítja meg arcát. Kellemes bizsergés árad szét arcán, ahogy a ló még meg is rázza fejét, mikor Den a sajátját húzza hátrébb és újra megérinti ében bőrét a fekete sörény. Tudja jól, hogy többé nem hibázhat. De ameddig van elég áldozatnak való, addig nem is fog tömegmészárlásba kezdeni, hogy csillapítsa vérszomját. S még előző otthonukban is megtalálta a legtöbbször a megfelelő helyet a megfelelő időben, hogy még véletlen se találjanak rá, csak arra, kit elintézett és otthagyott a döglegyeknek. Milyen szép is az élet, ha vérrel festett a lélek!*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:12:23
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:12:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Azok mégcsak nem is ruhaköltemények, aprócska bőrdarabok inkább, művészien elrendezve. De ezeket is csak az áldozáskor viselheti, ha valahol dolga van, oda inkább a felszíniek ízlésének megfelelő darabokat választ nagy, abroncsos szoknyákkal és kilónyi selyemmel.*
-A hóhér nem kérdőjelez, ő csak cselekszik. Nincs igazam, te fekete hóhér?
*Nem ereszti a kékes pillantást, ajkai mintha mosolyra rándulnának, mielőtt újra komollyá változna. Hiszen mindketten tudják, hogy Den sem több, mint egy hóhér, egy egyszerű bábu, akit Sely mozgat az élet tábláján, ahogy neki kellemes. Utasította, hogy ölje meg ikertestvérét, hogy ezzel kiiktassa a legnagyobb riválist és ez meg is történt, Hwae halott. Bármilyen aljas és undorító állat is, Den mégis túl hasznos bábu, talán ezért is nem vesztette életét azonnal, amint Sely matróna lett. Erős és kellően hűséges, hiszen olyan dolgokat kaphat nővérétől, amiket senki más nem tudna megadni neki ezen a világon.*
-Ne nyafogj, mint valami oktalan gyermek. Az utazás fárasztó és hosszú is volt, de megérte, majd meglátod. Hamarosan az egész város ismerni fogja a nevünket.
*És nem, nem a rémtettekről, hanem a gazdagságról és a befolyásról, amire szert tudnak tenni. Ő is érzi a más levegőt, a hatalmat, a lehetőséget, ami rájuk vár. Megérte, ugye megérte az a sok év, amíg gyűlölt anyja mellett nyögött, viselve megvetését és lenézését? A sok kínlódás és áldozat, amit azért hozott, hogy most itt lehessen?*
-Ha tovább nyafogsz, én fogom paskolgatni, de nem olyan kedvesen, mint te.
*Tekintetében figyelmeztetés villan, Den ne akarja túl sokáig feszíteni a húrt, hiszen tudhatja, Sely szavai nem üres fenyegetések. Elmúlt az az idő, amikor csak ígérgetni volt ereje, most már tenni is tud.*
-Nem akarom, ha itt hullák öveznék a család nevét, rossz fényt vetne ránk. Használj álarcot vagy fogd vissza magad, de oldd meg, hogy egyetlen szégyenfolt se eshessen a becsületünkön. Mostantól nem tűrök hibákat, még tőled sem.
*Veti oda öccsének, mielőtt a városba lépnének. A látszat mindennél fontosabb, márpedig itt most törvénytisztelő polgároknak kell mutatkozniuk, akik egyáltalán nem érintkeznek az alvilággal. Csak így van lehetőség arra, hogy valóban hatalomra tehessenek szert.*
*Azok mégcsak nem is ruhaköltemények, aprócska bőrdarabok inkább, művészien elrendezve. De ezeket is csak az áldozáskor viselheti, ha valahol dolga van, oda inkább a felszíniek ízlésének megfelelő darabokat választ nagy, abroncsos szoknyákkal és kilónyi selyemmel.*
-A hóhér nem kérdőjelez, ő csak cselekszik. Nincs igazam, te fekete hóhér?
*Nem ereszti a kékes pillantást, ajkai mintha mosolyra rándulnának, mielőtt újra komollyá változna. Hiszen mindketten tudják, hogy Den sem több, mint egy hóhér, egy egyszerű bábu, akit Sely mozgat az élet tábláján, ahogy neki kellemes. Utasította, hogy ölje meg ikertestvérét, hogy ezzel kiiktassa a legnagyobb riválist és ez meg is történt, Hwae halott. Bármilyen aljas és undorító állat is, Den mégis túl hasznos bábu, talán ezért is nem vesztette életét azonnal, amint Sely matróna lett. Erős és kellően hűséges, hiszen olyan dolgokat kaphat nővérétől, amiket senki más nem tudna megadni neki ezen a világon.*
-Ne nyafogj, mint valami oktalan gyermek. Az utazás fárasztó és hosszú is volt, de megérte, majd meglátod. Hamarosan az egész város ismerni fogja a nevünket.
*És nem, nem a rémtettekről, hanem a gazdagságról és a befolyásról, amire szert tudnak tenni. Ő is érzi a más levegőt, a hatalmat, a lehetőséget, ami rájuk vár. Megérte, ugye megérte az a sok év, amíg gyűlölt anyja mellett nyögött, viselve megvetését és lenézését? A sok kínlódás és áldozat, amit azért hozott, hogy most itt lehessen?*
-Ha tovább nyafogsz, én fogom paskolgatni, de nem olyan kedvesen, mint te.
*Tekintetében figyelmeztetés villan, Den ne akarja túl sokáig feszíteni a húrt, hiszen tudhatja, Sely szavai nem üres fenyegetések. Elmúlt az az idő, amikor csak ígérgetni volt ereje, most már tenni is tud.*
-Nem akarom, ha itt hullák öveznék a család nevét, rossz fényt vetne ránk. Használj álarcot vagy fogd vissza magad, de oldd meg, hogy egyetlen szégyenfolt se eshessen a becsületünkön. Mostantól nem tűrök hibákat, még tőled sem.
*Veti oda öccsének, mielőtt a városba lépnének. A látszat mindennél fontosabb, márpedig itt most törvénytisztelő polgároknak kell mutatkozniuk, akik egyáltalán nem érintkeznek az alvilággal. Csak így van lehetőség arra, hogy valóban hatalomra tehessenek szert.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:12:11
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Személy szerint, jobb szereti nővérkéjét, ha szoknya van rajta. Persze, a combjaira feszülő fehér anyag is szép, de amilyen ruhaköltemények azok a darabok, amikről tud... Régen is mókás volt, amikor jelen lehetett egy áldozáson. Igaz, csak, mint a matróna gyermeke, s csakis, mint néző és tiszteletadó, része nem lehetett benne. Elég volt akkor a látvány, most azonban szerves része az áldozásoknak.
Csak tovább vigyorog, ahogy nővére szavai a fülébe csendülnek. Hegyes, ében hallószervei számára ez mindig is egy kész muzsika volt. Semmi romantika, de egyszerűen imádja Sely-t. Teljes mértékben megérti viszont állásfoglalását. Az a város amúgy is unalmas volt, főleg, hogy pár városőri csapat már látta az arcát és műveit, mik az áldozatokból hátra maradtak.
A megemelkedő gömbölyű vállat végig követi az izzóan kék szempár, majd az arcélen átfutva, a csinos pofin is, végül a vérszín szemekbe vész.*
- Kérdőjelezi a hóhér...
*Veti oda, s laposan elpillant a másik oldalra. Őt ugyan nem érdekli. Ameddig olyan tisztségei vannak, mint most... S ráadásul, immáron három helyett csak egy személy van, ki megvonhatja jogosítványait, mint a család harcos bajnoka, vagy mint a matróna tanácsadója, valamint testőre. S már azzal sem kell törődnie, hogy másik nővérkéje, kinek vére Den kezén szárad, vagy anyjuk irritáló szavát hallja. Amúgy is Sely volt a kedvenc nővére, kiszámíthatóan lobbanékony volt, míg nem edzette magát a matrónasághoz.*
- Éljen!
*Szól, gyengén megjátszott örömmel, még kezeit is az égbe emeli, hogy lustán meglengesse nyitott tenyereit. Aztán, mivel ez bizonyára a falakról felé fogja irányítani a vöröslő szempárt, újra vigyor üli meg ében ajkait.*
- Rám számíthatsz, nővérkém. Csak érjünk már oda, a nyereg kikezdte a hátsóm...
*Csap egy gyengét saját fenekére, ahogy a nyeregben kissé megemelkedik. Sosem értette, miért nem szereztek kényelmesebb hátasokat? Vagy egy hintót! De akár egy sárkányt is befoghattak volna, hogy azon repüljenek. De ha lenne egy akkora, tűzokádó gyík a birtokukban, akkor bizonyára nem lenne gond a többi nemesi családdal, azok hamar porrá és hamuvá lennének. Milyen jó is lenne!
Ahogy már a kapuba érnek, szimatolni kezd Den és hirtelen az eltűnt vigyor helyére egy még élesebb mosoly kerül. Szinte érezni... Egy új, még romlatlan világ szaga ez!*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 21:14:34
*Személy szerint, jobb szereti nővérkéjét, ha szoknya van rajta. Persze, a combjaira feszülő fehér anyag is szép, de amilyen ruhaköltemények azok a darabok, amikről tud... Régen is mókás volt, amikor jelen lehetett egy áldozáson. Igaz, csak, mint a matróna gyermeke, s csakis, mint néző és tiszteletadó, része nem lehetett benne. Elég volt akkor a látvány, most azonban szerves része az áldozásoknak.
Csak tovább vigyorog, ahogy nővére szavai a fülébe csendülnek. Hegyes, ében hallószervei számára ez mindig is egy kész muzsika volt. Semmi romantika, de egyszerűen imádja Sely-t. Teljes mértékben megérti viszont állásfoglalását. Az a város amúgy is unalmas volt, főleg, hogy pár városőri csapat már látta az arcát és műveit, mik az áldozatokból hátra maradtak.
A megemelkedő gömbölyű vállat végig követi az izzóan kék szempár, majd az arcélen átfutva, a csinos pofin is, végül a vérszín szemekbe vész.*
- Kérdőjelezi a hóhér...
*Veti oda, s laposan elpillant a másik oldalra. Őt ugyan nem érdekli. Ameddig olyan tisztségei vannak, mint most... S ráadásul, immáron három helyett csak egy személy van, ki megvonhatja jogosítványait, mint a család harcos bajnoka, vagy mint a matróna tanácsadója, valamint testőre. S már azzal sem kell törődnie, hogy másik nővérkéje, kinek vére Den kezén szárad, vagy anyjuk irritáló szavát hallja. Amúgy is Sely volt a kedvenc nővére, kiszámíthatóan lobbanékony volt, míg nem edzette magát a matrónasághoz.*
- Éljen!
*Szól, gyengén megjátszott örömmel, még kezeit is az égbe emeli, hogy lustán meglengesse nyitott tenyereit. Aztán, mivel ez bizonyára a falakról felé fogja irányítani a vöröslő szempárt, újra vigyor üli meg ében ajkait.*
- Rám számíthatsz, nővérkém. Csak érjünk már oda, a nyereg kikezdte a hátsóm...
*Csap egy gyengét saját fenekére, ahogy a nyeregben kissé megemelkedik. Sosem értette, miért nem szereztek kényelmesebb hátasokat? Vagy egy hintót! De akár egy sárkányt is befoghattak volna, hogy azon repüljenek. De ha lenne egy akkora, tűzokádó gyík a birtokukban, akkor bizonyára nem lenne gond a többi nemesi családdal, azok hamar porrá és hamuvá lennének. Milyen jó is lenne!
Ahogy már a kapuba érnek, szimatolni kezd Den és hirtelen az eltűnt vigyor helyére egy még élesebb mosoly kerül. Szinte érezni... Egy új, még romlatlan világ szaga ez!*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 21:14:34
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:28:46
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:28:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Míg öccse igyekszik egybeolvadni a sötét éjszakával, addig a mellette léptető nőstény épp az ellenkezője. Bőr a bőre neki is ében színű, ezt tökéletesen képes ellensúlyozni ezüstös fényű hajával, mi kivételesen szabadon omlik végig a hátán, egészen a nyeregig, amiben ül, valamint hófehér ruhái, a tökéletesen illeszkedő fűző és egy elegáns, ám mégis egyszerű nadrág. Utazáshoz ezek a legpraktikusabbak, ráér akkor nagyobb ruhakölteményeket viselni, ha már lesz ki előtt villogtatni a vagyont és rangot. Addig csak magasra szegett feje és vörös szemeiben izzó gőg árulkodik róla, hogy nem póri sarj.*
-Kell a változatosság, az én uralkodásomat semmi ne kösse oda, ahol az a némber tevékenykedett.
*Emeli meg gömbölyű vállát, majd ejti vissza kecsesen a helyére. Anyja halála óta, mióta rá szállt a családfői tisztség, azon töprengett, hogyan tudná helyzetét a legjobban kamatoztatni, hol érhetné el a legnagyobb eredményeket. Arra jutott, hogy semmiképpen sem ott, ahol folyamatosan helyi családokkal kellene rivalizálnia. Addig bújta a térképeket, kérdezett ki utazókat, míg megtalálta a tökéletesnek tűnő várost.*
-Megkérdőjeleznéd a matróna döntését, drága öcsém?
*Mivel pár lépéssel előrébb volt, így visszafogja szürke lovát, hogy Den szemébe nézhessen. Bár a kérdés éles, mégsem látszik arcán a düh semmilyen éledő jele, ma egészen nyugodtnak és felkészültnek érzi magát mindenféle esetlegesen felmerülő kihívásra, még öccse piszkálódására is. Volt ideje megszokni és meg is edződött, jobban képes kordában tartani az érzelmeit, mint régen.*
-Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol nincs bejegyzett, egységes sötételf kolónia. Amikor azt mondtam, hatalmat akarok, nem arra gondoltam, hogy egy nevetséges kis családban játsszam a királynőt. Valódi hatalom kell, Den, ami csak úgy érhető el, ha nem kell mások árnyékával dacolnom.
*Mert odahaza a számos, nagynevű és -múltú család mellett esélye sem lett volna, hogy olyan mértékben belefolyhasson a politikába és a vezetésbe, mint szeretné. De itt... Elégedetten néz végig a várost körbevevő falakon, vörösre festett ajkain mintha halovány mosoly éledne.*
-Itt megcsináljuk a szerencsénket. Az egész családot magam köré gyűjtöm és így olyan hatalmat fogunk képviselni, amit nem tudnak majd semmibe venni.
*Míg öccse igyekszik egybeolvadni a sötét éjszakával, addig a mellette léptető nőstény épp az ellenkezője. Bőr a bőre neki is ében színű, ezt tökéletesen képes ellensúlyozni ezüstös fényű hajával, mi kivételesen szabadon omlik végig a hátán, egészen a nyeregig, amiben ül, valamint hófehér ruhái, a tökéletesen illeszkedő fűző és egy elegáns, ám mégis egyszerű nadrág. Utazáshoz ezek a legpraktikusabbak, ráér akkor nagyobb ruhakölteményeket viselni, ha már lesz ki előtt villogtatni a vagyont és rangot. Addig csak magasra szegett feje és vörös szemeiben izzó gőg árulkodik róla, hogy nem póri sarj.*
-Kell a változatosság, az én uralkodásomat semmi ne kösse oda, ahol az a némber tevékenykedett.
*Emeli meg gömbölyű vállát, majd ejti vissza kecsesen a helyére. Anyja halála óta, mióta rá szállt a családfői tisztség, azon töprengett, hogyan tudná helyzetét a legjobban kamatoztatni, hol érhetné el a legnagyobb eredményeket. Arra jutott, hogy semmiképpen sem ott, ahol folyamatosan helyi családokkal kellene rivalizálnia. Addig bújta a térképeket, kérdezett ki utazókat, míg megtalálta a tökéletesnek tűnő várost.*
-Megkérdőjeleznéd a matróna döntését, drága öcsém?
*Mivel pár lépéssel előrébb volt, így visszafogja szürke lovát, hogy Den szemébe nézhessen. Bár a kérdés éles, mégsem látszik arcán a düh semmilyen éledő jele, ma egészen nyugodtnak és felkészültnek érzi magát mindenféle esetlegesen felmerülő kihívásra, még öccse piszkálódására is. Volt ideje megszokni és meg is edződött, jobban képes kordában tartani az érzelmeit, mint régen.*
-Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol nincs bejegyzett, egységes sötételf kolónia. Amikor azt mondtam, hatalmat akarok, nem arra gondoltam, hogy egy nevetséges kis családban játsszam a királynőt. Valódi hatalom kell, Den, ami csak úgy érhető el, ha nem kell mások árnyékával dacolnom.
*Mert odahaza a számos, nagynevű és -múltú család mellett esélye sem lett volna, hogy olyan mértékben belefolyhasson a politikába és a vezetésbe, mint szeretné. De itt... Elégedetten néz végig a várost körbevevő falakon, vörösre festett ajkain mintha halovány mosoly éledne.*
-Itt megcsináljuk a szerencsénket. Az egész családot magam köré gyűjtöm és így olyan hatalmat fogunk képviselni, amit nem tudnak majd semmibe venni.
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:09:28
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Az éj közepén, a sötétlő valóságból kibontakozva, elsőnek két ló patadobogása hallatszik, ahogy lassanként baktatnak, egyre közelebb a város kapujához. Az egyikük egy férfi, kinek ében bőre mellé nem a szokott hajkorona lóg hátára. Sőt, oda csak egy vastagabb fonat lóg, mely ezüstös és mégis kék, ahogy az árnyalat kivilágít a hold sugarai nyomán. Fejtetőjét sötétlő posztókalap fedi, rajta pedig a vérszínű toll. Szemének is ilyen színűnek kéne lennie, de ehelyett az átkozott tenger színét vette magára, akárcsak tincsei. Ám, íriszeinél még csak a holdvilág színe sem párosul, épp csak halványan látszik, hogy nem tiszta, égkék a szeme, enyhén árnyalt, ahogy szürkésebb árnyalata van annál, mit a gyűlölt felszínlakók viselnek. Persze, van akinek ilyen színű szeme van, ám a mélység lakói közül rajta kívül nincs más, kinek eme árnyalatban csillogva ravasz pillantása. Legalábbis Denawarien még nem találkozott olyannal.
Nem vágtat fekete kancája nyergében, oka sincs rá. Épp csak nővérkéjével érkeznek meg a városba, hol a kúria várja őket.*
- Új matróna, új város...
*Szinte csak maga elé motyogja, mintha nem is nővérének suttogná a szavakat az éjbe, ahogy a kapu már vészesen közel van. Talán ez egy új élet lesz? Hátrahagyták a régi szokásokat, túlléptek a múlton? Egy fenét! Még mindig az a szadista-mazochista páros, akiket megismerhettek azok, akik túlélték a találkozást. Den még most is őrzi a legtöbb áldozattól szerzett emléket. Azoktól sosem válik meg, mindegyik már ereklye. Az utolsó különösen. Egy ember nő haja, akinek olyan fiatalon már hófehér tincsei voltak, amik neki soha... Nem is csoda, hogy szépen a többitől külön tartja, mindig magánál, mint valami szerencsehozó amulett.*
- Miért pont ezt a várost választottad?
*Fordul nővérkéje felé, ahogy intézi hozzá, vigyorogva, vidám hangon a kérdését. Fekete ruházata a szokott fényében üli meg testét, ahogy ő is fényesre kefélt sörényű kancáját. Vörös mellénye meglobban, ahogy egy kissé erősebben mozgó szellőcske megragadja, s mintha hozzá kívánna bújni, úgy mászik be az anyaga alá. Oldalán szablyája, karjain az ing megfeszül, felkarján a szálkás izomzat éri, lejjebb pedig a rejtett fém, mi alkarjait védi és kvázi pajzsként használja őket.*
*Az éj közepén, a sötétlő valóságból kibontakozva, elsőnek két ló patadobogása hallatszik, ahogy lassanként baktatnak, egyre közelebb a város kapujához. Az egyikük egy férfi, kinek ében bőre mellé nem a szokott hajkorona lóg hátára. Sőt, oda csak egy vastagabb fonat lóg, mely ezüstös és mégis kék, ahogy az árnyalat kivilágít a hold sugarai nyomán. Fejtetőjét sötétlő posztókalap fedi, rajta pedig a vérszínű toll. Szemének is ilyen színűnek kéne lennie, de ehelyett az átkozott tenger színét vette magára, akárcsak tincsei. Ám, íriszeinél még csak a holdvilág színe sem párosul, épp csak halványan látszik, hogy nem tiszta, égkék a szeme, enyhén árnyalt, ahogy szürkésebb árnyalata van annál, mit a gyűlölt felszínlakók viselnek. Persze, van akinek ilyen színű szeme van, ám a mélység lakói közül rajta kívül nincs más, kinek eme árnyalatban csillogva ravasz pillantása. Legalábbis Denawarien még nem találkozott olyannal.
Nem vágtat fekete kancája nyergében, oka sincs rá. Épp csak nővérkéjével érkeznek meg a városba, hol a kúria várja őket.*
- Új matróna, új város...
*Szinte csak maga elé motyogja, mintha nem is nővérének suttogná a szavakat az éjbe, ahogy a kapu már vészesen közel van. Talán ez egy új élet lesz? Hátrahagyták a régi szokásokat, túlléptek a múlton? Egy fenét! Még mindig az a szadista-mazochista páros, akiket megismerhettek azok, akik túlélték a találkozást. Den még most is őrzi a legtöbb áldozattól szerzett emléket. Azoktól sosem válik meg, mindegyik már ereklye. Az utolsó különösen. Egy ember nő haja, akinek olyan fiatalon már hófehér tincsei voltak, amik neki soha... Nem is csoda, hogy szépen a többitől külön tartja, mindig magánál, mint valami szerencsehozó amulett.*
- Miért pont ezt a várost választottad?
*Fordul nővérkéje felé, ahogy intézi hozzá, vigyorogva, vidám hangon a kérdését. Fekete ruházata a szokott fényében üli meg testét, ahogy ő is fényesre kefélt sörényű kancáját. Vörös mellénye meglobban, ahogy egy kissé erősebben mozgó szellőcske megragadja, s mintha hozzá kívánna bújni, úgy mászik be az anyaga alá. Oldalán szablyája, karjain az ing megfeszül, felkarján a szálkás izomzat éri, lejjebb pedig a rejtett fém, mi alkarjait védi és kvázi pajzsként használja őket.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:30:29
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:30:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
*Naasier hallgatja még egy ideig az öreg utcai zenészt, miközben lelki szemi előtt megjelenik egyik vászna és kedves festékei. Azok a sötét, mindent látó szemek... Igen, azokkal fogja kezdeni, azok adnak majd életet az egész képnek. Aztán megfesti az idő barázdálta kemény, mégis kedves arcot, a furulyát tartó eres kezeket, a sötét kakaóvaj színű bőrt, s a deres hajat...
Csodálatos kép lesz, életteli és erős, akár ez a különös idegen.
Erről eszébe jut egy másik kép, ami a műtermében szárad. Egy idősödő polgárasszony portréja, akinek smaragdos fényű barna szemei pajkosak, akár egy fiatal lányé, s tele vannak annyi szeretettel, mikor férjéről beszél, hogy pillantásától Naasier szíve is megtelt forrósággal, míg festette. Élete első, valódi megrendelése, ami hamarosan egy meleg családi fészek falát fogja díszíteni.
Ezt akarta elújságolni nem rég a Bátyjának, bár fogalma sincs, hol lehet ő ilyenkor.
Bizonytalanul néz körbe a főtéren, próbálja felidézni, hol is dolgozott a Bátyja utoljára. Ki tudja, de lehet, ha tudná, akkor se segítene neki semmit az információ. Hiszen a férfi mindig oda megy, ahová a szél veti.*
~Vagy ahová megzabolázhatatlan, szertelen vágyai vezérlik. ~ *Jut eszébe, ahogy észreveszi a főtér legfelkapottabb helyének tartott fogadót.
Ital, nők és harc. Darsam egyetlen gyengéi, s valami azt súgja Naasiernak, hogy Bátyját ezúttal a fogadóban találja, nem egy újabb önként provokált összetűzés kellős közepén, ahogy elindul az épület felé, követve a vérükből fakadó ösztönt, ami egész életében fivére nyomára vezette.*
Csodálatos kép lesz, életteli és erős, akár ez a különös idegen.
Erről eszébe jut egy másik kép, ami a műtermében szárad. Egy idősödő polgárasszony portréja, akinek smaragdos fényű barna szemei pajkosak, akár egy fiatal lányé, s tele vannak annyi szeretettel, mikor férjéről beszél, hogy pillantásától Naasier szíve is megtelt forrósággal, míg festette. Élete első, valódi megrendelése, ami hamarosan egy meleg családi fészek falát fogja díszíteni.
Ezt akarta elújságolni nem rég a Bátyjának, bár fogalma sincs, hol lehet ő ilyenkor.
Bizonytalanul néz körbe a főtéren, próbálja felidézni, hol is dolgozott a Bátyja utoljára. Ki tudja, de lehet, ha tudná, akkor se segítene neki semmit az információ. Hiszen a férfi mindig oda megy, ahová a szél veti.*
~Vagy ahová megzabolázhatatlan, szertelen vágyai vezérlik. ~ *Jut eszébe, ahogy észreveszi a főtér legfelkapottabb helyének tartott fogadót.
Ital, nők és harc. Darsam egyetlen gyengéi, s valami azt súgja Naasiernak, hogy Bátyját ezúttal a fogadóban találja, nem egy újabb önként provokált összetűzés kellős közepén, ahogy elindul az épület felé, követve a vérükből fakadó ösztönt, ami egész életében fivére nyomára vezette.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 11:16:25
Üzenet elküldve: 2012-10-05 11:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
*A főtér zaja jótékonyan feledteti Naasierral a feltámadó pánikot, elvonja figyelmét a csontig hatoló hidegről. A véres harcok, gyilkolás és erőszak képei, amiket megzabolázhatatlan képzelete oly' élének festett elé nem rég, végre elillannak.
A hatalmas főtéren annyi a látnivaló, annyi a színes, tarka lény, hogy a sötéten kísértő múlt hirtelen messzire kerül, többé nem éri el Naasier szívét jeges ujjaival. Mintha csak a sötét semmiből lépne be újra a világba, szemei vadul villannak ide-oda, mindent látni akar, mindent felfedezni.
Szereti ezt a helyet. Ha épp nincs munkája, gyakran ül ki ide, csak hogy figyelje az erre elhaladókat, keresse azt, aki múzsája lehet legújabb festményének. Most is sokan vannak. Újonnan érkezett vándorok, kiket az út pora lep, s arcukon a megfáradt mosoly mellett jól megfér az izgatottság. Párok bújnak össze sétálás közben, polgárok sietnek dolguk után, egy kereskedő a piac helyett itt igyekszik eladni áruját, hátha nagyobb sikerrel jár...
Csupa tarka társaság, csupa érdekes élet, amikről apró mozdulatok mesélnek, ha valaki képes megérteni nyelvüket.
A szökőkút káváján ülő utcai zenész hangszeréről lágy dallam szárnyal, beleveszve az állandó morajlásba. Naasier figyelmesen hallgatja őt, elmerül a zene mágiájában, ami gyöngéden öleli körbe, s nem próbálja erővel marasztalni.
Mégis marad, megigézetten áll ibolya szemeit a zenészre függesztve, aki ebben az egy, misztikus pillanatban mintha testvére lenne. Mert bár Naasier a festett színek varázsával érinti meg az embereket, a művészet a vérében tombol, minden formáját imádattal csodálja. Szíve szárnyra kap, szinte együtt dobban a zenével, miközben megigézve lépdel egyre közelebb és közelebb a férfihez, aki egész belemerül hangszere bűvölésébe, észre se veszi a fiatal fél-elfet.
A világ néhány pillanatig megszűnni látszik Naasier körül, lelke vidáman röppen fel, hogy összeérjen a muzsika varázsában mindazokéval, akik vele együtt hallgatják. Aztán elhalnak az utolsó hangok, s úgy érzi, megtisztulva zuhan vissza teste börtönébe. A főtér zsivaja visszatér megint, a zenész kortyol kulacsából.
A fiatal fiú megigézve lép közelebb, néhány érmét ejtve a kitett vászonra, s mikor tekintete találkozik a férfi sötét szemeivel, önkéntelenül mosolyodik el.*
- Gyönyörű ez a dallam. *Hangja halk, szinte alig több megilletődött suttogásnál, ahogy a ráncoktól barázdált, idős arcba néz csodálattal. A tömeg morajlása felkapja hangját, mégis tudja, akinek szánta tisztán érti őt.* - Nem bánná, ha holnap eljönnék, hogy lefessem? Itt lesz?
- Ki tudhatja előre, mit hoz a holnap, Gyermek? *A kérdés meglepi Naasiert, egy pillanatra elgondolkodik rajta. Tudja, érzi, hogy figyeli őt a férfi, átható tekintete előtt állni olyan érzés, mintha egyenesen a szívét érintené valaki, hogy kifürkéssze legféltettebb titkait. Végül ismét megszólal a nehezen recsegő, idős hang.* - Gyere nyugodtan, ha itt leszek, lefesthetsz, nem bánom.
- Köszönöm. *mosolyodik el ismét Naasier, s bár a különös kérdés még mindig ott motoszkál a fejében, nem tartóztatja fel tovább a zenészt. A férfi ismét ajkaihoz emeli furulyáját, s a finoman csengő hangok felszárnyalnak, ezúttal egy melankolikusabb dallammal szőve át a főtér forgatagát.*
A hatalmas főtéren annyi a látnivaló, annyi a színes, tarka lény, hogy a sötéten kísértő múlt hirtelen messzire kerül, többé nem éri el Naasier szívét jeges ujjaival. Mintha csak a sötét semmiből lépne be újra a világba, szemei vadul villannak ide-oda, mindent látni akar, mindent felfedezni.
Szereti ezt a helyet. Ha épp nincs munkája, gyakran ül ki ide, csak hogy figyelje az erre elhaladókat, keresse azt, aki múzsája lehet legújabb festményének. Most is sokan vannak. Újonnan érkezett vándorok, kiket az út pora lep, s arcukon a megfáradt mosoly mellett jól megfér az izgatottság. Párok bújnak össze sétálás közben, polgárok sietnek dolguk után, egy kereskedő a piac helyett itt igyekszik eladni áruját, hátha nagyobb sikerrel jár...
Csupa tarka társaság, csupa érdekes élet, amikről apró mozdulatok mesélnek, ha valaki képes megérteni nyelvüket.
A szökőkút káváján ülő utcai zenész hangszeréről lágy dallam szárnyal, beleveszve az állandó morajlásba. Naasier figyelmesen hallgatja őt, elmerül a zene mágiájában, ami gyöngéden öleli körbe, s nem próbálja erővel marasztalni.
Mégis marad, megigézetten áll ibolya szemeit a zenészre függesztve, aki ebben az egy, misztikus pillanatban mintha testvére lenne. Mert bár Naasier a festett színek varázsával érinti meg az embereket, a művészet a vérében tombol, minden formáját imádattal csodálja. Szíve szárnyra kap, szinte együtt dobban a zenével, miközben megigézve lépdel egyre közelebb és közelebb a férfihez, aki egész belemerül hangszere bűvölésébe, észre se veszi a fiatal fél-elfet.
A világ néhány pillanatig megszűnni látszik Naasier körül, lelke vidáman röppen fel, hogy összeérjen a muzsika varázsában mindazokéval, akik vele együtt hallgatják. Aztán elhalnak az utolsó hangok, s úgy érzi, megtisztulva zuhan vissza teste börtönébe. A főtér zsivaja visszatér megint, a zenész kortyol kulacsából.
A fiatal fiú megigézve lép közelebb, néhány érmét ejtve a kitett vászonra, s mikor tekintete találkozik a férfi sötét szemeivel, önkéntelenül mosolyodik el.*
- Gyönyörű ez a dallam. *Hangja halk, szinte alig több megilletődött suttogásnál, ahogy a ráncoktól barázdált, idős arcba néz csodálattal. A tömeg morajlása felkapja hangját, mégis tudja, akinek szánta tisztán érti őt.* - Nem bánná, ha holnap eljönnék, hogy lefessem? Itt lesz?
- Ki tudhatja előre, mit hoz a holnap, Gyermek? *A kérdés meglepi Naasiert, egy pillanatra elgondolkodik rajta. Tudja, érzi, hogy figyeli őt a férfi, átható tekintete előtt állni olyan érzés, mintha egyenesen a szívét érintené valaki, hogy kifürkéssze legféltettebb titkait. Végül ismét megszólal a nehezen recsegő, idős hang.* - Gyere nyugodtan, ha itt leszek, lefesthetsz, nem bánom.
- Köszönöm. *mosolyodik el ismét Naasier, s bár a különös kérdés még mindig ott motoszkál a fejében, nem tartóztatja fel tovább a zenészt. A férfi ismét ajkaihoz emeli furulyáját, s a finoman csengő hangok felszárnyalnak, ezúttal egy melankolikusabb dallammal szőve át a főtér forgatagát.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:41:56
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:41:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Hamar összekapja magát, és túllép a végül is sikeresen vett baleset felett. Komolyabb sérülést egyik fél sem szenvedett el, így nem kell azon aggódnia, hogy bosszút forral ellene bárki is, nem jó paranoiásnak lenni már ilyen fiatalon. Ő még csak alig súrolja alulról a húszat, de nem csak a korkülönbség miatt néz fel oly nyakkitörősen a férfire, hanem mert jó két fejjel fölé tornyosul.
Hegyként oldalra rántja állát jelezvén, hogy figyelt ő, csak épp így alakult. Ennyi lesz a válasza kamaszként a megszidásra. Szülei sem voltak képesek ennél jobban megnevelni, nem egy ismeretlen lesz az, aki úri lányt farag majd belőle.
Elkerekedik tekintete kíváncsian a következő szavakra, és várja a megfejtést, addig is a vékony anyagot igazítja meg nyakában, ezzel is többet mutatva egy pillanatra az eddig eltakartakból.*
- Elaara. Viszont én nem emlékszem a nevedre, de ne vedd magadra! * eszébe jut pár nem túl hízelgő becenév, amit egymás közt aggattak a férfire háta mögött az emberek, de inkább nem hozakodik elő velük, hiszen abból jó nem sülhet ki. Szemtelen csillogás táncol barna szemében, mintha csak provokálni szeretné a másikat, ha már az is vétet az ő nevében. *
- Mi bajod a vízzel, hogy így szétlocsolod? Ráadásul a saját cipődre?! Most úgy néz ki, mintha te magad vizelted volna le. Nézd meg. * csóválja fejét miközben az említett bőrfelület pettyezettségét nézi.
- Rég láttalak. Elköltöztél? Vagy munka miatt elutaztál? * emeli vissza tekintetét, és most már ő is végigméri futólag az őt mustrálót. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:40, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
Hegyként oldalra rántja állát jelezvén, hogy figyelt ő, csak épp így alakult. Ennyi lesz a válasza kamaszként a megszidásra. Szülei sem voltak képesek ennél jobban megnevelni, nem egy ismeretlen lesz az, aki úri lányt farag majd belőle.
Elkerekedik tekintete kíváncsian a következő szavakra, és várja a megfejtést, addig is a vékony anyagot igazítja meg nyakában, ezzel is többet mutatva egy pillanatra az eddig eltakartakból.*
- Elaara. Viszont én nem emlékszem a nevedre, de ne vedd magadra! * eszébe jut pár nem túl hízelgő becenév, amit egymás közt aggattak a férfire háta mögött az emberek, de inkább nem hozakodik elő velük, hiszen abból jó nem sülhet ki. Szemtelen csillogás táncol barna szemében, mintha csak provokálni szeretné a másikat, ha már az is vétet az ő nevében. *
- Mi bajod a vízzel, hogy így szétlocsolod? Ráadásul a saját cipődre?! Most úgy néz ki, mintha te magad vizelted volna le. Nézd meg. * csóválja fejét miközben az említett bőrfelület pettyezettségét nézi.
- Rég láttalak. Elköltöztél? Vagy munka miatt elutaztál? * emeli vissza tekintetét, és most már ő is végigméri futólag az őt mustrálót. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:40, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:18:52
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A víz távozásával egyidőben érzi meg a hátához csapódó, pihekönnyű testet és annak belé kapaszkodó nyúlványait. Lábát azonnal előrébbteszi támasztékul, ne veszítsen megingathatatlan tekintélyéből, sziklaszilárdan állja a dőlésre kényszerítő kaparást, mi alsóbb fertályok irányába csúszott le.
A tömlőt fogó kezét a levegőben hagyja, válla felett fordul hátra, hogy szemének sarkából vehesse szemügyre a magánszférájába illetlenül betolakodó kilétét. Az arc láttán ismerős képek úsznak be tudatába, valahol már látta, de a még meg sem fogant kérdésre nem érkezik válasz ebből a nézőpontból. Meg kell forduljon hozzá. Félfordulatkor villan be élesen a 'hol?' és 'mikor?' kérdést kielégítő felelet. A 'ki?' nem számít, egy név mögé megannyi másik alantas lény bújik.*
- Legközelebb figyelj a lábad elé. -*szinte megolvadnak szavai a közöny melegétől, amit baritonjában hordoz. A tekintetén megülő lenézés mélyíti ezt tovább. Láb alatt lévő aprónépek, a szemében nem többek színesre festett hangyáknál. Jelen helyzetben szomszédos morzsacipelőnél. Nem lepi meg kiváltképp a kérdés, nehezen felejthető jelenség, ehhez nem fér kétség. Hosszabb pillantással fürkészi a lányt a válaszadást megelőzően.*
- Ismersz. -*nem látta túl sokszor, azok is mind futólagosak voltak, amikor épp az utcán haladt el vagy az ajtózárral babrált az őzkobakú. Oldalra tartja kezét és megdönti ezidő alatt a kulacsot, gyors folyású patakként csobog a kövezetre tartalma, hogy kiürültével a kisméretű batyuban végezze. A földön lévő pormennyiség a folyadékkal történő találkozásakor sarat alkot, egyvelegük kövér cseppekben pettyezi össze lábbelijüket.*
- Kedves szomszéd. -*a jó szomszédi iszony sem feltétlen lesz elkerülve, bosszantó bolha képében ugrál előtte a nyíltszívű. Megigazítja vállán a bőrszíjat és újból végigméri.*
- Elena, igaz? -*kérdi félfogról, látszólagos érdeklődést erőltetve magára, de a lélek tükrei nem hazudnak. Halott unalommal csillognak, mint egy teli hassal rendelkező állaté, ki körmének hegyével piszkálgatja a maradék elemózsiáját. Alapjába véve érdektelen társalgásnál többel nem gondol.*
A tömlőt fogó kezét a levegőben hagyja, válla felett fordul hátra, hogy szemének sarkából vehesse szemügyre a magánszférájába illetlenül betolakodó kilétét. Az arc láttán ismerős képek úsznak be tudatába, valahol már látta, de a még meg sem fogant kérdésre nem érkezik válasz ebből a nézőpontból. Meg kell forduljon hozzá. Félfordulatkor villan be élesen a 'hol?' és 'mikor?' kérdést kielégítő felelet. A 'ki?' nem számít, egy név mögé megannyi másik alantas lény bújik.*
- Legközelebb figyelj a lábad elé. -*szinte megolvadnak szavai a közöny melegétől, amit baritonjában hordoz. A tekintetén megülő lenézés mélyíti ezt tovább. Láb alatt lévő aprónépek, a szemében nem többek színesre festett hangyáknál. Jelen helyzetben szomszédos morzsacipelőnél. Nem lepi meg kiváltképp a kérdés, nehezen felejthető jelenség, ehhez nem fér kétség. Hosszabb pillantással fürkészi a lányt a válaszadást megelőzően.*
- Ismersz. -*nem látta túl sokszor, azok is mind futólagosak voltak, amikor épp az utcán haladt el vagy az ajtózárral babrált az őzkobakú. Oldalra tartja kezét és megdönti ezidő alatt a kulacsot, gyors folyású patakként csobog a kövezetre tartalma, hogy kiürültével a kisméretű batyuban végezze. A földön lévő pormennyiség a folyadékkal történő találkozásakor sarat alkot, egyvelegük kövér cseppekben pettyezi össze lábbelijüket.*
- Kedves szomszéd. -*a jó szomszédi iszony sem feltétlen lesz elkerülve, bosszantó bolha képében ugrál előtte a nyíltszívű. Megigazítja vállán a bőrszíjat és újból végigméri.*
- Elena, igaz? -*kérdi félfogról, látszólagos érdeklődést erőltetve magára, de a lélek tükrei nem hazudnak. Halott unalommal csillognak, mint egy teli hassal rendelkező állaté, ki körmének hegyével piszkálgatja a maradék elemózsiáját. Alapjába véve érdektelen társalgásnál többel nem gondol.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:24:54
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:24:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Különösebb oka nincs a ténfergésre, egyszerűen csak unja magát otthon, ezért lábára kapta a mostanra igencsak megkopott csizmáját, és kisétált a főtérre. Ki kell használni a nap utolsó erejét, hogy feltöltődjön, és kényelmesen átvészelje a tél zord hidegét. Nem árt előre gondolni a tűzifára sem, vagy csak az elrakható élelemről. Ilyen és hasonló ötletet cikáznak fejében, amikor oldalra kényszerül lépni, hogy ne menjen neki egy szemből felé futó gyerkőcnek. Ez a tánclépés lesz a veszte. Óhatatlanul megbotolva saját lábában egyenesen neki lendül a tömeg legmagasabb oszlopának míg amaz iszik neki háttal. Átkarolva markol ruhájába, hogy ne csússzon lentebb a férfi fenekénél arccal a porba elterülni.
Midőn elmúlik a hirtelen jött rémület, gyorsan igyekszik visszaszerezni az egyensúlyát. Nem az a fajta lány, aki szeret a férfiak segítségére támaszkodni. Felegyenesedve a képzeletbeli port porolja le magáról kezével, és megköszörüli a torkát.*
- Bocsánat. *Halk szava selymes melegséggel zavarja össze az embert, olyan akár a rég hallott édesanya altatódala, álomba ringató. Apró pír éktelenkedik a bájos vonások közt, ügyetlensége okán zavarba hozta saját magát, ekkor fog csak felnézni áldozatára, akit orvul sikerült betámadnia. *
- Te? Ismerlek?! *hangzik fel a bizonytalan kérdésként közölt tény, eléggé szemtelenül közvetlen formában. Elmosolyodik. Egyszerű bőrből készült ruhát visel, kissé viseltes, de annál kényelmesebb. Mélyített dekoltázsát egy vékony stólával takarja, már amennyire. Övén egy rövid kard pihen hüvelyében, bal vállán egy utazótáska van átvetve. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
Midőn elmúlik a hirtelen jött rémület, gyorsan igyekszik visszaszerezni az egyensúlyát. Nem az a fajta lány, aki szeret a férfiak segítségére támaszkodni. Felegyenesedve a képzeletbeli port porolja le magáról kezével, és megköszörüli a torkát.*
- Bocsánat. *Halk szava selymes melegséggel zavarja össze az embert, olyan akár a rég hallott édesanya altatódala, álomba ringató. Apró pír éktelenkedik a bájos vonások közt, ügyetlensége okán zavarba hozta saját magát, ekkor fog csak felnézni áldozatára, akit orvul sikerült betámadnia. *
- Te? Ismerlek?! *hangzik fel a bizonytalan kérdésként közölt tény, eléggé szemtelenül közvetlen formában. Elmosolyodik. Egyszerű bőrből készült ruhát visel, kissé viseltes, de annál kényelmesebb. Mélyített dekoltázsát egy vékony stólával takarja, már amennyire. Övén egy rövid kard pihen hüvelyében, bal vállán egy utazótáska van átvetve. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:16:16
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:16:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Oldalán kopott bőrtarisznya csüng, az idő vasfoga megtépázta a csilingelő aranyakért vásárolt kelléket. Jobb alsó csücskén karmolás nyom éktelenkedik, apró, talán valamiféle háziállat lehetett az elkövető. Talán egy macska vagy egy kisebb termetű kutya. Hosszú kabátját elnyíltan lengedezteti a városon átrohanó légfuvallat, a vörhenyes szálakat pimaszul vonja az arcba, hogy szemének világát megzavarja a nézelődésben. Rútul lopja el látómezejének legjavát. Üstökét megrázva próbálja helyükre taszítani a rakoncátlan tincseket, de visszafojtott fújtatással adja fel igyekezetét. Homlokirányból túr bele hajába és űzi el őket, miközben majd nekimegy egy nálánál jóval alacsonyabb egyénbe.
Sarkára helyezve testsúlyát fordul, elkerülve az ütközés kellemetlen percét és az azt követő kötelező körök lefutását, ami a bocsánatkéréssel kezdődne - melyre sosem adná fejét. Rég járt a városban, hosszan és roppant mód lassan telő hetek óta nem feküdt be saját ágyába, távol tartotta nemzője akarata és a reá kiszabott feladat, mire sokadszorra sem akart rábólintani, legvégül megtette. Ellentmondásos érzelmekkel telve, a lélekként emlegetett miazmájában. Agytekervényei egyre csak a vágyott pihenésen kattognak, szüntelenül hallatszik elméjében a periodikus hang, ami beszűkült látását erősbíti szüntelen. Egy dologra fókuszál, noha érzékeli a körülötte lévő világot és a benne élőket, mindössze nem vesz róluk tudomást ténylegesen - néz, felfog, de valójában nem lát. Az ösztönök által diktált sorok etalonnak számítanak, ritka a tiszta pillanat, mikoron nem az 'én' az elsődleges.
Bőrtömlő kerül elő a tarisznya mélyéről, ütött-kopott, ideje lesz lecserélnie a közel jövőben. A benne lévő víz egészen langyos, az íze sem a legremekebb. Fintor költözik szája szegletébe és oldalra köpi a kortynyi mennyiséget, tisztán kivehető: megposhadt a hosszú út alatt. Az út széli forrásokhoz képest ihatatlan, melyekhez hozzászokott az utóbbi időben. Nem néz körbe érik-e fitymáló pillantások, leperegnek róla, mint hideg ablaküvegről az esőcseppek.*
Sarkára helyezve testsúlyát fordul, elkerülve az ütközés kellemetlen percét és az azt követő kötelező körök lefutását, ami a bocsánatkéréssel kezdődne - melyre sosem adná fejét. Rég járt a városban, hosszan és roppant mód lassan telő hetek óta nem feküdt be saját ágyába, távol tartotta nemzője akarata és a reá kiszabott feladat, mire sokadszorra sem akart rábólintani, legvégül megtette. Ellentmondásos érzelmekkel telve, a lélekként emlegetett miazmájában. Agytekervényei egyre csak a vágyott pihenésen kattognak, szüntelenül hallatszik elméjében a periodikus hang, ami beszűkült látását erősbíti szüntelen. Egy dologra fókuszál, noha érzékeli a körülötte lévő világot és a benne élőket, mindössze nem vesz róluk tudomást ténylegesen - néz, felfog, de valójában nem lát. Az ösztönök által diktált sorok etalonnak számítanak, ritka a tiszta pillanat, mikoron nem az 'én' az elsődleges.
Bőrtömlő kerül elő a tarisznya mélyéről, ütött-kopott, ideje lesz lecserélnie a közel jövőben. A benne lévő víz egészen langyos, az íze sem a legremekebb. Fintor költözik szája szegletébe és oldalra köpi a kortynyi mennyiséget, tisztán kivehető: megposhadt a hosszú út alatt. Az út széli forrásokhoz képest ihatatlan, melyekhez hozzászokott az utóbbi időben. Nem néz körbe érik-e fitymáló pillantások, leperegnek róla, mint hideg ablaküvegről az esőcseppek.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:44:00
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:44:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy kicsit elbóbiskol a félhomályban. Fel-le bológat nagyon-nagyon lassan, majd hirtelen azon kapja magát, hogy nem is történik semmi. Hihetetlenül gyorsan, légiesen feláll. Gyerekes természete miatt nem bítja az unalmat, unatkozást. Érzi, hogy valamit tennie kell, de nem tudja vajon mit is tehetne. Elinduljon valamerre, bár hisz a csodákban és várná azt; ha tehetné... Körbenéz, s látja ahogyan az emberek (lények) sétálnak, ülnek, s első ránézésre teljesen harmónikunak tünik az elé táruló kép. A szökőkút szélére ül. Kezét belerakja a mágikus folyadékba. Érzi, hogy már most energiával töltődik fel. Kicsit játszik a vízzel, ujjai között engedi hogy follyon a víz, s tenyerében tartja azt. Teljesen megbabonázta őt ez az apró, kis 'csoda'. Pár percig szórakozik a vízzel, majd pedig úgy érzi tovább kell állnia. Talán azt gondolja, hogy a köves úton megy majd, de három felé ágazódik el. Nem tudja, merre megy tovább, nem is olvassa el a táblákat, csak 'ecc-pecc-kimehetsz' alapon választ egyet. Óvatosan csak a kövekre lépve indul el, reménykedve, hogy találkozik majd valakivel.
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:56:33
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:56:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Alvost Prohem még teljesen új a városban. Hosszú út áll előtte, s mire végre délidő tájékán megpillantja a város kapuit a távolban, hálásan szusszant egyet. "Ezek szerint igazat mondott az a vénember, áldjam a lelkét!" Gondolja magában, s egy néma köszönömöt sóhajt maga elé a levegőbe.
Nem mondhatni, hogy viszontagságos útja volt, csak egy helyen letért az országútról és ha nincs az a hegyi remete aki útba igazítja, minden bizonnyal még több napig bolyongott volna abban a sziklás hegyoldalban. Így is kétséges volt, hogy napnyugta előtt eléri majd a várost, de szerencsére jól választotta meg a lépteit, és sokkal előbb ideért, mint ahogyan azt eredetileg gondolta volna.
A kapunál nincs gond, becsületes fizimiskájának hála az őrök minden további nélkül átengedik, holott a nép apraja nagyja már a kora reggeli órákban átkelt a boltív alatt.
Első pillantásra a tér közepén lévő szökőkutat látja meg, és önfeledten elmosolyodva lép közelebb, hogy szomját csillapítsa az ínycsiklandónak tűnő, kristálytiszta vízből. Kissé megmossa az arcát is, majd elégedetten csettintve kémlel körbe a téren. Két opció áll előtte: az egyik hogy rögtön betér a fogadóba, a másik - sokkal hívogatóbb - viszont, hogy a Szegénynegyed felé véve lépteit egy kicsit jobban is megismerje a várost.*
- Uccu neki!
*Mondja csak úgy magának, és már el is indul az utóbbi helyszín felé...*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.04 15:13:10
Nem mondhatni, hogy viszontagságos útja volt, csak egy helyen letért az országútról és ha nincs az a hegyi remete aki útba igazítja, minden bizonnyal még több napig bolyongott volna abban a sziklás hegyoldalban. Így is kétséges volt, hogy napnyugta előtt eléri majd a várost, de szerencsére jól választotta meg a lépteit, és sokkal előbb ideért, mint ahogyan azt eredetileg gondolta volna.
A kapunál nincs gond, becsületes fizimiskájának hála az őrök minden további nélkül átengedik, holott a nép apraja nagyja már a kora reggeli órákban átkelt a boltív alatt.
Első pillantásra a tér közepén lévő szökőkutat látja meg, és önfeledten elmosolyodva lép közelebb, hogy szomját csillapítsa az ínycsiklandónak tűnő, kristálytiszta vízből. Kissé megmossa az arcát is, majd elégedetten csettintve kémlel körbe a téren. Két opció áll előtte: az egyik hogy rögtön betér a fogadóba, a másik - sokkal hívogatóbb - viszont, hogy a Szegénynegyed felé véve lépteit egy kicsit jobban is megismerje a várost.*
- Uccu neki!
*Mondja csak úgy magának, és már el is indul az utóbbi helyszín felé...*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.04 15:13:10
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-03 11:06:36
Üzenet elküldve: 2012-10-03 11:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
* Köpenyegének lobogása közepette lép ki a fogadó ajtaján Rowon, az utak vándora. Kikerüli a közelben álldogáló, beszélgető vagy éppen édelegő népeket majd nekidúl. Nemsokára utcák elágazásához ér, és mivel nem konkrét cél vezérli, ezért elővesz egy pénzérmét. Magában eldönti, hogy ha fej, arra megy, ha pedig írás, akkor pedig amarra. Az érme ezután a magasba röpül, majd aláereszkedik a tenyerébe. Egy nagy csattanás jelzi, hogy a kézfejének csapja, majd megnéz, hogy mi is jött ki. Fej, tehát arra. Újai között megpörgeti az aranytallért, majd látványosan az övének bal oldalán lógó kis erszénybe rakja. Ez persze, az esetleg őt figyelő tolvajok, megtévesztését szolgálja, hiszen a többi érméjét nem ott tartja. Azt az erszényt le is vághatják az övéről. Nem nyernének vele sokat, csak egy aranyat, és néhány lapos ködarabot. Minek utána tehát így eldöntötte, hogy merre is folytatja a város felderítését, neki is indul. Lépteit nemsokára csak a távolról lehetne hallani, már ha nem lenének a lépései olyan csendesek, mint amilyenek.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-03 00:32:16
Üzenet elküldve: 2012-10-03 00:32:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Lehet, hogy Justine jól szórakozik, Skryllae viszont nem annyira. Bár próbál fél szemmel és fél füllel a főtérre is figyelni, jóval nehezebben boldogul a helyiek felmérésével, amióta beszélget. Ráadásul az elf leányzó mintha nem ismerné a világot, ami körbeveszi. Ami legalábbis szokatlan. Rendben, ő maga egy kolostorban nevelkedett, mégis rengeteget tud a világról és annak lakóiról.
Az újabb kérdés hallatán megrázza a fejét.*
- Brandan nem volt a vérrokonom. De a renden belül testvérnek szólítjuk egymást. Illetve a fiatalabb az idősebbet mesternek.ű
*Magyarázza, aztán biccent.*
- Olyasmi. Igazából ő több volt, mint szent ember. Az égiek szóltak az ő szájával.
*Mondja komolyan, a ruhanélküliség kérdésére pedig félrebiccenti a fejét, és úgy néz komolyan a leányra. Komolyan, de fürkészően. Aztán lassan megszólal.*
- Vannak olyan meditáló remeték, akik megszabadították magukat minden önzéstől és békylótól, amelyet a civilizáció aggatott az egyénre. Fel- és megvilágosult elmék, akik rájöttek, hogy az igazi szabadságot csak akkor tapasztalhatják meg, ha mindent eldobnak maguktól. Megszabadultak előbb a tulajdonukat képező tárgyaktól, a ruháiktól, a zavaró külvilágtól, végül pedig a nevüktől. Tiszteletreméltó emberek ők, akik meditálással, böjtöléssel és tanítással töltik napjaikat... a hegyi emberek adományaiból élnek, vagy pedig koplalnak.
*Meséli nyugodtan, bár azt nem teszi hozzá, hogy őket aligha bámulná így a leány. Megannyi összetöpörödött, ráncos bőrű, csontsovány lény, vad szakállal és szőrzettel, és olyan mély megértéssel és bölcsességgel, amelyről Skryllae még csak álmodni sem merhet. Egyelőre.
Ami Justine származását illeti, csak biccenteni tud. Még sosem járt Zúgópatak felé. De ez csak idő kérdése. Ami az áthatolhatatlan mocsarat illeti, felcsillan a szeme.*
- Ó, ez érdekesen hangzik. Kihívásnak. Vagy kalandnak, hogy a te szavaidat idézzem. Lehet, el kellene mennem arrafelé?
*Feleli egy halvány mosollyal. Ami a közelebbcsusszanást és a szakálltapogatást illeti, nyugodtan tűri. A kérdés hallatán elgondolkozik, majd tűnődve megjegyzi.*
- Amiért hajunk is van. Hogy védelmezzen. Bár a szakáll leginkább csak a hidegtől és a széltől óv. Nem mindegy, hogy úgy kelsz-e át télen egy magashegyi hágón, hogy csak egy durva szövetdarab védi az arcodat az elemektől, vagy van ott még egy réteg.
*Ezúttal saját tapasztalatból beszél. Ő leginkább ezért növesztett szakállat. Persze mások a felnőttkor és a férfiasság jelének tartják, esetleg rangjelzésnek vagy a tünékeny divat egyik lehetséges megnyilvánulását láthatják benne. Skryll inkább a praktikus megfontolásokat szereti.*
- Viszont... lassan el kellene gondolkoznunk a szálláson. És a vacsorán is. Talán próbát kellene tennünk annál a fogadónál.
*Mondja, mivel rég volt már reggel, amikor utoljára evett. Meg aztán, hiába próbálja elkerülni a fényűzés minden formáját, egy meleg vacsorát, egy száraz szobát és egy forró fürdőt még a legegyszerűbb, legönmegtartóztatóbb és legfegyelmezettebb testvérek se tartanak luxusnak.*
Az újabb kérdés hallatán megrázza a fejét.*
- Brandan nem volt a vérrokonom. De a renden belül testvérnek szólítjuk egymást. Illetve a fiatalabb az idősebbet mesternek.ű
*Magyarázza, aztán biccent.*
- Olyasmi. Igazából ő több volt, mint szent ember. Az égiek szóltak az ő szájával.
*Mondja komolyan, a ruhanélküliség kérdésére pedig félrebiccenti a fejét, és úgy néz komolyan a leányra. Komolyan, de fürkészően. Aztán lassan megszólal.*
- Vannak olyan meditáló remeték, akik megszabadították magukat minden önzéstől és békylótól, amelyet a civilizáció aggatott az egyénre. Fel- és megvilágosult elmék, akik rájöttek, hogy az igazi szabadságot csak akkor tapasztalhatják meg, ha mindent eldobnak maguktól. Megszabadultak előbb a tulajdonukat képező tárgyaktól, a ruháiktól, a zavaró külvilágtól, végül pedig a nevüktől. Tiszteletreméltó emberek ők, akik meditálással, böjtöléssel és tanítással töltik napjaikat... a hegyi emberek adományaiból élnek, vagy pedig koplalnak.
*Meséli nyugodtan, bár azt nem teszi hozzá, hogy őket aligha bámulná így a leány. Megannyi összetöpörödött, ráncos bőrű, csontsovány lény, vad szakállal és szőrzettel, és olyan mély megértéssel és bölcsességgel, amelyről Skryllae még csak álmodni sem merhet. Egyelőre.
Ami Justine származását illeti, csak biccenteni tud. Még sosem járt Zúgópatak felé. De ez csak idő kérdése. Ami az áthatolhatatlan mocsarat illeti, felcsillan a szeme.*
- Ó, ez érdekesen hangzik. Kihívásnak. Vagy kalandnak, hogy a te szavaidat idézzem. Lehet, el kellene mennem arrafelé?
*Feleli egy halvány mosollyal. Ami a közelebbcsusszanást és a szakálltapogatást illeti, nyugodtan tűri. A kérdés hallatán elgondolkozik, majd tűnődve megjegyzi.*
- Amiért hajunk is van. Hogy védelmezzen. Bár a szakáll leginkább csak a hidegtől és a széltől óv. Nem mindegy, hogy úgy kelsz-e át télen egy magashegyi hágón, hogy csak egy durva szövetdarab védi az arcodat az elemektől, vagy van ott még egy réteg.
*Ezúttal saját tapasztalatból beszél. Ő leginkább ezért növesztett szakállat. Persze mások a felnőttkor és a férfiasság jelének tartják, esetleg rangjelzésnek vagy a tünékeny divat egyik lehetséges megnyilvánulását láthatják benne. Skryll inkább a praktikus megfontolásokat szereti.*
- Viszont... lassan el kellene gondolkoznunk a szálláson. És a vacsorán is. Talán próbát kellene tennünk annál a fogadónál.
*Mondja, mivel rég volt már reggel, amikor utoljára evett. Meg aztán, hiába próbálja elkerülni a fényűzés minden formáját, egy meleg vacsorát, egy száraz szobát és egy forró fürdőt még a legegyszerűbb, legönmegtartóztatóbb és legfegyelmezettebb testvérek se tartanak luxusnak.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 21:34:02
Üzenet elküldve: 2012-10-02 21:34:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
// Darsam Nephilim //
*Ahogy közeledik a fogadó felé ringó csípővel, egy férfi terem az ajtó előtt hirtelen. Meglepő tekintettel néz rá, majd alaposan szemügyre veszi.Szó szerint végig nézi tetőtől - talpig nem zavartatva magát. Elmosolyodik, majd sötét szemei, mely hol bujaságot, hol ravaszságot rejt, keresi a férfi tekintetét. Beleharap alsó ajkába.*
-Oh...mily' lovagias. Nagyon szépen köszönöm.
*Tekintetében bujaság kering. Végig simítja a férfi arcát, arcon csókolja puha ajkával, majd belép a fogadóba.*
~Igen, igen.....Ő tökéletes lenne, bár még egy-egy próba alá kell vetem, hogy méltó ágyasom legyen. Kíváncsi vagyok mit rejt a ruha, s hogy áll a nőkhöz.~
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 21:54:56, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
*Ahogy közeledik a fogadó felé ringó csípővel, egy férfi terem az ajtó előtt hirtelen. Meglepő tekintettel néz rá, majd alaposan szemügyre veszi.Szó szerint végig nézi tetőtől - talpig nem zavartatva magát. Elmosolyodik, majd sötét szemei, mely hol bujaságot, hol ravaszságot rejt, keresi a férfi tekintetét. Beleharap alsó ajkába.*
-Oh...mily' lovagias. Nagyon szépen köszönöm.
*Tekintetében bujaság kering. Végig simítja a férfi arcát, arcon csókolja puha ajkával, majd belép a fogadóba.*
~Igen, igen.....Ő tökéletes lenne, bár még egy-egy próba alá kell vetem, hogy méltó ágyasom legyen. Kíváncsi vagyok mit rejt a ruha, s hogy áll a nőkhöz.~
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 21:54:56, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 20:43:38
Üzenet elküldve: 2012-10-02 20:43:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
- Persze, mi okom lenne haragudni, ráadásul ezzel magam is hasonlóan vagyok. * Feleli nyílt és őszinte egyszerűséggel. S mivel nem haragszik a megbocsájtás is tárgytalan.
No, akkor nincs más hátra, mint előre, s hála a hathatós segítségnek, mit egy biccentéssel köszön meg, már a keze is helyen van.
Jó lesz végre fedél alatt aludni, s vacsorázni egy jót. A böjtölés ugyan sok szempontból jó dolog, kiváltképp, ha az ember képtelen vadászni, de a mai estén végre enne valami szilárdat is. Erre pedig egy fogadónál keresve sem találhat jobb helyet. Hát megy, amerre vezetik, s hamarosan már ő is érzi a vendéglátó jellegzetes illatát. Hiába egy ork orrával nem versenyezhet.*
- Igen, már egészen közel lehetünk, kezdem én is érezni. Más illatok is ennyire zavarják? *Ismerkedik, ha már így egymásba botlottak, mert ez tényleg érdekli, s mert füllel hallható, hogy zavarja is a másikat.*
- Esetleg ha ilyenkor, egy illatosított kendőt kötne az orra elé, vagy a nyakába? Nem lenne jobb? Vagy megszokta már? *Szedi a lábát, hiszen a másik léptei jóval nagyobbak az övénél, már csak termetéből kifolyólag is.*
- Igen, már sejtem.*Bezzeg ő, még növésben van ráadásul korosztálya átlagánál is kisebb.*
- Fél kézzel is simán felkaphatna. * Bókol a maga módján, majd viszonozza a bemutatkozást.*
- Niori Esirou. Csak ön után. * Engedi előre az urat, s ez most nem csak az illem szempontjából praktikusabb így. *
- Megtenné, hogy szól, ha lépcsőhöz vagy hasonlóhoz közeledünk? * Kéri még, hiszen mégiscsak könnyebb így, mit a bottal botorkálni, s bizalma jele ként, nem is támaszkodik annyira az alkalmatosságra.*
No, akkor nincs más hátra, mint előre, s hála a hathatós segítségnek, mit egy biccentéssel köszön meg, már a keze is helyen van.
Jó lesz végre fedél alatt aludni, s vacsorázni egy jót. A böjtölés ugyan sok szempontból jó dolog, kiváltképp, ha az ember képtelen vadászni, de a mai estén végre enne valami szilárdat is. Erre pedig egy fogadónál keresve sem találhat jobb helyet. Hát megy, amerre vezetik, s hamarosan már ő is érzi a vendéglátó jellegzetes illatát. Hiába egy ork orrával nem versenyezhet.*
- Igen, már egészen közel lehetünk, kezdem én is érezni. Más illatok is ennyire zavarják? *Ismerkedik, ha már így egymásba botlottak, mert ez tényleg érdekli, s mert füllel hallható, hogy zavarja is a másikat.*
- Esetleg ha ilyenkor, egy illatosított kendőt kötne az orra elé, vagy a nyakába? Nem lenne jobb? Vagy megszokta már? *Szedi a lábát, hiszen a másik léptei jóval nagyobbak az övénél, már csak termetéből kifolyólag is.*
- Igen, már sejtem.*Bezzeg ő, még növésben van ráadásul korosztálya átlagánál is kisebb.*
- Fél kézzel is simán felkaphatna. * Bókol a maga módján, majd viszonozza a bemutatkozást.*
- Niori Esirou. Csak ön után. * Engedi előre az urat, s ez most nem csak az illem szempontjából praktikusabb így. *
- Megtenné, hogy szól, ha lépcsőhöz vagy hasonlóhoz közeledünk? * Kéri még, hiszen mégiscsak könnyebb így, mit a bottal botorkálni, s bizalma jele ként, nem is támaszkodik annyira az alkalmatosságra.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 20:21:15
Üzenet elküldve: 2012-10-02 20:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Igen. Szereti ezt a bágyadt, álmos fényt. Néhanapján... a morajt is. Az egyszerű emberek még egyszerűbb problémáit, azt, ahogy ügyes-bajos dolgaikat intézik nap mint nap.
Igen. Szereti néha csak úgy figyelni őket, egyiket-másikat - az arra érdemeseket - végigkövetni vagy egyszerűen csak beléjük feledkezni, mindezt leginkább, a város szívében, itt, a Főtéren. Néha csak kiáll ide, lődörög - esetleg összefont karokkal (ahogyan most is) támaszt egy épületet, biztos ami biztos - és csak figyeli őket. Mondhatná, hogy addig sem kell foglalkoznia magával, de... ja, addig sem kell. Viszont a figyelmét kellőképp lekötheti egy-egy érdekesség... mondjuk, egen, az a csinos kis sötétbőrű nőszemély, aki olyan magabiztosan illegeti magát a Fogadó felé.
Sosem kellett várnia az ösztön parancsára, így szinte azonmód ellöki magát a faltól, hogy néhány lépéssel beérve kiszemeltjét, elé is kerüljön. Nem siet, csak annyira, amennyire kell. *
- Hoppá... kissé nehézkesen nyílik. Had segítsek...
*Persze. Egyértelmű, hogy sántít a dolog, hiszen könnyedén "löki" be a Pegazus ajtaját, miután lenyomta a kilincset.
Előtört belőle a "lovag"? Nevetséges... Vagy inkább akar valamit... hm, valakit.
Várakozásteljes pillantással és egy könnyed félmosollyal szemlél, amolyan ártatlan "csak utánad"-dal.
Miért is ne? Ha már erre ringatja a csinos kis popóját a "hölgyemény"? Merthogy ugye... mi alapján "ítélhetne" elsőre, ha nem a tetszetős idomokról. Hiába... korán van még. De vannak dolgok, melyekhez sosem... *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:29:47, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
Igen. Szereti néha csak úgy figyelni őket, egyiket-másikat - az arra érdemeseket - végigkövetni vagy egyszerűen csak beléjük feledkezni, mindezt leginkább, a város szívében, itt, a Főtéren. Néha csak kiáll ide, lődörög - esetleg összefont karokkal (ahogyan most is) támaszt egy épületet, biztos ami biztos - és csak figyeli őket. Mondhatná, hogy addig sem kell foglalkoznia magával, de... ja, addig sem kell. Viszont a figyelmét kellőképp lekötheti egy-egy érdekesség... mondjuk, egen, az a csinos kis sötétbőrű nőszemély, aki olyan magabiztosan illegeti magát a Fogadó felé.
Sosem kellett várnia az ösztön parancsára, így szinte azonmód ellöki magát a faltól, hogy néhány lépéssel beérve kiszemeltjét, elé is kerüljön. Nem siet, csak annyira, amennyire kell. *
- Hoppá... kissé nehézkesen nyílik. Had segítsek...
*Persze. Egyértelmű, hogy sántít a dolog, hiszen könnyedén "löki" be a Pegazus ajtaját, miután lenyomta a kilincset.
Előtört belőle a "lovag"? Nevetséges... Vagy inkább akar valamit... hm, valakit.
Várakozásteljes pillantással és egy könnyed félmosollyal szemlél, amolyan ártatlan "csak utánad"-dal.
Miért is ne? Ha már erre ringatja a csinos kis popóját a "hölgyemény"? Merthogy ugye... mi alapján "ítélhetne" elsőre, ha nem a tetszetős idomokról. Hiába... korán van még. De vannak dolgok, melyekhez sosem... *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:29:47, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 19:44:57
Üzenet elküldve: 2012-10-02 19:44:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
- Szóval ez lenne az a híres Arthenior város. Sokat mesélt az unokatestvérem erről a helyről.
* Huncut vigyorral felméri az őrséget, majd belép a város kapuján, s egyből a szökőkút felé veszi az irányt, hogy felfrissítse egy kicsit az arcát. Hosszú volt az út. Körbe tekint, látja hogy nagy betűkkel ki van írva: Pegazus fogadó.
~Mmm..Vajon lehet-e kapni abból a finom száraz borból. Mi is a neve? Hm..valamilyen Lovag. Ah na mindegy is. A lényeg, hogy fehér legyen és száraz. A többi nem lényeg. No és legyenek férfiak. Abból sohasem elég.~
*Határozott léptekkel megindul a fogadó felé.*
* Huncut vigyorral felméri az őrséget, majd belép a város kapuján, s egyből a szökőkút felé veszi az irányt, hogy felfrissítse egy kicsit az arcát. Hosszú volt az út. Körbe tekint, látja hogy nagy betűkkel ki van írva: Pegazus fogadó.
~Mmm..Vajon lehet-e kapni abból a finom száraz borból. Mi is a neve? Hm..valamilyen Lovag. Ah na mindegy is. A lényeg, hogy fehér legyen és száraz. A többi nem lényeg. No és legyenek férfiak. Abból sohasem elég.~
*Határozott léptekkel megindul a fogadó felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8740-8759