//Bolondok aranya//
*A szabadkozást hallva azon nyomban csípőre is vágja a kezeit, s kissé bedőlve most olyan képet fest, mint egy anya, aki épp megfeddni készül a komisz kölykeit. Már csak a szíj hiányzik a kezéből, vagy a fapapucs. De azért a szája szegletének valamelyik aprócska kis pontján ott bujkál egy csalafinta mosoly, ami arról árulkodik, hogy jelen helyzetét igen is élvezi.*
- Banditának elég nyeszlett vagy így első ránézésre.
*Járja is körbe a férfit, majd a vállait megvonva jut álláspontra, miszerint: ~Hát másodikra is. Aztán meg ki tudja mit takar a gúnyája.~ Hümment is tovább magában.*
- Egyből tudtam.
*Húzza is ki magát büszke vigyorral, mikor a férfi színt is vall. Hát nem hiába. Tökéletes emberismerő ez nem is vitás. Szerencsére nem is akad senki, aki vitatkozni merne a dolgot illetőleg. Mikor épp fejtegetni kezdené, hogy habár kicsit sajnálja, de igazából semmi más baja nincs a dologgal el is tűnik a lába alól a talaj. Már a férfi karjaiba kerülve sikkant fel, közben a vállainál ruhájába markolva.*
- Hogy mi?
*Mikor első meglepettségéből észhez tér csak bárgyún pillog a férfira. Azután akaratlanul is elneveti magát. Neki egyelőre semmi problémája ezzel a pozitúrával, így ha a suhanc valóban nem szakad meg, vagy esetlegesen nem unja a tartogatást ő még kényelmesen elkényelmesedik a karokban.*
- Kedvesem, ha tudnám, akkor már biztos arrafelé vettem volna az irányt, nem pedig egy zsugás karjaiba.
*Dől kissé hátra egy nagy műgonddal eltúlzott sóhajtás közben, s még kézfejét is a homlokának simítja, mint akire ezzel egy súlyos tragédia terhe omlott volna rá. Kicsit olyan sejtése van, hogy tévesen határolta be a férfi hovatartozását, de majd csak kiderül a turpisság is. Addig kellemesen elszórakozik a bolondozáson.*
- Te tűnsz idevalósinak. Neked kéne inkább körbevezetned, nem gondolod?
*Fonja is a nyaka köré a karjait széles és a legapróbb fokig sem szemérmes vigyorral, ahogy a hegyes fülhöz hajol.*
- Biztos vagyok benne, hogy tartogat nekünk valami finom falatot a város.
*Búgja is bele csilingelő hangján, s szavainak hitelt adva még finoman meg is harapja a fülcimpát. Nos igen sosem volt a szemérmességéről híres, vagy arról, hogy tartaná az illendő távolságot. Ha valaki elnyeri a tetszését, nagy a szimpátia, akkor ő képes zavaróan közvetlen lenni, amit nem mindenki, s nem minden esetben tolerál.*