//Minden fény árnyékot vet//
*Az atya befejezi a szónoklatot, és a bűnökben megmártózott gyáva tömeg olyan hamar elhagyja ennek a csodás szökőkútnak a vonzáskörzetét, amilyen hamar összegyűltek a nekik szóló fennkölt beszéd kezdetén. Vannak kik távozásuk közepette otromba, sértő szavaikkal igyekeznek kibillenteni lelki egyensúlyából papunkat, és akadnak olyanok is, kik a markukat dörzsölgetve állnak odébb azon gondolkozva miként fogják a főtéren történteket másoknak is előadni. Végül alig egy tucatnyi érdeklődő fogja már csak közre a két lábon járó vallási iránytűt, és ki-ki saját indokainak megfelelően várja, hogy feltehesse kérdéseit az elf férfinek.
A legfürgébb címet egy vörös hajú nő érdemli ki, miután szinte azonnal kapva kap az alkalmon, hogy megossza gondolatait, s érzéseit mindarról, mi az atya heves monológja alatt megfogalmazódott lelkében. A hegyes fülű vesz még néhány nagy levegőt, megtörli az enyhén ráncos homlokán csordogáló sunyi izzadságcseppeket, majd egy félmosollyal a szája szélén válaszra emeli pengevékony ajkait.*
-Nő-e vagy férfi? Idős, vagy egy fiatal suhanc? A nem, és a kor nem számít, lányom! Csak az a fontos, hogy mi lakozik a lelkedben! Ha cselekedeteid a jó ügyet szolgálják, és ha Eeyr, mindannyiunk védelmezője, meglátja benned az erőt, ami ehhez a tiszta küldetéshez szükséges nem kell többé félned semmitől! Olyan hatalommal ruház fel, melynél nincs erősebb az ismert világunkban! Az akarat hatalmával!
*A félmosoly kiteljesedik, mikor egy pillanatra elhallgat, és megemészti a feltett kérdést.*
-Ha biztos vagy szándékaidban, és csatlakozni szeretnél a közös ügyünkhöz, kérlek állj ide mellém, és amint a társaid feltették a saját kérdéseiket minden részletre fény derül!
*Ezzel maga mellé tessékeli a csinos hölgyet, hogy mint a legcéltudatosabb jelentkező, példát mutasson az utána következő kíváncsi népeknek. Illetve csak tessékelné, ha meg nem jelenne a semmiből egy újabb kíváncsi, és már-már tolakodó nőszemély, ki közbevág, ám nem tudja Forlok atyába fojtani a szót. Elmondja amit akar, majd csak utána veti csillogó lélektükreit a sorban a másodikra. Ő lehetne a kotnyeles, ki nem bírja ki, hogy ne szóljon bele rögtön mások dolgába. Ellenben eltökéltségnek nincs híján, és egyetlen kérdés fogalmazódik csak meg benne. Miféle jutalomról is van itt szó?*
-Természetesen Eeyr áldásán, és a dicső tetteken kívül mást is kínálunk. Akikben a Hetedik meglátja a fényt, és engedélyezi, hogy csatlakozzon hozzánk a sötétség elleni harcban néhány szépen csengő arany mellett, akár még valami egészen egzotikus dologhoz is hozzájuthat.
*Éppen csak válaszol a hölgyeknek a feltett kérdéseikre, már ha ezeket az igen homályos megjegyzéseket válasznak tekinti a hallgatóság, és éppen hogy megfogalmazná saját kérdését a kotnyeles kisasszonynak, a kisebb csapat ember mögül egy erélyes férfi ad hangot a kétségeinek. Szavai nem égbe kiáltó butaságok, nem csak egy unatkozó öregember, ki itt szeretné szítani a feszültséget. Hangjában határozottság, és mélyről jövő tudás áramlik, ám az atyát ezek egy pillanatra sem rendítik meg a szívéből gejzírként feltörő meggyőződésében: minden tettével a Hetediket szolgálja! Végigsimít narancssárgára színezett ruháján, hogy kisimítsa rajta az időközben keletkezett ráncokat, majd ő is előkotorja meggyőző orgánumát. Ismét nem egyetlen emberhez szól, mikor elengedi hangját, hisz a lovag szavai után talán lesznek kik elbizonytalanodnak a döntést illetően. Mindeközben kísérője is egy fokkal fenyegetőbb alapállást vesz fel. Ezidáig mozdulatlanul, szobrokat megszégyenítően, dermedten állt az atya mellett, most pedig hirtelen előrébb helyezi bal lábát, és rámarkol a jobb oldalán függő fegyver markolatára. Nem kíván agresszívan fellépni, ellenben a most felbukkanó úriember kiállása, hiába a laza testtartás, arra kényszeríti, hogy megkétszerezze a felkészültségét. Úgy tűnik túl sok időt töltött el a Kikötő mocskában.*
-Szavaidban ott rejlik a bölcsesség, fiam, de nem figyelmeztél eléggé a mondandómra! A sötétség karja messzire ér, és ha jelenleg nem is mindenki őt szolgálja, napról-napra egyre többen lesznek! Neki megvan a hatalma, hogy a tisztességes emberek lelkébe is beférkőzzön, hamis ígéretekkel kecsegteti őket, amiért cserébe egyre nagyobb árat kér. Gondoljatok bele, mennyire egyszerű dolga van egy törvényen kívüli gyilkossal, akit már nem korlátoznak az erkölcsi gátak!
*Vesz egy nagy levegőt, majd folytatja.*
-Nem cél a Kikötő kiirtása! Egyszerűen a gyökerénél kell kezelni a problémát, és le kell vágnunk a kígyó fejét, hogy ne tudja tovább terjeszteni a mérgét! És igazad van... sajnos ezért vér fog folyni, de az áldozatok nem lesznek hiábavalóak! Ezért én, Forlok atya kezeskedem!
*Közben a maradék közönség is mocorogni kezd, hisz egyre jobban érdekli őket a kibontakozó vita. Mivel a pap úgy tűnik nem kíván többet mondani, mindenki az aranyszőke hajú férfira emeli tekintetét. Kíváncsian várják, hogy sikerül-e meggyőznie a prédikátornak, viszont a kirívó figyelem nem jelenti azt, hogy mindenki másnak magában kellene tartania a véleményét. Ha már így alakult, Forlok szívesen megpróbálja elvágni a jelentkezőkben kuszán tekergő kétségek fonalát.*