//Sura//
*Miért, ó miért is menne oly könnyen bármi is, ami ezzel a leányzóval kapcsolatos. És még ő játssza itt az áldozatot.*
- Ez esetben végképp nem értem, miért csüngsz rajtam, mint egy szerelmes kiskamasz. *Forgatja a szemeit.* Egy irritáló, gyerekes, neveletlen személy pedig mindig ezt hozza ki belőlem. *ÉS ez még csak a szerény méretűnek nem mondható lista eleje.
Pár lépéssel az után áll meg, hogy a lány durcásan megtorpan. Lassan tényleg a fizikailag is létező fejfájás fogja gyötörni. Ezen félelme egészen addig áll fent, míg meg nem hallja a lány "fenyegetését".*
- Rendben, akkor az új istenek áldjanak. *Von vállat ennyivel. Végtére is nem neki van szüksége szállásra és szívességre. Végtére is nem neki kell munkát találnia úgy, hogy egy pillanatig se tudja türtőztetni a nagyszájúságát a feljebbvalójával szemben.*
- Sok szerencsét a tél átvészeléséhez. *Int még Surának, majd tovább indul. Arra se torpan meg, hogy megint Nagatha asszonnyal fenyegetőzik a lány. Nem tartja kizártnak, hogy tényleg megállapodtak valamiről, bár elképzelése sincs, mit tudna felajánlani a tapasztalt orgyilkosnőnek a fruska, ami miatt létszükséglet lenne a jelenléte. Elvégre a félvért magát sem azért tartja, mert szüksége van rá. Egyszerű utódlási kérdés, a tudás továbbadása, a hírnév öregbítése, satöbbi, satöbbi.
De vajon mit ígérgetett a mesterének ez a félnótás fruska? Információt az aktuális célpontjáról? Talán. Ha így van, most nehezítette meg egy kicsit mestere életét, amit bizonyára le is ver majd rajta a nagyasszony, amikor hazatér. Képletesen és szó szerint is. Akkor aztán tényleg magyarázhatja majd, miért nem vett erőt magán és tolerálta a sorscsapást. De kidobni csak nem fogja, annyira nem hirtelen haragú vagy meggondolatlan Nagatha, hogy évek munkáját dobja ki ennyiért. Ha meg mégis... élt már az utcán. Át tudja vészelni. Kényelmetlen, koszos, problémás és csupa nyűg, de kibírja, ahogy kölyökként is kibírta.*
- Akkor legközelebb majd az érdemleges dolgokat csacsogod el a leendő felettesednek, nem pedig csak bosszantod. Nagatha asszonnyal pedig te tárgyaltál, hát keresd meg és mondd meg neki te magad, miért is mondtál fel rögtön. Na pá! *Halad tovább hazafelé, mit sem törődve vele, hogy a lány utána indul-e, vagy sem. Ha erőt vesz magán, és utána indul, hát legyen, ellátja ő munkával a kosztért és kvártélyért cserébe. Ha meg inkább duzzog, annyi baj legyen, kevesebb vesződség neki. Nem a félvérnek kell segítség, szívesség, meg olyan apróságok, mint aludni valahol, meg enni valamit. No meg Sura talpraesett lánynak vallja magát, hát bizonyára megoldja ezt.*