//Amine de Niiso//
*Alacsony, vézna alak sétál az Arthenior főterére vezető úton. Alkata és kinézete alapján először egy elf gyermeknek néznéd, nem sokan jönnek rá első látásra, hogy egy szárny nélküli, inkább elfekre hasonlító tündérrel van dolguk. Látszik, hogy nem nagyon járt még ekkora, és ilyen változatos fajok által lakott városban, így eléggé zavarban van, amikor beér a főtéren vonagló óriási tömegbe, aminek "alkotórészei" mind-mind magasabbak és testesebbek nála. Nem tudja, hová menjen, csak ki akar szabadulni ebből a hatalmas tömegből, de az csak húzza-dobálja magával.*
~Te jó ég mennyien vannak itt. Azt tudtam, hogy egy nagyváros, de hogy ennyi ember...~
*Valaki meglöki, majdnem elesik, és mikor már épp talpra állna, egy kemény és hegyes valami, valószínűleg valaki könyöke csapódik az arcába.*
~Gyorsan ki kell szabadulnom ebből az őrületből.~
*Próbálná tovább szenvedni magát, de valaki óriásit taszajt rajta, valószínűleg nem szándékosan, így teljes erőből nekizuhan valakinek, aki ismételten nagyobb mint ő, így nem tudja földönteni, bár az is jókorákat kileng, mire vissza tudja nyerni egyensúlyát. A tündér azonban elesik, éppen az "áldozata" elé. Megpróbál föltápászkodni a kellemetlen helyzetből, de fáj mindene, így inkább a földön maradva mondja, hogy:*
- Uh... elnézést, meglöktek.
*Föl is áll a főtér kövéről, így már látja, hogy akinek nekilökték, egy fiatal sötételf lány, aki nagyjából egy fejjel magasabb nála. A sötételfeknél mindig is jobban kedvelte az elfeket és embereket, de a lányban van valami bűbájos, talán hosszú fehér hajában, esetleg kék szemében.*
~Verd ki a fejedből, az ilyen gondolatokat. A tündérek csak tündéreket szerethetnek.~
*Megpróbál ellenállni, hogy ne kezdjen el rögtön udvarolni a fiatal hölgyeménynek, így csak annyit mond, miközben fölemeli fejét, hogy a szemébe nézzen:*
- Tényleg bocsánat... ööö... hölgyem, valaki nekilökött önnek.