Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-25 18:17:38
Üzenet elküldve: 2012-12-25 18:17:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Valóban, magam is úgy tapasztalom, hogy egyszer az a rengeteg kíváncsiságom visz sírba. *mosolyodik el hamiskásan, majd a leány válla fölött megpillant egy becses paripát, s annak gazdáját is alaposan szemügyre veszi, nem kis tetszését egy kaján vigyorral kifejezve. Még egyszer végigpillant az arany fürtökön, majd tekintetét visszahelyezi eddigi beszélgetőpartnerére.*
- Meg kell mondjam, szemem világa megcsalt, s kegyednek lett igaza. Valóban másra vágyom a ma éjszakán, s ebbe kegyed társasága nem tartozik bele. Azonban felettébb örültem a beszélgetésnek, ezen a gyönyörrel teli éjjelen. *nevet fel önelégülten, majd biccent egyet és a szökőkút felé veszi menete irányát, hogy megcsodálhassa az aranyfürtű lányt.*
A hozzászólás írója (Erion Assirra Lisiman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.25 18:18:38
- Meg kell mondjam, szemem világa megcsalt, s kegyednek lett igaza. Valóban másra vágyom a ma éjszakán, s ebbe kegyed társasága nem tartozik bele. Azonban felettébb örültem a beszélgetésnek, ezen a gyönyörrel teli éjjelen. *nevet fel önelégülten, majd biccent egyet és a szökőkút felé veszi menete irányát, hogy megcsodálhassa az aranyfürtű lányt.*
A hozzászólás írója (Erion Assirra Lisiman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.25 18:18:38
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-25 17:37:32
Üzenet elküldve: 2012-12-25 17:37:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A paták dobogása már a város szélét övező környékről idehallatszik. Néhányan fel is figyelnek a hangra, bár a nagy forgatag elnyomja a vágta zaját. Akik azonban mégis felfigyeltek a dobogásra, újonnan érkezőt pillanthatnak meg. Hosszú mézszínű fürtjei már a távolból is észrevehetőek, ahogy megcsillan rajtuk az alacsonyan járó nap lusta narancs fénye, mely az egész horizontot megfesti az érkező nyomában. A városhoz közeledve lassítja lovának vad lépteit, majd a főtérre érve könnyedén megáll, s leszáll hátasáról.*
- Hát újra itt vagyunk! *mosolyogja az állatnak, ki mintha értené is a dallamos szavakat, nyerít fel. A nő megsimítja, majd a tömegen átvágva elindul vele a szökőkút felé. Ott megitatja az állatot, majd leül a kút szélére megpihenni a hosszú út után.*
- Hát újra itt vagyunk! *mosolyogja az állatnak, ki mintha értené is a dallamos szavakat, nyerít fel. A nő megsimítja, majd a tömegen átvágva elindul vele a szökőkút felé. Ott megitatja az állatot, majd leül a kút szélére megpihenni a hosszú út után.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-25 15:13:26
Üzenet elküldve: 2012-12-25 15:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
- Valóban az lenne, ha effélére lenne szükségem, Erion uram. Azonban vegye köszönetemet e becses gondolatért *somolyogja lágyan. "Amely ha az lenne, nem tekintene rám ily kétesen..." Sejlik fel gondolataiban az egyértelmű, persze nem kívánkozza a férfi tudtára adni ezen észrevételét.
Ealwen kedvét leli a hasonló játékokban, az emberek szeretik elesett vadnak tekinteni ártatlan ábrázatú, szépséges lényét, s ő nem féli a rájátszást erre, hogy megnézhesse, ki, milyen módon reagál rá.
Az Erion nevezetű emberfi is örömére van, nem sértődik meg aranybatyuba csomagolt nyílt beszédén, melyen az emberek nemes asszonyai már bizonyára felháborodottan hagyták volna magára.*
- Bántja a kíváncsiság? Az sose bántsa Önt, az emberek remek erénye ezen különös érzés. A kíváncsiság sok kaput megnyit a világuk előtt, megannyi lehetőséget kínálva, de olykor vigyázni kell, miből mennyit óhajt. Mert a túlzott kíváncsiság sok bajt hozhat a fejére... *suttogja a férfinek finoman, miközben hangtalan léptekkel körbesétálja a szabadszelleműt. Mosolya is árnyaltabb lesz, szemeiben mintha fenyegető szikra pattanna, de amilyen hirtelen változtak meg arcának apró formái, úgy ül vissza reá a könnyed nyugalom.* - Persze, *folytatja beszédét a megszokott, bársonyos tónusban immár* most ilyesmiről szó sincsen. Kedvemet lelem az esti sétákban, ekkorra már megül a csend. Érezheti, az idő is kellemesebb, s a csillagok fénye szebben ragyog bármely kastély báltermének legszebb csillárjainál. De vajh miért érzem azt, hogy Ön egészen mást kíván e szép éjjeltől? Csalóka fantáziája pedig ezúttal ne legyen oly buzgó *teszi hozzá még, egy baráti mosoly kíséretében, minek előtt újfent másra gondolna a férfi.*
Ealwen kedvét leli a hasonló játékokban, az emberek szeretik elesett vadnak tekinteni ártatlan ábrázatú, szépséges lényét, s ő nem féli a rájátszást erre, hogy megnézhesse, ki, milyen módon reagál rá.
Az Erion nevezetű emberfi is örömére van, nem sértődik meg aranybatyuba csomagolt nyílt beszédén, melyen az emberek nemes asszonyai már bizonyára felháborodottan hagyták volna magára.*
- Bántja a kíváncsiság? Az sose bántsa Önt, az emberek remek erénye ezen különös érzés. A kíváncsiság sok kaput megnyit a világuk előtt, megannyi lehetőséget kínálva, de olykor vigyázni kell, miből mennyit óhajt. Mert a túlzott kíváncsiság sok bajt hozhat a fejére... *suttogja a férfinek finoman, miközben hangtalan léptekkel körbesétálja a szabadszelleműt. Mosolya is árnyaltabb lesz, szemeiben mintha fenyegető szikra pattanna, de amilyen hirtelen változtak meg arcának apró formái, úgy ül vissza reá a könnyed nyugalom.* - Persze, *folytatja beszédét a megszokott, bársonyos tónusban immár* most ilyesmiről szó sincsen. Kedvemet lelem az esti sétákban, ekkorra már megül a csend. Érezheti, az idő is kellemesebb, s a csillagok fénye szebben ragyog bármely kastély báltermének legszebb csillárjainál. De vajh miért érzem azt, hogy Ön egészen mást kíván e szép éjjeltől? Csalóka fantáziája pedig ezúttal ne legyen oly buzgó *teszi hozzá még, egy baráti mosoly kíséretében, minek előtt újfent másra gondolna a férfi.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-25 10:30:42
Üzenet elküldve: 2012-12-25 10:30:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Erion Assirra Lisiman-t köszöntheti becses személyemben. *mosolyodik el, majd folytatja csábos mondókáját.* - Ó, igazán becses megtiszteltetés lenne, ha a hölgy kegyeire én vigyázhatnék további útja során. Azonban úgy gondolom, hogy Elawen kisasszony ennyire már nem kívánkozik egy magamfajta csavargó után... persze, javítson ki, ha esetleg tévednék. *mosolya szakadatlan pihen a arcán.* -De még mindig bánt a kíváncsiság... mi dolga akadhat egy ilyen gyönyörű nőnek éjnek évadján? Még a végén a csalóka fantáziám rosszat sejtet velem.
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-25 02:06:02
Üzenet elküldve: 2012-12-25 02:06:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Felébred. Egy szekéren fekszik. A száját saját vérének íze tölti be, az orrát a mellette baktató földműves fokhagymaszaga. A szekeret húzó ló patáinak minden dobbanása, akár a kalapácsütés.
A feje majd' széthasad, de ez semmi a combjában érzett fájdalomhoz képest. Megpróbál feltápászkodni, de kezét szoros kötél fogja össze. Az utolsó emléke egy a lábába fúródó nyílvessző, egy zuhanás, és egy hátulról érkező, a fejére mért ütés.*
- Vizet...*nyőgi* - Adj egy kis vizet!
-Á, a kis tolvaj magához tért. Na van még kedved Tuff almáit lopni? *a földműves megereszt felé egy foghíjas vigyort* - Nem te vagy az első, akit a birtokomon kaptam, de nem ám! És még szerencsés is vagy! Tavaly az egyik tolvajnak a torkát lőttem át.
*Azzal nagyot csap a számszeríj-vessző által okozott sebre a combján.*
- Hogy az a... *fakad ki Rothril*
- Vigyázz a szádra tolvajocskám, mert a lábadnál többet is veszíthetsz! Na itt is vagyunk.
*Az "itt" jelzővel illetett hely egy tér, egy kúttal a közepén, néhány őrrel és egyéb szerzettel körülötte. A földműves gyorsan körülnéz, majd az egyik strázsához indul.*
- Ralph, de jó hogy látlak! *üdvözli az ősz hajú, mogorva képű őrt.*
- Mit akarsz itt Tuff? Megmondtam már, hogy nem kérek az almáidból!
- Hah! Hová gondolsz öreg barátom, persze hogy nem az almáimat akarom neked eladni, azokra amúgy is akad elég vevő!
- Akkor meg mit akarsz?
- Egy foglyot hoztam. Én magam terítettem le, amikor almát lopott az egyik fámról. Először belelőttem a lábába, aztán a bunkómmal jól kupán vágtam. Paff! Így ni!
*Ralph nem jön lázba a hájas földműves történetétől.*
- Van nekem jobb dolgom is, mint almatolvajokkal foglalkozni!
- Na de kedves Ralphom, ha már a fogolyért nem vagy hajlandó fizetni, akkor legalább a fegyvereiért adj egy-két aranyat.
*Ralphot szemmel láthatólag ez már jobban érdekli*
- Miféle fegyverek?
- Nézd meg magad, ott vannak a szekéren, a fickóval együtt. *ahogy megfordul, szemei elkerekednek:
Míg beszélgettek, a szekérben fekvő Rothril átvágta a kezén lévő kötelet és most már félig felmászott a lóra. Ahogy a földműves és az őr megindulnak felé, kardjának két gyors csapásával átvágja a lovat szekérhez kapcsoló rudakat, majd sarkával az állát oldalába bökve elvágtat a Szegénynegyed felé.*
A feje majd' széthasad, de ez semmi a combjában érzett fájdalomhoz képest. Megpróbál feltápászkodni, de kezét szoros kötél fogja össze. Az utolsó emléke egy a lábába fúródó nyílvessző, egy zuhanás, és egy hátulról érkező, a fejére mért ütés.*
- Vizet...*nyőgi* - Adj egy kis vizet!
-Á, a kis tolvaj magához tért. Na van még kedved Tuff almáit lopni? *a földműves megereszt felé egy foghíjas vigyort* - Nem te vagy az első, akit a birtokomon kaptam, de nem ám! És még szerencsés is vagy! Tavaly az egyik tolvajnak a torkát lőttem át.
*Azzal nagyot csap a számszeríj-vessző által okozott sebre a combján.*
- Hogy az a... *fakad ki Rothril*
- Vigyázz a szádra tolvajocskám, mert a lábadnál többet is veszíthetsz! Na itt is vagyunk.
*Az "itt" jelzővel illetett hely egy tér, egy kúttal a közepén, néhány őrrel és egyéb szerzettel körülötte. A földműves gyorsan körülnéz, majd az egyik strázsához indul.*
- Ralph, de jó hogy látlak! *üdvözli az ősz hajú, mogorva képű őrt.*
- Mit akarsz itt Tuff? Megmondtam már, hogy nem kérek az almáidból!
- Hah! Hová gondolsz öreg barátom, persze hogy nem az almáimat akarom neked eladni, azokra amúgy is akad elég vevő!
- Akkor meg mit akarsz?
- Egy foglyot hoztam. Én magam terítettem le, amikor almát lopott az egyik fámról. Először belelőttem a lábába, aztán a bunkómmal jól kupán vágtam. Paff! Így ni!
*Ralph nem jön lázba a hájas földműves történetétől.*
- Van nekem jobb dolgom is, mint almatolvajokkal foglalkozni!
- Na de kedves Ralphom, ha már a fogolyért nem vagy hajlandó fizetni, akkor legalább a fegyvereiért adj egy-két aranyat.
*Ralphot szemmel láthatólag ez már jobban érdekli*
- Miféle fegyverek?
- Nézd meg magad, ott vannak a szekéren, a fickóval együtt. *ahogy megfordul, szemei elkerekednek:
Míg beszélgettek, a szekérben fekvő Rothril átvágta a kezén lévő kötelet és most már félig felmászott a lóra. Ahogy a földműves és az őr megindulnak felé, kardjának két gyors csapásával átvágja a lovat szekérhez kapcsoló rudakat, majd sarkával az állát oldalába bökve elvágtat a Szegénynegyed felé.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-24 14:24:15
Üzenet elküldve: 2012-12-24 14:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Rátermett hősünk önelégült tekintette kicsit megtört, mikor a névkérdést hozta fel a lány. Ilyenkor enyhén botránykozó és megdöbbent arckifejezés díszítette orcáját. Csalódott lett hogy holmi parasztnak segített, vagy esetleg valami polgár, kézműves vagy valami hasonló alantasabb dolog. De ezt nem tette említéssé, hisz így is kötelessége segíteni a hölgyeken, és a rászorulókon, kik nem birodalma ellenségei. Azokat ugyan is levágni szokás. Természetesen azt is csak a jó cél érdekében. Arcán talán még jobban kiüt a meglepettség, mikor azt mondja a ében bőrű, hogy rég hallotta a tiszteletre méltó megszólítást. "Most már biztosan csak paraszt lehet." Fintorodott el alig észrevehetőleg. Egyre nagyobb megdöbbenések érik a nő szavaiban.*
-Attól tartok ez származási adottság. Nem lehet csak úgy elsajátítani.
*Ismétli meg a mozgást akaratlanul is. Majd elmélyed a hölgy szemeiben.*
-Mostanra már biztosan jól érzi magát hölgyem? Előttem nagy feladat áll. Keresnem kell valakit ki járatos az itteni területeken. És meg kell találnom hű fegyverhordozómat. Egyszóval asszonyom ha megbizonyosodtam róla, hogy épségben van, akkor tovább is állok. Feltéve ha nem vállalná el azt a dicsőséges feladatot, hogy egy magasztosabb cél érdekében magára vállalja azt a megtiszteltető feladatott, hogy idegen vezet engem és hű csatlósom e istenverte porvészekben. Mit mond jó asszony?
*Hangja érezhetően más, most hogy levonta a következtetést, hogy származása alább való. De mivel nem biztos benne, hogy paraszti vér van az ereiben így nem szólítja parasztnak.*
-Attól tartok ez származási adottság. Nem lehet csak úgy elsajátítani.
*Ismétli meg a mozgást akaratlanul is. Majd elmélyed a hölgy szemeiben.*
-Mostanra már biztosan jól érzi magát hölgyem? Előttem nagy feladat áll. Keresnem kell valakit ki járatos az itteni területeken. És meg kell találnom hű fegyverhordozómat. Egyszóval asszonyom ha megbizonyosodtam róla, hogy épségben van, akkor tovább is állok. Feltéve ha nem vállalná el azt a dicsőséges feladatot, hogy egy magasztosabb cél érdekében magára vállalja azt a megtiszteltető feladatott, hogy idegen vezet engem és hű csatlósom e istenverte porvészekben. Mit mond jó asszony?
*Hangja érezhetően más, most hogy levonta a következtetést, hogy származása alább való. De mivel nem biztos benne, hogy paraszti vér van az ereiben így nem szólítja parasztnak.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-24 12:30:43
Üzenet elküldve: 2012-12-24 12:30:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Még ő sem szalasztja el az alkalmat, hogy alaposan szemrevételezze az ismeretlen, ámde bátor jellemű férfit. Csak épp ő lerendezi ezt egy röpke pillantás halovány fuvallatában, s arra a meggyőződésre jut, hogy ők bizonyára nem csak külső megjelenésüket, de bensőjüket tekintve is egymás ellentétei.
Mintha csak az éj és a nappal találkozott volna, s most előbbinek órájában számon kéri a fényességet, mi dolga akadt a számára idegen vidéken.
S félretéve gondolataiban a kérdéseket megelőző bókolást, ekképp válaszol:*
- Idhreniel Elawen, ha épp nevemre volna kíváncsi. Önben kit tisztelhetek, éjnek csalfa ura? *teszi fel finoman a kérdést, miközben eddig szoborként mozdulatlan arcára lágy mosoly ül ki. Nem kívánkozza megbántani a számára ismeretlent, sőt mi több. Ám mégsem bírta ajkai mögé zárni e néhány komolyságához nem illő szót.* S tán Ön óhajtana megvédeni ezen a csillagos éjszakán a kéjvágyó tekintetektől? Vagy más egyébért sodorta útja épp hozzám? *érdeklődi meg bársonyosan duruzsoló hangján, s tekintetéből nem tágít a mosolygás, a jókedv. Ealwen örökkön derűs arcára igen nehéz fájóbb érzelmeket csalni, így most is nyugodalmat sugároz fenséges lénye az idegen férfi felé.*
Mintha csak az éj és a nappal találkozott volna, s most előbbinek órájában számon kéri a fényességet, mi dolga akadt a számára idegen vidéken.
S félretéve gondolataiban a kérdéseket megelőző bókolást, ekképp válaszol:*
- Idhreniel Elawen, ha épp nevemre volna kíváncsi. Önben kit tisztelhetek, éjnek csalfa ura? *teszi fel finoman a kérdést, miközben eddig szoborként mozdulatlan arcára lágy mosoly ül ki. Nem kívánkozza megbántani a számára ismeretlent, sőt mi több. Ám mégsem bírta ajkai mögé zárni e néhány komolyságához nem illő szót.* S tán Ön óhajtana megvédeni ezen a csillagos éjszakán a kéjvágyó tekintetektől? Vagy más egyébért sodorta útja épp hozzám? *érdeklődi meg bársonyosan duruzsoló hangján, s tekintetéből nem tágít a mosolygás, a jókedv. Ealwen örökkön derűs arcára igen nehéz fájóbb érzelmeket csalni, így most is nyugodalmat sugároz fenséges lénye az idegen férfi felé.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-24 09:24:45
Üzenet elküldve: 2012-12-24 09:24:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Erion elmosolyodik, s végigméri magának a hölgy zöld szempárját. Csillogó fények káprázását véli felfedezni benne, s nem röstelli ezt szóba hozni.*
- Próbálok rájönni melyik becses alkotó képén láthatok ilyen zöld szemeket, de semmiképp nem jut számra a szó... udvariasan kérem, ne vegye zokon kérdésem... de mily' bájos, csillagszemű hölgy mer kimerészkedni ide az éjnek legcsábítóbb évadján, férfi nélkül? Egy ilyen káprázatos szerelésben, hozzáteszem. Nem riad vissza a kéjvágytól csillogó tekintetektől?
- Próbálok rájönni melyik becses alkotó képén láthatok ilyen zöld szemeket, de semmiképp nem jut számra a szó... udvariasan kérem, ne vegye zokon kérdésem... de mily' bájos, csillagszemű hölgy mer kimerészkedni ide az éjnek legcsábítóbb évadján, férfi nélkül? Egy ilyen káprázatos szerelésben, hozzáteszem. Nem riad vissza a kéjvágytól csillogó tekintetektől?
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 20:15:35
Üzenet elküldve: 2012-12-23 20:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Sétája közben lassacskán Artheniorra hullajtja az éj fekete bársonyleplét, melyen ezernyi csillag ragyog fel, s a Hold is teljes pompájában pillant le az egyszerű népekre. A magasztos természethez képest Ealwen is eltörpül, pedig ha valaki e világon közelebb állhat az anyatermészethez, hát azok a tündék.
Talán csak azzal tűnhet ki feljebbvalósága, hogy hószín ruházatával, ékes mintázatú ruhakölteményével és aranylóan fénylő hajával még a sötétség ellen is próbál hadba szállni, valószínűleg sikeresen, hiszen alakja úgy ragyog a népek közt, hogy eltéveszteni bizony nehéz lenne személyét.
Valószínűleg ennek köszönhető a furcsa szerzet hirtelen felbukkanása, kinek bár léptei még csak nem is visszhangoztak a főteret borító márványkövön, a hölgy érezte közeledését. Így nem is mondható, hogy meglepetésként érte a férfi felbukkanása, majd nyájas köszöntése.
A nő pedig nem az az elf, aki gőgösen elfordul az emberektől, éppen ellenkezőleg, kíváncsi mindannyijukra, főként, ha maguk lépnek színre.
Viszont egyelőre nem részesíti a kreolbőrűt abban a megtiszteltetésben, hogy kedves mosolyával köszöntse, nem... Ahogy ráfüggeszti zöldes drágakőként csillanó lélektükreit, ösztönösen érzi, hogy nem Arthenior erkölcsszobrával hozta össze a sors, így meg is tartja felé azt a magasztos távolságtartást, ami a tündékre jellemző más népek iránt.*
- Ekképp ékeskedjék Önnek is a Hold. Segíthetek tán? *kérdezi csöndes, suttogó hangon. Ajkai finoman, óvatosan formálják a szavakat, mintha csak bántódásuk eshetne e beszéd során. S bár hangja kellemesen bársonyos, valami furcsa is ott lappang benne, amitől sokak érezték már a libabőr kellemetlen hatásait.*
Talán csak azzal tűnhet ki feljebbvalósága, hogy hószín ruházatával, ékes mintázatú ruhakölteményével és aranylóan fénylő hajával még a sötétség ellen is próbál hadba szállni, valószínűleg sikeresen, hiszen alakja úgy ragyog a népek közt, hogy eltéveszteni bizony nehéz lenne személyét.
Valószínűleg ennek köszönhető a furcsa szerzet hirtelen felbukkanása, kinek bár léptei még csak nem is visszhangoztak a főteret borító márványkövön, a hölgy érezte közeledését. Így nem is mondható, hogy meglepetésként érte a férfi felbukkanása, majd nyájas köszöntése.
A nő pedig nem az az elf, aki gőgösen elfordul az emberektől, éppen ellenkezőleg, kíváncsi mindannyijukra, főként, ha maguk lépnek színre.
Viszont egyelőre nem részesíti a kreolbőrűt abban a megtiszteltetésben, hogy kedves mosolyával köszöntse, nem... Ahogy ráfüggeszti zöldes drágakőként csillanó lélektükreit, ösztönösen érzi, hogy nem Arthenior erkölcsszobrával hozta össze a sors, így meg is tartja felé azt a magasztos távolságtartást, ami a tündékre jellemző más népek iránt.*
- Ekképp ékeskedjék Önnek is a Hold. Segíthetek tán? *kérdezi csöndes, suttogó hangon. Ajkai finoman, óvatosan formálják a szavakat, mintha csak bántódásuk eshetne e beszéd során. S bár hangja kellemesen bársonyos, valami furcsa is ott lappang benne, amitől sokak érezték már a libabőr kellemetlen hatásait.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 20:10:30
Üzenet elküldve: 2012-12-23 20:10:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Sötét árnyként fordul ki a fogadóból. A kezdődő verekedésre ügyet sem vetve hajtja be maga után az ajtót és fél pillanatra sem fordul meg fejében, hogy az ifjú Moonnak esetleg baja eshet. Lépései célzottan viszik egyetlen pontba anélkül, hogy tisztában lenne annak okával. Különösebben fel sem tűnik neki a határozott célváltás, csak mikor jelei figyelmeztetően bizseregni kezdenek.
Akvamarinjai kifejezéstelenül villannak elő a csuklya árnyékából. Először megállapodnak az előtte haladó, fehér jelenés alakján. Nem... nem ő az. Jégkék pillantása tovasiklik az utcán, s ahogy ő maga is halad előre, megállapodik egy sötét sziluetten. Átkos jelei némán üvöltve veszik tudomásul a mélységit, elsimerve egyúttal fiatal fivérének... Milyen érdekes. Hát még ide is egyszerre húzza őket a vérörökség?
Léptei nem lassulnak és nem lesznek kevésbé határozottak. Pontosan ugyanazzal a ragadozószerű járással halad tova, mit sem törődve bárki mással, aki az utcán lebzsel eme ítéletidőben. Akvamarinjai fagyosan izzanak az arcára vetülő homályból, ahogy elhalad Razeln mellett alig több, mint egy karnyújtásnyira. Láthatóan nem óhajt szóba elegyedni a sötételffel, ám a jelek – már amennyiben a hím még mindig rendelkezik velük – figyelmeztetően jeleznek: A Hóhér visszatért.
Ilyen különleges fényű szemekkel ugyanis csak és kizárólag két egyed rendelkezett. Márpedig ez a jövevény túl karcsú és ruganyos ahhoz, hogy Celorn legyen. Sokkal inkább emlékeztet egy kellemetlen Lidércre a túlvilágról. Valakire, akinek halott teste felett örömtáncot lejtettek. Aki Zagamona ősi ellensége és mégis egyik legkedvesebb rokona volt. Valaki, akinek teste rég az enyészeté lett. Avagy mégsem?
A nőstény ajkaira hideg mosoly vetül, ahogy elhalad fivére mellett, s amennyiben amaz nem zavarja meg, úgy tovább halad eredeti célja felé. És mégis... mintha a mozdulatlan ajkak ellenére, mély érdes hangon szavak hangoznának el. Nem érzékeli más, csakis a hím és talán ő sem. Álom csupán, lehetetlen rémkép.*
- Memento mori, Razeln.
Akvamarinjai kifejezéstelenül villannak elő a csuklya árnyékából. Először megállapodnak az előtte haladó, fehér jelenés alakján. Nem... nem ő az. Jégkék pillantása tovasiklik az utcán, s ahogy ő maga is halad előre, megállapodik egy sötét sziluetten. Átkos jelei némán üvöltve veszik tudomásul a mélységit, elsimerve egyúttal fiatal fivérének... Milyen érdekes. Hát még ide is egyszerre húzza őket a vérörökség?
Léptei nem lassulnak és nem lesznek kevésbé határozottak. Pontosan ugyanazzal a ragadozószerű járással halad tova, mit sem törődve bárki mással, aki az utcán lebzsel eme ítéletidőben. Akvamarinjai fagyosan izzanak az arcára vetülő homályból, ahogy elhalad Razeln mellett alig több, mint egy karnyújtásnyira. Láthatóan nem óhajt szóba elegyedni a sötételffel, ám a jelek – már amennyiben a hím még mindig rendelkezik velük – figyelmeztetően jeleznek: A Hóhér visszatért.
Ilyen különleges fényű szemekkel ugyanis csak és kizárólag két egyed rendelkezett. Márpedig ez a jövevény túl karcsú és ruganyos ahhoz, hogy Celorn legyen. Sokkal inkább emlékeztet egy kellemetlen Lidércre a túlvilágról. Valakire, akinek halott teste felett örömtáncot lejtettek. Aki Zagamona ősi ellensége és mégis egyik legkedvesebb rokona volt. Valaki, akinek teste rég az enyészeté lett. Avagy mégsem?
A nőstény ajkaira hideg mosoly vetül, ahogy elhalad fivére mellett, s amennyiben amaz nem zavarja meg, úgy tovább halad eredeti célja felé. És mégis... mintha a mozdulatlan ajkak ellenére, mély érdes hangon szavak hangoznának el. Nem érzékeli más, csakis a hím és talán ő sem. Álom csupán, lehetetlen rémkép.*
- Memento mori, Razeln.
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:22:13
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:22:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tegnap esti mulatozás után fáradtabban és sápadtabban mászik fel a hold az égboltra. Sharra ezt egy lusta, s kissé még mindig másnapos mosolyra tudja csak méltatni, miközben Arthenior kapuja felé halad. Egy kisebb társasághoz csapódva surran be, majd a városban a nevetés kezdi kaparni a torkát. Köhint egyet, majd mosollyal arcán inkább a fogadó felé áll tovább.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:06:15
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kopp, kopp...
A kő magatehetetlen vergődésétől eltérő nesz üti meg fülének botját, egyenest háta mögül közeledve. Nem fordul meg, hogy fény derüljék a forrás ki or mibenlétére. Megállva várja be a felé közeledőt, utolsót rúgva a pattogó kavicsba, ami hangos koppanással ér földet a szökőkúttől pár méterre. Sarkára helyezve testsúlyát pördül meg, farkasszemet nézve a hófehéren irizáló jelenéssel az éjszakában. Kérdőn emelkedik szemöldöke, némán téve fel a kérdést, mi annyit takar: mit akar őtőle? Nem hagyja el ajkát hang, némán várja a látens angyal feleletét és következő.. majd az azt követő.. és az utána megtett lépését, szoborként áll egyhelyben.
Kezeit a nadrágja zsebébe csúsztatja, feledve az okításokat.
A legártalmatlanabbnak tűnő lény is hordozhat magával vér utáni áhítatot, csillapíthatatlan vágyat. Mosollyal kis rózsaszirmain márhatja pengéjét az előle menekülő húsba, okozhat mérhetetlen fájdalmat tőrének forgatásával. Mindegyik nőstény kiszámíthatatlan, egytől egyig rendelkeznek a nyájas macskák szeszélyességével és miért pont ezen példánya nemének különbözne tőlük...? Öltözékének színével magára vonja a figyelmet, akár a fény az alagút végén, mi megtéveszti a remélni vágyókat. Csalfa és galád. Tovaillanó éjlepke.
Már-már tárt karokkal várja, kezének nincs ügyében az övén lógó fegyver, elővenni sincs kedve.. még abban az esetben sem, ha netán fordulna a kocka és helyzeti fölénye, ami pusztán lényéből származik, abból, hogy az aki, az is háttérbe szorulna, megsemmisülne könnyű szövésű pókháló módjára egyetlen megtett mozdulat következtében. Ezernyi jelenet forog le elméjében, sok színes dia képében, ezért hát kíváncsian figyeli a nőstényt melyiket 'választja' a palettából.*
A kő magatehetetlen vergődésétől eltérő nesz üti meg fülének botját, egyenest háta mögül közeledve. Nem fordul meg, hogy fény derüljék a forrás ki or mibenlétére. Megállva várja be a felé közeledőt, utolsót rúgva a pattogó kavicsba, ami hangos koppanással ér földet a szökőkúttől pár méterre. Sarkára helyezve testsúlyát pördül meg, farkasszemet nézve a hófehéren irizáló jelenéssel az éjszakában. Kérdőn emelkedik szemöldöke, némán téve fel a kérdést, mi annyit takar: mit akar őtőle? Nem hagyja el ajkát hang, némán várja a látens angyal feleletét és következő.. majd az azt követő.. és az utána megtett lépését, szoborként áll egyhelyben.
Kezeit a nadrágja zsebébe csúsztatja, feledve az okításokat.
A legártalmatlanabbnak tűnő lény is hordozhat magával vér utáni áhítatot, csillapíthatatlan vágyat. Mosollyal kis rózsaszirmain márhatja pengéjét az előle menekülő húsba, okozhat mérhetetlen fájdalmat tőrének forgatásával. Mindegyik nőstény kiszámíthatatlan, egytől egyig rendelkeznek a nyájas macskák szeszélyességével és miért pont ezen példánya nemének különbözne tőlük...? Öltözékének színével magára vonja a figyelmet, akár a fény az alagút végén, mi megtéveszti a remélni vágyókat. Csalfa és galád. Tovaillanó éjlepke.
Már-már tárt karokkal várja, kezének nincs ügyében az övén lógó fegyver, elővenni sincs kedve.. még abban az esetben sem, ha netán fordulna a kocka és helyzeti fölénye, ami pusztán lényéből származik, abból, hogy az aki, az is háttérbe szorulna, megsemmisülne könnyű szövésű pókháló módjára egyetlen megtett mozdulat következtében. Ezernyi jelenet forog le elméjében, sok színes dia képében, ezért hát kíváncsian figyeli a nőstényt melyiket 'választja' a palettából.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:04:16
Üzenet elküldve: 2012-12-23 19:04:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Határozott léptekkel, maga mögött két kábán fekvő őrt hagyva lép be Artheniorba. Csuklóján meghúzza a bőrpántot, s vigyorogva szólal meg halkan.*
-Chh... komolyan elhittétek, hogy meg tudtok állítani? *továbbhalad a tér közepe fel a kúthoz, s megmerítve azt, megmossa arcát és nyakát is áttörli a hideg nedűvel. Következő merítésre már iszik is a vízből, majd valamivel elégedettebben néz szét a társaságon. Horkan egyet a sok fehérnépen, majd egy elf hölgyet. Valószínűleg nemesi származású, bőre, haja, arca és hószín köpenye is erről árulkodik. Erion elmosolyodik, majd közelebb oson a lányhoz.*
- Holdvilágos estét kívánok. *mosolyodik el csibészesen.*
-Chh... komolyan elhittétek, hogy meg tudtok állítani? *továbbhalad a tér közepe fel a kúthoz, s megmerítve azt, megmossa arcát és nyakát is áttörli a hideg nedűvel. Következő merítésre már iszik is a vízből, majd valamivel elégedettebben néz szét a társaságon. Horkan egyet a sok fehérnépen, majd egy elf hölgyet. Valószínűleg nemesi származású, bőre, haja, arca és hószín köpenye is erről árulkodik. Erion elmosolyodik, majd közelebb oson a lányhoz.*
- Holdvilágos estét kívánok. *mosolyodik el csibészesen.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:09:12
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Az elf hölgy nem leli szórakozását a fogadó nyüzsgő, mégis holtig unalmas játszóterén. Sehol egy kiemelkedő egyén, aki felkelthetné az úrnő figyelmét, még egy kósza árnyék sem libben, melyen csupán egy pillanatra is elgondolkodhatna.
S így az étlap sem nyújt túl sok örömöt, az emberi étkek silánynak és egyhangúnak tűnnek, míg az italok méregnek vagy minősíthetetlen löttynek.
Finom, kimért mozdulatokkal kel fel a nemrégiben birtoklásba vett asztalkától, hogy némán és csöndben tovalépdeljen a főtérre, hátha a sok idegen világból jött közül egy igazi gyöngyszemre bukkanhat.
Odakint már lemenőben a nap, néhol már tüzeket gyújtanak, hogy megelőzzék az éjszaka démonait, s lassacskán egy hatalmas, tündöklő egésszé formálódik a város.
Ő is tesz némi óvintézkedést az éj ellen; óvatosan fejére húzza a hófehér köpeny finoman omló csuklyáját, félig-meddig eltakarva a hosszan elterülő arany fürtöket, s páratlan szépségű arcának aprócska részét árnyékba borítja.
Ekkor néz csak körül. Zöldes színben ragyogó ékköveit érdeklődően futtatja végig az itt-ott pihengető embereken, egyéb szerzeteken, ám egyelőre ő is inkább a lágy séta kellemes társaságát választja.*
S így az étlap sem nyújt túl sok örömöt, az emberi étkek silánynak és egyhangúnak tűnnek, míg az italok méregnek vagy minősíthetetlen löttynek.
Finom, kimért mozdulatokkal kel fel a nemrégiben birtoklásba vett asztalkától, hogy némán és csöndben tovalépdeljen a főtérre, hátha a sok idegen világból jött közül egy igazi gyöngyszemre bukkanhat.
Odakint már lemenőben a nap, néhol már tüzeket gyújtanak, hogy megelőzzék az éjszaka démonait, s lassacskán egy hatalmas, tündöklő egésszé formálódik a város.
Ő is tesz némi óvintézkedést az éj ellen; óvatosan fejére húzza a hófehér köpeny finoman omló csuklyáját, félig-meddig eltakarva a hosszan elterülő arany fürtöket, s páratlan szépségű arcának aprócska részét árnyékba borítja.
Ekkor néz csak körül. Zöldes színben ragyogó ékköveit érdeklődően futtatja végig az itt-ott pihengető embereken, egyéb szerzeteken, ám egyelőre ő is inkább a lágy séta kellemes társaságát választja.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:16:06
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:16:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Danilonak//
*Halk csendüléssel csukja be maga mögött az ajtót. Vett pár igen hasznos holmit. Többek ételt, italt, tea füvet saját magának, mert ugyebár van még abból, amit Sziklaöbölből hozott magával, ám még annyira nem volt ideje felmérni az itteni flórát, hogy biztosan mozoghasson a gyógynövények között. Pár hossz ruhaanyagnak való anyagot is, ami még jól jöhet. Ezeket a táskájába rejtve indult tovább a kissé szűkös utcákon, az embereket alaposan megnézve magának. Már csak az új hely miatt is. Nem igazán akar bajba keveredni, nem mintha nem tudná megvédeni magát. Épp ellenkezőleg, csupán már van egy férje, aki hajlamos túlaggódni a dolgokat. Tetézi ezt az észrevételt az is, hogy új helyen vannak, számukra szinte még minden ismeretlen és szokatlan, ami annyit jelent, hogy jobbnak látja tartani a tisztes távolságot mindentől és mindenkitől. Jelenleg egy kicsivel nőiesebb öltözéket visel. Térd fölött érő sötétkék szoknyát, amit felülhasonló színű ezüstfonallal szegett fűző és hozzá tartozó fehér blúz tesz ki, a csizmája épp a térdéig ér. Fegyverzetként az íját is magával viszi mindenhova, ám ezt most a hátára rögzített tokban tartja a tegezével együtt. Oldalán pedig ott villan a hosszú kardja. Haját ezúttal is kiengedte így az aranyszín tincsekben zuhan a hátára elrejtve az íj egy részét illetve majdnem teljesen a tegezt is. Hajából csupán fentebb látható egy – egy fonott tincs.
Ahogy lassan kiér abból az utcából, amin eddig haladt a főtér tárul a szemei elé. Elsőnek persze a szökőkút felé villan a tekintete. Mivel ott találja meg párját is semmi perc alatt. Azonnal indul is felé, tudja, már ismeri kedvesét, annyira, hogy egész hamar kiszúrja, ha közeledik. Most sincs ez másképp, látja a pokol fekete szemekben, hogy észrevette és figyeli minden mozdulatát. Ahogy közelebb ér, el is mosolyodik.*
- Szereztem egy kis élelmet, illetve inni valót az elkövetkező napokra. Ne kelljen már mindenért fizetni. Illetve úgy hiszem szükség lesz pár új ruhára is. Tehát ruhának valót is vettem…
*Elhallgat pár pillanatra és körül néz a téren. Ujjait ő is belelógatja, a vízbe ám egyelőre nem iszik. Pillantása a közelben lévő obeliszkre vándorol, kicsit oldalra biccenti a fejét, majd tovább a környéken elhelyezkedő padokra, majd a házakat szemléli.*
- Nos, merre menjünk tovább?
*Kérdezi Danilora pillantva közelebb húzódva hozzá, és átfogva a derekát. Egyelőre úgy érzi, hogy egy kis ideig fogadóban fognak lakni, aztán pedig kitudja, hogy merre mennek majd tovább. Kicsit így is lehangolt, annak ellenére, hogy Farkasa mellette van, még is hiányolja a család többi tagját. De sejti, hogy talán egyiküknek sem esett semmi baja. Úgy ismeri őket, mint a tenyerét éppen ezért nagyon jól tudja, hogy megállnak így is a lábukon. Ami fontosabb Danilo vele van. Épp ez elég neki, hogy tudja, biztonságban van.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.23 14:10:16, a következő indokkal:
Hibás jelhasználat.
*Halk csendüléssel csukja be maga mögött az ajtót. Vett pár igen hasznos holmit. Többek ételt, italt, tea füvet saját magának, mert ugyebár van még abból, amit Sziklaöbölből hozott magával, ám még annyira nem volt ideje felmérni az itteni flórát, hogy biztosan mozoghasson a gyógynövények között. Pár hossz ruhaanyagnak való anyagot is, ami még jól jöhet. Ezeket a táskájába rejtve indult tovább a kissé szűkös utcákon, az embereket alaposan megnézve magának. Már csak az új hely miatt is. Nem igazán akar bajba keveredni, nem mintha nem tudná megvédeni magát. Épp ellenkezőleg, csupán már van egy férje, aki hajlamos túlaggódni a dolgokat. Tetézi ezt az észrevételt az is, hogy új helyen vannak, számukra szinte még minden ismeretlen és szokatlan, ami annyit jelent, hogy jobbnak látja tartani a tisztes távolságot mindentől és mindenkitől. Jelenleg egy kicsivel nőiesebb öltözéket visel. Térd fölött érő sötétkék szoknyát, amit felülhasonló színű ezüstfonallal szegett fűző és hozzá tartozó fehér blúz tesz ki, a csizmája épp a térdéig ér. Fegyverzetként az íját is magával viszi mindenhova, ám ezt most a hátára rögzített tokban tartja a tegezével együtt. Oldalán pedig ott villan a hosszú kardja. Haját ezúttal is kiengedte így az aranyszín tincsekben zuhan a hátára elrejtve az íj egy részét illetve majdnem teljesen a tegezt is. Hajából csupán fentebb látható egy – egy fonott tincs.
Ahogy lassan kiér abból az utcából, amin eddig haladt a főtér tárul a szemei elé. Elsőnek persze a szökőkút felé villan a tekintete. Mivel ott találja meg párját is semmi perc alatt. Azonnal indul is felé, tudja, már ismeri kedvesét, annyira, hogy egész hamar kiszúrja, ha közeledik. Most sincs ez másképp, látja a pokol fekete szemekben, hogy észrevette és figyeli minden mozdulatát. Ahogy közelebb ér, el is mosolyodik.*
- Szereztem egy kis élelmet, illetve inni valót az elkövetkező napokra. Ne kelljen már mindenért fizetni. Illetve úgy hiszem szükség lesz pár új ruhára is. Tehát ruhának valót is vettem…
*Elhallgat pár pillanatra és körül néz a téren. Ujjait ő is belelógatja, a vízbe ám egyelőre nem iszik. Pillantása a közelben lévő obeliszkre vándorol, kicsit oldalra biccenti a fejét, majd tovább a környéken elhelyezkedő padokra, majd a házakat szemléli.*
- Nos, merre menjünk tovább?
*Kérdezi Danilora pillantva közelebb húzódva hozzá, és átfogva a derekát. Egyelőre úgy érzi, hogy egy kis ideig fogadóban fognak lakni, aztán pedig kitudja, hogy merre mennek majd tovább. Kicsit így is lehangolt, annak ellenére, hogy Farkasa mellette van, még is hiányolja a család többi tagját. De sejti, hogy talán egyiküknek sem esett semmi baja. Úgy ismeri őket, mint a tenyerét éppen ezért nagyon jól tudja, hogy megállnak így is a lábukon. Ami fontosabb Danilo vele van. Épp ez elég neki, hogy tudja, biztonságban van.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.23 14:10:16, a következő indokkal:
Hibás jelhasználat.
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:34:19
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:34:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Egész nap csak hánykolódott egymaga az ágyban. Kora reggel távozott a falatkája, így pedig egyedül maradt, amit nem is bán. Jobb így, mint egy férfival. Velük csak az éj érdekes, mikor a feszítő érzést táplálják. Szívét megdobogtatni amúgy se képes egyik sem, talán csak vérkeringését tudják hevesebbé tenni, de arra szinte bárki képes, a megfelelő eszközökkel. Mindenkiben van valami csábító...
De rászánja magát, hogy kimozduljon, hiszen egyedül egy estét nem viselne jól. Ha már egész nap csak lustálkodott, éppen ideje lenne menni és tenni valamit. Felkerül a hófehér fűző az ébentől picit halványabban sötétlő bőrrel, majd lentre a feszes nadrág, szintén hószín anyagból, aztán az átkos csizmák. Még mindig nem szereti...
Végül csak kilép, lefelé menet pedig készíti a kulcsot, hogy átadja a pultosnak. Ahogy leér és körbenéz, már látja az első jeleit a kocsmai verekedés kezdetének. Egyre hangosabban beszélnek az italtól bűzlők, s már csak egy szikra kell, hogy a puskaporos levegő felrobbanjon. Így nem is várja meg, míg a lángok úgymond felcsapnak, inkább siet kifelé. El is felejtette már, hogy milyen hideg van...
Erre csak akkor döbben rá, mikor már bőrét csípi a kellemetlen szellő. De inkább fázzon picit, minthogy egy szék kerüljön közelebbi kapcsolatba karcsú és vonzó testével. Ám kiérve nem kell csalódnia jó szerencséjében, istennője tényleg kedveli őt. Újabb hím, méghozzá egy kimondottan vonzó mélységi... Már a puszta jelenléte is magával ragadó. A fajtabeliek mindig is gyengédebb szálakon fűződtek hozzá, mint a többi, korcs népség. Ám mi lenne, ha mást kutatna. Úgy tűnik, elmélyed gondolataiban ahogy a kavicsot repíti lábával tova, majd újra...
Mi lenne ha... Annyiszor tette már fel magának ezt a kérdést, életéről, másokról és megannyi dologról. De most feledi és cselekszik, mit ösztöne szül elméjébe. Halkan koppannak csizmái a macskaköveken, felhívva az ismeretlen sötétség figyelmét, hogy hátának mögötte valaki közeledik felé. Talán a végzet fehér angyala, hiszen egészen mellkasától lefelé hószínbe öltözött, ahogy arcát körülölelő, kissé ugyan ezüstös tincsek is fehéren fénylenek a Hold kellemes fényében. Karmazsin pillantása vadul vetődik a másik hátára, s alaposan fúrja bele, mintha lelkét akarná látni, még ha erre képtelen is. De kíváncsi és ennek határt nem szabhat senki. Így próbál közelebb kerülni, bár sejti, nem lesz könnyű dolga. Mindig is maguknak valóak voltak ezek az úrnő nélkül közlekedő hímek...*
De rászánja magát, hogy kimozduljon, hiszen egyedül egy estét nem viselne jól. Ha már egész nap csak lustálkodott, éppen ideje lenne menni és tenni valamit. Felkerül a hófehér fűző az ébentől picit halványabban sötétlő bőrrel, majd lentre a feszes nadrág, szintén hószín anyagból, aztán az átkos csizmák. Még mindig nem szereti...
Végül csak kilép, lefelé menet pedig készíti a kulcsot, hogy átadja a pultosnak. Ahogy leér és körbenéz, már látja az első jeleit a kocsmai verekedés kezdetének. Egyre hangosabban beszélnek az italtól bűzlők, s már csak egy szikra kell, hogy a puskaporos levegő felrobbanjon. Így nem is várja meg, míg a lángok úgymond felcsapnak, inkább siet kifelé. El is felejtette már, hogy milyen hideg van...
Erre csak akkor döbben rá, mikor már bőrét csípi a kellemetlen szellő. De inkább fázzon picit, minthogy egy szék kerüljön közelebbi kapcsolatba karcsú és vonzó testével. Ám kiérve nem kell csalódnia jó szerencséjében, istennője tényleg kedveli őt. Újabb hím, méghozzá egy kimondottan vonzó mélységi... Már a puszta jelenléte is magával ragadó. A fajtabeliek mindig is gyengédebb szálakon fűződtek hozzá, mint a többi, korcs népség. Ám mi lenne, ha mást kutatna. Úgy tűnik, elmélyed gondolataiban ahogy a kavicsot repíti lábával tova, majd újra...
Mi lenne ha... Annyiszor tette már fel magának ezt a kérdést, életéről, másokról és megannyi dologról. De most feledi és cselekszik, mit ösztöne szül elméjébe. Halkan koppannak csizmái a macskaköveken, felhívva az ismeretlen sötétség figyelmét, hogy hátának mögötte valaki közeledik felé. Talán a végzet fehér angyala, hiszen egészen mellkasától lefelé hószínbe öltözött, ahogy arcát körülölelő, kissé ugyan ezüstös tincsek is fehéren fénylenek a Hold kellemes fényében. Karmazsin pillantása vadul vetődik a másik hátára, s alaposan fúrja bele, mintha lelkét akarná látni, még ha erre képtelen is. De kíváncsi és ennek határt nem szabhat senki. Így próbál közelebb kerülni, bár sejti, nem lesz könnyű dolga. Mindig is maguknak valóak voltak ezek az úrnő nélkül közlekedő hímek...*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:03:24
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:03:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kissé bizonytalan érzésekkel telve, bizalmatlanul, mindent alaposan megbámulva méri fel az ismeretlen helyet. Igen megint, mint már annyiszor ifjú életében, ismét kezébe kellet vennie a vándorbotot. ~Ezúttal viszont nem saját hibámból!~ nyugtatja magát, rossz érzéssel emlékezve vissza régebbi útjaira, melyeket nevezhetnénk inkább menekülésnek. Most viszont a szerencsétlen körülmények kényszerítették békés otthonának elhagyására. Ezúttal a felelőssége is sokkal nagyobb, hiszen családja van,vele tart szerelme, életének hű társa, Merry is. Meg is fordul, szemét meresztve pásztázza a teret, hol marad már Merry? Hiszen csak egy pillanatra ugrott be valami szatócs boltba, mondván, hogy máris jön, a férfi csak menjen ki a térre a szökőkúthoz.
Meg is áll a kútnál, némán bámulja a vizet, ajkát hűsíti a friss, metszően hideg vízzel. Majd letelepedik a díszes kút márvány peremén és kíváncsian bámulja a város épületeit, a hangyaként nyüzsgő embereket. ~Hát ez lesz az új hazánk?~ gondol erősen sajgó szívvel Sziklaöbölre, meghitt kis házukra, ahonnan menekülni kellet a betörő vad hordák elől. Aztán egyre türelmetlenebbül lesi, mikor tűnik már fel Merry.*
Meg is áll a kútnál, némán bámulja a vizet, ajkát hűsíti a friss, metszően hideg vízzel. Majd letelepedik a díszes kút márvány peremén és kíváncsian bámulja a város épületeit, a hangyaként nyüzsgő embereket. ~Hát ez lesz az új hazánk?~ gondol erősen sajgó szívvel Sziklaöbölre, meghitt kis házukra, ahonnan menekülni kellet a betörő vad hordák elől. Aztán egyre türelmetlenebbül lesi, mikor tűnik már fel Merry.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-22 22:04:58
Üzenet elküldve: 2012-12-22 22:04:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az éj már leszállt, ki-ki nyugalomba...
Léptek halk nesze zavarja csak meg a sikátor csendjét. Felveri a patkányok nyugalmát, amik ijedten szaladnak szerteszéjjel a szemét között keresve búvóhelyüket. Elégedetten lépdel. Mondhatni. Nemzője orra alá csípős borsot szórt, az égő ház, melyet egykoron otthonának tudhatott immáron csak porból és hamuból áll. Az is világot látott már a szél szárnyán, ahová nem tartottak vele a szeretetteljes szülők. Ó, anyja, pedig bizonyára szívesen osztozott volna füveinek segítségével bolyhos szőrsárkány hátán atyját láncpórázon húzva maga mögött, míg testéről le nem jő az összes bőr...
A fogadó felé tart, nem feltétlen a kályhával fűtött helyiség vonzza, betérni egyelőre nem áll szándékában. Az áldásos hűvös kellően visszahúzza, hogy odakint szívja tüdejébe a karcoló levegőt és távol maradjon a zajos sokadalomtól, akik odabent kirúgni készülik a ház oldalát. Az ablakon játszó fények sok mindent elárulnak, a macskakőre vetülő árnyékok állandó mozgása és a felemelt szék árnyéka, mi épp az egyik szerencsétlen fején tör szét szemmel láthatóan... Nem, valóban nem kell bemennie ahhoz, hogy láthassa a műsort, mi nem ragadta meg érdeklődését egy másodpercnyi időre sem. Elfordítja üstökét a szökőkút irányába, majd vállát roppantja ki a következő szívdobbanáskor.
Vére lüktet, tombolni készül az idő múlásával egyenes arányban. Akaratosan pulzál bőre alatt, de visszafogja a benne lévő viharkezdeményt, kezét zsebre vágja, megrázza ezüstös kócát, nyomatékosítva a megfogant gondolatot, mely szerint a magányos séta kimossa fejéből a vöröses vérszomjat. Kitől örökölhette vajon...? Költői kérdés, a pontos megfogalmazás a hangsúlyt másra terelné. Lomha léptekkel indul meg maga előtt egy apró követ rugdalva, mint egy gyermek, kinek nincs jobb dolga, pedig-pedig.. bármikor találhatna magának elfoglaltságot. Ott pihennek a házakban, lebzselnek éjnek évadján az utcán, felöntenek a garatra a kocsmában, mit sem sejtve a közelben ólálkodó, ártatlan dögvészről, mi ott lappang az obszidiánelf porhüvelyébe zárva. Rajta hétpecsétes zár, megannyi lánc és nehezen nyitható szelence akadályozzák útját, mit hétköznapi nevén önkontrollnak is lehetne nevezni... Akár a folyó szabályozása gátakkal, különbnél különbfélékkel, amik több szekcióra osztják fel az egészet a könnyen kezelhetőséget tartva mindvégig szem előtt.*
Léptek halk nesze zavarja csak meg a sikátor csendjét. Felveri a patkányok nyugalmát, amik ijedten szaladnak szerteszéjjel a szemét között keresve búvóhelyüket. Elégedetten lépdel. Mondhatni. Nemzője orra alá csípős borsot szórt, az égő ház, melyet egykoron otthonának tudhatott immáron csak porból és hamuból áll. Az is világot látott már a szél szárnyán, ahová nem tartottak vele a szeretetteljes szülők. Ó, anyja, pedig bizonyára szívesen osztozott volna füveinek segítségével bolyhos szőrsárkány hátán atyját láncpórázon húzva maga mögött, míg testéről le nem jő az összes bőr...
A fogadó felé tart, nem feltétlen a kályhával fűtött helyiség vonzza, betérni egyelőre nem áll szándékában. Az áldásos hűvös kellően visszahúzza, hogy odakint szívja tüdejébe a karcoló levegőt és távol maradjon a zajos sokadalomtól, akik odabent kirúgni készülik a ház oldalát. Az ablakon játszó fények sok mindent elárulnak, a macskakőre vetülő árnyékok állandó mozgása és a felemelt szék árnyéka, mi épp az egyik szerencsétlen fején tör szét szemmel láthatóan... Nem, valóban nem kell bemennie ahhoz, hogy láthassa a műsort, mi nem ragadta meg érdeklődését egy másodpercnyi időre sem. Elfordítja üstökét a szökőkút irányába, majd vállát roppantja ki a következő szívdobbanáskor.
Vére lüktet, tombolni készül az idő múlásával egyenes arányban. Akaratosan pulzál bőre alatt, de visszafogja a benne lévő viharkezdeményt, kezét zsebre vágja, megrázza ezüstös kócát, nyomatékosítva a megfogant gondolatot, mely szerint a magányos séta kimossa fejéből a vöröses vérszomjat. Kitől örökölhette vajon...? Költői kérdés, a pontos megfogalmazás a hangsúlyt másra terelné. Lomha léptekkel indul meg maga előtt egy apró követ rugdalva, mint egy gyermek, kinek nincs jobb dolga, pedig-pedig.. bármikor találhatna magának elfoglaltságot. Ott pihennek a házakban, lebzselnek éjnek évadján az utcán, felöntenek a garatra a kocsmában, mit sem sejtve a közelben ólálkodó, ártatlan dögvészről, mi ott lappang az obszidiánelf porhüvelyébe zárva. Rajta hétpecsétes zár, megannyi lánc és nehezen nyitható szelence akadályozzák útját, mit hétköznapi nevén önkontrollnak is lehetne nevezni... Akár a folyó szabályozása gátakkal, különbnél különbfélékkel, amik több szekcióra osztják fel az egészet a könnyen kezelhetőséget tartva mindvégig szem előtt.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-22 09:12:48
Üzenet elküldve: 2012-12-22 09:12:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*A főteret ezen az estén kellemetlen köd üli meg. Amolyan vastag, tejfehér fajta, mennek hála a halandók az orrukig sem látnak. Vészjósló, nyomasztó, akárha egy ősi szörnyeteg lenne, melynek vadállati teste az árnyak között pihen, s torkából páraként tör fel az áthatolhatatlannak tetsző fehérség.
Kontrasztként sötét árnykép jelenik meg az utcákon. Járása ragadozószerű, melytől úgy fest, mintha ő maga lenne e ködöt képző rémkép. A köznép ilyenkor rögtön elfelejti tudását, mi szerint az időjárás zord változása okozza e jelenséget! Hogy is ne felednék, mikor ilyen tökéletes, furcsa figurát választhatnak természetfeletti bűnbakjuknak?
Kevesekkel találkozik azonban, mégis ezt a távolságtartást, riadalom kezdődő csíráját olvassa ki szemükből. A lelketlen tükrök ekkor rájuk villannak, s ők sietősre is veszik lépteiket – talán családjukhoz térnek haza, kellemes, meleg otthonukba.
Neki nincs többé családja. Kitaszították ősei közül, a saját síkjáról, majd világából is. Miután bekövetkezett a végítélet, tehetetlen árnyként lebegett a semmiben. Korábbi elgondolásait megcáfolva azonban, több fénypont is felvillant a végtelen sötétségben... hát ilyen sok világ lenne még számára? S vajon megengedheti-e magának, hogy ismét belopózzon egybe és megmételyezze annak ártatlan tökéletességét?
Mily felesleges kérdés. Számára sosem jelentett túl nagy gondot, hogy megmérgezze mindenki lelkét, akivel kapcsolatba kerül. Ez az ő sajátossága és mivel képtelen arra, hogy valódi érzéseket tápláljon bármi, avagy bárki iránt, tökéletesen megfelel számára.
Itt van már, egy ideje. Nem tudná pontosan megmondani mióta, hisz mikor elfoglalta a neki tetsző testet, napokon keresztül feküdt eszméletlenül. Fizikai kiterjedése próbálta túlélni a sokkot, amit eme lélek befogadása jelent és azokat a drasztikus változásokat, melyeket amaz végrehajtani óhajtott rajta. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélte a vállalkozást és nem mállot szét, mint túl szűk ruha egy fenséges, hatalmas testen.
De sikerült. Itt van most, ebben a nem is túl furcsa világban, ahol érezhetően nagy dolgok lappanganak még a levegőben. Ajkaira hideg mosoly kúszik, ahogy kezébe akad végre a keresett fogadó kilincse.
~ Arctalan, Atyám... ~
Gondolatban búcsúzik el a két ellentétes hatalomtól, mely soha többé nem emelhet rá kezet. Ebben a pillanatban túltett mindannyiukon; gonoszabb, üresebb és kérlelhetetlenül szabadabb lett mindüknél.*
*A főteret ezen az estén kellemetlen köd üli meg. Amolyan vastag, tejfehér fajta, mennek hála a halandók az orrukig sem látnak. Vészjósló, nyomasztó, akárha egy ősi szörnyeteg lenne, melynek vadállati teste az árnyak között pihen, s torkából páraként tör fel az áthatolhatatlannak tetsző fehérség.
Kontrasztként sötét árnykép jelenik meg az utcákon. Járása ragadozószerű, melytől úgy fest, mintha ő maga lenne e ködöt képző rémkép. A köznép ilyenkor rögtön elfelejti tudását, mi szerint az időjárás zord változása okozza e jelenséget! Hogy is ne felednék, mikor ilyen tökéletes, furcsa figurát választhatnak természetfeletti bűnbakjuknak?
Kevesekkel találkozik azonban, mégis ezt a távolságtartást, riadalom kezdődő csíráját olvassa ki szemükből. A lelketlen tükrök ekkor rájuk villannak, s ők sietősre is veszik lépteiket – talán családjukhoz térnek haza, kellemes, meleg otthonukba.
Neki nincs többé családja. Kitaszították ősei közül, a saját síkjáról, majd világából is. Miután bekövetkezett a végítélet, tehetetlen árnyként lebegett a semmiben. Korábbi elgondolásait megcáfolva azonban, több fénypont is felvillant a végtelen sötétségben... hát ilyen sok világ lenne még számára? S vajon megengedheti-e magának, hogy ismét belopózzon egybe és megmételyezze annak ártatlan tökéletességét?
Mily felesleges kérdés. Számára sosem jelentett túl nagy gondot, hogy megmérgezze mindenki lelkét, akivel kapcsolatba kerül. Ez az ő sajátossága és mivel képtelen arra, hogy valódi érzéseket tápláljon bármi, avagy bárki iránt, tökéletesen megfelel számára.
Itt van már, egy ideje. Nem tudná pontosan megmondani mióta, hisz mikor elfoglalta a neki tetsző testet, napokon keresztül feküdt eszméletlenül. Fizikai kiterjedése próbálta túlélni a sokkot, amit eme lélek befogadása jelent és azokat a drasztikus változásokat, melyeket amaz végrehajtani óhajtott rajta. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélte a vállalkozást és nem mállot szét, mint túl szűk ruha egy fenséges, hatalmas testen.
De sikerült. Itt van most, ebben a nem is túl furcsa világban, ahol érezhetően nagy dolgok lappanganak még a levegőben. Ajkaira hideg mosoly kúszik, ahogy kezébe akad végre a keresett fogadó kilincse.
~ Arctalan, Atyám... ~
Gondolatban búcsúzik el a két ellentétes hatalomtól, mely soha többé nem emelhet rá kezet. Ebben a pillanatban túltett mindannyiukon; gonoszabb, üresebb és kérlelhetetlenül szabadabb lett mindüknél.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-21 23:10:24
Üzenet elküldve: 2012-12-21 23:10:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Eddig azt hitte feje dübörög, de a hirtelen beállt csend miatt rá kell döbbennie nem, ennyire még nem részeg. Csupán ez az acélba bújtatott fickó szteppelt számára mennydörgő dallamot. Aztán épp hogy visszanyerné egyensúlyát már is megfosztja őt szokatlanul hideg, ámbár stabil támaszától. Lustán pillant az acélkesztyűs kéz után, s hagyja elorozni sajátját.*
- Csak Hella. *Nincs kedve az elvárt körítéshez. Ami azt illeti sosem volt. Mindig is utálta ezeket a felesleges tiszteletköröket. Enyhén fel is vonja hóka szemöldökét.*
- Úrnő... Ezt de rég hallottam már. *Lép el mellette nevetgélve ügyelve rá, hogy hosszú lábai véletlenül se akadjanak össze. Néhány méter után aztán türelmetlenül hátrapillant. Ekkor látja meg az irigylésre méltó fejmozgást.*
- Ezt nekem is megtaníthatná. *Mondja somolyogva. Nehéz eldönteni, hogy bókol, vagy épp piszkálja. Bár talán már Hellácska drága sem tudja. Kezd úrrá lenni rajta valami furcsa kábulat.*
- Csak Hella. *Nincs kedve az elvárt körítéshez. Ami azt illeti sosem volt. Mindig is utálta ezeket a felesleges tiszteletköröket. Enyhén fel is vonja hóka szemöldökét.*
- Úrnő... Ezt de rég hallottam már. *Lép el mellette nevetgélve ügyelve rá, hogy hosszú lábai véletlenül se akadjanak össze. Néhány méter után aztán türelmetlenül hátrapillant. Ekkor látja meg az irigylésre méltó fejmozgást.*
- Ezt nekem is megtaníthatná. *Mondja somolyogva. Nehéz eldönteni, hogy bókol, vagy épp piszkálja. Bár talán már Hellácska drága sem tudja. Kezd úrrá lenni rajta valami furcsa kábulat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8740-8759