Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 398 (7941. - 7960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:18:48
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Hosszú ideje rója már az utakat, a legtöbb éjszakát ezidáig egy-egy bokor alatt töltötte az út szélén. Sajgó derekára gondolva most hálásabb nem is lehetne, hogy egy viszonylag normálisnak kinéző városba érkezett.*
~És talán ez az, amit kerestem.~
*Körbepillant, és valóban, a leírás nagyon is illik rá. Persze még bizonyos nem lehet a dolgában, ezt kéne most valahogy kideríteni. Persze lehet, hogy valahol ki volt írva a neve, de akkor Meireyla emellett elhaladhatott. Meg kell hagyni, ahogy meglátta a várost, szíve hevesebben kezdett verni, nem foglalkozott ő ilyen apróságokkal már. Az izgalomtól teljesen magán kívüli állapotba került, hogy annyi kudarc után itt végre rálel arra, amit keres, még tán keze is remegni kezdenek. Bár lehet, hogy ezt inkább a félelem váltotta ki belőle, hogy újra csalódnia kell. Vékony a határ a kettő között...
Gyorsan el is hessegeti ezeket a gondolatokat. Most előbb azt kéne megtudnia, jó helyen jár-e.
Körbepillant a főtéren, hogy honnan tudna információt szerezni. A fogadó jó megoldás, de az ilyen helyeken gyorsan terjed a pletyka, ő meg nem szeretné, hogy túl sokan tudjanak róla. Na nem mintha ilyen fontos ember lenne. A selyemruhás kisasszonyok sem valószínű, hogy túl nagy hasznára lennének. A veszélyes dolgokról csak a veszélyes emberek tudnak megfelelő információt adni.
Az egyik padon meglát egy orkot egymagában ücsörögve, maga elé bámulva. Hogy veszélyes-e? Ki tudja. De az emberek hajlamosak az előítéletekre, nem kivétel ez alól Meirelya sem. Meg egyébként is, már hozzászokott a barbárokhoz, lassan könnyebben kommunikál velük, mint másokkal.
Határozott léptekkel odasétál, megáll előtte, köhint egyet.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy megzavartalak. *mondja komoly arckifejezéssel.* Nem fogok kertelni, nem akarom húzni egyikünk idejét sem. Segítség kell nekem, és úgy látom, te kompetens lehetsz ehhez. Nyilván nem ingyen kérném. Mit szólsz, megér egy beszélgetést?
*Lehet, hogy kicsit hirtelen volt, most már ő is úgy gondolja, hogy kezdhette volna finomabban. De hát na, ő is elszokott már a finomkodástól.*
*Hosszú ideje rója már az utakat, a legtöbb éjszakát ezidáig egy-egy bokor alatt töltötte az út szélén. Sajgó derekára gondolva most hálásabb nem is lehetne, hogy egy viszonylag normálisnak kinéző városba érkezett.*
~És talán ez az, amit kerestem.~
*Körbepillant, és valóban, a leírás nagyon is illik rá. Persze még bizonyos nem lehet a dolgában, ezt kéne most valahogy kideríteni. Persze lehet, hogy valahol ki volt írva a neve, de akkor Meireyla emellett elhaladhatott. Meg kell hagyni, ahogy meglátta a várost, szíve hevesebben kezdett verni, nem foglalkozott ő ilyen apróságokkal már. Az izgalomtól teljesen magán kívüli állapotba került, hogy annyi kudarc után itt végre rálel arra, amit keres, még tán keze is remegni kezdenek. Bár lehet, hogy ezt inkább a félelem váltotta ki belőle, hogy újra csalódnia kell. Vékony a határ a kettő között...
Gyorsan el is hessegeti ezeket a gondolatokat. Most előbb azt kéne megtudnia, jó helyen jár-e.
Körbepillant a főtéren, hogy honnan tudna információt szerezni. A fogadó jó megoldás, de az ilyen helyeken gyorsan terjed a pletyka, ő meg nem szeretné, hogy túl sokan tudjanak róla. Na nem mintha ilyen fontos ember lenne. A selyemruhás kisasszonyok sem valószínű, hogy túl nagy hasznára lennének. A veszélyes dolgokról csak a veszélyes emberek tudnak megfelelő információt adni.
Az egyik padon meglát egy orkot egymagában ücsörögve, maga elé bámulva. Hogy veszélyes-e? Ki tudja. De az emberek hajlamosak az előítéletekre, nem kivétel ez alól Meirelya sem. Meg egyébként is, már hozzászokott a barbárokhoz, lassan könnyebben kommunikál velük, mint másokkal.
Határozott léptekkel odasétál, megáll előtte, köhint egyet.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy megzavartalak. *mondja komoly arckifejezéssel.* Nem fogok kertelni, nem akarom húzni egyikünk idejét sem. Segítség kell nekem, és úgy látom, te kompetens lehetsz ehhez. Nyilván nem ingyen kérném. Mit szólsz, megér egy beszélgetést?
*Lehet, hogy kicsit hirtelen volt, most már ő is úgy gondolja, hogy kezdhette volna finomabban. De hát na, ő is elszokott már a finomkodástól.*
7959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-19 13:01:20
Üzenet elküldve: 2020-12-19 13:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Ki tudja, mennyi ideje keresgélhette a párost. Amióta elment arra a kis "vidéki túrára", amiből aztán egy nem sokáig elfeledendő kaland lett, mintha elnyelte volna őket a föld. Kis híján a város összes sarkát átkutatta már értük, a polgárnegyed továbbra is romos részeitől egészen a kúriák bejáratáig, hátha ott kéregetnek éppen elemózsiát. Hát nem volt szerencséje. Az nem lehet, hogy nélküle indultak el a kikötőbe, ugye? Még ők sem lehetnek annyira bolondok, próbálja nyugtatni magát, de ahhoz, hogy megbizonyosodjék, azon istenverte az vidéken is szét kellene néznie. Márpedig nincs abban a kedvben, hogy megtegye azt a hosszas utat. A fenébe is, talán még egyszer szét kéne nézni Artheniorban, hátha csak kikerülték egymást...
Felhős hangulattal és egy hátborzongatóan sötét tekintettel ül egymagában a főtér egyik padján, elterelésként nézve farkasszemet a kút vizében úgy-ahogy kirajzolódó tükörképével. Már egy pár holdnyi időt eltöltött a környéken, de majdhogynem ugyanannyira idegennek érzi magát az épületek között és a mezőkön, mintha most először érkezett volna ide. Hiába, nehéz a beilleszkedés a hozzá hasonlóaknak, főleg, ha a kezdeményezés teljes hiánya is jellemző rájuk. Végül csak becsukja szemét egy pár másodpercre, hogy elgondolkodjon következő lépésén, és hogy pihengettesse is azokat.*
*Ki tudja, mennyi ideje keresgélhette a párost. Amióta elment arra a kis "vidéki túrára", amiből aztán egy nem sokáig elfeledendő kaland lett, mintha elnyelte volna őket a föld. Kis híján a város összes sarkát átkutatta már értük, a polgárnegyed továbbra is romos részeitől egészen a kúriák bejáratáig, hátha ott kéregetnek éppen elemózsiát. Hát nem volt szerencséje. Az nem lehet, hogy nélküle indultak el a kikötőbe, ugye? Még ők sem lehetnek annyira bolondok, próbálja nyugtatni magát, de ahhoz, hogy megbizonyosodjék, azon istenverte az vidéken is szét kellene néznie. Márpedig nincs abban a kedvben, hogy megtegye azt a hosszas utat. A fenébe is, talán még egyszer szét kéne nézni Artheniorban, hátha csak kikerülték egymást...
Felhős hangulattal és egy hátborzongatóan sötét tekintettel ül egymagában a főtér egyik padján, elterelésként nézve farkasszemet a kút vizében úgy-ahogy kirajzolódó tükörképével. Már egy pár holdnyi időt eltöltött a környéken, de majdhogynem ugyanannyira idegennek érzi magát az épületek között és a mezőkön, mintha most először érkezett volna ide. Hiába, nehéz a beilleszkedés a hozzá hasonlóaknak, főleg, ha a kezdeményezés teljes hiánya is jellemző rájuk. Végül csak becsukja szemét egy pár másodpercre, hogy elgondolkodjon következő lépésén, és hogy pihengettesse is azokat.*
7958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-25 22:12:32
Üzenet elküldve: 2020-11-25 22:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az új érkező //
*Pihalvesnek egyre jobban fáj már a lába a sok sétától mire Arheniorba ér. Eddigi életében nem igazán járt erre felé, ezért csodálattal figyeli a városi forgatagot. Egyenesen folytatja útját a város szíve felé. Igényesen megépített főtér tárul szeme elé. Megtorpan a meglepedtségtől. Az emberek kerülgetik mintha természetes lenne jelenléte de ő egyre csak elveszettebnek érzi magát. ~Le kell ülnöm.~ Egy faragott kőpadot talál ideális megpihenési lehetőségnek. Ráül és körbetekint. Figyeli a jelen lévőket. Nem tudja mi tévő legyen de tetszik neki a hely. Eddigi céltalan bolyongásai után érzi, hogy ez a hely más. Itt talán kalandra lelhet? Szemét újra és újra végigfutattja a téren és az embereken. Kiszúr egy közeli fogadót. ~Estére megfelel, lassan úgyis leszáll az éjj.~*
*Pihalvesnek egyre jobban fáj már a lába a sok sétától mire Arheniorba ér. Eddigi életében nem igazán járt erre felé, ezért csodálattal figyeli a városi forgatagot. Egyenesen folytatja útját a város szíve felé. Igényesen megépített főtér tárul szeme elé. Megtorpan a meglepedtségtől. Az emberek kerülgetik mintha természetes lenne jelenléte de ő egyre csak elveszettebnek érzi magát. ~Le kell ülnöm.~ Egy faragott kőpadot talál ideális megpihenési lehetőségnek. Ráül és körbetekint. Figyeli a jelen lévőket. Nem tudja mi tévő legyen de tetszik neki a hely. Eddigi céltalan bolyongásai után érzi, hogy ez a hely más. Itt talán kalandra lelhet? Szemét újra és újra végigfutattja a téren és az embereken. Kiszúr egy közeli fogadót. ~Estére megfelel, lassan úgyis leszáll az éjj.~*
7957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-25 08:27:21
Üzenet elküldve: 2020-11-25 08:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
*Izgatottan hallgatja, hogy a következő megállójuk egy fogadó lesz, valahol a külső területeken, a városon kívül. A gondoskodó kijelentésre fejet kell hajtania.*
- Tényleg ránk fér egy kis alvás. Én elfáradtam egy kicsit. *Nagyot ásít a lovag mögött, persze a kezét azt odateszi. Nincsen ellenére egy kis pihenés és feltöltődés. Úgy nagyobb eséllyel fognak sikeresek lenni, és persze koncentráltabbak, amit Arelow bölcsen megállapított, hogy Morzdennek kell szellemileg frissnek lennie. A főtér irányába haladnak és egészen biztosra veszi, hogy ahol elhaladnak ott tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek rájuk. Morz csak egy apró pont Csóka hátán, de Arelow és a páncélos csatamén együtt nagyon félelmetes látvány.*
- Csóka milyen gyors így a páncélban? *A lovag megállapításai után a hideggel és sötéttel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódik meg benne. A sietségre bólint és kíváncsian várja a választ, bár lehet, hogy ezt pontosan még a másik sem tudja, hiszen a páncél először van csókán. Akárhogy is, de lóháton mégis csak gyorsabban haladnak, mint gyalogszerrel.*
*Izgatottan hallgatja, hogy a következő megállójuk egy fogadó lesz, valahol a külső területeken, a városon kívül. A gondoskodó kijelentésre fejet kell hajtania.*
- Tényleg ránk fér egy kis alvás. Én elfáradtam egy kicsit. *Nagyot ásít a lovag mögött, persze a kezét azt odateszi. Nincsen ellenére egy kis pihenés és feltöltődés. Úgy nagyobb eséllyel fognak sikeresek lenni, és persze koncentráltabbak, amit Arelow bölcsen megállapított, hogy Morzdennek kell szellemileg frissnek lennie. A főtér irányába haladnak és egészen biztosra veszi, hogy ahol elhaladnak ott tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek rájuk. Morz csak egy apró pont Csóka hátán, de Arelow és a páncélos csatamén együtt nagyon félelmetes látvány.*
- Csóka milyen gyors így a páncélban? *A lovag megállapításai után a hideggel és sötéttel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódik meg benne. A sietségre bólint és kíváncsian várja a választ, bár lehet, hogy ezt pontosan még a másik sem tudja, hiszen a páncél először van csókán. Akárhogy is, de lóháton mégis csak gyorsabban haladnak, mint gyalogszerrel.*
7956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-24 14:55:08
Üzenet elküldve: 2020-11-24 14:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
* A kis gnóm nagyon belelkesült és Arelownak is be kell vallania, hogy egy kicsit izgatott.*
- Megyünk fogadót keresni. A külső területeken van több is. Nem árt, ha pihenünk egy kicsit, mielőtt belevágunk a közepébe. Főleg neked van szükséged rá, hogy tiszta legyen a tudatod.* A páncélos is nagyon fáradt már a mai nap után. Miután mindenki nyeregbe szált, meg is indítja csatalovát a főtér irányába. Nem festhet rosszul a páncélos férfi a szintén páncélos lován. Talán csak a hátul kapaszkodó gnóm rontja egy picit a látképet, amivel nem törődik nagyon. Jobb is, hogy mögötte van, mert így biztosan nem eshet semmi baja. Ha eddig kitértek előlük a városlakók, akkor most már még inkább ki fognak. Nem mindennapi látvány lehet a lovag. Így aztán könnyűszerrel érik el a főteret. Az idő is nagyon megy, mert már kezd lassan szürkülni.*
- Jó lesz sietni, mert éjszaka nem egy leányálom kint mászkálni. Most már hamar sötét van és mellé mocskos hideg is.* Bölcselkedik, mert tény, hogy most már korán sötétedik és az éjszakák is harapnak. Nem is áll meg a téren, hanem nyomban megindítja Csókát.*
* A kis gnóm nagyon belelkesült és Arelownak is be kell vallania, hogy egy kicsit izgatott.*
- Megyünk fogadót keresni. A külső területeken van több is. Nem árt, ha pihenünk egy kicsit, mielőtt belevágunk a közepébe. Főleg neked van szükséged rá, hogy tiszta legyen a tudatod.* A páncélos is nagyon fáradt már a mai nap után. Miután mindenki nyeregbe szált, meg is indítja csatalovát a főtér irányába. Nem festhet rosszul a páncélos férfi a szintén páncélos lován. Talán csak a hátul kapaszkodó gnóm rontja egy picit a látképet, amivel nem törődik nagyon. Jobb is, hogy mögötte van, mert így biztosan nem eshet semmi baja. Ha eddig kitértek előlük a városlakók, akkor most már még inkább ki fognak. Nem mindennapi látvány lehet a lovag. Így aztán könnyűszerrel érik el a főteret. Az idő is nagyon megy, mert már kezd lassan szürkülni.*
- Jó lesz sietni, mert éjszaka nem egy leányálom kint mászkálni. Most már hamar sötét van és mellé mocskos hideg is.* Bölcselkedik, mert tény, hogy most már korán sötétedik és az éjszakák is harapnak. Nem is áll meg a téren, hanem nyomban megindítja Csókát.*
7955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-23 18:30:26
Üzenet elküldve: 2020-11-23 18:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol útjaik keresztezték egymást. Kérdőn pillant a férfire, aki ismét elbizonytalanodva tanakszik, merre is tovább. Bár Nalretet ez kicsit bosszantja, hiszen így vak vezet világtalant alapon közlekednek, nem szól semmit, csak türelmesen vár. Mikor azonban a férfi kissé csalódottan a Pegazusra szavaz, Nalret szintúgy süti le tekintetét, majd egyetértően bólint.*
- Akkor legalább nem fagyok halálra! *Enged el egy ferde mosolyt és komolyan elgondolkodik rajta, hogy szüksége lehet új ruhára. Persze nem telik rá, de ez már részlet kérdés. Egy helyben toporogva hallgatja a férfit, hol egyik lábáról a másikra nehezedik, hol tekergeti a derekát, mindent megtesz, hogy melegítse magát, tekintetét viszont nem veszi le azokról az égkék párokról, saját magával elhitetve, hogy csak tiszteletből. Amit viszont hall, hirtelen nem tudja hova tenni. Nem azért, mert számára annyira elképzelhetetlen vélemény, csak nem is igazán tudja, mi erre a jó válasz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt pár mondat Nalretnek eléggé fél vállról érkezőnek hatott, így saját maga is elbizonytalanodik egy kicsit, mert nem érti ennek okát. Ezért csak megvonja a vállát, ami bár nem vall rá, aki jól ismeri, vagyis ismerte, tudta mit jelent.*
- Persze mágus sehol, mégis van rá kereslet! *Sóhajtja szórakozottan, fejét rázva az utcákra téved a tekintete, mintha csak most futna vele szembe majd egy, mint a várva várt megmentő. Ezután apró köpenye zsebében turkál, kezével próbálja kitapogatni az aranyakat és látatlanban számolgatja őket. Ha nem téved, egy bor még összejön belőle, utána egy... ~Egy fél szoba!~ Feszül meg egy pillanatra az arca, de remélhetőleg nem vette észre a férfi. Gyorsan kihúzza zsebéből a kezét és az utcákról visszaemeli tekintetét a másikra, aki belekezdett a történetébe.*
- A Gyors? *Kérdezi meglepve, majd hozzá tenne még valamit, de amint szóra nyitja a száját, Nor'Deron felajánlja, hogy menjetek be a fogadóba, amit nem kell kétszer kérni, Nalret már fordul is a meleget ígérő épület felé, még ha csak pár órára is. Az ajtóban visszatekint az utcára, a hideg is kirázza a gondolattól, hogy itt fog majd aludni.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.23 18:33:28
*Hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol útjaik keresztezték egymást. Kérdőn pillant a férfire, aki ismét elbizonytalanodva tanakszik, merre is tovább. Bár Nalretet ez kicsit bosszantja, hiszen így vak vezet világtalant alapon közlekednek, nem szól semmit, csak türelmesen vár. Mikor azonban a férfi kissé csalódottan a Pegazusra szavaz, Nalret szintúgy süti le tekintetét, majd egyetértően bólint.*
- Akkor legalább nem fagyok halálra! *Enged el egy ferde mosolyt és komolyan elgondolkodik rajta, hogy szüksége lehet új ruhára. Persze nem telik rá, de ez már részlet kérdés. Egy helyben toporogva hallgatja a férfit, hol egyik lábáról a másikra nehezedik, hol tekergeti a derekát, mindent megtesz, hogy melegítse magát, tekintetét viszont nem veszi le azokról az égkék párokról, saját magával elhitetve, hogy csak tiszteletből. Amit viszont hall, hirtelen nem tudja hova tenni. Nem azért, mert számára annyira elképzelhetetlen vélemény, csak nem is igazán tudja, mi erre a jó válasz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt pár mondat Nalretnek eléggé fél vállról érkezőnek hatott, így saját maga is elbizonytalanodik egy kicsit, mert nem érti ennek okát. Ezért csak megvonja a vállát, ami bár nem vall rá, aki jól ismeri, vagyis ismerte, tudta mit jelent.*
- Persze mágus sehol, mégis van rá kereslet! *Sóhajtja szórakozottan, fejét rázva az utcákra téved a tekintete, mintha csak most futna vele szembe majd egy, mint a várva várt megmentő. Ezután apró köpenye zsebében turkál, kezével próbálja kitapogatni az aranyakat és látatlanban számolgatja őket. Ha nem téved, egy bor még összejön belőle, utána egy... ~Egy fél szoba!~ Feszül meg egy pillanatra az arca, de remélhetőleg nem vette észre a férfi. Gyorsan kihúzza zsebéből a kezét és az utcákról visszaemeli tekintetét a másikra, aki belekezdett a történetébe.*
- A Gyors? *Kérdezi meglepve, majd hozzá tenne még valamit, de amint szóra nyitja a száját, Nor'Deron felajánlja, hogy menjetek be a fogadóba, amit nem kell kétszer kérni, Nalret már fordul is a meleget ígérő épület felé, még ha csak pár órára is. Az ajtóban visszatekint az utcára, a hideg is kirázza a gondolattól, hogy itt fog majd aludni.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.23 18:33:28
7954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-22 23:11:40
Üzenet elküldve: 2020-11-22 23:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*Ahogy a Polgárnegyedben haladnak, Nor'Deron tekintete fel-alá cikázik az épületek közt, a korábban említett Kalmár után kutatva. Persze mindhiába. Ha sejtése nem csal egyre közelebb érnek a főtérhez, ez a bizonyos fogadó pedig sehol és természetesen sejtelme sincs arról merre keresse. Nem is csoda, elvégre eddigi egyetlen informátora, a konkurens üzletet üzemeltető tulaj részéről meglehetősen hatalmas balgaság lett volna ilyen infókkal szolgálni egy fizető vendég számára. Legalábbis ő úgy hiszi ez állhat a háttérben. Végül megpillantja az ismerős és még harmadjára is lenyűgöző szökőkutat, mely mintegy jelként szolgál számukra, hogy maguk mögött tudhatják a polgárnegyedet s ismét a város főterén vannak.*
- Ebből biza a Pegazus lesz.
*Jegyzi meg halkan. Bár hangjába vegyül némi csalódottság is, ez nem annak köszönhető mert bármi problémája lenne a Pegazussal. Csalódottsága sokkal inkább saját magának és orientációs képességeinek szól.
A lány kérdése kifejezetten váratlanul éri. Egy kissé meghökkenve kapja fel fejét s tekintetük találkozik. Bár eleinte magával a kérdés jelentésével sincs tisztában, a korábbiakkal ellentétben megőrzi méltóságos vonásait, s ezúttal nem kezd bele a már-már színpadias, túljátszott gondolkodási folyamatokba. Egy pillanatra megáll, s az felnéz az égre. Mintha csak onnan remélne választ. Fejét halovány mosollyal fordítja vissza útitársa felé, bár szemei nem sugároznak örömöt.*
- Ritkán hallom, ezt a foglalkozást ilyen választékosan megnevezve.
*Jegyzi meg, hangjában finom, bár kicsit sem sértő gúnnyal. Felsóhajt, mintha csak lelki erejét összegyűjtve készülne fel a válaszadásra, majd belekezd.*
- Nem vetem meg az ilyesmit. Az, aki erre kényszerül ugyan annyira jogos az életre, mint bárki más. Kemény munka, akárcsak mondjuk az építőmunkásoké. Ha nem keményebb. Elvégre másképp terheli meg az ember lelkét. Viszont ahogy az épületek nem húzzák fel magukat, addig ez a… „Munka” sem végzi el magát. Vagy legalábbis nem az igazi. Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ha még élvezi is az illető, hát lelke rajta. Arról nem is beszélve, hogy míg világ a világ lesz rá kereslet, és amíg van kereslet, kínálat is lesz.
*Annak ellenére, hogy a téma bőven elég összetett ahhoz, hogy akár napestig áradozhasson róla, ő egyelőre mégis ennyiben hagyja, amiben az időközben megkorduló gyomra egyszemélyben okolható.
A tündér finom célzását sem eleinte, sem később nem tudja hová tenni, éppen ezért nem is teszi szóvá, hogy mennyivel szebben mutat egy hölgy keze gyűrű nélkül. Helyette csak élvezi a vidám perceket. Mikor azonban felmerül a kérdés, hogy valójában mi is történt azzal a bizonyos cimborával, a férfi felvonja szemöldökét, s arcán kaján vigyor húzódik.*
- Úgy gondolta egyszer él. Tesz egy próbát. Ám az óriásnő nem volt annyira udvarias, mint te. A cimborám nem vette észre az ujján a gyűrűt a kis… Vagyis inkább óriási pimasz pedig elfelejtett említést tenni róla. A többi gondolom már könnyedén kikövetkeztethető. Ha esetleg kíváncsi vagy rá mi történt a barátommal, akkor megsúgom, hogy megúszta. Nem véletlen kapta odahaza a Gyors becenevet.
*Rákacsint a lányra, majd gyomra ismét megkordul, valamint egy hideg szellő még a nyakát is megcsiklandozza, mitől végigfut a hátán a jeges érzés. Még a szőr is az égnek mered a karján, s szinte érzi ahogy a libabőr megjelenik rajta.*
- Siessünk mielőtt idefagyunk.
*Ahogy a Polgárnegyedben haladnak, Nor'Deron tekintete fel-alá cikázik az épületek közt, a korábban említett Kalmár után kutatva. Persze mindhiába. Ha sejtése nem csal egyre közelebb érnek a főtérhez, ez a bizonyos fogadó pedig sehol és természetesen sejtelme sincs arról merre keresse. Nem is csoda, elvégre eddigi egyetlen informátora, a konkurens üzletet üzemeltető tulaj részéről meglehetősen hatalmas balgaság lett volna ilyen infókkal szolgálni egy fizető vendég számára. Legalábbis ő úgy hiszi ez állhat a háttérben. Végül megpillantja az ismerős és még harmadjára is lenyűgöző szökőkutat, mely mintegy jelként szolgál számukra, hogy maguk mögött tudhatják a polgárnegyedet s ismét a város főterén vannak.*
- Ebből biza a Pegazus lesz.
*Jegyzi meg halkan. Bár hangjába vegyül némi csalódottság is, ez nem annak köszönhető mert bármi problémája lenne a Pegazussal. Csalódottsága sokkal inkább saját magának és orientációs képességeinek szól.
A lány kérdése kifejezetten váratlanul éri. Egy kissé meghökkenve kapja fel fejét s tekintetük találkozik. Bár eleinte magával a kérdés jelentésével sincs tisztában, a korábbiakkal ellentétben megőrzi méltóságos vonásait, s ezúttal nem kezd bele a már-már színpadias, túljátszott gondolkodási folyamatokba. Egy pillanatra megáll, s az felnéz az égre. Mintha csak onnan remélne választ. Fejét halovány mosollyal fordítja vissza útitársa felé, bár szemei nem sugároznak örömöt.*
- Ritkán hallom, ezt a foglalkozást ilyen választékosan megnevezve.
*Jegyzi meg, hangjában finom, bár kicsit sem sértő gúnnyal. Felsóhajt, mintha csak lelki erejét összegyűjtve készülne fel a válaszadásra, majd belekezd.*
- Nem vetem meg az ilyesmit. Az, aki erre kényszerül ugyan annyira jogos az életre, mint bárki más. Kemény munka, akárcsak mondjuk az építőmunkásoké. Ha nem keményebb. Elvégre másképp terheli meg az ember lelkét. Viszont ahogy az épületek nem húzzák fel magukat, addig ez a… „Munka” sem végzi el magát. Vagy legalábbis nem az igazi. Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ha még élvezi is az illető, hát lelke rajta. Arról nem is beszélve, hogy míg világ a világ lesz rá kereslet, és amíg van kereslet, kínálat is lesz.
*Annak ellenére, hogy a téma bőven elég összetett ahhoz, hogy akár napestig áradozhasson róla, ő egyelőre mégis ennyiben hagyja, amiben az időközben megkorduló gyomra egyszemélyben okolható.
A tündér finom célzását sem eleinte, sem később nem tudja hová tenni, éppen ezért nem is teszi szóvá, hogy mennyivel szebben mutat egy hölgy keze gyűrű nélkül. Helyette csak élvezi a vidám perceket. Mikor azonban felmerül a kérdés, hogy valójában mi is történt azzal a bizonyos cimborával, a férfi felvonja szemöldökét, s arcán kaján vigyor húzódik.*
- Úgy gondolta egyszer él. Tesz egy próbát. Ám az óriásnő nem volt annyira udvarias, mint te. A cimborám nem vette észre az ujján a gyűrűt a kis… Vagyis inkább óriási pimasz pedig elfelejtett említést tenni róla. A többi gondolom már könnyedén kikövetkeztethető. Ha esetleg kíváncsi vagy rá mi történt a barátommal, akkor megsúgom, hogy megúszta. Nem véletlen kapta odahaza a Gyors becenevet.
*Rákacsint a lányra, majd gyomra ismét megkordul, valamint egy hideg szellő még a nyakát is megcsiklandozza, mitől végigfut a hátán a jeges érzés. Még a szőr is az égnek mered a karján, s szinte érzi ahogy a libabőr megjelenik rajta.*
- Siessünk mielőtt idefagyunk.
7953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-21 21:12:25
Üzenet elküldve: 2020-11-21 21:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A bosszantóan jóképű és a ravasz vörös//
-Szép.
*Jegyzi meg kurtán, amint kedves acélderes kancája egy kiadós adag lócitrommal ajándékozza meg az egyébként sem tiszta földet, méghozzá közvetlenül egy turbékoló gerlepár mellett. A szerelmesek persze annyira nem díjazzák a produkciót, fintorognak, befogják orrukat, ábrázatuk pedig széles mosolyt csal ki a hosszúfülűből, melyet csak nagyon nehezen tud leplezni. Nem kárörvend, nincsen neki baja az ostobán andalgó párocskákkal, egyszerűen csak szórakoztatja a jelenet. Mondjuk nem is csoda, sok érdekes dolog nem történt vele az utóbbi hatokban, minden apróságnak örülni kell.
Hónapok teltek már el azóta, mióta Rynsell Artheniorba érkezett, s bár eleinte kellemes volt az a nyugalom és eseménytelenség, ami átjárja a várost, mostanra inkább dögunalmassá vált. Pedig mikor útnak indult még elég izgalmas dolgokat hallott a környékről. Entitásokról, holtakról meg lázadásokról regéltek északabbra, ám mire ideért, egy kissé ugyan megviselt, de teljesen átlagos város fogadta.
Mint mindennap, ma is azért indult útnak szállásáról, hogy reggelijét a főtéren költse el. Ez sem mondható túl érdekfeszítő programnak, de azt tapasztalta, ilyentájt rengeteg furcsa alak mászkál errefelé, akik néha még kifejezetten mókásak is. A minap egy vak koldus járt erre, aki valami sárgatót újbóli eljövetelére figyelmeztette a népet, s a legtöbben jól el is hajtották a francba. Rynsell persze tökéletesen egyetértett minden szavával, bár fogalma sem volt, mi a fenéről hadovál, néha még rá is rakott egy lapáttal a nagy világvége hirdetésre, elvégre valakinek a bolondok pártján is kell állni. Abban reménykedve hát, hogy valami hasonló élményben lesz része, a tér egyik üres, ősöreg kőpadjához lépdel, maga mögött száron vezetve Szegfűt, majd megállva a faragvány mellett egy nyeregtáskából előkap pár almát. Kettőt hátasának ad, az iménti szereplése miatt igazán megérdemli, egyet pedig alaposan megdörzsöl az ingén, s nagyot harapva a gyümölcsbe helyet foglal. Unottan rágcsálva nézelődik tehát, s figyelmét bizony nem kerüli el a feltűnő ruhát viselő, vörös leány. Elég nehéz lenne nem észrevenni, retinái csaknem kiégnek a színkavalkádtól, kicsit talán meg is szédült tőle. Magában már meg is jegyzi, hogy biztos valami flúgos teremtmény ez is, máskülönben miért öltene magára ilyen émelyítő borzalmakat.*
-Szép.
*Jegyzi meg kurtán, amint kedves acélderes kancája egy kiadós adag lócitrommal ajándékozza meg az egyébként sem tiszta földet, méghozzá közvetlenül egy turbékoló gerlepár mellett. A szerelmesek persze annyira nem díjazzák a produkciót, fintorognak, befogják orrukat, ábrázatuk pedig széles mosolyt csal ki a hosszúfülűből, melyet csak nagyon nehezen tud leplezni. Nem kárörvend, nincsen neki baja az ostobán andalgó párocskákkal, egyszerűen csak szórakoztatja a jelenet. Mondjuk nem is csoda, sok érdekes dolog nem történt vele az utóbbi hatokban, minden apróságnak örülni kell.
Hónapok teltek már el azóta, mióta Rynsell Artheniorba érkezett, s bár eleinte kellemes volt az a nyugalom és eseménytelenség, ami átjárja a várost, mostanra inkább dögunalmassá vált. Pedig mikor útnak indult még elég izgalmas dolgokat hallott a környékről. Entitásokról, holtakról meg lázadásokról regéltek északabbra, ám mire ideért, egy kissé ugyan megviselt, de teljesen átlagos város fogadta.
Mint mindennap, ma is azért indult útnak szállásáról, hogy reggelijét a főtéren költse el. Ez sem mondható túl érdekfeszítő programnak, de azt tapasztalta, ilyentájt rengeteg furcsa alak mászkál errefelé, akik néha még kifejezetten mókásak is. A minap egy vak koldus járt erre, aki valami sárgatót újbóli eljövetelére figyelmeztette a népet, s a legtöbben jól el is hajtották a francba. Rynsell persze tökéletesen egyetértett minden szavával, bár fogalma sem volt, mi a fenéről hadovál, néha még rá is rakott egy lapáttal a nagy világvége hirdetésre, elvégre valakinek a bolondok pártján is kell állni. Abban reménykedve hát, hogy valami hasonló élményben lesz része, a tér egyik üres, ősöreg kőpadjához lépdel, maga mögött száron vezetve Szegfűt, majd megállva a faragvány mellett egy nyeregtáskából előkap pár almát. Kettőt hátasának ad, az iménti szereplése miatt igazán megérdemli, egyet pedig alaposan megdörzsöl az ingén, s nagyot harapva a gyümölcsbe helyet foglal. Unottan rágcsálva nézelődik tehát, s figyelmét bizony nem kerüli el a feltűnő ruhát viselő, vörös leány. Elég nehéz lenne nem észrevenni, retinái csaknem kiégnek a színkavalkádtól, kicsit talán meg is szédült tőle. Magában már meg is jegyzi, hogy biztos valami flúgos teremtmény ez is, máskülönben miért öltene magára ilyen émelyítő borzalmakat.*
7952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:44:46
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A bosszantóan jóképű és a ravasz vörös//
*Úgy ébredt a reggel, hogy igen kínzón viszketett a bal tenyere. Régről megtanulta, hogy a babonás népség ezt annak titulálja, hogy arany fog a házhoz állni. Miért ne épp ma próbáljon szerencsét? A kedve is megvan hozzá, érzi a színészi tehetséget is magában, hiába van az kissé rejtve.
Megadja a módját a dolgoknak, így a lehető legszínesebb szoknyáját ölti fel, mely tündököl narancs, citrom, zöld, piros és lila cikkekben, fölé egy egyszerű fehér blúzt ölt, viszont köpenye is szoknyájához hasonló színekben pompázik. A derekáról nem maradhat el a csilingelő érmékkel díszített kendő sem. A hűvös időre való tekintettel fejére dobja csuklyáját, a haját gyors fonatba rendezi, majd bebújtatva a köpeny alá neki is indul a városnak. A röpke idő alatt, amióta Artheniorba jött azt már kitapasztalta, hogy hallgatózni a legérdemesebb vagy a piacon, vagy a főtéren vagy valamelyik fogadóban éri meg. Ott nagy számban lézengnek a manipulálható, egyszerű kisemberek is, akik egy hazug jóslatot is könnyedén benyelnek, mint kacsa a nokedlit.
A választása először a főtérre esik, így csilingelő léptei egyenesen arra vezetik. Amúgy sem árt kicsit kimozdulnia. Már kezdte unni a vénasszony karattyolását, akinél ideiglenesen szobát bérelhet. Kell a friss levegő, s az új emberek ismerete, ha már új helyre sodorta az élet. A főtér pedig látványnak szép, legalábbis annak tűnt, mikor megérkezett.
Elsőre most sem csalódik a látványban, s nem is tudja kihagyni a tér ékét. A szökőkút mellé sétálva figyel és fülel. Minden járókelőt szemrevételez, próbál elcsípni valami értékes információ foszlányt, ami akár még a hasznára is lehet. De úgy tűnik kissé balszerencsés időben érkezett. Nem lézengnek még az unatkozó városiak, csak a sietve érkezők és távozók, pár andalgó szerelmespár, akik most inkább a csendes romantikába temetkeznek, s szavak nélkül beszélnek, munkára indulók, városőrök. Senki fia, aki komolyabban lekötné a figyelmét. De az ideje sok, s nem is feltétlenül türelmetlen típus, így ráér kivárni azt, akinek majd pár cseles szóval, homályos jóslattal kedvezhet, cserébe egy-két kósza aranyért.*
*Úgy ébredt a reggel, hogy igen kínzón viszketett a bal tenyere. Régről megtanulta, hogy a babonás népség ezt annak titulálja, hogy arany fog a házhoz állni. Miért ne épp ma próbáljon szerencsét? A kedve is megvan hozzá, érzi a színészi tehetséget is magában, hiába van az kissé rejtve.
Megadja a módját a dolgoknak, így a lehető legszínesebb szoknyáját ölti fel, mely tündököl narancs, citrom, zöld, piros és lila cikkekben, fölé egy egyszerű fehér blúzt ölt, viszont köpenye is szoknyájához hasonló színekben pompázik. A derekáról nem maradhat el a csilingelő érmékkel díszített kendő sem. A hűvös időre való tekintettel fejére dobja csuklyáját, a haját gyors fonatba rendezi, majd bebújtatva a köpeny alá neki is indul a városnak. A röpke idő alatt, amióta Artheniorba jött azt már kitapasztalta, hogy hallgatózni a legérdemesebb vagy a piacon, vagy a főtéren vagy valamelyik fogadóban éri meg. Ott nagy számban lézengnek a manipulálható, egyszerű kisemberek is, akik egy hazug jóslatot is könnyedén benyelnek, mint kacsa a nokedlit.
A választása először a főtérre esik, így csilingelő léptei egyenesen arra vezetik. Amúgy sem árt kicsit kimozdulnia. Már kezdte unni a vénasszony karattyolását, akinél ideiglenesen szobát bérelhet. Kell a friss levegő, s az új emberek ismerete, ha már új helyre sodorta az élet. A főtér pedig látványnak szép, legalábbis annak tűnt, mikor megérkezett.
Elsőre most sem csalódik a látványban, s nem is tudja kihagyni a tér ékét. A szökőkút mellé sétálva figyel és fülel. Minden járókelőt szemrevételez, próbál elcsípni valami értékes információ foszlányt, ami akár még a hasznára is lehet. De úgy tűnik kissé balszerencsés időben érkezett. Nem lézengnek még az unatkozó városiak, csak a sietve érkezők és távozók, pár andalgó szerelmespár, akik most inkább a csendes romantikába temetkeznek, s szavak nélkül beszélnek, munkára indulók, városőrök. Senki fia, aki komolyabban lekötné a figyelmét. De az ideje sok, s nem is feltétlenül türelmetlen típus, így ráér kivárni azt, akinek majd pár cseles szóval, homályos jóslattal kedvezhet, cserébe egy-két kósza aranyért.*
7951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:34:25
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:34:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*A bizonytalan reakciót gyorsan kezeli, ahogy Nor'Deron megragadja kézfejét, Narlet is ráfog és megmenti a helyzetet. Kezet ráznak, majd felpillantva kissé zavartan csillognak szemei. A környéken már észre vette, hogy nem szokás úgy köszönteni a hölgyeket, ahogy azt otthon tették, csak még nem sikerült leszoktatnia magát a mozdulatról. ~Lázadók sírja?~ Nalret még nem hallott a helyről, de leplezi tudatlanságát és félszegen bólint.*
- Nekem megfelel. *Válaszolja félszegen, majd lép egyet hátra. Kikerülve ezzel a férfit meglódul a piactér felé. Talpa halkan hallhatóan éri a földet, pár métert haladva visszafordul fejével Nor'Deron felé.*
- És merről jöttél? *Kérdezi, nevének csengése idegen számára. Talán nyugaton hallott hasonlót, de nem merne meggyőződni erről sem. Reméli nem tapint érzékeny témát, próbálja kicsit kizökkenteni újdonsült utastársát, aki mintha enyhén feszült volna. Nem gondolta ő, hogy itt maradnak bájcsevegni, de nem panaszkodik a félreértésről, jómaga is elkerülhette volna a "tétlen" szót, mint olyat.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.16 16:36:12
*A bizonytalan reakciót gyorsan kezeli, ahogy Nor'Deron megragadja kézfejét, Narlet is ráfog és megmenti a helyzetet. Kezet ráznak, majd felpillantva kissé zavartan csillognak szemei. A környéken már észre vette, hogy nem szokás úgy köszönteni a hölgyeket, ahogy azt otthon tették, csak még nem sikerült leszoktatnia magát a mozdulatról. ~Lázadók sírja?~ Nalret még nem hallott a helyről, de leplezi tudatlanságát és félszegen bólint.*
- Nekem megfelel. *Válaszolja félszegen, majd lép egyet hátra. Kikerülve ezzel a férfit meglódul a piactér felé. Talpa halkan hallhatóan éri a földet, pár métert haladva visszafordul fejével Nor'Deron felé.*
- És merről jöttél? *Kérdezi, nevének csengése idegen számára. Talán nyugaton hallott hasonlót, de nem merne meggyőződni erről sem. Reméli nem tapint érzékeny témát, próbálja kicsit kizökkenteni újdonsült utastársát, aki mintha enyhén feszült volna. Nem gondolta ő, hogy itt maradnak bájcsevegni, de nem panaszkodik a félreértésről, jómaga is elkerülhette volna a "tétlen" szót, mint olyat.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.16 16:36:12
7950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 14:17:51
Üzenet elküldve: 2020-11-16 14:17:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*A lány által feltett kérdést hallva egy pillanatra szélesen elvigyorodik, majd ezt követően arcára komolyságot erőltetve, oldalra biccenti a fejét és alaposan, már-már színpadiasan, talán egy kicsit zavaróan is, végig méri a tündért tetőtől talpig.*
- Hmm… Kegyed törpnek nem elég szőrös, gnómnak pedig nem elég mogorva. Kizárásos alapon csak a tündér maradt.
*Mondja végül, arcára visszacsempészve egy kacér vigyort.*
~Narlet. ~
*Ízlelgeti magában a nevet. Mikor a lány kezet nyújt felé, Nor'Deron tekintete az apró tenyérre vándorol. Bizonytalanul figyeli azt. Mintha nem tudná mi a teendő ilyenkor. Viselkedése ténylegesen árulkodó, mondhatni ez esetben tökéletesen tükrözi gondolatait, ugyanis tényleg nincs tisztában ezzel. Rövid töprengést és egy halk hümmögést követően végül gyengéden megragadja a lány kezét s megrázza azt, széles és barátságos mosollyal az arcán.*
- Nor'Deron. Örvendek a találkozásnak Narlet.
*Feleli, közben pedig a lány felé biccent, mely mozdulatot megismétel amint felmerül a tegeződés kérdése, ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére.*
- A piactérre tartok. Utána talán szemügyre venném az Lázadók Sírját, vagy Lélekvesztőt. Nem tudom melyik elnevezése elterjedtebb.
*Száját begyűri, szabad kezét pedig tarkójára téve, simogatni azt, ezzel kifejezve tudatlansága által keltett zavarát.
A lány utolsó mondatát hallva rövid időre elgondolkodik, majd ezzel végezve látványosan megvonja vállát.*
- Bár se nem egy oktatómester ajánlata, se nem tétlen nyugalom, ha gondolod velem tarthatsz. Elvégre mindig szórakoztatóbb társaságban utazni.
*A lány által feltett kérdést hallva egy pillanatra szélesen elvigyorodik, majd ezt követően arcára komolyságot erőltetve, oldalra biccenti a fejét és alaposan, már-már színpadiasan, talán egy kicsit zavaróan is, végig méri a tündért tetőtől talpig.*
- Hmm… Kegyed törpnek nem elég szőrös, gnómnak pedig nem elég mogorva. Kizárásos alapon csak a tündér maradt.
*Mondja végül, arcára visszacsempészve egy kacér vigyort.*
~Narlet. ~
*Ízlelgeti magában a nevet. Mikor a lány kezet nyújt felé, Nor'Deron tekintete az apró tenyérre vándorol. Bizonytalanul figyeli azt. Mintha nem tudná mi a teendő ilyenkor. Viselkedése ténylegesen árulkodó, mondhatni ez esetben tökéletesen tükrözi gondolatait, ugyanis tényleg nincs tisztában ezzel. Rövid töprengést és egy halk hümmögést követően végül gyengéden megragadja a lány kezét s megrázza azt, széles és barátságos mosollyal az arcán.*
- Nor'Deron. Örvendek a találkozásnak Narlet.
*Feleli, közben pedig a lány felé biccent, mely mozdulatot megismétel amint felmerül a tegeződés kérdése, ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére.*
- A piactérre tartok. Utána talán szemügyre venném az Lázadók Sírját, vagy Lélekvesztőt. Nem tudom melyik elnevezése elterjedtebb.
*Száját begyűri, szabad kezét pedig tarkójára téve, simogatni azt, ezzel kifejezve tudatlansága által keltett zavarát.
A lány utolsó mondatát hallva rövid időre elgondolkodik, majd ezzel végezve látványosan megvonja vállát.*
- Bár se nem egy oktatómester ajánlata, se nem tétlen nyugalom, ha gondolod velem tarthatsz. Elvégre mindig szórakoztatóbb társaságban utazni.
7949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 07:17:39
Üzenet elküldve: 2020-11-16 07:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*Örömmel látja, hogy a férfi fogadja társaságát. Visszafogja nevetését, amikor nehezen veszik észre, kezét ő is az oszlopra teszi.*
- Ahonnan jövök, vallások épültek a legendákra! *Nevet félszegen, majd tovább hallgatja a férfit. Tekintetén észrevétlenül vezeti végig rajta, a gödröcskék a mosolya körüli széles vonalban emlékeztetik őt valakire.*
- Miből gondolja, hogy tündér volnék? *Emelkedik lábujjhegyre kecsesen, két kezét szoknyája mellett pihenteti. Bár a magassága és adottságai hamar elárulhatják, általában igyekszik leplezni mivoltát. Szárnyait is gondosan takargatja, többnyire nagyobb ugráshoz és meneküléshez használja, ha nem látja senki, vagy ha tudja, elég messzire jut, hogy többé nem forduljon meg a környéken.
Elmosolyodik a férfi zavarán, ő örül neki, hogy nem veszik olyan komolyan. Általában valami nemesnek nézik és félve közelítik meg szavaikkal. Úgy tűnik, ő nem egy félős fajta és ennek Nalret örül.*
- Ugyan! *Nyújtja kézfejét* Nalret vagyok! *Ha a férfi is bemutatkozik, akkor az illemnek megfelelően Nalret teszi fel a kérdést, hogy tegeződhetnek-e. A válaszának megfelelően megkérdezi azt is, merre tart a férfi.*
- Én egy ideje oktató mestert keresek, túl kicsi szerencsével. Rám fér egy kis tétlen nyugodalom. *Dobja be a labdát, hátha a férfi befogadja utastársnak. A kilátásban biztos nem fog zavarogni, az itteniek meg majd elkönyvelik egy rokoni kiruccanásnak. Már, ha annak keretein belül maradnak. Legfeljebb írnak egy új mítoszt, amin majd csámcsoghatnak, vajon igaz-e.*
*Örömmel látja, hogy a férfi fogadja társaságát. Visszafogja nevetését, amikor nehezen veszik észre, kezét ő is az oszlopra teszi.*
- Ahonnan jövök, vallások épültek a legendákra! *Nevet félszegen, majd tovább hallgatja a férfit. Tekintetén észrevétlenül vezeti végig rajta, a gödröcskék a mosolya körüli széles vonalban emlékeztetik őt valakire.*
- Miből gondolja, hogy tündér volnék? *Emelkedik lábujjhegyre kecsesen, két kezét szoknyája mellett pihenteti. Bár a magassága és adottságai hamar elárulhatják, általában igyekszik leplezni mivoltát. Szárnyait is gondosan takargatja, többnyire nagyobb ugráshoz és meneküléshez használja, ha nem látja senki, vagy ha tudja, elég messzire jut, hogy többé nem forduljon meg a környéken.
Elmosolyodik a férfi zavarán, ő örül neki, hogy nem veszik olyan komolyan. Általában valami nemesnek nézik és félve közelítik meg szavaikkal. Úgy tűnik, ő nem egy félős fajta és ennek Nalret örül.*
- Ugyan! *Nyújtja kézfejét* Nalret vagyok! *Ha a férfi is bemutatkozik, akkor az illemnek megfelelően Nalret teszi fel a kérdést, hogy tegeződhetnek-e. A válaszának megfelelően megkérdezi azt is, merre tart a férfi.*
- Én egy ideje oktató mestert keresek, túl kicsi szerencsével. Rám fér egy kis tétlen nyugodalom. *Dobja be a labdát, hátha a férfi befogadja utastársnak. A kilátásban biztos nem fog zavarogni, az itteniek meg majd elkönyvelik egy rokoni kiruccanásnak. Már, ha annak keretein belül maradnak. Legfeljebb írnak egy új mítoszt, amin majd csámcsoghatnak, vajon igaz-e.*
7948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 22:01:57
Üzenet elküldve: 2020-11-15 22:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*Ahogy a maga mellől elhangzik a kérdés egy lány női hangon, elsőre egy kissé meghökken. Eleinte nem is realizálja, hogy az említett kérdést neki szánták, éppen ezért a másik oldalára pillant, ahol azonban egy árva lélek sem áll, így kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy valaki igenis hozzá szólt. Tekintete átvándorol az ellenkező oldalra, ahol szintén egy kisebb meglepetés fogadja, ugyanis fejmagasságban ezúttal sem talál senkit maga mellett. Valamivel lennebb pillantva azonban hamar rálel valakire, feltehetőleg a kérdés gazdájára. Egy tündér. A férfi számára szinte azonnal szemet szúr a sajátjához hasonló különleges hajszín. Különösnek is találja. Onnan, ahonnan ő jött, ha magát, valamint az aggastyánokat nem veszi figyelembe, csupán egyetlen ember rendelkezett ilyen színű fürtökkel. Egy kósza gondolat suhan át a fején, amit azonban rögtön el is hesseget. Épp csak egy pillanatra mélázik el ezen, ennek ellenére még mielőtt meg tudná válaszolni a lány kérdését, az folytatja mondandóját. Ezt hallva Nor'Deron haloványan elmosolyodik, mitől arcán apró barázdák, gödröcskék bukkannak fel.*
- Aligha létezik olyan, aki ne szeretné a legendákat?
*Válaszolja meg végül a kérdést, szabad kezét az oszlopra simítva. Tekintete végig járja a hatalmas objektumot.*
- Megvan a maguk varázsa azáltal, hogy nem tudni igazak-e vagy csupán csak jól hangzó mese mind.
*Mondja végig az oszlopot figyelve. Végül elhúzza kezét a márványoszloptól, majd egyenesen a tündér felé fordul. Ekkor találkozik a tekintetük egy pillanatra. A szintén magáéhoz hasonló kék szempárt látva, a férfi ismét elmosolyodik, majd halk kuncogásba kezd.*
- Ha nem tudnám, hogy nincsenek tündér felmenőim, azt hihetném, hogy rokonok vagyunk.
*Csusszan ki a száján. Felsóhajt.*
- Elnézést. A modoromon még van mit csiszolni.
*Jegyzi meg, majd alig egy pillanattal később hozzáteszi:*
- Akárcsak ezen az oszlopon.
*Mondja, hüvelykujjával a márványoszlopra mutatva.*
*Ahogy a maga mellől elhangzik a kérdés egy lány női hangon, elsőre egy kissé meghökken. Eleinte nem is realizálja, hogy az említett kérdést neki szánták, éppen ezért a másik oldalára pillant, ahol azonban egy árva lélek sem áll, így kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy valaki igenis hozzá szólt. Tekintete átvándorol az ellenkező oldalra, ahol szintén egy kisebb meglepetés fogadja, ugyanis fejmagasságban ezúttal sem talál senkit maga mellett. Valamivel lennebb pillantva azonban hamar rálel valakire, feltehetőleg a kérdés gazdájára. Egy tündér. A férfi számára szinte azonnal szemet szúr a sajátjához hasonló különleges hajszín. Különösnek is találja. Onnan, ahonnan ő jött, ha magát, valamint az aggastyánokat nem veszi figyelembe, csupán egyetlen ember rendelkezett ilyen színű fürtökkel. Egy kósza gondolat suhan át a fején, amit azonban rögtön el is hesseget. Épp csak egy pillanatra mélázik el ezen, ennek ellenére még mielőtt meg tudná válaszolni a lány kérdését, az folytatja mondandóját. Ezt hallva Nor'Deron haloványan elmosolyodik, mitől arcán apró barázdák, gödröcskék bukkannak fel.*
- Aligha létezik olyan, aki ne szeretné a legendákat?
*Válaszolja meg végül a kérdést, szabad kezét az oszlopra simítva. Tekintete végig járja a hatalmas objektumot.*
- Megvan a maguk varázsa azáltal, hogy nem tudni igazak-e vagy csupán csak jól hangzó mese mind.
*Mondja végig az oszlopot figyelve. Végül elhúzza kezét a márványoszloptól, majd egyenesen a tündér felé fordul. Ekkor találkozik a tekintetük egy pillanatra. A szintén magáéhoz hasonló kék szempárt látva, a férfi ismét elmosolyodik, majd halk kuncogásba kezd.*
- Ha nem tudnám, hogy nincsenek tündér felmenőim, azt hihetném, hogy rokonok vagyunk.
*Csusszan ki a száján. Felsóhajt.*
- Elnézést. A modoromon még van mit csiszolni.
*Jegyzi meg, majd alig egy pillanattal később hozzáteszi:*
- Akárcsak ezen az oszlopon.
*Mondja, hüvelykujjával a márványoszlopra mutatva.*
7947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 20:22:38
Üzenet elküldve: 2020-11-15 20:22:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*A fogadóból kiérve hunyorogva pillant körbe, maga sem tudja, mivel töltse el maradék idejét. Lassan fel fogja adni annak lehetőségét, hogy a környéken, a vidéken, vagy bárhol egy mágusra bukkanjon, így most csak céltalan, gondtalan sétára vágyik. A szökőkúthoz lépked, mezítelen lábai alig észlelhetően csattognak a hideg kövön. A mágikus víz fölé hajol, megigazítja elálló tincseit, vagy legalábbis megkísérli, természetesen sikertelenül. Ajkait apróra préseli, de rájön, nem is olyan fontos az egész. Ahonnan jött, az emberek tisztelték és becsülték a tisztaságot és az ápolt külsőt, így ő is így nőtt fel. Csak mostanában kezd ráébredni, mennyire jó érzés néha nem törődni a külsőségekkel. Valahogy jobban magába tud nézni az ember, észre tudja venni maga körül az igazán számító dolgokat.
Megmossa az arcát és megdörzsöli szemeit, amiket ez után az égre vet. Nedves kezeit a tarkójára teszi és körbe pillant. Szemöldöke egy pillanatra megrándul, amikor a márványszobornál megpillant egy férfit, akit először is a hasonlatos hajkorona miatt fedez fel és tart érdekesnek. Bár tudja, nem annyira ritka a fehér haj, mint a holló, még sem hétköznapi látvány, nem beszélve arról, hogy útja során még nem találkozott ilyen személlyel. Lehet, csak az elkeseredettség miatt, de ezt egy apró jelnek veszi és megközelíti az áldozatát.*
- Szereti a legendákat? *Egy kellemes mosollyal indít, de csak egy pillanatra néz fel a - számára - magas férfire, szemét egyébként az oszlopra veti. A férfi mellett áll, kezei háta mögött összekulcsolva. Első pillantásra nem tartja veszélyesnek, így a szokásos, nyugtalan toporgása elmarad. Amennyiben a férfi nyit felé, még hozzáteszi:*
- Én kedvelem őket, pechemre viszont két utcányira láttam pár orkot. *Pillant ismét fel egy lélegzetvételnyi időre és ha találkozik tekintetük, mindketten észre vehetik, szemük színe is mennyire egybevág.*
*A fogadóból kiérve hunyorogva pillant körbe, maga sem tudja, mivel töltse el maradék idejét. Lassan fel fogja adni annak lehetőségét, hogy a környéken, a vidéken, vagy bárhol egy mágusra bukkanjon, így most csak céltalan, gondtalan sétára vágyik. A szökőkúthoz lépked, mezítelen lábai alig észlelhetően csattognak a hideg kövön. A mágikus víz fölé hajol, megigazítja elálló tincseit, vagy legalábbis megkísérli, természetesen sikertelenül. Ajkait apróra préseli, de rájön, nem is olyan fontos az egész. Ahonnan jött, az emberek tisztelték és becsülték a tisztaságot és az ápolt külsőt, így ő is így nőtt fel. Csak mostanában kezd ráébredni, mennyire jó érzés néha nem törődni a külsőségekkel. Valahogy jobban magába tud nézni az ember, észre tudja venni maga körül az igazán számító dolgokat.
Megmossa az arcát és megdörzsöli szemeit, amiket ez után az égre vet. Nedves kezeit a tarkójára teszi és körbe pillant. Szemöldöke egy pillanatra megrándul, amikor a márványszobornál megpillant egy férfit, akit először is a hasonlatos hajkorona miatt fedez fel és tart érdekesnek. Bár tudja, nem annyira ritka a fehér haj, mint a holló, még sem hétköznapi látvány, nem beszélve arról, hogy útja során még nem találkozott ilyen személlyel. Lehet, csak az elkeseredettség miatt, de ezt egy apró jelnek veszi és megközelíti az áldozatát.*
- Szereti a legendákat? *Egy kellemes mosollyal indít, de csak egy pillanatra néz fel a - számára - magas férfire, szemét egyébként az oszlopra veti. A férfi mellett áll, kezei háta mögött összekulcsolva. Első pillantásra nem tartja veszélyesnek, így a szokásos, nyugtalan toporgása elmarad. Amennyiben a férfi nyit felé, még hozzáteszi:*
- Én kedvelem őket, pechemre viszont két utcányira láttam pár orkot. *Pillant ismét fel egy lélegzetvételnyi időre és ha találkozik tekintetük, mindketten észre vehetik, szemük színe is mennyire egybevág.*
7946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 00:25:54
Üzenet elküldve: 2020-11-15 00:25:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap reggel korán ébred. Magára ölti ruháit s távozik a fogadóból. Kifelé menet még üdvözli a fogadóst, átnyújtja neki a szoba kulcsát, megköszöni azt, s elhagyja az épületet. Kilépve az ominózus kőobjektum vaskos faajtaján, elégedetten szippant a kora reggeli friss, hűvös, valamint szokatlanul virágillatú levegőből. Ahogy a férfi tüdője megtelik és mellkasa megemelkedik, egész testét átjárja egy különös megelégedettség, mely végül nosztalgikus gondolatokat ébreszt benne régi otthonáról. Keserű sóhaj hagyja el a vándor ajkait. Az árnyékból kilépve a nap meleg sugarai végig simítják bőrét, ám az erős fénycsóvák szemeibe tűzvén, arra kényszerítik őt, hogy hunyorogva lopja a közte s a főtéren ágaskodó szökőkút közt húzódó távolságot. Akárcsak tegnap, ismét a kút mellé térdel, batyuját maga mellé téve, elmormogja ugyan azt az imát, majd megmártja mindkét kezét a forrásban. Kortyol a vízből, valamit arcát megnedvesítve felfrissíti magát. Végül csikóbőrös kulacsát is előveszi, hogy megtöltse azt a kristálytiszta nedűvel. Ezzel végezvén talpon terem, nagyot nyújtózik, majd körbe pillant. Nehezére esik eldöntenie merre induljon. Abban biztos, hogy a mai nap folyamán szeretné jobban szemügyre venni a várost minekutána minap annyit hallott róla. Hosszas tanakodást követően szemet szúr számára az óriási márványoszlop, mi valahogy a minap már elkerülte figyelmét. Batyuját vállára dobva megközelíti az oszlopot. Alaposan végigméri az objektumot, valamint hacsak valaki rá nem szól, mutatóujjával finoman végig is simítja azt. Régóta állhatott már itt. A fogadós mesélt neki a város történetéről és az oszlopról is. Hihetetlennek tűnő történet. Nem csoda, hogy sokan úgy hiszik, ez csupán egy legenda. Egy újabb sóhaj hagyja el Nor'Deron ajkait.*
- Ideje útnak indulnom, még mielőtt rám esteledne.
*Még egyszer utoljára átfuttatja fejében a lehetséges opciókba, végül pedig első úticéljául a piacteret jelöli ki. Bár nem büszkélkedhet túlságosan dagadt erszénnyel, szeretne szétnézni egyrészt, hogy szemügyre vegye az itteni kereskedők portékáit, másrészt, hogy tisztában legyen a helyi árviszonyokkal.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.15 21:25:10, a következő indokkal:
Kérésre.
- Ideje útnak indulnom, még mielőtt rám esteledne.
*Még egyszer utoljára átfuttatja fejében a lehetséges opciókba, végül pedig első úticéljául a piacteret jelöli ki. Bár nem büszkélkedhet túlságosan dagadt erszénnyel, szeretne szétnézni egyrészt, hogy szemügyre vegye az itteni kereskedők portékáit, másrészt, hogy tisztában legyen a helyi árviszonyokkal.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.15 21:25:10, a következő indokkal:
Kérésre.
7945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-11 21:56:00
Üzenet elküldve: 2020-11-11 21:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Egy magányos vándor közeledik a város felé. Hátán súlyos batyu és egy nyilakkal teli tegez, oldalán egy kard súlya terheli tovább fáradt lépteit. Ruháit por s meg száradt sár fedi, ajkai s szemei szárazok. Régóta lehetett már úton. Talán túl régóta. A vándor biccent az őrnek, hogy így üdvözölje őt. Hacsak az meg nem állítja őt, nem foglalkozik tovább a strázsával, inkább a díszes kút felé veszi az irányt, melynek kristálytiszta vizén szinte játszik a déli napfény ragyogó sugara. A fáradt utazó letérdel hát a szökőkút mellé. Elmormol egy halk imát egy istenségről melyről még senki nem hallott, majd tenyereit összetéve mer a friss vízből. Vízzel teli markát ajkához emelve mohón kortyol minden cseppnyi vizet, egészen addig míg tenyere ki nem űrül. Ismét mer hát az éltető nedűből, ezúttal azonban jóval nyugodtabb, lassabb tempóban veszi magához a folyadékot. Végül megtörli száját, köszönetet mond, és helyet foglal az ékesen díszített, hideg kőpadon. Elégedett sóhaj hagyja el a vándor ajkát. Egy darabig csupán békésen üldögél, csodálva a gyémántként csillogó tiszta vizet. Végül egy hatalmas nyújtózást követően a jobb lábán lévő, kissé elnyűtt csizmájához nyúl, majd finoman lehúzza azt sajgó lábáról és arcához emeli a lábbelit, hogy aztán lélegzetvisszafojtva nézzen annak mélyére.*
- Fránya kavics.
*Morogja majd rázni kezdi a csizmát, miből nem sokkal később ki is esik az emlegetett apró kődarab.*
- Csak tudnám, hol kerül bele mindig.
*Mondja a vándor fejét rázva, kifejezve nemtetszését. Egy rövid ideig még szellőzteti megfáradt testrészét, megmasszírozza a fájó pontokat, majd visszadugja lábát elnyűtt lábbelijébe még mielőtt valaki szemrehányást tenne annak mezítelen mivoltára. Most, hogy egyszeriben minden gondja megoldódott szinte feltárul a szeme, s elégedettsége helyét átveszi a már-már gyermeki csodálat. Egy fal nélküli város. Ráadásul milyen békés annak ellenére mennyi faj népesíti be. Azelőtt szinte elképzelni sem tudott volna ehhez foghatót most pedig itt van.*
~Lenyűgöző!~
*Gondolja magában. Egész biztosan körbejárja majd a várost és annak környékét. Legalábbis a holnapi napra ez a terve. Mára már éppen eleget kutyagolt. Ráfér egy kis pihenés és mivel nem állt szándékában egész délutánját egy padon ücsörögve tölteni, hamar egy fogadó keresésébe kezd, mely kutatást hamarabb koronáz siker mint azt elsőre elképzelte. Szinte azonnal szemet szúr számára a hatalmas kőépület és annak, az enyhe szellőben finoman lengedező táblája, mibe a „Pegazus fogadó” szavakat rótták.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 22:00:49
- Fránya kavics.
*Morogja majd rázni kezdi a csizmát, miből nem sokkal később ki is esik az emlegetett apró kődarab.*
- Csak tudnám, hol kerül bele mindig.
*Mondja a vándor fejét rázva, kifejezve nemtetszését. Egy rövid ideig még szellőzteti megfáradt testrészét, megmasszírozza a fájó pontokat, majd visszadugja lábát elnyűtt lábbelijébe még mielőtt valaki szemrehányást tenne annak mezítelen mivoltára. Most, hogy egyszeriben minden gondja megoldódott szinte feltárul a szeme, s elégedettsége helyét átveszi a már-már gyermeki csodálat. Egy fal nélküli város. Ráadásul milyen békés annak ellenére mennyi faj népesíti be. Azelőtt szinte elképzelni sem tudott volna ehhez foghatót most pedig itt van.*
~Lenyűgöző!~
*Gondolja magában. Egész biztosan körbejárja majd a várost és annak környékét. Legalábbis a holnapi napra ez a terve. Mára már éppen eleget kutyagolt. Ráfér egy kis pihenés és mivel nem állt szándékában egész délutánját egy padon ücsörögve tölteni, hamar egy fogadó keresésébe kezd, mely kutatást hamarabb koronáz siker mint azt elsőre elképzelte. Szinte azonnal szemet szúr számára a hatalmas kőépület és annak, az enyhe szellőben finoman lengedező táblája, mibe a „Pegazus fogadó” szavakat rótták.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 22:00:49
7944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:03
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útjának vége//
*Még mielőtt beérne a főtérre a férfi magára ölti a zsákvászon ruháját. Ez egy bokáig érő egybeszőtt, köntös szerű darab, aminek a derékrészét egyszerű lenkötéllel kötötte meg. A hátára erősíti a kardját, és úgy indul be a városba. Nem időzik el a főtér bámészkodásával inkább csak megy a Kalmár felé. A csuklyáját a fején hordva tartja így nem látható az arca.*
*Még mielőtt beérne a főtérre a férfi magára ölti a zsákvászon ruháját. Ez egy bokáig érő egybeszőtt, köntös szerű darab, aminek a derékrészét egyszerű lenkötéllel kötötte meg. A hátára erősíti a kardját, és úgy indul be a városba. Nem időzik el a főtér bámészkodásával inkább csak megy a Kalmár felé. A csuklyáját a fején hordva tartja így nem látható az arca.*
7943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-27 00:05:09
Üzenet elküldve: 2020-10-27 00:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Denjaar ugyan titkolja, hogy nem járatos az úton, de Dora maga is figyel. Már csak azért is, mert ki tudja, hova viszik ahelyett, ahova kell, ezért nem árt az óvatosság. Ha valaki, ő aztán tudja, merre van az arra, bár leginkább úgy érzi, el innen, messzire. A város falain belül állítólag gyilkosok lófrálnak, nőrablók, meg tudja még az ég, micsoda, és akkor a rosszindulatú Estiről nem is beszéltünk, aki biztos valami gonosz tervet forral, és éppen a vérével idézi meg rég holt sötételf szeretőit, denevéreket idomít, vagy ki tudja, mivel ütik el ezek az időt otthon, a sötét kúriáikban. Nem, ez már Dorának is sok, pedig igen erős az idegrendszere. Inkább csimpaszkodik tovább a férfiba – igyekszik nem annyira, mintha az élete múlna rajta, bár elég félős a lovon. És még beszélget is, hogy elterelje saját figyelmét a lovas dologról.*
- Ketten együtt nem vagyunk olyan elveszettek a társnőmmel, mintha külön, egyedül kéne intéznem az ügyeimet. *Jegyzi meg a tharg harcosokat hiányoló kérdésre.* De ezúttal nem értene egyet a kis kiruccanásommal. Egyébként a küldetésünk diszkréciót igényelt, nem tudtuk, mi van az Úrnővel, ezért nem akartunk nagy feltűnést. Egyből Cha'yss báró úrhoz fordultunk, és jól is tettük, mert ő mindent elmesélt. Barátok, ugye? Rendes fickó.
*Denjaar igen pimasz módon rabszolgavalutában számolja ki Dora értékét, de a lány jól veszi a humort, és visszamosolyog.*
- Csak ötezret? Meg vagyok sértve. Bizonyára nem tudják, hogy a szép testben bölcs tudóslélek lapul. És talán… Ki tudja? Veszélyesebb is lehetek, mint első pillantásra látszik. *Teszi hozzá sejtelmesen. Elvégre nem ismerik egymást olyan rég, még valami gonosz bűbájosnak is lehetne nézni.* Manapság semmi sem az, aminek látszik. De ki tudná ezt jobban, mint maga, aki ebben a népes városban tengeti napjait?
- Apropó… A Vashegy nevében köszönöm, hogy részt vett az Úrnő kiszabadításában. A kancellár biztosan bőkezűen megjutalmazza majd, és nem csak a gyors fuvarért. Én pedig… bízom benne, hogy aki egy hölgyet megmentett, engem se hagyna egy sáros pocsolyában.
*Denjaar ugyan titkolja, hogy nem járatos az úton, de Dora maga is figyel. Már csak azért is, mert ki tudja, hova viszik ahelyett, ahova kell, ezért nem árt az óvatosság. Ha valaki, ő aztán tudja, merre van az arra, bár leginkább úgy érzi, el innen, messzire. A város falain belül állítólag gyilkosok lófrálnak, nőrablók, meg tudja még az ég, micsoda, és akkor a rosszindulatú Estiről nem is beszéltünk, aki biztos valami gonosz tervet forral, és éppen a vérével idézi meg rég holt sötételf szeretőit, denevéreket idomít, vagy ki tudja, mivel ütik el ezek az időt otthon, a sötét kúriáikban. Nem, ez már Dorának is sok, pedig igen erős az idegrendszere. Inkább csimpaszkodik tovább a férfiba – igyekszik nem annyira, mintha az élete múlna rajta, bár elég félős a lovon. És még beszélget is, hogy elterelje saját figyelmét a lovas dologról.*
- Ketten együtt nem vagyunk olyan elveszettek a társnőmmel, mintha külön, egyedül kéne intéznem az ügyeimet. *Jegyzi meg a tharg harcosokat hiányoló kérdésre.* De ezúttal nem értene egyet a kis kiruccanásommal. Egyébként a küldetésünk diszkréciót igényelt, nem tudtuk, mi van az Úrnővel, ezért nem akartunk nagy feltűnést. Egyből Cha'yss báró úrhoz fordultunk, és jól is tettük, mert ő mindent elmesélt. Barátok, ugye? Rendes fickó.
*Denjaar igen pimasz módon rabszolgavalutában számolja ki Dora értékét, de a lány jól veszi a humort, és visszamosolyog.*
- Csak ötezret? Meg vagyok sértve. Bizonyára nem tudják, hogy a szép testben bölcs tudóslélek lapul. És talán… Ki tudja? Veszélyesebb is lehetek, mint első pillantásra látszik. *Teszi hozzá sejtelmesen. Elvégre nem ismerik egymást olyan rég, még valami gonosz bűbájosnak is lehetne nézni.* Manapság semmi sem az, aminek látszik. De ki tudná ezt jobban, mint maga, aki ebben a népes városban tengeti napjait?
- Apropó… A Vashegy nevében köszönöm, hogy részt vett az Úrnő kiszabadításában. A kancellár biztosan bőkezűen megjutalmazza majd, és nem csak a gyors fuvarért. Én pedig… bízom benne, hogy aki egy hölgyet megmentett, engem se hagyna egy sáros pocsolyában.
7942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:11:20
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:11:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyezményes keringő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem csalódik a séta keretein belül elcsattanó csókok igyekezetében. Kell is, hogy az egyre inkább tüzesebbé hevülő hangulata ne csituljon egy szemernyit sem. A forró csókváltások az utcák rejtekében tökéletesen megalapozzák a kívánt hangulatot, ami a ma esti ágyrengető táncukhoz szükségeltetik. S, hogy Doras hangulata se lankadjon most nem is játssza a félő, riadt kis szűzikét. Igazi, kívánós nő képében igyekszik tetszelegni, akinek most minden porcikája a férfiért sóvárog. Ha nem lenne benne egy szemernyi illem sem már biztos az egyik sötét kis sikátorban rengettetné meg a világot a férfival, ahogy annak türelmetlenkedő kezei néha a szoknya rejtekébe kíváncsiskodnak.*
- Nos kedves uram... *Pihegi, ahogy a cimpaharapdáló hajába fúrja az ujjait, míg szabadon lézengő keze az ing gombjaival kezd bíbelődni, de még magára erőszakolja a kellemetlenkedő türelmet, pedig szíve szerint már tépné le az útban lévő anyagot.* Ma estére csakis és kizárólag az Öné vagyok, meg talán még tovább is egy kicsit, ha a tánckedve úgy akarja.
*Susogja a férfi hajába, a felfelé gyűrődő szoknyának pedig útjába nem is áll. Eszébe sem jutna ekkora orbitális marhaságot elkövetni most. Előző este épp eleget játszadozott a türelmükkel, most már ideje eleget tenni annak az egyezségnek.*
- A kedvencem, de majd holnap nézek a piacon egy szebbet, amikor veszek magamnak egy kutyát is.
*Villantja ki hófehér fogait egy vigyorral, mert hát a házrenoválós kalandjuk meghozta a kedvét ahhoz, hogy saját kis tyúkterelőt szerezzen, akit majd saját szájíze szerint nevelhet meg. Abba még Brudo sem köthet bele. De most kár is errefelé terelnie a gondolatait. Sokkalta jobb elfoglaltság előtt ácsorog.*
- Na és? *Vonja is fel a szemöldökeit Doras kérdéseire, még a fejét is kissé félrebillenti értetlen pofival.* Ha csak nem tartod kellemetlennek a jelenlétem szorosan melletted, akkor veled mennék be. Nagylány vagyok már, kettőnk között meg nincs még olyan szoros kötelék, hogy féljek, mi lesz, ha a fülébe jut a ma esti kis táncunk. Persze, ha az egyik szeretőd rosszalló pillantásától tartasz inkább, akkor megértem.
*Vigyorodik is el kissé. Eleget hallott Dorastól a zsoldosokat és igazából az összes férfit illető vérmérsékletről. Kialakult már benne a kép, hogy bizonyára nem ma először fog megfordulni a férfi egy nő társaságában. Bár az biztos, hogy a helyzet azért igencsak komikus lenne, ha egy féltékenységi rohammal küzdő tyúk bukkanna fel a társaságukban. De jelen helyzetben fikarcnyit sem érdekelné a dolog. Talán előjátéknak a zsoldos láthatna egy kis cicaharcot, aztán ennyi lenne a történet. Rik ma nem igazán tervez olyasmit, hogy lemondjon a megbeszélt estéről.*
- Amúgy meg nézd a jó oldalát. Ha feltűnik valamelyik szeretőd, legalább kaphatsz egy kis választási lehetőséget. Viszont azt most leszögezem, hogy ha döntésképtelen lennél, akkor így jártál. A társastánc nálam ma csak két főre szól, nem többre. Doras úr, ma csak és kizárólag az enyém, nem osztozkodom. Akkor inkább táncolok egyedül.
*Húzza össze a szemeit egy sunyi mosollyal. De azért szavainak nyomatékot adva kis takarásban a kezét belefúrja a férfi nadrágjába, hogy ujjait a legfontosabb tánceszköz köré fonhassa, gyengéden szorítva a tagra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem csalódik a séta keretein belül elcsattanó csókok igyekezetében. Kell is, hogy az egyre inkább tüzesebbé hevülő hangulata ne csituljon egy szemernyit sem. A forró csókváltások az utcák rejtekében tökéletesen megalapozzák a kívánt hangulatot, ami a ma esti ágyrengető táncukhoz szükségeltetik. S, hogy Doras hangulata se lankadjon most nem is játssza a félő, riadt kis szűzikét. Igazi, kívánós nő képében igyekszik tetszelegni, akinek most minden porcikája a férfiért sóvárog. Ha nem lenne benne egy szemernyi illem sem már biztos az egyik sötét kis sikátorban rengettetné meg a világot a férfival, ahogy annak türelmetlenkedő kezei néha a szoknya rejtekébe kíváncsiskodnak.*
- Nos kedves uram... *Pihegi, ahogy a cimpaharapdáló hajába fúrja az ujjait, míg szabadon lézengő keze az ing gombjaival kezd bíbelődni, de még magára erőszakolja a kellemetlenkedő türelmet, pedig szíve szerint már tépné le az útban lévő anyagot.* Ma estére csakis és kizárólag az Öné vagyok, meg talán még tovább is egy kicsit, ha a tánckedve úgy akarja.
*Susogja a férfi hajába, a felfelé gyűrődő szoknyának pedig útjába nem is áll. Eszébe sem jutna ekkora orbitális marhaságot elkövetni most. Előző este épp eleget játszadozott a türelmükkel, most már ideje eleget tenni annak az egyezségnek.*
- A kedvencem, de majd holnap nézek a piacon egy szebbet, amikor veszek magamnak egy kutyát is.
*Villantja ki hófehér fogait egy vigyorral, mert hát a házrenoválós kalandjuk meghozta a kedvét ahhoz, hogy saját kis tyúkterelőt szerezzen, akit majd saját szájíze szerint nevelhet meg. Abba még Brudo sem köthet bele. De most kár is errefelé terelnie a gondolatait. Sokkalta jobb elfoglaltság előtt ácsorog.*
- Na és? *Vonja is fel a szemöldökeit Doras kérdéseire, még a fejét is kissé félrebillenti értetlen pofival.* Ha csak nem tartod kellemetlennek a jelenlétem szorosan melletted, akkor veled mennék be. Nagylány vagyok már, kettőnk között meg nincs még olyan szoros kötelék, hogy féljek, mi lesz, ha a fülébe jut a ma esti kis táncunk. Persze, ha az egyik szeretőd rosszalló pillantásától tartasz inkább, akkor megértem.
*Vigyorodik is el kissé. Eleget hallott Dorastól a zsoldosokat és igazából az összes férfit illető vérmérsékletről. Kialakult már benne a kép, hogy bizonyára nem ma először fog megfordulni a férfi egy nő társaságában. Bár az biztos, hogy a helyzet azért igencsak komikus lenne, ha egy féltékenységi rohammal küzdő tyúk bukkanna fel a társaságukban. De jelen helyzetben fikarcnyit sem érdekelné a dolog. Talán előjátéknak a zsoldos láthatna egy kis cicaharcot, aztán ennyi lenne a történet. Rik ma nem igazán tervez olyasmit, hogy lemondjon a megbeszélt estéről.*
- Amúgy meg nézd a jó oldalát. Ha feltűnik valamelyik szeretőd, legalább kaphatsz egy kis választási lehetőséget. Viszont azt most leszögezem, hogy ha döntésképtelen lennél, akkor így jártál. A társastánc nálam ma csak két főre szól, nem többre. Doras úr, ma csak és kizárólag az enyém, nem osztozkodom. Akkor inkább táncolok egyedül.
*Húzza össze a szemeit egy sunyi mosollyal. De azért szavainak nyomatékot adva kis takarásban a kezét belefúrja a férfi nadrágjába, hogy ujjait a legfontosabb tánceszköz köré fonhassa, gyengéden szorítva a tagra.*
7941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:32:48
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:32:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyezményes keringő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már akkor kifejezte tetszését egy kaján vigyor képében, amikor az alig térd alá érő szoknyácskát meglátta. Kedvére való ruhadarab, hogy meghozza a kedvét a tánchoz. Ahhoz a bizonyos fajtához, ami egy hozzá hasonló zsoldos szokásos elfoglaltságai között is szerepel. Tetszését néhányszor még kinyilvánítja út közben is, amikor egy kapualjba vagy félreeső utcácskába húzza a lányt egy-egy hevesebb csók erejéig.*
- Mondd még egyszer *duruzsolja, vagy inkább morogja hevülten a falnak döntött lány fülébe.* - Azt az uramos dolgot, meg hogy az enyém vagy. *A fogai gyengéden harapnak a kis cimpácskába, aztán a pacsuli nélkül is illatos nyakat kezdi el ostromolni. Közben balja máris gyűri felfelé a szoknyát, hogy alá férkőzhessen.*
- Igazán csinos ruhát választottál *mondja.* - Tetszik!
*Ha a lány engedi a zsoldos kezét garázdálkodni, akkor egy kicsit feljebb szítja a hölgy oldalán is azt a táncos kedvet, de ha nem, azon se horkan fel. Elvégre ennél úgyis jóval többet kap majd meg, amint magukra zárja keringőjük nem túl impozáns, de a célnak épp megfelelő báltermének ajtaját.*
- Mi legyen? Menjek előre? Vagy nem bánod, ha együtt látnak bennünket felmenni? A bácsikád elég gyakori vendég az itteni ivókban. *Doras is. A lányt mondjuk valószínűleg nem igazán ismerik, de akadnak egyéb lányok is, akik viszont már eléggé közeli ismeretségbe kerültek a zsoldossal. Nem biztos, hogy épp ott eszi őket a fene, de a nőknek tehetségük van mindig a legrosszabb helyen és időben felbukkanni. Még elriasztanák a csibécskét. Vagy lelomboznák, ami talán még rosszabb is. Ő vakolatpergető kufircra szánta az estét, nem egy duzzogó csitri győzködésére. Most még irányban áll a szekér, de jó lenne, ha ez így is maradna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már akkor kifejezte tetszését egy kaján vigyor képében, amikor az alig térd alá érő szoknyácskát meglátta. Kedvére való ruhadarab, hogy meghozza a kedvét a tánchoz. Ahhoz a bizonyos fajtához, ami egy hozzá hasonló zsoldos szokásos elfoglaltságai között is szerepel. Tetszését néhányszor még kinyilvánítja út közben is, amikor egy kapualjba vagy félreeső utcácskába húzza a lányt egy-egy hevesebb csók erejéig.*
- Mondd még egyszer *duruzsolja, vagy inkább morogja hevülten a falnak döntött lány fülébe.* - Azt az uramos dolgot, meg hogy az enyém vagy. *A fogai gyengéden harapnak a kis cimpácskába, aztán a pacsuli nélkül is illatos nyakat kezdi el ostromolni. Közben balja máris gyűri felfelé a szoknyát, hogy alá férkőzhessen.*
- Igazán csinos ruhát választottál *mondja.* - Tetszik!
*Ha a lány engedi a zsoldos kezét garázdálkodni, akkor egy kicsit feljebb szítja a hölgy oldalán is azt a táncos kedvet, de ha nem, azon se horkan fel. Elvégre ennél úgyis jóval többet kap majd meg, amint magukra zárja keringőjük nem túl impozáns, de a célnak épp megfelelő báltermének ajtaját.*
- Mi legyen? Menjek előre? Vagy nem bánod, ha együtt látnak bennünket felmenni? A bácsikád elég gyakori vendég az itteni ivókban. *Doras is. A lányt mondjuk valószínűleg nem igazán ismerik, de akadnak egyéb lányok is, akik viszont már eléggé közeli ismeretségbe kerültek a zsoldossal. Nem biztos, hogy épp ott eszi őket a fene, de a nőknek tehetségük van mindig a legrosszabb helyen és időben felbukkanni. Még elriasztanák a csibécskét. Vagy lelomboznák, ami talán még rosszabb is. Ő vakolatpergető kufircra szánta az estét, nem egy duzzogó csitri győzködésére. Most még irányban áll a szekér, de jó lenne, ha ez így is maradna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656