Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-26 22:20:11
Üzenet elküldve: 2025-11-26 22:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Wertus igyekszik minél hamarább kikeveredni ebből a városból, bár egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ellátogasson a templomba.*
~ Lehet érdemes lenne meglátogatni az ottani könyvtárat…~
* Ezt a gondolatot azonban gyorsan el is hessegeti magától. *
~ Ugyan miféle törpék történetével foglalkozó könyv lenne az emberek tulajdonában? Az emberek tudatlan népség, csak végig kell nézni a városukon, az épületeiken… Pfuj, undorító!
Igaz hogy elvétve találni egy egy szépen faragott követ, na de azt bizonyára törpekéz készítette. Más faj ilyenre képtelen lenne… ~
* Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal van elfoglalva és a lépéseit akaratlanul is meggyorsítja, hogy mielőbb kijusson az emberek városából. *
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.26 22:21:41
~ Lehet érdemes lenne meglátogatni az ottani könyvtárat…~
* Ezt a gondolatot azonban gyorsan el is hessegeti magától. *
~ Ugyan miféle törpék történetével foglalkozó könyv lenne az emberek tulajdonában? Az emberek tudatlan népség, csak végig kell nézni a városukon, az épületeiken… Pfuj, undorító!
Igaz hogy elvétve találni egy egy szépen faragott követ, na de azt bizonyára törpekéz készítette. Más faj ilyenre képtelen lenne… ~
* Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal van elfoglalva és a lépéseit akaratlanul is meggyorsítja, hogy mielőbb kijusson az emberek városából. *
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.26 22:21:41
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-26 16:56:32
Üzenet elküldve: 2025-11-26 16:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Ettvallder szavaira csak bólint; a kordé neki is tökéletesen megfelel. Persze korlátozza, hogy milyen terepen tudnak haladni, és ha tényleg kimennek a pusztára, akkor kétli, hogy oda is magukkal vinnék. Bredoc felajánlására viszont megrázza a fejét.*
-Egyelőre inkább a kordé, ne fárasszuk két nehézvértessel a lovadat.
*Még nem kezdték el a küldetést részletezni, mikor aztán felbukkan csapatuk utolsó tagja is. Nem, határozottan nem nyűgözi le a tündér, főleg, miután az felsorolja specialitásait.*
~Ha fessen kell kinézni, vagy mutatványos tehetségeire van szükségünk, akkor számíthatunk rá. Lám, már építi is a menazsériát.~
*Belső gondolataiból semmi sem ül ki arcára, ám a mosómedve bemutatásánál udvariasan megszólal.*
-Mennyire van jól betanítva az állat, Alesian úr? Számíthatunk rá, hogy nem pont a legrosszabb pillanatban fog felvisítani?
*Hangján nincs semmi kifogásolnivaló. Bredoc kutyájában bízik, de a mosómedve tapasztalatai szerint legfeljebb vészhelyzeti ellátmánynak jó, és annak is alig. Ezután viszont már Ettvallderé a szó; ahogy az jellemzi a tervet, elgondolkozik, majd ő is felszólal.*
-Ha ostromra készülnek, akkor sokat segíthetünk az ellátmányvonaluk elvágásával, de sokat is kockáztatunk, ha nincs elég katonánk, hogy legyőzzük a seregüket. Talán elég kevesen vannak az táborukban, hogy akár fel is lehessen azt égetni, de mi van, ha ez csak Arthenior felé indítja őket?
*Átkozza a Tanácsot, hogy késlekedtek a felkészüléssel. Mindenesetre a maga részéről felmászik a szekér hátuljába, és onnan folytatja a beszélgetést.*
-Részemről indulhatunk.
*Ettvallder szavaira csak bólint; a kordé neki is tökéletesen megfelel. Persze korlátozza, hogy milyen terepen tudnak haladni, és ha tényleg kimennek a pusztára, akkor kétli, hogy oda is magukkal vinnék. Bredoc felajánlására viszont megrázza a fejét.*
-Egyelőre inkább a kordé, ne fárasszuk két nehézvértessel a lovadat.
*Még nem kezdték el a küldetést részletezni, mikor aztán felbukkan csapatuk utolsó tagja is. Nem, határozottan nem nyűgözi le a tündér, főleg, miután az felsorolja specialitásait.*
~Ha fessen kell kinézni, vagy mutatványos tehetségeire van szükségünk, akkor számíthatunk rá. Lám, már építi is a menazsériát.~
*Belső gondolataiból semmi sem ül ki arcára, ám a mosómedve bemutatásánál udvariasan megszólal.*
-Mennyire van jól betanítva az állat, Alesian úr? Számíthatunk rá, hogy nem pont a legrosszabb pillanatban fog felvisítani?
*Hangján nincs semmi kifogásolnivaló. Bredoc kutyájában bízik, de a mosómedve tapasztalatai szerint legfeljebb vészhelyzeti ellátmánynak jó, és annak is alig. Ezután viszont már Ettvallderé a szó; ahogy az jellemzi a tervet, elgondolkozik, majd ő is felszólal.*
-Ha ostromra készülnek, akkor sokat segíthetünk az ellátmányvonaluk elvágásával, de sokat is kockáztatunk, ha nincs elég katonánk, hogy legyőzzük a seregüket. Talán elég kevesen vannak az táborukban, hogy akár fel is lehessen azt égetni, de mi van, ha ez csak Arthenior felé indítja őket?
*Átkozza a Tanácsot, hogy késlekedtek a felkészüléssel. Mindenesetre a maga részéről felmászik a szekér hátuljába, és onnan folytatja a beszélgetést.*
-Részemről indulhatunk.
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-25 18:54:43
Üzenet elküldve: 2025-11-25 18:54:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Végignéz a vegyes társaságon, ami összegyűlt. Tény, hogy ő se lovon érkezett, nincs neki és sose volt. Nem is nagyon jártas a lovaglásban, bár természetesen volt már rá alkalom. De a gyaloglás olyasmi, amit nagyon is jól ismer, így nem aggódik.
Többen bemutatkoznak a társaságból, amit ő maga például elfelejtett.
Egy gyors pillantással méri fel a mágust és megállapítja, hogy sokat megélt, veterán katonának tűnik. Ennek csak örül. Jó az, ha van tapasztalat a csapatban.
Az ő bemutatkozása még várat magára, mert ekkor érkezik meg Naesala Wynroris, és odalép hozzá bemutatkozni. Egyre kedvére valóbb ez a társaság, mert mindenki ilyen katonásan hatékony. Naesala szépsége persze nem kerüli el a kényszeres nőcsábász figyelmét, de ez olyan részlet, amit félre tud tenni a küldetés miatt. Megrázza a nő kezét, miközben bemutatkozik mindkettejüknek.*
- Mykael Rohark. Talpas.
*mondja egyszerűen. Ránézésre is meg lehet mondani a fegyvereiről (rövidkard, körpajzs), hogy közelharcos forma. Bár hogy mennyire érti a dolgát, az már nem lehet annyira egyértelmű, hiszen ránézésre elég fiatal, a felszerelése meg olyan, mintha zsibvásáron szedte volna össze - vagy éppenséggel egy csatatéren szedte volna össze elhullott katonákról.
Ekkor fut be Ettvallder Skyy, Tökvirág Alesian társaságában. Skyynek köszön először kézfogással, és felel is neki.*
- A te kiruccanásod van a legközelebb ahhoz, amire egy katona való. Megesz az unalom már a városok között ingázva.
*mondja tréfásan, majd odabiccent Alesiannak is.*
- Mykael Rohark.
*mutatkozik be neki, bár a tündért jobban érdekli Naesala. Ezért nem tud neheztelni rá, bár bölcsebb lenne, ha a tündér most a csapat egészére koncentrálna, nem csak az egyetlen nőre benne. Mégiscsak egymásra lesznek utalva pár napig.
Kedélyesen biccent oda Bredocnak is. Tetszik neki ez a társaság. Látszólag sok harcedzett fickó van közöttük, úgyhogy nem fognak hülyeségeket csinálni. Utálja a tapasztalatlan vezetőket, akik agyatlanul halálba küldik az erőiket. Főleg, mert ő is azok közé tartozott, akiknek az első sorban volt a helye.
Ettvallder belekezd az értesülései ismertetésébe, Mykael pedig csöndben hallgatja végig.*
- Ha van egy táboruk, keressük meg, fürkésszük ki. Aztán majd meglátjuk, mennyire védett. Ha tényleg kimozdultak belőle, akár még nyelvet is foghatunk ott.
*helyesel az elképzelésre.*
*Végignéz a vegyes társaságon, ami összegyűlt. Tény, hogy ő se lovon érkezett, nincs neki és sose volt. Nem is nagyon jártas a lovaglásban, bár természetesen volt már rá alkalom. De a gyaloglás olyasmi, amit nagyon is jól ismer, így nem aggódik.
Többen bemutatkoznak a társaságból, amit ő maga például elfelejtett.
Egy gyors pillantással méri fel a mágust és megállapítja, hogy sokat megélt, veterán katonának tűnik. Ennek csak örül. Jó az, ha van tapasztalat a csapatban.
Az ő bemutatkozása még várat magára, mert ekkor érkezik meg Naesala Wynroris, és odalép hozzá bemutatkozni. Egyre kedvére valóbb ez a társaság, mert mindenki ilyen katonásan hatékony. Naesala szépsége persze nem kerüli el a kényszeres nőcsábász figyelmét, de ez olyan részlet, amit félre tud tenni a küldetés miatt. Megrázza a nő kezét, miközben bemutatkozik mindkettejüknek.*
- Mykael Rohark. Talpas.
*mondja egyszerűen. Ránézésre is meg lehet mondani a fegyvereiről (rövidkard, körpajzs), hogy közelharcos forma. Bár hogy mennyire érti a dolgát, az már nem lehet annyira egyértelmű, hiszen ránézésre elég fiatal, a felszerelése meg olyan, mintha zsibvásáron szedte volna össze - vagy éppenséggel egy csatatéren szedte volna össze elhullott katonákról.
Ekkor fut be Ettvallder Skyy, Tökvirág Alesian társaságában. Skyynek köszön először kézfogással, és felel is neki.*
- A te kiruccanásod van a legközelebb ahhoz, amire egy katona való. Megesz az unalom már a városok között ingázva.
*mondja tréfásan, majd odabiccent Alesiannak is.*
- Mykael Rohark.
*mutatkozik be neki, bár a tündért jobban érdekli Naesala. Ezért nem tud neheztelni rá, bár bölcsebb lenne, ha a tündér most a csapat egészére koncentrálna, nem csak az egyetlen nőre benne. Mégiscsak egymásra lesznek utalva pár napig.
Kedélyesen biccent oda Bredocnak is. Tetszik neki ez a társaság. Látszólag sok harcedzett fickó van közöttük, úgyhogy nem fognak hülyeségeket csinálni. Utálja a tapasztalatlan vezetőket, akik agyatlanul halálba küldik az erőiket. Főleg, mert ő is azok közé tartozott, akiknek az első sorban volt a helye.
Ettvallder belekezd az értesülései ismertetésébe, Mykael pedig csöndben hallgatja végig.*
- Ha van egy táboruk, keressük meg, fürkésszük ki. Aztán majd meglátjuk, mennyire védett. Ha tényleg kimozdultak belőle, akár még nyelvet is foghatunk ott.
*helyesel az elképzelésre.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-23 18:13:19
Üzenet elküldve: 2025-11-23 18:13:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Úgy látszik, hogy a kis csapat összeáll, s mindenki akire érdemes volt várni megérkezik. Sőt, még egy újabb, váratlan tag is előkerül az út porát hozva magával.*
-Mykael Rohark! Örvendek, útjaink ismét keresztezik egymást.
*Feleli félmosollyal a bajusza alatt, emlékszik rá, egyszer már összefújta őket a szél korábban. Köszönti a tündért is, barátságosan a kezét nyújtja.*
-Nem!
*Mondja higgadt, de kemény hangon a kutyájának, aki ezidáig ugyan nyugton követte őt a lába mellett, most azonban a mosómedve felkelteti az érdeklődését. A parancsszóra azonban hamar levetkőzi az ösztönös viselkedését.*
-Akkor hát mind megvagyunk.
*Erősít rá Ettvallder szavaira, majd csak bólogat mikor arról beszél, hogy mit is tudnak eddig. Ez jó, mert így tényleg nem marad senki félinformációkkal.*
-Semmi, gondolom. Hacsak nem hagytak ott hátra még erőket, akik az ellátmányukat védik, vagy ilyesmi. Nem tudjuk mekkora az a tábor, de így hallomásra alapozva nehéz bármi biztosan mondani, ugyebár.
*Nyilvánvaló, hisz eleve ezért is indulnak útnak.*
-Akkor feltételezem a szántóföldek felé indulunk, s onnan tovább, igaz? Az én lovam még elbír egy embert, Gaerralos, ha gondolod pattanj fel.
*Egyelőre úgyis csak utazni fognak, ezt még elbírja a jószág, legfeljebb ha elfáradna majd megpihennek.*
-Indulhatunk?
*Mondja egyszerűen, hisz ha már mindenki itt van, s a cél is világos, akkor kár lenne tovább fecsérelni az időt. Biztos benne, hogy útközben lesz alkalma még jobban megismerni a társaságot, s szót ejteni mindenkivel. A maga részéről elindul a főtérről az Arthenior közeli területekre vezető úton, remélhetőleg a többiek is így tesznek.*
*Úgy látszik, hogy a kis csapat összeáll, s mindenki akire érdemes volt várni megérkezik. Sőt, még egy újabb, váratlan tag is előkerül az út porát hozva magával.*
-Mykael Rohark! Örvendek, útjaink ismét keresztezik egymást.
*Feleli félmosollyal a bajusza alatt, emlékszik rá, egyszer már összefújta őket a szél korábban. Köszönti a tündért is, barátságosan a kezét nyújtja.*
-Nem!
*Mondja higgadt, de kemény hangon a kutyájának, aki ezidáig ugyan nyugton követte őt a lába mellett, most azonban a mosómedve felkelteti az érdeklődését. A parancsszóra azonban hamar levetkőzi az ösztönös viselkedését.*
-Akkor hát mind megvagyunk.
*Erősít rá Ettvallder szavaira, majd csak bólogat mikor arról beszél, hogy mit is tudnak eddig. Ez jó, mert így tényleg nem marad senki félinformációkkal.*
-Semmi, gondolom. Hacsak nem hagytak ott hátra még erőket, akik az ellátmányukat védik, vagy ilyesmi. Nem tudjuk mekkora az a tábor, de így hallomásra alapozva nehéz bármi biztosan mondani, ugyebár.
*Nyilvánvaló, hisz eleve ezért is indulnak útnak.*
-Akkor feltételezem a szántóföldek felé indulunk, s onnan tovább, igaz? Az én lovam még elbír egy embert, Gaerralos, ha gondolod pattanj fel.
*Egyelőre úgyis csak utazni fognak, ezt még elbírja a jószág, legfeljebb ha elfáradna majd megpihennek.*
-Indulhatunk?
*Mondja egyszerűen, hisz ha már mindenki itt van, s a cél is világos, akkor kár lenne tovább fecsérelni az időt. Biztos benne, hogy útközben lesz alkalma még jobban megismerni a társaságot, s szót ejteni mindenkivel. A maga részéről elindul a főtérről az Arthenior közeli területekre vezető úton, remélhetőleg a többiek is így tesznek.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-19 00:18:49
Üzenet elküldve: 2025-11-19 00:18:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
* Mire Alesian elkapja a kis állatát, addigra Ettvallder is visszatér a kompániájával. A nevek hamar gazdát cserélnek. Elsőnek a híres Bredoc név üti meg a fülét. Megszemléli magának a férfit.*
~ Nem is csoda, hogy olyan csinos nője volt. ~* Megnézi a másik férfit is, aki a Gaerallos névre hallgat. Rajta nem talál semmi érdekeset. Csak egy harcos a szemében, mint Ettvallder, de mint kiderül inkább mágusként azonosítja magát. A szőke szépfiú az nem szól sokat, de őt máris nem kedveli. Különösebb oka nincs rá, csupán annyi, hogy szőke és szépfiú. Amolyan rivális a lányok előtt, aki elviszi a figyelmet. Ha már lányok, akkor itt van a már emlegetett szépség is. Nem hazudtak neki róla, mivel fehér hajú és elf. Pont az esete az ilyesmi. Az már csak hab a tortán, hogy még hajlandó vele kezet fogni.*
- Örvendek a szerencsémnek, hogy megismerhetem hölgyem.* Viszonozza a köszöntést.*
- Tökvirág Alesian. Tündér. Teysus papja, komédiás meg a többi. Ő meg Zápor. Mosómedve* Azt már nem teszi hozzá, hogy ők lesznek első azok között, akik elszaladnak, ha baj van. De egy tündértől nem is várna senki többet, sőt ezt ő el is mondta a férfinak már az elején. De ki tudja, talán az egyetlen nő tudja majd egy kicsit motiválni. Már most is mellette áll meg, mert neki ő a legfontosabb a jelenlévők között. Ettvallder szavait is csak fél füllel hallgatja. A bűzös orkokról való szövegelést már nagyjából vágja. Nem is bánná, ha végre akár el is indulnának. Azért le van nyűgözve a tündér, mert nem számított rá, hogy ilyen jó kis csapatott fog összeszedni a szöszi.*
* Mire Alesian elkapja a kis állatát, addigra Ettvallder is visszatér a kompániájával. A nevek hamar gazdát cserélnek. Elsőnek a híres Bredoc név üti meg a fülét. Megszemléli magának a férfit.*
~ Nem is csoda, hogy olyan csinos nője volt. ~* Megnézi a másik férfit is, aki a Gaerallos névre hallgat. Rajta nem talál semmi érdekeset. Csak egy harcos a szemében, mint Ettvallder, de mint kiderül inkább mágusként azonosítja magát. A szőke szépfiú az nem szól sokat, de őt máris nem kedveli. Különösebb oka nincs rá, csupán annyi, hogy szőke és szépfiú. Amolyan rivális a lányok előtt, aki elviszi a figyelmet. Ha már lányok, akkor itt van a már emlegetett szépség is. Nem hazudtak neki róla, mivel fehér hajú és elf. Pont az esete az ilyesmi. Az már csak hab a tortán, hogy még hajlandó vele kezet fogni.*
- Örvendek a szerencsémnek, hogy megismerhetem hölgyem.* Viszonozza a köszöntést.*
- Tökvirág Alesian. Tündér. Teysus papja, komédiás meg a többi. Ő meg Zápor. Mosómedve* Azt már nem teszi hozzá, hogy ők lesznek első azok között, akik elszaladnak, ha baj van. De egy tündértől nem is várna senki többet, sőt ezt ő el is mondta a férfinak már az elején. De ki tudja, talán az egyetlen nő tudja majd egy kicsit motiválni. Már most is mellette áll meg, mert neki ő a legfontosabb a jelenlévők között. Ettvallder szavait is csak fél füllel hallgatja. A bűzös orkokról való szövegelést már nagyjából vágja. Nem is bánná, ha végre akár el is indulnának. Azért le van nyűgözve a tündér, mert nem számított rá, hogy ilyen jó kis csapatott fog összeszedni a szöszi.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-17 08:50:37
Üzenet elküldve: 2025-11-17 08:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
- Akkor jó, már kezdtem félni, hogy csak magamnak fizettem ki a szekeret.
* Valóban nem érintené jól, ha ő lenne az egyetlen, akinek a szekér hátuljából kéne végignéznie, ahogyan társai lóra pattannak. Lassan neki is néznie kell magának egyet, de az csakis azután, hogy túlélték a bonyodalmakat. Lassan kialakul a társaság, s a főtérre érve sorra érkeznek meg a csapat tagjai. *
- Szevasz.
* Mondja Mykaelnek, amint megérkezik. *
- Azt hittem nem fogsz jönni.
* Rövid köszönést követően végignéz a főtéren. Szemei a tündért keresik. Ha nem ér ide hamarosan nélküle kell meglógniuk, amit őszintén nem szeretne, de mi mást tehetnének? Nem várathatja meg a többieket sem ezzel. *
- Még a tündér, aztán indulhatunk. A kormosról nem hallottam a fogadó óta. Sebaj, vagyunk így is annyian, hogy ne érjen minket probléma.
* Feleli az elfnek, majd visszafordul a társasághoz. *
- Amíg ide ér, addig röviden vázolnám, hogy miről tudok, hogy mindenki egy lapon legyen.
* Ezt mondva körbenéz a társaságra, és ha mindenki figyelmét elkapta, úgy megköszörüli torkát és folytatja. *
- Szóval, kicsivel több, mint egy hata kérdezősködöm a kürtszó után. Jártam a templomban és az őrségnél is, de semmi jelentőset nem tudtam meg, mindaddig, míg nem futottam össze Nestar Erefizzel. Tőle hallottam, hogy egy csapat már megjárta a pusztákat és orkok vannak a dologban. Orkok hellyel közzel mindenhol vannak, kisebb nagyobb számban, ám ezúttal nem egy kis családról van szó, egyesültek egy név alatt. Ha minden igaz, akkor egy kisebb hadseregé nőtték ki magukat. Mielőtt bárkinek elvenném a kedvét, az alkimista azt is említette, hogy a hír elérte a thargokat is. A fél karomat rá, hogy nem fogják ölbe tett kézzel végignézni, ahogy orkok gyilkolásba kezdenek. Ha valamit jobban utálnak, mint a várost, akkor azok az orkok. Hamarosan a két sereg összeütközik. Mindeközben ork felderítők járják a falvakat, valamiféle fegyvert keresve. Nem tudjuk mi az, meg, hogy mire képes, csak azt, hogy készek eldobni érte az életüket. Valami szimbólum, esetleg egy rituálé része? Bármelyik is legyen, tökéletes moráltörő lenne, ha előttük tennénk erre szert. Továbbá és itt most érdekelne a véleményetek, de ha a sereg elhagyja a pusztákat, akkor mi állít meg minket, hogy megnézzük magunknak a táborukat is?
*Zárja le kérdéssel a saját monológját. Bár ez a felvetés elég hirtelen jött, talán még jól is kijöhetnek belőle. Vannak elegen egy kisebb alakulathoz, ha tisztában vannak egymás határaival és képességeivel, akkor még a végén elfoglalhatják maguknak az erődjüket. *
- Akkor jó, már kezdtem félni, hogy csak magamnak fizettem ki a szekeret.
* Valóban nem érintené jól, ha ő lenne az egyetlen, akinek a szekér hátuljából kéne végignéznie, ahogyan társai lóra pattannak. Lassan neki is néznie kell magának egyet, de az csakis azután, hogy túlélték a bonyodalmakat. Lassan kialakul a társaság, s a főtérre érve sorra érkeznek meg a csapat tagjai. *
- Szevasz.
* Mondja Mykaelnek, amint megérkezik. *
- Azt hittem nem fogsz jönni.
* Rövid köszönést követően végignéz a főtéren. Szemei a tündért keresik. Ha nem ér ide hamarosan nélküle kell meglógniuk, amit őszintén nem szeretne, de mi mást tehetnének? Nem várathatja meg a többieket sem ezzel. *
- Még a tündér, aztán indulhatunk. A kormosról nem hallottam a fogadó óta. Sebaj, vagyunk így is annyian, hogy ne érjen minket probléma.
* Feleli az elfnek, majd visszafordul a társasághoz. *
- Amíg ide ér, addig röviden vázolnám, hogy miről tudok, hogy mindenki egy lapon legyen.
* Ezt mondva körbenéz a társaságra, és ha mindenki figyelmét elkapta, úgy megköszörüli torkát és folytatja. *
- Szóval, kicsivel több, mint egy hata kérdezősködöm a kürtszó után. Jártam a templomban és az őrségnél is, de semmi jelentőset nem tudtam meg, mindaddig, míg nem futottam össze Nestar Erefizzel. Tőle hallottam, hogy egy csapat már megjárta a pusztákat és orkok vannak a dologban. Orkok hellyel közzel mindenhol vannak, kisebb nagyobb számban, ám ezúttal nem egy kis családról van szó, egyesültek egy név alatt. Ha minden igaz, akkor egy kisebb hadseregé nőtték ki magukat. Mielőtt bárkinek elvenném a kedvét, az alkimista azt is említette, hogy a hír elérte a thargokat is. A fél karomat rá, hogy nem fogják ölbe tett kézzel végignézni, ahogy orkok gyilkolásba kezdenek. Ha valamit jobban utálnak, mint a várost, akkor azok az orkok. Hamarosan a két sereg összeütközik. Mindeközben ork felderítők járják a falvakat, valamiféle fegyvert keresve. Nem tudjuk mi az, meg, hogy mire képes, csak azt, hogy készek eldobni érte az életüket. Valami szimbólum, esetleg egy rituálé része? Bármelyik is legyen, tökéletes moráltörő lenne, ha előttük tennénk erre szert. Továbbá és itt most érdekelne a véleményetek, de ha a sereg elhagyja a pusztákat, akkor mi állít meg minket, hogy megnézzük magunknak a táborukat is?
*Zárja le kérdéssel a saját monológját. Bár ez a felvetés elég hirtelen jött, talán még jól is kijöhetnek belőle. Vannak elegen egy kisebb alakulathoz, ha tisztában vannak egymás határaival és képességeivel, akkor még a végén elfoglalhatják maguknak az erődjüket. *
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-16 23:02:34
Üzenet elküldve: 2025-11-16 23:02:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
- Semmit sem ígérhetek, piszok régen lőttem *a halvány mosoly viccelődést sejtet, azt csak ő tudja, hogy van mögötte némi komoly aggodalom. Azért bízik benne, hogy egykori parancsnoka seggét sikerül majd valahogy kikerülnie.
Naesalát különösebben nem járja át a nosztalgia, a Warg Alakulat rövid életűre sikerült, na meg ezen csekély éra alatt sem töltött túl sok időt Gaer társaságában. Más lenne, ha esetleg Pash és Jenari állnának itt, de valószínűbb, hogy csak az idegeire mennének - néha hiányzik is kicsit neki.
Végül maga is az istállóhoz siet, hogy felszerszámozhassa Görényt, s hamarosan meg is jelenik a főtéren szürke paripája hátán. A társasághoz érve ránt a bőrszáron, lova fújtatva áll meg, majd egy mozdulattal lepattan a hátáról, hogy szemügyre vehesse az egybegyűlteket. Egyetlen idegent szemlél, a vele csaknem egy magas szőke rövidéltűt, így felé lép, egy határozott mozdulattal nyújtja is a kezét a bemutatkozásra.*
- Naesala Wynroris *ha amaz hagyja, kezet is fog, s bár szorítása nem túl erős, de egyértelműen kemény, nem hölgyekre jellemző* - Kardforgató *egészíti Gaerhoz hasonlóan, elvégre ez lesz, ami később igazán fontos lesz, nem a neve. Végül visszalép lova mellé, néhány bátorító mozdulattal paskolja meg, rég vitte már ilyen hosszú útra. Reméli a nagy izgalmak közepette nem fog sokat szelelni meg pottyantani szerencsétlen állat, sajna elő szokott fordulni, nem hiába kapta azt a nevet, amit.*
- A félvéren kívül még várunk valakire? *teszi fel a kérdést elsősorban a szőke férfinak, elvégre úgy sejti egykori bajtársai hozzá hasonlóan nincsenek tisztában a teljes felállással. Abban bízik csak, hogy az a nyomorult kormosképű nem tart velük.*
- Semmit sem ígérhetek, piszok régen lőttem *a halvány mosoly viccelődést sejtet, azt csak ő tudja, hogy van mögötte némi komoly aggodalom. Azért bízik benne, hogy egykori parancsnoka seggét sikerül majd valahogy kikerülnie.
Naesalát különösebben nem járja át a nosztalgia, a Warg Alakulat rövid életűre sikerült, na meg ezen csekély éra alatt sem töltött túl sok időt Gaer társaságában. Más lenne, ha esetleg Pash és Jenari állnának itt, de valószínűbb, hogy csak az idegeire mennének - néha hiányzik is kicsit neki.
Végül maga is az istállóhoz siet, hogy felszerszámozhassa Görényt, s hamarosan meg is jelenik a főtéren szürke paripája hátán. A társasághoz érve ránt a bőrszáron, lova fújtatva áll meg, majd egy mozdulattal lepattan a hátáról, hogy szemügyre vehesse az egybegyűlteket. Egyetlen idegent szemlél, a vele csaknem egy magas szőke rövidéltűt, így felé lép, egy határozott mozdulattal nyújtja is a kezét a bemutatkozásra.*
- Naesala Wynroris *ha amaz hagyja, kezet is fog, s bár szorítása nem túl erős, de egyértelműen kemény, nem hölgyekre jellemző* - Kardforgató *egészíti Gaerhoz hasonlóan, elvégre ez lesz, ami később igazán fontos lesz, nem a neve. Végül visszalép lova mellé, néhány bátorító mozdulattal paskolja meg, rég vitte már ilyen hosszú útra. Reméli a nagy izgalmak közepette nem fog sokat szelelni meg pottyantani szerencsétlen állat, sajna elő szokott fordulni, nem hiába kapta azt a nevet, amit.*
- A félvéren kívül még várunk valakire? *teszi fel a kérdést elsősorban a szőke férfinak, elvégre úgy sejti egykori bajtársai hozzá hasonlóan nincsenek tisztában a teljes felállással. Abban bízik csak, hogy az a nyomorult kormosképű nem tart velük.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-12 23:18:49
Üzenet elküldve: 2025-11-12 23:18:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Bredoc szavaira megenged magának egy mosolyt, főleg, miután amaz jelzi, hogy a helyzet nem annyira formális. Abból, ahogy Ettvallder utasításokat ad, az is lejön, hogy nem feltétlenül a wargok által szervezett expedíció ez. Ezután már nem is időznek sokat a fogadóban, csak kint folytatódik tovább a tervezés; itt Gaerralos a lovakat látva megszólal.*
-Nekem nincs lovam.
*Nem mint problémát említi meg a dolgot, egyszerű tényközlés ez, hiszen ahogy elnézi, nem csak ő jött hátas nélkül. Ezután megtudja a választ Bredoc korábbi kérdésére is. Arcára nem ülnek ki gondolatai, ám magában nincs lenyűgözve a tündérmágus gondolatával. Gyenge, puha népek, nem a csatatérre valóak; reméli, nem azzal lesznek elfoglalva harc közben, hogy a tündérmágust abajgassák.
A maga részéről csöndben követi a többieket; egyelőre csak megfigyel, és próbálja kiismerni leendő csapattársait. A hozzájuk csatlakozó zsoldost biccentéssel üdvözli.*
-Gaerralos. Mágus.
*Mutatkozik be, csak hogy amaz is tudja, mire számíthat tőle. A nagy ismerkedést a maga részéről majd kezdhetik akkor, ha már nincsenek a városban; a maga részéről nem itt akarja megvárni, hogy a Tanács milyen válaszlépéssel felel Bredoc levelére.*
*Bredoc szavaira megenged magának egy mosolyt, főleg, miután amaz jelzi, hogy a helyzet nem annyira formális. Abból, ahogy Ettvallder utasításokat ad, az is lejön, hogy nem feltétlenül a wargok által szervezett expedíció ez. Ezután már nem is időznek sokat a fogadóban, csak kint folytatódik tovább a tervezés; itt Gaerralos a lovakat látva megszólal.*
-Nekem nincs lovam.
*Nem mint problémát említi meg a dolgot, egyszerű tényközlés ez, hiszen ahogy elnézi, nem csak ő jött hátas nélkül. Ezután megtudja a választ Bredoc korábbi kérdésére is. Arcára nem ülnek ki gondolatai, ám magában nincs lenyűgözve a tündérmágus gondolatával. Gyenge, puha népek, nem a csatatérre valóak; reméli, nem azzal lesznek elfoglalva harc közben, hogy a tündérmágust abajgassák.
A maga részéről csöndben követi a többieket; egyelőre csak megfigyel, és próbálja kiismerni leendő csapattársait. A hozzájuk csatlakozó zsoldost biccentéssel üdvözli.*
-Gaerralos. Mágus.
*Mutatkozik be, csak hogy amaz is tudja, mire számíthat tőle. A nagy ismerkedést a maga részéről majd kezdhetik akkor, ha már nincsenek a városban; a maga részéről nem itt akarja megvárni, hogy a Tanács milyen válaszlépéssel felel Bredoc levelére.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:46:01
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:46:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*A Pegazus irányából érkezik egy ágrólszakadt zsoldos-forma fickó. Kopott barna bőrvértet visel a mellkasán, ugyanilyen alkarvédőket, comb- és lábszárvédőket felszíjazva egy gyűrött, ujjatlan szürke ingre, viseltes barna nadrágra. Felszerelése egy elnyűttnek tűnő bakanccsal, és valamivel újabb hátizsákkal egészül ki. Na meg fegyverzettel: hátán, a hátizsákra szíjazva egy fa körpajzsot hoz, bal oldalán egy rövidkard lóg bőrtokban, míg a jobb oldalán egy bozótvágó.
Megjelenését még a tetoválásai teszik jellegzetessé: jobb felkarján egy nagy fekete hatos szám látható, olyan mintha egy ecsettel kanyarintották volna oda sebtiben. Alatta egy jóval igényesebb alkotás: egy tretil fonódik rá a karjára, és kitátott pofával vicsorog. Kedélyes mosollyal közelíti meg a társaságot, bár elsőre csak két embert ismer fel: Ettvalldert, valamint Bredoc Droynt. Utóbbival egyszer italoztak és beszélgettek kissé a városőrségről.*
- Üdv!
*köszön tömören, és kíváncsian nézi, miféle társaság gyűlt össze erre a felderítő küldetésre.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2025.11.12 20:22:09, a következő indokkal:
Az angol nyelvű kifejezések használatát mellőzzük.
*A Pegazus irányából érkezik egy ágrólszakadt zsoldos-forma fickó. Kopott barna bőrvértet visel a mellkasán, ugyanilyen alkarvédőket, comb- és lábszárvédőket felszíjazva egy gyűrött, ujjatlan szürke ingre, viseltes barna nadrágra. Felszerelése egy elnyűttnek tűnő bakanccsal, és valamivel újabb hátizsákkal egészül ki. Na meg fegyverzettel: hátán, a hátizsákra szíjazva egy fa körpajzsot hoz, bal oldalán egy rövidkard lóg bőrtokban, míg a jobb oldalán egy bozótvágó.
Megjelenését még a tetoválásai teszik jellegzetessé: jobb felkarján egy nagy fekete hatos szám látható, olyan mintha egy ecsettel kanyarintották volna oda sebtiben. Alatta egy jóval igényesebb alkotás: egy tretil fonódik rá a karjára, és kitátott pofával vicsorog. Kedélyes mosollyal közelíti meg a társaságot, bár elsőre csak két embert ismer fel: Ettvalldert, valamint Bredoc Droynt. Utóbbival egyszer italoztak és beszélgettek kissé a városőrségről.*
- Üdv!
*köszön tömören, és kíváncsian nézi, miféle társaság gyűlt össze erre a felderítő küldetésre.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2025.11.12 20:22:09, a következő indokkal:
Az angol nyelvű kifejezések használatát mellőzzük.
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-10 22:56:26
Üzenet elküldve: 2025-11-10 22:56:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
-Ugyan. Csak nehogy seggbe trafálj vele.
*Mondja egy aprócska mosoly kíséretében a nyilak kapcsán, de nem is fecsérel több szót rá. Ez a legkevesebb, a jól felszereltség roppant fontos. Az is kiderül, hogy a szállítást tényleg úgy érti a másik, ahogy elsőre gondolta az ex parancsnok, de Naesala hamar beavatja, hogy nekik van saját lovuk. Mindenki késznek tűnik, ám mielőtt fény derülhetne a mágus kilétére egy régi ismerős csatlakozik a társasághoz. Bredoc pedig igencsak megörül a csatamágusnak, fel is pattan és jól vállon veregeti őt.*
-Gaerralos! De rég láttalak cimbora! Örülök, hogy te is itt vagy.
*Széles vigyor ül az arcára.*
-Mennyi warg egy helyen! Szívmelengető. Persze, majd útközben elmondom, egyébként is sok megbeszélnivalónk van.
*Cinkos pillantás, hisz a sárkány dolgáról nem sokan tudnak eddig, habár Naesalát már beavatta nemrég, majd erről is mesél neki.*
-És.. Elég a Bredoc is, hisz már nem vagyok parancsnok.
*Teszi hozzá barátságosan. Egyébként sem volt híve a címeknek.*
-Akkor induljunk, és keressük meg aki még ránk vár.
*Azzal pedig, mivel az utazás biztosan nem lesz rövid, s remélhetőleg lesz idejük még egymással társalogni el is indul a főtér felé, hogy a csapat maradékát összeszedjék. Persze a lovát is előhozza a fogadó istállójából, és lábához füttyenti hosszú szőrű kutyáját is, aki már egészen megnőtt, mostanra igazi nagykutya lett. Aztán a téren pedig megvárja a többieket is, hisz nem tudja hogy pontosan kit is keresnek.*
-Ugyan. Csak nehogy seggbe trafálj vele.
*Mondja egy aprócska mosoly kíséretében a nyilak kapcsán, de nem is fecsérel több szót rá. Ez a legkevesebb, a jól felszereltség roppant fontos. Az is kiderül, hogy a szállítást tényleg úgy érti a másik, ahogy elsőre gondolta az ex parancsnok, de Naesala hamar beavatja, hogy nekik van saját lovuk. Mindenki késznek tűnik, ám mielőtt fény derülhetne a mágus kilétére egy régi ismerős csatlakozik a társasághoz. Bredoc pedig igencsak megörül a csatamágusnak, fel is pattan és jól vállon veregeti őt.*
-Gaerralos! De rég láttalak cimbora! Örülök, hogy te is itt vagy.
*Széles vigyor ül az arcára.*
-Mennyi warg egy helyen! Szívmelengető. Persze, majd útközben elmondom, egyébként is sok megbeszélnivalónk van.
*Cinkos pillantás, hisz a sárkány dolgáról nem sokan tudnak eddig, habár Naesalát már beavatta nemrég, majd erről is mesél neki.*
-És.. Elég a Bredoc is, hisz már nem vagyok parancsnok.
*Teszi hozzá barátságosan. Egyébként sem volt híve a címeknek.*
-Akkor induljunk, és keressük meg aki még ránk vár.
*Azzal pedig, mivel az utazás biztosan nem lesz rövid, s remélhetőleg lesz idejük még egymással társalogni el is indul a főtér felé, hogy a csapat maradékát összeszedjék. Persze a lovát is előhozza a fogadó istállójából, és lábához füttyenti hosszú szőrű kutyáját is, aki már egészen megnőtt, mostanra igazi nagykutya lett. Aztán a téren pedig megvárja a többieket is, hisz nem tudja hogy pontosan kit is keresnek.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:29:14
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:29:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
* Alesian nagyon lelkes lesz, amikor női társaságot említ Ettvalder. Az ábrázata rögtön fel is vidul. Mondana is valami frappánsat, de a madár most előrébb való, így ez elmarad. Úgy tűnik, hogy az állat most már megbízik a férfiban, így a munka egy része le is van tudva. Máris kap egy adag aranyat, amire nem számított, de ha adják, akkor elfogadja.*
- Köszönöm!* Ekkor a komisz mosómedve megpillant egy egeret, amit elkezd hajkurászni.*
Zápor!* Kiált rá a tündér majd elkezd utána szaladni.*
- Majd utánad megyek.* Kiált vissza a férfinak. Hiába a sok oktatás az állati ösztönök néha erősebbek a puszta szavaknál. El kergeti a jószágot egy darabig, de talán jobban is jár, mert bent csak az unalmas dumálás megy.*
* Alesian nagyon lelkes lesz, amikor női társaságot említ Ettvalder. Az ábrázata rögtön fel is vidul. Mondana is valami frappánsat, de a madár most előrébb való, így ez elmarad. Úgy tűnik, hogy az állat most már megbízik a férfiban, így a munka egy része le is van tudva. Máris kap egy adag aranyat, amire nem számított, de ha adják, akkor elfogadja.*
- Köszönöm!* Ekkor a komisz mosómedve megpillant egy egeret, amit elkezd hajkurászni.*
Zápor!* Kiált rá a tündér majd elkezd utána szaladni.*
- Majd utánad megyek.* Kiált vissza a férfinak. Hiába a sok oktatás az állati ösztönök néha erősebbek a puszta szavaknál. El kergeti a jószágot egy darabig, de talán jobban is jár, mert bent csak az unalmas dumálás megy.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-05 08:55:02
Üzenet elküldve: 2025-11-05 08:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
- Oh, ne aggódj. Lesz női társaság. Mondjuk, lehet nagyobb fába kéne vágni a fejszédet hozzá.
* Mondja sejtelmesen, ám nem mond többet erről. Majd meglátja, amint összejön a banda. Ahogy tanácsolja neki az idomár. Markába összeszedi az elemózsiát, majd, amint az ketrec ajtaja kitárul, a félvér leguggol és a ketrec felé tartja. Hála a kettejük közötti erős köteléknek, a varjú szépen kiugrál, majd a padon végigszökdel, hogy a félvérhez jusson. Pontosabban a kezében lévő kajához. *
- Nem repül el, még úgy sem, hogy a szabad ég alatt vagyunk.
* Jegyzi meg magában, talán kissé hangosabban, mint kéne. Talán mert ilyen erős a kötelékük? Talán mert a tündér rákoncentrál? Bármelyik is legyen, ő ennek csak örül. Kezéből hamar elfogy az eledel, de a madár látszólag nem tágít mellőlük. Ennek láttán kezébe veszi, persze semmi hirtelen kapkodással, majd annak fejét kezdi simogatni. *
- És ezzel is megvolnánk. Már csak meg kell tanítani néhány trükkre, bár erre lehet nem lesz időnk.
* Gondol itt arra, hogy lassan nekik is indulniuk kell, elvégre a mai a gyülekező napja, s most dől el, hogy ki az, akik eljönnek végül. Kíváncsi, hogy végül kik döntöttek úgy, hogy velük tartanak. *
- És persze még az anyagiak hátravannak. Ha jól emlékszem az elején két varjúról beszéltünk, amit olyan négyszázra értékeltél.
* Vázolja azokat, amikre emlékszik, közben szünetet tartva, hátha tévedne valamiben. Közben oldaláról leakaszt egy erszényt, amiben 250 aranyat ad át Tökvirág Alesian részére.
*
- A többit megbeszélhetjük az utazás alatt. Feltéve, hogy nem ütközünk nagyobb problémákba.
* Mondja, majd ha az erszény el lett fogadva, úgy a ketrecet felmarkolja a varjút pedig a vállára helyezi. Mindenük megvan, hogy elindulhassanak a pegazusba és találkozhassanak a csapat többi tagjával. *
- Oh, ne aggódj. Lesz női társaság. Mondjuk, lehet nagyobb fába kéne vágni a fejszédet hozzá.
* Mondja sejtelmesen, ám nem mond többet erről. Majd meglátja, amint összejön a banda. Ahogy tanácsolja neki az idomár. Markába összeszedi az elemózsiát, majd, amint az ketrec ajtaja kitárul, a félvér leguggol és a ketrec felé tartja. Hála a kettejük közötti erős köteléknek, a varjú szépen kiugrál, majd a padon végigszökdel, hogy a félvérhez jusson. Pontosabban a kezében lévő kajához. *
- Nem repül el, még úgy sem, hogy a szabad ég alatt vagyunk.
* Jegyzi meg magában, talán kissé hangosabban, mint kéne. Talán mert ilyen erős a kötelékük? Talán mert a tündér rákoncentrál? Bármelyik is legyen, ő ennek csak örül. Kezéből hamar elfogy az eledel, de a madár látszólag nem tágít mellőlük. Ennek láttán kezébe veszi, persze semmi hirtelen kapkodással, majd annak fejét kezdi simogatni. *
- És ezzel is megvolnánk. Már csak meg kell tanítani néhány trükkre, bár erre lehet nem lesz időnk.
* Gondol itt arra, hogy lassan nekik is indulniuk kell, elvégre a mai a gyülekező napja, s most dől el, hogy ki az, akik eljönnek végül. Kíváncsi, hogy végül kik döntöttek úgy, hogy velük tartanak. *
- És persze még az anyagiak hátravannak. Ha jól emlékszem az elején két varjúról beszéltünk, amit olyan négyszázra értékeltél.
* Vázolja azokat, amikre emlékszik, közben szünetet tartva, hátha tévedne valamiben. Közben oldaláról leakaszt egy erszényt, amiben 250 aranyat ad át Tökvirág Alesian részére.
*- A többit megbeszélhetjük az utazás alatt. Feltéve, hogy nem ütközünk nagyobb problémákba.
* Mondja, majd ha az erszény el lett fogadva, úgy a ketrecet felmarkolja a varjút pedig a vállára helyezi. Mindenük megvan, hogy elindulhassanak a pegazusba és találkozhassanak a csapat többi tagjával. *
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:05:08
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
//Az indulás napja//
* A tündér észleli, hogy integetnek neki, így hamarosan már mellette áll.*
- Remélem Teysus is így gondolja.* Feleli a tündér neki. Még mindig nincs teljesen jó érzése ezzel a kalanddal kapcsolatban, de már megígérte, hogy megy.*
- Csak azt sajnálom, hogy Hena végül nem jön velünk. Jó lett volna a női társaság, na nem baj.* Valahogy túléli ezt is valahogy.*
- Úgy tűnik, hogy elég izgatott vagy az út miatt.* Jegyzi meg, de azt már nem teszi hozzá, hogy ez már szinte perverzió, de ő legyen az utolsó, aki megszólja ezért. Maga is elég perverziónak hódol, így nem ítéli el a másikét.*
- Na lássuk azt a madarat.* Közelebb lép hozzá és jobban megnézi. Úgy tűnik már, hogy elég jól hozzászokott a jelenlétükhöz.*
- Szerintem kiengedhetjük végre, de azért biztos ami biztos rajta tartom a szemem. Azért vegyél a markodba egy kis kaját.* Add neki tanácsot és aztán csak figyel.*
// Aktív képesség használat: Szelídítés //
//Az indulás napja//
* A tündér észleli, hogy integetnek neki, így hamarosan már mellette áll.*
- Remélem Teysus is így gondolja.* Feleli a tündér neki. Még mindig nincs teljesen jó érzése ezzel a kalanddal kapcsolatban, de már megígérte, hogy megy.*
- Csak azt sajnálom, hogy Hena végül nem jön velünk. Jó lett volna a női társaság, na nem baj.* Valahogy túléli ezt is valahogy.*
- Úgy tűnik, hogy elég izgatott vagy az út miatt.* Jegyzi meg, de azt már nem teszi hozzá, hogy ez már szinte perverzió, de ő legyen az utolsó, aki megszólja ezért. Maga is elég perverziónak hódol, így nem ítéli el a másikét.*
- Na lássuk azt a madarat.* Közelebb lép hozzá és jobban megnézi. Úgy tűnik már, hogy elég jól hozzászokott a jelenlétükhöz.*
- Szerintem kiengedhetjük végre, de azért biztos ami biztos rajta tartom a szemem. Azért vegyél a markodba egy kis kaját.* Add neki tanácsot és aztán csak figyel.*
// Aktív képesség használat: Szelídítés //
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-04 09:20:19
Üzenet elküldve: 2025-11-04 09:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
//Az indulás napja//
//Varjú szelídítés 5/5//
* Az elkövetkezendő hat gyorsabban telik, mint az elődjei. Kicsit sem kérdéses, hogy mi okozhatna ilyen anomáliát. Hát persze, hogy az orkok. Nestarnak hála nemcsak, hogy talált magának valami elfoglaltságot, beláthatatlan időre, de még fantáziája is életre kelt hála azoknak a pletykáknak, amiket a visszatérő banda hozott magával. Az utolsó simításokon is túlesve ül a főtéren, ahol már előre kifizette a kocsisukat, nem is kevés összeggel. Pontosabban 100 arany üti a markát. Ebben természetesen benne van a többiek és a veszélyességi járulék, amit mostanság bizony el is kérnek a többiektől. Táskája megtöltve minden jóval hever mellette. Több napi élelem, különböző felszerelések, amik valamikor biztos jól fognak jönni. De még ha nem is, akkor is jó, ha van, elvégre jobb, ha van és nem kell, mintha nincs és kéne. Egyetlen dolog, amit a mostani útra nem vinne magával, az a bivaly nagy ketrec, amiben varjúját hordozza idestova több hata. A benne lévő kis jószágnak már elég ideje volt, hogy mellészokjon. Bár kettejük közötti idő még igen kicsinyke, az elkövetkezendő kalandok csak erősíteni fogják a kettejük közötti fonalat. Hogy az utolsó simításokat is elvégezhesse, és végre kiengedhesse a ketrecéből, remélve, hogy ezzel a cselekedetével nem engedi vissza a szabadba, ahhoz szüksége van a tündérre. Csinálná maga is, de mivel ez az első ilyen élménye, ezért jobb olyan alakra bízni, akinek már van ebben tapasztalata. A félvér utolsó információja a tündérről, hogy dolga akadt és, hogy a toronyba szeretne menni. Reméli sikerült az útja és nem kapták el közben. Mivel a mai az indulás napja, ezért is vár itt, hátha még nem tért vissza. Elsőként köszöntheti vissza, ez persze főként üzleti, mintsem baráti, elvégre van közöttük egy kis üzleti megállapodás. Biztos benne, hogy tartozik még egy kisebb összeggel a másik részére, ami fedezi az idejét és problémáit. Aztán egyik beérkező szekéren meg is pillantja a másikat. A ketrecet a padra teszi, ő maga pedig feláll és elkezd integetni a másik irányába, hátha észreveszi, ha nem, akkor hangosabban oda is szól. *
- Alesian!
* Amint megtalálták egymást bele is kezd. *
- Hát ez a nap is elérkezett. Már most sajnálom az orkokat.
* Mondja mosolyogva. Látszik rajta, hogy valóban várta már ezt a napot. Igazából bármikor máskor is ilyen fejet vágna unalmas hatok után. Eláll az útból és megfordul, hogy a kis ketrecére kerüljön a hangsúly, még egyszer, talán utoljára. *
- Bizonyára Zorn is várta már ezt a napot. Remélem nem felejtette el, hogy hogyan is kell repülnie. Mit gondolsz, kiengedhetjük végre?
* Mondja továbbra is jókedven, s hacsak nem kap nemleges választ, úgy rá is készül. Mély levegőt vesz, elvégre ez a döntő pillanat. Jó gazda volt? Esetleg rossz? Hamar kiderül. Keze lassan rácsúszik a ketrec ajtajára, majd egy gyors mozdulattal ki is nyitja, közben másik kezével egy kis nasit helyez a padra, hogy kicsábíthassa a ketrecéből. *
//Az indulás napja//
//Varjú szelídítés 5/5//
* Az elkövetkezendő hat gyorsabban telik, mint az elődjei. Kicsit sem kérdéses, hogy mi okozhatna ilyen anomáliát. Hát persze, hogy az orkok. Nestarnak hála nemcsak, hogy talált magának valami elfoglaltságot, beláthatatlan időre, de még fantáziája is életre kelt hála azoknak a pletykáknak, amiket a visszatérő banda hozott magával. Az utolsó simításokon is túlesve ül a főtéren, ahol már előre kifizette a kocsisukat, nem is kevés összeggel. Pontosabban 100 arany üti a markát.
Ebben természetesen benne van a többiek és a veszélyességi járulék, amit mostanság bizony el is kérnek a többiektől. Táskája megtöltve minden jóval hever mellette. Több napi élelem, különböző felszerelések, amik valamikor biztos jól fognak jönni. De még ha nem is, akkor is jó, ha van, elvégre jobb, ha van és nem kell, mintha nincs és kéne. Egyetlen dolog, amit a mostani útra nem vinne magával, az a bivaly nagy ketrec, amiben varjúját hordozza idestova több hata. A benne lévő kis jószágnak már elég ideje volt, hogy mellészokjon. Bár kettejük közötti idő még igen kicsinyke, az elkövetkezendő kalandok csak erősíteni fogják a kettejük közötti fonalat. Hogy az utolsó simításokat is elvégezhesse, és végre kiengedhesse a ketrecéből, remélve, hogy ezzel a cselekedetével nem engedi vissza a szabadba, ahhoz szüksége van a tündérre. Csinálná maga is, de mivel ez az első ilyen élménye, ezért jobb olyan alakra bízni, akinek már van ebben tapasztalata. A félvér utolsó információja a tündérről, hogy dolga akadt és, hogy a toronyba szeretne menni. Reméli sikerült az útja és nem kapták el közben. Mivel a mai az indulás napja, ezért is vár itt, hátha még nem tért vissza. Elsőként köszöntheti vissza, ez persze főként üzleti, mintsem baráti, elvégre van közöttük egy kis üzleti megállapodás. Biztos benne, hogy tartozik még egy kisebb összeggel a másik részére, ami fedezi az idejét és problémáit. Aztán egyik beérkező szekéren meg is pillantja a másikat. A ketrecet a padra teszi, ő maga pedig feláll és elkezd integetni a másik irányába, hátha észreveszi, ha nem, akkor hangosabban oda is szól. *- Alesian!
* Amint megtalálták egymást bele is kezd. *
- Hát ez a nap is elérkezett. Már most sajnálom az orkokat.
* Mondja mosolyogva. Látszik rajta, hogy valóban várta már ezt a napot. Igazából bármikor máskor is ilyen fejet vágna unalmas hatok után. Eláll az útból és megfordul, hogy a kis ketrecére kerüljön a hangsúly, még egyszer, talán utoljára. *
- Bizonyára Zorn is várta már ezt a napot. Remélem nem felejtette el, hogy hogyan is kell repülnie. Mit gondolsz, kiengedhetjük végre?
* Mondja továbbra is jókedven, s hacsak nem kap nemleges választ, úgy rá is készül. Mély levegőt vesz, elvégre ez a döntő pillanat. Jó gazda volt? Esetleg rossz? Hamar kiderül. Keze lassan rácsúszik a ketrec ajtajára, majd egy gyors mozdulattal ki is nyitja, közben másik kezével egy kis nasit helyez a padra, hogy kicsábíthassa a ketrecéből. *
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:57:56
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:57:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Végül visszajut hát oda, ahonnan indult. A jó öreg Artheniorba, ami úgy várta már, mintha a legjobb szeretője lenne. Erdőben született, de a városban érzi igazán jól magát. Étel, ital és lányok. Ez a három dolog az, amire szüksége van minden férfinak, még ha csak egy apró termetű tündérről is van szó. Megköszöni a kocsisnak, hogy elhozta ideáig, aztán könnyes búcsút vesznek egymástól. Most nem lop csókot, mert csak egy öreg anyóka lenne, akitől lehetne. Az biztosan nem bánná, de a tündérnek nem az esete egy aszott mazsola sem.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:12:33
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:12:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Gondos keresgélés után talál egy szekeret, ami kifelé megy a városból, szóval fel is kérezkedik rá. Mint kiderül egy Lihanech felé tartó karaván egyik kocsiját sikerült megcsípnie. Ez neki tiszta hasznon, mert elviszik jó darabon. Kicsit várni kell ugyan, mire az összes szekér megérkezik, de ez legyen a legnagyobb probléma. Inkább vár, mintsem gyalogoljon egy csomót. Addig is kérdezget a másik városról, hátha megtud pár érdekes hírt. Ez mind fontos dolog egy olyan csepűrágónak, mint amilyen ő is.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:12:23
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Habár nem kifejezetten rosszalja a város buzgó tömegét és ezáltal sokkal inkább értékelhetőbb, csendes zugait, tudja hogy még ebből a vitatható jóból is megárt a sok, és ezért épp ideje visszaindulna ahhoz a helyhez, ami jóformán egészében mondható egy csendes, eldugott zugnak.
Még a reggel szelével együtt kanyarodik le a főtérre, s a munkába induló népesség között átcsusszanva nem lustálkodik mozgatni lábait; elég időt töltött már itt hogy a szökőkúttól az istállókig a környék minden porszemét szem-lecsukva fel tudja idézni, úgyhogy nem nézelődik, hanem egyhamar a képletes kapuk mögött az országutat kezdi koptatni, mint előtte megszámlálhatatlanok.*
Még a reggel szelével együtt kanyarodik le a főtérre, s a munkába induló népesség között átcsusszanva nem lustálkodik mozgatni lábait; elég időt töltött már itt hogy a szökőkúttól az istállókig a környék minden porszemét szem-lecsukva fel tudja idézni, úgyhogy nem nézelődik, hanem egyhamar a képletes kapuk mögött az országutat kezdi koptatni, mint előtte megszámlálhatatlanok.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-25 15:46:06
Üzenet elküldve: 2025-10-25 15:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
* Ezen a ponton kissé túlságosan is reménytelinek látja a nőt. Úgy gondolja, hogy amaz nem látja át a helyzete súlyát. Persze, a „sose add fel a reményt” hangzatos egy mondat, de – amennyire Atkira tudja – egy levágott kéz nem nő csak úgy vissza. Ő már beletörődött a sorsába, abba, hogy így kell leélnie az életét, és nem hiszi, hogy az Eeyrbe vetett hit segítene ezen. Azt gondolja, hogy a nő nem tudja, miről beszél, és azt hiszi, egy elvesztett végtag ugyanaz a kategória, mint az, hogy nincsen elég szolgáló a háznál. Talán szolgálatának végén majd jól kioktatja a nemes kisasszonyt, de most még nem akarja kirúgatni magát, úgyhogy tartja a száját. Csak elhúzza azt egy kissé.
Ennek ellenére továbbra is tisztelettel néz Aleniára. Feltételezése igaznak bizonyul, valóban nem ember. Nem sok dolga volt még elfekkel, de úgy tudja, általában meglehetősen pökhendi alakok. A nő nem tűnik annak, legalábbis nem különösebben, mint egy átlagos nemes – vagy talán még annyira sem. Ez talán csak a kezdeti időkben lesz így, amíg még új a háznál, de Atkira biztos benne, hogy ha rosszabbodnak a munkakörülmények, nem fog csupán megszokásból is ott maradni. Most azonban nem akar ennyire előre rohanni. Amíg lehet, addig próbál jó viszonyt ápolni a nővel, és mivel úgy tűnik, nincs ellenére a közvetlenebb hangnem, így a férfi továbbra is megengedi magának a személyesebb kérdéseket és megállapításokat. *
– Ezt örömmel hallom. Mármint azt, hogy újra jól megy a soruk. * Sosem kedvelte igazán a nemességet, de azért a lázadást túlzásnak tartotta. Ő aztán egyetlen házat se gyújtott fel (jóllehet, részben a következményektől való félelmében), így most kicsit jobban érzi magát, amikor Alenia szemébe kell néznie. Itt az élő példája annak, hogy nem minden nemes olyan gonosz. Látszatra legalábbis. Szinte már sajnálja, hogy nem egy rangja béli a nő talált rá, hiszen akkor sokkal őszintébben beszélhetne vele ilyen témákról. Viszont, ha az lenne, nem ajánlott volna neki munkát, úgyhogy összességében mégis jobban járt a nemessel.
A feladat hallatán rögtön ugrik, hogy átvegye Harmat irányítását. Ezt a feladatot éppenséggel mintha pont rá szabták volna. El is indulnak a főtérről. Arcán büszke mosoly ül, hátát kihúzza. Úgy tűnik, Eeyr hamarabb rámosolygott, mint az hitte volna. A kérdésre azonban mosolya kevésbé őszintévé válik. *
– Hogy mihez értek? Nos… Például a túléléshez! Tudom, nem a leghasznosabb képesség ez egy nemesi háznál, de tudja… Épp csak visszaértem Erdőmélyéről. Két napja még azt hittem, a lápi tokányok ebédjeként végzem, merthogy bizony eltévedtem. De aztán Eeyr jelet küldött, így kitaláltam onnan is. Elnézést, ha untatlak. * Észreveszi, hogy túlságosan is elkalandozott a friss emlékek között, holott ő maga mondta, hogy a túlélési ösztön nem a leghasznosabb képesség itt a városban. *
– Nos, tehát… Írni-olvasni nem tudok, de néhány szót felismerek. Kártyázni is tudok, így a számokat ismerem… Meg persze gyorsan tanulok. Bármit elvégzek, ha szükség van rá. Bármit is. * Magyarázza, de minél többet mond, annál inkább zavarban érzi magát. Azt se tudja igazán, mit csinál egy inas. Reméli, hogy Alenia számára egyértelmű, hogy nem fog hatalmas súlyokat emelgetni a férfi. *
– Például tudok vendégeket fogadni… Azt hiszem. Tényleg bármibe beletanulok!
* Ezen a ponton kissé túlságosan is reménytelinek látja a nőt. Úgy gondolja, hogy amaz nem látja át a helyzete súlyát. Persze, a „sose add fel a reményt” hangzatos egy mondat, de – amennyire Atkira tudja – egy levágott kéz nem nő csak úgy vissza. Ő már beletörődött a sorsába, abba, hogy így kell leélnie az életét, és nem hiszi, hogy az Eeyrbe vetett hit segítene ezen. Azt gondolja, hogy a nő nem tudja, miről beszél, és azt hiszi, egy elvesztett végtag ugyanaz a kategória, mint az, hogy nincsen elég szolgáló a háznál. Talán szolgálatának végén majd jól kioktatja a nemes kisasszonyt, de most még nem akarja kirúgatni magát, úgyhogy tartja a száját. Csak elhúzza azt egy kissé.
Ennek ellenére továbbra is tisztelettel néz Aleniára. Feltételezése igaznak bizonyul, valóban nem ember. Nem sok dolga volt még elfekkel, de úgy tudja, általában meglehetősen pökhendi alakok. A nő nem tűnik annak, legalábbis nem különösebben, mint egy átlagos nemes – vagy talán még annyira sem. Ez talán csak a kezdeti időkben lesz így, amíg még új a háznál, de Atkira biztos benne, hogy ha rosszabbodnak a munkakörülmények, nem fog csupán megszokásból is ott maradni. Most azonban nem akar ennyire előre rohanni. Amíg lehet, addig próbál jó viszonyt ápolni a nővel, és mivel úgy tűnik, nincs ellenére a közvetlenebb hangnem, így a férfi továbbra is megengedi magának a személyesebb kérdéseket és megállapításokat. *
– Ezt örömmel hallom. Mármint azt, hogy újra jól megy a soruk. * Sosem kedvelte igazán a nemességet, de azért a lázadást túlzásnak tartotta. Ő aztán egyetlen házat se gyújtott fel (jóllehet, részben a következményektől való félelmében), így most kicsit jobban érzi magát, amikor Alenia szemébe kell néznie. Itt az élő példája annak, hogy nem minden nemes olyan gonosz. Látszatra legalábbis. Szinte már sajnálja, hogy nem egy rangja béli a nő talált rá, hiszen akkor sokkal őszintébben beszélhetne vele ilyen témákról. Viszont, ha az lenne, nem ajánlott volna neki munkát, úgyhogy összességében mégis jobban járt a nemessel.
A feladat hallatán rögtön ugrik, hogy átvegye Harmat irányítását. Ezt a feladatot éppenséggel mintha pont rá szabták volna. El is indulnak a főtérről. Arcán büszke mosoly ül, hátát kihúzza. Úgy tűnik, Eeyr hamarabb rámosolygott, mint az hitte volna. A kérdésre azonban mosolya kevésbé őszintévé válik. *
– Hogy mihez értek? Nos… Például a túléléshez! Tudom, nem a leghasznosabb képesség ez egy nemesi háznál, de tudja… Épp csak visszaértem Erdőmélyéről. Két napja még azt hittem, a lápi tokányok ebédjeként végzem, merthogy bizony eltévedtem. De aztán Eeyr jelet küldött, így kitaláltam onnan is. Elnézést, ha untatlak. * Észreveszi, hogy túlságosan is elkalandozott a friss emlékek között, holott ő maga mondta, hogy a túlélési ösztön nem a leghasznosabb képesség itt a városban. *
– Nos, tehát… Írni-olvasni nem tudok, de néhány szót felismerek. Kártyázni is tudok, így a számokat ismerem… Meg persze gyorsan tanulok. Bármit elvégzek, ha szükség van rá. Bármit is. * Magyarázza, de minél többet mond, annál inkább zavarban érzi magát. Azt se tudja igazán, mit csinál egy inas. Reméli, hogy Alenia számára egyértelmű, hogy nem fog hatalmas súlyokat emelgetni a férfi. *
– Például tudok vendégeket fogadni… Azt hiszem. Tényleg bármibe beletanulok!
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:21:41
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 522
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 522
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
*A varázslatot vagy imát (kinek, hogy tetszik) követően magabiztosan nyithatja ki a szemeit újra, hisz mostanra már teljes bizonyossággal tudja, hogy ez a férfi nem akar neki ártani, nincs rossz szándéka, pusztán csak segítségre szorul, amit ő a tőle telhető módon meg is szeretne adni neki.*
- Sajnálom, de hallgasson rám, kérem! Soha ne adja fel a reményt! *Mindenki múltjában vannak sötét időszakok, melyekről nem szívesen beszél. Az övében is, melyért meg is bűnhődött, Eeyr pedig elfogadta a vezeklését és egy új esélyt adott neki, hogy mindent újrakezdhessen. A templomban azt mondták neki, hogy amit ott tett, arra még a Fény Nővérei közül is csupán kevesen képesek. Sokat továbbra sem tud a nővérekről, de azt már most tudja, hogy az ő útjukra akar lépni, és biztos benne, hogy azzal, ha segít azokon, kiknek szüksége van rá, a jó irányba halad.*
- Örvendek, Atkira Glopye úr! Igazán kedvemre való a lelkesedése, pont a magához hasonló illetőkre van épp szükségem. *Válaszolja örömmel a viszonzott bemutatkozásra. Egyébként nem lát semmi kivetnivalót a férfi illemtudását illetően, habár a következő kérdése kissé meglepi, váratlanul éri.*
- Nem, nem vagyok. *Halvány mosoly kíséretében tűri jelzésértékűen a szőke tincseit a füle mögé, hogy felfedve őket, a hegyességükből egyértelműen láthatóvá váljon, hogy melyik fajt képviseli ő.*
- A Sayqueves család Arthenior városának nagy múltú nemesi családjai közé tartozik. Elfek vagyunk, és bár a lázadás alatt sokat vesztettünk, kevesen is maradtunk, de hála Eeyrnek és a tanács nagylelkűségének, az utóbbi időszak pozitív változást hozott az életünkbe… az életembe. *Úgy érzi illőnek, hogy ezzel a pár gondolattal bemutassa, mégis ki az, akinek az imént a szolgálatait ajánlotta fel Atkira Glopye úr. Az újabb kérdésre aztán kissé eltűnődve válaszol.*
- Jelenleg egyedül élek a kúriámban, Selyemrévben, úgyhogy számomra már az is nagy segítség, ha lesz még rajtam kívül valaki más is abban a hatalmas házban. Ezen kívül pedig biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk az Ön számára megfelelő feladatot. Elsőként például vezethetné a lovamat hazáig. Már nem óhajtok felülni rá. *Azzal át is nyújtja Harmat kantárát a férfinek, aki így megkaphatja az első hivatalos feladatát.*
- Mondja, Atkira, mihez ért Ön igazán? *Kérdezi, miközben akár meg is indulhatnak Selyemrév felé. Addig is a válaszból ítélve kitalálhatják, milyen feladat lesz a legmegfelelőbb újdonsült inasa számára.*
*A varázslatot vagy imát (kinek, hogy tetszik) követően magabiztosan nyithatja ki a szemeit újra, hisz mostanra már teljes bizonyossággal tudja, hogy ez a férfi nem akar neki ártani, nincs rossz szándéka, pusztán csak segítségre szorul, amit ő a tőle telhető módon meg is szeretne adni neki.*
- Sajnálom, de hallgasson rám, kérem! Soha ne adja fel a reményt! *Mindenki múltjában vannak sötét időszakok, melyekről nem szívesen beszél. Az övében is, melyért meg is bűnhődött, Eeyr pedig elfogadta a vezeklését és egy új esélyt adott neki, hogy mindent újrakezdhessen. A templomban azt mondták neki, hogy amit ott tett, arra még a Fény Nővérei közül is csupán kevesen képesek. Sokat továbbra sem tud a nővérekről, de azt már most tudja, hogy az ő útjukra akar lépni, és biztos benne, hogy azzal, ha segít azokon, kiknek szüksége van rá, a jó irányba halad.*
- Örvendek, Atkira Glopye úr! Igazán kedvemre való a lelkesedése, pont a magához hasonló illetőkre van épp szükségem. *Válaszolja örömmel a viszonzott bemutatkozásra. Egyébként nem lát semmi kivetnivalót a férfi illemtudását illetően, habár a következő kérdése kissé meglepi, váratlanul éri.*
- Nem, nem vagyok. *Halvány mosoly kíséretében tűri jelzésértékűen a szőke tincseit a füle mögé, hogy felfedve őket, a hegyességükből egyértelműen láthatóvá váljon, hogy melyik fajt képviseli ő.*
- A Sayqueves család Arthenior városának nagy múltú nemesi családjai közé tartozik. Elfek vagyunk, és bár a lázadás alatt sokat vesztettünk, kevesen is maradtunk, de hála Eeyrnek és a tanács nagylelkűségének, az utóbbi időszak pozitív változást hozott az életünkbe… az életembe. *Úgy érzi illőnek, hogy ezzel a pár gondolattal bemutassa, mégis ki az, akinek az imént a szolgálatait ajánlotta fel Atkira Glopye úr. Az újabb kérdésre aztán kissé eltűnődve válaszol.*
- Jelenleg egyedül élek a kúriámban, Selyemrévben, úgyhogy számomra már az is nagy segítség, ha lesz még rajtam kívül valaki más is abban a hatalmas házban. Ezen kívül pedig biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk az Ön számára megfelelő feladatot. Elsőként például vezethetné a lovamat hazáig. Már nem óhajtok felülni rá. *Azzal át is nyújtja Harmat kantárát a férfinek, aki így megkaphatja az első hivatalos feladatát.*
- Mondja, Atkira, mihez ért Ön igazán? *Kérdezi, miközben akár meg is indulhatnak Selyemrév felé. Addig is a válaszból ítélve kitalálhatják, milyen feladat lesz a legmegfelelőbb újdonsült inasa számára.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:14:41
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
* Mióta kijutott a mocsárból, Eeyr fénye ragyogja be az életét. Hite azonban nem áll igazán stabil lábakon – inkább a remény, mintsem a valódi meggyőződés vezette az istennőhöz. Azóta viszont tényleg minden rendben megy – először rátalált az útra, ami Artheniorba vezeti, aztán nem halt éhen, se szomjan, és most itt ez a nő, aki segíteni akar neki. Úgyhogy mély meggyőződés ide vagy oda, úgy hiszi, a legjobb az lesz, ha az istennőről továbbra is csak jókat mond, sőt: csak jókat gondol. Úgyhogy Alenia szavaira csak mosolyogva bólogat és magában dicsőíti a Hetediket, amiért ilyen jó érzéke van az áldások osztogatásához. Még csak nem is féltékenykedik a nőre, még csak azt sem gondolja, hogy „bárcsak engem is megáldana ez az Eeyr!” – noha, ha tudná, hogy lehetséges varázslattal végtagokat visszanöveszteni, talán pont ezt gondolná. *
– Az biztos. De megszoktam már. Egészen fiatal korom óta így élek. * Bár nem szeretné örökké titkolni a történetét, úgy érzi, nem ez a legjobb alkalom arra, hogy elmesélje, hogy fiatalabb korában épp egy ilyen nemes házába próbált meg betörni, és mivel elkapták, ezért vágták le a kezét. Sötét idők voltak azok, Atkira felnőtt és megkomolyodott. Már Eeyr szolgálatában áll, bő másfél napja. *
– Atkira Glopye szolgálatára, hölgyem! * Hirtelen feláll a bemutatkozást hallva, majd azzal a lendülettel mélyen meg is hajol a nő előtt, miközben kezét a szívén tartja. *
– Kérem, fogadja el szolgálataimat! * Lassan felemelkedik, és a gyönyörűnek tartott nő arcát fürkészi szemeivel. Lehet, hogy az illemet még tanulnia kell, de ártó szándék az nincs benne, csak csodálat és kíváncsiság. Hangja is erről árulkodik. *
– Te nem ember vagy, ugye? * Cseppet sem érzi magát zavarban a kérdésfelvetéstől, se attól, hogy össze-vissza váltogat a tegezés és a magázás között, hiszen észre se veszi magát. Ezután egy újabb fontos (talán az előzőnél lényegesebb) kérdést is feltesz. *
– És mi lesz a dolgom ott, mármint Selyemrévben?
* Mióta kijutott a mocsárból, Eeyr fénye ragyogja be az életét. Hite azonban nem áll igazán stabil lábakon – inkább a remény, mintsem a valódi meggyőződés vezette az istennőhöz. Azóta viszont tényleg minden rendben megy – először rátalált az útra, ami Artheniorba vezeti, aztán nem halt éhen, se szomjan, és most itt ez a nő, aki segíteni akar neki. Úgyhogy mély meggyőződés ide vagy oda, úgy hiszi, a legjobb az lesz, ha az istennőről továbbra is csak jókat mond, sőt: csak jókat gondol. Úgyhogy Alenia szavaira csak mosolyogva bólogat és magában dicsőíti a Hetediket, amiért ilyen jó érzéke van az áldások osztogatásához. Még csak nem is féltékenykedik a nőre, még csak azt sem gondolja, hogy „bárcsak engem is megáldana ez az Eeyr!” – noha, ha tudná, hogy lehetséges varázslattal végtagokat visszanöveszteni, talán pont ezt gondolná. *
– Az biztos. De megszoktam már. Egészen fiatal korom óta így élek. * Bár nem szeretné örökké titkolni a történetét, úgy érzi, nem ez a legjobb alkalom arra, hogy elmesélje, hogy fiatalabb korában épp egy ilyen nemes házába próbált meg betörni, és mivel elkapták, ezért vágták le a kezét. Sötét idők voltak azok, Atkira felnőtt és megkomolyodott. Már Eeyr szolgálatában áll, bő másfél napja. *
– Atkira Glopye szolgálatára, hölgyem! * Hirtelen feláll a bemutatkozást hallva, majd azzal a lendülettel mélyen meg is hajol a nő előtt, miközben kezét a szívén tartja. *
– Kérem, fogadja el szolgálataimat! * Lassan felemelkedik, és a gyönyörűnek tartott nő arcát fürkészi szemeivel. Lehet, hogy az illemet még tanulnia kell, de ártó szándék az nincs benne, csak csodálat és kíváncsiság. Hangja is erről árulkodik. *
– Te nem ember vagy, ugye? * Cseppet sem érzi magát zavarban a kérdésfelvetéstől, se attól, hogy össze-vissza váltogat a tegezés és a magázás között, hiszen észre se veszi magát. Ezután egy újabb fontos (talán az előzőnél lényegesebb) kérdést is feltesz. *
– És mi lesz a dolgom ott, mármint Selyemrévben?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901