Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-29 11:57:25
Üzenet elküldve: 2020-12-29 11:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*Más körülmények között talán még élvezné is, ahogyan a vörös fattyú a lábai előtt négykézláb térdel, valahol meg is van ennek a szépsége, csak hát ugye az a fránya okádás sokat elvesz az élményből. Még mielőtt amaz gyomra tartalmát túl közel ürítené ki hozzá, gyorsan arrébb szökken, a legkevésbé sem szeretne csirkedarabokat látni a csizmáján. Egy pillanatra a hányást elemezgetve jut arra a következtetésre az elf, hogy a lány nem vitte túlzásba az étel megrágását, de aztán elfordítja tekintetét, mikor a szag eléri az orrát, s az ő gyomra is morran egyet.*
-Nem is ettél ennyit.
*Jegyzi meg, utalgatva a rókázás indokolatlan mennyiségére majd ahogy összeszedte lovát lassan követi a lányt a szökőkúthoz. Unottan álldogálva figyeli ahogy megmossa a másik a képét és iszik, majd szemöldöke magasra szalad látva a vádló tekintetet.*
-Senki sem fogott kést a torkodhoz.
*Szól végül, aztán állát elgondolkodva vakargatja, próbálja kitalálni hogyan is tovább.*
-Előbb szerezzünk neked tiszta ruhát a piacon és csak aztán menjünk a fürdőházba.
*Logikázza ki végül, mert hát mi értelme lenne a fürdésnek, ha aztán ismét magára öltené a leokádott rongyait a félvér.*
-Na gyere szépen.
*Tolja meg kicsit barátságosan Nimeril hátát ujjaival, aztán jó alaposan megtörli kezét nadrágjában ahogy a piac felé veszi az irányt.*
*Más körülmények között talán még élvezné is, ahogyan a vörös fattyú a lábai előtt négykézláb térdel, valahol meg is van ennek a szépsége, csak hát ugye az a fránya okádás sokat elvesz az élményből. Még mielőtt amaz gyomra tartalmát túl közel ürítené ki hozzá, gyorsan arrébb szökken, a legkevésbé sem szeretne csirkedarabokat látni a csizmáján. Egy pillanatra a hányást elemezgetve jut arra a következtetésre az elf, hogy a lány nem vitte túlzásba az étel megrágását, de aztán elfordítja tekintetét, mikor a szag eléri az orrát, s az ő gyomra is morran egyet.*
-Nem is ettél ennyit.
*Jegyzi meg, utalgatva a rókázás indokolatlan mennyiségére majd ahogy összeszedte lovát lassan követi a lányt a szökőkúthoz. Unottan álldogálva figyeli ahogy megmossa a másik a képét és iszik, majd szemöldöke magasra szalad látva a vádló tekintetet.*
-Senki sem fogott kést a torkodhoz.
*Szól végül, aztán állát elgondolkodva vakargatja, próbálja kitalálni hogyan is tovább.*
-Előbb szerezzünk neked tiszta ruhát a piacon és csak aztán menjünk a fürdőházba.
*Logikázza ki végül, mert hát mi értelme lenne a fürdésnek, ha aztán ismét magára öltené a leokádott rongyait a félvér.*
-Na gyere szépen.
*Tolja meg kicsit barátságosan Nimeril hátát ujjaival, aztán jó alaposan megtörli kezét nadrágjában ahogy a piac felé veszi az irányt.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-28 18:35:10
Üzenet elküldve: 2020-12-28 18:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Ha nem lenne hajléktalan, akkor bizony ő is megadná a módját az evésnek, de most nincs oka, hogy finomkodjon. Habzsol, aminek meg is lesz a következménye. Igazából mindegy lett volna, hogy mit mond, mert, ha jönnie kell, akkor az jönni is fog. Szerencsére ez most a megfelelő helyre ment. Visszatámolyog a a férfihoz, de már hallja a tömeg morajlását. Van aki röhög és van aki káromkodik. Ryn meg gúnyolódik, amire gyilkos pillantásokat lövellne fel, ha most tudna. Ehelyett csak egy világfájdalmas pillantást küld felé és némán engedelmeskedik a parancsnak. Még közel sincs jól. Kiérve az épületből nem kell sok, hogy térdre essen és még egy kis ráadást adjon a benti zárt ajtós előadásból. Az elf lábai előtt térdel négykézláb, mint egy állat. Kiadja magából a maradékát is a húsz aranyas reggelinek. Ezután valahogyan feláll és a szökőkút felé kezd el döcögni, ahol megmossa az arcát hideg vízzel. Még néhány kortyot is iszik belőle, ami igazán nagyon jól esik neki. Nagyjából visszatér a színe is. Némán fordul a férfi felé neheztelő ábrázattal, mintha csak ő tehetne róla, de inkább nem szól semmit, mert tudja jól, hogy itt most ezt magának okozta. Várja, hogy alkalmi ura rendelkezzen valamit, mert bár a reggelinek a lőttek, de a még van két étkezés a napból.*
* Ha nem lenne hajléktalan, akkor bizony ő is megadná a módját az evésnek, de most nincs oka, hogy finomkodjon. Habzsol, aminek meg is lesz a következménye. Igazából mindegy lett volna, hogy mit mond, mert, ha jönnie kell, akkor az jönni is fog. Szerencsére ez most a megfelelő helyre ment. Visszatámolyog a a férfihoz, de már hallja a tömeg morajlását. Van aki röhög és van aki káromkodik. Ryn meg gúnyolódik, amire gyilkos pillantásokat lövellne fel, ha most tudna. Ehelyett csak egy világfájdalmas pillantást küld felé és némán engedelmeskedik a parancsnak. Még közel sincs jól. Kiérve az épületből nem kell sok, hogy térdre essen és még egy kis ráadást adjon a benti zárt ajtós előadásból. Az elf lábai előtt térdel négykézláb, mint egy állat. Kiadja magából a maradékát is a húsz aranyas reggelinek. Ezután valahogyan feláll és a szökőkút felé kezd el döcögni, ahol megmossa az arcát hideg vízzel. Még néhány kortyot is iszik belőle, ami igazán nagyon jól esik neki. Nagyjából visszatér a színe is. Némán fordul a férfi felé neheztelő ábrázattal, mintha csak ő tehetne róla, de inkább nem szól semmit, mert tudja jól, hogy itt most ezt magának okozta. Várja, hogy alkalmi ura rendelkezzen valamit, mert bár a reggelinek a lőttek, de a még van két étkezés a napból.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-25 11:01:08
Üzenet elküldve: 2020-12-25 11:01:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Tarkóját tovább masszírozza, miközben azon jár az esze, vajon miért nem lehet ezt a topikot rögvest helyben ledarálni neki, hogy aztán evés mellett föl tudja dolgozni a hallottakat. A kíváncsiság és a gyanú ronda keveréke el fogja venni az étvágyát, még az általánosnál is komorabbá téve ezzel az orkot. Ha már saját maga is tudja a következményt, akkor igazán megkímélhetné ettől a lányt és makacsan kierőltetné belőle a kérést itt a téren. De sajnos nem tudja, hogy reagálna ha verbálisan belecsámcsognak az arcába. Na meg magába is férne valami ennivaló; amennyi időt töltött egyoldalú fogócskát játszani egy város méretű területen, úgy teljesen megfeledkezett önnön gyomra feltöltésével. Franc.
Beleegyezően bólint végül a lány kérésére, majd csontropogós hangokkal kísérve föláll.*
- A mögöttem lévő vendéglő jó lesz számunkra, kevesen vannak még reggel. *Egy brutálisan erőltetett félmosolyt valahogy kivált magából, és egy darabig elkerülve amaz tekintetét, elsőnek elindul, hátra sem nézve. Nem vannak messze a bejárattól, tehát nem tévednek el.*
*Tarkóját tovább masszírozza, miközben azon jár az esze, vajon miért nem lehet ezt a topikot rögvest helyben ledarálni neki, hogy aztán evés mellett föl tudja dolgozni a hallottakat. A kíváncsiság és a gyanú ronda keveréke el fogja venni az étvágyát, még az általánosnál is komorabbá téve ezzel az orkot. Ha már saját maga is tudja a következményt, akkor igazán megkímélhetné ettől a lányt és makacsan kierőltetné belőle a kérést itt a téren. De sajnos nem tudja, hogy reagálna ha verbálisan belecsámcsognak az arcába. Na meg magába is férne valami ennivaló; amennyi időt töltött egyoldalú fogócskát játszani egy város méretű területen, úgy teljesen megfeledkezett önnön gyomra feltöltésével. Franc.
Beleegyezően bólint végül a lány kérésére, majd csontropogós hangokkal kísérve föláll.*
- A mögöttem lévő vendéglő jó lesz számunkra, kevesen vannak még reggel. *Egy brutálisan erőltetett félmosolyt valahogy kivált magából, és egy darabig elkerülve amaz tekintetét, elsőnek elindul, hátra sem nézve. Nem vannak messze a bejárattól, tehát nem tévednek el.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-22 10:57:50
Üzenet elküldve: 2020-12-22 10:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
- Kifejezetten titkosnak nem mondanám *vonja meg a vállát* De azért jobb óvatosnak lenni, úgy gondolom.
*Elképzelhető, hogy minden gond nélkül elregélhetné a dolgát itt azonnal, és semmi sem történne. Viszont ebben nem lehet biztos. Nem ismeri, hogy a város népe mit tolerál és mit nem, ahogy az itteni törvényekkel sincs tisztában. Inkább röhögje körbe majd ez a nagy melák a túlzott óvatosságáért, minthogy a főtér közepén koncolják őt fel.
Egy kissé megkönnyebbül, mikor a férfi kimondja, a város valóban Arthenior. Egy szempillantásra behunja szemét, és magában egy gyors imát mond az isteneknek.*
- Jót valóban nem… *motyogja alig hallhatóan, leginkább csak magának.
Persze kérdés, hogy kinek mennyire jelent rosszat. Lehet, hogy másnak ez csak ez kézlegyintést fog megérni annyival megtoldva, hogy el kell engedni. Könnyen elképzelhető. De neki a világa omlott össze.
Kicsit össze van zavarodva, nem érti, mi ez a hirtelen vélemény változtatás. Egy perccel ezelőtt az ork, teljesen érdektelen volt. Ezen azért olyan sokat nem gondolkodik, örül a kialakult helyzetnek.
A „harapok” szó hallatán megkordul a gyomra. Hát bizony ő is harapna már valamit, rég evett egy jót.*
- Nagyon hálás vagyok, így előre is. Mit szólnál, ha bemennénk abba a fogadóba? Ott egy félreeső sarokban megbeszélhetnénk nyugodtan mindent.
~Na meg egy jó nagy tányér ebédet is megehetnék.~
- Kifejezetten titkosnak nem mondanám *vonja meg a vállát* De azért jobb óvatosnak lenni, úgy gondolom.
*Elképzelhető, hogy minden gond nélkül elregélhetné a dolgát itt azonnal, és semmi sem történne. Viszont ebben nem lehet biztos. Nem ismeri, hogy a város népe mit tolerál és mit nem, ahogy az itteni törvényekkel sincs tisztában. Inkább röhögje körbe majd ez a nagy melák a túlzott óvatosságáért, minthogy a főtér közepén koncolják őt fel.
Egy kissé megkönnyebbül, mikor a férfi kimondja, a város valóban Arthenior. Egy szempillantásra behunja szemét, és magában egy gyors imát mond az isteneknek.*
- Jót valóban nem… *motyogja alig hallhatóan, leginkább csak magának.
Persze kérdés, hogy kinek mennyire jelent rosszat. Lehet, hogy másnak ez csak ez kézlegyintést fog megérni annyival megtoldva, hogy el kell engedni. Könnyen elképzelhető. De neki a világa omlott össze.
Kicsit össze van zavarodva, nem érti, mi ez a hirtelen vélemény változtatás. Egy perccel ezelőtt az ork, teljesen érdektelen volt. Ezen azért olyan sokat nem gondolkodik, örül a kialakult helyzetnek.
A „harapok” szó hallatán megkordul a gyomra. Hát bizony ő is harapna már valamit, rég evett egy jót.*
- Nagyon hálás vagyok, így előre is. Mit szólnál, ha bemennénk abba a fogadóba? Ott egy félreeső sarokban megbeszélhetnénk nyugodtan mindent.
~Na meg egy jó nagy tányér ebédet is megehetnék.~
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-21 11:15:41
Üzenet elküldve: 2020-12-21 11:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Tarkóját megvakarva most már nem csak színleli az érdeklődést.*
- Titkos, mi? *Természetesen első reakciója az lett volna, hogy a tőle telhető legudvariasabb mondatcsokorral melegebb éghajlatra küldi őt, azzal védekezve, hogy neki dolga van. Csakhogy éppenséggel teljesen dolga hiányában van már nem egy napja, és a nyúlánk ember-törpe páros keresése ebben a városban meglehetősen kudarcba fulladt, ezt be kell magának ismernie. Kissé magára maradt. Bár Ukrom nem az a fajta, aki beleőrül a magányba, épp ellenkezőleg; de a monotonitás az ő kedvére sem való. Megköszörüli a használat teljes hiányától kissé berekedt torkát, és egy szilárd tekintettel viszonozza az ismeretlen lány szempárját.*
- Igen, Artheniorban vagy, jelentsen ez neked jót vagy rosszat. De hogy az első dolgod az, hogy segítséget keresel egy "hozzám hasonlótól", az felteszem nem jelent jót. *Szép lassan föl is áll tömören kijövő szavai között, és vállait óvatosan megmozgatva továbbra sem veszi le szemét az asszonyságról.* - Egye fene, harapok. Mi kéne ha 'vóna?
*Tarkóját megvakarva most már nem csak színleli az érdeklődést.*
- Titkos, mi? *Természetesen első reakciója az lett volna, hogy a tőle telhető legudvariasabb mondatcsokorral melegebb éghajlatra küldi őt, azzal védekezve, hogy neki dolga van. Csakhogy éppenséggel teljesen dolga hiányában van már nem egy napja, és a nyúlánk ember-törpe páros keresése ebben a városban meglehetősen kudarcba fulladt, ezt be kell magának ismernie. Kissé magára maradt. Bár Ukrom nem az a fajta, aki beleőrül a magányba, épp ellenkezőleg; de a monotonitás az ő kedvére sem való. Megköszörüli a használat teljes hiányától kissé berekedt torkát, és egy szilárd tekintettel viszonozza az ismeretlen lány szempárját.*
- Igen, Artheniorban vagy, jelentsen ez neked jót vagy rosszat. De hogy az első dolgod az, hogy segítséget keresel egy "hozzám hasonlótól", az felteszem nem jelent jót. *Szép lassan föl is áll tömören kijövő szavai között, és vállait óvatosan megmozgatva továbbra sem veszi le szemét az asszonyságról.* - Egye fene, harapok. Mi kéne ha 'vóna?
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-20 18:47:09
Üzenet elküldve: 2020-12-20 18:47:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Nyilván gondolta, hogy nehéz ügy lesz az ork. Egyébként meg érthető, Meireyla sem ugrana szívesen egy ismeretlennek, aki fölé áll és magyaráz neki valamit. Viszont más választása nem igazán volt.
Az ork válaszára alig láthatóan elhúzza a száját, viszont végig a férfi szemébe néz, ami mondjuk nem nehéz, tekintve hogy az ülve is majdnem hogy magasabb, mint a nő.*
- Nem, nem zsoldos kell nekem. Meg tudom magam védeni.
*Oldalán ott lóg a kardja és a kése is, bár ezeket a köpeny eltakarja.*
- És nem is kalauz. Mindössze némi információra lenne szükségem, semmi egyébre.
*Arca végig nyugodt és magabiztosságot sugall, pedig gondolatai egyáltalán nincsenek ezzel összhangban. Gyermeki izgalom önti el, hogy vajon hajlandó lesz-e szóba állni vele az ork, mert ha nem, kezdheti elölről a kérdezősködést valaki másnál. Az idő pedig nagyon ellene dolgozik, minden perc számít neki.
Nagyot sóhajt, hangja pedig kicsit lágyabb lesz.*
- Na jó, akkor csak annyit mondj el kérlek, hogy Artheniorban vagyok-e. És hogy hol találhatok valaki hozzád hasonlót, aki segíteni fog nekem. *Be kell látnia, hogy a nyers stílus itt nem biztos, hogy nyerő. Nehéz hozzászoknia a déli népek viselkedéséhez.*
- Tudom, ez így nem valami konkrét, de... *körbepillant a zsúfolt téren.* ...ezt itt nem fejthetem ki jobban.
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.20 18:48:39
*Nyilván gondolta, hogy nehéz ügy lesz az ork. Egyébként meg érthető, Meireyla sem ugrana szívesen egy ismeretlennek, aki fölé áll és magyaráz neki valamit. Viszont más választása nem igazán volt.
Az ork válaszára alig láthatóan elhúzza a száját, viszont végig a férfi szemébe néz, ami mondjuk nem nehéz, tekintve hogy az ülve is majdnem hogy magasabb, mint a nő.*
- Nem, nem zsoldos kell nekem. Meg tudom magam védeni.
*Oldalán ott lóg a kardja és a kése is, bár ezeket a köpeny eltakarja.*
- És nem is kalauz. Mindössze némi információra lenne szükségem, semmi egyébre.
*Arca végig nyugodt és magabiztosságot sugall, pedig gondolatai egyáltalán nincsenek ezzel összhangban. Gyermeki izgalom önti el, hogy vajon hajlandó lesz-e szóba állni vele az ork, mert ha nem, kezdheti elölről a kérdezősködést valaki másnál. Az idő pedig nagyon ellene dolgozik, minden perc számít neki.
Nagyot sóhajt, hangja pedig kicsit lágyabb lesz.*
- Na jó, akkor csak annyit mondj el kérlek, hogy Artheniorban vagyok-e. És hogy hol találhatok valaki hozzád hasonlót, aki segíteni fog nekem. *Be kell látnia, hogy a nyers stílus itt nem biztos, hogy nyerő. Nehéz hozzászoknia a déli népek viselkedéséhez.*
- Tudom, ez így nem valami konkrét, de... *körbepillant a zsúfolt téren.* ...ezt itt nem fejthetem ki jobban.
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.20 18:48:39
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-20 10:33:12
Üzenet elküldve: 2020-12-20 10:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Önemésztéséből egy köhintés szakítja félbe, amitől, bár ennyi idő után hozzá kellene szoknia a lakókhoz, továbbra is kissé megrezzen. Legalább nem nyúl már ösztönösen a hátán lógó fegyveréhez, ez is haladásnak mondható.
Bosszúsan sóhajtva hátrafordul, hogy egy zsenge asszonyságot vegyen észre, egy meglehetősen stílusos köpennyel és egy neki majdhogynem rokonszenves arccal. Külső szemmel látva minden probléma nélkül beleillene a város polgárai közé, a piaci kiskofáktól kezdve a gazdasszonyokig. Vajon mi dolga lehet vele?
A hölgy bocsánatkérésére furcsállva fölhúzza a szemöldökét.* ~ Nem sok dolga lehetett orkokkal eddig, hm? ~ *További reakció nélkül, kíváncsiságot mímelve tanulmányozva amazt miközben végig hallgatja mondanivalóját, aminek végére kissé nevethetnékje támad. Ennek ellenére most már mindkét szemöldöke egymásba van fúródva. Fizetés segítségért, de hát mi lenne az? Bérelhető banditának nézné talán, vagy zsoldosnak? Ugyan az utóbbival közelebb állna az igazsághoz, de amúgy is törékeny önérzetét nem kevésbé döngeti ezzel sárba. Bár ez mondjuk az ő hibája is lehet, le kéne vennie ezt a nyavalyás páncélt egyszer. Arra is, meg Ukromra is ráférne egy mosás. De most csak eltereli gondolatmenetét, ki kéne segítenie a lánykát, ha már hozzá szólt. El is kezdi, a maga stílusán és mély, kissé rekedt hangján.*
- Ha zsoldost keresne, azt a Kalmárnál kap. Kalauzt pedig *hüvelykujjával önnön háta mögé bök, egy tisztességes méretű, örökké ebédszagot árasztó kocsma irányába* a Pegazusban, feltéve ha nem este van ott. *Válaszra türelmesen várva megmozgatja saját nyakát, ami egy majdnem órányi egy irányba nézéstől hihetetlenül elmacskásodott.*
*Önemésztéséből egy köhintés szakítja félbe, amitől, bár ennyi idő után hozzá kellene szoknia a lakókhoz, továbbra is kissé megrezzen. Legalább nem nyúl már ösztönösen a hátán lógó fegyveréhez, ez is haladásnak mondható.
Bosszúsan sóhajtva hátrafordul, hogy egy zsenge asszonyságot vegyen észre, egy meglehetősen stílusos köpennyel és egy neki majdhogynem rokonszenves arccal. Külső szemmel látva minden probléma nélkül beleillene a város polgárai közé, a piaci kiskofáktól kezdve a gazdasszonyokig. Vajon mi dolga lehet vele?
A hölgy bocsánatkérésére furcsállva fölhúzza a szemöldökét.* ~ Nem sok dolga lehetett orkokkal eddig, hm? ~ *További reakció nélkül, kíváncsiságot mímelve tanulmányozva amazt miközben végig hallgatja mondanivalóját, aminek végére kissé nevethetnékje támad. Ennek ellenére most már mindkét szemöldöke egymásba van fúródva. Fizetés segítségért, de hát mi lenne az? Bérelhető banditának nézné talán, vagy zsoldosnak? Ugyan az utóbbival közelebb állna az igazsághoz, de amúgy is törékeny önérzetét nem kevésbé döngeti ezzel sárba. Bár ez mondjuk az ő hibája is lehet, le kéne vennie ezt a nyavalyás páncélt egyszer. Arra is, meg Ukromra is ráférne egy mosás. De most csak eltereli gondolatmenetét, ki kéne segítenie a lánykát, ha már hozzá szólt. El is kezdi, a maga stílusán és mély, kissé rekedt hangján.*
- Ha zsoldost keresne, azt a Kalmárnál kap. Kalauzt pedig *hüvelykujjával önnön háta mögé bök, egy tisztességes méretű, örökké ebédszagot árasztó kocsma irányába* a Pegazusban, feltéve ha nem este van ott. *Válaszra türelmesen várva megmozgatja saját nyakát, ami egy majdnem órányi egy irányba nézéstől hihetetlenül elmacskásodott.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-20 10:06:37
Üzenet elküldve: 2020-12-20 10:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Yeza csuklya alá rejtette vörös haját és a kardját is a Kalmárban hagyta. Nem szívesen jár a díszes wegtoreni handzsár nélkül, de túl feltűnő darab. Az itteni törvények ráadásul nem engedik rejteni a fegyvert. Az ő kardja esetében ez amúgy is bajos lenne. A tőrét azért magánál tartja. Az csak nem számít rejtegetésnek, ha a köpenye takarásában tartja így télvíz idején.
A kérdezősködés kevesebb sikerrel jár, mint szerette volna. Annyi derül ki, hogy a lány sejthetően elhagyta a várost, de hogy merre, az kérdéses. A vörös a főtéren is érdeklődik, hátha valaki látta erre Arját, de sajnos nem tud róla túl sok jellegzetességet elmondani, ami alapján biztos lehet benne, hogy nem viszi tévútra az információ. Így is csoda, hogy ő maga még nem tévedt el. Arthenior hatalmas város Wegtorenhez képest. Jóval több idő kell, míg Yezának rendes helyismerete lesz itt.*
A kérdezősködés kevesebb sikerrel jár, mint szerette volna. Annyi derül ki, hogy a lány sejthetően elhagyta a várost, de hogy merre, az kérdéses. A vörös a főtéren is érdeklődik, hátha valaki látta erre Arját, de sajnos nem tud róla túl sok jellegzetességet elmondani, ami alapján biztos lehet benne, hogy nem viszi tévútra az információ. Így is csoda, hogy ő maga még nem tévedt el. Arthenior hatalmas város Wegtorenhez képest. Jóval több idő kell, míg Yezának rendes helyismerete lesz itt.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:18:48
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Hosszú ideje rója már az utakat, a legtöbb éjszakát ezidáig egy-egy bokor alatt töltötte az út szélén. Sajgó derekára gondolva most hálásabb nem is lehetne, hogy egy viszonylag normálisnak kinéző városba érkezett.*
~És talán ez az, amit kerestem.~
*Körbepillant, és valóban, a leírás nagyon is illik rá. Persze még bizonyos nem lehet a dolgában, ezt kéne most valahogy kideríteni. Persze lehet, hogy valahol ki volt írva a neve, de akkor Meireyla emellett elhaladhatott. Meg kell hagyni, ahogy meglátta a várost, szíve hevesebben kezdett verni, nem foglalkozott ő ilyen apróságokkal már. Az izgalomtól teljesen magán kívüli állapotba került, hogy annyi kudarc után itt végre rálel arra, amit keres, még tán keze is remegni kezdenek. Bár lehet, hogy ezt inkább a félelem váltotta ki belőle, hogy újra csalódnia kell. Vékony a határ a kettő között...
Gyorsan el is hessegeti ezeket a gondolatokat. Most előbb azt kéne megtudnia, jó helyen jár-e.
Körbepillant a főtéren, hogy honnan tudna információt szerezni. A fogadó jó megoldás, de az ilyen helyeken gyorsan terjed a pletyka, ő meg nem szeretné, hogy túl sokan tudjanak róla. Na nem mintha ilyen fontos ember lenne. A selyemruhás kisasszonyok sem valószínű, hogy túl nagy hasznára lennének. A veszélyes dolgokról csak a veszélyes emberek tudnak megfelelő információt adni.
Az egyik padon meglát egy orkot egymagában ücsörögve, maga elé bámulva. Hogy veszélyes-e? Ki tudja. De az emberek hajlamosak az előítéletekre, nem kivétel ez alól Meirelya sem. Meg egyébként is, már hozzászokott a barbárokhoz, lassan könnyebben kommunikál velük, mint másokkal.
Határozott léptekkel odasétál, megáll előtte, köhint egyet.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy megzavartalak. *mondja komoly arckifejezéssel.* Nem fogok kertelni, nem akarom húzni egyikünk idejét sem. Segítség kell nekem, és úgy látom, te kompetens lehetsz ehhez. Nyilván nem ingyen kérném. Mit szólsz, megér egy beszélgetést?
*Lehet, hogy kicsit hirtelen volt, most már ő is úgy gondolja, hogy kezdhette volna finomabban. De hát na, ő is elszokott már a finomkodástól.*
*Hosszú ideje rója már az utakat, a legtöbb éjszakát ezidáig egy-egy bokor alatt töltötte az út szélén. Sajgó derekára gondolva most hálásabb nem is lehetne, hogy egy viszonylag normálisnak kinéző városba érkezett.*
~És talán ez az, amit kerestem.~
*Körbepillant, és valóban, a leírás nagyon is illik rá. Persze még bizonyos nem lehet a dolgában, ezt kéne most valahogy kideríteni. Persze lehet, hogy valahol ki volt írva a neve, de akkor Meireyla emellett elhaladhatott. Meg kell hagyni, ahogy meglátta a várost, szíve hevesebben kezdett verni, nem foglalkozott ő ilyen apróságokkal már. Az izgalomtól teljesen magán kívüli állapotba került, hogy annyi kudarc után itt végre rálel arra, amit keres, még tán keze is remegni kezdenek. Bár lehet, hogy ezt inkább a félelem váltotta ki belőle, hogy újra csalódnia kell. Vékony a határ a kettő között...
Gyorsan el is hessegeti ezeket a gondolatokat. Most előbb azt kéne megtudnia, jó helyen jár-e.
Körbepillant a főtéren, hogy honnan tudna információt szerezni. A fogadó jó megoldás, de az ilyen helyeken gyorsan terjed a pletyka, ő meg nem szeretné, hogy túl sokan tudjanak róla. Na nem mintha ilyen fontos ember lenne. A selyemruhás kisasszonyok sem valószínű, hogy túl nagy hasznára lennének. A veszélyes dolgokról csak a veszélyes emberek tudnak megfelelő információt adni.
Az egyik padon meglát egy orkot egymagában ücsörögve, maga elé bámulva. Hogy veszélyes-e? Ki tudja. De az emberek hajlamosak az előítéletekre, nem kivétel ez alól Meirelya sem. Meg egyébként is, már hozzászokott a barbárokhoz, lassan könnyebben kommunikál velük, mint másokkal.
Határozott léptekkel odasétál, megáll előtte, köhint egyet.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy megzavartalak. *mondja komoly arckifejezéssel.* Nem fogok kertelni, nem akarom húzni egyikünk idejét sem. Segítség kell nekem, és úgy látom, te kompetens lehetsz ehhez. Nyilván nem ingyen kérném. Mit szólsz, megér egy beszélgetést?
*Lehet, hogy kicsit hirtelen volt, most már ő is úgy gondolja, hogy kezdhette volna finomabban. De hát na, ő is elszokott már a finomkodástól.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-12-19 13:01:20
Üzenet elküldve: 2020-12-19 13:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Ki tudja, mennyi ideje keresgélhette a párost. Amióta elment arra a kis "vidéki túrára", amiből aztán egy nem sokáig elfeledendő kaland lett, mintha elnyelte volna őket a föld. Kis híján a város összes sarkát átkutatta már értük, a polgárnegyed továbbra is romos részeitől egészen a kúriák bejáratáig, hátha ott kéregetnek éppen elemózsiát. Hát nem volt szerencséje. Az nem lehet, hogy nélküle indultak el a kikötőbe, ugye? Még ők sem lehetnek annyira bolondok, próbálja nyugtatni magát, de ahhoz, hogy megbizonyosodjék, azon istenverte az vidéken is szét kellene néznie. Márpedig nincs abban a kedvben, hogy megtegye azt a hosszas utat. A fenébe is, talán még egyszer szét kéne nézni Artheniorban, hátha csak kikerülték egymást...
Felhős hangulattal és egy hátborzongatóan sötét tekintettel ül egymagában a főtér egyik padján, elterelésként nézve farkasszemet a kút vizében úgy-ahogy kirajzolódó tükörképével. Már egy pár holdnyi időt eltöltött a környéken, de majdhogynem ugyanannyira idegennek érzi magát az épületek között és a mezőkön, mintha most először érkezett volna ide. Hiába, nehéz a beilleszkedés a hozzá hasonlóaknak, főleg, ha a kezdeményezés teljes hiánya is jellemző rájuk. Végül csak becsukja szemét egy pár másodpercre, hogy elgondolkodjon következő lépésén, és hogy pihengettesse is azokat.*
*Ki tudja, mennyi ideje keresgélhette a párost. Amióta elment arra a kis "vidéki túrára", amiből aztán egy nem sokáig elfeledendő kaland lett, mintha elnyelte volna őket a föld. Kis híján a város összes sarkát átkutatta már értük, a polgárnegyed továbbra is romos részeitől egészen a kúriák bejáratáig, hátha ott kéregetnek éppen elemózsiát. Hát nem volt szerencséje. Az nem lehet, hogy nélküle indultak el a kikötőbe, ugye? Még ők sem lehetnek annyira bolondok, próbálja nyugtatni magát, de ahhoz, hogy megbizonyosodjék, azon istenverte az vidéken is szét kellene néznie. Márpedig nincs abban a kedvben, hogy megtegye azt a hosszas utat. A fenébe is, talán még egyszer szét kéne nézni Artheniorban, hátha csak kikerülték egymást...
Felhős hangulattal és egy hátborzongatóan sötét tekintettel ül egymagában a főtér egyik padján, elterelésként nézve farkasszemet a kút vizében úgy-ahogy kirajzolódó tükörképével. Már egy pár holdnyi időt eltöltött a környéken, de majdhogynem ugyanannyira idegennek érzi magát az épületek között és a mezőkön, mintha most először érkezett volna ide. Hiába, nehéz a beilleszkedés a hozzá hasonlóaknak, főleg, ha a kezdeményezés teljes hiánya is jellemző rájuk. Végül csak becsukja szemét egy pár másodpercre, hogy elgondolkodjon következő lépésén, és hogy pihengettesse is azokat.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-25 22:12:32
Üzenet elküldve: 2020-11-25 22:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az új érkező //
*Pihalvesnek egyre jobban fáj már a lába a sok sétától mire Arheniorba ér. Eddigi életében nem igazán járt erre felé, ezért csodálattal figyeli a városi forgatagot. Egyenesen folytatja útját a város szíve felé. Igényesen megépített főtér tárul szeme elé. Megtorpan a meglepedtségtől. Az emberek kerülgetik mintha természetes lenne jelenléte de ő egyre csak elveszettebnek érzi magát. ~Le kell ülnöm.~ Egy faragott kőpadot talál ideális megpihenési lehetőségnek. Ráül és körbetekint. Figyeli a jelen lévőket. Nem tudja mi tévő legyen de tetszik neki a hely. Eddigi céltalan bolyongásai után érzi, hogy ez a hely más. Itt talán kalandra lelhet? Szemét újra és újra végigfutattja a téren és az embereken. Kiszúr egy közeli fogadót. ~Estére megfelel, lassan úgyis leszáll az éjj.~*
*Pihalvesnek egyre jobban fáj már a lába a sok sétától mire Arheniorba ér. Eddigi életében nem igazán járt erre felé, ezért csodálattal figyeli a városi forgatagot. Egyenesen folytatja útját a város szíve felé. Igényesen megépített főtér tárul szeme elé. Megtorpan a meglepedtségtől. Az emberek kerülgetik mintha természetes lenne jelenléte de ő egyre csak elveszettebnek érzi magát. ~Le kell ülnöm.~ Egy faragott kőpadot talál ideális megpihenési lehetőségnek. Ráül és körbetekint. Figyeli a jelen lévőket. Nem tudja mi tévő legyen de tetszik neki a hely. Eddigi céltalan bolyongásai után érzi, hogy ez a hely más. Itt talán kalandra lelhet? Szemét újra és újra végigfutattja a téren és az embereken. Kiszúr egy közeli fogadót. ~Estére megfelel, lassan úgyis leszáll az éjj.~*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-25 08:27:21
Üzenet elküldve: 2020-11-25 08:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
*Izgatottan hallgatja, hogy a következő megállójuk egy fogadó lesz, valahol a külső területeken, a városon kívül. A gondoskodó kijelentésre fejet kell hajtania.*
- Tényleg ránk fér egy kis alvás. Én elfáradtam egy kicsit. *Nagyot ásít a lovag mögött, persze a kezét azt odateszi. Nincsen ellenére egy kis pihenés és feltöltődés. Úgy nagyobb eséllyel fognak sikeresek lenni, és persze koncentráltabbak, amit Arelow bölcsen megállapított, hogy Morzdennek kell szellemileg frissnek lennie. A főtér irányába haladnak és egészen biztosra veszi, hogy ahol elhaladnak ott tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek rájuk. Morz csak egy apró pont Csóka hátán, de Arelow és a páncélos csatamén együtt nagyon félelmetes látvány.*
- Csóka milyen gyors így a páncélban? *A lovag megállapításai után a hideggel és sötéttel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódik meg benne. A sietségre bólint és kíváncsian várja a választ, bár lehet, hogy ezt pontosan még a másik sem tudja, hiszen a páncél először van csókán. Akárhogy is, de lóháton mégis csak gyorsabban haladnak, mint gyalogszerrel.*
*Izgatottan hallgatja, hogy a következő megállójuk egy fogadó lesz, valahol a külső területeken, a városon kívül. A gondoskodó kijelentésre fejet kell hajtania.*
- Tényleg ránk fér egy kis alvás. Én elfáradtam egy kicsit. *Nagyot ásít a lovag mögött, persze a kezét azt odateszi. Nincsen ellenére egy kis pihenés és feltöltődés. Úgy nagyobb eséllyel fognak sikeresek lenni, és persze koncentráltabbak, amit Arelow bölcsen megállapított, hogy Morzdennek kell szellemileg frissnek lennie. A főtér irányába haladnak és egészen biztosra veszi, hogy ahol elhaladnak ott tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek rájuk. Morz csak egy apró pont Csóka hátán, de Arelow és a páncélos csatamén együtt nagyon félelmetes látvány.*
- Csóka milyen gyors így a páncélban? *A lovag megállapításai után a hideggel és sötéttel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódik meg benne. A sietségre bólint és kíváncsian várja a választ, bár lehet, hogy ezt pontosan még a másik sem tudja, hiszen a páncél először van csókán. Akárhogy is, de lóháton mégis csak gyorsabban haladnak, mint gyalogszerrel.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-24 14:55:08
Üzenet elküldve: 2020-11-24 14:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
* A kis gnóm nagyon belelkesült és Arelownak is be kell vallania, hogy egy kicsit izgatott.*
- Megyünk fogadót keresni. A külső területeken van több is. Nem árt, ha pihenünk egy kicsit, mielőtt belevágunk a közepébe. Főleg neked van szükséged rá, hogy tiszta legyen a tudatod.* A páncélos is nagyon fáradt már a mai nap után. Miután mindenki nyeregbe szált, meg is indítja csatalovát a főtér irányába. Nem festhet rosszul a páncélos férfi a szintén páncélos lován. Talán csak a hátul kapaszkodó gnóm rontja egy picit a látképet, amivel nem törődik nagyon. Jobb is, hogy mögötte van, mert így biztosan nem eshet semmi baja. Ha eddig kitértek előlük a városlakók, akkor most már még inkább ki fognak. Nem mindennapi látvány lehet a lovag. Így aztán könnyűszerrel érik el a főteret. Az idő is nagyon megy, mert már kezd lassan szürkülni.*
- Jó lesz sietni, mert éjszaka nem egy leányálom kint mászkálni. Most már hamar sötét van és mellé mocskos hideg is.* Bölcselkedik, mert tény, hogy most már korán sötétedik és az éjszakák is harapnak. Nem is áll meg a téren, hanem nyomban megindítja Csókát.*
* A kis gnóm nagyon belelkesült és Arelownak is be kell vallania, hogy egy kicsit izgatott.*
- Megyünk fogadót keresni. A külső területeken van több is. Nem árt, ha pihenünk egy kicsit, mielőtt belevágunk a közepébe. Főleg neked van szükséged rá, hogy tiszta legyen a tudatod.* A páncélos is nagyon fáradt már a mai nap után. Miután mindenki nyeregbe szált, meg is indítja csatalovát a főtér irányába. Nem festhet rosszul a páncélos férfi a szintén páncélos lován. Talán csak a hátul kapaszkodó gnóm rontja egy picit a látképet, amivel nem törődik nagyon. Jobb is, hogy mögötte van, mert így biztosan nem eshet semmi baja. Ha eddig kitértek előlük a városlakók, akkor most már még inkább ki fognak. Nem mindennapi látvány lehet a lovag. Így aztán könnyűszerrel érik el a főteret. Az idő is nagyon megy, mert már kezd lassan szürkülni.*
- Jó lesz sietni, mert éjszaka nem egy leányálom kint mászkálni. Most már hamar sötét van és mellé mocskos hideg is.* Bölcselkedik, mert tény, hogy most már korán sötétedik és az éjszakák is harapnak. Nem is áll meg a téren, hanem nyomban megindítja Csókát.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-23 18:30:26
Üzenet elküldve: 2020-11-23 18:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol útjaik keresztezték egymást. Kérdőn pillant a férfire, aki ismét elbizonytalanodva tanakszik, merre is tovább. Bár Nalretet ez kicsit bosszantja, hiszen így vak vezet világtalant alapon közlekednek, nem szól semmit, csak türelmesen vár. Mikor azonban a férfi kissé csalódottan a Pegazusra szavaz, Nalret szintúgy süti le tekintetét, majd egyetértően bólint.*
- Akkor legalább nem fagyok halálra! *Enged el egy ferde mosolyt és komolyan elgondolkodik rajta, hogy szüksége lehet új ruhára. Persze nem telik rá, de ez már részlet kérdés. Egy helyben toporogva hallgatja a férfit, hol egyik lábáról a másikra nehezedik, hol tekergeti a derekát, mindent megtesz, hogy melegítse magát, tekintetét viszont nem veszi le azokról az égkék párokról, saját magával elhitetve, hogy csak tiszteletből. Amit viszont hall, hirtelen nem tudja hova tenni. Nem azért, mert számára annyira elképzelhetetlen vélemény, csak nem is igazán tudja, mi erre a jó válasz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt pár mondat Nalretnek eléggé fél vállról érkezőnek hatott, így saját maga is elbizonytalanodik egy kicsit, mert nem érti ennek okát. Ezért csak megvonja a vállát, ami bár nem vall rá, aki jól ismeri, vagyis ismerte, tudta mit jelent.*
- Persze mágus sehol, mégis van rá kereslet! *Sóhajtja szórakozottan, fejét rázva az utcákra téved a tekintete, mintha csak most futna vele szembe majd egy, mint a várva várt megmentő. Ezután apró köpenye zsebében turkál, kezével próbálja kitapogatni az aranyakat és látatlanban számolgatja őket. Ha nem téved, egy bor még összejön belőle, utána egy... ~Egy fél szoba!~ Feszül meg egy pillanatra az arca, de remélhetőleg nem vette észre a férfi. Gyorsan kihúzza zsebéből a kezét és az utcákról visszaemeli tekintetét a másikra, aki belekezdett a történetébe.*
- A Gyors? *Kérdezi meglepve, majd hozzá tenne még valamit, de amint szóra nyitja a száját, Nor'Deron felajánlja, hogy menjetek be a fogadóba, amit nem kell kétszer kérni, Nalret már fordul is a meleget ígérő épület felé, még ha csak pár órára is. Az ajtóban visszatekint az utcára, a hideg is kirázza a gondolattól, hogy itt fog majd aludni.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.23 18:33:28
*Hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol útjaik keresztezték egymást. Kérdőn pillant a férfire, aki ismét elbizonytalanodva tanakszik, merre is tovább. Bár Nalretet ez kicsit bosszantja, hiszen így vak vezet világtalant alapon közlekednek, nem szól semmit, csak türelmesen vár. Mikor azonban a férfi kissé csalódottan a Pegazusra szavaz, Nalret szintúgy süti le tekintetét, majd egyetértően bólint.*
- Akkor legalább nem fagyok halálra! *Enged el egy ferde mosolyt és komolyan elgondolkodik rajta, hogy szüksége lehet új ruhára. Persze nem telik rá, de ez már részlet kérdés. Egy helyben toporogva hallgatja a férfit, hol egyik lábáról a másikra nehezedik, hol tekergeti a derekát, mindent megtesz, hogy melegítse magát, tekintetét viszont nem veszi le azokról az égkék párokról, saját magával elhitetve, hogy csak tiszteletből. Amit viszont hall, hirtelen nem tudja hova tenni. Nem azért, mert számára annyira elképzelhetetlen vélemény, csak nem is igazán tudja, mi erre a jó válasz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt pár mondat Nalretnek eléggé fél vállról érkezőnek hatott, így saját maga is elbizonytalanodik egy kicsit, mert nem érti ennek okát. Ezért csak megvonja a vállát, ami bár nem vall rá, aki jól ismeri, vagyis ismerte, tudta mit jelent.*
- Persze mágus sehol, mégis van rá kereslet! *Sóhajtja szórakozottan, fejét rázva az utcákra téved a tekintete, mintha csak most futna vele szembe majd egy, mint a várva várt megmentő. Ezután apró köpenye zsebében turkál, kezével próbálja kitapogatni az aranyakat és látatlanban számolgatja őket. Ha nem téved, egy bor még összejön belőle, utána egy... ~Egy fél szoba!~ Feszül meg egy pillanatra az arca, de remélhetőleg nem vette észre a férfi. Gyorsan kihúzza zsebéből a kezét és az utcákról visszaemeli tekintetét a másikra, aki belekezdett a történetébe.*
- A Gyors? *Kérdezi meglepve, majd hozzá tenne még valamit, de amint szóra nyitja a száját, Nor'Deron felajánlja, hogy menjetek be a fogadóba, amit nem kell kétszer kérni, Nalret már fordul is a meleget ígérő épület felé, még ha csak pár órára is. Az ajtóban visszatekint az utcára, a hideg is kirázza a gondolattól, hogy itt fog majd aludni.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.23 18:33:28
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-22 23:11:40
Üzenet elküldve: 2020-11-22 23:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*Ahogy a Polgárnegyedben haladnak, Nor'Deron tekintete fel-alá cikázik az épületek közt, a korábban említett Kalmár után kutatva. Persze mindhiába. Ha sejtése nem csal egyre közelebb érnek a főtérhez, ez a bizonyos fogadó pedig sehol és természetesen sejtelme sincs arról merre keresse. Nem is csoda, elvégre eddigi egyetlen informátora, a konkurens üzletet üzemeltető tulaj részéről meglehetősen hatalmas balgaság lett volna ilyen infókkal szolgálni egy fizető vendég számára. Legalábbis ő úgy hiszi ez állhat a háttérben. Végül megpillantja az ismerős és még harmadjára is lenyűgöző szökőkutat, mely mintegy jelként szolgál számukra, hogy maguk mögött tudhatják a polgárnegyedet s ismét a város főterén vannak.*
- Ebből biza a Pegazus lesz.
*Jegyzi meg halkan. Bár hangjába vegyül némi csalódottság is, ez nem annak köszönhető mert bármi problémája lenne a Pegazussal. Csalódottsága sokkal inkább saját magának és orientációs képességeinek szól.
A lány kérdése kifejezetten váratlanul éri. Egy kissé meghökkenve kapja fel fejét s tekintetük találkozik. Bár eleinte magával a kérdés jelentésével sincs tisztában, a korábbiakkal ellentétben megőrzi méltóságos vonásait, s ezúttal nem kezd bele a már-már színpadias, túljátszott gondolkodási folyamatokba. Egy pillanatra megáll, s az felnéz az égre. Mintha csak onnan remélne választ. Fejét halovány mosollyal fordítja vissza útitársa felé, bár szemei nem sugároznak örömöt.*
- Ritkán hallom, ezt a foglalkozást ilyen választékosan megnevezve.
*Jegyzi meg, hangjában finom, bár kicsit sem sértő gúnnyal. Felsóhajt, mintha csak lelki erejét összegyűjtve készülne fel a válaszadásra, majd belekezd.*
- Nem vetem meg az ilyesmit. Az, aki erre kényszerül ugyan annyira jogos az életre, mint bárki más. Kemény munka, akárcsak mondjuk az építőmunkásoké. Ha nem keményebb. Elvégre másképp terheli meg az ember lelkét. Viszont ahogy az épületek nem húzzák fel magukat, addig ez a… „Munka” sem végzi el magát. Vagy legalábbis nem az igazi. Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ha még élvezi is az illető, hát lelke rajta. Arról nem is beszélve, hogy míg világ a világ lesz rá kereslet, és amíg van kereslet, kínálat is lesz.
*Annak ellenére, hogy a téma bőven elég összetett ahhoz, hogy akár napestig áradozhasson róla, ő egyelőre mégis ennyiben hagyja, amiben az időközben megkorduló gyomra egyszemélyben okolható.
A tündér finom célzását sem eleinte, sem később nem tudja hová tenni, éppen ezért nem is teszi szóvá, hogy mennyivel szebben mutat egy hölgy keze gyűrű nélkül. Helyette csak élvezi a vidám perceket. Mikor azonban felmerül a kérdés, hogy valójában mi is történt azzal a bizonyos cimborával, a férfi felvonja szemöldökét, s arcán kaján vigyor húzódik.*
- Úgy gondolta egyszer él. Tesz egy próbát. Ám az óriásnő nem volt annyira udvarias, mint te. A cimborám nem vette észre az ujján a gyűrűt a kis… Vagyis inkább óriási pimasz pedig elfelejtett említést tenni róla. A többi gondolom már könnyedén kikövetkeztethető. Ha esetleg kíváncsi vagy rá mi történt a barátommal, akkor megsúgom, hogy megúszta. Nem véletlen kapta odahaza a Gyors becenevet.
*Rákacsint a lányra, majd gyomra ismét megkordul, valamint egy hideg szellő még a nyakát is megcsiklandozza, mitől végigfut a hátán a jeges érzés. Még a szőr is az égnek mered a karján, s szinte érzi ahogy a libabőr megjelenik rajta.*
- Siessünk mielőtt idefagyunk.
*Ahogy a Polgárnegyedben haladnak, Nor'Deron tekintete fel-alá cikázik az épületek közt, a korábban említett Kalmár után kutatva. Persze mindhiába. Ha sejtése nem csal egyre közelebb érnek a főtérhez, ez a bizonyos fogadó pedig sehol és természetesen sejtelme sincs arról merre keresse. Nem is csoda, elvégre eddigi egyetlen informátora, a konkurens üzletet üzemeltető tulaj részéről meglehetősen hatalmas balgaság lett volna ilyen infókkal szolgálni egy fizető vendég számára. Legalábbis ő úgy hiszi ez állhat a háttérben. Végül megpillantja az ismerős és még harmadjára is lenyűgöző szökőkutat, mely mintegy jelként szolgál számukra, hogy maguk mögött tudhatják a polgárnegyedet s ismét a város főterén vannak.*
- Ebből biza a Pegazus lesz.
*Jegyzi meg halkan. Bár hangjába vegyül némi csalódottság is, ez nem annak köszönhető mert bármi problémája lenne a Pegazussal. Csalódottsága sokkal inkább saját magának és orientációs képességeinek szól.
A lány kérdése kifejezetten váratlanul éri. Egy kissé meghökkenve kapja fel fejét s tekintetük találkozik. Bár eleinte magával a kérdés jelentésével sincs tisztában, a korábbiakkal ellentétben megőrzi méltóságos vonásait, s ezúttal nem kezd bele a már-már színpadias, túljátszott gondolkodási folyamatokba. Egy pillanatra megáll, s az felnéz az égre. Mintha csak onnan remélne választ. Fejét halovány mosollyal fordítja vissza útitársa felé, bár szemei nem sugároznak örömöt.*
- Ritkán hallom, ezt a foglalkozást ilyen választékosan megnevezve.
*Jegyzi meg, hangjában finom, bár kicsit sem sértő gúnnyal. Felsóhajt, mintha csak lelki erejét összegyűjtve készülne fel a válaszadásra, majd belekezd.*
- Nem vetem meg az ilyesmit. Az, aki erre kényszerül ugyan annyira jogos az életre, mint bárki más. Kemény munka, akárcsak mondjuk az építőmunkásoké. Ha nem keményebb. Elvégre másképp terheli meg az ember lelkét. Viszont ahogy az épületek nem húzzák fel magukat, addig ez a… „Munka” sem végzi el magát. Vagy legalábbis nem az igazi. Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ha még élvezi is az illető, hát lelke rajta. Arról nem is beszélve, hogy míg világ a világ lesz rá kereslet, és amíg van kereslet, kínálat is lesz.
*Annak ellenére, hogy a téma bőven elég összetett ahhoz, hogy akár napestig áradozhasson róla, ő egyelőre mégis ennyiben hagyja, amiben az időközben megkorduló gyomra egyszemélyben okolható.
A tündér finom célzását sem eleinte, sem később nem tudja hová tenni, éppen ezért nem is teszi szóvá, hogy mennyivel szebben mutat egy hölgy keze gyűrű nélkül. Helyette csak élvezi a vidám perceket. Mikor azonban felmerül a kérdés, hogy valójában mi is történt azzal a bizonyos cimborával, a férfi felvonja szemöldökét, s arcán kaján vigyor húzódik.*
- Úgy gondolta egyszer él. Tesz egy próbát. Ám az óriásnő nem volt annyira udvarias, mint te. A cimborám nem vette észre az ujján a gyűrűt a kis… Vagyis inkább óriási pimasz pedig elfelejtett említést tenni róla. A többi gondolom már könnyedén kikövetkeztethető. Ha esetleg kíváncsi vagy rá mi történt a barátommal, akkor megsúgom, hogy megúszta. Nem véletlen kapta odahaza a Gyors becenevet.
*Rákacsint a lányra, majd gyomra ismét megkordul, valamint egy hideg szellő még a nyakát is megcsiklandozza, mitől végigfut a hátán a jeges érzés. Még a szőr is az égnek mered a karján, s szinte érzi ahogy a libabőr megjelenik rajta.*
- Siessünk mielőtt idefagyunk.
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-21 21:12:25
Üzenet elküldve: 2020-11-21 21:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A bosszantóan jóképű és a ravasz vörös//
-Szép.
*Jegyzi meg kurtán, amint kedves acélderes kancája egy kiadós adag lócitrommal ajándékozza meg az egyébként sem tiszta földet, méghozzá közvetlenül egy turbékoló gerlepár mellett. A szerelmesek persze annyira nem díjazzák a produkciót, fintorognak, befogják orrukat, ábrázatuk pedig széles mosolyt csal ki a hosszúfülűből, melyet csak nagyon nehezen tud leplezni. Nem kárörvend, nincsen neki baja az ostobán andalgó párocskákkal, egyszerűen csak szórakoztatja a jelenet. Mondjuk nem is csoda, sok érdekes dolog nem történt vele az utóbbi hatokban, minden apróságnak örülni kell.
Hónapok teltek már el azóta, mióta Rynsell Artheniorba érkezett, s bár eleinte kellemes volt az a nyugalom és eseménytelenség, ami átjárja a várost, mostanra inkább dögunalmassá vált. Pedig mikor útnak indult még elég izgalmas dolgokat hallott a környékről. Entitásokról, holtakról meg lázadásokról regéltek északabbra, ám mire ideért, egy kissé ugyan megviselt, de teljesen átlagos város fogadta.
Mint mindennap, ma is azért indult útnak szállásáról, hogy reggelijét a főtéren költse el. Ez sem mondható túl érdekfeszítő programnak, de azt tapasztalta, ilyentájt rengeteg furcsa alak mászkál errefelé, akik néha még kifejezetten mókásak is. A minap egy vak koldus járt erre, aki valami sárgatót újbóli eljövetelére figyelmeztette a népet, s a legtöbben jól el is hajtották a francba. Rynsell persze tökéletesen egyetértett minden szavával, bár fogalma sem volt, mi a fenéről hadovál, néha még rá is rakott egy lapáttal a nagy világvége hirdetésre, elvégre valakinek a bolondok pártján is kell állni. Abban reménykedve hát, hogy valami hasonló élményben lesz része, a tér egyik üres, ősöreg kőpadjához lépdel, maga mögött száron vezetve Szegfűt, majd megállva a faragvány mellett egy nyeregtáskából előkap pár almát. Kettőt hátasának ad, az iménti szereplése miatt igazán megérdemli, egyet pedig alaposan megdörzsöl az ingén, s nagyot harapva a gyümölcsbe helyet foglal. Unottan rágcsálva nézelődik tehát, s figyelmét bizony nem kerüli el a feltűnő ruhát viselő, vörös leány. Elég nehéz lenne nem észrevenni, retinái csaknem kiégnek a színkavalkádtól, kicsit talán meg is szédült tőle. Magában már meg is jegyzi, hogy biztos valami flúgos teremtmény ez is, máskülönben miért öltene magára ilyen émelyítő borzalmakat.*
-Szép.
*Jegyzi meg kurtán, amint kedves acélderes kancája egy kiadós adag lócitrommal ajándékozza meg az egyébként sem tiszta földet, méghozzá közvetlenül egy turbékoló gerlepár mellett. A szerelmesek persze annyira nem díjazzák a produkciót, fintorognak, befogják orrukat, ábrázatuk pedig széles mosolyt csal ki a hosszúfülűből, melyet csak nagyon nehezen tud leplezni. Nem kárörvend, nincsen neki baja az ostobán andalgó párocskákkal, egyszerűen csak szórakoztatja a jelenet. Mondjuk nem is csoda, sok érdekes dolog nem történt vele az utóbbi hatokban, minden apróságnak örülni kell.
Hónapok teltek már el azóta, mióta Rynsell Artheniorba érkezett, s bár eleinte kellemes volt az a nyugalom és eseménytelenség, ami átjárja a várost, mostanra inkább dögunalmassá vált. Pedig mikor útnak indult még elég izgalmas dolgokat hallott a környékről. Entitásokról, holtakról meg lázadásokról regéltek északabbra, ám mire ideért, egy kissé ugyan megviselt, de teljesen átlagos város fogadta.
Mint mindennap, ma is azért indult útnak szállásáról, hogy reggelijét a főtéren költse el. Ez sem mondható túl érdekfeszítő programnak, de azt tapasztalta, ilyentájt rengeteg furcsa alak mászkál errefelé, akik néha még kifejezetten mókásak is. A minap egy vak koldus járt erre, aki valami sárgatót újbóli eljövetelére figyelmeztette a népet, s a legtöbben jól el is hajtották a francba. Rynsell persze tökéletesen egyetértett minden szavával, bár fogalma sem volt, mi a fenéről hadovál, néha még rá is rakott egy lapáttal a nagy világvége hirdetésre, elvégre valakinek a bolondok pártján is kell állni. Abban reménykedve hát, hogy valami hasonló élményben lesz része, a tér egyik üres, ősöreg kőpadjához lépdel, maga mögött száron vezetve Szegfűt, majd megállva a faragvány mellett egy nyeregtáskából előkap pár almát. Kettőt hátasának ad, az iménti szereplése miatt igazán megérdemli, egyet pedig alaposan megdörzsöl az ingén, s nagyot harapva a gyümölcsbe helyet foglal. Unottan rágcsálva nézelődik tehát, s figyelmét bizony nem kerüli el a feltűnő ruhát viselő, vörös leány. Elég nehéz lenne nem észrevenni, retinái csaknem kiégnek a színkavalkádtól, kicsit talán meg is szédült tőle. Magában már meg is jegyzi, hogy biztos valami flúgos teremtmény ez is, máskülönben miért öltene magára ilyen émelyítő borzalmakat.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:44:46
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A bosszantóan jóképű és a ravasz vörös//
*Úgy ébredt a reggel, hogy igen kínzón viszketett a bal tenyere. Régről megtanulta, hogy a babonás népség ezt annak titulálja, hogy arany fog a házhoz állni. Miért ne épp ma próbáljon szerencsét? A kedve is megvan hozzá, érzi a színészi tehetséget is magában, hiába van az kissé rejtve.
Megadja a módját a dolgoknak, így a lehető legszínesebb szoknyáját ölti fel, mely tündököl narancs, citrom, zöld, piros és lila cikkekben, fölé egy egyszerű fehér blúzt ölt, viszont köpenye is szoknyájához hasonló színekben pompázik. A derekáról nem maradhat el a csilingelő érmékkel díszített kendő sem. A hűvös időre való tekintettel fejére dobja csuklyáját, a haját gyors fonatba rendezi, majd bebújtatva a köpeny alá neki is indul a városnak. A röpke idő alatt, amióta Artheniorba jött azt már kitapasztalta, hogy hallgatózni a legérdemesebb vagy a piacon, vagy a főtéren vagy valamelyik fogadóban éri meg. Ott nagy számban lézengnek a manipulálható, egyszerű kisemberek is, akik egy hazug jóslatot is könnyedén benyelnek, mint kacsa a nokedlit.
A választása először a főtérre esik, így csilingelő léptei egyenesen arra vezetik. Amúgy sem árt kicsit kimozdulnia. Már kezdte unni a vénasszony karattyolását, akinél ideiglenesen szobát bérelhet. Kell a friss levegő, s az új emberek ismerete, ha már új helyre sodorta az élet. A főtér pedig látványnak szép, legalábbis annak tűnt, mikor megérkezett.
Elsőre most sem csalódik a látványban, s nem is tudja kihagyni a tér ékét. A szökőkút mellé sétálva figyel és fülel. Minden járókelőt szemrevételez, próbál elcsípni valami értékes információ foszlányt, ami akár még a hasznára is lehet. De úgy tűnik kissé balszerencsés időben érkezett. Nem lézengnek még az unatkozó városiak, csak a sietve érkezők és távozók, pár andalgó szerelmespár, akik most inkább a csendes romantikába temetkeznek, s szavak nélkül beszélnek, munkára indulók, városőrök. Senki fia, aki komolyabban lekötné a figyelmét. De az ideje sok, s nem is feltétlenül türelmetlen típus, így ráér kivárni azt, akinek majd pár cseles szóval, homályos jóslattal kedvezhet, cserébe egy-két kósza aranyért.*
*Úgy ébredt a reggel, hogy igen kínzón viszketett a bal tenyere. Régről megtanulta, hogy a babonás népség ezt annak titulálja, hogy arany fog a házhoz állni. Miért ne épp ma próbáljon szerencsét? A kedve is megvan hozzá, érzi a színészi tehetséget is magában, hiába van az kissé rejtve.
Megadja a módját a dolgoknak, így a lehető legszínesebb szoknyáját ölti fel, mely tündököl narancs, citrom, zöld, piros és lila cikkekben, fölé egy egyszerű fehér blúzt ölt, viszont köpenye is szoknyájához hasonló színekben pompázik. A derekáról nem maradhat el a csilingelő érmékkel díszített kendő sem. A hűvös időre való tekintettel fejére dobja csuklyáját, a haját gyors fonatba rendezi, majd bebújtatva a köpeny alá neki is indul a városnak. A röpke idő alatt, amióta Artheniorba jött azt már kitapasztalta, hogy hallgatózni a legérdemesebb vagy a piacon, vagy a főtéren vagy valamelyik fogadóban éri meg. Ott nagy számban lézengnek a manipulálható, egyszerű kisemberek is, akik egy hazug jóslatot is könnyedén benyelnek, mint kacsa a nokedlit.
A választása először a főtérre esik, így csilingelő léptei egyenesen arra vezetik. Amúgy sem árt kicsit kimozdulnia. Már kezdte unni a vénasszony karattyolását, akinél ideiglenesen szobát bérelhet. Kell a friss levegő, s az új emberek ismerete, ha már új helyre sodorta az élet. A főtér pedig látványnak szép, legalábbis annak tűnt, mikor megérkezett.
Elsőre most sem csalódik a látványban, s nem is tudja kihagyni a tér ékét. A szökőkút mellé sétálva figyel és fülel. Minden járókelőt szemrevételez, próbál elcsípni valami értékes információ foszlányt, ami akár még a hasznára is lehet. De úgy tűnik kissé balszerencsés időben érkezett. Nem lézengnek még az unatkozó városiak, csak a sietve érkezők és távozók, pár andalgó szerelmespár, akik most inkább a csendes romantikába temetkeznek, s szavak nélkül beszélnek, munkára indulók, városőrök. Senki fia, aki komolyabban lekötné a figyelmét. De az ideje sok, s nem is feltétlenül türelmetlen típus, így ráér kivárni azt, akinek majd pár cseles szóval, homályos jóslattal kedvezhet, cserébe egy-két kósza aranyért.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:34:25
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:34:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*A bizonytalan reakciót gyorsan kezeli, ahogy Nor'Deron megragadja kézfejét, Narlet is ráfog és megmenti a helyzetet. Kezet ráznak, majd felpillantva kissé zavartan csillognak szemei. A környéken már észre vette, hogy nem szokás úgy köszönteni a hölgyeket, ahogy azt otthon tették, csak még nem sikerült leszoktatnia magát a mozdulatról. ~Lázadók sírja?~ Nalret még nem hallott a helyről, de leplezi tudatlanságát és félszegen bólint.*
- Nekem megfelel. *Válaszolja félszegen, majd lép egyet hátra. Kikerülve ezzel a férfit meglódul a piactér felé. Talpa halkan hallhatóan éri a földet, pár métert haladva visszafordul fejével Nor'Deron felé.*
- És merről jöttél? *Kérdezi, nevének csengése idegen számára. Talán nyugaton hallott hasonlót, de nem merne meggyőződni erről sem. Reméli nem tapint érzékeny témát, próbálja kicsit kizökkenteni újdonsült utastársát, aki mintha enyhén feszült volna. Nem gondolta ő, hogy itt maradnak bájcsevegni, de nem panaszkodik a félreértésről, jómaga is elkerülhette volna a "tétlen" szót, mint olyat.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.16 16:36:12
*A bizonytalan reakciót gyorsan kezeli, ahogy Nor'Deron megragadja kézfejét, Narlet is ráfog és megmenti a helyzetet. Kezet ráznak, majd felpillantva kissé zavartan csillognak szemei. A környéken már észre vette, hogy nem szokás úgy köszönteni a hölgyeket, ahogy azt otthon tették, csak még nem sikerült leszoktatnia magát a mozdulatról. ~Lázadók sírja?~ Nalret még nem hallott a helyről, de leplezi tudatlanságát és félszegen bólint.*
- Nekem megfelel. *Válaszolja félszegen, majd lép egyet hátra. Kikerülve ezzel a férfit meglódul a piactér felé. Talpa halkan hallhatóan éri a földet, pár métert haladva visszafordul fejével Nor'Deron felé.*
- És merről jöttél? *Kérdezi, nevének csengése idegen számára. Talán nyugaton hallott hasonlót, de nem merne meggyőződni erről sem. Reméli nem tapint érzékeny témát, próbálja kicsit kizökkenteni újdonsült utastársát, aki mintha enyhén feszült volna. Nem gondolta ő, hogy itt maradnak bájcsevegni, de nem panaszkodik a félreértésről, jómaga is elkerülhette volna a "tétlen" szót, mint olyat.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.16 16:36:12
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 14:17:51
Üzenet elküldve: 2020-11-16 14:17:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*A lány által feltett kérdést hallva egy pillanatra szélesen elvigyorodik, majd ezt követően arcára komolyságot erőltetve, oldalra biccenti a fejét és alaposan, már-már színpadiasan, talán egy kicsit zavaróan is, végig méri a tündért tetőtől talpig.*
- Hmm… Kegyed törpnek nem elég szőrös, gnómnak pedig nem elég mogorva. Kizárásos alapon csak a tündér maradt.
*Mondja végül, arcára visszacsempészve egy kacér vigyort.*
~Narlet. ~
*Ízlelgeti magában a nevet. Mikor a lány kezet nyújt felé, Nor'Deron tekintete az apró tenyérre vándorol. Bizonytalanul figyeli azt. Mintha nem tudná mi a teendő ilyenkor. Viselkedése ténylegesen árulkodó, mondhatni ez esetben tökéletesen tükrözi gondolatait, ugyanis tényleg nincs tisztában ezzel. Rövid töprengést és egy halk hümmögést követően végül gyengéden megragadja a lány kezét s megrázza azt, széles és barátságos mosollyal az arcán.*
- Nor'Deron. Örvendek a találkozásnak Narlet.
*Feleli, közben pedig a lány felé biccent, mely mozdulatot megismétel amint felmerül a tegeződés kérdése, ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére.*
- A piactérre tartok. Utána talán szemügyre venném az Lázadók Sírját, vagy Lélekvesztőt. Nem tudom melyik elnevezése elterjedtebb.
*Száját begyűri, szabad kezét pedig tarkójára téve, simogatni azt, ezzel kifejezve tudatlansága által keltett zavarát.
A lány utolsó mondatát hallva rövid időre elgondolkodik, majd ezzel végezve látványosan megvonja vállát.*
- Bár se nem egy oktatómester ajánlata, se nem tétlen nyugalom, ha gondolod velem tarthatsz. Elvégre mindig szórakoztatóbb társaságban utazni.
*A lány által feltett kérdést hallva egy pillanatra szélesen elvigyorodik, majd ezt követően arcára komolyságot erőltetve, oldalra biccenti a fejét és alaposan, már-már színpadiasan, talán egy kicsit zavaróan is, végig méri a tündért tetőtől talpig.*
- Hmm… Kegyed törpnek nem elég szőrös, gnómnak pedig nem elég mogorva. Kizárásos alapon csak a tündér maradt.
*Mondja végül, arcára visszacsempészve egy kacér vigyort.*
~Narlet. ~
*Ízlelgeti magában a nevet. Mikor a lány kezet nyújt felé, Nor'Deron tekintete az apró tenyérre vándorol. Bizonytalanul figyeli azt. Mintha nem tudná mi a teendő ilyenkor. Viselkedése ténylegesen árulkodó, mondhatni ez esetben tökéletesen tükrözi gondolatait, ugyanis tényleg nincs tisztában ezzel. Rövid töprengést és egy halk hümmögést követően végül gyengéden megragadja a lány kezét s megrázza azt, széles és barátságos mosollyal az arcán.*
- Nor'Deron. Örvendek a találkozásnak Narlet.
*Feleli, közben pedig a lány felé biccent, mely mozdulatot megismétel amint felmerül a tegeződés kérdése, ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére.*
- A piactérre tartok. Utána talán szemügyre venném az Lázadók Sírját, vagy Lélekvesztőt. Nem tudom melyik elnevezése elterjedtebb.
*Száját begyűri, szabad kezét pedig tarkójára téve, simogatni azt, ezzel kifejezve tudatlansága által keltett zavarát.
A lány utolsó mondatát hallva rövid időre elgondolkodik, majd ezzel végezve látványosan megvonja vállát.*
- Bár se nem egy oktatómester ajánlata, se nem tétlen nyugalom, ha gondolod velem tarthatsz. Elvégre mindig szórakoztatóbb társaságban utazni.
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-16 07:17:39
Üzenet elküldve: 2020-11-16 07:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*Örömmel látja, hogy a férfi fogadja társaságát. Visszafogja nevetését, amikor nehezen veszik észre, kezét ő is az oszlopra teszi.*
- Ahonnan jövök, vallások épültek a legendákra! *Nevet félszegen, majd tovább hallgatja a férfit. Tekintetén észrevétlenül vezeti végig rajta, a gödröcskék a mosolya körüli széles vonalban emlékeztetik őt valakire.*
- Miből gondolja, hogy tündér volnék? *Emelkedik lábujjhegyre kecsesen, két kezét szoknyája mellett pihenteti. Bár a magassága és adottságai hamar elárulhatják, általában igyekszik leplezni mivoltát. Szárnyait is gondosan takargatja, többnyire nagyobb ugráshoz és meneküléshez használja, ha nem látja senki, vagy ha tudja, elég messzire jut, hogy többé nem forduljon meg a környéken.
Elmosolyodik a férfi zavarán, ő örül neki, hogy nem veszik olyan komolyan. Általában valami nemesnek nézik és félve közelítik meg szavaikkal. Úgy tűnik, ő nem egy félős fajta és ennek Nalret örül.*
- Ugyan! *Nyújtja kézfejét* Nalret vagyok! *Ha a férfi is bemutatkozik, akkor az illemnek megfelelően Nalret teszi fel a kérdést, hogy tegeződhetnek-e. A válaszának megfelelően megkérdezi azt is, merre tart a férfi.*
- Én egy ideje oktató mestert keresek, túl kicsi szerencsével. Rám fér egy kis tétlen nyugodalom. *Dobja be a labdát, hátha a férfi befogadja utastársnak. A kilátásban biztos nem fog zavarogni, az itteniek meg majd elkönyvelik egy rokoni kiruccanásnak. Már, ha annak keretein belül maradnak. Legfeljebb írnak egy új mítoszt, amin majd csámcsoghatnak, vajon igaz-e.*
*Örömmel látja, hogy a férfi fogadja társaságát. Visszafogja nevetését, amikor nehezen veszik észre, kezét ő is az oszlopra teszi.*
- Ahonnan jövök, vallások épültek a legendákra! *Nevet félszegen, majd tovább hallgatja a férfit. Tekintetén észrevétlenül vezeti végig rajta, a gödröcskék a mosolya körüli széles vonalban emlékeztetik őt valakire.*
- Miből gondolja, hogy tündér volnék? *Emelkedik lábujjhegyre kecsesen, két kezét szoknyája mellett pihenteti. Bár a magassága és adottságai hamar elárulhatják, általában igyekszik leplezni mivoltát. Szárnyait is gondosan takargatja, többnyire nagyobb ugráshoz és meneküléshez használja, ha nem látja senki, vagy ha tudja, elég messzire jut, hogy többé nem forduljon meg a környéken.
Elmosolyodik a férfi zavarán, ő örül neki, hogy nem veszik olyan komolyan. Általában valami nemesnek nézik és félve közelítik meg szavaikkal. Úgy tűnik, ő nem egy félős fajta és ennek Nalret örül.*
- Ugyan! *Nyújtja kézfejét* Nalret vagyok! *Ha a férfi is bemutatkozik, akkor az illemnek megfelelően Nalret teszi fel a kérdést, hogy tegeződhetnek-e. A válaszának megfelelően megkérdezi azt is, merre tart a férfi.*
- Én egy ideje oktató mestert keresek, túl kicsi szerencsével. Rám fér egy kis tétlen nyugodalom. *Dobja be a labdát, hátha a férfi befogadja utastársnak. A kilátásban biztos nem fog zavarogni, az itteniek meg majd elkönyvelik egy rokoni kiruccanásnak. Már, ha annak keretein belül maradnak. Legfeljebb írnak egy új mítoszt, amin majd csámcsoghatnak, vajon igaz-e.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1852-1871